 M

Querfurti Brúnó, egy hittérítő

Közép-Európában*
„Úgy nyissa meg neked Isten a Paradicsomot,
ahogy te megnyitottad nekem az utat a besenyők országába!”

A enti szavakat egy német ittérít intézte a ruszok ejedelméez, amikor a besenyk öldje
és a rusz terület közötti atárvonalon álltak. A ejedelem még egyszer megpróbálta visszatartani a
atal misszionáriust a besenyk közé tervezett veszélyes vállalkozástól, a szenvedélyes itirdet
azonban nem átrált meg. A ejedelemnek tovább kellett t engednie. A ittérítt Brúnónak
ívták. osszú utat tett meg, amíg a szászországi Querurtból eljutott a besenyk öldjére, és
nem ez volt élete utolsó vállalkozása. A lelki élet különböz változatait járta végig. Volt pap,
szerzetes, remete, végül térít püspökként tevékenykedett. Ebben a korban atalmas területekkel
bvült a keresztény világ. ittérítk keltek útra, ogy a elet- és szak-Európát „risztus itére
vezessék”. Ezek egyike volt Querurti Brúnó is. em egy kolostorban, alak között élte le az
életét: ittérítként számos országot bejárt. Ezen elül írói tevékenységet is olytatott: műveibl
megismeretjük szerzjük életét, a korabeli ittérítés körülményeit, és a térítésrl vallott nézeteit.
Brúnó születésének évét nem rizték meg a orrások. 7, 7, 76 vagy 78 egyaránt szóba
kerül, mint születésének éve. Apját szintén Brúnónak, anyját dának ívták. agy emberek
származtak ebbl a családból: Brúnó vérének, ebardnak volt az unokája upplinburgi Lotar,
aki a császári méltóságig emelkedett (-tl király, -tól császár 7-ig, aláláig).
Brúnót édesanyja a magdeburgi székesegyázi iskolába küldte tanulni, eddo lozóus
vezetése alá. Brúnó itt diáktársa volt unokavérének, Tietmarnak, a késbbi merseburgi
püspöknek. Tietmar vaskos krónikát agyott az utókorra a merseburgi püspökség és a szász
királyok történetérl. rónikájában elbeszéli, ogy amikor reggelenként Brúnónak iskolába
kellett mennie, mieltt elagyta volna a szállást, engedélyt kér, és imádkozott, amíg a többiek
játékkal töltötték az idt. (Tietmar egyébként szintén ontos a magyar ember számára, isz

* A cikk els áltozata az MA-SYLFF támogatásáal készült, késbb az MA–HIM–SZE–Mol Magyar

Meieisztikai Kutatócsoport alamint a Magyar Ösztöní Bizottság és a Collegium Hungaricum támogatását
is elhasználtam.
1 V 19. 1. oábbi iroalmak Brúnóról: F . 233–23.; L . –.; W 19.;

K 19. 1–2.; A. M: Szkice o świętym Brunie-Bonifacym. Sacrum Poloniæ Millenium V.
Roma, 198. –1.
2 „…Ia enerebili matre sua…; Huius pater erat Brun,…”.  VI. 9. Vita sancti Brunonis episcopi

et martyris Querorensis. E. H. Kaumann 1. cap. Monumenta Germaniæ Historica, Scriptores (in Folio)
omi 3. Partis 2. Fasciculus 1. Lipsiæ 192. 13. www.mgh.e (Hozzáérés: 29.úlius.1.18:3.)
3 V 19. 1–18. Annalista Sao az 19. énél ír Brúnó/Boniác csalááról (Sanctus Bruno, ui et

Boniatius). Fiérének, Gebharnak lánya Ia,  szülte Gebharot, Lothár császár apát.
  VI. 9. „Hic ab Ia enerebili matre sua unice ilectus magisterio Geonis philosophi traitur”
  VI. 9. „cum mane a scolam ire ebuisset, anteuam ab hospicio eiret, eniam petiit et luentibus

nobis in oratione is uit.”

 ad írt Waic megkoronázásáról,  tájékoztat
minket a pannóniaiak királyának – zent st-
vánnak– kegyességérl, és szüleinek jellemé-
rl.) Az iskolában Brúnó megismerkedetett
a szabad művészetekkel. llítólag különösen
a zenében jeleskedett.6 A Magdeburgi évkönyv
és a Magdeburgi érsekek története szerint tagja
lett a magdeburgi káptalannak.7 7-ben .
ttó császár szolgálataiba ogadta a teetsé-
ges atalt, Brúnó az uralkodó udvari papja
lett.8 Ebben az évben készítette a költeményt,
mellyel ttó császárnak dedikálta egy római
adtudományi író munkájának másolatát.
7-ben ontos esemény történt: a poroszok
között vértanúalált alt Adalbert püspök.
alálának íre mély atást tett ttó császárra,
és bizonyára Brúnóra is. 8-ban ttó kísére-
tében táliába érkezett Brúnó. ómában belé-
pett a zent Boniác és Elek monostorba. Ez a
rendáz óma egyik dombján, az Aventinuson
állt. 77-ben alapította zergiosz, Damaszkusz
püspöke, akit elűztek székelyérl. Az alapító Brúnó lefejezett teste. Święty Krzyż (Szent Kereszt)
görög jelleget adott a monostornak, de késbb monostor, Lengyelország. A monostort a legenda szerint
a bencés regulát követték. Ezzel együtt görög Szent Imre herceg kérésére alapította a lengyel fejedelem
a Łysa Górán, vagyis Kopasz hegyen. Lásd D
szerzetesek is szívesen látott vendégek voltak T: Árpádházi Imre herceg és a csodaszarvas-mon-
itt. Brúnó legkésbb itt veette el szerzetesi da. Filológiai Közlöny 1958. 2. sz. 317–323. v http://
névként Boniác vértanú nevét. A Damján éle de.wikipedia.org/w/index.php?title=Datei:Bruno_of_
omuald életrajza végig Boniác néven emle- Querfurt.jpg&letimestamp=20060320100455
geti Querurti Brúnót. Damján szerint zent
Boniác templomában sünk így sóajtott el: engem is Boniácnak ívnak, miért ne kellene
nekem is risztus vértanújának lennem? A kési Brúnó-életrajz kiejezetten Brúnó másik
nevének mondja a Boniác nevet. Az öt remetetestvérrl mű kiadásának elején ez áll: Brúnó

 Vita S. Romuali, cap. 2. 8. „Erat autem aprime liberalium artium instructus maimeue in moulationis
musicæ stuio aprobatus.”
 V 19. . Annalita Sao is Szent Móric kanonokának neezi Brúnót, tehát mageburgi kanonoknak.
8  VI. 9. „A tercio esieratur Ottone et suscipitur, uem non longe post eserens solitariam uesiit”
Vita Romuali cap. 2.
9 G 1993. 18. (Görich Johannes Friere hiatkoza íra ezt.)
1 V 19. 3.
11 Vita Romuali c. 2., F . 233., Szent Boniácot arsusban égezték ki Diocletianus és Maimianus
császárok alatt, ma Rómában temették el. Szent Boniác értanú. For. Sarbak Gábor. In Jacobus e Voragine:
Legenda Aurea. 199. 11–11., Szent Elek Honorius és Arcaius ieén halt meg, 398-ban. Szent Elek. For.
Maas Eit. In Legenda Aurea. 18–1.
12 E 199. 2–32.
13 Vita Romuali 2. cap. „Et ego Boniatius ocor; cur ergo etiam ipse Christi martir esse non ebeo?”
1 Vita Sancti Brunonis 2. cap. 131. „Bruno, cui aaucto nomine ocabulum est Boniatius”
Tanulmányok BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

