A lemorzsolódás csökkentésére irányuló elképzelések

A kulcskifejezés a differenciált oktatás, az egyéni szükségletekről való gondolkodás, amit

az iskolában és bármilyen iskola utáni pedagógiai munkában jól lehet alkalmazni. Fontos
kihangsúlyozni a kialakult helyzetekre adaptálható eszközök, módszerek alkalmazását.

A tanítás során nagyon fontos a digitális eszközök használata. Minden tanítási órán használjuk
a digitális táblát, a tankönyvekhez adott interaktív tananyagot. Ez tartalmazza a kivetíthető
könyvet, munkafüzetet, hanganyagot, tematikus rajzfilmeket,

Iskolánkban, a tanítási órákon és azokon kívül is nagy hangsúlyt fektetünk a közösségre,

a gyerekek közötti kapcsolatok alakulásának támogatására. A közösséghez tartozás érzése
biztonságérzetet ad; a sikerélmények, a megbecsülés, a motiváltság érzése szorosan
hozzákapcsolódik az együttléthez, ezért a tanórákon is igyekszünk játékos feladatok keretein
belül erősíteni a csoporthoz, közösséghez tartozás érzését.

Az egyéni szükségletekre figyelemmel kell lenni nagyobb csoporttal való munka esetén is,
a célokat érdemes úgy kijelölni, hogy minden tanuló számára megfelelő legyen. Az iskolában
heterogének a csoportok: életkorban, képességekben, körülményeiket tekintve nagyon
különböznek a gyerekek, ezért a csoportos foglalkozásokat bontásban végezzük.

A csoportmunkát lehet a képességek alapján szervezni, figyelembe véve a részvételi, tanulási

motivációt is, amely szintén szervezőelve lehet a csoportnak. Ha a cél egy alacsonyabb
motivációval rendelkező gyermek aktivitásának növelése, párba helyezzük olyan motiváltabb
tanulóval, aki segítő szándékú és partner abban, hogy társát ösztönözze. Ezek
a csoportbontások sosem állandóak, így a változással többféle helyzetben van lehetőségünk
az együttműködési képességet fejleszteni. Ha a foglalkozás témája inkább személyiség- vagy
készségfejlesztés, akkor is az adott témában való jártasság és a részvételi motiváció lehet
döntő szerepű.

Kevés lehetőségünk van befolyásolni az osztály összetételét, munkánkat nagymértékben kötik

szabályok, ennek ellenére lehetséges a csoportalkotás. Heterogén közösségben érdemes időt
szánni a tudatos közösségépítésre. Természetesen ez nagy energiabefektetés, és a tanítási órák
keretében nehezen megvalósítható, később azonban láthatóak az eredményei. Cél, hogy
a tanulóknak legyen lehetősége reflektálni, illetve a maguk életkori és nyelvi szintjén
értelmezni, hogy mi és miért történt a foglalkozás alatt. Egy szuper, összetartó közösség
alakulhat ki, amelyben a tanárnak és a diáknak valós ismeretségen alapuló kapcsolata lehet, és
a gyerekek egymáshoz való viszonya is befolyásolható. Közvetetten hatunk a tanulási
motivációra, az iskolai részvétel gyakoriságára, a szülő iskolához való viszonyára;
megelőzhető az iskolai kortárs agresszió, moderált teret kap a rangsorképző agresszió.