6.

A lelkigondozói beszélgetés kommunikációs alapjai, lehetőségei,

formai és tartalmi feltételei, különleges és hagyományos eljárásai
(beteglátogatás, családlátogatás, krízis-beszélgetés)
TÉTELGAZDA: Dr. Bodó Sára Anna
IRODALOM: Hézser G.: A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve. Kálvin Kiadó, Budapest,
2001. Faber, H. - Schoot, E. van der: A lelkigondozói beszélgetés lélektana. HÍD, Szeged, 1990.
Tringel L.: A gyógyító beszélgetés. Órai anyag

AZ EMBERI KAPCSOLAT
I. A KOMMUNIKÁCIÓ
I.1. Az emberi kapcsolat kutatása a tudományos érdeklődés középpontjába került:
 Az ember közösségi lény, létfontosságúak számára a társas kapcsolatok.
- Maga a kapcsolat terapeutikummá vált.
- A pásztori pszichológia egyik alaptételévé vált, hogy a pásztori kapcsolatnak magának is
lelkigondozói kvalitása van.
 Riesmann szerint a történelem változásai befolyásolták a közösségi élet formáját is. Ennek változása
hatással volt az ember pszichikai és szociális közérzetére is.
- A késő középkorig a hagyományok feltétlen elfogadása határozta meg az egyéni létet.
o vallási-egyházi külső normák, melyeket be kellett tartani.
- A külső normák lassan veszíteni kezdtek jelentőségükből, a XIX. századra megszűnt tömeghatásuk.
o az abszolút tekintély a családfőre szállt.
- A felvilágosodás következtében azonban a családfő elveszítette karizmatikus jelentőségét.
o a családtagok csak saját, benső lelkiismereti normáikban bízhattak meg, ha el akartak
igazodni a világ dolgaiban.
- A két világháború a gyerekek szemszögéből tekintve bebizonyította az atyai normák értéktelenségét.
o az apa nélküli fiatalemberek generációs közösségbe tömörülve próbáltak értékrendszert
találni.

 Az emberi kapcsolatok súlyos veszélyeztetettsége keltette fel a különböző tudományok figyelmét.

- Kapcsolat alakulhat ki a segítségre szoruló és a segítséget nyújtó ember között.
o sok esetben a kapcsolat maga is gyógyító tényezővé válik.
- Communio és communio sanctorum.

I.2. Az emberi kommunikáció – A kommunikatív kapcsolat

 A kommunikáció (communicatio = összeköttetés, közlés) az emberi egzisztencia egyik lényeges eleme.
- Már a hallgatással is közöl valamit  így elmondható, hogy az ember az egész lényével
kommunikál.
 A kommunikáció és a kommunikatív kapcsolat a pásztori gyakorlat és a teológiai elmélet szempontjából
alapvető jelentőségű:
- a teológiai elmélet az Istenhez való kommunikatív kapcsolatot (megszólítottság és megszólítás)
fogalmazza meg.
- a pásztori gyakorlat fenomenológiailag állandó kapcsolatteremtésként írható le.

I.2.1. A kommunikáció-kutatás felismerései

A tudományos gondolkodás módszere
 Egész sor tudományág foglalkozik a kommunikációs folyamatok kutatásával:
- pszichológia, filozófia, publicisztika, nyelvtudomány, szociológia, közgazdaságtan, teológia
(hermeneutika).
- P. Watzlawick tétele: a kutatás nem annyira valami „új" felfedezésre irányul.
o tulajdonképpen mindig is tudtunk a kommunikáció törvényszerűségeiről — csak éppen nem
tudtuk, hogy tudunk róluk".
 A kibernetikus gondolkodásmód kapcsolja össze ezeket a különböző tudományágakat:
- pragmatikus megfigyelés útján abból indul ki, hogy a rendszerek, legyenek azok biológiai,
fiziológiai, pszichikai vagy akár technológiai rendszerek, struktúrájukban messzemenően hasonlóan
működnek.

I.2.2. Az emberi kommunikatív kapcsolat

 B. Klaus szerint: a kommunikáció az embereket összekötő komplex kapcsolati rendszer.
 Milyen törvényszerűségek szerint folynak le a kommunikációs folyamatok?
a. A klasszikus kommunikáció-kutatás egy pragmatikus kérdés segítségével határozza meg a
kommunikáció modelljét:
o KI közöl, MIT, MILYEN ESZKÖZÖKKEL, KIVEL, MILYEN HATÁSSAL?
o A kommunikátor és a címzett között fennálló kapcsolat lehet:
 egyirányú: a funkciók változtathatatlanok (prédikáció, rádió- és tv- hírek)
 kétirányú: a funkciók felcserélhetők (beszélgetés, tárgyalás)

b. A modern kommunikáció-kutatás a kommunikációt komplex folyamatnak tartja, különböző verbális

és non-verbális tényezők összhatása eredményének.

I.2.3. A komplex kommunikáció alapelvei

 A pásztori lélektan szakirodalma általában a P. Watzlawick által kidolgozott következő 5 axiómát
(alaptételt) követi:
1. Nem lehet nem kommunikálni.
o maga az emberi magatartásmód is kifejez már valamit, így pl. a hallgatás is.
2. Minden kommunikáció tartalmi és kapcsolati részt tartalmaz.
o utóbbi meghatározza az előbbit.
3. Valamely kapcsolat természetét a kommunikáció során alkalmazott interpunkció, tagolás határozza
meg.
o a jó beszélgető-partner nem zavarja meg a másikat mondandója tagolásában.
4. Az emberi kommunikáció digitális (szavakból felépülő) és analóg (hanghordozásból, mimikából,
testtartásból felépülő) módozatból áll.
o e két kifejezésmód együttese határozza meg a kommunikatív kapcsolatot: a betegek pl.
pontosabban tudják kifejezni érzelmeiket képekkel, hasonlatokkal — „látni” is lehet rajtuk,
hogy szenvednek.
5. A kommunikáció szimmetrikus vagy komplementáris formában történik.
o a partnerek egyenrangúak, vagy az egyik fél elesettségét hangsúlyozva annak kompenzálására
készteti a másikat.

I.2.4. A komplex kommunikáció alkotóelemei

a. A kommunikáció komplex folyamata függ az életkortól.
- A következő összeállítás mutatja az életkor és a kommunikációs folyamat sajátosságainak
összefüggését:
o Embrionális fejlődés: az embrió vegyi, mechanikai ingerekre és hőhatásra reagál.
 o Újszülött-/csecsemőkor: külső, különböző ingerekre való reakció tanulása.
o Kisgyermekkor (2-5 év): kommunikáció egyidejűleg egy ismert személlyel.
o Gyermekkor (5-12 év): egyidejű kommunikáció több személlyel, elsősorban egykorú és
egynemű partnerekkel.
o Serdülőkor (12-18 év): kommunikáció a másik nemhez tartozó egykorú partnerekkel;
kapcsolatteremtési kísérletek nem egykorúakkal.
o Fiatal kor (19-29 év): komplex kommunikáció az ,,utasítást kapó" fél pozíciójából (mint
„kezdő” szakemberek stb.).
o Felnőttkor (30-45 év): komplex kommunikáció fiatalabbakkal, gyermekekkel az „utasítást
adó" pozíciójából.
o Késői felnőttkor (45-65 év): komplex kommunikáció információadás, tanítás, vezetés,
tapasztalatátadás formájában.
o Nyugdíjas kor (65-80 év): aktuális események filozofikus, szimbolikus, általános reflektálása.
o Magas kor (80 év fölött): visszatekintés az életútra, egyéni tapasztalatok feldolgozása.
- az életkor változásával eltolódik az egyéni kommunikáció súlypontja is.
o a kommunikációs repertoár az életkor függvénye.

b. A konstruktív és komplex kommunikáció alkotóeleme a cirkularitás (körforgásosság).

- a „jó” kapcsolatban a partnerek kölcsönösen megmondhatják a véleményüket.
o a klasszikus modell szerint ez csak akkor lehetséges, ha a kommunikátor és a címzett
szerepcseréje és így a kétirányú kommunikáció biztosított (ez a partneri kapcsolat feltétele).
c. A nem-verbális kommunikáció a komplex folyamat része.
- A negyedik axióma utal arra, hogy az ember nem csak beszéd által fejez ki magát.
- A nem-verbális kommunikáció legfontosabb formái a következők:
o a mimika, a tekintet, a hangszín és hangerő, a kézmozgások (gesztusok), a testtartás
(kinezika), a távolságtartás a kommunikáció során (proxemika).
- Alapvető tétel: a beszéd nyelv közli a kijelentés mondanivalóját, a nem-verbális kommunikáció
mutatja az érzelmeket.
o ha a verbális és nem-verbális kifejezésmód ellentétben áll, akkor az utóbbiak segítik inkább
az értelmezést („nem vagyok dühös!”).

d. Kommunikációs folyamatokban a leggyakoribb zavart keltő elem az ún. double-bind, a kettős kötés:
egyidejűleg két információ közlése.
- A verbális kommunikáción belül is felléphet kettős kötés.
o példa erre a szülői tekintély magaslatából eldördülő felszólítás: „Fiam, viselkedj
természetesen!” – a természetes viselkedés lényege azonban éppen az, hogy valaki
„természetesen" viselkedik és nem parancsoknak tesz eleget.

e. A komplex kommunikációt befolyásolja a szociális és a kulturális környezet is.

- A kommunikációs készség és az életkor összefüggése közvetve felhívja a figyelmet arra, hogy a
mindenkori környezetnek alkotó szerepe van.
o pl.: ha a serdülőnek nincs megfelelő felnőtt partnere az idősebbekkel való kapcsolatteremtés
kikísérletezésére, akkor ez a deficit el fogja kísérni további életútján is.

I.3. Az alkalmazott kommunikáció

 Kommunikációs kompetencia:
- a szakember képes-e a fellépő zavarok felismerésére, lehetőség szerinti megelőzésére vagy
feloldására.
 o ez képességet jelent és nem azt, hogy a szakember „tökéletesen" tudna kommunikálni.

II. A LELKIGONDOZÁS CÉLJÁBÓL ALKALMAZOTT KOMMUNIKÁCIÓ KERETEI

 A lelkigondozás céljából alkalmazott kommunikatív kapcsolat nem akkor kezdődik, amikor a lelkész
egy egyháztaggal helyet foglalva beszélgetésbe fog.
 A kapcsolatot már a beszélgetés megkezdése előtt egész sor tényező formálja:

II.1. A kapcsolatfelvétel módja

 Az autóbusz-megállóban a lelkésszel véletlenül összetalálkozó egyháztag házassági problémájáról
számol be. A lelkész kommunikatív kompetenciája abban nyilvánul meg, hogy a 2. axióma értelmében
a tartalmi közleményt hogyan választja el a kapcsolati résztől: feladata annak tisztázása, hogy a
beszámoló mögött lelkigondozói beszélgetésre irányuló kívánság rejtőzik-e. Ha igen, akkor megfelelő
megállapodás megkötésére igyekszik.

II.2. A megállapodás
 Egy autóbusz-megálló alkalmatlan lelkigondozói beszélgetésre, ezt mindketten érzékelik. A
kommunikatív kompetencia abban nyilvánul meg, hogy a lelkész ezt oly módon tudja megfogalmazni,
hogy partnere ezáltal érzi: a beszélgetést itt azért nem folytatják, mert a lelkész ideálisabb környezetet
teremtve komolyan kívánja venni egyháztagját és annak problémáját.
 A lelkész ezért felajánlja, hogy egy adott időpontban keresse fel őt.
- Azáltal, hogy az egyháztag megy a lelkészhez, lehetősége van egy fontos döntésre: elmegy-e a
megadott időpontban vagy sem. (Ha a lelkész ajánlja fel látogatását, akkor megfosztja partnerét ettől
a döntési lehetőségtől!)
 Ha a találkozó létrejön, akkor nyilvánvalóvá válik az egyháztag motivációja:
- vállalja — a szó szoros értelmében — az első ,,lépéseket" azon az úton, amely problémája
megoldásához vezethet.
 Ha nem jön el, akkor jelenleg nem elegendő a változtani-akarása, és valószínűtlen, hogy a beszélgetés
eredményes lenne:
- „mindennek rendelt ideje van”

II.3. A beszélgetés helyének atmoszférája

 Minden szobának, irodának megvan a maga „atmoszférája”:
- a jó megfigyelő lelkész egy családlátogatás során a lakás atmoszférájából is tájékozódik a benne lakó
családról – de ugyanígy az ő szobája vagy irodája is, ahol a lelkigondozói beszélgetést folytatja,
segíti vagy nehezíti a kapcsolat kialakulását.
- a szoba atmoszféráját meghatározzák pl. a képek, a bútorok, a szobanövények, a világítás: fényképek
a falon jobban lekötik-elterelik a figyelmet, mint egy csendélet-nyomat; a sötét szoba elálmosít, a túl
sok fény (pl. neon) felizgathat.

II.4. A beszélgető partnerek ülésrendje

 Figyeljük meg:
- milyen közel állunk-ülünk a hozzánk ,,közelállókhoz” és milyen távolságban érezzük jól magunkat
idegenekkel beszélgetve?
- hogyan érezzük magunkat, ha valaki íróasztal mögül beszél velünk?
 A kutató pszichológia egyik ágazata (a proxemika) azt vizsgálja, hogy mekkora távolság-igénye van az
embernek különböző helyzetekben.
- mintegy 1-1,5 m között van az a távolság, amelyben a beszélgető partnerek biztonságban érzik
magukat.
 - a beszélgetés során, a kapcsolat alakulásától és a pillanatnyi lelkiállapottól függően a távolság
csökken vagy növekszik: egyik vagy másik fél előrehajol vagy hátradől a széken.
 A távolságon kívül fontos az is, hogy a székek olyan szöget zárjanak be, hogy szembe is lehessen nézni
egymással és ki is lehessen térni a pillantás elöl.
- a legtöbb ember jobban-biztosabban érzi magát, ha a székek között egy alacsony dohányzóasztal áll,
a lelkigondozó pedig észre vehet fontos nem-verbális kifejezéseket (látja pl. a másik kéztartását).
II.5. A beszélgetés kereteinek meghatározása
 Azzal, hogy az egyháztag a megállapodott időpontban felkeresi lelkészét, egész sor gátlást győzött le.
 A további kapcsolat alakulása szempontjából előnyös, ha a lelkész a beszélgetés kezdete előtt néhány
biztonságot adó ,,külsőséget” közöl látogatójával:
- biztosítja arról, hogy az elmondottak kettőjük között maradnak
- jelzi, gondoskodott arról, hogy a beszélgetés során ne zavarják őket.
- közli a lelkész azt is, hogy egy óra áll rendelkezésükre, és hogy az idő lejárta előtt majd tisztázzák,
szükséges e újabb beszélgetés.
- ezek a megjegyzések egyben kifejezik azt is, hogy a lelkész komolyan veszi a másikat.

III. A LELKIGONDOZÁS CÉLJÁBÓL ALKALMAZOTT KOMMUNIKÁCIÓ ELEMEI

III.1. Előzetes meggondolások
 A lelkész a kapcsolatfelvétel és a megállapodás során egész sor benyomást szerzett egyháztagjáról.
- a beszélgetésre felkészülendő ezeket a benyomásokat rendszerezze, és bizonyos előzetes meg-
gondolásokat (és nem feltétlenül betartandó stratégiát) foganatosítson.
 Az előkészület két részből áll:

a. A rendelkezésre álló információk rendelkezésének szempontjai:

o milyen lelki állapotban van a partner, és mi jellemzi jelenlegi élethelyzetét?
 (az emocionális és a szituatív realitás felbecsülése.)
o milyen irreális elvárások, vágyak, követelések által zárja el (védi) magát a realitás
tudomásulvételétől?
o milyen mértékben hasznos és ajánlatos jelenleg a realitás érzékeltetése?
 (emocionális megterhelhetőség kérdése)
o milyen, a kommunikációt zavaró tényezőkkel kell számolni ennél a partnernél, hogyan
kísérelhető meg ezek megelőzése?

b. A pillanatnyilag rendelkezésre álló és rendszerezett információk alapján születik meg az

(előzetes!) döntés:
o milyen jellegű és célú beszélgetés várható:
 tájékoztató-felvilágosító megbeszélés: egy teológiai-vallási kérdésről
 támogató-vigasztaló beszélgetés: konkrét sors-csapás, krízis esetében
 adott konfliktus eszkalációját megelőző (preventív) beszélgetés: felindultságból eredő,
nyilvánvalóan irreális döntési szándék esetén
 későbbi diakóniai segítség előkészítése
 izolációból eredő kapcsolatkeresés aktuális konkrét ok nélkül

 A kommunikatív kompetencia abban nyilvánul meg, hogy a lelkész az adott lelki és szituatív
valóságnak megfelelő, kommunikatív kapcsolatot nyújt.
- a lelkigondozás nem változtatja meg az embert, lehetővé teszi, hogy megváltozzon!
III.2. A beszélgetés elemei
 A lelkigondozás céljából alkalmazott kommunikatív kapcsolat megvalósulása részben a lelkésznek a
 beszélgetés folyamán tanúsított alapmagatartásától, beállítottságától (kommunikatív habitusától) függ.
 A kapcsolatteremtés sikere vagy kudarca a továbbiakban attól függ, hogy a lelkésznek a beszélgetés
során alkalmazott intervenciói (a beszélgetés folyamatába való beavatkozása) a kommunikációt segíti
vagy gátolja-e.

a. A kommunikációt és a kapcsolat kialakulását általában veszélyeztető intervenciós formák közül

a leglényegesebbek:

o argumentálás: a beszélgetést intellektuális-racionális síkra tereli, megakadályozza az

érzelmek kifejezését és így a konfliktusok hátterében rejlő félelmek csökkenését.
 Pl.: „Nagyon bánt, hogy az utóbbi időben szinte csak veszekszünk a férjemmel.”; ,,A
házassági konfliktusok fontosak, segítenek megtalálni az együttélés új feltételeit”.
o bagatellizálás: mivel az ilyen válaszokat általában egy mosoly is kíséri, félő, hogy a partner
kételkedni fog, komolyan veszi-e a lelkész.
 Pl.: (az előbbi kijelentésre válaszolva) „Maguk biztosan meg fognak birkózni ezzel a
kis kellemetlenséggel...”
o diagnosztizálás: ez a mindenttudó specialista szerepköre, szakember—laikus modell. A
partneri kapcsolat célja az, hogy a segítésget kereső maga találja meg a diagnózist.
 Pl.: „Véleményem szerint ennek oka az, hogy mindketten túlságosan idegesek.”
o dogmatizálás: nyilvánvaló a hittétel, de a látogató azért jött, mert most ebben nem tud
hinni.
 Pl.: „Nekünk hinnünk kell abban, hogy Isten próbára tesz ugyan, de kegyelmes
is.”
o generalizálás: ettől még a partner ugyanúgy szenved a maga problémája miatt, az ilyen
megjegyzés csak eltereli a figyelmét önmagáról.
 Pl.: „Manapság napirenden vannak a házassági problémák.”
o interpretáció: a lelkész egy pontra szűkíti a konfliktust, ő határozza meg, hogy partnere mit
érez.
 Pl.: „Ön attól fél, hogy ez váláshoz vezet." (lehet igen, lehet nem)
o moralizálás: a partner azért jött, mert jelenleg éppen erre képtelen, és keresi, hogyan
lenne ez lehetséges.
 Pl.: „Nem helyes, ha keresztyén házastársak képtelenek békességben élni.”
o saját példákra hivatkozás: a jó szándékú szolidaritás kimutatása is elterelheti a partner
figyelmét önmagáról, és a beszélgetés könnyen a lelkész „önkiszolgáló lelkigon-
dozásává" válhat.
 Pl.: „A saját házasságomból ismerek ilyen helyzeteket, nemrég például..."
o tanács, utasításadás: ez a megoldási kísérlet a lelkész módszere hasonló helyzetek
feloldására; partnere azért jött, hogy a saját megoldását találja meg.
 Pl.: „Néhány napig csak a legszükségesebb dolgokról beszéljenek, hogy legyen
idejük egy kicsit megnyugodni.”

o Ezek a példák csak általánosságban akadályozzák a kapcsolat kialakulását. Sok esetben fontos
segítséget jelenthetnek: pl. erősen feldúlt állapotban a generalizálás vagy bagatellizálás a
partner megnyugtatásának eszköze lehet és segítheti problémájának megfogalmazását. A
kommunikációs kompetencia az ilyen intervenciók célzatos és tudatos alkalmazását jelenti.
o A beszélgetés-vezetés lényege a bábáskodás Szókratesz nyomán.
o A pásztori lélektan (a humanista pszichológia nyomán) a segítő kapcsolatot
partnerközpontúnak nevezi.
 b. A „kimondhatatlan kibeszélését”, az útkeresést és találást az említett alapvető beállítottság
mellett a következők segíthetik:

o figyelő meghallgatás: olyan kimutatott figyelemmel hallgatni arra, amit a másik mond, hogy
az érezze, fontos a mondottak pontos megértése; az ilyen figyelő meghallgatás komplex
folyamat, amelynek elemei egyebek között:
 nem megszakítani az elbeszélést, ha a partner önmagába tekintve kísérli meg érzelmei
szavakba öntését;
 megszakítani az elbeszélést, ha a partner külsőségek leírásába veszne bele, amelyek
elterelik figyelmét érzelmeiről;
 összefüggéstelen és látszólag jelentéktelen részletet fontosnak tartani: gyakran ezek
vezetnek el a problémák lényegéhez;
 saját élmények elmondásával lehetőleg nem zavarni a másikat önmaga
megismerésében;
 a múltról a jelenre irányítani óvatosan a partner figyelmét: a messzi múltban
gyökerező problémáinak jelenlegi hatásától szenved;
 a verbális és nem-verbális kifejezésmód összhangjára ill. ellentmondásosságára
ügyelni: ez fontos információ a lelkész számára.

o beleélés: a figyelmes hallgató úgy tudja beleélni magát a másik konfliktusába, hogy abba
„nem vész bele” (a részvét részvétel marad és nem átvétel, különben mindketten
cselekvésképtelenné válnak).
o reflektálás: a „részt vevő" (és nem belevesző) beleélés segíteni tud a partner érzelmeinek
megfogalmazásánál és eddig ismeretlen összefüggések felismerésénél (a reflektálás empátia
(beleélés) nélkül a tudálékosság benyomását keltheti).
o akceptáció: a partnert a lelkész olyannak fogadja el, amilyen az a maga pillanatnyi
állapotában (ellentmondásos, felindult, zavart, hibát hibára halmozó).
 az akceptálás a káoszból való résztvállalást, annak közös hordozását jelenti és nem
jóváhagyást: egy óvodás gyermek nem tud írni (akkor sem, ha erre felszólítjuk!), de
ez nem jelenti azt, hogy beleegyeznénk abba, hogy analfabéta maradjon...
o támogatás: az ún. szupportív-lelkigondozás célja az, hogy a partner változtathatatlan
élethelyeztekben (gyász, halálos megbetegedés stb.) ne maradjon egyedül, hanem kísérő
társra találjon;
o alternatívák keresése: az érzelmileg és kognitive megismert, szavakba foglalt konfliktusból
kivezető alternatívák közös, szókratészi értelemben vett, ,bábáskodó” keresése.

III.3. A beszélgetés befejezése

 Az alkalmazott kommunikatív kapcsolat, a lelkigondozói beszélgetés befejezéséhez közeledik.
- a lelkész kommunikatív kompetenciáját mutatja, hogy betartja-e az egyórás időtartamot.
 Az utolsó kb. tíz perc a befejezés előkészítése:
- segíti az új felismerések elmélyítését, ha a segítséget kereső lehetőséget kap annak megfogal-
mazására, ami különösen fontos volt számára a beszélgetés folyamán.
o ez egyben fontos információ a lelkész számára: meddig jutott a partner a beszélgetés során 
így tisztázható a következő kérdés: van-e szükség további beszélgetésekre.

III.4. A beszélgetés kiértékelése

 A búcsúvétellel még nem fejeződött be a beszélgetés: mindkét fél visszagondol arra, amiről
 beszéltek.
 A lelkész számára két okból elengedhetetlen a beszélgetés kiértékelése:
- egyrészt: pszichikaiig ezáltal zárja le (átmenetileg) a jelenlegi kapcsolatot és válik képessé másokkal
történő lelkigondozói beszélgetésre.
- másrészt: a kiértékelés egyben felkészülés is a további beszélgetésekre ezzel az egyháztaggal.
 A pásztori lélektan egész sor javaslatot dolgozott ki a lelkigondozói beszélgetés feldolgozására – egy
lehetséges séma a következő:

A. A KONTEXTUS
1) Hogyan jött létre a beszélgetés?
2) Milyen kapcsolatok előzték meg a beszélgetést?
3) Milyen eredményre számítottam a beszélgetés előtt?

B. A BESZÉLGETÉS LEFOLYÁSA
1) Külső tényezők: hol folyt a beszélgetés?; zavaró momentumok: látogatók, telefonhívás stb.
2) Első benyomásom a találkozás kezdetén
3) Első reakcióm (verbális és nem-verbális!) a találkozás kezdetén
4) A beszélgetés lefolyásának
a) elbeszélő leírása
b) egy(es) fontos részlet(ek) forgatókönyszerű kidolgozása (a nem-verbális kommunikáció
figyelembevételével!)
c) a beszélgetés struktúrája: meddig tartott a bevezető rész, az egyes témák; hol kezdődött
a befejezés (bejelölendő az a) pontban készített leírásba)

C. A BESZÉLGETÉS ÉRTÉKELÉSE
1) Hogyan éreztem magam: a) beszélgetés előtt, b) alatt, c) után?
2) Mennyire vagyok megelégedve magammal? Miért?
 túlságosan vagy túl kevéssé voltam-e tartózkodó?
 milyen konkrét tanácsokat adtam? miért?
 milyen részt vállaltam a beszélgetésből:
 milyen hatást kellett ezeknek a részeknek elérniük?
 hogyan hatottak valójában?
 mennyi ideig beszéltem én a beszélgetés összideje alatt?
 mely pontokon nem állt a partner a beszélgetés középpontjában? — hol léptek fel
a kapcsolatot veszélyeztető (milyen) zavarok?
 mennyiben tudtam a partnert akceptálni? mennyiben nem?
3) Hogyan reagált a partner rám?
4) Milyen érzelmek váltak nyilvánvalóvá nála?
5) Milyen témákról számolt be? (Összkép)
 milyen sorrendben kaptam ezeket a tartalmi információkat?
 hogyan magyarázom ezt a sorrendiséget?
6) Mely pontokon volt különösen nehéz a kommunikáció?
7) Pillanatnyi megítélésem szerint miben áll a probléma lényege?
8) Milyen képet alkotok a partner hitéről?
9) Hogyan hat ez rám, mint teológusra?
10) Milyen szerepet játszik hite a jelenlegi problémával kapcsolatban?

D. PERSPEKTÍVA
 1) Miben áll a további lelkigondozói feladat?
 mi változtatható?
 mit kell elviselni?
2) Feltételezhetően milyen jellegűek lesznek a további beszélgetések?
 konfliktushelyzet feltérképezése és megoldás-keresés
 támogató-vigasztaló segítségnyújtás változtathatatlan állapot akceptálásához
(szupportív)
 egy fenyegető konfliktus eszkalációjának megelőzése (preventív)
 diakóniai intézkedések foganatosítása (diakóniai)
 szakorvosi, ideggondozói, alkoholelvonói segítség saját elhatározásból való
igénybevételének előkészítése (delegatív).