212/XXIV. . 8

püspök, akit Boniácnak neveznek. Brúnó késbb megismerkedett zent omualddal, az

itáliai remetemozgalom nagy alakjával. omuald elbb óma közelében alapított közösséget.
-ben visszavonult a ó olyó egyik szigetére, ereumba, mely avenna közelében ekszik.
Ezen a szigeten alapított közösséget. A remeték egymástól külön álló kunyókban laktak. Az
újoncokat egy tapasztaltabb remete vezetésére bízták, a atal az idsebb kunyójában lakott. A
remeték a közös imádságokra gyűltek össze. ezük munkájából éltek, kanalat, álót készítettek,
szttek, kosarat ontak.6 Brúnó is csatlakozott eez a közösségez.7 omuald atására két
Monte Cassinói szerzetes is tagja lett a remeteségnek, Benedek és János. Benedek Beneventumból
származott, elszentelt pap volt, késbb lépett be a bencés rendbe. A Megváltó monostorának
tagja lett. Utóbb apátja engedélyével remeteségbe vonult a orakte egyre, aová annak idején
. zilveszter pápa is menekült az üldözések idején.8 János Monte Cassino-i szerzetes volt. Ami-
kor . rseolo éter, velencei dogét elűzték Velencébl, a megdöntött uralkodó ennek a János
testvérnek a kíséretében a távoli Cuxa monostorába utazott. A Cuxa-i zent Miály-monostor
a ireneusokban áll, ma Franciaország déli részén találató. A letett éter doge János testvérrel
együtt itt élt remeteéletet a cuxai apát, uarino lelki vezetése alatt. uarino alála után a volt
doge elagyott a remeteséggel. Az ids János testvér azonban nem agyta el ivatását. Vissza-
tért Monte Cassinóoz, és ott olytatta a remeteéletet. Az iú Benedekkel és Queruti Brúnóval
együtt omuald közösségéez csatlakoztak.
 ebruárjában, ómában lázadás tört ki . ttó uralma ellen. A császár elagyta ómát,
és avennába utazott. . április -én zsinatot tartottak a avenna melletti Classéban, a zent
Apollinaris monostorban. A zsinatról szóló beszámoló a résztvevk között megemlíti omuald
és János remetéket, valamint Boniác remetét is. Boniác alatt itt bizonyára Querurti Brúnót
értetjük. Ezen a zsinaton a pomposai zűz Mária monostor és a zent Vitalis monostort a
ravennai érseki templom ennatósága alá elyezték. Ez a zsinat magyar szempontból is ontos:
valószínű, ogy itt oztak döntést az esztergomi érsekség alapításáról.
. ttót megviselette az ellene kirobbant lázadás. anúk eltt ogadalmat tett, ogy
árom év múlva, miután az uralma idején elkövetett ibákat elyreozta, leteszi a koronáját, és
alkalmasabb embernek adja át az uralmat. Elképzelet, ogy a császár ogadalmának egyik
tanúja éppen Brúnó volt. Fogadalmának armadik évordulóját azonban nem élte meg az iú
császár. ereggel vonult óma ellen, de . január -án megalt aternóban.
ttó tevékenysége nem agyta atás nélkül omuald remetéinek életét. A császár ereumban

1 Vita uinue ratrum: Eita a Brunone episcopo, ui et Boniacius icitur. E. R. Kae. MGH Scripitores omi
1. Pars 2. Hannoeræ, 1888. 1. www.mgh.e (Hozzáérés: 29..1. 18.38..)
1 V 19. –9.
1 Vita Romuali c. 2.
18 Vita uinue ratrum 1. cap. 1. „e abbate heremiticam itam singulari cella ucere non prohiberetur”
V 19. 39.
19 Vita uinue ratrum 2. cap. 1. o. 9. 1. ., V 19. 38. Munkám során elhasználtam Brúnó meinek
Voigt által készített német orítását.; Vita Romuali . cap. MGH SS: IV. 88.; Iohannis chronicon Venetum,
MGH SS VII. 2.
2 Vita uinue ratrum 2. cap. 18. uo. 1. ., V 19. 383.
21 11. apr. . Raennæ. „Boniacio eremita” In Györy, Georgius (e.): Diplomata Hungariæ antiquissima. Vol.
I. 1–1131. Buapestini, 1992. 21.
22 V 19. 2.
23 K 21. 89. Györy György szerint a zsinat utáni húsétkor, április 13-án állíthatták ki az aláírásokkal
ellátott alapítóleelet. G 1983.2 (19). 11.
2 V 19. 3. Vita uinue ratrum 2. cap. 19., V 19. 383–38.
2 V 19. 9.
9 212/XXIV. . BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

Tanulmányok

kör alakú templomot építtetett márványoszlopokkal zent Adalbert tiszteletére. Brúnónak, úgy
tűnik nem vált tetszésére: ttó ezzel szerinte elrontotta a remeteséget, a templom pedig nem
készült el. omuald Benedeket akarta kinevezni apátnak, de  szerényen visszautasította a ki-
nevezést. A nemleges választ Brúnó vitte meg a császárnak. . ttó ezután mást nevezett ki
apátnak, aki Brúnó szerint annyiban volt asonló Benedekez, aogy a sár asonlít az aranyoz.
omuald az engedetlenség miatt megostoroztatta Benedeket és Brúnót.6
A remeték egymás közt tervezgetni kezdték egy ittérít vállalkozás gondolatát. Erre
a pereumi mocsaras vidék egészségtelen levegje is rászorítatta ket. Benedek János nevű
társával útra is kelt, ogy a pogányoknak irdessék az evangéliumot. Ennek a Jánosnak Brúnó
leírása szerint csak él szeme volt, másik szemét imlben elvesztette. Alacsonyabb volt, mint
Benedek, kitűnt azonban alázatosságával, türelmével. Benedek búcsúzáskor megjövendölte,
ogy Brúnóból püspök lesz. Arra intette, ogy csak pápai engedéllyel vágjon neki a térítésnek,
és gyelmeztette, ogy tanuljon szlávul.7 omuald közösségének Boleszló lengyel ejedelem
a is tagja volt, Brúnónak így megvolt a leetsége, ogy tle tanulja a szlávok nyelvét.8 Brúnó
teát még táliában maradt, ogy a pápától elatalmazást szerezzen a ittérít tevékenységez.
-ben sünk ómába utazott. Az évtizedekkel késbb alkotó etrus Damiani (Damján
éter) még ismert egy ids szerzetest, aki útitársa volt Brúnónak a avennából ómába vezet
úton. Elbeszélése szerint Brúnó mezítláb utazott, és útitársai közül kitűnt a zsoltáréneklésben.
A zarándokok eszerint zsoltárokat zengedezve gyalogoltak. sünk ómában . zilveszter pá-
pától (–) engedélyt kapott az evangélium irdetésére. Valószínűleg érseki palliumot
is kapott a pápától. A jelvény elnyerése után azonban szükség volt Brúnó ünnepélyes püspökké
szentelésre is. A pápa valószínűleg arra utasítatta Brúnót, ogy orduljon a német uralkodóoz:
nála érje el, ogy püspökké szenteljék, és eladják rá palliumot. . ttó császár ekkor már nem
élt. gy Brúnónak . enrik, német királyoz kellett ordulnia. Brúnó ezután egensburgba
utazott, szavai szerint tengeren és szárazöldön. Umbria egyik kikötjébl az Adriai tengeren
át ajózatott egy északabbi kikötbe, talán Velencébe. nnen szárazöldön olytatatta tovább
az útját egensburgig. Az Alpokon keresztül lovon utazott, ám – etrus Damiani leírása szerint
ekkor is mezítláb volt: a nagy idegben lába ozzáagyott a kengyel vasáoz, annyira, ogy a le
akart szállni, meleg vízzel kellett a lábát leolvasztani onnan. nnen valószínűleg Lengyelország-
ba kívánt menni, ogy János és Benedek testvérekez csatlakozzék, és a pápai engedély birtokában
megkezdjék a pogány poroszok térítését. dközben azonban áború tört ki Vitéz Boleszló len-

2 Brunonis ita uinue ratrum 2. cap. 19–2., V 19. .

2 Uo 2–. cap. 2–21. V 19. 8. 38–39. K, Bd: Purpuræ passionis aureus nis. Querurti
Brúnó és az öt értanú testér. In Wieczorek, Alrie – Hinz, Hans-Martin (szerk.): Európa közepe 1000 körül.
Stuttgart, 2. 31–321., 319.
28 V 19. 8.
29 Vita uinue ratrum 1. cap. 2. „Romam veni, ubi ab ore apostolici papæ euangelizandi licentiam impetravi.”
V 19. 1.
3 Fehér gyapúszalag, amit állra helyeze iselnek. Négy ekete kereszt an rata. A körszalaghoz elöl és hátul
röiebb szalagrészek kapcsolónak, azokon is egy-egy kereszt an. A keleti egyházban minen püspök,
nyugaton az érsekek iselik. Edő P: Palllium. In Magyar katolikus lexikon. X. Buapest, 2. 1.
31 F . 23. Lás alább. V 19. 3–.
32 Vita uinue ratrum 1. cap. 2. „Romam eni, ubi ab ore apostolici papæ euangelizani licentiam impetrai.
Et post multos labores e grani ia maris et terræ Reinesbuch eni, uæ antiuo nomine ocabatur Rai-
bona.” V 19. 1.
33 V 19. –. Damiani 2. cap.
Tanulmányok BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

