AVANTGARDE IRÁNYZATOK

(források: Avantgárd alkotók és szemelvények | zanza.tv

Irodalom 12. - I. VILÁGIRODALOM A 20. SZÁZADBAN - Az avantgárd (nkp.hu))

Expresszionizmus, kubizmus, futurizmus

Az avantgárd elnevezés gyűjtőfogalom. A 20. század első harmadának olyan művészeti

mozgalmait értjük alatta, amelyek a hagyománnyal való teljes szakítást és a művészi
kifejezés gyökeres megváltoztatását hirdették. Az avantgárd mozgalmak elsősorban az
irodalomban és a képzőművészetekben jelentkeztek. Az avantgárdhoz soroljuk a kubizmus, a
futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus, valamint a konstruktivizmus
irányzatát.

Az expresszionizmus, a tízes-húszas évek egyik meghatározó művészeti irányzata

Németországban alakult ki 1910–1925 között. Az expresszió szó kifejezést jelent. Az
expresszionista művész számára az a legfontosabb, hogy mondandója eljusson a közönséghez,
s minél erőteljesebb hatást gyakoroljon rá. Ennek érdekében lemond a részletezésről, és a
lényegre redukált tartalom minél hatásosabb kimondására törekszik. Az irányzathoz, amely a
drezdai Die Brücke-csoport fellépésével a festészetben jött létre 1905-ben, olyan jelentős
alkotók köthetők, mint Vaszilij Kandinszkij, Oskar Kokoschka vagy Egon Schiele. Az
expresszionista irodalom legfontosabb képviselői a költő Georg Trakl (1887–1914) és
Gottfried Benn (1886–1956), valamint a prózaíró Alfred Döblin (1878–1957), akinek Berlin,
Alexanderplatz (1929) című főműve máig népszerű.

A kubizmus, amely mindenekelőtt Pablo Picassó-hoz kapcsolódó festészeti irányzat, nagy

újítása, hogy az utánzó, mimetikus hagyománnyal szakítva a látványt geometrikus alakokra
bontva jelenítette meg. A nonfiguratív festészet, amely a 20. század elején jelent meg, ennél
is tovább ment: a látványszerűséggel, az ábrázolással való teljes szakítást hirdette. Az első
absztrakt irányzatok alkotói a képzőművészet nyelvének alapelemeit, kifejezési eszközeinek
minimumát keresve jutottak el a vonalig, az alapszínekig és az alapvető geometriai formákig.
A geometrikus absztrakció legfontosabb képviselője Piet Mondrian és Kazimir Malevics.

A jövőért, a technikai fejlődésért, a gyorsaságért rajongók irodalmi és művészeti irányzata,

a futurizmus elsősorban Olaszországban volt jelentős. Kialakulása Filippo Marinetti olasz
költőhöz, a Futurista kiáltvány szerzőjéhez köthető. A futurista irodalom Oroszországban is
megjelent, az orosz „ego-futuristák” híres kiáltványának (Pofonütjük a közízlést, 1912) aláírói
közül többek között Majakovszkij (1893–1930) neve vált ismertté. A futurista esztétika részét
képezte az egész társadalom átformálására való törekvés, így a futuristák gyakran különböző
totalitárius diktatúrákhoz, Olaszországban a fasizmushoz, Oroszországban a bolsevizmushoz
kapcsolódtak.

