KOMMUNIKÁCIÓ, NYELV, BESZÉD

Kötelező irodalom:
Fercsik Erzsébet-Raátz Judit: Kommunikáció szóban és írásban, Bp., Krónika Nova, 2001.
Hasson, Gill – Hadfield, Sue: Asszertivitás, Bp., Scolar, 2012.
301 H10
Hernádi Sándor: Beszédművelés, Bp., Osiris, 2003.
Szabó Katalin: Kommunikáció felsőfokon, Bp., Kossuth, 2001.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_654_szabo/adatok.html

Ajánlott irodalom:
Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe, Bp., Harmat, 2003.
Pease, Allen – Pease, Barbara: A testbeszéd enciklopédiája, Bp., Park, 2008.
Pedagógus Portfólió 2017 (óvodai portfólió, iskolai portfolió, tanári portfolió)
https://neteducatio.hu/pedagogus-portfolio-2017/
Rust, Serena: Erőszakmentes kommunikáció – amikor a zsiráf a sakállal táncol, Bp., Bioenergetic,
2014.
Németh Erzsébet: Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése, Bp., Századvég, 2002.
Szőke-Milinte Enikő: A kommunikációs kompetencia fejlesztése, Piliscsaba, PPKE BTK, 2005.
DEENK BTEK 2. em. szabadpolc [szociológia] 316.77 Sz91
Szőke-Milinte Enikő: Konfliktuskezelés és pedagógusmesterség, Bp., OPKM, 2006.

1
 1. A kommunikáció fogalma, a hét tradíció
2. Az emberi kommunikáció csoportosítása
3. A kommunikáció folyamata, a nyelvi kommunikáció alapfunkciói
4. A kommunikáció csatornái és a metakommunikáció
5. A verbális kommunikáció
6. A nonverbális kommunikáció
7. Beszédművelés
8. Az asszertív kommunikáció
9. Az óvodapedagógus kommunikációja I.
10. Az óvodapedagógus kommunikációja II.
11. E-mailkultúra, netikett
12. Önéletrajz, motivációs levél

Melléklet: A mindennapos találkozások gesztusai, gesztuscsoportjai és körülményei

2
 1. A kommunikáció fogalma, a hét tradíció
1.0. Általános meghatározások

● A szó eredete szerint: communis (mn.) – közös, általános 🡪 communitas (fn.) – közösség;

communico (ige) – közöl, közössé tesz, megoszt 🡪 communicatio: 1. közzététel, 2. teljesítés, 3

gondolatok közlése hallgatókkal

● Napjainkban legáltalánosabb értelemben: információátvitelt, információcserét jelent valamilyen

jelrendszer, valamilyen erre szolgáló eszköz (pl. a nyelv) segítségével, és a résztvevők ily módon
szabályozzák, befolyásolják egymás viselkedését, hatnak egymásra.

● Szűkebb értelemben: jelentheti az emberi gondolatok cseréjét

● Technikai folyamat, melynek során információátvitel, információcsere történik 🡪 tényezők,

elemek a kommunikáció megvalósulásához

● A kommunikáció fogalma (Raátz) Az egyik alapvető emberi tevékenység a kommunikáció.

Kommunikálunk, ha családi körben beszélgetünk, ha vásárolunk, ha hivatalos ügyeket intézünk, a

munkahelyen tárgyalunk. De kommunikációnak tekintjük az irodalmat, a művészet egyéb ágait, a
televíziós műsorszórást, az internetet, a reklámot, a levélírást, de még a divatot is. A
kommunikáció olyan szerteágazó, összetett jelenség, hogy nem is lehet egyetlen definícióval
meghatározni.

● Buda Béla megközelítései szerint:

1.) információ-átadás mindenféle rendszerben.

2.) információ-átadás ember alkotta, technikai rendszerekben
3.) információ-átadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben.
4.) az élő szervezetek különféle rendszereiben lezajló információátadás.

1.1 Hét tradíció a kommunikációs elméletek területén

(Neményiné Dr. Gyimesi Ilona: Kommunikációelmélet, Perfekt Kiadó, 2004, 29-45.
Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe, ford.: Szigeti L. László, Harmat, 2001, 34-48.)

1. A szociálpszichológiai hagyomány úgy tekint a kommunikációra, mint interperszonális

befolyásolásra; a meggyőzés, a hatás, a véleményváltoztatás; azt vizsgálja, hogyan lesz sikeres
egy kommunikációs viselkedés.
Ezen megközelítés szerint akkor sikeres, ha mások véleményét sikerül befolyásolni, akár meg is
változtatni. Ha hitelesebbnek tűnik a feladó, akkor az üzenet nagyobb véleménymódosítást
eredményezett, mint ugyanaz az üzenet hiteltelenebb feladótól. Sikeres pl.: reklám: ha rávesz,
hogy vásároljak meg egy olyan terméket, amelyre nincs szükségem.

3
2. A kibernetikai hagyomány szerint a kommunikáció információfeldolgozás. A kibernetika
szabályozást, vezérlést, információfeldolgozást jelent. A kifejezés azt mutatja, hogy a
visszacsatolás hogyan teszi lehetővé az adatfeldolgozást a fejünkben és a számítógépeinkben;
az elmélet végső célja: a rendszer információhordozó képességét a maximumra emelje;
korlátlan távolságra korlátlan mennyiségű adatot eljuttatni veszteség nélkül.
3. A retorikai hagyomány a kommunikációt mint jól megszerkesztett nyilvános beszédet
vizsgálja; A hagyomány legfőbb forrása a XX. századig a görög – római szónoklattan.
Pl. Ifjabb Martin Luther King legendás Van egy álmom kezdetű beszédében olyan stilisztikai eszközöket
használt, mint például a vizuális láttatás, az ismétlés, az alliteráció és a metafora.
Az 1992-es elnökválasztáson Bill Clinton stratégiája az volt, hogy a választókra az érzelmeiken keresztül
hasson. Személyében visszatért az amerikai álom, s képes volt magáról olyan képet teremteni, hogy a
köznapi emberekhez tartozik, s velük is tart kapcsolatot. A kampány folyamán nyelvhasználata
egyszerűsödött, s tényszerűbb lett. Megtanult "médiául" viselkedni. A második tévévita alkalmával
közelebb lépett a kamerához, mintha belépett volna az emberek szobájába, míg Bush elnök - a tekintélyelv
megtestesítője - hátul maradt. A Clinton kampány üzenete és vizuális stratégiája összhatásában pozitív
imázst teremtett.)
4. A szemiotikai hagyomány a kommunikációt mint a jelek segítségével történő jelentésátvitelt
értelmezi. A szemiotika: a jelek és jelrendszerek tudománya.
A jel: mindaz, ami valami mást helyettesít pl. magas láz – fertőzés jele, délre szálló madarak –
tél közeledte, egy nyíl – menetirány. Speciális jelek: a szavak szimbólumok, s a legtöbb
szimbólumnak nincs természetes kapcsolata az általa jelzett dologgal (átkarol szó betűinek
elrendezése nem utal az ölelésre); a jelentést nem a szavak vagy más szimbólumok hordozzák,
hanem maguk az emberek.
A szemiotikai hagyománnyal kutatók azt vizsgálják, hogy a jelek hogyan közvetítik jelentésüket,
és hogyan lehet őket félreértés nélkül használni.
5. A szociokulturális hagyomány úgy tekint a kommunikációra, mint ami a társadalmi valóság
létrehozója és megtestesítője: a hagyomány azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek a
kultúrát beszéd közben teremtik újra; úgy gondoljuk, hogy a szavak a valóságot tükrözik ⇨DE a
szociokulturális felfogás szerint: a valóságról alkotott képünket erősen befolyásolja az a nyelv,
amit gyerekkorunk óta használunk Pl. zöld szín – ’zöld’ szó megléte / hiánya egyes nyelvekben;
párbeszéd a kulturális szakadék áthidalása; a „hó”: a skandináv számi nyelveket beszélő népek
(a lappok) szókészletében 180 és 300 különböző, a hó és a jég állapotait leíró, egymástól eltérő,
aktívan használt szó létezik.
6. A társadalomkritikai hagyomány szerint a kommunikáció intellektuális kihívás az igazságtalan
diskurzus ellen; a történelmet a szenvedés igazságtalan elosztása jellemzi.
7. A nyugati társadalmakban / demokráciákban is kimutatható: azok, akiknek van, kizsákmányolják
azokat, akiknek nincs - ez ellen fellépni csak helyes kommunikációval lehet. pl.: "mivel az
emberek egyre inkább ki vannak téve a tömegkommunikáció hatásának, tudatuk oly mértékben
átformált, hogy szinte lehetetlen őket ráébreszteni befolyásoltságukra". A változás csak a
kitaszítottak, kívülállók, kizsákmányoltak és bőrszínük vagy hovatartozásuk miatt üldözöttek, a
munkanélküliek és a munkaképtelenek tömegétől várható el.

4
8. A fenomenológiai hagyomány szerint a kommunikáció önmagunk és mások felfedezése a
dialóguson keresztül. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az emberek hogyan értelmezik saját
szubjektív tapasztalataikat 🡪 egy személyes történet fontosabb és megbízhatóbb lesz, mint
bármely kutatási hipotézis;

5
 2. Az emberi kommunikáció csoportosítása
Emberi kommunikáció: társadalmi-történelmi jelenség, olyan információátvitel, amely emberi
relációkat, társadalmi viszonyokat kísér, tükröz, fejez ki. (Szecskő Tamás)

A társadalomban információs csatornák szövevényes rendszere található 🡪 emberi kommunikáció

csoportosítása három fő szempont alapján:
1. a kommunikációban résztvevő személyek száma szerint:

● intraperszonális (belső) kommunikáció: pl. tanulás, gondolkodás, lelki folyamatok feldolgozása

● interperszonális (személyek közötti) kommunikáció: pl. egyének közötti kapcsolatteremtés és

annak fenntartása

● nyilvános vagy csoportkommunikáció: pl. családi, munkahelyi és más közösségekben

● tömegkommunikáció: pl. tévé, rádió, részben az internet

2. A kommunikáló felek egymáshoz való viszonya szerint

● Közvetlen a kommunikáció akkor, ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a folyamatban, és

térben közel van egymáshoz.

● Közvetett kommunikációról beszélünk minden más esetben. Például a tömegkommunikáció

minden fajtája.
Közvetett a kommunikáció akkor is, amikor egy harmadik résztvevő segítségével jut el az üzenet a
feladótól a címzettig (pl.: színházi előadás, szóvivő, tolmács, kerítő, ügynök).
3. A folyamat irányultsága szerint

● Egyirányú a kommunikáció, ha a folyamaton belül a hallgatónak (vevőnek) nincs módja a

visszajelzésre, ő nem töltheti be a beszélő (a feladó) szerepét. Egyirányú kommunikációval

találkozunk akkor, amikor előadást hallgatunk, televíziót nézünk, könyvet olvasunk.

● Kétirányú a kommunikáció akkor, amikor a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél

(beszélgetés, telefonálás, vita, csetelés stb.), a hallgatónak van módja visszajelzésre. A

kétirányú kommunikáció azonban nem jelenti azt, hogy a partnerek között mindig egyenrangú
a viszony. Így e típuson belül el kell különíteni az:
- Egyenrangú viszonyt
- Egyenlőtlen viszonyt feladó és a címzett között

Közvetlen Közvetett
Egyirányú Előadás tartása Rádió, Tv, tömegkommunikáció
Kétirányú 2 barát beszélget egy asztalnál 2 barát beszélget telefonon

6
 3.1. A kommunikáció folyamata
A feladó egy meghatározott kód (jelrendszer) segítségével formába önti (kódolja) az információt
(üzenetet), ami egy csatornán keresztül eljut a címzetthez (vevő), aki dekódolja azt.

A technikai folyamatának általános tényezői:

A személyek: feladó-címzett
Azt a személyt, aki valamilyen üzenetet küld a másiknak, azaz megszólítja őt, közöl vele valamit,
feladónak (küldőnek, adónak vagy kommunikátornak) nevezzük, és azt, aki ezt az üzenetet veszi,
megérti, értelmezi, reagál rá, aki a közleményt észleli, és a kód ismeretében „megfejti” az üzenetet
címzettnek (befogadónak, vevőnek). A kommunikáció sikerességét befolyásolják a résztvevő felek
ismeretei, tudása, személyiségjegyei, önismerete, előítéletei. A kommunikáció sikeressége
szempontjából meghatározó, hogy a felek mennyire ismerik az adott helyzetet, a kultúrát, amelyben
az információcsere zajlik.

Üzenet: (vagy közlemény) maga az információ, melyet a feladó továbbítani kíván, a kódolás
eredményeként jön létre, ennélfogva jelekből áll. Tartalmaz tudati képeket, érzelmi és indulati
elemeket, tükrözi a feladó célját, akaratát, valamint belső állapotát. Az üzenet lehet előre eltervezett,
valamilyen céllal megfogalmazott közlés, azaz szándékos. A kommunikációban azonban sok olyan
üzenet is jelen van, amelyet nem szándékosan küldünk a másik félnek.
Kód: Az üzenetet mindig valamilyen kód vagy kódok segítségével fejezzük ki. A kommunikációs
folyamatban nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nem verbális) kódokat használunk. A nyelvi kódok
hagyományosan írott vagy beszélt formában fordulnak elő, de az utóbbi évtizedekben – a számítógép
és a mobiltelefon elterjedésével – egyre gyakoribb az elektronikus írás sajátos kódjainak a használata.
Kódolás: az a folyamat, melynek során a kód jel segítségével az információt formába öntjük,
„megfogalmazzuk”.

A hatás
Legyen a kommunikáció bármilyen jellegű, valamilyen módon az interakció befolyásolja a
résztvevőket, hatással van rájuk. A kommunikáció folyamatát tekinthetjük úgy is mint kölcsönös
hatások cseréjét. Ez a hatás lehet érzelmi, fizikai vagy kognitív. Például egy üzenet hatása érzelmi, ha
annak hallatán örömöt, szomorúságot érzünk. De vannak olyan üzenetek is, amelyek valamilyen
fizikai hatást váltanak ki a befogadóból (például valamilyen cselekvésbe kezd, hirtelen feláll). Számos
üzenet az ismereteinket, a tudásunkat gyarapítja, azaz elsődlegesen kognitív hatással van a
befogadóra. Természetesen ezek a hatások nagyon gyakran együtt, illetve bármilyen kombinációban
megjelenhetnek.
A visszajelzés
A kommunikáció folyamán a résztvevő személyek visszajelzést adhatnak az elhangzott, leírt
üzenetről. Ez a visszajelzés többféle lehet. Jöhet a másik személytől, azaz egy külső forrásból.
Formáját tekintve lehet verbális, vagyis szavakkal elmondott vagy leírt visszajelzés; de lehet csupán
egy mosoly, egy bólogatás, vagyis nem nyelvi jelekkel kifejezett reakció. A visszajelzésnek fontos

7
szerepe van a kommunikáció további folytatásában. Hiszen ha ez a visszajelzés pozitív, akkor
megerősíti a beszélőt abban, hogy jó, érdekes, amit mond. Ha a visszajelzés negatív, akkor ez azt
jelenti, hogy a másik fél nem ért vele egyet, vagy nem érti az üzenetét. Egy tanórán ezért nagyon
fontos, hogy a tanár akár nem verbális módon, de visszajelzést adjon a megszólaló tanulónak. A
visszajelzés az egyénen belül is megtörténik. A belső visszajelzés során mi magunk értékeljük a saját
kommunikációs viselkedésünket. A belső visszajelzés is lehet pozitív, megerősítő vagy éppen negatív,
bíráló jellegű. Mind a két fajta minősítésre szükségünk van ahhoz, hogy a kommunikációnk sikeres és
hatékony legyen.

A kontextus
Bármilyen kommunikációról legyen is szó, mindig valamilyen kontextusban, azaz beszédhelyzetben
történik. Ez a beszédhelyzet meghatározza a viselkedésünket, befolyásolja az üzenetek
megfogalmazását, a befogadást és az értelmezését. Gondoljunk csak arra, hogy egészen másképpen
értelmezünk egy elutasító választ, ha azt a partnerünk viccesen mondja, mint ha az ingerülten,
hangosan hangzik el.
A kontextust értelmezhetjük az éppen adott beszédhelyzethez képest még tágabban is. Ebbe
beletartozik az a kulturális közeg, társadalom, a kor, amelyben lejátszódik a kommunikáció. Ezek a
tényezők is erősen befolyásolják az üzenet létrehozását. Például vannak olyan kifejezések, jelek,
szokások, amelyek az egyik társadalomban semlegesek, vagy éppen pozitív jelentéssel bírnak, de
egy másikban sértésnek számítanak. Ilyen például a beszélgetés során a résztvevő felek közötti
távolság, a tegezés, magázás kérdése stb.
A csatorna
A kommunikációs csatorna arra a médiumra utal, amely az információ továbbításánál a feladó és a
címzett között az információt átviszi (vagy továbbítja). (A kommunikációs rendszerben egy olyan rész,
ami összeköti a feladót és a vevőt.) A kommunikációs csatornák a információ továbbításához – ha az
lehetséges – megosztják a jellemzőiket egymással és egymás között. Az információk jelzések vagy
jelek formájában jutnak át a csatornákon.
A zaj
Kommunikációs szempontból zajnak tekintjük mindazt, ami gátolja, torzítja vagy megzavarja az üzenet
pontos megfogalmazását, célba érését. A zaj fogalmán nemcsak a fizikai jelenséget értjük, hanem
számos egyéb olyan pszichikai, nyelvi, intellektuális tényezőt is, amely valamilyen formában
hátráltatja, gátolja a kommunikáció sikerességét. Így zajként kezeljük azt, ha például egy osztályban a
hangos beszélgetés miatt nem értjük meg egymást, de az is zaj lehet, ha előítéleteink miatt nem
tudunk valakivel megfelelő kommunikációs kapcsolatot létesíteni. Az is gátolhatja a pontos megértést,
ha a kommunikáló feleknek az előismeretei a szóban forgó dologról nem azonosak, ha nem azonos
nyelvet, szókincset használnak.

