Rainer Werner Faßbinder:

Petra von Kant keserű könnyei

Fordította:
Fábri Péter

Margit Carstensennek

SZEMÉLYEK:

PETRA VON KANT

VALERIE VON KANT, az édesanyja
GABRIELE VON KANT, a lánya
SIDONIE VON GRASENABB, a barátnője
KARIN THIMM, a szerelmese
MARLENE, az alkalmazottja
 Első felvonás

Marlene széthúzza a függönyöket. Hangosan.

PETRA Marlene! Légy egy kicsit figyelmesebb, kérlek. Szörnyű álmaim voltak. A
fejem meg olyan nehéz .... Mint a kő. A telefont! Gyorsan!
Marlene odaadja a telefont. Petra tárcsáz.
PETRA Halló? Von Kant asszonyt kérem. Várok, persze. Nyomj ki nekem egy-két na-
rancsot. Szomjas vagyok! Anyu? Nem vacakoltam vele tovább tegnap, Anyu,
mármint a munkával, hát persze, tudod. Nem, már rég fönt vagyok, igazán. Az
embernek nincs egy perc nyugta. És ez most mégiscsak jobb, nem? Hova
utazol? Miamiba? Hát ennek igazán örülök, Anyu, Miami nagyon izgalmas.
Komolyan, izgalmas! És az emberek. Mesés környezet. Egyszerűen mesés. Hat
hónapra? Hát, Anyu, szóhoz se jutok. Hat hónapra! Ha tudnád, hogy irigyellek!
Hat hónap Miamiban! Hát az nekem se ártana.
Marlene hozza a juice-t. Petra befogja a beszélőt.
PETRA Köszönöm. Most már láss neki a rajznak. A fiókban vannak a vázlatok. Igen,
Anyu. Hogy mondod? Hát persze, hogy rád figyelek, Anyu, csak valami volt a
vonalban, bocsáss meg. Ne sértődj meg, tényleg valami zavar volt a vonalban.
Nem hazudok! Igazságtalan vagy. Jól van, Anyukám, figyelek. Igen. Értem.
Persze. Igen. Mennyi kell? Nyolcezer? Az nagyon sok. Várj egy kicsit. Befogja
a beszélőt. Most mi a francot csináljak?
Marlene vonogatja a vállát.
PETRA Hát te tényleg sose tudsz segíteni az embernek? Anyu! Ötezret tudok adni,
ebben a pillanatban tényleg nincs több. Hát te is tudod, az összes kiadás és még
hozzá Gabi. A többit talán megpróbálhatnád Tatjánától vagy ... Igen Anyukám.
Jól van. Szia. Leteszi a kagylót, rágyújt. Marlene, meg kell írnod egy levelet.
Gyorsan. Josef Mankiewitznek. Ott van a címe az iratok közt.
Marlene papírt fűz a gépbe.
PETRA Kedves Mankiewitz, kedves barátom, vessző, sajnos lehetetlen, vessző, hogy a
számlát kiegyenlítsem, pont, tudja, az égi és földi hatalmak, pont, pont, pont,
de hát kinek is magyarázkodom itt, kérdőjel. Megértését remélve, maradok
barátsággal az Ön Petra von Kantja. Add ide, aláírom.
Marlene jön, odaadja Petrának a levelet aláírni.
PETRA Dobd be és siess.
Marlene elmegy. Petra föláll és föltesz egy lemezt. A lemez felénél visszajön Marlene. Petra
táncol, stb.
PETRA Na most igyekezz, a rajzoknak délig készen kell lenniük. Posta?
Marlene hozza a postát.