212/XXIV. . 10

gyel ejedelem és . en-

rik német király között, így
Brúnó változtatott útiter-
vén. ésbb különböz ér-
telmezések születtek arról,
ogy merre indult, az egyik
ietmar krónikájának híradása Brúnó haláláról v http://www.mgh-bibliothek.de/
etc/thietmagn/thietmar138b.jpg szerint -ban Magyar-
országra érkezett. Bene-
deket és Jánost többé nem látatta viszont. őket néány évvel késbb, -ban rablók gyilkolták
meg árom lengyel társukkal együtt.
Brúnó saját beszámolója szerint ajóval indult a „keleti részek” elé, ogy a ekete ma-
gyarokat térítse. Arról leet szó, ogy egensburgból a Dunán ajózva jött Magyarországra.
Megjegyzi, ogy kedveztlen munkával és beteg (gyenge?) vállal kezdte ozzájuk vinni az
Evangéliumot. zent stván király nagyobbik legendája beszámol egy bizonyos Boniácról, akit
Aszkrik tanítványának nevez. A legenda szerint t rendelték Aszkrik elyébe apátnak. Boniácot
Magyarország „alsó részeibe” küldte igét irdetni a király, és ott kard sebesítette meg a nyakán.
A legenda szerint „…bár élt még egy darabig, nem veszítette el a vértanúságot.”6 udjuk, ogy
Querurti Brúnónak Boniác volt a szerzetesi neve. a gyelembe vesszük saját beszámolóját,
miszerint beteg vállal térített, valószínűsítetjük, ogy a magyar legendában is Brúnó igeirdet
vállalkozásáról olvasatunk. A legenda késbb a Vas-egyi apátság alapítójának nevezi Aszkrikot.
A Vas-egynél (Zeng) alakult meg a pécsváradi apátság. zent stván legendája szerint Aszkrik
utóda Boniác volt az apáti tisztségben. A pécsváradi monostort késbb alapítatták, mint ami-
kor Brúnó Magyarországon tartózkodott. A legenda mindenesetre megrizette Brúnó-Boniác
dél-dunántúli működésének emlékét.7
Brúnó utazásainak története orrásdarabokból állítató össze, mint egy mozaik. ülönböz
kutatók a mozaikdarabokat különéleképpen illesztik össze. Az egyik magyarázat szerint Brúnó
kétszer is eljutott Magyarországra. a emellett a változat mellett vagyunk, a két út eseményeit
nem könnyű egymástól elválasztani.8 Brúnó magyarországi térítése mindenesetre nem járt
3 Voigt szerint (V 19. 1.). Mieysztowicz tagaa ennek az els magyarországi útnak a megtörténtét.
A. Mieysztowicz: Szkice o świętym Brunie-Boniacym. Sacrum Poloniæ Millenium V. Roma, 198. –1.
9. Iézi F . 23.
3 Vita uinue ratrum 1. cap. 2. „Nigris Ungris, uo tunc ersus in partes orientis naim consceni, sinistro
opere et inrmo humero euangelium portare cepi” V 19. 8. 1. Regensburgi Arnol szintén a Dunán
haóza utott el Regensburgból Esztergomba. Voigt szerint Atony népét kell a ekete magyarokon érteni.
V 19. 12.
3 Szent Istán király nagyobbik legenáa. . cap. For Kisi Klára. In ÁKÍF. 29. Az 11-bl aló Halberstati
breiárium szerint Brúnó két éet töltött Magyarországon, templomokat alapított, ersítette az egyházszer-
ezetet. Amikor egy részint keresztény, részint pogány árosban szónokolt, az ottani elkelk bottal agyon
akarták erni, e Brúnó csoálatos móon megmenekült. ámaói ezután megtértek. A breiárium szerint a
áros nee Prago olt. Voigt szerint kizárható, hogy a cseh Prágáal keerték olna össze, szerinte itt Brassóról
lehet szó. V 19. 1. 2. 1. . Breiario Halberstaensi a. 11. Úból kiata A. Kolberg, in Zeitschri
ür ie Geschichte un Altertumskune Ermlans, VIII, 1 (188) p. 1–18. Iézi K i. m.
3 Toroczkay Szent Istán király nagyobbik legenáához írt egyzetek. ÁKÍF 29. 9. egyzet; 28. 99. egyzet;
K G: A ekete magyarok és a pécsi püspökség alapítása. Acta Universitatis Szegediensis de Attila
József nominatæ. Acta Historica. 82. tom. 198.. 11–1. A pécsárai apátságot hamis alapítóleele szerint
11-ben alapították, a Pozsonyi Éköny szerint 13-ben. K 1.
38 V 19. 2. 1. .
11 212/XXIV. . BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

Tanulmányok

nagy eredménnyel.
sünk egy késbbi le-
velében beszámol arról, ogy
Magyarországon találkozott
Brúnó püspökkel, enrik ki-
rály testvérével. Elképzelet,
ogy ez a találkozás -ben
következett be, de látni ogjuk,
ogy más elmélet is elépíte-
t.
Querurti Brúnót -
ben már zászországban ta- Quedlinburgi évkönyv híradás Brúnó haláláról v http://en.wikipedia.org/wiki/
File:Lietuvos_vardas._e_rst_name_of_Lithuania_in_writing_1009.jpg
láljuk. Tietmar beszámolója
szerint zászországba, Merseburg városába ment, és a pápa engedélyével kérte . enrik királytól
a püspöki méltóságot. A király parancsára Magdeburg érseke, agino püspökké szentelte Brú-
nót. A palliumot is megkapta agino kezébl, amit Brúnó magával ozott. Abból a mego-
galmazásból, ogy Brúnó palliumot ozott magával, arra következtetetünk, ogy zilveszter
pápától már -ben megkapta az érseki jelvényt, és ezt most adták át neki. A alberstadti
püspökök története szerint Brúnó németországi tartózkodása során még visszatért szülelyére,
Querurtba. tt megalapította a vártemplomot. Brúnó Querurtben íratta meg Adalbertrl

39 V 19. 8. Querurti Brúnó 18/19 körül írt leelében beszámol arról, hogy Magyarországon talál-
kozott Brúnó püspökkel, Henrik király testéréel. Ez a Brúnó részt ett abban a elkelésben, mely 13-ban
inult Henrik ellen. Miután a elkelést leerték, Brúnó, – Henrik testére – elbb a lengyel Boleszlóhoz me-
nekült ( V. 32. V. 38.) ma Magyarországra ött ( VI. 2., V 19. 8.) testéréhez,
Gizellához és sógorához, Szent Istán királyhoz. Amennyiben Querurti Brúnó ekkor Magyarországon árt,
mó nyílhatott arra, hogy a két Brúnó találkozzék egymással. Henrik király 1 taaszán, útban Itália elé
megbocsátott testérének, késbb kineezte Augsburg püspökéé ( VI. 3.). Querurti Brúnó Voigt
elmélete szerint késbb is árt Magyarországon, alószínleg ekkor úra találkozott a király testéréel, aki
ekkor már püspök olt. Lás alább.
  VI. 9. regnante tunc secuno Dei gratia Heinrico, a Mersburg eniens beneictionem cum
licentia omni papæ episcopalem ab eo peciit et eius iussione ab archiepiscopo aginone consecrationem et,
uo ipse etulit hunc, pallium ibiem suscepit.
A merseburgi püspökséget II. Henrik 1-ben alapította úra. A püspökséget 1. ebruárában kápláná-
nak, Wigbertnek ata („Convocansque ad se omnes regni primates dedit episcopatum sanctæ Merseburgensis
æclesiæ cuidam capellano suimet nomine Wigberto cum archiantistis baculo Taginonis,…”  VI. 1.).
Wigbertet Tietmar szerint itallal megmérgezték, nem keesebb, mint 1 éig szeneett tle (VI. 3.). 19.
márciusában halt meg ( 28. 133. egyzet.)
1 A szentelésre alószínleg augusztus 21-én került sor. Egy merseburgi elegyzésben ugyanis ez áll az augusztus
21-i átum mellett: Brúnó, püspök és értanú. A átum aligha onatkozhat Brúnó halálának ieére, hisz errl
Merseburgban mást tutak. Valószínleg a püspökké szentelés olt aug. 21-én. V 19. 8.
2 Gesta episcoporum Halberstaensium. MGH SS 23. 89–9. (Hozzáérés: 29. 3.1. 21.3.) Meglehet, anya
ekkor már nem élt. Brúnó talán ekkor aasolta apának, hogy legyen szerzetes. V 19. 8.
3 A uelinburgi ártemplom alapításának története számol be errl, Brúnó szeneéstörténetére hiatkoz-
a. A halberstati püspökök története szerzetesközösség alapításáról, ill. megnöelésérl szól. „anem e
patrimonio suo acto et itato satis ecenter monachorum collegio…” Gesta episcoporum Halberstaensium
9. V 19. 88.
 V 19. 82., 9–9. Azután kezhette el, hogy 1 augusztusában elszentelték, és azután eezhette be,
hogy II. Henrik hazatért csehországi haáratáról (1. noember). V 19. 9.
Tanulmányok BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

