KOMMUNIKÁCIÓ, NYELV, BESZÉD

Kötelező irodalom:
Fercsik Erzsébet-Raátz Judit: Kommunikáció szóban és írásban, Bp., Krónika Nova, 2001.
Hasson, Gill – Hadfield, Sue: Asszertivitás, Bp., Scolar, 2012.
301 H10
Hernádi Sándor: Beszédművelés, Bp., Osiris, 2003.
Szabó Katalin: Kommunikáció felsőfokon, Bp., Kossuth, 2001.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_654_szabo/adatok.html

Ajánlott irodalom:
Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe, Bp., Harmat, 2003.
Pease, Allen – Pease, Barbara: A testbeszéd enciklopédiája, Bp., Park, 2008.
Pedagógus Portfólió 2017 (óvodai portfólió, iskolai portfolió, tanári portfolió)
https://neteducatio.hu/pedagogus-portfolio-2017/
Rust, Serena: Erőszakmentes kommunikáció – amikor a zsiráf a sakállal táncol, Bp., Bioenergetic, 2014.
Németh Erzsébet: Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése, Bp., Századvég, 2002.
Szőke-Milinte Enikő: A kommunikációs kompetencia fejlesztése, Piliscsaba, PPKE BTK, 2005. DEENK
BTEK 2. em. szabadpolc [szociológia] 316.77 Sz91
Szőke-Milinte Enikő: Konfliktuskezelés és pedagógusmesterség, Bp., OPKM, 2006.

1
 1. A kommunikáció fogalma, a hét tradíció
2. Az emberi kommunikáció csoportosítása
3. A kommunikáció folyamata, a nyelvi kommunikáció alapfunkciói
4. A kommunikáció csatornái és a metakommunikáció
5. A verbális kommunikáció
6. A nonverbális kommunikáció
7. Beszédművelés
8. Az asszertív kommunikáció
9. Az óvodapedagógus kommunikációja I.
10. Az óvodapedagógus kommunikációja II.
11. E-mailkultúra, netikett
12. Önéletrajz, motivációs levél

Melléklet: A mindennapos találkozások gesztusai, gesztuscsoportjai és körülményei

2
 1. A kommunikáció fogalma, a hét tradíció
1.0. Általános meghatározások
● A szó eredete szerint: communis (mn.) – közös, általános 🡪 communitas (fn.) – közösség; communico
(ige) – közöl, közössé tesz, megoszt 🡪 communicatio: 1. közzététel, 2. teljesítés, 3 gondolatok
közlése hallgatókkal
● Napjainkban legáltalánosabb értelemben: információátvitelt, információcserét jelent valamilyen
jelrendszer, valamilyen erre szolgáló eszköz (pl. a nyelv) segítségével, és a résztvevők ily módon
szabályozzák, befolyásolják egymás viselkedését, hatnak egymásra.
● Szűkebb értelemben: jelentheti az emberi gondolatok cseréjét
● Technikai folyamat, melynek során információátvitel, információcsere történik 🡪 tényezők, elemek a
kommunikáció megvalósulásához
● A kommunikáció fogalma (Raátz) Az egyik alapvető emberi tevékenység a kommunikáció.
Kommunikálunk, ha családi körben beszélgetünk, ha vásárolunk, ha hivatalos ügyeket intézünk, a
munkahelyen tárgyalunk. De kommunikációnak tekintjük az irodalmat, a művészet egyéb ágait, a
televíziós műsorszórást, az internetet, a reklámot, a levélírást, de még a divatot is. A kommunikáció
olyan szerteágazó, összetett jelenség, hogy nem is lehet egyetlen definícióval meghatározni.
● Buda Béla megközelítései szerint:
1.) információ-átadás mindenféle rendszerben.
2.) információ-átadás ember alkotta, technikai rendszerekben
3.) információ-átadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben.
4.) az élő szervezetek különféle rendszereiben lezajló információátadás.

1.1 Hét tradíció a kommunikációs elméletek területén

(Neményiné Dr. Gyimesi Ilona: Kommunikációelmélet, Perfekt Kiadó, 2004, 29-45.
Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe, ford.: Szigeti L. László, Harmat, 2001, 34-48.)

1. A szociálpszichológiai hagyomány úgy tekint a kommunikációra, mint interperszonális

befolyásolásra; a meggyőzés, a hatás, a véleményváltoztatás; azt vizsgálja, hogyan lesz sikeres egy
kommunikációs viselkedés.
Ezen megközelítés szerint akkor sikeres, ha mások véleményét sikerül befolyásolni, akár meg is
változtatni. Ha hitelesebbnek tűnik a feladó, akkor az üzenet nagyobb véleménymódosítást
eredményezett, mint ugyanaz az üzenet hiteltelenebb feladótól. Sikeres pl.: reklám: ha rávesz, hogy
vásároljak meg egy olyan terméket, amelyre nincs szükségem.
2. A kibernetikai hagyomány szerint a kommunikáció információfeldolgozás. A kibernetika
szabályozást, vezérlést, információfeldolgozást jelent. A kifejezés azt mutatja, hogy a visszacsatolás
hogyan teszi lehetővé az adatfeldolgozást a fejünkben és a számítógépeinkben; az elmélet végső
célja: a rendszer információhordozó képességét a maximumra emelje; korlátlan távolságra korlátlan
mennyiségű adatot eljuttatni veszteség nélkül.

3
3. A retorikai hagyomány a kommunikációt mint jól megszerkesztett nyilvános beszédet vizsgálja; A
hagyomány legfőbb forrása a XX. századig a görög – római szónoklattan.
Pl. Ifjabb Martin Luther King legendás Van egy álmom kezdetű beszédében olyan stilisztikai eszközöket
használt, mint például a vizuális láttatás, az ismétlés, az alliteráció és a metafora.
Az 1992-es elnökválasztáson Bill Clinton stratégiája az volt, hogy a választókra az érzelmeiken keresztül
hasson. Személyében visszatért az amerikai álom, s képes volt magáról olyan képet teremteni, hogy a
köznapi emberekhez tartozik, s velük is tart kapcsolatot. A kampány folyamán nyelvhasználata
egyszerűsödött, s tényszerűbb lett. Megtanult "médiául" viselkedni. A második tévévita alkalmával közelebb
lépett a kamerához, mintha belépett volna az emberek szobájába, míg Bush elnök - a tekintélyelv
megtestesítője - hátul maradt. A Clinton kampány üzenete és vizuális stratégiája összhatásában pozitív imázst
teremtett.)
4. A szemiotikai hagyomány a kommunikációt mint a jelek segítségével történő jelentésátvitelt
értelmezi. A szemiotika: a jelek és jelrendszerek tudománya.
A jel: mindaz, ami valami mást helyettesít pl. magas láz – fertőzés jele, délre szálló madarak – tél
közeledte, egy nyíl – menetirány. Speciális jelek: a szavak szimbólumok, s a legtöbb szimbólumnak
nincs természetes kapcsolata az általa jelzett dologgal (átkarol szó betűinek elrendezése nem utal
az ölelésre); a jelentést nem a szavak vagy más szimbólumok hordozzák, hanem maguk az emberek.
A szemiotikai hagyománnyal kutatók azt vizsgálják, hogy a jelek hogyan közvetítik jelentésüket, és
hogyan lehet őket félreértés nélkül használni.
5. A szociokulturális hagyomány úgy tekint a kommunikációra, mint ami a társadalmi valóság
létrehozója és megtestesítője: a hagyomány azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek a kultúrát
beszéd közben teremtik újra; úgy gondoljuk, hogy a szavak a valóságot tükrözik ⇨DE a
szociokulturális felfogás szerint: a valóságról alkotott képünket erősen befolyásolja az a nyelv, amit
gyerekkorunk óta használunk Pl. zöld szín – ’zöld’ szó megléte / hiánya egyes nyelvekben; párbeszéd
a kulturális szakadék áthidalása; a „hó”: a skandináv számi nyelveket beszélő népek (a lappok)
szókészletében 180 és 300 különböző, a hó és a jég állapotait leíró, egymástól eltérő, aktívan
használt szó létezik.
6. A társadalomkritikai hagyomány szerint a kommunikáció intellektuális kihívás az igazságtalan
diskurzus ellen; a történelmet a szenvedés igazságtalan elosztása jellemzi.
7. A nyugati társadalmakban / demokráciákban is kimutatható: azok, akiknek van, kizsákmányolják
azokat, akiknek nincs - ez ellen fellépni csak helyes kommunikációval lehet. pl.: "mivel az emberek
egyre inkább ki vannak téve a tömegkommunikáció hatásának, tudatuk oly mértékben átformált, hogy
szinte lehetetlen őket ráébreszteni befolyásoltságukra". A változás csak a kitaszítottak, kívülállók,
kizsákmányoltak és bőrszínük vagy hovatartozásuk miatt üldözöttek, a munkanélküliek és a
munkaképtelenek tömegétől várható el.
8. A fenomenológiai hagyomány szerint a kommunikáció önmagunk és mások felfedezése a
dialóguson keresztül. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az emberek hogyan értelmezik saját
szubjektív tapasztalataikat 🡪 egy személyes történet fontosabb és megbízhatóbb lesz, mint bármely
kutatási hipotézis;

4
 2. Az emberi kommunikáció csoportosítása
Emberi kommunikáció: társadalmi-történelmi jelenség, olyan információátvitel, amely emberi relációkat,
társadalmi viszonyokat kísér, tükröz, fejez ki. (Szecskő Tamás)

A társadalomban információs csatornák szövevényes rendszere található 🡪 emberi kommunikáció

csoportosítása három fő szempont alapján:
1. a kommunikációban résztvevő személyek száma szerint:
● intraperszonális (belső) kommunikáció: pl. tanulás, gondolkodás, lelki folyamatok feldolgozása
● interperszonális (személyek közötti) kommunikáció: pl. egyének közötti kapcsolatteremtés és annak
fenntartása
● nyilvános vagy csoportkommunikáció: pl. családi, munkahelyi és más közösségekben
● tömegkommunikáció: pl. tévé, rádió, részben az internet
2. A kommunikáló felek egymáshoz való viszonya szerint
● Közvetlen a kommunikáció akkor, ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a folyamatban, és
térben közel van egymáshoz.
● Közvetett kommunikációról beszélünk minden más esetben. Például a tömegkommunikáció minden
fajtája.
Közvetett a kommunikáció akkor is, amikor egy harmadik résztvevő segítségével jut el az üzenet a
feladótól a címzettig (pl.: színházi előadás, szóvivő, tolmács, kerítő, ügynök).
3. A folyamat irányultsága szerint
● Egyirányú a kommunikáció, ha a folyamaton belül a hallgatónak (vevőnek) nincs módja a
visszajelzésre, ő nem töltheti be a beszélő (a feladó) szerepét. Egyirányú kommunikációval
találkozunk akkor, amikor előadást hallgatunk, televíziót nézünk, könyvet olvasunk.
● Kétirányú a kommunikáció akkor, amikor a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél
(beszélgetés, telefonálás, vita, csetelés stb.), a hallgatónak van módja visszajelzésre. A kétirányú
kommunikáció azonban nem jelenti azt, hogy a partnerek között mindig egyenrangú a viszony. Így
e típuson belül el kell különíteni az:
- Egyenrangú viszonyt
- Egyenlőtlen viszonyt feladó és a címzett között

5
 3.1. A kommunikáció folyamata
(részlet)

A hatékony kommunikációt gátló tényezők (Zaj)

1. Belső ingerre koncentrálás

- a befogadó annyira el van foglalva magával, hogy csak szelektíven képes figyelni
- az üzenet nem megy át, vagy csak részben
Pl.: vizsgaszituációban másképp kommunikálunk (jó vizsgázó-rossz vizsgázó)
2. Érzelmi gát (ellenségeskedés vagy védekezés)
a) ellenségeskedés
- ha haragosunkkal kommunikálunk
- ha a beszélgetés előtt ingerlékeny állapotba kerültünk
- a beszéd tárgya is kiválthatja
- ha egyének között fennáll, akkor az üzenet könnyen torzul
b) védekezés
- a címzett kérdéseket vádaknak érzi, feleleteivel igazolni szeretné magát
Pl.: - Nem mosogattál el? – Hát mikor mosogattam volna, el kellett mennem a…
3. Múltbeli tapasztalatok
- a címzett nem akarja "meghallani" az üzenetet, amely a saját tapasztalatának vagy szükségletének
ellentmond
Pl.: ha valakiről tudom, hogy mindig fél órákat késik, nem fogom elhinni, ha azt mondják, holnap pontosan
fog érkezni
4. Nem megfelelő kifejezésmód - kifejezésbeli szegénység
- a befogadó könnyen figyelmen kívül hagyja az üzenetet
- a feladó egy vele egyenrangú csoportban jól megértetheti magát
Pl.: - a kevesebb szókinccsel rendelkező, alsóbb társadalmi rétegből érkezőket nehezen értik a felsőbb
társadalmi réteg képviselői; vagy: az orvosok értik egymás szavát, a beteg gyakran nem.
5. Sztereotipizálás
- külső megjelenésből levont (téves?) következtetések
- sokszor elég, ha a beszélő fizikai megjelenése nem hagyományos, átlagos
6. Fizikai környezet
- zavaró, negatív hatású környezet
Pl.: tényleges zaj: hangos zene közben kiabálni kell
7. Kapcsolatok, státusz
- ha a befogadó nincs tisztában a beszélővel való kapcsolatával, félreérthetővé válik az üzenet
- magas státuszú ember mindenképp hatással van a befogadóra, ezzel foglalkoznia kell

6
- Pl.: még ismeretlen emberrel másképp beszélünk; a főnökkel másképp beszélünk – mint egy ismerőssel,
baráttal

4. A metakommunikáció
4.1 Az emberi kommunikáció két csatornája
Az emberi kommunikáció két csatorna igénybevételével történik, amelyek azonban a valóságban nem
választhatók szét egymástól, a kommunikációs folyamatban egymással összefonódva, egymást
kiegészítve vesznek részt.
1. Verbális kommunikáció - a nyelv mint digitális kóddal kifejezhető jelrendszer és ennek alkalmazása: a
beszéd és az írás
2. Non verbális kommunikáció - magában foglal minden olyan üzenetet, amely az analógiás kódok által
fejezhető ki - a testbeszéd, a testnyelv

A metakommunikáció nem harmadik csatorna, hanem a két csatornához szorosan hozzátartozó

kódrendszer, kommunikáció a kommunikációról (használati utasítás a kommunikációnk – kimondott
szavaink és testbeszédünk – értelmezéséhez).