2
PETRA Karstadt? Kinyitja a levelet. Tervezzek egy kollekciót Karstadtnak! Marlene,
hallod? Micsoda lehetőség! A telefonhoz megy, tárcsáz. Karstadt? Müller-
Freienfels urat kérem. A nevem Petra von Kant. Köszönöm. Petra von Kant
beszél. Igen, megkaptam... Igen. De ez a hét nagyon rossz, legföljebb pénteken.
Egy pillanat, igen, péntekre még be tudom szúrni. Mikor? Háromkor? Jó.
Háromkor. Akkor a viszontlátásra pénteken. Leteszi a kagylót. Ezek a disznók!
Emlékszel, három évvel ezelőtt, amikor elküldtem nekik az első kollekciót,
hát, mint akik citromba haraptak! Na persze, változnak az idők. Milyen
tisztelettudó volt ez a jóember. Ha az ember belegondol ...
Csöngetnek.
PETRA Most? Az Isten szerelmére. Kicsoda ..... ?
Marlene vonogatja a vállát.
PETRA Nyisd ki, végül is mindegy.
Marlene kimegy, Petra tárcsáz.
PETRA Fél tizenegy. Nahát.
Marlene és Sidonie von Grasenabb jönnek be.
SIDONIE Drágám!
PETRA Sidonie! Nahát!
SIDONIE Petra!
Átölelik egymást.
PETRA Istenem, mikor is ...
SIDONIE Három éve, kedvesem, három éve. És hogy elszalad az idő. De te milyen jól
nézel ki. Meghökkentően jól. Hogy csinálod.
PETRA Semmiben sem maradsz le mögöttem, se fiatalságban, se szépségben, drágám,
semmiben.
SIDONIE És Frank?
Petra legyint.
SIDONIE Olvastam rólatok. Ausztráliában, képzeld! És azonnal mondtam Lesternek, na
szegény, ez most megkapta. Hogy óvtunk mindannyian attól az embertől.
PETRA Mindenki a saját hibájából tanul, Sidonie. Hidd el, örülök, hogy kitapasztaltam,
milyen is ez. Amit az ember kitapasztalt, azt már senki sem veheti el tőle. Sőt,
ellenkezőleg, az csak érettebbé teszi.
SIDONIE Hát én nem tudom, Petra, de ha már az elején pontosan lehet látni a végét,
megéri akkor tapasztalatokat gyűjteni?
PETRA Marlene, tegyél föl egy kávét, vagy inkább teát szeretnél?
SIDONIE A kávé jó lesz.
PETRA Reggeliztél már?
SIDONIE Köszönöm, igen. Ma korán reggel érkeztem Frankfurtból. De nagyon izgatott,
hogy mi van veled. Hogy hogyan viseled ...