8
A kommunikáció egy lehetséges modellje:

A hatékony kommunikációt gátló tényezők (Zaj)

1. Belső ingerre koncentrálás

- a befogadó annyira el van foglalva magával, hogy csak szelektíven képes figyelni
- az üzenet nem megy át, vagy csak részben
Pl.: vizsgaszituációban másképp kommunikálunk (jó vizsgázó-rossz vizsgázó)
2. Érzelmi gát (ellenségeskedés vagy védekezés)
a) ellenségeskedés
- ha haragosunkkal kommunikálunk
- ha a beszélgetés előtt ingerlékeny állapotba kerültünk
- a beszéd tárgya is kiválthatja
- ha egyének között fennáll, akkor az üzenet könnyen torzul
b) védekezés
- a címzett kérdéseket vádaknak érzi, feleleteivel igazolni szeretné magát
Pl.: - Nem mosogattál el? – Hát mikor mosogattam volna, el kellett mennem a…
3. Múltbeli tapasztalatok
- a címzett nem akarja "meghallani" az üzenetet, amely a saját tapasztalatának vagy szükségletének
ellentmond
Pl.: ha valakiről tudom, hogy mindig fél órákat késik, nem fogom elhinni, ha azt mondják, holnap
pontosan fog érkezni
4. Nem megfelelő kifejezésmód - kifejezésbeli szegénység
- a befogadó könnyen figyelmen kívül hagyja az üzenetet
- a feladó egy vele egyenrangú csoportban jól megértetheti magát

9
Pl.: - a kevesebb szókinccsel rendelkező, alsóbb társadalmi rétegből érkezőket nehezen értik a
felsőbb társadalmi réteg képviselői; vagy: az orvosok értik egymás szavát, a beteg gyakran nem.
5. Sztereotipizálás
- külső megjelenésből levont (téves?) következtetések
- sokszor elég, ha a beszélő fizikai megjelenése nem hagyományos, átlagos
6. Fizikai környezet
- zavaró, negatív hatású környezet
Pl.: tényleges zaj: hangos zene közben kiabálni kell
7. Kapcsolatok, státusz
- ha a befogadó nincs tisztában a beszélővel való kapcsolatával, félreérthetővé válik az üzenet
- magas státuszú ember mindenképp hatással van a befogadóra, ezzel foglalkoznia kell
- Pl.: még ismeretlen emberrel másképp beszélünk; a főnökkel másképp beszélünk – mint egy
ismerőssel, baráttal

3.2. A nyelvi kommunikáció alapfunkciói

(Jakobson-féle modell)
~ Emotív (érzelmi) funkció a beszélő érzelmeit, hangulatait, indulatait fejezi ki; gyakoriak pl. az

indulatszavak

~ Konatív (felhívó) funkció: a feladó szándéka, hogy befolyásolja a címzettet; pl: megszólítás,

felszólítás, meghívás

~ Fatikus (kapcsolattartó) funkció: a kommunikáció létrehozására és fenntartására,

meghosszabbítására vonatkozik; pl köszönés, megszólítás, bemutatkozás

~ Metanyelvi funkció: a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a kommunikáció

~ Poétikai funkció: az üzenettel esztétikai hatásra is törekszünk

~ Referenciális (közlő, tájékoztató) funkció: a kontextussal kapcsolatos, a kontextusról szóló

kommunikáció pl.: útbaigazítás, hirdetés, előadás

Jakobson-féle kommunikációs modell:

kontextus (referenciális)
feladó (emotiv) - ---------- - üzenet (poétikai) - ----- - címzett (konatív)
kontaktus (fatikus)
kód (metanyelvi)
Az alapfunkciók és a folyamat a mindennapok kommunikációjában nem választhatóak szét, így a
kommunikáció nem ennyire egyértelműen működik.

10
 4. A metakommunikáció
4.1 Az emberi kommunikáció két csatornája
Az emberi kommunikáció két csatorna igénybevételével történik, amelyek azonban a valóságban nem
választhatók szét egymástól, a kommunikációs folyamatban egymással összefonódva, egymást
kiegészítve vesznek részt.
1. Verbális kommunikáció - a nyelv mint digitális kóddal kifejezhető jelrendszer és ennek alkalmazása:
a beszéd és az írás
2. Non verbális kommunikáció - magában foglal minden olyan üzenetet, amely az analógiás kódok
által fejezhető ki - a testbeszéd, a testnyelv

A metakommunikáció nem harmadik csatorna, hanem a két csatornához szorosan hozzátartozó

kódrendszer, kommunikáció a kommunikációról (használati utasítás a kommunikációnk – kimondott
szavaink és testbeszédünk – értelmezéséhez).

4.2. A metakommunikáció
Minden tartalmi kommunikációt kísér valamilyen többé-kevésbé nem szándékos kommunikáció. A
kommunikáció rejtett aspektusa, egy mögöttes kódrendszer, amely önmagára vonatkozik -
kommunikáció a kommunikációról – a saját kommunikációnkoz, illetve a partnerhez való viszonyulást
jelzi. Nincs kommunikáció metakommunikáció nélkül, de külön csatornát nem képez. A kommunikáció
ősi biológiai-pszichológiai jellegű szférája, többnyire észrevétlenül érvényesül. Nehezen megfogható
kategória, többnyire a nem verbális csatorna jelzései, ha azok nem a tartalmi kommunikáció jelei. A
kisgyermek különösen fogékony a metakommunikációra, mert az a helyzet érzelmi viszonyulását jelzi
számára.
Gyakori félreértés, hogy a metakommunikáció azonos a non verbális jelekkel. Sok esetben valóban
egybeesnek, de non verbális jelzések lehetnek szándékosak is. A pszichoanalízis hatására alakult ki a
fogalom
1. A verbális kommunikációban - humor, nyelvi játék, utalások, elszólás, hezitálás vagy elhallgatás;
írásban lehet: a szavak megválasztása, a szórend, a mondatok és az egész szöveg felépítése.
„Soha se mondd, hogy soha!”
Milyen szót használ a férfire: férfi, fickó, pasi, csávó, faszi, pofa, ember
2. A nem verbális kommunikációban - ha az általa közvetített üzenet nem szándékos: pl:
kommunikációs stílus (ahogyan beszélünk)

4.2.1. A metakommunikáció dimenziói

# információ a közlés tartalmáról:
- igaz vagy nem igaz
a hazugságjelek itt fontos szerepet kapnak: száj elé tett kéz, száj szögletének rándulása, orrvakarás,
tekintet kerülése vagy mereven a szemünkbe néz, szemöldök felvonása, pupilla tágulása az izgalom
miatt, mesterkélt mosoly, más beszédtempó, részletezőbb beszéd, magasabb hang,
- lényeges vagy lényegtelen

11
 - hiszi vagy nem hiszi
- érti vagy nem érti
# információ a közlő (feladó) és a befogadó (címzett) közötti viszonyról: szimpátia - unszimpátia
- észrevétlenül és gyorsan érvényesül
- verbális előfordulása is gyakori:
pl.: félreértések: elvárjuk a társunktól az összhangot, a mögöttes üzenetek megértését, holott ez
nem kézenfekvő
- ellentmondás: ha őszinték vagyunk, azzal megbánthatjuk a másikat; ha az érzelmeire
próbálunk tekintettel lenni, akkor könnyen hazugságba keveredünk
- diplomatikus nyelvhasználat – a kétértelmű vagy jelentés nélküli megnyilatkozások:
Pl.: - Hogy tetszik Önöknek az előadásom? – Tanár úr nagyon felkészült!
Pl.: - Hogy tetszik a ruhám? – Nagyon érdekes!

# információ a közlés szituációjáról

- társadalmi viszony és szerepek: egyenrangú vagy egyenlőtlen pl.: - túlzott kedvesség az üzleti
eladótól; tegeződés-magázódás kérdése (hogyan szólítok meg valakit)
- a közvetlen kontextusról: ha más személyek is jelen vannak, vagy az interakció helyéhez való
viszonyról

# információ a közlés jellegéről: komoly vagy játékos, humoros

- metakommunikációval fejezzük ki a viszonyunkat, amikor azt érzékeltetjük, hogy humort
használunk

# információ a kommunikáció kódjához való viszonyról

- a közlő kifejezheti a nyelvhez való viszonyát (pl.: a pápa minden nyelven elmondja az áldását;
ha idegen nyelvű is van a társaságban, milyen nyelven beszélünk)
# információ a kommunikáció csatornájához való viszonyról
- pl.: ha jelezzük, hogy nem halljuk, amit a másik mond;
# információ a kommunikációs környezethez való viszonyról
- pl.: a szánk elé tett ujjunkkal jelezzük, hogy valakit szeretnénk kirekeszteni a
kommunikációból

12
13
 5. A verbális kommunikáció
Általános jellemzői:

● a verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja

● önmagában csaknem teljesen alkalmas arra, mindenféle emberi kommunikációt hordozzon 🡪

mindenféle információ továbbításához fel lehet használni

● a legbonyolultabb kóddal rendelkezik valamennyi kommunikációs csatorna közül

● írott formájában a közvetett kommunikáció legtipikusabb eszköze

● nyelv és beszéd: kulturális termék 🡪 az emberiség fejlődése során alakult ki

nyelv: kódrendszer; beszéd: maga a verbális csatorna

● beszéd: a nem verbális kommunikációs csatornák jeleivel együtt hat

● nyelv: csak a verbális kommunikáció jelrendszere

A különböző nyelvi jelrendszerekről néhány gondolat:

● az alsó rétegek nyelvi hiányosságai a beszédet kísérő nem verbális kommunikatív viselkedés hiányosságaival

is együtt járnak ⇨ a szociális kontaktuskialakítás nehezebb 🡪 ’60-as évektől világszerte korrekciós nevelési
programok a hátrányos társadalmi helyzetű gyerekek felzárkóztatására 🡪 nyelvi kommunikációs készségek
javítása

● nyelvi jelrendszer használatában mutatkozó különbségek 🡪 különböző közösségekben, szervezetekben, pl.

falusi – városi miliő nyelvi különbségei (🡪 dialektusok tekintetében, használt szavakban)

● civilizált társadalmakban a klasszikus különbségek elmosódnak 🡪 tömegkommunikáció hatása: a

tömegkommunikáció a városi nyelvet terjeszti (a rádió megjelenésével kezdődött a homogenizáló folyamat)

● a mindennapi gondolkodás a szót hajlamos azonosítani a valósággal (🡪 amíg a valóság kézzelfogható, nem

okoz zavart)

● szavak szemantikai különbsége 🡪 idegen nyelv tanulása során látszik 🡪 meg kell tanulni az adott idegen

nyelv sajátos szemantikáját

🡪 szótárbázisú nyelvtanulás 🡪 hibás szerkezetek alkotása 🡪 félreértések forrása
🡪 egyes szerkezetek tükörfordítása 🡪 félreértés

● minden nyelvben sajátos valóságszemlélet rejlik 🡪 eltérő lehet az egyes fogalmak definíciója

● az anyanyelv és az idegen nyelv közötti nyelvtörténeti rokonság minél kisebb, annál nagyobbak a szemantikai

eltérések

Mi a nyelv?

14
● a közlés, a kommunikáció eszköze, jelek rendszere

● társadalmi jelenség: a társadalom hozta létre, fejlesztette ki, a társadalom fennmaradásának

biztosítéka

● véges elemek használatával végtelen sorozatok előállítására képes

● az elemek minden egyes kombinációjának eltérő a jelentése

A nyelvek keletkezése

● sok elképzelés 🡪 két nagy csoportra oszthatunk

1. monogenezis (mono = ’egy’; genezis = ’eredet’) elmélete szerint a nyelvek

egyetlen ősnyelvből erednek.
2. poligenezis (poli = ’sok’) elmélete ellentétesen képzeli el a nyelv
keletkezését, miszerint az emberi hordák a Föld több pontján alakultak ki,
így a nyelvük is többféle volt.

● ma a világon kb. 3000-4000 nyelvet beszélnek, és alig több mint száznak van "írása"

● minden nyelv teljes, egyenrangú 🡪 attól függetlenül, hogy hányan beszélik

● a nyelvek rokonságuk alapján családokba sorolhatóak: mintegy 17 főbb nyelvcsalád

● magyar nyelv: urali nyelvcsalád, finnugor ág, de ezt mára már sokan megkérdőjelezték

Mi a beszéd?

● a beszéd olyan egyéni produkció, mely a nyelv ismeretével, használatában jön létre

● a nyelv és a beszéd két külön fogalom

Jellemzői:

● tér-idő leválasztottság: képesek vagyunk jelen nem levő dolgokról is beszélni

● nyitottság: az új jelentések alkotása végtelen, soha nem hallott mondatokat tudunk megfogalmazni

● hagyományozás: kulturálisan öröklődik, tehát átadható – új szimbólumok tanulásának képessége

● kettős mintázottság: a szabályrendszert a beszédünkben az önmagában jelentés nélküli hangok

(fonémák) elrendezése és a jelentéssel bíró szóelemek (morfémák) kifejezésekbe rendezése adja

Az emberi beszéd kialakulása (vö: a gyermeki beszéd kialakulása)

▪ Elmélet: a hangbeszédet megelőzte a kéz beszéde a gesztusnyelv. Ez az elmélet hibás.

15
 ▪ Az ember kezdeti jelzései tagolatlanok lehettek, így kommunikatív szerepük is tagolatlan volt.
Érzelmen, indulaton kívül mást nem nagyon tudtak kifejezni.
▪ A tagolódás létrejöttét az intonációs mozzanatok (hangsúly, dallam) segíthették, amelyekkel a
jelzés már alkalmassá vált kifejezőbb közlésre.
▪ A tagolatlan jelzések szerkezetté, tagolttá válása (pl. ilyen az egyszerű mondat: A fiú fut.). Két
önálló jelzés kapcsolódhatott eggyé. Ez a változás minőségileg új korszakot jelentett a beszéd
fejlődésében.
▪ Később ezek a mondatok tovább bővültek, tagolódtak, illetve szinteződtek, s így a mondatnak
– mint a beszéd alapegységének – kiteljesedett az ábrázoló ereje.
A gyermek beszédtanulása is hasonló szakaszokból áll. Hangok és gesztusok játéka,
hangkapcsolatok ismétlése, egyszavas mondatok produkálása, majd ragozatlan szavakból álló
mondatok. Két-három éves korban hirtelen meggyorsul a beszéd fejlődése - akár összetett
mondatokat is használhatnak.

Mi az írás?

● (grafikai) jelek vagy jelképek rendszere

● feltételezi a közlési szándékot

● gondolatot, érzést, egyéb tudattartalmat közvetít

● tudatos szerkesztés, zárt szerkezet

● maradandó(bb), reprodukálható

● a nem nyelvi kifejezőeszközök kevésbé fontosak

● a nyelvi szabályai szigorúbbak

Az írás formái

● képírás (piktográfia) - vázlatos rajzok, felismerhető dolgok; piktogramok (lásd: okostelefon "gomb"),

egy tárgyra, élőlényre vagy fogalomra utalnak

● fogalomírás (ideográfia) - a képszerű jel már nem egyértelműen felismerhető, s a jelzett fogalomra

tágabb összefüggésben utal. pl.: nap = világosság, meleg, nyár

● szóírás, szótagírás - a mai kínai írás, a japán hiragana és katakana írás, szótagok, szórészek

szintjén tagol

● betűírás (hangírás, fonetikus írás) - a szavakat hangzókra bontja, minden használt hangra önálló

jelet használ. Elvileg minden hang leírására lehetőséget ad.