212/XXIV. . 12

szóló életrajzának els, osszabb változatát. Magyarországi útja során Brúnó találkozatott
Adalbert személyes ismerseivel: adlával és Aszkrikkal. őtlük is nyeretett olyan ismereteket,
melyeket az életrajzban elasználatott.
zászországból – Voigt elmélete szerint – sünk újra elkerekedett, és ismét Magyar-
országra utazott. Ez a magyarországi tartózkodás  vége vagy  tavasza és 8 eleje
között történetett. Aogy azonban entebb jeleztem, van, aki másképp rakja össze a orrások
mozaikdarabkáit. Voigt véleményétl eltér nézet szerint Brúnó mindössze egyszer járt Magyar-
országon. émetországból elbb Lengyelországba utazott, –6-ban itt idzött, és csak
ezután jött Magyarországra.6 A ittérít 8-ban, vagy -ben, . enrikez írt levelében
beszámol arról, ogy Magyarországon beszélt enrik király testvérével, Brúnóval. enrik
testvérét püspökként emlegeti.7 A ittérít tle tudta meg, ogy a király aggódik érte: azt iszi,
el akarja magát pusztítani.8 A találkozás akkor meetett végbe, amikor enrik testvére már
birtokolta az augsburgi püspökséget. Az augsburgi püspökség pedig 6. aug. -én üresedett
meg. Eszerint Querurti Brúnó második magyarországi tartózkodása során találkozatott a
király testvérével, és errl a találkozásról ír a levelében. Elképzelet, ogy enrik testvére, az
augsburgi püspök követként járt ekkor Magyarországon, és így találkozatott a ittérít Brú-
nóval. sünkben valószínűleg itt érleldött meg a gondolat, ogy elmegy a besenyk közé.
alán a besenyk nyelvével megismerkedett Magyarországon. Újabb térít útjáról is abban
a levélben számol be, amit . enrik német királyoz írt. Magyarországon eltöltött idejét itt
iábavalónak mondja. Azzal a szándékkal agyja el azánkat, ogy a besenyk közé menjen
téríteni. a vannak is bizonytalanságok Brúnó életének idrendjében, a levél tanúság amellett,
ogy Magyarországon tartózkodott, mieltt a besenyköz készült.
Magyarországot elagyva nem közvetlenül besenyk öldjére vezetett az útja, anem elbb
útba ejtette a ijevi usz Birodalmat, Vlagyimir ejedelem udvarát. em nevezi néven a rusz
ejedelmet, csupán senior Ruzorum, ruszok ejedelmeként emlegeti, azonban minden bizony-
nyal agy Vlagyimirról van itt szó. Brúnónak az volt a szándéka, ogy a besenyk közé megy
irdetni az Evangéliumot. Vlagyimir próbálta t visszatartani a veszélyes vállalkozástól. Végül
is elindultak a atár elé. ét napig tartott az út, amíg elérték a megersített atárvonalat. A
 V 19. 99. Voigt szerint ekkor már elutott Brúnóhoz a lengyelországi remetetestérek halálának híre,
ezért ieiglenesen etette a lengyelországi utazás terét.
 Mieysztowicz . Iéti F . 23. Lás még K 318. Állásponta szerint 1-ban, els lengyel-
országi látogatása lakalmáal írta meg a Vita Quinue Fratrum Eremitarum c. mét.
 Brúnó leele II. Henrikhez. In Györy, Georgius (e.): Diplomata Hungariæ Antiquissima Vol. I. 1–1131.
Buapestini 1992. . [19] „Frater ester optime carus episcopus Bruno” –.
8 Brúnó leele. Diplomata Hungariæ. .
9 V 19. 13.
 V 19. 1–11. 1. Az augsburgi püspöknek talán az olt a elaata, hogy a magyar királyt a német
uralkoó szöetségébe ona a lengyel Vitéz Boleszlóal szemben. Az augsburgi Brúnó 1 szén, Boleszló
sikerei után öhetett Magyarországra.
1 Aleaner on Hilering 183. Zeitschri ür slawische Literatur, Kunst un Wissenscha. Galamb György:
Megegyzések Querurti Brúnó besenyk közötti térítési kísérletéhez. In: A Kárpát-meence és a steppe. Szerk.
Márton Alré. Buapest 21. 18–18. 182.
2 Brúnó leele. Diplomata Hungariæ. . „…uo ubi iu rustra seimus, Ungros imisimus et a omnium
cruelissimos Pezenegos iam arripuimus.”
3 Brúnó leele. Diplomata Hungariæ. . „Petre, amas me? Pasce oes meas!”
 K L: A pécsi püspökség Szent Péter patrocíniuma. In Vaa Zoltán (szerk.): Bölcsészműhely 2006.
Szege, 2. 1–. . A besenyk közti térítést hozza el pélaként arra, „mennyire szorosan kapcsolóott
Querurti Brúnó térítése Szent Péterhez.”
13 212/XXIV. . BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

Tanulmányok

ejedelem és kísérete az egyik, Brúnó és csapata egy másik dombon oglaltak elyet. özben ezt
énekelték: éter, szeretsz engem? Legeltesd juaimat zent éter tisztelete végigvonul Brúnó
levelén. Mint térít érsek, a pápa megbízottjaként tevékenykedik, nem pedig világi uralkodók
szolgálatában. A rusz ejedelem itt újent kérte Brúnót, ogy ne lépje át a atárt, és ne vesse oda
atal életét. k nélkül kellene megízlelnie a halál keserűségét. Brúnó azonban szenvedélyesen
így szól: „Úgy nyissa meg neked az sten a aradicsomot, aogy te megnyitottad nekünk az
utat a pogányok elé” Vlagyimir végül is átengedte Brúnót és kísérit a atáron. Brúnó beszá-
molója szerint a atáron való átlépés armadik napján érték ket elször beseny támadások.
Ezek szerint két napon keresztül lakatlan területen vonultak. Eszerint a beseny szállásokat is
egyajta gyepűövezet vette körül. A armadik napon reggel, délben és délután megtámadták a
ittérítk csapatát, és meg akarták ket ölni. Brúnó nem részletezi, ogyan, de csodálatos módon
megmenekültek.6 Végül eljutottak egy beseny szállásra. tt megostorozták ket, és kivont
kardokkal rémisztgették a ittérít csapatot. Végül a vezetk elé járulattak, akik engedélyezték
térít munkájukat. Brúnó saját beszámolója szerint arminc besenyt tudott megtéríteni. Ezen
elül elérte, ogy a besenyk békét kössenek a rusz ejedelemmel. A rusz uralkodó át adta a
besenyknek kezesül, akit egy elszentelt püspökkel küldtek a besenyk közé. Brúnó ezután
Lengyelországba távozott.7 zerzetestársait, Benedeket és Jánost ekkor már nem találta életben.
-ban rablók gyilkolták meg ket árom lengyel társukkal együtt.
Brúnó Lengyelországból írta meg azt a levelét . enrik királynak, melyben a magyarok
közt végzett térít kísérletérl és a besenyk közt végzett munkáról is beszámolt. Levelében bí-
rálja a német királyt, amiért az a pogány liuticsokkal szövetkezik a keresztény lengyel uralkodó,
Boleszló ellen. A liutics pogány szláv törzsszövetség volt az Elba és az dera között. (Az idk
múlását szépen szemlélteti, ogy ma ez a terület német városoknak ad ottont.) A liutics név
jelentése valószínűleg az, ogy vad. Ezzel is a kereszténység, és német világ elleni ellenszenvüket
juttatatták kiejezésre. Brúnó a pogányokkal való szövetkezés elyett azt javasolja enriknek,
ogy Boleszlóval kellene összeognia, ogy a liuticsokat keresztény itre kényszerítsék. Lengyel-
országi tartózkodása során írta meg Brúnó az Öt remetetestvér életérl szóló művét is, melyben
emléket állít a meggyilkolt Benedeknek, Jánosnak és árom lengyel társuknak: Máténak és
zsáknak, akik vértestvérek voltak, és risztiánnak, a szakácsuknak. Újabb vélemény szerint ez
az életrajz már 6-ban elkészült. 8 táján készületett Adalbertrl írt életrajzának második,
rövidebb változata.8 Ebben a változatban már több magyar vonatkozású részt is találunk. Brúnó
itt Lengyelországban is újabb ittéríti vállalkozásokat tervezett. Egyik társát védországba
küldte, mint térít püspököt, maga pedig 8 kísérjével együtt a poroszok öldjére indult. Ez a
vállalkozás bizonyult utolsó térít útjának.
Brúnó utolsó térít útját ellentmondásosan írják le a orrások. Vegyük számba, mely szö-

 Brúnó leele. Diplomata Hungariæ. . „Aperiat tibi Deus paraisum, sicut nobis aperuisti iam a paganos!”
V 19. 1.
 Brúnó leele. Diplomata Hungariæ. . „sic iit Deus et u noster Petrus – miserabili signo eiimus.” Voigt
szerint az imákozó hittérítkrl azt hihették, hogy arázsolnak, és el akarták ket álozni. A sorsetés
során azonban megmenekültek. V 19. 1. A sorsetéssel kapcsolatban a liuticsok emberálozatait és
a sorsolás szokását hozza el pélaként. 28. 39. . Tietmar íra le, hogy a liuticsok sorsetéssel öntenek
kéréses esetekben, és megemlíti az emberálozataikat.  VI. 23–2. A liuticsoknál megle szokás
azonban nem igazola, hogy a besenyk is ilyen szokást köettek olna.
 G 183–18., V 19. 18–19., Brúnó leele. Diplomata Hungariæ. –.
8 V 19. 11–11.
 vegekre támaszkodatunk.
A német orrások közt sze-
repel Tietmar, merseburgi
püspök íradása, valamint a
Quedlinburgi évkönyv. tt
van továbbá Wibert (Wipert)
szövege, aki azt állítja magá-
ról, ogy Brúnó társai közé
tartozott. A entieken kí-
vül etrus Damiani számol
Querfurti Brúnó halálának hagyomány szerinti helyszínén – Giżycko (német nevén
Lötzen) városa – kereszt emlékeztet a vértanúra v http://en.wikipedia.org/wiki/ be a szász térít aláláról,
File:Bruno_of_Querfurt_Cross_in_Gi%C5%BCycko.jpg valamint a ranciaországi
Cabannes-i Adémar. Lás-
suk, mit árulnak el ezek a szövegek sünk aláláról.
Tietmar szerint oroszország és a usz atárvidékén ejezték le Brúnót tizennyolc társával
együtt az ottani lakosok. Tietmar a alál évét Brúnó megtérésének (conversio), teát szerze-
tesrendbe való belépésének . évére teszi, a ittérítk alálának napja pedig szerinte ebruár
-én volt. A vértanúk teste egy ideig temetetlenül eküdt, míg Boleszló tudomást nem szerzett
errl, és kiváltotta a öldi maradványokat.
A Quedlinburgi évkönyv szerint Brúnót Litvánia és a usz atárán ölték meg március -én.6
Ez a orrás is 8 társával együtt említi Brúnót. tt azonban arról van szó, ogy megtérésének .
évében ölték meg a térít érseket. A Quedlinburgi évkönyv íradása Brúnó aláláról egyébként
Litvánia els írásos említése. Tietmar, aki ebruár -re teszi Brúnóék alálának napját, való-
színűleg összetévesztette azt egy másik Brúnó, Verden püspöke alálának dátumával.6
Fentebb említettem Wibertet, aki magát Brúnó kísérjének nevezi. ő részletesebben beszéli
el Brúnóék vértanúságának körülményeit. Az országot, aová téríteni mennek, oroszországnak
(ruscia) nevezi. Felsorolja Brúnó káplánjainak nevét is: iemius, Aicus, ezicus, Apicus és
saját maga, a túlél: Wibert. A térítk eljutottak etimer királyoz (rex), ott misét mutattak be,
és prédikáltak. Majd Brúnó megsemmisítette a pogány nép bálványait. A király erre megparan-
csolta, ogy a színe eltt vessék tűzbe a püspököt. a elég, megismerik tanításának itványságát,
a nem, inni ognak neki. Brúnó püspöki díszben ült a tűzben, miközben káplánjai zsoltárt