3
PETRA Jaj, Sidonie, az ember csak fölnő egyszer. Régebben ... Régebben biztosan más
voltam. Azt se tudtam volna, hová legyek. Csak maga a szégyen! Próbáltam
abban hinni, ami jó volt ebben az emberben. De hát a házasságban, tudod,
fölülkerekednek az ember rosszabb vonásai.
SIDONIE Nem igazán tudom, de Lesternél .....
PETRA Bocsánat. De nektek az örökös utazástól sose volt elég időtök, hogy igazán
megismerjétek egymást. De Frank és én, tudod, éjjel-nappal együtt voltunk,
alig volt valami változatosság, folyton csak a pályám miatti félelmek. Így aztán
egész komoly tapasztalatokat szerezhet az ember arról, hogy milyen fából is
faragták a másikat. ... Bocsáss meg, nem akarok keserű lenni, de már egészen
szép lehetőségeink voltak, szép lehetőségeink, igazán, neki és nekem. Nem így
kellett volna lennie.
SIDONIE Szoktál még vele álmodni?
PETRA Nem, Sidonie, csak az elmulasztott lehetőségeinkről ábrándozom néha. Igazán
szomorú, hidd el, amikor rájössz, hogy már régen sokkal több dolog zavar,
mint amennyit szépnek tartasz.
SIDONIE Veszekedtetek?
PETRA Veszekedni? Tulajdonképpen nem. Néha volt egy kis elhidegülés, tudod, azt
érezni, és .... nézd, együtt vagy egy férfival egy autóban vagy egy szobában,
szeretnél mondani valamit, de félsz. Szeretnél gyöngéd lenni, de attól is félsz.
Félsz föladni az állásaidat, szóval félsz a gyöngébbik lenni. Borzasztó, amikor
már önmagaddal sem jössz ki.
SIDONIE Azt hiszem, értem, mire gondolsz. Egészen homályosan, de .....
PETRA Tudom, mit fogsz most mondani. Például, hogy az okosabb enged. Vagy ...
Nem, Sidonie, ha egy kapcsolat egyszer már szarban van, mondd meg, ki fogja
kihúzni? Már ami a két embert illeti.
SIDONIE Csak nem mehetett így három éven át.
PETRA Persze, hogy nem. Voltak gyönyörű pillanatok, amikor .... tudod, amikor az
ember mindent megbocsát, mindent, amikor az örökös nehézségeket is hajlan-
dó megérteni, amikor szinte újra lehetne kezdeni az egészet... áh, szarban volt
az egész.
SIDONIE Jaj, te szegény. Szegény!
PETRA Sajnálkozni nagyon könnyű, Sidonie, sokkal nehezebb valamit megérteni.
Amit megértesz, azon nem kell sajnálkozni, azt meg tudod változtatni. Csak
azt kell sajnálni, ami érthetetlen.
SIDONIE Látom, keménnyé tett téged ez a dolog. De nekem mindig gyanúsak voltak a
kemény és szomorú nők.
PETRA Csak azért látszom keménynek, mert használom a fejemet. Mert nem szoktál
hozzá, hogy a nők gondolkozzanak. Te szegény kis nyuszi.
SIDONIE Petra! Kérlek!

4
PETRA Bocsáss meg, nem akartalak megsérteni. Csak azt akarom, hogy azt halld meg,
amit mondok, és ne a kész előítéleteid alapján ítéld meg azt, amit én még
éppen csak most fogalmazok meg.
SIDONIE Persze. Meg tudom érteni a keserűségedet. Ő adta be a válást?
PETRA Nem. Én.
SIDONIE Nem ő?! Te adtad ... az Isten szerelmére.
PETRA Ez persze meglep téged, ugye? A szegény, szegény Petra, aki nem akarta
elhagyni a férjét, aki reménytelenül szerelmesnek látszott, tőle függött, épp ő
adta be a válást, milyen borzasztó, igaz?
SIDONIE És ő megcs....
PETRA Nem, nem csalt meg. Egyébként egy házasságtörés számomra nem ok a
válásra. Ami azt illeti, részemről ez egy teljesen egészséges kapcsolat volt.
Kedvünkre tartottunk ki egymás mellett, nem pedig hűségből, úgy értem, kény-
szerből fakadó hűségből. Az eszünkkel mindketten hűségesek voltunk a másik-
hoz. Nem az, hogy nem ment, más volt a baj. Ha rossz az alapozás, akkor
természetes, hogy jön az undor, sőt a gyűlölet. De ennek semmi köze ahhoz,
ami történt velünk, vagy épp másokhoz, vagy ....
Marlene jön és fölszolgálja a kávét.
PETRA Köszönöm.
SIDONIE Én is köszönöm.
PETRA Most folytasd a rajzot, légy szíves. Sürgős.
Marlene tovább rajzol.
SIDONIE Lehet előtte...?
PETRA Marlene? Marlene három éve van nálam. Marlene mindent lát, mindent hall,
mindent tud. Marlenére nem kell tekintettel lenni.
SIDONIE Na jó, akkor folytasd. Mitől lettetek ennyire idegenek, ilyen betegesen
idegenek?
PETRA Jaj, Sidonie!
SIDONIE Nézd, Petra, Lester és én, szóval nálunk is volt egy időszak, amikor úgy nézett
ki, hogy mindjárt vége az egésznek. Megjött a csömör, sőt, az undor. És ... az
embernek, tudod, nagyon okosnak kell lennie, nagyon megértőnek és aláza-
tosnak. Egy nőnek mindig vannak eszközei, csak tudni kell őket használni.
PETRA Semmiféle eszközöket nem akartam használni, Sidonie, különösen nem azokat
a „női” eszközöket. Nekem elegem volt ezekből a bűvésztrükkökből.
SIDONIE Trükkök, Petra? Én ....
PETRA Igenis. Ezek trükkök. Svindlik. Ugyanaz. Ebből nem jön ki semmi, csak rabság
és kényszer. Ha csak meghallom azt a szót, hogy alázat .....
SIDONIE Ne gúnyolódj, Petra, kérlek, ne gúnyolódj. Lester és én, mi igazán boldogok
vagyunk, igazán! Megérte alázatosnak lenni. Azt hiszi, uralkodik rajtam, meg-
hagyom ebben a hitében és végül persze keresztülviszem az akaratomat.