A BETEGLÁTOGATÁS

I. A BETEGSÉGBEN SZENVEDŐ EMBER: BETEGSÉG VAGY BETEG EMBER?

 A betegekkel való törődés a keresztyén gyülekezet feladata, a felebaráti szeretet fontos megvalósulási
formája (Mt 25, 36).
 A betegekkel való törődés kötelezi a teológiát és méginkább a pásztori lélektant arra, hogy elméletileg is
állást foglaljon: mi a betegség?
a. klinikai terminológia
- a hagyományos klinikai elmélet a betegséget szervi zavarnak tekinti.
o megfigyelés és kísérleti vizsgálódás segítségével törekszik megállapítani azokat a jeleket
(szimptómákat), amelyekből a zavar okára lehet következtetni.
o a kiváltó ok megszüntetésével törekszik a zavarmentes, normális szervi működés
helyreállítására.
- a betegség maga viszont személyes-egzisztenciális állapot és érzés, amit a beteg-lét vált ki az
emberben.
o a természettudományos-klinikai definíció az abnormális szervi működés leírására irányul; a
betegség komplex állapotának meghatározása feladatkörén kívül esik.

b. egzisztencialista-humanista gondolkodás:
- megkísérli a klinika-természettudományos definíciót integrálni és szélesebb összefüggésbe állítani.
- vezérelve: a betegség önmagában nem létezik, mi csak a beteg embert ismerjük.
o beteg mindig az individuum, aki valamely szervi működés elégtelensége miatt szenved.
- a betegség-állapot határozza meg az egyénnek a környezetéhez való viszonyát.
o V. V. Weizsacker: „A betegség lényege a szükséget látás, a betegség, mint segélykérés jelenti
ki magát.”

 A lelkigondozás szempontjából alapvetően fontos, hogy a beteg ember és a segítséget nyújtó ember
kapcsolatának bázisa nem a képességbeli különbség:
- a beteg segítségre szorul, a segítséget nyújtó „egészséges” (orvos, gondozó, lelkész, családtag stb.)
pedig képességeinek teljes birtokában „képes" a segítségadásra.
 V. Gebsattel szerint a segítő viszony alapja a szolidaritás:
- az aktuálisan és a potenciálisan szükséget szenvedő ember szolidaritása, mivel a betegség állapota
minden embert fenyegető létveszély.
 H. J. Thilo a pszichés megbetegedésekkel kapcsolatban állapítja meg:
 -a beteg és a gyógyítója ill. gondozója közötti kapcsolat egyenrangú, nem vezethet a beteg
önjogúságától való megfosztásához.
- a segítséget nyújtónak törekednie kell megérteni a beteget teljes személyiségben, adott pszichikai,
szomatikus és szociális állapotába; így kell keresni a segítségnyújtás kiindulási pontját.
 Krízis-elmélet:
- a betegség-állapot olyan krízis, amelyben a korábban hatékony pszichikai, szomatikus és szociális
individuális mechanizmusok részlegesen vagy teljességükben hatástalanná válnak.

II. A BETEGSÉG ÉRTELME

 Az identitás-krízisbe jutott beteg ember, magyarázatot keres állapotára.
 A kauzális értelmezés aligha tartható álláspont:
- eszerint a betegség okozói az istenek illetve a démonok: mindkét esetben a betegség tabuizálódik,
ami esetenként a beteg kiközösítéséhez (mind szent vagy mint megszállott) vezetett.
 Differenciáltabb képet nyújt az Újszövetség, amely ismeri mind a betegséggel való élést (pl. Pál, aki
testében „tövissel" él), mind a betegség elleni küzdelmet (Jn 5, 1— 9).
- a betegség egyaránt jelenti a személyes hit és a személyiség erejének realizációját és kegyelemből
való megszabadulás eseményét.
- Jézus elutasítja a kauzális magyarázatot: ha a betegséggel kapcsolatban egyáltalán valamely kérdés
jogos, akkor ez nem a „mi okból?” (visszatekintő-oknyomozó) kérdés, hanem a „mi célból?”
(előretekintő) (Jn 9, 1— 3; Lk 13, T—5).

III. A BETEGSÉGHEZ VALÓ VISZONY

 A betegség, teológiailag értelmezve a káosz támadása a teremtett élet ellen.
 A betegség egyedüli „értelme", teológiailag a betegségen való úrrá létel.
- az orvostudomány szempontjából egy-értelmű: gyógyítás.
- a pásztori lélektan aspektusából a cél differenciáltabb: az élet úrrá létele az életet fenyegető veszély
felett.
o a betegek lelkigondozásának központi célja: segíteni a betegség rabságába került embert
abban, hogy beszűkült élethelyzetében megtalálja a maga számára a mindig tovább létező
életszabadságot.

IV. A JÓ BETEGLÁTOGATÓ
 A betegség teológiai hátterének ismeretében és az empátia birtokában megy a beteghez.
 Gyakran jön, de nem marad túl soká.
- a lelkigondozónak számolnia kell azzal, hogy a beteg csak rövid időn át képes társaságát elviselni,
ugyanakkor az egyedüllét veszélyt jelent számára.
o ajánlatos a maratoni látogatás helyett a krízisbe jutottat gyakran felkeresni.
 Az újabb látogatás időpontját pontosan tisztázni kell, és minden körülmények között be kell tartani:
- esetleg ez az a ,,szalmaszál”, amelybe a másik kapaszkodik
- ha a látogatás elmarad, a krízisbe jutott bizonyítva látja: „mindenki elhagyja”.
 A CSALÁDLÁTOGATÁS

 A parochiális lelkigondozás, a család lelkigondozása, a ,,családlátogatás” a pásztorizáció egyik

leggyakoribb formája volt és maradt.
- ma a család legalább annyira igényli a lelkigondozást, mint az egyén.
- a család lelkigondozása nem azt jelenti, hogy a lelkigondozónak — szemben az (egy)személyes
lelkigondozással — egyidejűleg több személy lelkigondozását kellene elvégeznie.
 Ha a lelkész meg akarja érteni a családot és segítségére akar lenni, akkor meg kell tudnia érteni ezeknek
az embereknek egymáshoz való viszonyát, a család közösségi rendszerét.
 A lelkész családlátogatást tart, melynek során tájékozódik a család, ezt követően összegzi benyomásait
és a kapott információkat.
- egy lehetséges példa a kiértékelésre:
1. A beszélgetés előzményei
o Hogyan jött létre, milyen okból történt a látogatás?
o Előzetes információk a családról? — mennyiben befolyásolták a lelkészt?
o Milyen fejlődési szakaszhoz áll a család legközelebb?
2. A beszélgetés lefolyása
o Rövid feljegyzés (problematikus részek részletesebben is)
3. A család közösségi rendszerének jellemzői
o Ki tartozik a családhoz? Differenciált feladatkörök?
o A többgenerációs szemlélet aspektusaira utaló jelek? — Mennyiben van jelentőségük a család
mai életében?
o Milyenek a családon belüli határok?
o A családtagok egymáshoz való kapcsolata? (háromszögek, koalíciók)
o A családtagok ülésrendje (mire hívja ez fel a figyelmet, milyen kép válik nyilvánvalóvá?)
o Kommunikációs formák: mennyiben sikerült az egyes kommunikációs formáknak
megfelelően vezetni a beszélgetést?
o Feltűnő jelenségek a családi élet dimenzióiban (tér, idő, energia stb.)?
4. A lelkigondozó szubjektív benyomásai
o Hogyan sikerült az ismerkedés szakasza? Ki marad ki? Ki triangulált?
o Hogyan történt a probléma súlypontjának áthelyezése?
o Pozitív átfogalmazások hatása?
o Alegységek autonómiájának növelésére szükség volt?
o Hogyan érezte magát a lelkigondozó?
 mikor miért magabiztos
 mikor/miért bizonytalan
o Kit hagyott figyelmen kívül/miért? Kit vont be állandóan a beszélgetésbe?
o Milyen a család alaphangulata? Hogyan hatott az rá?
5. A befejezés lezárása
o Születtek megegyezések? Melyek pontosan?
o Milyen problémák maradtak megoldatlanok?
o Megegyeztek újabb beszélgetésben? Ha igen, akkor következik az
6. Előkészület további beszélgetésekre
o Mi a lelkigondozó elképzelése, célja, amit a családnak szerinte el kellene érnie?
 Mennyiben egyeznek ezek a család nyilvánvaló céljaival?
o Mit érhet el a család a következő beszélgetés során (minimális cél)?
  Az egyes családtagok és a családi közösség milyen pozitív tulajdonságai segíthetnek
ebben?
 Milyen személyes képességei segíthetik a lelkigondozót ebben?
 Mire kell különösen figyelemmel lennie a következő beszélgetés során?

A KRÍZIS
I. A KRÍZIS FOGALMA
 Erikson: a krízis, mint az egyes fejlődési korszakok közötti átmenet jellemzője.
- A krízis fordulópontot jelent, az ember fejlődése során jelentkező válaszutat.
o a növekedést azáltal segíti, hogy az átmenetileg elvesztett korábbi stabilitás
újramegszerzésére és differenciálására késztet.
 A krízis ilyen értelmezése fontos a lelkigondozói gyakorlat számára is:
- A lelkigondozói munka derekas része krízisekkel való találkozás.
- A keresztyén pásztori szolgálat alapvető feladata a lelki szükséget szenvedők, a krízisbe jutott ember
segítése (krízisintervenció)

 Az eredményes segítségnyújtáshoz alapvető összefüggések ismeretére van szükség.

- A gyülekezeti lelkigondozónak tudnia kell:
o milyen jelek segítségével ismerheti fel a krízist, hogyan állapíthatja meg a veszélyeztetettség
mértékét, milyen formában nyújthat segítséget, milyen esetben van feltétlenül szakorvosi
segítségre szükséges milyen utólagos támogatásra szorul a krízist átélt ember.

II. A KRÍZIS ELMÉLETI ISMERETE

II.1. A krízis: folyamat
 A krízis az egyéni alkalmazkodóképesség határának elérését ill. annak átlépését jelenti.
- ehhez az állapothoz egy négy szakaszból álló folyamat vezet (Caplan szerint):

1. A fellépő veszélyre, a krízis-helyzetre az egyén először úgy reagál, ahogyan azt eddigi hasonló
szituációkban! tette: tradicionális-individuális probléma-megoldási mechanizmusával a feszültség
feloldására törekszik. Ha kísérletei sikertelenek maradnak, akkor növekszik a feszültség és az
elégedetlenség, elbizonytalanodás.

2. A második szakaszban a krízisbe jutott önmaga előtt beismeri, hogy kísérletei, hagyományos krízis-
megoldó mechanizmusai ebben az esetben hatástalanok. Ez a felismerés viszont tovább növeli a
feszültséget és az elégedetlenséget.

3. A feszültségérzet fokozatos növekedése külső és belső erőforrásokat mobilizál: a krízisbe jutott

megkísérli helyzetét újra elemezni és új, számára szokatlan megoldási kísérleteket keres. Ha ezek sem
vezetnek eredményre, akkor az újabb sikertelenség rezignációhoz vezethet, a krízisbe jutott magát
helyzetének kiszolgáltatva érzi és passzívvá válik. A feszültségérzet tovább növekszik, a lelki egyensúly
elérhetetlen. Ezzel kialakul a krízis teljes képe.

4. Az utolsó fázisban, paradox módon, az egyén külsőleg nyugodtnak látszhat. Ez a külső nyugodtság a
feszültség elfojtására utal. Az ,,úgy-tenni-mintha-minden-rendben-lenne" magatartásmód egy végső,
kétségbeesett kísérlet a teljes összeomlás megelőzésére, az életfontosságú egyensúlyi állapot
illúziójának fenntartására. Ez a látszatmegoldás, az elfojtás bizonyos esetekben és feltételek mellett
hosszú időn át fenntartható, következménye lehet azonban pl. a pszichoszomatikus megbetegedések
különböző formái. Ha ez a ,,megoldás" is csődöt mond, akkor a krízisbe jutott elveszti önmaga felett a
 kontroll lehetőségét, magatartásmódjában és orientációjában kontrollálhatatlanná, dezorientálttá válik.
Ilyen állapotban csakis külső, szakszerű segítség által győzheti le a krízishelyzetet.

II.2. A krízis kommunikáció-elméleti szempontjai

 A krízisállapot egyik lényeges jellemzője a fokozatosan növekvő izolálódás, a kommunikatív
kapcsolatok beszűkülése.
- A krízisbe jutott ember szubjektíve egyre inkább képtelenné válik a kommunikációra, és igen
gyakran objektíve tapasztalja, hogy környezete is csökkenti a kommunikatív kapcsolatokat.
o ördögi kör: a javuláshoz arra lenne szüksége az embernek, hogy beszélhessen, hogy ki
beszélhesse gondjait, erre viszont nincs módja, mert környezete „már nem tudja hallani” ezt
↔ ezáltal intenziválódik a krízis-helyzet, még kevésbé fog tudni kapcsolatot felvenni, a
környezet méginkább visszahúzódik...
 A krízishelyzetre jellemző kommunikációs folyamat ábrázolása (Kulessa szerint):
- A

krízisbe jutott ember kommunikációjának egyik legfongosabb jellemzője az ún. rejtjelzés (kódolás):
o a krízisbe jutott képtelen nyíltan és egyértelműen állapotát megfogalmazni, utalásokra,
segélykérő jelekre csökken kommunikációs lehetősége.
o nem ködösítés, hanem az önkifejezés pillanatnyilag lehetséges formája!
- Ha a partnernek sikerült a krízisbe került ember rejtjelzett közlését mint segélykérést felfognia, akkor
azt önmaga számára fel fogja dolgozni, értelmezni-interpretálni fogja.
- A felfogott és helyesen értelmezett segélykérésre következőét a megfelelő segítség.
- Végül egy igen fontos szempont: a kétirányú kommunikáció értelmében a segítséget nyújtani akaró
partner kijelentéseinek is a fenti ábrával jelzett utat kell megtenniük.

II.3. Krízis-formák
 Az embert biológiai, pszichikai és szociális valósága határozza meg.
- krízisek mindhárom dimenzióban felléphetnek.
 A krízis-formák minimális ismerete, megkönynyítheti a segítséget nyújtó eligazodását és ezáltal növeli
biztonságérzetét.
1. Biológiailag meghatározott krízisek:
a. szomató-pszichikai krízis
o a szervezet biológiai egyensúlyának megbomlása (betegség) váltja ki
b. fejlődési krízis
o mindig biológiai változásokkal állnak összefüggésben
2. Pszichikailag meghatározott krízisek:
c. pszicho-szomatikus krízis
o a pszichikai megterhelés elviselhetetlenné válása vezet testi-szervi megbetegedésekhez
d. pszicho-szociális krízis
o a kiváltó ok mindig az ember környezetében rejlik
3. Szociálisan meghatározott krízisek:
e. szociál-pszichiátriai krízis
 o a pszicho-szociális krízis az egyén számára akkora megterhelést jelent, hogy pszichiátriai
megbetegedés lép fel
f. szocio-pszichikai krízis
o az egész társadalmat alapvetően érintő változások váltják ki bizonyos egyénekben

III. A KRÍZIS-INTERVENCIÓ
III.1. A veszélyeztetettség mértékének felbecsülése
 A kompetencia egyik jellemzője a krízis-intervencióval kapcsolatban, hogy a lelkigondozó el tudja
dönteni, meddig vállalhatja felelősségteljesen ilyen egyháztagok lelkigondozását, és hol van az a határ,
amikor szakorvosi vagy pszichoterápiái segítségre van szükség.
- elengedhetetlen feladat felbecsülni, mennyire veszélyeztetett valaki.
- az eligazodást segítő általános szempontok (Kulessa szerint):
1. A krízis megjelenési formája
2. A kommunikációs zavarok mértéke
3. Milyen fokon állnak a megoldási kísérletek
4. A krízist kiváltó ok(ok)
5. Korábbi krízisek reaktiválódásának veszélye
6. A krízis leküzdéséhez rendelkezésre álló individuális erőforrás
7. A krízis-halmozódás veszélye
8. Alkoholtól, gyógyszerektől, kábítószerektől való függőség veszélye
9. (Korábbi) pszichiátriai megbetegedések
10. Különösen veszélyeztetett személyek (rizikó-személyek)
11. Suicidalitás (öngyilkosság) veszélye
12. Rögzülés (kronifikáció) veszélye

 A veszélyeztetettség mértékének felbecsülésekor fontos:

- „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket
erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el
bírjátok azt viselni.” 1Kor 10,13
o a lelkigondozó pásztori feladata a ,,szabadulás útjának" elképzelése, annak mérlegelése, hogy
a krízisbe jutott, emberi megítélés szerint, mennyiben képes önerejéből járni ezt az utat,
illetve mennyiben van szüksége másokra terhének hordozásában.

III.2. A krízis-intervenció gyakorlati szempontjai

 Szinte valamennyi pszichoterápiái irányzat kidolgozta a „maga" krízis intervenciós gyakorlatát.
- a pásztori lélektan megkísérelte a közös elemek összefoglalását (Sonneck, 1982):
o minden krízis-intervenció célja az. hogy a krízisbe jutott számára lehetővé tegye az önerőből
való segítség formájának és tartalmának felfedezését.
o a krízis-intervenció dinamikus folyamat, amelynek jellemzői:
1. a segítségnyújtás haladéktalan megkezdése;
2. gyakorlati segítség és általános lelki támogatás;
3. a krízis-intervenció befejezése; további támogató kapcsolat.

III.2.1. Az intervenció megkezdése

a. Kapcsolatteremtés:
- az első beszélgetés(ek) célja és feladata olyan lelkigondozói kapcsolat kialakítása, amely a
partnerben csökkenti az izoláció érzését és a feszültséget; ez empatikus-érdeklődő alapmagatartással
érhető el.
 b. A krízis formájának és intenzitásának megállapítása ugyancsak az első beszélgetések során történik.
- az empatikusan-érdeklődő lelkigondozó hamarosan sok fontos információt nyerhet és így eldöntheti,
hogy vállalhatja-e a további segítségnyújtást, mekkora a suicidalitás veszélye, korábbi krízisek
reaktiválódásával kell-e számolnia, fenyeget-e szenvedélybetegség kialakulása stb.
c. Akcióterv.
- milyen külső, professzionális segítségre (pl. ügyvédi, szakorvosi, pedagógiai szakvéleményre)
számíthat.
- milyen segítségre számíthat a lelkigondozójától.
o a felajánlott lelkigondozói segítségnek reálisnak kell lennie: teljesíthetetlen ígéretek
hamarosan csalódáshoz vezetnek, és nem csak a kapcsolatnak ártanak, hanem súlyosbítják a
krízist (növelik a partnerben azt az érzést, hogy neki senki sem tud segíteni!).
- az akcióterv célja az, hogy a krízisbejutott embert kicsiny, de önálló lépésekhez segítse, ezek növelik
önbizalmát.
III.2.2. A krízis-élmény feldolgozása
 A lelkigondozó eddigi fáradozásainak célja az általános lelki feszültség enyhítése, a stagnáció és
kilátástalanság érzésének csökkentése, a reális megoldási lehetőségek formájának felmutatása volt.
- így juthat a partner olyan állapotba, amelyben képessé válik szembenézni azzal a fejlődési
folyamattal, amely a krízisbe vezette.
 A krízis-intervenció most következő szakaszának feladata a krízisélmény emocionális feldolgozása.
- ez a vállalkozás a krízisbe jutottban félelmet, agressziót, bűntudatot válthat ki, mivel az önmagáról
alkotott kép (önmaga iránti elvárásai) revízióját jelenti.
 Feltétlenül szükséges, hogy emocionális feldolgozással párhuzamosan a lelkigondozó folytassa az
előbbi stádiumra jellemző támogató (ún. supportiv) intervenciót:
- pl. regisztrálja – és ne dícsérje – a legcsekélyebb előrehaladást, komolyan vegye azt, hogy a
másiknak minden lépés különös erőfeszítésébe kerül.
 A beszélgetések egyik fontos témája korábbi hasonló szituációk összehasonlítása a jelenlegivel, korábbi
megoldási kísérletek áttekintése.
- a partner bizonyos fokig elszakadhat jelenlegi krízisétől, és azt át tudja tekinteni.
 A segítséget nyújtó szakember felelőssége ezen a ponton nagy:
- fáradozása arra irányul, hogy partnere rátaláljon a maga egyéni megoldási lehetőségeire és a maga
módján próbálja ki azokat.
- ha túl sok „tanácsot”, „javaslatot” kap, akkor fennáll a veszély, hogy függőségi viszonyba kerül,
önállótlanná váli, „kezelteti magát”.

III.2.3.A krízis-intervenció befejezése

 Az önállósulás, az önálló megoldások megtalálása volt az eddigi munka célja.
- ezt szolgálja a krízisintervenció átgondolt időpontban való befejezése is.
 Jó beleérzőképességre és realitásérzetre van szüksége a lelkigondozónak ahhoz, hogy ne túl korán, és ne
túl későn válassza meg az időpontút, vagyis ne terhelje túl partnerét, de ne is „kényeztesse el”.
 Az intervenció befejezését több beszélgetés készíti elő:
- ezek célja az, hogy a partner megértse és megérezze: a továbbiakban megbízhat önmagában, amint a
lelkigondozó is megbízik benne (a realitás mértékadó).
 Növeli a partner önbizalmát és biztonságérzetét, ha lehetősége nyílik egy, már most megállapított
időpontban (pl. 2 hét múlva) egyszeri kontrollbeszélgetésre.
- ezen beszélgetések feladata:
o az önálló útra lépett partnernek biztonságérzetet adjon, tudja, hogy adott időpontban alkalma
lesz megbeszélni a lelkigondozóval, hogy hogyan boldogul önerejéből.
o tisztázódjanak a soron következő lépések.
 o lehetőséget adnak a közösen megtett útra való visszatekintésre is.
7.
Az élettől búcsúzó ember: a haldoklás és a gyász folyamatának
lelkigondozói kísérése
TÉTELGAZDA: Dr. Bodó Sára Anna
IRODALOM: Hézser G.: A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve. Kálvin Kiadó, Budapest,
2001. Kübler Ross, E.: A halál és a hozzá vezető út. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. Pilling J.
(szerk.): Gyász. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2003. Órai anyag

I. BEVEZETÉS
I.1. A halál értelmezése antropológiai szempontból
 Az ember halandó, ezért amíg él, kénytelen szembenézni az elmúlás tényével is.
 A halál uralma alatt élés szorongást keltő tudat:
- mögötte a nemléttől való félelem és fenyegetettség áll, amelyet felismerve az embernek minden
civilizációban bátorságra volt szüksége, hogy mégis élni tudjon.
o az ember az idők folyamán sokféle módon próbálta meg legyőzni ezt az alapvetően meglévő
szorongást, amely megjelent a halálfélelemben.

I.2. A Biblia halálértelmezése

 A Biblia halálértelmezése fejlődésen ment keresztül, amelynek döntő fordulópontja Jézus Krisztus
halálból történő feltámadása.
- ez az esemény egy olyan új helyzetet teremtett a halálhoz való viszonyulásban, amely nem hasonlító
egyetlen más felfogáshoz sem.

I.2.1. Az Ószövetség halálértelmezése

 Az Ószövetségben a halál mindig kettős vonatkozásban jelenik meg: (1) Istenre tekintve, (2) az élettől
elválaszthatatlanul.
- az ószövetségi ember számára ez felbecsülhetetlen érték, hiszen csak addig lehet kapcsolatban
Istennel, amíg él (a halál utáni élet reménysége próféciai maradt).
- a halál az ószövetségi ember számára emellett az élet kísérő jelensége és az Isten büntetése is lehet.

I.2.2. Az Újszövetség halálértelmezése

 Az Újszövetségben részben tovább megy az ószövetségi ember gondolkodása, de Jézus halála és
feltámadása döntően megváltoztatta az ember és a halál kapcsolatát.
- Krisztus halálában és feltámadásában az adatott meg, ami az ószövetségi embernek még oly nehezen
elviselhető volt: megszűnt a kapcsolatnélküliség uralma.
 Az újszövetségi halálszemlélet legdöntőbb jellemzője a reménység, ami egyszerre veszi komolyan a
halál erejét, hatalmát és fájdalmát és a halál fölött győztes Isten feltámasztását és a teljes közösséget
kínáló örömét.
I.3. A hontalanná vált halál
 Az Ószövetségben Jákób családja körében hunyt el:
- amikor érezte, hogy közeledik halála, magához hívta fiát, Józsefet és megbeszélte vele temetésének
részleteit; majd magához hívta többi fiát is.
 A modern környezetben a halál már nem családi esemény, hanem az intenzív osztály ügye.
- a halál az idők folyamán hontalanná vált.
 Korunk ellentmondásai:
 - az egyre szélesebb lehetőségekkel bíró ember nem bír, nem képes szembenézni a halál tényével, az
elmúlással, nem tudja elhinni, hogy nincs tovább.
- a tudományos érdeklődés növekedésével a halál folyamata tudomány lett (thanatopszichológia): ez
zavarállapottá nyilvánítja a halál tényét a köztudatban.
 Korunk helyzetjelentése:
- ha valamivel már a pszichológia is foglalkozik, akkor az már zavaró jelenség, olyan, amivel az
átlagember nem tud egyedül megbirkózni.
- megindul a haldokló családjából való kiválása, a „szakemberek” felé.
- a halál nem az élet része többé, hanem függeléke, zavara.
- a halál a modern emberben tanácstalanságot vált ki, a csőd, vereség érzésével együtt.
- megnőtt meg a kórházak, mint „gyógyítók” szerepe: az emberek ugyanis innen várják a megoldást, a
gyógyulást, segítséget.
o Angliában és Amerikában azonban elterjedt a haldoklók kórháza, ahol a haldokló nem terheli
a kórházat, de a családját sem zavarja állapotával (ezáltal a halál végérvényesen izolálttá
vált).

 Mi a megoldás?
- a modern embernek humanizálnia kell a halálhoz való viszonyát.
- fontos szerepe van a gyülekezeti lelkigondozásnak.

I.4. A titkossá vált halál

 A haldoklót mindenki kímélni szeretné, ezért nem tudják, mi lenne a helyes megoldás:
- megmondjuk, hogy a halálán van? ha igen, hogyan?
 A thanatopszichológia megfigyelései szerint az ember megérzi élete végének közeledését.
- de a környezettől is függ, hogy ez a megérzés tudatosul-e a betegben.
 A halál téma tabuizálódásának 2 oka van:
- a haldokló természetes félelme
- a környezet elhárító védekezése (ez az erősebb).
 A titkolózás helyett arra kell gondot fordítani, hogy hogyan maradhatnak meg azok, akik a beteget
kísérik, egymással olyan nyílt, szolidáris kapcsolatban, amely mindnyájuknak javára szolgál?
- a pásztori lélektan emberképe szerint az ember közösségi lény: életében és haldoklásában egyaránt
társra utalt.
- a „megmondjuk-e az igazságot?” kérdés helyébe így a búcsúvétel kerül.
I.5. A halál: folyamat
 Elisabeth Kübler-Ross, svájci pszichiáter megfigyelései: „Interjú haldoklókkal” (1969)
- a halál közeledése mind a betegben, mind a környezetében félelmet vált ki.
- a gyógyíthatatlan betegek sokkal gyakrabban szeretnének pontos információt kapni állapotukról,
mint feltételeznénk.
- a végstádiumban élő betegek a vártnál sokkal gyakrabban és intenzívebben szeretnének állapotukról
beszélni, mint feltételeznénk.