16
A szóbeli és az írásbeli kommunikáció kapcsolata

● általában a beszélt nyelvet tekintik elsődlegesnek, az írást csak másodlagosnak

● az írás tökéletlensége, hogy nem tudja pontosan rögzíteni a beszédet

● fordítva is igaz: az írott szöveget sokféleképpen szólaltathatunk meg

● a digitális kommunikációban a csetelés a szóbeliség és az írásbeliség között oszcillál

Gyakori hibák a beszélő részéről:

- nem rendezi a gondolatait, mielőtt beszél
- pontatlanul fejezi ki magát
- egyszerre túl sok mindent próbál kifejezni
- bizonytalansága miatt tovább beszél
- félreérti az előtte szóló gondolatait, így nem arra válaszol

Gyakori hibák a hallgató részéről:

- nincs osztatlan figyelme
- már a válaszra gondol, azt fogalmazza magában, ezért nem hallgatja a partnerét, lemarad arról, amit
neki mondanak
- inkább a részleteket hallja meg, s nem az egész közlés értelmét, lényegét
- tovább szövi a beszélő gondolatait, többet gondol bele, mint amit az mond(ott

A magyar helyesírás általános elvei és szabályai (részletek)

# A magyar ábécé:
a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v,
w, x, y, z, zs

# A betűrendbe (ábécésorrendbe) való sorolás szabályai:

1. A különböző betűvel kezdődő szavakat az első betűk ábécébeli helye alapján állítjuk betűrendbe
(kivéve a rövid és a hosszú magánhangzókat). Pl.: óvoda, pedagógus, rektor
2. Nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között, de ha csupán ebben van különbség a két
szó között, a kisbetűs szó megelőzi a nagy kezdőbetűset. Pl.: kis, Kis
3. Ha azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek a szavak, sorrendjüket az első nem azonos betű
ábécébeli helye határozza meg. Pl.: szólás, szótár
4. Az egyjegyű betűk megelőzik az azonos írásjeggyel kezdődő kétjegyű (háromjegyű) betűket. Pl.:
név, nyelv
5. A kettőzött betűket mindig külön betűkre bontjuk, és így soroljuk be a szavakat. Pl.: tolat, tollat

17
6. A magánhangzók rövid és hosszú változatait jelölő betűk azonos értékűnek számítanak. Ha
azonban két szó között csak a magánhangzó hosszúságában van különbség, akkor a rövid
magánhangzós szó kerül előbbre. Pl.: irodalom, írás
7. A szóhatárokat és a kötőjelet nem vesszük figyelembe betűrendbe soroláskor. Pl.: nagy
kezdőbetű, nagykötőjel.
8. A hagyományos írású magyar családnevekben lévő régies kétjegyű betűket elemeikre bontva
soroljuk be. Pl.: Rácz, Rátz
9. Az idegen ábécékben használt többjegyű betűket elemeikre bontva, külön-külön soroljuk be. Pl.:
archaikus, aréna; rotyog, Rousseau
10. Ha az idegen betűk csak mellékjelben különböznek valamelyik magyar betűtől,akkor az idegen
mellékjeles betűk nem tekintendők külön betűnek. Ha azonban csak ebben van különbség két szó
között, akkor az idegen mellékjelet tartalmazó szó kerül hátrébb. Pl.: Porto, Pôrto

# Az elválasztás
Az írásnak a sor végi megszakítása az elválasztás. Az egyszerű szavakat a szótagolás szerint
különféle szabályok figyelembevételével választjuk el: fi-ú, asz-tal, pogy-gyász [poggyász], ma-dzag,
Var-gha.
Az összetett szavakat az összetételi tagok határán úgy választjuk el, hogy a tagok határát vesszük
figyelembe: rend-őr, meg-ért.
Az elválasztás szabályai:
o Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne. A magánhangzó önmagában is
alkothat szótagot. Az egy szótagú szavakat nem választjuk el: ka-ri-ka, Ko-má-rom, vi-asz; a-
u-tó, di(-ó); part, szörp.
o A két magánhangzó között levő egyetlen mássalhangzót a következő sorba visszük át. A
toldalékos szavakban is átviszünk egy mássalhangzót a következő sorba. be-tű, Me-csek;
Esz-te-rék, Du-nán.
o Ha két magánhangzó között kettő vagy több mássalhangzó található, akkor csak egy
mássalhangzót viszünk át a következő sorba. A toldalékos alakokban is hasonlóan járunk el:
mor-zsa, Szol-nok; lajst-rom, temp-lom; bron-zot, He-ren-dig.
o Ha a szavakat kettőzött többjegyű betűnél választjuk el, akkor mind a sor végén, mind a sor
elején ki kell írni a mássalhangzó mindkét jegyét: pogy-gyász, Hosz-szú.
o A dz és a dzs mássalhangzók betűjegyeit elválasztáskor úgy kezeljük, mint más többjegyű
betűket: bo-dza, me-ne-dzser, edz-dze-nek.
o A ch-t kétjegyű betűnek, az x pedig egyjegyű betűnek számít elválasztáskor: ar-chívum, pe-
ches; le-xikon, Féli-xé.
o A családnevekben levő régies betűket elválasztáskor a hangértéküknek megfelelően kezeljük:
Eöt-vös, Tew-rewk; Var-gha.
o A régies kettőzött mássalhangzók közül csak az egyiket visszük át a következő sorba: Bat-
thyá-ny, Kos-suth.

18
 o A régies magyar betűk egységét a toldalékos alakok elválasztása kor is megőrizzük, kivéve a
kettőzött betűkét: Rá-czé, Tó-thék; Kis-sék [Kissék], Pap-pot [Pappot].
o A latin betűs nyelvekből átvett idegen közszavakat és tulajdonneveket a magyar kiejtésen
alapuló szótagolás szerint választjuk el: rag-time, Baude-laire, Coo-per.
o Az olyan idegen szavakat, amelyek a forrásnyelvben összetételek, de a magyarban az
összetételi tagok önállóan nem élnek, általában a szótagolás szabályai szerint választjuk el.
De szaknyelvben az összetételi tagok szerinti elválasztás is lehetséges: fotog-ráfa és foto-
gráfa, termosz-tát és termo-sztát.
o A betűszókat, ha szükséges, a szótagolás szerint választjuk el. A toldalékot átvisszük a
következő sorba, ha a toldalék előtt választjuk el: EL-TE, NA-TO; ELTE-re, ENSZ-ért.
o A szóösszevonásokat, ha szükséges, a szótagolás szerint választjuk el: Ma-lév.

A szótagolás szerinti elválasztástól eltérő esetek:

o Ha az összetett szavakat a tagok határán választjuk el, a taghatárt érzékeltetni kell: ős-ember,
Magyar-ország.
o Az igekötős igéket és származékaikat az összetett szavakhoz hasonlóan az igekötő és a
hozzá kapcsolódó szó határán választjuk el: meg-előz, szét-árad.
o A leg- felsőfokjelet elválasztáskor úgy kezeljük, mintha összetételi tag lenne, a leg után
választjuk el a szóalakot: leg-okosabb, leg-ügyesebb

# A számok és a keltezés
A számok írása:
Tőszámnevek:
Kétezerig egybeírjuk a számokat, a 2000-nél nagyobb számokat az egyesektől számítva hármas
csoportokra tagoljuk ugyanúgy, mint a számmal történő íráskor. Az egységekben szereplő számokat
egybeírjuk, az egységeket kötőjellel kötjük össze: ezerkilencszázkilencvenkilenc, kétezer, kétezer-egy,
háromezer-kétszáz, huszonnyolcmillió [28 000 000], huszonnyolcmillió-ötszázharmincháromezer-
kilencszázkilencvenhat [28 533 996].
Sorszámnevek:
A sorszámok toldalékolásakor a pontot követve kapcsoljuk a toldalékot: az 5.-be jár, 1. osztály, az 1.-
be jár, Március 15. tér, Március tizenötödike tér, Múzeum utca 4.-ben, 10-12. oldal

Törtszámnevek:
Ha a törtszámnévnek főnévi értékű tőszámnévi jelzője van, a kapcsolat két tagját különírjuk: egy
negyed, negyed kilenckor.
Ha azonban a tőszámnévi jelzős törtszámnév egészében jelzői szerepű, akkor a két számjegyet
egybeírjuk: az ország kétharmad része, háromnegyed óra múlva; Ľ, 10,7.

A keltezés írása:
Dátumformák:

19
2015. január 1.
2015. 01. 01.
2015. jan. 1.
2015-01-01
2015-2016. évi
2015/2016. évi

Pontot teszünk az évszám vagy a századot jelölő szám után:

2015. január 1.
2015. januári
2015. január végén
2015. január 1. óta
2015. évi
2015. tavaszi
20-21. század; XX–XXI. század
2015-2016. év
2015. május-júniusi

Nem teszünk pontot az évszám után, ha:

2015 előtt
2010 és 2015 között
2015 januárja
2015 ünnepnapjai
2015 emlékezetes év volt. A következő (2016) is az lesz.

Az évet és a napot jelölő számnevek toldalékolása:

2015-ben, 2015-ös, 2016-ig
2015. december 31-én
2015. január 1-jén / 1-én

Az idézés írásmódja
1. Az idéző mondat az idézet előtt áll.
Kölcsey írja: „Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele.”
2. Az idéző mondat beékelődik az idézetbe.
„Szeretni az emberiséget - vallja Kölcsey -: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele.”
3. Az idéző mondat követi az idézetet.
„Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele” - vallja Kölcsey.

Az irodalomjegyzék használata

● Ha az irodalomjegyzékben egy szerzőtől/szerkesztőtől több tétel is szerepel, ezeket a

megjelenés időrendjében kell közölni; ugyanazon szerzőtől azonos kiadási év esetén az évszám
után az a-b-c jelzést használjuk (Vida 1984a, Vida 1984b).

● Ha egy cikknek több szerzője vagy szerkesztője van, akkor a szerzők, szerkesztők teljes nevét

pontosvesszővel vagy gondolatjellel választjuk el egymástól. Magyar szerzőnél a vezetéknevet

20
 követi a keresztnév (Nagy Andor 1986), külföldi szerzőnél a vezetéknevet vesszővel választjuk
el a keresztnévtől (Sontag, Susan 1990).

● Általános sablon a következő:

● Ha könyvre hivatkozunk: [szerző vezetékneve], [keresztneve] [évszám]: [könyv címe (kurzív)].

[megjelenés helye]: [kiadó].

● Ha folyóiratcikkre hivatkozunk: [szerző vezetékneve], [keresztneve] [évszám]: [cikk címe (nem

kurzív)]. [folyóirat neve (kurzív)] [évfolyam] [szám] [oldalszám, nagykötőjellel összekötve].

● Ha tanulmánygyűjteményre vagy konferenciakötetre hivatkozunk: [szerző vezetékneve],

[keresztneve] [évszám]: [dolgozat címe (nem kurzív)]. In: [szerkesztő(k) neve (ed.), (eds.),
(Hrsg.), (szerk.)]: [tanulmánykötet címe (kurzív)]. [megjelenés helye]: [kiadó]. [oldalszám
nagykötőjellel összekötve].

● Ha internetes anyagra hivatkozunk (internetes hivatkozás): Szükséges megadni a weboldal

szerzőjét, címét és webcímét is. Ha a szerző neve és a cím is hiányzik, ezeket sz. n., c. n.
rövidítésekkel kell pótolni. Az internetes hivatkozásnál a letöltés dátumát is meg kell adni, kerek
vagy szögletes zárójelben. Az internetes cím hivatkozás nélkül (azaz nem kék és nem aláhúzott
betűvel) szerepeljen a hivatkozáslistában

21
6. A nonverbális kommunikáció
● A nyelvi kommunikációt kísérő nem verbális csatorna

● ismerete elősegíti a kommunikációt, egyértelműbbé teheti az értelmezést, sőt kiegészíthetik az

üzenetet

● általában nem tudatos

● a teljes közlésrendszer 50-60%-a nem verbális, nagyjából 4x akkora hatást gyakorol, mint a

verbális (becsült számok, Forgas 1989, Pease 1989)

A nem verbális jelek funkciói

1. a személyek jelentése az interakcióban - érzelmi állapotok (jókedv), egyéni tulajdonság (szerény),
társadalmi helyzet (egyenruha)
2. irányítják a kommunikáció folyamatát - megnyitása (kéznyújtás), kapcsolattartás (ránézés, közelebb
lépés), szakaszolás (tekintetváltás - témaváltás), lezárás (intés, sóhaj)
3. a szöveg tagolása - hangsúlyozás, tempó, hangerő, szünet

A nem verbális jelek csoportjai eredetük alapján

1. örökölt (ontogenetikus) jelek - (metakommunikációs jel is) a világ minden táján azonos a jelentésük.
Az alapérzelmek arckifejezései: öröm, félelem, meglepetés, harag, szomorúság, érdeklődés, undor
2. ösztönösen megtanult (filogenetikus) jelek - (metakommunikációs jel is) egy-egy nyelvi közösségre
jellemzők, függ az adott kultúrától; pl. fejbólintás, thumbs up
3. egyezményes (konvencionális) jelek - (nem metakommunikációs jel) tudatosan megtanult,
meghatározott céllal használt jelek; pl. siketnémák abc-je, sportolás közben használt jelek

A nem verbális jelek az írásban (elsősorban kézzel írott szöveg)

– írásjelek, betűk formája, margó, bekezdés, sorok, szótávolság, szövegkiemelés, javítások; és: papír,
toll, ábrák, képek választása (szándékos)

A nem verbális jelek csoportja a beszédben

1. – hangjelek (vokális jelek),
2. – kifejező mozgások (kinezika):
2.1. - tekintet,
2.2. - mimika,
2.3. - mozgásos kommunikáció:
2.3.1. # gesztus,
2.3.2. # testtartás,
2.3.3. # térközszabályozás (proxemika),
3. – emblémák,

22
4. – időviszonyok (kronémika)

23
 7.1. A nem verbális jelek a beszédben
1. Vokális jelek
A vokális jelek csoportjába soroljuk a beszédet kísérő, egy-egy nyelvre jellemző mondatfonetikai
eszközöket: a hangsúlyt, a hanglejtést, a beszédtempót, a beszédritmust és a beszéd közben tartott
szüneteket. A hang elárulja, hogy nő vagy férfi, fiatal vagy öreg a beszélő. A hangunk érzelmeinket is
tükrözi. Amikor elégedettek és boldogok vagyunk, akkor „csengő”, vidám hangon szólalunk meg,
amikor bánatosak vagyunk, „szürkévé” válik hangunk. A hang elárulja az izgalmat és a szorongást is.

2. Kifejező mozgások
2.1. Tekintet
A szemmel történő kommunikáció. Ember és állat között is létrejöhet. A kisbaba a szemét eltakarva
rejtőzik el.
A kommunikációs folyamatban szabályozó szerepe van, visszajelzést ad a befogadóról, a
megértésről, az érzelmi viszonyokról. Kapcsolatteremtés céljából: hosszas rátekintés (gyerek a tanár
tekintetét keresi); szemezés; ha kerülni szeretnénk a kommunikációt, akkor a tekintetet is kerüljük;
léteznek íratlan szabályok: pl. nem illik megbámulni másokat. Egyoldalú közlés (pl előadás) esetén
fontos a tekintet egyenletes eloszlása, a szemkontaktus folyamatossága. A pupillánk kitágul, ha
érdekel minket valami - pupillateszt: férfiaknak a nők, a nőknek a csecsemő látványára tágul ki
leggyorsabban a pupillája. A lehajtott fej és a fölfelé pillantó szem tetszik a férfiaknak, mert behódoló
gesztus, nagyobbnak mutatja a szemet, gyerekesebbnek a nőt (a szülői érzéseket is gerjeszti). Az
igazi hazudozó inkább a szemünkbe néz.

2.2. Mimika
Az érzelmi viszonyok tükröződése az arcon az arcizmok mozgása által. A szem, a szemöldök és a
száj fejezi ki az érzelmeket (az orr állítólag nem). Sajnos sokszor nem kontrolláljuk; kivéve pl pókerarc.
A szemöldök gyors felvonása - üdvözlés (ezt már tudatosan is csinálják).

