Kommunikáció

Fogalma: információ csere, kölcsönös és szándékos interakció, melynek sikere több dologtól
függ: Pl. (közös nyelv, megfelelő fizikai körülmények, közös előismeret).
A kommunikáció lehet nyelvi, és nem-nyelvi Pl. (térképjel, útjelző táblák, öltözködés,
arcjáték, gesztusok). Lehet egyirányú vagy kétirányú, tervezett vagy spontán, közvetlen vagy
közvetett, formális vagy nem formális.
A kommunikáció tényezői a Jacobson modell alapján:

A kommunikáció 3 alapvető eleme:

Beszélő, hallgató (szerepük cserélődik), és az üzenet. Az üzenetnek van tartalma (amit
elmond) és formája (ahogyan elmondja). A beszélő kódolja az üzenetét, a hallgató pedig
dekódolja (megfejti) az üzenetet. A kód mindkét fél által ismert közös nyelv.
A kommunikációt befolyásolja a beszédhelyzet (kontextus), melynek a hallgató és a beszélő
is részese. A beszédhelyzetbe tartoznak: Külső körülmények (hely, idő), és a
kommunikációban résztvevők kapcsolata, kora, neme, száma, lelkiállapota.
A kódolt szöveg a csatornán keresztül jut el a hallgatóhoz, ami lehet levegő,
elektromágneses hullámok (mobiltelefon, rádió, televízió), papír (könyv, újság).
A kommunikáció létrejöttének fontos eleme a valóság, a vikágról való tudás, melynek
ismerete a sikeres kommunikáció egyik feltétele.
A kommunikációs folyamat célja, funkciói:
A kommunikáció által valamit el akarunk érni, ezt a célt mutatják a kommunikációs funkciók.
A kommunikáció 3 alapvető funkciója: a tájékoztatás (információ közlés), az érzelem
kifejezés (belső érzéseink, vágyaink megfogalmazása), és a felhívás (a beszélő akaratának
kifejezése, a hallgató befolyásolása).
A 3 alapvető funkció mellett vannak mellékfunkciók is: kapcsolatfenntartó (köszönések, a
társalgás kezdetére, fenntartására és befejezésére vonatkozó mondatok), értelmező
(metanyelvi, az az a nyelvről szóló szöveg), esztétikai (szépirodalom).
A nyelv szerepe a kommunikációban:
A nem nyelvi közlésben több csatorna és kód áll a rendelkezésünkre (akusztikus, vizuális,
kémiai)
A nyelvi kommunikációban is megkülönböztethetünk akusztikus (beszéd) és vizuális (írás)
csatornát és jelrendszert.
Mindkettőnek van kiegészítő eszközrendszere: a beszédnek a hangszín, dallam,
beszédtempó, az írásnak az íráskép (betűtípus, elrendezés, bekezdések).