 Kübler-Ross szerint az élet befejeződésének folyamatában 5 egymást követő, de egymástól élesen el

nem választható szakasz van:
1. A közeledő halál realitása tagadásának szakasza („Nem én!”)
2. A harag, felháborodás szakasza („Miért én?!”)
3. Az időnyerésért küzdés szakasza („Talán mégsem én…”)
4. A depresszió szakasza („Minden mindegy…”)
5. A halálba való belenyugvás szakasza („Várom az utolsó órámat”)
 K. Nighswonger feldolgozta Kübler-Ross felismeréseit a lelkigondozói gyakorlat számára, 6 szakaszra
kiegészítve:

1. Negáció:
o A gyógyíthatatlan betegség ténye először sokk-reakciót vált ki.
 Ez pánik, a realitás elutasításának vagy a tudomásul-nem-vételnek formájában
jelentkezhet.
o A beteg először elzárkózik a tények tudomásulvétele elől, mintegy moratóriumot biztosít
magának ezáltal.
 Erre feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy elegendő (lelki) erőt gyűjtsön ahhoz, hogy
elkerülhetetlen sorsával később szembe tudjon nézni.
o A lelkigondozás számára ez azt jelenti, hogy ezt a moratóriumot biztosítani kell a beteg
számára.
 A tényéktől való elzárkózás a tényekkel való szembenézéshez szükséges erőgyűjtést
szolgálja, és mint ilyen pozitív funkciót tölt be.

2. Affectusok:
o Harag és levertség, dühkitörések, vádaskodások és bűntudat váltogatják egymást.
 Megkönnyebbülést okoz, a belső feszültség csökkenését segíti, ha a betegnek olyan
teherbíró emberi kapcsolat áll rendelkezésére, amelyben ezeket az emotiokat és
affectusokat nem kell elrejtenie, hanem kimutathatja.
o Az affectusok jelentkezhetnek agresszív kérdések formájában is: „Miért éppen engem kellett
a betegségnek elérnie?!”
 A lelkigondozó hamarosan tapasztalja, hogy a beteg nem racionális választ vár, sőt az
ilyet nem találja kielégítőnek és újra és újra elutasítja.
 Az ilyen kérdések jelentése: „Ne hagyj magamra tépelődésemben!”
o Ismét egy ambivalenciával találja magát szemben a lelkigondozó:
 az agresszív kérdésekkel mintha elriasztaná magától a szenvedő környezetét, ha
viszont megbizonyosodhat abban, hogy nem marad egyedül, az őt kísérők kitartanak
mellette, akkor elmaradnak ezek a kérdések is.

3. Időnyerés:
o A halasztásért való erőfeszítések különböző formában jelentkezhetnek:
 pl. újabb és újabb orvosokkal konzultálásban („hátha téves a diagnózis”); önmagával;
Istennel szembeni fogadkozásokban („ha életben maradok, akkor majd mindent
másképpen csinálok”); elintézésre váró ügyek felsorakoztatásában („még feltétlenül
gondoskodnom kell arról, hogy mi lesz a családommal!”).
o A beteg lelkileg törekszik elintézetlen ügyeinek befejezésére.
 ha ez sikerül, akkor elérkezhet odáig, hogy elfogadja a megváltoztathatatlant a maga
számára.
o A lelkigondozó (és a család) akkor segít, ha lehetőséget ad az élettől búcsúzó ember számára
az általa bevégezetlennek tartott ügyeinek lelki lezárásához.

4. A felismerés:
o A beteg eljut állapotának reális felismeréséhez.
 a reménység átalakulása és megszilárdulása: ha az eddig átéltek során olyan szilárd,
mély emberi kapcsolat alakulhatott ki a beteg és a családtagjai, vagy a
 lelkigondozója, vagy az ápolószemélyzet között, ami segítette állapotának
elviselésében, akkor a betegben csökken az egyedülmaradástól való félelem.
 a kapcsolat nyújtotta biztonságérzet hiányában a felismerés kétségbeeséshez, újabb
pánikállapothoz vezethet.
o Ebben a szakaszban van a hitnek különösen nagy szerepe:
 segít az előrevetülő túlvilág (anticipált transzcendencia) lelki megérzésében (ami
alapvetően más, mint a tételes elképzelés).
 de jelentkezhetnek a súlyos hitbeli válságok is, ami a kételkedés állandósulásához
vezethet.
o A lelkigondozó felelőssége ebben az időszakban: a halálra készülő ember a maga módján és a
számára alkalmas időpontban fog hitbeli reménységéről és kétségeiről beszélni.
 a haldoklónak felebarátra, szolidáris társra van szüksége és nem hitoktatóra.
 irányt mutató: egyrészt az, hogy „nem jó az embernek egyedül” és az, hogy „elég
néked – haldokló embernek is – az én kegyelmem”.
5. Rezignáció:
o Az elkerülhetetlennel való kiegyezés (arrangement) ideje.
 a halál közeledésének intellektuális belátása, érzelmi vállalása és az az ellen való
elutasító lázadás váltakozik egymással.

6. Non-verbális kommunikáció:
o Az utolsó időben a beteg egyre kevesebb „beszélgetést", verbális kommunikatív kapcsolatot
igényel.
 ez a kapcsolat iránti igény átalakulását jelenti.
o A kapcsolatot egyre inkább a nem-verbális kommunikáció hordozza, amely az emberi
kapcsolatteremtés ősibb, mélyebb formája:
 egy kézszorítás, egy pillantás, egy gesztus, egy mosoly vagy a könnyek többet
fejeznek ki, mint a szavak.
o Az úrvacsora sakramentuma kommunikációs formáját tekintve szimbolikus kommunikáció és
így összhangban áll az élettől búcsúzó igényeivel és lehetőségeivel.

- A pásztori pszichológia az 5. pontban tér el Kübler-Ross feltételezésétől:

o nem az elfogadást kell nyomatékosítani, hanem az élet elfogadását kell elősegíteni, amihez a
halál is hozzátartozik.
 a halált is az élet felől lehet és kell szemlélni.

II. LELKIGONDOZÓI SZEMPONTOK

 Veszélyes lehet, ha egy előre meghatározott program szerint tervezi meg a lelkigondozó a beszélgetést.
 A lelkigondozói kapcsolatot nehezíthetik:

1. Előítéletek átvétele
o A lelkigondozónak tisztában kell lennie önmagával.
 milyen jelenleg a halálhoz való viszonya, milyen reménységek és milyen félelmek
élnek benne és hogyan befolyásolják ezek munkájában.
 saját előítéleteinek hatása alá kerülhet.
o A hozzátartozóktól, az ápolószemélyzettől kapott előzetes információk arra késztethetik, hogy
ne ónálló képet alkosson a betegről, hanem egy kialakult (és mások számára helytálló)
megítélést átvegyen:
 a kapcsolat az előre meghatározott séma szerint alakul és elveszti önállóságát.
 2. Sablonos beszélgetésvezetés
o A lelkigondozó egy korábban kialakított rítus szerint jár el:
„Én a haldoklónál mindig elmondom...”
 előnye: biztonságérzet
 veszélye: háttérbe kerülhetnek a beteg individuális szükségletei
o Az első kontaktus után kell eldönteni, hogy a betegnek mire van valóban szüksége és mire
vágyik igazán:
 szolidáris kapcsolatra, elmúló életéről való beszélgetésre, bibliai történetek
meghallgatására, közös imára, panaszkodásra, harag kimutatására, stb.

3. Vitatkozás, kioktatás
o A beteg néha vitát kezdeményezhet, amely a lelkigondozót könnyen elméleti-teológiai
okfejtésekre késztetheti.
 az ilyen kérdések funkciójukban appellatív szerepet töltenek be: a beteg ilyen módon
kísérli meg biztosítani a kapcsolatot, így akarja a lelkigondozót utolsó életidejében
maga mellett tartani.
 nem a hitoktatás alkalma ez, hanem lehetőség az evangélium hirdetésére.
o A lelkigondozó empátiájától függ a beszélgetések megfelelő idő-pontjának és időtartamának
megtalálása. ()

 A lelkigondozói kapcsolatot segíthetik:

1. A szimbólumok megértése
o A thanatopszichológia megállapítása: az élettől búcsúzó ember önkifejezésének egyik
legfontosabb formáját a szimbólumok alkotják.
o A halálra készülő embert csak akkor fogjuk megérteni tudni, – írja K. Lückel – ha megértjük
a „kibeszélhetetlen" kimondását szolgáló nyelvezetét, szimbolikus kifejezésmódját.
o A lelkigondozó teológiai képzettségénél fogva ismeri a szimbolikus kommunkációs formát.
 a haldoklókkal folytatandó beszélgetései során ezért otthonosabban mozog ezen a
nyelvterületen mint mások.
o A lelkigondozói feladat abban áll, hogy a lelkész kövesse és részben átvegye a szimbolikus
nyelvezetet, ezáltal segítve partnerét abban, hogy az megtalálhassa a szimbólumokban
számára rejlő értelmet.

2. A családtagok közötti kapcsolat erősítése

o Jákobnak nem volt szüksége professzionális lelkigondozóra, mert családtagjaival kölcsönösen
tudtak egymás lelkigondozóivá válni.
o A lelkigondozó feladata, hogy a haldokló mellett ugyanolyan figyelmet fordítson a családra
is:
 hogy a családtagok ebben az életkrízisben ne eltávolodjanak, hanem közeledjenek
egymáshoz.
o A beteg látogatása mellett elengedhetetlen a család látogatása is, és ha szükséges a
családtagokat egymáshoz vezető út egyengetése.
III. A GYÁSZOLÓ EMBER
 A gyász ideje, jellegét tekintve, hosszan tártó krízisállapot, és mint ilyen magában foglalja az azzal járó
lehetőségeket és veszélyeket is.
- a haldoklónak és a gyászolónak kölcsönösen szüksége van külső segítségre — például
lelkigondozóra — ahhoz, hogy ezt a krízist úgy tudja átélni, hogy az ne bénító lelki traumát hagyjon
hátra, hanem a későbbi élet konstruktív részévé váljon.
- a másik ember feletti gyászunk által készülünk saját halálunkra is...
 A gyász pszichológiai és pásztori lélektani szempontból tekintve nem állapot, hanem folyamat.
- a lelkigondozói feladat abban áll, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg, ne váljék állapottá, - a
teremtés teológiájának szellemében kifejezve: a halál ellenére is az élet a creatio continua befolyása
alatt marad.

III.1. Gyászolók a Bibliában

 A pasztorálpszichológiai megközelítés számára elkerülhetetlen kérdés, hogy hogyan gyászoltak a bibliai
emberek.
- A bibliai embernek szenvedést tűrő embernek kellett lennie: meg kellett ismernie a veszteség, a
fájdalom és az elmúlás keserűségét.
- A bibliai évszázadokban az ember nem tekintette a halált és a veszteséget olyan
„közelengedhetetlen” valóságnak, mint ma.

III.1.1. Gyász az Ószövetségben

 Az Ószövetség legbővebb gyász-leírása Jákóbé, akinek többször is át kellett élnie a személyes
veszteséget.
 Jákób gyászával kapcsolatosan 3 mozzanatra kell felfigyelnünk:
- (1) gyászában megszaggatta a felsőruháját, (2.) gyásza látható és megélt gyász, (3.) gyásza
kontrollált gyász.
 Az izráeli nép átvett a környező népektől különböző rituális eljárásokat:
- gyásztípusokat is, ezeket azonban Jahve tiszteletének a fegyelme alatt kellett tartani: zsákruha
felöltése; port és hamut szórtak fejükre; böjtöltek; siratóénekeket énekeltek.

III.1.2. Gyász az Újszövetségben

 Az Újszövetség világában a gyászolási szokások ószövetségi háttérből erednek
- formáihoz az Újszövetség világa nem tesz hozzá elemeket.
 Az Újszövetség a halálhoz való kapcsolat megváltoztatásával hozott újat, mely megjelent abban is,
ahogyan Jézus a gyászoló emberhez közeledett, illetve a gyászhoz viszonyult.
- Jairus lányának és a naini ifjúnak a feltámasztásánál Jézus nyílegyenesen megcélozza a gyászolók
belsőjét, a szív felé tör.
- Lázár feltámasztásánál Jézus maga is gyászol, ahol engedi is látszani, hogy a gyász és a halál őt is
megrendíti.
 Az erő és a hatalom, amelyik Jézus Krisztus váltságművében legyőzte a halál hatalmát, újjá teszi a
benne bízó ember reménységét, akinek ez segíthet abban, hogy gyászolóként megküzdjön a gyásszal és
kibontakozhasson az érett keresztyén személyisége.

III.1.3. A gyászolás történetének néhány mozzanata

 A gyászolási szokásokat mindig meghatározza az a mód, ahogyan a továbbélők eltemették halottaikat.
- A görög-római időkben a temetés és a halottkultusz a család alkalma volt.
 - A keresztyén egyházban a temetés a gyülekezet feladatává lett.
- Az óegyházban még jól ismerték a keresztyénség előtti rítusokat és szokásokat, amelyeket nagyobb
részt elfogadtak és törvényeskedés nélkül adaptáltak.
- A korai egyházatyák közül Augustinus a Vallomásokban írja le mérhetetlen fájdalmát, melyet
édesanyja elvesztésekor érzett:
o hosszú türtőztetés után Isten előtt szabadjára engedte könnyeit és elkezdett anyjáért is
imádkozni.
- A középkorban a gyász folyamata teljesen ritualizálódott:
o a halott emberre nézve történtek a rítusok, a gyülekezetet és a gyászolókat alig szólították
meg.
- A 11-13. századra a halálról való gondolkodásban egyre inkább megjelent egy hangsúlyeltolódás a
rettegést keltő halálkép felé.
- A reformáció egyházai határozottan szakítottak azzal az elképzeléssel, hogy a halál utáni sorsot
bármivel is befolyásolni lehet; emellett azt tanították, hogy a gyülekezet tagjai a keresztyén szeretet
gyakorolják, amikor tisztességesen eltemetik egy hitbeli társukat.
- Az újkorban megjelent a halállal szembeni küzdelem, melynek során az egyház szerepe egyre
bizonytalanabbá vált.
- Az utóbbi évtizedek legfontosabb változásai között lehet számon tartani a hospice mozgalom
megindítását, mely a természetes halál újrafelfedezésén alapszik.
- Az utóbbi években a gyászolók felé is egyre nagyobb figyelem fordult.

III.2. Az első felismerések és elképzelések:

 S. Freud: „Gyász és melankólia” (1917) c. tanulmányában írja:
- a gyász folyamatának lényeget két pszichikai mechanizmus hatásának találkozásából próbálja
megérteni: emlékezés és szubsztitúció (helyettesítés)
a. emlékezés
 segíti a gyászolót abban, hogy mintegy újra átélje mindazt, ami életét az elhunyt
életével összekapcsolta.
 a kellemes és kellemetlen közös élmények felelevenedése által egyben realizálódik a
gyászolóban az is, hogy ezek az emlékek megismételhetetlenek.
b. szubsztitúció
 az emlékezés által és ezután válik a gyászoló (főleg fiatalabb korban) képessé arra,
hogy a veszteséget a halottal ,,egyértékű" személlyel (ún. szeretet-objektummal)
helyettesítse, pótolja.
III.3. Ami a gyász folyamatát befolyásolja
III.3.1. Korai élmények
 A gyermekpszichológia a hatvanas évektől kezdve foglalkozik részletesen azzal, hogy hogyan hat a
gyermekekre a környezetükben lefolyó gyász és milyen lelki diszpozíciók alakulhatnak ki ezáltal
bennük.
- lelkigondozói szempontból különösen fontosak ezek: gyászoló családok gyakran bizonytalanok e
tekintetben
o a lelkigondozó feladatai közé tartozik, hogy ebben az esetben maga térjen rá erre a témára.
 A gyermekpszichológia első megállapítása: közvetlen hozzátartozók elvesztése a gyermekek számára
nem csak általános érzelmi megrázkódtatást jelent, hanem — összehasonlítva a felnőttekkel — sokkal
erősebb egzisztenciális félelmet vált ki.
- a gyermek életkoránál fogva képtelen arra, hogy önerejéből, egymaga gondoskodjon magáról,
életszükségleteinek biztosításáról; ezért, ha elveszti azt, aki eddig elsősorban gondját viselte, akkor
egzisztenciájában érzi veszélyeztetve magát.
 Az ember pszichikai törvényszerűségeinek megfelelően viszont minél nagyobb mértékben érzi magát
veszélyeztetve a gyermek, annál hatékonyabb védekező, elhárító mechanizmusokra van szüksége.
- a gyerekek ,,nem hajlandók” a halál hírét tudomásul venni, folytatják játékaikat úgy, „mintha mi sem
történt volna”.
o a gyermek számára semmilyen előkészület nem lehetséges, ezért most intenzívebb
védekezésre szorul az érzelmi megrázkódtatással szemben.
 A gyermekek jobban tudnak „segíteni magukon”, mint a felnőttek.
- de az a veszély fenyegeti őket, hogy a felnőtt környezet megakadályozza őket ebben.
 Lelkigondozói szempontból fontos, hogy a felnőttek lelkiállapotát is értsük:
- számukra a gyermek játékos reakciói a friss lelki sebek ismétlődő felszakítását jelenthetik.
 A gyermekpszichológia megállapításai szerint egyértelműen káros, ha a felnőttek a gyermekek
kérdéseire nem vagy azokat megelőzendő, pseudovallásos mesékkel, kijelentésekkel reagálnak.
- a túlterhelés abban jelentkezhet, hogy a halál titokzatossága mellé a „mennyek” titokzatossága járul.
- a gyermek megérzi az ellentmondást a szülők szépen hangzó magyarázata és érezhető gyásza között,
ami válságát tovább növeli.
 Fontos, hogy a gyermek lehetőséget és alkalmat kapjon arra, hogy részt vehessen a család gyászában,
hogy szabad legyen „szomorúnak lennie”, és hogy megérthesse mi okozza a szomorúságot.
- az ilyenkor szerzett tapasztalataitól, az első gyásztól függ, hogy hogyan tud majd felnőtt korában
gyászolni.
 A pszichológiai megállapítások szerint ma a gyermekek 8—12 éves korukban válnak lelkileg és
szellemileg képessé arra, hogy a halál tényét maradéktalanul fel tudják fogni
 A preventív lelkigondozás jelentősége és felelőssége:
- a gyászoló családokat segíteni kell abban, hogy az abban élő gyermekek számára biztosítani tudják a
gyermeki gyász feltételeit.

III.3.2. A szociális státusz változása

 Mind a serdülőkor, mind az elhunyt hozzátartozó feletti gyász a szociális státusz megváltozását is
jelenti.
- a gyermekből fiatal lesz, ill. a hátramaradottakból özvegy vagy (fél-)árva.
o ennek a változásnak nem csak lelki-érzelmi hatása van, hanem befolyásolják az életvitelt is.
 Sokak számára a társadalmi státusz megváltozása azt jelenti, hogy egy fokozattal lejjebb kerültek a
társadalmi ranglétrán.
- ez a megalapozott vagy alaptalan önértékcsökkenés hatással van a gyász folyamatára
o a gyászoló minél hamarabb szeretné „elfelejteni” ami történt és ami számára súlyos
következményekkel járt.
 Ebben az összefüggésben is szerepe van az egyházi temetésnek:
- a temetés — egyebek között — egy egyházilag és társadalmilag elfogadott rítus által nyilvánosságra
hozza a gyászolók társadalmi státuszának megváltozását és így segítheti őket abban, hogy
megtalálják új helyüket a közösségben.

III.4. A gyász folyamata [Y. Spiegel]

 A megfigyelések szerint a gyász olyan folyamat, amelyben négy szakasz különböztethető meg (Y.
Spiegel nyomán):

III.4.1. A sokk szakasza

 A sokk szakasza általában csak néhány óráig, esetleg egy-két napig tart.
- a teljes vagy részleges emocionális bénultság, az érzelmi reakciókra való képtelenség.
 A sokk funkciója a késleltetés:
- az ember így kíséreli meg fokozatosan magához engedni a megrázkódtatást.
 A környezet számára a sokk állapotában lévő ember alig elérhető, ezért nem reagál a jószándékú
segíteni akarásra.
- a legjobb segítség az, ha a környezet biztosítja számára a sokk oldódásához szükséges külső
nyugalmat.
 Lelkigondozói szempontból fontos tudni, hogy ki-ki milyen formában élte meg ezt az első szakaszt.
- az individuális különbségek, az elhunythoz való kapcsolat intenzitásának különbözősége miatt
jelentős eltérések mutatkozhatnak.

III.4.2. A kontrollált szakasz

 Az orthodox izraelita rítus ezt a szakaszt hétnapos időszaknak tekinti (az ún. siva), a keresztyén
környezetben általában a temetéssel zárul.
- a temetés időpontja egy olyan „fix pontot” jelent számukra, amely segíti legyőzni a bennső
összeomlás veszélyét
 A szakasz jellemzője, hogy a gyászoló lelki- állapota és kifelé mutatott magatartása erősen eltér
egymástól.
 Ebben az időszakban a gyászolóknak általában számos konkrét feladatot kell elvégezniük és a család
vagy a hivatásos segítők (temetkezési vállalatok alkalmazottai, a rokonság, a lelkész) elegendő
támogatást nyújtanak.
- átmenetileg a temetés közeledő eseménye kerül előtérbe, a halál okozta veszteség, az afelett érzett
gyász, csak amellett vagy azután következik.
 Lelkigondozói szempontból fontos, hogy a lelkész tudja, miért tapasztal a gyászolónál ebben az
időszakban olyan jól működő önkontrollt és miért változik meg — esetleg — ez a kép a temetés után.
 A pásztori pszichológia szempontjából a temetésnek igen fontos funkciója van:
- a gyászolónak először is szüksége van arra, hogy a temetési rítus (pszichológiai és nem teológiai
értelemben véve) segítségével látható és ismert külső keretek között zárhassa le a sokk és a
túlfeszített önkontroll csak rövid időn át elviselhető szakaszát.
- a temetés mint rítus tömörített, szimbolikus formában összefoglalja a gyász teljes folyamatát.
o az „utolsó útra kísérés”, a sírhoz való járulás, a koporsó lassú leeresztése a sírba: jelképesen
fejezik ki az elhunyttól való elválást.
o ha a lelkész a sírhoz vezető úton a gyászkocsi és a gyászolók között halad, akkor ez a
vonulási sorrend is az elválást hangsúlyozza.
- a temetési rítus feladata nem az, hogy a gyászolók érzelmeit helyettesítse, hanem, hogy lehetővé
tegye és kontrollálja (megkadályozza a túlműködéseket).
o a temetés lehetőséget ad a gyászoló számára, hogy kegyelmes Istenének elpanaszolhassa
fájdalmát, kiönthesse könnyeit; ez után ad — ismét rituális formában — lehetőséget
vigasztalódásra.
- a temetés mint közösségi istentisztelet a gyülekezet jelenléte által csökkenti a gyászolóban az
elhagyatottság, az egyedülmaradás, az izoláció félelmét.
- a temetés mint hivatalos aktus, nyilvánosságra hozza a gyászolók társadalmi státuszában
bekövetkező változást is.
- a temetés, mint minden rituális esemény és cselekvés általánosít:
o az egyéni sorsot a minden embert egyaránt érintő sorssal kapcsolja össze.

III.4.3. A regresszió szakasza

 A temetést követő időszakban sokszor „teljesen megváltozik” a gyászoló, környezete „szinte rá sem
ismer”.
 - hirtelen elvész az az önuralom, amelyet a temetés előtt mutatott.
- a lelkiállapotra az üresség érzésének eluralkodása jellemző
- a gyászoló úgy érzi. hogy mindaz, ami eddigi életét alkotta, meghalt.
o lelkivilága először összeomlik, elveszti eddigi orientációs lehetőségeit.
 Ennek az időszaknak nehéz meghatározni az időtartamát:
- az ortodox-izraelita rítus 30 napot biztosít e folyamat számára
- a pszichológiai megfigyelések több hónapos állapotot tételeznek fel.
 A szimbolikus kifejezésmódhoz tartozik a gyászöltözet viselése.
 Gyakori a halálvágya: ,,bárcsak én is követhetném a páromat…”
- olyan mélyreható lehet, hogy a gyászolók ebben az időben gyakran megbetegszenek.
 A gyászoló magatartásával kettősséget fejez ki:
- egyrészt jelzi, hogy szüksége van mások társaságára;
- másrészt érzékelteti, hogy egyedül akar maradni.
o pszichikai magyarázata: a gyászolónak hallgatókra szükség van, de „beszélőkre” — még! —
nincs szüksége.
 A gyász folyamata szempontjából elegedhetetlenül fontos, hogy a környezet egyfajta moratóriumot,
védett időszakot biztosítson számára, amikor úgy viselkedhet, ahogyan akar, amikor nem kényszerül
társadalmi illemszabályok betartására, „jólneveltségre”.
- ilyen értelemben regresszió (egy korábbi fejlődési szakaszba való visszalépés) következik be: a
gyászoló környezete szemében gyakran „gyerekesnek” tűnik.
 Akárcsak a gyermekkorban, a gyász folyamán is ezek a mechanizmusok a fejlődés konstruktív
hordozói, ezért káros a gyászoló számára, ha a környezete megkísérli ezeknek a hatását csökkenteni.

III.4.4. Az adaptációs szakasz

 A gyász folyamatát a különböző vallások gyakorlata általában egy évre terminálja, ezt az ún. gyászévet
gyakran egy újabb rituális aktus zárja le (pl.: gyászmise).
 Az adaptációs fázis jellemzője az, hogy a korábbi befelé fordulás mellett folyamatosan jelentkezik a
kifelé fordulás is.
- ez a környezet érdeklődésének fokozatos növekedését, az ahhoz való lassú alkalmazkodást az abba
való beilleszkedést jelenti.
 Az adaptációs szakaszban az elhunyt egy lezárult életszakasz részesévé válik és így lehetővé válik egy
új életszakasz megkezdése.
 Fontos lelkigondozói szempont: a regresszió szakaszára gyakran jellemző jelenség, hogy a gyászoló
hirtelen, irraális, elhamarkodott (gyermeteg!) döntéseket foganatosít, és hosszútávú kötelezettségeket
vállal (pl.: újraházasodás, munkahelyváltás)
- A lelkigondozó feladata ilyen és hasonló esetekben különösen nehéz:
o nem tudja arról meggyőzni a gyászolót, aki egy elhamarkodott döntésre akarja magát
elhatározni, hogy ez korai lépés.
o jobb szolgálatot tesz a gyászolónak akkor, ha igen részletesen, újra és újra elmondatja vele
mire akarja elhatározni magát, és hogyan képzeli életét néhány év múlva.
 A tapasztalatok azt mutatják, hogy minden gyászfolyamat kimenetele nyitott:
- a különböző individuális komponensektől, a környezet hatásától függ minden szakaszban, hogy a
folyamat folytatódik-e vagy elakad.

III.5. A gyász folyamata [V. Kast]

 A megfigyelések szerint a gyász olyan folyamat, amelyben négy stádium különböztethető meg (V. Kast
nyomán):
III.5.1. Az elutasítás stádiuma
 Reakciók a halálhírre: érzéketlenség, bénultság, érzelmi megrázkódtatás, első érzelmi kitörések.
 Néhány órától egy hétig is eltarthat.

III.5.2. A felszakadó érzelmek stádiuma

 Szorongás és/vagy indulati kitörések, harag, düh és mély levertség váltakozása.
 Bűntudat megjelenése.

III.5.3. A keresés és az elválás stádiuma

 Az elhunyt keresése, például életstílusban, tevékenységi formákban, belső párbeszédben.
 Kaotikus érzelmek: kétségbeesés, apátia, depresszió fázisai.
 Keresés-megtalálás-elszakadás.

III.5.4. Az önmagunkhoz és a világhoz fűződő új viszony kialakításának stádiuma

 Az elhunyt belső alakká, belső kísérővé válása, a veszteség elfogadásam önbecsülés megszilárdulása, új
kapcsolatok kialakítása.