2.3. Mozgásos kommunikáció

- a mozgás cselekvést és helyzetváltoztatást is jelent
2.3.1. Gesztus
A nem verbális kommunikáció legkidolgozottabb jelrendszere a gesztusoké. Idesoroljuk a fej, a
kéz, a kar és a láb mozgásait. A gesztusok közül sok lehet tudatos, megegyezésen alapuló jel (például
a katonák tisztelgése, a sportban használt kézjelek).
A fej gesztusai jól elkülöníthető, értelmezhető jelek. A fej oldalirányú mozgása bizonytalanságot, míg
az oldalra enyhén hátrahajtott fej figyelmet, érdeklődést fejez ki. A lehorgasztott fej szomorúságot,
bűntudatot sugall. Majdnem az egész világon azonos fejmozdulat jelzi az egyetértést, az igenlést.
A kéz és a kar mozdulatai sokféle és árnyalt jelentést hordoznak. Ezek a mozdulatok együtt
jelentkeznek. A kéznek a kommunikációban való szerepére, használatára vonatkozó szabályokat már
a régi illemtankönyvek is megemlítették. A kéz mozgásai közül számos szorosan kötődik a korhoz
vagy a nép kultúrájához: ilyenek a keresztvetés, a meghajlás keresztbe tett kézzel, a tisztelgés stb. A

24
kézmozdulatok gyakorisága, hevessége a különböző népeknél más és más. Míg az olaszok és a
franciák igen sokat és hevesen gesztikulálnak, addig a németek, a svédek és a dánok lassabban és
kevesebbet mozgatják beszéd közben a kezüket. A taglejtések gyorsasága és hevessége összefügg a
beszéd tempójával is. A gyorsan beszélő ember jóval gyakrabban és gyorsabban gesztikulál, mint a
lassú beszédű. A kéz mozdulatainak fontos szerepe van a kommunikáció irányításában. Kezünk
segítségével jelezzük, ha szólni kívánunk, ha folytatni, megszakítani vagy gyorsítani akarjuk a
beszédet. A kéz gesztusai között tartjuk számon a tudatos, nem nyelvi jelként használt kézfogást is,
amely az üdvözlés egyik formája.
A láb gesztusai a többi taglejtéshez hasonlóan ugyancsak üzeneteket hordozhatnak. Kifejezőereje
lehet a keresztbe vetett lábnak, bokakulcsolásnak (bizonytalanság, félelem). A láb mozgásait is
meghatározzák a viselkedési szokások, például illemszabályok írják elő, hogyan kell a nőknek ülő
helyzetben a lábukat tartani.
Néhány gyakori gesztus: bólintás, fejrázás, az emelt fő (fensőbbség, arrogancia), félrehajtott fej
(behódolás), leszegett fej (kritikus hozzáállás, levertség), behúzott nyak (megadó bocsánatkérés), oda
nem illő pótcselekvés pl. piheszedegetés (az egyet nem értés jele),
2.3.2. Testtartás
A test álló vagy ülő helyzete, a beszéd közbeni mozgása a testtartás. A test tartásából, helyzetéből
sok mindent megtudhatunk, a testtartás utal érzelmi állapotunkra. Aki boldog és büszke, az kihúzza
magát, aki szomorú, az általában meggörnyed, magába roskad. Számít, hogy állva vagy ülve, milyen
testtartással beszélünk. A testtartás a beszéd, a kapcsolatfelvétel kezdetét is jelöli. Ha szólni akarunk,
testünkkel is partnerünk felé fordulunk. Beszélgetés közben is fontos a testtartásunk, a mozgásunk.
Zavaró, ha valaki úgy áll, mint a cövek, de ugyanolyan rossz, ha hintázik, állandóan izeg-mozog.
Néhány gyakori testtartás: csípőre tett kéz (készen áll, ok: az ember nagyobb helyet foglal el),
cowboypóz (szexuálisan magabiztos), szétterpesztett láb (tekintélyszerzési cél; vö: majmok verekedés
helyett: akinél komolyabb a kirakat, az a főnök), csúzli (magabiztosság, irányító pozíció).
2.3.3. Térköz
A kommunikációban részt vevők közötti távolságot nevezzük térköznek. Jelentése van annak, ha
valakihez közel hajolunk, ha távolról szólunk hozzá. Ezt a távolságot befolyásolja a kommunikáció
célja, a felek közötti viszony és a beszédhelyzet. A beszélgetőpartnerek között szokásos távolság a
különböző kultúrákban eltérő. A kisgyerekek egész közel mennek az emberhez, ha beszélgetni
szeretnének. A másik megérintésének az emberi kapcsolatokban már komoly szabályrendszere van.
Edward T. Hall amerikai kutató az Egyesült Államok északkeleti partvidéken született
középosztálybeliek körében végzett megfigyelései alapján a következő távolságokat különböztette
meg:
–bizalmas távolság (045 cm);
–személyes távolság (45120 cm);
–társasági távolság (120360 cm);
–nyilvános távolság (360 cm-nél nagyobb).
Ez a távolság azonban csak a vizsgált területre és emberekre igaz.

25
3. Emblémák
A ruha, az öltözködés, a hajviselet, bajusz, szakáll, jelvények, tetoválás.
A ruha olykor elárulja viselőjének hovatartozását (pl milyen zenét szeret a tinédzser), foglalkozását,
nemi identitását. Régen az emberek öltözéke alapján meg lehetett mondani, milyen az illető családi
állapota, milyen a társadalmi rangja, hogy falun vagy városban lakik-e.
A külső jegyek használatában a pedagógus mintát ad a gyerekeknek, ezért hangsúlyozottan oda kell
figyelni.

4. Időviszonyok
A kommunikációban szerepet játszik az is, hogy az egyes beszélgetési szakaszokra mennyi időt
fordítunk, mennyi ideig üdvözlünk valakit, mennyi idő telik el a közléssel, a búcsúval, a csendes
kommunikációval. Az elhallgatásokkal, a szünetekkel is kifejezhetjük érzéseinket (szorongásunkat,
elbizonytalanodásunkat) vagy a témához és a partnerhez való viszonyunkat (például nem érdekel,
amit mond). A kommunikáció időviszonyait magába foglaló nem verbális jeleket (a görög chrono ’idő’
szóból származtatva) kronémikának nevezzük.

26
 7. Beszédművelés

Fogalma
- A magasabb nyelvi szintek (mondatok, mondattömbök megszólaltatása) fejlesztését célozza.
- tudatos törekvés helyesen és szépen beszélni anyanyelvünkön
- a helyes kiejtés elsajátíttatása
- a spontán beszéd fejlesztése
- az élő beszéd rendszeres, állandó és céltudatos gyakoroltatása
- Célja a beszédkészség kialakítása, fejlesztése. A beszédkészség részben velünk született
adottságokon alapul, de tudatosan fejleszthető.

A beszédművek hangalakja

1. A beszédlégzés:
- feltételes reflex, vagyis akaratunktól függ
- a beszédbeli szándékainkhoz és ezáltal a beszéd ritmusához igazodik
- gazdálkodni kell a levegővel - a kilégzés is aktív izommunkát kíván

# alaplevegő vétele akkor szükséges, ha új, hosszabb tartalmi egységet indítunk el. Érdemes a
szerkezeti egységek végén venni
# pótlevegő vétele: ha kevésnek bizonyult az alaplevegő (fontos a gyorsaság: a beszélt egységnek
nem szabad megszakadni), érdemes a mondatok, mondattömbök határán venni
légzési gyakorlatok: Hernádi, Beszédművelés

Helytelennek tartjuk a váll-légzést és a felső mellkasi légzést, mert aránylag kis levegőmennyiséggel
nagy testi merevséget okoznak, és a hangadás támaszát nem segítik elő kellő mértékben.
A mellkas legfelső részének földuzzasztása úgy fölnyomja a gégét, hogy az feszes, merev állapotba
kerül, s ezáltal azt szabad mozgásában akadályozza; az egész vállrész a nyakkal együtt feszesen
merev lesz. Így nem is tudunk szabadon bánni sem a légzés, sem a hangadás technikájával.

Helyesnek tartjuk a vegyes mélylégzést, mert a gége merevítése nélkül is a legnagyobb

levegőmennyiséggel képes a hang támaszát szolgálni; egyben az élettanilag helyes némalégzés nagy
teljesítményekre képes, egészséges továbbfejlesztése.

Mikor beszélünk jól hallhatóan?

A nagyobb hangerő használata nem szerencsés. Megerőlteti a beszédképző szerveket, és a
hallgatóságot is inkább hátrányosan érinti.
A hang támaszának megteremtésével jól vivő hangot hozhatunk létre. A hang támaszát a mellüreg
egységesnek tekinthető levegőoszlopának a rekeszizomtól kiinduló egyenletes, fölfelé irányuló
nyomása adja. Ez a nyomás, vagyis a támasz a beszéd folyamán nagyjából egyenlő marad, mert a

27
fogyó levegővel párhuzamosan a légzőizmok arányosan szűkítik a levegőoszlop térfogatát mindaddig,
míg újabb belégzés következik. Aktív izommunkával kell fönntartanunk a levegőüregben a
levegőoszlop nyomását.
A hang támasza (általánosan ismert olasz neve: appoggio) megnyugtató erőt ad a beszélés
folyamatának (csakúgy, mint az éneklésnek!), kialakítása néha hosszú hónapokig, sőt évekig is eltart.

[A messzire hangzó beszédhez a szájüreg növelése is kívánatos. A nagyobb állejtés tágasabb

szájüreget, és ezzel tágasabb rezonáló teret eredményez. Ezzel nemcsak a hang energiája fokozódik,
hanem szinte veszteség nélkül távozik az adóból.]

2. Hangindítás, hangzás:
- kemény: a kezdő hangok, különösen a magánhangzók zörejtől kísérve indulnak el. A beszéd így
határozott, akár agresszív jellegűvé válik.
- hehezetes: a kezdő hangok kísérő zöreje a "h". Túl sok levegőt igényel, a levegőgazdálkodásunkat
felborítja.
- lágy: kellemes, nyugtató hatású, s nem terheli meg megszólalót. Rendszerint együtt jár a kötéses
hangzással. Kötéses hangzás: ha az értelmileg összetartozó szavakat, a mondat szószerkezeteit
egységként mondják ki. A nevelői pályán a kötéses, lágy indítású beszéd a kívánatos.
- szaggatott: minden egyes tartalmas szót önálló egységként hangoztat. A szöveg így követhetetlen és
túltagolt lesz. Az elkülönített szavakat a hallgató hangsúlyosnak érzi, így a szöveg túlhangsúlyossá
válik - ennek következményeként eltűnik a valóban hangsúlyos rész.

3. Ejtéshibák, beszédhibák
Az igényes köznyelvi kiejtés normájához viszonyítva tekinthetjük hibásnak a hangképzés módjait. Két
csoportja: 1) hangképzési rendellenességek; 2) beszédhibák

3.1. Hangképzési rendellenességek:

Magánhangzók - bármelyik magánhangzónkat lehet hibásan ejteni.
Szűkebb ejtés (a garatüreg nem tágul eléggé)
Torokhangú beszéd (a hangok a szokásosnál hátrébb képződnek)
Zárt szájú beszéd (O nini is in. = A néni és én.)
Nyílt szájú beszéd (Todaad? = Tudod? ;Hal valt, hal nem valt. = Hol volt, hol nem volt.)
Renyhe ajakműködés (nincs erős ajakkerekítés) Szélét kért télem. = Szőlőt kért tőlem.
Túlzott ajakműködés (túl feszes ajakrés) Mígis kiri. = Mégis kéri.
Alsó ajkak vagy állkapocs előrenyomása (a mély mgh. magassá színeződik) Indulés. = Indulás.
Orrhangúság
Mormolt ejtés, hangzókihagyás. Sz’rvezett frmaban. = Szervezett formában. Szoc’alizmus =
Szocializmus
Mássalhangzók - bármelyik mássalhangzónkat lehet hibásan ejteni.
Pl.:

28
Selypesség (előrébb képzés a szokásosnál)
Hátrább képzés (gé, ká helyett dé, té;) Donosz tönyv = Gonosz könyv.
Raccsolás (a nyelv nem zárul könnyedén a fogmederhez): Gábol = Gábor
Hehezés (Khhedves khislányom. = Kedves kislányom.)
Zöngétlenítés (horok=horog)
Msh. elnyelése (átalános=általános, szánycsapás=szárnycsapás)
Hosszú msh-ók rövidítése (álomás, melet)
Rövid msh-ók nyújtása (pellenka, jappán, pappír, internett)
.

3.2. Beszédhibák
A hangképzés rendellenességeit összefoglalva pöszeségnek nevezzük. A pösze ember nem képes
teljes értékű hangokat képezni. A pöszeség nem terjed ki a beszédfolyamat egészére. Legismertebb
fajtái: selypesség, raccsolás, orrhangzós beszéd. A beszédjavítás avatott szakember, logopédus
feladata.
A beszédritmus zavarai:
- leppegés: megnyújtott szótagok (mgh. elnyújtása: Neeem aadooom oooodaa.)
- pattogás: röviden ejtett szótagok
- hadarás: torz beszédsebesség (gyenge idegrendszerre utal, a gondolkodásában is rendellenesség
mutatkozik)
- dadogás: a beszéd görcsös szaggatottsága (gyenge idegrendszerre utal)
A beszédjavítás avatott szakember, logopédus feladata.

A mondat- és szövegfonetikai eszközök

A beszédmű tartalmi és formai előadása (amit és ahogyan mond) a beszélő célját szolgálja. A
megnyilatkozás tartalma és hangzása ugyanazt kell, hogy üzenje, ezt a mondat- és szövegfonetikai
eszközök teszik lehetővé. Ezek az eszközök: a hangszín, a hangfekvés (hangmagasság), a
hangerő, a beszédsebesség és a ritmus, valamint a szünet.
Ezen eszközök használata a beszélő érzelmeiről és szándékáról is tájékoztatja a befogadót. Tehát ki
lehet hallani, ha a beszélő közömbösen, kényszeredetten vagy érdeklődéssel, lelkesen szól-e
valamiről. (A nevelő számára nagyon fontos ezt észben tartani!)

# Hangszín:
A hangszín a hang egy pszichoakusztikai jellemzője, ami minden olyan jellemzőt magába foglal, ami
nem a hangmagasság vagy a hangerő. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a
különböző forrásból (tehát az egyik vagy másik embertől) származó, azonos hangmagasságú
hangokat.

29
A hangszínt leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszernél
annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek
anatómiai jellemzői, a hangképzés módja.
Világosabb: öröm, fontos részlet
Sötétebb: bánat, lényegtelen vagy ismert részlet

# Hangfekvés (hangmagasság):
A hangmagasságot a hang frekvenciája határozza meg: nagyobb frekvencia esetén magasabb hangot
érzékelünk.
A megfelelő a 4-5 hangra szorítkozó terjedelem, amely az indulatmentes köznapi beszéd
hangmagasságát adja. Ez az ún. középmellhangsáv.
Az indulat, a nagyobb belső feszültség meghatározza a hangmagasságot; az indulatok szabad
áramlása, a határozott jelleg, a derűlátó hangulat általában emeli (kivéve a fojtott indulatot), a
hangulattalan, szomorú, kedvetlen hang csökkenti a beszéd magasságát.
A helyes hangképzés feladata a hangterjedelmet mind fölfelé, mind lefelé kibővíteni, de csakis a gége
adottságának és készségének megfelelően. Általában három hangfekvést használunk: a középsőt, az
alsót és a felsőt.

# Hangerő:
A hangerő (hangosság) a hang fülünk által érzékelt intenzitásának, erősségének mértéke.
Kisebb hangerőt használunk bizalmas közlésnél. Nagyobb hangerőt indulatos megnyilvánulásnál.
A hangerőváltásnak szöveget tagoló funkciója és kiemelő funkciója is van (a fontosabb egységeket
nagyobb hangerővel mondjuk).
# Hangsúly: A mondat, illetve a mondat szakaszainak a szintjén jelentkező nyomaték (hangerő
növekedés)

# Beszédsebesség:
A beszéd sebességét az egységnyi időtartam alatt kiejtett szótagok száma határozza meg. Lassúbb
szavalásnál, mesemondásnál.
Kiemelő funkciója is lehet: a fontos bekezdésnél lelassítjuk a beszédünket.

# Ritmus
A ritmusigény és a ritmusérzék valamennyiünkben kialalakult.
A fontosat dolgot tartalmazó rövidebb szakaszt lassabban, vagy ugyanannyi idő alatt mondjuk el, mint
a kevésbé fontosat tartalmazó hosszabb szakaszt. Tehát a beszédünkben a különböző terjedelmű
szakaszok kiegyenlítődnek. => A magyar beszéd ritmusának föltétele a különböző terjedelmű
szakaszok tempóváltásos kiegyenlítése.
A ritmusnak tehát értelemtükröző funkciója is van.

# Szünet

30
A beszéd zeneiségének sajátossága a szünet (is). A szünettartás függvénye a helyzetnek, a
műfajnak, a szándéknak és a beszélő hangulatának is.
A szünet vagy lezár egy már elhangzott részt, vagy fölhívja a figyelmet arra, hogy egy új, fontos rész
következik (ezt hívják előszünetnek).
Szünetpár (előszünet és utószünet) fogja közbe a beékelt, közbevetett tagmondatot.
A beszéd nagyobb egységeit elválasztó szünetek hosszabbak, mint a kisebb részek közé iktatott
csendek.
A szünetnek fontos sajátossága a ritmusalakító hatása.

Hogyan olvassunk föl? Hogyan meséljünk?

- Olyan gondolatokat, érzelmeket keltsen, amilyen a beszélő szándéka.
- A mondat- és szövegfonetikai eszközök tudatos választása.
- A beszélő (felolvasó vagy mesélő) a tolmácsolandó írásműre tekintettel van.
- A beszélő a befogadók (hallgatóság) természetével, igényeivel tisztában van.
Néhány alapkövetelmény:
- a beszédünk legyen jól hallható. (Nem túl nagy hangerő, nem túlságosan megemelt hang, hanem)
középhangsáv a szükséges áll- és ajakmozgással, élénk artikulációval, megfelelő nyomású levegővel.

- a beszédünk legyen pontos, szöveghű. Nem írhatjuk át az eredeti művet.