9  VI. 9. „unc in connio preicto regionis et Rusciæ cum preicaret, primo ab incolis prohibetur,
et plus euangelizans capitur eineue amore Christi, ui æcclesiæ caput est, XVI. Kal. Martii mitis ut agni
ecollatur cum sociis suimet XVIII. Corpora tot martirum insepulta iacerunt, uoa Bolizlaus i comperiens
eaem mercatur ac omui suæ uturum acuisiit solatium.” Voigt szerint Brúnó szerzetbe lépésének 11. éé-
ben halt meg. V 19. 128. A merseburgi püspök átugora Brúnónak a magyarok és a besenyk között tett
térít útát. Csak általánosságban beszél róla, hogy lelke hasznára messzi, nagy út áraságát állalta magára.
Tietmar VI. 9.
 Annales Quelinburgenses 19. „Sanctus Bruno, ui cognominatur Boniacius, archiepiscopus et monachus,
11. suæ conersionis anno in connio Rusciæ et Lituæ a paganis capite pleus, cum suis 18, .” I. Martii petiit
coelos. Pertz, G. H. (e.): MGH Scriptores III. Hannoeræ, 183. Uneränerter Nachruck Stuttgart 198. 8.
1  VI. 9. III. . Ennek a Brúnó püspöknek (a ereninek) a halálát március 9-re (VII. I. Marcii)
teszi. Vereni Brúnó ebruár 1-én agy április 2-én halt meg.  2. . 31. .
2 Wibert. In Vita S. Aalberti episcopi, elszó. MGH SS: IV. E. G. H. Pertz. Hannoeræ 181. 9–8. www.
mgh.e (29. úli. 1. 19: 3.:) Lás még MPH. I. V 19. 132. Kürbis: 318. Wibert (Wipert) mének
kézirata a egernsee kolostorából aló, Bayerische Staatsbibliothek München tulaona.
15 212/XXIV. . BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

Tanulmányok

énekeltek. Miután a s itirdet kiállta a tűzpróbát, a király áromszáz érval együtt meg-
keresztelkedett. Annak a öldnek a ejedelme (dux) azonban leejeztette Brúnót, ölakasztatta
a káplánokat, az elbeszélt, Wibertet pedig megvakíttatta. ésbb sok csodajel történt Brúnó
oltteste ölött, ami ölé monostort építettek. írjuk ölött csodajelek történtek.6 Felmerület
egy olyan vélemény, ogy ezt a beszámolót egy csaló írta, ogy koldulasson vele. em téveszt-
etjük azonban szem ell, ogy a korabeli emberek nem találtak benne semmi ietetlent.6
etrus Damiani zent omualdról szóló életrajzában szintén részletesen leírja a ittérít
vértanúalálát. Damiani Brúnót Boniác néven szerepelteti, és nem ejt szót a társairól. Boniác
a pogányok közé érve prédikálni kezdett nekik. Azok azonban éltek, iszen Adalbert vérta-
núsága után is csodajelek történtek, és a szlávok népe ezt követen megtért. A pogányok teát
nem akarták megölni a ittérítt, anem életben agyták. Amikor Boniác a ruszok királya elé
jutott, mocskos ruában és mezítláb, a király azt gondolta róla, ogy csak pénzt akar. Boniác
ekkor a szállásán átöltözött püspöki díszbe, és így ment vissza a királyoz. Az uralkodó ekkor
azt vetette a szemére, ogy nem ismeri az igazságot, és tűzpróbának vetette alá a ittérítt: két
ég aállvány közt kellett elaladnia. A püspök miseruát vett magára, szentelt vizet intett
a tűzbe és tömjént szórt bele, majd sértetlenül kiállta a tűzpróbát. Ezután egész nép sokasága
megkeresztelkedett Boniácnál egy tó vizében. A király Boniác távollétében megölette vérét,
aki vele élt, és nem akart kereszténnyé lenni. Volt azonban egy másik testvére is, aki már tle
külön uralkodott. Boniác elkereste a királynak ezt a vérét. Az nem akarta megallgatni a
ittérít szavait, és leejeztette Boniácot. Ezután újabb csodaszerű történetet olvasatunk: a
gyilkos uralkodó megvakult, kíséri pedig megbénultak. A megkeresztelkedett király értesül-
vén Boniác aláláról elatározta, ogy megbosszulja a ittérítt, és megöleti gyilkos testvérét.
Amikor azonban a tett színelyére ér, látta, ogy a gyilkosok meg vannak merevedve, mint a
kövek. A király és emberei imádkoztak a gyilkosokért, mire azok visszanyerték egészségüket.
Bűnbánatot gyakoroltak, megkeresztelkedtek és templomot emeltek a vértanú teste ölé.6

3 V 19. 132. A poroszoknak nem oltak bálányaik. Wibert szöegében amulettekrl, csoate, éel-
mez tárgyakról lehet szó. Wibert csak öt kísérrl ír, más orrás 18-ról. Lehet, hogy Wibert azokat említi,
akik Németországból köették Brúnót, e lehet, hogy Wibert kieezetten csak a káplánokat említi. Lehettek
köztük megtért pogányok is. V 19. 132.
 Damiani 2. cap. 81. V 19. 129–13. Voigt szerint, amikor Damiani elbeszéli Boniác/Brúnó és a rusz
király találkozását, akkor Brúnó és Vlagyimir rusz eeelem találkozásának történetét etíti késbbi ipont-
ba. Brúnó, amikor Vlagyimirnél árt, beszélgetéseket olytathatott a rusz eeelemmel allási témákról, és
ezen beszélgetések híre ezetett oa, hogy Damiani Brúnónak a ruszok közt olytatott hittérítésérl ír. Voigt
arra is gyelmeztet, hogy Damiani elbeszélésében a hittérít átöltözik egy enégházban. Ilyen enégház
Kieben ben lehetett, a Balti-tenger iékén keésbé. V 19. 1. 13. Voigt alószínnek tarta, hogy
a pogányok eleinte nem bántották Brúnót, Aalbertre emlékeze, esetleg azért, mert nem akartak összeütkö-
zést a lengyel eeelemmel. Damiani elbeszélése ezenelül ráillik a porosz, suau (. litán) törzsi szokásra,
miszerint az isebb ér elsbbsége alatt a atalabbak agy a törzsi árban, agy mellékárakban laknak.
Voigt szerint a megtért királyt elzhette az  pogány testére. Lehetséges, hogy isszæsett a pogányságba.
Damánnak az a megegyzése, hogy a király át akara ani országát a ának, és Brúnót akara köetni, szintén
amellett szól, hogy a megtért király Brúnó halála után elhagyta az országát. Késbb talán abban a templomban/
kolostorban élhetett, amit Boleszló alapított Brúnó síra ölé. V 19. 13–131. Brúnó társai közül talán
olt, oltak, akik túlélték a többiek halálát. Ilyen a magát Wibertnek neez szerz. Rata kíül lehettek olyan
megtért pogányok, akik a hittérítk halála után elhagyták az országot. lük származhatnak a hírek Brúnó
utolsó térít útáról. V 19. 132. Ian Woo szerint is tée Damán, amikor Brúnót a ruszok királyáal
találkoztata, hisz Vlagyimir akkor már keresztény olt, és Brúnó nem rusz ölön halt meg. Damán szöe-
gében Woo szerint is összekeereik Russia és Prussia. Wd 239.
Tanulmányok BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