III.6. A gyász folyamatának zavarai

 A gyász folyamata az első három szakasz bármelyikében megakadhat:
1. ha el sem indul, akkor az első szakaszban bekövetkezett fixálódásról beszélünk
2. ha a teljes vagy részleges tehetetlenség állandósul, akkor a második szakaszban maradt meg a
gyászoló
3. ha nem tud megszabadulni bizonyos regresszív magatartásmódoktól, akkor a harmadik szakaszból
nem sikerül kiutat találnia

 A következő három zavarforma a leggyakoribb:

1. Mumufikáció:
o amikor a gyászoló mindenképp életben akarja tartani a halottat, pl.: neki is megterít az
ebédnél, kikészíti a ruháit...
2. Abszolút autoritás:
o teljes függés a döntésekben attól, hogy vajon a halott mit mondana, mit szólna mindenhez
3. Depresszió:
o a moratórium kikényszerítése azt sugallja, hogy mindenki elnéző; viszont ezzel a gyászoló is
ebben a sajnált állapotban akar maradni, és könnyen válhat betegséggé a nyomott hangulat.

III.7. A gyász folyamatával kapcsolatban jelentkező vallási kérdések

 A lelkigondozó feladata, hogy vegye komolyan a gyászoló vallási problémáit és szimbólumait.
- így kialakulhat egyfajta közös keresés és a gyászolóban erősödik a megértettség érzése.
 Gyakran jelentkező témakörök:
1. Odafent majd viszontlátjuk egymást...:
o a gyászolónak szüksége van a reményre, mely képekkel megerősíthető.
2. Rövid, egyszerű temetést szeretnénk:
o elhárító mechanizmus ez; fontos, hogy a gyász folyamatát megéljék.
3. Utolsó ítélet…?
o félelmet válthat ki, a gyászoló elítélheti az elhunytat; fontos a reális emlékkép.
IV. A LELKIGONDOZÁS
 A gyászolók gyülekezeti lelkigondozásában három szintet különböztetünk meg:
1. A közvetlen személyes lelkigondozói kapcsolat, a direkt lelkigondozás.
2. A gyülekezeti tevékenységben megjelenő indirekt vagy közvetett lelkigondozás, amely a
gyülekezeti szocializáció lehetőségével a gyász feldolgozásához is hozzájárulhat.
3. A bibliaórák találkozási lehetőségei.
 A lelkigondozói beszélgetés:
- segítő kapcsolat, mégis megvannak a sajátos és egyedi vonásai:
1. a bibliai antropológia, mely a lelkigondozóban és a lelkigondozott személyében egyaránt Isten
gyermekét látja
2. az összekötő kapocs a Krisztus-test tagjainak egymásra utaltsága.
- a lelkigondozói beszélgetésnek Jürgen Ziemer gyakorlati teológus három olyan aspektusát nevezi
meg, amelyek döntőek a gyászbeszélgetésben is:
1. egyházi kontextus, amely a lelkigondozás értelmezési horizontját jelzi
2. egzisztenciális szint, amely lehetőségként a lelkigondozói beszélgetés mélységére vonatkozik
3. a hit területe, amelyben a beszélgetés alapvetően nyitott az Istennel szembeni hitkérdésekre.
- a lelkigondozói beszélgetésnek többféle lehetősége kínálkozik, körülhatárolt beszélgetési keretekkel
és tartalmakkal:

IV.1. Preventív parochiális lelkigondozás

 A gyülekezeti bibiiaórák és egyéb csoportos összejövetelek azok az alkalmak, amikor a lelkész
beszélgetéseket kezdeményezhet a gyász témájáról.
- cél: a résztvevők feleleveníthessék és kicserélhessék a gyászra vonatkozó tapasztalataikat, ige-
értésüket.
o felfedezhetik, hogy a gyász általános, minden embert egyaránt érintő folyamat, amely
mindenki számára hosszú időn át tartó megrázkódtatást jelent.
o nem csak felkészíti az életükben később bekövetkező gyászfolyamatokra, hanem lehetőséget
ad arra is, hogy korábbi élményeiket tudatosabban, hitük perspektívájából feldolgozzák.
 Abban az esetben, ha a gyülekezetben több olyan gyászoló ember is van, akiknek viszonylag hasonló
típusú a veszteségük, a lelkipásztor kezdeményezhet egy „gyászolók bibliaóráját” is, amely formájában
ugyanolyan, mint a gyülekezeti bibliaóra.
- a lelkipásztornak figyelnie kell arra, hogy a gyászfolyamat mely fázisában hívja meg a gyászolót erre
a bibliaórára: talán a legjobb a regressziós fázis.
IV.2. A temetést előkészítő beszélgetések
 Az ilyen beszélgetések a gyász folyamatának ún. kontrollált szakaszába esnek.
- központi témájuk a temetés előkészítése.
 Lelkigondozói szempontból fontos:
- eldönteni milyen utólagos lelkigondozásra lesz szükségük a gyászolóknak, kit tart különösen
veszélyeztetettnek, milyen segítségre van szüksége a családnak.
- írásban rögzíteni a szerzett benyomásokat, így megkönnyítve a későbbi beszélgetésekre való
felkészülést.
 Ezeknek a beszélgetéseknek feladata a kapcsolat megalapozása is, ettől az első találkozástól függ, hogy
mennyiben sikerül majd később kapcsolatot találnia a lelkésznek a gyászolóihoz.
 A további kapcsolat pozitív alakulása szempontjából fontos, hogy a lelkész a családokkal megéreztesse:
a temetés a családért, a hátra-maradottakért van.

IV.3. A temetést követő beszélgetések

 A parochiális lelkigondozás gyakorlatához hozzá kell tartozzék a gyászoló(k) temetés utáni
meglátogatása.
 A kapcsolat formáját tekintve ilyenkor az özvegy már nem függ a lelkésztől, szabadabban beszélhet
mindarról, amire az első beszélgetés során csak utalt.
 A gyász folyamatát tekintve ebben az időszakban elsősorban arra van szüksége, hogy a másik
meghallgassa őt.
- a hosszabb szüneteket általában nem előnyös közbekérdezéssel lerövidíteni.
- a kapcsolatot jobban erősíti, ha a lelkigondozó ilyenkor a szituációt fogalmazza meg:
o „nehéz szavakba foglalni azt, amit érez..."; „a megrázkódtatás olyan nagy, hogy már-már
elnémítja..."; „a könnyek mondják most el azt, amire nincsenek szavai...”
 Lelkigondozói szempontból ezért nem hasznos, ha a lelkész vigasztalni próbálja a sírót:
- a „sírjatok a sírokkal” újszövetségi felszólítása ebben az esetben a sírás lehetővé tételét jelenti.
o a lelkigondozó társaságában szabad sírnia az özvegynek, olyan partnerre talált, aki kimutatott
fájdalmát el tudja viselni.

IV.4. A gyászoló család

 Ha a lelkigondozónak gyászoló családdal van dolga, abból kell kiindulnia, hogy az individuális
különbségek, a családtagok gyászának folyamata, a családon belül is jelentős mértékben jelentkezhet.
 Előfordulhat az is, hogy a hátramaradottak a gyász helyett permanens családi civakodásba menekülnek,
— egy ismeretlen krízisből (gyász) egy ismertbe (családi veszekedés).
- az ilyen kettős krízisszituációkban a lelkigondozó munkáját a család lelkigondozásának szempontjai
vezetik.
V. A LELKIPÁSZTOR, MINT A GYÁSZOLÓK LELKIGONDOZÓJA
 A lelkész élet és halál átmeneti mezsgyéjén élő ember, ezért különleges terheket hordoz:
- folyamatosan szembesülnie kell a halál tényével.
- rendszeresen találkoznia kell a halál számtalan formájával.
 Hármas tehertétel van a lelkipásztoron:
1. a halállal való szembesülés
2. az evangélium hirdetésének feszültsége
3. a segítői hivatás professzionalizmusa.
 A nem megfelelési érzés a lelkipásztorban is kiváltja a védekezési mechanizmusokat:
- (1) elkerülő magatartás, (2) szerepuralom, (3) cinizmus, (4) érzelgősség.
 A lelkigondozói kompetenciát a hármas felkészültség adja:
- (1) teológiai gondolkodás, (2) emberismeret, (3) metodikai jártasság.
- ezek mögött meghúzódik még egy negyedik elvárás: (4) megtanuljon gyászolni.
o a lelkésznek korántsem azért kell megtanulnia tisztázni saját gyászait, veszteségeit, hogy erről
a gyászolónak is bizonyságot tegyen, hanem azért, hogy jobban érthesse és felismerhesse a
gyászolóban és a környezetében (a gyászrendszerben) zajló folyamatokat.
 8.
A család lelkigondozása: modellek, funkciók, válságok, a lelkigondozás
alkalmai és lehetőségei
TÉTELGAZDA: Dr. Bodó Sára Anna
IRODALOM: Hézser G.: A pásztori pszchológia gyakorlati kézikönyve. Kálvin Kiadó, Budapest,
2001. Satir, V.: Az új családműhely. A család együttélésének művészete. BFI - Budapest, én. Órai
anyag

I. CSALÁDJAIM ÉS CSALÁDOM (BEVEZETŐ)

 Az ember közösségben él:
- örömeit, kríziseit is abban éli meg.
- kölcsönösen hat ő is a közösségre, és az is rá.
 A legközvetlenebb közösség a család.
- a segítségnyújtás leghatékonyabban a családon át történhet.
 Ma a család legalább annyira igényli a lelkigondozást, mint az egyén.
- a család lelkigondozása nem azt jelenti, hogy egyidejűleg több ember lelkigondozását kell végezni.
o ha egy lelkész meg akarja tudni, hogyan segíthet, akkor előbb meg kell ismernie a családon
belüli kapcsolatokat, viszonyokat, vagyis a család közösségi rendszerét.
o jobb, ha megismerjük az előző generáció közösségi rendszerét is: ezt veszi figyelembe a
többgenerációs családszemlélet.

 A családterápiában vannak törvényszerűségek, melyek generációkon át fejtik ki konstruktív vagy

destruktív hatásukat.
- a család közösségi életére vonatkozó legfontosabb jellemzők:
a) kötődés és kitaszítás
 túl erős v. túl gyenge kötelék
b) delegáció
 jel.: kibocsátani, megbízást adni.
 negatív, ha
 korábbi szülői vágyaknak felel meg.
 egyidejűleg több, egymásnak ellentmondó delegáció van.
c) lojalitás
 konfliktus, ha a gyereknek választani kell a szülők akarata között.
d) szabályok
 generáción át ható törvények a családban.
e) mítoszok
 fellépő konkrét konfliktusok elrejtése: pl. töretlen harmónia.
f) titkok
 kronifikált családi problémák tabuizálása.

- a család életfolyamatának természetes krízispontjai:

a) házasságkötés első éve
 egymás örökségének - hozatalának teljes megismerése miatt
b) első gyermek születése
 funkcióbővülés és változás a mindennapokban
 c) második gyermek születése
 a kialakult háromszög kapcsolat az első gyermekkel átrendeződik
d) beiskolázás
 az óvoda = a gyermek első kilépése a szoros kötelékből
e) gyermek teljes kiválása a családból
 a szülők ismét házaspárrá válnak
f) nyugdíjas korba jutás
 legradikálisabb változás
g) özvegység
 visszavezet az egyedüllétbe.

 Fontos figyelembe venni a lelkigondozás során, melyik szakaszban van a család és milyen természetes
krízisformákkal áll szemben!

II. A CSALÁD CSALÁDFÁJA – A CSALÁD ÉS A TÁRSADALMI KÖRNYEZET

II.1. A „nagycsalád” néhány jellemzője
 Egész rokonsággal szoros együttélés
 Összetartó erő a mezőgazdasági munka (személyes szabadság minimálisra csökken)
 Gyakorlatias életforma (érzelmek másodlagosak)
 Modern értelmű gyerekkor ismeretlen (közösség tagja = dolgozik, amint és amit tud)
 Házasélet = családi élet (az egyedüllétük szakaszai szinte teljesen hiányoznak)

II.2. A család a polgári társadalmakban

 Az összetartás és összetartozás alapja már nem az egymásra utaltság
- a család intim közösség (van privát szféra): az én házam, az én váram!
 A munkavégzés a családon kívüli világba szorul
 Társadalmi élet zordságát a „családi fészek” melegsége ellensúlyozza
 A családalapítókat nem az érdekközösség kapcsolja össze, hanem romantikus szerelmi ideálok
 A gyermek a házasság értelmévé lesz, ezzel megváltozik a jelentősége
 Az anya, felelős egyedül az érzelmekért, az apa lesz a „fej”
 Túlterhelt elvárások vannak: mint az üzemekben itt is zavarmentes működést vár el mindenki:
- krízisek nélkül, konfliktusnak helye nincs=abszolút uralom van, a látszat minden áron megőrizendő
II.3. A család a jelenkorban
 Szembetűnő változások:
- a házasélet és a családi élet differenciálódik
o oka: az életkor általános növekedése
- kiscsaládok alakulnak ki
o oka: urbanizáció
 A gyakran háromtagú családban a gyermeknek kevés „kapcsolattanulási” lehetősége van
 A nők egzisztenciálisan függetlenebbek:
- önálló, dolgozó nők fogamzásgátlóval a kezükben
 A házas élet intim dolgait feltáró világ oldja a bensőséget
 A családi idill iránti lehetetlen irreális képek feszültséget okoznak tudat alatt
 A család regresszív- defenzív közösséggé vált, amely nélkül az egyén nem tudná elviselni a családon
kívüli életet:
- a család alapfunkciója beszűkül: a regeneráció szolgálatába kerül, nem az élet kiteljesedésének
hordozója.
 Az általános érvényű normák háttérbe szorulnak, a házaspárnak egyedül kell megtalálnia és
meghatároznia a családi élet értelmét és célját.
 Kialakult az élettársi viszony, az egyedülálló anyák és apák, a válás és az újraházasodás:
- a család nemcsak intimitását, hanem exkluzivitását is elveszítette.

III. HOGYAN „MŰKÖDIK” A CSALÁDI ÉLET

III.1. Látható és láthatatlan családtagok
 Mindazok, akik egyszer a családhoz tartoztak, maradandó nyomot hagytak maguk után és később is
hatással vannak a családi életre.

III.2. Szerep- és feladatkörök

 A család jó működése függ attól, hogy sikeresen betöltik-e az egyes tagok a maguk szerepköreit.
 Zavart okozhatnak egyes megrögzött dolgok, amik soha nem akarnak változni, holott idővel kéne: a
házaspár soha nem szólítja a másikat a nevén, csak apukám-anyukám lesz.
III.3. Határok
 Háromféle határforma létezik:
- flexibilis (vihar esetén a gyermek bejöhet a szülők ágyába)
- merev (elvből soha nem mehet a szülők ágyába)
- diffúz (bár külön szobában van a kisgyerek, mégis majdnem mindig a szülőknél alszik).
o a szülők érdeke a flexibilis határok létrehozása, mert a személyiségfejlődés szempontjából
elengedhetetlen (fejlődik, de nem akar izolálódni).

III.4. Háromszögek
 A triáda (apa-anya-gyermek) a legtermészetesebb kapcsolati forma.
- a harmadik személlyel szembenbben ismerhető meg legjobban a másik személye
o engedni kell a gyereket „bámulni”, mert tanulási folyamatának a megfigyelés és utánzás az
alapja!
 Veszélye ennek a hármas kapocsnak:
- esetleges feszültséget két fél között a harmadik kárára vezessenek le, illetve a páros kapcsolatot a
harmadik fél akaratlanul is zavarhatja.

III.5. Kommunikációs formák

 Ami a családtagok között lejátszódik, attól függ, ami a családtagokban lejátszódik előtte.
- a család nem egy személytelen mechanizmus
- a családi köteléknek hatása van az egyénre.
 V. Satir: a személyiség fejlődése az önérték-érzéstől függ.
- segít abban, hogy újat próbáljon és ezáltal értékes tapasztalatokat szerezzen.
- az önérték-érzés kialakulása, megszilárdulása és erősödése függ attól, hogy kit mennyire becsül a
családja.
- akiknek az önérték-érzése alacsony, paradox módon erős személyiség benyomását keltik (nem
engedhetnek meg maguknak semmi véletlent)
 A családon belüli kommunikációs formák (V. Satir):

1. Az engesztelő, alázatos, szolgáló típus

o Magatartásának és életbeállítottságának mottója:
 Én nem vagyok fontos, csak az, hogy te meg legyél elégedve!
o Nyelvi jellemzők:
 engesztelő, bocsánatkérő, mentegetőző, sohasem követelő.
o Megjelenés:
 igénytelen, észrevétlen, tapintatos, figyelmes; kissé görnyedt testtartás
o Önérték:
 önmaga értéktelen; mások feletti hatalma a manipulálásban áll
o A környezet reakciói:
 engesztelő, alázatos, szolgáló típus: segítőkészséggel, sajnálkozva nézi
 támadó típus: ideges, agresszív tőle, vagy kihasználja
 racionalizáló típus: lenézi
 elterelő típus: jó közönségként tekint rá.
o A segítségnyújtás lehetősége:
 a lelkigondozó feladata rámutatni a „szeresd felebarátodat, mint magadat” második
részére: mint magadat!
 nem utasítani kell, hanem a saját igényeire rámutatni.

2. A támadó-vádló típus:
o Magatartásának és életbeállítottságának mottója:
 Én tudom, hogy mi a helyes, neked azt kell tenned, amit mondok!
o Nyelvi jellemzők:
 folyamatos általánosítás, negatív formában feltett kérdések.
o Megjelenés:
 nyers, szilárd, hangos, parancsoló; kinyújtott mutatóujjal
o Önérték:
 legnagyobb félelme, hogy másik felismerik gyengeségeit.
o A környezet reakciói:
 támadó típus: agresszíven harcba száll
 engesztelő, alázatos, szolgáló típus: megijed és visszahúzódik
 racionalizáló típus: érdektelennek találja, vagy saját fegyverével küzd
o A segítségnyújtás lehetősége:
 tragikumuk abban van, hogy észlelik a környező realitás igényeit, de képtelenek
mások másságát elismerni és felismerni, minden csak az ő látószögükben létezik.
 a lelkigondozó célja: megértettség érzetet sugározni felé.
  meg állítja a folyamatos általánosításban, és közben kifejti, miért állítja meg,
hogy a másik érezze, fontos a lelkigondozó számára, hogy megismerje
pontosan

3. Az intellektualizáló, racionalizáló típus:

o Magatartásának és életbeállítottságának mottója:
 Az életet logikusan szemlélve kell megállapítani, hogy mi a helyes és mi nem.
o Nyelvi jellemzők:
 hideg, tárgyilagos, magyarázó; minden érzelmi színezet kerülése, személytelen
fogalmazás, monoton hanghordozás.
o Megjelenés:
 monoton testtartás, csökkent gesztusok és mimika.
o Önérték:
 addig tudja magát becsülni, amíg nem enged az érzelmeknek.
o A környezet reakciói:
 racionalizáló típus: visszahúzódik, vagy maga is előadásba kezd
 engesztelő, alázatos, szolgáló típus: csodálattal reagál és magát egyre
jelentéktelenebbnek érzi
 támadó típus: megkísérlik belefojtani a szót, vagy nem figyelnek rá
o A segítségnyújtás lehetősége:
 a lelkigondozó feladata a szimbolikus értelemben vett monotónia feloldása, ez lassan
és sok empátiaközléssel lehetséges.
 sok elismerést kell adni számára, ehhez részben át kell vegye beszédmódját, és
fokozatosan irányítja a figyelmet a nem verbális érzelmekre.

4. Az elterelő típus:
o Magatartásának és életbeállítottságának mottója:
 Mindegy, hogy mi, fő, hogy történjék valami új!
o Nyelvi jellemzők:
 meglepő-szellemes megjegyzések, amelyek elterelnek a témáról, gyakori
témaváltások.
o Megjelenés:
 túlfűtöttség, fékezhetetlen temperamentum; extravaganciára, feltűnésre való törekvés.
o Önérték:
 az általános figyelem középpontjában érzi magát értékesnek.
o A környezet reakciói:
 elterelő típus: megkísérelnek konkurálni
 engesztelő, alázatos, szolgáló típus: félelem ébred benne, visszahúzódik
 támadó típus: vak dühvel vagy érdektelenséggel reagál
 racionalizáló típus: elfordulnak az ilyesfajta „esztelenségtől”
o A segítségnyújtás lehetősége:
 ez a típus képtelen önmaga, mások és környezete dolgaira és eseményeire reális
érzékeléssel reagálni, mert fél, hogy nem kívánt érzések támadnak benne.
 állandóan kaotizálnak, amit a beszélgetésvezetéssel meg kell akadályozni
 más részt az érzelmektől való félelmet csökkenteni kell

 A típusok ismerete fontos:

 - a család, mint közösségi rendszer egyetemességében is az egyik kommunikációs forma által hat a
környezetére, az idegenekre.
- a családot látogató lelkész hamarosan megérzi, hogy milyen családdal áll szemben.

IV. HOGYAN KELETKEZNEK ÉS MILYEN TÉNYEZŐK HORDOZZÁK A CSALÁDI

KONFLIKTUSOKAT
 Alapvető folyamatok, amelyek:
- egyrészt elengedhetetlenek a családi élet megszervezése szempontjából
- másrészt, bizonyos feltételek mellett, konfliktusok kialakulásához és állandósulásához vezethetnek.
IV.1. Szabályok és tabuk
 Az ember egyéni és közösségi élete szabályokat, törvényeket igényel.
- a teológiai gondolkodás nagy témája az életet szolgáló törvény, a szabadságot szolgáló törvény, és a
legalizmus feszültsége.
 Minden családnak meg vannak a maga törvényei, és tapasztalja a feszültséget a legalizmus és a
megelevenítő törvény között.
- a lelkigondozó feladata a család támogatása a megelevenítő és megnyomorító törvények közti
feszültségben.

a) Hogyan keletkeznek a törvények, szabályok a családban?

o A család közösen (egyetértésben), vagy egyes családtagok hozzák a törvényeket.
 az ilyenek segítik a család életvitelét és az egyénekét is; az összes többi, állandó
konfliktusforrássá válik.
o A törvényadó lehet: a legidősebb, leghangosabb, legerősebb, leggyengébb személy is.
o Ezek jellemzője, hogy csak egy személy igényeit elégíti ki, a többiek számára inkább teher
(parancsba lett adva valami)
o Van, hogy „észrevétlenül alakulnak ki” pl.: mi ezt mindig így csináljuk.
o A miért és kinek jó kérdésekre nincs válasz.

b) A szabályok értelmezése
o Létező családi szabályt lehet más-más módon értelmezni.
 egyénileg egy szabályt másként értelmezhetnek a személyek: pl. az apa mondja, hogy
mosogassanak a gyerekek.
 a kisebbik úgy érti, hogy akkor kell neki, ha a testvére nem tette meg, más
elfoglaltság miatt
 a nagyobbik pedig úgy, hogy ha parancsot kap rá személyesen, akkor az ő
dolga
o A család lelkigondozásának fontos feladata a szabályok felfedése, egyértelműségük
felülvizsgálata és azok aktualitásának tisztázása.

c) Ha a szabályból tabu lesz....

o A szabály lényege a szabályozás, biztosítás – gyakran úgy szembesülünk ezekkel, hogy
felsorolva látjuk, hogy mit nem szabad.
o Tabu lista, aminek léte és tartalma megkérdőjelezhetetlen, felülvizsgálhatatlan.
 pl.: „A másiknak hinni kell” - nem szabad visszakérdezni, mert az bizalmatlanságot
tükröz
 „ha nem értesz, a te hibád” - nehézfelfogásúnak tűnik fel az egyik fél és ez
kisebbrendűséget ragaszt hozzá és elvezet oda, hogy nem mernek kérdezni a
családtagok.
  „a rosszról nem kell beszélni...” - egyedül maradhatnak a problémáikkal a tagok.

 A családi szabályokat 3 csoportba lehet rendszerezni:

- emberséges – embertelen
o indokolt esetben elnézhetőek illetve soha meg nem szeghetőek
- nyílt – rejtett
o amiről lehet beszélni, és amit jobb nem erőltetni
- konstruktív és destruktív:
o pénzügyben – konstruktív: beszéljük meg, hogyan takarékoskodjunk; destruktív: ez a te
problémád.

IV.2. Célok és hozzájuk vezető utak

 A családnak az értelme és funkciója:
- családtagokat segítse az életfontosságú céljaik elérésében
o lehetővé tegye az érzelemviláguk fejlődését
o lehetővé tegye a képességeik, erősségeik felfedezését és kibontakozását
o lehetővé tegye önálló véleményük és világképük megtalálását.
 Minden tag törekszik arra ösztönösen, hogy megfelelő részt kapjon az emocionális, a hatalmi és az
individualizálódás területén.
- ezek elérése attól függ, hogy a közösségi rendszer ezt lehetővé teszi-e; ad-e rá teret, időt, energiát.
o ha egy cél elérése sikertelen, akkor az a család tér-idő-energia gazdálkodásának helytelen
mivoltára is visszavezethető.

a) A család élet-tere
o van a mindennapi tér: ház, környezet, a mindennapi tevékenységek helyszínei
o van az elvont tér: a lehetőségek, elképzelések számára biztosított tér.
o ezzel a térrel való élést legjobban a határok mutatják:
 pl. kinek van és kinek nincs szobája, íróasztala, hogy mikor érzik magukat családnak -
csak ebédkor, vagy akkor is, ha külön vannak a szobáikban…
 a határok formája a szabadidő felhasználásában is megmutatkozhat: hova és milyen
gyakran mennek el (ha kevesebbszer, akkor rendszerint azonos helyre).
o a lelkigonozónak ezeket számba kell venni, hogy felmutathassa, kinek, milyen közelségre-
távolságra van igénye.

b) A család és az idő
o érdemes áttekinteni, mire szánnak időt a családtagok:
 mekkora sújt tesznek a pontosságra; hogyan terveznek előre; kinek mire kellene
jobban odaszánni az időt.
o egyen-egyenként meg lehet őket kérni, hogy rajzolják le körcikkelybe, mire megy el az
idejük.
 ez megmagyarázza a szinkronzavart, amit egymással kapcsolatban érezhetnek a tagok
(pl.: apa reggel összeszidja a gyereket, mert valamit elfelejtett, ezt a gyerek délben
elmondja anyának, aki este összeszidja apát, hogy miért kellett, mivel a gyerek már
alszik, apa másnap reggel szidja a gyereket, hogy miért kell anyához rohanni. stb.)
o a család gyakran időtlenségben él,azaz nem tudja helyesen integrálni a jelent, múltat, jövőt.
 múltbeli orientáció: a család a múltról beszél, hogy mennyivel másabb volt
 jelenbeli orientáció: hiába élnek x éve együtt, csak a jelenre figyelnek,
 jövőbeli orientáció: állandó tervezgetések vannak
  a család úgy tűnik, nem bír időérzékkel, úgy mutatják be az életüket, mintha
végtelen lenne.
o a család életfolyamatai egymást követő szakaszok, és ezek összefüggéseit figyelembe kell
venni.
 ha a család időzavarban van, évre pontosan kell az eseményekkel haladni velük, a
múlttól a jövőbeni terveikig: retro- és prospektív vizsgálódás.

c) A család és az energia
o a lejátszódó folyamatok energiába kerülnek, és az egyes családtagoknak lehetőséget
nyújthatnak energia felvételére: energiát ad az egyik, abból a másik kaphat.
 pl.: anya elismerést kap a házimunkáért, vagy csinosnak tartják  ha ez a szükséglet
nincs kielégítve, akkor paradox módon panaszkodásban mutatkozhat meg.
o jó energiagazdálkodás, ha nincs a családtagokon túlterhelés.

d) A céldimenziók
o a tér-idő-energia teszi lehetővé, vagy akadályozza a családtagokat a céldimenzióik
kifejlődésében, kibontakozásában és elérésében
 az érzelmi-emocionális dimenzió: érzelemvilág kifejlődése (érzelmeik mennyire
kapnak helyet a családi életben)
 a hatalom dimenziója: képességek kibontakozása (erősségek, gyengeségek egyéni
tolerálása, elfogadása)
 az individuális dimenzió: identitás megtalálása (mennyire szabad eltérni retorzió
nélkül a családi véleménytől).

