Adatbázisok

Megjegyzés: Több angol forrást is használtam, így lehetnek félrefordítások a részemről, igyekeztem
minden helyre az angol megfelelőjét is odaírni a szakszavaknak.

Mi az az adatbázis?

Az adatbázis a strukturált információk vagy adatok szervezett gyűjteménye, amelyeket általában

elektronikusan tárolnak egy számítógépes rendszerben. Az adatbázist általában egy adatbázis-kezelő
rendszer (DBMS) vezérli. Az adatokat és a DBMS-t, valamint a hozzájuk társított alkalmazásokat
együttesen adatbázis-rendszernek nevezzük, gyakran csak adatbázisra rövidítve.

A manapság leggyakrabban használt adatbázis-típusok adatait általában táblák sorozatában és

oszlopaiban modellezik a feldolgozás és az adatok lekérdezése hatékonyságának érdekében. Ezután az
adatok könnyen elérhetők, kezelhetők, módosíthatók, frissíthetők, ellenőrizhetők és rendszerezhetők.
A legtöbb adatbázis strukturált lekérdezési nyelvet (SQL) használ az adatok írásához és lekérdezéséhez.

Miért szükségesek az adatbázis kezelő nyelvek?

Az adatbázis-rendszereket alapvetően nagy mennyiségű adat kezelésére fejlesztették ki. Hatalmas

adatmennyiség esetén két dologra van szükség, amely optimalizálást igényel: Az adatok tárolása és az
adatok visszakeresése.

Tárolás:

Az adatbázis-rendszerek elvei szerint az adatokat úgy tárolják, hogy sokkal kevesebb helyet foglaljanak
le, mivel a redundáns adatokat (ismétlődő adatokat) a tárolás előtt eltávolítotják. Vegyünk egy
hétkönapi példát ennek megértésére:

Tegyük fel, hogy egy bankrendszerben az ügyfélnek két számlája van, az egyik megtakarítási számla, a
másik pedig fizetési számla. Tegyük fel, hogy a bank egy helyen tárolja a számlaadatokat (ezeket a
helyeket tábláknak hívjuk), a fizetési számlák adatait pedig egy másik helyen, abban az esetben, ha az
ügyféladatokat, például az ügyfél nevét, címét stb. Mindkét helyen tárolják akkor ez csak a tárhely
pazarlása (redundancia / adatok duplikálása) lenne, az adatok jobb rendezése érdekében az
információkat egy helyen kell tárolni, és mindkét fiókot valahogy össze kell kapcsolni az információval.
Ezt érjük el a DBMS-ben is.

Az adatok gyors visszakeresése:

Az adatok optimalizált és szisztematikus tárolásával együtt az is fontos, hogy szükség esetén gyorsan
visszakereszük az adatokat. Az adatbázis-rendszerek biztosítják az adatok mielőbbi visszakeresését.

Adatbázisok a világ minden területén megtalálhatóak, íme néhány példa felsorolva:

Könyvtárak, államigazgatás, gyárak millió és egy területén, kereskedelem, videójátékok....

Típusai

Adat tárolás módszere szerint:

Relációs adatbázisok:

A relációs adatbázisok úgy nevezett relációs modellre épülnek (relational model vagy „RM” röviden),
ennek a lényege, hogy különböző kijelentő (declarative) módszerekkel lehessen lekérdezni adatokat.
A felhasználó megadja, avagy „kijelenti”, hogy melyik, vagy milyen adatokra van szüksége az adatbázis
kezelő rendszer pedig előkeresi és átadja a kért adatot/okat.

Idő alapú adatbázisok:

Az idő alapú adatbázisokban az idő, nem csak egy számadat, hanem az egyik fő tengely is. Három fő
tulajdonsága van egy idő alapú adatbázisnak: az adat (szinte) mindig új sorként van feljegyezve (azaz
INSERT-et használ, nem UPDATE-et); az adat általában idő sorrendben érkezik; és ahogy azt az elején
is írtam, az idő egy fő tengely (akár egyenlő időközönként jegyzünk fel adatot akár nem).