4.2. A metakommunikáció
Minden tartalmi kommunikációt kísér valamilyen többé-kevésbé nem szándékos kommunikáció. A
kommunikáció rejtett aspektusa, egy mögöttes kódrendszer, amely önmagára vonatkozik - kommunikáció
a kommunikációról – a saját kommunikációnkoz, illetve a partnerhez való viszonyulást jelzi. Nincs
kommunikáció metakommunikáció nélkül, de külön csatornát nem képez. A kommunikáció ősi biológiai-
pszichológiai jellegű szférája, többnyire észrevétlenül érvényesül. Nehezen megfogható kategória,
többnyire a nem verbális csatorna jelzései, ha azok nem a tartalmi kommunikáció jelei. A kisgyermek
különösen fogékony a metakommunikációra, mert az a helyzet érzelmi viszonyulását jelzi számára.
Gyakori félreértés, hogy a metakommunikáció azonos a non verbális jelekkel. Sok esetben valóban
egybeesnek, de non verbális jelzések lehetnek szándékosak is. A pszichoanalízis hatására alakult ki a
fogalom
1. A verbális kommunikációban - humor, nyelvi játék, utalások, elszólás, hezitálás vagy elhallgatás; írásban
lehet: a szavak megválasztása, a szórend, a mondatok és az egész szöveg felépítése.
„Soha se mondd, hogy soha!”
Milyen szót használ a férfire: férfi, fickó, pasi, csávó, faszi, pofa, ember
2. A nem verbális kommunikációban - ha az általa közvetített üzenet nem szándékos: pl: kommunikációs
stílus (ahogyan beszélünk)

4.2.1. A metakommunikáció dimenziói

# információ a közlés tartalmáról:
- igaz vagy nem igaz

7
a hazugságjelek itt fontos szerepet kapnak: száj elé tett kéz, száj szögletének rándulása, orrvakarás,
tekintet kerülése vagy mereven a szemünkbe néz, szemöldök felvonása, pupilla tágulása az izgalom miatt,
mesterkélt mosoly, más beszédtempó, részletezőbb beszéd, magasabb hang,
- lényeges vagy lényegtelen
- hiszi vagy nem hiszi
- érti vagy nem érti
# információ a közlő (feladó) és a befogadó (címzett) közötti viszonyról: szimpátia - unszimpátia
- észrevétlenül és gyorsan érvényesül
- verbális előfordulása is gyakori:
pl.: félreértések: elvárjuk a társunktól az összhangot, a mögöttes üzenetek megértését, holott ez nem
kézenfekvő
- ellentmondás: ha őszinték vagyunk, azzal megbánthatjuk a másikat; ha az érzelmeire próbálunk
tekintettel lenni, akkor könnyen hazugságba keveredünk
- diplomatikus nyelvhasználat – a kétértelmű vagy jelentés nélküli megnyilatkozások:
Pl.: - Hogy tetszik Önöknek az előadásom? – Tanár úr nagyon felkészült!
Pl.: - Hogy tetszik a ruhám? – Nagyon érdekes!

# információ a közlés szituációjáról

- társadalmi viszony és szerepek: egyenrangú vagy egyenlőtlen pl.: - túlzott kedvesség az üzleti
eladótól; tegeződés-magázódás kérdése (hogyan szólítok meg valakit)
- a közvetlen kontextusról: ha más személyek is jelen vannak, vagy az interakció helyéhez való
viszonyról

# információ a közlés jellegéről: komoly vagy játékos, humoros

- metakommunikációval fejezzük ki a viszonyunkat, amikor azt érzékeltetjük, hogy humort
használunk

# információ a kommunikáció kódjához való viszonyról

- a közlő kifejezheti a nyelvhez való viszonyát (pl.: a pápa minden nyelven elmondja az áldását; ha
idegen nyelvű is van a társaságban, milyen nyelven beszélünk)
# információ a kommunikáció csatornájához való viszonyról
- pl.: ha jelezzük, hogy nem halljuk, amit a másik mond;
# információ a kommunikációs környezethez való viszonyról
- pl.: a szánk elé tett ujjunkkal jelezzük, hogy valakit szeretnénk kirekeszteni a kommunikációból

8
9
 5. A verbális kommunikáció
Általános jellemzői:
● a verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja
● önmagában csaknem teljesen alkalmas arra, mindenféle emberi kommunikációt hordozzon 🡪
mindenféle információ továbbításához fel lehet használni
● a legbonyolultabb kóddal rendelkezik valamennyi kommunikációs csatorna közül
● írott formájában a közvetett kommunikáció legtipikusabb eszköze
● nyelv és beszéd: kulturális termék 🡪 az emberiség fejlődése során alakult ki
nyelv: kódrendszer; beszéd: maga a verbális csatorna
● beszéd: a nem verbális kommunikációs csatornák jeleivel együtt hat
● nyelv: csak a verbális kommunikáció jelrendszere

Mi a nyelv?
● a közlés, a kommunikáció eszköze, jelek rendszere
● társadalmi jelenség: a társadalom hozta létre, fejlesztette ki, a társadalom fennmaradásának biztosítéka
● véges elemek használatával végtelen sorozatok előállítására képes
● az elemek minden egyes kombinációjának eltérő a jelentése

A nyelvek keletkezése
● sok elképzelés 🡪 két nagy csoportra oszthatunk
1. monogenezis (mono = ’egy’; genezis = ’eredet’) elmélete szerint a nyelvek
egyetlen ősnyelvből erednek.
2. poligenezis (poli = ’sok’) elmélete ellentétesen képzeli el a nyelv keletkezését,
miszerint az emberi hordák a Föld több pontján alakultak ki, így a nyelvük is
többféle volt.
● ma a világon kb. 3000-4000 nyelvet beszélnek, és alig több mint száznak van "írása"
● minden nyelv teljes, egyenrangú 🡪 attól függetlenül, hogy hányan beszélik
● a nyelvek rokonságuk alapján családokba sorolhatóak: mintegy 17 főbb nyelvcsalád
● magyar nyelv: urali nyelvcsalád, finnugor ág, de ezt mára már sokan megkérdőjelezték
Mi a beszéd?
● a beszéd olyan egyéni produkció, mely a nyelv ismeretével, használatában jön létre
● a nyelv és a beszéd két külön fogalom
Jellemzői:
● tér-idő leválasztottság: képesek vagyunk jelen nem levő dolgokról is beszélni
● nyitottság: az új jelentések alkotása végtelen, soha nem hallott mondatokat tudunk megfogalmazni
● hagyományozás: kulturálisan öröklődik, tehát átadható – új szimbólumok tanulásának képessége
● kettős mintázottság: a szabályrendszert a beszédünkben az önmagában jelentés nélküli hangok
(fonémák) elrendezése és a jelentéssel bíró szóelemek (morfémák) kifejezésekbe rendezése adja

10
Az emberi beszéd kialakulása (vö: a gyermeki beszéd kialakulása)
▪ Elmélet: a hangbeszédet megelőzte a kéz beszéde a gesztusnyelv. Ez az elmélet hibás.
▪ Az ember kezdeti jelzései tagolatlanok lehettek, így kommunikatív szerepük is tagolatlan volt.
Érzelmen, indulaton kívül mást nem nagyon tudtak kifejezni.
▪ A tagolódás létrejöttét az intonációs mozzanatok (hangsúly, dallam) segíthették, amelyekkel a
jelzés már alkalmassá vált kifejezőbb közlésre.
▪ A tagolatlan jelzések szerkezetté, tagolttá válása (pl. ilyen az egyszerű mondat: A fiú fut.). Két
önálló jelzés kapcsolódhatott eggyé. Ez a változás minőségileg új korszakot jelentett a beszéd
fejlődésében.
▪ Később ezek a mondatok tovább bővültek, tagolódtak, illetve szinteződtek, s így a mondatnak –
mint a beszéd alapegységének – kiteljesedett az ábrázoló ereje.
A gyermek beszédtanulása is hasonló szakaszokból áll. Hangok és gesztusok játéka, hangkapcsolatok
ismétlése, egyszavas mondatok produkálása, majd ragozatlan szavakból álló mondatok. Két-három éves
korban hirtelen meggyorsul a beszéd fejlődése - akár összetett mondatokat is használhatnak.

Mi az írás?
● (grafikai) jelek vagy jelképek rendszere
● feltételezi a közlési szándékot
● gondolatot, érzést, egyéb tudattartalmat közvetít
● tudatos szerkesztés, zárt szerkezet
● maradandó(bb), reprodukálható
● a nem nyelvi kifejezőeszközök kevésbé fontosak
● a nyelvi szabályai szigorúbbak

Az írás formái
● képírás (piktográfia) - vázlatos rajzok, felismerhető dolgok; piktogramok (lásd: okostelefon "gomb"), egy
tárgyra, élőlényre vagy fogalomra utalnak
● fogalomírás (ideográfia) - a képszerű jel már nem egyértelműen felismerhető, s a jelzett fogalomra
tágabb összefüggésben utal. pl.: nap = világosság, meleg, nyár
● szóírás, szótagírás - a mai kínai írás, a japán hiragana és katakana írás, szótagok, szórészek szintjén
tagol
● betűírás (hangírás, fonetikus írás) - a szavakat hangzókra bontja, minden használt hangra önálló jelet
használ. Elvileg minden hang leírására lehetőséget ad.

A szóbeli és az írásbeli kommunikáció kapcsolata

● általában a beszélt nyelvet tekintik elsődlegesnek, az írást csak másodlagosnak
● az írás tökéletlensége, hogy nem tudja pontosan rögzíteni a beszédet
● fordítva is igaz: az írott szöveget sokféleképpen szólaltathatunk meg
● a digitális kommunikációban a csetelés a szóbeliség és az írásbeliség között oszcillál

11
Gyakori hibák a beszélő részéről:
- nem rendezi a gondolatait, mielőtt beszél
- pontatlanul fejezi ki magát
- egyszerre túl sok mindent próbál kifejezni
- bizonytalansága miatt tovább beszél
- félreérti az előtte szóló gondolatait, így nem arra válaszol

Gyakori hibák a hallgató részéről:

- nincs osztatlan figyelme
- már a válaszra gondol, azt fogalmazza magában, ezért nem hallgatja a partnerét, lemarad arról, amit neki
mondanak
- inkább a részleteket hallja meg, s nem az egész közlés értelmét, lényegét
- tovább szövi a beszélő gondolatait, többet gondol bele, mint amit az mond(ott

A magyar helyesírás általános elvei és szabályai (részletek)

# A magyar ábécé:
a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w,
x, y, z, zs

# A betűrendbe (ábécésorrendbe) való sorolás szabályai:

1. A különböző betűvel kezdődő szavakat az első betűk ábécébeli helye alapján állítjuk betűrendbe
(kivéve a rövid és a hosszú magánhangzókat). Pl.: óvoda, pedagógus, rektor
2. Nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között, de ha csupán ebben van különbség a két szó
között, a kisbetűs szó megelőzi a nagy kezdőbetűset. Pl.: kis, Kis
3. Ha azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek a szavak, sorrendjüket az első nem azonos betű
ábécébeli helye határozza meg. Pl.: szólás, szótár
4. Az egyjegyű betűk megelőzik az azonos írásjeggyel kezdődő kétjegyű (háromjegyű) betűket. Pl.: név,
nyelv
5. A kettőzött betűket mindig külön betűkre bontjuk, és így soroljuk be a szavakat. Pl.: tolat, tollat
6. A magánhangzók rövid és hosszú változatait jelölő betűk azonos értékűnek számítanak. Ha azonban
két szó között csak a magánhangzó hosszúságában van különbség, akkor a rövid magánhangzós szó
kerül előbbre. Pl.: irodalom, írás
7. A szóhatárokat és a kötőjelet nem vesszük figyelembe betűrendbe soroláskor. Pl.: nagy kezdőbetű,
nagykötőjel.
8. A hagyományos írású magyar családnevekben lévő régies kétjegyű betűket elemeikre bontva soroljuk
be. Pl.: Rácz, Rátz
9. Az idegen ábécékben használt többjegyű betűket elemeikre bontva, külön-külön soroljuk be. Pl.:
archaikus, aréna; rotyog, Rousseau

12
10. Ha az idegen betűk csak mellékjelben különböznek valamelyik magyar betűtől,akkor az idegen
mellékjeles betűk nem tekintendők külön betűnek. Ha azonban csak ebben van különbség két szó
között, akkor az idegen mellékjelet tartalmazó szó kerül hátrébb. Pl.: Porto, Pôrto

