Hiperaktivitás és figyelemzavar

Tájékoztató szülők részére

Készítette Dr. Farkas Margit

Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Budapest
1. Aminek nem volna szabad megtörténnie...
2. Mi a hiperaktivitás?
3. Mi okozza?

4. Milyen tünetek jellemzőek az ADHD-ra?

5. Előny vagy hátrány?
6. Nehézségek a családban
7. Problémák az iskolában
8. Kivizsgálás módja

9. Diagnózis
10. Társuló eltérések, másodlagosan kialakuló gyermekpszichiátriai zavarok
11. Kognitív viselkedés terápia, felvilágosítás
12. Szülő tájékoztatása, szülőtréning
13. Tanárok tájékoztatása, tanári tréning
14. Gyógyszeres kezelés lehetőségei
15. Társuló eltérés kezelése
16. Másodlagosan kialakuló zavarok kezelése
17. Prognózis, ADHD felnőttkorban
18. Az ADHD egész életre szóló kihívás
1. Aminek nem volna szabad megtörténnie
Kristóf
8éves, másodikos. Óvodás kora óta észlelhető volt sajátos hirtelen
temperamentuma, hamar kiakadt, nyugtalanná vált. Nem viselte a kudarcot.
Öntörvényű volt, gyakran alkudozott. A játékszabályokat gyakran megszegte, ami
számtalan esetben komoly konfliktusok forrásává vált. Iskolaérettségi vizsgálaton
intellektuálisan érettnek véleményezték, megjegyezték, hogy szabálytartása,
feladattudata gyengébb, szociálisan kissé éretlen. Nyelvi tagozatos normál iskolába
íratták, ez volt a legközelebbi iskola.
Iskolai pályafutása rémálommá vált szinte az első naptól fogva. Vágott az esze, de
ha nem őt szólították fel, vagy nem az ő füzetét nézték meg el őször, indulatossá vált,
durcás lett. Képtelen volt a tanítási órákat nyugton végig ülni. Folyton izgett-
mozgott, babrált, valamije mindig lepottyant, kidőlt, vagy éppen a társa holmiját
borította le. Állandóan minden mozdulatát hangosan kommentálta. Minden mellékes
eseményt azonnal észrevételezett, mindenből viccet csinált, az osztály bohóca lett.
Az iskola kezdetben toleránsnak tűnt, noha jelezték a nehézségeket, de bíztatták
a szülőket, hogy majd csak belerázódik a gyerek az iskolás életbe. 1. osztály végén
váratlanul érte a családot a gyermekről kapott gyenge bizonyítvány, s a javaslat,
hogy viselkedése, éretlensége miatt ne menjen felsőbb osztályba. Szül ők kérésére
folytatta tanulmányait az osztályában. Következő tanévtől azonban problémák
súlyosbodtak. K. nyíltan megtagadta a tanulást, állandóan zavarta a tanítást,
 provokálta a tanítóját. A tanító egyre eszköztelenebbé vált, míg végül büntetésb ől
kiküldte az osztályból. Ezután K. már maga is mintha provokálta volna a büntetést, s
szinte az egész napját a folyosón töltötte, a hivatalsegédnek segítve a takarításnál,
kertészkedésnél. A szülők gyermekpszichiáterhez fordultak, megtörtént a
kivizsgálás: a figyelemzavar-hiperaktivitás igazolódott. Gyógyszeres kezelés mellett
kognitív viselkedésterápiában részesült. A szülők együttműköd ően, igen kreatívan,
lelkesen vettek részt a szülőtréningen. Mindeközben azonban az osztálytársak
szüleinek, a tanítóknak elfogyott a türelme. Kristófot a tanév közepén - szül ői kérésre
- magántanulói státuszba tették, és kérték a szülőket, hogy másik intézményt
keressenek a gyermekük számára. A gyermek két hónapja nem járhat iskolába, de ő
nem akar máshova menni. Minden reggel fogadkozik, hogy jó lesz, szót fogad.
Anyukája újra gyermekápolási segélyt kért, feladta az állását. Az apa is beteg, a
család egzisztenciálisan igen súlyos helyzetbe került. Az iskola, az önkormányzat, az
Oktatási Minisztérium, és a TKVSZRB között élénk levelezés folyik, s egyik hét telik a
másik után. KRISTÓF ISKOLÁBA SZERETNE JÁRNI!!

Csilla
5 éves, középső csoportos ovis, de csak 8-tól 10-ig lehet a csoportban
„kezelhetetlen” agresszivitása, nyugtalansága miatt. Társai nem szívesen játszanak vele.
Gyakran bosszantja a gyerekeket, úgy próbál kapcsolatot teremteni, hogy megzavarja
játékukat, lerombolja a többiek által épített várat, tornyot stb. Nagy mozgásigénye van,
gyakran szaladgálva közlekedik. Önállótlan. Nem tud nyugodtan étkezni, mert nem tud elég
ideig ülni az asztalnál.
Szinte soha nem tudták hosszasabban feladathelyzetben tartani. Édesanyja GYES mellett
otthoni munkát vállal, ruhákat javít. Egy percre sem hagyhatja Csillát magára, mivel a
gyermek folyamatos mozgásban van, mindenhova felmászik, leugrik. Mindenre kíváncsi.
Semmivel nem tudja magát lefoglalni, gyakran segítséggel sem. Nem lehet mesét olvasni
neki, esténként apa fejből mesél neki, azt 3-4 percig képes hallgatni. Mindig mást csinál,
mintha nem is hallaná, amit mondanak neki. Rendkívülnyugtalan csecsem ő volt, anya szinte
2 évig nem aludt. Csilla állandóan sírt, rosszul evett.
Anyuka egy idő után már nem is tudta mivel tudná megnyugtatni. Úgy érezte, nem tud
jó anyja lenni a kislányának, talán nem szereti őt a gyermeke. Apai nagymama nem is
rejtette véka alá lesújtó véleményét, az anyukát okolta a kislány nyugtalan természetéért.
Az anyuka szinte lopva járt a gyermekéért az óvodába, minden alkalommal történt valami
galiba. A szülők úgy érezték, elveszítették minden kapcsolatukat, elmaradtak a barátaik.
Kislányuk felügyeletét már egyetlen nagyszülő sem vállalta. Ismer ősük ajánlására
fordultak szakemberhez.
A kivizsgálást követően figyelemzavar-hiperaktivitás mellett súlyos beszédértésbeli zavart
állapítottak meg. Gyógyszeres kezelés mellett megfelel ő gyógypedagógiai-
logopédiai fejlesztésben részesül. A szülők képzésben, tréningen vettek részt, hozzáállásuk
változott, felszabadultabban, határozottabban, pozitívan igyekeznek szabályozni kislányuk
viselkedését.

2. Mi a hiperaktivitás?
 Napjainkban gyakran hallunk, olvasunk a „hiperaktivitás”-ról. Sokan a „rossz gyerek”
szinonimájaként használják ezt a jelzőt.

 Fokozott mozgás igény, mozgás késztetés a normál fejlődés sajátossága kisgyermek

korban.

 Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek

fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembet űn ő sajátossága.

 Hiperaktivitás lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió, mánia, szorongás,

pszichózis) tünete.