V. A CSALÁD LELKIGONDOZÁSÁNAK SPECIÁLIS MÓDSZEREI

 A legfontosabb metodikai elemek a család lelkigondozása tekintetében:

V.1. Ismerkedés, kapcsolatfelvétel

 A lelkigondozó belépésének célja:
- az egyes családtagokkal kapcsolatot teremteni (egyenként), és éreztetni, hogy számára mindenki
egyaránt fontos.
 A lelkigondozó szerepe:
- indítja és moderálja a beszélgetéseket
- a kapcsolat felvétel kellemes, pozitív témákkal kell történjen.
- teret kell hagyni, hogy mindenki kibeszélhesse magát.
- megfigyelőként van jelen, és jegyzi, hogyan kommunikálnak, viszonyulnak egymáshoz a családtagok
 Az ismerkedéses beszélgetés:
- kb. 10-15 percet vegyen legalább igénybe
- ez után vezesse át azt a következő szakaszba: az egymással folytatott kommunikációról,
véleményekről szóló beszélgetésekbe..

V.2. Hálózatos kommunikáció

 A szakasz jellemzői:
- annyira kevésbé folyik bele a lelkigondozó a beszélgetésbe, amennyire csak lehet.
o ha látszólag neki is szegeznének egy-egy dolgot, akkor jelezze tekintettel, kézmozdulattal,
hogy most nem közte és a családtag között folyik a beszélgetés, hanem az egyes tagok
között.
- kiderül, mi az a téma, ami a leginkább foglalkoztatja a családot
 - kiderül, hogyan beszélnek egymással, és hogy ebből kifolyólag milyen segítségre lenne szükségük.
 A lelkigondozó szerepe:
- ha elegendő információra tett szert, akkor elismerő összefoglalással zárja le a szakaszt.
o elismerő formában meghatározza, ki milyen hozzáállású a témához.
 a család megtudja, hogy milyen módon tárgyalják a problémákat.
 nem szupermegoldást prezentál, hanem a megoldáshoz szükséges feltételek megteremtésére törekszik.

V.3. Lépcsőzetes beszélgetés

 A lelkigondozó szerepe:
- lehetőséget ad, hogy ne csak vélemény csere legyen, hanem megismertessék az elképzelésüket a
hátterével együtt
o így jobban átláthatják a másik véleményének mikéntjét, és hogyanját.
- rövid, irányított mondatokkal kell moderálni ezt a szakaszt.
- sorban, lépcsőzetesen kell minden családtagnak teret adni, hogy hozzászólhasson.
o ez által az esetlegesen közvetlenül érintett (a témában) kikerülhet a „tűzvonalból”, és
csökkenhet az esetleges feszültség.

 Metodikai elemek:
a) A probléma súlypontjának áthelyezése az egyénről a családra
o a lelkigondozó tudja és felszínre hozza azt amit a család csak öntudatlanul érez: egy családtag
problémája mindig a család problémája is.

b) Pozitív átfogalmazás
o ez a fajta átfogalmazás pozitív légkört teremt, és rádöbbent, hogy ne csak negatív nézőpont
legyen jelen.
 érezhetővé teszi a lelkigondozó hitét, feltünteti, h a reményt nem szabad elveszteni;
 igyekezni kell a nehézséget úgy tekinteni, hogy mi módon válhat a javukra: pl. a
gyerek sokat töpreng, bizonytalan ↔ döntés előtt komolyan mérlegel...
o visszás is lehet ez, mert ha rosszul sikerül, akkor ironikus reakciók lesznek.

c) A metaforák, képek segíthetik a családot abban, hogy önmagát mintegy kívülről szemlélve
jobban megértse a lejátszódó folyamatoka.
o magyarázva szemléltetni a családnak a saját helyzetüket.
 ezt akkor alkalmazzuk, ha sikerül a család élethelyzetéhez közeli hasonlatot hozni,
hogy könnyebb megértést segítsünk elő.
o a kép teljes megalkotásába vonjuk be a családot is, hogy megtalálják saját sajátosságaikat
benne.

V.4. A kisebb egységek önállóságának fejlesztése

 Ha a lelkigondozó hosszú időn át marad kapcsolatban a családdal, akkor a kisebb egységek (szülők,
gyerekek) önállóságának a megtalálásában kell segédkezzen.
- a szülői kívánságok nem lesznek légből kapottak
- a gyerekek felelősen megfontolják, mit tudnak teljesíteni.
o a felelősségi formák nyilvánvalóvá lesznek.

V.5. Megállapodások
 A következő beszélgetésig ki, milyen célt tűz ki maga elé.
 Alapszabály:
- eleve csődre ítéltettek a negatív megállapodások (pl. nem fogunk veszekedni)
- jobb esélyeket biztosít, ha megdicsérik a tagok egymást, ha a veszekedést kiváltó ok elmarad (pl.:
kitakarít a gyerek, mindenki pontosan ér haza, stb.)
o a pozitív elhatározásokat könnyebb betartani, nagyobb a hatása a családi légkörre.
A család lelkigondozásának lefolyását a következő táblázat foglalja össze:

V.6. A család lelkigondozásának kiértékelése

 Egy lehetséges példa a kiértékelésre:

7. A beszélgetés előzményei
o Hogyan jött létre, milyen okból történt a látogatás?
o Előzetes információk a családról? — mennyiben befolyásolták a lelkészt?
o Milyen fejlődési szakaszhoz áll a család legközelebb?
8. A beszélgetés lefolyása
o Rövid feljegyzés (problematikus részek részletesebben is)
9. A család közösségi rendszerének jellemzői
o Ki tartozik a családhoz? Differenciált feladatkörök?
o A többgenerációs szemlélet aspektusaira utaló jelek? — Mennyiben van jelentőségük a család
mai életében?
o Milyenek a családon belüli határok?
o A családtagok egymáshoz való kapcsolata? (háromszögek, koalíciók)
o A családtagok ülésrendje (mire hívja ez fel a figyelmet, milyen kép válik nyilvánvalóvá?)
o Kommunikációs formák: mennyiben sikerült az egyes kommunikációs formáknak
megfelelően vezetni a beszélgetést?
o Feltűnő jelenségek a családi élet dimenzióiban (tér, idő, energia stb.)?
10. A lelkigondozó szubjektív benyomásai
o Hogyan sikerült az ismerkedés szakasza? Ki marad ki? Ki triangulált?
o Hogyan történt a probléma súlypontjának áthelyezése?
 o Pozitív átfogalmazások hatása?
o Alegységek autonómiájának növelésére szükség volt?
o Hogyan érezte magát a lelkigondozó?
 mikor miért magabiztos
 mikor/miért bizonytalan
o Kit hagyott figyelmen kívül/miért? Kit vont be állandóan a beszélgetésbe?
o Milyen a család alaphangulata? Hogyan hatott az rá?
11. A befejezés lezárása
o Születtek megegyezések? Melyek pontosan?
o Milyen problémák maradtak megoldatlanok?
o Megegyeztek újabb beszélgetésben? Ha igen, akkor következik az
12. Előkészület további beszélgetésekre
o Mi a lelkigondozó elképzelése, célja, amit a családnak szerinte el kellene érnie?
 Mennyiben egyeznek ezek a család nyilvánvaló céljaival?
o Mit érhet el a család a következő beszélgetés során (minimális cél)?
 Az egyes családtagok és a családi közösség milyen pozitív tulajdonságai segíthetnek
ebben?
 Milyen személyes képességei segíthetik a lelkigondozót ebben?
 Mire kell különösen figyelemmel lennie a következő beszélgetés során?

VI. A CSALÁD ÉS AZ EGYHÁZ

 Az egyházi-gyülekezeti gyakorlat a kazuáliák által kíséri végig a családot életútján:
1. Házasságkötés:
o a párnak előtt számos feladat áll, melyek meghatározzák élethelyzetüket.
2. Gyermekkeresztség:
o a gyermek megváltoztatja a közösségi életet: a házasélet mellett ki kell alakítani a családi
életet.
o a keresztség felhívja a szülők figyelmét, hogy a gyermek nem az ő tulajdonuk.
3. Konfirmáció:
o a fiatalok útkeresésével szorosan összefügg, a hasonló gondolkodású fiatalok önálló közösség
értelmezését és keresését segítheti.
4. Temetés:
o az élet lezárásakor fokozottan jelen kell lennie a pásztori lélektannak.

 A pásztori lélektan szempontjából a házasságkötés, keresztelés, konfirmáció és temetés funkciójukban

lelkigondozói alkalmak is egyben.
- esetenként intencionális (céltudatos) lelkigondozásnak nevezzük őket
- a kazuáliáknak maguknak lelkigondozói szerepük van.

VI.1. Házasságkötés
VI.1.1. Előkészületek
 Az előkészítés nem az esküvő előtt történik, hanem az ifjúsági munka alatt, melynek lezárása munkának
a lezárása az áldás.
 Az „átlagos" házasulandó, minden előkészítés nélkül megy az „esküvőre".
- a lelkész az első találkozás folyamán gyakran hamarosan érzi, hogy hosszú és alapos lelkigondozói
munkára lenne szükség ahhoz, hogy a pár közös életét szilárdabb alapokra helyezhesse.
o mindez egy beszélgetésben nem végezhető el és nem is ez a „rendelt idő".
 A házasságkötés megáldását előkészítő beszélgetés:
 - nemcsak a házasulandók, hanem a pár megismerésére is alkalmat ad.
- a pár lelkigondozását szolgálják.
- jellegénél a 2x1 = 1 szemléletmódot követi: két személy egy házassági kapcsolatba lép.
- a lelkész arról tájékozódik, hogy mi jellemzi ezt a páros kapcsolatot:
o minek örülnek, mik az erősségeik, és mitől félnek, mik a gyengéik.
- a jövőre irányulnak, nem csak az „esküvőre”.

VI.1.2. Lelkigondozói szempontok

a) A házasságkötést megáldó istentisztelet:
- egyrészt áldást fejez ki: azt, hogy Isten megáldotta az emberpárt (I. Móz. 1, 27).
- másrészt a pár szempontjából tekintve páros vallástétel Isten és a gyülekezet előtt.
o a pár figyelmét fel kell hívni az ebből adódó szabadságra és felelősségre.

b) Gyülekezeti-lelkigondozói feladat a nemzedékeket összekapcsoló közösségek mellett a hasonló korúak

és hasonló életszakaszban élők egymáshoz vezetése
- külön, rendszeres alkalmak biztosítandók az új házasok számára.
o a hasonló életszakaszban élők „egymás terhét hordozhassák".

c) A házasulandók lelkigondozásának része a szülők lelkigondozása is.

- a gyermekek házasságkötése a szülők szempontjából elválás.
o nagy feladatok várnak rájuk: búcsúvétel (gyász-folyamat).

- segíteni a búcsúvételt
o a gyermekeitől búcsúzó szülő számot ad önmagának — lelkigondozója segítségével — arról,
hogy mi minden zárult le végérvényesen számára.
- segítség az új szerepkör megtalálásánál
o hogyan fogják kitölteni az anyós, após feladatkörét, egyáltalán mit jelent számukra ez.
o hogyan fogják, tudatosan alakítani a „másik" szülőpárhoz való viszonyukat.
o a szülőkből, ha a gyermekek önállók lesznek újra házaspár lesz.
 a házaspárrá válás és a házaspárrá vissza-válás kapcsolhatja össze őket.

VI.2. A keresztelés
VI.2.1. Előkészületek
 A keresztség, mint szimbólum kifejezi, hogy a gyermek nem tulajdon, hanem Istené!
- ez az esemény a „szabadon engedés” első élménye.
o ehhez az eseményhez lelkigondozói beszélgetések kell, hogy párosuljanak.
 Az intencionális (célzatos) lelkigondozás itt sem a keresztelést előkészítő beszélgetést jelenti.
- a gyermeket váró szülőknél tett előzetes családlátogatás adhat felvilágosítást arról, hogy szüksége
van-e a leendő családnak lelkigondozói segítségre
- különösen az első gyermek érkezése jelent alapvető változást a szülők számára
- hatékony segítséget nyújthat a gyermeket váró szülőknek, ha a gyülekezetben van „fiatal szülők
köre”

VI.2.2. Lelkigondozói szempontok

 A kereszteléshez kapcsolódó családlátogató lelkigondozás főbb témái:

a) a házaspárból családdá váló folyamattal jelentkező új feladatkörök és pozíciók betöltése

- feleség  anya; férj  apa
b) a nagyszülőkhöz való viszony átalakulása
- az unoka által (újra) szorosabb kapcsolatba kerülhetnek a fiatal családdal és ez veszélyeztetheti
annak függetlenségét;

c) felvilágosítás a terhességgel és gyermekággyal járó, természetes pszichikai jelenségekről

- a terhesség és a gyermekágy ideje egész sor ambivalenciát válthat ki a házaspárban.
o a születendő gyermek feletti öröm — az eddigi életmód feladásával kapcsolatos
bizonytalanság, félelem.
o ambivalencia alakulhat ki a leendő anyában születendő gyermeke egészségét illetően (nem
fog- e valamilyen veleszületett betegségben, zavarban szenvedni); bizonytalanság, hogy a
szülés-szoptatás után sikerül-e fölösleges testsúlyától megszabadulnia.
o a születés után gyakran jelentkezik levertség, depresszív hangulat, amely természetes
pszichikai reakció.

d) Ha a családhoz már gyermekek is tartoznak, az új családtag megjelenése az ő számukra is jelentős

változást jelent.
- a gyülekezeti gyermek- munkában ezért helyet kell kapnia ennek a témának is.
- ajánlható a testvér(ek) bevonása a ke-resztelési szertartásba is

VI.3. A konfirmáció
VI.3.1. Előkészületek
 A konfirmáció a pásztori lélektan szempontjából a fiatalok önállósulásának ünnepélyes kifejezésre
juttatása.
- egybeesik a serdülőkorral, amelynek jellemzője az is, hogy a fiatalok nem a felnőttek közösségét
keresik, hanem a hasonló korúakét.
o a konfirmált fiatalok természetes közössége a gyülekezetben az ifjúsági kör, amely akkor
válik számukra segítő közösséggé, ha abban az őket egzisztenciálisan érintő témák kapnak
helyet.

VI.3.2. Lelkigondozói szempontok

 Az intencionális lelkigondozás a konfirmációhoz kapcsolódva az érintett családok lelkigondozását
jelenti:
- támogatást arra nézve, hogy a fiatalok önállósulását ne akadályozzák, hanem lehetőségeik szerint
megértsék és, amennyire tudják, támogassák.

VII. KÉT KRÍZIS: A HÁZASSÁGI ELVÁLÁS ÉS A TERHESSÉGMESZAKÍTÁSA CSALÁD ÉS

AZ EGYHÁZ
 E kettő az élet két legsúlyosabb krízispontja.
 Létrejön a kapcsolat, ha:
a) nagyobb a bizalmuk a lelkész felé, mint az elítéléstől való félelem
b) a lelkész sola gratia alapú teológiai állásponttal rendelkezik és így kompetens a beszélgetés
levezetésére
c) volt megelőző lelkigondozás, családlátogatás

VII.1. A válási krízis

VII.1.1. A váláshoz vezető utak
 A családnak olyan sok igényt kell kielégítenie, amire eleve képtelen:
- anyagi szükségletek, jólét biztosítása; házastárs ellátása; gyermek jövőjének biztosítása; rokonsággal
kapcsolattartás; baráti társaságok megtartása; házastársi kapcsolat életben tartása.
o ezeket helytelenül sokszor ráadásul hierarchikus rendszerbe is teszik, aminek a végére kerül
maga a házastársi kapcsolat.
- ha valami idő hiányában szenved csorbát az a sor végén kezdődik.
- ilyenkor külön le kell ülni és átbeszélni az időbeosztást.

 Az irreális emocionális elvárásokon alapuló kapcsolat:

- fojtogatóan szoros a kapcsolat, ezért el kell távolodjanak egymástól kissé, hogy együtt
maradhassanak.
o az igényektől és nem a partnertől kell megválni ekkor.
- egymás megismerése és nem az ideálok házassága kell legyen a központban.

 A „csábító” harmadik fél:

- a megcsalt fél tudja, mit keres a másik a „harmadiknál”: tud vele nevetni, kedves lenni, stb.
o ezzel ki is mondja, hogy mit kellene neki tenni, hogy ne legyen szükség a harmadikra.
 ez mutatja meg, hogy hol tört meg a házasságuk.
- a krízis megoldásában a „bűnösség” kérdése irreleváns, sőt nehezíti azt.
o a krízisben levő harmadik nem az okozó, ha így állítjuk be, akkor később sem lesz változás.
VII.1.2. Válás: valakitől vagy valamitől?
 Gyakran a válási szándék nem a partnerre hanem egy tarthatatlan állapotra irányul:
- felismerhető, hogy milyen irányba kell indulni a megoldáshoz.
 Meg kell válni:
- attól a romantikus álomtól, hogy a házasság tíz-húsz évi együtt- lét után is ugyanolyan marad, mint
kezdetben.
- attól a tévedéstől, hogy a házasságot élni kell, nem pedig beszélni róla.
- attól a hiú reménytől, hogy a „rossz emlékeket" egyszerűen el kell felejteni, anélkül, hogy azokról
beszélnénk.
- attól a tévképzettől, hogy a partner olyan, amilyennek én képzelem, amilyennek én szeretném látni
— olyan „jó" vagy olyan „gonosz".
- attól a mindig-harmonikus-házasság illúziójától, hogy a házastársi kapcsolat mindig mindenkinek
minden igényét azonnal ki tudja elégíteni.
- attól a (kényelmes) igénytől, hogy a másiknak mindig tudnia kell, mire van nekem szükségem,
igényeimet nem kell kimondanom.

VII.1.3. Lelkigondozói szempontok

 A lelkigondozói beszélgetés elején nyilvánvalóvá kell, hogy váljon:
1. A lelkigondozó számára az ember fontosabb mint a házasság.
2. A beszélgetések célja az, hogy a kibeszélhetetlen kibeszélhetővé váljon, — minden.
3. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a beszélgetés(ek) elején tisztázódjék, mi a beszélgetés témája:
nem az, hogy „elváljunk-e, vagy sem", hanem az, hogy ,,mi okoz számunkra újra és újra
elviselhetetlen csalódást" vagy „mit tudom megadni a másiknak és mit nem".
- a lelkigondozó azért vesz részt a beszélgetésben, hogy vezesse azt, segítséget nyújtson a témák
megfogalmazásához, megbeszéléséhez és teológiai és emberismerete alapján, új szempontokra hívja
fel a figyelmet.
 o így érheti el a lelkigondozó azt, hogy a döntőbíró szerepköréből kikerüljön a házaspárt saját
útjuk megtalálásában segítse.

 A válás teológiai értelmezése:

- a válás a bűn kategóriájába esik, ám a lelkigondozó nem azért fogadja el őket, mert egyetért az
eljárásukkal, hanem mert hozzáállásával hirdeti a kegyelmet.

 A válás lefolyásának szakaszai:

1. Házaspár krízisbe jut:
o elégedetlenek, csalódottak, elhidegülnek, szenvednek az állapotban
 itt a feszültség csökkentése a cél, az igények megfogalmazása és vizsgálata.
2. A válásról valódöntés nyitott:
o nyíltan beszélnek erről, mint opcióról (patt szituáció)
 itt a különbségek felderítése, rendszerezése áll előtérben; ennek megléte könnyíti a
reális döntést.
3. A válás eldöntött tény:
o az adminisztratív lebonyolításon szorgoskodnak, búcsúznak (akár állandó veszekedéssel is!)
 itt a cél, hogy emberhez méltó módon zárják le (helyesen gyászolni)
4. A válás megtörtént:
o a formai válás nem jelenti, hogy lelkileg is elváltak volna egymástól, és sok gyakorlati kérdés
még összetartja őket.
 a feladat az átélt krízis traumatikus élményeinek feldolgozása.

VII.2. Terhességmegszakítás
 A terhesség-megszakítás sokrétű krízis megjelenési formája.

VII.2.1. A konfliktus dimenziói

 Jellemzői:
- pánik, szégyenérzet, lelkiismereti válság, saját maga v a partnerrel szembeni agresszió, egyedül-
maradás érzése, környezet közönye vagy elítélése.
 Ez krízist indíthat a lelkigondozóban:
- kinek a lelkigondozója: leendő anyáé, születendő gyermeké, mindkettőé?
o a lelkigondozónak mérlegelnie kell, tudja e felelősen vállalni ezt a beszélgetést.
- ambivalens érzés van ilyenkor a krízisbe jutott emberben:
o meg akar szabadulni a gyermektől illetve meg akarja tartani azt.

VII.2.2. A terhesség-megszakítás elhatározásának folyamata

 Nem pillanatnyi elhatározás, hanem hosszú folyamat eredménye, melynek fokozatai:
1. a terhesség feletti öröm és a miatta levő félelem (anyagi, pszichikai, szociális)
2. a gyilkosságtól való félelem és az abortusz elhatározása ütközik
3. vállalná, de a környezet nyomására belemegy az abortusz melletti döntésbe
4. az érintettek kételkednek a döntés helyességében, viszont a körülményekre hivatkozva hoznak
döntést...
5. a döntés visszavonhatatlan

VII.2.3. A döntést befolyásoló faktorok

 A terhességmegszakítás gondolatának jelentkezése és a végleges döntés megszületése közötti időben
különböző faktorok befolyása érvényesül:
1. Az érintettek személyiségének struktúrája és személyiségfejlődésük folyamata:
o a korábban szerzett tapasztalatok, átélt traumák meghatározzák, hogy most milyen mértékben
képesek a rizikó vállalására.
2. Az egyéni cselekvést minden esetben meghatározza az egyéniségfejlődés folyamán kialakult
individuális értékrendszer.
3. A házas vagy élettársi kapcsolat jelenlegi állapota
4. A környezet által meghatározott és abból átvett normatív igények.
5. Pszicho-szociális normák, — mint pl. a „család szégyene”, „bukott nő" stb.
VII.2.4. A döntéstől való elidegenedés folyamata
 Amíg az elhatározásból valóság lesz, hosszú, soklépcsős folyamat játszódik le.
- lényege az, hogy az érintett személyek csupán részfeladatokat kötelesek vállalni, és így, ha
egyáltalán, akkor úgy érezhetik, hogy őket csak részben terheli felelősség, amely megoszlik, és
elviselhetővé válik.
- ez a láncolat másrészt elég hosszú ahhoz, hogy a terhesség megszakítását kívánó pár vagy asszony
részben vagy teljesen objektumnak és nem aktívan cselekvő személynek érezze magát.
o ez a folyamat a következő három ún. hatáslánc formájában játszódhat le:

1. Pszicho-morális hatáslánc:
a) a döntő személyeknek semmit sem kell tenniük döntésük megvalósításáért
b) az abortuszt javasló orvos nem tesz életet veszélyeztető dolgot
c) a beavatkozást végző orvos megbizonyosodik, hogy törvényes-e, ha igen, akkor
kötelessége szerint cselekszik
d) a terhes asszony törvényesen engedélyezett beavatkozásnak vetette magát alá.
senki nem érzi úgy, hogy pszicho-morálisan elítélendőt tett volna.
2. Ökonómiai hatáslánc:
a) a terhesség-megszakítás nem okoz anyagi megterhelést az érintetteknek
b) a gyermek felnevelése évtizedekig tartó anyagi megterhelést jelentene a szülők
számára
a gyermekről való lemondás anyagi nyereséget jelent.

3. Pszicho-szociális hatáslánc:
a) leendő anya bizonytalan a jövőbeli fokozott feladatok kilátása miatt
b) az apát hasonló gondolatok foglalkoztatják
c) nagyszülők tagadó hozzáállása (nem segítőkészek, hogy a fiataloknak könnyebb
legyen)
d) a baráti kör hangoztatja, hogy nagy teher lesz számukra
e) a munkaadó kijelenti, hogy ez törést hoz az anya karrierjében
f) a szállásadó közli: az ő lakásában nincs hely gyereknek
a döntést nem az anya hozza meg, hanem a külső körülmények diktálnak.
 Ez a három hatáslánc egyidejűleg hat.

VII.2.5. A lelkigondozás szempontjai

 Legelső cél: kivezetni a „megtartsuk vagy ne tartsuk meg?” kérdésből.
- a kivezetés átvezetést jelent következő kérdésekbe:
o milyen állapotban vagyunk, amikor dönteni akarunk, és hogyan befolyásolja lelkiállapotunkat
a döntés?
 o milyen külső, idegen befolyások hatása alatt állunk, milyen mértékben áll fenn annak
veszélye, hogy nem mi, hanem azok döntenek helyettünk?
o mi valójában a döntés tárgya: a születendő gyerek élete vagy a magunk életében bekövetkező
változások?

 A beszélgetés mindenképpen partner-központú kell legyen:

- a lelkigondozó olyan kapcsolatot és atmoszférát teremt, amely a partner számára lehetővé teszi a
félelmek, a szégyenérzet, az egymásnak ellentmondó érzelmek vállalását és kimutatását. így
teremtődhet meg a felelősségteljes döntés lehetősége, — miután a kaotikus érzelmi állapot
rendeződött.
o a lelkigondozó megteremti a későbbi döntés feltételeit a félelem szintjének csökkentése által
 a metanoia-hoz a katharsis-on át vezet az út, a megújulás előtt a bénító gondoktól-
félelmektől való megszabadulás áll.
- A beszélgetés során a következő kérdés kerül a középpontba: hogyan oldhatóak meg azok a
nehézségek, amelyek a gyermek vállalását akadályozzák?
- A beszélgetések lefolyását a következő folyamat jellemzi:
o ha a lelkigondozónak sikerült olyan kapcsolatot kialakítania, amely csökkenti a feszültséget,
akkor a terhes asszony (vagy a gyereket váró pár) először negatív érzelmeinek fog szabad
folyást engedni (pl. agressziójának, félelmeinek, amelyek a partner, a szülők, a környezet
ellen irányulnak).
o ezt követi általában a születendő gyermek feletti öröm kimutatása.
o ezután kezdődhet meg az útkeresés: milyen konkrét gyakorlati problémákat kell megoldani és
hogyan lehetséges ez.

9.
Paradigmaváltások a misszió teológiájában, különös tekintettel az
egyház és az üdvösség értelmezésére
TÉTELGAZDA: Dr. Gaál Sándor / Dr. Gonda László
IRODALOM: Bosch, D. J.: Paradigmaváltások a misszió teológiájában, Budapest, PMTI- Harmat,
2005, 165-174. 340-369.

I. HAT KORSZAK (BEVEZETŐ)

 Alapozó megjegyzések
- a keresztyén hit történeti hit, vagy másképpen: „inkarnációs” természetű
o Isten valósága belép, beavatkozik az emberi dolgokba, a történelembe
o Isten nem elvont tézisek által, hanem emberek és események által közli kijelentését az
emberekkel.
- amikor bibliai szerzők szavaira hivatkozunk, akkor nem szabad azokat egy az egyben alkalmaznunk
a mi helyzetünkre.
o a szavak mögött rejlő logikát kell felfedeznünk, amit felelősségteljes szabadsággal, találékony
kreativitással kell a saját korunkra, körülményeinkre kiterjesztenünk.