# Az elválasztás
Az írásnak a sor végi megszakítása az elválasztás. Az egyszerű szavakat a szótagolás szerint különféle
szabályok figyelembevételével választjuk el: fi-ú, asz-tal, pogy-gyász [poggyász], ma-dzag, Var-gha.
Az összetett szavakat az összetételi tagok határán úgy választjuk el, hogy a tagok határát vesszük
figyelembe: rend-őr, meg-ért.
Az elválasztás szabályai:
o Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne. A magánhangzó önmagában is
alkothat szótagot. Az egy szótagú szavakat nem választjuk el: ka-ri-ka, Ko-má-rom, vi-asz; a-u-tó,
di(-ó); part, szörp.
o A két magánhangzó között levő egyetlen mássalhangzót a következő sorba visszük át. A toldalékos
szavakban is átviszünk egy mássalhangzót a következő sorba. be-tű, Me-csek; Esz-te-rék, Du-
nán.
o Ha két magánhangzó között kettő vagy több mássalhangzó található, akkor csak egy
mássalhangzót viszünk át a következő sorba. A toldalékos alakokban is hasonlóan járunk el: mor-
zsa, Szol-nok; lajst-rom, temp-lom; bron-zot, He-ren-dig.
o Ha a szavakat kettőzött többjegyű betűnél választjuk el, akkor mind a sor végén, mind a sor elején
ki kell írni a mássalhangzó mindkét jegyét: pogy-gyász, Hosz-szú.
o A dz és a dzs mássalhangzók betűjegyeit elválasztáskor úgy kezeljük, mint más többjegyű betűket:
bo-dza, me-ne-dzser, edz-dze-nek.
o A ch-t kétjegyű betűnek, az x pedig egyjegyű betűnek számít elválasztáskor: ar-chívum, pe-ches;
le-xikon, Féli-xé.
o A családnevekben levő régies betűket elválasztáskor a hangértéküknek megfelelően kezeljük: Eöt-
vös, Tew-rewk; Var-gha.
o A régies kettőzött mássalhangzók közül csak az egyiket visszük át a következő sorba: Bat-thyá-
ny, Kos-suth.
o A régies magyar betűk egységét a toldalékos alakok elválasztása kor is megőrizzük, kivéve a
kettőzött betűkét: Rá-czé, Tó-thék; Kis-sék [Kissék], Pap-pot [Pappot].
o A latin betűs nyelvekből átvett idegen közszavakat és tulajdonneveket a magyar kiejtésen alapuló
szótagolás szerint választjuk el: rag-time, Baude-laire, Coo-per.
o Az olyan idegen szavakat, amelyek a forrásnyelvben összetételek, de a magyarban az összetételi
tagok önállóan nem élnek, általában a szótagolás szabályai szerint választjuk el. De szaknyelvben
az összetételi tagok szerinti elválasztás is lehetséges: fotog-ráfa és foto-gráfa, termosz-tát és
termo-sztát.
o A betűszókat, ha szükséges, a szótagolás szerint választjuk el. A toldalékot átvisszük a következő
sorba, ha a toldalék előtt választjuk el: EL-TE, NA-TO; ELTE-re, ENSZ-ért.
o A szóösszevonásokat, ha szükséges, a szótagolás szerint választjuk el: Ma-lév.

13
 A szótagolás szerinti elválasztástól eltérő esetek:
o Ha az összetett szavakat a tagok határán választjuk el, a taghatárt érzékeltetni kell: ős-ember,
Magyar-ország.
o Az igekötős igéket és származékaikat az összetett szavakhoz hasonlóan az igekötő és a hozzá
kapcsolódó szó határán választjuk el: meg-előz, szét-árad.
o A leg- felsőfokjelet elválasztáskor úgy kezeljük, mintha összetételi tag lenne, a leg után választjuk
el a szóalakot: leg-okosabb, leg-ügyesebb

# A számok és a keltezés
A számok írása:
Tőszámnevek:
Kétezerig egybeírjuk a számokat, a 2000-nél nagyobb számokat az egyesektől számítva hármas
csoportokra tagoljuk ugyanúgy, mint a számmal történő íráskor. Az egységekben szereplő számokat
egybeírjuk, az egységeket kötőjellel kötjük össze: ezerkilencszázkilencvenkilenc, kétezer, kétezer-egy,
háromezer-kétszáz, huszonnyolcmillió [28 000 000], huszonnyolcmillió-ötszázharmincháromezer-
kilencszázkilencvenhat [28 533 996].
Sorszámnevek:
A sorszámok toldalékolásakor a pontot követve kapcsoljuk a toldalékot: az 5.-be jár, 1. osztály, az 1.-be
jár, Március 15. tér, Március tizenötödike tér, Múzeum utca 4.-ben, 10-12. oldal

Törtszámnevek:
Ha a törtszámnévnek főnévi értékű tőszámnévi jelzője van, a kapcsolat két tagját különírjuk: egy negyed,
negyed kilenckor.
Ha azonban a tőszámnévi jelzős törtszámnév egészében jelzői szerepű, akkor a két számjegyet egybeírjuk:
az ország kétharmad része, háromnegyed óra múlva; Ľ, 10,7.

A keltezés írása:
Dátumformák:
2015. január 1.
2015. 01. 01.
2015. jan. 1.
2015-01-01
2015-2016. évi
2015/2016. évi

Pontot teszünk az évszám vagy a századot jelölő szám után:

2015. január 1.
2015. januári
2015. január végén
2015. január 1. óta
2015. évi
2015. tavaszi
20-21. század; XX–XXI. század
2015-2016. év

14
2015. május-júniusi

Nem teszünk pontot az évszám után, ha:

2015 előtt
2010 és 2015 között
2015 januárja
2015 ünnepnapjai
2015 emlékezetes év volt. A következő (2016) is az lesz.

Az évet és a napot jelölő számnevek toldalékolása:

2015-ben, 2015-ös, 2016-ig
2015. december 31-én
2015. január 1-jén / 1-én

Az idézés írásmódja
1. Az idéző mondat az idézet előtt áll.
Kölcsey írja: „Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele.”
2. Az idéző mondat beékelődik az idézetbe.
„Szeretni az emberiséget - vallja Kölcsey -: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele.”
3. Az idéző mondat követi az idézetet.
„Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele” - vallja Kölcsey.

Az irodalomjegyzék használata

● Ha az irodalomjegyzékben egy szerzőtől/szerkesztőtől több tétel is szerepel, ezeket a megjelenés

időrendjében kell közölni; ugyanazon szerzőtől azonos kiadási év esetén az évszám után az a-b-c
jelzést használjuk (Vida 1984a, Vida 1984b).
● Ha egy cikknek több szerzője vagy szerkesztője van, akkor a szerzők, szerkesztők teljes nevét
pontosvesszővel vagy gondolatjellel választjuk el egymástól. Magyar szerzőnél a vezetéknevet
követi a keresztnév (Nagy Andor 1986), külföldi szerzőnél a vezetéknevet vesszővel választjuk el a
keresztnévtől (Sontag, Susan 1990).
● Általános sablon a következő:
● Ha könyvre hivatkozunk: [szerző vezetékneve], [keresztneve] [évszám]: [könyv címe (kurzív)].
[megjelenés helye]: [kiadó].
● Ha folyóiratcikkre hivatkozunk: [szerző vezetékneve], [keresztneve] [évszám]: [cikk címe (nem
kurzív)]. [folyóirat neve (kurzív)] [évfolyam] [szám] [oldalszám, nagykötőjellel összekötve].
● Ha tanulmánygyűjteményre vagy konferenciakötetre hivatkozunk: [szerző vezetékneve],
[keresztneve] [évszám]: [dolgozat címe (nem kurzív)]. In: [szerkesztő(k) neve (ed.), (eds.), (Hrsg.),
(szerk.)]: [tanulmánykötet címe (kurzív)]. [megjelenés helye]: [kiadó]. [oldalszám nagykötőjellel
összekötve].

15
● Ha internetes anyagra hivatkozunk (internetes hivatkozás): Szükséges megadni a weboldal
szerzőjét, címét és webcímét is. Ha a szerző neve és a cím is hiányzik, ezeket sz. n., c. n.
rövidítésekkel kell pótolni. Az internetes hivatkozásnál a letöltés dátumát is meg kell adni, kerek
vagy szögletes zárójelben. Az internetes cím hivatkozás nélkül (azaz nem kék és nem aláhúzott
betűvel) szerepeljen a hivatkozáslistában

16
6. A nonverbális kommunikáció
● A nyelvi kommunikációt kísérő nem verbális csatorna
● ismerete elősegíti a kommunikációt, egyértelműbbé teheti az értelmezést, sőt kiegészíthetik az üzenetet
● általában nem tudatos
● a teljes közlésrendszer 50-60%-a nem verbális, nagyjából 4x akkora hatást gyakorol, mint a verbális
(becsült számok, Forgas 1989, Pease 1989)

A nem verbális jelek funkciói

1. a személyek jelentése az interakcióban - érzelmi állapotok (jókedv), egyéni tulajdonság (szerény),
társadalmi helyzet (egyenruha)
2. irányítják a kommunikáció folyamatát - megnyitása (kéznyújtás), kapcsolattartás (ránézés, közelebb
lépés), szakaszolás (tekintetváltás - témaváltás), lezárás (intés, sóhaj)
3. a szöveg tagolása - hangsúlyozás, tempó, hangerő, szünet

A nem verbális jelek csoportjai eredetük alapján

1. örökölt (ontogenetikus) jelek - (metakommunikációs jel is) a világ minden táján azonos a jelentésük. Az
alapérzelmek arckifejezései: öröm, félelem, meglepetés, harag, szomorúság, érdeklődés, undor
2. ösztönösen megtanult (filogenetikus) jelek - (metakommunikációs jel is) egy-egy nyelvi közösségre
jellemzők, függ az adott kultúrától; pl. fejbólintás, thumbs up
3. egyezményes (konvencionális) jelek - (nem metakommunikációs jel) tudatosan megtanult,
meghatározott céllal használt jelek; pl. siketnémák abc-je, sportolás közben használt jelek

A nem verbális jelek az írásban (elsősorban kézzel írott szöveg)

– írásjelek, betűk formája, margó, bekezdés, sorok, szótávolság, szövegkiemelés, javítások; és: papír, toll,
ábrák, képek választása (szándékos)

A nem verbális jelek csoportja a beszédben

1. – hangjelek (vokális jelek),
2. – kifejező mozgások (kinezika):
2.1. - tekintet,
2.2. - mimika,
2.3. - mozgásos kommunikáció:
2.3.1. # gesztus,
2.3.2. # testtartás,
2.3.3. # térközszabályozás (proxemika),
3. – emblémák,
4. – időviszonyok (kronémika)

17
 7.1. A nem verbális jelek a beszédben
1. Vokális jelek
A vokális jelek csoportjába soroljuk a beszédet kísérő, egy-egy nyelvre jellemző mondatfonetikai
eszközöket: a hangsúlyt, a hanglejtést, a beszédtempót, a beszédritmust és a beszéd közben tartott
szüneteket. A hang elárulja, hogy nő vagy férfi, fiatal vagy öreg a beszélő. A hangunk érzelmeinket is
tükrözi. Amikor elégedettek és boldogok vagyunk, akkor „csengő”, vidám hangon szólalunk meg, amikor
bánatosak vagyunk, „szürkévé” válik hangunk. A hang elárulja az izgalmat és a szorongást is.

2. Kifejező mozgások
2.1. Tekintet
A szemmel történő kommunikáció. Ember és állat között is létrejöhet. A kisbaba a szemét eltakarva rejtőzik
el.
A kommunikációs folyamatban szabályozó szerepe van, visszajelzést ad a befogadóról, a megértésről, az
érzelmi viszonyokról. Kapcsolatteremtés céljából: hosszas rátekintés (gyerek a tanár tekintetét keresi);
szemezés; ha kerülni szeretnénk a kommunikációt, akkor a tekintetet is kerüljük; léteznek íratlan szabályok:
pl. nem illik megbámulni másokat. Egyoldalú közlés (pl előadás) esetén fontos a tekintet egyenletes
eloszlása, a szemkontaktus folyamatossága. A pupillánk kitágul, ha érdekel minket valami - pupillateszt:
férfiaknak a nők, a nőknek a csecsemő látványára tágul ki leggyorsabban a pupillája. A lehajtott fej és a
fölfelé pillantó szem tetszik a férfiaknak, mert behódoló gesztus, nagyobbnak mutatja a szemet,
gyerekesebbnek a nőt (a szülői érzéseket is gerjeszti). Az igazi hazudozó inkább a szemünkbe néz.

2.2. Mimika
Az érzelmi viszonyok tükröződése az arcon az arcizmok mozgása által. A szem, a szemöldök és a száj
fejezi ki az érzelmeket (az orr állítólag nem). Sajnos sokszor nem kontrolláljuk; kivéve pl pókerarc.
A szemöldök gyors felvonása - üdvözlés (ezt már tudatosan is csinálják).