A dada és a szürrealizmus

A rombolás, a múltellenesség programját a dadaizmus képviselte a legradikálisabban. A

dadaisták legfőbb célja a megbotránkoztatás, az avíttnak ítélt kultúra lejáratása. A mozgalom,
amelynek vezéralakja a román származású Tristan Tzara (1896–1963) volt, Zürichben jött
létre az első világháború alatt, majd Párizsban és Berlinben is nagy hatást keltett. A dadaisták
leginkább formabontó előadásaikkal hívták fel magukra a figyelmet: ezeken mesterséges
zajok, üvöltések, párhuzamos felolvasások, állathangot utánzó vonítások hangzottak el.
Szoros kapcsolatban állt a dadaizmussal a szürrealizmus: alkotói eredetileg az előbbinek
voltak szervezői, s csak 1922-ben váltak külön. A szürrealista képzőművészek nyugtalanító, a
hétköznapok logikájának ellentmondó, sokszor álom- vagy látomásszerű, viszont fotografikus
hűséggel megfestett alkotásokkal igyekeztek a lélek és a tudatalatti mélyebb
tartalmait megjeleníteni. Az irodalmi szürrealizmusra, amely elsősorban a francia
költészetben vált meghatározóvá, az alkotási folyamat értelem alóli felszabadítása, az álom-
és látomásszerűség volt jellemző. Sigmund Freud munkásságából is sokat merített a
szürrealista irodalom; André Breton (1896–1966), a mozgalom atyja eredetileg pszichiáter,
Freud tanítványa volt.

A szürrealisták egyik alkotómódszere, az automatikus írás is a pszichoanalízisre emlékeztet:

a művész teljesen ötletszerűen, minden racionális megfontolástól mentesen azt veti papírra,
ami éppen eszébe jut. A szürrealista irodalom legjelentősebb képviselői Louis Aragon (1897–
1982) és Paul Éluard (1895–1952). A nagy hatású spanyol költő, Federico García Lorca
(1898–1936) is az irányzathoz kapcsolható, akárcsak barátai, a festő Salvador Dalí vagy a
filmrendező Louis Buñuel. García Lorca híres Cigányrománcai (1928) a románc ősi műfaját
újítják fel. Alvajáró románc című költeménye alig-alig közöl epikus tartalmat: épp csak egy-
egy töredékét mutatja fel a történetnek (csendőrök elől menekülő férfiak, fölgyújtott ház,
magát vízbe vető leány). Az elbeszélő félálomszerű, vizionáló módon szólal meg, maga sem
tudja, hogy mit lát az éjszakai világban. Mindent kétessé tesz a félhomály és a holdfényes
éjszaka különleges varázsa.

(zanzatv)

A XX. század első felében – az avantgárd irányzatok megjelenésének köszönhetően –