212/XXIV. . 16

Figyelmet érdemel az a ordulat, ogy Boniácnak két ég aállvány között kellett elaladnia.
Errl eszünkbe jutat a . századi követ, lano Carpini jelentése. Carpini a pápa megbízásából
utazott Batu kánoz 7-ben. Beszámolója szerint a tatároknál szokásban volt, ogy tűz segítsé-
gével tisztító szertartást ajtanak végre: lano Carpininak és követtársainak két tűz között kellett
elaladniuk, mieltt Batu kán elé járultak.6 Damiani elbeszélésében azonban a tűzrakások közti
elaladás nem tisztító szertartásként jelenik meg, anem tűzpróbaként.
Cabannesi Adémar ranciaországi szerzetes is beszámol Brúnó aláláról. Adémar azonban
zavarosan adja el az eseményeket: Brúnót a császár testvérének, és augsburgi püspöknek nevezi.
Elbeszélése szerint Brúnó kereszteli meg a ouz nevű magyar királyt és át, akik a keresztségben
mindketten az stván nevet nyerték. Adémar szerint Brúnó a Pincenantes nevű nép között kezdett
prédikálni, és k ölték meg a ittérítt. olttestét a ruszok népe váltotta ki (ussorum gens), és
ussiában monostort emeltek a tiszteletére.66 Az Adémar által Pincenatinak nevezett nép minden
bizonnyal a beseny. Adémar szerint Adalbert is a besenyk öldjén (provinciam incenatorum)
alt vértanúalált, így valószínű, ogy a ranciaországi szerz összekeveri a besenyk népét a
poroszokkal. Adémar szövegében valószínűleg árom Brúnó alakja keveredik: az egyik az a
runwart, ankt allen-i szerzetes, aki a ankt allen-i alottaskönyv szerint megkeresztelte
a magyar királyt. A másik Brúnó . enrik német király testvére leet, aki valóban augsburgi
püspök volt. A armadik Brúnó sünk, Querurti Brúnó, aki valóban tett térítési kísérletet
Magyarországon, a ekete magyarok közt, és a keleti területeken alt vértanúalált.67
a a Brúnó aláláról szóló szövegeket összeasonlítjuk, a következkre gyeletünk el. A
szász Tietmar szerint Brúnót és társait a porosz–rusz atáron ölték meg; a szintén szászországi
Quedlinburgi évkönyv szerint a Litvánia és a usz atárán; a Bajorországban ennmaradt Wibert
szövegében a poroszoknál; az itáliai etrus Damiani alapján azt mondatjuk, ogy a ruszok
között.68 A orrások értelmezései eltéretnek egymástól. Voigt német történész szerint Brúnót
és társait a sudau nevű balti törzs tagjai gyilkolták meg: az  lakelyük Litvánia és a usz közé
esett, ugyanakkor a porosz területek és usz közé is, továbbá Lengyelországgal is szomszédos
volt.6 olttestüket Voigt szerint Boleszló a porosz–sudau, ill. lengyel–sudau atár közelében
temettette el, nem messze aláluk színelyétl.7 Baronas, litván történész itelt ad etrus Da-
miani azon íradásának, ogy Brúnó a rusz ejedelem elé kerül az utolsó útján. Ezt a ejedelmet
azonban nem tartja azonosnak sem a kijevi ejedelemmel, sem valamely balti uralkodóval. A
rusz szót skandinávokra volt szokás asználni. A skandináv területekrl a ijevben meggyö-
keresedett urikokon kívül más elkelk is érkeztek a balti térségbe (olotski ogvolod, ury).
alán ozzájuk asonló leetett a Damiani szövegében szerepl rusz ejedelem.7
onnan szerezették értesüléseiket a ent említett orrások szerzi? Bieniak, lengyel tör-
ténész szerint Tietmar, a Quedlinburgi évkönyv szerzje, valamint a Brúnóról szóló, mára
 Plano Carpini úti elentése 12-bl. IX. 1. cap. 11. o. Lás még III. . cap. 11. o. III. 1. cap. 1. o.
 Aémar 31. cap. 129–13.
 Makk Ferenc egyzete. C- Ad: Az angoulême-i papok és gróok története. 1. 9. egyz.
In ÁKÍF; B 28. 12.
8 B, J: ’Wyprawa misyna Brunona z Kwerurtu a problem Selenci’, Acta Baltico-Slaica 199.
tom. . 189–191. Bieniak szerint a Damánnál szerepl Rusz romlott orma, helyesen Poroszországról olna
szó. Iézi B 28. .
9 V 19. 12–12. Brúnó maga is íra, hogy a poroszokhoz készült. A suauokat azonban késbb poro-
szoknak is neezték. V 19. 12.
 V 19. 128.
1 B 28. 9. 18–19. 22. Baronas arra is rámutat, hogy a 12. százai Orosz Őskrónika a litánokat is azok
közé a törzsek közé sorola, melyek aót zettek a rusz eeelmeknek.
17 212/XXIV. . BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

Tanulmányok

elveszett Liber estorum írója Lengyelországból értesültek Brúnó alálának körülményeirl:

Waltard magdeburgi prépost ugyanis -ben Boleszlóoz utazott béketárgyalásra. azatérve
íreket ozatott magával. A szász orrások teát a lengyel udvar véleményét tükrözetik Brúnó
vértanúságáról, és annak színelyérl.7 etrus Damiani a zent omuald köréez tartozó re-
metéktl szerezette ismereteit Brúnó utolsó térít útjáról.7 Maguk a remeték Baronas, litván
történész szerint a ruszoktól nyerették értesüléseiket.7 Baronas úgy véli, ogy Cabannes-i
Adémar értesülései szintén a ruszokig vezetetk vissza. A ír a ruszoktól Bizáncba jutott, onnan
pedig tálián át a dél-rancia területre, aol Adémar is tevékenykedett. Mindezt alátámasztja,
ogy Adémar Brúnó alálának elbeszélése után egy görög püspöknek a ruszok közt végzett
térít tevékenységérl ejt szót.7
Voigt szerint, amikor Damiani leírja Brúnó és a ruszok királyának találkozását, akkor
Brúnó és Vlagyimir találkozásának történetét vetíti át Brúnó utolsó térít útjára.76 Az orosz
azarenkonak a következ az elmélete: szerinte Damiani olyan történetet vetít Brúnó alakjára,
mely arminc évvel Brúnó alála eltt esett meg: ez volna Jaropolk rusz ejedelem megtérésének
története. zvjatoszláv a, Jaropolk (7–8) tényleg tartott kapcsolatot a németekkel, s tudni
leet róla, ogy megölte a vérét, leget. örténetük asonlít teát a Damiani által elbeszélt
történetez, melyben a megtér rusz ejedelem megöleti itetlen vérét. Brúnó gyilkosának
megtérés eltti vakságát azarenko Vlagyimir ejedelem megtérés eltti vakságával asonlítja
össze, amit az rosz őskrónika beszél el. A Wibertnél szerepl etimer király neve azarenko
szerint Vlagyimir nevének változata.77
Elgondolkodtató kérdés, ol temették el Querurti Brúnót. Tietmar szerint Boleszló, len-
gyel ejedelem váltotta ki a vértanú testét, Cabannes-i Adémar művében azt olvasatjuk, ogy
a ruszok. Brygida ürbis, lengyel kutató szerint Adalbert vére, adim-audentius gnieznói
érsek temettette el Brúnót a gnieznói székesegyázban.78 Baronas litván történész rámutat arra,

2 B 199. 189–19. Bieniak szerint Boleszló tereszke politikáának ismeretében állítható, hogy a
porosz–rusz határ, illete a rusz–litán határ ugyanazt elenti. Bieniak szerint a lengyelek Litániát és más
balti törzseket Poroszország részének tekintették. B 199. 192–193. Iézi B 28. 1–11. Az-
által, hogy a lengyel uar Poroszország részének tekintette Litániát, ugyanúgy igényt tarthatott a terület
megtérítésére, ahogy Poroszország megtérítésére is. B 28. 11.
3 V 19. 1., B 199. 189. Iézi B 28. 11.
 B 28. 11–12. A rusz kereszténység örömöt érzett Brúnó értanúsága ölött. Damán szöege szerint
a lengyelországi remeték isszautasíták Boleszló kérését, és nem hoznak számára koronát a pápától. Baronas
szerint ez is arra utal, hogy Damiani lengyel közetítés nélkül, közetlenül a ruszoktól nyerte ismereteit.
Damianinál az sem szerepel, hogy határiéken halt olna meg Brúnó, ami peig a szász szöegekben meg-
olt. B 28. 11. Baronas szerint Vlagyimir is táplálhatott reményeket Brúnó utolsó térít útáal
kapcsolatban. Brúnó a ruszoktól értesülhetett a balti törzsek ell. B 00. 11–12.
 B 28. 12–13. Van olyan élemény, miszerint Aémar egy német utazótól szerezte értesüléseit Brú-
nóról. A Brúnóról szóló hírek eszerint együtt érkezhettek olna azokkal az értesülésekkel, melyeket Aémar
III. Ottóról közöl. (Aemari Cabanensis chronicon, LXIX. Fross, ’Relace Piotra Dmian’, 33. Iézi B
00. 13.) Baronas azonban rámutat arra, hogy a Brúnóról szóló német orrásokból hiányoznak a ruszokról
szóló aatok. B 28. 13.
 V 19. 129–13. Lás ent.
 N A. V.: Drevniaia Rus. Moszka, 21. 339–31. Iézi B 00. . 8. Jaropolk köetei elen
oltak 93 húsétán I. Ottó császár uarában, a uelinburgi találkozón. Késbb II. Ottó is elette ele a
kapcsolatot: a terek szerint Jaropolk eleségül ette olna I. Ottó unokáát, Rochlint. A házasság azonban
Jaropolk halála (98) miatt nem alósult meg. Lás F M: Oroszország, Ukrajna, Rusz. Buapest – Pécs
1998. 3.
8 K 318. Jellemznek mona, hogy a szász papság nem kérte issza Brúnó és társai öli maraányait.
Tanulmányok BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

