1.

tétel: A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói

1. kommunikációs folyamat tényezői és funkciói A kommunikáció szó latin eredetű. A
communicare ige jelentése: közössé tesz, a communicatio főnév amely közzététel, teljesítés,
megadás, illetve a gondolat közlése a hallgatóval jelentésben használatos. Maga a kommunikáció
tehát tájékoztatást, információk cseréjét jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz segítségével.
Kommunikációnak (közlésfolyamatnak) nevezzük bármely jelrendszernek, elsősorban a nyelvnek,
az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználását. A jó kommunikációs készség
és a helyes, igényes nyelvhasználat a társadalmi érvényesülés alapja.
Az Idegen szavak és kifejezések szótárában a kommunikáció négy jelentését találjuk:
1. tájékoztatás, (hír)közlés;
2. hírinformációk közlése vagy cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer
(nyelv, gesztus stb.) útján;
3. ritkán: közlemény;
4. régiesen: összeköttetés, közlekedés, érintkezés.
2. A kommunikáció értelme, használati köre – nagyon gyakran leszűkül a nyelvi kommunikáció
fogalmára. Ha csak második jelentését vesszük figyelembe, akkor is világossá válik: a lényeg az,
hogy valamilyen kapcsolatban álló felek egy általuk kialakított jelrendszerrel képesek egy- mással
valamit közölni, s ily módon befolyásolni egymás viselkedését. A jel ebben a folyamatban bármi
lehet, ami nemcsak önmagával azonos, hanem még valamire utal. – „Jel az, ami az érzékelésnek
önmagát,a léleknek pedig önmagán kívül valami mást tár elébe” (Augustinus: Vallomások) – így
eredetük alapján megkülönböztetjük: 2/3 – a természetes jeleket, (pl. a füst a tűz jeleként), és a –
mesterséges jeleket, (pl. a nyelvek, a jelképek). Az, hogy egy-egy jel mire utal, megegyezés
kérdése. A jelekkel foglalkozó tudományág, a szemiotika fejlődése, kutatási eredményei nagyban
elősegítették a nyelvi kommunikációs folyamat feltárását, leírását.
3. A nyelvészetben a kommunikációs folyamat tényezőinek meghatározása – Jakobson nevéhez
kötődik. Rendszerében 6 tényezőt különített el: a feladót, a címzettet, az üzenetet, a kódot, a
kontextust és a kontaktust:
1. Közlő vagy (fel)adó (aki beszél, megfogalmazza az üzenetet).
2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek, akinek az üzenet szól). – A feladó és a címzett
állandó kölcsönhatásban vannak.
3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre és a kód teljes ismeretére
van szükség )
4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemeit és szabályait, amelyeket a
résztvevők kölcsönösen ismernek.
5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a
közlemény megkapja a maga teljes jelentését.
6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze
(telefonvonal, internet, levegő stb.). Néha ez a közeg lehet zajos, zavaros.
Összegezve a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az
üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan
akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van). A
kontaktus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák) jelenti, a pszichológiai kapcsolatot
feltételezi feladó és címzett között. Ezek teszik lehetővé az interakciót.
4. A kommunikáció funkciói
Jakobson a tényezők mellett a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit is meghatározta. Ezek a
funkciók a beszédben nem választhatók mereven szét, de a megnyilatkozás típusától függően egyik
vagy másik előtérbe kerülhet.
– A referenciális (közlő, tájékoztató) funkció a kontextussal van kapcsolatban. Célja az
információk átadása. Nyelvi formái lehetnek az útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás stb.
– Az emotív (érzelmi) funkció a beszélőnek az üzenettel vagy vevővel kapcsolatos érzelmeit,
indulatait, hangulatait fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak lehetnek.
 – A konatív (felhívó) funkció a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál. Nyelvi formái
lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, parancsok sőt még a kérdések egy része is.
– A fatikus ( kapcsolattartó) funkció a kommunikáció létrehozására, fenntartására,
meghosszabbítására vonatkozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás,
bemutatás stb.
– A metanyelvi ( értelmező) funkció a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól
a kommunikáció.Nyelvi megnyilvánulásai a magyarázat, előadás és a feleletek is.
– A Esztétikai funkciót az üzenet hordozza, amennyiben a nyelvi megformáltsággal esztétikai
hatást is érünk el. Célja a vevő gyönyörködtetése, örömszerzés. Nyelvi megnyilvánulása a versek, a
humor, stb.
- Identitásjelző funkció a kommunikációs folyamatok összességében saját magunkat is
kifejezzük. Ennek eszköze a nyelvhasználatunk, megjelenésünk és a non-verbális kommunikációs
jelzéseink is.