Búzai népdalok -észak mezőség

1. Erdőben erdőben szép kerek erdőben,
Epret szed a babám rózsás kötényébe.
Szedjed babám szedjed, hogy el ne
hervadjon,
Hogy a mi szerelmünk félbe ne maradjon.
Nem zörög a levél ha a szél nem fújja,
Szerettelek babám az Isten is tudja.
Titok a szerelem félek az édesanyádtól
Ha elvárod babám elveszlek a nyáron.
(csardas)
2.Felszántatom a buzai nagy utcát,
S vetek belé piros pünkösdi rózsát.
Én beoltom magamat, piros rózsának
Aki szeret szakasszon le magának.
3.Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
buzai nepdal-mezoseg
Egy párnára ketten kell lefeküdni,
A párnának a két széle elszakad,
S a közepe tiszta újon megmarad.
Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél,
Mert az első igazán tud szeretni,
másodikért de sokat kell szenvedni.
Ki az első szeretőjét elhagyja,
Életében mindig csak azt siratja,
4.Verd meg, Isten, verd meg azt,
kinek szíve nem igaz!
Ajlala lalala lalala
Mert az enyém igaz volt, de igaz volt,
mégis megcsalatkozott a sötétbe'.
Verd meg, Isten, azt a szívet,
aki kettőt, hármat szeret!
Ajlala lalala lalaja
(csárdás)
5.Kaszárnya, kaszárnya, sűrű ablak rajta,
de sorjába,
Az én kisangyalom oda van bezárva, de
bezárva.
Sűrű ablak, hideg szél fúj be rajta, be rajta,
Sötét az éjszaka, sehol se találom a
galambom.
Azt a gyűrűt, amit adtam add vissza,
Mert mi köztünk a szerelem nem tiszta.
Hej, én édes Istenem, hogy adjam vissza
Nem volt arany, rég megette a rozsda.(lassú
cigányos)
Én is olyan szeretőmet hagytam el,
Amíg élek soha nem felejtem el.
Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel,
Jó az Isten elapassza a vizet,
Visszaadja a régi szeretőmet.
Ha eljönnél ablakomba egy este,
Megláthatnád a bánatot lefestve,
Megláthatnád két halovány orcámat,
Meghallgatnád, hogy sóhajtok utánad.
(csardas)
Lám én csak egyet szerettem, lalala
mégis de sokat szenvedtem lalala.
Verd meg, Isten, azt a vermet,
ahol az én rózsám termett,
Ajlalala lalala lalalajla
hogy ne teremjen több rózsa, lalala
bús szívem szomorítója! Lalala
Zöld erdőbe’ jártam, ibolyát gyomláltam, de
gyomláltam,
Az én kisangyalom sehol nem találtam, de
találtam.
Gyomlálj, babám, áldjon meg a Teremtő,
Teremtő,
Teérted halok meg, nemsokára elzár a
temető.
Zavaros a Tisza, nem akar megszállni, de
megszállni,
6.Az ökör a földet nem magának szántja,
Az anya a fiát nem magának tartja.
Húsz évig tartja magának, aztán adja
katonának,
Harminchat hónapot szolgál a királynak.
Haragszik a babám, nem akar szeretni, de
szeretni.
Szeress, babám, áldjon meg a Teremtő,
Teremtő,
Teérted halok meg, nemsokára elzár a
temető!
Esik a fergeteg, jaj, de nagyon ázom,
Eressz be, galambom, mert én nagyon fázom
Szürke köpönyegem ázik, puskám,
szuronyom rozsdázik,
Jeges a kantárszár, gyönge karom fázik.