 A hiperaktivitás a gyermekkorban induló figyelemzavar-hiperaktivitás (angolul: Attention

Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul Hiperkinetikus zavar röv. HKZ)

egyik fő tünete a figyelemzavar és az impulzivitás mellett. Hazai nyelvhasználatban

gyakran ezeket a fogalmakat szinonimaként is használják.

A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünet együttes. Olyan
krónikus eltérés, melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor el őtt
szembetűnők. A diagnózis felállításához a figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás
tünetei közül kellő számú tünet együttes fennállása szükséges az elmúlt 6 hónapban.
Hiperkinetikus zavarról akkor beszélhetünk, ha a tünetek jelenléte kifejezett
funkciókárosodást (nehézségeket, konfliktusokat) okoz egynél több helyzetben is (a
gyermek mindennapjaiban: az iskolában, a kortárskapcsolatokban, a családban). A
diagnózis fontos pillére, hogy kizáró kritériumokat is alkalmaz: a tünetek nem
magyarázhatók meg valamely más egészségi állapot, betegség, gyógyszerhatás, vagy
egyéb gyermekpszichiátriai zavar tüneteként, következményeként.

Figyelemzavar tünetei:

1. Nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét

2. Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzetben
3. Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak
4. Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése
5. Nehézsége van a tevékenységek szervezésében
6. Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
7. Elveszít dolgokat
8. Elvonják figyelmét külső ingerek
9. Mindennapokban feledékeny

Hiperaktivitás tünetei:

1. Babrál, kézzel-lábbal fészkelődik

2. Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el
3. Rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyén való
4. Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel, vagy az abban való részvétellel
5. Izeg-mozog, mint akit felhúztak
6. Túl sokat beszél

Impulzivitás tünetei:

1. Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna

2. Nehézsége van a várakozással
3. Félbeszakít másokat (beszélgetés, játék)

3. Mi okozza?
A figyelemzavar-hiperaktivitás hátterének tisztázása napjainkban is folyik. Nagy
számú vizsgálat zajlik szerte a világban, melyek egyre közelebb visznek a probléma
gyökereihez.
Család, iker és adopciós (örökbefogadási) vizsgálatok egyértelm űen alátámasztják
a genetikai hajlam jelentőségét.
Molekuláris genetikai vizsgálatok egy bizonyos agyi ingerület átviv ő anyag, a
dopamin transzporter gén sajátosságaira irányították a figyelmet, de specifikus gén (alél)
eltérést igazolni mindezidáig nem sikerült.

Az agy anatómiai és funkcionális eltérését vizsgáló eljárások (képalkotó

eljárások, funkcionális vizsgálatok) eltérő sajátosságokat találtak a hiperaktivitással küzd ő
egyének agyában. Ezek a rendkívül költséges, számos módszertani problémát felvető
vizsgálatok elsősorban azt támasztják alá, hogy az idegrendszer fejl ődési folyamatában
található valamilyen eltérés, de ennek ellenére még specifikus, minden ilyen problémával
küzdő egyénre jellemző eltérést igazolni nem sikerült.

Neuropszichológiai kutatások a homloklebeny elüls ő részének (prefrontális kéreg) sajátos

működésére irányították a figyelmet, mely elsősorban a homloklebenyhez köthet ő
ún. végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés, gátlás, motoros kivitelezés) gyengeségében,
a motivációs rendszer (késleltetett jutalom) működési zavarában nyilvánul meg.

Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsem ő-kisdedkori

fejlődés jelentőségére. A fejlődést megzavaró tényezők (pl. magzat fejl ődési
rendellenességei, szülés körüli oxigén hiányos állapot, intenzív ellátást igényl ő állapotok,
későbbi idegrendszert érintő betegségek, traumák, stb.) nagymértékben
hozzájárulhatnak a genetikai hajlam megjelenéséhez.

Későbbiekben egyre nagyobb szerepe van a pszichés, szociális

tényezőknek (család működése, veszteségek, válás, szülők mentális-fizikai egészsége,
kortárskapcsolati nehézségek, iskolai problémák, konfliktusok, tanulási nehézségek, stb.),
melyek jelentősen befolyásolják a tünetek intenzitását, az általuk okozott funkcióromlás
mértékét.

4. Milyen tünetek jellemzőek a hiperkinetikus zavarra?

Magzati élet
Számos anyuka számol be arról, hogy később hiperaktiv tüneteket mutató gyermeke
már méhen belül rendkívül mozgékony, „nyugtalan” volt, esetleges másik terhességgel
összevetve markáns sajátosságként jelölik meg.

Csecsemőkor

Az egyénre jellemző temperamentum bizonyos sajátosságai már újszülött,

kora csecsemőkorban megnyilvánulnak. Az ún. „nehéz temperamentumú”
csecsemők gyakran sírnak, nehezen megnyugtathatók, hasfájósak, rossz étvágyúak,
szabálytalan bioritmus jellemzi őket. Sok esetben az anya-gyerek kapcsolat
diszharmonikussá válik, az anya eszköztelennek, kudarcosnak érzi magát a gyermek
feltűnő nyugtalansága miatt. A hiperaktív gyermekek szülei gyakran számolnak be hasonló
nehézségekről, ugyanakkor nem állítható, hogy a csecsemőkori ún. „nehéz
temperamentum” sajátosság a későbbi hiperaktivitás korai megnyilvánulása lenne.

Gyakori a pszichomotoros fejlődés szokatlan üteme, vagy menete. Az esetek

jelentős részében a mozgás, beszéd fejlődés igen gyorsan zajlik, a gyermek akár már 8
hónaposan szalad, és 9 hónaposan beszél, ügyesen kommunikál. A járás kezdetét ől szinte
futva közlekedik, igen ügyesen felmászik a bútorokra. Állandóan tevékenykedik, mindig
akcióban van, sokat és szívesen beszél. Érthető módon gyakran elbűvöli környezetét.

Máskor a fejlődés a szokásosnál lassabb ütemben zajlik, vagy szokványos

fejlődési sorrendet nem követi, pl. kimarad a mászás, vagy az ülés. Előfordulhat a
beszédfejlődés késése, furcsasága, de a gyermek ügyesen kommunikál, megérti
környezete jelzéseit. Sokat mozog, mozgása lehet akár diszharmonikus is, számtalan apró
baleset éri.

Kisdedkor

Néhány esetben előfordul, hogy a gyermek mozgásos aktivitása igen felt űn ő, és már 2-
3 éves korban akadályozza a gyermeket az elmélyült játékban, a különböz ő
tevékenységekben, akár az étkezésben. Gyakran számolnak be a szülők gyermekük
szokatlan dacosságáról, nem tudnak vele szót érteni, mindig a saját feje után megy.
Számtalan esetben korlátozásra, fegyelmezésre, várakozásra kifejezett nyugtalansággal,
alkalmanként sírással, veszekedéssel, tiltakozással reagál.
Az esetek többségében azonban a kisdedkorra egyébként is jellemz ő fokozott mozgás- és
beszédkésztetés miatt a később hiperaktivitás tüneteit mutató gyerekek akár
teljesen problémamentesnek is tűnhetnek.