Gráf alapú adatbázisok:

Egy gráf alapú adatbázis lényege, hogy az adatok közti összefüggések ugyanolyan fontosak mint maguk
az adatok. Ezeket arra tervezték, hogy egy előre meghatározott modell nélkü tároljanak adatokat.
Ehelyett minden adat úgy van feljegyezve, hogy jelezze minden egyes adat kapcsolatát a többivel. Fő
részei a ’pontok’ (node) ezek a külön adatsoroknak felelnek meg, és több adatot is tárolhatnak, és
vannak ’kapcsolatok’ (relationships) amik két mód kapcsolatát és annak a kapcsolatnak az irány adják
meg.

Dokumentum alapú adatbázisok:

Ezek az adatbázisok olyan esetekben használatosak ahol az adatsorok (avagy dokumentumok)

folyamatosan változhatnak és mindegyik egyedi, csak néhány pontban egyezik meg. Legjobban
használhatóak olyan helyeken ahol a felhasználás közben változhatnak a felhasználási módok. Például
katalógusoknál, felhasználói profiloknál, stb...
Hozzá férés, kiterjedés alapján:

Központosított adatbázis (centralised):

Az adatbázis egy központi helyen van tárolva és általában interneten, LAN-on vagy WAN-on át
férhetnek hozzá a felhasználók.

Néhány előnye:

• Mivel fizikailag egy helyen van az adat ezért az adatok sértetlensége a lehető legbiztosabb.
• Könnyű átfésülni az adatbázist felesleges adatok iránt, duplikált adatok könnyen kiszűrhetőek.
• Egy helyen lévő adathalmazt sokkal könnyebb megvédeni akár fizikai akár cyber veszélyek ellen
is.
• Az adatok fizikailag könnyen mozgathatóak.
• Legolcsóbb és legkönnyebben fenttartható adatbázis.

Néhány hátránya:

• Lassú kapcsolat esetén az adatok átkutatása nagyon lelassulhat.

• Nagy adatforgalomnál ’bottleneck’ helyzet alakulhat ki (azaz a leglassabb láncszem lelassítja a
rendszer többi részét)
• Nincsen biztonsági másolat, ha a rendszer meghal akkor minden adat elveszhet.

Nem központosított adatbázis (decentralised):

az adatok több szerveren vannak tárolva amik kapcsolatban állnak egymással, és mindegyik szerver
egyes kliensekkel áll kapcsolatban.

Előnyei:

• Mivel több szerver van jelen ezért egyzerre jelenlévő felhasználók jelentősen kevésbé lassítják
az adatfogalmat.
• Ha egy szerver leáll, a többiről az adatok ugyanúgy elérhetőek maradnak.
• Fizikailag távoli helyekről is ugyanolyan könnyen és nagy sebességgel elérhetőek az adatok ha
a szerverek is több helyen megtalálhatóak.
• Könnyebb növelni forgalom ügyileg a rendszert.

Hátrányai:

• Drágább fenttartani.
• A frissítéseket több helyen is el kell végezni.
• Nem megfelelő szervezés esetén adatok ütközhetnek egymással.

Felhő adatbázis (cloud):

A felhő alapú adatbázisok lényege, hogy a tárhelyét az adatbázisnak, mint egy szolgáltatást lehet meg
vásárolni, ezzel a drága fentartási költsége a decentralizált adatbázisoknak valamennyire elkerülhető.
Ezen kívül nagyon sokban hasonlít a decentralizált adatbázisokhoz.
További különbségek, hogy nincs hozzáférésed a szerverhez, csak a tárhelyhez, és nem tudod az
adataid pontos helyét.

Felhasználási cél alapján:

Személyes:

A személyes adatbázisok főként hobbisták, tanárok, civil szervezetek, és olyan emberek által használtak
akik szeretnek nagy rendszerezettséggel adatokat tárolni a mindennapjaikban. Ezek az adatbázisok
általában sokkal amatőrebbek mint a kereskedelmi célú adatbázisok. A legfontosabb része, hogy a
készítője (esetek nagy részében) nem keres vele közvetlenül pénzt.

