Traian Ungureanu

Hazudok, tehát létezem!

Kisebb rokonaival ellentétben, melyek a szerelmi vallomásokban esetleg az
adóbevallásokban hangzanak el, a történelmi hazugságok mindannyiunk nevében
hazudnak. Miért száll fel, a történelmi hazugság annyi politikus és újságíró szájából?
Miféle mondanivalójuk van és nem mondhatják ki, csak ha bebiztosítják magukat,
hogy a többiek élete az ő hazudságaik nyomát követi? A válasz egy primitív és mindent
leromboló ösztönben található. Ezen ösztön neve és tartalma annyira szégyenletes, hogy
még a történelmi hazudozások profi szakértői sem merik megismerni. Segítsünk nekik,
kiindulva a legutóbbi gyöngyszemeikből.
Először, a miniszterelnök önelégült igénye, ahogy esküdözött Norica Nicolai
történelmi szüzességére és ahogy Băsescu elnököt a Szekuritáté utáni bakterek közé
elhelyezte, egy Merce, Pleşiţă, Vadim vagy Stolnici mellé. (Az első kettő volt szekus
főtiszt, Vadim Tudor szekuritátés kapcsolatai közismertek, s az utóbbi, a Román
Akadémia tagjaként besúgó volt korábban, s ezért pénzt, előléptetést és egyéb előnyöket
kapott. A ford. megjegyzése) Ebben, a miniszterelnök által átéléssel előadott fabulában,
Nicolai, a dossziéval, lenne a Szekuritáté áldozata, míg Băsescu az üldözött második
hóhérja. S ez éppen akkor, amikor Radu Stroe felfedezte, hogy Băsescu még perzsa kém
is. Az elnök viszonyáról a Dárius kémszolgálataival még lehetne beszélni, de Norica
Nicolai áldozati minőségéről semmit sem lehet mondani. Nicolai egy vétséget követett el
vagy egy szakmai tévedést, 1989 előtt. Ezért festették le úgy, nem pedig politikai
nézeteiért, amelyet jó disszidensként csupán 1996 után mutatott ki. A miniszterelnök
nemes gondolata alapjául, egy mellékgondolat szolgál, mely szerint bárki, aki elkövetett
egy tolvajlást a kommunizmus idején, eleget tesz az ellenállás kritériumának és egy
helyre kerül a máramarosszigeti holtakkal, Coposu jobbjára vagy tette azonos értékű a
Doina Cornea által kapott verésekkel. A kommunizmus ezáltal, egy folyamatosan
működő a csirkefogókat tisztáló nemzeti mosodává válik. A miniszterelnök nemes
ügyködése folytán, a történelmi hazugság legalsó fokára jutunk.
A második igazgyöngyszem abból a kérdésből fakad, amely a nyolc miniszter
névsorát követte, kik közül nyolc nem rokona Tamara Tántinak. Băsescu elnök alig írta
alá és máris elhangzott a kérdés: miért olyan sokan? Miért nincs egy demokrata sem?
Válasz: olyan sok, az nem hiba, ha egy se lenne, az lenne szerencsétlenség. Továbbá:
Mivel a demokrata minisztereket gyorsan kiseperték a kormányból. Viszont, ami ezeknél
a válaszoknál jóval fontosabb, az az elszántság, ahogyan a téma felett őrködők
gondoskodnak arról, hogy egyetlen lehetséges bírósági ügyet se kerüljön el a kétkedés. A
legkisebb lázadási gesztust kísérő szokásos kórus, gyakorlatilag, valójában egy előzetes
felmentő ítélet, s ez a különös ítélet gyanúsan hasonlít, a miniszterelnök által , a Nicolai
ügyből kiindulva utólagosan kiadott amnesztiával. Az első egy a jövőnek szánt történelmi
hazugság, a második - a múltnak. Mindkettő abból a szándékból fakad, hogy megvédje
azt a keretet, amely létrehozta és amely megengedi, a sajtó által kiszolgált politikusok,
undorító tömegének, mesés és csalásra épülő sikerességét. A történelmi hazugság alapjául
szolgáló ösztön a félelem. (Fordító kiemelése) Az agresszivitássá átalakult
bizonytalanság. Itt Băsescu már rég megnyerte a meccset, bevallva, hogy párttag volt és
jól ment neki '89 előtt.
Az ellenfél kórusának egyetlen refrénje van csupán: "Hazudok, tehát létezem!"
(Megjelent a Cotidianul 2008 január 18-i számában. Ford. L. L.)