 Hans Küng szerint a kereszténység egész történetét hat nagy paradigmára lehet tagolni:
1. A korai kereszténység apokaliptikus paradigmája
2. Az egyházatyák korának hellenisztikus paradigmája
3. A középkori római-katolikus paradigma
 4. A protestáns (reformációs) paradigma
5. A felvilágosodás modern paradigmája
6. Az alakuló ökumenikus paradigma
o a keresztények a felsorolt korszakok mindegyikében a maguk sajátos körülményei között
igyekeztek megérteni azt, hogy mit jelent számukra a keresztény hit, vagy a keresztény
misszió.

 Az isteni kinyilatkoztatás értelmezése:

- minden ember, még a bibliai könyvek szerzői is csak a saját értelmezésüket tudják nyújtani arról,
hogy mit jelent a keresztyén hit.
o ezek az értelmezések, nézetek nem azonosak az isteni kinyilatkoztatással
 nem vagyunk képesek arra, hogy a tiszta, mindennemű kulturális és egyéb emberi
eredetű járuléktól mentes evangéliumhoz eljussunk.
- számos tényező szabja meg, hogy az illető miként értelmezi Isten kinyilatkoztatását:
a. az egyén felekezeti hagyománya
b. személyes helyzete (neme, kora, családi állapota, iskolázottsága)
c. társadalmi állása („osztálya”, foglalkozása, vagyoni helyzete, környezete)
d. személyisége és kultúrája (világnézete, anyanyelve)
 korábban csak az első tényező fontosságára figyeltek fel, az utóbbi években a kultúra
szerepét is hangsúlyozni kezdték.
e. [+1] tényező, amely az egyén hitértelmezését meghatározza: az az általános vonatkoztatási
rendszer, amelyben valaki felnő, az a történelmi kor, amely hitét, tapasztalatait, gondolkodását
formálta.
 azok az eltérések, amelyek a Küng-féle korszakok között megfigyelhetők, nagyrészt
az egyes korszakok általános vonatkozási rendszerei közötti eltérésekből adódnak.
 a többi tényező ehhez képest csekély szerepet játszik az eltérések kialakulásában.

 Hans Küng elméletéről:

- Bosch szerint a korszakolásban csak annyi az eredetiség, hogy a felosztás alapjául a Thomas Kuhn-
féle „paradigmaelméletet” veszi.
- megfigyelései azonban nagy hatást gyakoroltak arra, ahogyan mi magunk értelmezzük az egyház
missziójának felfogását.

II. THOMAS KUHN PARADIGMAELMÉLETE

 Kuhn elmélete arról szól, hogy a tudomány valójában nem felhalmozódás útján fejlődik (mintha az
ismeretek gyarapodásával, a kutatás fokozásával kerülnénk egyre közelebb a problémák végérvényes
megoldásához), hanem inkább „forradalmak” útján.
- néhány tudós minőségileg másként érzékeli a valóságot, mint elődeik és kortársaik.
- az úttörők kicsiny csoportja érzi, hogy a fennálló tudományos modell ellentmondásokkal terhelt, új
kérdések megválaszolására alkalmatlan, ezért új paradigmára van szükség.
- valójában egyetlen tudós se képes arra, hogy újat alkosson, az új paradigma különféle társadalmi és
tudományos tényezők rendkívüli hálózatában fejlődik ki.
- a régi és az új paradigma nem mérhető össze egymással: bár mindegyik szószólója ugyanabban a
valóságban mozog, mégis úgy beszélnek róla, mintha más valóságot látnának.
- a vallási nyelv kifejezéskészletéhez folyamodik, amikor arról beszél, hogy mi történik azzal a
tudóssal, aki egyik paradigmáról áttér a másikra:
o „hályog hull le a szeméről”; hirtelen „sugallat” hatása alá kerül; „megtér”.
 - az új paradigmára való áttérés nem zökkenőmentes, mert a régi paradigma képviselői nehezen
akarnak áttérni az újra.

 A paradigma kifejezés tartalma nehezen megfogható:

- Kuhn 22 különböző értelemben használja a kifejezést, majd könyve utószavában a
következőféleképpen definiálja: „a vélekedésnek, értékeknek, módszereknek stb. egy adott közösség
minden tagja által elfogadott összességét jelenti.”
- Küngnél a paradigma „értelmezési modellt” jelent
- T. F. Torrance-nél tudásrendszert
- van Huyssteen-nél vonatkoztatási rendszert és tudományos hagyományokat
- Hiebert-nél hitrendszert.
 Kuhn, mint fizikus és tudománytörténész, csak a természettudományokra korlátozta elméletét (ezeket
érett tudományoknak nevezi), s kimondottan tartózkodott attól, hogy a társadalomtudományokra (ezeket
előtudományoknak hívja) is vonatkoztassa.
- Kuhn elméletét sokan negatívan bírálták, Bosch azért hivatkozik mégis rá, mert elmélete sok
igazságot rejt magában.

 Kuhn elméletei egyre időszerűbbek manapság:

- szinte minden tudományágban új valóságértelmezésre van szükség
- a teológiában is le kell váltani a 17. sz. óta uralkodó felvilágosodás paradigmáját.

III. PARADIGMAVÁLTÁSOK A TEOLÓGIÁBAN

 A természettudományoktól eltérően a teológiában a régi paradigmák tovább élnek és ritkán
 tűnnek el teljesen.
- az egyházatyák hellenisztikus paradigmája helyenként ma is tovább él az ortodox egyházakban,
- a közékor római katolikus paradigmája a római katolikus tradicionalizmusban
- a protestáns reformáció paradigmája a 20. sz.-i protestáns konfesszionalizmusban
- a felvilágosodás paradigmája a liberális teológiában.
 Brauer: olyan is létezik, hogy valaki egyszerre több paradigma mellett kötelezi el magát.
- Luther és Barth új paradigmát alkotott, de megőrzött néhány dolgot a régiből.
- Erasmus a régi paradigma keretein belül mozgott, de az újból is átvett néhány dolgot.

 A paradigmaváltás lehetőségei:
- a paradigmák, a teológiánk részleges, kulturálisan és társadalmi értelemben elfogult.
o sohasem tekinthetjük őket abszolútnak.
- a keresztyén ember számára a paradigmaváltás csakis az evangélium alapján és az evangélium miatt
történhet, sohasem azzal szemben.

IV. PARADIGMÁK A MISSZIOLÓGIÁBAN

 Bosch a Küng-féle felosztást követi, bár jónak tartja James P. Martin felosztását is:
1. kritika előtti korszak
2. kritikus korszak (felvilágosodás)
3. kritika utáni, ökumenikus, holisztikus korszak).
- Küng korszakolásában vannak makro-, mezo- és mikroparadigmák.
o a korábban említett hat korszak a makroparadigmáknak felel meg.

 A mai missziói egyháznak a következő tényezőkkel kell szembenéznie:

1. A Nyugat elvesztette uralkodó szerepét a világban.
 2. Az elnyomás és a kizsákmányolás igazságtalan struktúráit támadások érik (pl.: szexizmus és
rasszizmus elleni küzdelem).
3. A haladás, a nyugati technológia és fejlődés, valamint a felvilágosodás eszméjét egyre többen
kérdőjelezik meg.
4. Bolygónkon véges erőforrásokkal rendelkezünk. Ember és környezete kölcsönösen függ egymástól
(egységes ökológiai világkép).
5. Az emberiség képes megsemmisíteni önmagát (nukleáris holocaust).
6. A nyugati teológia nem felsőbbrendű, mint többi.
7. Vallásszabadság van a világban, ezért nem szabad leértékelnünk a többi vallást.

V. EGY ALAKULÓ ÖKUMENIKUS MISSZIÓ-PARADIGMA ÖSSZETEVŐI

 A továbbiakban tárgyalandó jegyek, vagyis az összetevők szorosan összefüggnek egymással.

A misszió, mint az egyház egvüttléte másokkal

V.1. Egyház és misszió
 Avary Dulles (1976) az egyház öt nagy típusáról beszél:
1. az egyház, mint intézmény,
2. az egyház, mint Krisztus titokzatos teste,
3. az egyház, mint szentség,
4. az egyház, mint hírnök,
5. az egyház, mint szolga.
o ezekből az egyház és a misszió viszonyának sok különböző értelmezése adódik.

 A katolikusok:
- mindig a „high church” szemléletet képviselték, így a fent említett modellek közül Neill szerint az
ellenreformációtól a 19. sz. derekáig az egyház intézményes meghatározottságára esett a hangsúly
- a 20. sz.-ra már mint Krisztus titokzatos teste érvényesült inkább.
o legjobban megnyilvánul ez a Mystici Corporis (1943) kezdetű enciklikában.
 Krisztus titokzatos testét az enciklika a Római Katolikus Egyházzal azonosította, sőt,
„tökéletes társaságnak” (societas perfecta) nevezte azt.
- a katolikus egyház azonban nem volt missziói jellegű.

 A keleti ortodoxia esetében a katolikusokéhoz hasonló volt a helyzet.

 A protestánsok:
- viszont (a „high church” anglikánok és egyes lutheránsok kivételével) a „low church” szemlélet felé
hajlottak.
o gyakran beszéltek a nagy egyházon belüli „igazi egyházról”, az ecclesia kebelében lévő
ecclesioláról, azaz kicsiny egyházról.
- a misszió zászlóvivőjének az ecclesiolát tekintették.
o az önkéntesek (olykor több felekezet tagjai) voltak a misszió hordozói, akik missziós
társaságokba tömörültek.
- a protestánsok között még kevesebb becsülete volt a missziói egyház eszméjének.

 Lassacskán alapjaiban véve átértelmeződött az egyház és a misszió közötti kapcsolat:

- Moltmann: „A misszió teológiájából meríthetjük ma az egyik legerősebb ösztönzést az egyház
teológiai fogalmának megújításához.”
V.2. Változások a missziói, gondolkodásban
1. Edinburgh-i tanácskozás (1910):
- kimondták, hogy az egyházakból hiányzik a missziós buzgóság.

2. Nemzetközi Missziós Tanács jeruzsálemi konferenciája (1928):

- sokat foglalkoztak az idősebb és fiatalabb egyházak közötti kapcsolattal, de a világ geográfiai
kettéosztását (keresztyén és „nem keresztyén”) továbbra sem tárgyalták.

3. Tambaram (1938):
- teológiai összefüggésben tárgyalta az egyház és a misszió, az idősebb és a fiatalabb egyházak közötti
kapcsolatot.
- elvileg felhagytak a keresztény és nem keresztény országok megkülönböztetésével.
o ez azt jelentette, hogy Európát és Észak-Amerikát is missziói területként nézték.

4. Willingeni konferencia (1952, a II. vh és a kínai missziós „kudarc” után):

- felismerték, hogy az egyház sem kiindulópontja, sem célja nem lehet a missziónak.
o az isteni váltságmű előbbre való, mint az egyház és a misszió.
- a missziót nem rendelhetjük alá az egyháznak, s az egyházat sem a missziónak.
o mindkettőnek a missio Dei szolgálatában kell állnia.
- az egyház küldőből küldötté válik.

5. IMC kongresszusa a ghanai Achimotában (1958):

- „A keresztény világmisszió nem a miénk, hanem Krisztusé.”

6. Newbigin füzete:
- „Az egyház a misszió.”
- Minden gyülekezet „hazai bázis”, vagyis missziós helyzetben lévő
- az egyházak között missziós partnerkapcsolatra van szükség.

7. EVT Új-Delhiben rendezett kongresszusa (1961):

- az EVT és a Missziós Tanács egyesítése.
- „Az EVT életének lényegéhez tartozik a missziói feladat.”

 Változások a katolikus missziói gondolkodásban:

a. a 20. sz. missziói enciklikái a II. vatikáni zsinat előtt:
o Maximum Illud (1919); Rerum Ecclesiae (1926); Evangelii Praecones (1951); Fidei Donum
(1957).

b. A zsinat előestéjén többféle missziós felfogás csapott össze:

o a misszió üdvközpontú (münsteri iskola), egyházközpontú (leuveni iskola) és a
szentségközpontú (M.-J. le Guillou), valamint az eszkatologikus (Yves Congar)
értelmezéseit nem sikerült közös nevezőre hozni.

c. II. vatikáni zsinat ( 1962. október 11.–1965. december 8.):

o először történt meg, hogy az egész világ képviselői ültek össze.
o szakítottak az I. vatikáni zsinat (1870) pápaközpontú egyházfelfogásával.
o a Missziói Határozat (Congregatio de Propaganda Fide) első tervezetei konzervatívak voltak,
ezért az afrikai és ázsiai püspökök nem akarták aláírni, így megváltoztatták azt.
 o a valódi újítást nem a missziói határozat hozta, hanem a Lumen Gentium, az egyházról szóló
dogmatikus konstitúció, mely szakít a hagyományos ekkléziológiával.
 hangvétele alázatos, az egyházat szolgáló közösségként mutatja be
 nem jogi kategóriákban, nem az állammal egyenértékű entitásként beszél az
egyházról, hanem Isten jelenlétének misztériumaként.
 a Lumen Gentium missziói látásmódot tükröz.

d. Michiels szerint a protestánsok és a katolikusok hét nagy metaforát alkalmaznak az egyházra, melyek
mind a misszió értelmezésének egy-egy sajátos módját képviselik:
o az egyház, mint (1) üdvösség szentsége, (2) Isten gyülekezete, (3) Isten népe, (4) Isten
országa, (5) Krisztus teste, (6) a Szentlélek temploma, (7) a hívek közössége.

V.3. Az egyház „lényegénél fogva missziós természetű”

 Az egyház elsődleges célja a misszió.
- az ekkléziológia nem előzi meg a missziológiát.
- az egyház nem küldő, hanem küldött (1Pét 2,9).
- misszió nélkül az egyház nem mondható egyetemesnek.

 Newbigin különbséget lát az egyház missziói dimenziója és missziói intenciója között.

- az egyház missziós és misszionáló egyszerre.
o a missziói dimenzió: azt jelenti a helyi közösségeknél, hogy a gyülekezeti tagok képesek
befogadni a kívülállókat, és képesek tenni értük.
o ez missziói intenciót: vagyis közvetlen társadalmi cselekvést vált ki, amely olyan missziói
„sűrűsödési csomópontokon” lép akcióba, mint pl.: evangélizálás, békességért való
munkálkodás.

 Johannes Aagaard Karl Barth-ot „e nemzedék döntő fontosságú protestáns missziológusának” nevezi:
- ekkléziológiáját a szótériológia címszava alatt missziós természetűnek ábrázolja,
o 3 fázisban dolgozta ki: (1) a megigazulásról, (2) a megszentelődésről és (3) az elhívásról
szóló fejtegetések.

V.4. Isten zarándok népe

 Az egyház Isten népe, így zarándok egyház.
- protestáns részről Bonhoeffer teológiájában és a Misszós Tanács 1952-es willingeni kongresszusán
jelent meg először
- a katolikusoknál pedig Yves Congar határozta meg elsőként (1937), és meg is jelent a II. vatikáni
zsinat egyházmodelljében.
 A Bibliában a Zsidókhoz írt levél hangsúlyozza az egyház zarándok voltát:
- az egyház nemcsak azért zarándok, mert a modern korban nem övé a vezető szerep, szórványban él
- az egyház azért zarándok, mert ekklézsia, vagyis kihívatott a világból, majd visszaküldetett abba.
o Isten népének a lakása a földön ideiglenes (parokia)

V.5. Szentség, jel és eszközök

 Isten a keresztyénekre ruházta az egyetemes papság ajándékát (1Pét 2,9):
- az Újszövetségben ezt az eszmét fejezik ki a következő metaforák: só, világosság, kovász, szolga,
próféta.
- a későbbi évszázadokban megfeledkezett az egyház erről a szemléletről, csak korunkra éledt újjá ez a
nézet.
 Az egyház szentség, jel és eszköz volta:
- a katolikusok hangsúlyozzák leginkább
o a Lumen Gentium-ban ezt egyértelműen megfogalmazták.
- a protestánsok is egyre gyakrabban használják ezeket a kifejezéseket az EVT uppsalai kongresszusa
(1968) óta különösen a Faith and Order bizottságban
o a melbourne-i CWME (az EVT missziós és evangelizációs bizottsága) konferenciájának
(1980) két szekciója is utalt az egyházra mint Isten országának jelére, szentségére és
eszközére.

 „Az egyház másokért van” gondolat:

- Bonhoeffer szerint:
o „Az egyház csak akkor egyház, hogyha másokért van... Az egyháznak osztoznia kell a
közönséges emberi élet világi gondjaiban, nem uralkodnia kell, hanem segítenie és
szolgálnia.”
- Sundermeier szerint:
o „az egyház másokért van” szemlélet azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a nyugati keresztények
úgy értelmezik ezt a mondatot, hogy nekik gyámkodniuk kell mások felett.
o „az egyház másokkal van" kifejezést javasolja.
- Kasemann szerint:
o kerülni kell „az egyház mint szentség” és az „egyház másokért van” kifejezéseket, hiszen nem
segíti a dialógust az egyház és a világ között, hanem elhomályosítja a Krisztus és az egyház
közötti különbségtételt.
- A Faith and Order bizottság leuven-i kongresszusa (1971) kimondta:
o az egyház valóban jel, de Isten szeretetének titkát nem meríti ki ez a jel, legfeljebb csak
messziről utal rá.”
 „Az egység ezen jelét megtörik az egyházak közötti feszültségek és megoszlások.”
V.6. Egyház és világ
 Az egyháznak szentség, jel és eszközként való felfogása az egyház és a világ közötti kapcsolat újszerű
értelmezéséhez vezetett.
- a misszió Isten odafordulása a világhoz.
o már nem kezelték az egyházon kívüli világot ellenséges hatalomként.
- a protestantizmuson belül a II. világháború után vált a világhódító egyházból a világgal szolidaritást
vállaló egyház:
o a negyvenes, ötvenes évek végén erre a szemléletre alapult a hollandiai „apostoli teológia” is.
- katolikus részről az áttörést a Lumen Gentium és a Gaudium et Spes hozta.
o az egyház és az emberiség között bensőséges kapcsolat áll fenn, amely messze túlmegy az
evangelizáláson és az egyházalapításon.

 Hogyan kell értelmeznünk az új szemléletet?

1. Az egyházat sem a misszió alapjának, sem pedig céljának nem lehet tekinteni.
o legalábbis nem az egyetlen céljának.
o az egyháznak mindig tisztában kell lennie saját átmeneti jellegével.
2. Az egyház nem azonos Isten országával.
3. Az egyház missziós tevékenysége nemcsak annyiból áll, hogy az egyes embert az egyházba
hívogatjuk.
4. Az egyház a Szentlélek közössége, ezért missziós közösség is, hiszen a Lélek közbenjáró Isten.
 5. Nem arra vagyunk hivatva, hogy „az egyház emberei” legyünk, hanem arra, hogy az „Isten
országának emberei” legyünk:
o Isten országának érdekeit kell néznünk, és nem az egyház érdekeit.

V.7. A hely egyházközösség, a gyülekezet újrafelfedezése

 A missziós egyház a gyülekezeteken alapul, és minden gyülekezet egyenlő.
- ez a két gondolat sokáig mellőzve volt kereszténység történetében.
o katolikus részről a pápaközpontú egyházfelfogás miatt
o protestáns részről az idősebb egyházak fiatalabbak feletti gyámkodása miatt.
 hiába volt háromszoros önállóság a protestáns egyházakban (önkormányzat,
önfenntartás, önterjesztés).
 Elsőként Rolland Allen (1956) mutatott rá arra, hogy Pál ekklézsiákat, önálló gyülekezeteket alapított, a
protestánsok ezzel szemben alárendelt missziókat alapítanak.
- a Missziós Tanács jeruzsálemi (1928) és tambarami (1938) gyűlésein kezdték elismerni a fiatalabb
egyházak jogait
- a whitby-i konferencia (1947) az „autonóm” és „alárendelt” kifejezésekkel szemben megalkotta a
„Partnerség az engedelmességben” kifejezést.
 A katolikusoknál hosszú évszázadokon át nem léteztek helyi egyházközösségek, legfeljebb csak filiák,
de voltak missziók, másodosztályú egyházak, leányegyházak, kiskorú gyermekek, apostoli vikariátusok.
- az első világháború után kezdett megváltozni a helyzet (Maximum Illud (1919); Rerum Ecclesiae
(1926): a Fidei Donum (1957) hozta el a valódi fordulópontot, melyre a II. vatikáni zsinat építhetett.
- a zsinat után felfedezték, hogy az Újszövetség számára a helyi gyülekezetek jelentették az egyházat,
hiszen helyi gyülekezetek nélkül nincs egyetemes egyház.
o a misszió előmozdítójának ezentúl a helyi gyülekezeteket tekintették, ami kiderül VI. Pál
pápa ugandai keresztényeknek szóló beszédéből is (1969, Kampala): „Ti vagytok magatok
misszionáriusai!”

V.8. Kreatív feszültség

 Az új paradigma feszültséget okozott az egyház kétféle szemléletmódja között:
- egyik véglet: az egyház önmagát az üdvösség egyedüli hordozójának tekinti
o az egyház Isten részleges megvalósulása a földön
o a misszió az a tevékenység, amely a megtérőket a halálból az életre juttatja
- másik véglet: az egyház legfeljebb megjelenítése lehet annak, ahogyan Isten a világgal törődik.
o az egyház legfeljebb csak jelzi, hogy Isten hogyan cselekszik a világban
o a misszió a társadalom humanizálását segíti elő.

 Nem feltétlenül kellene a két elképzelésnek kizárnia egymást, kreatív feszültségben együtt lehetne
beszélni róluk.
- a Lumen Gentium-ban megtalálható ez az építő feszültség, viszont a későbbi Ad Gentes-ben már
nem.
 Új-Delhiben az Egyházak Világtanácsa 1961-es kongresszusán döntöttek egy tanulmány készítéséről,
amelynek témája a gyülekezet missziói szerkezete.
- az észak-amerikai a humanizációban jelölte meg a misszió célját.
o az észak-amerikaiak a Krisztusban lévő emberségre, az igaz emberre szeretnének rámutatni
- a nyugat-európai munkacsoport a salomban jelölte meg a misszió célját.
o az európai munkacsoport szerint a világnak meg kell engedni, hogy az egyházak számára
programot adjon
o Hoekendijk szerint a salom szekularizált fogalom.
  EVT-s körökben a Hoekendijk-féle megközelítés lett az elfogadott.
 a misszió gyűjtőfogalommá vált: olyan dolgokat is tartalmazott, mint az egészségügyi
és jóléti szolgáltatások, ifjúsági programok, gazdasági fejlesztések...stb.

 A hatvanas évektől a misszió új értelmezésétől túl sokat vártak az emberek, a lelkesedés inkább emberi
optimizmusból fakadt, mintsem hitből.
- sokan csalódtak az egyházban (Hoekendijk, Aring és Rütti).
 A hetvenes évek közepére alábbhagyott a lelkesedés, s a misszióról egyházi kategóriákban
gondolkodtak.
- azt vallották, hogy a misszió mindig krisztológiai és pneumatológiai, az Újszövetség pedig nem
ismer olyan krisztológiát és pneumatológiát, amely nem egyházi.
- az egyházat úgy foghatjuk fel, mint egy kétfókuszú ellipszist:
o egyik fókusz az egyház önnön életének forrása (istentisztelet, imádkozás)
o másik fókusz a világgal való találkozás (misszió, szolgálat).
 a két fókusz egymás szolgálatában áll.

VI. A MISSZIÓ, MINT MISSIO DEI

 A korábbi évszázadok folyamán a missziót különbözőképpen fogták fel.
- szótériológiai értelemben, mint az egyes ember megmentését az örök kárhozattól.
- kulturális értelemben, mint a keleti és déli népek hozzájutását a Nyugat áldásaihoz.
- ekklézialisztikus értelemben a misszió az egyház vagy egy felekezet terjedését jelentette.
- üdvtörténetileg pedig a folyamatot, amely által a világ Isten országává változik át.

 Barth: „a misszió magának Istennek a tevékenysége”.

- ő lett a felvilágosodást felváltó új missziói paradigma első képviselője.

 1952-ben, a willingeni naggyűlésen megjelent a missio Dei fogalma:

- a missziót összekapcsolták a szentháromságtannal: az Atya elküldi a Fiút, a Fiú a Szentlelket, a
Szentlélek pedig az egyházat.
o a misszió kezdeményezése csakis Istené.
- Neill szerint Willingen után a missziók korszakának vége, beköszöntött a misszió korszaka.
- a missio Dei fogalom kitágításának hívei eljutottak odáig, hogy kimondták, nincs szükség az egyház
missziójára, hiszen Isten elsősorban a történelemben, a világban végzi a dolgát.
o de nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyház részt vehet Isten missziójában.

VII. A MISSZIÓ, MINT AZ ÜDVÖSSÉG KÖZVETÍTÉSE

VII.1. Az üdvösség hagyományos értelmezései
 A keresztény missziós mozgalmat mindig is az üdvösség közvetítésének vágya ösztönözte.
- de itt is voltak paradigmaváltások.

 Lukács evangélista:
- különféle helyzetekben alkalmazza az üdvösség kifejezést:
o a szegénységből, megkülönböztetésből, betegségből, bűnből való megszabadulásra;
 a gazdasági, társadalmi, testi, lelki, szellemi szenvedés eseteire.
- az üdvösség jelenvaló, ebben a földi életben valósul meg.

 Pál apostol:
- az üdvösség folyamat  eszkatologikus jellegére kerül a hangsúly:
 o az üdvösség a Krisztussal való találkozással kezdődik, de csak a mennyek országában teljesül
be.

 A görög egyházatyák:
- csökkent az eszkatologikus várakozás, az üdvösség új alakban jelent meg:
o a paideia a hívők fokozatos fölemelkedése az isteni állapot (a theózisz) felé.

 A nyugatiak (protestánsok és katolikusok egyaránt):

- a bűn pusztító hatására tették a hangsúlyt.
o az üdvösség az egyén túlvilági üdvössége, amelyet Krisztus helyettes kereszthalála szerzett
(Szent Anzelm-féle tanítás), és amely a hívő halálakor bekövetkező miniapokalipszis
alkalmával lép hatályba.
- egyre inkább elhatárolták Krisztus személyétől a munkáját, a krisztológia a szótériológia
alárendeltjévé vált.
- az egyház társadalom felé végzett szolgálatait (oktatás, gyógyítás, szegények gondozása) is
elválasztották a missziótól, segédszolgáltatásoknak nevezték, amelyek arra kellenek, hogy a
missziót elősegítsék.

VII.2. Az üdvösség a modern paradigmában

 A felvilágosodás az üdvösség hagyományos felfogását kikezdte:
- a felvilágosodás anakronizmusnak tekintette a vallást, és a keresztény üdvösségértelmezést.
- a felvilágosult emberek üdvössége a jólétben, az erkölcsi tökéletesedésben, a vallásos babonaságtól
való megszabadulásban testesült meg.
o az üdvösség az éhezéstől, a nyomortól, szolgaságtól való megszabadulás.

 A keresztények kétféleképpen reagáltak a felvilágosodás eszméire:

- nem vettek róla tudomást, és továbbra is a régi üdvösségértelmezést használták
- hasonultak a felvilágosodás üdvösségértelmezéséhez, és Jézusra csak mint egy tökéletes emberre,
erkölcsi tanítóra tekintettek.
 A bangkoki konferencián határozták meg az üdvösség fogalmát:
- az üdvösségnek négy fogalma van a konferencia szerint:
1. a kizsákmányolás ellen a gazdasági igazságosságért
2. az elnyomás ellen az emberi méltóságért
3. az elidegenedés ellen a szolidaritásért
4. a személyes életben az elkeseredés ellen a reménységért folyatott harc.