Óvodáskor

A gyermekek számára az óvodai élet számtalan kihívást tartogat. A szül ők távolléte,

új felnőttekkel, gyerekekkel való kapcsolat kialakítása, a szabályok betartása nehéz
feladat számukra. A figyelemzavarral, hiperaktivitással küszködő kisgyermek készségeit
gyakran meghaladja a társaihoz való alkalmazkodás, a közös játék, a feln őttekkel való
együttműködés, a csoport helyzet, a feladathelyzet, a felnőtt figyelmén való osztozkodás.
Az alkalmazkodás nehézségei már kezdettől fogva észlelhetők. Gyakran váratlan érzelmi,
indulati reakciókat mutathatnak, mely miatt társaik nem szívesen barátkoznak velük.
Játékban nem tudnak veszíteni, a kudarctól kiakadnak. Konfliktus helyzetben gyakran
váratlan agresszív megnyilvánulásaik lehetnek. Igen mozgékonyak, gyakran akaratlanul
borítanak fel dolgokat, rombolják le társaik által épített játékokat, zavarják a többieket.
Különösen fokozódhatnak a nehézségek a nagycsoportban, az iskolára való
felkészülés időszakában, amikor a gyermekeknek már tényleges feladathelyzetben
követelményeknek kell megfelelniük. Ekkor a feladatok jelentős része már „kötelező”. Ha
gyermekük ilyen helyzetben minduntalan kicsúszik a feladathelyzetből, félbe hagyja a
tevékenységét, fokozottan nyugtalanná válik, feltűnően izeg-mozog, hintázik a széken,
babrál, fecseg, vagy dacosan szembeszegül a felnőtt kérésének jogosan merül fel a
figyelemzavar-hiperaktivitás gyanúja. A viselkedés szabályozás zavara annál feltűnőbb,
minél nagyobb csoportban próbálnak a gyermekkel együtt dolgozni.

Kisiskolás kor

Az addig akár jól együttműködő, kiegyensúlyozott gyerekek nem találják helyüket

az iskolában. A viszonylag nagy létszámmal működő osztályokban nagy er őfeszítésükbe
kerül folyamatosan 45 percig nyugton ülni, csendben lenni, betartani a szabályokat,
figyelni a tanítóra. Az első hetek újdonsága hamar megfakul, s ők elkezdik próbálgatni a
határaikat, a szabályokat. Figyelmetlenségük miatt könnyen elveszítik a fonalat, s gyakran
keresik a módját annak, hogyan tudnák magukra irányítani a figyelmet. Egyre
kifejezettebben mutatják hiperaktiv tüneteiket. Folyton babrálnak, izegnek-mozognak,
beszélgetnek, vagy hangosan kommentálják tevékenységüket. Többnyire vicces, jópofa
gyerekek, akik kezdetben nagy tetszést aratnak társaik körében. Vélt, vagy valós
sérelemre azonnal, gyakran eltúlzott hévvelreagálnak. Ők az igazság bajnokai akkor is, ha
valaki bajba kerül. Társaik között vezető típusú gyerekek, akik többnyire nem veszik
figyelembe mások szempontjait. Állandó nyüzsgésükkel zavaró lehet jelenlétük az
osztályban, szünetekben gyakran keverednek konfliktusba, vagy csapódnak „rossz”
gyerekekhez, mivel nagyon befolyásolhatóak.
Gyakran okosak, éles eszűek, akik unatkoznak, és unalmukban válogatott
csínyeket követnek el. Máskor a figyelemzavarhoz részképesség zavar, tanulási nehézség
társul, mely fokozza a gyermek alkalmatlanság érzését, diszharmonikus viselkedését.

Sajnálatos módon a gyermekek önértékelése, önbizalma igen törékeny, az iskolai kudarcok

következtében gyorsan sérül, kudarcosnak, ügyetlennek érzik magukat. Mindez jelentősen
csökkenti hajlandóságukat, motivációjukat a tanulásra, az együttm űködésre.

Serdülőkor
A korábban nem diagnosztizált, figyelemzavarral-hiperaktivitással küzd ő serdül ők jelentős
hányadában következményes hangulati labilitás, negatív önértékelés,
kifejezett teljesítményszorongás, ellenkező, ún. oppozíciós magatartászavar, nem ritkán
deviáns megnyilvánulási sajátosságokat mutató viselkedészavar tüneteit észleljük. Az
ilyen gondokkal küzdő fiatalok ebben az életkorban már nem akarnak megfelelni az
elvárásoknak, szélsőségesen lázadó típusú gyerekek, akik gyakran deviáns magatartást
mutató csoportokban találnak elfogadásra. Vakmerő, meggondolatlan, befolyásolható
fiatalok, akik gyakran kísérleteznek illegális szerekkel, jelentős lehet az alkohol, drog
kipróbálásának veszélye.
Megfelelő, eredményes kezelésben részesülő, korábban (id őben) diagnosztizált
serdülők esetében számtalan maradványtünet fellelhető, mint a szórakozottság, az
időpontok nehéz betartása, a szervezetlenség érzése, megmagyarázhatatlan belső
feszültség, mozgáskésztetés, extrém sportágak előnyben részesítése, továbbtanulási,
pályaorientációs nehézségek.

Többnyire lázadóbb, dacos serdülők, akik számára nehézséget jelent megtalálni az utat az
önállóság felé, s a szülők számára nagy kihívást jelent megtalálni a középutat az
elvárások, szabályok és az adott életkornak megfelelő majdnem felnőtt szabadság között.

5. Előny, vagy hátrány?

A hiperaktív gyerekeket nevelő szülők, és maguk a gyerekek is számos
problémával, nehézséggel kell, hogy megküzdjenek nap mint nap. Talán nem túlzó azt
állítani, hogy főként hátrányként értékelik a fenti sajátosságokat. Hiszen egy ilyen
gyermek nevelése sokkal több figyelmet, törődést, gyakran valóban próbára tevő
önuralmat, szeretetet igénylő kihívás.
Hiperaktív gyereket nevelni olyan, mint hosszú távra befektetni, mely olyan kis hozammal
jár, hogy a mindennapokban szinte észre sem lehet venni a változást.
Többnyire hátránynak érezzük, mert gyermekeink méltatlanul sok negatív kritikát kapnak.
Mások megbecsüléséért, tiszteletéért sokkal többet kell tenniük. Gyakran szinte
egész gyermekkorukban azért küzdenek, hogy lemossák magukról a „rossz gyerek”
bélyeget.

Mi felnőttek is gyakran érezhetjük, hogy szülői alkalmasságból megbuktunk,

olyan visszajelzéseket kapunk, mikor mit teszünk rosszul, hogyan szeretjük rosszul a
gyerekünket. Ugyanakkor mi vagyunk az egyetlenek, akik a maguk teljességében ismerjük
őket. Tudjuk, hogy a türelmetlen, néha követelőző, provokatív felszín mögött egy
érzékeny, jólelkű, segítőkész gyermek van, aki szárnyakat kap, ha érdemeit elismerik.
Ismerjük erősségeit, és büszkék vagyunk rá. Nap, mint nap megtapasztaljuk, hogyha egy
feladatot érdekessé teszünk a számára, akkor egy felnőttet is megszégyenít ő kitartással
képes együtt dolgozni másokkal. Gyermekünk kreativitása, világra való nyitottsága,
tudásszomja lenyűgöző.