népszerű lett a képvers, más néven a kalligram. Az ókorban is ismert műfajt Guillaume
Apollinaire (gíjom apoliner) fedezte fel újra, és vizuális költészetnek hívta. A képvers tehát
olyan vers, amely képileg is megjeleníti – akár utalásszerűen – a tartalmi mondanivalót, vagy
éppen az ellenkezőjét. Nézd meg Apollinaire Az Eiffel-torony című versét! Ha nem is tudsz
franciául, mégis láthatod, hogy miről szól. Mi is történt a XX. század első felében? Sok
minden, persze, de az irodalmat tekintve a legmeghatározóbb egész Európára nézve az
avantgárd irányzatok megjelenése és nagyarányú elterjedése volt. Sok társával együtt
Apollinaire is avantgárd alkotó volt. Nézzük meg tehát, hogy milyen változásokat hozott az
avantgárd a magyar és a világirodalomban!
Első példának vegyünk egy magyar avantgárd művet! Kassák Lajos A ló meghal a madarak
kirepülnek című verse így kezdődik: „Az idő nyerített akkor azaz papagályosan kinyitotta a /
szárnyait mondom széttárt vörös kapu / szeretőmmel kinek fekete gyémántok voltak befalazva
/ az arcába”. Később a vers így folytatódik: „a gyárkémények alatt ültünk / tudtuk holnap a
görbe vonalak / ho zsupp ho zsupp”. Tehát: nincs rendes mondatszerkesztés, se túl sok logika.
Vagy egyáltalán semmilyen logika nincs benne. Látható az is, hogy se vessző, se pont, se
felkiáltójel nem szerepel a versben. Általános avantgárd irodalmi jelenségnek tekinthetők az
alábbiak: a központozás elhagyása, a hagyományos mondattani szabályok lerombolása, a
logika mellőzése, a versalkotás szabályainak feloldása, a szabad vers és a képvers.
A képversek kapcsán Apollinaire-t (apollinert) említettük. Apollinaire a szürrealista írók
csoportjába tartozott. A szürrealisták írásmódszere megegyezett a szürrealista festők
módszerével, vagyis a cél a tudat kontrolljának kikapcsolása, hogy elérjék a lélek, a valódi én
szárnyalását. Sajátos alkotómódszerük az automatikus írás: csak írták, ami eszükbe jutott,
mindenféle kontroll nélkül. Az alkotás folyamatát a tudat ellenőrzése alól felszabadított
műveletként fogták fel. Legfőbb poétikai eszközük a szürrealista kép: a tudatalatti tartalmak,
mint az álom, az őrület, az asszociációk rögzítése. Tehát a szürrealista vers szabad
képzettársításokra épülő képsorozat, amelyben a kép elemei nincsenek egymással logikai
kapcsolatban. Kassák versének egy másik részlete jó példa erre. Én csak az elejéből olvasok
fel: „...ime milyen rövid az élet / de belőlünk mégis csak kanmacskák lesznek a párisi /
tüzfalakon / tente baba hát tente / az ember elalszik / igy lesznek a vertikálisokból
horizontálisok.” Ugyanakkor az avatgárd próza is felszámolta a folyamatosságot,
mozzanatokból építkezett, és a drámában is fontos szerepet kapott az oksági kapcsolatokat
fellazító álomszerűség.

Szintén jelentős avantgárd irányzat az expresszionizmus, amely Németországból indult. Több

csoport is köthető hozzá, amelyek közül az egyik legjelentősebb a főként festőkből álló Der
Blaue Reiter, vagyis a kék lovas volt. Az expresszionista írók, költők, képzőművészek és
zeneszerzők tudatosan a saját, egyéni érzelmeiket fejezték ki. Álljon itt példaként József
Attila Kiáltunk Istenhez című versének részlete: „ISTEN! Kiáltunk hozzád: légy a mi érző,
meleg bőrünk, / mert megnyúztak bennünket, / a fájdalomtól már semmit se látunk, / és hiába,
hiába tapogatózunk, / nem érezzük meg a dolgokat, / csak azt, hogy irtózatosan fájnak”. A
hangulat, amelyet a költő leírt, egy elementáris erővel feltörő, hatalmas érzelem.
A magyar avantgárd úttörője Kassák Lajos volt. Nincs még egy olyan alkotó a magyar
művészetben, akinek a munkássága annyira elválaszthatatlan lenne az avantgárd
mozgalmaktól, mint Kassáké. Az avantgárd mozgalmak mindegyike megfogalmazott egy-egy
kiáltványt, amely bemutatta a céljait, a gondolkodásmódját és a programját. Lássunk egy
részletet Kassák kiáltványából! „Mozgást akarunk, ami mindent mozgat! Mozgást akarunk,
ami egy bizonyos centrum felé mozog! [...] Mozgalmunk alapelve: a mindent tudás és a
semmibe bele nem nyugvás!” Kassák a verseit, politikai szövegeit, képverseit és festményeit
többféle újító mozgalom égisze alatt hozta létre. Az ő nevéhez köthető a magyarországi
aktivizmus irányzata, amelynek fő jellemzője a társadalmi-történeti aktivitás volt. Ez a
mozgalom kifejezetten csak művészi módszerekkel dolgozott, nem óhajtott a politika eszköze
lenni. Kassák első aktivista folyóirata a Tett volt, ezt követte a MA, de publikált sok más
korabeli lapban, például a Nyugatban is. Később többen továbbvitték Kassák újításait és a
képvers hagyományát is.