2.3. Mozgásos kommunikáció

- a mozgás cselekvést és helyzetváltoztatást is jelent
2.3.1. Gesztus
A nem verbális kommunikáció legkidolgozottabb jelrendszere a gesztusoké. Idesoroljuk a fej, a kéz,
a kar és a láb mozgásait. A gesztusok közül sok lehet tudatos, megegyezésen alapuló jel (például a katonák
tisztelgése, a sportban használt kézjelek).
A fej gesztusai jól elkülöníthető, értelmezhető jelek. A fej oldalirányú mozgása bizonytalanságot, míg az
oldalra enyhén hátrahajtott fej figyelmet, érdeklődést fejez ki. A lehorgasztott fej szomorúságot, bűntudatot
sugall. Majdnem az egész világon azonos fejmozdulat jelzi az egyetértést, az igenlést.
A kéz és a kar mozdulatai sokféle és árnyalt jelentést hordoznak. Ezek a mozdulatok együtt jelentkeznek.
A kéznek a kommunikációban való szerepére, használatára vonatkozó szabályokat már a régi
illemtankönyvek is megemlítették. A kéz mozgásai közül számos szorosan kötődik a korhoz vagy a nép
kultúrájához: ilyenek a keresztvetés, a meghajlás keresztbe tett kézzel, a tisztelgés stb. A kézmozdulatok
gyakorisága, hevessége a különböző népeknél más és más. Míg az olaszok és a franciák igen sokat és

18
hevesen gesztikulálnak, addig a németek, a svédek és a dánok lassabban és kevesebbet mozgatják
beszéd közben a kezüket. A taglejtések gyorsasága és hevessége összefügg a beszéd tempójával is. A
gyorsan beszélő ember jóval gyakrabban és gyorsabban gesztikulál, mint a lassú beszédű. A kéz
mozdulatainak fontos szerepe van a kommunikáció irányításában. Kezünk segítségével jelezzük, ha
szólni kívánunk, ha folytatni, megszakítani vagy gyorsítani akarjuk a beszédet. A kéz gesztusai között
tartjuk számon a tudatos, nem nyelvi jelként használt kézfogást is, amely az üdvözlés egyik formája.
A láb gesztusai a többi taglejtéshez hasonlóan ugyancsak üzeneteket hordozhatnak. Kifejezőereje
lehet a keresztbe vetett lábnak, bokakulcsolásnak (bizonytalanság, félelem). A láb mozgásait is
meghatározzák a viselkedési szokások, például illemszabályok írják elő, hogyan kell a nőknek ülő
helyzetben a lábukat tartani.
Néhány gyakori gesztus: bólintás, fejrázás, az emelt fő (fensőbbség, arrogancia), félrehajtott fej
(behódolás), leszegett fej (kritikus hozzáállás, levertség), behúzott nyak (megadó bocsánatkérés), oda nem
illő pótcselekvés pl. piheszedegetés (az egyet nem értés jele),
2.3.2. Testtartás
A test álló vagy ülő helyzete, a beszéd közbeni mozgása a testtartás. A test tartásából, helyzetéből sok
mindent megtudhatunk, a testtartás utal érzelmi állapotunkra. Aki boldog és büszke, az kihúzza magát, aki
szomorú, az általában meggörnyed, magába roskad. Számít, hogy állva vagy ülve, milyen testtartással
beszélünk. A testtartás a beszéd, a kapcsolatfelvétel kezdetét is jelöli. Ha szólni akarunk, testünkkel is
partnerünk felé fordulunk. Beszélgetés közben is fontos a testtartásunk, a mozgásunk. Zavaró, ha valaki
úgy áll, mint a cövek, de ugyanolyan rossz, ha hintázik, állandóan izeg-mozog. Néhány gyakori testtartás:
csípőre tett kéz (készen áll, ok: az ember nagyobb helyet foglal el), cowboypóz (szexuálisan magabiztos),
szétterpesztett láb (tekintélyszerzési cél; vö: majmok verekedés helyett: akinél komolyabb a kirakat, az a
főnök), csúzli (magabiztosság, irányító pozíció).
2.3.3. Térköz
A kommunikációban részt vevők közötti távolságot nevezzük térköznek. Jelentése van annak, ha valakihez
közel hajolunk, ha távolról szólunk hozzá. Ezt a távolságot befolyásolja a kommunikáció célja, a felek
közötti viszony és a beszédhelyzet. A beszélgetőpartnerek között szokásos távolság a különböző
kultúrákban eltérő. A kisgyerekek egész közel mennek az emberhez, ha beszélgetni szeretnének. A másik
megérintésének az emberi kapcsolatokban már komoly szabályrendszere van.
Edward T. Hall amerikai kutató az Egyesült Államok északkeleti partvidéken született középosztálybeliek
körében végzett megfigyelései alapján a következő távolságokat különböztette meg:
–bizalmas távolság (0−45 cm);
–személyes távolság (45−120 cm);
–társasági távolság (120−360 cm);
–nyilvános távolság (360 cm-nél nagyobb).
Ez a távolság azonban csak a vizsgált területre és emberekre igaz.

3. Emblémák
A ruha, az öltözködés, a hajviselet, bajusz, szakáll, jelvények, tetoválás.

19
A ruha olykor elárulja viselőjének hovatartozását (pl milyen zenét szeret a tinédzser), foglalkozását, nemi
identitását. Régen az emberek öltözéke alapján meg lehetett mondani, milyen az illető családi állapota,
milyen a társadalmi rangja, hogy falun vagy városban lakik-e.
A külső jegyek használatában a pedagógus mintát ad a gyerekeknek, ezért hangsúlyozottan oda kell
figyelni.

4. Időviszonyok
A kommunikációban szerepet játszik az is, hogy az egyes beszélgetési szakaszokra mennyi időt fordítunk,
mennyi ideig üdvözlünk valakit, mennyi idő telik el a közléssel, a búcsúval, a csendes kommunikációval.
Az elhallgatásokkal, a szünetekkel is kifejezhetjük érzéseinket (szorongásunkat, elbizonytalanodásunkat)
vagy a témához és a partnerhez való viszonyunkat (például nem érdekel, amit mond). A kommunikáció
időviszonyait magába foglaló nem verbális jeleket (a görög chrono ’idő’ szóból származtatva) kronémikának
nevezzük.

20
 7. Beszédművelés

Fogalma
- A magasabb nyelvi szintek (mondatok, mondattömbök megszólaltatása) fejlesztését célozza.
- tudatos törekvés helyesen és szépen beszélni anyanyelvünkön
- a helyes kiejtés elsajátíttatása
- a spontán beszéd fejlesztése
- az élő beszéd rendszeres, állandó és céltudatos gyakoroltatása
- Célja a beszédkészség kialakítása, fejlesztése. A beszédkészség részben velünk született
adottságokon alapul, de tudatosan fejleszthető.

A beszédművek hangalakja

1. A beszédlégzés:
- feltételes reflex, vagyis akaratunktól függ
- a beszédbeli szándékainkhoz és ezáltal a beszéd ritmusához igazodik
- gazdálkodni kell a levegővel - a kilégzés is aktív izommunkát kíván

# alaplevegő vétele akkor szükséges, ha új, hosszabb tartalmi egységet indítunk el. Érdemes a szerkezeti
egységek végén venni
# pótlevegő vétele: ha kevésnek bizonyult az alaplevegő (fontos a gyorsaság: a beszélt egységnek nem
szabad megszakadni), érdemes a mondatok, mondattömbök határán venni
légzési gyakorlatok: Hernádi, Beszédművelés

Helytelennek tartjuk a váll-légzést és a felső mellkasi légzést, mert aránylag kis levegőmennyiséggel nagy
testi merevséget okoznak, és a hangadás támaszát nem segítik elő kellő mértékben.
A mellkas legfelső részének földuzzasztása úgy fölnyomja a gégét, hogy az feszes, merev állapotba kerül,
s ezáltal azt szabad mozgásában akadályozza; az egész vállrész a nyakkal együtt feszesen merev lesz.
Így nem is tudunk szabadon bánni sem a légzés, sem a hangadás technikájával.

Helyesnek tartjuk a vegyes mélylégzést, mert a gége merevítése nélkül is a legnagyobb

levegőmennyiséggel képes a hang támaszát szolgálni; egyben az élettanilag helyes némalégzés nagy
teljesítményekre képes, egészséges továbbfejlesztése.

Mikor beszélünk jól hallhatóan?

A nagyobb hangerő használata nem szerencsés. Megerőlteti a beszédképző szerveket, és a hallgatóságot
is inkább hátrányosan érinti.
A hang támaszának megteremtésével jól vivő hangot hozhatunk létre. A hang támaszát a mellüreg
egységesnek tekinthető levegőoszlopának a rekeszizomtól kiinduló egyenletes, fölfelé irányuló nyomása
adja. Ez a nyomás, vagyis a támasz a beszéd folyamán nagyjából egyenlő marad, mert a fogyó levegővel

21
párhuzamosan a légzőizmok arányosan szűkítik a levegőoszlop térfogatát mindaddig, míg újabb belégzés
következik. Aktív izommunkával kell fönntartanunk a levegőüregben a levegőoszlop nyomását.
A hang támasza (általánosan ismert olasz neve: appoggio) megnyugtató erőt ad a beszélés folyamatának
(csakúgy, mint az éneklésnek!), kialakítása néha hosszú hónapokig, sőt évekig is eltart.

[A messzire hangzó beszédhez a szájüreg növelése is kívánatos. A nagyobb állejtés tágasabb szájüreget,
és ezzel tágasabb rezonáló teret eredményez. Ezzel nemcsak a hang energiája fokozódik, hanem szinte
veszteség nélkül távozik az adóból.]

2. Hangindítás, hangzás
(részlet)
- kemény: a kezdő hangok, különösen a magánhangzók zörejtől kísérve indulnak el. A beszéd így
határozott, akár agresszív jellegűvé válik.
- hehezetes: a kezdő hangok kísérő zöreje a "h". Túl sok levegőt igényel, a levegőgazdálkodásunkat
felborítja.
- lágy: kellemes, nyugtató hatású, s nem terheli meg megszólalót. Rendszerint együtt jár a kötéses
hangzással. Kötéses hangzás: ha az értelmileg összetartozó szavakat, a mondat szószerkezeteit
egységként mondják ki. A nevelői pályán a kötéses, lágy indítású beszéd a kívánatos.
- szaggatott: minden egyes tartalmas szót önálló egységként hangoztat. A szöveg így követhetetlen és
túltagolt lesz. Az elkülönített szavakat a hallgató hangsúlyosnak érzi, így a szöveg túlhangsúlyossá válik -
ennek következményeként eltűnik a valóban hangsúlyos rész.

Hogyan olvassunk föl? Hogyan meséljünk?

- Olyan gondolatokat, érzelmeket keltsen, amilyen a beszélő szándéka.
- A mondat- és szövegfonetikai eszközök tudatos választása.
- A beszélő (felolvasó vagy mesélő) a tolmácsolandó írásműre tekintettel van.
- A beszélő a befogadók (hallgatóság) természetével, igényeivel tisztában van.
Néhány alapkövetelmény:
- a beszédünk legyen jól hallható. (Nem túl nagy hangerő, nem túlságosan megemelt hang, hanem)
középhangsáv a szükséges áll- és ajakmozgással, élénk artikulációval, megfelelő nyomású levegővel.

- a beszédünk legyen pontos, szöveghű. Nem írhatjuk át az eredeti művet.

Nem betű szerinti kiejtést kell alkalmazni, hanem érvényesíteni kell a hangtörvényeket!
pl: zöngésség szerinti hasonulás: írva: fogadták - ejtve: fogatták; írva: mosdó - ejtve: mozsdó
egyéb hasonulás: írva: teljes - ejtve: tejjes, írva: különböző - ejtve: külömböző
egyéb hangtörvény: írva: látszik - ejtve: láccik; írva: tudjuk - ejtve: tuggyuk

- a beszédünk legyen érthető, nyújtson segítséget az értelmezéshez. A művet értelmező

megszólaltatásához a beszélőnek is érteni kell. pl.: a vessző legtöbbször szünetjel is; a kettőspont elindít

22
valamit, tehát szünettel és előremutató dallammal hangosítjuk; a pont lezár valamit: dallammal és szünettel
érzékeltetjük; a gondolatjelpár és a zárójel: rendszerint közbevetés elhatárolására szolgál, ezt szünetpárral
közöljük; a pontosvessző tömbökre bontja a mondatot, tehát szünetutasítás és nyitva hagyott dallam
érzékelteti.

- a jó felolvasó és a jó mesélő előadásmódja hiteles. Mintha épp ott keletkezne a szöveg, a beszélő éljen
együtt a szöveggel - beszélve olvassunk föl.

- érdemes a szöveget a felolvasás előtt saját jelzéseinkkel kipreparálni.

Pl.: ⎢ = villanásnyi szünet; ⎢ ⎢ = nagyobb szünet, ∩ = a szünet a vessző ellenére elmarad

- a jó felolvasó és a jó mesélő stílusos - saját akusztikus stílusát alakítgatja, így a szöveg még hatásosabbá
válik

23
 8. Az asszertív kommunikáció
(Németh Erzsébet: Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése, Századvég, 2002, 73-80.)
- egyenlő partnerként, udvarias, elegáns, de egyértelmű magabiztossággal viselkedik.

0.
Alapja az önbizalom. Az önbizalom a szociális készség alapja.
Önbizalomhiány → nem mer véleményt nyilvánítani, nemet mondani, kérni → (úgy érzi) elnyomják, (úgy
érzi) kihasználják, (úgy érzi) megsértik → kritikus, ellenségesen szemléli a világot.
- Az asszertivitás önérvényesítő magatartásforma. Olyan kommunikáció, amelyből a
kommunikációs felek nyertesen kerülnek ki. Asszertív kommunikáció során úgy érvényesítem az
akaratomat, hogy azzal nem bántok meg senkit, és hozzásegítem a partneremet ahhoz, hogy az
ő érdekei se sérüljenek.
- Érdekeink védelme rossz érzést és kényelmetlenséget válthatnak ki. Hajlamosak vagyunk
stresszhelyzetben a gyors harccal (agresszióval) vagy meneküléssel (félelemmel) reagálni.
- Az önérvényesítés az a képesség, amelynek segítségével a lehető legvilágosabb és
legegyenesebb módon kifejezzük azt, amit gondolunk, érzünk vagy akarunk, miközben számításba
vesszük, hogy beszélgetőpartnerünk mit gondol, érez vagy akar.
Az empátia

Az empátia személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs
kapcsolat során bele tudja élni másik lelkiállapotába. E beleélés során meg tud érezni és érteni a másikban olyan
emóciókat, indítékokat, törekvéseket, amelyeket a másik a szavaival direkt módon nem fejez ki.

