Joanne Fluke

Ördögi csábítás és gyilkosság

Hannah Swensen #14

Rajongói fordítás
2
A sorozat eddig megjelent kötetei:
Illia & Co. kiadásában:
Egzotikus csók és gyilkosság
Epertorta és gyilkosság
Áfonyás muffin és gyilkosság
Pikáns meglepetés és gyilkosság
Csokis tündértorta és gyilkosság
Karácsonyi habcsók és gyilkosság
Szemérmes barack és gyilkosság
Meggyes túrótorta és gyilkosság
Zöldcitromos pite és gyilkosság
Rejtélyes répatorta és gyilkosság
Piruló képviselőfánk és gyilkosság
Ünnepi szilvapuding és gyilkosság
Almás levél és gyilkosság

A könyv eredeti címe:

Joanne Fluke: Devil’s Food Cake Murder
Hannah Swensen Series #14

3
1. fejezet
- A halottas kocsi nem cipel házat.
Hannah Swensen a szalon ajtaja felé fordult amint felismerte barátja Claire jellegzetes
hangját. Hallotta a nevetését a plébánia előteréből, ahogy a régi mondáson derül - Nem
viszel semmit magaddal.
- Claire? - Hannah hiába kiáltott, nem jött válsz. Ez furcsa volt. Pedig biztos volt, hogy
Claire hangját hallotta, ami azt jelentené, hogy ő és újdonsült férje Bob Knudson
tiszteletes már visszaértek a beteg hívek meglátogatásából a Lake Éden korházból.
- Bob? Claire? - Hannah újra próbálkozott, de nem jött válasz. Minden teljesen csendes
volt az otthonos társalgón kívül, ahová Hannah azért jött, hogy meglátogassa Knudson
tiszteletes nagymamáját, Priscilla Knudsont és elkérje az Ördögi Csábítás nevezetű torta
receptjét.
Hannah odasétált az ablakhoz hátha meglátja Bob kocsiját. A kinti látványt akár egy
karácsonyi üdvözlőkártyára is teljesen nyugodtan ráfesthették volna. Az út másik oldalán
lévő nyírfa ágai tele voltak madarakkal, akik a Knudson nagyi által kiakasztott csemegét
élvezték. Az egész fa szivárványba öltözött a sok piros, kék, zöld és fekete madarak
sokaságától. Hannah-t egy színes égkövekkel kirakott nyakékre emlékeztette a látvány. A
minnesotai Lake Éden és környéke igazán varázslatos tudott lenni télen… hideg, de
csodaszép. Ha a meteorológus helyesen jósolta, a higany Knudson nagyi kinti
hőmérőjében éppen hogy csak felemelkedett már bújhat is reszketve vissza a hőmérő
legaljára.
Hannah hiába nézett az úttesttől egészen a garázsig nyúló kocsi feljáróra, nem látott még
keréknyomokat sem a frissen hullott hóban. Vajon Claire és Bob a plébánia előtt parkolt
le?
Hannah kíváncsian kikukucskált a folyosóra, de az teljesen üres volt. Már épp visszament
volna a társalgóba amikor Knudson nagyi tűnt fel egy tálcányi teával, kávéval, és ahogy ő
hívta a legjobb vendégváró sütivel.
- Claire és Bob visszaértek már? - Kérdezte Hannah miközben elvette Knudson nagyitól a
nehéz tálcát.
- Még nem. Megkértem Bobot hogy hívjon fel amint kijöttek a kórházból, hogy legyen
időm friss kávét főzni.
Hannah visszament a nappaliba és letette a tálcát a régi kanapé előtti kisasztalra amit
Knudson nagyi csak „Öreglány”-nak nevezett. A múlt hónapban a Szent Megváltó
gyülekezet által kiválasztott anyag és szín szerint újrahúzatták és most a tökéletesen
passzoló zöld helyett élénk rózsaszín változatban díszelgett.

4
- Hannah megtennéd, hogy öntesz nekem? - kérdezte Knudson nagyi miközben Hannah
próbált letelepedni a rózsaszín kanapéra.
- Tudom, hogy a mai fiatal hölgyek, mint te inkább a kávésbögrét részesítik előnyben, de
van valami igazán kulturált abban, ha a kávénkat kínai porceláncsészéből isszuk.
Hannah felvette az ezüst kávékiöntőt és figyelmesen kitöltött kétcsészényivel. Miután
letette őket a megfelelő csészealjakra, már éppen oda akarta adni az egyiket Knudson
nagyinak, amikor hirtelen megszólalt. - Nem tudom nem lenne-e jobb, ha esetleg a
konyhában innánk meg a kávét… - ajánlotta, miközben szemezett a tálcán helyet foglaló
cukormázas csoki tortával.
- Ugyan miért drágám?
- Csak aggódom, nehogy leöntsem véletlenül a rózsaszín öreglányt.
- Ugyan már… - kezdte Knudson nagyi, ahogy elvette a saját csészéjét. - Akár hányszor
ráülök, már szinte küldetésemnek tekintem, hogy ráöntsek valamit. Sajnálatomra Donna
Lempke valami vízálló anyaggal vonta be ezt az átkozottat miután felfedezte miben
ügyködök. Bármit csinálok, nem működik.
- Hát… az jó
- Nem, nem az. Ez azt jelenti, hogy össze vagyok zárva ezzel a rózsaszín szörnyűséggel és
kettőnk közül valószínűleg én fogok előbb elpatkolni.
Hannah nem tudta, hogy reagáljon. Egyik fele nevetni akart mivel Knudson nagyi velejéig
utálta a rózsaszín szörnyet, viszont az hogy úgy gondolja előbb fog meghalni, mint hogy
újra felújítsák a kanapét őszintén elszomorította. Mivel egyik opció sem volt megfelelő,
inkább felvette a sütis tányért és beleharapott Knudson nagyi Vörös Ördög tortájába.
- Mmmm - Hannah akaratlanul is hangot adott a gyönyörnek. Az édes szájban olvadó
karamell a cukormázzal tökéletesen kiegészítette az ét csokis torta ízét.
- Köszönöm, Hannah - mondta Knudson nagyi hatalmas mosollyal. - Örülök, hogy ízlik a
tortám és az is nagyon hízelgő, hogy édesanyád ezt foglya felszolgálni a legújabb könyv
klub estéjén. De… mégis miből gondoltad, hogy Claire és Bob visszajött?
- Meg mertem volna esküdni rá, hogy Claire hangját hallottam a folyosóról. És majdnem
biztos hogy nevetést is hallottam.
- Jacob.
- Tessék?
- Nem Claire-t hallottad hanem Jacobot.
- De biztos vagyok, hogy Claire hangja volt. Felismertem.
- Jacob utánozni tudja Claire-t. Mit mondott?
- A halottas kocsi nem cipel házat. - Hannah elismételte pontosan azt, amit hallott.

- Akkor biztos, hogy Jacob volt. A templom irodájában volt Claire-el és Bobbal, amikor
próbálták kitalálni mit tegyenek a hirdetőtáblára vasárnap. Csak várj, amíg elmondom
5
nekik, biztosan örülni fognak, hogy tanult valami újat.
Hannah-ban a kép még nem teljesen állt össze. - Ki az a Jacob? - kérdezte, rögtön
belevágva a közepébe.
- Ő Pete Nunke hegyi seregélye. Bob beleegyezett, hogy megtartja, amíg Pete fel nem
épül a hát műtétjéből.
Hannah elkezdett nevetni. - Hát Jacob jól megtréfált. Tényleg azt hittem, hogy Claire az.
Téged is szokott utánozni?
- Nem és Bobot sem, legalábbis eddig még nem. Két dolgot szokott mondogatni, amit
még Pete-től tanult.
- Miket? - Hanna egy újabb szelet tortát emelt a szájához. Annyira finom volt, hogy be
szerette volna szippantani minden illatfoszlányával együtt.
- Az egyik hogy; Juj de hideg van odakint! de a másikat nem ismétlem meg. Valami
időjárás és kútásás szerepel benne.
Hannah-nak hirtelen beugrott egy mondás, de nem akarta a plébánián hangosan
kimondani. - Tanult még valamit azóta hogy itt van veled?
- Nem, pedig Claire és Bob megpróbálták megtanítani neki a nevét, de úgy néz ki nem
igazán érdekelte a dolog.
A telefon az asztal másik végén elkezdett csörögni, így míg Knudson nagyi felvette,
Hannah kihasználta a lehetőséget és beleharapott a következő szeletbe. A torta
rétegeinek volt egy kis vöröses árnyalata és Hanna emlékezett, hogy a receptben, amit
lemásolt fél csésze kakaópor is szerepelt. A torták, amiket kakaóporral készítenek
általában szép mahagóni árnyalatot szoktak felvenni. Újraolvasva a receptet, amit
Knudson nagyitól kapott, Hannah észrevette, hogy az íz amit sehová nem tudott tenni
azelőtt az erős kávénak volt köszönhető. Nem csoda hogy ilyen finom ez a torta!
- Bob volt az. - mondta Knudson nagyi miközben visszatette a kagylót a helyére. -Már
úton vannak hazafelé, és valami meglepetést is hoznak nekem.
- Van valami ötleted, mi lehet?
- Kávés fagyi, pácolt hering vagy kolbász. - Knudson nagyi úgy kuncogott magában mintha
ötöd annyi idős lenne mind valójában.
- Jobb, ha elkezdem főzni azt a kávét, már odakészítettem mindent.
Még mielőtt Hannah be tudta volna fejezni a maradék tortát, Knudson nagyi már vissza is
jött. - Lehet, hogy nem is ennivalót hoznak. Lehet, hogy összeszedtek egy magas sötét
hajú idegent, annak nagyon örülnék.
Hannah meglepetten nézett Knudson nagyira. - Szeretnél megint randizni?
- Isten az égben, dehogy! Csak vicces lenne elmondani Pam Baxter-nek hogy tényleg
találkoztam egy magas sötét hajú idegennel, ahogy megjósolta.
- Vagy úgy - mondta Hannah visszaemlékezve a legutóbbi Jordan gimi fesztiválra ahol az
egyik tanárnő, Pam jósnőnek öltözött be.
6
- Te jósoltattál Hannah?
- Igen, Pam azt mondta, hogy pénz áll majd a házhoz.
- És pontosan az történik minden nap a Süti Édenben, nem igaz? Mondta Knudson nagyi
emlékeztetve Hannah-t saját kis kávézójára a főutcán. - Pam-nek igaza volt veled
kapcsolatban.
- De a tiédben nem?
- Nem, Lake Edenbe egy olyan idegen se jön manapság, aki a plébánián kötne ki. Ami azt
illeti nem is emlékszem mikor láttam legutóbb idegent, aki ide jött volna. Mikor még
hotelt működtettünk többen voltak, de most…
- Megjöttünk! - mondta egy hang félbeszakítva Knudson nagyi visszaemlékezését.
Hannah már nyitotta volna a száját, hogy üdvözölje Claire-t és Bobot de hirtelen egy
gondolata támadt. Vajon tényleg Claire volt az vagy megint Jacob utánozza barátnőjét?
- Claire az. - válaszolta meg Hannah ki nem mondott kérdését Knudson nagyi. - Jacob a
kalitkájában van a hálószobában és a hang a ház másik végéből jött.
- Hát itt vagyunk! - jelentette be Bob belépve a szobába Claire-vel az oldalán. Tökéletes
párt alkottak. Bob sötét hullámos hajával és erős testfelépítésével ellensúlyozta Claire
szőke törékeny alakját. - Szia Hannah!
- Sziasztok. - Hannah elkerülhetetlenül észrevette, hogy fogják egymás kezét. De nem
csak ez tűnt fel Hannah-nak hanem az is, hogy mindketten majd kicsattantak az örömtől.
Na persze ez nem volt nagyon meglepő, tekintve hogy friss házasok voltak. Újév napján
házasodtak össze és még csak Február első hetében járunk.
- Hol az a meglepetés? - követelte Knudson nagyi az unokájától. - Hannah és én már
tűkön ülünk mióta, próbáltuk kitalálni mi lehet az.
- És mire jutottatok? - Claire fordult Hannah-hoz.
- Nekem halvány fogalmam sem volt, de Knudson nagyinak volt néhány ötlete. Azt
mondta kávés fagyi, pácolt hering vagy kolbász lesz.
- Hát egyik sem. - nevetett Bob. - Valami más nagyi?
- Ha egyik sem akkor egy magas sötét hajú idegen!
- Micsoda? - nézett rá Bob meglepetten.
- Ne nézz már ilyen lükén. Pam monda a legutóbbi iskolai fesztiválon hogy találkozni
fogok egy magas sötét hajú idegennel… és magasságos egek! Hát ott van!
- Úgy néz ki Pam Baxternek igaza volt. - mondta az idegen átszelve a szobát, hogy egy
hatalmas ölelést adjon Knudson nagyinak.

7
2. Fejezet
- Nahát, ezer év alatt sem ismertelek volna föl! – mondta Knudson nagyi megpaskolva az
idegen arcát, aki látszólag nem is volt igazán idegen.
A férfi felnevetett – Nem lep meg, eléggé megváltoztam a középiskola óta. Kevesebb haj,
több kiló, de szeretném azt hinni sokkal több ész is.
- Hát, én minden esetre nagyon örülök, hogy eljöttél meglátogatni - fordult Knudson nagyi
Hannah felé – Ez itt Matthew Walters. Egy ideig velem és Bob édesapjával élt majd
harminc évvel ezelőtt.
- A szüleim misszionáriusként Afrikába akartak menni annak idején és megkérték a
Tiszteletest és Mrs. Knudsont hadd maradjak velük, amíg vissza nem jönnek. A
nagybátyám és nagynéném is velük tartott.
- Így igaz. – folytatta a történetet Knudson nagyi – Matthew apjának volt egy öccse,
édesanyjának pedig egy húga. Az esküvőn találkoztak először, egymásba szerettek és egy
évvel később már ők maguk is házasok voltak. Született egy fiúk, Matthew unokatestvére
Paul, aki szintén velünk maradt. – Knudson nagyi Matthew felé fordult - Erről jut
eszembe, hogy van Paul? Már évek óta nem hallottam felőle.
- Paul… – Matthew megállt a mondat közepén homlokráncolva. – Igazság szerint én sem
tudom. Már elég régóta nem tartjuk a kapcsolatot.
Knudson nagyi meglepetten nézett - De hát miért? Olyan közel álltatok egymáshoz annak
idején.
- Tudom. Mivel apám és Paul apja is templomi vezetők voltak alig 20 mérföldre
egymástól, így a családjaink elég sok időt töltöttek együtt. De emlékszel rá hogy mikor
velünk volt hányszor került bajba az iskolai szekrények feltörése miatt?
- Persze hogy emlékszem. De soha nem vett el semmi értékeset. Az volt Bill Garrison
utolsó éve, mint iskolaigazgató, és azt mondta nekem, hogy Paul csak a lányok figyelmét
akarta felhívni azzal, hogy feltörte a szekrényüket és elvett kisebb dolgokat. Úgy
gondolta, hogy a sok együtt töltött idő után, mikor te elkezdtél járni valakivel, ő
valószínűleg kívülállónak érezhette magát.
- Mindenki ezt mondta, de most visszagondolva, félek ez inkább valami nagyobb bajnak
az előszele volt, mintha csak próbára tette volna magát vajon mennyit tud megúszni.
- Miért gondolod ezt? – kérdezte Claire
Matthew mély levegőt vett és Hannah-nak egyértelmű volt, hogy nem szívesen beszél a
kuzinjáról.
- Hát… történtek dolgok, miután a szüleim visszajöttek és Paul családja elköltözött Cedar
Rapidsba.
- Hogy érted azt, hogy történtek dolgok? – érdeklődött Knudson nagyi.
- Mondjuk úgy Paul-ból nem vált a legrendesebb állampolgár, ha értitek mire gondolok.
- Jaj, Istenem! Ettől féltem. Paul kicsit sem tűnt bűnbánónak mikor beszéltem vele a
szekrények feltöréséről. – sóhajtott fel Knudson nagyi miközben megpaskolta Matthew
kezét.
– Előttem nem kell finomkodni Matthew. Elkövetett valami bűncselekményt Paul?
8
Matthew habozott egy darabig, de végül megadóan lehajtotta a fejét. – Igen, csinált
valamit. Nem tudok minden részletet, de hallottuk, hogy 10-től 20 évig terjedő letöltendőt
kapott az Iowa-i börtönben.
- Az elég súlyos büntetés – jegyezte meg Bob. – Az unokatestvéred valami igen komoly
dolgot csinálhatott.
- Egy rosszul végződött betörés volt. Megbíztam egy magánnyomozót az üggyel
kapcsolatban és azt mondta Paul-t öt év után kiengedték.
- De hát az éppen hogy csak a fele az eredetinek. – mutatott rá Hannah a nyilvánvalóra.
- Tudom. A detektív úgy gondolta valószínűleg túlzsúfoltság és pénzhiány miatt
engedhették el hamarabb. Annyit tudok, hogy néhány nappal a szabadulása után
felszívódott.
- Talán megtanulta a leckét és úgy döntött, hogy jobb emberré válik. - javasolta Claire
– Elköltözhetett egy másik államba, hogy új életet kezdjen.
- Talán.
Hannah észrevette, hogy Matthew eléggé kétkedően vette a javaslatot. Egyértelmű volt,
hogy nem hiszi, hogy az unokatestvére jó útra tért volna.
- Miért béreltél fel egy magánnyomozót? - kérdezte.
- Sarah nagynénémnél csontrákot diagnosztizáltak. Ő Paul édesanyja és úgy gondoltam
illene tudnia. Így talán meglátogatná, írna neki egy levelet vagy valami. De a
nyomozónak nem sikerült újra megtalálnia miután kiengedték.
- Lehetséges, hogy megváltoztatta a nevét? – kérdezte Claire.
- Meglehet. A nyomozó azt mondta nem olyan nehéz más személyazonosságot felvenni.
Tudtunkon kívül akár Mexikóban, Kanadában vagy bármelyik másik idegen országban is
élhet egy új névvel. De ki tudja, történhetett akár valami rosszabb is…
Hannah-t hirtelen kirázta a hideg, mivel pontosan tudta mit ért Matthew a valami
rosszabb alatt.
- Bárhogy legyen is, a végén úgyis minden a helyére kerül. – mosolygott Matthew de
Hannah érezte a kényszert mögötte.
- Én mindenesetre nagyon örülök, hogy itt lehetek veled Knudson nagyi. Ez a szoba még
most is ugyanúgy néz ki… kivéve ezt a kanapét. Új, nem igaz? – Matthew kinyújtotta a
kezét, hogy megpaskolja a kanapét, amit a nagyi csak rózsaszín szörnyűségnek hívott. –
Én mintha egy zöldre emlékeznék, ami elég csúszós volt.
- Zöld taft. – mondta Knudson nagyi kinyúlva, hogy megérintse a rózsaszín kanapét. – Ez
ugyanaz csak újra lett húzatva. Az után krémszínű selyem volt, de az nem tartott sokáig.
Azt követően erdő zöld lett. Az volt a legjobb, most meg ez a… rózsaszín.
Hannah nem tudta nem elnevetni magát. Knudson nagyi úgy mondta ki a szavakat,
mintha egy bogár repült volna a szájába.
- Nagyon örültem, amikor belefutottam Bob-ba a kórházban. – mondta Matthew
mosolyogva Knudson nagyinak. – Megálltam, hogy beköszönjek Knight dokinak és akkor
mutatott be minket. Amikor Claire is megjött tudtam meg, hogy friss házasok. Lesz még
elég időnk, hogy bepótoljuk a kimaradt időt nagyi.
- Ezt meg hogy érted?

9
- Itt maradok a következő két hétben. Megígértem, hogy átveszem Bob lelkészi teendőit,
hogy elvihesse Claire-t egy igazi nászútra.
Knudson nagyi arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. – Hát ez nagyszerű! Annyira
kedves tőled, hogy felajánlottad a segítségedet. De remélem nem lesz baj és tudnak
téged pótolni a papneveldében annyi időre.
- Még tovább is, mivel egy 4 hónapos szabadságon vagyok éppen. – fordult Matthew
Knudson nagyihoz – Na és most, hogy mindent megbeszéltünk, mi lesz azzal a kávéval és
sütivel?! Bob folyamatosan arról beszélt, hogy milyen finom az úgynevezett Ördögi
Csábítás süti.
- Csak azért mert az Bob kedvence már kiskora óta. Neked viszont van egy kis citromos-
mákos tortám Matthew.
- Jól hangzik, de most inkább maradnék annál az ördögi sütinél. – kuncogott Matthew. –
De jobb, ha ezt később nem említem meg a papneveldében.
Mindenki elkezdett nevetni, kivéve Knudson nagyit. Hannah észrevette, hogy idős
barátnője döbbenten nézi Matthew-t.
– Mi a baj? – kérdezte Hannah.
- Matthew allergiás a csokoládéra, ha eszik belőle rögtön kiütései lesznek.
- Már nem. – válaszolta Matthew. – Kinőttem belőle. Már vagy 20 éve eszek csokoládét és
az a kedvencem. Corrine a titkárnőm mindig azt mondja azért eszem ennyit, hogy
bepótoljam a kimaradt időt.

Nem sokkal miután Hannah segített Clairenek a kávéval és süteménnyel, gyorsan

kimentette magát, hogy vissza tudjon menni a Süti Éden-be. Miután leparkolta
kandírozott alma piros furgonját a megszokott parkolóhelyére cukrászdája mögött,
gyorsan bekapcsolta a fűtést nehogy megfagyjon a fékfolyadék ebben a hidegben. Ahogy
éppen bevágtatott a konyhába, majdnem feldöntötte az ő parányi üzlettársát, Lisa
Herman Beesaman-t.
- Bocsi. – mondta Hannah két kézzel tartva Lisa-t, aki éppen a már lehűlt sütiket hozta ki a
cukrászda hűtőjéből.
- Semmi baj, csak annak örülök, hogy mind épségben van. Így is kifogyóban vagyunk ma.
- Akkor mindjárt csinálok még. – kapta fel Hannah a kötényét és a csaphoz ment, hogy
megmossa a kezét.
- Mi a mai kedvenc?
- Tejkaramellás Szerencse Rudak. Megyek, kihozom a tejkaramellát.
- De hát a Tejkaramellás Szerencse Rudakba nem is kell tejkaramella.
- Tudom hogy általában nem kell, de ebbe muszáj tennünk. Reggel mikor csináltam
véletlenül tettem bele 2 csészényivel. Bertie Straub-nak annyira ízlett, hogy egy egész
adagot akar venni a vendégeinek a Frizura Édenbe.
- Hát rendben, amit Bertie kíván, azt Bertie meg is kapja.
- Én is így gondoltam. Ki akarsz menni előre, amíg én megsütöm? Vagy cseréljünk?
- Inkább az utóbbi. Menj te előre.
- Rendben. Marge és apa már biztos örülne egy kis szünetnek. Sikerült megszerezned
Knudson nagyi receptjét?
10
- Igen, holnap délután ki is próbálom. Kaptam kóstolót a parókián és még finomabb, mint
amire emlékeztem az egyházi vacsorákról.
- És hogy van Knudson nagyi?
- Nagyon jól. Már teljesen felépült a sztrókból és élesebben vág az esze, mint valaha.
Nagyon izgatott Claire és Bob nászútja miatt. Vasárnap indulnak a mise után.
- De azt hittem addig nem tudnak elmenni, amíg az egyház nem küld valakit Bob helyére.
- Már van valakijük. Miközben Claire és Bob a kórházban voltak, belefutottak egy másik
evangélikus lelkészbe. A neve Matthew Walters. Kiderült, hogy régebben Knudson
nagyival és a férjével élt majd egy évig, amíg a szülei misszionáriusként dolgoztak. Mikor
megtudta, hogy Bob és Claire most házasodtak össze és éppen arra várnak, hogy
helyettest küldjenek, hogy végre el tudjanak menni nászútra, felajánlotta, hogy segít.
- Milyen kedves. Hova megy Bob és Claire?
- Hawaii. Mikor eljöttem pont hallottam, amikor Bob lefoglal egy 14 napos
hajókirándulást. Délután indulnak kocsival a reptérre, onnan Los Angeles-be repülnek, és
ott felszállnak a hajóra, ami este már indul is.
- De mi lesz Claire boltjával? Ki veszi át, amíg ő nászúton van?
- Anya.
Lisa, aki éppen a már teletöltött sütis bödönnel a kezében indult volna a konyhát és a
boltot elválasztó lengőajtó felé, meglepett arckifejezéssel fordult vissza.
- Úgy érted… a te anyukád?
- Bizony. Csak háromboltnyira van a Nagyi Padlásától, amit addig Carrie és Luanne vesz
át. Anya már teljesen bezsongott a gondolattól, hogy ő öltöztetheti fel Lake Eden összes
női lakosát.
- Hát, elég jó divatérzéke van. – mondta Lisa nem túl meggyőzően. – Szerinted jó ötlet
volt őt felkérni, hogy vegye át a boltot?
- Jézusom, dehogy. Borzalmas egy ötlet. Mikor Claire felhívott, hogy már megkérdezte
anyámat, majdnem rosszul lettem.
- Szerinted nem megfelelő?
- Anya? Te most viccelsz? Iszonyúan kritikus és egy kis tapintat se szorult belé. Ha csak
anya nem csatol fel egy szájkosarat, már most megjósolom, hogy az Tökéletes Divatéden
bevétele drasztikusan lecsökken majd.
Lisa kikerekedett szemmel rázta a fejét. – Ugyan már Hannah, ezt biztos nem gondoltad
komolyan. Csak vicceltél, ugye?
- Egyáltalán nem. – ráncolta a szemöldökét Hannah.
Lisa mindkét szemével felváltva kezdett kacsintgatni, mint valami kacsintó irányjelző
lámpa. Lehet, hogy üzlettársánál valami hirtelen jelentkező tikkelés lépett fel?
- Komolyan Lisa, ismered anyát. Csak képzeld el a pult mögött, amint Betty Jackson
besétál, hogy vegyen egy ruhát.
- Biztos vagyok benne, hogy édesanyád megtenne minden tőle telhetőt, hogy valami
megfelelőt válasszon Betty-nek.
- Talán, de ha Betty elejtene egy megjegyzést arról, hogy milyen kevés a kínálat az ő
méretében, anya úgy ráugrana, mint kacsa a nokedlire.
- De biztos nem…
11
- Dehogynem. - szakította félbe Hannah. – Anya közölné Bettyvel hogy senki sem csinál
divatos darabokat az ő méretében, és hogy sokkal jobban nézne ki ha leadna pár kilót.
- Édesanyád nem lenne ilyen kegyetlen.
- Nem kegyetlenségből mondaná. Anya csak hisz az „ami a szívén az a száján” elvben. –
Hannah hirtelen megállt és bámulni kezdte Lisa-t, aki folyamatosan furcsa arcokat vágott.
- Veled meg mi a baj?
- Lisa-nak semmi baja. – válaszolta Delores Swensen előlépve legidősebb lánya mögül,
nem túl gyengéden megpaskolva annak vállát.
Hannah hirtelen levegő után kapott, megpördült, hogy így szembenézhessen a Swensen
klán nagyasszonyával. Mint mindig, Delores Swensen tökéletesen, a legújabb divatnak
megfelelően volt felöltözve. Ma egy cseresznye vörös gyapjú ruhát viselt fekete
gombokkal, és egy vörös-fekete selyemsálat, amit művészien a nyakára helyezett. Az
összhatás finom eleganciát sugallt. Senki, aki csak épp most találkozna vele gondolná,
hogy már a hatvanadik születésnapjához közeledik.
- Anya! – nyelt egy nagyot Hannah észrevéve a ráncot anyja két tökéletes szemöldöke
között és az arccsontja alatt elhelyezkedő két élénk foltot, amit nagy valószínűleg a lánya
iránt érzett harag idézett elő.
- Igen, a te anyád. – válaszolta Delores Hannah-ra meredve. – Na már most, szeretném
ha elmagyaráznád mit értettél az alatt hogy, „iszonyúan kritikus és egy kis tapintat se
szorult belé”!
Ha a visszakozás egy művészeti ág lenne, Hannah-t kiáltanák ki annak Rembrant-jának.
Hannah rögtön leszögezte, hogy soha nem akarná megbántani anyja érzéseit és Delores
könnyedén beismerte, hogy talán nem a legjártasabb a diplomáciai dolgokban. A levegő
újra tiszta volt.
- Most mit kéne tennünk? – kérdezte a lányát Delores akivel egy perce még esküdt
ellenséget voltak.
- Nem tudom. – válaszolta Hannan nem kockáztatva, hogy olyan választ adjon, ami ismét
anyja ellenségévé tenné.
- Utálok most visszakozni, mikor már megígértem Calire-nek, de szerinted megmondjam
neki hogy nem nekem való ez a dolog?
- Nem, csak találnunk kell valakit, aki majd segít neked.
- Kit? – nézett Delores ámulva. – Valaki olyan kell, aki otthon van a legújabb trendekben.
Biztos vagyok benne, hogy Carrie elvállalná, de ő nem igazán ért a divathoz.
Beszervezhetnénk Luanne-t de hát őt sem nagyon érdeki a divat. Valaki olyan kell, akinek
jó szeme van az ilyenekhez.
- Jó szeme?
- A méretekhez és hogy előre lássa, kinek mi állna jól az alakjához. Például nem ajánlhatsz
egy szigorúan szabott ruhát Laura Vavra-nak, túl nyersen nézne ki. Ő olyan gyengéden
formás. Rose McDermott-nak pedig vigyáznia kell a nagy virágmintákkal, még a végén
úgy nézne ki mint a darazsak étkezőasztala.
Hannah-ból kitört a nevetés, nem tehetett róla. Egy kis idő múlva Delores is csatlakozott
hozzá. Mikor már eltűnt a kép a darazsakról és Rose-ról, Hannah visszaváltott komolyra. –

12
Lehet, hogy nekem nem volt igazam anya és tényleg jó lennél a megfelelő ruhák
kiválasztásához.
- Tudom, hogy jó lennék a kiválasztásnál, de aztán mondanék valami olyat ami miatt a
végén nem vennék meg, tapintatlan vagyok.
- Lehet, hogy abban sem volt igazam.
- Nem, igazad volt, ez az egyik hibám. Ha valaki megkérdezi az őszinte véleményemet, hát
én meg is mondom azt. Nem is fogom magam vissza a szavakkal és ez nem a legjobb, ha
valaki kereskedelemben akar dolgozni.
- Ez igaz. – értett egyet Hannah. – Szóval kell nekünk valaki, aki ért a divathoz, tapintatos
és jó az értékesítésben. Ez nem úgy hangzik, mint bárki, akit ismerek.
- Nekem se jut senki az eszembe.
Anya és lánya egyszerre fordult a konyhaajtó felé, amin éppen Hannah huga, Andrea
lépett be.
- Brrr… Szerintem már rég 0 fok alatt kell lennie a hőmérsékletnek odakint ezzel a széllel. -
Andrea odasétált az ajtó melletti akasztókhoz hogy feltegye a kabátját.
- Szia anya! Szia Hannah! Csak bejöttem egy gyors kávéra.
Delores és Hannah összenéztek. Hannah tekintete azt sugallta; Andrea többet tud a
divatról, mint bárki más Lake Eden-ben. Kivéve persze téged.
Delores-é pedig hogy; Andrea tapintatos és nagyon jó a dolgok eladásában. Bill mindig
azt mondja, akár a macska almot is el tudná adni egy nomádnak.
- Mi az? – kérdezte Andrea észrevéve az anyja és nővére közötti néma beszélgetést és
bólintást.
- Kávé. – mondta Hannah és gyorsan leültette húgát a rozsdamentes acél pult mellé.
- És új üzlet. – tette hozzá Delores elvéve az Andrea előtti széket.
- Süti? – kérdezte Andrea
- Csoki. – ajánlotta Delores
- Máris jön! – mondta Hannah nem vesztegetve az időt, megragadta a dupla csokis
rudakat és a tányért anyja és huga elé rakta.
- Annyira örülök, hogy itt vagy drágám. – mondta Delores megpaskolva Andrea kezét.
Andrea óvatosan ránézett. – Miért? Mi történik?
- Egy életre szóló lehetőség. Mit szólnál ahhoz, ha az elkövetkezendő két hétben 12 új
ruhadarabbal tölthetnéd meg a ruhatáradat az Tökéletes Divatédenből.
Andrea óvatossága gyorsan átcsapott gyanakvássá. – Mit kell tennem? Megölni valakit?
- Egyáltalán nem. – Delores egy széles mosolyt villantott lányára. – Most nagyon figyelj.
Egy kihagyhatatlan üzleti ajánlatom van a számodra.

13
3. fejezet
Hannah-nak semmi kétsége nem volt afelől, hogy Andrea rögtön le fog csapni anyjuk
ajánlatára és nem is kellett csalódnia. Miután Andrea beleegyezett, hogy csatlakozik
anyjukhoz és segít az Tökéletes Divatédenben boldogulni Claire vásárlóival, Delores felállt
a székről.
- Sajnálom drágáim – mondta azzal az ajtó felé vette az irányt – Most mennem kell,
Carrie már várja, hogy leváltsam az ebédszünetben és már így is öt perces késésben
vagyok.
Ez idő alatt elérte az ajtót, de ahelyett hogy a kilincsért nyúlt volna, Hannah-hoz fordult.
- Lehet, hogy el kellett volna tennem neki egyet azokból a rudakból. Tudod mennyire
szereti a sütijeidet. Akárhányszor viszek neki valamelyik finomságodból, mindig jókedvre
derül. De hát tudod mennyire szeretem a csokoládét. Azok a csoki rudak annyira
mennyeiek voltak, nem tudtam megállni.
Hannah értette a célzást és ez egy igen nyilvánvaló volt közülük.
- Mindjárt csomagolok párat neked és Carrienek – mondta és már állt is fel. – Egy fél
tucat elég lesz?
- Jaj, hát persze. Carrie nagyon fog örülni, hogy gondoltál rá.
- Hát persze. – mondta Hannah kinyitva egyik hordozható sütisdobozát és kibélelte
zsírpapírral. Elrendezett hat dupla csokis sütemény rudat alulra majd egy másik papírral
lefedte azokat és lezárta a doboz tetejét.
- Köszönöm drágám – mondta Delores elvéve a dobozt, amit Hannah nyújtott neki.
Kinyitotta az ajtót, kilépett majd bezárta maga mögött azt.
- Hát ez elég… szokatlan volt. – jegyezte meg Andrea amint anyjuk elment.
- Mi volt szokatlan?
- Nem számítottam rá, hogy egy szekrénnyi új ruhám lesz a héten, főleg hogy a Gantz
eladás nem jött össze.
- Hát az nem jó. – sajnálkozott Hannah, tudva hogy Andrea mindig milyen rosszul érzi
magát, ha nem jön össze egy ingatlaneladás. – A vevők meggondolták magukat?
- Nem, ők még mindig akarják, de Margaret és Fred visszamondta az eladást ma reggel.
- De hát miért? Azt hittem alig várják, hogy megszabaduljanak a farmtól és végleg
elköltözzenek abba a városi toronyházba.
- Így is volt, de Frednek nem igazán jött be a magaslati élet. Azt mondta mindig túl
világos volt, még este is ahogy a fény bevilágított. És hogy a közlekedés zajai még annál is
elviselhetetlenebbek volt, mint amikor az a hiúz megijesztette a lovait.
- És mit gondol Margaret? Ő is csalódott volt?
- Nem annyira mint Fred, de ő is inkább visszatérne a földszinti élethez. Nem szereti a
lifteket.
- Azért nem hibáztatom, én sem rajongok értük. Mindig azon gondolkodom, vajon mit
csinálnék, ha két emelet között ragadnék és ki kéne mennem a… - Hannah megállt mikor
megszólalt Andrea mobilja.

14
- Bill az. – mondta Andrea rápillantva a kijelzőre. – Jobb lesz, ha felveszem, soha sem hív,
csak ha valami fontos történt.
Hannah elsétált a pulthoz, hogy teret adjon Andreának, amíg a férjével beszél. Ez
eltarthat egy darabig, neki pedig sütnivalója van.
- Még múlthéten történt és csak most vették a fáradságot, hogy szóljanak neked? –
kérdezte Andrea miközben Hannah leszakított egy darabot az acetátba itatott papírból,
ami majd a Tejkaramellás Szerencse rudakhoz kell. Amíg Andrea hallgatta férje válaszát,
Hannah megolvasztotta a vajat a mikróban és kimérte a barna cukrot egyik kedvenc
édességéhez.
- Hát gondolom Winnetka megye a ranglétrájuk legalján helyezkedik el. – jegyezte meg
Andrea és Hannah látta, hogy húga milyen bosszús. Andrea mindig rosszul viselte, ha
férjét, Billt aki Winnetka megye seriffje volt, semmibe veszik a nagyvárosi bűnüldözők. –
És mégis mit vár a Minneapolisi Rendőrség, mégis mit kéne tenned most?
Egy újabb hosszú csend következett, amíg Andrea hallgatott, Hannah ezt kihasználta,
hogy bekeverje a barna cukrot. Ez egy egyszerűen elkészíthető recept volt, de annál
finomabb.
- Betörtek egy Kenwoodi villába? – Andrea megdöbbentnek hallatszott, így Hannah
megfordult, hogy ránézzen. Húga arca kipirult és egy kicsit csóválta is a fejét.
– De hát arrafelé mindenkinek a legkorszerűbb biztonsági rendszere van.
Bill válaszát hallva Andrea csak felnyögött.
- Hát abból semmi jó nem származik, ha elfelejtik bekapcsolni. Hol van pontosan az a
hely? – Andrea bólintott Bill válaszára. – Tudom, hogy hol van. Az egy sarki telek, remek
kilátással a Tavi szigetek partszakaszára rögtön balra a Málna szigettől. A ház egy Tudor-
kori öt hálószobás, négy fürdős családi ház. Folyókövekkel kirakott út visz fel a házig és ez
mind egy nyolc láb magas örökzöld sövénnyel van körbevéve. A sövényben lévő kapun
keresztül, lehet bemenni.
Bill mondott valamit és Andrea felsóhajtott. – Teljesen igazad van, a sövény miatt nem
lehet látni az alsó szintet az utcáról, ami tökéletes egy rablónak. Van egy oldalajtó is,
valószínűleg ott juthattak be.
Hannah meglepődött, hogy Andrea mennyit tud a házról. Bár jól tudta, hogy Andrea
mindig alapos munkát végez és személyesen tanulmányoz minden eladható Lake Eden
környéki ingatlant, de Minneapolis azért elég messzire esett.
Bill is valószínűleg ugyanezt a kérdést tette fel, mert Andrea felnevetett. – Ez csupán csak
véletlen drágám. Még akkor néztük meg azt a helyet, amikor főiskolán voltam.
Emlékszem hogy megdöbbentem azon, hogy mennyit kérnek érte, főleg mivel elég kevés
ház van Lake Edenben aminek az értéke öt számjegy fölé megy. Azt akkoriban 2.3
millióért adták, ami az óta még többet ér.
Hannah füttyentett egyet. 2.3 millió dollár rengeteg pénz volt, valószínűleg több mint
amit ő egész élete folyamán meg tudna keresni. Ez persze szinte minden Lake Eden-i
lakosra igaz volt kivéve Bascomb polgármestert, akinek befektetett családi vagyona van
és Del Woodley-t, akinek ott van a Del Ray gyár.
- Van listád az ellopott dolgokról? – kérdezte Andrea a férjét miközben papírt és tollat
vett elő a táskájából, hogy leírja, amit az mond.
15
Miközben Andrea folyamatosan írta a látszólag elég hosszú listát, Hannah hozzákeverte a
tojásokat és vaníliát a cukor és vaj elegyéhez, majd kivett egy másik tálat a száraz
hozzávalóknak. Összekeverte a lisztet a sütőporral és sóval jól megbizonyosodva róla,
hogy megfelelően összedolgozza azokat. Ezt hozzáadta a cukor, vaj és tojás masszájához
majd egy fakanállal jól összekeverte. Legvégül hozzáadta az apróra vágott diót és még
egyszer jól összekeverve azt a tésztával.
- Jaj, az könnyű. – mondta Andrea nevetve. – Úgy hívják, rózsa metszés mivel úgy néz ki
mint egy virág. Régebben elég népszerű volt. És azt mondod majdnem 3 karát?
Hannah háromfelé osztotta a tál tartalmát. Hozzáadta a tejkaramella darabkákat Bertie
adagjához és szétoszlatta azt egy 23x32cm-es tepsiben, amit fóliával bélelt ki. Mivel
megháromszorozta az adagot, a másik kettőbe ét csoki és fehér csoki darabkákat szórt.
Személy szerint ő jobban szerette ezt a sütit simán. A tejkaramella aroma, amit az
összetevők alkotnak tökéletesen finom volt magában is, de néhány vendégük élt-halt a
fehér csokis változatért. Na és persze ott voltak azok is, akik szinte semmit sem rendeltek
ét csoki nélkül. A harmadik adag az ő kedvükért készült.
- Mit is mondtál, hány darab gyémánt vette körbe pontosan? – kérdezte Andrea
miközben egyre jobban kikerekedett a szeme.
- Tizenhat! Tele volt pakolva gyémántokkal. Megmondták mennyit ér?
Hannah becsúsztatta a három adag tésztát a sütőbe. Pont időben fordult meg, hogy lássa
húgát éppen levegő után kapkodni.
- Hát ez hihetetlen! – mondta Andrea – De ha a gyémántokkal együtt 4 karát, akkor
érthető.
Andrea hallgatott egy ideig, majd elnevette magát. – Igazad van szívem, egyáltalán nem
érthető. Egy gyűrűnek sem kéne annyit érnie. Hogy szerezték?
Hannah öntött magának egy másik csésze kávét és leült testvérével szemben. Lehet, hogy
néhány embernek nehezére esik fejjel lefelé olvasni, de Hannah ebben profi volt. Iskolás
korukban Hannah mindig segített testvéreinek az olvasást gyakorolni. A három nővér,
Hannah a legidősebb, Andrea a következő és Michelle a legfiatalabb mindig Hannah
szobájában gyűltek össze, hogy átbeszéljék a következő napi feladatokat. Hannah
akkoriban fedezte fel, hogy a fejjel lefelé olvasás meggyorsítja a tanulást és így több idő
jut az alvásra.
Hannah éppen egy ékszerlistát olvasott. Voltak rajta nyakláncok, brossok, tiarák, karkötők
és gyűrűk. De az utolsó tétel a listán, amiről Andrea már egy ideje beszél Billel egy antik
gyűrű volt, ami több pénzbe került, mint amit Hannah valaha is egyben látni fog.
- Amíg aludtak. – mondta Andrea kicsit reszketve . – Bele se merek gondolni mi történne
ha felkelnének.
Mi történt volna ha; gondolta Hannah magában. Andreának mindig gondjai voltak a
nyelvtannal ilyen helyzetben, de nem most lenne a legmegfelelőbb alkalom ezt felhozni.
-Jaj ne! – ijedt meg Andrea a következő információtól, amit Bill mondott neki. – Ha
menekülés közben ütötték el azt a szomszédot és ő belehal, az gyilkosságnak fog
számítani?
Cserbenhagyásos gázolás; válaszolta magában Hannah. Bármilyen haláleset, amely egy

16
betörés vagy valamilyen más bűntett közben történik az elkövetők által, ugyanúgy
emberölésnek számít, még ha az nem is volt betervezve.
- Cserbenhagyásos gázolás – ismételte el Andrea Hannah ki nem mondott szavait.
- Csak azt nem értem, hogy miért volt annyi értékes ékszer szanaszét hagyva az öltöző
szobában?
Több ötlet is átfutott Hannah agyán, de amit Andrea mondott az nem volt köztük.
- Egy jótékonysági bál? És nem tudta eldönteni, hogy mit viseljen ezért kivette az összes
ékszert a széfből? – Andrea kissé összevonta a szemöldökét. – Gondolom ez érthető, de
akkor miért nem rakta el vagy tette vissza a széfbe azokat, amiket nem viselt mielőtt
elmentek otthonról? Vagy legalább amikor hazaért?
Hannah kinyúlt, hogy megérintse Andrea kávéscsészéjét és észrevette, hogy teljesen
kihűlt. Felvette és kiöntötte azt a csapnál, majd újat öntött bele.
- Szóval azt hitték, hogy a másik már elzárta őket. – Andrea horkantott egyet. – Hát ez
egy elég gyenge kifogás, de megeshet. Emlékszel mikor azt hittem te már odatetted a
kávét, te meg hogy én már megcsináltam és mikor lementünk egy csepp kávé sem volt?
És mivel már úgyis késésben voltunk nem volt időnk csinálni, így kávé nélkül mentünk
dolgozni?
Hannah beleborzongott még a gondolatba is. A kávé nélküli reggel az egyik legrosszabb
dolog, amit el tudott képzelni. Kizárt dolog, hogy valaha is funkcionálni tudna a reggeli
kávé nélkül. Ha nem inná meg azt a minimum egy adagot zuhanyzás előtt, valószínűleg
összeesne, és ott fulladna meg.
- Azt akarod, hogy tartsam, nyitva a szemem hátha valaki feltűnik lopott ékszerekkel itt
Lake Edenben? – hitetlenkedett Andrea. – Bill… édesem… ez nevetséges! Miért kötnének
itt ki? Errefelé egy zálogház sincs, de még ha lenne is, biztos, hogy a rablók nem fognak
kiállni a sarokra Hal és Rose boltja elé, hogy egy antik gyémántgyűrűt áruljanak több ezer
dollárért. Az itteni embereknek nincs annyi pénzük.
Egy pillanatig csönd volt, amíg Andrea figyelt, azután csak annyit mondott – Rendben
drágám én is szeretlek. Akkor este. – Kinyomta a telefont és betette a táskájába. Kortyolt
egyet a kávéból majd felvette a listát, amit az imént írt le.
- Bill azt akarja, hogy figyeljünk az ellopott ékszerek ügyében. A gyűrű, amiről az előbb
beszélgettünk a legértékesebb darab, de még sok mást is elvittek. Most küldenek neki
képeket én meg majd készítek másolatokat neked.
Hannah majdnem megjegyezte, hogy az ő cukrászdájába járók nem igazán szoktak
kiöltözni és elég valószínűtlen, hogy valaha is egy olyan drága antik gyűrűt lásson
errefelé, de túl kíváncsi volt a képekre. – Talán anyának és Carrie-nek is kéne másolnod
azokból a képekből, főleg mivel az a gyűrű egy antik darab. Szemmel tarthatnák a régiség
aukciókon.
- Jó ötlet. – nézett Andrea a konyhai faliórára. – Most jobb, ha megyek, még el kell
mennem a lányokért a suliba.
Hannah meglepődött. Az idősebb unokahúga Tracey első osztályba járt, de Andrea és Bill
kisebbik lánya Bethany még csak két hónapja ünnepelte a második születésnapját.
- A lányokat? – fordult húga felé. – Bethie nem túl fiatal még az előkészítőhöz?

17
- Ami azt illeti sokkal. Janice nem vesz be senkit 3 és fél év alatt és már szobatisztának is
kell lenniük. De nem Bethie-ről beszéltem. Lucy Dunwright ma tartja az unokatestvére
menyasszonyi buliját, így Karen ma nálunk alszik. McCann nagyi elkészíti Karen kedvenc
ételét és utána belevetik magukat a Bambi nézésébe.
- Jobb lesz, ha felpakolsz zsebkendőből. – figyelmeztette Hannah a húgát emlékezve az
mennyire sírt mikor megölték Bambi anyját.
- Fogok is. Nem akartam, hogy megnézzék. Még csak 6 évesek és az egy nagyon szomorú
film, de McCann nagyi azt mondta ez szinte kötelező a fejlődés szempontjából.
- Na de 6 évesen? – Hannah ezt egy kicsit túlzásnak tartotta, de amint tudta, még egy
elsős sem lett lelki beteg a Bambi miatt.
- Miért nem csinálsz dupla vetítést? – ajánlotta – Először a Bambit nézzék meg aztán meg
a Hamupipőkét. Minden gyerek szereti és még a vége is boldog.
- Ez tökéletes. Így amikor elmennek lefeküdni nem lesznek szomorúak. Köszi Hannah,
tényleg komolyan el kellene gondolkodnod a házasságon és a gyerekeken. Nagyszerű
anya lenne belőled.
Természetesen Hannah küldött a kicsiknek ropogtatnivalót a filmekhez. A rágcsálnivaló
nagyon fontos, ha több filmet néznek, mivel a gyerekek mindig megéheznek közben.
Miután a húga elment mindenféle finomsággal, mint Mézes Ropogós Tracey-nek,
Nosztalgia Cukroskorong Bethie-nek és McCann nagyinak, Triplacsokis Szuperkekszek
Karennek és Rácsos Citromos Szelet Andreának, Hannah kitakarította a konyhát és kivette
a Tejkaramellás Szerencse Rudakat mikor jelzett az időzítő. Ezek után kiöntött egy csésze
friss kávét és leült a pulthoz, hogy elgondolkodjon azon, amit húga mondott.
Andrea fején találta a szöget ami Hannah helyzetét illeti.
Mindig is akart gyerekeket, de abban nem igazán volt biztos, hogy házasodni is szeretne.
De még ha el is határozná magát, mégis kihez menne? Volt két férjjelöltje is. Az egyik
Mike Kingston rendőrnyomozó, aki a Winnetka megyei serifirodában dolgozott, a másik
pedig Norman Rhodes, a város fogorvosa. Ahogy a dolgok jelenleg álltak, egyiket sem
lehetett megfelelőnek nevezni. Mike nem igazán volt jó férj alapanyag és ő volt az első,
aki ezt be is ismerte. Elég élvhajhász volt és Hannah tudta, hogy mindig az járna a
fejében, vajon ő-e az egyetlen nő a kapcsolatukban.
Aztán ott volt Norman, aki két hónapja még a tökéletes választás lett volna, de a dolgok
megváltoztak és Hannah elkezdett kételkedni, hogy tényleg jó lenne-e belemenni ebbe a
kapcsolatba.
Hannah pontosan tudta, hogy lehetne egyedülálló szülő is de nem igazán rajongott az
ötletért. Hitt a régimódi családi modellben, és ha lehetséges a gyerekeknek
mindenképpen szükségük lenne egy anyára és egy apára is. A nagyobb család még jobb
lenne. Hannah szerette volna, ha a gyermeke ismeri a nagyszüleit, unokatestvéreit,
nagybácsikat és nagynéniket is.
Múlt évben már elég közel járt a végleges döntéshez. Az hogy ott töltötte az estét
Norman házában, a házban, amit együtt terveztek egy versenyre elég nagy döntéshozó
tényező volt. Igaz semmi romantikus nem történt mivel annyira fáradt volt aznap este
Ronni Ward halálának nyomozása miatt, hogy Norman nem engedte olyan állapotban
hazavezetni. Így felajánlotta a hálószobáját és másnap Hannah kedvenc muffin receptje
18
alapján egy isteni reggelit is csinált. Hannah néha azon gondolkodott vajon nem-e az a
reggeli volt a fő oka annak, hogy Norman följebb kúszott azon a bizonyos listán. És pont
mikor már komolyan azon volt, hogy elfogadja Norman függőben lévő házassági
ajánlatát, ő ledobta azt a bizonyos bombát és annak a gyújtószerkezetnek neve is volt.
Delores egyik Éden Tavi Fogadóban rendezett összejövetelén bukkant fel először. A neve
Doktor Beverly Thorndike, Norman régi menyasszonya tökéletes 3-as méretben
tündökölt magas arccsonttal és egy filmcsillag arcával. Norman berobbantotta elméjükbe
azzal, hogy új partnereként mutatta be és Hannah-nak abban a pillanatban durrant ki az a
bizonyos álombuboréka a boldog és békés családi életről, mint Norman jövendőbelije.
Tracey úgy gondolta Bev doki fantasztikus. Ami Hannah-t illeti, ő még nem hozott döntést
Norman új partnerével kapcsolatban bár be kellett ismernie Bev feltűnően kedvesen
viselkedett. Talán túl kedvesen is Hannah ízlésének. Ez árulkodhat tökéletes ember-
ismeretéről vagy csak arról a bizonyos zöld szemű szörnyről, aki folyamatosan duruzsolt
Hannah fülébe arról, hogy milyen sokat mentek el ők ketten együtt enni vagy hogy az a
partneri kapcsolat talán többet is takar, mint a páciensek megosztása, az esetek
átbeszélése vagy az egymás helyettesítése. Ezek a gondolatok cikáztak Hannah agyában.
Amennyire látható volt, Normannek fogalma sem volt Hannah érzéseiről Beverly-vel
kapcsolatban. Már ez is intő jel volt, mivel Norman általában tökéletesen összhangban
volt Hannah érzelmi állapotaival. Azzal indokolta az új partner felvételét, hogy több időt
szeretne szentelni a festészetnek.
Ebben volt valami hihető. Hannah-nak nagyon tetszettek azok a képek, amiket Norman
festett régebben, mielőtt még elkezdett praktizálni és bíztatta is abban, hogy újrakezdje
azt. Ha tényleg ez lenne az oka annak, hogy idehívta Bev dokit, Hannah abba
beletörődne. De amint azt észrevette az elmúlt öt-hétben, mióta Beverly megjelent,
Norman nem vett ki egy napot sem és nem festett semmi újat.
- Hannah? – nyomta be a konyát és a boltot elválasztó lengőajtót Lisa. – Bertie most
hívott, hogy megkérdezze készen vannak-e a Tejkaramellás rudai.
- Adj egy percet, hogy felvágjam és máris kész lesznek. – válaszolta Hannah a lehető
legjobban elrejtve szomorúságát, amíg a pult felé ment, hogy felszeletelje Bertie sütijét.
Itt az ideje a csokinak. Lehetetlen volt szomorúnak lenni, ha az ember éppen csokit evett.
De a csokiban rengeteg a kalória és ő már így is háromszorosa volt Bev ruhaméretének.
Így csak három csoki darabkát vett ki a zacskóból és befejezte.

Négy darabbal később Hannah már sokkal jobban érezte magát. Hála kőkemény
akaratának, meg tudta állni, hogy csak egyel többet egyen az eredeti célnál és a csoki már
meg is tette a maga mágikus gyógyító hatását.
Kivitte Bertie rendelését Lisa-nak és visszament, hogy bekapcsolja a laptopot, amit
Andrea és Bill vett neki karácsonyra.
Normannek volt egy weboldala a Rhodes Fogászati Klinikához és Hannah-nak beugrott
egy híres hadvezér, aki egyszer azt mondta a katonáinak, hogy ismerjék meg közelebbről
az ellenséget.

19
Így gyorsan átnézte Norman oldalát, hogy összeszedjen minden információt Doktor
Beverly Thorndikeról. Norman csinált egy új modult még januárban, egy héttel mielőtt
Beverly doki csatlakozott a klinikához. Az volt a neve, „Ismerd meg Bev dokit”.
Hannah érdeklődve végigolvasta a szöveget, ami tele volt személyes kérdésekkel,
olyanokkal, amiket egy vak randin tesz fel az ember az előtte ülőnek.
Bev doki Minneapolisban született, Edina-ba járt középiskolába, Michigan-be főiskolára
és Seattle-ben végzett doktori szakon ahol találkozott Normannel. Kedvenc filmje a
Titanic, zenéje a klasszikus és szereti a mexikói kaját. A szabadidejében szeret táncolni,
filmet nézni és olvasni. Van egy drága bélyeggyűjteménye, teniszezett és a kedvenc színe
a bézs.
Hannah hangosan felnevetett. Nem tudta, hogy ez most a csoki utóhatása-e, vagy hogy
most ellenőrizte le Bev dokit Norman honlapján. Mindegy volt miért, csak azt tudta, hogy
végre megnyugodott. Nincs miért aggódnia Doktor Beverly Thorndike miatt. Nincs az az
isten, hogy Norman beleszeressen valakibe, akinek a kedvenc színe a bézs.

20
 Tejkaramellás Szerencse Rudak
Előmelegített sütőben (180C), középre helyezve

Hozzávalók:
- 1/2 bögre vaj (115g)
- 2 bögre világos barna cukor *** (350-400 g)
- 2 teáskanál sütőport (10ml)
- 1 teáskanál só (5ml)
- 1 teáskanál vaníliaaroma (5ml)
- 2 felvert tojás (villával)
- 1.5 bögre liszt (200g)
- 1 bögre apróra vágott dió (ízlés szerint/nem kötelező) (kb125g)
- 2 bögre tejkaramella darabkák/chips (ízlés szerint/nem kötelező) (350g)

*** Ha csak sötétbarna cukor van otthon, az utak pedig jegesek a 0 fok alatti
hőmérséklettől és nincs kedved elvezetni a boltig, ne aggódj! Mérj ki egy bögre
sötétbarna cukrot és keverd össze egy bögre sima kristálycukorral. Így megkapod
a Leslie receptjében kért világos barnacukrot. És ne feledd, bármilyen barna
cukrot elő lehet állítani, csak megfelelő mennyiségű melaszt kell keverni a
kristálycukorhoz, addig kell adagolni, amíg a kívánt színt el nem éri.

Hannah megjegyzése:
Leslie azt mondja nem muszáj diót tenni ebbe a sütibe de ő azzal szereti a
legjobban, ahogy én is. Bertie Srtaub az 1 bögre pekándió 2 bögre tejkaramellás
változatra esküszik. Anya inkább 2 bögre félédes csokival, dió nélkül szereti. Carrie
2 bögre mini csoki darabokkal és 1 bögre apróra vágott pekándióval szereti, Lisa
pedig 1 bögre dióval, 1 bögre fehér csokival és 1 bögre tejkaramellával szokta
csinálni.
Ez mind azt igazolja, milyen sokféleképpen el lehet készíteni Leslie receptjét.
Először próbáld ki csak a diós változatot, hogy lásd, milyen íze van és utána
bármit beletehetsz amitől szerinted finomabb lesz.

Elkészítés:

Zsírozz, majd lisztezz be egy kb.23x32-es tepsit, majd tedd félre, amíg a tésztát
bekevered.

Olvaszd meg a vajat kis lángon vagy a mikróban 1 percig magas fokozaton.
Egy keverőtálba jól dolgozd össze a megolvasztott vajat a világos barna cukorral,

21
majd add hozzá a sütőport és a sót. Ezután mehet bele a vanília kivonat (aroma)
és a már villával felvert tojások.

A lisztet kis adagokban jól eldolgozva adjuk hozzá az eddigi masszához. Most jöhet
bele a dió, ha úgy döntöttél használsz hozzá, majd a tejkaramella vagy bármi más,
ízlés szerint.

Az így kapott tésztát öntsd bele a tepsibe majd oszlasd el hogy egyenletes legyen.
Tedd be a tepsit az előmelegített sütőbe (180C) majd 20-25 percig süsd. (Az
enyémnek 25 perc kellett).

Ha elkészült vedd ki és hagyd kihűlni a tésztát. Miután kihűlt, egy éles késsel kis
kockákra vagy téglalapokra szeleteld fel a sütit.
Általában 40 darab jön ki belőle, de minden attól függ, ki mekkorára vágja a
tésztát.

Talán nem hiszed, de anya azt javasolta csináljam meg ezeket a rudakat félédes
csokival majd fagyasszam le csoki mázzal a tetején. Néha azt hiszem anyám
még a tonhalas szendvicsre is csoki mázat tenne, és még ízlene is neki.

22
4. fejezet
Hannah letette a táskáját a lépcsőfordulóba, hogy kinyissa lakása ajtaját. Aztán
hátralépett egyet és megbizonyosodott a felől, hogy stabilan áll mindkét lábán, majd
kinyitotta az ajtót. Ez az előkészület egy kicsit fura lehetett annak, aki nem ismerte
Hannah lakótársának szokásait, de a macska, akivel megosztotta lakását különleges
módon szokta őt üdvözölni a nap végén.
- Uff – szaladt ki Hannah-ból egy fél lépést hátratántorodva amint egy 12 kilós fehér
és narancs szőrgolyó csapódott belé. Hannah visszanyerte egyensúlyát, majd a
macskával a kezében bement, hogy az elfoglalhassa kedvenc helyét a kanapé
támláján.
- Örülsz, hogy látsz? – kérdezte.
- Rrrow! – jött a válasz őt vizsgálgatva egy szemmel. A másikra vak volt és a füléből is
hiányzott egy kevés a nehéz élet bizonyítékaként, amit az utcán töltött még mielőtt
felbukkant volna Hannah küszöbén. Ez volt ez egyik oka annak, hogy Mosé lett a
neve, az egyszemű izraeli vezért után, aki több csatában is győzedelmeskedett.
Hannah kiszabadult, hogy visszaszerezze azt a sérült táskát amit az anyja úgy utált és
abban mesterkedett hogy lecserélje minden egyes karácsonykor, szülinapokon és
egyszer még Szent Patrik napján is. Az ajánlat egy csinos kis zöld táskáról szólt amibe
éppen hogy belefért volna Hannah kulcsa, egy aszpirin persze doboz nélkül és egy
csipke zsebkendő.
- Éhes vagy Mosé? – kérdezte levéve kabátját majd azt az ajtó melletti székre dobva
azt.
- Rrrow!
- Oké. – válaszolta Hannah az asztalon ülő rögzítőre nézve, amin villogott az a
bizonyos piros fény – Csak előbb hagy hallgassam meg az üzeneteimet és utána
megcsinálom a vacsorádat.
- RRRRROW!
Ezúttal a válsz dühösen hangzott így Hannah megállt menet közben.
– Teljesen igazad van, meg tudom hallgatni az üzeneteimet az után is, hogy
megetettelek. Hogy hangzik a csirke? Van egy kicsi, amit felszeletelhetek neked.
- Rrrow.
Mosé hangja halk volt és egyetértő amin Hannah mosolygott és a konyha felé vette
az irányt. Bárki is mondta, hogy a macskák nem értik a szavakat még soha nem
találkozott Mosé-val.
A konyha sötét volt így Hannah felkapcsolta a fluoreszkáló fenti világítást. A hófehér
falak és a visszatükröződő készülékek miatt Hannah konyhája akár egy filmbe is
23
beleillet volna. Talán el kellene gondolkoznia azon, hogy egy kicsit sötétebbre fesse a
falat vagy egy kisseb erősségű körtét használjon, de nagyon is szüksége volt a fényre,
hogy mindent pontosan lásson, amikor otthon próbálgatja a recepteket.
Mosé csirkemell filéje a hűtő legfelső polcán várakozott. Hannah kivette a
vágódeszkát és felszeletelte a csirkét macskára igazított darabokra. Majd
visszament, hogy kivegye a maradék morzsolt szalonnáját, amit valószínűleg még
akkor hagyhatott ott, amikor francia gyümölcslepényt készített az egyik heti anya-
lánya vacsorára. Amikor Hannah bezárta a hűtő ajtaját észrevett valami furcsát
annak tetején. Kerek volt, fehér és Hannah biztos volt, hogy nem volt ott aznap
reggel, amikor narancslevett vett ki. Kinyúlt, hogy elvegye, de menet közben már
grimaszolt mikor rájött, hogy az az ő fehér zoknija összegöngyölve. A zoknijának a
zoknis fiókban lenne a helye a hálószobában. Hogy került akkor ez a zokni labda a
hűtője tetejére? Ezen gondolkodott miközben beleöntötte a maradék szalonnát
Mosé edényébe. Emlékezett rá hogy még vasárnap délután elrakta a mosott
ruhákat. Kétadagnyi tiszta ruha volt felstócolva a szennyes kosárba készen a
következő hétre. Szinte biztos volt, hogy az összes zokniját visszatette a fiókba, de
talán menetközben kihullott egy pár a kosárból, amit persze biztosan észrevett volna
amikor frissítőért ment a konyhába. Habár nem emlékezett rá, de lehet hogy tényleg
ő vette föl és rakta a hűtő tetejére amíg limonádét öntött magának. Teljesen
elfelejtkezett róla és valószínűleg ezért lepődött meg, amikor meglátta azt. Ilyen
rengetegszer megesik az emberekkel. Valami elvonja a figyelmüket, és furcsa
helyekre raknak dolgokat, majd elfelejtik még azt is hogy valaha náluk volt. A saját
apja egyszer bevallotta, hogy az olvasó szemüvegét a hűtőben találta meg de nem
emlékezett hogy oda tette volna.
A rejtély megoldva. Biztosan ez történt. Hannah-nak más magyarázat nem jutott az
eszébe. Letette Mosé tálkáját és nézte, ahogy az mohón beletemeti magát annak
tartalmába, majd fogta a zokniját és visszavitte a helyére.