Éles eszű, okos gyerekek, akiknek nehezükre esik kisgyermekként a

szabályok begyakorlása, a látszólag értelmetlen, unalmas feladatok elvégzése, s akik
harsányabban igyekeznek kibújni ezekből a helyzetekből. Ha megfelelő törődésben, feltétel
nélküli szeretetben nőhetnek fel, miközben a feln őttek kitartóan segítik őket a mindennapi
szabályok megtanulásában, az önfegyelem, az önkontroll fejlesztésében akkor felnőtt
korukra e tulajdonságaik révén kimagasló szakmai és magánéletiteljesítményre lesznek
képesek.

Sikeres üzletemberek, élsportolók, eredményes kutatók, tudósok egész sora

mutatott hasonló tüneteket gyermek korában.

6. Nehézségek a családban
A figyelemzavar-hiperaktivitás jelenléte a családban nagy er őpróba lehet. Gyakran
a gyermek sajátosságai más családtagokban is fellelhet ők, valamelyik szül ő, nagyszül ő,
vagy testvér hasonló temperamentumú lehet.
A hasonló nehézségeket korábban átélt szülő együtt érz őbb lehet gyermekével,
mely gyakran a jogosan elvárható szabályok következetes betartatásában akadályozhatja
őt. Máskor éppen saját gyermekkori élményeik arra késztetik őket, hogy vasfegyelemmel
igyekezzenek elejét venni a későbbi gyötrelmeknek.

A családban a szülők nevelési módszerei igen különböz ők lehetnek. A határokat

jól feltérképező gyerekek más és más módon viszonyulhatnak a család feln őtt tagjaihoz:
ugyanaz a gyermek fantasztikusan együttműködő tud lenni az egyik, és szinte
kezelhetetlenül öntörvényű a másik felnőtt jelenlétében. Rendkívül ügyesen találják meg a
kibúvókat, és ennek érdekében találékonyan „használják” a felnőttek ügyetlenségeit.

Sajnos nem ritka, hogy a gyerekek nevelése körüli bonyodalmak el őbb utóbb párkapcsolati
konfliktusokat eredményeznek. Gyakran valamelyik szülő „bűnbakká” válik.

A mindennapos problémák tengerében a felnőttek gyakran eszköztelenné válnak, elvesznek

a szinte folyamatos kritizálásban, korlátozásban, büntetésben. A nehézségekkel küzdő
kisgyermek pedig egyedül marad a problémáival, saját eszközeivel igyekszik kicsikarni a
szülők kizárólagos figyelmét. Ha szabadulni próbál egy számára kényelmetlen helyzetb ől,
feladatból, akkor helytelen viselkedéssel próbálja elterelni a figyelmet. Miközben megfedik,
azért mert csúnyán beszél, vagy veszekedik, megfeledkeznek az el nem készített házi
feladatról, az el nem pakolt játékokról.
Gyakori nehézség a testvérek közötti rivalizálás, feszült, konfliktusos kapcsolat.
Ha mindegyik gyermek a fenti eltéréssel küzd, akkor egymás problémáit mintegy
felerősítik. Akaratlanul zavarják egymást a játékban, bármely tevékenységben, állandóan
versengésre késztetik egymást, nincs egy perc nyugtuk sem egymástól. Gyakoriak a
konfliktusok, melyeket adott esetben nagy indulat, heves reakciók kísérnek. Ha az egyik
gyerek nyugodtabb vérmérsékletű, az sajnos nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyszerűbb
feladat hárul a szülőkre. A kiegyensúlyozottabb gyerek több pozitív visszajelzést kap,
melyet a hiperaktiv testvér „kivételezésként” értékelhet. A hiperaktív gyermek számára
nélkülözhetetlen több figyelem, visszajelzés viszont a másik, nem hiperaktiv gyermek
számára lehet bántó, melytől akár mellőzöttnek érezheti magát.
Gyakori nehézség a szülők számára, hogy a hiperaktív gyerek felügyelete próbára
tevő feladat, jó fizikum, és türelem, néha kötélidegek szükségesek hozzá. Ezekkel a
gyerekekkel mindig történik valami, könnyen kerülnek bajba, gyakran éri őket baleset. A
szülők sok esetben folyamatosan „szolgálatban vannak”. Nem tudják a gyermek
felügyeletét megoldani, nem tudnak időt szánni kapcsolatuk ápolására.

Sok esetben a hiperaktív gyermek szabályozatlan, kirívó viselkedése a közös

családi programokat is élvezhetetlenné teszi. Gyakran nem szívesen fogadják őket
vendégségben. Mind a gyerekek, mind a szülők elszigetelődhetnek, magukra maradhatnak.

7. Problémák az iskolában
Napjainkban a gyerekeket körülvevő oktatási rendszer nem tudja megoldani a
gyerekek egyéni szükségleteinek a kielégítését. Az óvodai csoportok, illetve kés őbb az
iskolai osztályok magas létszáma, a pedagógus asszisztensek, fejlesztő szakemberek
hiánya eleve megnehezíti a gyermekek számára a szabályok pontos elsajátítását, mivel az
ehhez szükséges személyes figyelem, törődés biztosítása ilyen nagy létszámú csoportban
nem lehetséges. A teljesítmény centrikus, a gyerekek fejlődési sajátosságait gyakran
figyelmen kívül hagyó követelmény rendszer nem ad időt ezeknek az alapvető
készségeknek a begyakorlására. A gyerekek számára segítséget igényel, hogy
megtanulják az órán nyugodtan kell ülni, nem lehet beszélgetni, enni, ha mondanivalójuk
van, akkor jelentkezniük kell, óra közben nem lehet felállni, WC-re menni, a felnőtt kérését
azonnal teljesíteni kell, szünetben mit, hogyan lehet játszani, baj esetén kitől, hogyan lehet
segítséget kérni, stb.
A kisiskolás korban feltűnő hiperaktív-impulziv viselkedés sajátosságok, valamint
a figyelmetlenségből adódó nehézségek gyakran teszik próbára a pedagógusokat. A
helytelen viselkedés visszajelzésére gyakran alkalmazzák az adott tantárgyból adott
elégtelen érdemjegyet. A pedagógus eszköztelenné válását jól tükrözi a beírások, fekete
pontok sokasága. A gyermekek zavaró viselkedésükkel sok esetben kiprovokálják, hogy
kizárják őket a tanításból, hátsó padba, külön ültetik, vagy rosszabb esetben kiküldik őket
az osztályból.

A fenti eltérésből adódó mindennapos nehézségekben a gyerekek nem kapnak segítséget,

elvárják tőlük, hogy fegyelmezetten együttműködően, problémamentesenviselkedjenek,
tanuljanak, de ettől ez még nem fog sikerülni. A sorozatos negatív visszajelzések,
korlátozások következtében a gyermekek önértékelése, önbizalma súlyosan sérül, mely
további viselkedésben megmutatkozó zavarokban jelenik meg. A későbbiekben komoly
problémát okoz, ha a gyermek érvényesítési eszközévé válik a bármi áron való ellenkezés,
az ún. oppozíciós magatartászavar alakul ki, mely gyakorlatilag működésképtelenné teszi
őt a közösségben.

Tapasztalatunk szerint mindezek következtében negatív érzelmi, kommunikációs

kör alakul ki, melyben igen komoly konfliktusokkal, kölcsönös indulatokkal lehet számolni.
A figyelemzavarral-hiperaktivitással küzdő gyermek fokozatosan kirekeszt ődik a
közösségből. Kezdetben még igyekszik megfelelni az elvárásoknak, kés őbb azonban ezt
feladja, már nem akar helytállni, önmagát alkalmatlannak tartja, a feladatok elvégzését
esetleg nyíltan
megtagadja.