212/XXIV. . 18

ogy Lengyelországban nincs nyoma Brúnó sírjának, és elyi agyományok sem alakultak ki
vele kapcsolatban. Tietmar szerinte mindössze a reményt ejezi ki, ogy Brúnó a jövben köz-
benjár majd Boleszlóért és családjáért. Tietmar szavai így inkább azt ejezik ki, amire számítani
leetett, miután megszerzik a vértanú testét. Csak eltételezet, ogy Boleszló és Vlagyimir
egyaránt azt itték: megszerezték Brúnó öldi maradványait. Mindketten igényt támasztattak
azonban az ereklyék birtoklására.7
ovábbi kérdés, vajon mért eledkezett meg az utókor annyira Querurti Brúnóról? iszen
zent Adalbert alála után sokkal nagyobb megbecsülést kapott. Az orosz és lengyel orrásokban
eledés takarja Brúnó alakját. Az orosz területen  eltt, az egyázszakadást megelzleg jelen
leetett Brúnó tisztelete, utána azonban elomályosult a szász térít emléke. Brúnó nyugatról
jött térít volt, elképzelet, ogy a szakadás után megszakadt a tisztelete.8 De mi történetett
a lengyeleknél? áluk egyedül a rakkói káptalani évkönyv említi meg röviden Brúnó püspök
vértanúságát.8 Brúnó írásaiból tudjuk, ogy keményen bírálta a német uralkodókat: . ttót,
. ttót és . enriket. Elképzelet, ogy Vlagyimirral és Boleszlóval sem értett egyet
mindenben, és ezt meg is mondta nekik. em világi ejedelem szolgálatában állt, anem zent
éterében. Brúnó a békés térítés íve volt, Boleszló inkább agy árolyoz asonló elveket
vallatott a ittérítés során. Brúnó a német király és a pápa elé egyaránt gyelmet ordított.
Amennyiben Brúnó a balti térségben sikeresen megtérített egy ottani uralkodót, ez rontatta a
Boleszlóval való kapcsolatát. iszen a az ottani uralkodó a pápa által megbízott térít kezébl
veszi el a keresztséget, a lengyel ejedelemnek nem lett volna rá jogalapja, ogy a térítés nevében
megódítsa azt a térséget.8
Vajon mennyi ids leetett Brúnó, amikor beejezte életét? zületésének dátumát nem
ismerjük. Emlékezetünk rá, ogy amikor a rusz ejedelem megpróbálta visszatartani t attól,
ogy a besenyk közé menjen, így óvta t: ne tedd kockára atal életedet Brúnó teát akkor,
8 körül még atal volt, alála évében sem volt sokkal idsebb. Emlékezetünk rá, ogy Brúnó
iskolatársa volt Merseburgi Tietmarnak. Tietmar ránk agyta születésének idejét, 7. július
-én született (esetleg 76-ban). a iskolatársak voltak, valószínűleg nem volt köztük nagy
a korkülönbség. Brúnót -ben szentelték püspökké. Az egyázi szabály szerint legalább
armincévesnek kellett lennie annak, akit püspökké szenteltek. Ebbl leet arra következtetni,
ogy 7-ben születetett.8 Egyéb évszámok is elmerültek Brúnó születési éveként (78), az
azonban állítató, ogy vértanúalálakor még atal ember volt Brúnó.

9 B 28. 12. Van olyan élemény, miszerint Gnieznóban temették el Brúnót, hisz pélaképét, Aalbertet
is ott helyezték nyugalomra. Miután a csehek 13-ben, Betisla ezetéséel eloglalták Gnieznót, Aalbert
és az öt remete ereklyéit magukkal itték Prágába. Brúnó testét azonban nem találták. Baronas ez alapán
kétségbe onható, hogy Brúnót Lengyelországban temették el. Van olyan elképzelés, miszerint Mogilnóban
temették el Brúnót. Baronas azonban spekulatínak tarta ezt az elméletet, hisz nem szólnak mellette írott
orrások, és a régészeti emlékek ellentmonásosan értelmezhetk. B 00. 1.
8 B 28. 13–1. Az 1-es éekig, amikor Damán írt, még élhetett Brúnó tisztelete a rusz területen
81 B 28. 1. MPH ol. 2. (Lwów, 182.) 93. „Bruno episcopus martirizatus est.” Kürbis szerint Raim-
Gauentius egyeztette el a gnieznói annalesben: „MIX Bruno episcopus martyrizatus est.” K 318.
82 B 28. 1. Wenskus szerint is ita támahatott Brúnó és Boleszló között Brúnó utolsó térít úta
kapcsán. W 19. 19–19. iézi B 28. 1. Van, aki képtelenségnek tarta ezt, és Brúnónak a
lengyel eeelemmel aló ó iszonyát hangsúlyozza. (B 199. 18. 18. . iézi B 28. 1.) Brúnó
lelkes icsérete Boleszlóról azonban nem elenti azt, hogy Boleszló is hasonlóan élekeett a szász térítrl.
83 V 19. 1.,  III. . Voigt 9-ra teszi Tietmar születését, rillmich 9-re.
8  VI. 9. „Pater autem preicti antistis longe post inrmatus et, ut ipse mihi narrait, precepto lii
monachicum suscepit habitum et XIIII. Kal. Noembr. in pace uieit.”
19 212/XXIV. . BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

Tanulmányok

Tietmar krónikájából arról is értesülünk, ogy a s ittérít apja túlélte a alálát. Miután
az apa, az idsebb Brúnó megbetegedett, ölvette a szerzetesi ruát, és szerzetesként érte t a alál.
A beöltözésre a buzdította t, aogy ezt Tietmarnak maga az apa mesélte.8 Elképzelet, ogy
az idsebb Brúnó szerzetesként a lüneburgi zent Miály monostor apáti tisztét is betöltötte.8
Brúnó életét utóbb legendák is színesítették. A agyomány szerint vére, ebard nem
tartotta tisztességes nnek azt, aki ikreket szült. ebard elesége egy ízben egyszerre kilenc
út ozott a világra. Az asszony élt a érjétl, ezért csak az egyik át tartotta meg, szolgálójának
pedig parancsot adott, ogy a többi gyermeket ojtsa a tóba. A szolgáló üstbe (essel) tette a
gyermekeket, és elindult, ogy végreajtsa a kegyetlen parancsot. özben ebard vére, zent
Brúnó kiment a szabadba imádkozni. Egy kút eltt (amit Brúnó kútjának neveznek), találkozott
a kosarat viv asszonnyal. Mivel a kosárból angok szűrdtek ki, megkérdezte a szolgálót, ogy
mit visz a kosárban? Farkaskölyköket és kiskutyákat – angzott a elelet. Brúnónak azonban
gyanút ogott, mert a angok nem kutyákra vallottak, és megvizsgálta a kosár tartalmát. Az ott
talált gyermekeket megkeresztelte a kútnál, és mind a nyolcnak a Brúnó nevet adta. A szolgálónak
megagyta, úrnjének mondja azt, ogy teljesítette a parancsot. ő maga pedig a gyerekek közül
kettt-ármat egy közeli molnárra bízott, másokat pedig más környékbeli emberekre. Amikor
elközelgett az id, ogy Brúnó a poroszok öldjére induljon, Brúnó eledte a gyermekek titkát
a vérének. ebardnak meg kellett ígérnie, ogy megbocsát eleségének, és ogy az esetben
sten kegyelmét ogja látni. Brúnó a eleségnek is elmondta a történteket, megbüntette, majd
elozatta a titokban neveltetett gyerekeket, mindet ugyanolyan ruában. Az üstöt, melyben a
szolgáló a gyermekeket a tó elé vitte, késbb a kastélykápolnában elyezték el. A agyomány
szerint az a ú, akit ebard elesége eredetileg is meg akart tartani, Burkard nevű, nagyapja
lett a késbbi német császárnak, Lotarnak.86 Megjegyzend, ogy Lotar császár ebard
da nevű lányától származott. A enti legenda, az ikrek legendája sokelé elbukkanó ordulat.
Eez asonló Lamissió története, a 8. századi aulus Diaconus elbeszélésében. Lamissiót at
ikertestvérével együtt anyja egy tóba dobta, és egy longobárd király mentette t ki onnan. Utóbb
nagy s vált a úból.87 A Wel család eredettörténete szintén asonló a nyolc Brúnó legendá-
jáoz. (A Wel kutyakölyköt jelent, ezzel a mondával magyarázta a népit a Welek eredetét.)
Magyarországon Miczbán mondájaként ismeretünk asonló regét. Ez utóbbit atona Józse
is eldolgozta Bánk bán című színdarabjában.88
Brúnó alakjáoz más legenda is kapcsolódik. Amikor elagyta Querurtot, ogy a poroszok
térítésére induljon, egy mezn az öszvére (vagy szamara) megmakacsolta magát, és nem akart
továbbmenni. Brúnó arra kényszerült, ogy visszatérjen Querurtba. ésbb elatározta, ogy