Pontosan egy óra és harminc perccel később Hannah már a Tóparti Pavilon egyik
bokszában vacsorázott méghozzá Sally Laugh-lin tökéletes sárgabarackos jércéjét
sertéskolbász, vadrizs, gomba és párolt borsóágyon tálalva. Mike, aki a
vacsorapartnere volt lelkesen falatozta a bárányát tökéletesen főzött tavaszi
zöldségekkel. Miután az utolsó falatot is lenyelték Sally odajött hozzájuk. Az egyik
különleges fehér séfkötényét viselte, ami tele volt hóemberekkel, fenyőfákkal,
régimódi szánokkal és havas tetejű házikókkal. Volt rajta még egy vörös téglalap is,
amire fehérrel ráhímezték a TÓPARTI PAVILON nevet. Sally nemrégiben vett fel egy
új séfet, aki az üvegablak mögött dolgozott, ami elválasztotta a konyhát az ebédlőtől
és egy hasonló kötényt viselt. A többiek visszafogott zöldben voltak ami illett a
24
kötényen lévő fenyőfához. Ez a szín kavalkád pedig a vacsorázás élményét
átalakította szórakozássá.
- Milyen volt a jérce? – kérdezte Sally Hannah-t.
- Annyira káprázatos volt, hogy örülök, mindenevő vagyok.
Sally nevetett majd Mike-hoz fordult – És neked hogy ízlett a bárány?
- Finom volt. – mutatott Mike az üres tányérjára. – A szósz remek volt és mivel nem
akartam itt hagyni semmit felitattam azt pár tekercseddel.
- Jól tetted! Szerintem a szósz a legjobb része. És igazad van, a tányérod olyan tiszta
hogy akár most rögön visszarakhatnám a polcra és újra használhatnám. – Sally
észrevette Mike reakcióját és gyorsan megveregette a vállát. – Természetesen nem
tenném, csak vicceltem.
- Jobb, ha odafigyelsz kinek mondasz ilyeneket. Most kaptuk a hírt, hogy az
egészségügyisek felvettek egy új nyomozót és erre tartanak. Azoknak a fickóknak
semmi humorérzékük.
- Igaz. Talán jobb lesz, ha visszamegyek a konyhába mielőtt…
- Csak egy pillanat! – állította meg őt Mike – Van még egy perced? Mutatnék pár
fotót.
Sally beült Hannah mellé a bokszba. – Gondolom azok a képek nem az unoka öcsik
és unokahúgokról készültek?!
- Nem, rendőrségi ügy. – Mike kinyitotta a mellette lévő aktatáskáját és kihúzott
belőle egy dossziét. Kihúzott pár képet és odaadta Sallynek. – Ezeket a Minneapolis-i
rendőrség küldte. Jól nézd meg őket és ha észreveszel bárkit, aki ezek közül
valamelyik ékszert viseli, rögtön hívj.
- Lopottak? – kérdezte Sally miközben átnézte a képeket.
- Igen, és valaki meghalt közben. Ami azt illeti, szeretném, ha nagyon óvatos lennél
ha feltűnik valami gyanús. Ne kérdezősködj, és nehogy észrevegyenek. Csak hívj
engem és mi már kint is leszünk.
- Vettem. – állt fel Sally még mindig a kezében tartva a képeket. – Nem bánnád, ha
ezeket megmutatnám a pincérnőknek? Ők többet vannak kint mint én.
- Reménykedtem benne, hogy megteszed amíg Hannah és én megesszük a
desszertünket.
Miután Sally elment, Hannah odafordult Mike-hoz. – Tényleg azt hiszed, hogy az
ékszerek itt fognak felbukkanni?
- Nem igazán, de bármi lehetséges. A rablóknak is van pénzük. Az öltöző asztal
fiókjában volt bőven elég arra, hogy meghúzzák magukat itt kint, amíg meg nem
szervezik, hogyan csináljanak pénzt az ékszerekből. Nem hiszem, hogy egy ilyen kis
helyre jönnének, de mindent be kell biztosítanom.
- Akkor jobb lenne, ha megmutatnád azokat a képeket az ékszeresnek a plázában.
25
Antik ékszereket szokott venni majd továbbadja őket.
- Arra gondoltam megállhatnánk ott vacsora után, ha nem bánod.
- Nem bánom. – mondta Hannah. Amúgy is ritkán szokott a plázába járni és Andrea
említette, hogy egy új sajt üzlet nyílt ott a múlt héten. Teljesen odáig volt attól a
mozzarellától amit ott kóstolt.

Nem sokkal később feltűnt a pincérnő két desszertes tállal a tetejükön tejszínhabbal
és csoki reszelékkel. – Ez Sally legutóbbi kreációja. – magyarázta - És a ház állja.

- Mi ez? – kérdezte Mike, de a választ meg sem várva már be is kapott egy nagy
kanállal hogy megkóstolja.
- Kávés Kehely. Sally az egyik barátnőjétől, Linda Sifuentes-től kapta a receptet. Van
egy panziója és az ő eredeti receptje.
- Mmmm… - mondta Hannah, nem pazarolva felesleges szavakat, hogy csakis az
evésre tudjon koncentrálni. Az erős kávé aromája tökéletesen kiegészíttette az ét
csoki ízét. Az állaga puha volt és a ropogós pekándió passzolt a félédes csoki
reszelékhez és a tejszínhabhoz a tetején.
- Sally azt mondja, Linda csak úgy hívja a Koffein Gyilkos, mivel nem lehet
abbahagyni. Csak 15 percbe kerül elkészíteni, ha megveszed a torta alapot, de
természetesen Sally maga készíti a piskótát.
A pincérnő benyúlt a kötényébe és előhúzott egy kinyomtatott receptet. – Tessék –
mondta majd Hannah-nak nyújtotta azt. – Sally azt mondta biztosan szeretnéd.
- Sally-nek tökéletesen igaza volt. – Hannah átolvasta a receptet, míg a pincérnő
kitöltötte nekik a kávét, majd letette eléjük, hogy nyugodtan befejezhessék a
desszertjüket.
Mike elvette a receptet, majd gyorsan átfutotta. – Gondoltam. – mondta.
- Mit gondoltál?
- Ehhez kávé és csoki likőrt kell használni, remélem Sally kiskorúaknak nem szolgálja
fel.
- Persze hogy nem! – húzta össze szemöldökét Hannah. – Sally és Dick nagyon
óvatos az ilyen dolgokkal.
Mike egy kissé kínosan feszengett. – Tudom. Gondolom ez amolyan, aki egyszer
rendőr, az mindig rendőr marad. Néha kicsit túl komolyan veszem a munkámat.
Kimondta! Mondta volna Hannah legszívesebben, de inkább megtartotta magának.
Mike tisztában volt a hibáival és nem volt szükség Hannah-ra hogy ezt az orra alá
dörgölje. – Tettek valaha alkohollal kapcsolatos panaszt a Tóparti Pavilon ellen? –
kérdezte inkább.
- Soha. És majdnem biztos vagyok benne hogy senkit úton innen sem állítottak meg
ittas hajtás miatt.
26
Mike megbökte a receptet. – Meg tudod csinálni?
- Biztosan. Nem tűnik túl bonyolultnak, tekintve hogy csak rétegellni kell az egészet
egy pohárba.
- El tudnád készíteni nekem jövő vasárnapra?
Hannah vállat vont. – Nem látom akadályát. Lisa és én elég elfoglaltak vagyunk a
közelgő Valentin nap miatt, de csak 15 percet venne igénybe. Milyen alkalomra
lenne?
- Szülinapi bulira.
Hannah nagyot nyelt. Amikor legutóbb készített valamit Mike-nak amit egy
szülinapra vitt, az ünnepelt holtan került elő. De azóta rengeteg szülinapi desszertet
készített már és senki sem ünnepelte nem várt utolsó szülinapját. Az egész csak
butaság, bajkeresés vagy csak paranoiás gondolkodás vagy mind három egyszerre.
- Na, mit szólsz? Megcsinálod?
- Persze, megcsinálom. – egyezett bele Hannah magát is győzködve hogy semmi baj
nem fog származni belőle. – Alkohollal vagy a nélkül?
- Nélküle is meg tudod csinálni?
- Persze, csak a megfelelő mennyiségű aromát kell hozzáadni, hogy olyan édes és
tömény legyen mint a likőr.
- Da az íze is ugyanolyan lesz?
- Nem, de hasonlóan finom lenne. Szóval likőrrel, vagy a nélkül?
- Likőrrel. Úgysincs benne olyan sok és nem lesznek gyerekek se. Majd veszek valamit
a városban és holnap bedobom hozzád.
- Rendben. – mondta Hannah és remélte, hogy a Lake Édeni Italbolt tart valami
rendes likőrt. Majd végre feltette azt a kérdést, ami folyton ott motoszkált az
agyában mióta Mike megkérte készítse el a desszertet valaki szülinapjára.
– És, kinek is a szülinapjára lesz?
- Bev-ére. Ismered Bev Dokit, nem?
- Igen. – Hagyta ennyiben a dolgot Hannah. Persze hogy ismerte Beverly Thorndike-
ot. Még akkor találkozott vele, amikor Norman bemutatta őt a Swensen családnak.
Azóta csak futólag látta párszor. Hannah nem ismerte személyesen mivel nem
látogatta meg Norman-t a klinikán mióta Bev Doki elkezdett nála dolgozni.
Egyáltalán nem is akarta megismerni azt a nőt aki miatt Noman-nel való kapcsolata
megváltozott.
- Norman megkért, hogy szervezzek neki valamit, mivel nem megy haza az
édesanyjához csak a szülinapja után. – folytatta Mike a magyarázkodást. – Arra
gondoltunk talán egyedül érezné magát itt Lake Édenben a szülinapján valami
összejövetel nélkül.
Hannah örült, hogy Mike nem említette már az elején, hogy kinek lenne a kehely,
27
mert még visszautasította volna a kérést. Az agya ördögi része azt suttogta Hannah-
nak hogy ez lenne a tökéletes alkalom, hogy végérvényesen megszabaduljon
Norman új partnerétől. Ekkor lépett közbe a praktikus oldala agyának és meggyőzte,
hogy nem csak hogy illegális lenne mérget csepegtetni egy születésnapi kehelybe, de
teljesen egyértelmű lenne ki tette azt bele. Az ördögi rész éppen akkor ajánlotta fel a
nem annyira halálos verziót, amikor Mike mosolyogva áthajolt az asztal felett.
- Van egy remek ötletem. – mondta megvillantva azt a bizonyos mosolyát, amitől fél
Lake Éden női lakósságának szíve gyorsabb ritmusra váltott. – Norman engem bízott
meg a vendéglista összeállításával, de még senkit sem sikerült meghívni néhány
kollégámon kívül.
Hannah visszatartotta a lélegzetét és várta azt a bizonyos követ, hogy leessen.
Majdnem biztos volt, hogy tudja mi fog következni és teljesen igaza volt.
- Mi van veled, Hannah? Te szeretnél jönni?

28
 Koffein Gyilkos (Kávés Kehely)

Nem kell előmelegíteni a sütőt, ez a süti nem igényel sütést.

Hozzávalók:
- 1 piskótalap (vastag)
- 3dl szobahőmérsékletű kávé
- 6 bögre tejszínhab (a 6 bögrényit egy kicsit soknak találtam, hogy ha
átszámítottam, úgyhogy ez nem 100%)
- 4 evőkanál (¼ bögre) kávélikőr
- 2 evőkanál (1/8 bögre) csoki likőr
- csokoládé joghurt (300ml)***
- ¾ bögre csoki reszelék (180g)
- ¾ bögre aprított pekándió (180g)

*** Ha nem találsz csokis joghurtot, sima vaníliásat is össze lehet keverni csoki
sziruppal, az is tökéletesen megfelel.
Hannah megjegyzése: Ha magad szeretnéd csinálni az édesített tejszínhabot, annak
sincs semmi akadálya csak arra kell figyelni hogy 6 bögrényit készíts. Ehhez
szükséged lesz 3 bögre hűtött habtejszínre, amit fel kell verni, hogy
megkeményedjen majd folyamatos keverés mellett adagolni kell hozzá egy fél bögre
kristálycukrot. Ezután addig kell folytatni a felverést, amíg a cukor teljesen el nem
olvad. (Ezt úgy lehet ellenőrizni hogy felcsippentesz egy kicsit és megmorzsolod az
ujjaid között, ha érzed még benne a cukrot, akkor nincs kész.)

Elkészítés:
Vágd a piskótalapot kis kockákra majd tedd őket egy tálba és áztasd be erős kávéba.
Várd meg míg jól felszívják azt.

Egy külön tálba keverd össze a tejszínhabot, likőröket és a joghurtot majd tedd félre.

Egy másik kis tálba keverd össze a csoki reszeléket és a felaprított pekándiót.

Vegyél ki egy nagyobb üvegtálat vagy, amibe szeretnéd beletenni a rétegeket. (12
adagnak bele kell férni, legjobb, ha a tál átlátszó, úgy a legszebb)

A tál legaljára a piskótakockák 1 harmadát kell helyezni, erre jöhet a már

összekevert krém 1 harmada. Erre rájön a csokireszelék és a dió keverékének 1
harmada.

Ezt a három réteget még kétszer meg kell ismételni úgy, hogy a csoki és dió keveréke
29
legyen legfelül és elfogyjon az összes alapanyag.

Hannah megjegyzése: Linda kávébabot tesz a sütemény tetejére de Sally inkább

csoki reszeléket használ a Tóparti Pavilonban. Habár a csoki reszeléket késsel is le
lehet hántani egy tábla csokiról, nekem nem mindig van hozzá kedvem, ilyenkor
gyümölcs darabokkal dekorálom a kehely tetejét.

Ennek a desszertnek tálalás előtt minimum 3 órát pihennie kell hűtőben. Ha megvan
hozzá minden alapanyag akár reggel is megcsinálhatod és vacsorára tökéletes állaga
lesz amit fel tudsz szolgálni egy baráti összejövetelen is.

Általában ebből 12 adagot lehet kihozni kivéve, ha meghívod Mike-ot. Egyszer

láttam, hogy 3 adagot is befalt a Tóparti Pavilonban.

30
5. Fejezet
- Szóval mit fogsz csinálni? – kérdezte Andrea.
- Hirtelen nem tudtam kitalálni egy jó kifogást, úgyhogy azt mondtam elmegyek. Mi
mást tehettem volna?
- Meghallgathattad volna az üzenetemet, amit az üzenetrögzítődön hagytam tegnap
háromnegyed öt körül. Azért hívtalak, hogy figyelmeztesselek, Mike meghívta Bill-t
és ő a nevemben is igent mondott.
Hannah felnyögött. Látta a piros villogást, de előbb meg akarta etetni Mosé-t. Utána
pedig fel kellett öltöznie a Mike-al való vacsorához, de a hajából mindenféle vörös
antenna állt ki zuhanyzás után. Végtelennek tűnt mire emberi alakot tudott magára
erőltetni. Miután pedig Mike megjött teljesen kiment a fejéből hogy le akarta
hallgatni. Hazaérkezés után pedig egyből az ágyba ment, rá sem pillantva a villogó
készülékre.
- El kéne kezdened már meghallgatni az üzeneteidet, főleg ha a mobilod is ki van
kapcsolva.
- Ki van kapcsolva? – túrta Hannah át a táskáját, amíg rá nem lelt a telefonra annak
alján. Abban a pillanatban eszébe jutott miért is halkította le. Éppen anya Regency
Romantikus Könyvklubjában szolgáltam fel, de azt hittem visszaállítottam.
Andrea megvonta a vállát. – Hát vagy kikapcsoltad, vagy meghalt. Csak annyit
tudok, hogy amikor próbáltalak hívni automatikusan hangpostára kapcsolt.
Gondolom a hangpostádat se hallgattad le már jó ideje. Ha nem hagysz az
embereknek lehetőséget, hogy elérjenek nem fogják tudni elmondani neked amit
tudnod kéne.
- Ez igaz. – ismerte be Hannah hosszan benyomva telefonján a bekapcsoló gombot.
De hiába tartotta kétszer olyan hosszan a készülék nem adott ki hangot és a kijelző is
sötét maradt. – Valami baj van a telefonommal, nem akar bekapcsolni.
- Akkor valószínűleg elfelejtetted feltölteni. Hol van a töltőd? – nyújtotta Andrea a
kezét a telefonért. – Megyek, bedugom.
- Otthon van, ide nem szoktam hozni.
Andrea csak rázta a fejét. – Most komolyan Hannah! Egyáltalán nem drágák és
mindkét helyen kéne tartanod egyet. Úgyis megyek a boltba, hozok neked egy
másikat. Nekem van egy az irodában, otthon és a kocsiban is. Nagyon fontos hogy
mindig fel legyen töltve.
- Tudom, hogy neked fontos, te a munkádhoz használod. Nekem csak személyes
használatra van.
- Az is fontos. Na, most beszélj Mike-ról, mit mondott mikor megkért?
31
Hannah nem kérdezte meg mire gondol, mivel rájött hogy nővére már vissza is tért
eredeti beszédtémájukhoz. – Azt mondta „Van egy ötletem, mi van veled? Te
szeretnél jönni?”. De mindezt már azután, hogy megígértem megcsinálom a sütit.
- De miért mentél bele? Azt hittem nem szívleled, hogy Bev Doki ideköltözött.
- Nem is, de Mike megkért, hogy csináljak Kávés Kelyhet egy szülinapi bulira és én
igent mondtam, de még azelőtt hogy rájöttem kinek a bulija lesz.
- Mike egy idióta. – sóhajtott fel Andrea felháborodottan. – Egy csepp érzéke
sincsen. Tényleg nem értem miért téged kért meg hogy csinálj desszertet Bev Doki
bulijára hacsak… - állt meg a mondat közepén Andrea felvonva egyik szemöldökét.
- Hacsak mi?
- Hacsak nincs valami hátsó szándéka vele. Azt akarja, hogy annyira megharagudj
Norman-re hogy utána szépen visszaszaladj az ő karjaiba. Vagy ez vagy… - Andrea
megakadt és Hannah hozakodott elő a másik lehetséges verzióval. – vagy az, vagy
Mike-nak annyi IQ-ja van mint egy kisebb konyhai robotgépnek.
- Pontosan! – Andreának nagyon tetszett a hasonlat. – Melyik gépre gondolsz?
- Kenyérpirító.
- Mert minden nőnemű lénynek a városban melege lesz a látványától?
- Pontosan. És mert mikor mindegyik azt hiszi, ő az egyetlen az életében majd
megégeti magát mikor ő más nőkre kacsintgat. Mert mindig ez a vége.
Andrea egyetértően bólintott. – Úgy látszik már sikerült kiismerted Mike-ot. Mi van
Norman-nel? Miért hozta ide Bev Dokit?
- Nem tudom, erre próbálok már egy ideje rájönni.
- Szerinted megpróbál féltékennyé tenni, hogy aztán majd harcolj érte?
Hannah elgondolkozott ezen egy kicsit majd megrázta a fejét. – Nem hiszem.
Norman nem igazán az a fondorlatos típus. Biztos valami más oka volt, hogy ide
hozta őt Lake Édenbe, de nem tudok rájönni hogy mi lehet az. Bármi legyen is az,
még akkor kezdődhetett mikor elment Minneapolis-ba megnézni egy egyik Seattle-i
barátja új klinikáját.
- Biztos vagy benne?
- Majdnem tökéletesen. Minden rendben volt mikor elment Lake Édenből. Tudom,
mert induláskor beadta Bujcit hogy addig is Moséval legyen majd adott egy nagy
ölelést és csókot. De mikor odaért a városba, a dolgok megváltoztak. Hagyott pár
üzenetet, de kicsit furcsa volt a hangja. – Hannah megállt, hogy megtalálja a
tökéletes szót Norman hangjára. – Hideg. Úgy beszélt mintha egy idegennel
beszélne. Mikor visszajött szintén távolságtartóan viselkedett. Megölelt és
megköszönte, hogy vigyáztam Bujcira de… végig kimért maradt. Nem tudom
máshogy jellemezni.
- Mikor elment még a szerelme voltál? Mikor visszajött pedig úgy viselkedett, mint
32
egy baráttal?
- Pontosan úgy. Még most is csak barát vagyok. Tudom hogy valami történt ami
megváltoztatta az érzéseit de nem tudom hogy mi.
- Talán ki kéne derítened. – ajánlotta Andrea és felállt. De mikor az ajtóhoz ért még
visszafordult. – de még jó lenne azelőtt, hogy felkérnének, süsd meg az esküvői
tortát Norman és Bev Doki lagzijára.
Hannah komolyan vette amit Andrea mondott de még rengeteg megrendelést
kellett felvenni és sütit megsütni és most úgysem tudott volna semmit csinálni.
Éppen térdig úszott a nyers süti tésztában, amikor Lisa jött be a boltból, hogy
bejelentse Knudson nagyi jött őt meglátogatni.
- Azt üzeni fontos. – mondta Lisa. – Hátra küldjem?
- Igen. Biztos több sütit szeretne vasárnapra. Hallottam, hogy a mise után búcsú
bulit tartanak Claire és Bob tiszteletesnek.
Lisa megrázta a fejét. – Nem hiszem hogy arról lenne szó. Mikor bejött elég ideges
volt és azt mondta egészen a plébániától gyalogolt idáig.
- Nem kéne ilyen időben ennyit gyalogolnia. Iszonyú hideg van és az utak is nagyon
csúszósak.
- Tudom. Ezért hívtam fel Herb-öt hogy vigye haza. Öt perc múlva ideér. Úgy
számoltam annyi idő elég lesz neked őt felmelegíteni egy kis kávéval és meghallgatni
mit szeretne.
Amint Lisa elment, hogy beterelje Knudson nagyit, Hanna ismét elmondott egy
fohászt, amit naponta legalább ezerszer szokott, amiben megköszönte szerencse
csillagának, hogy ilyen kedves és gondoskodó alkalmazottat tudott küldeni neki. Lisa
még nagyon fiatal volt, éppen kikerült a középiskolából amikor Hannah felvette két
és fél évvel ezelőtt. Akkoriban Lisa rengeteg ösztöndíjat kapott jobbnál jobb
egyetemekre, de úgy döntött inkább itthon marad, hogy gondoskodni tudjon
édesapjáról Jack Herman-ről akit éppen akkoriban diagnosztizáltak Alzheimer-kórral.
Rengeted dolog történt azóta. Lisa annyira bevált hogy Hannah teljes jogú
partnernek léptette elő. Tavaly Valentin-napon pedig Lisa hozzáment Hannah egyik
régi osztálytársához Herb Beeseman-hez. Herb anyja, Marge Beeseman pedig nekik
adta a régi házukat, ő pedig összeköltözött Jack-el, hogy teret hagyjon a friss
házasoknak.
Volt is bőven beszédtéma a városban mikor Marge, aki özvegy volt összeköltözött
Jack-kel, aki szintén özvegy volt. De ezek a pletykák hamar abbamaradtak hála
Hannah anyjának. Mostanra Lake Éden polgárai megszokták a dolgot így Jack
Herman és Marge Beeseman is egy párt alkottak és senki sem szólt egy szót sem.
- Szia, Knudson nagyi! – üdvözölte Hannah. – Gyere, ülj ide én pedig mindjárt hozok
neked egy kis kávét.
33
- Köszönöm Hannah.
Hannah észrevette, hogy Knudson nagyi hangja egy kicsit remeg így sietve kitöltötte
neki azt a kávét. Az a séta a plébániától idáig ebben a fagyban biztosan kimerítette. –
Említette Lisa, hogy Herb idejön és hazavisz, így nem kell felsétálnod a hegyre
visszafelé?
- Igen mondta és ez nagyon kedves tőle. Herb Beeseman mindig is jó fiú volt. Sütöttél
valami különlegeset ma? Szeretnék vinni egy doboz különlegességet, hogy Claire és
Bob azt higgye azért sétáltam le idáig, hogy meglepetést szerezzek nekik. Ha
rájönnének az igazi okára annak miért is kerestelek fel, lehet el sem mennének arra
a nászútra.
O-óó, jelzett Hannah agya. Knudson nagyi nagyon komolynak látszik.
– Természetesen csomagolok valami különlegeset. – nyugtatta meg őt Hannah
oldalra pillantva a pék állványra. - Van Sally fenséges gabonapehely szeleteiből,
Mokkás diógolyóbisokból vagy a Vanilliás Brownie-ból is. De ha szeretnél valami
még különlegesebbet ma reggel csináltam egy kis Pelyhes-Répás Muffint.
- Tetszik a neve, ez valami új?
- Igen. Lisa kapta a receptet Lois Theilen-től. Azt mondja ez a legjobb zabpelyhes
muffin amit valaha készített. A recept pedig első helyet nyert a Minnesota Állami
Vásáron.
- Nahát! – Knudson nagyi láthatóan le volt nyűgözve, de még mindig aggódott.
- Kóstolj meg egyet, nézd meg hogy ízlik. – ajánlotta fel Hannah és odarakott
Knudson nagyi elé egy muffint.
- Szívesen. Ismerem Loist és remek szakács. Ha ez a kedvenc zabpelyhes muffinja
akkor biztosan nagyon finom. – Knudson nagyi beleharapott és bólogatott közben. –
Megmondtam én, nagyon finom. Ezek a muffinok tökéletesek lesznek Claire-nek és
Bobnak. Claire szereti a zabpelyhez sütiket és Bob odavan a répás dolgokért.
- És mi van Matthew-val? Neki is fognak ízleni?
Knudson nagyi elkezdte ráncolni a homlokát. – Nem aggódom Matthew miatt,
legalábbis ami a muffinokat illeti. Ő az oka annak, amiért felkerestelek.
Három pohár kávénak és egy teljes muffinnak kellet elfogynia mire Hannah
megtudta az egész történetet. Knudson nagyi aggódott, hogy Matthew lehet hogy
nem az a Matthew akire ő emlékszik. Nem tudta miért is akarná valaki Matthew
személyazonosságát felvenni, de az ő általa ismert tinédzser fiú és e között a férfi
között túl sok ellentmondás volt.
- Lássuk, hogy tökéletesen értem-e? – mondta Hannah lepillantva a jegyzetekre,
amiket leírt a kis jegyzettömbjére, amit a konyhában tartott. – Tini Matthew
allergiás volt a csokoládéra, de a felnőtt Matthew egyáltalán nem.
- Pontosan, és nem hiszem hogy egy csokoládé allergiát csak úgy ki lehet nőni. A
34
nővérem Bertha allergiás volt az eperre egész életében. Rögtön kiütései lettek ha
csak megpróbált enni egyet.
- Majd utána nézek ennek a csokoládé allergiának. – ígérte Hannah újra lepillantva a
jegyzetekre. – Azért is gyanakszol erre a felnőtt Matthew-ra mert nem hiszed, hogy
a nevelde ennyi szabadságot adna neki. Azt szeretnéd, ha felhívnám ezt az
intézményt és megkérdezném tényleg ott tanít-e és hogy tényleg szabadságon van-
e.
- Így van. Nem hiszem hogy a nevelde négy hónapos szabadságot adna neki. A
férjem is ott tanított régebben és az első két év után csak hat hónap szabadságot
adtak neki.
Hannah lefirkálta ezt és folytatta – Ezen kívül még furcsállod azt is, hogy túl jól
énekel?
- Jaj istenem, hát persze! Ezen tényleg elgondolkodtam. Életemben még nem
találkoztam olyan evangélikus lelkésszel, aki el tudta volna énekelni a Maradj velem
mind az öt versszakát anélkül hogy egy két hang falsul ne szólna.
- Mi van tinédzser Matthew-val? Ő is hamisan énekelt?
Knudson nagyi ezen elgondolkodott egy darabig aztán sóhajtott. – Nem tudom, nem
hiszem hogy valaha is hallottam volna énekelni. Én mindig elöl ültem. A lelkész
családjának külön helye volt és a fiúk inkább mindig hátul ültek a barátaikkal.
- És az hogy Matthew tud énekelni, téged arra a következtetésre késztet, hogy nem
egy felszentelt lelkész?
- Igen. Ha kiderül, hogy tényleg van egy Matthew Walters aki a Concordián tanít
mint felszentelt lelkész és egy négy hónapos szabadságon van, ki tudnád deríteni
hogy jó hangja van-e?
- Megpróbálhatom. – mondta Hannah de nem lesz egyszerű. Lehet, hogy Andrea
jobb lenne erre a munkára. Bill mindig azt mondja még a madarakat is le tudná
csalogatni a fákról és Hannah tudta első kézből, hogy a nővére szinte bárkitől ki
tudott szedni személyes információkat.
- Ott van még a kanapé. – mondta Knudson nagyi. – Azt majdnem elfelejtettem.
- Az a rózsaszín a nappaliban?
- Igen. Azt mondta emlékszik rá még mikor zöld volt, de nem emlékezhet rá.
Belenéztem a papírjaimba és amikor a fiúk még velünk voltak éppen piros volt. Csak
azután húzattuk át zöldre miután elmentek.
- Igen, de…
Knudson nagyi feltartotta a kezét. – Mielőtt azt mondod, hogy rosszul is emlékezhet
rá, ha ezt is hozzáadod a többi dologhoz, azért elég furcsa.
- Ezt megértem.
- Tényleg? – nézett Hannah szemébe Knudson nagyi. – Nem hiszed hogy csak
35
rémeket látok?
- Nem. Most hogy tudom mennyit tudsz a tinédzser Matthew-ról én is
kényelmetlenül érzem magam.
- Akkor elintézed a hívásokat és segítesz nekem megnyugodni.
- Természetesen.
- Jaj, remek! – Knudson nagyi előhúzott egy összehajtott papírt a zsebéből és
átnyújtotta Hannah-nak.
- Itt a telefonszáma a Concordia Teológiai Neveldének. Állítólag itt tanít Matthew. A
titkárnője neve pedig Corrine. Még akkor említette mikor a csoki allergiájáról
beszéltünk, én pedig később leírtam. Távolsági hívás lesz, majd kifizetem neked.
- Erre semmi szükség, engem is nagyon érdekel a dolog. Ma később majd
megpróbálom felhívni Corrine-t és ha nem sikerül, holnap reggel újra próbálkozom. –
Hannah kinyúlt, hogy megpaskolja Knudson nagyi kezét. – próbálj meg nem
aggódni. Holnap délutánra minden kérdésedre tudok majd választ adni.
Knudson nagyi most először mosolygott mióta besétált a konyhába. – Nagyon
köszönöm Hannah, nagyra értékelem a segítségedet. Én is telefonálnék, de félek
hogy meghallaná. Ha az az ember tényleg Matthew, nagyon bántaná hogy
kételkedtem benne. És ha ő nem Matthew és valami rosszban sántikál, nem akarom
hogy tudja gyanakszom rá.
- Ez tökéletesen érthető. – mondta Hannah félretéve jegyzeteit majd felállt. –
Megyek, bepakolom azokat a muffinokat és megnézem megjött-e Herb hogy
hazavigyen.

36
 Pelyhes-Répás Muffin

Előmelegített sütőben (180C), középre helyezve

Hozzávalók:

- 1 és 1/3 bögre liszt (190g)

- 1 bögre zabpehely
- 1 evőkanál sütőpor
- fél teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál fahéj
- fél bögre barna cukor (100g)
- ¾ bögre apróra vágott sárgarépa
- fél bögre mazsola
- fél bögre tej (1,25dl)
- 1 felvert tojás (elég csak villával)
- 1/3 bögre olvasztott vaj (sós vaj)
- 1 teáskanál vanilia kivonal

Elkészítés:
Először is ki kell zsírozni vagy befújni a 12 darabos muffin sütőformát, aztán ezt
félretenni.
Egy nagy keverőtálba keverjük össze a lisztet és a zabpelyhet majd adjuk hozzá a
sütőport, szódabikarbónát és a fahéjat. Ezt alaposan keverjük össze majd dolgozzuk
bele a barna cukrot is.
Ha még nincs előkészítve, aprítsuk fel a sárgarépát, minél vékonyabb annál jobb, így
együtt tud sülni a muffinnal és szép aranybarna lesz.
Majd adjuk a répát és a mazsolákat a már összemixelt tálhoz és jól keverjük össze.
Egy másik kisebb tálban össze kell keverni a tejet, felvert tojást, az olvasztott vajat és
a vanília kivonatot.
A kisebb tál tartalmát a másik tálba öntjük, és addig keverjük, amíg a száraz
hozzávalók teljesen felszívják a masszát.
Az így elkészült keveréket beleöntjük szépen elosztva a muffin sütőformákba, majd
betesszük a már előmelegített sütőbe és 20-25 percig sütjük. Akkor lesz jó ha egy
fogpiszkálót vagy hústűt a muffin közepébe szúrva azt tisztán ki tudjuk húzni.
(Igazából nem tisztán, de az a lényeg hogy ne ragadjon rá nyers tészta.)

37
Ha kész hagyjuk hűlni 10 percig a sütőformában, ami azért is fontos, mert ha
melegen próbáljuk kivenni, előfordulhat hogy megrepedezik és széthullik.
Ha eltelt a 10 perc óvatosan ki kell őket venni a sütőformából, majd egy rácsra vagy
tányérra tenni, hogy teljesen ki tudjon hűlni, de persze valószínű, hogy még azelőtt
hogy kihűlne el fog tűnni pár darab.
Adag: 12 darab

Hannah megjegyzése: Anya nagyon szereti ezt a muffint annak ellenére, hogy nincs
benne csokoládé és higgy nekem, ez igazán nagy dicséret.

38
6. fejezet
Hannah felpillantott a konyhai faliórára. Másnap reggel háromnegyed tíz volt és
Andrea már vagy negyvenöt perce ült a telefonon. Hiába hegyezte a fülét, semmi
hasznosat nem tudott meg a telefonbeszélgetés ezen oldaláról. Még mindig nem
tudta, hogy Matthew tiszteletes tényleg az volt-e, akinek mondja magát. A
csokoládé allergiának ugyan utánanézett és megtudta, megeshet hogy valaki „kinője
azt. A lényeg az volt, hogy ha valaki nagyon sokáig mellőzi allergiája tárgyát és
évekkel később megpróbálkozik újra enni azt, a teste lehet hogy máshogy fog
reagálni rá. Tehát ez megtörténhetett Matthew tiszteletessel, ahogy azt ő is állítja.
Kanálcsilingelés, halk beszélgetések és néha egy elejtett nevetés zaja szűrődött át a
boltba vezető ajtó felől. A Süti Éden igen mozgalmas volt ezen a reggelen. Hannah
egy kicsit bűnösnek is érezte magát hogy majd egy órát elpazarolt az elfoglalt
munkanapjából, de Lisa egyetértett, hogy Knudson nagyi nyugalma most sokkal
fontosabb volt.
- Neked is Corrine! – mondta Andrea – Hatalmas segítség voltál és most már van
elég háttér információm. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és akkor ez Corrine
kér r-el és Addams két d-vel ugye?
Hannah hirtelen hegyezni kezdte a fülét. Úgy hangzott mintha a beszélgetés
Matthew titkárnőjével éppen a végéhez közeledne.
- Hát akkor köszönöm még egyszer. Öröm volt beszélgetni veled.
Hannah felkelt, hogy kicsrélje Andrea kihűlt kávéját egy frissen főzöttre. Mire
visszaért a munkapulthoz Andrea éppen visszadobta a telefonját a táskájába.
- Szóval? – kérdezte, letéve nővére elé a kávésbögrét.
- Matthew titkárnője nagyon segítőkész volt.
- Csak mert félrevezetted.
- Egyáltalán nem, csupán csak szeret beszélni. Biztos unatkozik mivel a főnöke nincs
ott.
- De azért a St. Louis-i Hímondó riporterének kellet kiadnod magad.
- Na jó, talán volt egy aprócska kegyes hazugság, de csak a jó ügy érdekében. Azt
mondtad Knudson nagyi nagyon aggódik.
- Aggódik is. Bár a sok igen és nem válaszodból nem tudtam rájönni, hogy tényleg
kell e neki vagy sem. Tehát?
Andrea megrázta a fejét. – Matthew Walters egy felszentelt Missouri Synod
evangélikus lelkész. Ő a létesítmény egyik rangidős tagja és a múlt héten ment el egy
négy hónapos szabadságra. Mielőtt elment, megemlítette Corrine-nek hogy megáll
egy kis Minnesota-i városban, Lake Eden-ben hogy meglátogassa Robert Knudson
39
tiszteletest, és hogy felelevenítse ismeretségét Knudson nagyival.
- Szóval ez a rész kipipálva.
- Igen és még van más is. Mikor megkérdeztem mivel is foglalkozik Matthew
tiszteletes az iskolában azt mondta, hogy a zene szakon tanít, írt pár himnuszt is,
amik éppen most várnak elfogadásra, hogy bekerüljenek a tananyagba. Ja és ő a
tenorszóló a szemináriumi kórusban.
- Hát ez egy az egyben megcáfolja Knudson nagyi teóriáját a botfülű evangélikus
lelkészekről.
- Úgy néz ki. – Pillantott le Andrea a jegyzeteire, amit egy szalvétára firkantott le
menet közben. – Még a kanapéról is megtudtam ezt-azt.
Hannah elámult. Végig figyelte Andrea beszélgetését, de nem hallotta őt
megemlíteni a kanapét egyszer sem. – Ezt meg hogy csináltad?
- Corrine hozzájárult némi információval, ami tisztázza a dolgokat. Megemlítette,
hogy Matthewnak… - ekkor lenézett a jegyzeteire – protanópiája van.
- Az nem a színvakság egyik fajtája?
- De, honnan tudtad?
Hannah vállat vont. – Biztos olvastam valahol. Mit mondott még róla?
- Azt mondta Matthew tiszteletes a piros színt a zöld egyik árnyalataként látja. Majd
egy évnyi munka után vette csak észre rajta amikor a karácsonyi bulira rikító piros
felsőben és zöld nyakkendőben állított be. Megemlítette neki, hogy milyen szép hogy
így ég benne van a karácsonyi szellem, de ő nem értette mire céloz. Ő úgy látta,
hogy a felső zöld így gondolta a nyakkendő tökéletesen passzol hozzá.
- Már értem. – fűzte hozzá Hannah, összerakva az eseményeket. – Knudson nagyi
piros kanapéját ő zöldnek látta akkor.
- Pontosan.
- Hát… akkor más nem maradt. Knudson nagyi minden gyanús teóriáját meg lehet
magyarázni így vagy úgy. Annyira meg lesz könnyebbülve mikor elmondom neki.
- Biztosan. Szerintem most azonnal fel kéne mennünk és elmondani neki.
Hannah észrevette, hogy nővére többes számot használt. – Velem akarsz jönni? –
kérdezte.
- De még mennyire! Remélem maradt tegnapról abból az Ördögi Csábítás nevezetű
tortából, amiről azt állítottad milyen remek. Amint átadjuk a remek híreket, biztos
annyira boldog lesz, hogy meghív minket egy kis kávéra és sütire.

Hannah mosolygott miközben átkapcsolta az álló mixerét a legalacsonyabb

fokozatra majd sót, sütőport és szódabikarbónát adott a tálban lévő cukorhoz.
Éppen az Ördögi Csábítás torta receptjét próbálta ki, ahogy azt ígérte. A víz, vaj,
csoki, barna cukor és kávépor keveréke már a lábasban hűlt. A tortaformákat már
40
korábban előkészítette, ott álltak kizsírozva, lisztezve és papírral az alján. Knudson
nagyi nagyon örült a híreknek, miszerint Matthew tiszteletes tényleg az a fiú, aki
régen náluk lakott egy ideig. Andrea pedig fejen ütötte azt a bizonyos szöget, ahogy
anyjuk szokta volt írni azokban a romantikus könyveiben, ami annyit jelentett
tökéletesen igaza volt. Knudson nagyi meghívta őket kávéra és sütire, majd felkérte
Hannah-t hogy ő csinálja a süteményt Claire és Bob búcsú bulijára, amit most
vasárnap a mise után fognak tartani. Hannah Knudson nagyi felkérésén
gondolkodott, miközben több cukrot öntött a tálba. Egy trópusi süti tökéletes lenne
mivel Claire és Bob Hawaii-ra mennek. Hannah-nak volt pár olyan sütije ami illett
volna, de most valami ujjat akart felszolgálni. Végig ezen gondolkodott,miközben
hozzáadta a kakaóport és az utolsó adag cukrot a tál tartalmához. Azután hozzáadott
még két tojást, egyesével majd a vanília kivonatot. A csokoládé illata fenséges volt
így kitalálta, hogy Claire és Bob sütijébe is kell csoki és kókusz is, ami általában
mindenkinél nyerő kombináció szokott lenni. A lábasban lévő keverék már eléggé
lehűlt ahhoz hogy a tojás ne főjön meg benne így Hannah hozzáadta annak felét és a
liszt felét is a keverőtál tartalmához. Miután azokat jól összekeverte jöhetett a
csokoládé mix másik fele és a liszt másik fele is. Mikor már minden összeállni
látszott, kikapcsolta a mixert, kivette a keverőkanalakat és még utoljára kézzel is
összekeverte azt.
Kókuszos süti egy kis csoki darabkával tökéletes lenne. Hannah elgondolkodott
hogyan tehetné trópusiabbá a sütit és közben megtöltötte a tortaformákat, majd
becsúsztatta azokat a sütőbe. Éppen mikor az időzítőt állította húsz percre támadt
egy remek ötlete. A sütemény tetejére kellene tenni valami trópusit díszítés
gyanánt. Már csak azt kellet kitalálnia milyen trópusi dolog illene a legjobban egy
csokis-kókuszos süteményhez.
Hannah éppen pár gyümölcsdarabot távolított el mivel elég ragadósak voltak,
amikor is anyja besétált a hátsó ajtón.
- Ven egy perced Hannah? – kérdezte Delores.
- Persze, csak beteszem a tortákat a sütőbe és úgyis ideje van egy kis szünetnek.
Kávét?
- Már kávé túladagolásom van drágám. Van egy kis üdítőd?
- Narancs, grépfrút vagy barack.
- A narancs jó lesz, ha tudod hiányolni. Csak azért ugrottam be hogy beszéljünk a
könyvbemutatómról.
- Hát persze. – mondta Hannah, elkezdve pánikolni. Még semmit sem talált ki anyja
második könyvbemutató partijára, pedig vasárnaphoz egy hétre lesz.
- Kelly-Anne, az egyik barátnőm Angliából küldött egy csodálatos receptet, ami
tökéletes lenne frissítő gyanánt.
41
Hannah fellélegzett, hogy anyja nem vette észre a szorongást az arcán miközben a
narancsléért ment. Az angol recepteket mindig át kellet váltani és általában valami
furcsaság jött ki a végére, mint fél bögre harmada meg kilenc és kétharmad uncia.
Természetesen mindig lekerekített, de nem érezte magabiztosnak magát velük.
Mikor elindult vissza az üdítővel, Hannah megpróbálta letörölni a pánikot az arcáról
de a szeme valószínűleg elárulta mivel Delores elkezdett nevetni.
- Nyugalom, drágám. – mondta – Tudom mennyire utálod átváltani a recepteket,
úgyhogy megkértem Kelly-Anne-t hogy csinálja meg neked. Mindent átváltott
amerikai mértékegységekre még a Britt sütők kiírását is.
Hannah megkönnyebbülten sóhajtott miközben leült a pulthoz anyjával szemben.
Egy gond kipipálva. Amíg a receptben nincsenek olyan hozzávalók amit Florence a
Vörös Bagolyban nem tud beszerezni mint, melasz, anyja nyugodtan kötelezheti őt
hogy csináljon bármit. – Milyen receptről lenne szó? – kérdezte összekulcsolva két
ujját hátha szerencséje lesz.
- Egy aprósütemény recept. Úgy hívják Narancs Puffancs, de csinálhatsz belőle
Citrom Puffancsot is ha szeretnéd. Úgy gondoltam mindkettőből szolgálhatnánk fel a
rendezvényen.
- Jól hangszik. – mosolygott Hannah megkönnyebbülten – Elhoztad a receptet?
- Persze hogy elhoztam, drágám. – Delores kivette a papírt a táskájából és átadta a
lányának.
Hannah gyorsan átfutotta. Kelly-Anne még kis jegyzeteket is írt néhány hozzávaló
mellé, elmagyarázva a különböző cukorfajtákat.
- Mit gondolsz, drágám? – kérdezte Delores miután Hannah lerakta a receptet a
rozsdamentes acél munkalapra.
- Ezek tekert sütemények. Általában nem szoktunk ilyeneket csinálni, mivel elég sok
munka van vele, de majd megoldjuk valahogy. Egyébként nagyon finomnak hangzik.
- Akkor megcsinálod mindkét fajtát a partira?
- Természetesen. Nagyon jól fog illeni a pezsgőhöz. Majd csinálok egy próbasütést,
hogy meg tudd kóstolni.
- Csodálatos! – mondta Delores elégedetten. – Eddig harmincheten jeleztek vissza,
hogy jönnek és a héten még várok párat. Szerintem olyan száz körülire számíts. Ha
valami majd megmarad, a Süti Édenben eladhatod.
- Nem hiszem, hogy olyan sok fog maradni. Ha olyan remek lesz az ízük, mint
gondolom, még az is lehet hogy dupla adagot kéne csinálnom.
Delores felemelkedett a székéről – Jobb ha most visszamegyek…
- Csak még egy perc anya. – Vágott a szavába Hannah mielőtt még teljesen
felállhatott volna. – Szükségem lenne a segítségedre.
- Rendben. – ült vissza Delores – Mi lenne az?
42
- Bob és Claire búcsú bulijáról lenne szó amit vasárnap a mise után fognak tartani.
Knudson nagyi arra kért, hogy csináljak valami trópusi sütit mivel hogy Hawaiira
mennek és én egy csokis-kókuszos aprósüteményre gondoltam.
- A csokoládé nem igazán trópusi drágám.
- Tudom, de a csoki jól megy a kókuszhoz.
- Ez igaz. – gondolkodott el ezen egy kicsit Delores. – Miért nem csinálod a kókuszos
sütid felét csokival a másik felét pedig kandírozott papayával. Feldarabolhatnád és
összekeverhetnéd a tésztával, mint mikor kifogytál a mazsolából és mazsolás
zabpehely-csemegét akartál csinálni.
- Ez remek ötlet anya! Teljesen elfeledkeztem arról a sütiről.
- Hát pedig nagyon finom volt, épp itt az ideje, hogy újra csinálj belőle.
- Majd fogok. Valami egyéb ötlet a búcsú bulira?
- Igen. Szerintem rakhatnál makadám diót minden egyes darab tetejére. Az olyan
Hawaii-i és mondjuk feltálalhatnád apád régi szörfdeszkáján, az egyik fele szinte
teljesen sima.
- Apának volt szörfdeszkája? – ámult el Hannah. Valahogy nem tudta elképzelni az ő
emlékeiben élő szerinte nagyon is anti-fitt édesapját, ahogy szeli a habokat.
- Csak dísz, drágám, amiket az ilyen turistaboltokban lehet kapni a repülőtereken.
Ha jól emlékszem pálmafák és hullámok vannak ráfestve. Apád a falra akasztotta ki
pár évig az első házzaságunk után.
- És még mindig megvan?
- Igen. Valahol fenn a padláson ahová még apád tette miután levette a falról.
Felmehetsz és megkeresheted, ha gondolod.
Hannah nem gondolkodott sokat az ajánlaton. – Akarom. Tökéletes tálaló lesz a
sütiknek és majd befedem valami fóliával, hogy ártalmatlan legyen. És mi van veled
anya? Te nem hoztál haza semmi szuvenírt Hawaii-ról?
- De csak nem tartottak sokáig. Régen árultak a repülőtéren makadám diót és vagy
hat dobozzal haza is hoztam mivel itthon még nem lehetett kapni. Annyira szerettem
azokat a csoki bevonatosakat. Erről jut eszembe. Miért nem hívod fel Florence-t és
kérdezed meg tud-e rendelni belőle? Fel tudnád használni a sima makadám diót a
papayás verzióhoz a csoki bevonatosakat pedig a másikhoz.
- Ez tökéletes! Ahhoz képest, hogy sosem sütsz sütit, remek ötleteid vannak.
- Köszönöm drágám, örülök, hogy tudtam segíteni. – Delores felállt és ez alkalommal
Hannah nem akadályozta benne. – Akkor találkozunk szombaton, drágám. Ha
gondolod maradhatsz vacsorára és én csinálok Hawaii rostélyost vagy lasagne
tésztát.
Hannah hasa hirtelen bukfencet vetett már a gondolatra is. Nem arról volt szó, hogy
annyira rossz lett volna anyja főztje, csak hát mindig ezt a két ételt készítette.
43
Minden héten mikor anya-lánya vacsorát rendeztek vagy az egyik vagy a másik volt
terítéken. Kizárt dolognak tartotta, hogy ezen a héten bármelyikkel is szembe akarna
találkozni.
- Hannah?
Anyja érdeklődve várta a választ így ő elővette legsajnálkozóbb arckifejezését –
Sajnálom anya, de szombatra már van programom.
- Ó, hát… akkor majd máskor. Úgyis van mit csinálnom. A legközelebbi szerelmes
regényem vázlatának leadási határideje két hét múlva esedékes.
- Tudod már a címét?
- Még nem vagyok benne biztos, de alliterálónak kell lennie. Van valami ötleted?
Hannah elgondolkodott ezen. Anyja első könyvének Melissa Mátkája volt a neve a
mostani könyvbemutatón megjelenőnek pedig Samantha Szerelmese volt a címe. –
Mit szólsz a Bettina Barátjához?
- Jaj, az túl modern, drágám. A Regency korban nem használták a barát vagy pasija
megnevezéseket.
- A Holly Hitvese hogy hangzik?
Delores átgondolta ezt egy pillanatra majd elmosolyodott. – Ez tetszik. Holly lehetne
egy egyszerű közember és a férfi, akihez hozzámegy a könyv végén egy igazi gróf.
Tudod régebben néhányuk házasodott rangon alul is és emiatt a nő kaphatott
címeket.
- Ha hozzámész egy herceghez, hercegnő lesz belőled?
- Pontosan.
- És mi van akkor, ha a női tag házasodik rangon alul? Az ő jövendőbeli férje is kap
címet?
- Nem, drágám. A másik irányba ez nem működött. Mi több ha a herceg meghalt a
hercegnő nem birtokolhatta sem a címet sem a birtokot. Az ő fia örökölte a hercegi
címet és az ő új felesége lett az új hercegnő. Ő az özvegy hercegnő titulust kapta
meg.
- Az meg milyen cím?
- Egy elég alantas cím, drágám. Az özvegy hercegnőnek, egy kis házban kellett
laknia, amit az özvegy háznak neveztek, ami elég messze feküdt a hercegi kastélytól.
Le kellett mondania az összes ékszeréről és pénzéről, mivel azok a birtokhoz
tartoztak. Minden, ami azelőtt az övé volt automatikusan az új hercegre szállt. Ezek
után csak a fia kegyességében reménykedhetett.
- De hát ez nem igazságos!
- Persze hogy nem, de hát akkoriban már csak így volt.
- Lehet, hogy jobban járt volna ha meg sem házasodik. – elmélkedett Hannah.
- Egyáltalán nem, drágám. Az egyedülálló asszonyokat még jobban megvetették,
44
mint a páriákat. Ezért volt az, hogy az összes valamire való fiatal hölgyet szebbnél
szebb ruhákba ötöztették a Londoni báli szezonokra.
- Báli szezon?
- Igen, akkoriban így hívták azokat az összejöveteleket, amiket a férfiak vadászati
szezonja és a parlamenti összeülések között tartottak. Először bemutatták a fiatal
lányokat a királynőnek majd felvonultak a bálokon. Ezekre azért volt szükség hogy a
még meg nem házasodott úriemberek ki tudják választani belőlük a leendő
feleségüket. Egy hölgynek legalább egy házassági ajánlatot kellett kapnia egy ilyen
összejövetel alkalmával.
- Mi történt azokkal, akik nem kaptak egy ajánlatot sem?
- Hát, ez a szomorú része drágám. Ha egy hölgy az egész báli szezon alatt egyetlen
ajánlatot sem kapott, azt azonnal nevetség tárgyává tették és gonosz neveket
aggattak rájuk, mint Majom-vezér.
- Ez szörnyű!
- Igen, az. De a dolgok mostanában már sokkal jobbak, csak vegyünk téged drágám.
Már harmincon is túl vagy de még nem házasodtál meg. Már rég aggszűznek
nyilvánítottak volna a régi Angliában. Hogy még rosszabb legyen a helyzet még a
kereskedelemben is dolgozol. Akkoriban ez csak úgy volt lehetséges, ha a nők a
férjeik üzleteibe segítettek be.
- Szóval teljesen alkalmatlannak nyilvánítottak volna.
- Ó hát persze! – Delores felnézett a faliórára – Jaj, már késésben is vagyok, sietnem
kell drágám.
Amint anyja elment Hannah leült, hogy megvárja, amíg a tortái teljesen megsülnek.
A régi Anglia nem tűnt valami kellemes helynek, ha valaki független nőként akart
érvényesülni. Mindig mikor arra gondolt, hogy a jelenlegi politikai helyzet milyen
elviselhetetlen, csak megköszönte a szerencse csillagának hogy nem a Regency-kori
Angliába született.

45
 Ördögi Csábítás Torta

Előmelegített sütőben (180C), középre helyezve

Hozzávalók:

- 1 bögre víz
- ¾ bögre sós vaj (170g)
- fél bögre barna cukor (115g)
- fél bögre kristálycukor
- 30g sütésálló cukormentes csoki (1kocka?)
- 1 teáskanál eszpresszó kávépor
- másfél bögre kristálycukor (direkt van külön)
- fél teáskanál só
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- ¼ teáskanál élesztő
- fél bögre cukrozatlan kakaópor
- 2 tojás (szobahőmérsékletű)
- 2 teáskanál vanília kivonat
- 2 és 2/3 bögre liszt (350g)

Elkészítés:
Egy kis serpenyőben keverd össze a vizet, vajat, kristálycukrot és a barna cukrot
majd törd (vagy vágd) ketté a kocka sütésálló csokit és add hozzá azt is.
Ezután közepes lángon, folyamatos keverés mellet addig kell melegíteni, amíg a vaj
és csoki el nem olvad és az összetevők állaga sima nem lesz.
Ha ez kész, levéve a lángról hozzáadjuk a kávéport és addig keverjük, amíg az fel
nem oldódik, majd félrerakjuk a serpenyőt hűlni.
Készíts elő két 23 centis tortaformát sütő spray segítségével (szerintem a
hagyományos zsírozás-lisztezés is megteszi), majd a kerekre vágott sütőpapírokat a
sütőformák aljára kell helyezni.

Mérj ki egy és fél bögre kristálycukrot, majd annak az egyharmadát öntsd egy
keverőtálba. Add hozzá a sót, szódabikarbónát és az élesztőt, majd kapcsold be a
mixert alacsony fokozatra. Egy fél perc múlva kapcsold ki (vagy ha kézzel csinálod,
győződj meg hogy minden teljesen össze van-e keverve), majd add hozzá a cukor
második egy harmadát majd újra kapcsold vissza a mixert és keverd egy kicsit. Ezt
újra meg kell csinálni a harmadik harmaddal is, de ezúttal bekapcsolva maradjon
46
alacsony fokozaton a mixer. Ezután egyesével hozzá kell adni a 2 tojást, majd a
vanília kivonatot is. Majd kapcsold ki a mixert.
Most meg lehet nézni hogy lehűlt e egy kicsit a serpenyőben lévő keverék, az a
lényeg hogy ne legyen nagyon forró. Ha jó, közepes erősségre kell állítani a mixert és
a szósz felét lassan hozzáönteni. Alapos keverés után, ki lehet kapcsolni.
Ha kimérted a lisztet, annak felét is alacsony erősségi fokozaton hozzá lehet adni.
Ezután egymás után a szósz másik felét és a liszt másik felét is bele kell keverni, majd
addig keverni, amíg össze nem áll az egész.
Ha ez kész, még egyszer kézzel is át lehet keverni majd egységesen szétosztani a két
sütőforma között.
A tésztát 160-180 fokon sütni kell egy 20-25 percig majd kivenni és hagyni lehűlni.

Töltelék és bevonó
Ha készen állsz, hogy tölteléket tegyél és bevond a tortád, fordítsd ez egyik réteget
fejjel lefelé, hogy a sima rész nézzen felfelé. (Ha nagyon kerek a alja, késsel el lehet
egyengetni.) Most jöhet a töltelék, ízlés szerint (recept lent), majd a másik torta
réteget fordítsd úgy, hogy a gömbölyűbb rész nézzen felfelé.
Végül kend be az egész tortát a bevonóval és már kész is a remekműved.
Recept:
- 2 bögre közepesen édes csoki darabka
- ¼ teáskanál só (még jobban kihozza a csokoládé ízét)
- 4dl édesített sűrített tej
- 2 evőkanál sós vaj
- 1 teáskanál vanília kivonat

Egy vastagabb serpenyőben fel kell olvasztani a csoki darabkákat sóval, majd adjuk
hozzá a sűrített tejet és folyamatos keverés mellett főzzük kb. 2 percig, amíg elérjük
a kívánt egyenletes állagot. Vegyük le a sütőről és keverjük bele a vaníliát, de
vigyázzunk, mert összeránthatja magát a massza. Legvégül adjuk hozzá a vajat és
addig keverjük, míg el nem olvad benne. Ha kész, már lehet is kenni vele a tortát.
Adag: Ebből a tortából 12 adagot ki lehet hozni, vanília fagyival vagy kávés
jégkrémmel a legjobb.
(Anya a legjobban csoki fagyival szereti, de az anya. Egyszer még apát is rávette,
hogy háromutcányit sétáljon egy hóvihar közepén, mert lerobbant a kocsi és neki
csoki fagyira fájt a foga.)

47
7. Fejezet
- Nagyon jó lelkész – súgta oda Delores Hannah-nak Matthew tiszteletes
szentbeszédének végén.
- Igen az. Egy egy igazán jó prédikáció volt. – súgta vissza Hannah. Matthew
tiszteletes még csak alig egy hete volt Lake Édenben, de fantasztikus munkát végzett
Bob tiszteletes helyettese ként. Claire bizalmasan elárulta, hogy a férje Bob
szándékosan állt félre és személyesen unszolta Matthew tiszteletest, hogy átvegye
az összes egyházi feladatot, beleértve a mai szentbeszéd elmondását is az egész
közösség előtt. Ez egy próba akart lenni és Matthew tiszteletes kitűnően vizsgázott.
Eddig a hét folyamán Matthew levezetett három házasságkötést, két keresztelőt és
egy temetést. Ezen kívül megtartotta a Biblia tanórát, elment meglátogatni az
egyházközösség betegeit a Lake Éden-i Kórházban, megírta a következő egyházi
közleményt és két párnak is tanácsadást tartott a közelgő házasságukkal
kapcsolatban.
- A hangja is milyen ragyogó! – folytatta Delores. – Jóképű is és talán egy idősebb
férfi még jót is tenne neked Hannah.
Hannah egy gyilkos pillantást lövellt anyja felé, aminek egy vállrándítás lett az
eredménye, mint válasz, majd mindketten felvették a tökéletes mosolyt szinte
egyszerre. Már rengetegszer lejátszották ezt a jelenetet. Hannah-nak az volt a
szerepe hogy kifogásolja Delores minden férfira vonatkozó javaslatát, anyjának
pedig hogy felajánljon minden egyedülálló Hannah-val egyidős vagy idősebb férfit,
mint leendő férjjelöltet.
A himnusz a végéhez közeledett. Mikor az utolsóelőtti versszak utolsó hangjánál
jártak a többiek, Delores és Hannah kicsusszantak helyükről és lábujjhegyen
kiosontak. Ideje volt Hannah-nak elrendezni a sütiket a szörfdeszka-tálalón, Delores
pedig beleegyezett, hogy segít neki. Lisa és Herb már lent is voltak a templom
alaksorában, feltették főni a kávét, bevonták a szörfdeszkát védőfóliával, majd
elhelyezték azt a tálalóasztalon, kirakták a szalvétákat majd tejet, cukrot és citromot
azoknak, akik a teát részesítették előnyben.
- Kettéválasztod a sütiket, vagy vegyesen rakod őket? – kérdezte Herb a sütis
dobozzal a kezében.
- Vegyesen, úgy jobban fognak kinézni.
- Ezt én is meg tudom csinálni. – Jelentkezett Marge és elkezdte kirakosgatni a
sütiket a szörfdeszkára.
- Majd én segítek. – mondta Delores odasietve. – Te mész az esti partira, Marge?

- Nem. Vasárnap a mi társasjáték estünk, amit Jack és én is nagyon szoktunk élvezni.

48
A Parcheesi a kedvence, de a Tekergő Bácsit is nagyon szereti, régebben a
gyerekekkel is azt játszotta.
Delores felsóhajtott. – Tudom, hogy régebben remek bridzs játékos volt,
mostanában már nem játszik?
- Nem, az túl frusztráló. Elfelejti a szabályokat és utána rosszul érzi magát hogy
elfelejtette. A társasok sokkal jobbak és mindketten nagyon élvezzük őket.
- Főleg én. – jött föl Lisa egy kosárnyi gyógyteával. – Mivel én voltam a legfiatalabb
engem mindig elküldtek lefeküdni még mielőtt a játék véget ért volna. Később, mikor
már elég idős lettem, akkor pedig a többi gyerek nem akart már játszani.
- Mit gondolsz a helyettes tiszteletesről? – kérdezte Herb Delorest.
- Tehetséges és a fekete is remekül áll rajta.
Marge felnevetett. – Csak nem egy cseppnyi érdeklődést hallok a hangodban? –
ugratta.
- Jaj nem, nekem túl fiatal.
Hannah visszatartott lélegzettel várta anyja következő megjegyzését és
reménykedett benne hogy nem lesz hallható. Küldött anyja felé egy „Nehogy
megpróbáld!” pillantást, de ő csak egy ördögi mosollyal válaszolt.
- Igazából… - kezdte Delores – én másvalakire gondoltam…
Hannah minden tőle telhetőt megtett, hogy ne nyögjön fel hangosan, amíg várta,
hogy anyja befejezze a mondatát.
- Én Vonnie Blair-re gondoltam, Knight doki titkárnőjére. Nagyon kellemes teremtés
és igen vallásos is. Egyszer régen megemlítette nekem, hogy ő maga is lelkész akart
lenni, de akkoriban nem vették volna komolyan.
Köszönöm Anya, mondta Hannah halkan átküldve azt különleges anya-lánya
radarjukkal, ami kettejük között működött. Delores visszajelezte egy bólintással,
hogy vette az üzenetet. Minden jól alakult, még nem volt itt az ideje a járassuk le
lányunkat napnak.
Egy hangra lettek figyelmesek a fejük felett, majd léptek zajára. Vége volt a misének
és Matthew tiszteletes meghívta az egész gyülekezetet Claire és Bob búcsú bulijára.
Harminc perc olyan gyorsan eltelt, hogy Hannah még levegőt is alig tudott venni. A
süteményeik háromnegyede egy pillanat alatt eltűnt, ahogy a két negyven csészényi
kávéadag és a gyógynövényteák egyharmada is. A gyerekek megitták a
limonádéjukat és a kis Dennis Weiler csak öt darab sütit tudott megfogdosni mielőtt
az anya megragadta a kezét, majd Earl Fensburg megállás nélkül dicsérte Hannah-t a
sütijeiért. Tíz perc elteltével már semmi nem maradt hátra csak a takarítás. Hannah
és Lisa jó pár ölelést kapott Claire és Bob tiszteletes részéről mielőtt a pár
visszament volna a parókiára összeszedni a bőröndjeit, kézfogást Matthew
tiszteletestől aki megdicsérte őket munkájukért, és elfogadták Marge, Herb és
49
Delores segítségét akik felajánlották, hogy segítenek a takarításban. Amíg Marge és
Lisa elmosták a templom kávéspoharait és kanalait, Herb pedig összehajtotta és
egymásba rakta a székeket, Hannah és Delores letörölték az asztalokat és
elcsomagolták a megmaradt sütiket. Tizenöt perc múlva már mindennel kész is
voltak.
- Holnap reggel találkozunk! – kiáltotta oda Hannah partnerének Lisának, aki éppen
Marge-al és Herb-el hajtott el.
- Earl-nek úgy látszott nagyon ízlettek a sütik és Carrie is megevett hármat azokból a
papayásakból. – említette meg Delores miközben a kocsijaik felé gyalogoltak
Hannah-val. - Ha én is tudnék sütni, csinálnék belőle most szerdára, tudod, átjönnek
vacsorára.
Hannah pontosan tudta mikor akarnak belőle kicsalogatni sütiket. – Szeretnéd
megtartani a maradék sütiket, anya?
- Hát persze, de te nem szolgálsz fel sütiket Bev doki születésnapi buliján? Hallottam,
hogy te lettél a desszertfelelős.
- De, de nem aprósütemény lesz, valami mást viszek. – adta át Hannah anyjának a
megmaradt sütis dobozt. – Csak tedd be a dobozt a mélyhűtőbe és szerdán egész
napra vedd ki őket, olyanok lesznek, mint új korukban.
- Köszönöm drágám. Reméltem, hogy el tudok menni a ma esti bulira de tudod hogy
el vagyok csúszva a könyvel.
Hannah sóhajtott egyet miközben a sütis teherautója felé vette az irányt. Egyik fele
reménykedett benne hogy ott lesz az anyja is, hogy támogassa őt, a másik fele
viszont örült, hogy Delores nem lesz szemtanúja, amikor Hanna húgy dönt itt az
ideje kikaparni Beverly Thorndike doki szemecskéjét.
Hannah kitolatott a parkolóból közben búcsút intve anyjának. Mielőtt elérte volna a
főutat befordult egy sikátorba és pillanatok múlva már a szokásos helyén parkolt a
Süti Éden mögött. Itt volt az ideje, hogy megcsinálja azt, amihez nagyon nem volt
kedve és elkezdje azokat a Kávés Kelyheket Bev doki bulijára.