Benyomásunk szerint a mai oktatási környezetben a sajátos nevelési igényű

gyerek könnyen bajba kerülhet, legyen a háttérben figyelemzavar-hiperaktivitás, diszlexia,
diszgráfia, diszkalkúlia, vagy alacsonyabb intellektus, bármely más jellegű speciális
nehézség, autisztikus fejlődés, vagy akár kimagasló tehetség, intellektuális képességek.

A jelenleg érvényben lévő közoktatási törvény igen korszerű szemlélete előtérbe helyezi az
integráció fogalmát, azt az igényt, hogy a fejl ődésükben specifikus sajátosságokat mutató
gyermekek a normál közoktatásban kapják meg helyben a fejlesztést, az
ellátást. Sajnálatos módon azonban ennek a nagy jelent őség ű törvénynek a
megvalósításához a legtöbb óvodában, iskolában nem állnak rendelkezésre a szükséges
személyi, tárgyi, eszközbeli
feltételek.
8. Kivizsgálás módja
A gyermekek közösségben, családban jelentkező zavaró viselkedési
megnyilvánulásai miatt a szülők elsőként többnyire a területileg illetékes Nevelési
Tanácsadók segítségét kérik. Iskolaérettség, beiskolázási javaslat megítélése céljából sok
esetben az ún. Tanulási Képességeket Vizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs
Bizottság vizsgálatára kerül sor, ahol többnyire gyermekgyógyász,
logopédus, gyógypedagógus, sok esetben gyermekpszichiáter alkotta
szakmai team részletes kivizsgálást követően javaslatot tesz a szükséges fejlesztésre,
oktatási formára. Más esetekben a területi Gyermekideggondozó keretében kérnek
tanácsot. Végül gyakran közvetlenül, máskor előzetes vizsgálatokat követően konkrét
diagnosztikai kéréssel kerülnek a gyermekek kórházi szakambulanciákra. Az előzetes
ambuláns problémafelmérést követően indokolt esetben osztályos kivizsgálásra is sor
kerülhet.
A kivizsgálás alatt a különböző helyzetekben mutatott viselkedés megfigyelését,
a készségek pontos felmérését, a figyelmi funkciók feltérképezését,
neuropszichológiaifunkciók vizsgálatát értjük. Amennyiben az el őzetes információk alapján
indokolt, elengedhetetlen az érzékszervi zavarok kizárása, esetleges neurológiai
eltérések,anyagcserezavarok, egyéb gyermekgyógyászati eltérések feltérképezése. A
másodlagosankialakuló érzelmi, hangulati, gyakran szorongásos zavarok tisztázása céljából
kerül sor a pszichológiai kivizsgálásra.

A vizsgálatok többnyire játékosak, feladathelyzeteket is magába foglaló,

beszélgető helyzetekben történnek, fájdalommal nem járnak. A vizsgálatokat a kórházban
gyermekpszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus, gyermekfoglalkoztató-
nővér alkotta szakmai team végzi. A vizsgálati eredmények birtokában a kezelőorvos a
szülőkkel és a gyermekkel történő konzultációt követ ően, a szül ők beleegyezésével
terápiás tervet dolgoz ki, erre tesz javaslatot. Ennek megvalósításában a területileg
illetékes Nevelési Tanácsadók, Gyermekideggondozók szakmai felkészültségére
támaszkodnak.
9. Diagnózis
A figyelemzavar-hiperaktivitás diagnózisának felállítása szigorúan felépített,
szakmai egyetértésen alapuló diagnosztikai rendszerek alapján történik. A két
leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai kritériumrendszer a DSM-IV-R és a BNO10
egyaránt 3 fő tünetet különít el. Ezek a figyelemzavar, a hiperaktivitás, impulzivitás. A
DSM-IV-R 3 altípust különít el aszerint, hogy mely tünetek vannak el őtérben: els ősorban
figyelmetlen, elsősorban hiperaktív-impulzív és kombinált altípust. Ez a diagnosztikai
rendszer az együttesen fennálló eltérések jelölésére többszörös diagnózis megjelölésére
ad lehetőséget (pl.: Figyelemzavar- hiperaktivitás, Viselkedészavar). A BNO 10 alapján
mindhárom fő tünet együttes fennállása szükséges az „Aktivitás és figyelem zavara”
diagnózis felállításához, altípusok elkülönítésére nem ad lehetőséget. Amennyiben ehhez
viselkedészavar társul, akkor „Hiperkinetikus magatartászavar” diagnózist állítja fel.
A figyelemzavar-hiperaktivitás krónikus eltérés, markáns sajátosság, melynek
néhány tünete már 7 éves kor előtt észlelhető. Mindkét diagnosztikai rendszer hasonló,
amennyiben a fő tünetek meglétén túl kizáró kritériumokkal is dolgozik: azaz a tünetek
nem magyarázhatók meg semmilyen egyéb más egészségügyi, vagy gyermekpszichiátriai
eltéréssel, vagy nem hozhatók összefüggésbe semmilyen szer használatával. A diagnózis
felállításának másik igen fontos alapfeltétele, hogy a fennálló tünetek jelentős
funkcióromlással, működészavarral járjanak, súlyos problémákat okozva
a mindennapokban, több helyzetben is.
10. Társuló eltérések, másodlagosan kialakuló gyermekpszichiátriai zavarok
A figyelemzavar-hiperakivitás gyakran más egyéb eltéréssel, betegséggel társul,
melyek jelentős mértékben befolyásolják a hosszú távú kilátásokat.
Gyakran találkozunk oppozíciós, vagy antiszociális viselkedés sajátosságokkal
már kisgyermek korban. Az oppozíciós magatartásmintázatot mutató gyermekek
folyamatosan „harcban” állnak a felnőttekkel, nyíltan szembefordulnak az elvárásokkal,
folyamatosan ellenkeznek, öntörvényűek. Az antiszociális viselkedés ezen túl olyan
sajátosságokat jelent, amikor a gyermek nem egyszerűen semmibe veszi a közösség
szabályait, hanem provokálja környezetét, figyelmen kívül hagyja mások igényeit, jogait,
lehetetlenné téve a közösmunkát.

A sorozatos, közösségben szerzett kudarcok, kirekesztettség érzése miatt gyakran

alakul ki következményesen depresszió, szorongásos állapotok. Ezen állapotok tünetei
eltérnek a felnőttkori jellegzetességektől. Leggyakrabban a gyerekek agresszív
megnyilvánulásai, súlyos és gyakori konfliktusai hívják fel a bajra a figyelmet. Ezek a
gyerekek folyamatos készenlétben vannak, hogy megvédjék magukat, sért ődékenyek,
ingerlékenyek, nyugtalanok.

Sok esetben ezen eltérés mellett a gyermek akaratlanul hangokat ad (köhécsel,

krákog, kiabál, vagy szavakat mond), vagy mozdulatokat tesz (pislog, grimaszol, vállát
rángatja, stb.), tikzavarral küzd.