Nem betű szerinti kiejtést kell alkalmazni, hanem érvényesíteni kell a hangtörvényeket!
pl: zöngésség szerinti hasonulás: írva: fogadták - ejtve: fogatták; írva: mosdó - ejtve: mozsdó
egyéb hasonulás: írva: teljes - ejtve: tejjes, írva: különböző - ejtve: külömböző
egyéb hangtörvény: írva: látszik - ejtve: láccik; írva: tudjuk - ejtve: tuggyuk

- a beszédünk legyen érthető, nyújtson segítséget az értelmezéshez. A művet értelmező

megszólaltatásához a beszélőnek is érteni kell. pl.: a vessző legtöbbször szünetjel is; a kettőspont
elindít valamit, tehát szünettel és előremutató dallammal hangosítjuk; a pont lezár valamit: dallammal
és szünettel érzékeltetjük; a gondolatjelpár és a zárójel: rendszerint közbevetés elhatárolására
szolgál, ezt szünetpárral közöljük; a pontosvessző tömbökre bontja a mondatot, tehát szünetutasítás
és nyitva hagyott dallam érzékelteti.

- a jó felolvasó és a jó mesélő előadásmódja hiteles. Mintha épp ott keletkezne a szöveg, a beszélő
éljen együtt a szöveggel - beszélve olvassunk föl.

- érdemes a szöveget a felolvasás előtt saját jelzéseinkkel kipreparálni.

Pl.: ⎢ = villanásnyi szünet; ⎢⎢= nagyobb szünet, ∩ = a szünet a vessző ellenére elmarad

- a jó felolvasó és a jó mesélő stílusos - saját akusztikus stílusát alakítgatja, így a szöveg még
hatásosabbá válik

31
 8. Az asszertív kommunikáció
(Németh Erzsébet: Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése, Századvég, 2002, 73-80.)
- egyenlő partnerként, udvarias, elegáns, de egyértelmű magabiztossággal viselkedik.

0.
Alapja az önbizalom. Az önbizalom a szociális készség alapja.

Önbizalomhiány nem mer véleményt nyilvánítani, nemet mondani, kérni (úgy érzi) elnyomják, (úgy érzi) kihasználják, (úgy érzi)

- Az asszertivitás önérvényesítő magatartásforma. Olyan kommunikáció, amelyből a

kommunikációs felek nyertesen kerülnek ki. Asszertív kommunikáció során úgy
érvényesítem az akaratomat, hogy azzal nem bántok meg senkit, és hozzásegítem a
partneremet ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek.
- Érdekeink védelme rossz érzést és kényelmetlenséget válthatnak ki. Hajlamosak vagyunk
stresszhelyzetben a gyors harccal (agresszióval) vagy meneküléssel (félelemmel) reagálni.
- Az önérvényesítés az a képesség, amelynek segítségével a lehető legvilágosabb és
legegyenesebb módon kifejezzük azt, amit gondolunk, érzünk vagy akarunk, miközben
számításba vesszük, hogy beszélgetőpartnerünk mit gondol, érez vagy akar.
Az empátia

Az empátia személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen
kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni másik lelkiállapotába. E beleélés során meg tud érezni és
érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat, törekvéseket, amelyeket a másik a szavaival direkt módon nem
fejez ki.

- társas radar szerepét tölti be

- lényege a szavak mögötti üzenetekre való metakommunikációs érzékenység
- az észlelés során az ember mindent felcímkéz, kategóriákba rendez, míg
- az empátia azt igényli, hogy tartózkodjunk a címkézéstől
- a szimpátia (együttérzés) passzív, míg az empátia aktív fogalom

1. Az emberi viselkedés négyféle lehet: agresszív, megalázkodó, manipulatív vagy asszertív.

# Az agresszív viselkedés jellemzői: erőszakos, túlzottan rámenős, erőteljes gesztusok, nagy
hangerő; de! duzzogás, sértettség is lehet.
Az ilyen viselkedés abban a világszemléletben gyökerezik, hogy az emberek (akik az interakcióban
részt vesznek) nem rendelkeznek azonos jogokkal. Tehát az egyik embernek több joga van az
érdekérvényesítésre, visszautasításra vagy akár arra, hogy megértsék a problémáját, odafigyeljenek
rá, tisztelettel bánjanak vele.
Hatása: a partner elnyomottnak, frusztráltnak érzi magát a kommunikáció során, agressziót generálhat
# Az alárendelő, meghunyászkodó (szubmisszív) viselkedés jellemzői: félénkség, bizonytalanság,
visszafogott gesztusok, halk és fátyolos hang.
Az ilyen viselkedés ugyanabban a világszemléletben gyökerezik, mint az agresszív (nem ugyanannyi
joga van mindenkinek), csak itt a vele agresszívan viselkedő emberrel szemben ő az, akinek
kevesebb joga van - a véleménynyilvánításhoz. Nem mer vagy nem tartja fontosnak a saját

32
véleményét, nem mer kérni, kérdezni vagy kérést visszautasítani. Hatása: elnyomottság, frusztráltság,
időnkénti kétségbeesett indulatkitörés.
# A manipulatív viselkedésű személyek könyörtelenül törtető emberek, de gondosan ügyelnek arra,
hogy ne tűnjenek annak. Ez nem más, mint rejtett agresszió. Az ilyen viselkedés abban a
világszemléletben gyökerezik, hogy az interakcióban részt vevők nem rendelkeznek valódi jogokkal.
Jellemző hivatásterületek: politika, rendvédelem, vallás; azonban nem minden politikus, rendőr vagy
vallási vezető manipulatív.
Minden esetben akaratuk érvényesítésére törekednek, győzni akarnak. A mások fölötti uralomra és
hatalomra törekednek. Rafinált, de hatásos taktikák egész arzenáljával rendelkeznek. Agresszív
szándékukat titkolják. Megtévesztően udvariasak, kedvesek és megnyerők lehetnek. Tudják, hogyan
keltsenek jó benyomást.
Sajátosan sérült a lelkiismeretük. Betartják ugyan a törvény betűjét, a szellemét azonban könnyedén
megsértik. Számukra a cél mindig szentesíti az eszközt.
A súlyosan karakterzavaros rejtett agresszívek a többi ember felé megtévesztően szalonképes, sőt
megnyerő képet mutatnak, ezzel képesek leplezni nagyfokú könyörtelenségüket és
hataloméhségüket.
A manipuláció taktikái:
https://asszertivakademia.hu/9-taktika-amit-manipulativ-emberek-alkalmaznak-hogy-elhallgattassanak/?
fbclid=IwAR1ZOQXEdxDVygITAVhfrN7vEKNQErDH5D09qO4W0GPm12nQRB2ljVAm758
A probléma tagadása:
A manipulatív emberek ártatlan tekintettel, negédes hangon tudnak megszólalni, túl közel jönnek, akár
meg is érintenek, hogy barátságosságuk látható legyen. A problémát gyakran tagadják. Szóbeli
megnyilvánulásukra nagyon jellemző a szarkazmus
A felelősség kerülése:
A manipulatív ember célja a kapcsolat megőrzése a felszínen, miközben a mélyben bojkottálja azt.
Mindent elkövet, hogy kielégítse szükségleteit, csak mindezt nem fejezi ki nyíltan, direkt és közvetlen
módon – nem vállalja a felelősséget saját magáért, viselkedéséért, szükségleteiért és érzéseiért.
Értelmetlen beszélgetések:
Egy manipulatív ember fegyvertárában megtalálható a körkörös érvelés, a személyeskedés, a
szarkazmus, és a gaslighting (a pszichológiai terror olyan fajtája, amiben az áldozatot nem valós
információkkal szembesítik, mire az kételkedni kezd saját emlékezetében, kognitív képességében).
Elterelik a beszélgetést a fő problémáról, bűntudatossá tesznek pusztán amiatt, hogy érzel vagy
gondolkodsz. Már-már mindössze annyi a probléma, hogy létezel. Nem érted, hogyan kezdődött a
vita, amely már rég nem a vacsoráról, hanem a Te családod és gyermekkorod problémáiról szól.
Projekció:
A projekció azt jelenti, hogy valaki saját saját el- vagy fel nem ismert érzéseit, problémáit másoknak
tulajdonítja. A manipulatív emberek gyakran élnek ezzel az egyébként kis mértékben mindannyiunk
által használt védekezéssel. Ilyenkor arra leszel figyelmes, hogy saját hibáinak beismerése
helyett Rád és a környezete más tagjaira hárítja a felelősséget. Elő sem kerül az az opció, hogy saját
maga fejlődhetne valamiben – az áldozat lesz az, aki felelősnek érzi vagy akár szégyelli magát a
dolog miatt.

33
Tehetetlennek, sajnálnivalónak mutatja magát:
A manipulatív emberek gyakran apellálnak segítőkészségünkre, érzékenységünkre, érzelmi
fogékonyságunkra. Lehet, hogy eleinte sok dicséretet is kapunk nagyszerűségünk miatt. Nemsokára
azonban a dicséretek elapadnak, és már csak az ő érdekei számítanak a kapcsolatban. Mi pedig
benne maradunk abban, hogy megcsináljuk a dolgokat helyettük.
# Az asszertív viselkedés magabiztos és nyugodt. A testtartás egyenes, a gesztusok nyitottak és
határozottak, a hang csengő. Határozottan kiáll az érdekeiért, mondja el véleményét és fejezi ki
érzelmeit. Empatikus, másokat vele egyenrangúként kezel, tiszteletben tartja azok véleményét,
érzelmeit. Elfogadni: érzelmekkel nem vitatkozunk. Azaz meg kell tudni hagyni a másik ember
szabadságát abban, hogy bizonyos dolgokban azt érezzen, amit akar. Hogy joga van az érzéseihez,
akkor is, ha az a miénktől eltérő vagy netán ütközik vele.
Hatása: nincs elnyomottság-érzés, lehet szorongás nélkül szívességet kérni tőle. Visszautasíthat
kérést, de az ő kérését is következmények nélkül vissza lehet utasítani.

2. Önmagunk és környezetünk elfogadása vagy elutasítása szempontjából a négyféle viselkedés:

Agresszív:
Saját igények és szükségletek versengő érvényesítése, akár mások jogainak és szükségleteinek
figyelmen kívül hagyásával.
Én rendben vagyok, te nem vagy rendben.
Szubmisszív:
Konfliktuskerülő, ezért mások igényeinek kielégítését fontosabbnak tartja, mint a sajátjáét.
Én nem vagyok rendben, te rendben vagy.
Manipulatív:
Rejtett módon, ügyeskedve próbálja elérni a céljait – nem bízik sem magában, sem másokban.
Állandó gyanakvás jellemzi, mert attól tart, hogy manipulálni akarják.
Én nem vagyok rendben, te sem vagy rendben.
Asszertív:
Saját maga és mások elfogadása és tisztelete jellemzi. Érdekeinek érvényesítésében figyelembe veszi
a másik fél szükségleteit, érdekeit és jogait.
Én rendben vagyok, te rendben vagy.

Önmagunk elfogadása Önmagunk nem elfogadása

A Másik Asszertív:
elfogadása Világszemlélet: mindenki
egyenlő jogokkal rendelkezik;
Önbizalom, reális önértékelés;
Mások és önmaga elfogadása;
Felelősségvállalás;
Érdeklik mások érzései, gondolatai;
Szubmisszív:
Világszemlélet: nem mindenki
rendelkezik egyenlő jogokkal;
Önbizalom hiánya;
Mások elfogadásának hiánya;
Negatív érzések mások iránt;
Harag és vádaskodás;

34
 Őszinte, egyenes; Felsőbbrendűségi érzés;
Meghallgat másokat; Minden helyzetet kontrollálni akar;
Nyíltan kérdez; Nem érdekli mások érzése;

A Másik nem Agresszív: Manipulatív:

elfogadása Világszemlélet: nem mindenki Világszemlélet: senki nem rendelkezik
rendelkezik egyenlő jogokkal; valódi jogokkal
Önbizalom hiánya; Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés;
Mások elfogadásának hiánya; Mások és Önmaga elfogadásának hiánya;
Negatív érzések mások iránt; Gyanakvás;
Harag és vádaskodás; Őszintétlenség;
Felsőbbrendűségi érzés; Mások önértékelésének aláásása;
Minden helyzetet kontrollálni akar; Depresszió, motiválatlanság
Nem érdekli mások érzése;

Önmagamat elfogadó kommunikáció Önmagamat nem elfogadó kommunikáció

35
A Másikat Asszertív kommunikáció: Szubmisszív kommunikáció:
elfogadó Nyugodt Engedékeny
kommunikáció Kiegyensúlyozott Félénk
Bátorító Zavart
Őszinte Csendes
Meghallgató Motyogó
Együttműködő Monoton
Megoldásközpontú Bizonytalan
Képes elismerést és bírálatot adni Kicsire húzza össze magát
Kérdez Görnyedt a tartása
Magáról beszél Babrál valamivel
Kimondja a kéréseit, igényeit Bocsánat...
Nyílt gesztusok Nem rajtam múlik...
Szemkontaktus Csak én vagyok az...
Őszinte mosoly Igazából nem számít
Nem rágalmaz Legyen úgy...
Nem vádaskodik Nem tudom...
Nem minősít Nem bánom...
Nem általánosít Tőled függ...
Nem fenyeget
Nem zsarol
Nem manipulál
Rendben van?
Te mit gondolsz erről?
Szeretnék...
Szükségem van...
Köszönöm.
Nem.
(Én) úgy érzem...

36
 A Másikat Agresszív kommunikáció: Manipulatív kommunikáció
nem elfogadó Nem együttműködő Negatív
kommunikáció Közönyös Könnyen megsértődő
Másokat hibáztató Halogató
Hangos Könnyen megsértődő
Erélyes Kitér a felelősség elől
Sértegető "Elfelejti" a kötelességeit
Gúnyos Elutasító
Szarkasztikus Bíráló
Bíráló Szarkasztikus
Merev gesztusok Kesergő
Szemforgatás Panaszkodó
Összehúzott szemöldök Kerüli a szemkontaktust
Hagyd abba! Hamis mosoly
Nehogy... Babrálás
Soha... Összehúzott szemöldök
Megtiltom...
Csináld meg azonnal!
Te mindig...
A te hibád...

Hogyan mondjuk el, mit szeretnénk?
- ismerjük fel, mit szeretnénk pontosan
- ismerjük fel, mit érzünk pontosan
- mondjuk el, mit szeretnénk
- hallgassuk meg a másik válaszát
- vagy ragaszkodjunk az elhatározásunkhoz
- vagy kössünk kompromisszumot
Hogyan mondjuk el, mit nem szeretnénk?
- tudatosítsuk az érzéseinket
- mondjunk nemet
- "Sajnálom, de.." (csak egyszer)
- egyetlen valódi okot mondjunk
- vagy tartsunk ki az elhatározásunk mellett
- vagy kössünk kompromisszumot

Hogyan kommunikáljunk asszertívan, milyen az asszertív ember:

● Egyes szám első személyben kommunikál. Azaz „én-üzenetekben” fogalmaz, magáról beszél, a

gondolatairól, érzéseiről, igényeiről. (Hanyagolja pl. interjús helyzetben, amikor önmagáról beszél:
„Az ember van, hogy hibázik.” jellegű mondatokat, mert tudja, hogy önmagáról kell beszélnie, és ezt
kommunikációjában is alkalmazza. Vagy: Becsapva érzem magam"

● Nem rágalmaz, nem vádaskodik és nem minősít. A véleményét a saját szemszögéből, saját értékei

és érdekei mentén formálja és kommunikálja.

37
● Nem általánosít. Érzi a különbséget a „minden ember” és a „vannak olyan emberek” között, ritkán

használja a „mindig így viselkedsz velem” kifejezést és a „tegnap ezt tapasztaltam”

megfogalmazására törekszik.

● Meg tudja fogalmazni a kéréseit, az igényeit és ki is tudja azt mondani. Nem körülírtan, hanem

pontosan. („Elkélne egy kis segítség...” helyett: „Nagy szükségem lenne a segítségedre a jövő heti
születésnap megszervezésében.”)

● Gondolatolvasás helyett kérdez. Pontosan, lényegre törően. Nem saját feltételezéseiből indul ki,

hanem kíváncsi a másik gondolataira, véleményeire, és konkrétan meg is tudja azt kérdezni.

● Nem fenyeget, nem zsarol és érzelmileg semmilyen módon nem manipulálja partnerét.

● Tud érvelni, véleményét nem egyszerű közlésként tőmondatban tálalja, hanem megmagyaráz, indokol

és az érv-rendszerét is ugyanolyan jól kommunikálja, mint magát a véleményét.

● Érti, hogy nem az a jó kommunikáció titka, ha mindenben egyetért partnerével, hanem ha úgy

képviseli a véleményét és érveit, hogy azok befogadhatóak mások számára, nyitottságot teremt a
másik félben az ellenvélemény befogadására is.

● Képes visszajelzést kérni saját magára vonatkozóan is, kíváncsi a partnere véleményére.

● Képes aktívan hallgatni a másikat.

● A beszélgető partnere kommunikációs stílusától függetlenül tudja alkalmazni. Azaz képes

asszertivitást gyakorolni egy agresszív vagy passzív beszélgető partnerrel szemben is.