Este nyolc óra volt és olyan lassan telt az idő, hogy Hannah azt hitte itt fog
elhalálozni. Lepillantott órájára és reménykedett senki nem veszi észre, hogy folyton
az időt figyeli, majd felsóhajtott. Itt volt Bev Doki szülinapi buliján, de nem akarta,
hogy bárki is megtudja micsoda megpróbáltatás ez neki.
Norman kibérelte a Lake Édeni Kultúrház bankett termét a buli helyszínéül. A terem
tele volt vendégekkel így egyértelmű volt, hogy Mike mindent beleadott a vendégek
meghívásánál. Több mint ötven ember mászkált ide-oda, nevetgélt, beszélgetett és
iszogatott a bárból amit Hank Olsen a Lake Édeni Városi Bár csaposa üzemeltetett.
Azok pedig, akik nem éltek az alkohol adta lehetőséggel a hosszú fal mellett
50
felállított asztalokon elhelyezett üdítős automatákból élvezhették a frissítőket. Úgy
nézett ki mindenki remekül szórakozik. Mindenki kivéve Hannah-t.
Valaki feldíszítette a mennyezetet krepp papírszalagokkal és metál fényű lufikkal,
amik szalaggal voltak hozzárögzítve a virágcserepekhez. Egy hat személyes zenekar
állt a színpadon és az emberek falatoztak a szendvicsek és chipsek tömkelegéből.
Hannah kelyhei, mind az öt gyertyákkal a tetejükön a hűtőben várakoztak a desszert
idejének pillanatát várva. A zenekar elkezdett játszani és a parti hivatalosan is
elkezdődött. Hannah érzett egy hitelen nyílalást amint Norman a karjába vette Bev
Dokit. A nő mosolyogva nézett fel rá miközben kecsesen a parkettre mentek és
Norman egyértelmű szeretettel nézett le rá.
Több volt ez egy kis nyilalásnál. Hannah már szinte érezte a rothadás szagát.
Hatalmas megerőltetés volt számára hogy kellemes arckifejezést vegyen fel
miközben nézte, ahogy Bev doki és Norman táncol. Ez a jelenet arra az első
romantikus táncra emlékeztette őt, amikor a friss férj felkéri a feleségét az első
közös táncukra.
- Hannah?
Egy hang kizökkentette őt a boldogtalan szemlélődésből és Hannah levette
tekintetét a mindenki számára boldognak tűnő párról. – Mike. – üdvözölte örülve a
beavatkozásnak.
- Gyere Hannah, táncoljunk!
Mike kinyújtotta a kezét, Hannah pedig elfogadta. A Mike-al való táncolás
remélhetőleg majd eltereli a figyelmét Bev és Norman táncáról. Már tapasztalatból
tudta, hogy kizárt, hogy másra figyeljen, ha Mike karjaiban van.
Mike lehengerlő kisugárzása abban a pillanatban elkezdett működni, ahogy a tánc
elindult, Hannah agya pedig üresjáratra kapcsolt. Annyira hálás volt Mike-nak hogy
megmentette őt a nemkívánatos nézői pozícióból, hogy egy kicsit közelebb lépett és
pont úgy nézett fel rá mosolyogva, ahogy Bev Doki csinálta. Ahogy a tánc
folytatódott Hannah tudatában volt, hogy több pár is csatlakozott hozzájuk a
táncparketten. A szám, amit a kis zenekar elkezdett a táncuk elején már
befejeződött és egy másik lassú romantikus számot kezdtek el játszani. Csak néhány
pillanatig jutottak el a számban mikor Mike megállt és Hannah észrevette, hogy
valaki megütögette a vállát. Norman volt az és Hannah követve az udvariasság
szabályát átlépett Norman karjaiba. Bev doki ugyanezt tette Mike-kal és a két pár
szétvált.
- Jól szórakozol? – kérdezte Norman.
- Jól. – ismételte meg Hannah válaszként remélve hogy ennyi is elég lesz.
- Remek. Szerintem Bev is jól érzi magát. A legtöbb páciensünk is itt van. Még
édesanyád is feltűnt. Azt mondta elég elfoglalt lesz az új könyvével, de végül csak
51
eljött.
Hanna egy hirtelen szeretet hullámot érzet anya iránt. Delores megtalálta a legjobb
kibúvót, de csak megjelent, hogy támogassa Hannah-t. Még a táncparkettre is
feljött, éppen Knight dokival táncolt. Amikor Hannah észrevette őket Delores leadta
a jelet, ami azt jelentette a szituációhoz megfelelően viselkedett. Talán jobb is volt,
hogy Delores nem tudta Hannah milyen közel került a kiboruláshoz mikor meglátta
Bev dokit Norman karjaiban.

Szerencsére nem szenvedett senki partner hiányában. A Lake Édeni férfiak szerettek
táncolni. Itt a tánc nem olyan volt, mint azokban a szakadt vidéki bárokban ahol
mindenki sorba áll és csoportosan mutatják be rosszabbnál rosszabb mozdulatokat.
Arrafelé azok a férfiak, akiknek nincs partnerük általában zárás előtt esnek be,
felmérik az összes nem túl vonzó nőszemélyt, kiválasztanak egyet akit meghívnak
egy „utolsó” italra majd megpróbálnak megbeszélni egy későesti randit egy olyan
helyen ami nem kerül nekik pénzbe.
Hannah addig maradt míg felszolgálták a frissítőket majd megvárta az
ajándékbontást. A kávés kehely recept amit Sallytől kapott hatalmas sikert aratott,
de még ez is csak egy csekélynyi vigaszt nyújtott. A reggeli kezdésre hivatkozva
elbúcsúzott és boldog szülinapot kívánt Bev dokinak majd két óra folyamatos
mosolygás után, amitől azt hitte mindjárt darabokra esik az arca végre lelépett.
Ahogy kisétált a Kultúrház kapuján a fagypont alatti hőmérsékletbe, akkorát
sóhajtott, hogy a lehelete egy kézilabda nagyságú gőzfelhő formájában távozott
belőle. Legalább ennek már vége. Alig várta, hogy hazaérjen és megigyon egy nagy
csésze forró csokoládét egy tucat mályvacukorral megpakolva, Mosé-val az oldalán,
amíg a saját testhőmérséklete visszaáll normálisra, majd bebújjon a meleg ágyába.
- Hannah?
Hannah nagyon közel járt, hogy felnyüszítsen mikor felismerte Norman hangját.
Most tényleg nem volt semmi hangulata a Norman-nel való beszélgetéshez. Igazából
azon is elgondolkodott, hogy úgy tesz mintha nem hallotta volna őt, de éppen egy
tiszta és csendes éjszaka volt és Norman tudta, hogy semmi baj a hallásával. Azt
mondta magának, ha már ennyi ideig kibírta mit számit még egy kicsi, majd fogta
magát és megfordult.

- Szia Norman. – vette fel újra a már jól begyakorolt mosolyát. – Nem fázol kabát
nélkül?
- Nem. Utol akartalak még érni mielőtt elmész. Nagyra értékelem, hogy bevállaltad
Bev buliját. Eredetileg egy tortát akartam venni, mivel tudom milyen elfoglalt vagy
így Valentin nap közeledtével meg minden. De akkor Mike azt mondta megkérdezett
52
és te elvállaltad, hogy megcsinálod a desszertet.
- Így van. – mondta Hannah reménykedve, hogy Norman nem akarja őt kifizetni a
munkájáért.
- Az a kehely nagyon jó volt, Bev azt mondta szívesen megtanulná hogyan kell
elkészíteni. Sajnos nem valami jó a konyhában, igazából szerintem hasonló szinten
lehet, mint a testvéred Andrea.
- Annyira rossz?
- Nem sokkal az után hogy ide költözött, készített pár muffint és olyanok lettek, mint
a jégkorongok.
Hannah mosolya egy kicsit természetesebbre váltott. Annyira örült, hogy végre volt
valami amiben Bev doki nem jeleskedett, így úgy döntött nagylelkű lesz. – Lehet
hogy a sütője rosszul van beállítva.
- Hát az én sütőm volt és tudom, hogy semmi baja sincs.
Hannah szíve nehezebb lett. Bev doki Norman sütőjét használta, azt a sütőt,
amelyiket Hannah választott ki, amikor együtt tervezték a házat. Emlékeztetnie
kellett magát hogy az nem is az ő sütője, addig legalábbis nem amíg hozzá nem
megy Norman-hez és be nem költözik abba a gyönyörű házba.
- Mi van azzal a kehellyel? Nehéz elkészíteni?
A nagylelkűségnek ezennel vége szakadt. Hannah vállat volt. – Nekem nem nehéz. –
mondta kihangsúlyozva a nekem szót.
- Nem is gondoltam, te mindent meg tudsz csinálni. Csak azt szeretném tudni mennyi
sütés is kell hozzá?
- Hát egy piskótával kezdődik. – kezdte őszintén majd a kísértés úrrá lett rajta. –
Szerinted Bev doki meg tud csinálni ilyesmit?
- Nem fogadnék rá.
- Hát… oda tudom adni neked az én piskóta receptemet, ha szerinted szeretne rajta
dolgozni. – ajánlotta fel Hannah szándékosan kétkedően. Azt biztosan nem akarta
megemlíteni Norman-nek hogy az elkészítési idő körülbelül csak 15-20 perc,
semmilyen sütést nem igényel és a piskótát a boltban is be lehet szerezni a többi
hozzávalóval egyetemben.
- Akkor hagyjuk. Bev odaéget mindent, amit megpróbál megsütni és valószínűleg
csak szomorú lenne. Nagyon nehezen viseli, ha valamit nem tud a tökélyre
fejleszteni.
- Rendben. – monda Hannah azon gondolkodva vajon Norman meddig fog itt kint
állni egy szál pólóban. – Biztos nem fázol?- kérdezte megint.
- Nem. Csak olyan jó egy kicsit egyedül lenni veled Hannah. Mi lenne, ha beugranék
holnap a Süti édenbe.
- Rendben, mindig szívesen látunk.
53
- Reggel? Vagy délután?
- Valahol a kettő között. – döntött Hannah gyorsan. – Rengeteg sütnivalóm van
reggel aztán elég sok a kiszállítani való délután.
- A dél jó? Van egy betegem fél tizenkettőkor, de az csak egy gyors rutinvizsgálat
lesz.
- A dél jó lesz. Akkor holnap. – Hannah tett pár lépést a teherautója irányába, de
amikor megfordult, hogy végleg elbúcsúzzon észrevette, hogy Norman még mindig
ugyanúgy áll ott, mozdulatlanul, mint egy szobor. – Menny be mielőtt még
jégcsappá fagysz itt Norman. Már rég fagyáspont alatt van a hőmérséklet.
- Ja, igen. – mondta Norman egy kis biccentéssel. Kicsit megborzongott mintha most
vette volna csak észre, milyen hideg van, majd gyorsan visszasétált és belépett a
fűtött helyiségbe.
- Ó, jaj. – lehelte Hannah, majd beült a kis teherautója műanyaghuzatára, ami talán
még hidegebb volt, mint az idő odakint. Norman nagyon szórakozott volt, ha még
azt sem vette észre milyen hideg van. De volt még valami, ami felkeltette az
érdeklődését. Az a bizonyos aggodalom barázda a két szemöldöke között, ami eddig
sosem volt ott. Valami baj volt és neki semmi ötlete nem volt mi lehet az.
Hannah beindította a kocsit, feltekerte a fűtést a maximumra majd felhajtotta a
műszőrmegallérját és várta, hogy a szélvédő kiolvadjon. Igen, valami nagyon nem
stimmelt Norman-nel. Vajon ezért akar holnap délben találkozni vele? El akarja
mondani neki?

54
 Trópusi Mini Mac
Előmelegített sütőben (160C), középre helyezve

Hannah megjegyzése:
Ezeket a süteményket két okból is mininek hívják. Először is mivel mini muffin
papírban vagy formában készítik őket általában, másodszor pedig, mert mini csoki
darabok is találhatóak benne. A Mac pedig a Macaron rövidítése.

Hozzávalók:
- 4 dl édesített sűrített tej
- 2 teáskanál vanília kivonat
- kókuszreszelék (kb 350-400g) (2db 7-oz csomagot ír eredetileg)
- 2 bögre mini csoki darabok (350g)
Hannah megjegyzése:
A csoki darabok helyett használhatsz papayát, vagy bármilyen más szárított
gyümölcsöt a trópusi hatás eléréséhez. Én például csináltam már ananásszal,
sárgabarackkal és szárított áfonyával is. Ugyan úgy kell mindent csinálni, ahogy le
van írva a sima receptben.

Elkészítés:
Készítsd elő a sütőlapokat. Ha muffin sütőlapokat használsz ne felejtsd el vagy
kizsírozni-lisztezni a formákat vagy muffin sütőpapírt beletenni.
A sűrített tejet öntsd bele egy keverőtálba, majd add hozzá a vanília kivonatot és jól
keverd össze. Utána jöhet a kókuszreszelék (egyszerűbb ha folyamatosan adagolod,
nem egyszerre) és azt is jól össze kell dolgozni. Majd jöhetnek a csoki darabok(vagy
bármi más). A cél itt az hogy minden macaronba kerüljön csoki darab.
Egy teáskanál segítségével adagold bele a masszát a formákba majd nyomd le egy
kicsit a közepén nedves ujjal. (Elég ragadós a tészta!) Mivel ezek a sütik alig
emelkednek sütés közben, nyugodtan meg lehet tölteni a papírokat a tetejéig.
Süsd a sütiket 160C fokon 15-18 percig majd vedd ki őket. Akkor jó ha a kókusz egy
aranyos barna színt vesz fel a tetején. Hagyd hűlni őket 2 percig a formákban, majd
vedd ki a sütiket. (Ha papírt is használsz, ne szedd le róluk a papírt, így könnyebb
tálalni és szebben is néz ki.)
A tárolásnál és a tálalásnál arra kell figyelni, hogy ne érjenek egymáshoz a sütik,
főleg ne legyenek egymáson, mivel könnyen összeragadhatnak.

55
8. Fejezet
Amikor hajnali négykor megszólalt az ébresztőóra, Hannah minden tőle telhetőt
megtett, hogy le ne csapja és a fejére ne húzza takarót. Hétfő reggel volt és a nap
még fel sem kelt. Tizenöt adag sütit kellet még megcsinálniuk esküvői fogadásokra,
két másikat egy eljegyzési partira és még egyet egy születésnapra. Ebben pedig még
benne sem volt az a több tucat, amit a Süti Édenben kellett kirakni.
Aztán ugye még ott volt Bev Doki szülinapi bulijának megterhelő emléke is, meg az a
bizonyos párkapcsolt kasza, ami egyre közelebb és közelebb ereszkedett a nyakához.
Vajon Norman tényleg beleszeretett volna Bev dokiba? Valószínűleg majd megtudja
délben, amikor találkoznak. Talán éppen azt tervezi, hogy szakítani fog vele. Egyszer
régen azt mondta elég magányosan érzi magát egyedül abban a nagy házban, de az
még azelőtt volt, hogy örökbe fogadta Bujcit. A macskák nagyon jó társaságot
jelentettek, lehet, ha neki sem lenne Mosé, ő is egyedül érezné magát.
Hannah megint sóhajtott egy nagyot. Bármit is tervez mondani Norman, fontos kell
hogy legyen. Csak abban reménykedett nem azt akarja közölni, hogy nem
randizhatnak többet, mivel épp el akarja venni a régi menyasszonyát.
Ezen gondolatmenet után Hannah már nagyon is éber volt, ami azt jelentette, hogy
automatikusan elkezdett stresszelni. Még túl sok feladat vár rá és túl sok probléma,
amiket meg kell oldani. Valahogy lépésről lépésre, óráról órára és napról napra túl
kellet rajtuk jutnia. Butaság volt azt mondani, hogy aludjon rá egyet és reggel
minden jobb lesz. Most már reggel volt és semmi sem lett jobb az öt órával ezelőtti
állásnál, amikor is elment lefeküdi.
Ez a mai nap nem nézett ki túl jól. Hannah már akkor érezte, amikor besétált a
konyhába és a kávégép piros készt jelző fénye sötéten figyelt. Nincs kávé. Elfelejtette
tegnap este beállítani. Most hogy kezdje a napot kávé nélkül? Vissza kéne feküdni
egy kicsit szunyókálni, majd mindent előröl kezdeni.
De a kötelesség hívott és soha egyik Swensen lány sem futamodott meg még előle.
Itt ütközött ki az anyja vonaláról örökölt német munkamorál és az apai ágról örökölt
skandináv kötelességtudat. Egy ötven órás munkahéttől nincs nyavalygás és a
hatvan órás munkahét sem volt lehetetlen. Addig kell dolgozni, amíg a munkád kész
nincs, még ha félidőben ki is szeretnél dőlni.
Két perccel később a kávégép már beüzemelve járt miközben Hannah kinyitotta a
hűtőt egy kis gyümölcsléért. Kitöltött egy pohárba egy kis csípős paradicsomlevet és
már épp azon volt, hogy visszategye az üveget, amikor is észrevett egy fehér zokni
labdát a hűtő tetején.
- Mosé? – fordult hátra hogy szemügyre vegye szőrös szobatársát, aki éppen a
56
tálkája előtt ült türelmesen. – Hogy kerültek ezek a zoknik ide?
Tudna még ennél is ártatlanabb kifejezéssel ott ülni? Hannah-nak egy pillanatra
kétségei támadtak. Lehet, hogy mikor kijött kivette azokat a szekrényből és mielőtt
öntött magának egy kis gyümölcslevet gondolkodás nélkül felrakta a zoknikat a hűtő
tetejére.
- Dehogy tettem! – mondta ki hangosan. Pontosan emlékezett, hogy nem hozta ki a
zoknikat ma reggel és tegnap este még biztosan nem voltak ott. Biztosan Mosé volt,
de hogyan? Nem tudta volna kihúzni a szekrényfiókot ő pedig nem mosott szombat
óta semmit. Hannah megfogta a zokni labdát majd a macska felé fordult. Még
mindig ártatlanul meresztgette a szemét. Feldobta a levegőbe a labdát Mosé pedig
követte azt a szemével, de meg sem mozdult. Aztán lehajolt és odagurította azt, ami
pont Mosé mellett állt meg, majd türelmesen várt hátha valamilyen módon leleplezi
magát a tettes. Mint mondjuk, például ha bevenné a szájába, felugrana és letenné a
hűtő tetejére azt. De persze ez nem működött. Mósé már nem is vett tudomást a
labdáról, ahogy pár pillanattal később róla sem és máris a feje mögött lévő falra
koncentrált.
Ahogy a szőre kissé felállt és kinyíltak a szemei Hannah hátranézett, hogy lássa mire
reagál így a macska de nem volt ott semmi.
Arra jutott, hogy kitalálni vajon macskája bűnös-e vagy ártatlan jelenleg időpazarlás
számba menne és kizárt, hogy a zokni labda relytéjét még ma reggel ki tudná
bogozni. Hannah félretette az esetet és megtöltötte Mosé tálkáját a kedvenc
macskarágcsájával. Miután öntött friss vizet a macskának, fogta a kávét és elkezdte
szürcsölni a fürdőszoba felé menet, hogy lezuhanyozhasson és végre elkészüljön a
munkába induláshoz.
- Szia Norman. – üdvözölte Hannah öt miközben Norman éppen belépett a Süti Éden
konyhájába. – Van egy remek új sütim. Ki szeretnéd próbálni anya Narancsos
Puffancsát?
Norman csak bámult rá pár pillanatig csodálkozó kifejezéssel. – Édesanyád tud
Narancs Puffancsot csinálni?
- Nem anya. – nevetett Hannah már a feltételezésen is. Delores nem tud és soha
nem is tudott sütni. – Anya szerezte a receptet egy ír nőtől, aki Angliában él. Lehet
naranccsal vagy citrommal is csinálni és te kapsz mindegyikből egy kóstolót.
Mindkettőből fogunk felszolgálni a könyvbemutató partiján.
Norman érdeklődéssel szemlélte a sütiket amit Hannah odavitt a pultra a kávéjával
egyetemben. – Nagyon szépek. – mondta.

- Anya is így gondolja. Úgy fogalmazott, a kirobbanó citrus íz nagy sikert aratott
volna a Regency korabeli Angliában ahol csak a gazdagok engedhették meg
57
maguknak a narancsházakat. – Hannah észrevette Norman összezavarodott
tekintetét és elkezdte elmagyarázni. – A narancsházak egyfajta belső üvegház
kertek ahol gyümölcsfákat és egzotikus virágokat termesztenek.
- Mint Wayne Bergstrom apartman kertje?
- Pontosan. – Idézte fel Hannah a bizonyos kertet. Volt már párszor ott mióta Jenny
beköltözött a tetőtéri lakásba Anna-val. Az egyetlen változtatás, amit végrehajtottak
azóta, hogy új gyümölcsfákat ültettek. Az egyik pont egy mandarin fa volt úgyhogy
Norman-nek kétszeresen is igaza volt. Nem csak úgy nézett ki, mint egy narancsház,
de végül is tényleg az volt.
Norman felvette majd amíg megkóstolta a Narancs Puffancsot, Hannah megpróbált
nem arra gondolni hogyan halt meg az áruház mogul.
- Nagyon finom. – mondta Norman, kizökkentve Hannah-t álmélkodásából. – A
narancs íz tényleg elég erőteljes.
- Az a rengeteg narancshéj lesz. Próbáld ki a citromosat is.
Norman letette a maradék narancsosat majd felvette a citromos sütit. Beleharapott
majd egy kis örömteli hangot adott ki. – Nagyon jó! Szerintem nekem a citromos ízlik
a legjobban, de az igazságosság nevében adok még egy esélyt a narancsosnak is.
Hannah szája mosolyra görbült. – Csak az igazságosság nevében.
- Pontosan. – mondta Norman miközben bekapta a maradék narancsos puffancsot.
Amint kivégezte azt, szörnyű horror terült szét az arcán. – O-Ó, még nem akartam
befejezni. Még nem végeztem a narancs és a citrom összehasonlításával.
Hannah elnevette magát majd felkapott még két puffancsot. Alig várta, hogy
elújságolhassa Delores-nek mennyire ízlettek Norman-nek a sütijei.
- Volt már az új Füstőlthúsos Hamburgerükből, amikor szombaton te meg Mike a
Tóparti Pavilonban ettetek?
Hannah-t meglepte a kérdés. Honnan tudta Norman hogy szombat este Mike-kal
vacsorázott. Bár lehet, hogy maga Mike említette meg neki, elviekben barátok
lennének vagy mi.
- Igen már volt belőle nekik. Az volt az első a hamburgeres menün. – válaszolta
Hannah.
- És milyen volt?
- Én nem azt ettem. Egy bacon-ös sajtburgert rendeltem. Az az egyik kedvencem. –
Hannah hallgatott azon gondolkodva, vajon megkérdezze-e hogy Norman elvitte-e
már vacsorázni Bev dokit. Jó pár törzsvendégük említette, hogy látták őket együtt
korábban. – És mi van veled? – kérdezte végül reménykedve hogy csak egy sima
baráti kérdésnek hangzott. – Te megkóstoltad már?
- Ó, mi nem ott voltunk. Elvittem Bev-et a Bertanelli-be, hogy megkóstolja a Hawaii
specialitásukat.
58
- Én azt hittem nem szereted az ananászt a pizzádon. – csúszott ki Hannah száján a
megjegyzés még azelőtt, hogy átgondolhatta volna. Megdöbbent, hogy bárki is rá
tudja beszélni Norman-t hogy olyat egyen amit nem is szeret.
- Hát még mindig nem vagyok oda érte, de az Bev kedvenc pizzája, úgyhogy
megpróbálom megszeretni.
Velem bezzeg mindig felesbe rendelt mindent, gondolta Hannah magában. Kizárt,
hogy én rá tudtalak volna venni, hogy csak megkóstold az ajókát. Biztos sokkal
jobban szereted őt, mint engem.
- Én szívesebben lennék veled,- mondta Norman kinyúlva, hogy megfogja Hannah
kezét. És épp akkor amikor Hannah elkezdte volna magát újra jól érezni így folytatta
– de meguntam, hogy az én körömre várjak. Jól esik, hogy valaki velem akarja tölteni
az idejét. Ha például én el szeretnék menni vacsorázni de te éppen elmész valahová
Mike-kal, én elhívom Bev-et.
És Bev doki ott ül arra várva, hogy te telefonálj? Akarta kérdezni Hannah de nem
tette.
- Bev általában elérhető, úgyhogy remekül működik a dolog. Csak egy másik férfival
szokott randizni a városból néha.
- Csak EGY másikkal?- Hannah ez alkalommal rögtön feltette az első kérdést ami
bevillant az agyába.
- Mike-kal. – Norman biztosan látta rajta a meglepetést, mivel rögtön megszorította
a kezét. – Sajnálom Hannah. Pedig szinte biztos voltam, hogy megemlítette neked.
Bev pont szemben lakik vele, úgyhogy elég kézenfekvő a dolog. Ha ő éppen Mike-kal
van valahol, te valószínűleg ráérsz, hogy elgyere velem. Ha pedig mi megyünk
valahová, ő Mike-kal megy el. Így mindenki megkapja amit akar és kiegyenlíti a
dolgokat.
Hannah kissé összeráncolta a homlokát. Ahogy Norman előadta, Beverly Thorndike
úgy hangzik, mint egy bolyhos sárga teniszlabda ami két férfi között pattog ide-oda.
Ez a hasonlat eléggé mulattatta, amíg rá nem jött, hogy ő is pont ugyanebbe a
kategóriába sorolható mivel ő is kettéosztja idejét a két játékos között anélkül hogy
meg tudna állapodni az egyik oldalon.
De ez a gondolkodásmód sehová nem vezet, a kérdés pedig, amit jelenleg
elsődlegesnek tartott még mindig megválaszolatlanul függött a levegőben.
- Mi az? – kérdezte Norman észrevéve hogy Hannah-hoz szokatlan módon elég
hallgatag.
Ez volt az a bizonyos most vagy soha pillanat, amikor a szarvánál kell megragadni azt
a bikát. – Miért akartál velem négyszemközt találkozni Norman? – tette fel végre a
kérdést.
- Már mondtam tegnap este a buli után. Mostanában nem igazán töltöttünk együtt
59
időt és hiányoztál.
- Akkor nem azért jöttél, hogy szakíts velem?
- Szakítani? – kérdezte Norman összezavarodva. – Persze hogy nem! Csak el
akartalak hívni vacsorázni ma estére.
- Ó… - mondta Hannah kicsit meglepetten.
- Szóval eljössz?
- Igen… Elmegyek.
- Remek! – pattant fel Norman majd berakta a kávéscsészéjét a mosogatóba. –
Hétkor felveszlek és kimegyünk a Pavilonba, ha az megfelel neked.
- Nekem tökéletes. – Hannah közben elkékeztette magát, hogy hívja fel Sally-t még
délután és figyelmeztesse, hogy Norman-nek azt mondta a Kávés Kehely receptje
igen bonyolult.
- Most jobb, ha megyek. Tíz perc múlva jön egy betegem. Akkor látjuk egymást este,
Hannah.

Miután Norman elment, Hannah még ott ült egy darabig a széken és próbálta az
összes új információt feldolgozni, amit megtudott. Mind Norman mind Mike
randizgatott Bev dokival. Norman egyenesen a szemébe mondta, hogy szívesebben
lenne vele, de vajon ez tényleg az igazság volt? Ha ő abbahagyná a Mike-kal való
randizást, vajon Norman is abbahagyná Bev-vel a dogokat? És vajon ő tényleg ezt
akarná a két férfitól?
- Hannah?
Hannah meglepetten nézet fel, amikor Lisa besétált a lengőajtón. – Igen?
- Knudson nagyi hívott. Azt szeretné tudni, mikor szállítod ki neki a sütiket a ma
délutáni összejövetelére.
- Mond neki, hogy már indulok is. – mondta Hannah felpattanva, majd felkapva
kabátját. A hótaposóval nem foglalkozott, mivel mindennap le szokták takarítani a
parókia előtti járdát, meg amúgy is hátul, pont a konyhába vezető ajtónál fog
leparkolni. Felvette a sütis dobozt a pultról, felkapta a táskáját és már sietett is ki az
ajtón.

60
 Narancsos / Citromos Puffancs
Nem kell előmelegíteni a sütőt, ennek a tésztának állnia kell pár órát.

Hozzávalók a sütihez:
- 150g sütőcukor (a sima kristálycukor is jó csak kisebb szeműre kell darálni)
- 1 bögre puhított sós vaj (225g)
- 1 tojássárgája (kicsit felverni)
- 2 teáskanál narancs vagy citrom gyümölcslé (vagy gyümölcslikőr)
- fél teáskanál reszelt narancs vagy cirom héj (meg kell próbálni csak a színes részt
reszelni, mivel a fehér rész elég keserű)
- 2 és ¼ bögre liszt (250g)

Hozzávalók a töltelékhez:
- 1/3 bögre puhított sós vaj (75g)
- 4 és fél bögre porcukor (500g)
- 4 evőkanál tej (1/4 bögre) (60ml)
- 1 és fél teáskanál narancs vagy citrom gyümölcslé (vagy gyümölcslikőr)

Elkészítés:
A sütemények elkészítéséhez először fel kell verni a cukrot és a sós vajat, amíg
könnyű habszerű nem lesz. (Lehet kézzel vagy géppel is) Utána hozzá kell adni a
tojássárgáját, a gyümölcslevet vagy likőrt és a reszelt héjat. Ezt mind úgy össze kell
dolgozni, hogy a héjból mindenhová jusson.
Mérd ki a lisztet és folyamatos keverés mellet add hozzá az eddigi keverékhez.
Ha ez kész a tésztát meg kell felezni és golyókat kell formázni belőle, majd a 2 golyót
be kell csomagolni műanyag fóliába és mehet be a hűtőbe minimum 1 órára.
Mikor készen állsz a sütéshez melegítsd elő a sütőt 180C fokon.
Egy lisztezett deszkán nyújtsd ki a tésztát körülbelül 3 és fél mm vastagságúra.
Használj egy kör alakú sütiformát vagy egy poharat és készíts tészta köröket.

Alternatív megoldás:
Ha valaki nem szeret nyújtani, az megvárhatja, amíg a tészta szobahőmérsékletű
nem lesz, majd teáskanállal kis golyókat tud formázni majd azokat egy
(zsírozott/lisztezett vagy befújt) sütőlapra helyezve (ne többet mint 12) ki lehet
lapítani egy spatula vagy pohár segítségével ugyanúgy 3 és fél mm vastagságúra.

61
Ha készen vannak a süti körök, tedd be őket a sütőbe 8-10 percre, amíg egy aranyos
színt nem vesznek fel. Ha kész vedd ki és hagyd őket kihűlni.

A töltelék elkészítéséhez verd fel a vajat, amíg az puha és habos nem lesz majd mérd
ki a porcukrot és tedd egy másik tálba. A porcukor felét keverd a vajhoz majd a tej
felével is tedd ugyanezt. Add hozzá a gyümölcslevet vagy a likőr és azt is jól dolgozd
bele. Ezután jöhet a másik fele a porcukornak, majd a tejnek, de VIGYÁZZ! Lehet,
hogy nem kell felhasználni az összes tejet. Addig kell adagolni a tejet, amíg a massza
el nem éri a kívánt összefüggő állagot.
Nem kell aggódni ha a krémed túl híg lesz, csak adj hozzá még porcukrot ha pedig túl
sűrű addig kell a tejet önteni bele amíg pont jó nem lesz.

Ha a sütik kihűltek teljesen és a töltelék krém is kész fordítsd az egyik sütit úgy, hogy
az alja nézzen felfelé, kend rá a krémet majd egy másik sütit fordítva úgy hogy az alja
nézzen a töltelék felé tedd rá, így tudsz kis szendvicseket csinálni belőle.

Adag: 24 darab 5 cm-es narancsos vagy citromos puffancs vagy 12 7 és fél cm-es
puffancs.

62
9. Fejezet
Mikor Hannah kinyitotta a plébánia konyhájának ajtaját, ott találta Knudson nagyit
aki éppen a tűzhely felett egy nagy fazék levest kevergetett.
- Csodálatos illata van. – mondta Hannah amint belépett a gőzölgő melegbe és már
vette is le a kabátját. – Az egy igazi házi csirkeleves akar lenni?
- Igen és nem.
- Ezt hogy érted?
- Az egyetlen házi ebben a levesben a csirke. Ezt a receptet még évekkel ezelőtt
kaptam a menyemtől Janelle-től. Ügyvédként dolgozott és nem sok ideje volt főzni.
Ülj le az asztalhoz és mindjárt adok neked egy tállal, hogy megkóstolhasd.
Hannah gyomra kordúlt egyet amikor Knudson nagyi kimerte a levest és letette elé a
gőzölgő tányért. Mennyei illata volt.
- Még elég forró, úgyhogy jobb, ha előbb megfújod.
Hannah pontosan követte az utasításokat, de nagyon nehéz volt várni, ha valami
olyan finoman illatozott, mint Janelle csikre levese. Kierőltetett magából pár fújást
de aztán az éhség átvette a hatalmat.
A leves még meleg volt, de nem annyira hogy ne tudta volna élvezni az ízeket.
Tökéletes volt és érezte, hogy meg kell szereznie a receptjét. – Tejföl? – kérdezte
már vissza is merítve kanalát.
- Igen, a legvégén kell beletenni. Én a tiédbe azután tettem, hogy kiraktam a
tányérba.
- Fantasztikus. Nekem adod a receptet, ha megígérem hogy neked adom az
elsőszülöttem?
Knudson nagyi elnevette magát. – Az csak az Ótestamentumban szokás.
Megkaphatod a receptet, de az ígéret szükségtelen. Amint befejezted a levest
átmásolom neked.
- Köszönöm. – mondta Hannah majd rekordgyorsasággal meg is ette azt.
- Még egy kicsit?
- Nem köszönöm. Nagyon jólesett, de hagynom kell helyet a vacsorának is. Norman
elvisz este a Tóparti Pavilonba.
- Akkor átmennél a templomba és szólnál Matthew-nak hogy kész az ebédje?
Megpróbáltam telefonon utolérni, de nem vette föl.
- Biztos hogy ott van?
- Hát persze. Mielőtt elmentem lefeküdni tegnap este beszéltünk és azt mondta
korán fel fog kelni, hogy meg tudja írni a szentbeszédét a prédikációhoz. Tényleg
nagyon korám felkelhetett, mivel én fél hétkor sétáltam el az ajtaja előtt és már nem
63
volt bent. – Knudson nagyi arcán megjelent egy kis mosoly. – Ebben az egyben nem
sokat változott a középiskola óta, még mindig rendesen beágyaz maga után. Azt is
észrevettem, hogy egy nagy szeletet is elvitt az én Ördögi Csábítás tortámból
reggelire.
Be volt ágyazva. Villant fel Hannah agyában egy gondolat. Knudson nagyi azt
feltételezi, hogy biztosan reggel ágyazott be, de mi van akkor, ha le se feküdt előző
este? Mi van, ha elment valahová és még nem jött vissza?
- Szerinted előfordulhat, hogy kiment a gyülekezet egyik beteg tagjához vagy
ilyesmi?
- Nem hiszem. Matthew igen előrelátó. Biztos hagyott volna nekem egy üzenetet.
Ráadásul nem hiszem, hogy magával vitte volna Jacob-ot valahová a templom
irodáján kívül.
- Tehát Jacob nincs itt. – vonta le Hannah az egyértelmű következtetést.
- Igen. Matthew igazán megszerette őt. Mindig hangosan szokta felolvasni neki a
prédikációit hátha megtanul pár Bibliai verset.
- És sikerült?
- Csak egyet. Ha Matthew nincs az irodában, akkor a templom valamelyik másik
részében lehet. Említette, hogy ki kéne cserélni egy kiégett izzót az egyik felakasztott
lámpában. Vagy lehet, hogy a kazánt próbálja megcsinálni, még Bob mutatta meg
neki hogy kell mielőtt elment.
- Ne aggódj, majd csak megtalálom. – ígérte Hannah majd felállt és berakta a
leveses tányért a mosogatóba. – Csak ne felejtsd el lemásolni nekem azt a receptet.
Tényleg nagyszerű ez a leves.
Egyáltalán nem volt semmi ijesztő a templomban ezen a délutánon. Hannah
becsukta maga mögött a konyhaajtót, átszelte a hátsó teraszt majd rálépett az útra,
ami a parókiától egészen a templom oldalsó ajtajáig vezetett. De ha semmi ijesztő
nem volt a templomban vajon miért vert a szíve egyre hevesebben, ahogy közelebb
és közelebb ért?
Hannah kikerülte a jégtócsát az úton majd zsebre tette a kezét. Napsütéses téli nap
volt, és ahogy egyre közeledett az ajtóhoz, megpróbálta meggyőzni magát, hogy
rengeteg elfogadható oka lehet annak, hogy Matthew tiszteletes nem válaszol a
telefonhívásokra. Lehet, hogy valami olyan helyen van ahol nem hallja, mint például
a mosdó vagy a bejáratnál, mert éppen a havat takarítja. De az is lehet, hogy a
templom hátsó részében lévő raktárhelyiségben keres valamit. Persze az is
előfordulhat, hogy Knudson nagyi véletlenül rossz számot tárcsázott és a többi és a
többi. Csak azért mert Matthew tiszteletes nem adott magáról életjelet még nem azt
jelenti, hogy valami baj van.
De Hannah megérzése az ellenkezősét súgta. Tényleg lehet hogy valami történt. Mi
64
van ha Matthew leesett egy létráról miközben az izzót cserélte ki azokban a nehéz
színes üveg lámpákban, amik a templom boltíves mennyezetéről lógnak? Vagy mi a
helyzet azzal a nagy kazánnal? Bob tiszteletes már szinte profi volt azokkal a
huzalokkal, de mi van ha Matthew tiszteletes is megpróbálkozott vele, de áramütés
érte közben?
Mindezek persze csak feltételezések voltak. Hannah felnevetett egy kicsit az ő már
túl élénk fantáziáján. Butaság volt felsorolni mindazt a lehetséges balesetet, ami
megtörténhetett szegény helyettes tiszteletessel.
Hannah odaért és kinyitotta a templom oldalajtaját azzal a kulccsal, amit Knudson
nagyi adott neki. A biztonság kedvéért mégegyszer elmondta magának, hogy nincs
miért aggódnia, minden a legnagyobb rendben lesz. Matthew tiszteletes majd
biztosan üdvözli őt amint belép az irodába és együtt szépen visszasétálnak a
parókiára.
Egy állott levegő hullám csapta meg őt amint belépett. A haldokló virágok és a régi
kazánból származó fáradt olaj szagának keveréke volt ez. Bár a belső ajtó, ami egy
ablak nélküli helységbe vezetett nyitva volt, csak a templomfalat díszítő
ólomüvegablakokon hatolt át egy kis fény. Hannah próbálta kitapogatni a
villanykapcsolót, de sehol sem találta. Azon tépelődött vajon nyitva hagyja-e a
bejárati ajtót, hogy legyen egy kis fény és friss levegő, de akkor eszébe jutott az a
hatalmas fűtésszámla, amit a templom minden télen előállított. Rekord hideg
jellemezte a mostani Februárt, az ő szeme meg majdcsak hozzászokik a homályos
fényhez. Eltelt pár pillanat mire végül csak látott annyira, hogy tudjon közlekedni a
zsúfolt szobában. Egy fiókos szekrény állt a fal mellett, benne egy csillogó fehér
vászonnal, amit az ostyaadás közben szoktak használni. A szekrény tetején volt egy
nagy kerek ezüstálca amit Hannah szomszédjai Marguerite és Clara Hollenbeck
fényesített tökélyre. A tálcán apró kerek bemélyedések voltak a kis kerek
üvegpoharaknak, amiket a bor kitöltéséhez szoktak használni. Egy másik kisebb
ezüst tálca pedig arra várt, hogy megtöltsék az ostyákkal.
Elkerülve néhány dobozt, amik felbukkantak útközben, Hannah egész jól haladt a
kapualj felé majd belépett a templom főhajónak nevezett részébe. Na így már sokkal
jobb volt! Csodálatos látványt nyújtott, ahogy a napfény áthatolt a színes
ólomüvegablakokon és megvilágította az egész templomot.
- Matthew tiszteletes? – szólította meg Hannah majd várt, de senki nem válaszolt.
Hannah végigfuttatta a szemét a tölgyfapadsorokon, de csak az apró porszemeket
látta, ahogy táncolnak a színes napsugarakban.
Hannah várt még egy-két percet hátha Matthew tiszteletes hallotta és épp most tart
idefelé a templom egyik másik részéből, de sehonnan sem hallott sietős lépéseket.
Miután úgy gondolta eleget várt, elindult a középső szőnyegezett folyosón, amit a
65
templom mindkét oldalán íves színes üvegablakok kereteztek és egyenesen az iroda
felé vette az irányt. Az iroda pont a lépcsővel volt szemben, ami a karzathoz vezetett
fel. Ott foglalt helyet az énekkar és amiről Hannah tudta, hogy Bob tiszteletes éppen
nemrég újíttatott föl. Mivel az ajtó csukva volt Hannah tétovázott egy kicsit. Mi van
ha Matthew tiszteletes éppen mélyen imádkozik vagy meditál? Nem lenne baj őt
megzavarni valami olyan ostoba földi dolog miatt min az ebéd? Na persze Knudson
nagyi házi csirke levesét nemigen lehetne földinek nevezni, inkább mennyeinek.
- Matthew tiszteletes?! – szólt megint Hannah majd óvatosan bekopogott az ajtón. –
Odabent van?
Nem kapott választ. Érezte, ahogy a szívverése egyre gyorsul és egy gombóc
keletkezik a torkában. Ez nagyon nem volt jó így. Legszívesebben fülét farkát
behúzva rohant volna az ellenkező irányba. De mi van ha Matthew tiszteletes épp
odabent van csak megsérült valahogy? Vagy ha megbetegedett? Vagy ha meg… de
arra nem is akart gondolni!
Még kétszer elismételte a nevét majd remegő újjakkal megfogta a kilincset. Minden
lélekjelenlétére szüksége volt, hogy résnyire kinyissa az ajtót, legalább annyira hogy
az asztal szélét láthassa. Aztán még egy kicsit és aztán…

Az első dolog, amit meglátott az Knudson nagyi Ördögi csábítás tortájának egyik
szelete volt az asztal előtti szőnyegen. Volt ott egy tányér is, egyértelműen
odadobva. Hannah egy pillanatig csak bámulta a tortadarabot. Knudson nagyi
nyálcsorgató tölteléke bele volt kenve a tört fehér szőnyeg szálaiba és Hannah csak
remélni tudta, hogy nem fog foltot hagyni. De mikor meglátta mi van az asztal
mögött rögtön megfeledkezett erről az apró problémáról.
Hannah csak állt mozdulatlanul, ledöbbenve a látványtól. Matthew tiszteletes ott ült
a székében, valószínűleg a következő szentbeszédén dolgozott a vasárnapi misére,
mivel minden szét volt terítve előtte az asztalon. A feje a papírokon nyugodott, de ő
nem aludt. Valami volt körülötte a papírokon és az asztalon is. Az a valami vér volt.
Rengeteg vér. Sokkal több, mint amire Hannah valaha is gondolt, hogy elférhet egy
emberi testben.
- Matthew tiszteletes? – kérdezte újra nagyon halkan. Nem remélte hogy választ kap
és nem is kapott. Matthew tiszteletes halott volt.

66
10. fejezet
Hannah végtelennek tűnő percekig állt ott, bámulva a hátborzongató látványt.
Valószínűleg még egy ideig ott állt volna sokkos mozdulatlanságban, ha nem szólal
meg egy hang a könyvespolc felől.
- Halállal fizet, ki vétkezik. – szólt a hang amitől Hannah hirtelen hátrafordult és
felnézett a könyvespolc tetejére. Majdnem hisztérikus nevetés fogta el attól amit ott
látott. Jacob volt az, a seregély. Ott ült a kalitkájában a könyvespolc tetején. Csak
nézte őt azokkal a kis szemekkel majd rikácsolt egyet amitől Hannah felugrott
ijedtében. – Halállal fizet, ki vétkezik. – mondta megint Matthew tiszteletes hangját
utánozva. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon és Hannah már majdnem
felvette, de végül megállította a kezét. Csak miután elvett egy zsebkendőt a
tiszteletes asztaláról vette fel óvatosan a kagylót, nehogy eltüntessen bármilyen
létező ujjlenyomatot.
- Haló? – mondta Hannah remélve nem remeg nagyon a hangja.
- Hannah! – Knudson nagyi hangja hallatszott a vonalban. – Megtaláltad Matthew-
t?
- Igen, meg. – mondta leküzdve a késztetést, hogy hátrapillantson a tiszteletesre.
- Átjön ebédelni?
- Hát… nem…hiszem. – állt meg Hannah azon gondolkozva, hogy mondja el Knudson
nagyinak hogy a kedvenc vendége és az unokáját helyettesítő tiszteletes meghalt.
Biztosan nem telefonon keresztül kéne ezt elintézni, nem lenne tisztességes vele
szemben.
- Nem jön át?!
- Hát most biztosan nem. Ő nem… - állt meg a mondat közepén Hannah. Most mégis
mit mondjon? Nem akart hazudni Knudson nagyinak, de nem is akarta elmondani
neki a rossz hírt a telefonon keresztül.
- Ő mi nem? – kérdezte Knudson nagyi.
- Ő jelenleg nem… éhes. – bökte ki Hannah az első kifogást, ami az eszébe jutott. –
Tedd kis lángra a levest, Knudson nagyi, én még itt maradok egy kicsit Matthew
tiszteletessel, de nemsokára indulok.
- Hát jó Hannah. – kuncogott egy kicsit Knudson nagyi. – Biztosan túl sok tortát evett
reggelire, elég nagy szeletet vitt el. Tényleg nagyon szereti a tortámat.
- Azt látom. – nézett le Hannah a maradék szétkent tortaszeletre. Nem hagyhatja,
hogy Knudson nagyi idejöjjön és meglássa ezt a borzalmat. – Csak ülj le és én tíz
percen belül ott leszek. Így jó lesz?
- Hát persze kedvesem, úgyis még fel kell öltöznöm a Biblia tanulócsoportom
67
órájára. Nyugodtan engedd be magad ha visszaértél, és egyél még egy kis levest.

68
11. fejezet
Ne, ne hívd fel őket! – Nézett csúnyán Mike-re Knusdon nagyi. – Nem hagyom, hogy
bármi is elrontsa a nászútjukat.
Hannah csodálattal nézett idős barátnőjére. Knusdon nagyit megrendítette a rossz
hír, amit Mike épp az imént közölt vele, de a hangja keményen csengett.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Clara Hollenbeck. A Hollenbeck nővérek, Clara és
Marguerite épp nemrég érkeztek meg a Biblia órára egy kicsit korábban, hogy
segíthessenek Knudson nagyinak előkészíteni a frissítőket.
- Bob tiszteletes azonnal indulna haza, amint meghallaná a hírt. – mondta
Marguerite. - Nem akarná, hogy ilyen helyzetben egyedül kelljen lenned.
- Nem vagyok egyedül. – mondta, majd szünetet tartott és Hannah azt találgatta
vajon eljötte-e az ideje egy hit megerősítő beszédnek. – Itt vagy nekem te, Clara. –
kinyúlt, hogy megpaskolja Clara kézfejét majd ugyanezt végrehajtotta Marguerite
kezével is. – És te is, Marguerite.
Mindkét nővér büszkén feszített amiért Knudson nagyi barátjának mondhatták
magukat. – De nem lesz Bob tiszteletes mérges ránk, hogy nem szóltunk neki? –
vetett fel egy másik lehetőséget Clara.
- Nem látom, mi oka lenne rá. Úgyse tudna most rögtön repülőre pattanni és
iderepülni. Jelenleg egy hajón van, ami Hawaii felé tart, és csak három nap múlva
fog megérkezni. Nem gondolod, hogy szégyen és gyalázat lenne, ha amint
kikötnének, már mehetnének is a repülőtérre, hogy hazajöjjenek?
Clara majd Marguerite is helyeslően bólintott a kérdésre. – Igazad van Knudson
nagyi. – mondta Marguerite és Hannah észrevette, hogy az általában visszafogott
hangon beszélő nőre is ráragadt valami Knudson nagyi határozottságából. – Ha mind
összetartunk, majd csak átvészeljük a dolgokat addig, amíg a nevelde ki nem küld
egy másik lelkészt. Addig is szerintem a bátyánk lelkésze, Collins tiszteletes Grey
Eagle-ből beleegyezne, hogy segítsen néhány egyházi feladatban.
- Hank Collins egy igazán kedves fiatalember. – értett egyet Knudson nagyi. – Biztos
vagyok benne, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni. És ott van még Tom
Sherman is Little Falls-ból. Bob egyszer kisegítette mikor nyaralni ment.
Mike megköszörülte a torkát, minél fogva mindenki felé fordult.
- Elnézést hölgyeim, de fel kell tennem néhány kérdést Knusdon nagyinak. - mondta.
- Természetesen fiam. – mondta majd odafordult Clara-hoz és Marguerite-hez. –
Titeket bízlak meg a Bibliai tanulócsoport vezetésével. Mikor a többi hölgy
megérkezik, vezessétek őket a nappaliba és mondjátok, meg hogy volt egy kis
baleset a templomban majd kérdezzétek ki őket, nem e tudnak valakit, aki tudna
69
segíteni a templom dolgaiban amíg a nevelde nem küld Bob helyére valaki mást. Ha
leírjátok a neveket nekem egy listára, miután én is csatlakoztam hozzátok, majd
telefonálunk párat. Én majd felteszem a kávét, hogy az is készen álljon, Hannah
pedig hozott egy doboz… mik is ezek?
- Ragacsos Roppanós. Lois Thielen receptje alapján.
- Én azokat már kóstoltam, nagyon finomak. – mondta Clara majd Knudson nagyira
nézett. – Hozhatunk ide is kávét és egy tányérnyit belőle, ha szeretnéd.
Knudson nagyi bólintott. – Az remek lenne, köszönöm Clara. Ti lányok mindig olyan
figyelmesek vagytok.
Miután Clara és Marguerite kiment Hannah odafordult Mike-hoz. – Akarod, hogy
kimenjek, hogy négyszemközt tudj beszélni Knudson nagyival?
- Felőlem maradhatsz, engem nem zavarsz.
- Engem sem. – tette hozzá Knudson nagyi. – Mellesleg így el is mondhatod Mike-
nak amit te és Andrea tudtatok meg Matthew-ról. – Knudson nagyi odafordult Mike-
hoz majd folytatta. – Hiányoltunk téged a vasárnapi miséről Mike. Ha ott lettél
volna, találkozhattál volna Matthew-val személyesen is.
Mike láthatóan meghunyászkodó arckifejezést vett fel és Hannah már ismerte
annyira, hogy tudja most vasárnap biztosan megtalálható lesz a misén.
- Mikor láttad utoljára Walters tiszteletest? – kérdezte.
- Tegnap este 9 körül, mielőtt elmentem lefeküdni. Jó éjt kívántam neki és akkor
mondta, hogy valószínűleg korán fel fog kelni és átmegy az irodába, hogy tudjon
dolgozni a szentbeszédén.
Hannah-t kirázta egy kicsit a hideg mikor eszébe jutott az a sok vér szétterülve a
papírokon. Azon gondolkodott vajon be tudta-e fejezni a beszédét, na meg hogy
számít-e ez már valamit is.
- Tudsz róla hogy Matthew tiszteletesnek lehettek-e ellenségei? – Mike feltette
második kérdését.
- Nem tudok egyről sem. Kivéve… - állt meg Knudson nagyi majd a gondolataiba
merült. – Meglehet, hogy volt egy kis ellenérzés benne az unokatestvére, Paul iránt.
Vagy fordítva. Bár szerintem már évek óta nem látták egymást. Mikor itt éltek
velem, amíg a szüleik misszionáriusként dolgoztak, Matthew és Paul elég közel
került egymáshoz. Az itt tartózkodásuk vége felé Paul belekeveredett pár bajba, de
azt hittük az csak holmi féltékenység miatt volt, mivel akkoriban Matthew-nak volt
egy barátnője és minden idejét vele töltötte.
- Miféle baj?
- Csak kisebb csínytevések. Feltört néhány szekrényt az iskolában és emléktárgyat
gyűjtött, kisebb értéktelen dolgokat. Az akkori igazgató úgy gondolta csak fel akarta
hívni magára a figyelmet de Matthew úgy gondolta ez valami rosszabbnak a kezdete
70
volt. Azt mondta Paul valamilyen bűnt követett el és börtönbe került Iowa-ba.
Matthew nem tudott meg semmi pontosat mivel Paul szülei nem akartak róla
beszélni, de szerinte valami rosszul elsült rablótámadás lehetett.
- Ismered Paul szüleit?
- Ismertem. Nem nagyon, de karácsonykor képeslapot küldtünk egymásnak és
mindig kaptam valamit tőlük születésnapomra. Már mindketten meghaltak. Paul
édesanyja hat éve halt meg, az apja pedig tavaly.
Hannah észrevette, ahogy Mike szája körül megrándultak az izmok. Csalódott volt,
hogy nem tudja kikérdezni Paul szüleit. – Tehát mikor látta utoljára Matthew az
unokatestvérét?
- Nem vagyok benne biztos, de a húszas éveiben talán. Tudom, hogy megpróbálta
vele felvenni a kapcsolatot miután kijött a börtönből, de a magánnyomozó, akit
felbérelt nem talált semmit.
- Miért akarta vele felvenni a kapcsolatot?
- Hogy megmondja neki az anyja rákban haldoklik. Matthew azt mondta ezzel
tartozik neki. Úgy gondolta Paul biztos látni akarja az anyját vagy levelet írni vagy
ilyesmi, de végül nem tudott szólni neki.
Mike leírt pár jegyzetet a noteszébe. – Rendben. Mi van azóta, hogy Matthew Lake
Éden-be jött? Volt valamilyen összetűzése a helyi lakosokkal? Veszekedés?
Nézeteltérés? Esetleg valami régi sérelem még abból az időből, amikor mind a két fiú
itt lakott?
- Semmi ilyesmi nem jut az eszembe. Matthew igen szeretetreméltó ember volt.
Mindenkit kedvelt és akik találkoztak vele azok is őt. – Knudson nagyi abbahagyta a
beszédet amikor Marguerite bejött a tálcával. – Jaj, köszönöm Marguerite, tedd csak
le oda, majd Hannah tölt nekünk, nemigaz drágám?
- De, persze. – mondta Hannah, majd finoman felemelte a porceláncsészéket és
öntött a kávéból majd körbeadta a süteményes tányért.
Miután elfogyasztották a kávéjukat kijelentve, hogy jó majd megették a sütiket amit
kiválónak találtak, Knudson nagyi odafordult Hannah-hoz.
- Meséld el Mike-nak, hogy mit találtatok mikor felhívtátok a papneveldét, hogy
információkat gyűjtsetek nekem Matthew-ról.
Mike felhúzta a szemöldökét. – Te lenyomoztad Matthew tiszteletest?
- Le én. – majd elmesélte mindazt, amit kiderítettek az erőszakos bűncselekmény
áldozatául esett szerencsétlen tiszteletesről.

Miért nem mész haza? – kérdezte Lisa miután Hannah már harmadjára felejtett
elédesített szárított áfonyát tenni a keksz tésztájába. – Az agyad most nem a sütés
71
körül forog és meg egyedül is be tudom fejezni ezeket. Haza tudsz vezetni vagy
hívjam fel Herb-öt hogy vigyen haza?
- Jól vagyok. – mondta Hannah annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt a helyzet
magaslatán. Még mindig rosszul érezte magát Matthew tiszteletes halott látványától
de ez nem akadályozta volna meg abban hogy rálépjen a pedáléra, használja a féket,
vagy elvezesse sütis teherautóját a lakásáig.
Lisa észrevette Hannah arcán átfutó érzelmek játékát és aggódva összeráncolta
szemöldökét. – Mi az? Nagyon szomorúnak tűnsz?
- Butaság. – mondta Hannah – Én csak antropomorfizálok.
- Felruházol élettelen tárgyakat vagy élőlényeket olyan emberi jellemzőkkel,
amelyekre egyébként nem lennének képesek?
- Igen, Jacob-on gondolkodom.
Lisa egy pillanatig elveszettnek tűnt majd megkérdezte. – Ki az a Jacob?
- Pete Nunke hegyi seregélye. A parókián szállásolták el, amíg Pete fel nem épül a
hátműtétéből.
- De Jacob jól van, nem? A gyilkos őt nem…
- Nem, ő jól van. – szakította félbe Lisa gondolatmenetét, hogy megnyugtassa. – De
Jacob ott volt a kalitkájában, a templom irodájában mikor Matthew tiszteletest
megölték. Látnia kellett mindent.
Lisát kirázta a hideg. – Ez borzasztó! De azt mondják a seregélyek nagyon okos
madarak, lehet hogy be tudná azonosítani a gyilkost.
- Ja, egy rossz krimisorozatban, a tévében.
- Igazad van. – nevetett Lisa. – Gondolom Jacob szerencsés hogy madár. Ugyan
mégis mit mondana, ha a tanuk padjára szólítanák? Polly szereti sütit?
Most Hannah-án volt a sor hogy kirázza a hideg, és ezt még Lisa is észrevette.
- Most meg mi a baj? – kérdezte Lisa.
- Csak eszembe jutott mi történt rögtön azután, hogy megtaláltam Matthew
tiszteletes holtestét.
- És mi?
- Ott álltam, éppen Matthew testet bámulva mikor megszólalt és azt mondta
„Halállal fizet, ki vétkezik.”
- Ő mondta? Úgy érted hallottad a hangját?
- Igen.
- Akkor mégsem volt halott?
- Jaj, dehogynem. Csak rá kellett néznem és tudtam. De a hangja a hátam mögül jött
és egy pillanatig azt hittem valami természetfelettivel van dolgom.
- Mint egy nyugtalan lélek, akivel sok rosszat tettek és közben meghalt?
- Pontosan. De aztán megfordultam és ott találtam Jacob-ot a kalitkájában és
72
rájöttem, valószínűleg megtanulta utánozni Matthew tiszteletes hangját. Tudtam,
hogy folyamatosan tanítgatnak neki Bibliai verseket és hogy egyet meg is tanult, és
hát valószínűleg pont ez volt az amit Matthew tiszteletes tanított neki.
Lisát újra kirázta a hideg. – Vagy talán… lehet, hogy akkor tanulta meg amikor
Matthew tiszteletes a gyilkosának mondta el.
- Na, ez most már tényleg eléggé hátborzongató.
- Tudom. Használhatom holnap a mesedélutánon?
Hannah felnevetett. Lisa nagyon szerette elmondani a maga stílusában annak
történetét, hogy hogyan találta meg Hannah a legfrissebb gyilkosság áldozatait, amit
a vásárlóik már alig vártak minden alkalommal. Mire Lisa befejezte az egyszemélyes
műsorát, merthogy műsor volt az a javából, Hannah fel sem ismerte magát a
történetben.
- Na, használhatom? – kérlelte őt Lisa.
- Felőlem. – mondta. – Akarod, hogy elmeséljem hogyan találtam meg a testet?
Vagy jobban szeretnéd a magad verzióját előadni?
- Mond. – válaszolta gyorsan Lisa majd elszaladt egy noteszért amit Hannah a
szekrényben tartott és már tollal és két bögre kávéval a kezében érkezett vissza a
pulthoz. – Készen állok. – mondta kinyitva a jegyzetfüzetet és beélesítve tollát. – És
tűz!
- Ne mond, hogy tűz.
- Miért, lelőtték? – nézett Lisa rémülten mikor Hannah bólintott egyet. – Jaj istenem,
ez szörnyű! Lehet jobb lett volna, ha megverik, megfojtják vagy valami más.
- Miért? – kérdezte Hannah összezavarodva Lisa gondolatmenetén.
- A sportlövészet megint kereszttűzbe fog kerülni, ha megtudják hogy Matthew
tiszteletest lelőtték. A politikusok már így is be akarják tiltani a fegyverhasználatot,
legközelebb meg már a kések, kalapácsok és a párnák is illegálisnak lesznek
kikiáltva.
- Sajnálom Lisa. – érzett együtt vele Hannah mivel tudta, hogy Lisa és Herb nagyon
szeretik a sportlövészetet.
- Hát én is. Herb és én nagyon szeretjük az agyaggalamb lövészetet, azt mondja,
nekem már nagyon jó megy. Aztán néha még vadnyugati szerelésbe is be szoktunk
öltözni mikor cowboy lövészetre megyünk. Ha betiltják a fegyvereinket, megehetünk
helyette…. mehetünk…bowlingozni!
Hannah nagyon közel állt, hogy elnevesse magát, de végül csak sikerült visszafogni
azt. Lisa úgy köpte ki a bowling szót, mint Hannah és a testvérei régen az udvarukon
a dinnyemag köpő versenyeiken. – Csak óvatosan Lisa. Alice Vogel nem szívesen
hallaná, hogy így beszélsz és ő az egyik legjobb vevőnk.
- Igazad van. – hunyászkodott meg egy kicsit Lisa. Nincs semmi baj a bowlinggal,
73
sokan szeretnek tekézni. Alice pedig remek munkát végez a csapat irányításában
lent Ally Tekebárjában. De ezerszer jobban szeretek lőni, mint tekézni. Csak gondolj
bele Hannah, egy tekegolyóval is simán meg lehet valakit ölni!
Hannah látta Lisán hogy megint kezdi felizgatni magát, úgyhogy küldött felé egy
megnyugtató mosolyt. – Elég valószínűtlen hogy a közeljövőben betiltanák nálunk
Minnesota-ban a fegyvereket. Vadásznunk kell ahhoz, hogy megakadályozzunk a
szarvasok túlszaporodását, ráadásul az ország minden pontjáról járnak ide az
emberek horgászi meg vadászni. A turista pénz hangosan beszél ám. Serkentik a
városok gazdaságát egész Minnesota területén. Aztán még ott vannak kijjebb a
gazdaságok, a farmereknek is meg kell valahogy védeniük a megélhetésüket a
ragadozók ellen.
- Így van és a farmereknek ráadásul néha még mérföldeket is menniük kell a
legközelebbi szomszédig, ez nagyon megterhelő, főleg télen. Emlékszel mikor Arnie
Carson elesett és eltörte a bokáját a legutóbbi hóviharban, abban ami még a
telefonvezetékeket is megrongálta?!.
- Emlékszem.
- Arnie még ráállni sem tudott, Sadie pedig nem tudta őt egymaga bevinni.
- Hát ezt megértem. Arnie elég nagydarab fickó, Sadie pedig elég kicsike.
- Ezért ment vissza a házba, fogta Arnie puskáját és háromszor elsütötte egy
hóbuckáról. Ez volt a jel, amit még régebben dolgoztak ki a szomszédokkal együtt. A
puska hangját messzire is jól lehetett hallani és így tudatta másokkal, hogy
segítségre van szüksége.
- Ez nagyon okos.
- Az bizony. És ez azt is bizonyítja, hogy a puskákat másra is lehet használni nem
csak fegyvernek. Remélem igazad lesz a Minnesota-i szavazókkal kapcsolatban
Hannah. Nem akarom elveszíteni azt az új puskát, amit Herb ajándékozott nekem az
esküvőnkön.
- Hát ez egy úgy értelmezése a tűzről pattant menyecskének.
- Igen tudom, mindenki ezzel a viccel jön. – mondta Lisa mosolyogva, majd felvette
tollát. – Na és most mondj egy szépen mindent pontosan attól a ponttól, amikor
Knudson nagyi elküldött téged a templom irodájába hogy összeszedd Matthew
tiszteletest az ebédhez.

74
 Ragacsos Roppanós
Nem kell előmelegíteni a sütőt, ennek a tésztának állnia kell pár órát.

Hozzávalók:
- 1 és ¼ bögre kristálycukor
- 1 teáskanál só
- 1 és ½ teáskanál szódabikarbóna
- 1 és ½ teáskanál reszelt gyömbér
- 1 bögre melasz
- 2 felvert tojás
- 1 bögre olvasztott vaj
- 2 evőkanál forró víz
- 4 bögre zabpehely
- 4 bögre liszt
- 1 és ½ bögre mazsola
- 1 bögre aprított dió
- ½ bögre cukor (díszítéshez)

Elkészítés:
A cukrot beleöntjük egy tálba és alacsony fokozaton elkezdjük keverni, majd
folyamatosan hozzáadjuk először a sót, szódabikarbónát majd a reszelt gyömbért.
Ha ezt jól összedolgoztuk, hozzáadjuk a melaszt és a felvert tojást.
Ha ezek megvannak, fel kell olvasztani a vajat vagy tűzhelyen, vagy a mikróban. Ha
teljesen felolvadt hozzáadjuk a tál tartalmához két evőkanál forró vízzel együtt.
Még mindig alacsony fokozaton keverve bögrénkénti mennyiségben hozzáadjuk a
zabpelyhet és jól összedolgozzuk, majd a lisztel is ugyanezt tesszük.
Ez után jöhetnek a mazsolák és a dió.
Ha minden egyben van, kivesszük a keverőtálat és még utoljára kézzel is jól
összekeverjük. Ez a tészta elég sűrű állagú lesz.
Ha megvan, fóliával letakarva betesszük a hűtőbe és egy órát pihentetjük, így
könnyebb lesz vele dolgozni.

Ezt a sütit három féleképpen lehet megsütni, először a Lois féle verzióval kezdem:

75
Sütés 1 – Tekert
A már lehűlt tésztát kettéosztjuk, az egyik felét visszarakjuk a hűtőbe a másikból egy
nagy gömböt formálunk.
A nyújtódeszkát beszórjuk lisztel, majd a tésztagolyót a közepére helyezve a
tenyerünkkel lelapítjuk. A tészta tetejét is meghintjük egy kis lisztel. A sodrófával fél
centi vastagságura kinyújtjuk, majd egy üvegpohár segítségével köröket szaggatunk
belőle. A tésztaköröket egy kizsírozott sütőlapra tesszük, majd a tetejüket bekenjük
egy kis vízzel és meghintjük cukorral . Ezt betesszük a sütőbe és 190 fokon körülbelül
9-10 percig sütjük, amíg a szélei barnulni nem kezdenek.
Ha kész vedd ki, várj egy kicsit majd tedd egy rácsra hűlni őket.