 Mircea Marian
A sajtó, a bordélyház és a templom között
Mircea Marian: "Egy foltnélküli kasztnak tartottuk saját magunkat,
elrejtettük saját mocskunkat, s az olvasók azt kezdték hinni, hogy
mindannyian prostituálódtunk."
Tudom, hogy mi újságírók, el vagyunk ragadtatva attól, hogy népszerűségünk alig
valamivel marad alatta a hadseregénél és az egyházénál. (A közvélemény kutatásokon
népszerűségük sorrendjében a következő intézmények a legkedveltebbek: 1. egyház, 2.
hadsereg és 3. sajtó. Ford. megj.) Szinte mindannyian elképzeltük, hogy egy
felsőbbrendű kaszt lennénk és, emiatt, éveken keresztül óvakodtunk attól, hogy
beszéljünk a csoportunkon belüli mocsokról. Azért, hogy nehogy elveszítsük
hitelességünket, inkább hátat fordítottunk, valahányszor azt láttuk, hogy egyes kollegáink
egyetlen éjszaka meggazdagodtak, és úgy tettünk, mintha nem hallanánk a
mendemondákat a egyes "véleményformálók" és politikusok közötti túl szoros
kapcsolatról. Közismert, hogy egy elég jelentős elemzői és újságírói csoport, pénzt vagy
egyéb anyagi juttatást kap, egyes esetekben tanácsadói szerződések formájában
politikusoktól, olykor fantomcégeken keresztül.
Most, amikor kezd fény derülni, egyes nagy újságírók kétes ügyleteire, kik a
nemzet erkölcsi mércéi lennének, az első megnyilvánulás az volt, hogy az "Evenimentul
Zilei" harcba akar szállni a sajtó többi részével. A következő lépés az lesz, hogy azt
fogják mondani, ez az újság, Traian Băsescu utasítására meg akarja semmisíteni, a
cotrocenii diktátor visszaéléseinek egyetlen hiteles leleplezőjét. Sok szakmabeli
kollegánk szerint, nem az a gond, hogy egyes újságírók kétes üzleteket kötnek az
állammal, hanem, hogy ez nyilvánosságra kerül. Körülbelül ez volt az érvelése azoknak,
kik megsiratták Bogdan Chirieac személyét, (Egyik napilap volt vezető publicistáját,
akiről kiderült, hogy kétes eszközökkel szerezte vagyonát. Ford. megj.) és feltehetőleg
ekképpen fog védekezni Sorin Roşca Stănescu is.
Én viszont úgy hiszem, itt az ideje annak, hogy elkülönüljenek a vizek, ellenkező
esetben a tisztességes újságíróknak semmi esélyük sem lesz. A sajtófogyasztók igen nagy
része kezdte azt hinni, hogy minden újságíró eladta magát - Voiculescunak, Băsescunak,
Patriciunak vagy bárki másnak. Olyan emberek százait vagy éppen ezreit, kik elég
mostoha körülmények között azt próbálják, hogy hasznos és érdekes hírekkel
szolgáljanak, kerülnek így a haszonlesőkkel egy kalap alá.
És még szeretnék egy különbséget tenni: mint olyan, aki kb. 11 hónapot, Dinu
Patriciu lapjánál volt alkalmazásban, nem hiszem, hogy tisztességes mindenkit egyben
megvádolni, akik a nagy sajtócézárok trösztjeinél dolgoznak. Az "Adevărul" egyik
főszerkesztő helyettese állandó bírálója Băsescu elnöknek, de a lehető legkevésbé lenne
korrekt, hogy véleményét - amiben ő teljes lelkével hisz - azzal társítsuk, hogy őt az
államfő egyik ellensége fizeti. Akkor van csak gond, ha hosszú hónapokon keresztül
tömjénezed Băsescut, s munkaadót váltva, hirtelen a véleményed is 180 fokos fordulatot
vesz. Ez esetben hogyan különböztessük meg, a tisztességeseket azoktól a falkáktól,
melyek parancsszóra támadnak?
Azt mondják, a prostitúció a világon a legrégibb foglalkozás. Nem sikerült
kiirtani sem a teokratikus rendszereknek sem, mint amilyen a Girolamo Savanorola
uralma volt, de még a kommunista diktatúráknak sem. Még kevésbé remélem, hogy ez a
csoda, itt, Romániában megtörténhet. Fontos viszont, hogy az emberek tudják, amikor
olvassák vagy hallgatnak egy bizonyos újságírót, hogy ő egy tisztességes környezetből
jön vagy a bordélyházból.
(Megjelent az Evenimentul Zilei 2008 január 18-i számában. Ford. L. L.)