Az asszertív üzenet technikája:

1. a megváltoztatandó viselkedés tárgyilagos leírása (Amikor te…)
2. a bennünk keletkezett érzelmek megfogalmazása (…én úgy érzem…)
3. és a másik viselkedésének ránk gyakorolt, konkrét hatásának tisztázása (…mert…)

Pl.:
# (1) Amikor együtt tervezünk valamit és az utolsó pillanatban lemondod, akkor (2) felidegesítesz, mert
(3) túl késő van már ahhoz, hogy tervezzek valami mást.
# (1) Ha nem olvasod el az emaileket, amiket küldök, az (2) felbosszant, mert (3) lehet, hogy fontos
információt szalasztasz el.
# (1) Ha korán reggel hangosan hallgatod a tévét, (2) dühös leszek, mert (3) egy-két órával korábban
ébredek, mint terveztem.

38
 9. Az óvodapedagógus kommunikációja I.
(a gyermekkel)
1. Egyértelmű álláspont, világos közlendők, következetes cselekvés

- a mai felnőttek sokat beszélnek a gyerekhez (magyaráznak, vitatkoznak, szeretnék

meggyőzni őket), mert nagyobb szabadságot engednek nekik
- DE a gyerekek mégsem figyelnek rájuk (sokszor veszekedésig, kiabálásig fajul a helyzet)
- MERT nem egyértelmű a gyerekek előtt a felnőtt álláspontja

Miért? Például, mert:

- a sok beszéd inkább összezavarja őket (pl.: mert nem tudják követni)
- a felnőtt kommunikációja ellentmondásos (pl.: mosoly kíséri a tiltást)
- a felnőtt több lehetőséget ajánl fel nekik, s nem tudják, ténylegesen mit vár el tőlük

Nem egyértelműen kommunikált üzenetek:

- Szépen kérni? A „… légy szíves!”, „Kérlek, ….!” kifejezések nagyon fontosak, de ezzel
felajánljuk, hogy a másik el is utasíthatja a kérést. Helyette: „Szeretném, ha ….!”, „Nem
akarom, hogy…!”
- a többes szám első személy („mi”) elmossa a határokat, közösséget feltételez, így nem az
önálló belátás felé vezet: „Vegyük fel a kabátot!” Helyett: „Szeretném, ha felvennéd a
kabátod!”
- „Feladó nélküli” üzenetek, az általános alany („az ember”) nem konkrét, félrevezető
„Az ember szeretne nyugodtan hazajönni...”; „Mindenkinek joga van egy kis pihenésre...” stb
Heyett: „Szeretnék pihenni egy kicsit.”
- „Címzett nélküli” üzenetek:
kérésünket, üzenetünket nem valaki felé irányítjuk, csak úgy „bele a levegőbe” fogalmazzuk
meg: „Valaki nem veszi észre, hogy...” „Be kellene már csukni az ablakot.” Helyette:
„Szeretném, ha becsuknád az ablakot!”

Nem egyértelmű kommunikáció - kérdés formájában

- rejtett parancsnak a gyerek nem akar „engedelmeskedni”; Pl.: „Hányszor mondjam, hogy …?”,
„Mostál már kezet?”
- a költői kérdések nem vezetnek sehova: „Ezt miért csináltad?”, „Kiabálnom kell, hogy
megértsd?”
- Előre eldöntött a várt válasz. „Nem megyünk ki az udvarra?” vagy: „Van kedved kimenni az
udvarra?” Valódi jelentése: Menjünk ki az udvarra! Helyette: Menjünk ki az udvarra, mit szólsz
hozzá?
- Nem tartalmaz felszólítást. „Tudnál kicsit sietni?” vagy: „Lennél szíves rendet rakni?”A gyerek
itt is csak a kérdést hallja, nem a felszólítást.

39
 - A kérdés nem szab határokat. Ha a testbeszédünk feszültségről árulkodik, míg a hangunkkal
próbáltunk nyugodtnak tűnni: ez ellentmondásos üzenet, amellyel nem tud mit kezdeni.
Eredménye: a gyerek fogja kiprovokálni a felnőtt következetességét

A parancsolás
- agresszív
- rövid távú megoldás
- nincs saját belátás a gyerek részéről
- a gyerek kibúvókat, más lehetőségeket kezd keresni, hogy véghezvigye az eredeti szándékát
- a jellemfejlődést akadályozza

Kapcsolatteremtés:
- pl.: guggoljunk le vagy ültessük a térdünkre, hogy egy szintbe kerüljünk vele
- ha lehet, a szemébe nézzünk (de ne úgy, hogy fenyegetve rászólunk: Nézz a szemembe!,
helyette: Ha rám nézel, amikor mondok neked valamit, talán jobban megérted, mire
gondolok.)
- akár a kezét is megfoghatjuk – akkor is, ha nem néz a szemünkbe – de ne szorítsuk
- ettől érezheti, hogy elfogadják
- rövid mondatokban, érthetően, világosan kell közölni, amit szeretnénk
- mert a gyerekek szeretnék, ha rájuk figyelnénk, nem elég hozzájuk beszélni

E/1. „én üzenetek”:

- saját álláspont, saját szemszög
- nem vádol másokat, az ügyet különválasztja a kapcsolattól
- non verbális kommunikációja és a szavak értelme egybevág!
- Tehát: egyértelmű kijelentésre van szükség, amelyben a mondanivaló és hangsúly, testtartás,
stb összhangban legyen
- a gyerek is így kommunikál – ezt várja el a felnőttől is
- a gyerek így érti, mit akar a felnőtt (az más kérdés, hogy mennyire veszi figyelembe)

Ötletek a kérdezéshez:
Ténykereső kérdések:
- a bonyolult és „nyitott” kérdések helyett egyszerű és „zárt” kérdéseket érdemes feltenni:
Nyitott: „Melyik labdát/pólót/fagyit/játékot választod?” Zárt: „Itt egy piros labda. Szeretnél vele
játszani?” Vagy: „A piros labdával szeretnél játszani? A zölddel?” Stb. /Szeretnéd felvenni a
piros pólódat?...
- Ezek a kérdések a gondolkodás alacsonyabb szintjét működtetik.
Gondolkodtató kérdések:
- a „zárt” kérdések helyett „nyitott” kérdéseket tegyünk fel
- Zárt: „Mindent elpakoltatok?” Nyitott: „Miket pakoltatok már el?”

40
 -
- Miért csináltad? Vagy: Tudod, miért csinálta ezt (ment ki a szobából/sírt…) Petike? Vagy:
Szerinted hogy kellett volna viselkedned (viselkednie Nórikának)?
- ezek a kérdések magasabb szintű gondolkodást igényelnek
- képességet fejleszthetnek
- ha látjuk, hogy nem érti, tegyük fel újra másképp
- ha nem biztos, hogy értjük a válaszát, röviden (!), a saját szavaival foglaljuk össze az
elmondottakat (Ez azt is üzeni, hogy meghallgattuk, és próbáljuk megérteni.)

Összefoglalva / következtetés:
- Cél: a gyermeki belátás és jellemfejlődés
- Eszköz: egyértelmű álláspont, világos kijelentés
- Eredmény: lassú folyamat, a gyermeknek meg kell tanulnia mérlegelni a lehetőségeket

2. „A négy fül”
Egy mondat – négy üzenet; a hallás négyféle síkja („négy fül”):
- az elhangzott üzenet tárgyára, tartalmára figyel
(Mit értettem meg tartalmilag?)
- a másik önkifejezésére figyel – a tartalom mögé húzódik
(Hogy van a másik? Mi van vele?)
- a kapcsolatra figyel, arra, mit gondol a beszélő a másikról
(Mit gondol rólam? Hogyan beszél velem?)
- a kimondatlan felszólításokat, figyelmeztetéseket, kívánságokat hallja
(Mit kell gondolnom vagy tennem annak függvényében, amit mondott?)
Egy mondat – négy üzenet, példa: Koszos a nadrágod.
- Tartalomra figyelő: - Miért koszos a nadrágod? - Koszos, mert elestem.
- Önkifejezésre figyelő: - Haragszom, mert koszos a nadrágod. - Sajnálom, hogy koszos.
Bocsánatot kérek!
- Kapcsolatra figyelő: - Folyton a baj van veled! - Mindig veszekszel velem!/Ne légy rám
mérges!
- Figyelmeztetésekre figyelő: - Legközelebb jobban kell vigyáznod!

3. Közléssorompók
Thomas Gordon írta le a közléssorompó fogalmát a szülő-gyerek kapcsolatban, és ő hívta fel figyelmünket ezek káros hatásaira
is. A közléssorompó az a fajta hozzászólás, amivel megállítjuk a kommunikációt. Ezeket az el nem fogadás nyelvének is
nevezhetjük, ha meg akarjuk érteni másik érzését vagy gondolatait, akkor el kell fogadnunk azt, amit az illető pillanatnyilag átél.
A közléssorompók éppen azt gátolják, hogy a kommunikációban résztvevő másik fél kiönthesse nekünk a lelkét.

41
 - Parancsolás
„odamész...” „Ne csináld…!” „Kérj tőle bocsánatot!” „Most azonnal (meg kell tenned)!” • Félelmet vagy
aktív ellenállást vált ki • Kipróbálásra csábít („Mi van, ha nem?!) • Hosszú távon lázadásra,
visszavágásra tanít.
- Prédikálás, kioktatás, moralizálás
„Illene odamenned...;” „A te lelkeden szárad, ha aztán...” „Szerinted szép dolog volt ilyet csinálni?”
„Ugye nem örülnél neki, ha…” „A tények amellett szólnak, hogy…” • Kötelezettséget ró a másik
emberre vagy bűntudatot kelt • Azt sugallja a gyerek számára, hogy nem bízol felelősségérzetében. F
- Tanácsolás, megoldási javaslatok
„Én a te helyedben...;” „Miért nem próbálod...” „Ha van egy kis eszed…” „Szerintem azt kellene
tenned, hogy…” • Azt sugallja a gyerek számára, hogy szerinted ő nem tudja megoldani a problémáját
• Megakadályozza a gyereket, hogy végiggondolja problémáját és megoldásokat keressen •
Függőséget és ellenállást válthat ki a pedagógussal szemben.
- Ítélkezés, kritizálás, hibáztatás
„Olyan gyerekesen gondolkodsz...;” „Lusta vagy...” „Tudom, milyen ügyetlen vagy…” „Hogy lehet, ilyen
hülyeséget csinálni?” „Micsoda trehány vagy!” „Nincs igazad!” „Nem jól csináltad!” • „Selejtesnek”
tünteti fel a gyereket • A lehurrogás veszélye elhallgattatja a gyereket • A negatív ítéletet a gyerek
gyakran elfogadja és „beváltja” • Visszavágásra késztet.
- Kifigurázás, megbélyegzés, összehasonlítás
„Te kis mimóza...;” „Ó a kis zseni...” „Okoska…”, „Miért nem viselkedsz úgy, mint…” „Pont olyan vagy,
mint az anyád!” „Bezzeg a tesód…” • A gyerek azt érzi, hogy nem szeretik, és értékei nem igaziak •
Rombolja az önértékelést • Visszavágásra buzdít.
- Nyugtatás, sajnálat, bagatellizálás
„Majd lesz ez jobb is...;” „Ne izgulj...” „Jaj, annyira sajnállak!” „Több is veszett Mohácsnál!” • A gyerek
gyakran úgy érzi, félreértették • Az indulatokat az együttérzőkre tereli („Te könnyen beszélsz) • A
háttérüzenet: nem szabad rosszkedvűnek lenni vagy problémákkal küszködni.
- Elterelés, humorizálás, visszavonulás
„Na ugorjunk témát...;” „Ne akard megváltani a világot...” „Gyere játsszunk és felejtsük el az egészet!”
„Erről az jut eszembe, amikor én…” „Próbálj nem gondolni rá!” • Azt a véleményt sugallja, hogy a
nehézségeket inkább kerülni kell, mint foglalkozni velük • Sugallhatja, hogy a problémái nem fontosak,
apróságok vagy nem is problémák • Arra tanít, hogy nehézségeinkkel bezárkózzunk.

4. Következményekkel való szembesítés

A felnőtt tanácstalansága tehetetlenséghez vezet, ezt a gyerek kihasználhatja. A következményekkel a határok
átlépése előtt kell tisztában lenni. A gyerek a precedens-elve alapján gondolkodik (ha egyszer lehetett valamit
csinálni, akkor utána mindig lehet).

- mondjuk el a gyereknek tettei következményeit

42
- a következmény rámutat a gyerek tetteiért vállalandó felellőségükre
- a gyerekek ezt sem szeretik, de elfogadhatják és beláthatják őket
- a felnőtt feladata a következmény következetes betartása (különben elvész a gyerek számára a
szavahihetősége)
- a következetesség hiánya hatalmi harcot eredményezhet pl.: „- Tegnap még lehetett ezt csinálni!” „-
De ma már nem!”
- a következmény nem büntetés!!, mert az nem belátáshoz vezet, hanem félelemhez, behódoláshoz
pl.: megbeszélhetjük a gyerekkel, mi történjen, ha nem tartja be az ígéretét, gondolkozhatnak együtt
rajta
- a büntetés mindkét félnek lelki fájdalmat okoz (a gyerek önképe sérül, a felnőttnek lelkifurdalása lesz:
„Rossz vagyok!”)
- egyszerűbb esetekben figyeljünk a feltételes mód használatára: „Ne mássz fel, mert leesel!” Helyett:
„Ne mássz fel, mert leeshetsz!” Vagy még jobb: „Óvatosan mássz fel, mert leeshetsz!”

Mit ne tegyünk?
- ne a gyereket állítsuk be bűnösnek:
„ha nem csináltad volna, én sem viselkedtem volna így!”
- kerüljük a vádaskodást! (Látod, mit értél el vele!, Sosem tanulod meg, hogy…!) (negatív
személyiségformáló hatása van!)
- kerüljük az általánosítást! (Semmit sem ettél! Mindig…! Sosem… !)

Következetesség:
- életrevalóvá teszi a gyereket
- akkor működik igazán, ha a gyerek is részt vesz a gondok megoldásában
- partneri kapcsolatot eredményez (DE: mégsem válnak egyenrangúvá)
- kölcsönös megbecsülésen alapul és kölcsönös tiszteletet kíván
- bizalmat és biztonságot ad

5. Mintaadás
- a gyerekek nagy része ingerszegény környezetből érkezik
- vagy nagyon keveset kommunikál otthon
- az ilyen gyerekek anyanyelvi tudása és ismeretei az életkornak megfelelő szintet nem érik el
- az óvodapedagógusnak példát kell adni a gyermek anyanyelv-fejlesztéséhez
- emellett felébreszteni a gyermekek igényét a beszélgetésre
(a gyerekek általában háttérbeszélgetésekben vesznek részt, vagy utasításokat hallanak a nap nagy részében)

- a magyar nyelv szabályainak és sajátosságainak ismerete és betartása (pl.: tiszta hangképzés, ne

legyen hadaró)
- grammatikai törvényszerűségek helyes használata (pl.: -ba/-be; ide/oda)
- ne legyen ejtés- vagy beszédhibája
- tiszta beszéd
- gazdag szókincs

43
 - jó fogalmazási és kifejezőkészség
- dallamos beszéd, változatos hangszín (nem monoton, így nem válik unalmassá)
- saját nyelvjárás használata javasolt
- tevékenység részeként is érdemes beszélgetni (az extravertált gyereknek kedvez) – ez általában
kérdés-felelet
- érdemes két-résztvevős beszédhelyzeteket teremteni
- a beszédre késztetést óvatosan (pl.: előbb beszéljünk saját élményről) tegyük, ne legyen számonkérő,
felszólító
- ha a gyerek közbevág, hagyjuk neki (6 éveseknek már érdemes szólni, hogy ne tegye)
- hibajavítás: a 3-4 évesek beszédét, kiejtési hibáit sosem javítjuk
- megismételjük helyesen, anélkül, hogy utalnánk arra, hogy most kijavítottuk

6. A szorongás leküzdése
- a beszédtapasztalat növekedésével elmúlik
- a témára vonatkozó megfelelő tárgyi ismeret
- felkészültség
- a körülmények ismerete (kihez, hol, mikor, hogyan, mennyi ideig)
- gyakorlás
- magabiztosság

Vitázás – csúnya szavak – verekedés:

Hogyan „vitatkozzunk”?
- Tartsuk tiszteletben a gyerek véleményét, hogy érezze, bármikor fordulhat hozzánk.
- Ne hagyjuk elfajulni a vitát! Inkább hagyjuk abba, gondoljuk át, halasszuk későbbre, nyugodjunk le.
- A megoldást keressük! Nem az a cél, hogy fenntartsuk a vitát! Ne egymásra mutogatás legyen! Ne
okokat vagy bűnbakokat keressünk!
- Világosan jelezzük álláspontunkat! Maradjunk „példaképek!”
- Figyeljünk a gyerekre! Hagyjuk beszélni, kérdezzünk rá, ha valamit nem értünk. Akár: foglaljuk össze,
amit mondott.
- Visszafogottan, röviden viselkedjünk, de ne becsüljük alá a problémát! E/1.-ben fogalmazzunk,
kifejezhetjük érzéseinket. De ne keltsünk szorongást a gyerekben!
- Legyünk őszinték! Nevezzük nevükön a dolgukat.
- Mutassunk érdeklődést, kérdezzünk, hogy érezze, komolyan vesszük.
- Maradjunk a tárgynál! A konkrétumokról beszéljünk, ne általánosítsunk, ne feltételezgessünk. Egy
problémáról beszéljünk!
- Kérjünk elnézést, ha túllőttünk a célon – de csak őszintén!
- Ne kiabáljunk! A kiabálás a hatalom gyakorlása, nem a kölcsönös tiszteleten alapul.