- társas radar szerepét tölti be

- lényege a szavak mögötti üzenetekre való metakommunikációs érzékenység
- az észlelés során az ember mindent felcímkéz, kategóriákba rendez, míg
- az empátia azt igényli, hogy tartózkodjunk a címkézéstől
- a szimpátia (együttérzés) passzív, míg az empátia aktív fogalom

1. Az emberi viselkedés négyféle lehet: agresszív, megalázkodó, manipulatív vagy asszertív.

# Az agresszív viselkedés jellemzői: erőszakos, túlzottan rámenős, erőteljes gesztusok, nagy hangerő; de!
duzzogás, sértettség is lehet.
Az ilyen viselkedés abban a világszemléletben gyökerezik, hogy az emberek (akik az interakcióban részt
vesznek) nem rendelkeznek azonos jogokkal. Tehát az egyik embernek több joga van az
érdekérvényesítésre, visszautasításra vagy akár arra, hogy megértsék a problémáját, odafigyeljenek rá,
tisztelettel bánjanak vele.
Hatása: a partner elnyomottnak, frusztráltnak érzi magát a kommunikáció során, agressziót generálhat
# Az alárendelő, meghunyászkodó (szubmisszív) viselkedés jellemzői: félénkség, bizonytalanság,
visszafogott gesztusok, halk és fátyolos hang.
Az ilyen viselkedés ugyanabban a világszemléletben gyökerezik, mint az agresszív (nem ugyanannyi joga
van mindenkinek), csak itt a vele agresszívan viselkedő emberrel szemben ő az, akinek kevesebb joga van
- a véleménynyilvánításhoz. Nem mer vagy nem tartja fontosnak a saját véleményét, nem mer kérni,

24
kérdezni vagy kérést visszautasítani. Hatása: elnyomottság, frusztráltság, időnkénti kétségbeesett
indulatkitörés.
# A manipulatív viselkedésű személyek könyörtelenül törtető emberek, de gondosan ügyelnek arra, hogy
ne tűnjenek annak. Ez nem más, mint rejtett agresszió. Az ilyen viselkedés abban a világszemléletben
gyökerezik, hogy az interakcióban részt vevők nem rendelkeznek valódi jogokkal. Jellemző
hivatásterületek: politika, rendvédelem, vallás; azonban nem minden politikus, rendőr vagy vallási vezető
manipulatív.
Minden esetben akaratuk érvényesítésére törekednek, győzni akarnak. A mások fölötti uralomra és
hatalomra törekednek. Rafinált, de hatásos taktikák egész arzenáljával rendelkeznek. Agresszív
szándékukat titkolják. Megtévesztően udvariasak, kedvesek és megnyerők lehetnek. Tudják, hogyan
keltsenek jó benyomást.
Sajátosan sérült a lelkiismeretük. Betartják ugyan a törvény betűjét, a szellemét azonban könnyedén
megsértik. Számukra a cél mindig szentesíti az eszközt.
A súlyosan karakterzavaros rejtett agresszívek a többi ember felé megtévesztően szalonképes, sőt
megnyerő képet mutatnak, ezzel képesek leplezni nagyfokú könyörtelenségüket és hataloméhségüket.
A manipuláció taktikái:
https://asszertivakademia.hu/9-taktika-amit-manipulativ-emberek-alkalmaznak-hogy-
elhallgattassanak/?fbclid=IwAR1ZOQXEdxDVygITAVhfrN7vEKNQErDH5D09qO4W0GPm12nQRB2ljVAm758
A probléma tagadása:
A manipulatív emberek ártatlan tekintettel, negédes hangon tudnak megszólalni, túl közel jönnek, akár meg
is érintenek, hogy barátságosságuk látható legyen. A problémát gyakran tagadják. Szóbeli
megnyilvánulásukra nagyon jellemző a szarkazmus
A felelősség kerülése:
A manipulatív ember célja a kapcsolat megőrzése a felszínen, miközben a mélyben bojkottálja azt. Mindent
elkövet, hogy kielégítse szükségleteit, csak mindezt nem fejezi ki nyíltan, direkt és közvetlen módon – nem
vállalja a felelősséget saját magáért, viselkedéséért, szükségleteiért és érzéseiért.
Értelmetlen beszélgetések:
Egy manipulatív ember fegyvertárában megtalálható a körkörös érvelés, a személyeskedés, a szarkazmus,
és a gaslighting (a pszichológiai terror olyan fajtája, amiben az áldozatot nem valós információkkal
szembesítik, mire az kételkedni kezd saját emlékezetében, kognitív képességében). Elterelik a
beszélgetést a fő problémáról, bűntudatossá tesznek pusztán amiatt, hogy érzel vagy gondolkodsz. Már-
már mindössze annyi a probléma, hogy létezel. Nem érted, hogyan kezdődött a vita, amely már rég nem a
vacsoráról, hanem a Te családod és gyermekkorod problémáiról szól.
Projekció:
A projekció azt jelenti, hogy valaki saját saját el- vagy fel nem ismert érzéseit, problémáit másoknak
tulajdonítja. A manipulatív emberek gyakran élnek ezzel az egyébként kis mértékben mindannyiunk által
használt védekezéssel. Ilyenkor arra leszel figyelmes, hogy saját hibáinak beismerése helyett Rád és a
környezete más tagjaira hárítja a felelősséget. Elő sem kerül az az opció, hogy saját maga fejlődhetne
valamiben – az áldozat lesz az, aki felelősnek érzi vagy akár szégyelli magát a dolog miatt.
Tehetetlennek, sajnálnivalónak mutatja magát:

25
A manipulatív emberek gyakran apellálnak segítőkészségünkre, érzékenységünkre, érzelmi
fogékonyságunkra. Lehet, hogy eleinte sok dicséretet is kapunk nagyszerűségünk miatt. Nemsokára
azonban a dicséretek elapadnak, és már csak az ő érdekei számítanak a kapcsolatban. Mi pedig benne
maradunk abban, hogy megcsináljuk a dolgokat helyettük.
# Az asszertív viselkedés magabiztos és nyugodt. A testtartás egyenes, a gesztusok nyitottak és
határozottak, a hang csengő. Határozottan kiáll az érdekeiért, mondja el véleményét és fejezi ki érzelmeit.
Empatikus, másokat vele egyenrangúként kezel, tiszteletben tartja azok véleményét, érzelmeit.
Elfogadni: érzelmekkel nem vitatkozunk. Azaz meg kell tudni hagyni a másik ember szabadságát abban,
hogy bizonyos dolgokban azt érezzen, amit akar. Hogy joga van az érzéseihez, akkor is, ha az a miénktől
eltérő vagy netán ütközik vele.
Hatása: nincs elnyomottság-érzés, lehet szorongás nélkül szívességet kérni tőle. Visszautasíthat kérést,
de az ő kérését is következmények nélkül vissza lehet utasítani.

2. Önmagunk és környezetünk elfogadása vagy elutasítása szempontjából a négyféle viselkedés:

Agresszív:
Saját igények és szükségletek versengő érvényesítése, akár mások jogainak és szükségleteinek
figyelmen kívül hagyásával.
Én rendben vagyok, te nem vagy rendben.
Szubmisszív:
Konfliktuskerülő, ezért mások igényeinek kielégítését fontosabbnak tartja, mint a sajátjáét.
Én nem vagyok rendben, te rendben vagy.
Manipulatív:
Rejtett módon, ügyeskedve próbálja elérni a céljait – nem bízik sem magában, sem másokban. Állandó
gyanakvás jellemzi, mert attól tart, hogy manipulálni akarják.
Én nem vagyok rendben, te sem vagy rendben.
Asszertív:
Saját maga és mások elfogadása és tisztelete jellemzi. Érdekeinek érvényesítésében figyelembe veszi a
másik fél szükségleteit, érdekeit és jogait.
Én rendben vagyok, te rendben vagy.

Önmagunk elfogadása Önmagunk nem elfogadása

A Másik Asszertív:
elfogadása Világszemlélet: mindenki
egyenlő jogokkal rendelkezik;
Önbizalom, reális önértékelés;
Mások és önmaga elfogadása;
Felelősségvállalás;
Érdeklik mások érzései, gondolatai;
Őszinte, egyenes;
Szubmisszív:
Világszemlélet: nem mindenki
rendelkezik egyenlő jogokkal;
Önbizalom hiánya;
Mások elfogadásának hiánya;
Negatív érzések mások iránt;
Harag és vádaskodás;
Felsőbbrendűségi érzés;

26
 Meghallgat másokat; Minden helyzetet kontrollálni akar;
Nyíltan kérdez; Nem érdekli mások érzése;

A Másik nem Agresszív: Manipulatív:

elfogadása Világszemlélet: nem mindenki Világszemlélet: senki nem rendelkezik
rendelkezik egyenlő jogokkal; valódi jogokkal
Önbizalom hiánya; Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés;
Mások elfogadásának hiánya; Mások és Önmaga elfogadásának hiánya;
Negatív érzések mások iránt; Gyanakvás;
Harag és vádaskodás; Őszintétlenség;
Felsőbbrendűségi érzés; Mások önértékelésének aláásása;
Minden helyzetet kontrollálni akar; Depresszió, motiválatlanság
Nem érdekli mások érzése;

Önmagamat elfogadó kommunikáció Önmagamat nem elfogadó kommunikáció

A Másikat Asszertív kommunikáció: Szubmisszív kommunikáció:

elfogadó Nyugodt Engedékeny
kommunikáció Kiegyensúlyozott Félénk
Bátorító Zavart
Őszinte Csendes
Meghallgató Motyogó
Együttműködő Monoton
Megoldásközpontú Bizonytalan
Képes elismerést és bírálatot adni Kicsire húzza össze magát
Kérdez Görnyedt a tartása
Magáról beszél Babrál valamivel
Kimondja a kéréseit, igényeit Bocsánat...
Nyílt gesztusok Nem rajtam múlik...
Szemkontaktus Csak én vagyok az...
Őszinte mosoly Igazából nem számít
Nem rágalmaz Legyen úgy...
Nem vádaskodik Nem tudom...
Nem minősít Nem bánom...
Nem általánosít Tőled függ...

27
 Nem fenyeget
Nem zsarol
Nem manipulál
Rendben van?
Te mit gondolsz erről?
Szeretnék...
Szükségem van...
Köszönöm.
Nem.
(Én) úgy érzem...

A Másikat Agresszív kommunikáció: Manipulatív kommunikáció

nem elfogadó Nem együttműködő Negatív
kommunikáció Közönyös Könnyen megsértődő
Másokat hibáztató Halogató
Hangos Könnyen megsértődő
Erélyes Kitér a felelősség elől
Sértegető "Elfelejti" a kötelességeit
Gúnyos Elutasító
Szarkasztikus Bíráló
Bíráló Szarkasztikus
Merev gesztusok Kesergő
Szemforgatás Panaszkodó
Összehúzott szemöldök Kerüli a szemkontaktust
Hagyd abba! Hamis mosoly
Nehogy... Babrálás
Soha... Összehúzott szemöldök
Megtiltom...
Csináld meg azonnal!
Te mindig...
A te hibád...

Hogyan mondjuk el, mit szeretnénk? - vagy ragaszkodjunk az elhatározásunkhoz

- ismerjük fel, mit szeretnénk pontosan - vagy kössünk kompromisszumot
- ismerjük fel, mit érzünk pontosan
- mondjuk el, mit szeretnénk
- hallgassuk meg a másik válaszát

28
 Hogyan mondjuk el, mit nem szeretnénk? - egyetlen valódi okot mondjunk
- tudatosítsuk az érzéseinket - vagy tartsunk ki az elhatározásunk mellett
- mondjunk nemet - vagy kössünk kompromisszumot
- "Sajnálom, de.." (csak egyszer)

Hogyan kommunikáljunk asszertívan, milyen az asszertív ember:

● Egyes szám első személyben kommunikál. Azaz „én-üzenetekben” fogalmaz, magáról beszél, a
gondolatairól, érzéseiről, igényeiről. (Hanyagolja pl. interjús helyzetben, amikor önmagáról beszél: „Az
ember van, hogy hibázik.” jellegű mondatokat, mert tudja, hogy önmagáról kell beszélnie, és ezt
kommunikációjában is alkalmazza. Vagy: Becsapva érzem magam"
● Nem rágalmaz, nem vádaskodik és nem minősít. A véleményét a saját szemszögéből, saját értékei és
érdekei mentén formálja és kommunikálja.
● Nem általánosít. Érzi a különbséget a „minden ember” és a „vannak olyan emberek” között, ritkán
használja a „mindig így viselkedsz velem” kifejezést és a „tegnap ezt tapasztaltam” megfogalmazására
törekszik.
● Meg tudja fogalmazni a kéréseit, az igényeit és ki is tudja azt mondani. Nem körülírtan, hanem
pontosan. („Elkélne egy kis segítség...” helyett: „Nagy szükségem lenne a segítségedre a jövő
heti születésnap megszervezésében.”)
● Gondolatolvasás helyett kérdez. Pontosan, lényegre törően. Nem saját feltételezéseiből indul ki, hanem
kíváncsi a másik gondolataira, véleményeire, és konkrétan meg is tudja azt kérdezni.
● Nem fenyeget, nem zsarol és érzelmileg semmilyen módon nem manipulálja partnerét.
● Tud érvelni, véleményét nem egyszerű közlésként tőmondatban tálalja, hanem megmagyaráz, indokol és
az érv-rendszerét is ugyanolyan jól kommunikálja, mint magát a véleményét.
● Érti, hogy nem az a jó kommunikáció titka, ha mindenben egyetért partnerével, hanem ha úgy képviseli a
véleményét és érveit, hogy azok befogadhatóak mások számára, nyitottságot teremt a másik félben az
ellenvélemény befogadására is.
● Képes visszajelzést kérni saját magára vonatkozóan is, kíváncsi a partnere véleményére.
● Képes aktívan hallgatni a másikat.
● A beszélgető partnere kommunikációs stílusától függetlenül tudja alkalmazni. Azaz képes
asszertivitást gyakorolni egy agresszív vagy passzív beszélgető partnerrel szemben is.