VII.3. Az üdvösség modern értelmezésének válsága

 Az üdvösség szekularista (elvilágiasodást követelő) és liberacionista (felszabadítást követelő)
értelmezése csődöt mondott  irányváltás ment végbe.
- a protestánsok bírálták az Uppsala-ban tett elbizakodott kijelentéseiket, miszerint minden
szegénység, szolgaság, igazságtalanság megszűnik, mert küszöbön áll az üdvösség.
o a protestánsok rájöttek, hogy a technikai fejlődés nem hoz üdvösséget, sőt sokszor csak kárt.
o az üdvösség és a jólét összetartozó fogalmak, de nem fedik egymást, a keresztény evangélium
nem azonos a felszabadító mozgalmakkal.

VII.4. A mindent átfogó üdvösség felé

 Az eddigi üdvösségértelmezések megbuktak, mivel Jézus életének, munkásságának csak egy szeletére
helyezték a hangsúlyt:
- görög egyházatyák Jézus megtestesülésére
- a nyugatiak a kereszthalálára
- a felvilágosodás a földi munkásságára, tanítására
o új, átfogó üdvösségértelmezésre van szükségünk, melyben a teljes Krisztus (totus Christus)
szerepel (megtestesülése, földi élete, halála, feltámadása, parúziája).
 ezt a mindent átfogó, integratív, egyetemes üdvösséget kell közvetíteni.
 10.
A modern kori ökumenikus mozgalom
TÉTELGAZDA: Dr. Gaál Sándor
IRODALOM: Pásztor J.: Ötven éves az Egyházak Világtanácsa I-IV, in: Református Egyház 51
(1999), 65kk, 87kk, 133kk, 166kk; Bosch, D. J.: Paradigmaváltások a misszió teológiájában,
Budapest, PMTI-Harmat, 2005, 418-426.

I. ELŐZMÉNYEK
I.1. Kr. u. 1-19. sz.
 Az 1-3. század eredményes missziója után a keresztyénség beépült a Római Birodalom hatalmi
struktúráiba, majd az egyetlen hivatalos vallássá vált.
- ennek megvalósításában a diplomácia és a kard nagy szerepet játszott.
- az államegyházi struktúrát a Kelet-Római Birodalom pusztulásáig megőrizte.
- az államvallássá válás nagyon eltorzította az Egyház tanítását és életét:
a) a Nagy Konstantinról elnevezett korban az egyháztagság állampolgári kötelesség volt  torzul a
szabad akarat szerinti hitre jutás folyamata.
b) a prédikátor mögött ott állnak az államhatalom erőszak szervezetei  torzul az evangélium
hirdetése is.
c) az istenkép nagykirályok alakjára formálódik  torzul a Krisztusról alkotott kép is.
d) az egyház és a világ azonosul egymással  torzul az egyház és a világ közti viszony is.
o ekkor pedig nincs misszió:
 az Újszövetségben eredetileg az egyház része egy-egy társadalomnak, de azzal
feszültségben él: ezért van szükség misszióra.

 A Nyugat-Római Birodalom bukása után az örökséget az utódállamok és a pápaság vette át.

- misszióról sokáig nem volt szó, hiszen minden állampolgár egyháztag is volt a keresztyén
Európában.
o a kívül élő keresztyénekkel pedig nem foglalkoztak, hiszen azok elítélt eretnekek voltak.

 A nagy felfedezések és az európai puritán és pietista ébredések:

- egymásra hatásuk nyomán indult el a kül- és belmisszió.
o a külmissziót hátráltatta a felekezetekre szakadás és azok torzsalkodása.
- a nagykonstantini szemlélet az egyik oka annak is, hogy a reformátorok sem gondoltak a misszióra.
- írtak teológusok a missziói parancsról.
- az ébredési mozgalmak Igére figyelése és a tengerparti utazások, felfedezések majd hódítások
elindítják a külmissziót.
o ezen tapasztalatok alatt értették meg, hogy szükség van a misszióra.
 a külmisszió óriási áldozatokat és odaszánást követelt meg.
- közben egyéb súlyos problémák is felléptek, melyek akadályozták a misszót:
o a gyarmatosítókkal való viszony tisztázása, a felekezetek közti feszült viszony fennállása.

 A misszió folyamatosan erősödött meg egészen a kezdetektől.

- az evangélium eredményes hirdetéséért való felelősségérzet vezetett el az ökumenikus mozgalom
kibontakozásához, ami nem egyezik meg az EVT-val.
I.2. Kr. u. 20. sz. (ökumenikus mozgalmak az EVT előtt)
 Evangéliumi Alliansz (1846-):
- jelentős az ökumenikus mozgalom elindítói közt, amely 1846 óta képviseli a misszió ügyét.
- nem centralizált egyházszervezet, hanem tanácskozó fórum:
o a közös alap a trinitárius krisztológia.
o kapcsolatokat tart, evangélizál, „szabad egyház” jellemvonásai: Igéhez való hűség, Krisztus
kizárólagosságának hirdetése és a missziói elkötelezettség.
- tagjai és képviselői közül többen csatlakoztak az EVT-hoz.

 Edinburghi Világmissziói Konferencia (1910):

- az ökumenikus mozgalom részei a különféle missziói társaságok, melyeknek legfontosabb gyűlésére
1910-ben Edinburghban (a St. Giles katedrálisban) került sor.
- 153 missziói társaság gyűlt egybe ezek a konferencián, mely protestáns kezdeményezésre alakult
meg.
- foglalkoztak a misszió és a gyarmatosítás, valamint a misszió és az egyház felekezetekre
szakadásának a missziót gátló problémáival.
o utóbbi megoldását az egyházak egymáshoz való közeledésében látták.
- megmutatkozott az a tény, hogy a misszió ügye és az egyházak egységére való törekvés szorosan
összetartoznak.
- megfogalmazták a célkitűzést:
o közelebb Krisztushoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
 de ez az Isten iránti engedelmesség felé irányuljon: a misszió ugyanis Isten missziója,
melyben választott népe részesedik.
 a keresztyének kötelessége: a világiak érdekeit nézni, szellemileg is erősíteni, Istenhez
méltó életet kell élni
- a missziónak voltak nehézségei is, melyekről tárgyaltak:
o a kínai nyelvben pl nincsen szó a bűnre, bűnösségre.
o a hinduk nem tudják megérteni a helyettes elégtételt.
- eredménye:
o a konferencia végül megvalósította a felekezetek belső összetartozásának gondolatát, amikor
a közös munkában való egységet hangsúlyozta.
 a világ evangelizálása csak a közös erők egyesítésével lehetséges.
o kizárólag gyakorlati kérdéseket tárgyaltak.
o a misszió Isten megbízatása  Isten csodája kell a misszióhoz.

 Nemzetközi Missziói Tanács (1921):

- helyszíne: Lake Mohonk.
- nem egyházak, hanem szabad missziói társaságok egyesülése volt.
- 14 ország, 61 képviselője alkotta.
o nem minden protestáns missziós társaság lépett be a Tanácsba.
- missziói-politikai kérdésekben döntést hozhatott.
- feladata:
o a különböző missziók közös cselekvésének az előmozdítása
o a közös kérdésekben való egyetértésük kialakítása
o a keresztyén közvélemény megnyerése a missziói munka támogatására
o világmissziói konferenciák egybehívása.
- az önálló mozgalom utolsó főtitkára Lesslie Newbigin lett:
o munkássága javarészét Indiában töltötte.
 o odaszánt élete példakép lett a misszió és az ökumenikus mozgalmak életében.
o missziói munkáját trinitárius krisztológiára alapozta, ami magával hozta az egyház és az
eccléziológia fontosságát.
 így lett az indiai egyházak egyesülésének az ökumenikus mozgalom egyik legszebb
gyümölcsének kezdeményezője és megvalósítója is.
- 1961-re annyira betagozódtak az egyházak életébe, hogy az EVT-ben tagok lettek.

 Life and Work (1925):

- helyszín: Stockholm
- cél:
o a szétszakadt egyházak az I. világháborút követő súlyos társadalmi és politikai feszültsége
között tudjanak együtt szolgálni és segíteni.
- felállítását szükségessé tette:
o a háború utáni Európa szociális nyomorúsága
o az Egyházban meglévő krisztusi és apostoli örökség a szükségben lévők segítségére.
- a Niceai Hitvallás születésének 1600. évfordulóján alakult meg.
o ez is jelezte, hogy a hathatós munkához szilárd tanbeli alapokra van szükség.
 az egyházak közös segítségnyújtásának alapjai Krisztusban vannak.
- 1933 után a Német Hitvalló Egyháznak nagy feladata volt:
o a nácizmus hatalomra jutásának ellenére alapos teológiai megfontolásokat mutasson fel az
eretnekekkel szemben.

 Faith and Order (1937):

- helyszín: Lausanne.
- célja:
o az egyházakat elválasztó tanbeli tényezőket vegye vizsgálat alá.
- a nácizmus térhódítása idején elkezdődött a szekularizáció  ez állam és az egyház egyre jobban
szétvált.
o nem voltak ellenőrizhetőek az egyházi tanítások és így különböző szekták jöttek létre, melyek
szabadon terjedhettek szerte a világban.
 kudarcot vallott volna a misszió? – nem!

Life and Work & Faith and Order:

o kialakult a dinamikus kölcsönhatás a két ökumenikus szervezet között.
o a németországi Kirchenkampf az Egyház lényegének és feladatának újragondolására, így az
ecclésiológia gyakorlati jelentőségének felismerésére is elvezetett.
o megértették, hogy a két ökumenikus intézményt össze kell vonni.
o 1938-ban Utrechtben tartottak egy közös gyűlést:
 ez nem jelentett hivatalos megalakulást, mert erre nem volt felhatalmazásuk a
jelenlévőknek.
 de felállították az EVT-nak ideiglenes kereteit: Ideiglenes Bizottság az Egyházak
Világtanácsáért.

II. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA

II.1. Az első nagygyűlés: Amsterdam, 1948. augusztus 23.
 Fontos előzmény:
- a két világháború után vagyunk.
 o az EVT tanúskodott arról, hogy Istennek terve van az egész emberiséggel Krisztusban: Ő a
világ reménysége.

 Az EVT első ülése:

- időpont: 1948. augusztus 23.
- helyszín: Amsterdamban.
- fő téma: „Az ember káosza és Isten rendje.”
- a Life and Work & Faith and Order két nagy mozgalom egyesülése után külön bizottságként
folytatta munkáját.
o a Nemzetközi Missziói Tanács egyelőre kívül maradt a szervezeten, de szorosan
együttműködött a Világtanács bizottságaival.

- bizottságok:
o a missziói, az ifjúsági, a nevelés, a lelkészképzés ügyeinek közös támogatására.
 dinamikus kölcsönhatásban voltak egymással.
 mindegyik a maga sajátos szemszögéből próbálta felismerni az egyház tennivalóit.

 A kommunizmus több szempontból jelentett kihívást és felelősséget a megalakult EVT-nak a misszió

szempontjából:
- Amsterdamban, 1948-ban már „az ember káoszának” tényei megmutatkoztak.
a) 1945 után eredményes missziós munka bontakozott ki a Harmadik Világban.
o a „fiatal” egyházakban a helyiek vették át a missziói feladatot.
 így helyzetük gyökeresen megváltozott.

b) A gazdasági és társadalmi problémák egyre növekedtek.

o a függetlenséggel a gazdasági hatalom nem jutott a helyiek kezébe.
o ezen a területen a fehér ember továbbra is döntő tényező maradt.
o a gazdasági szakadék egyre nő a szegények és a gazdagok között.
 így kialakult a gazdag „Észak” és a szegény „Dél” elnevezés (ráadásul az utóbbi is a
hidegháború áldozata lett).

c) Sokan azt rótták fel, hogy az EVT csak a Harmadik Világ problémájával foglalkozik:
o „Namíbiáért vannak nyilatkozatok, de a magyarokért nincsenek…” – hangzott.
 a Harmadik Világgal kapcsolatban a nyugati országoknak óriási bűntudatuk lett

 a kelet-európai országok helyzetét ők is látták és nem feledkeztek el róluk, de itt nem

volt ez a közvetlen bűntudat

d) Nagy lett a dilemma akkor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a protestáns egyházak személyi - és
egyéb döntéseibe teljes mértékben beleavatkozik a pártállam.
o feszültségek lettek az EVT-n belül is.
o a kapcsolatok fenntartására az ökumenikus vezetők kompromisszumot kötöttek, melynek két
lényeges pontja volt:
 Elfogadják a pártállam által elismert egyház vezetőket.
 Bírálataikat elmondják, kritikai kérdéseiket felteszik, de nem nyilvánosság előtt.
Ugyanakkor bírálták a Harmadik Világ ellen elkövetett bűnöket. Mindegyik
Nagygyűlés üzent valamit, amire érdemes volt odafigyelni.
 o a nagygyűlés idejére már kommunista párt kezdte kiterjeszteni ellenőrzését az élet minden
területére, de az elnyomás szervei még nem teljesen épültek ki.
 Ravasz László idő előtti leváltása már megtörtént, de a református küldöttséget még ő
vezette Amsterdamba.
 az evangélikusok püspökét, Ordasst már börtönbe vitték.
 a küldöttség tiltakozásként nem ment el.
 az ösztöndíjas evangélikus diákok azonban mindent megírtak és ki akarták
nyomtatni; azonban erre csak 1993-ban került sor, mert korábban nem engedte
a cenzúra.

II.2. A nagygyűlések
 Evanston, Chicago (1954):
- fő téma: „Krisztus a világ reménysége”.
o a szétszakadozott világban vallást tettek arról, hogy a Krisztusban való reménység arra is
ösztönöz, hogy a világ megbékéléséért küzdjenek.
o voltak nézeteltérések az eszkathologikus és a jelen reménység oldalán felszólalók között.
 az egyensúlyt a „felelős társadalom” gondolatában fogalmazták meg, mely nem egy
keresztyén világrendet, hanem minden világrend bibliai alapon való megméretésével
és felelős tettel jár együtt.

 Új Delhi, India (1961):

- fő téma: „Krisztus a világ világossága”.
o először lépett ki az EVT a fehér ember világából.
o bizonyságot tett arról, hogy Krisztus minden nép világossága.
o csatlakoztak a Szovjetunió és csatlós államainak ortodox egyházai és a Nemzetközi Missziói
Egyháztanács.

 Uppsala, Svédország (1968):

- fő téma: „íme, mindeneket újjá teszek”
o a világ problémái láttára kimondták, hogy még sok a tennivaló.

 Nairobi, Kenya (1975):

- fő téma: „Jézus Krisztus felszabadít és egyesít”
o a gazdasági és társadalmi problémáktól agyontört Harmadik Világ - nem csak Afrika - került
középpontba.
o a más vallásokkal való dialógus szükségessége mellett tettek hitet és ugyanakkor óvtak a
szinkretizmustól.

 Vancouver, Kanada (1983):

- fő téma: „Jézus Krisztus - a világ élete”
o a participáció, a részesedés gondolata volt a fő.
 ez jelentette a napi istentiszteleteken az Úrral és egymással gyakorolt közösség, mint
az Úr szolgálatában való részesedés hangsúlyozását.
o itt használják először a „Limai liturgiát”.

 Canberra, Ausztrália (1991):

- fő téma: „Jöjj, Szentlélek - Újítsd meg az egész teremtést!”
 o az első nem krisztológiai megfogalmazás jelzi, hogy a Szentlélek személye és munkája
mennyire foglalkoztatta az egyházakat.
o ezen a gyűlésen nagy feszültségek robbantak ki:
 egy koreai teológiai tanár a saját hagyományos vallásának és kultúrájának
kategóriájával akarta kifejezni a Szentlélek munkáját; ez az eset két problémára
összpontosította a figyelmet:
1. a szinkretizmus elkerülésének fontosságára.
2. kihívást jelentett arra, hogy az evangélium „minden népnek az ő nyelvén”, tehát
nem feltétlenül az európai gondolkodás kategóriájában hirdessék.
 ehhez mindenekelőtt a Szentlélek és az Ige vezetésére van szükség.
o ezek a gyűlésen jelentek meg a kínai egyház képviselői 30 év után.

 Harare, Zimbabwe (1998):

- fő téma: „Térjetek Istenhez - Örvendezzetek reménységben”
o az Istenben való reménységre hív.
o az ortodoxia és az EVT között feszültség volt.

II.3. Az EVT jelentősége

 Az EVT Világmisszió és Evangelizáció Bizottsága óriási munkát végzett azzal, hogy kidolgozta az
üdvösség bibliai koncepcióját és megszabadította azt a gnosztikus elemektől.
- megfogalmazták, hogy az üdvösség a teljes emberé, nemcsak a léleké.
o ez a felismerés elkötelezi az egyházat a teljes emberrel való foglalkozásra.
 ez megadta a kapcsolópontot a társadalmi kérdésekkel való foglalkozás irányába.

 Az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága még a háború előtt eldöntötte, hogy az egyházakat
legjobban elválasztó kényes kérdéseket fogja vizsgálni.
- az Ige és a Lélek vezetésének közös imádságban és bibliakutatásban való keresése volt a fő cél.
- megszületett a Limai Dokumentum (1982), mely az egyházak közeledéséről tanúskodik.
- kidolgozta a Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás modern kommentárját.
- a bizottság magyar tagja volt Dr. Pásztor János.

III. AKTUALITÁSOK, JÁRHATÓ UTAK

III.1. Az ökumenikus mozgalom krízise
 Az ökumenikus mozgalom mára kétségtelenül krízisbe jutott.
- ez részben az emberiség egésze súlyos helyzetének lecsapódása az egyházak életébe.
- másrészt a világban eluralkodó globális posztmodern gondolkodással kapcsolatos.
o a mai világkrízis a vég felé való közeledés jeleit hordozza.
 az ember ma képes technikájával való önpusztításra.

 Az Igére kell figyelni ma is és bízni benne:

- paradigmaváltás kell!

III.2. A misszió, mint közös bizonyságtétel

 Az ökumenikus eszme (újjá)születése a misszióban:
- az ökumenizmus eszméje a missziói ébredések és az azokat követő világmissziós vállalkozás
következménye volt.
 o a 18. sz. elején a pietizmus példázta ezt, mely által a keresztyének újonnan felfedezett
egységét vélték meglátni, mely felülemelkedett a felekezeti különbségeken és egy új missziói
mozgalomra ösztökélte őket.
o az ökumenikus szellem megnyilvánult meg a bibliatársulatokban és a 19. sz. végi ifjúsági
mozgalmakban is.
o leginkább a külmissziós mozgalmakban terjedt.

- az 1830-as években ez a missziós együttműködés alábbhagyott és elkezdődött egy felekezetieskedés:

o a missziós társaságokból kiváltak a különböző felekezetek és önálló csoportot létesítettek.
o a missziós területeken ez versengéshez vezetett.
 az evangelizálandó területeket felosztották egymás között  területi felekezetiség.

- a 19. sz. utolsó évtizedeiben változások álltak be:

o először színre lépett a nemzetközi diákmozgalom, majd a nemzetközi missziói mozgalom,
végül pedig elindult az ökumenikus mozgalom.
o a legfontosabb mérföldkő az 1910-ben létrejött Edinburghi Missziós Világkonferencia volt.
 a konferencia azt sugallta, hogy a valódi egység elérhetetlen, ha nincs valódi misszió:
de az egység és a misszió szétválaszthatatlan.

 Katolikusok, misszió és ökumenizmus:

- a protestánsok először eretnekek voltak a katolikusok szemében, majd Krisztusban testvérek lettek.
- maga a misszió szót „hitterjesztés” értelemben a jezsuita telepesek használták, akik észak-német
területen a protestánsok visszatérítésének céljával alapították telepeiket.
o 1830-ig ez volt a cél.
- a II. vatikáni zsinat a protestantizmuson belül egy új korszak kezdetét jelentette.
o közös bizonyságtétel!

 Egység a misszióban, misszió az egységben:

- ma már nem lehet az egyházról beszélni misszió nélkül.
o ez paradigmaváltás volt, melynek jellemzői:
1. nem az egyházak, hanem az egyház egységéről kell beszélni.
2. mindig akad feszültség, de önkritika kell: a sokféleségen belül ott van Krisztus a
középpontban
3. a misszió sosem ér véget
4. a különbségtétel megszüntetése szükséges
5. állásfoglalás kell az új felekezetek elszaporodása ellen
6. a misszió az egész emberiség javát szolgálja
7. az egység hiánya bűn

III.3. Az EVT ma
 348 tagegyház
 fél milliárd keresztyén tag
III.4. A(z) MRE ökumenikus kapcsolatai
 A Magyarországi Református Egyház tagja:
- 1909 óta a Református Egyházak Világközösségének,
- 1948 óta az Egyházak Világtanácsának.
- az Európai Egyházak Konferenciájának
- az Európai Protestáns Egyházak Közösségének
 - egyéb szakmai világszervezeteknek, amelyek keresztyén oldalról, közös erővel keresik korunk
politikai, gazdasági, társadalmi kihívásaira adott teológiai és gyakorlati válaszadás lehetőségét.

III.5. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT)

 1943-ban alakult.
 Jelenleg 11 tagegyház és további 22 egyház és egyházakhoz kötődő szervezet testvéri együttműködése
adja a közös munkát.
 Elnöke: Steinbach József, református püspök.
 Főtitkára: Dr. Fischl Vilmos, evangélikus lelkész.

III.6. Konszenzus a megigazulástan alapvető kérdéseiben

 2017. július 05-én a Református Egyházak Világközössége (REV) csatlakozott a Közös Nyilatkozathoz,
amelyet eredetileg a megigazulástan kapcsán a Lutheránus Világszövetség és a Római Katolikus
Egyház írt alá 1999. 10. 31-én.
- hangsúly: az ember tehetetlenségén.
 11.
Jelentősebb keresztyén felekezetek Magyarországon I.
A római katolikus egyház, az ortodox egyház
TÉTELGAZDA: Dr. Gonda László
IRODALOM: Gesztely T. (szerk.): Egyházak és vallások a mai Magyarországon, Budapest,
Akadémiai Kiadó, 1991, 25-90; Bajusz F.: Az ökumenikus mozgalom története és mai
problémái. Keresztyén felekezetek I- II., Budapest, Budapesti Református Teológiai Akadémia
Ökumenikai Tanszéke, 1985, 16-24 + a Központi Statisztikai Hivatal aktuális vallási adatsora:
www.ksh.hu.

 Népszámlálási adatok:
2011
Katolikus 3 871 922
Ebből:
római katolikus 3 691 389
görög katolikus 179 176
Orosz ortodox 2 365
Szerb ortodox 1 703
Bolgár ortodox 486
Román ortodox 5 102
Görög ortodox 1 701
Többi ortodox 2 353
Református 1 153 454
Evangélikus 215 093
Baptista 18 211

I. A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ

I.1. Történet
 Születésnapja az első pünkösd, amikor kitöltetett a Szentlélek.
 Vezetésével Pétert bízta meg Jézus (Mt 16:18-19).
 Az Ósz-i üdvtörténetet saját előtörténetének tekinti a katolikus egyház.
 Kr. u. 41-től:
- Pál apostol és misszionárius társai missziókat indítottak Dél-Európába.
 313:
- I. Constantinus császár a Római Birodalomban elsőként tette hivatalosan engedélyezett vallássá a
kereszténységet.
 391:
- Nagy Theodosius császár kizárólagos államvallássá emelte a kereszténységet.
 1054:
- a nagy egyházszakadás
 1215:
- III. Ince pápa lateráni közzsinatán bizonyította, hogy Európa urának tekintheti magát
 a 16. századtól:
- a reformáció révén a nyugati egyház protestáns és katolikus felekezetekre szakadt
 a 17. századtól:
- a felvilágosodás gyengíti tovább a katolikus egyház hatalmát és világi pozícióját
 a 20. században:
- elkezdődött a világ felé való nyitás a XXIII. János pápa által összehívott II. vatikáni zsinattal (1962-
65)
o új egyházképet fogalmazott meg: az egyház, mint Isten népe
o Isten kegyelmének legfőbb forrása a szentáldozás
o liturgiai megújulás, anyanyelv nagyobb szerepet kap
o család fontosságát hangsúlyozza
o az egyház a más hitbeli hagyományokkal szemben a tisztelet és a párbeszéd álláspontjára
helyezkedett.
 a kialakuló párbeszéd a megértés hídjait építette és megerősítette a kapcsolatot az
ortodox keresztényekkel, a zsidókkal, a muzulmánokkal, a protestánsokkal és
másokkal.
 együttműködést szorgalmazott: a Christus Dominus című dokumentum kollegialitásra
biztatott az Egyházon belül.

I.2. Tanítása:
 Az egyházról:
- a II. Vatikáni zsinat egyházról szóló tanítását (Lumen Gentium) koncentrikus körökkel lehet
ábrázolni:
o az egyház: Krisztussal való közösséget jelent  a kör közepén Krisztus áll
o kifelé haladva a következők jönnek: római kat; ortodox; ref.; zsidó; monoteisták; jóakaratú
emberek, akik nem ismerik a kinyilatkoztatást, de szívükbe írva a természetes jót keresik
mindig.
- a katolikus egyház egyik csoportról sem mondja, hogy ki van zárva az üdvösségből.
o ezek az emberek mind valamilyen módon Krisztushoz tartoznak.

- Jézus egyházának célja:

o a missziói parancs a legfontosabb:
 a katolikus egyháznak az a rendeltetése, hogy megélje Jézus jelenlétét és hirdesse,
képviselje tanítását, evangéliumát.
 az apostolok önmagukban képtelenek voltak ellátni ezt; ezért alakult ki már Pál
idejében az egyházi hierarchia (episzkoposzok, presbiterek és diakónusok).

- az egyház vezetője:
o a római pápa egyben Róma püspöke, aki Péter utódaként az egész katolikus egyház vezetője.
 az őt megválasztó bíborosok testületének és a püspökök testületének a vezetője,
akikkel az egyházat irányítják.
 A kinyilatkoztatásról:
- a katolikus teológia azokat a dolgokat mutatja be, amik által az ember eljuthat az Isten teljesebb
megismerésére és az üdvösségre:
1. Biblia:
o általa Isten személyes kapcsolatba, szövetségre lép az emberrel.
2. Természetes kinyilatkoztatás:
o a mindenség Alkotója felismerhető művéből.
3. Szent hagyomány:
o Isten a közösség életében is kijelenti önmagát.

 Szentségtan:
- a katolikus teológia sajátossága.
- a szentségek Isten irgalmának és szeretetének jelei és közvetítői.
- 7 szentség van:
o minden szentségnél fontos, hogy Jézus által alapított, rendelt jel legyen.
1. keresztelés
2. bérmálás
3. oltáriszentség:
 maga az eucharistia: a kenyér és a bor valóságosan átlényegül Krisztus testévé és
vérévé.
 nem csak nagy ünnepekkor veszik, hanem mindennap (áldozás).
4. gyónás (bűnbánat)
5. utolsó kenet
6. házasság
7. egyházi rend.

 Szentmise:
- első része az Ige-liturgia, melynek keretében a Szentírás részleteit olvassák fel.
- adományok átadása következik.
- központi része az átváltoztatás.
- az áldozás következik.
- a feladat ezután az embereknek megmutatni, hogy Jézussal egyesültek.