Sütés 2 – Golyós
Ehhez a verzióhoz nem kell deszka, sodrófa és liszt sem, plusz ezzel az elkészítési
móddal mindkét oldalára kerül cukor nem csak a tetejére.
A már kihűlt tésztából kis szilva nagyságú golyókat formázunk a kezünkkel, majd
azokat beleforgatjuk a cukorba és egy kizsírozott vagy befújt sütőlapra tesszük. Majd
egy spatulával vagy a tenyereddel szét kell lapítani fél centis körökre.
Folytasd addig ezt, amíg van tésztád majd 190 fokon körülbelül 9-10 percre rakd a
sütőbe sülni. Akkor jó, ha már kezdenek barnulni a szélei. Ha kész vedd ki és hagyd
kihűlni, majd tedd őket egy jól lezárható sütis dobozba vagy tárolóba.

Sütés 3 – Vágás
Ez az elkészítés a hűtős megoldás egy kicsit hosszadalmasabb, de nagyon egyszerű.

A kihűlt tésztát két részre osztjuk, és amíg az egyik felével dolgozunk, a másikat
visszatesszük a hűtőbe.
Tépj le egy 46 cm hosszú zsírpapírt, majd fordítsd meg és terítsd ki úgy, hogy ne
tekeredjen vissza. Tedd rá a tésztát és formálj belőle egy rönköt majd ezt a papír
szélére helyezve tekerd fel és hajtsd be a széleket, hogy teljesen befedje a tésztát.
Hagyd pihenni egy estére a hűtőben majd másnap mikor készen állsz a sütésre,
melegítsd elő a sütőt 190 fokra. Amíg várod, hogy a sütőd felmelegedjen kend meg a
sütőlapodat vagy fújd be. Mikor a sütő készen áll vedd ki a tésztát a hűtőből, tekerd
ki, majd egy kés segítségével vágj le egy centis szeleteket. Ha ez kész tedd a
szeleteket cukorba és forgasd meg, hogy mindkét oldalára jusson belőle.
Ez után tedd őket a sütőlapra és 190 fokon középre helyezve süsd 8-10 percig amíg a
szélei barnulni nem kezdenek.
Ha kész, vedd ki őket és egy spatula segítségével távolítsd egy a sütőlapról majd
hagyd kihűlni őket.
76
Adag: 36 darab sütit lehet belőle kihozni, persze ez változó attól függően, hogy
melyik sütési verzióval készíti el az ember őket.

Hannah megjegyzése: A dédnagymamám Elsa Swensen egyik kedvenc módja hogy

puhán tartsa ezeket a sütiket az volt, hogy hámozott citrom vagy narancshéjat tett a
sütis dobozok aljára. A citrusfélék héjának nedvességtartalma puhán tartotta a
sütiket és ha azok néha fel is vettek egy kis citrom vagy narancs aromát még jól is
jött. Ha Minnesotában nem volt szezonja ezeknek a gyümölcsöknek, almadarabokkal
helyettesítette azokat.

77
12. fejezet
- Jól vagy? – kérdezte Norman besétálva Hannah lakásának ajtaján aznap este
hétkor.
- Gondolom. – hezitált Hannah egy kicsit a válasszal. – Miért nem úgy nézek ki?
- Remekül nézel ki! Tudod, hogy ez az egyik kedvencem rajtad.
Hannah elmosolyodott, de körbefordulni már nem volt ereje pedig erre a dicséretre
az lett volna a válasz. Ahhoz még túl lehangoltnak érezte magát. – Szeretem ezt a
szoknya-pulcsi kombinációt. – kezdte magyarázni. – Azért vettem fel hogy…
- Miért? – kérdezte Norman amikor Hannah elhallgatott.
- Hogy egy kicsit felvidítson. Szükségem volt valamire.
- Hát akkor pontosan azt fogom tenni. – ígérte Norman. – Hozom a kabátodat és
már mehetünk is. Hallottam mi történt délután, majd vacsora közben megbeszéljük
és kitalálunk valamit.
Ez senkinél nem ment volna csodaszámba de Hannah pont annak érezte miközben
bedugta a kezét a kabátjába, amit Norman tartott neki és nézte, ahogy a férfi kis hal
formájú macska nasit dobál Mosé-nak hogy elfoglalja magát, amíg távolt lesznek,
majd kikísérte őt az ajtón. Ez volt ez egyik rendkívüli dolog Norman-ben. Mintha
valahogy mindig tudta volna, hogy éppen mire van szüksége. És ez alkalommal az
akár-modell-is-lehetne-oylan-szép Bev doki nem volt része a képletnek. Norman
most itt volt és Hannah azt tervezte, hogy ez még jó sokáig így is fog maradni. Bev
doki valószínűleg most otthon van. Egyedül. Így kell lennie, mivel Mike jelenleg
nyakig benne volt Matthew tiszteletes halálának ügyében, úgyhogy Bev dokinak
tartalékra kellett tennie magát.
- Jó újra mosolyogni látni. – mondta Norman kinyitva neki az utas ajtót.
- Ezt azért van, mert veled vagyok. – mondta Hannah ennyiben hagyva a dolgot. És
így is volt. Hannah mindig jobban érezte magát ha Norman-nel volt. Volt persze egy
másik oka is annak, hogy Hannah jobban érezte magát de nem akarta megosztani
Norman-nel hogy már attól felvidul ha elképzeli Bev dokit otthon egyedül ücsörögni.

- Hannah? Megjöttünk.
Ébresztette fel Hannah-t egy hang a rendkívül kellemes sziesztájából. Egy lágy
gondoskodó hang volt és Hanna egy pillanatra azt hitte édesapja próbálja őt
felébreszteni, mert ideje volt iskolába menni. De nem az apja hangja volt. Norman
volt az. Ő meg épp most aludt be az első randijukon annyi hónap után.
- Jaj, Norman! Annyira sajnálom, nem gondoltam, hogy ilyen fáradt vagyok de…
miért itt parkoltál le? Ez rakodó terület.
- Felhívtam Sally-t és megkérdeztem. Ma nem lesz semmilyen kiszállítás. Nem
78
akartam, hogy egészen a parkolóból kelljen gyalogolnod.
- Köszönöm Norman. – ajándékozta meg őt egy nagy mosollyal Hannah annak
ellenére, hogy a hideg éjszakai levegő már teljesen kiűzte a visszaalvás minden
hívogató gondolatát. Hiába volt olyan közel a kocsi és a vendéglő ajtaja, a dolog
bevált és mire Hannah odaért a vendéglőhöz ő már teljesen éber volt.
Miután felakasztották a kabátjukat és lecserélték a csizmákat a cipőkre, amiket
magukkal hoztak, rögtön az ebédlő felé vették az irányt. Amint beléptek Sally már
üdvözölte is őket.
- Kíváncsi voltam mikorra értek ide. – mondta – Van egy új desszertem ma esti
menün és már csak néhány maradt, akarjátok, hogy félrerakjak párat?
Norman bólogatott. – Az remek lenne? Mi a neve?
- KörTe Pite. Rhanna receptje alapján. Emlékszel rá, ugye Hannah? Ő igazgatta ezt a
helyet az első évünkben.
- Emlékszem. Nagyon szomorú voltál, amikor nyugdíjba ment és elköltözött
Kaliforniába.
- Mi a legjobb a mai kínálatból Sally? – kérdezte Norman. – Hannah-nak szüksége
van egy kis lazításra egy pohár bor és valami kellemes étel segítségével. És hát…
nekem is jól jönne. A bor helyett persze ásványvíz, de ami az ételt illeti, akármit is
hozol, nyugodtan jöhet.
- A lehető legjobb helyre jöttetek. – mondta Sally egy széles mosoly kíséretében. –
Gondoltam, hogy sokaknak jólesne valami forró szíverősítő, amilyen hideg van
odakint. Ezért marhaszegy szeleteket csináltam zöldségágyon.
- Pont amire szükségem van! – vágta rá Hannah gyorsan.
- Nekem is. – ismételte egyetértőn Norman.
- Remek! Ti csak pihenjetek és hagyjatok rám mindent mást. – Sally odafordult, hogy
megpaskolja Hannah vállát. – Meghagytam nektek az egyik külön fülkét, így senki
sem fog zaklatni téged kérdésekkel.
Hannah nagyon hálás volt. Benne fel sem merült ez de Sally-nek igaza van.
Valószínűleg Lake Éden minden lakosa alig várja hogy meghallgassa a történetet
arról, hogyan találta meg Matthew tiszteletes holttestét. – Köszönöm Sally, ez
igazán figyelmes tőled.
- Megmondom Dot-nak hogy ültessen le titeket és húzza be a függönyt.
Sally intett és Dot Larson, Sally főpincérnője felvezette őket az ebédlő emeleti
részére és leültette őket az utolsó fülkébe.
- Hogy van a kicsi Dot? – tette fel Hannah a kérdést még mielőtt Dot elhúzhatta
volna a függönyt.
- Úgy nő, mint a bolondgomba. Csak egy sebességet ismer és az a teljes gáz. Ha
nagyobb házunk lenne anya valószínűleg nem is bírna lépést tartani vele.
79
- Anyukád vigyáz rá, amíg te itt dolgozol? – kérdezte Norman.
- Igen, remekül működik a dolog. Öttől tízig tart a műszakom hét közben, ő pedig
átjön fél ötkor. Megcsinálja a vacsorát Jimmy-nek mire fél hatra hazaér, majd
megeteti Jamie-t, ágyba rakja és még időben hazaér, hogy meg tudja nézni a
kedvenc sorozatát. Az, hogy gondoskodik Jamie-ről legalább lefoglalja, most hogy
apa elment.
- Sajnálom, hogy édesapád meghalt. – mondta Norman gyorsan.
- Jaj, ő nem halt meg! – kacagott fel Dot. – Csak a téli szezont Alaszkában tölti a
kutyákkal. Anya általában vele megy, de nem sok dolga akad, amíg apa kint van.
Szerintem még örült is hogy a Jamie-re való felvigyázást kifogásként tudta használni,
hogy ebben az évben ne kelljen mennie.
Miután Dot elment, hogy hozza az italaikat, Hannah azzal szórakoztatta magát, hogy
kikukucskált a többi vendéget szemmel tartani. – Howie és Kitty Levine épp most
sétált be. – jelentette Norman-nek. – Ott pedig Pam és George Baxter, mögöttük
meg… anya!
- A tiéd vagy az enyém?
- Az enyém és egyedül van.
- Szeretnéd ide hívni?
Hannah egy kis belső vitát folytatott magával. Tényleg kettesben akart lenni
Norman-nel de tudta, hogy Delores nagyon utálna egyedül vacsorázni.
- Hannah? Azt csinálom, amit te szeretnél.
Norman a válaszra várt. Hannah mélyen felsóhajtott majd lehajtott a fejét. – Nem
igazán akarom idehívni, hogy velünk egyen de gondolom kéne.
- Akkor idehívjuk. Akarod, hogy én mennyek és kérdezzem meg?
- Az remek lenne. – mondta Hannah, keresztbe téve ujjait és a szerencséjében bízva.
Előfordulhat, hogy valamelyik barátjával találkozik később, csak ők még nem
érkeztek meg. Eléggé kicsípte magát, de hát ő mindig nagyon odafigyel a kinézetére.
Delores volt kétséget kizáróan a legvonzóbb nő az ő korosztályában, nem csak Lake
Éden-ben de talán egész Winnetka megyében is.
A mai estén egy drága kosztümöt viselt. Hannah nem volt egy nagy divatzseni mint a
húga Andrea, de még ő is látta hogy az egy igen márkás kosztüm volt. Delores sosem
vett volna mást. A kosztüm puha zöld gyapjúból készült olyan tökéletesen szőve,
hogy Hannah-t azokra a fátyolos szárnyú lepkékre emlékeztette. Az avokádó zöldnél
egy fokkal világosabb volt viszont sötétebb a sáfrány bimbóknál, amik tavasszal
dugják ki a fejüket a talajból. Delores volt az egyetlen ember, aki ilyen kényes
anyagot és színt képes volt remekül viselni. A kabát derék tájt be volt húzva, ami
előnytelen lett volna a feles kilókkal rendelkező embereknek, de persze Delores-en
egy kiló felesleg sem volt. A szoknya szintén tökéletesen feszült készen hogy
80
megmutassa a nem létező hibákat. Röviden és tömören Delores Swensen
elragadóan festett. A haja tökéletes volt, a sminkje ragyogó és a megjelenésében
egy kis hibát sem lehetett találni. Valószínűleg elég sokat bíbelődhetett mire
elkészült a mai vacsorához, így Hannah kezdett nagyon kíváncsi lenni vajon ki vagy
kik lesznek a szerencsés társak a mai vacsorájához.
Amíg Norman eltűnt, meghozták az innivalóikat. Dot hozott egy szénsavas vizet
citromkarikával díszítve Norman-nek, Hannah pedig Sally kedvenc borából kapott.
Miközben a bort kortyolgatta, a függöny résén keresztül azt figyelte, ahogy Norman
az anyjával beszél.
Delores nem kelt fel és Hannah ezt jó jelként könyvelte el. Norman már éppen
idefelé kísérné őt, ha elfogadta volna a meghívásukat. De valami éppen folyamatban
volt, mivel Norman ott hagyta az anyja asztalát és kifelé ment az ebédlőből.
Kérlek, csak ne egy fogászati vészhelyzet legyen. Gondoltam magában Hannah. És ha
az, akkor hívja csak fel Bev dokit, aki majd szépen intézkedik. Ez az első kettesben
töltött idejük hónapok óta és Hannah nem szándékozott rövidre zárni azt.
Dot még azelőtt megjelent egy kenyereskosárral mielőtt Hannah tovább
töprenghetett volna. Felemelte a kendőt, ami letakarta a gőzölgő kincseket és egy
elégedett mosolyt villantott. Ma három kenyeret szolgáltak fel. A kenyérkosár
jobboldalán Sally két kenyérsüteménye foglalt helyet egy mézes muffin kíséretében.
Volt még ott három könnyű sajtos keksz, ami szintén megmosolyogtatta Hannah-t.
Az egyik barátjától kapta a receptet majd továbbadta azt Sally-nek. De aminek
Hannah a legjobban örült az a középső kenyér volt. Sally Sárgabarackos
Kenyérkölteménye volt ott, amit annyira szeretett. Sally már hónapokkal ezelőtt
odaadta neki a receptjét, de még nem volt ideje kipróbálni azt. Talán a ma este
tökéletes lenne rá. Miután Norman és ő visszamennek a lakására. Egy adagból két
cipó jön ki, de ha két adagot csinálnának, adhatna belőle egyet Norman-nek, egyet
az anyjának, aki szintén nagyon szereti és még magának is megtarthatna kettőt.
Hannah éppen puha vajat kent az egyik kenyérsüteményére amikor Norman
félrehúzta a függönyt és behuppant az fülkébe. – Ezt vehetem úgy, hogy anya nem
fog hozzánk csatlakozni a vacsoránál? – kérdezte még mindig mosolyogva.
- Nem, éppen a randevú partnerére vár.
- Kivel van randija?
- Nem mondta. De érdeklődött, hogy vajon neki állsz-e kinyomozni ki ölte meg
Matthew tiszteletest.
- Mit mondtál neki?
- Azt,hogy gondolom igen, mivel felelőséget érzel amiatt, hogy te találtad meg a
holtestet. – Norman előre dőlt. – Igazam van?
- Igen. – mondta, habár eddig a pontig még nem volt benne biztos. – Segítesz?
81
- Természetesen. Már el is kezdtem. Megkérdeztem anyádat ismerte-e Matthew
tiszteletest amíg Knudson nagyikénál élt tinédzser korában.
- Mit mondott?
- Azt mondta csak futólag. De azt is mondta, hogy a randi partnere, akire éppen vár
sokkal jobban ismerte Matthew-t mint ő.
Hannah csendben maradt, amíg megpróbálta a hallottakat feldolgozni. Már
felmerült benne hogy Matthew tiszteletest lehet, hogy valami régi ügy miatt
ölthették meg, ami anno Lake édenben történt. – Ez még hasznos lehet, talán össze
kéne ülnünk egy kávéra és desszertre.
- Már megelőztelek. – mondta Norman elégedetten. – Meghívtam őket, hogy
csatlakozzanak hozzánk a desszertnél. Aztán elmentem beszélni Sally-vel és azt
mondta félrerakja nekünk négyünknek a maradék Körte Pitéket.
- Remek, köszönöm Norman. – mondta Hannah beleharapva a kenyérsüteményébe
és elégedett hangott hallatott. Aztán eszébe jutott mit akart kérdezni Norman-től.
– Mit szólnál a lakásomhoz később? Lenne kedved segíteni nekem, megsütni Sally
Sárgabarackos Kenyerét? A végén egyet haza is vihetnél.
Norman kinyúlt, hogy megfogja Hannah kezét. – Jól hangzik. – mondta. – Szeretnék
veled sütni.
- Én is nagyon szeretnék veled sütni. – válaszolta Hannah, letéve a már félig
megevett kenyér sütijét, hogy a másik kezét is Norman-ére tudja tenni.

82
 Marhaszegy szeletek zöldségágyon

Hannah megjegyzése: Sally csak azzal az utasítással adta nekem oda ezt a receptet,
hogy annak ellenére, hogy ez a világ egyik legkönnyebb receptje ha megkérdezik úgy
kell tenni mintha egész nap a tűzhely előtt álltál volna ezt készítve. Azt mondta ez az
édesanyja titkos receptje és most már a tiéd is.

Hozzávalók:
- 2 kg marhaszegy
- 2 konzerv (300ml) arany gombaleves
- 3 közepes krumpli
- 5 zellerszár levél nélkül
- 6 kisebb fehér vagy vöröshagyma, 6 sárgarépa hámozva, felvágva
- só és bors
- barnamártás ízesítéséhez (1 zacskó)

Elkészítés:
Vegyél egy egyszer használatos alumínium sütőformát/tepsit és az aljába öntsd bele
a leves felét majd tedd azt egy sütőlapra a stabilitás miatt.
Szórd meg sóval, borssal a marhaszegy mindkét oldalát majd tedd a tál/forma
közepére úgy hogy a kövér oldala nézzen felfelé.
Majd hámozd meg a krumplikat és vágd 6 részre, rendezd el őket a leves tetején és a
tál oldalán.
Vágd a zellerszárakat és a sárgarépákat 5 cm hosszú darabokra és ezeket is rakd a
hús köré.
Majd jöhet a hagyma, meghámozva, kettévágva ugyanígy elrendezve.
Ízesítsd sóval, borssal a zöldségeket is, majd öntsd rájuk a maradék levest.
Ha kész egy fóliával takard le az egészet, hogy az megtartsa a hőt.
Tedd be a sütőbe és süsd 180 fokon 4-5 órát addig, amíg éppenhogy szét nem esik
minden. A sütés utolsó fél órájában vedd le a fóliát, úgy folytasd a sütést.
Ha kész, vedd ki és hagyd hűlni egy fél órát mielőtt tálalod.

Hannah megjegyzése: Ha a szósz a hús körül túl híg lenne Sally egy serpenyőben fel
szokta forralni és hozzáönt egy kis barnamártást, hogy sűrűbb legyen az állaga.

83
13. fejezet
- Ó, remek! Knight doki az. – közölte Hannah mosolyogva. Eddig Sally isteni
marhaszegy falatkái habzsolása közben folyamatosan ki-kikukucskált a függönyön
arra várva vajon mikor jelenik meg anyja vacsorapartnere.
- Mostanában sokat látják egymást. – jegyezte meg Norman
- Igazán?
- Anya említette, hogy édesanyád önként jelentkezett, hogy besegítsen a Szürke
Hölgyeknek.
- Kik azok a Szürke Hölgyek?
- Olyan hölgyek csoportja, akik szabadidejükben betegeket látogatnak a korházban.
Delores szervezi a beosztásukat.
- Jótékonyság? – lepődött meg Hannah. Delores nem igazán a jótékonysági
munkáiról volt híres.
- Hívhatod jótékonyságnak, de inkább közösségi munkának számít. A betegek
könnyen magányosnak érezhetik magukat a doki pedig igen szigorú, ha a látogatási
időről van szó. Így bármikor fogadhatják a Szivárvány Hölgyeket a rendszeres
látogatóikon kívül.
Hannah kicsit összezavarodott. – Várj egy kicsit. Nem azt mondhat, hogy a nevük
Szürke Hölgyek?
- De igen, csak időközben édesanyád megváltoztatta azt.
- Miért tenne ilyet?
- Általában a hölgyek szürke köpenyt viseltek. El tudod képzelni édesanyádat egy
szürke köpenyben?
- Hát azt tényleg nem. – vágta rá Hannah gyorsan. Anyja inkább a színes ruhákat
részesítette előnyben és a szürke számára nem számított színnek.
- Anya mondta, hogy Delores beugrott Claire boltjába és minden önkéntesnek
rendeltek színes kabátokat. Igazán könnyűek és könnyen moshatóak, így a
Szivárvány Hölgyek kényelmesen viselhetik egy fekete póló és egy fekete nadrág
fölött. Anyának nagyon tetszik az övé, ami türkizkék. Az a kedvenc színe. Édesanyád
vitt egy színskálát az első találkozóra így mindenki ki tudta választani a kedvenc
színét.
Hannah kipillantott a függönyön és látta, hogy anyja igen mély beszélgetést folytat a
dokival. Valószínűleg most is a Szivárvány Hölgyekről lehet szó.
Norman megvárta amíg Hannah le nem nyeli az utolsó falat húst, majd megkérdezte.
– Van már valami nyomod?
- Még nincs, bele se kezdtem a nyomozásba.
84
- Elhoztad a nyomozófüzetedet?
Hannah lenyúlt, hogy megpaskolja annak a kis bőrtáskának az oldalát, amit az anyja
és Andrea mindenáron le akart cseréltetni. Abban egyet kellett értenie anyjával,
hogy a táska igen vacakul nézett ki, de minden benne volt ami a túléléshez kell…
meg az is ami nem.
- Szeretnél ötletelni mielőtt édesanyád és a doki csatlakoznak hozzánk, vagy inkább
még pihennél egy kicsit?
- Ötleteljünk. – vágta rá habozás nélkül és már nyúlt is le a táskához hogy kivegye a
kis jegyzetfüzetét és egy tollat.
- Először hagy írjam le pontosan a tett helyszínét, aztán segíthetsz kitalálni pár
lehetséges indítékot.
A helyszín leírása nem tartott sokáig, főleg azok után, hogy az elmúlt hat óra alatt
már harmadszorra kellett ugyanazt elismételnie. Először a hivatalos kihallgatáson
Mike-nak, majd Lisának a Süti Édenben. Minden alkalommal egyre könnyebb volt
elmondani és Hannah már azon aggódott nehogy érzéketlenné váljon az ügy iránt.
Az erőszakos halált soha nem lehet fél vállról venni!
- Akkor tehát a gyilkos tárgy egy fegyver volt? – kérdezte Norman amint Hannah
befejezte a leírást.
- Igen és arccal előre dőlt az asztal tetejére.
- Megtalálták már a fegyvert?
- Már megkérdeztem Mike-ot de még nem. Persze többet tudnánk, ha a boncolási
eredmények meglennének a… dokitól!
Norman felnevetett. – Tényleg, a doki. Hát most majd valószínűleg elmondja nekünk
a véleményét. A doki már rengeteg golyó ütötte nyomot látott a pályája során mint
megyei halottkém, úgyhogy nagy rá az esély hogy igaza legyen a fegyvert illetően.
- Legalább lesz valami nyom, amin elindulhatunk addig, amíg a ballisztikai labor
vissza nem küldi az eredményeket. Mike azt mondta, hogy az legalább három nap de
akár egy hét is lehet.
Norman elhallgatott mikor Dot megjelent az asztalnál. Összeszedte a tányérokat és
közölte, hogy Delores és a doki öt perc múlva csatlakozik hozzájuk. Ezután elment
magával vive Norman bankkártyáját.
- Beszéljünk az indítékokról, amíg ide nem érnek. – ajánlotta Norman. – Miért akarna
bárki is megölni egy lelkészt?
- Talán semmi köze nem volt ahhoz, hogy Matthew tiszteletes milyen pozícióban
dolgozott. Ne felejtsd el hogy a középiskola utolsó évében végig itt lakott. Lehet,
hogy valaki, akinek régi sérelmei voltak meglátta a lehetőséget és lecsapott.
- Oké, szóval régi sérelem. De mégis miféle?
- Nem tudom. Talán féltékenység. Knudson nagyi mondta, hogy amikor Matthew a
85
Jordan gimibe járt hátvéd volt és a pompomlányok vezetőjével járt. Azt is mondta,
hogy az akkori igazgató megemlítette neki hogy Matthew unokatestvére Paul
féltékeny volt rájuk, mivel minden időt együtt töltöttek.
Norman elgondolkodott ezen egy kicsit. – De hát miért pont most, ennyi év után állt
volna bosszút Paul, hiszen Matthew tiszteletes végül nem is vette feleségül azt a
lányt. És ha Paul unokatestvére olyan féltékeny volt az együtt töltött idejükre, miért
nem a pompomlányt ölte meg?
- Nem tudom, ezek mind jó kérdések. Gondolom, akkor jelenleg ki kell hagynunk
mindebből Paul-t. Amúgy se tudja senki merre lehet most. Matthew tiszteletes még
egy magándetektívet is felfogadott mikor Paul anyja haldoklott, hogy megkeresse
őt, de a nyomozó nem talált semmit. A nyom teljesen eltűnt mikor Paul elhagyta az
Iowa-i börtönt.
- Na várjunk egy kicsit! Szóval Matthew tiszteletes unokatestvére Paul börtönben
volt?
- Igen, de hamarabb kiengedték a börtön túlzsúfoltsága miatt. Senki nem tudja miért
is volt pontosan börtönben csak azt, hogy egy rablás rosszul végződött. De mivel öt
éven belül szabadult valószínűleg nem gyilkosság lehetett.
- Egyetértek, szerintem akkor ezt a Paul ügyet le is tudhatjuk. Arról tudsz, hogy volt-e
ellensége Matthew tiszteletesnek, mint tinédzser itt Lake Édenben?
- Knudson nagyi szerint nem, de persze neki nem kellett feltétlenül tudnia róla. Ő
elég elfoglalt volt akkoriban a férjével meg a templommal, és hát a tinik általában
nincsenek nagy bizalommal a majdnem idegenekkel szemben.
- Ez igaz. Akkor meg kell találnunk Matthew régi osztálytársainak a listáját és
ellenőrizi lakik-e még itt valaki közülük. Talán ők emlékeznek valamire.
- Jó ötlet! – küldött Hannah egy nagy mosolyt Norman felé, de rögtön vissza is vett
belőle. Norman azt mondta, „meg kell találnunk”, többes számot használt tehát
valószínűleg ő is részt akar majd venni a nyomozásban. – Marge Beeseman-nek van
egy teljes polcnyi Jordan gimis évkönyve lent a könyvtárban. Csak annyit kell
tennünk hogy megtaláljuk a pontos évet.
- Holnap reggel az lesz az első dolgom, hogy leszaladok a könyvtárba, Bev majd
fedez engem, amíg megnézem. Lehet hogy Marge még emlékszik is Matthew-ra.
- Az lehetséges. egész életében itt élt. Lisa apukáját is meg tudjuk kérdezni.
Norman egy kicsit aggódott, mivel tudta, hogy Lisa apját Alzheimerrel
diagnosztizálták. – Szerinted Jack meg fogja tudni mondani?
- Talán, ha jó napja van. De ha nincs, majd máskor próbálkozunk.
- Ez egy furcsa ügy. – mondta Norman kicsit összevonva szemöldökét. – Mintha két
gyilkosságot kéne kinyomoznunk.
- Egyet Matthew tinédzserkorából, egyet pedig a jelen időben? – tippelt Hannah.
86
- Pontosan. Matthew tiszteletest a jelen időben ölték meg, de az indítékot lehet hogy
a múltban kell keresnünk. De persze az is lehet, hogy az indíték is a jelenből
származik és tudod hogy az mit jelent.
- Dupla munka? – találgatta Hannah.
- Úgy ám, ami azt jelenti ennél az ügynél tényleg szükséged lesz még két lábra,
nevezetesen az enyémekre hogy segítsek.
- Nagyon úgy néz ki. – mondta Hannah és látta, hogy Norman nagyon elégedett
magával. Tényleg nagyon szeretett neki segíteni, és semmi kétség, ők ketten igazán
jó csapatot alkottak.
- Bev át tudja venni a betegeket egy hétre. – közölte Norman éppen kihalászva a
telefonját. – Megmondom neki, hogy ne vegyen fel túl sok új beteget. Ha pedig
mégis gondjai támadnának a sok emberrel, még mindig meg tudja kérni Bennett
dokit, hogy segítsen be neki. Így csak neked tudnék szentelni egy egész hetet. Hogy
hangzik?
- Csodásan. – mondta Hannah, azt kívánva bárcsak ne tette volna hozzá az „egy
hetet” szavakat.
- Nem bánnád ha most felhívnám?
- Egyáltalán nem. – válaszolta azon gondolkodva, vajon hogy fogja fogadni Bev doki
a híreket miszerint Norman nem fog bemenni egész héten. Vajon féltékeny lesz,
hogy végig vele fogja tölteni az idejét? Vagy vigaszt keres majd Mike-nál miután az
hazamegy este a munkából?

- Sziasztok, drágáim! – köszöntötte őket Delores miközben becsusszant az ülésre

Knight dokival az oldalán. A következő dolog pedig Hannah kezének megpaskolása
volt. – Már mindent tudok Lisa-tól. Milyen szörnyű élmény lehetett ez neked! Jól
vagy?
- Igen, jól… legalábbis eddig még.
- Hát persze hogy jól. Hiszen Norman is itt van. – fordult Delores Norman felé. –
Most már te viseled gondját az én kicsi lányomnak.
- Kicsi lányom??! – Hannah nem tudta megállítani a kitörni készülő kérdést.
- Sajnálom drágám, de úgy tudok aggódni mikor egyedül vagy. Andreának ott van
Bill, Michelle-nek meg a kollégiumi lakótársai, de neked senkid sincs.
Norman kinyúlt, hogy megfogja Hannah másik kezét, ami eddig kettőjük között
feküdt az ülésen majd erősen megszorította azt. Hannah tudta ez mit jelent. Jelenleg
csendben kell maradnia, mert ha ellenállna és közölné, hogy ő nincs egyedül az csak
bonyodalmakba torkollna. Anyja nem hagyná abba a „szegény magányos Hannah”
témát, amíg a végén már nem lenne miről beszélni.
- Elég már, Delores. – szólt közbe Knight doki, most először megszólalva mióta
87
megjelent. És még mielőtt bárki bármit is mondhatott volna megjelent Dot a
kávékkal és a desszertekkel. Dot kitöltötte a kávéjukat, majd tejszínhabot és kis
barna cukrot hintett az összes tetejére. Amint mindenki megkapta a kávéját Delores
odafordult Hannah-hoz.
- Jaj, olyan jó lenne drágám, ha ilyet tudnál nekem csinálni a könyvbemutatómra.
Sally Fahéjas Fejedelmi Kávéja a kedvencem.
- A KörTe Pite is biztosan ízleni fog. – ígérte Dot, miközben vágott négy jókora
szeletet és kirakta őket a tányérokra. – Próbáljátok csak ki nyugodtan, ez az egyik
kedvencem.
Hannah nézte, ahogy az anyja bekap egy madárnyi falatot a pitéből. Aztán látta,
ahogy az anyja legközelebb már egy hatalmas falatot emel a szájához és tünteti azt
el seperc alatt. Hiába oktatta a lányait mindig arra, hogy teli szájjal enni nem igazán
hölgyhöz méltó, mégis Delores volt az első, aki befejezte a kávéját és a desszertjét a
jelenlévők közül.
- Hát ez fenséges volt! – mondta mosolyogva Hannah-ra. – Milyen jó lenne, ha
mindkettőt felszolgálhatnám a bemutatómon.
- Szerencséje van, Mrs. Swensen, - mondta Dot benyúlva a köténye zsebébe és
kihúzva két receptet, amit egyenesen Hannah-nak adott át. – Sally mondta, hogy
valószínűleg igényt tartasz majd rájuk.
Hannah visszafojtott egy vigyort. Hannah már rég feladta az anyja által leadott
édesség rendeléseket, amit a partiján akar majd felszolgálni. Ha Hannah felszolgálna
mindent, amit anyja csak megemlített, minden jelenlevő nagy valószínűség szerint
cukormérgezésben halálozna el. És akkor Mike-nak és Bill-nek le kéne őt tartoztatnia
cukros gyilkosság vádjával.
Hosszú percekig csak az ezüst evőeszközök zörgését lehetett hallani a desszertes
tányérokon. Mikor mindenki befejezte az evést a doki Hannah-hoz fordult.
- Gondolom tudni akarod a boncolás eredményét most és nem megvárni amíg
Andrea kihízelgi belőlem előbb vagy utóbb.
Hannah szája leesett a meglepetéstől, de Delores derűsen fordult a doki irányába. –
Andrea hízeleg?
- Igen, ha nem tudja megszerezni a másolatot Vonnie-tól, vagy nem tudja
kicsempészni Bill aktatáskájából amíg ő alszik. Igazán leleményes lányokat neveltél,
Lori.
Lori? Hannah ránézett az anyjára várva a kirohanást, de az csendben maradt. Vagyis
igazából egyenesen Knight dokira mosolygott.
- Próbáltam jó példát mutatni. – mondta.
Knight doki hirtelen hátravetette a fejét és nagyot nevetett. Aztán átkarolta Delorest
és megszorította egy kicsit. – Ez az én csajom.
88
Csajom? Ez már túl sok információ volt egyszerre Hannah-nak aki folyamatosan
döbbent pillantásokat váltott Norman-nel.
- Legalábbis ma estére. – válaszolt Delores egy olyan mosolyt villantva amit Hannah
csak gyere-kapj-el mosolyként tudott leírni.
Hannah azonnal jobban érezte magát. Anyja nagyon jól szórakozott a Knight dokival
folytatott flörtölés közepette. És miért is ne tenné? Hannah már látta őt flörtölni Joe
Dietz-el és Bud Houge-al, csak hogy megemlítsünk néhány nevet, akikkel anyja az
elmúlt hónapokban randizgatott. Hannah szinte teljesen biztos volt, hogy ők ketten
csak barátok. De ha nem így állna a helyzet, azt is el kéne fogadnia. Ha valaki
megkérdezte volna, nyugodt szívvel bevallotta volna, hogy egy kicsit azért zavaró a
már jóval ötvenen túli anyját flörtölgetni látni a helyi férfiakkal, de azért örült hogy
jól szórakozik eközben.
- Milyen becsült időt állapítottál meg Matthew tiszteletes halálával kapcsolatban? –
kérdezte Norman a dokit.
- Tizenkettő és kettő között történhetett.
- De én már ott voltam fél 1 körül és akkor már… - Hannah megállt a mondat közben
mikor is kigyulladt az a bizonyos villanykörte. – Úgy értetted vasárnap hajnalban?
- Pontosan úgy értettem. Mire te megtaláltad ő már legalább tizenkét órája halott
volt, vagy még annál is több ideje.
- De honnan tudtad… - Hannah megállt, mert észrevette anyja arckifejezését. – Na
de hagyjuk is. Ez már túl sok információ, és nincs is szükségünk rá, hogy tudjuk.
- Köszönöm, drágám. – mondta Delores egy hálás pillantást vetve lányára majd
odafordult a dokihoz. – Nekem viszont lenne egy kérdésem a számodra.
- Kérdezz nyugodtan. – válaszolta egy mosolyt villantva a doki.
- Az érdekelne, vajon evett-e abból az ízletes tortából amit Hannah talált a
tetthelyen… természetesen csak puszta kíváncsiságból kérdezem. És nem akarom
hallani a részleteket, hogy hogyan tudtad megállapítani.
- Igen, evett egy-két falatot.
- Mi van a gyilkossal? Ő evett belőle, mielőtt meggyilkolta Matthew tiszteletest? –
dőlt hátra Hannah a válaszra várva.
A doktor elnevette magát. – Én orvos vagyok nem médium. Ezt nem tudnám meg
mondani.
- Hát én örülök, hogy pitét ettünk és nem tortát. – mondta Norman, amin mindenki
elkezdett nevetni.
Hannah küldött felé egy helyeslő pillantást, majd feltett még egy kérdést a dokinak.
- Szerinted kaphatnék egy másolatot a boncolási jegyzőkönyvből?
A doki megrázta a fejét. – Ezt nem tehetem Hannah. Mellesleg, nincs is rá szükséged.
A húgod már kinyomtattatott egyet Vonnie-val.
89
Hannah elmosolyodott. A húga tényleg nem semmi volt. Tudta, hogy Hannah úgyis
el fog kezdeni nyomozni Matthew tiszteletes halálának ügyében és már el is kezdte
összeszedni a hivatalos jelentéseket a számára. – Mielőtt csatlakoztatok volna
hozzánk, Norman és én a lehetséges indítékokról beszélgettünk. Arra jutottunk, hogy
vagy valami mostani ügy lehet a háttérben, ami azóta történhetett mióta átvette a
lelkész helyét vagy valami a múltból, amikor a gimi utolsó évét itt töltötte Lake
Éden-ben.
- Vagy valami teljesen független Matthew tiszteletes személyétől. – hozta fel a
harmadik lehetséges verziót a doki.
- De az meg hogy lehet? – kérdezte tőle Delores.
- Tegyük fel hogy valaki betört a templomba az éjszaka közepén, nem is sejtve hogy
ő ott tartózkodik az irodában. Lehet, hogy egy félresikerült rablásról van szó és a
tettes csak nem akart szemtanúkat hagyni.
Hannah agya rögtön Paul-t juttatta az eszébe. Őt egy félresikerült rablás miatt ítélték
el. Ránézett Norman-re, akinek valószínűleg szintén ugyanez járhatott a fejében,
mivel megrázta egy kicsit azt eszébe juttatva őt, hogy Paul-t már kizárták a
lehetséges gyanúsítottak listájáról.
- Mit akarhat valaki ellopni egy templomból? – kérdezte Delores
- Az összegyűjtött pénzadományt? – ajánlotta a doki.
Hannah elgondolkodott ezen egy kicsit. – Az lehetséges. Vasárnap szép kis tömeg
gyűlt össze a templomban mivel a mise után tartottuk Claire és Bob búcsú buliját.
Több pénz gyűlhetett össze, mint általában.
- Nagyon értesz te ehhez doki. – dicsérte őt Delores.
- Köszönöm. Jónak is kell lennem annyi gyakorlat után amennyin én már túl vagyok.
- Oldottál már meg bűnügyeket ezelőtt? – kérdezte tőle Norman.
- Nem, de nagyon hasonlít a betegek diagnosztizálására. Összeszeded a tényeket,
kizárod azokat a betegségeket, amik nem illenek, amikre meg igen azokat teszteled.
Ezt próbálom megtanítani a gyakornokaimnak is. Marlene már egész jó benne, de
Ben-nek még sok gyakorlásra van szüksége. – A doki kinyúlt a kávékiöntő felé hogy
még egy csészét öntsön Delores-nek, majd felajánlotta Hannah-nak és Norman-nek,
majd csak ezután öntött saját magának. – Lori arra gondolt, szeretnéd tudni hogyan
szerezte meg a hátvéd szerepét Matthew a Lake Éden-i Sirályok csapatában.
- Igen szeretném. – mondta Hannah már félig a táskájában kotorászva a toll után.

Sally Fahéjas Fejedelmi Kávéja

Hozzávalók:
- 4 egész fajéj rúd
90
- 3 evőkanál barna cukor
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 bögre frissen őrölt kávézacc (80g)
- 10 bögre víz (250ml)

Elkészítés:
Tedd a fahéj rudakat és a barna cukrot egy kancsó aljára.
Ha a kávéfőződ szűrőt használ, tedd a frissen őrölt kávét és az őrölt fahéjat a
szűrőbe majd helyezd azt be a kávéfőzőbe és önts bele 2,5 dl vizet. kapcsold be a
kávéfőzőt és várd meg míg teljesen lecsepeg.
Ha kész önts bele a frissen főtt kávét a kancsóba és keved össze hogy a barna cukor
teljesen felolvadjon benne majd hagyd a keveréket állni legalább 5 percet, hogy jól
összeérjenek az ízek. Ez a kávé idővel csak még finomabb lesz.

Ez a kávé a legjobb, ha tejszínhabbal a tetején tálaljuk. Ha gondolod ezután még

meg lehet szórni bármilyen csoki darával vagy barnacukorral is.

91
14. fejezet
Hannah-nak szinte egy örökkévalóságig kellett kutatni a toll után, amit csak az imént
ejtett vissza a táskájába. A táskája felépítése kísértetiesen emlékeztette azokra az
árkád játékokra, amiben te irányítod ugyan a kampót, ami az üvegfal mögött
rejtőzik, de csak nagy szerencsével lehet kifogni azt amit szeretnél. Máskor meg csak
olyanok jönnek, amik nélkül tökéletesen meglennél. Ezúttal Hannah sikerrel járt, és
kihúzta a tollat, amit keresett.
- Kész vagy? – kérdezte a doki.
- Igen.
- Mikor Matthew a Jordan Gimibe jött és jelentkezett a focicsapatba, először csak
csere hátvédnek vették föl. Hugh Kohler volt az akkori hátvéd már második éve.
Láttam pár játékot akkoriban, jó volt a fiú.
- Akkor Hugh Kohler volt az igazi hátvéd és Matthew volt a cseréje? – kérdezte
Norman.
- Az első három játékon igen. De minden megváltozott, amikor Telleson edző elvitte
az egész csapatot kempingezni az Éden Tóhoz. Éppen a visszatérő nagy meccs előtti
hétvégére esett. Az lett volna a lényege, hogy összeszokjon a csapat, de sajnos nem
működött a dolog.
- Mi történt? – kérdezte Hannah.
- Az első feladat amit Telleson edző kiadott nekik, az a tűzifa gyűjtése volt. Mehettek
csapatban vagy egyedül. Később azt mondta ezt azért találta ki, hogy lássa melyik
fiú jobb a csapatjátékban és melyik szeret inkább egyedül lenni. Amikor
megkérdeztem ez hogy segít azt mondta, így jobban be tudja osztani őket, hogy ki
melyik pozícióban játszon.
- Értem. – mondta Norman de egyáltalán nem volt meggyőző. – Mi mondott
Matthew-ról?
- Azt mondta Matthew egyedül ment el, ahogy Hugh is. Hugh öccse, Adam pedig
még álldogált egy percet, majd ő is egymaga ment el. Matthew unokatestvére Paul
szintén.
- Paul is ott volt? – kérdezte Hannah meglepetten. – Knudson nagyi azt nem
említette, hogy ő is játszott.
- Paul az ifjúsági válogatottban játszott, kizárt, hogy pár percnél többet engedték
volna a pályára. De minden fiú, akinek egyenruhája volt részt vett a kempingen.
- Mesélj nekik a többi fiúról. – ösztökélte Delores.
- Matthew, Hugh, Adam és Paul kivételével a többiek mind kettesével vagy hármas-
négyes csapatokat alkotva indultak el.
92
- És ebből az edző le tudott vonni valami futballal kapcsolatos következtetést? –
hangzott Delores legalább annyira bizonytalannak, mint ahogy Hannah is érezte
magát.
- Telleson edző nekem ezt mondta. Mikor a fiúk visszajöttek, megfigyelte, hogy kinek
mennyi fát sikerült összegyűjtenie és ebből valamiféle következtetéseket volt le.
Akkoriban mindent részletesen kifejtett, de ezekre már nem emlékszem.
Valószínűleg egyébként se értettem a felét sem a dolgoknak.
- Matthew sok fát hozott vissza? – tette fel a kérdést Hannah.
- Mindenkinél többet hozott, de későn ért vissza.
- Időkorlát is volt? – kérdezte Norman mielőtt Hannah ugyanezt tehette volna.
- Igen. Tizenöt percen belül vissza kellett érniük. Telleson edző azt mondta, hogy
elsőnek a csapatok jöttek vissza olyan tizenhárom perc után. Utánuk jöttek a
párosok majd, Paul és Adam. Matthew húsz percnél jött csak meg.
- Mi van Hugh-val? – tette fel az egyértelmű kérdést Hannah.
- Ő egyáltalán nem jött meg. Sokkal messzebb, ülve találták meg törött lábbal.
- Mond el nekik mi történt. – sürgette őt Delores.
- Hugh azt mondta látta Matthew-t hogy ugyanazon az ösvényen megy, amelyiken ő
ezért megváltoztatta az irányt egy olyan hely felé, amiről azt hitte ott sokkal több
tűzifa lehet. Mikor aztán semmit sem talált visszatért az ösvényre amelyiken
Matthew is haladt korábban, hátha ő hagyott egy kis fát. Egy kis idő után meg is
találta a tökéletes hasábot a tűzrakáshoz, de amikor elindult felé hirtelen beleesett
egy gödörbe, ami falevelekkel volt elrejtve és két helyen is eltörte a lábát.
Hannah máris levonta a következtetést és megelőzte dokit a történetében. – És
Hugh Matthew-t okolta?
- Pontosan. Úgy gondolta Matthew áshatta ki a mély lyukat majd falevelekkel
telerakta, hogy elrejtse és csalinak odarakott egy tökéletes fahasábot. Ez pedig a
csapat szétszakadásához vezetett. Hugh legjobb elkapó játékosa azt mondta a lyuk
már egy ideje ott lehetett, hiszen a levelek rajta már elkezdtek bomlani és az alja is
sáros volt valószínűleg a hét eleji esőzéstől.
- Szóval Hugh bocsánatot kért és minden el volt rendezve?
- Nem. Pár fiú látta Matthew-t azon az ösvényen menni, tehát Hugh történetének ez
a része tényleg igaz volt. A lyuk pedig teljesen meg volt töltve levelekkel, ez pedig
nem magától történhetett. Tehát még ha Matthew nem is maga ásta azt a gödröt, a
leveleket attól még ő is beletehette és a csalit is odarakhatta.
- Azt mondtad, hogy szétszakadt a csapat, - mutatott rá Hannah. – Ez azt jelenti,
hogy néhány fiú ártatlannak találta Matthew-t?
- Igen. Telleson edző is egy volt közülük. Azt mondta kizárt dolognak tartja, hogy
Matthew ilyen gonoszságra vetemedjen és a csapat idősebb tagjai is vele értettek
93
egyet. A vélemények fele-fele arányban oszlottak el, de a vádakat mindenki
majdnem el is felejtette mivel Matthew olyan remekül játszott a meccsen, hogy a
Sirályok 28-3-ra megverték a Browerville-i Tigriseket.
- Mit gondolsz? – kérdezte Delores a dokit. – Matthew tehette?
- Lehet, hogy tévedek, de nem hiszem. Egyenesen megkérdeztem tőle mikor bejött a
meccs után meglátogatni Hught a korházban. Természetesen Hugh látni sem akarta.
Még mindig úgy hitte Matthew direkt állított neki csapdát, csak hogy átvehesse a
hátvéd szerepét a játékban. Matthew azt mondta nekem, hogy semmi köze az
egészhez és hogy ő látott ugyan egy lyukat, amit el is került, de akkor még nem volt
ott semmilyen fahasáb. Kitartott amellett, hogy valaki azután hogy ő elment
betömte a lyukat levelekkel és csalit állított fel.
- Szerinted ki tehette? – hajolt közelebb Delores az orvoshoz.
- Bárki lehetett a csapatból. Telleson edző azt mondta Hugh folyamatosan azzal
hencegett, hogy ő a legjobb dolog a szeletelt kenyér óta és hogy az ő értéke
felbecsülhetetlen a csapat számára. Úgy néz ki, úgy gondolta nélküle nem
nyerhetnek. Volt pár másik játékos, akik nem igazán díjazták a viselkedésest főleg
mikor folyamatosan ezzel tukmálta őket. Közülük bárki tehette.
- Vagy bárkik. – javasolta Norman.
- Igaz. Talán az egyik háromfős csapat elkezdett azon beszélgetni milyen vicces
lenne, ha Hugh beleesne egy lyukba.
- Lehet, hogy nem is rosszindulatból történt. – állt elő az ötlettel Delores. – Lehet
hogy végig sem gondolták. Csak egy csapdát akartak neki felállítani és eszükbe sem
jutott, hogy olyan nagyot eshet, hogy eltöri a lábát és az egész szezon alatt hiányozni
fog.
- Egy egész év meg egy kicsi. – helyesbített a doki. – Elég csúnya törés volt.
- Ha nem is a többi fiú volt, mi van az öccsével Adam-mel?- javasolta Hannah. – Volt
Adam és Hugh között valamilyen testvéri viszály?
- Kicsit több volt, mint testvéri civakodás. – mondta a doki.
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte Norman.
- Míg Hugh a korházban volt hallottam, amikor veszekedett Adam-mel. Eléggé
eldurvult, persze csak szóban mivel Hugh lába még fel volt kötve. Eléggé sajnáltam
Adam-et. Elég egyértelmű volt, hogy Hugh már évek óta terrorizálja az öccsét.
Miután Adam idősebb lett, elkezdett visszavágni és gondoltam hogy semmi jó nem
fog kijönni ebből.
- Szerinted Adam képes lett volna megtölteni a lyukat és csalit rakni a bátyjának? –
tette fel következő kérdését Norman.
A doki megvonta a vállát. – Lehetséges. Ha Hugh túlfeszítette a húrt, Adam talán
képes lett volna rá. De abban nem vagyok biztos, hogy lett volna-e rá elég
94
bátorsága.
- Mi történt Adam-mel. Nem itt él, igaz? – kérdezte Hannah.
- Már nem. Ösztöndíjat kapott a Yale-re aztán egy másik tekintélyes iskolába, hogy
megszerezze a mesteri majd doktori címét. Ha jól tudom most a UCLA-n tanít. Soha
nem jött vissza és gondolom már nem is fog.
- Hugh elment főiskolára? – kíváncsiskodott Hannah.
- Nem. Kapott volna egy sport ösztöndíjat, de miután eltörte a lábát ez már szóba
sem jöhetett. Egy évbe tellett mire felépült és nem volt olyan edző aki
megkockáztatta volna, hogy egy olyan hátvédet használjon akinek vas van a
lábában.
- Elég elkeseredett lehetett. – következtetett Delores.
- Az is volt, vagy mondjam úgy még ma is az. Tudja, hogy az a törött láb tette tönkre
az életét és most még egy fájós hát is csatlakozott mindehhez. – állt meg a doki,
hogy kortyoljon egyet a vizéből. – Miután Hugh teljesen felépült egy közút javító
cégnél kezdett dolgozni. Nehéz munka és fizikailag igen megviselte, de a fizetés és az
egyéb juttatások jók voltak. Csak nyáron dolgozott az utakon. Az év többi részében a
nagybátyja vaskereskedésében dolgozott St. Cloud-ban. Két éve, mikor dogozott
éppen jelzőket szedett le a teherautó hátuljáról, amikor elcsúszott és rosszul esett.
- És akkor sérült meg a háta? – Hannah elkezdte sajnálni őt hiába derült ki hogy nem
a legkedvesebb emberek közé sorolható.
- Így van. Megröntgenezték, majd meg is műtötték de az sem segített. A hát műtétek
még ma is elég veszélyesek, hát még egy 180 centi magas és 100 kilós embernél. Én
azt tanácsoltam volna, ne műtesse meg, de meg sem kérdezett. Most pedig az Éden
Tó partján lévő családi nyaralóban lakik fogyatékossági segélyen.
- Olyan súlyos a sérülése? – kérdezte Norman és Hannah pontosan tudta min
gondolkodik. Ha Hugh Matthew-t okolta minden rossz kezdetéért, az tökéletes
indítékot adott volna neki a gyilkolásra. Vajon Hugh besétálhatott azon az este a
templom kapuján és megölhette Matthew tiszteletest?
- Nem tudom, nem láttam mióta visszajött ide Lake Édenbe. Úgy él ott kint, mint egy
remete, valószínűleg sajnálja magát, efelől nincs kétség. Hugh mindig is jó volt az
önsajnálat gyakorlásában. Nem mintha neki nem lenne keresztje. Az van.
- Szerinted utálja még annyira Matthew-t, hogy képes legyen megölni? – kérdezte
Hannah. A doki hosszan átgondolta a dolgokat majd bólintott. – Szerintem igen.
Hugh fejével valami nagyon nincs rendben. De lehet, hogy tévedek. Talán nektek,
kettőtöknek kéne elmenni és szemügyre venni őt.

Körte Pite
95
Előmelegített sütőben (220C), középre helyezve.

Hozzávalók:

Alap
- 23 cm pite tészta alap
Töltelék
- 830g körte konzerv/befőtt
- 100g kristálycukor
- 2 evőkanál kukoricakeményítő
- 1/8 teáskanál szerecsendió
- 1/8 teáskanál só
- 1 és fél bögre körtelé
- 1 evőkanál sós vaj
- 1 teáskanál citromlé (frissen facsart a legjobb)

Díszítés
- 120g liszt
- 100g barna cukor
- ¼ teáskanál fahéj
- ¼ teáskanál szerecsendió
- 113g sós vaj kis darabokra vágva
- ½ bögre aprított pekándió

Elkészítés:

Először a díszítést csináljuk meg, amihez egy tál fog kelleni. Ebben összekeverjük a
lisztet, fahéjat, barna cukrot és a szerecsendiót. Ha kézzel csinálod, akkor az
ujjaiddal vagy két késsel dolgozd bele a vajat a lisztbe addig, amíg kukoricaliszt állaga
nem lesz. (Ha konyhai robotgépet használsz, akkor az acéllemezzel folyamatos ki és
bekapcsolás segítségével kell összedolgozni.)
Ha ez kész keverd bele a pekándiót majd tedd félre.

Facsard /nyomkodd ki a körte szeleteket, (de ne dobd ki a levet, mert később még
szükséged lesz rá) majd tedd őket félre kiszáradni.

Alacsony lángon egy közepes serpenyőben keverd össze a cukrot,

kukoricakeményítőt, pekándiót és a sót.
Dolgozd össze őket alaposan, majd keverd bele a körtelevet.

Vedd fel közepes lángra a tűzhelyet, és addig főzd, amíg a keverék elveszti a tejes
96
kinézetét és kitisztul. Ez egy kicsit trükkös dolog annak, aki nem szokott
kukoricakeményítővel dolgozni. A lényeg a folyamatos keverés és hogy forrástól
számított 5 percig kell maximum főzni.

Ha letelt az öt perc, vedd le a serpenyőt a tűzről és keverd bele a vajat és a

citromlevet, majd hagyd állni, amíg a körteszeletekkel dolgozol.

Igazítsd el a körteszeleteket gömbölyű felével felfelé a nyers pite tészta alapod alján.
Majd öntsd rá a meleg körte puding keverékedet olyan egyenletesen, ahogy tudod.

Keverd össze még utoljára a díszítéshez való keverékedet majd szórd rá a körtékre.
Rhanna receptje jó sok díszítést ír, úgyhogy nem kell spórolni semmivel. A végén egy
kis aranybarna dombocska lesz a pite tetején.

Ha kész, tedd be a Körte Pitét 220 C-os sütőbe, majd süsd 20-25 percig. Ha a pite
teteje egy sötétebb arany színt vesz fel, akkor nyugodtan kiveheted.

Adag: Rhanna receptje alapján ebből a 23 cm-es pitéből nyolc szeletet lehet kihozni.