Az asszertív üzenet technikája:

1. a megváltoztatandó viselkedés tárgyilagos leírása (Amikor te…)
2. a bennünk keletkezett érzelmek megfogalmazása (…én úgy érzem…)
3. és a másik viselkedésének ránk gyakorolt, konkrét hatásának tisztázása (…mert…)

Pl.:

29
# (1) Amikor együtt tervezünk valamit és az utolsó pillanatban lemondod, akkor (2) felidegesítesz, mert (3)
túl késő van már ahhoz, hogy tervezzek valami mást.
# (1) Ha nem olvasod el az emaileket, amiket küldök, az (2) felbosszant, mert (3) lehet, hogy fontos
információt szalasztasz el.
# (1) Ha korán reggel hangosan hallgatod a tévét, (2) dühös leszek, mert (3) egy-két órával korábban
ébredek, mint terveztem.

30
 9. Az óvodapedagógus kommunikációja I.
(a gyermekkel)
1. Egyértelmű álláspont, világos közlendők, következetes cselekvés

- a mai felnőttek sokat beszélnek a gyerekhez (magyaráznak, vitatkoznak, szeretnék meggyőzni

őket), mert nagyobb szabadságot engednek nekik
- DE a gyerekek mégsem figyelnek rájuk (sokszor veszekedésig, kiabálásig fajul a helyzet)
- MERT nem egyértelmű a gyerekek előtt a felnőtt álláspontja

Miért? Például, mert:

- a sok beszéd inkább összezavarja őket (pl.: mert nem tudják követni)
- a felnőtt kommunikációja ellentmondásos (pl.: mosoly kíséri a tiltást)
- a felnőtt több lehetőséget ajánl fel nekik, s nem tudják, ténylegesen mit vár el tőlük

Nem egyértelműen kommunikált üzenetek:

- Szépen kérni? A „… légy szíves!”, „Kérlek, ….!” kifejezések nagyon fontosak, de ezzel felajánljuk,
hogy a másik el is utasíthatja a kérést. Helyette: „Szeretném, ha ….!”, „Nem akarom, hogy…!”
- a többes szám első személy („mi”) elmossa a határokat, közösséget feltételez, így nem az önálló
belátás felé vezet: „Vegyük fel a kabátot!” Helyett: „Szeretném, ha felvennéd a kabátod!”
- „Feladó nélküli” üzenetek, az általános alany („az ember”) nem konkrét, félrevezető
„Az ember szeretne nyugodtan hazajönni...”; „Mindenkinek joga van egy kis pihenésre...” stb
Heyett: „Szeretnék pihenni egy kicsit.”
- „Címzett nélküli” üzenetek:
kérésünket, üzenetünket nem valaki felé irányítjuk, csak úgy „bele a levegőbe” fogalmazzuk meg:
„Valaki nem veszi észre, hogy...” „Be kellene már csukni az ablakot.” Helyette: „Szeretném, ha
becsuknád az ablakot!”

Nem egyértelmű kommunikáció - kérdés formájában

- rejtett parancsnak a gyerek nem akar „engedelmeskedni”; Pl.: „Hányszor mondjam, hogy …?”,
„Mostál már kezet?”
- a költői kérdések nem vezetnek sehova: „Ezt miért csináltad?”, „Kiabálnom kell, hogy megértsd?”
- Előre eldöntött a várt válasz. „Nem megyünk ki az udvarra?” vagy: „Van kedved kimenni az
udvarra?” Valódi jelentése: Menjünk ki az udvarra! Helyette: Menjünk ki az udvarra, mit szólsz
hozzá?
- Nem tartalmaz felszólítást. „Tudnál kicsit sietni?” vagy: „Lennél szíves rendet rakni?”A gyerek itt
is csak a kérdést hallja, nem a felszólítást.
- A kérdés nem szab határokat. Ha a testbeszédünk feszültségről árulkodik, míg a hangunkkal
próbáltunk nyugodtnak tűnni: ez ellentmondásos üzenet, amellyel nem tud mit kezdeni.
Eredménye: a gyerek fogja kiprovokálni a felnőtt következetességét

31
A parancsolás
- agresszív
- rövid távú megoldás
- nincs saját belátás a gyerek részéről
- a gyerek kibúvókat, más lehetőségeket kezd keresni, hogy véghezvigye az eredeti szándékát
- a jellemfejlődést akadályozza

Kapcsolatteremtés:
- pl.: guggoljunk le vagy ültessük a térdünkre, hogy egy szintbe kerüljünk vele
- ha lehet, a szemébe nézzünk (de ne úgy, hogy fenyegetve rászólunk: Nézz a szemembe!,
helyette: Ha rám nézel, amikor mondok neked valamit, talán jobban megérted, mire gondolok.)
- akár a kezét is megfoghatjuk – akkor is, ha nem néz a szemünkbe – de ne szorítsuk
- ettől érezheti, hogy elfogadják
- rövid mondatokban, érthetően, világosan kell közölni, amit szeretnénk
- mert a gyerekek szeretnék, ha rájuk figyelnénk, nem elég hozzájuk beszélni

E/1. „én üzenetek”:

- saját álláspont, saját szemszög
- nem vádol másokat, az ügyet különválasztja a kapcsolattól
- non verbális kommunikációja és a szavak értelme egybevág!
- Tehát: egyértelmű kijelentésre van szükség, amelyben a mondanivaló és hangsúly, testtartás, stb
összhangban legyen
- a gyerek is így kommunikál – ezt várja el a felnőttől is
- a gyerek így érti, mit akar a felnőtt (az más kérdés, hogy mennyire veszi figyelembe)

Ötletek a kérdezéshez:
Ténykereső kérdések:
- a bonyolult és „nyitott” kérdések helyett egyszerű és „zárt” kérdéseket érdemes feltenni: Nyitott:
„Melyik labdát/pólót/fagyit/játékot választod?” Zárt: „Itt egy piros labda. Szeretnél vele játszani?”
Vagy: „A piros labdával szeretnél játszani? A zölddel?” Stb. /Szeretnéd felvenni a piros
pólódat?...
- Ezek a kérdések a gondolkodás alacsonyabb szintjét működtetik.
Gondolkodtató kérdések:
- a „zárt” kérdések helyett „nyitott” kérdéseket tegyünk fel
- Zárt: „Mindent elpakoltatok?” Nyitott: „Miket pakoltatok már el?”
-
- Miért csináltad? Vagy: Tudod, miért csinálta ezt (ment ki a szobából/sírt…) Petike? Vagy:
Szerinted hogy kellett volna viselkedned (viselkednie Nórikának)?
- ezek a kérdések magasabb szintű gondolkodást igényelnek
- képességet fejleszthetnek
32
 - ha látjuk, hogy nem érti, tegyük fel újra másképp
- ha nem biztos, hogy értjük a válaszát, röviden (!), a saját szavaival foglaljuk össze az
elmondottakat (Ez azt is üzeni, hogy meghallgattuk, és próbáljuk megérteni.)

Összefoglalva / következtetés:
- Cél: a gyermeki belátás és jellemfejlődés
- Eszköz: egyértelmű álláspont, világos kijelentés
- Eredmény: lassú folyamat, a gyermeknek meg kell tanulnia mérlegelni a lehetőségeket

2. „A négy fül”
Egy mondat – négy üzenet; a hallás négyféle síkja („négy fül”):
- az elhangzott üzenet tárgyára, tartalmára figyel
(Mit értettem meg tartalmilag?)
- a másik önkifejezésére figyel – a tartalom mögé húzódik
(Hogy van a másik? Mi van vele?)
- a kapcsolatra figyel, arra, mit gondol a beszélő a másikról
(Mit gondol rólam? Hogyan beszél velem?)
- a kimondatlan felszólításokat, figyelmeztetéseket, kívánságokat hallja
(Mit kell gondolnom vagy tennem annak függvényében, amit mondott?)
Egy mondat – négy üzenet, példa: Koszos a nadrágod.
- Tartalomra figyelő: - Miért koszos a nadrágod? - Koszos, mert elestem.
- Önkifejezésre figyelő: - Haragszom, mert koszos a nadrágod. - Sajnálom, hogy koszos.
Bocsánatot kérek!
- Kapcsolatra figyelő: - Folyton a baj van veled! - Mindig veszekszel velem!/Ne légy rám mérges!
- Figyelmeztetésekre figyelő: - Legközelebb jobban kell vigyáznod!

3. Közléssorompók
Thomas Gordon írta le a közléssorompó fogalmát a szülő-gyerek kapcsolatban, és ő hívta fel figyelmünket ezek káros hatásaira is. A
közléssorompó az a fajta hozzászólás, amivel megállítjuk a kommunikációt. Ezeket az el nem fogadás nyelvének is nevezhetjük,
ha meg akarjuk érteni másik érzését vagy gondolatait, akkor el kell fogadnunk azt, amit az illető pillanatnyilag átél. A közléssorompók
éppen azt gátolják, hogy a kommunikációban résztvevő másik fél kiönthesse nekünk a lelkét.
- Parancsolás
„odamész...” „Ne csináld…!” „Kérj tőle bocsánatot!” „Most azonnal (meg kell tenned)!” • Félelmet vagy aktív
ellenállást vált ki • Kipróbálásra csábít („Mi van, ha nem?!) • Hosszú távon lázadásra, visszavágásra tanít.
- Prédikálás, kioktatás, moralizálás
„Illene odamenned...;” „A te lelkeden szárad, ha aztán...” „Szerinted szép dolog volt ilyet csinálni?” „Ugye
nem örülnél neki, ha…” „A tények amellett szólnak, hogy…” • Kötelezettséget ró a másik emberre vagy
bűntudatot kelt • Azt sugallja a gyerek számára, hogy nem bízol felelősségérzetében. F
33
 - Tanácsolás, megoldási javaslatok
„Én a te helyedben...;” „Miért nem próbálod...” „Ha van egy kis eszed…” „Szerintem azt kellene tenned,
hogy…” • Azt sugallja a gyerek számára, hogy szerinted ő nem tudja megoldani a problémáját •
Megakadályozza a gyereket, hogy végiggondolja problémáját és megoldásokat keressen • Függőséget és
ellenállást válthat ki a pedagógussal szemben.
- Ítélkezés, kritizálás, hibáztatás
„Olyan gyerekesen gondolkodsz...;” „Lusta vagy...” „Tudom, milyen ügyetlen vagy…” „Hogy lehet, ilyen
hülyeséget csinálni?” „Micsoda trehány vagy!” „Nincs igazad!” „Nem jól csináltad!” • „Selejtesnek” tünteti fel
a gyereket • A lehurrogás veszélye elhallgattatja a gyereket • A negatív ítéletet a gyerek gyakran elfogadja
és „beváltja” • Visszavágásra késztet.
- Kifigurázás, megbélyegzés, összehasonlítás
„Te kis mimóza...;” „Ó a kis zseni...” „Okoska…”, „Miért nem viselkedsz úgy, mint…” „Pont olyan vagy, mint
az anyád!” „Bezzeg a tesód…” • A gyerek azt érzi, hogy nem szeretik, és értékei nem igaziak • Rombolja
az önértékelést • Visszavágásra buzdít.
- Nyugtatás, sajnálat, bagatellizálás
„Majd lesz ez jobb is...;” „Ne izgulj...” „Jaj, annyira sajnállak!” „Több is veszett Mohácsnál!” • A gyerek
gyakran úgy érzi, félreértették • Az indulatokat az együttérzőkre tereli („Te könnyen beszélsz) • A
háttérüzenet: nem szabad rosszkedvűnek lenni vagy problémákkal küszködni.
- Elterelés, humorizálás, visszavonulás
„Na ugorjunk témát...;” „Ne akard megváltani a világot...” „Gyere játsszunk és felejtsük el az egészet!” „Erről
az jut eszembe, amikor én…” „Próbálj nem gondolni rá!” • Azt a véleményt sugallja, hogy a nehézségeket
inkább kerülni kell, mint foglalkozni velük • Sugallhatja, hogy a problémái nem fontosak, apróságok vagy
nem is problémák • Arra tanít, hogy nehézségeinkkel bezárkózzunk.

4. Következményekkel való szembesítés

A felnőtt tanácstalansága tehetetlenséghez vezet, ezt a gyerek kihasználhatja. A következményekkel a határok
átlépése előtt kell tisztában lenni. A gyerek a precedens-elve alapján gondolkodik (ha egyszer lehetett valamit
csinálni, akkor utána mindig lehet).