8 A lüneburgi Szent Mihály-monostor apátainak nésorában másoikként szerepel Brúnó. A Merseburgi

necrológiumban peig Brun conversus szerepel. A 198. 3.
8 S, C: Querfurtische Chronica. 13. 13–13. http://nbn-resoling.org/urn:nbn:e:gb:
3:1- [ // 28 igitalisiert on: Uniersitäts- un Lanesbibliothek Sachsen-Anhalt. Eemplar mit er
Signatur: Pon Xa 32 a ] (Az interneten az 13-as kiaás érhet el, a Grimm testérek 19-es kiaásra
hiatkoznak.) Die acht Brunos. In Deutsche Sagen. Herausgegeben on en Brüern Grimm. Frankurt
am Main, 1981. . cap. 22–2. Jacob un Wilhelm Grimm munkáa az interneten is elérhet. Deutsche
Sagen. Els kiaás Berlin, 181/1818. Az interneten elhasznált szöeg a Hermann Grimm általi 3. kiaást
köeti, 1891-bl. Die acht Brunos. http://www.zeno.org/Literatur/M/Grimm,+Jacob+un+Wilhelm/Sagen/
Deutsche+Sagen/Zweiter+Ban/ (Hozzáérés: 29..13. 1..3)
8 P D: A longobárdok története. For., egyz.: Gombos F. Albin. Brassó, 191. I. 1. 8–88.
88 H 199. –3.;  V: Katona Józse és Fessler. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. 1–13.
Tanulmányok BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

212/XXIV. . 20

mégis elmegy a poroszok közé. El is jutott közéjük, és általuk nyerte el a vértanúságot.8 A mezn,
aol Brúnó szamara megállt, utóbb kápolnát emeltek, és nagycsütörtökönként elajánlásokat
tartottak. vi vásár is kialakult ott, az úgynevezett Eselwiese. A enti két legendát Cyiracus
pangenberg (8–6) német teológus és jogász rizte meg Querurti rónika című művében.
A rimm testvérek is átvették ezeket a legendákat német mondagyűjteményükbe. A szamárról
szóló elbeszélésnek a alberstadti püspökök története rizte meg legkorábbi változatát: eszerint,
amikor Brúnó kivonult Querurtból, szamarának lába nyomott agyott a sziklában.
Querurti Brúnó mozgalmas életű alakja az els ezredorduló korának, akit a magyar köz-
vélemény szinte teljesen eleledett. letét tanulmányozva emlékezetes a szenvedélyes lelkesedése,
mely t egyik országból a másikba vitte. Mivel Magyarországon is tevékenykedett, ill volt
nekünk is megemlékezzünk alálának ezredik évordulójáról. A rá való emlékezés ugyanakkor
leetség arra, ogy közelebb ozza egymásoz Európa, képp elet-özép-Európa számos
népét. k

FELHASZNÁLT IRODALOM

ÁKÍF: K G (szerk.): Az államalapítás korának írott forrásai. Szege, 1999.
Annales Quelinburgenses. In Pertz G. H. (e.): Monumenta Germaniæ Historica. (MGH) Scriptores III.
Hannoeræ, 183. (Uneränerter Nachruck Stuttgart 198.)
Altho, Ger: Adels- und Königsfamilien im Spiegel ihrer Merorialüberlieferung. Stuien zum otengeenken
er Billunger un Ottonen. München, 198.
B, D: Te year 19: St Bruno o Querurt between Polan an Rus’. Journal of Medieval
History. 28. 1. sz.
Brúnó leele: Boniatius (Bruno Querurtiensis) archiepiscopus in terra inelium Heinrico II regi
Germaniæ e missione sua in Europa Orientali et e conersione Nigrorum Hungarorum reert,
simul regem a componenam pacem cum Boleslao I uce Polonorum hortatur. (oábbiakban:
Brúnó leele II. Henrikhez) In Györy, Georgius (e.): Diplomata Hungariæ Antiquissima. Vol. I.
1–1131. Buapestini, 1992. . [19] –8.
C S: Querfurtische Chronica. 13. 13–13. http://nbn-resoling.org/urn:nbn:
e:gb:3:1- [ // 28 igitalisiert on: Uniersitäts- un Lanesbibliothek Sachsen-Anhalt.
Eemplar mit er Signatur: Pon Xa 32 a ]
Deutsche Sagen. Herausgegeben on en Brüern G. Frankurt am Main, 1981.
E, P: Prágai Szent Aalbert. Püspökieál, politika és szerzetesség. In akács Imre (szerk.):
Mons Sacer. I. Pannonhalma, 199. 2–32.
F M: Oroszország, Ukrajna, Rusz. Buapest – Pécs 1998.
G G: Megegyzések Querurti Brúnó besenyk közötti térítési kísérletéhez. In Márton Alré
(szerk.): A Kárpát-medence és a steppe. Buapest, 21. 18–18., 182.
G, K: Otto III. Romanus Saxonicus et Italicus. Kaiserliche Rompolitik un sächsische
Historiographie. Sigmaringen, 1993. Historische Forschungen 18.
G G: István király és műve. Buapest, 19832 (19).
Plano Carpini úti elentése 12-bl. For. Gy. Ruitz Izabella. In Györy György (ál., be.tan., egyz.):
Julianus barát és a napkelet fölfedezése. Buapest, 198.
F, W H.: Brun on Querurt. In eologische Realenzyklopädie. . Berlin–New York, 1981.
233–23.
89 S 13. 128–129., 132., 133. Grimm: Die Eselwiese. Deutsche Sagen 8. cap. 2. o. http://
www.zeno.org/Literatur/M/Grimm,+Jacob+un+Wilhelm/Sagen/Deutsche+Sagen/Zweiter+Ban/8 (29.
ún.13.1:.1.)
9 Grimm: Die Eselwiese. Voigt szerint az Eselwiese húsét utáni harmaik napon an. 8.
91 V 19. 8.
21 212/XXIV. . BELVEDERE
ME
RID
ION
ALE

Tanulmányok

H B: Micz bán monáa. Ethnographia 199. –3.

d V, J: Legenda Aurea. 199.
L, F.: Brun on Querurt. In Lexikon des Mittelalters. II. München–Zürich, 1983. –.
K, H-D: Compellere intrare. Die Wenenpolitik Bruns on Querurti im Lichte
hochmittelalterlichen Missions- un Völkerrechts. Zeitschri ür Ostorschung , 19. 11–193.
3–1. = Heienmission un Kreuzzugsgeanken in er eutschen Ostpolitik es Mittelalters.
E. Helmut Beumann. Darmstat, 193. 1–2.
K L: A pécsi püspökség Szent Péter patrocíniuma. In Vaa Zoltán (szerk.): Bölcsészműhely
2006. Szege, 2.
K G: Szent István király. Buapest, 21.
K, Bd: Purpuræ passionis aureus nis. Querurti Brúnó és az öt értanú testér. In Wieczorek,
Alrie – Hinz, Hans-Martin (szerk.): Európa közepe 1000 körül. Stuttgart, 2.
D, P: A longobárdok története. Forította, életrazokkal és magyarázó egyzetekkel ellátta
Gombos F. Albin. Brassó, 191.
 v M: Chronik. Neu übertragen un erläutert on Werner rillmich. Darmstat 19.
 V: Katona Józse és Fessler. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. 1. sz. 1–13.
Kd, R. (e.): Vita quinque fratrum. Eita a Brunone episcopo, ui et Boniacius icitur. MGH Scriptores
omi 1. Pars 2. Hannoeræ, 1888.
V, H G: Brun on Querurt. Mönch, Eremit, Erzbischo er Heien un Märtyrer.
Stuttgart, 19.
W, G. (e.): Vita S. Romuali. In Pertz, Georgius Heinricus (e.): MGH. Sriptores (in Folio) IV. Hannoeræ,
181. www.mgh.e (Hozzáérés: 29..1. 18.2.)
W, Rd: Stuien zur historisch-politischen Geankenwelt Bruns on Querurt. Münster–
Köln, 19.

, M
Bruno of Querfurt, a missionary in Central-Europe (†1009)

Abstract
Te article gives an outline about te lie and deat o Bruno o Querurt and about te later legends
about im. Te outline is mostly based on te works o Voigt, Lotter and D. Baronas and on te primary
sources. Bruno tried to convert te so-called Black ungarians, e ad a mission among te etcenegs,
at te end e was killed among te Baltic tribes in .
Te autor adds parallels to te stories about Bruno relating to te cultural istory. According to
etrus Damiani, te pagan ruler orders tat Boniatius (Bruno o Querurt) as to pass an ordeal by re:
e as to pass between two burning wooden rames. Tis moti is like te ritual purication by re tat
was a custom among te Mongols. lano Carpini, a Franciscan monk ad been beore an Batu as a
delegate o te pope in 7. Carpini describes, tat e and is ellows ad to pass between two res, to
puricate temsel beore meeting te an Batu.
Te moti o te ‘eigt Brunos’ as many parallels among te European legends. According to a later
legend, te sister-in-law o Bruno gave lie to nine twins. e tried to kill eigt o tem, but Brun saved te
cildren, and e gave tem is own name. Te moti about a moter wo tries to kill er twins, but tey
survive appears in te legend o te origin o te erman amily te Welfs as well as in te ungarian
legend about Miczbán and about te origin o te amily Bocskai.