97
15. fejezet
Hannah hajnali négykor ébredt, pontosan tizenöt perccel az ébresztője idegesítő
pittyegése előtt. Kikapcsolta, majd felkapcsolta az ágya melletti kisszekrényen lévő
lámpát és átlendítette a lábát az ágyon. Még ha az idő nem is ezt sugallta, Hannah
kipihentnek érezte magát mind testileg, mind szellemileg. Sokkal jobban, mint az
elmúlt pár hónapban bármikor.
- Jó volt Norman-t újra látni, nem igaz Mosé? – kérdezte szőrős lakótársát, aki nagy
kerek szemekkel figyelte őt. A csodálkozó macska látványa annyira szórakoztatta,
hogy elnevette magát.
Ahogy Hannah folytatta a nevetést Mosé hátán egyre jobban felállt a szőr.
Egyértelműen megdöbbent gazdája ilyen korán mutatott élénkségén, ami még
inkább megnevetette Hannah-t. Általában csak egy hosszú nyögést produkált
válaszul az ébresztőóra zajára. Amit többnyire az követett, hogy egyik lábára fordítva
húzta fel a papucsát, amiben elbotladozott egészen a konyháig, veszélyesen közeli
állapotban a visszaalváshoz .
- Rowww! – közölte Mosé, majd leugrott az ágyról. Hannah halotta, ahogy
végigszalad az folyosón, majd egy puffanással megérkezik annak a cicaháznak a
második emeletére amit még Norman ajándékozott neki. Nyilvánvaló volt, hogy a
macska nem tudta mit kezdjen azzal a boldog lénnyel, aki jelenleg birtokolta gazdája
testét, így amíg rá nem jön mi is folyik itt, az általa ismert legbiztonságosabb helyre
húzódik vissza.
- Nyugalom, ez csak Norman hatása. – közölte Hannah, miközben elindult a konyha
irányába mindkét lábán a jó papuccsal, hogy kiöntse magának az első kávéját. A
bögrével a kezében kikukucskált a konyhaajtón és látta, hogy Mosé még mindig a
cicaházban tartózkodik. Lehet azt gondolta jól elbújt, de az ajtón kikandikáló farka
igen árulkodó volt. – Minden rendben. Megígérem, hogy nem nevetek még egyszer
legalább addig, amíg a nap fel nem kel.
Három abból a négy Sárgabarackos Kenyérből még mindig a sütőrácson feküdt, amit
Norman és ő tegnap este sütött. Hannah azon gondolkodott vágjon-e magának
belőle reggelire. Az egyik cipót anyja részére tartogatta, mivel az imádta Sally
Sárgabarackos Kenyerét. A másik kettőt pedig elvihetné magával a Süti Édenbe,
hátha fel tudná őket használni hogy valami desszertet készítsen belőlük arra az
esetre ha esetleg Lisa kifogyna napközben a sütikből.
Kifogyhatnának-e valaha a sütikből? Hannah úgy gondolta ez elég valószínű lehet,
mivel mindenki szeretett beugrani egy csésze kávéra és két sütire, miközben
meghallgatják Lisa történetét arról, hogyan találta meg Hannah az aktuális
98
gyilkosságok áldozatait. Legutóbb mikor Lisa előadta „Hannah Hullataláló
Históriáját”, már kora délutánra kifogytak a sütikből, így be kellett zárniuk kettőkor.
Ki volt zárva, hogy Hannah magába fogja felszolgálni azokat a Sárgabarackos
kenyérszeleteket. Azt bármikor megtalálhatják Sally Tóparti Pavilonjának
kenyereskosarában is. Tehát ki kellett találnia valami mást, amihez vagy kenyér vagy
piskóta kell, mivel Sally Sárgabarackos kenyere valahol a kettő között helyezkedett
el.
Hannah becsukta a szemét és pár másodpercig elgondolkodott rajta. Majd hirtelen
kinyitotta a szemét és elkezdett mosolyogni. Csinálhatna kenyérpudingot
sárgabarackos kenyérrel. Nem hallotta, hogy ezelőtt bárki is csinált volna ilyet, de
nem volt semmi ellene szóló érv miért is ne működhetne. De kellene bele egy másik
összetevő, ami jól megy a sárgabarackhoz és az a másik hozzávaló… a csoki!
A sárgabarack és csokoládé kombinációja szinte természetesnek hatott. Mindenki
szerette őket. A krémsajt pedig jó kiegészítő lenne, feldobná az ízeket anélkül, hogy
valami édeset kelljen hozzáadni. Nem tartott sokáig Hannah-nak lekörmölni a
receptet. Természetesen előbb le kell tesztelni és mikor van erre a legjobb idő, ha
nem most.
Kevesebb, mint öt perc múlva már kész volt a szirup, felvágta a kenyereket és kezdte
összerakni a desszertet. A szirupot ami barna cukor, vaj és sárgabarack palacsinta
szirup keveréke volt, éppen beleöntötte egy serpenyőbe, majd a kenyérszeletek
felét bekente krémsajttal és megszórta csoki darabokkal. Kizárt dolog hogy ez ne
működjön… nem igaz?
Már éppen az utolsó darabokat kente, amikor megszólalt a telefon. Felpillantott az
órára és látta, hogy hajnali fél öt van majd grimaszolt egyet. Ki lehet az ilyen korán?
Éppen valami súlyos betegség, autóbaleset és törött végtagok száguldottak át
gondolatain, amikor a telefonért nyúlt.
- Halló? – kérdezte próbaképpen.
- Hannah. Gondoltam már fent vagy, igazam volt ugye?
- Igen. – válaszolta mosolyogva Hannah. Norman volt az és kifejezetten örült, hogy
hallja a hangját. – És te mit csinálsz fent ilyen korán?
- Egy kis kutatást végeztem a neten. Egy ötletre keltem és úgy néz ki igazam volt.
- Hogyhogy?
- Majd elmesélem ha találkozunk. Mit szólsz egy reggelihez a Sarki Vendéglőben?
Hannah rápillantott az előkészületi műveleteire. Nyugodtan itt hagyhatna mindent,
megvárnák őt, de nem akart úgy elmenni, hogy meg se kóstolja az új receptet.
– Jólesne egy reggeli, de be kéne ugranom a Süti Édenbe, éppen egy új receptet
tesztelek.
- Rendben. Te csak teszteld azt az új receptet én meg majd hozok neked reggelit.
99
Hogy hangzik a sajtos baconős rántotta?
Hannah gyomra már azelőtt megszólalt, hogy ő azt mondhatta volna, hogy az a
kedvenc reggelije. – Remekül hangzik. – válaszolta helyette.
- Mi van Lisával? Ő is korán megy be?
- Gondolom. Általában ő is korán szokott beérni.
- Akkor viszek neki is egyet. Rendelek még egy nagy adag rösztit és még pár extra
ropogós szalonnát is. Lesz még ott valaki ilyen korán? Ha igen, tudok még vinni
többet is.
Hannah elgondolkodott ezen egy kicsit. - Nem hiszem, de nem vagyok benne biztos.
- Oké, ha valaki időközben beugrik, csak hívj a mobilomon.
- Rendben.
- Mikor találkozzunk?
- Lássuk csak… ezt itt befejezem, gyorsan lezuhanyozom és találkozhatunk olyan… -
Hannah megállt és felnézett az alma formájú konyhai órájára. Ahogy ezt megtette a
szeme átvándorolt a hűtő tetejére. Még egy zokni labda! Itt meg mégis mi folyik?
- Egy pillanatra lefagytál. – mondta Norman. – Akkor mikor találkozzunk?
Hannah gyorsan kiszámolta mennyi idő szükséges ahhoz, hogy bemenjen a városba
és hogy mennyi adag sütit kell még kisütni abból a tésztából amit Lisa és ő tegnap
este bekevert. A kenyérpuding befejezéséhez elég lenne tíz perc, majd még tíz a
zuhanyzáshoz, majd húsz perc a Süti Édenig, aztán még tíz perc míg bemelegszik a
sütő és még tizenegy perc csak a biztonság kedvéért, beleszámolva az ennyire reggel
valószínűtlen sűrű forgalmat és egyéb bonyodalmakat amik menet közben
adódhatnak, hátráltatva az indulását vagy az érkezést. Ezt mind összeszámolva, ha
minden jól megy fél hétre kész is lesz, hogy Norman-nel tudjon reggelizni.
- Hannah?
- Eltartott egy ideig míg kitaláltam. Hogy hangzik a 6:30?
- Ott leszek. Remek lesz újra látni téged Hannah. – Hannah mosolyogva tette le a
telefont miközben Norman szavai csengtek a fülében. Norman jó pár órát eltöltött
vele tegnap este és még most is úgy gondolja remek lesz őt újra látni. Melyik nő
kérne ennél többet?
- Nagyon jó illata van. – mondta Lisa miközben a Csípős Málnás Szelet, az egyik
kedvenc receptje tésztáját kevergette.
- Rendben kell hogy legyen. Jók az alapanyagok és még össze is illenek, legalábbis
szerintem.
- Szerintem is, főleg a csoki és a sárgabarack. Ne aggódj Hannah, nagyon jónak
ígérkezik.
- Nem azon aggódom, hogy nem lesz jó, hanem hogy nem lesz látványos.
Lisa elnevette magát. – A jó nekem tökéletes le… van valaki a hátsó ajtónál?
100
Hannah abbahagyta a dió aprítását a konyhai robotgépen és hallgatózott egy kicsit.
Lisának igaza volt, valaki kopogott. De még túl korán volt, hogy Norman legyen.
Kivéve, ha már annyira nem bírt magával hogy újra lássa és iderohant és…
- Majd én megyek. – ajánlotta fel Lisa miután Hannah meg sem mozdult. Odasietett
az ajtóhoz, kinyitotta majd üdvözölte akárki is állt ott. – Hé, hát te meg mit csinálsz
itt ilyen korán?
- Dolgozom. Itt van már? Lenne még egy kérdésem hozzá.
Hannah majdnem felnyögött. Mike volt az. Nem arról volt szó, hogy nem szívesen
látná, csak hát ha ő tovább kérdezősködik, az simán belekontárkodhat a reggeli
találkába. Aztán jól leteremtette magát fejben hogy ez a gondolat nem a legjobb
köszöntő egy olyan ember számára, aki valószínűleg egész este Matthew tiszteletes
halálának ügyében nyomozott.
Aztán már csak felvette a szokásos széles vigyort és integetéssel üdvözölte Mike-ot
amikor belépett.
- Szia Mike! – mondta. – Mi az, hogy itt van-e? Persze hogy itt vagyok. Hol máshol
lennék?
- Otthon, hogy kipihend a tegnapi sokkot?
Hannah megrázta a fejét. – Nincs idő holmi sokkra. Sütiket kell sütni,
megrendeléseket kielégíteni és helyekre menni.
Mike odament és rátette a kezét a vállára. Jó érzés volt és Hannah-nak az az őrült
érzése támadt, hogy valahogy megcsalja Norman-t. Ez teljesen nevetséges volt,
mégis kényelmetlenül érezte magát. – Azt mondtad lenne egy kérdésed hozzám?
- Igen. Csak nem sárgabarackot érzek?
- De igen. – Hannah tépelődött egy darabig, de a lelkiismerete végül arra ösztönözte,
hogy a helyes dolgot tegye azzal az emberrel, akinek valószínűleg még arra sem volt
ideje, hogy megálljon enni. – Ez egy sárgabarackos kenyér puding. Norman pedig
mindjárt ideér és hoz egy kis sajtos baconős rántottát és rösztit is a Sarki
vendéglőből. Szeretnél maradni és velünk reggelizni?
- Igen, köszi Hannah.
- Szóval mit akartál kérdezni? – kérdezte Hannah hogy még azelőtt letudják a
kellemetlenségeket mielőtt az ennivaló megérkezne.
- Azt akartam kérdezni nem akarsz-e elmenni reggelizni, de te már meghívtál ide.
Lisa odament, hogy töltsön Mike-nak egy csésze kávét amíg Hannah bekevert három
adag tésztát, amit majd később sütnek ki. Miután bevitte őket a fagyasztóba kivette
a mobilját a köténye zsebéből és gyorsan felhívta Norman-t.
- Norman? – mondta miután az felvette. – Lenne még egy adag. Mike épp most ért
ide. Egész este dolgozott így meghívtam reggelire.
- Rendben. – monda minden csalódottság híján a hangjában. – Majd felkapok pár
101
kolbászt is, meg egy adag mézes kekszet. Biztos nagyon éhes, ha egész este
dolgozott. Hívj fel, ha valaki még betoppanna.
Miután kilépett a fagyasztóból épp hogy csak pár kornyi kávéra volt ideje mielőtt
megszólalt volna a sütő időzítője. Kivette a kenyérpudingot a sütőből, ellenőrizte az
állagot majd a rácsra rakta hűlni. Már épp vissza akart térni a kávéjához, amikor
valaki megint kopogtatott a hátsó ajtón. Norman érkezett meg. Mikor aztán
odament, hogy beengedje döbbenten látta, hogy az anyja áll az ajtóban.
- Szia, drágám. Tudom, hogy még nagyon korán van, de megtudtam valamit, amit
feltétlenül tudnod… - Delores hirtelen megállt, amikor észrevette lánya pánik közeli
arckifejezését. Hannah kicsit arrébbállt mire ő gyorsan felvett egy bájos mosolyt.
- Helló Mike.
- Szia Delores. Akármi is legyen az, amit el akartál mondani Hannah-nak, ugye nem
befolyásolja a gyilkossági nyomozásomat?
- Te jó ég, dehogy! – döbbent meg Delores már a feltételezésen is. – Csak egy kis
semmiség, amiről tegnap este telefonon értesültem, de felesleges is megemlítenem.
- Örülök, hogy itt vagy anya. – szállt be gyorsan Hannah, mielőtt Mike újabb
kérdéseket tenne fel az anyjának. – Szeretnél itt maradni reggelire és tesztelni az
egyik új kísérletemet?
- Az az új kísérleted? – mutatott Delores a sütőrácsra.
- Igen az. Csokis Barackos Kenyérpuding a neve.
- Sally Sárgabarackos Kenyere alapján? – tippelte Delores.
- Úgy van.
- Akkor vad lovakkal se tudnál elrángatni. Tegnap megkóstoltam egy szeletet abból
a mennyei kenyérből és egész éjszaka arra riadtam föl bárcsak lenne még belőle.
- Nem csomagoltál el egyet a szalvétádba és csempészted ki a táskádban?
- Hannah! – ráncolta össze a homlokát Delores. – Az csak egyszer történt, akkor is
csak azért mert tudtam hogy nem lesz időm másnap reggelizni.
Hannah leültette az anyját a pulthoz majd elment hozni neki egy csésze kávét.
Útközben felhívta Normant a telefonon. – Anya itt van. – nem vesztegetett semmi
időt az udvariaskodásra.
- Vettem. Hívj, ha jön még valaki.
Hannah éppen hogy letette anyja elé a kávét máris újabb kopogás hallatszott a hátsó
ajtón. Mikor Hannah kinyitotta, Andreát találta ott, kicsit bosszúállós angyal
kifejezéssel az arcán.
- Beszélnem kell veled négyszemközt Hannah. – mondta Andrea. – Ki tudsz jönni egy
percre?
- Persze, csak egy pillanat. – válaszolta Hannah, visszalépve és felvéve a telefonját. –
Andrea is itt van. – mondta abban a pillanatban, hogy Norman felvette. –
102
Legközelebb gondolom a Jordan Gimi Sirály csapatának hátvédjei fognak beugrani.
Miután visszadobta a telefonját a zsebébe, gyorsan kilépett, hogy kielégítse húga
akaratát. Andrea még mindig elég bosszúsan nézett ki. – Mi történt Andrea?
- Hannah! – kiáltotta Andrea amint bezáródott utánuk az ajtó. – Hogy tehetted?
- Mit hogy tehettem?
- Hogy vehetted meg azt az aranyos rózsaszín toppot, amit Claire nemrég rakott
akcióba? Láttam és az pont nem a te színed. Te is tudod, hogy nem megy a
hajadhoz!
Hannah majdnem hangosan felnevetett. Andrea nagyon mérgesen festett. –
Teljesen igazad van Andrea. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem illik a
hajamhoz.
- Ha tudod, miért vetted meg? Nem gondoltam volna, hogy te is olyan ember vagy
aki csak azért vesz meg valamit mert az akciós.
- Nem vagyok olyan.
- Akkor miért? Szörnyen fogsz kinézni abban a felsőben Hannah. Még gondolni sem
akarok rá. Ígérd meg, hogy soha nem veszed fel itt Lake Édenben.
- Megígérem.
- Hála az égnek! – sóhajtott fel Andrea a megkönnyebbüléstől. – És akkor sem
veszed majd fel, amikor velem vagy…ugye?
- Igen.
- Majd otthon fogod hordani ahol senki sem láthatja?
- Nem.
- Akkor valami kiránduláson, amiről én nem tudok?
- Dehogy is, nyugodj meg Andrea. Egyáltalán nem fogom felvenni.
- Nem fogod fel… - állt meg Andrea zavart arckifejezéssel. – De ha nem is akarod
felvenni, akkor minek vetted meg?
- Hogy elküldjem Edwina Gadsby-nek a születésnapjára. Ő küldte el az egyik legjobb
receptet, amit valaha is próbáltam. Mindenki szereti Edwina Csokibevonatos
Mazsolás sütijeit.
Élénk színű foltok kezdtek megjelenni Andrea arcán. Egyértelműen szégyellte magát.
- Sajnálom, én tényleg azt hittem, hogy te majd…na de úgyis tudod. Sajnálom, hogy
így a torkodnak ugrottam Hannah. Éppen átnéztem Claire számláit, hogy lássam van
e valaki akinek tetszene valami az új szállítmányból, amikor megláttam a neved.
Aztán amikor rájöttem, hogy mit vettél…hát…egy kicsit túlreagáltam a dolgot.
- Csak egy kicsit, de nem baj. Jó tudni, hogy a divat rendőrség mindig járőrözik.
Gyere be, anya és Mike itt vannak és nemsokára már Norman is ideér.
- Köszi. – mondta követve Hannah-t az ajtón. – Mi ez a mennyei illat?
- Csokis Barackos Kenyérpuding. Ez az új kísérlet.
103
- Segíthetek az íz tesztelésben?
- Igen, mindenkinek jut majd.
Andrea épp, hogy befejezte Lisa, Mike és az anyja üdvözlését, Norman akkor lépett
be az ajtón.
- Még jó, hogy többet hoztam. – mondta Norman, átadva Hannah-nak a dobozokat a
Sarki Vendéglőből. – Nagyon jó illat van.
Lisa kirakta a tányérokat, evőeszközöket és a szalvétákat, amíg Norman kiszedegette
a sajtos baconos rántottát, kolbászokat, a rösztit és a kekszeket, aztán átadta őket
Hannah-nak hogy fel tudja szolgálni őket az éhes seregnek.
Hosszú percekig senki sem szólt egy szót sem. Mindenki el volt foglalva az evéssel.
Aztán Norman törte meg a csendet. – Repetát valakinek? Hoztam eleget.
- Csak rakd le középre a dobozokat drágám. - ajánlotta Delores. – Nem kell ránk
várnod, majd mi kiszolgáljuk magunkat.
Pár perc alatt mindent eltüntettek abból, amit Hannah rengeteg ételnek gondolt.
- Mit gondoltok? – kérdezte a csapatot. – Együnk Csokis Barackos Kenyérpudingot
desszert gyanánt?
- Desszertet reggelire? - kérdezte Delores. Miután mindenki hevesen bólogatott, ő
csak megvonta a vállát. – Miért is ne?
Ezután újabb percekig csend telepedett a társaságra miközben Hannah körbeadta a
kenyérpudingos tálat krémmel a tetején. Aztán mindenki nekiállt enni. Hannah
hallgatta, ahogy az ezüst evőeszköz csilingel, amikor hozzáér a tálakhoz és
elmosolyodott. Csupán kisebb nyögéseket és elégedett sóhajokat lehetett hallani
egy ideig és senki nem is próbált beszélni. Mindenki túlságosan belemerült a
desszertes tál kitakarításába. Körbenézve a családja és barátai elégedett arcán,
Hannah tudta, ha most megkérdezné melyik a kedvenc étkezésük, mindenki azt
felelné. – Reggeli! Főleg ez a mai!

104
 Sally Sárgabarackos Kenyere
Előmelegített sütőben (180C), középre helyezve.

Hozzávalók:
- 170g puhított vaj
- 1 csomag puhított krémsajt (kocka)
- 2 bögre kristálycukor
- 2 felvert tojás
- fél teáskanál vanília kivonat
- 1 és fél bögre sárgabarack püré ***
- 330g liszt
- fél teáskanál sütőpor
- fél teáskanál szódabikarbóna
- fél teáskanál só
- 1 bögre aprított pekándió
*** Használhatsz friss sárgabarackot, amit meghámozol, felszeletelsz vagy konzerv
formájában is használhatod. Én két konzervet használok amit berakok a mixerbe és
jól felaprítom.

Elkészítés:
Először verd fel a vajat, krémsajtot és a cukrot addig, amíg jó habos nem lesz, majd
add hozzá a felvert tojásokat és a vanília kivonatot.
Miután jól összedolgoztad őket a mixerben, jó alaposan passzírozd össze a
sárgabarackot, amíg püré állaga nem lesz. Ezután keverd bele azt a már eddigi
mixedhez.
Egy másik tálba mérd ki a lisztet és keverd össze a szódabikarbónával, sütőporral és
sóval. Ha kész add hozzá a lisztes keveréket a sárgabarackoshoz, majd alacsony
fokozaton jól dolgozd őket össze. Ha kész, kézzel keverd bele a felaprított pekándiót.
Bélelj ki két kenyérsütőformát vagy fújd be spay-vel, majd oszd ketté a már elkészült
tésztamixet egyenlő arányban és kanalazd bele a két formába.
Ezután 180C fokon egy óráig süsd őket. Akkor jó, ha egy hosszú fogpiszkáló vagy
hústű tisztán jön ki a közepéből miután kihúztad azt.
Ellenőrizd a cipókat az 50. percnél, ha azt látod, hogy a kenyér teteje túl gyorsan
barnul, tegyél rá egy fóliát és úgy fojtasd a sütést. Ha kész vedd ki őket és hagyd
hűlni 30 percig, majd egy késsel óvatosan körbevágva vedd ki őket a formából és
hagy őket teljesen kihűlni.

105
Adag: Ebből a receptből két nagyobb cipó vagy 6 kisebbet lehet kihozni.

Csokis Barackos Kenyérpuding

Ne melegítsd elő a sütőt, ennek a receptnek hűlnie kell.

Hozzávalók:
- 150g sós vaj
- 200g barna cukor
- fél bögre barackos palacsinta szirup
- 125g aprított pekándió
- 1 és fél nagyobb cipó Sally sárgabarackos kenyeréből
- fél bögre felvert krémsajt (60g)
- fél bögre csoki darabka
- 8 tojás (felvert)
- 2 evőkanál kristálycukor
- 2 bögre tejszínhab
- 2 teáskanál vanília kivonat
- 150g sós vaj
- porcukor a díszítéshez

Elkészítés:
Melegíts fel az egyik adag vajat, barna cukrot és barackos szirupot egy kisebb tálban
a mikróban vagy a tűzhelyen addig, amíg a vaj fel nem olvad, majd rakd félre.
Vegyél egy 23x33 cm átmérőjű tepsit majd fújd be tapadás gátló sütőspray-vel, majd
öntsd a barackszirupos keveréket az aljára. Ezután hintsd meg ezt az aprított
pekándióval.
Vágd le Sally egyik kenyerének két végét, majd a maradékot 14 szeletre. A másik
cipónak csak az egyik oldalát vágd le, majd a cipót félbe így a maradékot 6 szeletre
tudod vágni. Terítsd ki mind a 20 darabot egy sütőpapírra majd kend meg őket a
krémsajttal.
Rendezz el 10 szeletet a szirupos keverékben a megkent oldalával felfelé a tepsid
alján. Mindkét hosszú oldalra 3-3 szelet kerül a tepsi oldalára, úgy hogy az alja
nézzen szemben a tepsi falával. A rövidebbre pedig 1-1- kerül ugyanígy.
Ezután szórd meg csoki darabkákkal a sajtos részeket, majd fogd a többi szeletet és
fektesd a tetejükre sajttal lefelé. Így krémsajtos csokis szendvicseket fogsz kapni.
Nyomd le a szendvicseket egy spatulával vagy a kezeddel, így sütéskor a két szelet
össze fog tapadni.

106
Ha ez kész, verd fel a tojásokat a cukorral, majd add hozzá a tejszínhabot és a
vaníliát és jó alaposan keverd össze, majd ezt a keveréket öntsd rá a
kenyérszendvicsekre a tepsiben.
Takard le a tepsit egy fóliával és hagyd állni azt 20 percig.
Melegítsd elő a sütőt 180 C fokra.
Vedd le a fóliát és olvaszd fel a másik adag vajat és öntsd rá a szendvicsekre, majd
így, nem letakart állapotban középre helyezve 180 C fokon süsd azt egy óráig, amíg a
teteje megbarnul. Ha kész vedd ki és hagy kihűlni egy kicsit mielőtt tálalod.

Tálalás: Mielőtt feltálalnád, szórd meg a tepsid tetejét porcukorral, így még
étvágygerjesztőbb lesz. Használj spatulát, hogy ki tudd venni a szendvicseket, amiket
átalakítottál egy fincsi Csokis Barackos Kenyérpudinggá. Egy szendvics egy adag.

Adag: 10 nagy finom tálalnivaló adag.

107
16. fejezet
- Nézd meg ezeket! – mondta Norman amint Mike elment, kiterítve négy fényképet
a fém konyhapultra. – A Jordan Gimi összes évkönyve fent van a neten. Megtaláltam
Paul fotóját és kinyomtattam. Matthew végzős képét is odaraktam az
unokatestvéréjé mellé.
- Olyanok, mint az ikrek! – mondta Lisa miközben egyik képről a másikra nézett.
- Ez itt! – mutatott Delores az egyik képre.
- Az Paul. – válaszolta meg Norman Delores ki nem mondott kérdését.
- Paul-nak kiállóbb az arccsontja, bár lehet, hogy csak azért mert vékonyabb.
Valószínűleg meg lehetett mondani melyik melyik, ha egymás mellett láttad őket.
- Melyik a fiatalabb? – kérdezte Andrea.
- Paul, – válaszolta Norman. – két évvel fiatalabb, mint Matthew.
- Miért hasonlítanak egymásra ennyire? – érdeklődött Lisa.
Most jött el Hannah ideje hogy elmagyarázzon valamit. – Matthew apjának volt egy
öccse, anyukájának meg egy húga. A két fiatalabb testvér találkozott az esküvőjükön
és egy évvel később már ők is összeházasodtak.
- Kíváncsi vagyok vajon most is ennyire hasonlítanak-e. – tűnődött Andrea. –
Szerintem Matthew tiszteletes pontosan úgy nézett ki, mint ennek a fotónak az
idősebb változata. Bárcsak tudhatnánk, hogy az unokatestvére Paul hogy néz ki
jelenleg.
- Hát azt sehogy sincs módunkban kideríteni. – mondta neki Hannah. – Ha annak a
magándetektívnek akit Matthew bérelt fel, hogy megtalálja Pault nem sikerült, a mi
kilátásaink se valami jók.
- Itt van Matthew végzős osztályának a többi tagja. – magyarázta Norman
rámutatva a harmadik képre. – És itt van egy kép Matthew-ról ami a végzős bálon
készült. A középiskolás barátnőjével van együtt és akkoriban mindenki azt hitte
rögtön ballagás után már össze is fognak házasodni. Alice Roste volt a neve.
- Most pedig Alice Roste Vogel. – mondta neki Delores. – És nem házasodtak össze.
Az egyik telefonos informátorom szerint Matthew összetörte Alice szívét és ő
elkeseredettségében hozzáment a legidősebb Vogel fiúhoz.
- És ő lenne a mi Alice-ünk? – lepődött meg Hannah.
- Így igaz. – erősítette meg Delores. – Ezt akartam neked elmondani, amikor
ideértem ma reggel. Aztán megláttam Mike-ot és úgy döntöttem jobb, ha várok.
Nem akartam, hogy zaklassa Alice-t a kérdéseivel. Nagyon nehéz lehet neki. A
forrásom azt mondja Alice sosem tette igazán túl magát Matthew-n.
Andrea kinyúlt, hogy megfogja Hannah karját. – Anya forrásának igaza van Hannah.
108
Emlékszel, amikor azt mondtam átnéztem Claire eladási listáját?
- Emlékszem.
- Hát az egyik számla Alice Vogel nevére szólt. Vett egy új ruhát Matthew tiszteletes
megérkezésének másnapján.
- Ez egy elég elhamarkodott következtetés lenne. – figyelmeztette Hannah a
testvérét. – Mit bizonyít ténylegesen az a számla? Nem vásárolt már máskor is ruhát
Alice Claire-nél?
- Nem, legalábbis az elmúlt 12 hónapban. Átnéztem egy egész évnyi számlát, és az
egyetlen ok, amiért Alice egy ilyen drága ruhát vett magának az az, hogy jól akart
kinézni Matthew tiszteletes szemében.
- Ennek van értelme. – mondta Delores. – Teljesen természetes hogy jól akarsz
kinézni, ha találkozni szeretnél egy régi románc megtestesítőjével ennyi év után.
Hannah odafordult, hogy jól megnézze magának az anyját. Delores a megszokottnál
is jobban öltözködik mostanában és ez jelent valamit! Emellett az elmúlt hetek
mindegyikében legalább egy ruhát vett magának Claire legdrágább kollekciójából.
Most hogy átgondolja, Bertie nemrég említette, hogy Delores minden héten benéz
az Éden Szalonba, hogy megcsináltassa a haját, majd arc és manikűrkezelésre is
ottmarad. Vajon mindez azért történik, mert régi fellángolásokkal randizgat?
- Ne nézz már olyan aggodalmasan drágám, - Delores közelebb hajolt, hogy halkan
tudja folytatni mondandóját. – Az apád volt az egyetlen rég fellángolásom. A férfiak
akikkel mostanában randizok csak holmi szikrák voltak.
Hannah elnevette magát és megszorította anya kezét. Néha Delores igazán
figyelmes tudott lenni.
- Alice ott volt Bob tiszteletes és Claire búcsú buliján? – kérdezte Lisa, véget vetve
Hannah anyja szerelmi életéről való töprengésének. – Én nem láttam őt.
- Én sem. – mondta Andrea.
- Ahogy én sem. – csatlakozott Delores.
- Őszintén szólva én nem emlékszem. – mondta Hannah majd odafordult Norman-
hez. – És te?
- Nem hiszem, de elég sok ember volt ott. Meg persze én csak pár percig voltam
jelen. Amint készen vagy a sütéssel, beugorhatnánk Alice-hez a tekepályára és
megkérdezhetnénk tőle.
- Ő most az Anyák Ligájával van, ami 10-től délig tart. – mondta nekik Andrea. –
Tudom, mivel Lucy Dunwright is oda jár. Mindig leadja Karen-t az iskolában, aztán
beugrik hozzám egy kávéra az ingatlan irodába, utána pedig indul tekézni. Azt
mondja azért csinálja, hogy formában maradjon.
- A tekézés jó testmozgás. – jegyezte meg Norman. – Lehet, hogy várnunk kellene
délutánig. Valószínűleg Alice elég elfoglalt lesz délig az Anyák Ligájával így nem fog
109
tudni velünk beszélni.
- Nem hiszem. – vágta rá Delores. – Amint felvetted a cipőt, vagy a sajátodat,
onnantól kezdve Alice-nek nincs sok dolga. Automatikus tekerendezője és
ponttáblája is van. Hacsak nincs velük valami baj, ő egy széken ülve könyvet fog
olvasni a pult mögött.
Hannah ledöbbent. Amennyire eddig tudta anyja sosem tekézett. – Honnan tudod te
mindezt? – kérdezte.
- Én az egyik Idősek Ligájában tekézek. Egy csapatban vagyok Bud Houge-gal, Joe
Dietz-zel és a Dokival. Minden vasárnap délután oda járunk.
Hannah megpróbált közömbös arcot vágni, de közben elképzelte magában, ahogy az
anyja mind a három pasival flörtöl és egymásnak ugrasztja őket játék közben.
- Ez olyan, mint a dollárokért tekézés? – kérdezte Lisa. – Herb és én egyszer már
kipróbáltuk azt.
- Úgy is mondhatjuk. De a mi csapatunk inkább sörért tekézik.
- Sörért? – lepődött meg Hannah. – De te nem is szereted a sört.
- Ez igaz. Az egyetlen alkalom, amikor egy kicsit is ízlett akkor volt, amikor apád meg
én együtt voltunk. Egy nagyon meleg nyári nap volt a sör meg jó hideg, mi meg egy
softball mecset néztünk a tónál.
- Akkor mit csinálsz, ha a te csapatod nyeri meg a játékot? – kérdezte tőle Norman.
- Joe-nak adjuk, ő szereti. A Doki nem issza meg ahogy Bud sem.
- Az Anyák Ligája miért játszik? – kérdezte Lisa Andreát.
- Gyerekfelvigyázás. A vesztes csapat leggyengébb emberének fel kell áldoznia két
órát az idejéből hogy, vigyázzon a nyertes csapat legjobb játékosának gyerekére.
Múlt héten például Lucy nyakán maradtak a Janowski ikrek. – Andrea lehalkította a
hangját még annak ellenére is, hogy rajtuk kívül senki más nem volt ott. – Lucy
szereti a gyerekeket és jól is bánik velük, de azt mondta, hogy ezek az ikrek iszonyú
rosszak voltak.

Norman kinyitotta az üvegajtót Hannah-nak, aki fel volt fegyverkezve sütivel Alice
számára, amikor beléptek Ally Tekebárjába. Hangos női beszéd fogadta őket
vegyítve a tekegolyók jellegzetes pályához csapódó hangjával, amit incselkedő
beszólások tarkítottak az egymást cukkoló csapatoktól.
- Elég zajos idebent. – jegyezte meg Hannah. – Nem számítottam rá, hogy az Anyák
Ligája ilyen hangzavart fog csinálni.
- Még hangosabbak is, mint a férfiak. – mondta Alice feléjük tartva, hogy üdvözölje
őket így még pont elkapva Hannah megjegyzését. – Ezután hallanod kéne az
időseket. Határozottan lármás népség.
Hannah odaadta Alice-nek a doboz süteményt. – Ezeket neked hoztam Alice. Lisa
110
nemrég csinált Csípős Málnás szeletet és mondta, hogy az a kedvenced.
- Lisa igazat mondott. Olyanok, mint az omlós kekszek, azokat pedig nagyon
szeretem. – Alice odafordult Norman-hez. – Ma nincs semmilyen foghúzás?
- Nincs, ma Hannah-nak segítek.
Csak egy pillanatra ugyan, de Alice arcán feltűnt egy zavarodott kifejezés. Aztán a
már így is világos bőre még sápadtabb lett. – Matthew. – mondta. – Ezért vagytok
itt. Matthew halálának ügyében nyomoztok.
- Attól tartok igen. – válaszolta Hannah emlékezve Delores szavaira arról, hogy Alice
soha nem tette magát túl régi szerelmén. – Részvétem Alice.
- Nekem? – kacagott fel keserűen Alice. – Én már akkor elvesztettem, amikor
ballagás után elment Lake Édenből. Azt gondoltam legalább elköszön majd, mielőtt
elmegy de… - állt meg Alice mondat közben és nyelt egy nagyot. – Ez most nem is
fontos. Mindez már a múlté és jobb is, ha elfelejtjük.
Elhagyták. Ez egy indok a gyilkosságra. Hirtelen nagyobb fokozatra kapcsoltak
Hannah agytekervényei. Matthew csalódást okozott neki. Talán azt is gondolja,
hogy tönkretette az életét mivel három hónappal később hozzáment Butch Vogel-
hez, ami nem igazán sikerült jól.
Hannah gondolatban átfutotta mi mindent is tud Butch Vogel-ről. Ő egy nagyszájú,
nagyivó férfi, több izommal mint aggyal és mindig a kocsmában tanyázott. Ha jól
emlékszik a házasságuk kevesebb, mint egy évig tartott. Volt valami botrány Butch
és az egyik pincérlány viszonyáról, Alice pedig beadta a válókeresetet.
- Miért vagy ilyen csendben Hannah? – kérdezte őt Alice. – Próbálod kitalálni, hogy
én öltem-e meg Matthew-t?
- Igen. – válaszolta Hannah. Alice-ről azt kellett tudni, hogy ami a szívén az a száján
és az egyetlen mód, hogy valamit is megtudjon az ember egy ilyen őszinte
személytől az az, hogy aki beszél vele szintén nyílt kártyákkal játszik. – Neked jó
indítékod volt, Alice.
- Még szép hogy az volt! Ha egy éven belül visszajött volna Lake Éden-be, lehet hogy
meg is teszem. De most…? Már túl késő Hannah. Matthew teljesen más ember lett,
ahogy én is. Tudtad, hogy vettem egy új ruhát, amit nem is engedhettem volna meg
magamnak csak azért, hogy lenyűgözzem, milyen jó formában tartottam magam?
Még Bertie-t is megkértem, hogy tegyen fel pótlást, hogy el tudjam takarni az ősz
részeket a hajamban.
- Észrevettem, hogy kicsit máshogy nézel ki. – mondta Norman. – Nagyon szép a
hajad Alice. Bármi is legyen az a pótlás, remekül működik.
Alice elnevette magát. – Köszönöm. Nem is várom el egy férfitől, hogy tudja mi az.
Persze Matthew észrevette. Tudom. Felhívott és meghívott vacsorára hétfő estére.
Annyira izgatott voltam, hogy megint elmegyünk együtt valahova. Még Claire
111
boltjába is el akartam menni hétfő reggel, hogy vegyek egy másik új ruhát. De
akkor… - állt meg Alice és pislogott párat. – Aztán hallottam a hírt a rádióban majd
Jake és Kelly mondták, hogy Matthew meghalt.

- Köszi hogy vezetsz Norman. – mondta Hannah amint becsusszant az anyósülésre.

Fel kell jegyeznem pár dolgot a füzetbe.
Norman rápillantott miközben beindította a kocsit. – Alice-t is felírod a
gyanúsítottak listájára?
- Igen, de csak azért, hogy ki tudjam húzni. Nem szokás megölni a középiskolai
szerelmedet, aki végre újra elhívott téged vacsorázni.
- Nem értem. – távolodott el Norman a járdaszegélytől és fordult rá az útra.
- Mit nem értesz?
- Miért írod le Alice nevét, ha már úgyis tudod, hogy ki fogod húzni.
- Ez egyszerű. Így számon tudom tartani, hogy kit kérdeztem ki már és miért. Alice
indítéka mostanra megszűnt, de addig még megvolt, amíg Matthew el nem hívta
vacsorázni. Erről jut eszembe. Kéznél van a telefonod?
- Persze. Kit akarsz felhívni?
- Sally-t. Meg akarom tudni Matthew tényleg foglalt-e asztalt hétfő estére. Ha igen,
akkor minden egybevág Alice sztorijával.
- Szerinted hazudik?
- Nem, de ha tényleg Alice ölte meg Matthew tiszteletest ez egy jó fedő sztori lenne,
nem igaz?

112
 Csípős Málnás Szelet
Előmelegített sütőben (160C) középre helyezve.

Hozzávalók:
- 225g puhított sós vaj
- 225g kristálycukor
- 1 teáskanál málnaecet***
- 1 teáskanál rum aroma****
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 200g liszt
- 1 bögre pekándió

*** Ha nem találsz a boltban málnaecetet, bármilyen másik gyümölcsízesítésű ecet

is megteszi, vagy sima ecet is jó. Az ecet csak azért szükséges hogy reakcióba lépjen
a szódabikarbónával.
**** Ha nem akarsz rum aromát tenni a sütibe, bármilyen másik ízesítésű aromát is
használhatsz, amit szeretsz, például vaníliát.

Elkészítés:
Keverd össze a vajat és a cukrot, amíg habos állagú nem lesz a keverék.
Aztán egyesével jól elkeverve add hozzá a málnaecetet, szódabikarbónát, rum
aromát majd a lisztet. Ha ez kész mehet bele az aprított pekándió is.

Egy zsírozott sütőlapra (vagy befújt) mérj ki egy kanál segítségével 12 darab
tésztaadagot, majd 160 C fokon 18-20 percig süsd őket, amíg egy kicsit arany színt
nem kap a tetejük.
Ha kész, vedd ki őket és tedd félre hogy kihűljenek. Tárolásra használj olyan sütis
dobozt, amit légmentesen le lehet zárni, így a sütik meg tudják majd tartani
omlósságukat.

Adag: Általában 3 és fél - 4 tucat sütit lehet kihozni ebből a receptből, attól függően
hogy mekkorák a sütemények.

113
17. fejezet
Lake Éden nagyon szép volt télen. Igazából Lake Éden az év bármely napján szép
volt. Tavasszal a vizek frissen és tisztán csillogtak körbevéve az élénkzöld leveleket
hozó fákkal és a vadvirágokkal szegéjezett utakkal. Vannak ott sárga és lila íriszek,
amiket még valaki nagyon régen ültetett oda. Ne meg olyan fehér virágok, amiknek
vérzőmák volt a neve, és ha megpróbáltad őket letépni, a száruk beszínezte az
ujjadat pirosra. A violák rózsaszín és sárga színben fészkeltek az üreges fák szélein.
Lehetett még fűzfákat is találni a kis bolyhos szürke virágaikkal, amiket barkának
hívnak. Mikor Hannah kicsi volt, azt gondolta, ha elég ideig vízbe rakja őket, a végén
kiscicákká fognak átalakulni. Ha valaki szerencsés volt és éles szemű, akkor még
Minnesota állam hivatalos védett virágát is megpillanthatta, amit csak
Hölgypapucsnak neveztek. Ezeket általában az erdők nedves és sötét részein
lehetett megtalálni.
A nyár is gyönyörű volt teljesen virágba borítva az egész tópartot. Akkor szoktak
virágozni az ebnyelvűfüvek, amik a tavat körülvevő kavicsos út mellől szoktak feléd
integetni a kis piros zászlóikkal, ha arra autózol. Aztán ott voltak még a szürke fejű
búzavirágok figyelemre várva a nagy sárga szirmaikkal. Hozzájuk csatlakozva a napos
részeken tűntek fel a mezei aszatok, a rózsaszín és lila virágaikkal kikandikálva a vad
fű közül.
Aztán ott volt még persze a tó maga. A ragyogó vízfelszín fehér és sárga
vízililiomokkal és sárga lótuszvirággal tarkítva. Norman egyszer mutatott neki egy
öblöt, ami egy kisseb tavi kertre emlékeztette Hannah-t. A tó hullámzó felszíne
visszatükrözte az ég és a fák tükörképét, ami naplementekor még csodálatosabban
festett az élénk narancságra, rózsaszín és piros színeibe festve azokat.
Az ősz egy másik féle szépséget hozott a Lake Édeni lakosok életébe. A gyékény tűnt
fel körben a tóparton és a tó sekélyebb részein, magasra nyújtózkodva az őszi
szellőben barna buzogányvirágával a legtetején. A mezei araszt még ilyenkor is
virágzott, ami általában egészen a hidegebb időjárásig kitartott. A száraz
hegyoldalakon pedig találkozni lehetett a rengeteg százszorszéppel. A víz színe pedig
felvesz egy kicsit zöldesebb árnyalatot a forró nyári hónapok alatt elszaporodott
algák miatt, miközben a hosszú lábú daruk járőröznek a tóparton. A Kanadai ludak
rikácsolva szállnak a magasban, ahogy a lombos fák a tó körül átveszik narancs,
sárga, vörös és mahagóni színű leveleiket.
Ezután eljön a tél, és az örökzöldeken kívül minden fehérbe és feketébe öltözik. A
fák magasra nyújtják csupasz vékony ágaikat, hogy elkapjanak egy kicsit a gyenge téli
nap fényéből miközben a tavat tiszta fehér lepel fedi be. A mai napon a tó felülete
114
csillogó fehér volt itt-ott kisebb a szél által épített buckákkal pettyezve. A látvány
egy kissé vakító volt, így Hannah-nak le kellett pillantania a jegyzetfüzetére, hogy
pihentesse a szemét. Hugh Kohler a Minnesotai Tenyésztők sárga táblájával ellátott
hatalmas tölgyfa utáni negyedik kabinban élt, amely halványkék színben álldogált.
- Ott az a fa, amiről a Doki beszélt nekünk. – mutatott rá Hannah a hatalmas
tölgyfára, halvány táblával a törzsén. – Hugh kabinja a negyedik tőlünk jobbra. Kék
színe van.
Norman óvatosan hajtott és Hannah ezért hálás is volt. A hó hatalmas torlaszokat
formázott végig az úton és ez nem az a hely volt ahol az ember le szeretne robbanni!
Mióta lejöttek a főútról Hannah egyetlen telefon jeladót sem látott és nem igazán
sok ember szokott telelni a tóparton. Ha fennakadnának egy hótorlaszban és Hugh
Kohler nem lenne itthon, egészen a főútig kellene menniük hogy segítséget
kérjenek.
- Ez az! – mondta Hannah amint megpillantotta a kifakult kék kabint. – Az az,
amelyik ajtaja felett a jávorszarvas agancsok vannak.
Norman vetett egy pillantást a kocsifelhajtóra és megrázta a fejét. – Nem akarom
megkockáztatni, hogy felhajtok. Hacsak az nem egy nagyon alacsony postaláda, a
hó sokkal mélyebb a feljárón.
- Semmi baj, rajtam van a csizmám. És veled mi a helyzet?
- Az enyém hátul van. A székem mögött lent a padlón, eléred innen?
Hannah hátranyúlt, kivette, Norman pedig gyorsan felhúzta őket. Ezután kiszállt a
kocsiból és a ház felé vette az irányt. Norman-nek igaza volt, a felhajtón tényleg
sokkal mélyebb volt a hó és Hannah örült hogy meg sem próbáltak felhajtani.
Eltartott egy ideig, amíg átgázoltak a térdig érő hóban, de végül csak odaértek az
ajtóhoz.
Norman bekopogott, Hannah pedig felvette a szokásos mosolyát. Még nem volt
biztos benne milyen kérdéseket kéne feltennie, hogy megbizonyosodjon afelől Hugh
bűnös vagy ártatlan. Csak reménykedni tudott abban, hogy valami csak eszébe jut,
mielőtt az ajtó kinyílik.
Pár másodperccel később az ajtó kinyílt, majd Norman és Hannah lesokkolva vették
tudomásul, hogy egy kétcsöves puskával néznek farkasszemet.

- Bocsánat az előbbiért, - mondta Hugh. – Csak hát elég elszigetelve vagyok errefelé
és még mindig nem kapták el az a gyilkost, aki a múlt héten szökött meg Stillwater-
ből. Ma reggel hallgattam Jake és Kelly-t a rádióban, és valaki bejelentést tett, hogy
errefelé látta őt.
- Minden rendben, nem történt semmi baj. – nyugtatta meg Norman.
- Egy kicsit tehetetlenül érzem magam, tudod? Itt vagyok ebben a tolószékben meg
115
minden. Van telefonom, de a vonalak nem működnek, a teherautóm meg nem akar
indulni.
- Ha szükséged van egy fuvarra a városba, el tudunk vinni. – ajánlotta fel Hannah. –
Mi a baj a teherautóddal?
- Az akkumulátor megadta magát még vasárnap és én vagyok mérföldekre az
egyetlen errefelé. Szerencsém volt, hogy még idejében visszaértem mielőtt teljesen
leállt volna.
- Van elég ennivalód? – kérdezte Norman.
- Bőven. – fordult Hugh Hannah-hoz. – Kedves tőled hogy felajánlottad a fuvart, de
most igazából arra lenne szükségem, hogy valaki felhívja nekem a garázst és
megkérje Cyril-t küldje ki az egyik szerelőjét egy új akkumulátorral.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Hannah.
- Teljesen. Fel tudok állni és menni egy kicsit a járókerettel. Csak arról van szó, hogy
nem kéne nagy nyomást helyeznem a hátamra.
- Ez biztos megnehezíti, hogy főzz magadnak. – jegyezte meg Norman.
- Nem annyira. Mindenem megvan itt. Sok szendvicset eszek és a mikró is az
asztalon van, amit a tolószékből is el tudok érni. A leves és szendvics nagyon jó kis
ennivaló.
- Hát én hoztam sütiket. – tartotta oda Hannah a Hugh számára becsomagolt
finomságokat.
- Nahát! Ez nagyon szép tőled. Egyébként mi hozott titeket ilyen messzire?
- Egyházi munka. – válaszolt Norman, mielőtt Hannah kinyithatta volna a száját. –
Hallottuk, hogy megsérültél és meg akartunk bizonyosodni a felől, hogy mindened
megvan, amire szükséged lehet.
- Hát tényleg a legjobbkor jöttetek! Köszönöm, nagyra értékelem. Nem fogtok
imádkozni felettem vagy megtéríteni, vagy ilyesmi, igaz?
Norman megrázta a fejét. – Ez nem olyan egyházi munka.
- Még mennünk kell pár helyre, úgyhogy jobb ha indulunk. – mondta Hannah felállva.
- Így van. Te pedig ne aggódj semmi miatt. – folytatta Norman. – Majd mi felhívjuk
Cyril-t, és megmondjuk mire van szükséged.
Miután az ajtó bezárult mögöttük, Hannah megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot.
Várt amíg pár lépést eltávolodtak a háztól mielőtt megütögette volna Norman
karját.
- Egyházi munka? – kérdezte egy vigyorral.
- Hát valamilyen formában ez is egy egyházi munka. – mondta Norman.
- És ezt hogy találtad ki?
- Megpróbáljuk megoldani Matthew tiszteletes halálának rejtélyét, ami a templom
irodájában történt. Ha ez nem egyházi munka, akkor nem tudom mi.
116
18. fejezet
- Segítek sütni, – ajánlotta fel Norman miután visszaértek a Süti Édenbe.
- Rendben, de tényleg sütni akarsz?
- Igen. Mióta megmutattad milyen könnyű Puffancsokat csinálni, megszerettem a
sütést. Szerintem jó is lehetnék benne, ha a te receptjeidet követném.
Hannah elmosolyodott. Ez egy bók volt, ami megérdemelte az elismerését. – Mi
lenne ha brownie-kal kezdenénk?
- Kezdetnek remek lesz! Az úgy jó, ha a te Brownie+ receptedet használom? Nagyon
finomak.
- Nekem jó. – Hannah átpörgette a receptkönyvét és odalapozott a Brownie+
receptjéhez. – Szerintem van néhány tábla csokim a kamrában ehhez a recepthez.
Mindenki nagyon szereti őket.
Miután odaadta Norman-nek a tálat és a tepsit, ránézett a következő receptjére. Ez
szintén egy rúd formájú süti volt és nem jutott eszébe senki, aki ne szerette volta azt
az üzletben.
- Te mit csinálsz? – kérdezte őt Norman.
- Csokis Mennyország Rudakat.
- Azok mik?
- Hat rétegű csokis süteményrúd, alul csokis keksz utána közepesen édes csoki
darabok, majd mini mályvacukrok ,amire fehér csokis reszelék kerül, arra rá a csokis
gabonapehely, majd minderre tejcsoki darabokat szórok.
- Hűha, ez tényleg a csoki mennyország lesz.
- Az biztos! Múlthéten teszteltem le a receptet Andreán és már kettő után azt
mondta, úgy érzi, minta a fellegekben járna.
- Az egy jó ajánlólevél.
- Tracey-é még jobb. Azt mondta az anyjának egész nap jó kedve volt, még akkor is
amikor ő újra felhozta a kiskutya kérdését.
- Szerintem nekem is ki kéne próbálnom egyet.
- Máris jön. Csak összeállítom, majd be a sütőbe és amint kihűlt már ki is
próbálhatjuk őket. Utána meg majd segítek a Brownie-kal is, ha segítségre lesz
szükséged.
Hannah összeszedte a hozzávalókat és még néhány tepsit, majd pár perc
rendezgetés után már be is rakta a sütőbe, majd beállította az időzítőt 25 percre,
utána pedig odasétált Norman-hez megnézni, hogy is áll.
- Kész! - mondta Norman, rámutatva a brownie szeleteire.
- Gyors vagy. – dicsérte őt Hannah. – Egyszerre végeztünk.
117
- De te négy tepsivel csináltál meg, míg én eggyel.
- Az nem számít. Én már legalább négyszer annyi ideje csinálom ezt, mint… - Hannah
megállt amikor Marge jött be az ajtón két üres süti tároló üveggel. – Több sütire van
szükséged?
- Igen. Mindenki odavan Lisa történetéért. Néhány ember már másodszorra van itt a
többiek meg hullámokban jönnek.
Marge odament a hűlő sütőrácshoz és megtöltötte a két üveget majd megindult
vissza az eladótérbe. – Nem akarok lemaradni erről a részről. – mondta. – Ez a
kedvencem. Lisa ma különösen jó formában van. Akarjátok, hogy kipeckeljem az
ajtót egy konyharuhával, hogy ti is halljátok?
- Igen. – válaszolta Norman és Hannah nem tehetett mást, mint belemenni. Nem
arról volt szó, hogy nem szerette Lisa történeteit. Nagyon sok vendéget bevonzott,
de egyszer már megtalálta Matthew tiszteletes hulláját, és nem állt szándékában
újra hallani hogyan történt.
-… kopogott egyszer, de nem jött válasz. – hallatszott át Lisa hangja a konyhába. –
Így a mi Hannah-nánk újra kopogott. Matthew tiszteletes? Odabent van? Kérdezte
Hannah de ismét nem kapott választ. Ekkor Hannah, akinek a szíve úgy vert, mint
egy ketrecbe zárt oroszláné, elfordította a kilincset és résnyire kinyitotta az ajtót.
Norman Hannah-ra nézett. - Ketrecbe zárt oroszlán? – ismételte.
- Ne engem kérdezz. Lisa a saját stílusában mondja el a történteket.
- De tényleg ez történt?
- Nem egészen, de elég közel jár.
- És amikor Hannah még jobban kinyitott az ajtót, - folytatta Lisa. – meglátta az
egyetlen látványt, amitől még az ő ereiben is megfagyott a vér.
A szörnyülködés hangjait lehetett hallani Lisa hallgatóságának tagjaitól, amit
folyamatos suttogások követtek. Mindenki tudta mi következik ezután. Hannah
felismerte Florence hangját. Biztos behívta az egyik extra kasszását a Vörös
Bagolyba, csak hogy el tudjon jönni, meghallgatni Lisa történetét. Aztán egy ismerős
hang szólalt meg. – Folytasd Lisa.
Hannah döbbenten fordult Norman felé. – Ez Michelle volt? – kérdezte, azon
gondolkodva, vajon rosszul hallotta-e.
- Ő volt az. – válaszolt Norman egy bólintással. – Biztosan rögtön idebuszozott,
amint halott Matthew tiszteletes haláláról.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én biztos fülem farkam behúzva elmenekültem
volna. – mondta Lisa a hallgatóságának. – És ti?
- Én semmi pénzért be nem mentem volna. – mondta egy ismerős hang és Hannah
tudta hogy Bonnie Surma volt az.
- Én lehet hogy bementem volna, de csak jó hosszas gondolkodás után.
118
- Doug Greerson. – mondta Hannah Norman-nek.
- Én zárva tartottam volna az ajtót és hívtam volna a rendőrséget a mobilomról. –
mondta egy másik női hang, akit Hannah nem ismert fel.
- Ez Bev. – mondta neki Norman. – Biztos idejött az ebédszünetében.
Hannah halkan köszönetet mondott hogy nem úgy döntött ő maga mondja el a
történetet. Még akkor is, ha most itt voltak ketten, egy gyilkos után nyomozva, ő
attól még nagyon élvezte a Norman-nel töltött időt. Nem akarta, hogy bárki is
emlékeztesse ezelőtt milyen sok időt töltött együtt Norman volt menyasszonyával a
klinikán.
- Folytasd Lisa! Nem bírom a feszültséget. – sürgette őt egy férfihang.
- Earl Flensburg. – közölte Hannah.
- Mi történt ezután? – hallatszott be Carrie aggódó hangja.
- Itt van anya is, - mondta Norman mosolyogva. – Nem hiszem, hogy az esküvőjük
óta bármikor is egymás nélkül lettek volna több mint tíz percre.
- A mi Hannah-nánk nem állt meg vagy hívott erősítést. – folytatta Lisa. – Még csak
nem is tétovázott. Csak kihúzta magát, mély levegőt vett és egyenesen besétált.
Lehet, hogy úgy érezte inkább elmenekülne, de nem tette. A lábai remegtek, kicsit
zilált ugyan, mint egy régi gőzmozdony, ami éppen elhagyja az állomást, még a
fogai is össze-összekoccantak, de ő kényszerítette magát, hogy elinduljon és
megnézze Matthew tiszteletes pulzusát.
- Azt meg minek csinálta?
- Megint Doug Greerson. – mondta halkan Hannah Norman-nek. – Kezdi nagyon
beleélni magát.
- Hannah úgy érezte, ezzel tartozik neki. – magyarázta Lisa – mert hogyha lett volna
bármilyen kis életjel ő azonnal hívta volna a mentőket. De természetesen nem volt.
Matthew tiszteletes teljesen halott volt. És akkor, pont abban a pillanatban, a
legváratlanabb hang szólalt meg.
- A telefon? – találgatta Doug.
- Nem, nem a telefon. Egy hang volt odafentről. Matthew tiszteletes hangja.
Az együttes megdöbbenés hangjait lehetett hallani néhány kiáltás kíséretében.
- És Matthew tiszteletes hangja azt mondta; Halállal fizet, ki vétkezik!
- Ugyan már, Lisa! – törte meg a csendet Earl. – Minden jelenlevő tudja, hogy ez
képtelenség. Azt mondtad Matthew tiszteletes halott volt, a halottak meg nem
beszélnek.
- Nem Matthew tiszteletes volt. – szólt egy hang a bolt végéből. – Jacob volt az!
- Pete Nunke. – magyarázta Hannah Norman-nek.
- Ki az a Jacob? – kérdezte Carrie Pete-et.
- Ő az én hegyi seregélyem. Bob tiszteletes és Claire viselte gondját, amíg én a
119
korházban voltam, a nagyi pedig azt mondta addig vele maradhat, amíg ki nem
tudok szállni ebből a fránya tolószékből. Azt is mondta, hogy Matthew tiszteletes sok
időt töltött vele és Bibliai verseket tanított neki.
- Most tehát Jacob gazdájától, magától hallottátok. – mondta Lisa újra kézbe véve
saját történetét. – De ami Hannah-nánk nem tudta, hogy Matthew tiszteletes
magával vitte a madarat az irodába feltéve azt a könyvespolc tetejére egy kalitkába.
Tehát amikor Jacob azt mondta: Halállal fizet, ki vétkezik! Utánozva Matthew
tiszteletes hangját, a mi Hannah-nánk majdnem kiugrott a bőréből.
- Jaj istenem! – mondta Bertie Straub.
Hannah azon gondolkodott vajon ő is lemondta-e az összes vendégét csak hogy
most itt lehessen. Bertie még akkor bejött, amikor kinyitottak, majd Hannah akkor is
látta őt, amikor elindultak Norman-nel, most pedig megint itt van. Az Éden Szalon
tulajdonosa mostanra már valószínűleg Lisa összes mondatát fejből tudja.
- Miután Hannah rájött, hogy Jacob volt az, aki utánozta Matthew tiszteletes
hangját, megkönnyebbülésében egy hatalmasat sóhajtott. De hirtelen megszólalt
egy másik hang, ami megijesztette. A telefon az asztalon, ami pont Matthew
tiszteletes feje mellett volt elkezdett csörögni.
Akkor a telefon megszólalt és Hannah azon töprengett, vajon hogy tudta Lisa ezt
ilyen jól megszervezni. Majd hirtelen rájött, hogy a Süti Éden telefonja csöng és
odaugrott hogy felvegye. – Süti Éden. Itt Hannah beszél.
- Hannah! – Knudson nagyi zavart és kifulladt hangja hallatszott a vonalban. –
Hannah!
- Knudson nagyi, jól vagy? – kérdezte Hannah olyan nyugodtan, ahogy csak tudta.
Knudson nagyi igencsak zaklatott hangja szólalt meg.
- Igen, igen jól. Jaj Hannah, a legelképesztőbb dolog történt!
- Mi történt Knudson nagyi? – Hannah kíváncsi volt, vajon a Matthew tiszteletes
halála által kiváltott sokk és az elmúlt 24 óra történései talán Knudson nagyi
egészségére túl ártalmasak voltak és lehet hogy most fog összeomlani.
- Matthew az! Most azonnal ide kell jönnöd Hannah! Matthew nem halt meg!
Életben van!

120
 Csokis Mennyország Rudak
Előmelegített sütőben (180C), középre helyezve.

Hozzávalók:
- 115g vaj
- 260g csokis keksz (vagy Oreo)
- 170g félédes csoki darabok (csokis chips)
- 300g mini mályvacukor
- 350g tubus édesített sűrített tej
- 170g fehér csoki darabok
- 2 bögre kakaós gabonapehely
- 170g tej csoki darabkák

Elkészítés:
Fújj be egy 23x33 cm méretű tepsit, majd rakd félre. Olvaszd meg a vajat egy kis
tálban. A csokis kekszet jó alaposan törd össze aprítóval vagy tedd őket egy zacskóba
és egy sodrófával apró darabokra törd össze. Mérd ki az aprított kekszeket, majd
add hozzá az olvasztott vajhoz. Jól dolgozd össze a kettőt. ( Akkor jó, ha a kapott
állag sötét, nedves homokra emlékeztet.) Öntsd bele az így kapott keveréket a
tepsid aljába olyan egyenletesen, ahogy csak tudod, majd nyomkodd azt le a
kezeddel vagy egy spatulával. Ezt szórd meg a félédes csoki darabokkal úgy, hogy
abból mindenhová jusson. Ha kész, jöhetnek a mini mályvacukrok, egyenlően
elosztva majd erre öntsd rá a sűrített tejet. Erre jöhetnek a fehér csoki darabkák. Az
a cél, hogy minden rúdba jusson mindegyik rétegből. Mérd ki a gabonapelyhet, majd
ezt is egyenletesen oszd el az eddigi rétegeken. A legtetejére pedig szórd rá a tej
csoki darabokat, majd az egészet nyomkodd le újra. Süsd a Csokis Mennyország
Rudakat 180 C fokon 20-25 percig. Ha kész, vedd ki a sütőből és tedd félre hűlni. Ha
elérte a szobahőmérsékletet, vágd fel őket brownie méretű darabokra, de ne vedd
őket ki a tepsiből addig, amíg meg nem eszed. Tárolhatod őket a hűtőben, de
vigyázz, mert ha nem vágod fel őket mielőtt a hűtőbe teszed, utána úgy
megkeményedhet, hogy sokkal nehezebb lesz vele dolgozni.
Adag: 23-25 darab tömény süti rudakat lehet kihozni ebből a receptből.

Hannah megjegyzése: Ezek a sütik nagyon népszerűek a Süti édenben, főleg a

megrögzött csoki imádók között, mint anya. Andrea pedig arra figyelmeztet, hogy
mivel ezek a rudak elég tömények, mielőtt adnál a gyerekednek belőle, érdemes a
felét megtartani magadnak és csak a biztonság kedvéért.

121
19. fejezet
Az első dolog amit Hannah észrevett, amikor behajtottak a plébánia
kocsifelhajtójára, hogy sehol nincsenek friss keréknyomok. Clara Hollenbeck kocsija
ugyan a ház mögött parkolt még mikor Hannah hétfőn elment miután megtalálta
Matthew tiszteletes holttestét, azóta a Hollenbeck nővérek valószínűleg már
elmentek ügyeket intézni Knudson nagyinak. Ami azt jelentette, hogy Knudson nagyi
jelenleg egyedül volt, nyilvánvalóan zavart állapotban, ha azt gondolja Matthew
tiszteletes még életben van.
- Azon gondolkodom, lehet ki kéne hívni Knight dokit. – fordult Norman felé.
- Ha tényleg szükség lesz rá, később felhívhatod. Először menjünk be és nézzük meg
mi a helyzet Knudson nagyival.
- Rendben. – szállt ki Hannah a kocsiból kihalászva a Csokis Mennyország rudakat,
amit Norman hátsó ülésére tett. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Knudson
nagyinak biztos szüksége lesz csokoládéra. Egyértelműen ideges volt, amikor felhívta
Hannah-t a Süti Édenben és a csokiban lévő endorfinoktól biztosan jobban fogja
magát érezni. A Csoki Mennyország rudak pedig bővelkedtek endorfinban a
hatrétegű csokoládé összetevők révén.
Hannah jelezte Norman-nek, hogy kövesse, majd felsétáltak a hátsó tornác
lépcsőjén. Bementek az ajtón, ami mindig nyitva volt és elsétáltak az asztal mellett,
amin több tucat sütőrács volt. Knudson nagyi a pitéit és tortáit szokta hűteni ezeken
ebben a hideg időben. A konyha ajtaja is nyitva volt, amit Knudson nagyi minden
reggel elsőnek nyit ki és csak az est leszállta után zár be. Hannah belépett a meleg
konyhába Norman-nel a sarkában, majd elkiáltotta magát.
- Szia Knudson nagyi! Hannah vagyok és Norman is velem jött. Itt vagy?
- Itt vagyunk a nappaliban. – válaszolta Knudson nagyi erőteljes hangon, ami egy
kicsit meglepte Hannah-t. – Öntsetek magatoknak egy kis kávét és gyertek be.
- Itt vagyunk a nappaliban. – ismételte meg Norman egy kicsit ráncolva a
szemöldökét.
- Ezt mondta, én is hallottam. Lehet, hogy valaki a templomból van itt.
Norman bólintott, de nem tűnt túl magabiztosnak. – Majd én viszem a kávét, te csak
hozd a csoki rudakat.
Nem tartott soká Norman-nek hogy kitöltsön két csésze kávét. Mivel mindketten
feketén itták a kávéjukat, nem kellett nézelődni a tej és cukor után. Norman egy-egy
csészével mindkét kezében követte Hannah-t aki bevezette őt Knudson nagyi
nappalijába.
- Itt vagyunk! – mondta Hannah vidáman, ahogy belépett a szobába. – Hoztam
122
neked egy kis cso…
- Hűha! – kiáltotta Norman, majdnem kilöttyintve a kávékat miután Hannah hirtelen
megállt az útjában. – Hát itt meg mi folyik… ó!
Egy hosszú pillanatig senki sem szólt egy szót sem. Hannah és Norman csak álltak ott
sokkos állapotban, megbámulva azt a férfit aki Knudson nagyi rózsaszín kanapéján
ült.
- Szia Hannah és Norman! – fordult feléjük Knudson nagyi a székében, hogy
üdvözölni tudja őket. – Ismerjétek meg az igazi Matthew Walters tiszteletest.
Rögtön eljött meglátogatni abban a pillanatban, amikor értesült halálának híréről.
- Pont ugyanúgy nézel ki, mint ő! – mondta Hannah a magyarázat után.
- Tudom. – válaszolta az igazi Matthew tiszteletes. – Mindig is hasonlóak voltunk. Azt
még nem tudom, hogy miért jött ide Paul és adta ki magát nekem, de
mindenképpen ki fogom deríteni. Szegény titkárnőm teljesen magán kívül volt,
amikor megtudta, hogy meghaltam.
- Colleen? – kérdezte Hannah és nem tudta megállni, hogy ne tesztelje őt ő maga is.
- Corrine. – javította ki őt Matthew tiszteletes. – Éppen Wisconsin-ban voltam
meglátogatni néhány barátomat, és úgy döntöttem odatelefonálok, hogy
megkérdezzem volt-e új üzenetem. Corrine majdnem elájult, amikor meghallotta a
hangomat.
- Engem is csúnyán megijesztettél, – mondta Knudson nagyi – habár nem állt
szándékodban.
- Tudom. – állt fel Matthew tiszteletes és odament Knudson nagyi széke mögé, majd
rátette a vállára a kezét és megpaskolta azt. – Nagyon sajnálom. Csak hát
semmilyen könnyebb módot nem találtam, hogy közöljem a hírt.
Knudson nagyi kinyúlt és rátette a kezét a férfiéra. – Hát, most már boldog vagyok.
Nem is tudod milyen szörnyen éreztem magam, amikor megtudtam, hogy…
- Most már nem kell ezen rágódni. – szakította őt félbe Matthew tiszteletes. – Egyél
meg egyet Hannah sütijeiből. A cukortól majd biztos jobban leszel.
- Nem is beszélve a csokoládéról. – egészítette ki Hannah. Aztán Matthew
tiszteleteshez fordult. – Most hogyan tovább? Elmész a korházba, hogy… - állt meg
Hannah, mivel nem akarta, hogy Knudson nagyi újra szomorú legyen attól, hogy
megemlíti, Paul testét azonosítani kell.
- Természetesen elmegyek. Ez volt az egyik oka annak, hogy idehívattam valakit,
hogy Knudson nagyi addig se legyen egyedül. A barátai elmentek vásárolni és a
templomi ügyeket intézni. A nagyi nem tudja pontosan, hogy ezek meddig fognak
tartani én pedig nem akarom őt egyedül hagyni. Itt maradnátok vele?
- Állj! – fordult meg Knudson nagyi és szemöldökét ráncolva nézett Matthew
tiszteletesre. – Nem vagyok én gyenge! Tökéletesen képes vagyok itt maradni
123
teljesen egyedül.
- Azt látom! Még mindig olyan talpraesett vagy amilyen tinédzser koromban. –
mondta Matthew tiszteletes nevetve. – De nem tetszik maga az ötlet hogy itt
hagyjalak teljesen egyedül. Megtennéd ezt az én kedvemért?
- Hát, hogy ha így fogalmazol... akkor legyen. – egyezet bele Knudson nagyi, majd
visszafordult Hannah és Norman felé. – Matthew mindig is rá tudott beszélni
mindenkit mindenre.
- Nem szeretnél vinni ezekből a csoki rudakból az útra? – kérdezte Hannah Matthew
tiszteletest. A kérdésének két oka is volt. Az egyik az az, hogy valamit élvezni is
tudjon a korház felé vezető úton, de a másik egy kicsit ravaszabb volt ennél. Látni
akarta, hogyan reagál a csokoládé felajánlására.
- Köszönöm Hannah, ez igazán kedves tőled, de inkább nem. Nem tenne jót nekem,
próbálok óvatosan bánni a csokoládéval. Már jó pár éve nincs nagyobb gondom
vele, de az orvos azt mondta azért ne vigyem túlzásba. Meg hogy az allergia
bármikor újraépülhet a szervezetben és lehet, hogy rosszul reagálnék rá.
Érdekes; gondolta Hannah. Jobb, ha ennek utánanézek Knight dokinál.
Matthew tiszteletes lehajolt, hogy puszit adjon Knudson nagyi feje tetejére. –
Visszajövök, amilyen gyorsan csak lehet. – mondta neki. – Ha nem bánnád, inkább a
bejárati ajtón mennék ki, a bérelt kocsimmal az utcán parkoltam le.
Hannah várt, amíg meghallja a Matthew tiszteletes után becsukódó ajtó hangát és
csak utána fordult Knudson nagyihoz. – Biztosan rendben vagy?
- Remekül, köszönet ezeknek. – mutatott rá Knudson nagyi a csoki rudakra. – Hogy
hívod őket Hannah?
- Csokis Mennyország Rudak.
- Hát, a neve nagyon találó! - nyúlt Knudson nagyi egy másikért. – Nem kéne, de
nem tudom megállni, hogy ne egyek. Lehet, hogy át kéne nevezned őket Csokis
Szenvedély Rudaknak.
- Az lehet, hogy rossz üzenetet küldene a vendégimnek. – mondta Hannah kuncogva.
Knudson nagyi elmosolyodott, de aztán gyorsan elkomolyodott. – Még mindig nem
hiszem el, hogy Paul el tudta velem hitetni, hogy ő Matthew.
- Abból amit Hannah nekem mondott ő egyáltalán nem vert téged át. – emlékeztette
őt Norman. – Hannah azt mondta, hogy te már az elejétől fogva gyanakodtál, hogy
Matthew nem is Matthew.
- Igen, de Hannah és Andrea felhívták a papneveldét és a titkárnőjét, akik eloszlatták
az összes gyanúmat.
Hannah megrázta a fejét. – Nem az összeset. Azt furcsállottad, hogy ez a felnőtt
Matthew valahogy teljesen más, mint akire te tinédzser korából emlékeztél. Tudtad,
hogy valami nincs rendben még akkor is, ha nem tudtad pontosan hogy mi is az, és
124
ebben teljesen igazad volt.
- Ez igaz. – húzta ki magát egy kicsit Knudson nagyi és Hannah tudta, hogy most
visszaadtak egy kicsit az emberismeretére oly büszke nagyi önbizalmából. – Tudod,
már elkezdtem kételkedni magamban.
- Hát nem kellett volna. – mondta Norman. – Főleg akkor nem, ha teljesen igazad
volt. Az ál Matthew tiszteletes mindenkit becsapott, kivéve téged.
- Az ál Matthew tiszteletes. – mondta Knudson nagyi, és ahogy nézték az arcát az
egyre sápadtabb lett.
- Mi az? – kérdezte Hannah.
- Lett egy nagy problémánk. – közölte Knudson nagyi, majd megállt és vett egy nagy
levegőt. – Paul soha nem volt felszentelve, mint lelkész. Ezt biztosan tudom. És ha
Matthew azonosítja azt az embert, mint Paul, az aki neki adta ki magát, bármilyen
egyházi ceremónia, amit ő vezetett.. – Knudson nagyi abbahagyta a mondatot és
összeráncolta a homlokát. – Nem tudom persze biztosan, de… jaj, ez igazán
katasztrofális!
- Micsoda? – ezúttal Norman tette fel a kérdést.
- Paul nem volt lelkész. Ő egy laikus volt. Ha Matthew-nak igaza van, még tagja sem
volt egy egyháznak. Ami azt jelenti, hogy az összes keresztelés, imádság vagy áldás
és minden házasságkötés amit levezetett az…az… - Knudson nagyi megrázta a fejét.
– Az olyan mintha meg sem történt volna! Semmi, amit csinált nem lesz elismerve az
egyház által!