Jelentősen befolyásolják a prognózist a társuló részképesség-zavarok,

tanulási nehézségek, nyelv és a beszédfejlődés eltérései. A társuló elérések
feltérképezése elengedhetetlen, mivel ezek korrekt ellátása nélkül nem lehet érdemben
javítani a gyerekek életminőségén.
11. Kognitív viselkedés terápia, felvilágosítás
A hiperkinetikus zavarral küzdő gyerekek számára a szociális készségek tanulása,
a konfliktusok kezelése, az indulatok kontrollálása, gyakran az akadémiai készségek
gyakorlása is jelentős nehézségekbe ütközik. Amennyiben sikerül megfelel ően segít ő,
fejlesztő környezetet biztosítani számukra, viselkedésük jelent ősen rendezettebbé,
harmonikusabbá válik.
A kognitív viselkedés terápia során a gyerekek konzekvens, világos
elvárásokra támaszkodhatnak, viselkedésükről folyamatos visszajelzést kapnak. A
módszer nagyhangsúlyt fektet a fejlődésre, lépésről lépésre tanítja a gyermekeket azokra a
készségekre, melyekkel hatékonyan javul önkontrolljuk, épül önértékelésük, er ősödik
önbizalmuk.

A helyes viselkedésre adott konzekvens pozitív meger ősít ők, valamint a

helytelen viselkedést követő negatív konzekvenciák tudatos alkalmazása nagymértékben
elősegíti a kívánt viselkedés gyakorlását, szokássá való megerősödését.

A terápia fontos eleme a gyerekek felvilágosítása, önértékelésének,

önkontrolljának fejlesztése, az eredményes kortárskapcsolatokhoz szükséges készségek
erősítése.A kórházi helyzetben történő terápia csoportos jellege igen fontos tényez ő. A
gyerekek a helyes viselkedés, az új megküzdő készségek gyakorlásában folyamatosan
visszajelzéseket kapnak, melyek révén egymással jó értelemben verseng ő helyzetbe
kerülnek, egymásnak mintát adnak, egyre inkább segítik társaikat a haladásban, a
fejlődésben. Megtapasztalják, hogy képesek együttműködni a felnőttekkel, társaikkal, és
kivívni elismerésüket. A tudatosan alkalmazott pozitív megerősítők segítségével átélt
sikerélmény sok nehézségen segítik át őket, jelentősen fokozza a gyerekek motivációját a
viselkedés korrekciójában.
12. Szülő tájékoztatása, szülőtréning
A kognitív-viselkedés terápia során elért eredmények meg őrzése, növelése
érdekében elengedhetetlen a szülők bevonása a terápia folyamatába. A felvilágosítás
során a szülők számára világossá válik, hogy a mindennapos problémák hátterében egy
alapvető, markáns nehézség áll. Ez a sajátosság a figyelemzavar-
hiperaktivitás.Megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, gyermekük sajátos m űködése,
viszonyulása egy temperamentum sajátosság. Olyan szülők, szakemberek körében
beszélhetnek gondjaikról, akik megértik őket, segítségre számíthatnak.
Pontos képet kapnak a „bizonyítottan eredményes” kezelési lehet őségekr ől,
ezek alkalmazásának kérdéseiről. Olyan kérdéseket is feltehetnek, melyekről azt
gondolják, csak saját helyzetükben jelentenek problémát. A beszélgetés során
megtapasztalják, hogy nehézségeik nem specifikusak, segítségre számíthatnak
szülőtársaik részéről. A szülőtréning célja, hogy a szülőket felvértezzük a módszer
eszközeivel, abból a célból, hogy a terápiás munkát képesek legyenek folytatni. A program
legfontosabb célja a szülők nevelési attitűdjének átformálása. A konzekvens szül ői
környezet, a pozitív és negatív megerősítők tudatos alkalmazása, a gyerekek fejlődésére,
erőfeszítésére koncentráló attitűd jelentősen javítja a szülő-gyerek kapcsolat minőségét. A
szülők bevonásával a gyerekek új készségei tovább erősíthetők, szokássá tehetők. Ezáltal
viselkedésük tartósan rendezettebbé válik, kapcsolataik javulnak.

A gyerekek kognitív viselkedés terápiás programja, illetve a szül őtréning nemcsak

a gyerekek, hanem szüleik, illetve családjuk életmin őségét is jelent ősen javítja. A program
során, illetve azt követően a szülők arról számolnak be, hogy jóval több id őt töltenek
gyerekeikkel, többet játszanak, s azt együtt töltött id ő sokkal kellemesebb, harmonikusabb
számukra.
13 Tanárok tájékoztatása, tanári tréning
A gyerekek viselkedési sajátosságai különösen zavaróak lehetnek az oktatásban,
az óvodai csoportban, vagy az osztályteremben. Saját vizsgálataink is alátámasztják azt
a mindennapi tapasztalatunkat, hogy ezen gyerekek tanítása nagy kihívás a
pedagógusok számára. Számtalan esetben nagyszerű, felkészült pedagógusok segítik a
gyerekek fejlődését. Az eltérés ismerete, illetve a beavatkozás lehet őségeinek
alkalmazása azonban esetleges a mai oktatási rendszerben. Ezért rendkívül fontosnak
tarjuk, a konzultációs lehetőségek biztosítását a pedagógusok számára. Ennek változatos
formái léteznek, mint az egyedi esetkonzultáció, a csoportos tanári tréningek, akkreditált
továbbképzések.
Az egyedi esetkonzultáció során egy adott, bajba került gyermek szülei,
pedagógusai, esetleg az iskola igazgatója, iskolapszichológus, némely esetben az iskola
gyermekvédelmi felelőse, valamint gyermekpszichiáter vesz részt. Célja a gyermek
speciális szükségleteinek feltérképezése, a tennivalók megbeszélése, közös „terápiás”
stratégia megalkotása.
Csoportos tanári tréningeken egy adott kórházi terápiás csoportba felvett
gyermekek pedagógusai vesznek részt. Jelenleg ez nyitott szül őkonzultáció formájában
működik. Nagy előnye, hogy a gyermek nehézségei miatt gyakran egymásnak feszül ő
szülőknek és pedagógusoknak alkalmuk van a másik szemszögéből látni a problémát,
megérteni azt. Közösen gondolkodnak a gyermek gondjairól, az előrelépés, a megoldás
lehetőségeiről, egyenrangú félként képesek beszélgetni a felmerülő nehézségekr ől.
Egyre több akkreditált továbbképzés foglalkozik a sajátos nevelési igény ű (talán helyesebb
volna sajátos nevelési szükségletű) gyerekek oktatási szükségleteivel, így természetesen a
hiperaktivitással is. Ezek egy része stratégiai eszközöket is nyújt, tanít a nehéz helyzetek
kezelésére. A csoportban is alkalmazható világos, konzekvens szabályok tanítása, a
tudatosan alkalmazott pozitív és negatív megerősítők alkalmazása, az
önkontroll készségek gyakorlása, az indulat- és a konfliktuskezelés eszközeinek ismerete
nagy segítséget jelentenek a mindennapi pedagógiai munkában.

Meggyőződésem azonban, hogy az oktatási rendszer megújítása elengedhetetlen

feladat. A magas gyermeklétszám, a szigorú, a gyerekek fejl ődési sajátosságait
figyelmen kívül hagyó követelmény rendszer, az integráció feltételeinek (anyagi, tárgyi,
személyi) elemi hiánya rendkívül nehéz helyzetben sodorja a gyerekeket és az őket tanító
pedagógusokat egyaránt.