Csúnya beszéd esete:

1. megoldás: mintha nem hallanánk (ha nem lát rajtunk semmilyen különös reakciót, akkor számára sem
lesz olyan érdekes)
2. megoldás: ha nem tudjuk nem meghallani: határt kell szabni: Nem szeretném ezt a szót hallani (mert
nem szeretem ezt a szót).
Nem szerencsés megoldás:
Így nem beszélünk! Ilyet nem mond az ember! Én sem mondom neked! – általánosítás, belehelyezkedés
más bőrébe, ezt a gyerek nem érti, nem tudja
Hát ezt hol tanultad? – kimutatjuk az érdeklődésünk, védekezésre kényszerítjük

Verekedés, helytelen viselkedés esete:

- a verekedés oka sokszor: az önkifejezés hiánya és a közvetlenség

44
- nem szerencsés: „Te sem szeretnéd, ha megütnének!” – belehelyezkedés más bőrébe, ezt a gyerek nem
érti
- nem javasolt: „Üss vissza!”
- nem szerencsés egykedvűen várni a végét
- nem szerencsés: „Nem szabad harapni!” – tiltás, dacreakciót válthat ki, ami fokozhatja az agressziót.
Arra utal, hogy nem fogadjuk el a gyerek agresszív énjét!
- nem szerencsés: mások előtt megszégyeníteni, ez nagyon megalázó, és a gyerek nem is érti
1. megoldás: megbeszélni a gyerekkel: „Mit szeretnél?” „Menj oda és kérdezd meg, játszhatsz-e vele
(vagy a játékával)!”
2. megoldás: elmondhatjuk neki, mit mondhat a másiknak, aki üti: „Hagyd abba!” „Nem akarom!” (nem
mindig jut eszükbe a verbális megoldás)
3. megoldás: vezesse le máshol a feszültségét! (környezetfüggő)
4. megoldás: beszéljünk meg előre a verekedősebb gyerekkel, gyerekekkel, hogy mik a szabályok,
például, ha verekszik, akkor kivonjuk a játékból – legyünk következetesek
5. megoldás: megbeszélhetünk vele közös varázsigét, amelynek a jelentését csak ketten ismerjük, ez
figyelmeztetni fogja a megbeszélt szabályokra

45
 10. Az óvodapedagógus kommunikációja II.
(a szülőkkel)

I. Az óvodapedagógus és a szülő kommunikációjának felületei:

1. rövid, személyes találkozások (gyerek érkezése és távozása)
A leggyakoribb – szinte minden nap. A kapcsolatteremtést az óvodapedagógusnak kell
kezdeményeznie. Első találkozáskor (ha az ekkor történik) történik a kölcsönös bemutatkozás; teljes
néven és a gyerekek által használt néven is be kell mutatkozni. A tegeződés – magázódás tisztázása
is ekkor történik. (Pl: Szia, te vagy Züllő édesapja? Nyugodtan tegeződjünk, itt mindenki tegeződik. Én
Pöttyös Anna vagyok, a gyerekek Panni néninek szólítanak.)
A beszédtéma: bármi, amire a szülő kíváncsi. Rövid beszámolót lehet mondani a gyerekről (pl.: jól
evett, de nem aludt), aktuális problémákról a gyerekkel kapcsolatban (pl.: nem fogadja el az ételt),
aktuális, mindenkit érintő eseményekről (pl.: a jövő héten az állatok hete van, hétfőn állatos pólóban
jöjjön a gyerek), az aznapi tevékenység „eredményéről” (pl.: ne felejtsék el hazavinni a
papírhóembert), felhívni a figyelmet egy komoly problémára és megbeszélni egy időpontot, hogy azt
megvitassák (pl.: magatartási gondok, fejlődésbeli elmaradás).
2. szülői értekezlet
Az időpont kiválasztása előzetes mikrokutatást igényel, akár személyesen, akár a facebookon.
Közöljük a gyerekkel is, így több forrásból jut el a szülőkhöz. Időben tájékoztassuk a szülőket,
minimum 10 nappal! Tájékoztassuk a szülőket az értekezlet témájáról, s hogy mettől meddig tart.
A szülői értekezlet témája legyen pontokba szedve (vázlatírás!), s legyenek időkorlátok is. Legyen
előre megbeszélve, hogy mikor, melyik óvodapedagógus beszél. Kevés felolvasás, sok szabad
beszéd legyen. A szabad beszédhez: felkészültség (a téma mély ismerete, a gördülékeny beszéd
begyakorlása). Figyeljük a hallgatóság reakcióit! Célszerű rövid, egyszerű mondatokat használni. (A
szülők azonosítani fogják az értekezleten beszélő óvodapedagógus beszédét a gyermekcsoporttal
beszélővel.) Ne hagyja, hogy a szülők egy-egy (általában problémás) gyermek magaviseletéről,
cselekedeteiről, vagy nem a tárgyhoz tartozó témáról kezdjenek el beszélni! Ezeket udvariasan el kell
utasítani. Készüljön fel a szülők közötti vitára, s azok udvarias leállítására! Üdvözlés, elköszönés.
3. faliújság
Egyszerű és népszerű módja, hogy a szülőket tájékoztassuk programokról, teendőkről. (Étkezési díj
befizetése, gyümölcsnaptár, hozzanak tornafelszerelést…) Legyen mindenki által látható helyen
(szobaajtó mellett), és legyen figyelemfelkeltő. A szülők tudjanak a létezéséről. Olvasható és
helyesírási hibáktól mentes legyen!
4. telefon
Nem kell gyakran használni, leginkább akkor, ha a gyerek megbetegszik vagy megsérül, s értesíteni
kell a szülőket. Más: időpont egyeztetések esetén.
Esetleg: Ha a például befogadási időszakban a szülő nagyon aggódik, mert a gyerek reggel sírt, fel
lehet hívni megnyugtatni (pl.: Züllő hamar megnyugodott és elkezdett játszani).

46
 5. internet (szinte kizárólag: facebook)
Érdemes egy saját csoport létrehozása, melybe lehetőleg minden szülőt (de minden anyukát fel kell
venni). Ki lehet nevezni egy szülőt a fb. felelősnek (adminisztrátornak), aki a szülők és az
óvodapedagógus között tartja a kapcsolatot – ha kell. A csoport használata: emlékeztetők (pl.:
ugyanaz, ami a faliújságon van – esetleg: fotó a faliújságról), ünnepek, ajándékozás megbeszélése.
Valamint a gyerekek mindennapjairól szóló fotódokumentáció feltöltése.
6. egyéb
Közös rendezvény, ünnepek, szülők bemutatkozása a gyerekek előtt, óvodai ismeretterjesztő
előadások (szakemberek hívni a szülőket érdeklő témákban, pl. iskolaválasztás), bevonás a
projektekbe, önkéntes munkák (udvar rendbetétele, rendezvénykor büfé), szülői/családi szoba

A tegeződésre - magázódásra vonatkozó fontosabb szabályok

A tegeződés a protokoll hármas szabálya szerint ajánlható fel: nő a férfinak, idősebb a fiatalabbnak,
magasabb rangú az alacsonyabb rangúnak. Kivétel lehet a lényegesen idősebb, vagy magasabb
rangú által történő tegezés. Ezekben az esetekben illik a tegeződést elfogadni. Amennyiben a
tegeződést felajánlják, ezt megtiszteltetésként illik megköszönni.

A tegezést visszautasítani sértés. A féloldalas tegeződés - magázódás, vagyis az a helyzet, amikor az

egyik fél tegez, a másik pedig magázva reagál erre, mindig megalázó, mindkét fél számára zavaró.

Amire érdemes odafigyelnünk:

− ha túl nagy a beszédtársak között a korkülönbség, akkor a fiatalabb a tegező formát a

megszólítással teheti tiszteletteljesebbé: ezzel pedig a feszültség fel is oldódik. (Pl.: Kovács úr
tudnál nekem segíteni ebben a munkában?)

− az azonos neműeknél a magasabb rangú kezdeményezheti a tegeződést, (pl.: a marketing igazgató

a marketing asszisztensnek)

− még nagy rangkülönbség esetén sem illő a férfinek letegeznie egy nőt, (de ez nem azt jelenti, hogy

az új pénzügyi munkatársnak, aki hölgy a második találkozás alkalmával fel kellene a férfi
ügyvezető igazgatónak ajánlani a tegezést. Ki kell várni azt, hogy milyen munkaviszony alakul ki
kettejük közt. Meg kell nézni azt is, hogy kit tegez az igazgató, kit nem és ha minden feltétel adott
egy céges eseményen egy közvetlen beszélgetés formájában meg lehet beszélni / fel lehet ajánlani
a tegezést is)

− idős emberektől, köztiszteletben álló emberektől elfogadható, hogy egyoldalúan tegezzenek egy

fiatalt,

− a fiatalok tegezik egymást, de amikor hivatalos minőségben feladatukat látják el, nem tegezhetik le

a velük egykorú vendéget, ügyfelet.

47
 11. E-mailkultúra és netikett

I. E-mail, email
- elektronikus levél (senki nem használja így)
- minden levél kimondatlan üzenetek sokaságát tartalmazza (fontoljuk meg, hogyan írunk!)
- nem feltétlenül csak az olvassa el, akinek szánták (fontoljuk meg, mit írunk le!)

II. Az e-mailezés szabályai:

- Győződjünk meg arról, hogy valóban nekünk szól-e.
- A címzett esetében abból induljunk ki, hogy nem biztos, hogy tudja, kik is vagyunk (erre
megoldás lehet az „aláírás” is)
- Ha továbbítjuk a levelet másnak, jelezzük a feladónak is!
- A tárgymegjelölést szolgáló blokk fontos és hasznos. Legyen egyértelmű és informatív.
- Minél rövidebb legyen! (De ne hagyjuk el a lényeges információkat!)
- Ha mégis hosszú, jelezni szokás, hogy időt igényel az elolvasása és a megválaszolása.
- Ne tartalmazzon titkos információkat! (Egy gombnyomással körlevéllé válhat.)
- Hasonló hangnemben fogalmazzuk meg, mintha szemtől szembe mondanánk. (Pl.: ne legyen
túl távolságtartó, se túl bizalmaskodó, jópofis.)
- Tökéletes helyesírással, központozással írjunk.
- Ne túlozzuk el a nonverbális jeleket – például a kiemelést vagy a sok felkiáltójelet.
- Üdvözlő sor és aláírás az e-mailben is szükséges. (A sok „válasszal” a levelezés a csethez
hasonlóvá alakulhat át, s könnyen elmaradnak az üdvözlések, elköszönések. Eldönthetjük,
mikor szükséges, mikor nem, de inkább használjuk.)
- Mindig olvassuk át elküldés előtt!
- Kerüljük az azonnali választ. Soha ne írjunk hirtelen felindulásból! A konfliktust inkább
személyesen próbáljuk megoldani! A túlzott öröm is visszásnak tűnhet.
- Ne használjunk e-mailt, ha a címzett idős, vagy ha tudjuk, hogy nem szereti használni vagy
nincs rá gyakran lehetősége.

III. Netikett: internetes viselkedési kódex

- Az interneten a tegeződés a normális. De ez nem jelenti, hogy átléphetjük az illendőség határait.
- Tilos a durva tréfa az interneten.
- Használjunk smiley-t, hogy segítsük a megértést (főleg viccek esetén fontos).
- A csupa nagybetű kiabálásnak számít.
- Ne sértegessünk másokat. (troll)
- Ha valaki nem tartja be a szabályokat, sérteget vagy durva, alpári, az senkit sem jogosít fel arra,
hogy ő is úgy viselkedjen.
- A sértésekre nem kell válaszolni.
- Cégek reklámozására, hirdetésre illetlenség levelező fórumokat, csoportokat használni.
- Ne árasszunk el másokat tartalmatlan levelekkel, szövegekkel, képekkel! (facebookhuszár)

48
IV. Internetes szleng – szemezgetés a kortárs amerikai rövidítésekből
ASAP – As Soon As Possible (Amint lehetséges)
AFAIK – As Far As I Know (Tudtommal)
BTW – By The Way (Erről jut eszembe)
IDK – I Don’t Know (Nem tudom)
IMO – In My Opinion (Szerintem)
DND – Do Not Disturb (Ne zavarj!)
BRB – Be Right Back (Nemsokára visszajövök)

THX – Thanx (Köszi)

LOL – Laughing Out Loud (Hangosan nevetni)
ROTLF – Rolls On The Floor Laughing (A földön fetreng a nevetéstől)
TWD – Texting while driving– (Vezetés közben gépelek)
WTF – What The Fuck (Mi a fene!)
OMG – Oh My God (Ó, istenem!)
GIYF – Google Is Your Friend (Google a barátod)

G2G/GTG – Got To Go (Mennem kell)

DFTT – Don’t Feed The Troll (Ne etesd a trollt!)
FAQ – Frequently Asked Questions (Gyakran ismételt kérdések). Gy.I.K.
KOTL – Kiss on the lips – (Csók)
CU/CYA – See You (Viszlát!)
GN8 – Good Night (Jó éjszakát!) Jó8!

Néhány magyar rövidítés:

Gy.I.K. - Gyakran Ismételt Kérdések
Jó8! - Jó éjszakát
h - hogy
úh - úgyhogy
1edül - egyedül
5let - ötlet
ah - ahogy
am - amúgy
pill. - pillanat
vok – vagyok

Smiley-k, emotikonok

49
:) - mosoly
:( - szomorúság
;) - kacsintás
:D - nevetés
:o - csodálkozás, meglepettség
:P - kiöltött nyelv, csipkelődés
:* - puszi

50
12. Önéletrajz, motivációs levél

I. Az önéletrajz tartalma és stílusa

Betűtípus, szerkesztés, stílus:

- hacsak másképp nem kérik, géppel írott önéletrajzot adjon be
- íratlan szabály, de általánosan elfogadott a következő paraméterek használata: Word
formátum, 12-es betűnagyság, Arial vagy H-Times New Roman betűtípus
- emelje ki (pl. nagyobb betűtípus, megvastagítás, dőlt betű) a főbb tartalmi elemeket
- a választott stílust következetesen használja.

Főbb pontok:
- személyes adatok: név, lakcím, elérhetőségek, nemzetiség, családi állapot, születési hely és
időpont (bár erre senkit nem kötelezhetnek)
- tanulmányok: közép- és felsőfokú végzettségek, egyéb tanfolyamok, időpontja, intézmény
neve, szerzett képesítés
- szakmai tapasztalat: jelenlegi és korábbi munkahelyek, a vállalat megnevezése, a kezdés és
a váltás időpontja (legalább az év), betöltött pozíció, a feladatok rövid bemutatása
(Pályakezdők a szakmai gyakorlatokat tüntethetik fel.)
- nyelvtudás: a nyelv megnevezése, a valós, aktuális tudásszint megjelölése. Ha az állás
nyelvvizsgához kötött, akkor jelezze annak meglétét is
- számítógépes ismeretek
- egyéb: tréningek, diplomamunka, hobbik/érdeklődési kör, képességek-, készségek,
jogosítvány

Terjedelem:
- 1,5 – 2 oldal (Mindent, aminek nincs helye az önéletrajzban, de a munkakeresés
szempontjából fontosnak ítéli, kifejthet a kísérőlevélben.)
Időrendiség:
- a tanulmányokat és a szakmai tapasztalatokat fordított időrendben, azaz jelentől a múlt felé
Fénykép:
- lehetőleg igazolványkép
Ellenőrzés:
- többször olvassa át, ne maradjon benne hiba!
- a helyesírásra különösen ügyeljen!