- Hova mentél Hannah? – kérdezte őt Michelle, amikor Hannah és Norman

visszaértek a Süti Édenbe.
- Elmentünk meglátogatni Knudson nagyit. – Hannah megállt. Ha most elmondja
Michelle-nek mi történt, újra el kell majd mondania Lisának ugyanazt mégegyszer. –
Megkérdeznéd Marge-ot nem e helyettesítene a boltban tíz percre? Aztán
megkérnéd Lisát, hogy jöjjön hátra? Mindkettőtöknek itt kell lennie.
- Talán valami gond van Matthew tiszteletes halálának nyomozásában? – kérdezte
Michelle.
- Úgy is mondhatjuk. Most kérlek menj és hozd ide Lisát. Minél hamarabb el tudom
nektek mondani a fejleményeket az üggyel kapcsolatban, annál hamarabb
elkezdhetjük kitalálni, hogyan tovább.
Michelle valószínűleg továbbadhatta Hannah sürgetését Lisának, ugyanis pár
pillanattal később már mind a ketten a konyhában voltak. Hannah átadta az új
tényeket olyan kevés szóval amilyennel csak lehetett, összefoglalva a plébánián
történteket egy utolsó mondatban. – Szóval most csak várunk Knusdon nagyira,
hogy jelentkezzen. Megígérte, hogy felhív minket ha az igazi Matthew tiszteletes
125
visszaér és megmondja hogy a gyilkosság áldozata tényleg Paul volt-e.
Az egyetlen hang a konyhában a kazán alacsony zúgásának hangja volt. Hannah
látott már parton vergődő halakat levegő után kapkodni, a két lány pedig pontosan
úgy nézett ki jelenleg. A szájuk nyitva volt, a szemük tágra nyilt, az egyetlen dolog
amit nem csináltak az a földön vergődés volt. Eltartott pár másodpercig, amíg
összeszedték magukat és Michelle volt az első, aki megszólalt.
- Úgy érted… minden a feje tetejére állt?
- Pontosan. És van itt még egy gond.
- Hogy az a személy, aki magát Matthew tiszteletesnek adta ki, nem is volt igazi
lelkész?
- Így igaz. – mondta neki Norman. – Knudson nagyi meg fogja kérdezni Matthew
tiszteletest, miután visszajön az azonosításból, de majdnem biztos benne, hogy
bármilyen egyházi szertartás, amit egy állelkész vezet le, azt az egyház nem ismeri
el.
- Micsoda zűrzavar! – mondta Lisa folyamatosan rázva a fejét. – Arra gondolok,
vajon hogy fogja magát érezni a barátnőm Sarah. Múlthéten volt az esküvője amit
Matthew tiszteletes vezetett… vagy legalábbis ő úgy gondolta Matthew tiszteletes
volt az. Most meg igazából még csak nem is házas!
- Elfelejtetek valami fontosat! – mondta nekik Hannah. – Csak feltételezitek, hogy
Matthew tiszteletes azt fogja mondani, hogy az áldozat tényleg Paul volt. De mi van,
ha valaki teljesen más volt az, esetleg egy másik lelkész.
- Ez igaz, – mondta Norman. – de a képeken, amiket az évkönyvből nyomtattam ki
tegnap este egyértelműen látszik, hogy Matthew és Paul nagyon hasonlóan néztek
ki. Te pedig ma is pont azt mondtad, hogy az igazi Matthew tiszteletes mennyire
hasonlít Paul-ra. Szerintem ez egy erőteljes zsákolás.
- Erőteljes zsákolás? – ismételte meg Hannah – Ne mond, hogy kosárlabdát nézel a
tévében!
- De igen, azt. Ez mind Bev miatt van. Szereti nézni a Minnesota-i Vadakat a
nagyképernyőmön. Azt mondja ez amolyan hazafias dolog, ha az ember Minnesota-t
választja otthonául.
- És te szeretsz kosárlabdát nézni? – Hannah még mindig nem tudta elhinni, hogy
Norman kezdi megszeretni a kosárlabdát. Soha nem volt valami nagy sportrajongó.
- Nem olyan rossz. Két vagy három játék után már ismered a játékosokat és kezdesz
belejönni, tudod?
Hannah érzett egy apróbb rúgást a rozsdamentes acél konyhapult alól, és amikor
odanézett észrevette, hogy Michelle kissé megrázza a fejét. A kishúgának igaza volt.
Ez nem a legjobb pillanat volt Norman-t kérdőre vonni vajon miért engedte meg Bev
dokinak, hogy kosárlabdát nézzen a nagyképernyőjén, miközben az elől pedig
126
húzódzkodott, hogy őt áthívja focit nézni.
- A parókia telefonja megállás nélkül fog szólni, miután kitudódik ez a hír. – mondta
Lisa egy sóhaj kíséretében. – Nagyon sok esküvő volt a múlt héten. Sarah nem az
egyetlen menyasszony lesz, aki meg akarja majd tudni, hogy a házassága legális
volt-e.
- Az eltemetett emberek családjai sem lesznek túl boldogok. – emlékeztette őt
Hannah. – Vagy annak a babáknak a szülei akit múlthéten kereszteltek meg.
- Vagy bárki, aki ott volt a legutóbbi úrvacsorán múlt vasárnap, amit szintén az ál
Matthew tiszteletes tartott. – folytatta Norman. – Nem is említve a betegeket,
akiket a korházban látogatott meg.
- Knudson nagyi teljesen egyedül van ott? – kérdezte Hannah-t Michelle.
- Nem. Marguerite és Clara Hollenbeck visszajöttek. Azt mondták megvárják amíg
Matthew tiszteletes vissza nem jön a kórházból mielőtt befizetnének a templom
banki letétébe.
- Amikor Hannah és én eljöttünk, mindannyian Csokis Mennyország Rudakat ettek. –
tette hozzá Norman.
- Örülök, hogy több mint egy tepsivel csináltál. – mondta Lisa Hannah-nak.
- Igaza van. – mondta Michelle. – Hallanod kellet volna a nyögéseket, amikor Lisa
bejelentette, hogy mind elfogytak. Nehéz őket megcsinálni? Csinálhatnék párat
otthon a te sütődben. Erről jut eszembe, nálad marathatnék, ugye?
- Neked mindig van helyed nálam. De ezt te is tudod. Adtam neked egy kulcsot is. A
legnehezebb a Csokis Mennyország Rudak elkészítésében pedig a tepsi fóliával való
kibélelése.
- Rendben, akkor csinálok egy fél tucattal holnapra. Van más recepted is?
- Biztos, hogy van. Csak átpörgetem a könyvet és lejegyzem. Otthon pedig minden
megvan a számítógépen.
- Szerinted mikor kéne beleszőnöm az új információkat a történetembe? – kérdezte
Lisa Hannah-t.
- Jobb lenne, ha várnál vele holnapig. Még nem tudunk semmit biztosan.
- Rendben, de azért adok nekik egy kis ízelítőt, mint például; Ha valakinek feltűnt
esetleg hogy egy kicsit zavart vagyok, az csak azért van, mert egy olyan információ
került a birtokomban Matthew tiszteletesről, ami teljesen fel fogja forgatni ezt az
egész gyilkossági ügyet. Hannah éppen most várja, hogy megerősítsék a híreket és
megígérte, hogy holnap mindenkinek beszámolhatok róla.
- Ez nagyon jó! – dicsérte őt meg Michelle.
- Köszi. Azt akarom, hogy mindenki visszajöjjön holnap. Ma még csak kedd van, de
már most több volt a forgalmunk, mint egész múlt héten összesen.
- A gyilkosság jót tesz az üzletnek. – mondta Hannah. – Nem szeretem, de így van.
127
- A cselszövés és megtévesztés is jót tesz neki. – mutatott rá Lisa. – És én pont erről
fogok holnap beszélni. Mindenki hallani akarja majd, hogy te és Andrea hogy
hívtátok fel a papneveldét, és hogy oszlatta el ez Knudson nagyi összes gyanúját.
Imádni fogják, amikor elmondom, hogy mindvégig igaza volt csak rossz okokból.
Nem hiszem, hogy járna ide egy olyan ember is aki ne szeretné Knudson nagyit.
- Valószínűleg igazad van. – mondta Hannah benyúlva a zsebébe, hogy kivegye azt a
receptet, amit Knudson nagyi adott neki mielőtt elindultak volna a plébániából. – Ezt
neked küldte, mivel emlékezett, hogy az ananász Herb kedvenc gyümölcse. A
menyétől kapta Janelle-től.
Lisa lepillantott a receptre. – Sült Ananászrakás? Erről még soha nem hallottam.
- Ez olyan, mint az ananászos rakott hús? – kérdezte tőle Michelle.
- Nem. Nem igazán tudom, mi lehet ez. Van benne ananász, cukor, liszt, só,
szódabikarbóna és reszelt cheddar sajt.
- Ananász és cheddar sajt együtt? – mondta Michelle bizonytalanul. – Biztos, hogy ez
jó ötlet?
- Finom. – mondta nekik Norman. – Knudson nagyi ragaszkodott hozzá hogy együnk
sült sonkát és kekszet ebédre. Ő meg elkészítette a Sült Ananászrakást, amíg mi
beszéltünk hozzá a konyhában. Könnyű elkészíteni. Kevesebb, mint öt percig tartott
neki összerakni és még fél óráig sütötte. A morzsolt kukoricapehely és vaj a tetején
pedig valami isteni.
- Ma este kipróbálom. – mondta Lisa belegyömöszölve a receptet a köténye
zsebébe. – Herb-nek biztosan fog ízleni, nekem meg még maradt egy kis sonkám
múlt vasárnapról. Szép volt Knudson nagyitól, hogy gondolt ránk. Ha legközelebb
mész légy szíves köszönd meg a helyemben is.
- Rendben. – mondta Hannah éppen akkor, amikor megszólalt a telefon. Lisa felállt,
hogy felvegye és hallotta, ahogy megköszöni a receptet Knudson nagyinak.
- Knudson nagyi az, egy üzenettel a számodra. – mondta Lisa Hannah-nak. – Azt
mondja, van még egy nyom, a gyilkos beazonosításához, és azt szeretné tudni, hogy
fel tudsz-e menni most a plébániába.
- Mond meg neki, hogy öt percen belül ott leszek. – mondta Hannah felpattanva és
indulva a kabátjáért, ami a hátsó ajtó melletti fogason pihent.
- Ha már Marge úgyis itt van én is veled megyek. – mondta Michelle felugorva
majdnem olyan gyorsan, mint Hannah. – Te is jössz Norman?
- Én vezetek. – mondta Norman felkapva a kabátját, követve a két Swensen nővért.

Sült Ananászrakás
Előmelegített sütőben (180c), középre helyezve.
128
Hozzávalók:
- 1kg ananász konzerv
- 75g kristálycukor
- 150g liszt
- fél teáskanál só
- fél teáskanál szódabikarbóna
- 115g csedár sajt
- 115g sós vaj
- 4 evőkanál ananász lé (amint az ananászból nyertél)
- 1 bögre aprított gabonapehely

Elkészítés:
Nyomkodd ki az ananászdarabokat és az így kapott levet tedd félre, később még
szükség lesz rá.
Keverd össze a cukrot, lisztet, sót és a szódabikarbónát egy kis tálban.
Fújj be egy 2 literes sütőedényt tapadás gátló spray-el, majd tedd bele a lisztes
keverékedet, majd keverd bele hozzá az ananászdarabokat. Ezután add hozzá a
reszelt sajtot és jól keverd össze.
Ha kész olvaszd fel a vajat a mikrohullámú sütőben, majd a felét keverd bele az
eddigi keverékbe. Ennek a tetejére jöhet a négy evőkanál ananász lé.
Ha még nem tetted meg, törd össze a gabonapelyhet, majd ezt egységesen elosztva
szórd rá az eddigi keveréked tetejére.
Ha kész süsd az Ananászrakásodat 180C fokon 35-40 percig.

Adag: Ebből a receptből 6-8 adagot lehet kihozni.

129
20. fejezet
- Most hogy itt vagytok, mi elmegyünk befizetni a bankba. – mondta nekik
Marguerite amikor megérkeztek a paplakba. – Valószínűleg nem lesz több mint
tizenöt perc. Innen egyenesen Doug Greerson irodájába megyünk, aki személyesen
fogja elintézni nekünk. Így jó lesz neked Hannah?
- Jó. Itt maradunk, amíg vissza nem jöttök, vagy amíg Matthew tiszteletes vissza
nem ér a korházból, bármelyik is legyen hamarabb.
- A nagyi azt mondta, öntsetek magatoknak egy csésze kávét és menjetek be a
nappaliba. Ott van vele Jacob is.
Természetes, hogy Knudson nagyi már fel is rakott egy új kanna kávét. Mindig volt
friss kávé a paplakban. Michelle öntött mind hármójuknak egy-egy csészével, majd
elindultak a folyosón a nappali felé.
- Hát itt vagytok! – üdvözölte őket Knudson nagyi. – Még Michelle is. Csak nem
kirúgtak a főiskoláról?
Michelle elkezdett nevetni. Tudta, hogy Knudson nagyi csak incselkedik vele. Delores
annyit szokott dicsekedni a jegyeivel, hogy már egész Lake Éden tud róla hogy 3.9-es
átlaga van. – Nem, nem rúgtak ki a főiskoláról... legalábbis eddig még nem.
Knudson nagyi vidáman felnevetett, Hannah pedig észrevette, hogy már csak az egy
negyed része van meg annak a sütis tálcának, amit nemrég hozott. Knudson nagyi
sokkal nyugodtabbnak látszott, és még az arcának is lett egy kis színe.
- Azt üzented, látni szeretnél, merthogy van egy nyomod, ami alapján lehet, hogy be
tudjuk azonosítani a gyilkost. – mondta Hannah, leülve a nagyihoz legközelebbi
székbe, míg Norman és Michelle a rózsaszín kanapén foglaltak helyet. – Mi lenne az?
- Jacob az. – mutatott Knudson nagyi a ketrecében ülő seregélyre. – Nemrég
mondott valamit, amit még soha nem hallottam tőle. Van egy olyan érzésem, hogy
ezt a gyilkosság éjszakáján tanulhatta. Remélem meg tudom vele ismételtetni, hogy
ti is halljátok.

- Gyerünk Jacob. Legyél jó kismadár és mond még egyszer.

Hannah, Norman, Michelle és Knudson nagyi, mind odagyűltek a madárketrec köré.
Knudson nagyi vagy már öt perce próbálta rávenni Pete Nunke madarát hogy
ismételje meg magát, de az csak nézte őket nagy sárga szemeivel.
- Lehet, hogy tényleg van valami alapja a madáragyú sértésnek. – mondta Hannah,
megnevettetve a jelenlevőket. Jacob hirtelen felemelte a fejét, mintha megértette
volna amit Hannah mondott, majd hangosan rikácsolt egyet, nemtetszését kifejezve,
majd azt mondta ”Brr, de hideg van odakint!” Pete Nunke hangján.
- Ez volt az? – kérdezte Norman.
130
- Nem. – válaszolta Knudson nagyi. – Ezt még Pete tanította neki régebben.
- A halottas kocsi nem cipel házat. – szólalt meg Jacob Claire hangját utánozva.
- Most végigmegy az egész repertoárján. – mondta nekik Michelle. – A szobatársam
papagája is ugyanezt szokta csinálni. Soha nem tudja szóra bírni, de ha egyszer
elkezd beszélni, folyamatosan elmond mindent, amit addig megtanult.
- Jaj istenem, remélem a kútásós dolgot nem fogja elmondani. – mondta Knudson
nagyi Michelle-nek. – Ha elkezdi, csak fogd be a füledet drágám. Azt is Pete tanította
meg neki, de nem valami kedves.
- Halállal fizet, ki vétkezik! – mondta a madár az ál Matthew tiszteletes hangját
utánozva, majd felborzolta a tollait és csak bámult rájuk.
Michelle-t kicsit kirázta a hideg. – Ezt mondta Hannah-nak miután ő… hát tudjátok.
- Mennem kell, már majdnem fél tizenkettő. – mondta Jacob egy női hangot
utánozva. Hannah és Norman összenéztek. Ő biccentett a fejével és Hannah tudta,
hogy Norman is felismerte a hangot, ami Alice Vogel-lé volt.
- Ezt még nem hallottam, de biztos valamelyik hívőé volt, aki tanácsadásra jött
hozzá – mondta nekik Knudson nagyi.
- Matthew... úgy értem a férfi aki Matthew-nak adta ki magát, általában reggelre
hívta be tanácsadásra az embereket és Jacob-ot is magával vitte. Délutánra
általában mindig visszaért a paplakba, ezért is kezdtem aggódni aznap, amikor nem
jött ebédelni.
Hannah nem igazán volt abban biztos, hogy Knudson nagyinak igaza van az ál
Matthew reggeli elfoglaltságával kapcsolatban, de inkább nem mondott semmit.
Előtte még beszélnie kell Alice Vogel-lel, hogy megtudja, pontosan mikor is érkezett
a templomba aznap a nő, hogy találkozzon az általa Matthew Walters-nek hitt
férfivel.
- Hidegebb van odakint mind a kútásó seg… - kezdte el mondani Jacob, de Knudson
nagyi közbeszólt.
- Jacob! Ne beszélj csúnyán!
A madár felemelte a fejét, majd megrázta magát és Knudson nagyi hangján azt
mondta, „Jacob! Ne beszélj csúnyán!”
Hannah nem tudta visszatartani a nevetést, ahogy senki más sem a szobában,
beleértve Knudson nagyit is.
- Ha időjárásra, zenére vagy a legújabb hírekre vágysz, kapcsolj ránk, KCOW, a
country és blues otthona. – énekelte Jacob tökéletesen utánozva a helyi rádió
reklámzenéjét.
- Ez jót jelent. – mondta Hannah. – Az ál Matthew tiszteletes valószínűleg a KCOW-t
hallgatta.
Knudson nagyi megrázta a fejét. – Nem, ez Claire ötlete volt. Mindig bekapcsolva
131
hagyta a rádiót Jacob-nak, mikor elmentek valahova.
- Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod megtalálni! – ismételte Jacob hangosan
az ál Matthew tiszteletes hangján.
- Ez az! – mondta gyorsan Knudson nagyi. – Ezt akartam, hogy halljátok.
Mindenki elhallgatott, arra várva, hogy Jacob folytassa az elraktározott mondatait,
de a madár is csak csendben várt. Felborzolta a tollait, leugrott a rúdjáról és
odament a ketrec falához erősített itatóhoz.
- Szerintem ennyi volt, - mondta Knudson nagyi miközben nézte ahogy a madár iszik
majd elkezd tollászkodni. – Mindig ezt csinálja, mielőtt elkezdi a délutáni sziesztáját.
Mindannyian figyelték, ahogy a madár visszaül a rúdjára és kényelmesen
elhelyezkedik a szunyókálásához. Knudson nagyi letakarta a ketrecét egy
rongydarabbal, majd visszaültette vendégeit a kanapéra és a székekre.
- Nem fogja zavarni őt, ha beszélgetünk? – kérdezte Norman.
- Nem. Pete mondta, hogy amikor az ő kis barlangjában van, ellazul és elalszik,
hacsak nincs valami nagy zaj, ami felriasztja.
- Ez biztos igaz a legtöbb madárra, vagy mindegyikre. – jegyezte meg Michelle. –
Tudom, hogy ha a szobatársam letakarja a papagáját, ő is elalszik.
- Pete azt mondja, valószínűleg azért, mert azt hiszik este van. De szerintem nem
kéne őket így becsapni, hacsak tényleg nincs szükségük pihenésre. Nem valami szép
dolog.
Hannah visszaemlékezett az időre, amikor Andrea a lakónegyed körül körözött a
babakocsival, hogy elaltassa Tracey-t, mivel neki is szüksége volt az alvásra. Úgy
látszik a szülőknek és a madártartóknak elég sokk trükk akad a tarsolyukban, amikor
a kicsinyeik elaltatásáról van szó és az egyik ilyen az átverés.
- Ízlettek Marguerite-nek és Clara-nak a csokis rudak? – kérdezte Hannah remélve,
hogy Knudson nagyi vesz még egyet a sütikből, mivel még mindig elég megviseltnek
látszott.
- Ó, hát persze! Csinálni is akartak a templomi csoportjuknak, amit ők vezetnek, de
amikor megtudták, hogy az egyik hozzávaló az édesített sűrített tej, meggondolták
magukat. A boltban megvásárolható konzerves változat elég drága és a Szingli Nők
Pár Nélkül csoportnak több mint harminc hölgy tagja van.
- Nem muszáj a boltból valót használniuk. – mondta Hannah. – Van egy receptem,
ami pont ugyan olyan jól működik, és csak tejpor meg pár más dolog kell bele.
Szeretnéd, hogy megkeressem, hogy oda tudd adni nekik?
- Jaj, az nagyon jó lenne! Emlékszem régebben nekem is megvolt, még a Farm
Magazinból vágtam ki, de nem másoltam be a receptkönyvembe és most már nem
tudom, merre lehet.
- Lehet, hogy nekem is pont ugyanaz van meg. Még Ingrid nagyitól kaptam régen és
132
ő is mindig a Farm Magazint olvasta. Ott van a Süti Édenben, kinyomtatom és
elhozom neked.
- Csak küld át e-mailben. – mondta Knudson nagyi. – Majd berakom a receptes
mappámba.
- Neked van e-mailed? – kérdezte Michelle meglepetten.
- Persze hogy van e-mail címem. Tudod, az nem csak a fiataloknak van. Bob csinálta
nekem és igen remek módja annak, hogy kapcsoltban tudjak maradni a
barátaimmal. E mellet internetezni is nagyon szeretek, a legelképesztőbb dolgokat
tanultam meg. Még a Bibliáról is van fent pár oldal. Csak beírsz valamilyen kifejezést
a keresőbe és ő megmondja a könyvet, fejezetet és még a versszakaszt is pillanatok
alatt. Egészen fantasztikus!
- Elküldenéd az oldal címét? – kérdezte Michelle leírva a saját e-mail címét egy darab
papírra, majd azt átnyújtotta Knudson nagyinak. – Az egyik szobatársam éppen egy
vallásokat összehasonlító esszén dolgozik és ez igen hasznos forrásnak hangzik.
- Még ma este átküldöm. – ígérte meg Knudson nagyi, majd visszafordult Hannah-
hoz. – Szükséged lesz az címemre, ha el akarod küldeni a receptet. Az enyém annyi
csak, hogy K Nagyi egyben és a templom weboldalának címe.
Hannah ránézette Norman-re, aki azzal a bizonyos én megmondtam arckifejezéssel
nézett vissza rá. Nem hitte el, amikor Norman azt mondta, hogy szinte már mindenki
Lake Édenben számítógép guru lett, de most úgy néz ki talán tényleg igazat
mondott. Ha Knudson nagyi, aki már majdnem kilencven éves volt el tudta sajátítani
az internet használatát, talán itt lenne az ideje, hogy ő is fejlessze magát ezen a
téren.
- Szeretnéd a helyettesítő receptet is? – kérdezte Hannah. – Ez azoknak jó, akiknek
tejallergiájuk van.
- Az nagyon jó lenne! Van egy pár olyan tagja az egyháznak, akik érzékenyek a tejre.
- Akkor azt is átküldöm majd. – ígérte Hannah. – Ha van valamilyen kedvenc
recepted, csak annyit kell kérned hogy, küldjem át, és én már meg is teszem azt.
- Üdvözlet mindenkinek! – szakította őket félbe egy hang, amikor Marguerite és
Clara Hollenbeck besétáltak az ajtón.
- Jaj, édesem! – mondta Marguerite rápillantva Jacob ruhával letakart ketrecére. –
Halkabban Clara, Jacob éppen alszik.
- Te hangosabban beszélsz, mint én Marguerite.
- Bocsánat. – fordult Marguerite Knudson nagyihoz. – Belefutottunk egy kisebb
problémába a bankban.
- Mi a probléma? – kérdezte őt Knudson nagyi.
- Azt csináltuk, amit eddig mindig. – kezdte Clara. – Megfogtuk a bankos zsákban
összegyűjtött adományokat és elvittük azt Doug-nak a Lake Éden-i Kereskedelmi
133
Bankba.
- Doug megszámolta nekünk – folytatta a történetet Marguerite. – Mindig meg
szokta számolni, hiába rakjuk mi is bele a cédulát, amin rajta van a pontos összeg.
Mi még soha az elmúlt 22 évben nem rontottuk el a számolást.
- Doug egy bankár. – mondta Clara. – Meg kell róla győződnie, hogy minden rendben
van. – aztán visszafordult feléjük. – De az összeg, amit mi számoltunk a vasárnapi
mise után teljesen más volt, mint amit Doug számolt.
- Többet vagy kevesebbet számolt Doug? – kérdezte Hannah gyorsan, rátérve a
lényegre.
Marguerite sóhajtott egyet. – Kevesebbet. – mondta. – Sokkal kevesebbet.
- Háromszáz huszonöt dollárral kevesebb, hogy pontosítsak. – mondta Clara. –
Valaki kivette a nagyobb papírpénzeket és csak a kicsik maradtak.
- És eddig ezt senki nem vette észre? – kérdezte Hannah, azon gondolkodva ez meg
mégis hogyan történhetett.
- Nem. – válaszolta Clara. – Senki még csak nem is gondolt rá hogy ellenőrizni kéne
az adománypénzt. Mindig kedden visszük el és rakjuk azt be a bankba. Vasárnap a
mise után bemegyünk az irodába, háromszor leszámoljuk azt, majd megírjuk a
papírt az összegről. Most vasárnap elég sok bevételünk volt. Emlékszem, hogy a
szokásos öt és egy dollárosok helyett most voltak bőven húszasok is. Ritka az ilyen.
- És ne felejtsd el az aranyérméket se. – emlékeztette őt Marguerite. – Volt öt darab
a gyűjteményben és azokat is elvitték a nagyobb pénzekkel együtt.
- Lett még egy indíték a gyilkosságra. – mondta Norman.
- Emlékeztek mit mondott Jacob? – kérdezte őket Hannah. – Utánozta az ál
Matthew tiszteletest és azt mondta „Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod
megtalálni.”Lehet, hogy az adománypénzről beszélt.
- Ennek van értelme. – mondta Marguerite. – Mindig az iratszekrényben tartjuk az A
betűnél, de most valaki átrakta azt. Lehet, hogy az ál Matthew tiszteletes volt.
- Vagy talán az, aki megölte az ál Matthew tiszteletest, miután elvette belőle azt,
ami neki kellett. – következtetett Michelle. – De ha az ál Matthew tiszteletes dugta
el a gyilkosa elől, akkor tudhatta, hogy a gyilkos jönni fog és azt is, hogy ki az.
Hannah bólintott. Büszke volt, hogy a húga használja a fejét. – Elég sok feltételezés
között ugrálunk, de lehet benne igazság is. – fordult oda Clara-hoz. – Hány ember
tudott róla, hogy az A betűnél tartjátok az adomány pénzt?
- Sajons… elég sok. Mind tagja az egyházunknak, nem volt okunk nem megbízni
bennük.
- És a templom irodája este zárva van. – mondta Marguerite. – Az egyetlen oka
annak, hogy a gyilkosság alatt nyitva volt az az, hogy a tiszteletes vagy bárki is
legyen éppen dolgozott odabent.
134
- Szóval lehet, hogy egy rosszul elsült rablás volt. – mondta Knudson nagyi
megfontoltan. – Paul is ezért került börtönbe. Egy rosszul végződő rablási kísérlet
miatt ült.
- Ezt az ál Matthew tiszteletes mondta neked. – emlékeztette őt Hannah. – Lehet,
hogy erről is hazudott valamiért.
Ekkor megszólalt a telefon és Knudson nagyi kinyúlt, hogy felvegye. Mindannyian
csendben hallgatták, ahogy először felveszi majd üdvözni a hívót. – Igen Matthew.
Örülök, hogy hívtál. Merre vagy?
Most, hogy Hannah tudta ki telefonált még figyelmesebben hallgatózott.
Odapillantott Norman-re és látta, hogy ő is nagyon figyel az egyoldalú beszélgetésre.
- Jól vagy? – kérdezte Knudson nagyi majd elhallgatott egy kis időre. – Igen drágám,
mi is ezt gondoltuk. Most rögtön menj el a seriff irodájába és mond el nekik hogy
sikeresen azonosítottad őt. Miattam pedig ne aggódj. Clara és Marguerite itt vannak
és azt mondták itt maradnak, amíg vissza nem érsz.
Tehát az ál Matthew tiszteletes tényleg Paul volt. Ez elég egyértelmű volt Knudson
nagyi egyoldalas beszélgetéséből is. Meg az is, hogy az igazi Matthew tiszteletes
eléggé aggódik Knudson nagyi miatt.
- Csak gyere vissza ide, ha végeztél. – mondta Knudson nagyi. – Van itt nekem egy
kis csontozott tarjám csinálok belőle valami finomat és táplálót neked vacsorára. A
testnek mindig jót tesz, ha valami jóízűt eszünk.
Hannah nézte, ahogy Knudson nagyi arcán szétterül egy nagy mosoly. Matthew
tiszteletes biztos mondott neki valamit, amitől boldog lett.
- Nagyon kedves, hogy ezt mondod drágám. Nekem is olyan vagy, mint egy unoka.
Miután Knudson nagyi letette a telefont Hannah hozzáfordult megerősítésért. –
Matthew tiszteletes azt mondta neked, hogy a meggyilkolt áldozat tényleg az
unokatestvére, Paul volt?
- Igen. Szegény Matthew nagyon megviselt volt Hannah. A hangja is végig remegett,
míg beszéltünk.
- Ebben biztos vagyok. – mondta Norman. – Biztos nagyon nehéz lehetett neki
azonosítani az unokatestvérét.
- És még annál is jobban megviselhette, hogy az, akiben egyszer régen megbízott,
felvette az ő személyazonosságát. – mondta Marguerite. – Ez egy igazi árulás.
Clara bólintott. – Pont ahogy Júdás, csak itt nem húsz darab ezüstért történt.
Kíváncsi vagyok, miért tette.
- Én pont ezt próbálom majd meg kideríteni. – ígérte meg Hannah.
- Én pedig segíteni fogok neki. – tette hozzá Norman. – Kiveszem az egész hetet,
hogy ezen az ügyön tudjunk dolgozni.
- Én is. – mondta Michelle, gyorsan bólogatva. – Te csak ne aggódj emiatt Knudson
135
nagyi, hagyd csak ránk a dolgot. Mi majd a végére járunk ennek a dolognak!
Hannah ránézette a húgára. Michelle ügyesen megnyugtatta Knudson nagyit, de egy
kicsit kevesebb pozitivitással a hangjában jobb lett volna. A „Csak hagyd ránk a
dolgot” éppen elég lett volna. Nem akarják, hogy Knudson nagyi elkezdjen Paul
gyilkosságán gondolkodni és aggódni. De az, hogy Michelle megígérte neki, hogy a
végére fognak járni egy kicsit sok volt Hannah-nak. Persze hogy meg fognak mindent
próbálni, hogy rájöjjenek mindenre, de azért annak a lehetősége is ott van, hogy
elbuknak. Eddig szerencséjük volt, hogy Lake Éden néhány gyilkossági esetét meg
tudták oldani, de lehet, hogy Paul esete ki fog fogni rajtuk is.
Még maradtak pár percig és különböző dolgokról beszélgettek, de amint Hannah
látta, hogy Knudson nagyi egy kicsit megnyugodott, arra hivatkozva, hogy vissza kell
mennie a Süti Édenbe, a többiekkel együtt elindultak.
- Ha nem bánod, gyorsan leírnék pár dolgot a jegyzetfüzetembe visszafelé menet. –
mondta Hannah Norman-nek amikor az kinyitotta neki az utas ülést.
- Nekem jó. Így legalább majd felolvashatod nekünk, amikor visszaérünk a… egy
pillanat. Valaki hív és ezt fel kell vennem. – Norman odadobta neki a kulcsokat. –
Indítsd el a kocsit és üljetek be hogy melegen legyetek Michelle-el.
Hannah és Michelle a kocsi ablakán keresztül figyelték, ahogy Norman felveszi a
telefont. Hallgatott egy kicsit majd nagyon elkeseredett arcot vágott.
- Bárcsak hallhatnánk. – mondta Michelle. – Norman nem néz ki valami boldognak.
- Nem, egyáltalán nem. Biztosan valami sürgős eset. Remélem, hogy nincs semmi baj
Carrie-vel vagy Earl-el.
Norman folyamatosan járkált miközben beszélt, párat előre majd hátra. Látták az
arcát, amikor éppen feléjük fordult és Hannah észrevette, hogy eléggé ideges volt
arra akivel éppen beszélt.
- Nem hiszem, hogy köze lenne Carrie-hez vagy Earl-höz. – jegyezte meg Michelle. –
Norman inkább idegesnek mind aggódónak néz ki.
- Meg ha valami sürgős családi eset lenne már visszapattant volna a kocsiba és már
odafelé taratana. – tette hozzá Hannah.
Tíz perc telt el mire Norman visszajött a kocsihoz. Hannah örült, hogy már az elején
bekapcsolta a fűtést, mivel Norman vacogott egy kicsit mikor beült. – Minden
rendben van? – kérdezte tőle.
- Nem. Van egy sürgős fogászati eset és most azonnal vissza kell mennem a
klinikára. El fog tartani egy ideig, úgyhogy kiraklak titeket a Süti édennél, és majd
otthon találkozunk, ha nem bánod.
- Nem, persze. – mondta Hannah. – Jó lesz úgy.
- Ha te és Michelle elmentek valahová, csak hagyj egy cetlit az ajtódon.
- Rendben. – ígérte Hannah, de egyáltalán nem volt jó előérzete ezzel kapcsoltban.
136
Valami baj volt. Nagyon szerette volna tudni, de Norman megint titokzatoskodott.

137
21. fejezet
Hannah? – jött ki Michelle Hannah konyhájából egy forró csokival a kezében. –
Tudtad, hogy egy zokni labda van a hűtőd tetején?
- Megint egy. – mondta Hannah felsóhajtva, majd odapillantott Mosé-ra aki egy
csepp érdeklődést sem mutatott a beszélgetés irányába.
- Mosé? – kérdezte Michelle észrevéve Hannah pillantását a macskája felé.
- Ő az egyetlen, aki itt él rajtam kívül. Azt pedig nem hiszem, hogy alva járok zoknival
a kezemben. Talán most hogy te is itt leszel, meg tudod majd mondani melyikünk a
bűnös.
- De Mosé nem tudja kinyitni a zoknis fiókodat, vagy igen?
- Ne felejtsd el, hogy egy olyan makacs macska képességeit becsülöd alá, aki még
egy zárt szekrényen is képes keresztülrágni magát, csak hogy hozzáférjen a
kajájához. – emlékeztette őt Hannah.
Michelle felhorkantott. – Ez igaz. Megnézted már a zoknis fiókod hátulját?
- Az volt az első.
- És?
- Sehol egy darab lyuk. A fiók tömör fából van és elég nehéz is. Ha nem én csinálom,
csak ő lehet, de sehogy se tudok rájönni, hogy tudja kihúzni a fiókot.
- Talán nekem sikerül. Majd szemmel tartom. És téged is. Az alvajárás pedig nem
olyan elképzelhetetlen dolog, különösen stresszes időkben. Feszült vagy mostanában
Hannah?
- Ki, én? Ugyan mi okom lenne feszültnek lenni? Csak azért mert a macskám furcsa
viselkedésformát vett fel, Mike nemsokára eltilt az ügytől, amibe már így is teljesen
benne vagyok, anya folyamatosan adja az újabb megrendeléseket a könyvbemutató
partijára, Norman pedig sokkal több időt tölt Beverly dokival, aki szebb, fialtabb és
tökéletes alakkal rendelkezik. Ugyan mi okozna stresszhelyzetet ezek után?
- Felejtsd el, hogy megkérdeztem. Elég stresszes az életed. – mondta Michelle. –
Teljesen egyértelmű, mivel te normális állapotban soha nem használsz szarkazmust.
- Ez valószínűleg igaz. – vallotta be Hannah.
- Tudod, láttam ám őt.
Hannah pontosan tudta ki az az ő, akiről Michelle beszélt. – Mi a véleményed róla?
- Minden, amit felsoroltál és még egy valami. Tiszta kamu.
- Micsoda?
- Ő egy csaló. – ismételte meg Michelle. – Valami nagyon nem stimmel vele. Senki
sem ilyen édes és tökéletes. Olyan, mint egy… doki baba.
Hannah össze volt zavarodva. Soha nem hallott még doki babákról. – Mi az a doki
138
baba?
- Biztos láttad már azokat a karrier babákat, amiket az anyukák vesznek a
lányaiknak. Asztronauta nő, tanárnő, ügyvédnő, doktornő. Biztos, hogy van egy
fogorvosnő baba is, ami pont úgy néz ki, mint Bev doki.
- Nem hiszed, hogy igazából doktor lenne?
- Nem arról van szó. Az biztos, hogy orvos csak valamilyen más színjátékot is űz. Ő
pedig színészkedik. Egy kilométerről felismerem az ilyen embert Hannah. Eljátssza
hogy kedves, meg aranyos, meg mindenki barátja, de beül teljesen más. Bárcsak
tudnám, mire készül.
Hannah hosszan elgondolkodott ezen. Talán Michelle-nek igaza van. Mikor
megfigyelte Bev dokit a szülinapi bulin, olyan érzése támadt mintha az egész egy
kicsit hamis lenne.
- Na? Szerinted nincs igazam? – kérdezte Michelle.
- De. Nekem is hasonló érzéseim támadtak vele kapcsolatban, de azt hittem ez csak
féltékenység.
- Neked semmire sem kell féltékenynek lenned. Te sokkal jobb ember, vagy mint ő!
Hannah odasétált és megölelte húgát. A Swensen család általában nem mutatta ki az
érzéseit ilyen formában, de Michelle megérdemelte ezt az ölelést. – Mit szeretnél
vacsorára?
- Vörös húst. Elviszlek téged a Sarki Vendéglőbe egy Dupla Burgerre. Bevállaltam a
múlthéten pár plusz órát, szóval most van egy kis pénzem.
- De attól még nem kell rám költened.
- Nem rád költöm, hanem ránk. Mellesleg mióta Knudson nagyi megemlítette, hogy
marhapörköltet fog csinálni Matthew tiszteletesnek vacsorára, eléggé megéheztem
a vörös húsra.

Természetesen nem mentek egyből a Sarki Vendéglőbe, legalábbis azután nem,

hogy Hannah elmondta, ő felismerte azt a női hangot, akiről Knudson nagyi azt hitte
Paul egyik hívője lehetett.
- Alice Vogel? – lepődött meg Michelle. – Miért találkozott ő Paul-al?
- Nem Paul-al találkozott. Alice azt hitte Matthew Walters-el találkozik. Anno,
középiskolában randizgattak és azt pletykálják, még mindig érez iránta valamit.
- Érdekes. És te azt gondolod, hogy ő ott volt vele vasárnap este az irodában?
- Ez a sejtésem. Knight doki azt mondta a gyilkosság éjfél és hajnali kettő között
történt, tehát Alice nem gyanúsított, ha még tizenkettő előtt elment az irodából.
Még az is lehet, hogy látta Paul gyilkosát miközben kijött a templomból.
- Álljunk meg a tekepályánál és beszéljünk vele, úton a Sarki Vendéglő felé. – mondta
Michelle. – Látni akarom a reakcióját, amikor elmondod neki, hogy Matthew
139
tiszteletes igazából Paul volt.

Hannah hozott sütit. Hannah mindig hoz sütit. – Kész vagy? – kérdezte Michelle-t a
tekepálya bejáratához vezető uton.
- Kész vagyok. Milyen sütiket hoztál?
- Diós Roppancsokat. Alice imádja őket.
- Ahogy én is. JoAnn Hecht receptje, ugye?
- Igen.
- Hová ment miután abbahagyta Sally-nél a munkát?
- Kaliforniába költözött és megnyitotta a saját vállalkozását. Bárcsak még mindig itt
lenne. Akkor ő csinálhatná anya könyvbemutató buliján a felszolgálást én meg
szórakozhatnék egy kicsit.
Ahogy Hannah kinyitotta az ajtót egy meleg levegő hullám, az élénk beszélgetések és
a frissen sült pattogatott kukorica illata csapta őket meg üdvözlésképpen.
Csak egy pillantás elég volt a játékosokra, akik elfoglalták az összes pályát és Hannah
tudta, hogy a Ligák Csatája nagy hévvel folyik. Nem sok mindent lehetett csinálni
februárban, Minnesotában. A szabadtéri szórakozás lekorlátozódott a szánkózásra,
jégkorcsolyára és a jéghorgászatra, de egy olyan hideg napon, mint a mai ezeket
senki sem akarta megkockáztatni. E helyett inkább mindenki akit Hannah csak ismert
úgy nézett ki a tekézést választotta. A Ligák Csatája elég szórakoztató tudott lenni,
főleg hogy egyik ligához sem kellett feltétlenül csatlakozni. Elég volt, ha csak beálltál
egy csoportba vagy összeszedtél pár barátot és már részt is lehetett venni a
versenyen. Ha vesztett a csapatod, kiestél, de ha nyert, akkor továbbmehettél és a
következő csapattal kellett vetélkedni. Amelyik csapat pedig megnyerte az egész
versenyt, ők kaptak egy a nyerés dátumával ellátott baseball sapkát. Ezzel aztán
henceghettek utána.
Jó páran a mai napi versenyen részvevők közül is már nyerhettek a múltban, mivel
Hannah észrevette, hogy Cyril Murphy egy zöldet, Digger Gibson pedig egy
narancssárga sapkát hordott.
- Alice a frissítők pultja mögött van. – mondta Michelle, odakormányozva Hannah-t.
– Integetett nekünk, amikor beléptünk. Mit fogsz tőle kérdezni?
- Rávezető kérdéseket. Amiktől megered a nyelve.
- Mint például?
Hannah vállat vont. – Nem tudom, de ne aggódj. Majd kitalálok valamit, amíg
odaérünk.
Gus York éppen sorban állt, arra várva, hogy Alice öntsön neki egy pohár sört.
Hannah észrevette, hogy Alice átöntötte az üveg tartalmát egy nagy eldobható
papírpohárba mielőtt odaadta volna azt a férfinak. Legutóbb mikor tekézett, ami
140
már vagy hat hónapja lehetett, Alice csak simán odaadta nekik az üveget. Lehet,
hogy túl sok incidens történt a törött üvegek jóvoltából.
Miután beszéltek pár szó Gus-szal, ő pedig távozott, Hannah odafordult ahhoz a
személyhez, akihez eredetileg is jött.
- Szia, Alice! – mondta átnyújtva a sütiket. Ezek itt Diós Roppancsok, Lisa mondta,
hogy szereted őket.
- Jaj, nagyon is! A karácsonyra emlékeztetnek.
Hannah meglepődött. – Tényleg?
- Szerintem a szerecsendió miatt lehet. – magyarázta Alice. – Mindig reszelek egy kis
diót a tojáslikőrömre a karácsonyi szezon alatt.
- Így már érthető. – mondta Hannah lehuppanva az egyik székre a pult előtt, majd
mutatva Michelle-nek hogy tegye ugyanazt ő is. – Ismered a legfiatalabb húgomat
Michelle-t, ugye?
- Persze hogy ismerem. Szia Michelle. Hogy megy a főiskola?
- Nagyon jól, köszönöm. Van pár szabad napom, úgyhogy hazajöttem segíteni
Hannah-nak. Nagyon elfoglalt ezen a héten.
- Gondoltam, hogy az. – Alice odafordult Hannah-hoz. – Megpróbálod majd elkapni
Matthew gyilkosát?
- Hát… - hárított Hannah. – Általában az ilyen eseteket inkább a hivatalos
bűnüldözőkre szoktam hagyni, de Knudson nagyi megkért, hogy derítsek ki, amit
csak tudok.
- Én is így gondoltam. Hát, te már olyan öt órával Mike és Lonnie előtt jársz. Ők csak
vacsoraidő körül jöttek ide kérdezősködni. – sóhajtott Alice és ő is leült a saját
székére a pult mögött. – Mond meg az igazat Hannah, még mindig én vagyok az
elsőszámú gyanúsítottad?
- Már nem. Úgy egy órával azután, hogy Norman és én elmentünk töröltelek a
listáról. – Hannah elhallgatott és várta Alice válaszát.
Alice kicsit meglepettnek látszott, majd elmosolyodott. – Ettől most sokkal jobban
érzem magam. Hogy tisztáztál?
- Knight doki megadta a gyilkosság időpontját, amit éjfél és hajnali kettő közé tett.
Te pedig már fél tizenkettőkor távoztál az irodából.
Ahogy a két Swensen testvér figyelt, jelzőfényszerű piros foltok jelentek meg Alice
arcán. – Ezt meg honnan tudod? – kérdezte.
- Jacob mondta el. Emlékszel arra a hegyi seregélyre, ami a könyvespolc tetején egy
kalitkában ült?
- Igen. De… - Alice hirtelen abbahagyta a beszédet, ráeszmélve hogy most árulta el, a
gyilkosság napján tényleg ott volt a templom irodájában, elkotyogva valami olyat,
amit valószínűleg nem állt szándékában megosztani.
141
Hannah csendben ült, ahogy Michelle is. Mind a ketten arra vártak, hogy Alice
folytassa a mondandóját.
- Ez nem az, aminek látszik. Úgy értem… csak látnom kellett és megbizonyosodni, a
felől hogy ő… szeret-e még, tudod? Csak a kíváncsiság hajtott, ennyi.
- És? Érzett még valamit irántad? – kérdezte Hannah.
- Igen. Teljesen olyan volt, mint a régi Matthew, még középiskolából. Még azt is
elmagyarázta, miért nem látogatott meg azelőtt, hogy elment a városból. Azt
mondta képtelen volt szembenézni velem, mert tudta, hogy ha eljön, valami
butaságot csinált volna. Megkért volna, hogy szökjek el vele és házasodjunk össze,
vagy telepedjünk le itt Lake Édenben és akkor visszautasította volna a Concordia
Főiskola ajánlatát is. Azt mondta, írt egy levelet, amiben ugyanezeket elmagyarázta
és megkért tudnék-e várni rá, hogy elvégezze a főiskolát és felszenteljék lelkésznek,
hogy utána nyugodtan összeházasodhassunk.
- De te soha nem kaptad meg a levelet. – mondta Michelle sóhajtva.
- Pontosan. Az apám eldugta előlem. Nem akarta, hogy összeházasodjunk Matthew-
val és elmenjek Lake Édenből. Azt akarta, hogy itt maradjak és segítsek neki
üzemeltetni a tekepályát.
- Elhitted amit Matthew mondott? – kérdezte Hannah.
- Hát persze. Ő olyan… - állt meg Alice letörölve egy könnycseppet a kézfejével. – Ő
olyan kedves, édes és figyelmes volt, pontosan olyan, mint annyi évvel ezelőtt. Még
azt is mondta, hogy csodálatosan nézek ki, és akkor hívott el hétfőre vacsorázni.
Talán semmi nem lett volna belőle. Talán miután befejezte volna Bob tiszteletes
helyettesítését, újra elváltak volna az útjaink. De nem tudom megállni, hogy ne
gondoljak rá, mi lett volna ha… - Alice hangja elfátyolosodott és a könnycseppek
elkezdtek végigfolyni az arcán.
- Tessék. – mondta Hannah kihúzva pár papír zsebkendőt a pulton álló tartóból,
majd azokat átnyújtotta Alice-nek. – Szedd össze magad, Alice, ugyanis vagy egy
hírem a számodra, ami mindent meg fog változtatni.
Alice könnyes szemekkel felnézett. – Mi az?
- Matthew életben van. Az a tiszteletes, akivel te találkoztál az irodában nem is volt
tiszteletes. Matthew unokatestvére, Paul volt az.
Egy pillanatig Alice csak hallgatott, majd elkezdte rázni a fejét. – Nem. – mondta. –
Nem, ő nem lehetett Paul. Tudom, hogy nem Paul volt. Paul-t ismertem. Nagyon
hasonlítottak, az igaz, de teljesen mások voltak. Paul nem volt kedves. Tudtam
volna, ha vele találkozom!
- Matthew most itt van. – mondta neki Michelle. – Ma reggel vezetett idáig
Wisconsin-ból rögtön az után, hogy halott a gyilkosságáról itt Lake Éden-ben.
- Matthew ma délután azonosította az áldozatot, mint Paul. – mondta neki Hannah.
142
- De… - Alice nyelt egy nagyot. – Annyira biztos voltam. Soha nem kételkedtem
abban, hogy Matthew volt. Most meg azt mondjátok Paul volt az. – Alice kivett egy
másik papír zsebkendőt és megtörölte újra a szemét. – Ezt nem tudom elhinni.
- El akarsz menni, meglátogatni az igazi Matthew tiszteletest? – kérdezte őt
Michelle. – Én be tudok ide állni addig helyetted.
Alice megrázta a fejét. – Nem! Mára ennyi elég volt. Én nem hiszem… hogy még
többet fel tudnék dolgozni a mai nap folyamán. Talán holnap. Vagy azután. Nekem…
csak szükségem van időre, hogy tisztázzak magamban mindent.
- Ez csak természetes. – mondta megértően Hannah, majd leszállt a székről és
mutatta Michelle-nek hogy kövesse őt. – Mi megértjük Alice. Ez az egész dolog elég
megrázó lehetett. Már csak két dolgot szeretnék tőled kérdezni, és nagyon nagy
segítségemre lenne, ha tudnál rájuk válaszolni.
- Persze… tudok. – nézték, ahogy Alice kiegyenesedik és láthatóan összeszedi magát.
– Mi az első kérdés Hannah?
- Amikor elhagytad a templomot vasárnap este, láttál ott valakit, valakit, aki éppen
arra várt, hogy bemehessen, valakit, aki kint parkolt vagy esetleg az utcán, netán
gyalog jött?
Alice megrázta a fejét. – Senki nem volt arra, körbenéztem. Nem igazán akartam,
hogy valaki is meglásson. Csak ugye Matthew és én régebben jártunk és az emberek
még mindig azt hiszik, hogy nem tudtam magam túltenni rajta. Nem Hannah, senki
nem volt még a közelébe sem a templomnak rajtam kívül.
- Ez segített, köszönöm Alice. A második kérdés pedig Paul-al kapcsolatos. Voltak
Paul-nak barátai, amíg idejárt a Jordan Gimibe?
- Csak egyre tudok gondolni. Természetesen Matthew volt a legjobb barátja. Amikor
először idekerültek mindig együtt voltak, de később Matthew és én elkezdünk járni
Paul pedig összebarátkozott egy Lenny Peske nevű fiúval.
- Az Arany Sas csaposával? - kérdezte tőle Michelle.
- Igen. Nevezhetnénk őket bűntársaknak is. Paul és Lenny elég sok rossz dolgot
csináltak együtt. Feltörték a szekrényeket és undorító dolgokat csináltak azokkal a
tanárokkal, akiket nem szerettek.
- Köszönjük Alice. – mondta gyorsan Hannah. Látta, hogy Alice mennyire megrendült
és most egyedüllétre volt szüksége. – Hívj, ha bármire szükséged van. Megvan a
telefonszámom, ugye?
- Igen. Még délután megadtad.
- Itt van az enyém is. – mondta Michelle, majd kihúzott egy kártyát a táskájából, és
átadta Alice-nek. – Hannah néha elfelejti feltölteni az övét.
- Én is. – mondta Alice halvány mosolyt küldve Hannah felé. Aztán ő is feltett egy
kérdést. – Mike tudja, hogy Paul volt a gyilkosság áldozata?
143
- Most már igen. Az igazi Matthew tiszteletes bement a rendőrségre ma délután és
beszámolt nekik róla.
- Akkor valószínűleg még ma este visszajönnek újabb kérdéseket feltenni. Lehet,
hogy megkérem az egyik tekézőt, hogy vezesse le a versenyt, majd zárja be nekem a
helyet miután vége. Digger is itt van és ő elég megbízható. Ő vette át a helyem
vasárnap is, amíg vissza nem értem 11:40-re. Nála is leellenőrizhetitek az időt.
- Köszi. – mondta Hannah.
- Utálom, hogy már megint ellógok, de muszáj összeszednem mielőtt a rendőrség
újabb kérdéseket tesz fel.
- Ne felejtsd el, hogy van alibid. – emlékeztette őt Hannah.
- Igen, de Mike vajon tud róla?
- Még nem. – ismerte be Hannah. – Elmondom neki, ha legközelebb találkozok vele,
de nem hiszem, hogy az még ma lesz. Természetesen azt sem tudja, hogy te ott
voltál a templom irodájában. Erről mi is csak pár órája tudunk.
- Rendben. Én most hazamegyek, felveszem a kedvenc régi köntösömet és megnézek
egy filmet a kutyáimmal. Megeszem az összes sütit, amit hoztál és talán még le is
öblítem pár pohár sörrel. Nem fogok se a kopogásra sem a telefonra válaszolni bárki
legyen is az. Még neked se Hannah.
- Nekem jó. Én nem foglak hívni. Minden kérdésemre válaszoltál, ami csak eszembe
jutott. Most menj csak haza és pihenj. Elég hosszú érzelmi hullámvasúton mentél
keresztül.
Alice elgondolkodott ezen egy kicsit. – Igazad van. Olyan volt ez, mint egy
hullámvasút és én mindig rosszul leszek a hullámvasutakon. De szerintem most
minden rendben lesz. – Lenyúlt, hogy felvegye a zacskó sütit amit Hannah hozott,
majd feltartotta. – Ez alkalommal nem fogom őket elhagyni.
Hannah és Michelle elkezdett nevetni. Nem volt igazán vicces a dolog, de Hannah
örült, hogy Alice legalább annyira összeszedte már magát, hogy megpróbálkozzon
valami viccessel.
- Gyere velem és akkor Digger-rel is tudsz beszélni. – hívta Alice. – Kérdezd meg tőle
hogy mikorra értem vissza vasárnap este és ő majd megerősíti. Én pedig majd
megkérem, hogy helyettesítsen engem ma este.
Alice mutatta az utat egészen a hármas pálya vonala mögött ülő tekézőkig. Hannah
észrevette, hogy Digger is ott volt egy élénk lila pulóverben, amin a csapata neve
díszelgett; Szerencsés Testek.
- Ez egy nagyon rossz szóvicc. – szólalt meg Michelle. – Főleg egy temetkezési
vállalkozótól.
- Tudom. Digger-nek több humorérzéke van, mint gondolnád. – Alice megállt éppen
mielőtt odaért Digger-hez, majd visszafordult Hannah-hoz. – Kérlek Hannah, ne
144
találj több hullát. Ha még több gyilkosságba keveredem bele, nemsokára fel kell
vennem Digger-t a bérlistánkra.

145
 Diós Roppancs
Nem kell előmelegíteni a sütőt, ennek a tésztának állnia kell.

Hozzávalók:
- 225g sós vaj
- 500g sötét barna cukor ***
- 2 nagy tojás
- 1 és fél teáskanál szódabikarbóna
- fél teáskanál só
- 2 teáskanál frissen reszelt szerecsendió
- 420g liszt
- 125g szárított és aprított sárgabarack
- cukor tartalékba (olyan 65g) a tésztagolyókhoz

***Ha csak sima barnacukrod van otthon, adj hozzá fél teáskanál melaszt egy
keverőtálba és már kész is a sötétbarna cukrod.

Hannah megjegyzése: Igaz hogy kézzel is meg lehet csinálni ezt a receptet, de én
inkább a mixert ajánlom, úgy sokkal könnyebb.

Elkészítés:
Tedd a puhított (szobahőmérsékletű) vajat a mixer keverőtáljába és verd addig, amíg
sima állagú nem lesz, majd add hozzá a sötétbarna cukrot, majd dolgoz össze őket,
míg habos nem lesz a keverék. Ha kész, jöhetnek bele a tojások, amit jó alaposan
össze kell keverni.
Állítsd kis fokozatra a mixert, majd folymatosan add hozzá a szódabikarbónát, sót és
a diót. Ha jól összedolgoztad őket, tedd bele a lisztet, kisebb adagokba.
Kapcsold ki a mixert, majd kézzel keverd bele a szárított aprított sárgabarackot.
Ha kész, teljesen nyugodtan ott lehet hagyni a tésztát a keverőtálban, csak fedd be
fóliával jó alaposan, hogy ne érje levegő.
Majd ezután tedd be a hűtőbe egy órára (vagy akár egész éjszakára), hogy később
jobban lehessen vele dolgozni.

Mikor készen állsz a sütésre, melegítsd elő a sütőt 180C fokra.

Vedd ki a tésztát a hűtőből, majd tapadásgátló spray-vel fújd be a sütőlapodat vagy
sütőpapírral vond be.
Tegyél egy fél bögre fehér cukrot egy kis tálba. Ebbe fogod belegörgetni a
tésztagolyókat sütés előtt.

146
Csinálj 2,5cm-es golyókat, de nem kell, hogy teljesen simák legyenek, majd
mindegyiket fedd be cukorral, jó alaposan. Ha kész, helyezd el a labdákat a
sütőlapodon olyan távolságban hogy 12 darab férjen rá.
Kicsit nyomd le a golyókat egy pohár sima aljával, vagy egy spatulával.

Süsd őket 180C fokon 8-12 percig, amíg a golyók aranybarna színt nem vesznek fel.
Ha kész, vedd ki a sütiket, majd hagyd hogy teljesen kihűlhjenek.
Ezeket a finom diós roppancsokat egy légmentesen zárható dobozban, vagy a
hűtőben is tárolhatod.

Adag: Általában 6 tucat sütemény jön ki a receptből, a mérettől függően persze.

Hannah megjegyzése: Ezek a sütik remek „mártogatók”. Bill mindig ezeket

mártogatja a kávéjába, ha bejön a Süti Édenbe a délutáni szünete közben. Anya is
ezt csinálja, de neki egy szót se. Nem szabadna erről beszélnem, mert szerinte ez
nem illendő viselkedés.

147
22. fejezet
- Örülök, hogy nem holmi kolbászdarabkával kell beérnem. – mondta Michelle
beleharapva a dupla sajtos-gombás hamburgerébe.
Hannah megvárta, amíg maga is lenyeli az ő dupla gorgonzolás hamburgerét mielőtt
válaszolt volna. – Miből gondolod, hogy kolbászdarabkával kéne beérned?
- Átnéztem a menüt a tekepálya büféjében arra az esetre, ha Alice elfogadná a
helyettesítési ajánlatomat, hogy meg tudja látogatni Matthew tiszteletest. Az
egyetlen dolog, amit ott kapni lehet az a szóda, sör, chips, pattogatott kukorica és a
kolbász. Ott vannak abban a nagy befőttesüvegben, amit a pult mögött tart.
- Semmi malac láb?
- Nem, azok túl kényesek. Gondolom a kolbász valamivel esztétikusabb.
A két nővér csak hallgatott, amíg megették az ennivalójukat és időnént
belekortyoltak a sörös korsójukba. Addig nem is szólaltak meg, amíg már majdnem a
hamburgerek végére nem értek.
- Azon gondolkozom, rendelek elvitelre valamit Norman-nek. – mondta Hannah. – De
nagyon el lehet havazva. Azt hittem mostanra elolvassa az üzenetemet és egyenesen
idejön.
- Lehet, hogy az a fogászati vészhelyzet elég bonyolult. – Michelle elhalgatott, majd
összeráncolta a szemöldökét. – Felejtsd el, egyáltalán nem az.
- Hát te ezt meg honnan tudod?
- Az a fogászati vészhelyzet, ha volt egyáltalán, mostanra bizosan vége. Átlátok a
szobaelválasztó tetején lévő művirág levelei között és Norman épp itt van.
- Integess neki. Lehet, hogy nem lát minket itt hátul.
- Remélem, hogy nem is fog. Akármit is csinálsz, ne állj fel Hannah. Komolyan meg
kéne lapulnunk.
- Miről beszélsz?
- Norman az egyik kétszemélyes asztalnál ül az ebédlő közepén. Valószínűleg nem
sokkal utánunk jöhetett.
- Ránk vár?
- Azt kétlem. Bev dokival van.
Legelőször Hannah csak döbbenetet érzett, majd a kedve drasztikusan esett egy
nagyot. – Tehát akkor a fogászati vészhelyzet csak egy kifogás volt arra, hogy
elszabaduljon tőlem és elvihesse Bev dokit vacsorázni.
- Ne következtess elhamarkodottan Hannah. Ha megfordulsz, te is láthatod Norman-
t a zöldség között.
- Nem akarom látni!
148
- Hát, szerintem meg igen. Elég egyértelmű, hogy Norman egyáltalán nem akar itt
lenni.
- Tényleg?
- Tényleg. Csak fordulj el és nézd meg. Te is látni fogod mire értem.
Hannah megfordult. Pontosan úgy volt, ahogy azt Michelle mondta. Ott volt Norman
az ebédlő közepén egy két személyes asztalnál Bev dokival. Ő háttal ült így csak a
feje hátulját láthatta és a drága frizuráját, de Norman szemben volt és egyáltalán
nem nézett ki boldognak. – Elég… szomorúnak néz ki. – mondta.
- Igen annak. Pontosan úgy mintha tényleg egy fogászati vészhelyzethez hívták
volna ki.
- A hamis fogászati vészhelyzethez. – javította őt ki Hannah. – Valószínűleg Ő volt az.
A két nővér figyelt egy kicsit majd Michelle azt mondta. – Nézd! Biztos mondott
valamit ami Norman-nek nagyon nem tetszik. Most elég ingerültnek néz ki.
- Délután telefonálás közben is eléggé annak tűnt.
- Vitatkoznak valamin. – mondta Michelle. – Nézd, hogy szorítja a kezét. Abból a
kenyérrúdból, amit éppen tart pár másodperc múlva már nem lesz semmi a morzsán
kívűl. Most meg Bev doki megpróbálja megfogni a másik kezét, hogy lenyugtassa.
Hannah összeszűkitette a szemét. – Nem fog működni. Visszahúzta a kezét és
mogorván néz.
- Lehet, hogy csak a fény, de Norman arca elég vörösnek néz ki.
- Nem a fény az. – mondta neki Hannah. – Norman arca tényleg vörös. Dühös,
nagyon dühös.
- Mérges. Láttad már Norman-t valaha is ennyire dühösnek?
- Soha. Norman nem az a tipus, aki könnyen kijön a sodrából. Ő nem oylan.
- Akkor valamivel nagyon felzaklathatta. – jegyezte meg Michelle.
- Kiváncsi vagyok, most mit csinál. Felvett egy szalvétát és az arca elé tartja.
- Krokodilkönnyek. – informálta őt Michelle. – Vagy az, vagy tényleg sír. Van egy
lány a dráma csoportomban, aki parancsra tud sírni. Ez nagyon hasznos tud lenni, ha
valaki színésznő.
- Hát úgy néz ki a doktornőknek is igen jól jön. Norman kinyúlt, hogy megfogja a
kezét.
Michelle felsóhajtott egy kicsit. – Ezért nem hibáztathatod. Vannak olyan férfiak,
akik nem tudják elviselni, ha egy nő sír. Gondolom Norman is ilyen.
Hannah megvonta a vállát. – Nem tudom. Mostanában már semmibe sem vagyok
biztos. Norman azt mondja, szeret, de ez egyáltalán nem néz ki jól. Aztán Mike is azt
mondja, hogy szeret, de gondolom az is meg fog változni, amint megtudja, hogy
rajta vagyok a gyilkossági ügyén. Talán egyikőjük se szeret igazán!
Michelle intett a pincérnőjüknek és elővette a pénztálcáját. – Talán pénzel nem
149
tudunk neked szerelmet venni, de csokit azt igen. És az már majdnem ugyanaz.
Rendelek mindkettőnknek egy dupla cukorhabos brownie-t elvitelre.
- Elvitelre? De még nem mehetünk el. Ahhoz el kéne mellettük sétálnunk és én nem
igazán szeretnék.
Michelle elkezdett vigyorogni. – Félsz, hogy legyilkolod?
- Persze hogy nem! De előfordulhat, hogy elég sok kechup és mustár várna rá a
jövőben.
Michelle-nek a vigyorgás már nem volt elég, elkezdett nevetni. – Nem hibáztatnálak
érte. Kövess, Hannah. A konyhában meg tudjuk várni, amíg becsomagolják nekünk a
rendelést, majd utána a hátsó kijáraton távozunk. Elől meg majd visszaosonunk a
kabátjainkért és a csizmákért.
Hannah mérlegelte az ötletet egy kicsit. – De nem gondolod, hogy ez a gyávák
megfutamodása lenne?
- Nem, ez a legolcsóbb kiút lenne. A ruhatisztitó egy vagyont kérne el tőled, hogy
kiszedjék a ketchup és mustár csíkokat a fehér kasmír pulcsijából.

- Jobb? – kérdezte Michelle miután eltüntették mindketten a dupla cukorhabos

brownie-jukat.
- Sokkal jobb. Köszönöm, Michelle. Nagyon elszomorodtam, amikor meghallgattam
Norman üzenetét arról, hogy még mindig az úgynevezett fogászati vészhelyzettel
van elfoglalva.
- Tudom. – mondta együttérzően Michelle. – Nem felejtetted el kinyomtatni nekem
azokat a recepteket? Csinálhatnék pár sütirudat ma este.
- Nem felejtettem el. – mondta Hannah odasétálva az asztalához, majd felvett
néhány papírt és átnyújtotta Michelle-nek. – Van három sütirúd receptem és egy
bedobós receptem is.
- Remek! Süssünk együtt. Ettől mindkettőnk jobban fogja érezni magát. Hol kezdjük?
- Te csinálhatsz Feketeerdő Brownie-kat, én meg csinálok Eperke Sütirudakat.
Az ezt követő tíz percben Hannah konyhájában csak az ehhez hasonló kérdéseket
lehetett hallani; - Ideadnád nekem a cukrot? Vagy, hogy; - Hol tartod a sütésálló
alumínium fóliát?