Kereskedelmi:

A kereskedelmi adatbázisok lényege, egy vállalat, gyár adatainak megfelelő rendezése és ennek
köszönhetően efektívebb elérése. Néhány esetben akár maga az adatbázis a termék amit
forgalmaznak. Így ezek közvetlenül nyújtanak pénzügyi hasznot készítőinek.

DBMS, és adatbázis kezelő nyelvek

DBMS (Database Managment System) lényegében olyan programok csoportját jelképezik melyek
képesek összefüggő adatokat egy könnyű és efektív módon tárolni és hozzáférést biztosítani hozzájuk.
Több féle DBMS nyelv is létezik, és ezeket több csoportra is lehet osztani, amelyek pedig a
következőek:

• DDL avagy „Data Definition Language”:

DDL-t arra használjuk, hogy egy adatbázis felépítését megadjuk, táblák, indexek és
shémák létrehozására. a következő operációk vannak benne:

▪ CREATE – Ezzel egy adatbázis példányt hozunk létre vele.

▪ ALTER – Megváltoztatjuk egy adatbázis struktúráját változtathatjuk meg
vele.
▪ DROP – Ezzel egy teljes adatbázist és az összes tábláját kitöröljük.
▪ TRUNCATE – Táblákat törölhetünk ki vele az adatbázisból.
▪ RENAME – Átnevezhetjük vele az adatbázist.
▪ DROP – Használható arra is, hogy külön táblákat töröljünk ki az
adatbázisból.
▪ COMMENT – Megjegyzéseket hozhatunk létre.

Ezek mindegyike meghatározza vagy megváltoztatja az adatbázis felépítését, ezért

esnek a DDL kategóriába.

• DCL avagy „Data Control Language”:

 DCL-t segítségével lehet adott felhasználók hozzáférését megváltoztatni az
adatbázishoz. Fő parancsai:

▪ GRANT – Egy felhasználónak elérést engedélyez az adatbázishoz.

▪ REVOKE – Elveszi egy felhasználó hozzáférését az adatbázistól.

• DML avagy „Data Manipulation Language”:

DML-t arra használják, hogy egy adatbázisban szereplő adatokat megváltoztassák, a

következő parancsok szerepelnek bennük:

▪ SELECT – Ezzel lehet adatokat leolvasni egy tábláról.

▪ INSERT – Ezzel lehet új adatsort felvinni egy táblába.
▪ UPDATE – Ezzel lehet egy meglévő adatsorban lévő adatokat
megváltoztatni
▪ DELETE – Ezzel lehet adatsorokat törölni egy táblából.

Ezen nyelvek közé tartozik az SQL amelyről tanultunk

• TCL avagy „Transaction Control Language”:

TCL nyelvekkel lehet a DML nyelvekben történt változtatásokat végre hajtani vagy
vissza állítani. A két fő parancsa:

▪ COMMIT – Ezzel véglegesítjük egy DML-el tett változtatásokat a

rendszerben.
▪ ROLLBACK – Ezzel vonjuk vissza az eddig nem véglegesített változtatásokat
egy adatbázisban.

Összefoglalás

Az adatbázisok egy nagyon fontos része az életünknek, és még ha valaki nem is ismeri őket magas
szinten, egy alapvető felhasználói szint nagyon fontos, hogy boldoguljunk a mai világban. Akár egy
bankban dolgozunk tanácsadóként és meg kell értenünk, hogy miért nem tudjuk új ügyfelünk számláját
megfelelően felvinni a rendszerbe, vagy egy csúcstechnológiával foglalkozó cég tervrajz adatbázisából
kell előhoznunk egy ezeréves tervrajzot.

Az adatbázisok lehetővé tették a mai technológiai szint elérését, és fejlődésünk alapkövei lettek,
fejlesztésük és megfelelő ismeretük az emberiség legfontosabb feladatai között kell, hogy legyen.