14. Gyógyszeres kezelés lehetőségei

 A gyógyszeres kezelés fontos része lehet a gyermek komplex, többoldalú
ellátásának. Jelentőségét elsősorban az adja, hogy az aktuális tüneti javulás folytán
kivédhet számos, egyébként nagy valószínűséggel kialakuló következményes pszichológiai
zavart. A gyógyszeres kezelést elsősorban olyan esetekben javasoljuk, amikor:Sürg ős
segítségre van szükség: a gyermek helyzete tarthatatlanná válik az iskolában, vagy akár a
családban

 A súlyos és tartósan fennálló, más kezelésre nem reagáló tünetek miatt a gyermek

fejlődése, tanulása, a szükséges fejlesztése akadályba ütközik.

 Mindezek következtében olyan teljesítményzavar alakul ki,

mely másodlagosan iskolai és az otthoni magatartás

zavarát, ateljesítményhelyzetben fellépő szorongást, motivációs problémákat idéz

elő
Indokolt esetben tehát -a szülő és lehetőleg a gyermek – egyetértése
mellett javasolhatjuk a gyógyszeres kezelést. Az orvosi el őírásnak megfelel ő
nemzetközilegelfogadott szakmai protokoll szerint ebben az esetben az els őként ajánlható
szer a figyelem javítását szolgáló élénkítő gyógyszer, u.n. pszichostimuláns. Első
hallásra talán ijesztőnek tűnik, hogy egy nyughatatlan, nyüzsgő gyermeket éppen egy
stimuláló szerrel kezelünk, melynek felírása ráadásul - pszichotrop szerként – különös
óvatosságot igényel. Mégis, a szakirodalomban ebbe a gyógyszercsoportba tartozó
methylphenidat nevű szer előnyös hatása a hiperaktiv gyermekek esetében immár több
mint ötven éve jól ismert. Alkalmazásával kapcsolatban sok évtizedes tapasztalatokkal
rendelkezünk, és ma már a legújabb jól szervezett, sok centrumot bevonó és szigorú
szabályoknak megfelelő u.n. kontrollált vizsgálatok bizonyítják a jelentős előnyös hatások
mellett azt is, hogy gyermekkorban nem vezet szerfüggőséghez és mellékhatásai más
gyógyszerekhez viszonyítva lényegesen ritkábbak. Hazánkban forgalomban lévő
pszichostimuláns készítmény a Ritalin, mely fehér színű tablettánként 10mg
methylphendiate-t tartalmaz. Gyorsan felszívódó hatóanyag, hatása 30-45 perc múlva már
észlelhető, egyéni különbségektől függően 3-5 óra hosszat tart. A kezelésre a gyermekek
többsége, hozzávetőlegesen ľ -e jól reagál.

Hatására a gyermekek (felnőttek) figyelme tartósabban igénybe vehet ő,

feladatokban sokkal együttműködőbbek, motiválhatóbbak, munkájuk minősége, terjedelme
szinte ugrásszerűen javul. A készítmény hatása elsősorban a figyelemzavar enyhítésében
mutatkozik meg, de gyakran tapasztaljuk a viselkedés következményes rendez ődését is. A
hiperaktív gyermek sokkal tartósabban tud figyelni a szabályokra, elvárásokra, a
kommunikációs helyzeteket pontosabban érti, marad ideje konfliktus helyzetben
mérlegelni, hogyan reagáljon, együttműködőbb, figyelmesebb, könnyebben motiválható.
A készítmény alkalmazása körültekintést igényel. Minden esetben el őzetesen a
gyermek nehézségeinek hátterében lévő eltéréseket fel kell térképezni. A vizsgálati
eredményekre támaszkodva alkotják meg a kezelési stratégiát, melyet a szül őkkel és a
gyermekkel részletesen megbeszélnek.
Bármilyen gyógyszeres beavatkozást megelőzően elengedhetetlen a gyermek és a
szülő tájékoztatása, felvilágosítása, ezt követően a szül ő írásos beleegyezését adja a
gyógyszeres kezelés beállításába. A Ritalin adagolásakor figyelembe kell venni a gyerekek
egyéni különbségeit. Adagja 0,3-0.6 mg/testsúlykg/nap, 2-3 részletben, étkezést követ ően.
Lehetőség szerint hosszabb-rövidebb gyógyszer mentes szüneteket (ún. drug holiday)
iktatunk közbe. A gyógyszerhatást lehetőleg a gyermek iskolában, fejlesztésben töltött
idejére próbáljuk meg időzíteni. A készítmény biztonságos, a szokványos,
gyermekgyógyászatban alkalmazott szerekkel mindezidáig váratlan
gyógyszerkölcsönhatás nem alakult ki. Természetesen minden egyéb gyógyszer
párhuzamos alkalmazása előtt indokolt kikérni a kezel őorvos véleményét, illetve fontos
jelezni ennek használatát a gyermek számára elengedhetetlen m űtéti beavatkozás
előtt. Hozzászokás, függőség kialakulásával az orvosi javaslat korrekt b etartása mellett
nem kell számolni. A mellékhatások átmeneti jellegűek, addig észlelhetőek, míg a
készítmény hatása tart. Leggyakrabban étvágytalanság, ritkábban hasfájás, fejfájás,
émelygés, hányás fordulhat elő, elvétve találkoznak kiütés megjelenésével, alvászavarral,
a szívfrekvencia fokozódásával, vérnyomás emelkedéssel. Az alkalmazásai előiratban
szerepel a testi fejlődés megtorpanása, mely azonban a fenti adagolási javaslat mellett
gyakorlatilag nem fordul elő. Az esetek kis részében a gyógyszer kiürülésekor átmeneti 30-
40 percig tartó ún. visszacsapásos (rebound) időszak fellépésével lehet számolni, mely a
mozgásos aktivitás fokozódásával, nyugtalansággal járhat. Ennek kiküszöbölésére a napi
adagot több kisebb részletre osztjuk, így a kiürülési időszak elnyújtható. A probléma
megoldásában nagy segítséget jelentenének az elmúlt években
a gyógyszerforgalmazásban külföldön már regisztrált „ún. lassan felszívódó”
készítmények, melyek adagolásával a fenti probléma elkerülhet ő. Gyakran felmerül, hogy
a methyphenidate kezelés hosszú távon fokozza a későbbi viselkedészavar, veszélyt kereső
magatartás, esetleges alkohol, droghasználat kockázatát. Nemzetközi, ún. többközpontú,
placebót és egészséges kontroll csoportot is alkalmazó követéses vizsgálat
alátámasztotta, hogy a megfelelő gyógyszeres kezelés véd ő hatású a későbbi
következményes gyermekpszichiátriai betegségek kialakulása szempontjából.