- mondjuk el a gyereknek tettei következményeit

- a következmény rámutat a gyerek tetteiért vállalandó felellőségükre
- a gyerekek ezt sem szeretik, de elfogadhatják és beláthatják őket
- a felnőtt feladata a következmény következetes betartása (különben elvész a gyerek számára a
szavahihetősége)
- a következetesség hiánya hatalmi harcot eredményezhet pl.: „- Tegnap még lehetett ezt csinálni!” „- De
ma már nem!”
- a következmény nem büntetés!!, mert az nem belátáshoz vezet, hanem félelemhez, behódoláshoz
pl.: megbeszélhetjük a gyerekkel, mi történjen, ha nem tartja be az ígéretét, gondolkozhatnak együtt rajta

34
- a büntetés mindkét félnek lelki fájdalmat okoz (a gyerek önképe sérül, a felnőttnek lelkifurdalása lesz:
„Rossz vagyok!”)
- egyszerűbb esetekben figyeljünk a feltételes mód használatára: „Ne mássz fel, mert leesel!” Helyett: „Ne
mássz fel, mert leeshetsz!” Vagy még jobb: „Óvatosan mássz fel, mert leeshetsz!”

Mit ne tegyünk?
- ne a gyereket állítsuk be bűnösnek:
„ha nem csináltad volna, én sem viselkedtem volna így!”
- kerüljük a vádaskodást! (Látod, mit értél el vele!, Sosem tanulod meg, hogy…!) (negatív
személyiségformáló hatása van!)
- kerüljük az általánosítást! (Semmit sem ettél! Mindig…! Sosem… !)

Következetesség:
- életrevalóvá teszi a gyereket
- akkor működik igazán, ha a gyerek is részt vesz a gondok megoldásában
- partneri kapcsolatot eredményez (DE: mégsem válnak egyenrangúvá)
- kölcsönös megbecsülésen alapul és kölcsönös tiszteletet kíván
- bizalmat és biztonságot ad

5. Mintaadás
- a gyerekek nagy része ingerszegény környezetből érkezik
- vagy nagyon keveset kommunikál otthon
- az ilyen gyerekek anyanyelvi tudása és ismeretei az életkornak megfelelő szintet nem érik el
- az óvodapedagógusnak példát kell adni a gyermek anyanyelv-fejlesztéséhez
- emellett felébreszteni a gyermekek igényét a beszélgetésre
(a gyerekek általában háttérbeszélgetésekben vesznek részt, vagy utasításokat hallanak a nap nagy
részében)

- a magyar nyelv szabályainak és sajátosságainak ismerete és betartása (pl.: tiszta hangképzés, ne

legyen hadaró)
- grammatikai törvényszerűségek helyes használata (pl.: -ba/-be; ide/oda)
- ne legyen ejtés- vagy beszédhibája
- tiszta beszéd
- gazdag szókincs
- jó fogalmazási és kifejezőkészség
- dallamos beszéd, változatos hangszín (nem monoton, így nem válik unalmassá)
- saját nyelvjárás használata javasolt
- tevékenység részeként is érdemes beszélgetni (az extravertált gyereknek kedvez) – ez általában
kérdés-felelet
- érdemes két-résztvevős beszédhelyzeteket teremteni

35
 - a beszédre késztetést óvatosan (pl.: előbb beszéljünk saját élményről) tegyük, ne legyen
számonkérő, felszólító
- ha a gyerek közbevág, hagyjuk neki (6 éveseknek már érdemes szólni, hogy ne tegye)
- hibajavítás: a 3-4 évesek beszédét, kiejtési hibáit sosem javítjuk
- megismételjük helyesen, anélkül, hogy utalnánk arra, hogy most kijavítottuk

6. A szorongás leküzdése
- a beszédtapasztalat növekedésével elmúlik
- a témára vonatkozó megfelelő tárgyi ismeret
- felkészültség
- a körülmények ismerete (kihez, hol, mikor, hogyan, mennyi ideig)
- gyakorlás
- magabiztosság

Vitázás – csúnya szavak – verekedés:

Hogyan „vitatkozzunk”?
- Tartsuk tiszteletben a gyerek véleményét, hogy érezze, bármikor fordulhat hozzánk.
- Ne hagyjuk elfajulni a vitát! Inkább hagyjuk abba, gondoljuk át, halasszuk későbbre, nyugodjunk le.
- A megoldást keressük! Nem az a cél, hogy fenntartsuk a vitát! Ne egymásra mutogatás legyen! Ne okokat
vagy bűnbakokat keressünk!
- Világosan jelezzük álláspontunkat! Maradjunk „példaképek!”
- Figyeljünk a gyerekre! Hagyjuk beszélni, kérdezzünk rá, ha valamit nem értünk. Akár: foglaljuk össze,
amit mondott.
- Visszafogottan, röviden viselkedjünk, de ne becsüljük alá a problémát! E/1.-ben fogalmazzunk,
kifejezhetjük érzéseinket. De ne keltsünk szorongást a gyerekben!
- Legyünk őszinték! Nevezzük nevükön a dolgukat.
- Mutassunk érdeklődést, kérdezzünk, hogy érezze, komolyan vesszük.
- Maradjunk a tárgynál! A konkrétumokról beszéljünk, ne általánosítsunk, ne feltételezgessünk. Egy
problémáról beszéljünk!
- Kérjünk elnézést, ha túllőttünk a célon – de csak őszintén!
- Ne kiabáljunk! A kiabálás a hatalom gyakorlása, nem a kölcsönös tiszteleten alapul.

Csúnya beszéd esete:

1. megoldás: mintha nem hallanánk (ha nem lát rajtunk semmilyen különös reakciót, akkor számára sem lesz
olyan érdekes)
2. megoldás: ha nem tudjuk nem meghallani: határt kell szabni: Nem szeretném ezt a szót hallani (mert nem
szeretem ezt a szót).
Nem szerencsés megoldás:
Így nem beszélünk! Ilyet nem mond az ember! Én sem mondom neked! – általánosítás, belehelyezkedés
más bőrébe, ezt a gyerek nem érti, nem tudja
Hát ezt hol tanultad? – kimutatjuk az érdeklődésünk, védekezésre kényszerítjük

Verekedés, helytelen viselkedés esete:

- a verekedés oka sokszor: az önkifejezés hiánya és a közvetlenség
- nem szerencsés: „Te sem szeretnéd, ha megütnének!” – belehelyezkedés más bőrébe, ezt a gyerek nem érti
- nem javasolt: „Üss vissza!”
- nem szerencsés egykedvűen várni a végét
- nem szerencsés: „Nem szabad harapni!” – tiltás, dacreakciót válthat ki, ami fokozhatja az agressziót. Arra
utal, hogy nem fogadjuk el a gyerek agresszív énjét!
- nem szerencsés: mások előtt megszégyeníteni, ez nagyon megalázó, és a gyerek nem is érti
1. megoldás: megbeszélni a gyerekkel: „Mit szeretnél?” „Menj oda és kérdezd meg, játszhatsz-e vele (vagy a
játékával)!”

36
2. megoldás: elmondhatjuk neki, mit mondhat a másiknak, aki üti: „Hagyd abba!” „Nem akarom!” (nem
mindig jut eszükbe a verbális megoldás)
3. megoldás: vezesse le máshol a feszültségét! (környezetfüggő)
4. megoldás: beszéljünk meg előre a verekedősebb gyerekkel, gyerekekkel, hogy mik a szabályok, például, ha
verekszik, akkor kivonjuk a játékból – legyünk következetesek
5. megoldás: megbeszélhetünk vele közös varázsigét, amelynek a jelentését csak ketten ismerjük, ez
figyelmeztetni fogja a megbeszélt szabályokra

37
 10. Az óvodapedagógus kommunikációja II.
(a szülőkkel)

I. Az óvodapedagógus és a szülő kommunikációjának felületei:

1. rövid, személyes találkozások (gyerek érkezése és távozása)
A leggyakoribb – szinte minden nap. A kapcsolatteremtést az óvodapedagógusnak kell kezdeményeznie.
Első találkozáskor (ha az ekkor történik) történik a kölcsönös bemutatkozás; teljes néven és a gyerekek
által használt néven is be kell mutatkozni. A tegeződés – magázódás tisztázása is ekkor történik. (Pl: Szia,
te vagy Züllő édesapja? Nyugodtan tegeződjünk, itt mindenki tegeződik. Én Pöttyös Anna vagyok, a
gyerekek Panni néninek szólítanak.)
A beszédtéma: bármi, amire a szülő kíváncsi. Rövid beszámolót lehet mondani a gyerekről (pl.: jól evett,
de nem aludt), aktuális problémákról a gyerekkel kapcsolatban (pl.: nem fogadja el az ételt), aktuális,
mindenkit érintő eseményekről (pl.: a jövő héten az állatok hete van, hétfőn állatos pólóban jöjjön a gyerek),
az aznapi tevékenység „eredményéről” (pl.: ne felejtsék el hazavinni a papírhóembert), felhívni a figyelmet
egy komoly problémára és megbeszélni egy időpontot, hogy azt megvitassák (pl.: magatartási gondok,
fejlődésbeli elmaradás).
2. szülői értekezlet
Az időpont kiválasztása előzetes mikrokutatást igényel, akár személyesen, akár a facebookon. Közöljük a
gyerekkel is, így több forrásból jut el a szülőkhöz. Időben tájékoztassuk a szülőket, minimum 10 nappal!
Tájékoztassuk a szülőket az értekezlet témájáról, s hogy mettől meddig tart.
A szülői értekezlet témája legyen pontokba szedve (vázlatírás!), s legyenek időkorlátok is. Legyen előre
megbeszélve, hogy mikor, melyik óvodapedagógus beszél. Kevés felolvasás, sok szabad beszéd legyen.
A szabad beszédhez: felkészültség (a téma mély ismerete, a gördülékeny beszéd begyakorlása). Figyeljük
a hallgatóság reakcióit! Célszerű rövid, egyszerű mondatokat használni. (A szülők azonosítani fogják az
értekezleten beszélő óvodapedagógus beszédét a gyermekcsoporttal beszélővel.) Ne hagyja, hogy a
szülők egy-egy (általában problémás) gyermek magaviseletéről, cselekedeteiről, vagy nem a tárgyhoz
tartozó témáról kezdjenek el beszélni! Ezeket udvariasan el kell utasítani. Készüljön fel a szülők közötti
vitára, s azok udvarias leállítására! Üdvözlés, elköszönés.
3. faliújság
Egyszerű és népszerű módja, hogy a szülőket tájékoztassuk programokról, teendőkről. (Étkezési díj
befizetése, gyümölcsnaptár, hozzanak tornafelszerelést…) Legyen mindenki által látható helyen
(szobaajtó mellett), és legyen figyelemfelkeltő. A szülők tudjanak a létezéséről. Olvasható és helyesírási
hibáktól mentes legyen!
4. telefon
Nem kell gyakran használni, leginkább akkor, ha a gyerek megbetegszik vagy megsérül, s értesíteni kell a
szülőket. Más: időpont egyeztetések esetén.
Esetleg: Ha a például befogadási időszakban a szülő nagyon aggódik, mert a gyerek reggel sírt, fel lehet
hívni megnyugtatni (pl.: Züllő hamar megnyugodott és elkezdett játszani).

38
 5. internet (szinte kizárólag: facebook)
Érdemes egy saját csoport létrehozása, melybe lehetőleg minden szülőt (de minden anyukát fel kell
venni). Ki lehet nevezni egy szülőt a fb. felelősnek (adminisztrátornak), aki a szülők és az
óvodapedagógus között tartja a kapcsolatot – ha kell. A csoport használata: emlékeztetők (pl.: ugyanaz,
ami a faliújságon van – esetleg: fotó a faliújságról), ünnepek, ajándékozás megbeszélése. Valamint a
gyerekek mindennapjairól szóló fotódokumentáció feltöltése.
6. egyéb
Közös rendezvény, ünnepek, szülők bemutatkozása a gyerekek előtt, óvodai ismeretterjesztő előadások
(szakemberek hívni a szülőket érdeklő témákban, pl. iskolaválasztás), bevonás a projektekbe, önkéntes
munkák (udvar rendbetétele, rendezvénykor büfé), szülői/családi szoba

A tegeződésre - magázódásra vonatkozó fontosabb szabályok

A tegeződés a protokoll hármas szabálya szerint ajánlható fel: nő a férfinak, idősebb a fiatalabbnak,
magasabb rangú az alacsonyabb rangúnak. Kivétel lehet a lényegesen idősebb, vagy magasabb rangú
által történő tegezés. Ezekben az esetekben illik a tegeződést elfogadni. Amennyiben a tegeződést
felajánlják, ezt megtiszteltetésként illik megköszönni.

A tegezést visszautasítani sértés. A féloldalas tegeződés - magázódás, vagyis az a helyzet, amikor az

egyik fél tegez, a másik pedig magázva reagál erre, mindig megalázó, mindkét fél számára zavaró.

Amire érdemes odafigyelnünk:

− ha túl nagy a beszédtársak között a korkülönbség, akkor a fiatalabb a tegező formát a megszólítással
teheti tiszteletteljesebbé: ezzel pedig a feszültség fel is oldódik. (Pl.: Kovács úr tudnál nekem segíteni
ebben a munkában?)
− az azonos neműeknél a magasabb rangú kezdeményezheti a tegeződést, (pl.: a marketing igazgató a
marketing asszisztensnek)
− még nagy rangkülönbség esetén sem illő a férfinek letegeznie egy nőt, (de ez nem azt jelenti, hogy az
új pénzügyi munkatársnak, aki hölgy a második találkozás alkalmával fel kellene a férfi ügyvezető
igazgatónak ajánlani a tegezést. Ki kell várni azt, hogy milyen munkaviszony alakul ki kettejük közt.
Meg kell nézni azt is, hogy kit tegez az igazgató, kit nem és ha minden feltétel adott egy céges
eseményen egy közvetlen beszélgetés formájában meg lehet beszélni / fel lehet ajánlani a tegezést is)
− idős emberektől, köztiszteletben álló emberektől elfogadható, hogy egyoldalúan tegezzenek egy fiatalt,
− a fiatalok tegezik egymást, de amikor hivatalos minőségben feladatukat látják el, nem tegezhetik le a
velük egykorú vendéget, ügyfelet.