 Szentek tisztelete:
- nem imádják őket, hanem csak tisztelik azt, ahogyan Isten kegyelmi ereje megjelent az életükben és
hogy a szeretetet hősi fokon élték meg.
- Máriának fontos szerepet tulajdonítanak az üdvösség történetében.
o különleges tisztelet illeti: az anyaság és a hívő nő tökéletes eszményképe ő.
I.3. Jellegzetességei:
 A vasárnap megszentelése:
- megkívánja a keresztyén hagyomány: az „Úr napja” őskeresztyén eredetű
o az egyház kezdettől fogva szentmisével ünnepelte, ahol egyszerre mutatkozik meg Isten 3
ajándéka: isteni kinyilatkoztatás, eukariszthia és az áldozópapi szolgálat.
- teológiai megfontolás és a hívek érdeke.
- pap nélküli misét végezhetnek:
o a szerpapok, akik az imádságot vezetik, igét olvasnak és áldoznak is.
 ezek hiányában világi hívek is, akiknek példamutató az életük és a gyülekezet is
 elfogadja őket.

 Hitoktatás:
- lehetőség van iskolai és templomi hitoktatásra is.
- bérmálásra készítik őket, mely 14 éves korban van.

 Templom:
- nemcsak Isten háza és a szentmise helye, hanem ott éjjel-nappal valóságosan jelen van az
oltárszekrényben elrejtve az élő Krisztus.
o az Ő jelenlétét jelzi az örökmécses.

 Húsvétkor és Úrnapján körmeneteket, búcsúmeneteket tartanak

- Szent Jobb-körmenet, Máriapócs.
 Lelkigyakorlatok nagyon fontosak:
- lelkigyakorlatos Ház nyílt 1983-ban Leányfalun.

I.4. Egyházszervezet:
 A katolikus egyház feje:
- a pápa: Ferenc pápa (Jorge Mario Bergoglio) argentin származású
o neve: Assisi Szent Ferenc miatt, mivel kiáll a szegényekért, békéért, a teremtett világ
védelméért.
- a püspöki szinódus:
o a pápának ad tanácsot a püspökökből álló tanács
- a bíborosi kollégium:
o az ő feladatuk a konklávé megtartása is, így a pápaválasztás is
 A katolikus egyház központja:
- a római pápa székhelye, a Vatikán.

 Szervezeti szintjei:
- a római katolikus közösségek, a plébániák a katolikus egyház "közigazgatási területeihez", az
egyházmegyékhez tartoznak.
o Magyarországon 15 egyházmegye található a 5 érsekségben.
 3 egyházmegye és 1 érsekség görög katolikus.
- a római katolikus egyházmegyék jelenlegi határait II. János Pál pápa az 1993 május 30-án kelt
"Hungarorum Gens" Apostoli Konstitúcióban fektette le.

I. Esztergom-Budapesti érseki tartomány:

1. Esztergom-Budapesti főegyházmegye
2. Győri egyházmegye
3. Székesfehérvári egyházmegye

II. Kalocsa-Kecskeméti érseki tartomány:

1. Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye
2. Szeged-Csanádi egyházmegye
3. Pécsi egyházmegye

III. Egri érseki tartomány:

1. Egri Főegyházmegye
 2. Váci egyházmegye
3. Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

IV. Veszprémi érseki tartomány:

1. Veszprémi főegyházmegye
2. Szombathelyi egyházmegye
3. Kaposvári egyházmegye

V. Érseki tartományba be nem sorolt egyházmegye-szintű egyházkormányzati egységek:

1. Katonai Ordinariátus (tábori püspökség)
2. Pannonhalmi Területi Főapátság

 Tisztségviselők:
- Püspök:
o mai püspökök az apostolok jog szerinti utódai, az apostolokra ruházott joghatósági és
szentségi hatalom birtokosai.
o az egyházi rend legmagasabb fokozata, melynek élén a legfőbb püspök a pápa áll, mint
„Krisztus misztikus testének” legfőbb tanítója és kormányzója.
o a püspökök közül választják a bíborosokat, akik pápaválasztó joggal rendelkeznek, a pápát
segítik, őt tanáccsal ellátják.
o megyés püspökök:
 az egyházmegyék élén álló püspökök.
o címzetes püspökök:
 a saját egyházmegyével nem rendelkező püspökök.

- Papok:
o szentmisét csak felszentelt pap mutathat be.
 de vannak alkalmak, ahol a laikusok szolgálhatnak (igeliturgia, imaóra, családi
együttlét), ennek vannak egyházi követelményei.
o a papok száma csökken - így szükséges a hívek (laikusok) bekapcsolódása a lelkipásztori
munkába
 hitoktatás, igehirdetés, liturgia, karitatív munka.

- Diakónusok:
o a diakónus („szolgáló”) az egyházi rend alsó fokozata.
 még nem papok, ezért nem is végezhetnek olyan sajátosan papi feladatokat, mint a
misézés vagy a gyóntatás.
o feladatuk:
 a püspökök, papok, illetve a keresztény közösség különböző feladatainak a segítése,
mint az adminisztráció, szociális és karitatív tevékenységek, stb.
o jogkörük:
 prédikálhatnak, taníthatnak, keresztelhetnek, áldoztathatnak, vezethetik a
házasságkötés vagy a temetés szertartását.
o ez a fokozat kötelező a pappá szentelés előtt, de a II. vatikáni zsinat felújította az állandó
diakonátus intézményét is.

 Teológiai oktatás:
- 6 papnevelő intézet:
 o Eger, Esztergom, Győr, Szeged, Budapesti Központi Papnevelő intézet
 5 éves képzés

 Katolikus sajtó:
- a sajtó fontos szerepet játszik az egyház életében, melynek informatív értéke van.
- folyóiratok:
o Új Ember, Vigília, Teológia, Magyar Kurír, Igen, Zászlónk.
- könyvkiadás:
o Szent István Társulat és az Ecclesia Szövetkezet.

 Szociális intézmények:
- Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat (1950)
- Actio catholica országos elnöksége a hierarchiával foglalkozik.

II. AZ ORTODOX EGYHÁZ

II.1. Története:
 A keresztyénség keleti és nyugati formájának kialakulása a Római Birodalom keleti és nyugati felének
létrejöttével függ össze.
- a politikai megosztás után az egyház is osztódott.
- különböző egyházi szertartások, fegyelmi előírások, más rítus fejlődött ki.
o a keleti egyházon belül 5 alaprítus: alexandriai, antiochiai, bizánci, örmény, chald
 a legelterjedtebb a bizánci (ezt követik a magyarországi keletiek is).

 1054: vallási, politikai, személyi okokból elszakadt egymástól Keleti és Nyugati egyházrészek.
- idővel egyes helyeken újra egyesültek: ők voltak az unitusok
- akik nem egyesültek: szakadárok, skizmatikusok
- Magyarországon:
o 1773-ban egyesültek, ők a görög katolikusok
o akik nem egyesültek azok a görögkeletiek (ortodoxok vagy pravoszlávok).

II.2. Tanítása:
 Dogmatikai és rítusbeli különbségek a görög katolikus és az ortodox vallás között:
- hitbeli eltérés a filioque-tan
o az 547. és az 589. évi toledói zsinaton az Apostoli Hitvallásba beiktatták a szót.
- a keleti egyház elutasította:
o a tisztítótűz létét
o Mária szeplőtelen fogantatását és mennybemenetelét
o a pápa tévedhetetlenségét

- az ortodoxok ragaszkodtak az eredeti előírásokhoz

- a görög katolikusok a modern időket követték:
o padokat tett be a híveknek, bevezették az olvasott misét, az ünnepeket és a böjtöt nem
hagyták meg kötelezőnek, a böjti fegyelmet is enyhítették.

II.3. Jellegzetességei:
 Keleti szertartású templom:
- a templomok besorolása:
o egyházközségek templomai: a parochiális templomok
 o a püspöki székesegyház: a katedrális
o nagyobb templomok: a dómok
o a kiemelkedően fontos templomok: a bazilikák.

- a templomok elrendezése:
o főbejárat nyugaton, szentély keleten (ezt már alig lehet betartani)
o 3 részre oszlik: előcsarnok, hajó, szentély.
 előcsarnok:
 itt van a szenteltvíz tartó.
 hajó:
 a szertartások idején itt vannak a hívek
 a szószék (ambon), a mellékoltár, az olvasóállvány (analogion),
 a képfal=képállvány=ikonosztászion: elválasztja a szentélyt a hajótól; emellett
a népet tanítja az Ó- és Újszövetségről.
 szobrot viszont elhelyezni nem szabad
 szentély:
 központi része az oltár, melyen a szent liturgiát végzik,
 előkészületi asztal: a pap elkészíti a kenyeret és a bort.

 Bizánci Egyház nyilvános liturgiái:

- a liturgikus élet középpontjában a szentmise áll:
o évente 10 szer végzik
- az év többi napján Aranyszájú szent János liturgiáját végzik.
- van előre megszentelt áldozati liturgiája is nagyhéten, de ez nem mise
- van hajnali it, vecsernye, feltámadási körmenet, éjféli mise.

II.4. Egyházszervezet:
Magyarországi Ortodox Egyház szervezete: (13.710 főt számláltak 2011-ben)
 Görögkeleti Szerb Egyház:
- Szentendrei székhely, ahol könyvtár, levéltár és múzeum van.
- élén a püspöki vikárius áll.

 Román Ortodox Egyház:

- Gyulai székhely
- élén a püspöki vikárius áll.
- főhatósága a Bukaresti Patriarchátus.

 Bolgár Ortodox Egyházközösség:

- vezetője a budapesti bolgár paróchus
- főhatósága Szófiai Patriarchátus.

 Magyar Ortodox Adminisztratúra:

- Budapesti székhely.
- élén az esperes adminisztrátor áll.
- főhatósága Moszkvai Patriarchátus.
 12.
Jelentősebb keresztyén felekezetek Magyarországon II.
A görög katolikus egyház, a református egyház, az evangélikus egyház,
a baptista egyház
TÉTELGAZDA: Dr. Gonda László
IRODALOM: Gesztely T. (szerk.): Egyházak és vallások a mai Magyarországon, Budapest,
Akadémiai Kiadó, 1991, 25-90; Bajusz F.: Az ökumenikus mozgalom története és mai
problémái. Keresztyén felekezetek I- II., Budapest, Budapesti Református Teológiai Akadémia
Ökumenikai Tanszéke, 1985, 16-24 + a Központi Statisztikai Hivatal aktuális vallási adatsora
www.ksh.hu.

 Népszámlálási adatok:
2011
Katolikus 3 871 922
Ebből:
római katolikus 3 691 389
görög katolikus 179 176
Orosz ortodox 2 365
Szerb ortodox 1 703
Bolgár ortodox 486
Román ortodox 5 102
Görög ortodox 1 701
Többi ortodox 2 353
Református 1 153 454
Evangélikus 215 093
Baptista 18 211

I. A GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ

I.1. Történet
 A keresztyénség keleti és nyugati formájának kialakulása a Római Birodalom keleti és nyugati felének
létrejöttével függ össze.
- a politikai megosztás után az egyház is osztódott.
- különböző egyházi szertartások, fegyelmi előírások, más rítus fejlődött ki.
o a keleti egyházon belül 5 alaprítus: alexandriai, antiochiai, bizánci, örmény, chald
 a legelterjedtebb a bizánci (ezt követik a magyarországi keletiek is).

 1054: vallási, politikai, személyi okokból elszakadt egymástól Keleti és Nyugati egyházrészek.
- idővel egyes helyeken újra egyesültek: ők voltak az unitusok
- akik nem egyesültek: szakadárok, skizmatikusok
- Magyarországon:
o 1773-ban egyesültek, ők a görög katolikusok
o akik nem egyesültek azok a görögkeletiek (ortodoxok vagy pravoszlávok).

I.2. Tanítás
 A görög katolikusok hit- és erkölcstana teljes egészében megegyezik a római katolikus dogmatikával
és morálissal.
- a 16-17. századi úniós mozgalmak (római és görög között) alapfeltétele, hogy elfogadják a római
egyház dogmáját, de megtarthatják a saját ritusukat.
- kisebb különbségek:
o görögöknél erősebb a Mária tisztelet, kisebb oltári szentség kultusz, kenyeret használnak
az oltári szentségben, két szín alatt áldoznak.

 Papság:
- a görögkatolikus egyház házas embereket is pappá szentel, a fölszentelés azonban az életállapotot
rögzíti.
- a püspökök egyházfegyelmileg csak nőtlen vagy özvegy áldozópapok közül választhatóak.
- a papok és diakónusok egyszer nősültek lehetnek.
o ha a felszentelés előtt a felszentelendő megözvegyül, nem nősülhet újra, vagy föl nem
szentelhető
o ha felszentelés után megözvegyül, újra nem nősülhet.

I.3. Jellegzetességei
 Templom:
- a görög katolikus templom szentélye mindig kelet felé néz, ez a keletelés hagyománya.
o a keleti Izraelben: élt és tanított, halt kereszthalált és támadt fel Krisztus, alakult meg az
Egyház, és keletről várható a Megváltó második dicsőséges eljövetele is.
- alaprajza görög, azaz egyenlőszárú kereszt
- a templom belseje három részre tagolódik: előcsarnok, hajó, szentély
o a szentélyt ikonosztáz, azaz képállvány választja el a hajótól.
- az oltár fölé baldachin borul.
o az oltáron ereklyekendő van, ami Krisztus levételét ábrázolja a keresztről.
o ahol a kendőn a kereszt két szára metszi egymást, arra a pontra valamelyik szent földi
maradványát varrják be.
- a templomban mindig jelen van Krisztus, az átváltozott kenyérben a szentségtartóban.
- az örökmécses fémláncon lóg le a templom mennyezetéről, nem pedig az oltáriszentség tartó
mellett ég, mint a római templomban.
- Máriapócs:
o legjelentősebb központjuk, amelynek templomában őrzik a könnyező Mária-ikont.
o a Mária kép 1696. november 4. és december 8. között 18 napon át könnyezett.
 Lipót császár parancsára Bécsbe szállították (a képről másolat készült, melyet
Máriapócson őriznek)
 ezen az ikonon Mária kétszer (1715, 1905) könnyezett.
o évente többször is rendeznek búcsút.
 Köszöntés:
- „Dicsőség Jézus Krisztusnak! – Dicsőség mindörökké!”

I.4. Egyházszervezet

 Három egyházmegye:
1. Hajdúdorogi Főegyházmegye
o Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája:
 Kocsis Fülöp (Debrecen központtal)
 2. Miskolci Egyházmegye
3. Nyíregyházi Egyházmegye

 Intézményei:
- 1945 után sajnálatos helyzet állt be a görög katolikus egyházban is.
o intézményei, egyesületei megszűntek és tevékenysége a misére és a hitoktatásra
korlátozódott.
- az 1990-es években azonban fordulat állt be:
o szabaddá vált a templomi és az iskolai vallásoktatás.
 a fiatalok számára lelki gyakorlatok és ifjúsági találkozók voltak.
- általános és középiskola: Hajdúdorog, Debrecen stb.
- Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola: Nyíregyháza

II. A REFORMÁTUS EGYHÁZ

II.1. Történet
 Magyarországon a reformáció helvét irányának megerősödése a 1550-1560 körül következett be.
- a török megszállás alatt álló, eszmei-politikai zűrzavarral küszködő magyarság ekkor figyelt fel a
Zwingli, Kálvin, Béza, Bullinger nevével összekapcsolt svájci mintájú reformációra és látta meg
benne azt az erőt, amelynek segítségével feleletet találhat keresztyén hite, élete, történelme, egész
nemzete sorsot formáló kérdéseire.

 Kezdetben együtt haladt a lutheri és a kálvini irányzat fejlődése.

- az egyre kiütköző különbségek, melyek az úrvacsoratanban jelentkeztek, oda vezettek, hogy a
két irányzat hívei külön szervezeti formát hozzanak létre.
o létrejött 1567-ben a debreceni alkotmányozó zsinaton a különálló RE.
 A zsinat:
- két hitvallást fogadott el: II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét.
- meghatározta az istentisztelet rendjét.
- megalkotta az első egyházi törvényeket.

 A reformáció sikere egész Mo-ra kiterjedt:

- a 16. sz. végére a magyar lakosság 80-90%-a protestánssá, elsősorban reformátussá lett.
o Habsburg támogatással megindult az ellenreformáció.
 II. József Türelmi Rendelete, majd az 1791.évi országgyűlés XXVI. tv cikkének
hatályba lépésével lett vége.

II.2. Tanítása
 A kiindulópont és az alap a Szentírás.
- az egyház feladata a Biblia aktuális üzenetként való lefordítása a kortársak számára.
 Elutasítja Mária és a szentek imádását, az úrvacsorában az átlényegülés tanát.
 Elvetette azokat a szertartásokat, melyeknek alapja nincs a Bibliában.
 Két sákramentum: keresztség, úrvacsora
 Az egyetemes papság elvét vallja:
- minden hívő ember pap, azaz nincs szükség közbenjáróra.
- a Szentírással összeegyeztethetetlennek tartotta a hierarchikus papság és a pápaság intézményét.
 Elvetették a papi nőtlenséget.
 A Szentírás központi üzeneteként fedezte fel az ingyen kegyelemből hit által való megigazulás
tanítását.
 Egyedül Istené a dicsőség: hirdeti a református tanítás.
 Reformálását meg nem szűnő feladatnak tekinti.
- a társadalom, a nemzet és a világ sorsáért hordozott felelőssége is ebből fakad.
 Isten nevében felemeli szavát az egyéni és közösségi életet megnyomorító erők ellen, maga ellenáll
az embertelen, hatalmával visszaélő uralomnak.
- e mögött húzódik meg a kiválasztásba (predestinációba) vetett református hit
o annak a meggyőződésnek a kifejeződése, hogy az ember életének, a világ sorsának egyetlen
eseménye sem független Isten akaratától.

II.3. Jellegzetesség
 Egyszerű templomok.
 Istentisztelet:
- a gyülekezet központi eseménye
- a feltámadott Krisztussal és egymással való közösség
- igehirdetés a központban, mind a liturgiában mind a templom elrendezésében
 Gyermek és felnőttkeresztség, konfirmáció.
II.4. Egyházszervezet
 Egyházkerületek
1. Tiszántúli
o Fekete Károly püsp., Adorján Gusztáv főgond., Derencsényi István lp. jegyző, Molnár János
vil. jegyző
2. Dunamelléki
o Szabó István püsp., Szabó Ferenc lp. jegyző, Veres Sándor vil. jegyző
3. Tiszáninneni
o Csomós József püsp., Ábrám Tibor főgond., Pásztor Dániel lp. jegyző, Molnár Pál vil. jegyző
4. Dunántúli
o Steinbach József püsp., Huszár Pál főgond., Köntös László lp. jegyző, Baráth István vil.
főjegyző

 Magyar Református Egyház 2009. május 22. óta:

1. Magyarországi Református Egyház
2. Romániai Református Egyház
3. Amerikai Magyar Református Egyház
4. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház
5. Kárpátaljai Református Egyház
6. Szerbiai Református Keresztyén Egyház
7. Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház
8. Szlovéniai Református Keresztyén Egyház

 MRE Zsinat összetétele:

1. Tisztségnél fogva: 20 tag
2. Dunamellék: 24 tag
3. Dunántúl: 12 tag
4. Tiszáninnen:12 tag
5. Tiszántúl: 26 tag
6. Tanintézetek részéről: 4 tag (egyházkerületenként 1-1)
7. Egészségügyi (Dunamellék) és szeretetintézmények (Tiszántúl):1-1 tag
III. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ
III.1. Történet
 Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes-tanár wittenbergi fellépése a visszaélések ellen és az egyház
reformációja érdekében volt a kezdete annak az egy évtized alatt szerveződő közösségnek, amely 1530
után az ágostai hitvallású evangélikus egyház nevet kapta.
 A reformáció német és svájci ágának megkülönböztetésére:
- meghonosodott az evangélikus egyház „lutheránus” és a református egyház „kálvinista” jelzője is.
o a két reformátori irány közös elnevezése a „protestantizmus”.
 A katolikus restauráció után sajnos megfogyatkoztak az evangélikusok:
- a végső csapás Trianon volt: sokan a határon túlra rekedtek.
- 533.836 főt számláltak 2011-ben (ez a lakosság 6,1%-át jelentette).

III.2. Tanítása
 A görög eüangelion jó hírt, örömhírt jelent.
 Az egyház tanításának középpontjában a Jn 3,16 áll.
 Az áldozópapság az evangélium útjába állt:
- a katolikus egyház szerint csak az áldozópap kezén változhatnak át a jegyek.
 Luther Márton szembeszállt a katolikus tanítással.
- hangsúlyozta a búcsúcédulákat elvetve, hogy egyedül hit által lehetséges az üdvösség (sola fide).
o egyedül kegyelemből (sola gratia) és egyedül Krisztus által (solus Christus) lehetséges
mindez.
- a wittenbergi reformáció alapjaiban változtatta meg Európa vallásosságát.
- X. Leó pápa és V. Károly császár átkot mondott Lutherre és eretneknek nyilvánította.

 Hitvallások:
1. Apostoli Hitvallás
2. Nikaia–konstantinápolyi hitvallás
3. Athanasios-i hitvallás
4. Ágostai hitvallás
5. Az Ágostai Hitvallás apológiája
6. Luther Márton Kis kátéja
7. Luther Márton Nagy kátéja
8. Luther Márton Schmalkaldeni cikkei
9. Philipp Melanchthon: Értekezés a pápa hatalmáról és elsőségéről
10. Egyességi irat (Formula concordiae)

III.3. Jellegzetesség
 Templom:
- egyszerű templom, oltár, szószék
 Gyülekezeti élet:
- a lelkészek nagy része nagy kiterjedésű szórványt vagy több egykori anyagyülekezetet gondoz.
 Lelkészképzés és laikusképzés:
- a csaknem 470 évre visszatekintő hazai evangélikus lelkészképzés gyökerei még a 16. sz. nyúlnak
vissza.
- Óváron, Sopronban, majd Pozsonyban, Eperjesen, Késmárkon képeznek lelkészeket.
- 1950-ben Budapesten önálló Teológiai Akadémia indul be.
- az egyház feladatának tekinti a szolgák képzését:
 o minden tagnak felajánlja szolgálatát Isten Igéjének hirdetésével és a keresztyén testvéri
szeretet gyakorlásával.
o 1979-ben hároméves Levelező Teológiai Tanfolyam indult.
 1989-ig 100 diákot vettek fel.

III.4. Egyházszervezet
 Három egyházkerület:
1. Déli Evangélikus Egyházkerület (Gáncs Péter püsp.)
2. Északi Evangélikus Egyházkerület (Fabinyi Tamás püsp.)
3. Nyugati Evangélikus Egyházkerület (Szemerei János püsp.)

IV. A BAPTISTA EGYHÁZ

IV.1. Történet
 Az ÚSz-ben a „baptidzó” szó származékaként fordul elő.
- jelentése alámerítés, bemerítés.
o a keresztelés terminus technikusa (az értelmezés nem kielégítő).
 A köztudatban azokat hívjuk baptistáknak, akik a felnőtt keresztséget vallják és alámerítéssel
keresztelkednek meg.
- az apostoli kortól kezdve voltak olyan csoportok, akik ezeket a hitelveket vallották.
 A mai baptizmus tanítását és gyakorlatát a reformáció korában keletkezett „anabaptisa”
(újrakeresztelkedett) mozgalmak közelítették meg a legjobban.
- az anabaptisták nagy része ártatlan bibliás ember volt, de akadtak fanatikusok is, akik radikális
szociális forradalmat követeltek.
o a középkor jogrendje eretneknek tekintette őket, ezrével végezték ki őket
 Révész Imre szerint az anabaptista igehirdetők sorsközösséget vállaltak az elnyomott,
szegény néppel.
 Sok követőre talált Magyarországon is.
- Schröter Kristóf sokat tevékenykedett, őt követte Fischer András
 Az országgyűlés 1548-ban hozott törvényt az anabaptisták ellen.

 Hogyan keletkezett az újkori baptizmus?

- a baptizmus jelenlegi formáját az Angol Államegyházból kivált John Smyth és néhány puritán társa
alakította ki.
o 1609-ben merítkeztek be Amsterdamban és ők alapították meg 1612-ben Londonban az első
baptista gyülekezetet.
o mozgalmuk átterjedt Amerikába is, ahol Roger Williams Angliából kivándorolt puritán
prédikátor vezetésével 1636-ban alakult meg az első baptista gyülekezet.
o európai szárazföldön J. G. Oncken munkássága nyomán indult meg a baptista misszió.
 Rottmayer János volt az első magyar baptista (1846-ban őt küldték Pest-Budára
misszionálni).
 Ócsai Hitvallás:
- 1905. szeptember 15-én Ócsán elfogadták közös hitvallásukat
o állami elismerésre vágytak, ehhez pedig hitvallási irat kellett.
- 1906-ban Apponyi Albert kultuszminiszter engedélyezte ezt.
o a hitközösség első elöljárója Csopják Attila volt.
o még nem volt meg a teljes állami elismerés, mert nem lett bevett egyház, csak elismert
egyház lett.
 a felszabadulás után 1947-ben eltörölték ezt a megkülönböztetést.
- így 1948-ban létrejött a Magyarországi Baptista Egyház.

IV.2. Tanítása
 Számtalan árnyalatot képviselnek, így nem egységes a tanításuk.
- minden gyülekezet maga szabja meg, mivel nincsen tekintélyi elven alapuló hitvallásuk.
 Mindannyiuk szerint legfontosabb dolog a vallásszabadság.
 Soha nem fogadták el Mária szeplőtelen fogantatását.
 Sok tekintetben kálvini szemléletet vallanak.
- eltérés csak a keresztségben és az úrvacsora értelmezésében van, amelyeket nem tartanak
szentségeknek.
 A keresztségről:
- csak felnőtt korban és bemerítéssel szolgáltatják ki az újjászületett embereknek.
o szerintük az Újszövetségben is bemerítés volt.
- az óember meghal.
- miért nem keresztelnek újszülöttet?
o szerintük a keresztség a keresztyén hit nyilvános és önkéntes megvallása.
o gyermekeiknek megadják a választás lehetőségét.
 Az úrvacsoráról:
- Zwingli tanítása nyomán az úrvacsorát csak emlékvacsorának tartják.
 A Szentháromságról:
- nagy többségük vallja, de egy számottevő kisebbség nem.

IV.3. Jellegzetesség
 Istentiszteletük:
- nincsen kötelezően előírt liturgiájuk.
- nagy szerepet játszik a gyülekezeti énekkar.
- az istentiszteletek látogatását jobban megkövetelik az egyháztagoktól.
 Mennyi a baptisták száma?
- 9.399 főt számlált a 2011-es népszámlálás, világviszonylatban 60-70 millió a számuk.
o családosan kb 30 ezer ember él Magyarországon a Baptista Egyházban
 Ökumenikus kapcsolatok:
- az 1905-ben alakult Baptista Világszövetség rendkívül sokat tesz az evangélium terjesztéséért.
o bártan harcol a faji megkülönböztetés ellen.
o teljes közösséget vállalt a négerek jogaiért harcoló Martin Luther King baptista lelkésszel.
- tagja a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának és az EVT-nek is.

IV.4. Egyházszervezet
 Négy egyházkerületre oszlik:
 1. Dunántúli,
2. Körösvidéki,
3. Közép-Magyarországi,
4. Tiszántúli.
 Vezető szerve az Országos Közgyűlés.
 Egyháztaggá válás:
- az lehet egyháztag, akit a gyülekezet saját kérelmére, megfelelő bibliai és hitelvi felkészítés után,
vallástétele alapján felvesz és bemerítésben részesül.
 A gyülekezetek közadakozási bevételük 10%-át kötelesek az egyház iskoláinak adni.
 A lelkészképzést az 1906-ban alapított Teológiai Szemináriumban végzik.