A kommunikációs folyamat tényezői

A kommunikáció, vagy másképpen közlésfolyamat szó jelentése kapcsolatteremtés,

kapcsolattartás. Definíciója szerint: bármely jelrendszernek az érintkezésben való
kölcsönös felhasználása. Az emberi társadalomban a legfejlettebb közlésfolyamat.

Az információ egyoldalú tájékoztatás, vagy tájékozódás. A kommunikáció nem azonos

az információ-szerzéssel, a tájékozódással, hisz a kommunikáció kétoldalú. Ebből is
következik, hogy a kommunikációhoz legalább két élőlény szükséges. Mi most az emberi
kommunikációt elemezzük.

A kommunikáció feltétele a már említett legalább két ember, a felhasznált jelrendszer

ismerete, és a közös valóság, előzmény. A közös valóság miatt a kommunikációnak
valóságvonatkoztatása van. A jelrendszer ismerete nélkül nem jöhet létre kommunikáció,
hisz ez gátolja a megértést, így a folyamat egyoldalúvá válik. Szintén fontos, hogy a
kommunikáció során az „információt kapó”, és az „információt adó” szerepek
felcserélődnek. A címzettből feladó, a feladóból címzett lesz. Így lesz kétoldalú a
kommunikáció.

A kommunikáció tényezői:
 Információ, üzenet: amit közölni szeretnénk.
 Feladó: megformázza, majd közli az információt. Beszéd esetén beszélőnek, írás esetén
írónak nevezzük.
 Címzett: felfogja, és értelmezi a kapott információt. Ezután válaszol rá, így kicserélődnek
a szerepek. Ezt beszéd esetén hallgatónak, írás esetén pedig olvasónak nevezzük.
 Csatorna: amin keresztül az információ halad, a közvetítő közeg. Ez beszédnél a levegő,
telefonálásnál a telefonkábel, írásnál a papír.
 Kód: a közös jelrendszer, amelyet mind a feladó, mind a címzett ismer. Általában a
nyelv, de lehet a metakommunikáció is. (Metakommunikáció pl.: mimika, kéz-
mozdulatok, hanglejtés, hanghordozás, gesztusok, szem- és fejmozgás.)
 Beszédhelyzet, kontaktus: az információt módosító, árnyaló külső körülmények. Ilyen
például a kommunikáció helye, és ideje.
 Valóságháttér: a világ, amely körülvesz bennünket. Például a kor, a társadalom.

Ha bármely tényező hiányzik, akkor a kommunikáció nem valósulhat meg.

A feladó a megformálás után, a csatornán keresztül kódolva küldi el az információt a

címzettnek, aki a valóságháttér, és a beszédhelyzet segítségével értelmezi (dekódolja)
azt, és válaszol rá.

A kommunikáció funkciói: 

1. Érzelemkifejező: érzéseink, vágyaink közlése. A lírában gyakran használják.

Pl.: szeretlek, gyűlöllek
2. Tájékozató, közlő: információ átadás, gondolat-, vagy véleményközlés. Jellemző rá a
kijelentő mód.
Pl.: Most süt a nap. Kék az ég.
3. Felhívó, felszólító: a hallgató befolyásolása a cél, őt szeretné cselekvésre késztetni.
Jellemző rá a felszólító mód.
Pl.: Egyél! Igyál! Gyere már!
4. Poetikai, esztétikai: a gyönyörködtetés a célja. Művészi megformáltságú. ßà A
művészetben használják.
Pl.: -bármilyen irodalmi mű-
5. Értelmező, metanyelvi: magát a nyelvet értelmezzük, a nyelvről beszélünk. Például mikor
nem értünk valamit, és rákérdezünk egy szó jelentésére.
Pl.: Hogy is mondjam? Mit jelent az, hogy…? Hogy értetted azt, hogy…?

A kapcsolatot befolyásoló funkciók:

1. Kapcsolatteremtő: a kommunikáció elkezdésekor használjuk. Például köszönünk,
megszólítunk.
Pl.: Szia. Jó napot. Szólni szeretnék.
2. Kapcsolatfenntartó: a kapcsolatot igyekszik megerősíteni, az érdeklődést fenntartani.
Pl.: Figyelsz? Érted, amit mondok? Szép időnk van, ugye?
3. Kapcsolatzáró: a kapcsolat lezárása, elbúcsúzás.
Pl.: Viszlont látásra. Még látjuk egymást. Akkor holnap…