A pszichostimuláns kezelés rendszeres gondozást igényel, melynek

kapcsán elengedhetetlen a gyermekek állapotának követése, az esetleges mellékhatások
monitorozása. A betegek gondozása a területileg illetékes gyermekpszichiátriai,
menthálhygiénés gondozóban, vagy a fekvőbeteg osztályok szakambulanciáján történik. Az
esetek kb.1/4-ben azonban a pszichostimulánssal történ ő gyógyszeres kezelés nem vezet
megfelelő eredményre, vagy az egyébként nagyon ritka mellékhatások fellépése
miatt (ilyen például a hangulatra kifejtett hatás, vagy esetleg tik jelenségek,
túlmozgások felerősödése) kell ezt a kezelési formát megszakítani. Második választásként
egy depresszió elleni gyógyszer (antidepresszívum), a Melipramin (imipramine) adható,
mely szintén szoros orvosi felügyeletet igényel az esetleges szívre gyakorolt mellékhatásai
miatt. Olyan esetekben, amikor a figyelemzavar mellett hangulati érintettség észlelhet ő,
vagy éjszakai bevizelés is szerepel a panaszok között, különösen indokolt lehet ennek a
szernek az alkalmazása. Használatakor folyamatos adagolásra van szükség, a kezdő
dózistól fokozatosan emelik a mennyiséget a terápiás dózisig. Elhagyása is fokozatosan
történik.
Az utóbbi néhány évben a gyermekkori hiperkinetikus zavar kezelésére egy új, eredetileg
depresszió ellen alkalmazott gyógyszer bevizsgálása történt meg és ennek
előnyös hatásáról, biztonságok alkalmazásáról már megfelel ő dokumentációval
rendelkezünk. Az atomoxetin tartalmú gyógyszer nem tartozik a kábítószerek csoportjába,
hatása ugyanakkor megközelíti a methylphenidat –ét és különösen javasolt azokban az
esetekben, amikor a stimuláns nem hoz megfelelő terápiás eredményt, illetve ha az ADHD
mellett a hangulati élet is érintett, vagy jelentős mértékű szorongásos tünetek, vagy
akaratlan mozgások, hangadás (tik) is megfigyelhetők. Magyaroroszágon már
törzskönyvezett készítmény, forgalomba hozatala folyamatban van, jelenleg még patikai
forgalomban nincs. Egyedi importrabeszerezhető. Számos esetben, amikor a kombinált
gyógyszeres kezeléssel sem tudtunk megfelelő segítséget nyújtani, az atomoxetine a
tünetek jelentős mértékű csökkenését eredményezte. Alkalmazása gondozást igényel a
ritkán fellépő esetleges mellékhatások miatt, javasolt a májfunkiók, EKG félévenkénti
ellenőrzése.

A gyermekpszichiátriában alkalmazott gyógyszeres kezelést minden esetben megel őzi

a beteg és a szülők megfelelő felvilágosítása, gyógyszeres kezeléshez a szül ők
beleegyezését, hozzájárulását kérik.
15. Társuló eltérése kezelése
Az esetek kisebb részében az ADHD mellett egyéb eltérést is találunk, pl.
tanulási nehézségeket, a beszédfejlődés érintettségét, hangulatzavart, szorongásos
tüneteket, akaratlan mozgásokat, hangadásokat (tik zavar, Tourette sy), viselkedés
különböző nehézségeit stb.Ezen eltérések párhuzamos kezelése elengedhetetlen a betegek
életminőségének javítása szempontjából. Az esetek egy részében ez gyógypedagógiai,
logopédiai fejlesztést, pszichoterápiát jelent, számos esetben nem elkerülhet ő a kombinált
gyógyszeres kezelés. Mindez körültekintő mérlegelést kíván, a beteg, a szül ők
együttműködése, belegyezése elengedhetetlen. A betegek gondos követése a kezelés
fontos részét képezi.

16. Másodlagosan kialakult zavarok kezelése

Amennyiben a figyelemzavar-hiperaktivitás nem kerül id őben diagnosztizálásra,
az eltéréssel, mint igen jelentős rizikótényezővel kell számolni. Kezeletlen esetben
(amultimodális kezelés hiányában) a gyerekekben igen kifejezett önértékelési zavar,
önbizalom hiány, gyakran drámai depresszív állapot, szorongásos tünetek, változó
súlyosságú szociális, beilleszkedési nehézségek, kortárskapcsolati problémák,
viselkedés zavar, serdülő, fiatal felnőtt korban jellegzetes kockázat kereső magatartás
kialakulásával lehet számolni. Ezen következményes eltérések kezelése gyakran indokolt
lehet. A halmozódó, egymásra rakódó pszichés, és egyéb problémák súlyosságuk miatt
jelentős szenvedést okozhatnak a beteg és környezete számára.
17. Prognózis, ADHD felnőttkorban
A figyelemzavar-hiperaktivitás nem egy múló állapot, hanem markáns
temperamentum mintázat, krónikus, élethosszig fennálló nehézség, sajátos viszonylás. Ez
az eltérés a fejlődés során változó képet mutat. Kisgyermekkorban a hiperaktivitás, az
impulzivitás a legzavaróbb, különösen közösségben jelent kifejezett hátrányt a gyermekek
számára. A figyelemzavar miatt a gyerekek gyakran képességeikhez mérten
alulteljesítenek. A serdülő-, felnőttkor felé a szokványos fejlődés során a tünetek spontán
jelentős fokú regressziót, csökkenést mutatnak. Kezelés hiányában a következményes
pszichés problémák miatt az ADHD-s serdülők nagyobb számban hagyják félbe
tanulmányaikat, gyakran keverednek bajba, szegik meg a szabályokat. Közlekedésben,
életvezetésben kockázatkereső magatartás jellemzi őket. Gyakrabban éri őket baleset.
Jellegzetesen többször váltanak partnert, nehezebben találnak munkát, gyakrabban
váltanak munkahelyet. A volt ADHD -s lányok körében gyakoribb a serdülőkorban vállalt
terhesség, illetve terhesség megszakítás.
Felnőtt korban bár markáns maradvány tünetek meglétével kell számolni, korábbi kezelés
hiányában az egyének életvezetését, személyes életük sikerességét
alapvetően meghatározzák a következményesen kialakult karakter sajátosságok,
pszichiátriai zavarok. Az eltérés korai felismerésével van lehetőség a multimodális
kezelésre, mely jelentősen csökkenti a fenti nehézségek kialakulásának kockázatát. A
gyermekkorban változó mértékű nehézségeket okozó ADHD-val kapcsolatosismeretek
széles körben való ismertetése alapvető jelentőségű a gyermekek és a jöv ő
felnőtt nemzedék lelki egészségének megőrzése szempontjából.
18) Az ADHD egész életre szóló kihívás
A figyelemzavar-hiperaktivitás mind a gyerekek, mind a szül ők számára nagy kihívás. Ez az
eltérés, az ebből adódó sajátosságok bár gyermekkorban gyakran jelent ős
hátrányt jelentenek, felnőttkorban kifejezetten előnyösen kamatoztathatók. Az egyének
kiemelkedő kreativitása, újszerű probléma megközelítése, rugalmassága, vezet ői intuíciói a
későbbiekben nem ritkán különleges pozíció elérését teszik lehet ővé. Ha a gyerekek
nevelésében közreműködő, együttműködő felnőttek tisztában vannak azzal, hogy milyen
nehézségek állnak a markáns, zavaró viselkedés hátterében, akkor van lehetőség a nevelői
környezet, attitűd átformálásával olyan helyzetet teremteni, amelyben az egyén a
nyilvánvaló hiányosságaival együtt képessé válik a tanulásra, a fejl ődésre. Rendkívül nagy
hangsúlyt kell fektetni a gyerekek speciális érdekl ődésének, tehetségének gondozására.
Az ezekben elért sikerek megvédik a gyerekek önértékelését,önbecsülését, gyakran
önkontrollra, önfegyelemre, kitartásra tanítják őket.