II. A motivációs levél

51
A motivációs levél megkerülhetetlen egy-egy álláspályázat benyújtásánál. A legtöbb munkaadó kéri
csatolni az önéletrajz mellé. A pályázónak azokat az információkat kell összefoglalnia, amelyek az
önéletrajzba nem férnek bele és tovább árnyalják a képet a jelöltről.
A motivációs levél sokkal szubjektívebb műfaj, mint az önéletrajz. A pályázó arra ad választ, milyen
indíttatásból pályázta meg az állást, milyen személyes képességekkel tudna hozzájárulni a
cég/intézmény sikeréhez. Tehát nem az önéletrajz megismétlése prózában, ám egy-egy pontra
persze lehet hivatkozni.
Kerüljük a sablonokat!
Az egyik gyakori hiba, ha a pályázó sablonok alapján ír motivációs levelet. Ennek a dokumentumnak
éppen a személyesség a lényege. Fogjuk fel a motivációs levelet óvatos udvarlásként. Csak akkor fejti
ki hatását, ha eredeti, a partnerre szabjuk, csak neki írjuk, az álláshirdetésre reagál. Az egyenszöveg
egyébként is könnyen kiszűrhető. Emellett levelünk legyen üzleties, tartsunk kellő távolságot a
címzettől, ne használjunk szlenget és ne bizalmaskodjunk.
Önjellemzés: inkább kevesebbet és konkrétumokkal!
A másik gyakran előforduló hiányosság a pályázó önjellemzése. Érdemes a tulajdonságokat
számokkal, életszerű példákkal, a korábbi munkahelyen elért sikerekkel alátámasztani. Íme egy rossz
példa: „Szeretem a kihívásokat, csapatjátékos, rugalmas, kreatív vagyok, kiváló a kommunikációs
készségem.” Ezek így futószalagon inkább üres szólamok. Írjunk kevesebbet, de azt jobban
fogalmazzuk meg. Például így: „Előző munkahelyemen egy öt fős csapatot irányítottam. Minden évben
5 százalékkal növeltük az egység bevételét.” Vagy így: „Szeretem a kihívásokat. Előző
munkahelyemen a nulláról egy önálló üzletágat építettem fel, amely egy év után a cég árbevételének
10 százalékát hozta.” Nem hangoznak ezek meggyőzőbben?
Keressünk kapcsolódási pontokat!
Jól mutat, ha a pályázónak sikerül kapcsolódási pontokat találni közte és a kinézett munkaadó között.
Egy ilyen fordulat előnyös lehet (ha tényleg így van): „A … termékeit jól ismerem, nagyon jónak
tartom, személyesen is több darabot hordok. Emellett szeretnék egy 11 országot átfogó hálózat
tagjává válni, és a cég magyarországi sikereihez hozzájárulni.”
Ne csak csatolmányként küldjük e-mailben!
Technikailag ügyes fogás, ha e-mailes pályázat esetén nem csak a csatolmányban küldjük el a
motivációs levelet, hanem ez lesz az e-mail szövege is. Sokkal jobban mutat így, mintha, csak annyit
írnánk „Csatolva küldöm pályázati anyagomat.”. Így nagyobb az esély, hogy felkelti a munkaadó
érdeklődését.
Mivel a jó motivációs levél egyedi, minden álláspályázatnál másképp néz ki, így mintát sem érdemes
közölni.

Takács Ádám Dávid

Aranyhomok utca 23/B., 9029 Győr (Magyarország)
Tel.: +36704569827 Email: takacsadamd@gmail.com Skype: horgobanditak

___________________________________________________________________________

52
Balázs Gryllus
Négycsillag Hotel
Mennyország utca 10.
1054 Budapest
Magyarország

Tárgy: Állásinterjú

Tisztelt Uram!

Jelen levelemmel, valamint a csatolt magyar és angol nyelvű önéletrajzommal szeretném megpályázni
az Önök által meghirdetett munkakört.

Önéletrajzomból kiderül, hogy több éves szakmai múlttal rendelkezem a vendéglátás terén. Eddigi
munkáim során igen komoly kihívásoknak feleltem meg, Magyarországon és külföldön is. Feladataim
közé tartozott a vendégek kiszolgálása, gasztronómiai ajánlások fogalmazása, etikett és protokoll
szabályok alkalmazása. Mivel a vendéglátásnak is egy különösen nehéz területén szereztem
tapasztalatot (luxus tengerjáró), biztosan állíthatom, hogy nagy flexibilitással és stressztűrő
képességekkel rendelkezem.

Szeretek csoportban dolgozni, korábbi feladatkörömben megtanultam motiválni is az embereket.

Munkavégzésemet határozottság jellemzi, ami különösen fontos a főpincéri pozíció betöltésénél. A
nemzetközi környezetben magabiztos angol nyelvtudást szereztem.

Amennyiben motivációs levelem felkeltette érdeklődésüket, kérem, jelezzenek és állok

rendelkezésükre egy személyes elbeszélgetésre!

Budapest, 2014. nov. 6.

Üdvözlettel:

Takács Ádám Dávid

A motivációs levél részei

− A pályázatot elbíráló cég és személy neve

− Megszólítás

53
− Jelentkezés tárgya a munkakör pontos megnevezésével

− Jelentkezés rövid megindokolása

− A pozíció betöltéséhez szükséges szakmai tapasztalatok és információk ismertetése

− Rövid önjellemzés, a munkakör betöltéséhez szükséges személyes tulajdonságok ismertetése

− Személyes találkozásba és tárgyalásba vetett bizalom kifejezése

Dátum, elköszönés

54
A mindennapos találkozások gesztusai, gesztuscsoportjai és körülményei

0. kép: A nyíltság gesztuscsoportjának jó példája. A behódoló kézmozdulatban teljesen felnyílik a

tenyér, a széttárt ujjak fokozzák a gesztus hatását. A fej semleges helyzetben van, karok széttárva,
lábak szétvetve.
A férfi gesztusai alázatosak, fenyegetésmentes magatartást jelez.

1. kép: A megtévesztés gesztuscsoportjának klasszikus példája. Miközben a szemét dörzsöli, a padló

felé fordítja tekintetét, és mindkét szemöldökét hitetlenkedve vonja fel. Az elfordított, lehajtott fej
negatív magatartást tükröz. Összeszorított ajkát színlelt mosolyra húzza.

2. kép: A gesztusok szembetűnően ellentmondóak. A férfi magabiztos mosollyal megy át a helyiségen,

ám keze, amely a testét keresztezve az órájával játszik, részleges karkorlátot alkot, jelezve, hogy ez
az ember nem bízik eléggé a körülményeiben vagy önmagában, esetleg egyikben sem.

3. kép: Ennek a nőnek sehogy sem tetszik az az ember, akire néz. Sem a fejét, sem a testét nem
fordítja feléje, hanem kissé lehajtott fejjel (rosszallás), oldalról pillant rá, szemöldökét némileg
összehúzza (harag), karját teljesen keresztbe fonja (védekezés), szája sarka legörbül.

55
4. kép: A domináns elem, felsőbbség, a területbirtoklás igénye szembeszökően mutatkozik meg itt. A
két kéz a fejen fölényes „mindent tudok” magatartást jelez, az íróasztalra tett láb területi igényt
nyilvánít ki. Társadalmi helyzetének további hangsúlyozását szolgálja a rangos személyeknek kijáró,
hátra dönthető, kerekes szék, és a lakattal ellátott telefonkészülék. Ő is védekező-versengő
testhelyzetben ül.

5. kép: A kezek a csípőn gesztus használatával a gyerek nagyobbnak és fenyegetőbbnek szeretne

látszani. Az előre tolt áll dacos ellenkezést fejez ki, a szélesre tátott szájból elővillanó fogak látványa a
támadni készülő állatok magatartását juttatja eszünkbe.

6. kép:
E gesztuscsoport egyetlen szóval jellemezhető: negatív. A dosszié védőkorlátul szolgál, az összefont
kar, keresztbe tett lábidegességgel, vagy védekezéssel magyarázható. Zakója be van gombolva,
napszemüvege mindennemű szem-, vagy pupillajelzést elrejt. Arca nagy részét szakáll fedi, ami
gyanakvó külsőt kölcsönöz neki. Tekintetbe véve, hogy ha idegennel találkozunk, a róla alkotott
véleményünknek 90 %-a az első másfél percben alakul ki, nem valószínű, hogy ennek a férfinak
valaha is sikerüljön bárkinél bármit elérnie.

7. kép:
Mindkét férfi agresszív és készenléti gesztusokat használ, a bal oldali a csípőre tett kéz gesztusát, a
jobb oldalon álló az övbe dugott hüvelykujjakét. A bal oldalon lévő férfi kevésbé agresszív, mint a
másik, mivel kissé hátra hajlik, és teste elfordul a jobb oldalon álló férfitól. A másik viszont egyenesen
a bal oldali férfi felé fordul, és ezáltal fenyegető pózt vesz fel. Arckifejezése megegyezik
testgesztusaival.

56
8. kép: A bal oldali ferfi lovagló ülésben ül a széken, azzal a szándékkal, hogy átvegye a beszélgetés
irányítását vagy hogy uralmat gyakoroljon a jobb oldali férfi felett. Testét is egyenesen feléje fordítja.
Összekulcsolt ujjai, a szék alatt összezárt lábfeje csalódottságról árulkodik, nyílván nehezen tudja
véghezvinni szándékát. A középső férfi fej-mögött-kéz gesztusa azt mutatja, hogy érzése szerint
fölötte áll a másik kettőnek. Térden keresztbe vetett lábgesztusa is versengő vitatkozó szándékát jelzi.
Rangos személyiségeket megillető hátradönthető forgószéken ül, amely kerekekkel, karfával van
felszerelve. A jobb oldali férfi egyszerű szilárdan álló, karfa nélküli széken foglal helyet. Karját
szorosan összefonja, lábát keresztbe teszi (védekező), fejét leszegi (ellenséges érzület), jelezve, hogy
nem fogadja el, amit hall.

9. kép: A nő klasszikus udvarlásgesztusokat alkalmaz: lábát előre teszi, és a távolabb, a bal oldalon
álló férfi felé fordítja (érdeklődés), keze a csípőjén, hüvelykujja az övben (szexuális készenlét), bel
csípője jól látható, cigarettafüstjét felfelé fújja (pozitív, bizakodás). Oldalpillantást vet a bal oldalon
távolabb álló férfira, aki az udvarlásgesztusokra reagálva nyakkendőjét igazgatja (magakelletés) és a
lábát a nő felé fordítja. Fejét feltartja (érdeklődés). A középen álló férfit láthatóan hidegen hagyja a
másik két ember, mivel elfordul, s mindössze egy agresszív oldalpillantást vet feléje. Tenyere nem
látható, cigarettája füstjét lefelé fújja (negatív). Nekitámaszkodik a falnak (területi agresszió).

10. kép: A bal oldali férfi fölényes gesztusokat használ és arrogánsan viselkedik a jobb oldalon ülővel
szemben. A „szemzárpóz” arra utal, hogy a tudata igyekszik a másikat teljesen kizárni a látóköréből, a
fejét pedig azért veti hátra, hogy fölényesen nézhessen le rá. Védekező magatartását is
megfigyelhetjük, mivel a térdét szorosan összezárja, és a borospoharát két marokra fogja, hogy ezzel
védőkorlátot emeljen. A középső férfi ki van rekesztve a beszélgetésből, mert a másik kettő nem
háromszögalakzat szerint ül, ami ót is magába foglalná. Viszont fölényesen tartózkodó velük
szemben; ezt mutatja a „mellényzsebbe akasztott hüvelykujj gesztus” (fölényesség). Hátradől a
székén, lábát szétveti, és törzsének alját mutatja. A fejét semleges helyzetben tartja. A jobb oldali
férfinak már elege van a beszélgetésből, indulásra kész pózban ül, testével és lábfejével a
legközelebbi ajtó felé mutatva. A szemöldökét összehúzza, a szája széle lefelé görbül, fejét kissé
lehajtja; mindezzel nemtetszését fejezi ki.

57
11. kép: A bal oldali és a jobb oldali férfi zárt alakzatban áll, és ezzel a középsőnek értésére adják,
hogy nem vehet részt a beszélgetésben. A középső férfi viselkedése fölényességet és gúnyt fejez ki.
A kabáthajtóka-markoló-gesztust együtt használja a felfelé-mutató-hüvelykujj gesztussal
(fölényesség), a másik hüvelykujjával pedig a tőle balra álló férfi felé mutat (gúny), aki erre egyrész
védekezőleg reagál, erre utal a lábkeresztezés, másrészt agresszíven, ezt mutatja a felkar-markolás
(önuralom) és az oldalpillantás.A kép bal oldalán álló férfinak sem imponál a középső ember
viselkedése. Keresztbe rakja lábát (védekező póz), keze a zsebében (együttműködés elutasítása) és
a földet nézi, miközben tarkódörgölő-gesztust végez.

12. kép: Ez a gesztuscsoport feszült légkört árul el. Mindhárman hátradőlnek a széken, hogy a lehető
legtávolabb kerüljenek egymástól. A problémát a jobb oldali férfi okozza, aki negatív gesztusok egész
sorozatával él. Beszéd közben az orrát érinti (hamisság), jobb karja a teste előtt keresztben részleges
korlátot képez (védekezés). A többiek véleményének semmibe vevését a szék karfáján átvetett láb
mutatja, valamit az, hogy a felső testével velük ellentétes irányba dől. A bal oldali férfi nem helyesli,
amit a jobb oldalon ülő mond: a pehelyszedegető gesztust használja (rosszallás), a lábát keresztbe
veti (védekezés), és a törzsét elfordítja a beszélőtől (érdektelenség). A középső férfi mondani akar
valamit, de inkább magában tartja a véleményét, ezt mutatja a két önfékező gesztus: A székkarfa
markolása és a bokakeresztezés. Ezen kívül nem-verbális módon kihívást közöl a jobb oldalon ülővel
úgy, hogy a felső testével feléje fordul.

13. kép: Ebben a jelenetben a bal oldali férfi és a nő egymás gesztusait tükrözi, mintegy
„könyvtámaszt” alkotnak a kanapé két szélén. Élénken érdeklődnek egymás iránt, kezüket úgy tartják,
hogy csuklójuk fedetlen maradjon, és keresztbe tett lábuk is egymás felé mutat. A középen ülő férfi
csukott szájjal mosolyog, ami arra utalhatna, hogy érdekli, amit a bal oldali férfi mond, azonban ez
nincs összhangban a többi gesztusával. Fejét kissé lehajtja (rosszallás), szemöldöke összevonva
(harag), és oldalról pillant a másik férfira. Ezenkívül karját és lábát szorosan keresztbe rakja
(védekezés). Mindez együtt azt jelenti, hogy magatartása igen negatív.

58
14. kép: A bal oldali férfi által használt gesztuscsoport kitűnően szemlélteti a nyílt, őszinte
magatartását: nyitott tenyér, előre tolt láb, felvetett fej, kigombolt kabát, széttárt karok és lábak,
előredőlő testhelyzet és mosoly. Mondanivalója azonban nem talál ilyen kedvező fogadtatásra. A nő
hátradőlve ül, lábát a beszélővel ellentétes irányban keresztezi (védekezés), karjával részleges
korlátot képez (védekezés), jobb kezét ökölbe szorítja (ellenséges magatartás), fejét leszegi és bíráló
gesztust használ (arc elé emelt kéz). A középen ülő férfi „toronysisak”-gesztussal jelzi
magabiztosságát, illetve fölényét, és lábát másik térdén keresztbe teszi, ami arra utal, hogy a
beszélővel szemben versengő-vitatkozó álláspontot képvisel. Arra következtethetünk, hogy a
beszélővel szembeni magatartása alapján véve negatív, mivel hátradől a széken és fejét lehajtja.

15. kép: Ezen a képen a jelenet három szereplője egy társas összejövetelen vannak, és védekezés,
agresszió és udvarlás tipikus gesztuscsoportjait figyelhetjük meg rajtuk.
Mindhárman keresztbe fonják a karjukat, ketten a lábukat is keresztezik (védekezés), és felső testüket
mindhárman a másik kettővel ellentétes irányba fordítják, jelezve ezzel, hogy most találkoztak először.
A jobb oldali férfit nagyon érdekli a nő, a jobb lábfejével egyenesen feléje fordul és oldalról tekint rá, a
szemöldökét is felhúzza (érdeklődés) és rámosolyog, valamint felső teste feléje hajlik.

16. kép: A nem verbális viselkedésminta megváltozott. A nő már nem teszi keresztbe a lábát,
semleges helyzetben áll. A bal oldali férfi szintén egyenesen tartja a lábát, és egyik lábfejével a nő felé
fordul (érdeklődés). A hüvelykujj-az-övben gesztust használja, amit vagy a másik férfi jelenléte vált ki –
ez esetben agresszív gesztus – vagy a nőé – ebben az esetben viszont szexuális jelzés. Az előbbi
ábrához képest egyenesebben tartja magát, hogy magasabbnak látsszék. Úgy tűnik, a jobb oldali férfit
sikerült megfélemlítenie, mert az teljesen felegyenesedve áll, oldalról tekint a bal oldali férfi felé és
szemöldökét összevonja (rosszallás). A mosoly eltünt az arcáról.

59
17. kép. Itt már világosan látszik a szereplők magatartása, megmutatkoznak érzéseik. A bal oldali férfi
most is övbe dugott hüvelykujjal, előretolt lábfejjel áll, testét kissé a nő felé fordítja, és így teljesen
kimutatja udvarlási szándékát. Hüvelykujjával erősebben markolja övét – ezáltal a gesztus feltűnőbb -,
és ha lehet még jobban kihúzza magát. A nő saját udvarlógesztusait használja, válaszképpen,
mutatván, hogy érdekli a férfi. Eddig keresztbe font karját széttárja, testével a férfi felé fordul, és egyik
lábfejét is feléje fordítja. Udvarlógesztusai közé tartozik még a haj emelgetése, a kitárt csukló, a
kidomborított mellkas, a ruhakivágás hangsúlyozása, valamit a pozitív arckifejezés. A cigarettafüstöt
felfelé fújja (magabiztosság). A jobb oldali férfit, úgy tűnik, kellemetlenül érinti, hogy kizárták a
beszélgetésből, és a csípőre tett kéz gesztusával (agresszív készenlét) jelzi nemtetszését.
Összefoglalva a bal oldali férfi magára vonta a nő érdeklődését, úgyhogy a másik férfinak máshol kell
partner után néznie.

60