Csak miután mind az alsó és felső sütő is be lett állítva a megfelelő hőmérsékletre és
mindkettőbe sütésre készen álló tepsik sorakoztak jött el az alkalom, hogy a két
nővér ismét le tudjon ülni. Hannah feltette a kávét majd csatlakozott húgához a
konyhaasztalnál. – Ismered Lenny Peske-t, igaz?
- Nem személyesen, ő amolyan egy lábbal a törvény rossz oldalán állok tipus. – mikor
Hannah üres tekintettel viszonozta válaszát Michelle folytatta. – Amolyan csaló, de
mégsem az.
150
- Kicselezi a törvényt?
- Pontosan. Lonnie nagybátyja Pat elég jól ismerte őt. Együt jártak a Jordan Gimibe.
- Errefelé lakik az a nagybácsi?
Michelle megrázta a fejét. – Már évek óta Chicagoban él. Legutóbb mikor Lonnie
meglátogatta őt, órákig beszélgettek. Pat nagybácsi volt az, aki Lenny-t az „egy
lábbal a törvény másik oldalán állok” tipusnak nevezte. Szerintem beszélnünk kéne
vele.
- Pat nagybácsival?
- Nem. Lenny-vel. Őt mindig megtaláljuk az Arany Sasban.
Hannah meglepődött. A legtöbb ember tudta Lake Édenben, hogy az Arany Sas egy
bárnak és táncos helynek meghírdetett bár elég lezülőtt hely volt. A legutóbb mikor
Michelle titkos felderítésen volt ott egy másik nyomozás miatt, majdnem
katasztrófába torkollott a helyzet. – Tényleg megint ki akarsz menni az Arany Sasba?
– kérdezte.
- Nem, de Lenny ott dolgozik. Nem akarod, hogy megint álcázva nyomozzak ott,
ugye?
- Persze hogy nem.
- Rendben, akkor mennyjünk mind.
- Kiket értessz mind alatt?
- Te, Andrea és én. Együtt erősebbek vagyunk, és amúgy se akarok megint egyedül
kimenni oda. Mit szólsz a holnap estéhez?
- Nekem jó. Holnap reggel majd leegyeztetem Andreával, hogy jó-e neki. De meg ne
említsd ezt anyának, mert akkor ő is jönni akar. És akkor rá is kéne visgyáznunk.
- Tudod milyen mérges lenne anya, ha ezt most hallaná?
- Hát persze hogy tudom. – Hannah hátranézett a sütőre mikor az megszólalt. – A
tiéd vagy az enyém?
- A tiéd. A te tésztaalapod csak tizenöt percig sül. Aztán lehűtöd, ami olyan öt perc,
utána megtöltöd az epres pitetöltelékkel, majd a díszítés a tetejére és még harminc
perc sütés. Olvastam a receptedet.
- Oké, akkor kiszedem ez enyémet. Mond meg mennyi idő kell a te Feketeerdő
Brownie-aidnak és én átállítom az órát.
- Nem kell, én szemmel tartom az órát. Mindig együtt sütünk ha hazajövök, úgyhogy
holnap beugrom a Vörös bagolyba és veszek egy második konyhai időzítőt is.
- Amíg figyeled az órát, miért nem hívod fel a Sast, és kérdezed meg dolgozik-e
holnap este Lenny. Időpocsékolás lenne kiautózni oda csak azért, hogy kiderüljön
nincs is műszakban.
Michelle kinyúlt, hogy felvegye a falon lévő telefont. – Jó ötlet. Mindjárt fel is hívom.
Az én sütijeimnek úgyis kell még tizenöt perc.
151
Hannah alapja már ki is húlt az előírt öt perc alatt, majd összerakta rudakat és éppen
tette is vissza őket a sütőbe mire Michelle letette a telefont. – Mi tartott ilyen
sokáig? – kérdezte.
- Lenny-nek valami privát találkozója volt az irodában, engem meg várakozóra
raktak, amíg ki nem jött.
- Lenny-nek privát találkozói vannak a Sasban?
- Leglább is ezt mondta az egyik pincérlány. Azt mondta Selyem a neve.
- Szerinted ez egy igazi név?
- Nem. Általában az ilyen lepukkant helyeken dolgozó felszolgáló lányok nem az igazi
nevüket használják. Nem akarják, hogy az oda betévedők bármilyen személyes
információt meg tudjanak róluk.
Hannah csak bámult a kistestvérére. – Meg kéne kérdeznem, hogy ezt te honnan
tudod?
- Meg kérdezheted, ha akarod. Az egyik szobatársam egy bárban dolgozott a nyár
folyamán és ő is kapott egy kitűzőt meg egy álnevet. Egyébként, Selyem azt mondta
Lenny azóta zárja az iroda ajtaját, mióta átvette a menedzseri pozíciót, és hogy csak
neki van kulcsa hozzá. Azokon az estéken, amikor nem dolgozik, ki se tudják nyitni az
ajtót.
- Tényleg. – Hannah agya végigfutott a lehetőségeken, számíásba véve Pat nagybácsi
személyes véleméyét is. – Fogadnék rá, hogy valami alantas és illegális dolog van
ennek a hátterében.
- Biztosan igazad van. Selyem azt is modta, hogy négy hónappal ezelőttig a
felszolgálok is ki-be járhattak használni a telefont, de most már csak Lenny
használhatja.
- Ettől kedvet kaptam jó alaposan körülnézni abban az irodában. – mondta neki
Hannah.
Még egy óra telt el sütögetéssel, beszélgeéssel és szórakozással. Már hat tepsivel is
megcsináltak mire Hanna úgydöntött, hogy ideje lefeküdniük aludni.
- Jobb, ha most lefekszel, Michelle. Elég korán kell felkelned ha be akarsz velem jönni
a városba.
- Jól hangzik. – állt fel Michelle, majd megölelte Hannah-t. – Jó éjszakát, Hannah.
- Jó éjszakát, Michelle. – ölelte vissza őt Hannah. – Én is mindjárt lefekszem csak… -
Hannah hirtelen elhalgatott amikor megszólalt a csengő.
- Majd én kinyitom útban az ágy felé. – mondta Michelle kinyitva az ajtót. –
Valószínüleg Norman az.
- Nem, ez valószínüleg Mike. – mondta Mike belépve. – Nem néztél bele a
kukucskálóba?
- Nem sok értelme van. Szia, Mike. Jó látni téged. És viszlát, Mike. Most megyek
152
aludni.
- Jó éjszakát, Michelle. – mondta Mike miközben a lány távozott, majd odafordult
Hannah-hoz. – Mi a baj a kukucskálóddal?
- A kinti világítás. – magyarázta Hannah, közben levéve Mike kabátját. – Már egy
petíciót is benyújtottam az egyesülethez hogy tegyék át a világítást, hogy a
látogatóim arca ne a sötétben legyen folyton. Bele is egyeztek, de az ezermester
még nem járt erre.
- Majd én megcsinálom a szabadnapomon. – ígérte meg Mike.
- De neked nem kell…
- De én akarom. Azt akarom, hogy biztonságban legyél Hannah. Már este tizenegy is
elmúlt. Tudnod kéne ki az, mielőtt kinyitod az ajtót. Emellett én egy bűnüldőző szerv
vagyok, így felelős vagyok a biztonságodért. Érdekemben áll, hogy megtartsalak
magam mellett.
- Ó, igazán? – mondta Hannah miközben Mike közelebb lépett. Megpróbált
természetesen viselkedni, de tudta mi következik így a hangja kissé megremegett. –
És mi lenne az?
- Megmutatom.
Mielőtt Hannah bármit is tudott volna tenni a levegővételen kívül, Mike magához
húzta és megcsókolta.
Jól esett olyannak lenni, akit szeretnek, még egy olyan férfi által is, akiről tudta, hogy
valószínűleg nem lenne neki megfelelő. Már egy ideje Bev dokival randizgat és még
csak meg sem említette ezt neki. De persze az ezelőtti nőket sem elítette meg, mint
Shawna Lee Quinn, a testvére Vanessa vagy Ronni Ward. Másfelől viszont Norman,
az a férfi, akiről úgy érezte megfelelő lenne neki, sem volt teljesen őszinte azokról a
randikról Bev dokival, amik az ő és Mike randiai alatt folytak. Aztán ott volt a ma
este is. Ma este Norman elárulta őt és…
Hannah abbahagyta a gondolkodást. Mike csókja túl magávalragadó volt ahhoz,
hogy elrontsa azt bármivel, ami nem hozzá kapcsolódott és az érzéshez, hogy milyen
jó olyannak lenni, akit szeretnek, mégha az nem is tart örökké.

153
 Eperke Sütirudak
Előmelegített sütőben (180C) középre helyezve.

Hannah megjegyzése: Ezek a sütik nagyon könnyűek és gyorsan elkészíthetőek.

Majdnem mindenki szereti őket, még a kicsi Bethie is és még csak nem is csokiból
vannak.
Hozzávalók:
- 340g liszt
- 175g porcukor
- 300g puhított vaj
- 1 konzerv (588g) epres pitetöltelék

Elkészítés
Először keverd össze a lisztet és a porcukrot egy közepes méretű tálban.
Ehhez kis darabokban vágdosd bele a puhított vajat majd addig keverd míg az állaga
nem fog hasonlítani a kenyérmorzsákra vagy gabonapehely darabokra.
(Ezt konyhai robotgéppel is megteheted úgy hogy a szeletekre vágott hideg vajat
rétegesen elhelyezed a liszt és porcukor keveréke közé, majd ki-be kapcsolgatva
addig dolgozod össze míg eléri a kívánt állagot.)

Ezután FELEZD MEG, majd egyenletesen oszd el a kapott keveréket egy megkent
(vagy befújt) kb 23x32-es tepsibe. Ezt süsd 180C fokon 12-15 percig, vagy amíg a
szélei aranybarna színt nem vesznek fel.
Ha kész vedd ki a sütőből a tepsit és hagyd hűlni (kb. 5 percig), de NE KAPCSOLD KI A
SÜTŐT!
Öntsd rá és oszlasd el egyenően a pite tölteléket a tésztán amit sütöttél, majd szórd
rá a keveréked megmaradt másik felét a tetejére olyan egyenletesen ahogy tudod.
Nem baj, ha maradnak lyukak, a keverék majd sütés közben szétfolyik és betömi
őket.
Ha megvagy, egy kicsit lapítsd le a tetejét egy fém spatulával.
Ezután tedd vissza az egészet a sütőbe és még 30-35 percig süsd (180C), vagy amíg
aranybarna nem lesz a sütid teteje.
Ha kész, vedd ki és hagyd hogy teljesen kihűljön, majd fóliával lefedve tedd be azt a
hűtőbe és csak akkor vedd ki ha fel akarod vágni azt. (Lehűtve könnyebb őket
felvágni.)
Ha készen állsz a tálalásra, vágj brownie nagyságú kockákat, rendezd el őket egy
szép tányéron és ha szeretnéd még egy kis porcukrot is szórhatsz a tetejére.

154
23. fejezet
- Tiszta libabőr vagy. – mondta Mike magában jót derülve, míg becsukta a bejárati
ajtót. – Bocs az előbbiért. Elfejetettem hogy az ajtó nyitva volt.
- Semmi baj. – mondta Hannah, úgy döntve nem említi meg, hogy ő észre sem vette
és hogy valószínűleg nem a hűvös levegő volt a libabőr okozója. Mivel túl könnyű
lenne visszalépni Mike karjaiba és ott folytatni ahol az előbb abbahagyták, Hannah
hátrébb lépett egy kicsit és rámosolygott. – Ettél már valamit vacsorára?
- Nem. Úgy volt, hogy megállok a Sarki Vendéglőnél és bekapok valamit, de
elhúzódtak a dolgok az örsön. Azért kérdezed, mert meg akarsz etetni? Vagy csak
kíváncsiság?
- Mikor nem kaptam és a lehetőségen, hogy megetesselek? – válaszolt kérdéssel a
kérdésre Hannah.
- Remek! Éhen halok, mire gondoltál?
Hannah gyorsan átgondolta a lehetőségeit. Volt pár gyors receptje, de végül úgyis az
dönt, milyen hozzávalók vannak itthon. – Mit szólsz a Wales-i szelethez?
- Remekül hangzik! – mondta Mike azzal az ördögi mosollyal, amitől Hannah-nak
mindig hevesebben kezdett verni a szive. – Mi az?
- Azt mondod remek, de nem is tudod, hogy mi az, igaz?
- Persze, mivel minden amit csinálsz remek. Gyerünk Hannah, áruld el mi az?!
- Olyan, mint egy puffasztott sajtos szendvics, de csak egy szelet kenyéből. És vannak
Eperke Sütirudaim desszernek.
- Nahát! Úgy látszik mégis csak a jó ajtón kopogtattam be ma este. Kezdhetek a
desszertel?
- Persze. – mondta Hannah és elindult a konyhába. – Felteszek egy friss kávét és
hozok neked egy tányérral, hogy rágcsálhass. Utána pedig elkezdem a Wales-i
szeletet, olyan tizenöt perc alatt kész lesz.
- Én nem sietek. Addig dobálom az egeret a nagyfiúnak. Szereted, igaz Mosé?
Hannah nézte, ahogy a macskája átalakul egy szégyentelen behízelgővé és
odadörgölőzik Mike lábához majd olyan hangosan doromból, hogy azt még a konyha
ajtajából is lehet hallani. Mosé odavolt Mike-ért. Ahogy minden más állat is. Hannah
már látta őt Herb kutyájával Dillon-nal és Mike pontosan tudta hol kell megvakarni a
füle tövénél vagy, hogy melyik a kedvenc játéka. Még Norman macskájával Bujcival
is nagyon jóban volt. Mike az a fajta ember votl, akit mindenki háziállata szeretett.
Hannah odatette a kávét és épp a sütőt állította be a megfelelő hőmérsékletre,
amikor odapillantott a hütő tetejére. Egy zoknilabda kuksolt a jégkockarató mellett,
amit szinte soha nem használt.
155
- Jaj ne! Csak ezt ne! – mondta egy mélyről jövő sóhaj kíséretében. Ez már a
negyedik vagy ötödik zoknilabda volt, amit a hűtő tetején talált és már tényleg
lehetetlennek tűnt, hogy ennyi zoknit elhagyna a mosógéptől a szobájába vezető
úton. Vagy nagyon furcsa dolgokat művel mostanában álmában vagy Mosé talált egy
módot, hogy kinyissa a zoknis fiókot.
- Van valami baj? – kérdezte Mike és mikor Hannah odafordult látta, hogy éppen a
nyitott konyhaajtóban álldogál. Mosé pedig mellette, mint a ma született bárány.
Hannah egy szót se szólt, csak rámutaott a hűtő tetején gubbasztó zoknilabdára.
- Összegönygyölt zoknik? – kérdezte Mike.
- Pontosan. És szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy nem én raktam oda.
Mike lenézett Mosé-ra aki rögvest elkezdett dorombolni. – Szerinted ő volt az? –
kérdzete Mike.
- Igen, de nem tudok rájönni, hogy csinálja. Egy szekrényben tarotom őket a
hálószobában és elég nehéz kinyitni.
- Hadd nézzem. – modta Mike.
Hannah mutatta az utat a szobáig, majd rámutatott a hasonló zoknilabdákkal teli
fiókra. – Próbáld meg kinyitni és akkor tudni fogod mire céloztam. – mondta a
férfinak.
Mike megragadta a fogantyút és meghúzta. A fiók meg se moccant. Most egy kicsit
erősebben húzta, de az így sem adta meg magát. – Tényleg eléggé beragad. –
mondta.
- Tudom. Ha ide-oda mozgatod, és közben húzod, kinyílik.
Mike azt csinálta amit Hannah tanácsolt és a fiók vonakodva ugyan, de kicsusszant. –
Ezt Mosé biztosan nem tudta kinyitni. Elég nezéz. – mondta.
Ez egy antik öltözőszekrény, akkoriban tudták hogyan kell maradandót építeni. Anya
azt mondja, mahagóni fából van, ahogy az ágykeretem is.
Mike odafordúlt, hogy megnézze az ágyat majd egy jó mélyet sóhajtott.
- Mi a baj? – kérdezte Hannah.
- Ez az ágyad. Olyan puhának, kényelmesnek és melegnek néz ki… ki kell jutnom
innen!
Hannah felnevetett, majd megragadta a karját és kihúzta őt a folyosóra. – Ezt úgy
veszem, mostanában nem aludtál valami sokat.
- Nem, nem sokat. Az ékszerlopások, az időseket átverők, a három kocsilopás és
most meg a templomi gyilkosság miatt kétszer annyi időt dolgozok.
- Akkor dőlj le egy kicsit a kanapéra, amíg én elkészítem a Wales-i szeletet. –
ajánlotta fel Hannah. – Azt mondják tizenöt-húsz perc alvás nagy külömbség is lehet.
- Az biztos, hogy nagy külömbség lesz. – mondta Mike vigyorogva. – Ha most
lefekszem, úgy is maradok és reggel majd neked kell kirángatni az ajtón.
156
- Hiszek neked. – mondta Hannah. – Hozom a kávét, te meg elkezdheted enni a
sütiket. A cukor majd feldob egy kicsit.
Miközben Hannah elrendezte a kávét és a sütirudakat a tálcán, azon gondolkodott
hogyan tudná Mike tudtára hozni az információkat, amiket gyűjtött a megelelő
formában. Megemlítetné Alice vasárnap esti látogatását a plébánián, de hozzátenné,
hogy Alice-nak biztos alibije is van. Ha Mike meg akar majd róla bizonyosodni,
beszélhet Digger-rel ahogy ők is tették. Ezért az infóért talán kaphat ő is néhányat a
hivatalos nyomozásról. És ha mindez működik, talán még azt is megemlíti, hogy…
nem azt nem mondhatja el Mike-nak, hogy Lenny Peske milyen kapcsolatban volt
Paul-lal. Legalább is addig nem, amíg ők maguk nem kérdezték ki őt elsőnek a Sas-
ban. Ha Mike menne oda először, az elvenné a meglepetés erejét, amit még
előnyükre is kovácsolhatnának. A sok kanyar után, ami ezalatt a nyomozás alatt
történt, minden előnyre szükségük van.

- Húha! – mondta Mike egy sóhaj kíséretében, miután letette a villáját. – Ez

fantasztikus volt Hannah. Pont tökéletes mennyiségű csípős öntet volt benne.
- Köszönöm. – mondta Hannah, örülve hogy megduplázta a recept szószadagját
ennek a tüzes ízeket kedvelő nyomozónak.
Mike átnyúlt, hogy felvegye a kancsót és öntsön egy újjabb adag kávét Hannah-nak,
majd magának, aztán letette azt a tálcára és elmosolyodott. – És, hogy megy a
nyomozás? – kérdezte.
- Nyomozás? – Hannah megpróbált ártatlan arckifejezést felvenni. – Tudod, hogy
szeretem azt inkább a hivatásosokra hagyni.
- Hát hogyne. Mint ahogy minden alkalommal megállsz minden stoptáblánál és soha
nem léped át a sebességhatárt.
- És a te nyomozásod hogy halad? – egyenlített Hannah. Nem volt értelme tagadni,
hogy részt vesz Paul halálának nyomozásában. Mike jobban ismerte ennél.
- Elég kemény ügy.
- Azért mert hirtelen Paul és nem Matthew tiszteletes halálának ügyében nyomozol?
- Igen, de ez csak az egyik része. Ott van még a múlt is.
- A tény hogy ide jártak iskolába és lehet, hogy ez összefügg az üggyel?
- Pontosan. – Mike hátradölt és alaposan szemügyre vette Hannah-t.
- Mi az? – kérdezte Hannah. Mike olyan áthatóan bámulta őt, hogy már kezdte azt
hinni, hogy egy második orrot növesztett.
- Bárcsak ne süteményekkel foglalkoznál.
Hannah egy kissé felemelkedett. – De azt hittem szereted, amiket sütök.
- Így is van, szeretem! Csak azt kívánom bárcsak te is nyomozó lennél, ráadásul az én
csapatomban. Sokkal egyszerübb lenne az élet.
157
- És mégis hogyan? – kérdezte Hannah, pontosan tudva hogy éppen bókért
könyörög. Amit ma este Norman miatt át kellett élnie, pont erre van szüksége.
- Mert jó vagy benne, jobb, mint a csapatomból bárki. És akkor nem kéne
folyamatosan óvatosnak lennem, hogy mit mondok a közeledben.
- Miért kéne óvatosnak lenned? – kérdezte Hannah, még mindig érezve azt a
melegséget, amit a dicsérett váltott ki belőle.
- Rendőri protokoll. Nem lenne szabad az ügy részleteiről beszélnünk senkivel
hivatalos személyeken kívül.
Hannah felsóhajtott egy kicsit, de belül nagyon is örült. Lehet, hogy nem állt
szándékában, de Mike épp most nyitotta meg a kaput a gyilkossági ügy további
megvitatására. – Akkor gondolom, azt sem mondhatom el, amit ma megtudtam. –
mondta. – Mivel én nem vagyok hivatalos közeg, valószínűleg nem is kell komolyan
venned.
- Dehogynem vehetlek komolyan. A nyomozók különféle forrásoktól szerzik az
információkat.
- És néha adnod is kell információt, hogy kaphass, nem igaz?
Mike szeme összeszűkült. – Te most valamiféle cserét javasolsz?
- Nem javaslok én semmit. Csak azt mondom, hogy neked lehet olyan információd,
ami engem érdekelhet, nekem pedig olyan, ami téged érdekelhet.
- Nekem ez úgy hangzik, mint egy csere. – mondta Mike, jót derülve. – Mid van
Hannah?
- Először te. Amit én tudok, azt tudom, hogy te még biztosan nem.
- Rendben, mi van a halál időpontjával?
- Azt már tudom. Valami jobbal kell előállnod.
- A gyilkos fegyver?
- Megtaláltátok?
- Nem, de tudjuk mi az.
Hannah felnevetett. – Ahogy én is, egy pisztoly volt.
- Igen, de milyen kaliberű? Milyen típusú. Azt nem tudod, ugye?
- Nem, de fontos az?
- Nem igazán. Legalábbis amíg meg nem találjuk. De csak hogy tudd, egy 22-es
félautomata volt. Megtaláltuk a hüvelyt.
- Nagy ügy! – mondta Hannah, megnevettetve Mike-ot. – Nevess, ha akarsz, de az
én információm ennél sokkal többet ér.
- Adj egy kis ízelítőt, hogy el tudjam dönteni, megéri-e valami jobbal előhozakodni.
- Hát… legyen. – Hannah elgondolkozott egy kicsit. – Észrevetted a madárketrecet a
tett helyszínén, nem igaz?
- Persze hogy láttuk. Rick Murphy emelte fel a takarót és akkor láttuk meg Pete
158
Nunke’s madarát.
- Én takartam le a ketrecet, miután megtaláltam a testet. – mondta neki Hannah.
- Ezt meg miért… - Mike elkezdett mosolyogni. – Már tudom. Nem akartad, hogy a
madár lássa a hullát.
- Igen, valami ilyesmi. De Jacob, a madár az egészet végignézte. És a hegyi
seregélyek beszélnek.
Mike felnevetett. – És a madár elmondta neked hogy ki volt a gyilkos?
- Nem, de Jacob utánozza az emberi hangokat. És ma délután Knudson nagyinál csak
úgy áradt belőle a szó. Azt mondta; Mennem kell, már majdnem fél tizenkettő.
Norman és én pedig felismertük a hangot.
- Nem modnod! – mondta Mike sokkal érdeklődöbben mint eddig. – Ki volt az?
- Ne olyan hevesen. Te még nem mondtál semmi érdekeset.
- Oké… mi a helyzet ezzel? Megnéztem Paul börtön aktáját. Fegyveres rablásért
vitték be és lelőtt egy biztonságiőrt.
- Egy 22-essel? – találgatott Hannah.
- Jó vagy. Így igaz. A fegyvert soha nem találták meg. Most mond el kire mutogatott
a madár, ki volt a templom irodájában?
- Alice Vogel. Középiskolában együtt járt Matthew-val és akkor este is találkozott
vele amikor megölték.
- Akkor nem csoda, hogy olyan összetört volt ma délután, mikor Lonnie és én
beszéltünk vele.
- Most még rosszabbul van. Michelle és én ma kora este beszéltünk vele és
elmondtuk, hogy Paul Matthew-nak adta ki magát és ő volt az, aki meghalt. Szegény
Alice fel sem tudta fogni mi történik. Megkérte Diggert, hogy helyettesítse, ő pedig
egyenesen hazament, hogy össszeszedje magát.
- Kiváncsi vagyok, vajon Alice rájött-e, hogy az, akivel találkozott nem is Matthew
tiszteletes volt. – elmélkedett Mike. – Ha azt gondolta becsapták, az talán
felmérgesíthette annyira, hogy…
- Állj! – szólt közbe Hannah. – Nem Alice volt. Neki van alibije. Beszéltünk Digger-rel
és ő megerősítette, hogy 23:40-re Alice már visszaért a tekepályához vasárnap este.
- Rendben, de visszamehetett miután bezárt.
- Vissza, de az idő nem egyezik. Alice nem zárt be csak hajnali kettő után. Az
Éjjelibagoly Liga miatt volt nyitva, akinek a tagjai a DelRey-nél dolgoznak, és 11 után
végeznek.
Mike elgondolkodott. – Megkérdezted, látott-e valakit a templom körül?
- Persze hogy meg. Azt mondta semmi mozgást nem észlelt, amíg a kocsijához nem
ért. Sem gyalogost, sem elhaladó autót, senki nem parkolt a paplak vagy teplom
előtt sem.
159
- Rendben. Jobb lesz, ha beszélek vele, csak a papírforma végett, de akkor ez ráér,
miután végeztem a többi nyommal.
- Nyomok? – kérdezte Hannah előre hajolva.
Mike is előre hajolt két kezébe véve Hannah arcát. – Nem. – mondta, éppen hogy
hozzáérintve ajkát Hannah-éhoz. – Ennyi elég lesz ma estére. Mikor megtudsz
megint valamit, szólj és megejtünk egy újjabb cserét.
Mike felállt, felhúzva Hannah-t is majd megölelte őt. – Most mond el, mi után fogsz
utánanézni legközelebb. Elég késő van már és ideje indulnom.
Hannah elgondolkodott egy kicsit, még akkor is, ha ez elég nehéz volt Mike meleg
karjai között. – Beszélni fogok pár emberrel, akik együtt jártak iskolába Paul-lal a
Jordan Gimibe. – mondta amilyen öszintén csak tudta.
- Jól van.
Hannah meglepődött. – Nem bánod?
- Nem. Én nem abból az irányból nyomozok, úgyhogy nem kerülünk egymás útjába.
Más szóval úgy gondolod, úgysem találok semmi fontosat; fordította le Hannah agya
a Mike-tól hallottakat, de persze ezt nem mondta ki hangosan.
- Most mennyj az ágyba, én meg bezárom az ajtót magam után. – mondta Mike még
egyszer megölelve Hannah-t majd elindult az ajtó felé. – Jobb, ha alszol pár órát,
mielőtt újra fel kell kellned.

160
24. fejezet
Már majdnem délután egy óra volt és Hannah teljesen kimerült. Beszélt Andreával,
aki beleegyezett, hogy majd benéz az ebédszünete alatt, hogy átbeszéljék a
tervezett utukat a Sasba. Közben pedig bele-bele hallgatott Lisa összes új
történetétébe míg Marge és Michelle bejött a konyhába, hogy folyamatosan
újratöltse a sütitároló üvegeket. Hannah szerint ez a mai történet még a tegnapinál
is jobbra siekrült és a szóbeszéd hamar terjedt. Már reggel tíz óta szinte csak állóhely
volt az üzletben, annyira ember jött folyamatosan.
Miközben Hannah kivette az újabb süti adagot a sütőből és rácsúsztatta őket a
rácsra hűlni, valaki kopogni kezdett a konyha ajtaján. Megduplázta a tempót és
gyorsan odasietett, hogy kinyissa azt.
- Szia Hannah! – nyomakodott be Andrea az ajtón, felakasztva kabátját a fogasra. –
Nem hiszem, hogy anya meglátta, hogy bejövök. Meghívott vacsorára, de azt
mondtam neki, hogy más elintéznivalóm van.
- Ugye nem mondtad el neki, hogy a Sasba megyünk?
- Persze, hogy nem! Nem vagyok én ostoba! Akkor ő is jönni akarna és akkor
figyelnünk kéne a… - Andrea megállt látva Hannah szenvedő arckifejezését. – Mi a
baj?
- Köszönj szépen anyánknak… - próbálta elviccelni a dolgot, reménytelenül –
Gondolom most kibújt a szög a zsákból.
- Ne gyere nekem közmondásokkal. – mondta Delores odavonulva a munkalaphoz,
majd helyet foglalt. – Akkor mi is van azzal, hogy arra a szörnyű helyre akartok
menni?
Hannah sóhajtott egy nagyot, majd fejest ugrott a jéghideg vízbe. – Tényleg nem
akartuk, hogy megtudd anya. Tudtuk, hogy úgyis csak elkezdenél aggódni és semmi
ok az aggoda…
- Hannah! – vágott közbe Delores. – Csak pazarlod a drága időnket, hogy olyan
kifogásokat találsz ki, amik amúgy se működnének. Tudom, hogy ma este el akartok
menni a Sasba Andreával és valószínűleg Michelle-el. Miért?
- Hogy beszéljünk Lenny Peske-vel. Régebben Paul-lal lógott a gimiben és bajba is
együtt kerültek.
- Semmi komolyabb baj, - tette hozzá gyorsan Andrea. – Csak amolyan betörés az
iskolaszekrényekbe meg kisebb-nagyobb csínyek a nem kedvelt tanáraik ellen.
- Értem. Ti pedig azt gondoljátok, hogy valami, ami még akkoriban történt velük
köze lehet Paul meggyilkolásához?
- Lehetséges. – mondta neki Hannah. – Ez egy másik irány, amit ki lehet nyomozni.
161
- Igen, gondolom ez igaz. Lenny nem gyanúsított, vagy igen?
Hannah megrázta a fejét. – Abból, amit eddig megtudtunk, semmi indítéka nem volt.
- Akkor rendben van. Nem fogok aggódni amiatt, hogy elmentek és beszéltek vele,
amíg ő dolgozik a bárban. De ha mond valami terhelhetőt, ígérjétek meg, hogy
azonnal hazajöttök és a rendőrségre hagyjátok a dolgokat.
- Rendben. – egyezett bele gyorsan Hannah. – Ha valami ilyesmi történik,
megígérem, hogy rögtön hazajövünk.
- Hát akkor, ezzel meg is volnánk. Mit szóltok egy kis kávéhoz?
- Hát persze anya. Andrea? Te is kérsz kávét, nem?
Andrea megrázta a fejét. – Semmi kávé. Még mindig egy kicsit ideges vagyok e miatt
a Bonnie Surma ügy miatt. Csak egy nyugtató sütire és egy pohár tejre van
szükségem.
Hannah minden tőle telhetőt megtett, hogy kitalálja, mit takar az a „nyugtató süti”
amíg kitöltötte az italokat. Végül úgy döntött, a tányér egyik felét tele rakja
Régimódi Cukros sütikkel az édes-vajas-omlós ízük miatt, a másik felét pedig Cukirúd
sütivel az endorfinnal dúsított csokoládéért. – Mi történt Bonnie Surma-val? –
kérdezte, miközben feltálalta a finomságokat.
- Valamivel dél előtt jött be a boltba – kezdte Delores, mutatva Andreának, hogy
kezdje el a sütiket. – Fel akarta próbálni az a kis fekete ruhát, amit Andrea rakott ki
a kirakatba ma reggel.
Hannah üresen nézett. – Én ugyan még nem láttam, de mi a baj vele?
- Először is van egy fodorréteg a csípő részénél, - mondta neki Andrea. – és hát
Bonnie-nak is megvan a maga rétege azon a tájon.
Hannah elmosolyodott. – Már értem. A fodor kiemelte volna mégjobban Bonnie
nem annyira előnyos domborulatait.
- Pontosan! – kiáltotta Delores. – Én is pont ezt mondtam neki, de valamiért nagyon
a szívére vette a dolgot.
- Én mondtam neked anya, hogy senki nem akarja, hogy a tökéletlenségeire
emlékeztessék. Vannak más, jobb módok arra, hogy a tudtára add, az ablakban lévő
kis fekete ruha nem neki való. – fordult Andrea Hannah-hoz. – Több mint húsz
percembe tellett, mire meggyőztem Bonnie-t ne menjen el és még húsz percembe,
hogy rábeszéljem, próbálja meg azt a gyönyörű vörös ruhát, amit nemrég
csomagoltam ki az új szállítmányból. Anya vasalta ki, amíg Bonnie és én arról
beszélgettünk melyik anyag emelné ki az ő pezsgő személyiségét, és hogy azt az
ékszer árnyalatú ruhát pont azért készítették, hogy csakis ő viselje.
- Csak azért küldött el kivasalni azt a ruhát, amire nem is lett volna semmi szükség,
hogy ne legyek a szobában. – panaszkodott Delores, majd rámosolygott Andreára. –
De úgy néz ki igaza lett. Az a személyiség meg szín kombinációs beszélgetés tényleg
162
működött. Bonnie végül vett három ruhát és mind pompásan állt neki.
Abbahagyták a beszélgetést, amikor meghallották a tapsvihart az ajtó másik
oldaláról. Lisa befejezte Hannah Hullataláló történetét majd pár percel később
bejött a konyhába. Kipirultan csillogott a szeme és önfeledten mosolygott.
- Szerintem ez volt ma a legjobb történetem. – mondta és lehuppant a székre. – Még
borravalót is kaptam, pedig errefelé az emberek sosem adnak borravalót.
Hannah rámosolygott a társára. – Ez remek! Mennyit kaptál?
- Nem tudom pontosan. – Lisa benyúlt a köténye zsebébe és kihúzott egy
aranyérmét. – Azt mondta, hogy egy dollárt ér, de Herb szerint többet is.
- Mi az? – kérdezte őt Andrea, megbámulva a Lisa kezében lévő érmét.
- Egy Sacagawea arany dollár. A boltban is mindenki meg akarta nézni.
- Ki adta neked? – kérdezte őt Hannah.
- Lenny Peske.
A lengőajtó kinyílt és Michelle lépett be rajta. – Vissza akarnak hívi téged egy
vastapsra Lisa. – mondta. – Egyébként ez tényeg nagyon jól sikerült.
- Köszi. – sietett vissza Lisa az eladótérbe, de Michelle ott maradt. – Jon Walker látni
szeretne téged. – mondta Hannah-nak. – Ő is megnézte azt az aranyérmét és azt
mondja, van számodra némi információja.
Michelle kiment, majd egy perc múlva visszatért Jon Walker-rel az oldalán. A
gyógyszertári zöld ruhája volt rajta és rögtön elfogadta Hannah invitálását, hogy
csatlakozzon hozzájuk egy kis kávéra és sütire.
- Arról az aranyérméről van szó Hannah. – mondta Jon elvéve egy süteményt. –
Mikor Lisa megmutatta nekem én megfordítottam, hogy a másik oldalát is
megnézzem. Az első nyomásból való érme. Tudom, mivel a sasnak nincsenek nyílai
dísz gyanánt, mint ahogy az újabb nyomásoknál.
- Ettől még értékesebb? – kérdezte Delores.
- Nem igazán, de érdekes hogy Lenny-nek pont van belőle, miután én öt darabot
tettem be a templom gyűjtődobozába most vasárnap.
Hannah és Michelle összenéztek. Tudták, hogy az adomány azon részét ellopták és
hogy valószínűleg Paul gyilkosa lehetett az a személy.
- Ritkák ezek az első nyomásos Sacagawea érmék? – kérdezte őt Hannah.
Jon vállat vont. – Nem hiszem, hogy annyira ritkák lennének. Néha kapok párat a
gyógyszertárban, de azokat mindig félrerakom a templomi adományhoz. Bob
tiszteletes átalában beváltja őket rendes dollárra vagy elrakja és a gyerekek azt
nyerik a nyári Biblia Táborban.
- És ebben az évben hány darab Sacagawea érmét kaptál a gyógyszertárban? –
folytatta Hannah.
- Nem vagyok benne biztos, de olyan tíz-tizenkettőt.
163
- És ebből mennyi volt első nyomásos?
- Talán a fele.
- Akkor az sem lenne olyan szokatlan, ha Lenny-nek is lenne egy valahonnan, nem? –
tette fel Hannah az utolsó kérdést.
- Nem lenne olyan szokatlan, főleg hogy a legtöbb ember félrerakja az ilyen
dolgokat, hogy később majd borravalónak használja fel. Csak azt mondom, hogy ez
egy igazán véletlen egybeesés. Biztosan akkor kaphatta mikor a Sas-ban dolgozott.
Miután Jon kiment, az ajtó pedig bezáródott, Delores egy eltökélt pillantást lövellt
mindhárom lánya felé. – Benne vagyok. – mondta.
- Miben vagy benne anya? – kérdezte Michelle. Egyértelműen össze volt zavarodva,
hiszen ő nem volt jelen az eredeti beszélgetés közben.
- Benne vagyok és az én kocsimmal megyünk a Sasba. Azután amit Jon mondott
nekünk, Lenny akár gyanúsított is lehet. Nincs az a pénz, hogy én a három lányomat
elengedjem oda teljesen egyedül!

Hannah betekerte a jobb kézét ragasztószalaggal, a tapadós oldalával felfelé majd

elkezdte megtisztítani a fekete pulóverét. Pont a fiókban tartott többi pulóver
tetejére rakta, amit most teljesen ellepett a millió darabnak tűnő narancssárga és
fehér macskaszőr. Már majdnem végzett amikor Michelle sétált be.
- Macskaszőr a pulcsidon? – kérdezte Michelle, nézve, ahogy nővére módszeresen
tapogatja a ragasztószalaggal a pulóverét.
- Ez hihetetlen! Nem tudom hogyan szedhetett össze ennyi macskaszőrt, mikor végig
a fiókban volt, biztosan Mosé valahogy… - Hannah meglátta a hugát és megakadt a
mondat közepén. – Ebben jössz?
- Igen. Szeretem a vöröset és a flitterek mégjobban kiemeleik ezt a színt.
- Te ezt komolyan megvetted? – hitetlenkedett Hannah, azon kezdve aggódni nincs-e
valami szemproblémája kisebbik testvérének.
- Igen és még olcsó is volt. Ma délután pont elmentem egy turkáló előtt és ezt az egy
dolláros kupacban találtam.
- De ez legalább három számmal kisebb, mint te vagy!
- Négy, de ki számolja? Ebben a pulcsiban valami élénk rúzzsal és tapadós nacival
pont bele fogok illeni a Sasba járó lányok közé.
- Nem értem. Nem álcázás céljából mész. Csak azért megyünk, hogy beszéljünk
Lenny-vel.
- Te meg Andrea mentek azért, hogy beszéljetek vele. Anya meg én beolvadni
megyünk, hátha ki tudunk deríteni valami információt Lenny-ről. Ma délután
terveltünk ki mindent.
- De… hogy fog mindez működni, ha mindannyian anya autójával megyünk oda?
164
- Már nem, változott a terv. Anya eljön ide, felvesz minket, de te fogsz vezetni és
kettőnket kiraksz majd Bud Hauge-nál. Anya és én kölcsönvesszük az új teherautóját.
Hannah nem tudta félretenni gyanakvó természetét. – Anya rángatott ebbe bele,
nem igaz?
- Igen, de nem kellett nagyon győzködnie. Szeritnem muris lesz. Még soha nem
voltam álruhás akción anyával.
Hannah sóhajtott. Ilyen későn már nem tudott mit tenni, Delores kevesebb, mint tíz
perc múlva ideér. – Legyen. Mennyetek. De meg kell ígérned nekem valamit.
- Mi lenne az?
- Emlékszel arra a karaoke versenyre, amibe anya és Carrie nevezett be egyszer?
- Persze, hogy emlékszem. A Viszlát szerelmem-et énekelték és szörnyűek voltak.
- Pontosan. Ígérd meg, hogy nem hagyod anyát énekelni.

165
25. fejezet
- Készen állsz? – mondta Andrea miközben Hannah behajtott a Sas parkolójába és
leparkolt a hátsó sorban egy kék platós teherautó és egy fekete behorpadt ajtajú
Ford közé.
- Kész vagyok. – Hannah kiszállt és ott találta húgát, ahogy egyhelyben ácsorogva
felfelé néz a Sas vöröslő, szabálytalanul villogó, zümmögő neonfeliratára, amiből
hiányzott pár betű.
- Szerinted megjavítják ezt valaha? – tűnődött Andrea.
- Kétlem. Az összes törzsvendég tudja a hely nevét, úgyhogy nincs szükségük a
reklámra. Nem hiszem, hogy ez a hely turisztikai látványosságnak számítana.
Andrea felnevetett, ami egy kis fehér gombócot formált a levegőben. Hideg volt, de
nem annyira, mint az előző este.
- Mennyünk. – mondta Hannah felkapva a sütis zacskót, amit Lenny-nek csomagolt,
majd bezárta anyja Szedánját, mielőtt átvágtak volna a havas parkolón, egészen a
bejáratig. – Be akarok érni mielőtt még anya és Michelle ideérnek.
- Nehogy az emberek gyanút fogjanak, hogy együt vagyunk?
- Nem, csak nem akarom megint látni anya ruháját.
- Mi a baj anya ruhájával? – kérdezte Andrea.
- Majd meglátod. – válaszolta Hannah nevetve. Andreát csak az után vette fel, hogy
kirakta Delores-t és Michelle-t Bud Hauge házánál, így fogalma sem volt mit visel az
anyjuk.

Mikor Hannah kinyitotta az ajtót majd megtartotta a hugának, egy meleghullám,

counrty zene és nevetés fogadta őket. A szag ugyanaz volt, mint előző látogatásuk
alkalmával, egy rész kiömlött sör, egy rész olyan emberek szaga akik higéniája
megkérdőjelezhető és három rész valami amit Hannah meg sem próbált
beazonosítani.
- Már megint grilleznek. – mutatott Andrea a hátsó ajtó közelében elhelyezett
hordozható faszén grillezőkre, amit a hamburger és sajtburger ellátmány
előállítására használtak. – Ez nem illegális?
- De, szerintem az. Majd kérdezd meg Bill-t ha hazaértél de most egy szót se. Nem
akarjuk, hogy besúgónak nézzenek és kirakjanak innen minket.
- Ne aggódj, egy szót sem szólók. Van ott hátul két bárszék üresen.
Andrea mutatta az utat, majd leültek, ami nem volt olyan egyszerű, mivel a Hannah
melletti bárszéken a széknél jóval szélesebb nő foglalt helyet. Andrea olyan közel
tolta a székét a falhoz amennyire lehetett, így Hannah be tudott péselődni mellé.
- Mit iszol? – kérdezte Andrea.
166
- Fehér bort, de nem fogom meginni. Majd itt-ott kilöttyintek belőle egy kicsit a
földre.
- De nem fogják észrevenni?
- Nézz a földre.
Andrea lenézett majd grimaszolt egyet. – Jó meglátás. Szeritnem én is ugyanazt
kérem. Lenny biztosan szüneten van, csak egy nőt látok a pult mögött.
- Üdv, hölgyek! – jött oda hozzájuk a pincérnő. – Mit hozhatok ma este?
- Milyen borokat lehet itt kapni? – kérdezte Andrea.
- Fehér, vörös, rózsás. Melyik mérget hozhatom?
- Mindkettőnknek egy pohár fehér bort kérünk. – mondta Hannah, mielőtt Andrea
megkérdezhette volna a márkákat, vagy kijavíthatta volna a lány kiejtését.
A pincérnő szinte azonnal vissza is jött két pohárral, amiben Hannah reményei
szerint tényleg fehér bor volt. De mivel nem volt szándékában leellenőrizni, így csak
úgy csinált, mintha belekostolt volna.
- Köszönjük. – mondta Hannah. – Ez így mennyi is lesz? Szeretném már most
kifizetni.
- Darabja 6.50. – válaszolta a nő és megvárta míg Hannah átadta neki a 20 dolláros
bankót. – Szeretné a visszajárót?
- Csak az ötöst kérem. – mondta Hannah, próbálva megtartani a kellemes
hanghordozását. Nincs az az isten, hogy 7 dollár borravalót adjon ennek a nőnek két
pohár borért, amit valószínűleg valami dobozból szedett ki.
Andrea belekostólt a borába és elfintorodott. – Olyan az íze, mint a terpentínnek, és
most hogy mondom, még a szaga is hasonló.
- Elhiszem, ha te mondod. – mondta Hannah játszva a pohár szélével. – Remélem
Lenny hamarosan visszajön a szünetéről. Fel akarom tenni a kérdéseimet, hogy
minél hamarabb elmehessünk innen.
- Látom Michelle-t. – mondta Andrea odabiccentve a táncparkett körüli asztalok felé.
– A fiúk már észre is vették, ott táncol valakivel.
Hannah odanézett és látta a húgát egy magas kockás inget viselő fiú karjaiban. Egész
normálisan nézett ki, ami egy kicsit megnyugtató volt. De akkor észrevette Delores-t.
– Ajaj! Nézd anyát!
- Hol? Őt nem látom.
- Egy hatalmas emberrel táncol. Simán van két méteres is. Piros felsőben van és
szakállas.
Andrea hallgatott egy darabig. – Oké, őt látom, de az lenne… anya?
- Az bizony anya.
- De hát… mi van rajta?
- Csak egy kis apróság, amit a plázában szedett össze. – mondta Hannah vigyorogva.
167
Delores túlt ment a rossz ízlés minden határán. Egy fényes fekete bőrnadrágot viselt,
aminek mindkét oldalán rojtok futottak végig. Ehhez egy tapadós, szintén fekete bőr
felsőt vett, aminek az elejét néhány hatalmas strasszos pillangó díszítette.
Kiegészínőnek pedig rikító piros rúzst, hosszú piros körmöket, egy szőke parókát és
magassarkú csizmát vett fel.
- Ezt nem hiszem el! – kapkodta a levegőt Andrea, amitől elég betegen festett. –
Tévedsz Hannah. Kizárt dolog, hogy anya egy ilyen öltözéket a plázából szerzett be.
- Dehogyisnem! Michelle mondta, hogy egy ruhakölcsönzőből szerezte.
- De ki venne föl ilyen jelmezt? És miért?
Hannah vállat vont. – Halloween? – találgatta. – Vagy az éves dominátrix nap?
Tényleg nem tudom. Amit viszont tudok az az, hogy bárcsak valami mást választott
volna.
- Egyetértek. Arról már hallottam, hogy a szülő kitagad egy gyereket, de ez vajon
fordítva is működik?
Hannah elnevette magát. – Ezt te sem gondoltad komolyan. Anya eléggé boldognak
látszik ebben az új szerepben. Talán segítenünk kéne Michelle-nek hogy szemmel
tudja tartani őt.
- Úgy-úgy. Nem tetszik annak a pasinak az arca, akivel táncol, bár eddig egész jól
viselkedik. Gyorstárcsázóra raktam Bill számát, a biztonság kedvéért, ha valami
gubanc lenne. Bárcsak Lenny… - Andrea abbahagyta a beszédet és oldalba bökte
Hannah-t. – Lenny visszajött. Most nyílt ki az iroda ajtaja és épp ő jön ki rajta. Van
nála valami.
Hannah hátrafordult és látta amint Lenny éppen a bár másik vége felé tart. Egy elég
átlagosan kinéző pasi, akit még helyesnek is lehetne titulálni, ha leadna 10 kilót,
elhagyná a zilált barkót és rendesen levágatná a haját. – Valami dobozfélének néz ki.
Hosszú és le vannak kerekítve a végei kék bársonnyal burkolva.
- Az egy ékszerdoboz. Olyanokba szokták rakni az értékes nyakláncokat. – mondta
neki Andrea. – Mikor tavaly karácsonyra Bill gyöngysort vett nekem, az is egy
hasonló bársonydobozban volt.
Ahogy nézték, Lenny odaért egy férfihoz a bár másik végében, aki kinyitotta és
megnézte a doboz tartalmát majd bólintott egyet. A pasi átadott egy gönygyöleg
pénzt, amit Lenny átszámolt majd kezet ráztak. A foltozott mellényt viselő pasi
ezután betette a dobozt a belsőzsebébe majd kisétált az ajtón.
- Hát ez meg mi volt? – kérdezte Andrea.
- Nem tudom, de a fekete cowboy felsőt viselő pasi valami jegyet meg egy köteg
pénzt adott oda Lenny-nek. Most meg Lenny visszamegy az irodába.
Ez alkalommal Lenny nem maradt sokáig és mikor kijött egy kis kék bársonnyal
burkolt gyűrűsdoboz volt nála.
168
- Itt van. – mondta, odaadva a férfinak a dobozt. – Pont visszakaptad a
születésnapjára.
A jegy, a pénz meg a „Visszakaptad” kifejezés hirtelen összeállt Hannah agyában. –
Gondolod, hogy Lenny valamiféle zálogházat üzemeltet az irodából? – kérdezte
Andreát.
- Én is pontosan ezt gondolom. Ezért is zárja mindig az iroda ajtaját.
- Kiváncsi vagyok, miféle dolgok vannak odabent. Eddig csak ékszereket meg… -
Hannah hirtelen megállt, amikor Andrea megfogta a karját. – Mi az?
- Mi van, ha ez nem csak egy zálogbiznisz? Mi van ha Lenny lopott dolgokkal is
kereskedik? És mi van, ha azokat az ékszereket pont a vároban történt lopásokból
szerezte?
Hannah megrázta a fejét. – Ez nem passzol. Ez Lenny-nek túl nagy falat lenne. Túl
rizikós lenne olyan nagy értékű dolgokat ellopnia.
- Jól van. Mondjuk, hogy nem ő lopta el, hanem csak tárolja őket a rablóknak, akik
fizetnek neki, amíg tovább nem tudják adni a cuccokat. Ez már jobban hangzik?
- Jobban, de még mindig nem hiszem, hogy Lenny képes lenne…
- Sssh! – csitította őt Andrea. – Lenny erre jön. Körül kéne nézned abban az irodában
Hannah. Lehet, hogy néhány ékszer még odabent van és akkor Bill-nek járna a
dicsőség, ha visszaszolgáltatná őket.
- Rendben. Megteszek minden tőlem telhetőt. – ígérte Hannah majd felvette a már
jól ismert mosolyt.
- Hölgyeim! – tett le Lenny két szalvétát majd ráhelyezte az italaikat. – Látom Selyem
elfelejtett nektek szalvétákat adni. Hozhatok egy másik italt kárpótlásul?
- Csak akkor, ha ezeket kiöntöd és hozol helyette gyömbérsört. – mondta Hannah
rámosolyogva. – Sajnálom, hogy nem találkoztunk a kávézóban, hátul voltam és
sütöttem.
Lenny egy kicsit zavartnak látszott, de végül visszamosolygott. – Hannah! Nem
gondoltam, hogy itt foglak téged viszont látni. Nem ízlik a jó minőségű fehérborunk?
Hannah megrázta a fejét majd előrehajolt, hogy senki más ne hallja őt a bárban. –
Borzalmas. Egyébként milyen fajta?
- Nem tudom. Egy kék csíkos fehér dobozban jön, és az van ráírva hogy Jó Minőségű
Fehérbor. – Lenny elnevette magát a saját viccén amihez Hannah is becsatlakozott. –
Egyébként mi szél hozott erre? – kérdezte.
- Ez. – válaszolta majd letette a zacskó sütit, amit hozott a pultra. – Elmentél, mielőtt
még odaadhattam volna ezeket. Ez egy új recept, amit a barátomtól Edwina
Gadsby-től kaptam és most minden vevőmmel megkostoltatom. Csokibevonatos
Mazsolacsodának hívják.
Lenny felemelte a fejét. – Edwina Gadsby, ismerős ez a név.
169
- Nem csoda. Az ő szüleié volt a mozi, mielőtt még leégett, abban az évben, amikor
elkezdtem a középiskolát.
- Tényleg! A Nagy Gadsby-nak hívták és minden szombaton rajzfilmeket vetítettek
féláron. – gondolkodott el Lenny. – Ezek a csokibevonatos mazsolák olyanok, mint
amit régen a cukorka pultnál vettünk?
- Nem csak olyanok, pontosan azok. Florence rendelt nekem a Vörös Bagolyba
belőlük, és azokat használtam fel a recepthez.
- Akkor biztos nagyon fognak ízleni. Köszönöm Hannah. Jobb, ha el is dugom őket,
mielőtt a pincérnőim eltüntetik őket. Szerintem el is zárom őket az irodában.
- Erről jut eszembe. - mondta Hannah gyorsan. – Van az irodában telefon, amit
tudnék esetleg használni? Elfelejtettem feltölteni az enyémet és el kéne intézzek egy
hívást.
- Persze. Mindjárt kinyitom.
- Remek! Gond lenne, ha bezárnám az ajtót, csak hogy jobban halljak? Elég zajos
idekint.
- Felőlem, de ha azt hiszed ez a zajos, hallanod kéne a szombat estéket. – Lenny
intett neki. – Gyere utánam.
Hannah felállt a székről és közelebb ment Andreához. – Vond el a figyelmét, amint
visszajön. – mondta. – Kérdezgesd az arany dollárról.

170
 Csokibevonatos Mazolacsoda
Előmelegített sütőben (180C) középre helyezve.

Hozzávalók:
- 225g puhított sós vaj
- 1 karamellás instant puding mix (kb 2 bögre)
- 100g kristálycukor
- 100g barna cukor
- 1 felvert tojás
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 teáskanál szódabikorbóna
- 1 csipet só
- fél teáskanál őrölt fahéj
- 200g liszt
- 1 és fél bögre zab
- 1 bögre csibevonatos mazsola
- 1 bögre karamell darabok

Hannah megjegyzése: Kézzel is össze lehet dolgozni a hozzávalókat de robotgéppel

sokkal egyszerűbb.

Elkészítés:
Keverd össze a vajat, a száraz puddig mixet, kristálycukrot és a barnacukrot, addíg
amíg könnyű és habos nem lesz.
Ha kész, add hozzá a tojást és a vanília kivonatot, majd ezt is alaposan keverd össze.
Utána jöhet a szódabikarbóna, só és a fahéj, majd ezt is alaposan dolgozd bele.
Most jöhet a liszt fél bögrénként belekeverve, majd ugyanezt megismételni a
zabfalatokkal.
Vedd ki a tálat a robotgépből és kézzel keverd bele a csokibevonatos mazsolákat és a
karamell darabokat.
Ha összeállt a tészta egy evőkanál segítségével rakj kb 2 centi távolságokra
sütiköröket egy sütőpapírra. (max 6 db)
Tedd be őket a sütőbe és süsd 15-17 percig, amíg a szélek aranybarna színt nem
vesznek fel.
Ha kész, vedd ki őket hűlni 2 percre, majd vedd le őket a sütőpapírról, hogy teljesen
ki tudjanak hűlni.

171
26. fejezet
Az iroda teljesen átlagosan nézett ki. Íróasztal egy székkel mögötte és kettővel vele
szemben és egy irattároló szekrény. Az ajtóval szembeni falon egy tükör függött,
pont jó helyen ahhoz, hogy ha háttal is áll valaki, tökéletesen lássa, ha kinyílik az
ajtó. Valahogy Hannah azt érezte, hogy a tükör elhelyezkedése nem csupán
szerencsének volt köszönhető.
Hannah bezárta maga mögött az ajtót, majd felhívta a saját számát, ami rögzítőre
kapcsolt. Egy kicsit furcsa volt a saját hangját hallgani a vonal másik végéről, és azt
kívánta, bárcsak egy kicsit üzletiesebb lenne a hangja. Másrészről viszont szinte soha
nem hívták az otthoni számát munka miatt, így végülis az átlagos hangvétel
tökéletesen megfelelt. Ha Lenny esetleg felvenné a bár mögötti telefont és
belehallgatna, akkor csak azt hallaná, hogy ő beszél, majd leteszi. Legalábbis ebben
reménykedett.
- Ott vagy Norman? – kérdezte miután meghallgatta a saját hangja utáni sípszót. –
Én vagyok az. Ha ott vagy, vedd fel a telefont.
Természetesen Norman nem vette fel a telefont. Nem várta, hogy ott legyen a
lakásán azok után, hogy egész nap nem hallott felőle.
- Remélem megkapod ezt az üzenetet, mert fontos lenne valamiről beszélnünk. –
mondta kihúzva az asztal legfelső fiókját. Semmi nem volt benne csak tollak, egy
vonalzó és egy telefonkönyv. Miközben elmondta Norman-nek hogy az anyja
születésnapi ajándékáról kéne beszélniük átlapozta a telefonkönyvet, hátha talál
valami jelzést az egyik névnél vagy valamiféle rejtélyes jegyzetet, de nem járt
sikerrel.
- Akármit is teszel, ne mond el neki, hogy együtt készülünk valamire. – mondta a
telefonba. Miután bezárta a középső fiókot, kihőzta a jobb felsőt is.
A fiók szinte teljesen üres volt, egy műbőr határidőnaplón kívül. – Én valami
parfümre gondoltam, de nem tudom, hogy melyik illatot kedveli. – mondta miközben
kinyitotta a naplót. Tele volt nevekkel és számokkal, nyilvánvalóan a pincérnők
beosztásával. Hannah becsukta, majd visszatette azt a fiókba és kinyitotta ez egyel
lejjebb lévő fiókot.
- Mintha úgy rémlene, hogy Chanel-t viselt a legutóbb. – mondta az első parfüm
nevet ami eszébejutott. – De nem hiszem, hogy az ötös volt. Láttam belőle egy
üveget a vendégszoba fürdőjében, de mintha más szám lett volna rajta.
Befőttes gumik, jegyzettömb, kapcsok és két féle ragasztószalag. – Nem akarnék
neki olyan márkát venni, amit úgysem viselne. Tudod, hogy mindenkinek megvan a
kedvence. Talán jobb lenne, ha egy selyemsálnál maradnánk.
172
Hannah visszatolta a fiókot. Irodai holmikon kívül nem volt benne semmi. Végül
kinyitotta a legalsót, amit eredetileg az iratok tárolására szoktak használni. Nem volt
benne semmilyen irat, csak egy bőr táska. – Vagy talán egy szép felsőt is vehetnénk,
ahhoz viszont be kéne kukkantanod a szekrényébe, hogy tudjuk a méretét. Én meg
tudom kérdezni anyát, de nem biztos, hogy tudni fogja.
Hannah kivette a táskát. Sokkal nehezebb volt, mint amire számított. Miután
kinyitotta, annyira meglepődött, hogy majdnem kiborította a tartalmát.
- Egy fegyver. – szaladt ki a száján, majd amikor rájött, hogy még mindig a telefonba
beszél megköszörülte a torkát és azt mondta. – Tehát, biztosra kell menni a mérettel
kapcsolatban. Nem akarok találgatni egy ilyen fontos dologról.
Hannah lenézett a fegyverre és összeráncolta a homlokát. Egy harmincnyolcas
revolver volt, tehát nem lehetett a gyilkos fegyver. Mike azt mondta neki, hogy a
fegyver, amivel Paul-t megölték egy huszonkettes félautomata volt.
Egy lábbal a törvény másik oldalán, gondolta Hannah magában, amíg visszarakta a
fegyvert pont oda, ahol találta. Ezek voltak a szavak, amit Lonnie bácsikája Pat
használt, mikor jellemezte Lenny-t. A fegyver valószínűleg illegális volt, de most nem
azért votl itt, hogy lebuktassa őt lőfegyver illegális birtoklása miatt. Azért volt itt,
hogy kiderítse nála vannak-e a lopott ékszerek.
- Minél tovább gondolkodok rajta, annál jobban arra hajlok, hogy inkább valami
hasznosabbat kéne neki venni. – mondta Hannah. – Talán egy új órát. Mindig azt
mondod, hogy elhagyja az óráit.
Következett az iratszekrény átkutatása, amihez Hannah kijjebb húzta a telefon
zsinorját, majd folyamatosan különféle márkákról beszélt és átlapozta a háromfiókos
szekrényt. Csak papírokat talát és még több papírt, de nem bajlódott azzal, hogy
átolvassa őket. Bezárta a fiókokat majd visszament az asztalhoz.
Már csak egy hely volt, amit nem nézett még meg, az pedig a könyvespolc volt a
falon. Voltak ott videókazetták számokkal az oldalukon. A legtöbb szám hasonló volt,
de egyfajta ábécé sorrendett követett.
- Vagy választhatnánk másféle ékszert is. – javasolta, miközben odasétált a
könyvespolchoz. Nem látott semmilyen listát filmekről. Hannah véletlenszerűen
kihúzott egy kazettát, amire C 43 volt írva, de a tartóban nem volt semmilyen
kazetta. Viszont talált egy gyöngysort papírzsebkendőbe bugyolálva.
- Gyöngyök! – hördült fel, majd gyorsan összeszedte magát. – Eszembe jutott, hogy
édesanyád szereti a gyöngyöket. Azt kéne vennünk a szülinapjára. Vagy talán… -
Hannah kinyitotta a 27-es kazettát. – egy szép koktélgyűrűt.
Miközben átkutatta az összes kazettatokot, Hannah folyamatosan megpróbált Carrie
szülinapi ajándákáról beszélni saját rögzítőjére.
- Egyszerűbb lenne ezt kitalálnunk személyesen. – mondta. – El fogom használni az
173
összes helyet az üzenetrögzítömön ha még tovább beszélek. Találkozunk, ha
hazaértem, oké?
Miután Hannah újra a bárszékén ült és Lenny is visszazárta az iroda ajtaját, közelebb
hajolt a testvéréhez. – Semmi. – mondta. – Bill elkaphatja olyan dolgok miatt, mint
engedély nélküli zálogház üzemeltetése, de nem hozható kapcsolatba a városban
történt rablásokkal.
- Ó a csodába! Pedig reménykedtem.
- Tudom. Nem tudom, hogy most csalódott legyek vagy megkönnyebbült. Kedvelem
Lenny-t de.. Ajaj!
Andrea arra nézett amerre Hannah éppen mutogatott és ledöbbent, amikor
meglátta a piros inges férfit egy másik szintén nagydarab pasassal vitatkozni.
- Én hozom anyát, te hozd Michelle-t. – mondta Hannah lecsúszva a bárszékről és
elindulva a veszekedés felé, amilyen gyorsan csak tudott.
- Itt vagyok mögötted. – mondta Andrea, sietve, hogy lépést tudjon tartani a
nővérével.
- Merre mentek? – kérdezte mikor odaértek a táncparkett széléhez.
- Nem tudom. Egy pillanattal ezelőtt még itt voltak… várj! Ott van anya!
Andreának kikerekedett a szeme miközben nézték, ahogy anyjuk könyökkel tör előre
vadul ingadozva egyik oldalról a másikra. Olyan furcsa látvány volt, hogy mindenki,
aki éppen az útjában volt kitért előle.
- Michelle pár lépéssel anya előtt van. – mondta Hannah, amint észrevette Michelle
felsőjét.
- Ő is ugyanazt csinálja a könyökével és mindenki hátrébb húzódik.
- Nem is tudtam, hogy anya ilyen gyorsan tud mozogni. – mondta Andrea egy kicsit
sokkos állapotban.
- Minden a megfélemlítésről szól. – mondta neki Hannah . – Mozogj gyorsan, ezzel
megfélemlítve a tömeg többi részét vagy különben beragadsz.
- Erre emlékeznem kell a Macy közetkező kiárusításakor. – jegyezte meg Andrea. –
Gyere Hannah! Találkozzunk velük kint.

Hannah és Andrea az ajtó felé siettek, de még mielőtt odaértek volna, már hallották
is a törött sörösüvegek hangját és az öklök csattanását amint célba érnek. Andrea
hátrafordult, miközben kimentek és füttyentett egyet.
- Mi az? – kérdezte Hannah miután kijöttek és bezárult az ajtó felfogva a benti
zajokat.
- Ez egy igazi tömegverekedés. Éppen láttam amint a piros fölsős férfi két másik
pasas fejét összeüti. Azt hittem ilyen csak a filmekben van.
Bud Hauge kocsija mellett találták meg anyjukat és legfiatalabb testvérüket. Hannah
174
odavágtatott és megkérdezte a legfontosabb kérdést. – Mi történt?
- Később. – mondta neki Delores. – Vissza kell vinnem ezt a teherautót Bud-nak.
Kövessetek odáig, aztán majd felvesztek bennünket. Utána meg mind beugrunk a
Bertanellibe egy kis vallatásra.
Vallatás? Hannah megismételte a hallottakat kérdés formájában, de csak magában.
Jól esne egy kis pizza és várni is tud ha muszáj. – Csak mond el hogy megtudtál-e
valamit.
- Ó, hát persze! – válaszolta Delores. – És te?
- Én is. – válaszolta Hannah majd odafordult Andreához. – És te megtudtál még
valamit?
- Természetesen igen. Tudom, hogy kell információt kiszedni az emberekből.
- Először Bud házához aztán a Bartonellibe. – mondta Delores beindítva Bud
kulcslyuk nélküli indítóval rendelkező puccos teherautóját. – Meg kell szereznem a
kabátomat. Ez a bőr nem annyira meleg, mint ahogy azt én gondoltam.