39
A mindennapos találkozások gesztusai, gesztuscsoportjai és körülményei

0. kép: A nyíltság gesztuscsoportjának jó példája. A behódoló kézmozdulatban teljesen felnyílik a tenyér,

a széttárt ujjak fokozzák a gesztus hatását. A fej semleges helyzetben van, karok széttárva, lábak
szétvetve.
A férfi gesztusai alázatosak, fenyegetésmentes magatartást jelez.

1. kép: A megtévesztés gesztuscsoportjának klasszikus példája. Miközben a szemét dörzsöli, a padló felé
fordítja tekintetét, és mindkét szemöldökét hitetlenkedve vonja fel. Az elfordított, lehajtott fej negatív
magatartást tükröz. Összeszorított ajkát színlelt mosolyra húzza.

2. kép: A gesztusok szembetűnően ellentmondóak. A férfi magabiztos mosollyal megy át a helyiségen, ám

keze, amely a testét keresztezve az órájával játszik, részleges karkorlátot alkot, jelezve, hogy ez az ember
nem bízik eléggé a körülményeiben vagy önmagában, esetleg egyikben sem.

3. kép: Ennek a nőnek sehogy sem tetszik az az ember, akire néz. Sem a fejét, sem a testét nem fordítja
feléje, hanem kissé lehajtott fejjel (rosszallás), oldalról pillant rá, szemöldökét némileg összehúzza (harag),
karját teljesen keresztbe fonja (védekezés), szája sarka legörbül.

40
4. kép: A domináns elem, felsőbbség, a területbirtoklás igénye szembeszökően mutatkozik meg itt. A két
kéz a fejen fölényes „mindent tudok” magatartást jelez, az íróasztalra tett láb területi igényt nyilvánít ki.
Társadalmi helyzetének további hangsúlyozását szolgálja a rangos személyeknek kijáró, hátra dönthető,
kerekes szék, és a lakattal ellátott telefonkészülék. Ő is védekező-versengő testhelyzetben ül.

5. kép: A kezek a csípőn gesztus használatával a gyerek nagyobbnak és fenyegetőbbnek szeretne látszani.
Az előre tolt áll dacos ellenkezést fejez ki, a szélesre tátott szájból elővillanó fogak látványa a támadni
készülő állatok magatartását juttatja eszünkbe.

6. kép:
E gesztuscsoport egyetlen szóval jellemezhető: negatív. A dosszié védőkorlátul szolgál, az összefont kar,
keresztbe tett lábidegességgel, vagy védekezéssel magyarázható. Zakója be van gombolva,
napszemüvege mindennemű szem-, vagy pupillajelzést elrejt. Arca nagy részét szakáll fedi, ami gyanakvó
külsőt kölcsönöz neki. Tekintetbe véve, hogy ha idegennel találkozunk, a róla alkotott véleményünknek 90
%-a az első másfél percben alakul ki, nem valószínű, hogy ennek a férfinak valaha is sikerüljön bárkinél
bármit elérnie.

7. kép:
Mindkét férfi agresszív és készenléti gesztusokat használ, a bal oldali a csípőre tett kéz gesztusát, a jobb
oldalon álló az övbe dugott hüvelykujjakét. A bal oldalon lévő férfi kevésbé agresszív, mint a másik, mivel
kissé hátra hajlik, és teste elfordul a jobb oldalon álló férfitól. A másik viszont egyenesen a bal oldali férfi
felé fordul, és ezáltal fenyegető pózt vesz fel. Arckifejezése megegyezik testgesztusaival.

41
8. kép: A bal oldali ferfi lovagló ülésben ül a széken, azzal a szándékkal, hogy átvegye a beszélgetés
irányítását vagy hogy uralmat gyakoroljon a jobb oldali férfi felett. Testét is egyenesen feléje fordítja.
Összekulcsolt ujjai, a szék alatt összezárt lábfeje csalódottságról árulkodik, nyílván nehezen tudja
véghezvinni szándékát. A középső férfi fej-mögött-kéz gesztusa azt mutatja, hogy érzése szerint fölötte áll
a másik kettőnek. Térden keresztbe vetett lábgesztusa is versengő vitatkozó szándékát jelzi. Rangos
személyiségeket megillető hátradönthető forgószéken ül, amely kerekekkel, karfával van felszerelve. A
jobb oldali férfi egyszerű szilárdan álló, karfa nélküli széken foglal helyet. Karját szorosan összefonja, lábát
keresztbe teszi (védekező), fejét leszegi (ellenséges érzület), jelezve, hogy nem fogadja el, amit hall.

9. kép: A nő klasszikus udvarlásgesztusokat alkalmaz: lábát előre teszi, és a távolabb, a bal oldalon álló
férfi felé fordítja (érdeklődés), keze a csípőjén, hüvelykujja az övben (szexuális készenlét), bel csípője jól
látható, cigarettafüstjét felfelé fújja (pozitív, bizakodás). Oldalpillantást vet a bal oldalon távolabb álló férfira,
aki az udvarlásgesztusokra reagálva nyakkendőjét igazgatja (magakelletés) és a lábát a nő felé fordítja.
Fejét feltartja (érdeklődés). A középen álló férfit láthatóan hidegen hagyja a másik két ember, mivel elfordul,
s mindössze egy agresszív oldalpillantást vet feléje. Tenyere nem látható, cigarettája füstjét lefelé fújja
(negatív). Nekitámaszkodik a falnak (területi agresszió).

10. kép: A bal oldali férfi fölényes gesztusokat használ és arrogánsan viselkedik a jobb oldalon ülővel
szemben. A „szemzárpóz” arra utal, hogy a tudata igyekszik a másikat teljesen kizárni a látóköréből, a fejét
pedig azért veti hátra, hogy fölényesen nézhessen le rá. Védekező magatartását is megfigyelhetjük, mivel
a térdét szorosan összezárja, és a borospoharát két marokra fogja, hogy ezzel védőkorlátot emeljen. A
középső férfi ki van rekesztve a beszélgetésből, mert a másik kettő nem háromszögalakzat szerint ül, ami
ót is magába foglalná. Viszont fölényesen tartózkodó velük szemben; ezt mutatja a „mellényzsebbe
akasztott hüvelykujj gesztus” (fölényesség). Hátradől a székén, lábát szétveti, és törzsének alját mutatja.
A fejét semleges helyzetben tartja. A jobb oldali férfinak már elege van a beszélgetésből, indulásra kész
pózban ül, testével és lábfejével a legközelebbi ajtó felé mutatva. A szemöldökét összehúzza, a szája széle
lefelé görbül, fejét kissé lehajtja; mindezzel nemtetszését fejezi ki.

42
11. kép: A bal oldali és a jobb oldali férfi zárt alakzatban áll, és ezzel a középsőnek értésére adják, hogy
nem vehet részt a beszélgetésben. A középső férfi viselkedése fölényességet és gúnyt fejez ki. A
kabáthajtóka-markoló-gesztust együtt használja a felfelé-mutató-hüvelykujj gesztussal (fölényesség), a
másik hüvelykujjával pedig a tőle balra álló férfi felé mutat (gúny), aki erre egyrész védekezőleg reagál,
erre utal a lábkeresztezés, másrészt agresszíven, ezt mutatja a felkar-markolás (önuralom) és az
oldalpillantás.A kép bal oldalán álló férfinak sem imponál a középső ember viselkedése. Keresztbe rakja
lábát (védekező póz), keze a zsebében (együttműködés elutasítása) és a földet nézi, miközben
tarkódörgölő-gesztust végez.

12. kép: Ez a gesztuscsoport feszült légkört árul el. Mindhárman hátradőlnek a széken, hogy a lehető
legtávolabb kerüljenek egymástól. A problémát a jobb oldali férfi okozza, aki negatív gesztusok egész
sorozatával él. Beszéd közben az orrát érinti (hamisság), jobb karja a teste előtt keresztben részleges
korlátot képez (védekezés). A többiek véleményének semmibe vevését a szék karfáján átvetett láb mutatja,
valamit az, hogy a felső testével velük ellentétes irányba dől. A bal oldali férfi nem helyesli, amit a jobb
oldalon ülő mond: a pehelyszedegető gesztust használja (rosszallás), a lábát keresztbe veti (védekezés),
és a törzsét elfordítja a beszélőtől (érdektelenség). A középső férfi mondani akar valamit, de inkább
magában tartja a véleményét, ezt mutatja a két önfékező gesztus: A székkarfa markolása és a
bokakeresztezés. Ezen kívül nem-verbális módon kihívást közöl a jobb oldalon ülővel úgy, hogy a felső
testével feléje fordul.

13. kép: Ebben a jelenetben a bal oldali férfi és a nő egymás gesztusait tükrözi, mintegy „könyvtámaszt”
alkotnak a kanapé két szélén. Élénken érdeklődnek egymás iránt, kezüket úgy tartják, hogy csuklójuk
fedetlen maradjon, és keresztbe tett lábuk is egymás felé mutat. A középen ülő férfi csukott szájjal
mosolyog, ami arra utalhatna, hogy érdekli, amit a bal oldali férfi mond, azonban ez nincs összhangban a
többi gesztusával. Fejét kissé lehajtja (rosszallás), szemöldöke összevonva (harag), és oldalról pillant a
másik férfira. Ezenkívül karját és lábát szorosan keresztbe rakja (védekezés). Mindez együtt azt jelenti,
hogy magatartása igen negatív.

43
14. kép: A bal oldali férfi által használt gesztuscsoport kitűnően szemlélteti a nyílt, őszinte magatartását:
nyitott tenyér, előre tolt láb, felvetett fej, kigombolt kabát, széttárt karok és lábak, előredőlő testhelyzet és
mosoly. Mondanivalója azonban nem talál ilyen kedvező fogadtatásra. A nő hátradőlve ül, lábát a
beszélővel ellentétes irányban keresztezi (védekezés), karjával részleges korlátot képez (védekezés), jobb
kezét ökölbe szorítja (ellenséges magatartás), fejét leszegi és bíráló gesztust használ (arc elé emelt kéz).
A középen ülő férfi „toronysisak”-gesztussal jelzi magabiztosságát, illetve fölényét, és lábát másik térdén
keresztbe teszi, ami arra utal, hogy a beszélővel szemben versengő-vitatkozó álláspontot képvisel. Arra
következtethetünk, hogy a beszélővel szembeni magatartása alapján véve negatív, mivel hátradől a széken
és fejét lehajtja.

15. kép: Ezen a képen a jelenet három szereplője egy társas összejövetelen vannak, és védekezés,
agresszió és udvarlás tipikus gesztuscsoportjait figyelhetjük meg rajtuk.
Mindhárman keresztbe fonják a karjukat, ketten a lábukat is keresztezik (védekezés), és felső testüket
mindhárman a másik kettővel ellentétes irányba fordítják, jelezve ezzel, hogy most találkoztak először. A
jobb oldali férfit nagyon érdekli a nő, a jobb lábfejével egyenesen feléje fordul és oldalról tekint rá, a
szemöldökét is felhúzza (érdeklődés) és rámosolyog, valamint felső teste feléje hajlik.

16. kép: A nem verbális viselkedésminta megváltozott. A nő már nem teszi keresztbe a lábát, semleges
helyzetben áll. A bal oldali férfi szintén egyenesen tartja a lábát, és egyik lábfejével a nő felé fordul
(érdeklődés). A hüvelykujj-az-övben gesztust használja, amit vagy a másik férfi jelenléte vált ki – ez esetben
agresszív gesztus – vagy a nőé – ebben az esetben viszont szexuális jelzés. Az előbbi ábrához képest
egyenesebben tartja magát, hogy magasabbnak látsszék. Úgy tűnik, a jobb oldali férfit sikerült
megfélemlítenie, mert az teljesen felegyenesedve áll, oldalról tekint a bal oldali férfi felé és szemöldökét
összevonja (rosszallás). A mosoly eltünt az arcáról.

44
17. kép. Itt már világosan látszik a szereplők magatartása, megmutatkoznak érzéseik. A bal oldali férfi most
is övbe dugott hüvelykujjal, előretolt lábfejjel áll, testét kissé a nő felé fordítja, és így teljesen kimutatja
udvarlási szándékát. Hüvelykujjával erősebben markolja övét – ezáltal a gesztus feltűnőbb -, és ha lehet
még jobban kihúzza magát. A nő saját udvarlógesztusait használja, válaszképpen, mutatván, hogy érdekli
a férfi. Eddig keresztbe font karját széttárja, testével a férfi felé fordul, és egyik lábfejét is feléje fordítja.
Udvarlógesztusai közé tartozik még a haj emelgetése, a kitárt csukló, a kidomborított mellkas, a
ruhakivágás hangsúlyozása, valamit a pozitív arckifejezés. A cigarettafüstöt felfelé fújja (magabiztosság).
A jobb oldali férfit, úgy tűnik, kellemetlenül érinti, hogy kizárták a beszélgetésből, és a csípőre tett kéz
gesztusával (agresszív készenlét) jelzi nemtetszését.
Összefoglalva a bal oldali férfi magára vonta a nő érdeklődését, úgyhogy a másik férfinak máshol kell
partner után néznie.

45