Negyvenöt percel később Hannah, Andrea, Michelle és Delores már körül is ülte a
Bertonelli Pizzázója egyik kis kör asztalát. Delores leadta a kocsit Bud-nál, aztán
leparkoltak egy darabig Delores háza előtt, míg ő átöltözött. A fekete bőrcucc
mostanra már egy zacskó alján csücsült a Szedán csomagtartójában, arra várva, hogy
visszavigyék a ruhakölcsönzőbe.
- Most már elmondod nekünk, hogy miért tört ki az a verekedés? – kérdezte Hannah,
miután a pincérnőjük felírta az összes rendelést és elment.
- Először te. – válaszolta Delores Andreára mutatva. – Mit fedeztél fel kedvesem?
- Megtudtam, honnan szerezte Lenny azt a Sacagawea arany dollárt. Selyem, a
pincérnő, aki kihozta nekünk azokat a borzalmas borokat kapta borravalóként még
szombat este. Lenny beváltotta neki és adott helyette két dollárt.
- Szombat este? – ismételte meg Michelle amit Andrea mondott.
Andrea bólintott. – Így igaz, szombat este. Leellenőriztem Selyemnél és ő is pont
ugyanazt mondta.
- Ha szombaton kapta, nem lehetett benne a vasárnapi adományban.
- Ez igaz. – mondta Hannah. – Akkor pontosan úgy van, ahogy Jon Walker mondta,
véletlen egybeesés.
- Akkor Lenny tisztázva van? – kérdezte Delores.
Hannah megrázta a fejét. – Nem teljesen. Még meg kell tudnunk volt-e alibije.
- Volt neki. – mondta Michelle. – A srác, akivel táncoltam mondta, hogy ő ment el
Lennyvel inni egyet vasárnap este és egészen hajnali háromig ott voltak. Mivel a
Doki azt mondta Paul éjfél és kettő között halt meg, ezt azt jelenti, hogy Lenny tiszta.
- Ez igaz. – értett egyet Hannah. – Köszi Michelle. Mi van veled, anya?
175
- Először te, drágám. – mondta Delores belekortyolva a kávéjába. – Ha nem bánod
én inkább a legvégén szeretném elmondani.
Nem esett nehezére az anyja kedvére tenni ez alkalommal és Hannah egyáltalán
nem is bánta. – Rájöttem, hogy Lenny egy illegális zálogházat üzemeltet a Sas
irodájából. – Aztán elmesélte hogyan kutatta át az összes kazettatokot és találta
meg a benne lévő ékszereket amíg egy igencsak hosszú üzenetet hagyott a saját
üzenetrögzítőjén, amit Norman valószínűleg soha nem is fog meghallgatni.
- Kiváncsi vagyok, vajon Bill le fogja-e tartóztatni. – mondta Michelle.
- Nem tudom. – mondta Hannah egy vállrándítással. – Egy részről remélem hogy
nem. Nem úgy nézett ki, mintha Lenny nagyon sokért adta volna azokat az
ékszereket, és gondolom az emberek is inkább hozzá járnak, mint valami
zálogkölcsönzőbe. – odafordult Delores-hez. – Gyerünk anya, mond el nekünk miért
tört ki az a verekedés.
- Miattam. – vallotta be Delores. – Spike akart volna Trixie-vel táncolni viszont Hub
sehogy sem akart ebbe beleegyezni.
- Ki az a Trixie? – kérdezte Andrea.
- Trixie lennék én. Ezt a nevet használtam a Sasban. Nem akartam elmondani az
igazi nevemet és Michelle szerint tökéletesen passzolt az öltözékhez.
- Akkor ez a Hub volt a piros felsős pasi? – kérdezte Hannah.
- A Hubbard rövidítése. – mondta nekik Michelle. – Én a fiával táncoltam.
- Hub Hubbard. – Andrea megborzongott egy kicsit. – Bill említette őt egyszer. Azt
mondta az összes Hubbard amolyan bajkeverőfajta.
Michelle bólogatott. – Billnek igaza van. Hub fia megemlítette, hogy az apja nemrég
jött ki a megyei fogházból.
- Miért volt bent? – kérdezte Andrea.
- Nem tudom, de három hónapot töltött ott. Azért voltak most is ott a Sas-ban, hogy
megünnepeljék Hub első estéjét otthon.
- Tényleg tudod, hogy hogy fogd ki őket anyám! – Hannah nem tudta megállni, hogy
ne jegyezze meg.
- Nem én választottam. Ő választotta Trixie-t. Még örülnöd is kéne, hogy így történt!
Mind a három testvér döbbenten meredt az anyjukra. – Miért? – kérdezte meg
Andrea.
- Mivel megtudtam, hogy ki volt az aki telefonbetyákodott Bill-el és kitalálta azt a
kamu munkát Floridában.
- Tényleg?! – ámudozott Andrea.
- Bizonyám. Hub önként mondta el az információt, amikor megemlítettem neki, hogy
a múlt héten erőszakoskodott velem a seriff.
- Anya! – Andrea egyértelműen ledöbbent. – Bill senkivel sem szokott
176
erőszakoskodni! Tudod, hogy ez nem igaz!
- Persze hogy tudom, de éppen Trixie-t alakítottam. És előfordulhat , hogy Trixie-t
lehet, hogy bántották. Örülhetnél is hogy ezt mondtam, mivel Hub nagyon
együttérző volt és még vígasztalni is próbálta Trixie-t.
Hannah annak ellenére, hogy nem akarta tudni, mégis feltette a kérdést. – És ezt
mégis hogyan tette, anya?
- Kérdezte, hogy Trixie tud-e arról a kis tükkről, ami pár hónapja a seriffel történt egy
hamis Florida-i munkával kapcsolatban.
- Mit mondtál?
- Trixie azt mondta, hogy hallott róla és hogy igazán viccesnek találta. Aztán még azt
is hozzátette, hogy igazán szeretne találkozni azzal, aki tette.
Andrea csupa fül volt. – És ő mit mondott neked?
- Azt mondta Trixie-nek, - javította őt ki Delores. – Hub bevallotta, hogy ő maga
találta ki ezt a mocskos kis trükköt és a fia volt az, aki a hívást végrehajtotta.
- Jó munka, anya! – dicsérte meg őt Hannah. – Vagy talán inkább jó munka, Trixie?
- Az anya tökéletesen megfelel, drágám.
- Jobb, ha most rögtön elmondom ezt Billnek. – mondta Andrea, már nyúlva is a
telefonjáért.
Delores megrázta a fejét. – Jaj ne, ne te. Majd én felhívom Bill-t. Én voltam az,
akinek fel kellett vennie azt a borzalmas ruhát és úgy tenni mintha jól érezné benne
magát.
Delores várt, amíg Andrea visszetette a mobilját a táskájába, majd Michelle-hez
fordult.
- Erről jut eszembe. – mondta Michelle-nek. – Meg szeretném tudni, hol és milyen
körülmények között sajátítottad el azt a könyökkel kaszálós mozdulatot.

177
27. fejezet
A reggel túl korán érte Hannah-t. Tegnap este, majd egy órán át üldögéltek a
Bertanelli-ben, próbálva kibogozni a szálakat, majd mire hazaért, csak az
üzenetrögzítő piros villogása fogadta otthon. Megnyomva a gombot várta, hogy
majd a saját hangját hallja viszont, amint egy nagyon hosszú üzenetet hagy Norman-
nek, de e helyett magától Norman-től jött az üzenet, miszerint tegnap át akart jönni,
de valami közbejött, így majd másnap megpróbálja őt utolérni. Ennyi volt. Semmi
szeretlek vagy sajnálom, esetleg hiányzol, semmilyen szívhezszóló üzenet.
Hannah csipásan és zilált hajjal magára tekerte a régi köntösét és macska lakótársa
után kezdett kutatni, ám Mosé meg se mozdult. A farkát sem mozdítva a hívásra,
egy drága töltött párna közepén pihent, amit Hannah azért vett neki, hogy ne az
övét lopja el.
- Lustaság. – mondta Hannah a halkan horkoló macskának, de nem volt szíve hogy
felkeltse. Aztán mezitláb végigcsoszogott az előszobaszőnyegen, mivel túl fáradt volt
hogy a papucsa után nézzen. Nem tudta hibáztatni Mosé-t amiért ágyban akar
maradni. Senkinek sem kéne fenn lennie, amikor odakint még sötét van. Mikor elért
a konyháig odanyúlt, hogy felkapcsolja a villanyt, de az már világított.

Michelle ült a konyhaasztalánál, sokkal üdébben és szebben, mint amit bárki is

megengedhetne magának a nap ezen órájában. Hannah nem tudta megállni és
morgott egyet.
- Ez meg mi volt? – kérdezte Michelle.
- Féltékenység. Van még kávé?
- Igen, de te nem kapsz belőle. Indulj vissza az ágyba. Lisa nem akarja, hogy tíz előtt
betedd a lábad a kávézóba. Azt mondta alvásra van szükséged, hogy az agyad
vágjon, mint a borotva.
- De… hogy jutsz el a Süti Édenbe?
- Nálam van anya kocsija, emlékszel?
- Ja, tényleg. – emlékezett vissza Hannah zavarosan arra, amikor anyja közölte
Michelle-lel hogy használhatja a kocsiját, de csak ha visszaviszi azt az állruhát a
bevásárlóközpontba.
- Menny vissza az ágyba, mielőtt teljesen felébredsz. – mondta Michelle felállva,
majd megfordította Hannah-t egy kicsit meglökve a helyes irányba terelte. – Mosé
már vár rád.
Hannah visszamászott a puhán szunyokáló macskája mellé, becsukat a szemét és ki
sem nyitotta azokat egészen addig, amíg az ablakán beszűrődő napsugarak fel nem
kelltették őt negyed tízkor.
178
Hannah teljesen meg volt róla győződve, hogy az alvás egy csodálatos kábítószer.
Még dudorászni is támadt kedve, miközben berakta a sütiket az ipari sütőjébe.
Beállította az időzítőt, leült a konyhalaphoz és hálásan kortyolgatni kezdte a kávéját.
Lisa volt a legjobb üzlettárs az egész világon.
- Jaj de jó! – mondta Lisa belökve a konyha és a bolt közötti lengőajtót. – Csináltál
Ragacsos Roppanóst.
- Meg Mandulás Csókokat, Lisa kirakósát és Vörös Bársony sütiket is. A következők
pedig a Kávékrémes Diólabdák lesznek.
- Tökéletes. – Lisa újratöltötte a sütitárolót, amit magával hozott a hűtőrácsól és már
fordult is vissza. – Mi lenne még pár adag Szőke Brownie-val? Lenne időd
megcsinálni őket?
- Jelenleg csak időm van. Hála neked elég időt tudtam aludni és most… - Hannah
abbahagyta a mondatot, amikor megszólalt a telefon. – Majd én veszem.
Lisa kiment, majd Hannah felkapta a fali telefont. – Süti Éden. Hannah beszél. – szólt
bele.
- Hannah! Annyira örülök, hogy te vetted fel.
- Knudson nagyi? – kérdezte Hannah, felismerve barátnője hangját a remegés
ellenére is. – Valami baj van?
- Igen. Nem tudom, hogy mit tegyek Hannah. Tele vagyok kétségekkel.
Hannah agyában kigyulladt az a bizonyos piros fény. Knudson nagyi álltalában
nagyon talpraesett és határozott ember, most pedig elég bizonytalannak hangzik a
vonal másik végéről. – A kétségeidnek van valami köze a hitedhez? – kérdezte, titkon
remélve, hogy nem ez a helyzet. Fogalma sem volt, hogy hogyan kezeljen valakit,
akinek vallási dilemmája van.
- Jaj, dehogyis drágám. A hitem most is olyan erős, mint mindig. Csak hát… ha
lehetne, szeretnék veled találkozni Hannah. Valaki olyannal kell beszélnem, akiről
tudom, hogy meg fogja érteni.
- Megérteni mit, Knudson nagyi?
- Attól tartok valami mentális összeomlás közepén vagyok. Kezdem megkérdőjelezni
a saját elmémet.

Abban a pillanatban, ahogy Hannah belépett a parókia konyhájába már érezte, hogy
valami nagyon nincs rendjén. Nem volt kávé és a kávéfőző is jég hideg volt.
- Knudson nagyi? – kiáltotta el magát Hannah magával vive a doboz sütit, amit sietve
összecsomagolt. Csokis Mennyország rudak voltak.
- Itt vagyok. A… a nappaliban. – jött a válasz a nagyitól, aki zavarodottnak és
törékenynek hanzott.
- Máris ott vagyok – mondta Hannah átsietve az előszobán, azzal se bajlódva, hogy
179
kávét tegyen fel, vagy kicsomagolja a sütiket, amiket hozott. Ha Knudson nagyi
esetleg betegnek bizonyul, rögtön hívni fogja Knight dokit.
Mikor Hannah belépett a nappaliba, Knudson nagyit a kedvenc foteljében találta,
Bibliával az ölében. – Mi a baj Knudson nagyi?
- Matthew az. De nem hiszem, hogy ő Matthew. Ez a baj. És ha most elmondom, azt
fogod hinni, hogy én csak egy szenilis öregasszony vagyok.
- Soha! - vágta rá rögtön Hannah, rámutatva a sütisdobozban lévő rudakra. – Vegyél
egyet. Ezek Csokis Mennyország Rudak azzal a sűrített tej potlóval elkészítve, amit
átküldtem neked.
Knudson nagyi egy kicsit feljebb emelkedett. – Amelyikbe tejpor és vaj van?
- Nem, az amelyikbe egyálltalán nincs tej. Próbálj ki egyet és mond el, hogy van e
olyan jó mint az eredeti.
Knudson nagyi elvett egy rudat és beleharapott. Rágta egy darabig, majd bólintott.
– Más, de van ez is olyan jó. És sokkal olcsóbb is. Megkértem Clara-t és Marguerite-t
hogy vegyenek nekem pár konzerv édesített, sűrített tejet és majdnem 3 dollár 50
cent volt darabjuk.
- Észre sem vettem, hogy így felment az ára. – mondta Hannah, azon gondolkodva
talán emlékeztetnie kéne e Knudson nagyit miért is hívta őt ide. Ez a kis beszélgetés
a sütésről és az összetevőkről láthatóan megnyugtatta őt egy kicsit.
- Ülj le Hannah. – mondta Knudson nagyi rámutatva arra a borzalmas rózsaszín
kanapéra. – El akarom mondani, miért hívtalak ide. Aztán majd te eldöntöd, hogy
megbolondultam e vagy sem.
Hannah szíve egyre nehezebb lett, ahogy leereszkedett a kanapéra. Úgy néz ki,
mégsem kell Knudson nagyit emlékeztetni semmire. A Lake Éden-i Szent Megválltó
Evangélikus Egyház főasszonyának volt egy fontos mondanivalója és kitartott
mellette.

- Emlékszel, amikor azt hittem az ál Matthew nem is az igazi Matthew pár ok miatt?
- Igen emlékszem. – mondta Hannah bólogatva. – És a végén igazad is lett.
- Hát már nem hiszem. Most úgy gondolom, hogy ez a Matthew tiszteletes az ál. Ami
azt illeti, szinte teljesen biztos vagyok benne. Ami pedig olyan színben tüntet fel
engem, mintha egy összezavarodott öreg hölgy lennék, aki még a lentet sem tudja
megkülömböztetni a fenttől.
Hannah nem akarta kimondani, de tényleg elég őrülten hangzott, amit a nagyi az
imént mondott. Így hát ahelyett, hogy mondott volna valamit, inkább kérdezett.
– Miből gondolod, hogy ez a tiszteletes nem az igazi Matthew?
- Hát ez az. Most úgy gondolom, hogy az első Matthew tiszteletes lehetett az igazi.
Sőt, azt sem hiszem, hogy ez az ember egyálltalán tiszteletes. Csinált valami olyat
180
nemrég, amit egy igazi lelkész sosem tett volna és ez győzőtt meg engem.
- Mit csinált? – kérdezte Hannah már ő is egy kicsit összezavarodva a nevek és
tisztségek halmazában. – Úgy értem ez a mostani Matthew tiszteletes.
- Fellépett a Bibliára.
Hannah most már teljesen össze volt zavarodva. – Az olyan, mint kiállni Jézus
mellett?
- Nem. Úgy értem a lábával, ráállt a szentírásra. Ezt egy igazi lelkész soha nem
tenné, Hannah. Ez tiszteletlenség!
- Ezt értem. – mondta gyorsan Hannah. – Az olyan mintha az Úrvacsora kellékeit
használnánk valamelyik vacsora alkalmával.
- A hugom egyszer megtette. – mondta Knudson nagyi bizalmasan. – és mindenki
elborzadt. De akkor még nagyon kicsi volt és nem igazán értette a dolgokat. Látta a
kis tálakat és azt hitte, hogy baba méretűek. Ez más Hannah. Egy igazi lelkész, aki
felnőtt és évekig tanult, majd felszentelték soha nem tenne ilyet a Bibliával.
- Hol volt a … jelenlegi Matthew tiszteletes amikor ez történt?
- A templom irodájában, alig tizenöt percel ezelőtt. Rögtön azután hívtalak, hogy
megláttam. Azt modta túl elfoglalt, hogy átjöjjön egy teára, ezért hát én vittem át
neki egy tálcán. Egy nagy kupac könyv tetején állva találtam rá, éppen a
könyvespolc legtetejét tanulmányozta. Nincs odafönt semmi Hannah, nem tudom
mit csinálhatott ott.
- És te úgy gondolod, hogy az egyik könyv, amelyikre ráállt az a Biblia volt?
- Tudom, hogy az volt. Kopogtam a nyitott ajtón és ő azonnal lelépett róla. Aztán
odajött hozzám, hogy elvegye a tálcát. Azt mondta kedves volt tőlem, hogy vittem
neki teát és hogy nagyra értékeli. Utána azt mondta, hogy kutatást végez a
következő vasárnapi mise miatt és akkor láttam meg, hogy a legfelső könyv,
amelyiken állt a Biblia volt. Bárcsak tudnám, vajon mit keresett annyira a
könyvespolc tetején.
- Nem lehet, hogy tényleg kutatást végzett, és az a könyv, amelyikből idézni szeretett
volna pont ott volt?
Knudson nagyi megrázta a fejét. – Lehetetlen. Csak a régi zsoltárkönyvek vannak
odafönn, amiket Bob a nyári Biblia táborba szokott elvinni. A gyerekek szeretnek
igazi himnuszokat olvasni, de eléggé megrongálják a könyveket, ezért szokta Bob a
régieket használni. Semmi sincs azokban, amiket ne lehetne megtaláni az újjakban,
azokból meg van vagy egy tucat az alatta levő polcokon. Biztos, hogy keresett
valamit Hannah, csak azt nem tudom, hogy mit.
- Még mindig az irodában van? – kérdezte Hannah.
- Nem, most a betegeket látogatja a korházban. Nem hívtalak addig, amíg el nem
ment. Féltem, hogy talán meghall.
181
- Ezt nagyon jól tetted. – Dicsérte meg Hannah a nagyit, amiért ilyen körültekintően
viselkedett. – Amíg vissza nem ér, én átmegyek és szétnézek egy kicsit az irodában.
- Akkor te is úgy gondolod, hogy tényleg kereshetett valamit?
- Nem tudom mi másra gondoljak. Hacsak nem volt nála egy tollseprű. De nem volt,
nemigaz?
Knudson nagyi most először mosolyodott el. – Nem. Ő nem olyan rendes mint az
előző Matthew, az, amelyikről most azt gondolom, hogy az igazi volt. Ez a Matthew
otthagyja a ruháit a padlón, pont ahogy Paul régebben… - Knudson nagyi
összeráncolta a szemöldökét. – Az nem lehet!
- Vagy mégis. – mondta Hannah. – Norman kinyomtatott pár képet Matthew és Paul
iskolás éveiből és nagyon hasonlítottak egymásra.
- Ez igaz. Akkor azt gyanítod, hogy ez az állelkész talán Paul?
- Nem tudom mit gondoljak, de ez is egy lehetőség. Most átmegyek, hogy
átkutassam az irodát, szükségem van kulcsra?
- Nem tudom, hogy bezárta-e az ajtót, de vidd el az enyémet. – Knudson nagyi
benyúlt a köténye zsebébe és előhúzott egy kulcsot, amihez egy kis harang alakú
kulcstartó volt kapcsolva.
- De aranyos. – jegyezte meg Hannah.
- Ezt még a férjemtől kaptam. Minden vasárnapi mise előtt én kongattam neki a
templom harangját. Mit csináljak, ha Paul vagy akárki legyen is visszajön időközben?
- Valószínűleg meghallom ha behajt a kocsijával, de ha látod hogy arrafelé tart, hívj
fel az irodai telefonon.
- Rendben. Ne hagyd, hogy elkapjon Hannah. Van egy rettenetes megérzésem, hogy
ő ölte meg Matthew-t.
- Nekem is ez az érzésem. Ne aggódj nagyi. Olyan gyorsan kutatok majd amilyen
gyorsan csak tudok, és már jövök is vissza.

182
28. fejezet
Elég nehéz úgy kutatnia az embernek valami után, ha azt sem tudja mi az amit keres.
Hannah mindössze annyit tudott, hogy Knudson nagyi meglátta Paul-t, Matthew-t
vagy akárki legyen is ő, amint keres valamit a templom irodájában. Már csak abban
reménykedett, hogy még nem találta meg azt a valamit és ő majd előtte rábukkan.

Semmi nem volt a magas könyvespolcon. Hannah benézett mindegy egyes könyv
mögé az összes polcon. Még ki is nyitogatta őket egyenként, nem-e üreges az egyik,
ami jó rejtekhely lenne.
Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod megtalálni! Ezt mondta Jacob az áll
Matthew tiszteletes hangján. De most Knudson nagyi úgy gondolja, az mégsem az ál
Matthew tiszteletes volt, hanem az igazi és ez a második férfi, aki Matthew-nak adja
ki magát az ál, méghozzá nem más, mint Matthew unokatestvére Paul.

Hannah a kezébe temette az arcát egy pillanatra. Csak várja ki, amíg mindezt az új
fejleményt elmeséli Lisa-nak. Ez már szinte felfoghatatlannak hangzik. Ha be tudja
bizonyítani, hogy Paul ölte meg Matthew tiszteletest, aztán idejött Lake Éden-be,
hogy felvegye az ő személyazonosságát, így azonosítani tudja Matthew testét
sajátjaként, mindenki özönleni fog a Süti Édenbe, hogy meghallgassák ezt Lisa
előadásában.

Hannah sóhajtott egy nagyot, miközben átkutatta az íróasztalt. Ha itt lett volna
valami érdekes, a helyszínelők már rég megtalálták volna. De mivel ez az ügy igen
kacifántosnak bizonyul, Hannah nem akart semmit kihagyni.

Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod megtalálni! Ezek voltak az első Matthew
tiszteletes szavai a gyilkosához. És ha a megérzésük nem csal, akkor a gyilkos nem
más, mint Paul. Ez azt jelentené, hogy Paul tudja, hogy Matthew tiszteletes
elrejtette azt a valamit, amiért ő idejött Lake Éden-be. De hogy jutott hozzá
Matthew tiszteletes ahhoz a valamihez, amit Paul annyira akar? És hová dugta el?
Az egész dolog még elmondva is bonyolultnak hangzott. Hannah elméje csak körbe
körbe forgott, úgyhogy abba kellett hagyni az azon való gondolkodást, hogy ki ki volt
és hogy mi hol van. Ehelyett azt kéne kitalálnia először is, hogy hol lehet az a valami
elrejtve. Biztos, hogy nincs az irodában mivel már minden zugot átnézett. Hová
dughat egy lelkész valamit a saját templomában?
- A keresztelőkút! – mondta ki hangosan Hannah. Van teteje és senkinek nem jutna
eszébe, hogy belenézzen. Gyorsan felpattant a székből és végigsietett a folyosón,
egészen a templom elejéig. És ott volt. A nagy fehér márványból készült mosdótál,
183
amit aranyozott festményekkel díszített tető takart, ami már több ezer keresztelést
megélt.
Harminc percel később Hannah már készen állt, hogy teljesen feladja a keresést.
Már minden relytekhelyet átkutatott, ami csak létezett a szószéktől a szobrokig.
Átnézett minden ülőhelyet, nincs e felragasztva valami vagy betéve valamelyik
imakönyvtartó alá. Még a kis raktárhelyiségbe is bement kutatni, ahol a miseruhákat
tartják, majd felment a kórus karzatára is körbenézni. Az egyetlen hely, amit még
nem nézett meg az a harangláb volt, de az is csak azért, mert nem tudta hogyan
juthatna oda föl. Knudson nagyi biztos tudná. Nemrég említette, hogy régen ő
kongatta meg a harangot a mise előtt, mikor még a férje volt a lelkész. Amint ez az
eszébe jutott, visszarohant az irodába és felvette a telefont. Rögtön tárcsázta a
paplak számát és megkönnyebbült amikor Knudson nagyi vette fel azt. – Meg kell
tudnom, hogy hogy lehet feljutni a haranglábba. – mondta.
- A haranglábba? – kérdezte a nagyi meglepetten. – Miért akarsz oda felmenni?
- Mert lehet, hogy Matthew tiszteletes oda rejtett valamit el, hogy Paul ne tudja
megtalálni. Elég valószínűtlen, de már minden mást átkutattam.
- Rendben. Tedd, amit jónak látsz Hannah. Ahhoz hogy feljuss oda, csak annyit kell
tenned, hogy átmégy azon az ajtón, ami a kórus helye mögött van. Ott találni fogsz
egy csigalépcsőt, ami felvezet egészen a haragozó emelvényéhez.
- És az a harangláb?
- Csak egy része, drágám. Látni fogod a haranghoz tartozó kötelet, és ha ott jobbra
nézel, találni fogsz egy beépített létrát, ami egy csapóajtóhoz vezet fel. Ha ott
felmész, akkor feljutsz a harangtoronyba.
- Ajaj. – mondta Hannah, nemtetszését kifejezve. Nem igazán volt tériszonya, de
nem is érezte magát kényelmesen a magasban. Annak ellenére, hogy nem tartotta
magát klausztofóbiásnak, mégis rögtön feltette a következő kérdést. – Milyen nagy
a harangtorony?
- Normálméretű, de csak a közepén tudsz teljesen felállni. A többi részt a
tetőgerendák foglalják el, amik a tornyot támasztják meg. Na meg persze a harang
maga is ott van középen. Mivel te elég magas vagy, le kell majd hajolnod, hogy
körbe tudd járni.
Hannah sóhajtott. Ez a harangláb nem hangzik valami szívélyes helynek. – Vannak
fenn denevérek?
- Nem tudom, drágám. Soha nem voltam még teljesen fenn, de gondolom
előfordulhat. Nagyon halknak kell lenned ha felértél, nehogy felkeltsd őket. Tudod a
denevérek éjszakai állatok.
- Tudom. – mondta Hannah, egyálltalán nem megkönnyebűlve az imént szerzett
információtól. Az éjszakai nem feltétlenül jelenti azt, hogy napközben mozdulatlan.
184
Egyszer látott egy műsort, ami a denevérekről szólt az egyik állatos csatornán. Éppen
azt próbálák megcáfolni, hogy nappal a denevérek vakok ezért könnyen
belegabajodhatnak az ember hajába. Hannah azért most nagyon örült, hogy neki
mindig szoros göndör fürtökben áll a haja.
- De legalább nem léteznek vámpír denevérek. – próbálta Hannah oldani a saját
feszültségét.
- Jaj, dehogynem. Úgy tudom Mexikóból származnak. Persze nem a Drakula
gróffélékről beszélek, de ha jól tudom, akkor harapnak.
Csodás! Villant fel Hannah agyában a gondolat. Harapós denevérek, már csak ez
hiányzik nekem!
- Sok szerencsét Hannah. – mondta Knudson nagyi majd letette a telefont.
Az idő csak fogyott és Hannah tudta, hogy még azelőtt fell kell oda mennie, hogy
visszaérne Paul, Matthew vagy akárki is a korházból.
A kórus helye felé menet megállt a ruhatárnál, hogy belenézzen a talált tárgyak
dobozába. Félig tele volt azokkal a dolgokkal, amiket a templomban hagytak az
emberek. Egy gyapjú fejkendő volt legfelül, amit Hannah el is vett, háromszögbe
hajtogatta majd feltette a fejére és az álla alatt megkötötte azt, nagymama
stílusban. Hiedelem ide vagy oda, így sokkal nagyobb biztonságban érezte magát.
Minden baj nélkül megtalálta az ajtót a kórushely mögött, amin egy kicsit meg is
lepődött, hiszen eddig soha fel sem tűnt neki, hogy van ott egy ajtó. De aztán rájött,
hogy valószínűleg azért, mert ő soha nem énekelt a kórusban. Hannah kinyitotta az
ajtót, majd felment a szűk lépcsőkön és feljutott a Lake Éden-i Szent Megválltó
Evangélikus templom olyan részébe, amit még soha nem látott, a harangozó
emelvényére. Fény szűrödött be a falakon lévő kisablakokon keresztül. A faredőnyök
szinte teljesen zárva voltak, így csak egy kevés eső vagy hó tudodd beférközni,
viszont a hideg levegő így is átfújt a réseken. Hannah már most tudta, hogy nem
igazán rajongana a harangozó munkáért. Az épület e része jéghideg volt télen,
nyáron viszont valószínűleg rettenetesen meleg lehetett itt. Knudson nagyi egy igazi
szent volt, hogy elvállalta a harangozást, amivel összeterelte a nyájat minden
vasárnap, mikor még a férje volt a lelkész. A kötél egy nyiláson kerteszül lógott le és
amikor Hannah felnézett, meglátta maga felett a templom harangját. Hatalmas volt
és nagyon régi. Régebben Bob tiszteletes említette, hogy a harangot még az 1800-as
években öntötték bronzból. A kötél kenderből készült és volt rajta egy pamutszövet
hogy ne sértse fel a harangozó kezét. Egyszer hallotta, amikor valaki azt mondta a
kötél pamut részét Sally-nek hívják, habár fogalma sem volt hogy miért.
Hannah egy ideig csak bámulta a kötelet, próbálva leküzdve az érzést hogy
megragadja és meghúzza azt. De természetesen nem tette. Ha meghúzná, Knudson
nagyi még azt hinné, valami baj van, a hívek elkezdenének telefonálgatni az irodába
185
és a paplakba, hogy megtudják miért szól a harang. Nem is beszélve arról, ha Paul,
Matthew vagy akárki is ő fülébe jutna, rögtön rohanna ide, hogy kiderítse ki a felelős
ezért és rajtakapná őt, ahogy átkutatja a haranglábat.
Így inkább megkerülte a kötelet és egyenesen a létra felé vette az irányt. Megörült,
hogy legalább nem kerekek a létra fokai, ugyanis azokra nagyon utált felmászni.
Ennek a létrának keskeny deszkákból voltak a fokai, ami még egész elfogathatónak
bizonyult. A fokok elég meredekek voltak, de volt egy kapaszkodó, amit lehetett
használni. Amikor Hannah elért odáig, hogy a feje már majdnem beleütközött a
csapóajtóba, a jobb kezével elengedte a kapaszkodót és felnyomta azt. A csapóajtó
elég nagy volt, hogy átférjen rajta egy termetes ember, mégis elég könnyen kinyílt az
első nyomásra.
Egy kicsit kisérteties volt belépni egy kihalt és csendes harangtoronyba. Nem volt
egyálltalán semmi zaj, csak néha egy dudaszó, ami beszűrődött a távolból, vagy egy
kutyaugatás. Nem volt susogás sem, amiért Hannah gyorsan hálát adott. Ha voltak is
itt denevérek, azok most csendesen aludtak tovább.
A helyiség formája egy felismerhetetlen geometriai alakzatot vett fel. Négyszögben
kezdődött, ami ahogy egyre feljebb ment kezdett vékonyodni és megdölni, majd a
templomtorony csúcsában találkozott. A négy nagy nyitott ablakon keresztül, amit
csak vékony hálók fedtek, tökéletesen látni lehetett az arra sétálóknak a harangot. A
harangtoronyból nyíló madártávlatú kilátás Lake Éden-re pedig egyszerűen
fantasztikus volt. Ahogy Hannah kinézett mind a négy ablakon, majdnem egy egész
kört írt le a kilátás.
- Hihetetlen! – mondta Hannah, észrevéve anyja kocsiját, ahogy lefelé hajt a főúton
egészen ki az autópályára. Biztos Michelle most viszi vissza az anyjuk ruháját a
bevásárlóközpontba.
A torony belső része zsúfolt volt, tele gerendákkal, fém tartórudakkal és vastag
fatömbökkel keresztbe kasul, amik a szerkezetet voltak ott támogatni. A harang
pedig, pont ahogy Knudson nagyi mondta, középen helyezkedett el, felakasztva két
nehéz fakerék közé. Volt egy vájat a kötélnek, Hannah pedig feltérképezte hogyan is
működik a harang. Ha valaki meghúzza odalent a kötelet, az megmozdítja a
fakerekeket és a gravitáció segítségével, ahogy a harang megmozdul, a harang
nyelve nekicsapódik a két oldalhoz.
Az egyik ablak alatt lógott egy tároló, aminek az ajtajai nyitva voltak, előtte pedig
szanaszét szóva pár szerszám, minha valaki siettében dobálta volna össze őket. Egy
munkásember sem hagyná így a szerszámait szanaszét heverve. Valaki keresett
valamit a szekrényben és közben kiszórta azokat.
A harang mellett nagyon keskeny helyen lehetett csak elmenni és ahhoz, hogy
Hannah el tudjon jutni az egyik faltól a másikig, bújdosnia, hajolnia és tuszakolnia
186
kellett magát a szerkezeti elemek között. És úgy nézett ki, valaki más is járt itt
nemrég ugyanezt csinálva, mivel lábnyomok voltak a por lepte padlón!
Hannah követte a lábnyomokat, óvatosan, nehogy beleütkötzzön valamibe. Ahogy
egyre közeledett a fal felé egyre lejebb és lejebb kellett hajolnia addig, míg végül
gugoló helyzetbe nem került. Amikor elérte a falat észrevette, hogy egy rész a belső
lécekből le van szedve, megmutatva a külső falréteget is. Valaki már kutatott itt. És
abban is biztos volt, hogy az a valaki nem más, mint Paul.
- Mit csinálsz te idefent?
Hannah megijedve az erős hangtól, gyorsan hátrafordúlt hogy lássa kitől jött. – Paul!
– kapott levegő után.
A szó úgy lógott közöttük, mint az a bizonyos fejsze, egyre lejjebb és lejjebb
ereszkedve Hannah feje felé. Hannah kétségbeesetten az kívánta bár vissza lehetne
valahogy szívni ezt a nevet, de természetesen nem lehetett. De talán észe se vette?
- Így igaz, Paul vagyok. Okosabb vagy, mint amilyennek látszol. Kitaláltad! – nézett
egyenesen Hannah-ra. – Milyen kár, hogy senki nem tanította meg neked, hogy ne
üsd bele az orrodat mások dolgába.
Hannah önkéntelenül is megborzongott. A hangja megváltozott a kedves és
barátságos lelkészéről egy valaki olyanéra, aki hideg, mint a jég. Ez a hirtelen
átalakulás úgy megdöbbentette, hogy csak állt ott, úgy bámulva a férfire, akárcsak
egy szarvas a fényszóró fényébe. És miközben ő csak nézte, az elővett egy fegyvert
és egyenesen Hannah fejét célozta meg vele.

187
29. fejezet
Egy huszonkettes félautomata volt. Hannah onnan tudta, hogy Lisa és Herb
fegyverkészletében is volt egy ilyen és azt használta, amikor célba lövészetet
tartottak. Emellett abban is majdnem biztos volt, hogy ez a hiányzó gyilkos fegyver.
- Mit keresel idefent? – szegezte neki a kérdést Paul.
- Ugyanazt, amit te is. Knudson nagyi meglátta, amint a könyveken állva kerestél
valamit a templom irodájában. Kitaláltam, hogy azt keresheted amit az igazi
Matthew tiszteletes elrejtett.
- Adjunk a hölgynek egy jelest. – mondta Paul gúnyosan. – Nézzük jól értem e.
Elkezdtél keresni valamit, abban a reményben, hogy előbb találod meg mint én és
még fel is fogod ismerni azt a valamit?
- Pontosan. – mondta Hannah egyet előre lépve, ami Paul-t hátrálásra késztette.
- Még egy lépés és halott vagy! – fenyegette.
- Bocsánat. – kért bocsánatot gyorsan Hannah, majd új taktikára váltott. – Biztos
nagyon utálhattad Matthew-t.
- Ezt meg miből gondolod?
- Megölted. – mondta és még egy kicsit közelebb araszolt.
- Azt tudom, de nem utáltam. Az csak… önvédelem volt. Így történt. Én csak a saját
bőrömet védtem. Le kellett lőnöm Matthew-t mielőtt felhívta volna a rendőröket.
Azt mondta, azt akarja, hogy helyesen cselekedjem és adjam vissza az ékszereket,
hogy visszakerüljenek a jogos tulajdonosukhoz.
- Ékszerek?
- A rablásból. Vissza kellett őket szereznem. Van egy társam.
- Az ékszerek a Minneapolis-i házból. – mondta Hannah, miközben folyamatosan járt
az agya az új információtól. – De hogy jutottak Matthew-hoz?
- El kellett rejtenünk őket egy bizonságos helyen, így a pénz egyik részét arra
használtam, hogy elrepüljek St. Louis-ba és meglátogassam Matthew-t az iskolában,
hogy majd nála rejtsem el őket. Úgy értem, mégis kinek jutna eszébe lopott
ékszereket egy egyházi tanítóintézetben keresni?
- Jó meglátás. – jegyezte meg Hannah.
- De még mielőtt megkérdezhettem volna hogy hol lakik, láttam amint bőröndöket
cipel a kocsijához.
- De ő nem látott meg. – találgatott Hannah. Ha Matthew látta volna az
unokatestvérét, biztosan szólt volna Knudson nagyinak már az első délután.
- Nem, nem látott meg. Éppen elköszönt egy pasitól és arról beszélgettek milyen
sokáig marad és hogy meglátogat valakit Wisconsin-ban, majd idejön. A pasi vette
188
át Matthew helyett a tanítást és az ő lakásába költözött amíg ő vissza nem megy.
Tudtam, hogy annyira nem vagyok merész, hogy oda rejtsem el, kockáztatva hogy az
a pasi megtalálja őket. Így vártam amíg Matthew visszamegy, majd egy adag könyv
közé rejtettem az ékszereket a csomagtartója aljába.
- És gondoltad majd felveszed őket ha ideér. – következtette ki Hannah.
- Így van. Nem gondoltam, hogy megtalálja őket és eldugja előlem! Ez tiszta…
zsarolás volt!
Hannah bólogatott, habár a Paul szerint leírt önvédelem és zsarolás fogalma hagyott
némi kivetnivalót maga után.
- De később Matthew nem akarta elmondani neked hova rejtette az ékszereket és fel
akart téged adni?
- Igen. Ez az. Azt mondta, fizetnem kell a bűneimért. Hát nem nevetséges? Azt
mondta Isten majd megbocsát, ha tényleg megbánom a bűneimet és hogy ő mindig
úgy fog szeretni engem mint egy testvért. Aztán csinált egy nagyon buta dolgot.
Felvette a telefont és elkezdett tárcsázni. És akkor lelőttem. Mit csináltam volna?
Nem akartam én lelőni, de nem hagyott más lehetőséget.
- Értem. – mondta Hannah.
- Tényleg? – lepődött meg Paul a válaszán. – Miért hinnél éppen te nekem?
- Egyrészt amiért kiástad az a lyukat még középiskolában amikor a foci csapat
elment túrázni.
Hannah halotta ahogy messziről szól az irodában lévő telefon. Ha Knudson nagyi volt
és ő nem veszi fel a telefont, vajon hívni fogja a rendőrséget? Hannah nem volt
benne biztos, de azt tudta, hogy beszéltetnie kell még Paul-t, hogy időt nyerjen
magának. – Befedted a lyukat falevelekkel, hogy Hugh Kohler beleessen, hogy így az
unokatestvéred Paul tudja átvenni a helyét a csapatban, mint hátvéd. Ez bizonyítja,
hogy kedvelted Matthew-t.
Paul elnevette magát, de egyálltalán nem kedvesen. – Hát ezt nagyon rosszul
gondolod, nővérem! Nem én ástam azt a lyukat. Én csak megtaláltam. És nem
Matthew miatt állítottam csapdát Hugh Kohler-nek. Magamért tettem. Állandóan
piszált mindenkit a junior csapatban. Hugh szerint midnenki mindent rosszul csinált,
az edző meg elnézte neki, hogy mindenkit a fő csapatban felbuzdított ellenünk és
amikor gyakorló mecsceket játszottunk mindig kegyetlenek voltak velünk. Ezért
akartam valamit tenni ellene. Megérdemelte és még többet is! Csak szerencsés
véletlen volt, hogy amikor eltörte a lábát a lyuk miatt, mindenki Matthew-t
gyanúsította. De most csak az időt vesztegetjük.
Amikor Paul célra emelte a fegyvert, Hannah tudta, hogy lejárt az ideje.
- Állj! – mondta. – Tudom hol vannak az ékszerek.
A fegyver egy kissé megingott amíg Paul mérlegelte a hallottakat. – Mond el! –
189
követelte.
- Elengedsz, ha elmondom? – kérdezte Hannah, pontosan tudva hogy nem fogja.
- Persze.
- Akkor bíznál bennem, hogy nem hívnám a rendőrséget?
Paul elvigyorodott. – Kizárt dolog! Biztosra mennék, hogy nem tudod őket felhívni.
- Hogyan? – kérdezte Hannah bár tudta, hogy egyre veszélyesebb vizekre evez.
- Hát, lássuk csak. – mondta Paul élvezettel. – Bezárhatnálak ide, amíg valaki erre
nem sétál és meghallja hogy segítségért kiabálsz. Bár lehet hogy ez mégsem a
legjobb ötlet. Lehet inkább be kéne tömnöm a szád valamivel, így nem tudnál
kiabállni. Egész jó kis tanulság lenne számodra. Megnézhetnéd, hogy milyen
okosnak bizonyulnak a barátaid és hogy megtalálnak e mielőtt halálra fagysz. De
persze ez mind függ valamitől.
-Mitől? – kérdezte Hannah fél füllel hallgatva, amíg azt próbálta kitalálni hogyan
mozdíthatá ki az egyensúlyából Paul-t és vehetné el a fegyverét. Már majdnem olyan
közel volt hogy birkózhasson vele. Valószínűleg rálőne de talán lenne olyan
szerencsés, hogy nem valami életfontosságú részt találna el. Ha elég gyors Paul egy,
maximum két lővést tudna leadni és ez volt ez egyetlen lehetősége hogy előnyt
kovácsoljon magának.
- Attól, hogy tényleg tudod e hol vannak az ékszerek.
- Ó, hát persze hogy tudom. – próbálta Hannah a legmagabizosabb hangját elővenni.
– Találtam valamit, amit te kihagytál.
- Mit?
Hannah a másik lábára állt és gyorsan kitalált egy történetet, majd még egy kicsit
közelebb lépett. – Megtaláltam a jegyzetet amit Matthew a szentelőkútnál hagyott.
Tudta, hogy majd valaki visszajön az ékszerekért és leírta, hogy pontosan hova
dugta…
Hirtelen egy hatalmas hangrobbanás szakította félbe Hannah-t, ami végigjárta az
egész haranglábat, ami megrázkódott, majd visszaverte és felerősítette a hangokat,
így azok a denevérek, akikről Hannah reménykedett hogy nincsenek is ott elkezdtek
össze-vissza repkedni. Egy pillanatra annyira megdöbbent, hogy csak állt
egyhelyben. Aztán hirtelen rájött mi volt az.
A harang volt! Valaki lentről megkongatta a harangot és ilyen közelről fülsüketítő
volt hallani.
Paul lehajolt, hogy elkerüljön egy csapkodó denevért és Hannah meg sem állt
gondolkodni. Előrevetette magát ahogy a kedvenc Viking védekező játékosai szokták
és fel le csapkodva a könyökével tört utat ahogy Michelle-től és az anyjától látta a
Sas-ban. Amint beleütközött Paul-ba valami igazán szerencsés dolog történt, amire
nem is számított. A fegyver kirepült Paul kezéből és végigcsúszott a padlón, egészen
190
a kötélnek vágott lyuk széléig. Egy ideig hezitált, majd leesett. Rögtön ezután egy
újabb jó dolog történt, vagy rossz, attól függ ki milyen szemszögből nézni.
Paul hátratántorodott és elvesztette az egyensúlyát. Elkezdett hadonászni, hogy
visszanyerje azt, de már túl késő volt. Egy horrorisztikus kiáltás kíséretében leesett a
lyukon keresztül az alattuk lévő emeletre.
Egy döbbent pillanatig teljes csönd volt. Aztán egy hang kiáltott a harangozó
helyéről kizökkentve Hannah-t.
- Jól vagy? – kiáltotta Knudson nagyi.
- Igen. És te?
- Jól vagyok. Megvan a fegyver Hannah. És őt is biztosítottam.
- Nem… halt meg? – kérdezte Hannah nem biztosan abban, hogy megkönnyebbült e
vagy csalódott.
- Nem, de eszméleten. Úgy néz ki eltörte a lábát. Mike és Lonnie már úton vannak.
Felhívtam a seriffet mielőtt felmásztam vona ide. Bármelyik percben befuthatnak.
Hannah kipillantott a harangláb ablakán. – Látom őket! Most fordulnak le a főutról!
– kiabállta abban reménykedve hogy a lábai abbahagyják a remegést így
biztonságosan le tud majd mászni a létrán. – Mindjárt ott vagyok Knudson nagyi!
Az első pár lépés elég nehéz volt de aztán Hannah csak megoldotta. Nemsokára
megérkezett a beépített létra aljára még mindig remegve de alig várva, hogy
adhasson egy nagy ölelést Knudson nagyinak. – Megmentetted az életem! – mondta.
- Én csak meghúztam a kötelet. Ennyit igazán megtehettem. Végül is én miattam
kerültünk ekkora pácba miután elkezdtem kételkedni a drága Matthew-ban. Annyira
örülök hogy ő nem tudott róla. Jó ember volt.
- Igen, az volt. – értett egyet Hannah, örülve hogy Knudson nagyi feltünt és ilyen jól
kezelte a válsághelyzetet.
- Majd tartunk egy megemlékezést miután Bob és Claire visszajöttek. Az embereknek
tudniuk kell milyen rendes ember volt. Már tinédzser korában is az volt. – Knudson
nagyinak hirtelen elállt a lélegzete. – Jól hallottam, hogy Paul azt mondta Matthew
eldugta a lopott ékszereket?
- Jól hallottad.
- Jaj Istenkém! Szerintem én tudom hol vannak.
- Tudod? – kérdezte Hannah, lesokkolva.
- Szerintem igen. A kanapé az drágám, az a ronda rózsaszín a nappaliban. Van egy
kis hely a párnák mögött. Így lett kialakítva. Mikor Matthew itt lakot, mindig oda
dugta a jegyzetét, hogy Paul ne találja meg.
- A jegyzetét?
- Bizony. Régen a lányok naplónak hívták őket a fiúk bedig jegyzetnek. Egy olyan kis
könyv volt amibe beleírták a legszemélyesebb gondolataikat és tökéletesen
191
biztonságos helyen volt ott. A női összejöveteleket mindig a nappaliban tarottam és
Paul-t sose érdekelte a Biblia vagy a jótékonykodás.
A szirénák már elég hangosak voltak és Hannah hallotta a kerékcsikorgásokat, ahogy
a rendőrségi kocsik behajtanak a templohoz. A segítség megérkezett. – Remek
detektív válna belőled Knudson nagyi. – mondta Hannah. – Nem csak hogy
megmentetted az életem azzal hogy megkongattad a harangot, megtaláltad a
gyilkos fegyvert amikor átesett a lyukon, de még azt is tudod hogy hol vannak az
ellopott ékszerek.
- Köszönöm Hannah. – mondta Knudson nagyi, majd lábdobogásokra lettek
figyelmesek, amik a csigalépcső írányából jöttek. – Megkérem őket hogy
ellenőrizzék, de szinte biztos vagyok a kanapét illetően. Ez azt jelenti hogy háromból
hármat kipipálhatok. Nem olyan rossz ez valakitől, aki a jövő hónapban tölti a
kilencvenet, nem igaz drágám?

192
30. fejezet
- Húha! Micsoda lakoma! – állapította meg Mike, elvéve a felé nyújtott kávét és
folyamatosan szemezve a Lake Éden-i Közösségi Könyvtár távolabbi fala mentén
felállított büféasztalok süteményeivel. – Hány féle édesség van itt?
- Körübelül egy tucat, beleértve Knudson nagyi három Ördögi Csábítás tortáit.
- Miért van ilyen sok? – kérdezte Mike megpaskolva Hannah karját. – Nem mintha
panaszkodnék.
Hannah megvonta a vállát. – Anyánk folyamatosan meggondolta magát, ezért Lisa
és én mindenből csináltunk egy kicsit amit csak megemlített.
- Hát, úgy néz ki az emberek máris megtámadták őket. Jobb lesz ha sietek mielőtt
még minden eltűnik.
- Ne aggódj, - mondta neki Hannah felemelve a mellettük lévő asztalt letakaró
abroszt, így felfedve a sütisdobozokat. – Bőven van elég ételünk, hogy Lake Éden
összes férfiját, asszonyát és gyerekét jóllakkassuk.
- Nem számoltad bele a kutyákat és macskákat? – cukkolta őt Mike.
- Hát biztos vagyok benne, hogy nekik is elég lenne. Macskákhoz visszatérve…
mondtam már, hogy Michelle rájött hogy Mosé hogy kaparintotta meg a zokni
labdáimat?
- Nem, de gondolom csak nem ő húzgálta ki azt a nehéz fiókot, vagy igen?
Hannah megrázta a fejét. – Nem, a felette lévő fiókot húzta ki. Ott tartom a
pulóvereket. Michelle akkor jött rá, amikor egyik este ragasztószalaggal kellett
leszednem róluk a macskaszőrt.
- Értem. Tehát Mosé kihúzta a pulcsis fiókodat és bele mászott, de a zoknikat hogy
szerezte meg?
- Onnan kezdte kihalászni a zoknikat, amik az az alatti fiókban voltak.
- Úgy érted a karmával horgászta ki őket?
- Pontosan úgy értem. Pont annyi hely volt ott hogy ki tudja szedni a zokni labdákat,
aztán a szekrényből kiugorva elrohanjon a konyháig, majd felrakja azokat a hűtő
tetejére.
Mike elkezdtett nevetni. – Hatalmas karakter a nagyfiú!
- Mondhatjuk.
- Mit fogsz most csinálni? Másik fiókba rakod a zoknikat?
- Nem. Hagyom, hagy csinállja. Michelle azt mondta, amikor rajtakapta őt, azt is
észrevette mennyire élvezi ezt csinálni. Amúgy is kell mindennap egy zoki, így majd a
zoknis fiók helyett a hütő tetejéről fogom elvenni.
- Várj egy percet. – kezdett Mike töprengeni. – Mi van a pulcsis fiókkal? Nem
193
gyanakodtál arra, hogy valami történik ott, amikor láttad hogy ki volt húzva?
- Nem, mert nem láttam. Mosé bezárta miután elhelyezte a zoknit a hűtő tetején.
- Kizárt. – rázta a fejét Mike. – Kizártnak tartom, hogy bármelyik macska olyan okos
legyen, hogy így eltüntesse maga után a nyomokat.
- Hát, a zokni labdák még mindig a hűtő tetején vannak és a pulcsis fiók is zárva van
amikor hazaérek. Más magyarázatot nem találok.
Mike elgondolkodott ezen egy kicsit. – Hát én sem. – vallotta be. – Mosé sokkal
okosabb, mint a legtöbb bűnöző akiket elkapok. Erről jut eszembe… Paul nyelve
jobban megeredt, mint Pete Nunke madarának, miután bevittük az őrsre.
- Feladta a társát? – kérdezte Hannah.
- Azt is és még többet. Elárulta másik három rablás részleteit is. Na és, meg fogod
büntetni?
- Paul-t? – kérdezte Hannah gyanakodva.
- Nem, Mosé-t. Folyamatosan lopja a zokniaidat. Ez legalább egy szabálysértésnek
felel meg.
- Ez nem olyan nagy dolog, legfeljebb egy ejnye-bejnye. Az igazat meggvallva, a fiók
visszatolása olyan okos húzás volt, hogy csináltam neki egy Jó Cica Tortát
elismerésképpen.
- Egy mit?
- Egy Jó Cica Tortát, vagyis inkább Okos Cica Tortának kéne elnevezni.
- Azt meg hogy csinálod?
- Olyan mint egy három rétegű torta. Egy réteg csirekehús, pulykahús és
lazacfasírtok, majd mindezt leöntjük sajtkrémmel és jutalomfalatokkal díszitjük. Én a
hal formájú lazac ízesítésüeket használtam, amit Mosé úgy szeret.
- Ez gazdagon hangzik.
- Az is. Egyszerre csak egy kis adagot adok neki belőle de nagyon szereti. Elég nagy
adag egy macskának, úgyhogy lehet hogy adok majd Norman macskájának,
Bujcinak is.
Hiretelen csilingelő hangra lettek figyelmesek, majd mindketten odanézve látták,
ahogy Knight doki éppen a pezsgős poharát ütögeti egy kanállal, figyelmet kérve.
Mikor midnenki elhallgatott, megköszörülte a torkát.
- Örömömre szolgál bemutatni Lake Éden legjobb íróját, Delores Swensen-t, más
néven a híres Kathryn Kirkwood-ot. Ha mondanál pár szót, Lori.
Na már megint. Knight doki Lori-nak hívja az anyját. Mielőtt még Hannah azon
kezdhetett volna gondolkodni mit is jelenthet ez, az anyja elkezdtett beszélni.
- Köszönöm, Doki. Annyira örülök, hogy itt lehetek ezen a jeles napon, körbevéve a
barátaimmal. Kaptam pár csodás hírt a kiadómtól, amit szeretnék veletek
megosztani. Az első romantikus regency történetem, Melissa Mátkája olyan
194
népszerű lett, hogy a Kensington kiadó megjelenteti e-book formában is. Hát nem
fantasztikus?
Mindenki elkezdett tapsolni, Hannah-t is beleértve. Az elektronikus könyvek egyre
népszerübbek és már nem csak a fiatalok körében. Knudson nagyinak is volt egy e-
book olvasója. Hannah látta azt egyszer a nappali asztalán. – Továbbá a legújabb
könyvem, Samantha Szerelmese is meg fog jelenni e-book formában. Csak egyetlen
probéma van velük, az elektronikus könyveket nem tudom dedikálni. Viszont könyv
formában már ma is megvásárolhatjátok őket Marge-nál, és én szivesen aláírom
mindegyiket. – mutatott Delores a könyvtáros Marge Beeseman felé, aki éppen a
drasztikusan csökkenő könyvtornyokat árulta az ajtó mellett.
- Szép marketingfogás. – jegyezte meg Mike az orra alatt, rávigyorogva Hannah-ra
miközben megpaskolta a kabátzsebét. – Az enyém már itt is van. Láttad már az
ajánlást?
Hannah megrázta a fejét. – Túl elfoglalt voltam a frissítők felszolgálásával. Mi áll
benne?
- Azt írja… - kezdte Mike kihúzva a könyvet, majd odalapozva az ajánlás oldalhoz. –
Ezt a könyvet Knight Dokinak ajánlom rengeteg ok miatt, amit még felsorolni sem
tudok.
- Nem mondod! Vajon ez meg mit jelenthet?
- Én is kiváncsi vagyok. Ezért is szóltam róla. Andreát és Michelle-t már
megkérdeztem, de nem tudták. Talán meg kéne kérdezned erről édesanyádat.
- Talán meg is fogom.
- Mi is ezen gondolkodtunk. – szólalt meg egy hang a hátuk mögül. Hannah
hátrafordulva egy kissé duci rövid szőke hajú, aranykeretes szemüveget viselő nővel
találta magát szemben, aki olyan szélesen mosolygott, mint a kétszárnyú ajtó. Ő egy
karcsú, de erős felépítésű vöröses barna hajú férfi mellett állt, aki simán elmehetett
volna távfutónak is.
- Hello Aldrich doki. – üdvözölte a szőke hajú nőt Mike, majd odafordúlt a férfihez. –
Matson doki, jó újra látni.
- El akartunk jönni, mivel ismerjük Delorest. – mondta a szőke.
Bólintott a férfi. – Pontosan. Szinte mindennap látjuk őt a korházban.
- Ő itt Hannah Swensen, Delores lánya. – mondta Mike, majd odafordúlt Hannah-
hoz. – Ez itt Doktor Marlene Aldrich és Doktor Ben Matson. Ők itt Knight doki új
gyakornokai.
- Örülök a találkozásnak. – mondta nekik Hannah, majd Ben-hez fordúlt. – Tehát te
sem tudod, mit jelenthet ez az ajánlás?
Ben megrázta a fejét. – Nem, hacsak nem a Szivárvány Hölgyekről van szó.
- Valószínűleg arról lehet szó. – értett egyet Marlene. – Nagyon jó munkát végeznek
195
a betegekkel és tudom, hogy Delores napi szinten dogozik együtt Knight dokival, a
beosztások és a betegek listájával kapcsolatban.
Hannah egy kicsit kényelmetlenül kezdte érezni magát. A munkával kapcsolatos
napi szintű találkozásokkal semmi baj nem volt, de talán valami más is folyik itt?
Tudta, hogy Knight doki és az anyja már évek óta barátok, de vajon kialakult valami
új is közöttük, amiről ő nem tud?
Miközben kávét öntött Marlene-nek és üditőt Ben-nek, nem tudott nem aggódni egy
kicsit. Miután a két gyakornok elment, odafordúlt Mike-hoz. – Szerinted lehet, hogy
anya beteg?
Mike megvonta egy kicsit a vállát. – Nem tudom. Egyáltalán nem néz ki betegnek, de
néha előfordul az ilyen. Nézd Hannah. Nagyon sajnálom, hogy felhoztam ezt az
egész ajánlás dogot. Ha tudtam volna, hogy ez ennyire aggasztani fog nem
mondtam volna.
- Minden rendben. Amúgy is elolvastam volna ma este. És így lesz pár percem a buli
után, hogy elbeszélgessek anyámmal és magyarázatot kérjek tőle.

196
 Jó Cica Torta
Előmelegített sütőben (180C) középre helyezve.

Hozzávalók:
- 500g darált csirkehús
- 500g darált pulykahús
- 1 nagy lazac konzerv (kb 400g)
- 1 felvert tojás
- ¼ bögre darált keksz
- 600g krémsajt
- külömböző formájú és színű macska jutalomfalatok

Elkészítés:
Szükség lesz 3 db piteformára vagy egy háromemeletes tortaformára, amiket be kell
fújni tapadásgátló spray-vel.
Az egyik formába egyenletesen szétterítjük a csirkehúst a másodikba pedig
ugyanezt, csak a pulykahússal.
Ez után öntsd ki a lazackonzervet, amiből ha szeretnéd kiveheted a csontokat és a
bőrt. Papírral fel kell itatni a lazacról a levet, hogy száraz legyen, majd tedd egy
tálba.
Ebbe jöhet a felvert tojás, majd a daráltkeksz.
Miután jól összedolgoztad a lazacot, a tojást és a kekszet, ezt a keveréket
egyeletesen szétosztva öntsd a harmadik formába.

Süsd mind a három réteget 25-30 percig. Ha kész öntsd ki a felesleges zsírt.
Hagyd egy kicsit őket hűlni, majd műanyag fóliával lefedve tedd be őket a hűtőbe
minimum egy órára.

Ahhoz, hogy össze tudd állítani az egész tortát, először meg kell csiálni a
tölteléket/borítást.
Bontsd ki a krémsajtot és tedd egy közepes méretű tálba (olyanba amit be tudsz
tenni a mikróba) és tedd be a mikróba 30 másodpercre. Ha kész próbáld meg
felverni és ha még túl kemény, fordítsd meg és tedd be újra 30 mp-re.

Hannah megjegyzése: Én álltalában a lazacos mixet szoktam középre tenni, így vagy
a csirke vagy a pulyka réteg kerül legalulra.

Vedd elő az egyik lapot a hűtőből és tedd egy tortatálra, majd kenj a tetejére egy kis
krémsajtot.
197
Ezután tedd rá a lazac réteget majd ismét kend be a tetejét krémsajtal. Utoljára
pedig ugyanezt ismételd meg a harmadig réteggel is, azzal a külömbséggel, hogy
most már a torta oldalaira is kenhetsz krémsajtot, hiszen ez a réteg lesz a legteteje a
tortádnak.

Díszítésként pedig tedd a macska jutalomfalatokat a tetejére úgy ahogy te

szeretnéd. (A macskát nem nagyon fogja érdekelni milyen artisztikusan rakod őket
föl, higgy nekem.)
Ha kész, ezt a tortát mindenképpen a hűtőben kell tartani addig, amíg fel nem
akarod azt szolgálni kedvenc szőrös társadnak.

Hannah megjegyzése: Ez a Jó Cica Torta nagyon kiadós a krémsajt miatt, így csak kis
adagokban add oda a cicádnak.

Adag: Bőven elég a kiskedvencednek és még hat másik barátjának is.

198
31. fejezet
A könyvbemutató bulinak már majdnem vége volt, amikor Norman megérkezett.
Egyenesen Hannah-hoz ment és beállt a sorba, megvárva míg Hannah kiszolgál
mindenkit.
- Beszélhetnénk pár percet négyszemközt? – kérdezte.
Hannah csak egy pillantást vetett a megviselt ábrázatára és agya rögtön
figyelmeztető jeleket kezdett küldeni. Valami nagyon nem stimmelt. Már érezte egy
ideje, de most már biztosan tudta. Norman valami nagyon nagy bajban lehet.
- Menjünk ide hátra. – mondta Hannah, majd jelezte Lisa-nak, hogy vegye át a
standot és kivette Marge könyvtár kulcsát a köténye zsebéből. Oda vezette Norman-
t egy kisebb szobához, amit Marge irodaként használt és kinyitotta az ajtót.
Volt két szék a fal mellett, amikről Hannah elpakolta a könyveket és az újságokat. –
Ülj le Norman. – mondta Hannah leülve az egyik székre miközben rámutatott a
másikra.
- Én… nem tudom hogyan mondjam el ezt neked Hannah. – kezdte Norman, de meg
kellett állnia, hogy megköszörülje a torkát.
- Nem lehet olyan rossz. – mondta Hannah, kieröltetve egy mosolyt, habár nagyon
jól tudta, hogy lehet az a hír nagyon is rossz. – Csak mond el.
- Találnom kell egy új otthont Bujcinak. – nyelt egy nagyot Norman és Hannah
észrevette, hogy remeg a hangja. – Allergiás a macskákra.
- Ki allergiás? – bukott ki Hannah-ból a kérdés. Ez csak még szánalmasabbá tette
Norman arckifejezését, amitől Hannah azt kívánta, bárcsak ne tette volna fel a
kérdést.
- Bev. – válaszolta Norman.
A név úgy lengett közöttük, mint egy kalózzászló, rajta halálfejjel meg csontokkal,
szörnyű figyelmeztetésképpen, káoszt és halált ígérve a nyílt tengeren. A csönd már-
már végtelennek tűnt, amíg Hannah végre meg nem törte azt.
- Bev doki. – mondta Hannah egy kisebb bólintással.
- Igen.
Hannah látta Norman szemében az árulkodó kis fényt és tudta, hogy már nagyon
közel áll a síráshoz. Norman legalább annyira szerette Bujcit, mint ő Mosé-t. – Nem
tudod csak addig áthozni hozzám őt, amíg Bev nálad van?
- Nem, az nem működne. Nálad lehetne legalább addig, amíg nem találok neki egy
új… gazdát, aki szereti és otthont ad neki?
- Nem kell senki mást keresned. – mondta gyorsan Hannah, kinyúlva, hogy megfogja
a férfi kezét. – Nem, amíg én itt vagyok. Mosé nagyon szereti őt, ahogy én is. Jól el
199
lesznek együtt, amíg én dolgozom.
- Jaj Hannah! Az tökéletes lenne! Nem tudod, ez mennyit jelent nekem! Te annyira jó
ember vagy és én… annyira szeretlek!
Nagyon szeretsz, de azért feladod a szeretett háziállatodat Bev dokiért? Hannah
agya rögtön a lényegre tért, de nem akart semmit mondani. Talán van valami
ésszerű magyarázat a dologra, de amíg nem kérdezi meg, nem fogja megtudni. –
Nem értem Norman. Miért kell feladnod Bujcit? Miért nem tudsz te átmenni Bev-
hez, Bujci meg maradhatna veled otthon?
- Mert… - Norman megint megállt és a fájdalom kifejezése ült ki az arcára. – Mert,
Bev hozzám költözik. – Megint szünetet tartott, hogy több kisebb lélegzetet tudjon
venni. – Nem akartam elmondani neked Hannah, de nem találok másik kiutat
ebből… el kell vennem Bev-et.
Hannah értetlenül bámúlt Norman-re miközben ő szomorú arcal nézett vissza rá. Így
maradtak egy ideig, ami több órának tűnt, majd Hannah megszólalt.
- El kell venned?
- Igen, Bev ultimátumot adott nekem. Ha nem veszem el, nem hagyja majd, hogy
része legyek Diana életének.
Várjunk egy kicsit! Mi a fene történik itt? Kérdezte Hannah agya, de el sem tudott
kezdeni válaszolni. Úgy érezte magát, mint egy színésznő, akit épp most küldtek ki
egy teltház elé, úgy hogy soha nem is olvasta a forgatókönyvet. – Ki az a Diana? –
tette fel végre a kérdést.
Norman sóhajtott egy nagyot. – Bev terhes volt, amikor felbontotta az
eljegyzésünket és úgy döntött, hogy nem mondja el nekem. Diana a lányom.

200