5
PETRA Nézd, drágám, én értem, amit mondasz. Talán még rendjén is van nálad és
Lesternél. Talán éppen erre a lelki kényszerre van szükségetek. Mégis ... tudod,
Frank és én nagyon szépen akartuk szeretni egymást. És a szép számunkra azt
jelentette: mindig pontosan tudni, mi történik éppen az egyikben vagy a
másikban. Nem akartunk valami penészes házasságban élni, amiben eszközök
vannak és megoldások, aminek az ember megadja magát. Mi mindig újra
dönteni akartunk, mindig éberek akartunk lenni és ... szabadok.
SIDONIE Nem értem, Petra, minek azt megnehezíteni, ami egyszerűen is megy. Az
eszközök például végül is arra valók, hogy használjuk őket. Kinek van
szüksége folyton valami újdonságra, amikor a meglévő már bevált, tehát jó?
PETRA Mi együtt akartunk boldogok lenni. Érted: együtt. Erre nincsen kész sablon,
amit ismerhettünk volna.
SIDONIE De hát mégis, mi történt akkor, hogy undorról beszélsz? Ahol ennyi tisztaság
van, ennyi megértés?
PETRA Hát például a siker. Ami nekem megvolt és amit Frank remélt, mert tulajdon-
képpen szüksége volt rá. Igen, ennyire egyszerűen kezdődött.
SIDONIE Aha. Bocsáss meg, a siker mégsem elég ahhoz, hogy ....
PETRA Férfiak! És az ő hiúságuk. Jaj, Sidonie. Becézni akart, gondoskodni rólam. Ó
igen, komolyan vett, persze, elfogadta a véleményemet, de mégiscsak: el akart
tartani. És ezen a kerülő úton magától létrejön az elnyomás. És akkor ez már
így megy: hallom, amit mondasz, meg is értelek, de ki keresi a pénzt, ki
gürcöl? Hát akkor, kérlek, ne mérj ugyanazzal a mércével! Jaj, drágám. Eleinte
azt mondta, amit keresel, kislányom, az egy külön számlára megy, abból majd
később lehet egy kis saját házunk, egy gyorsabb autónk vagy bármi más.
Bólogattam, egyetértettem, mert .... olyan gyöngéd volt, és a szerelem, amivel
körülvett, egészen elkábított ... szóhoz sem jutottam a boldogságtól. Aztán
ahogy jöttek a kudarcai, tudod, kezdetben majdnem komikus volt látni, amikor
megsértettem a nevetséges gőgjét, ha őszinte vagyok, még élveztem is, néha
igazán azt hittem, ő maga is tudja, milyen nevetséges a viselkedése. De nem
tudta. És amikor később megpróbáltam elmondani, megmagyarázni neki, hogy
számomra semmi különbséget sem jelent, hogy egy férfi éppen a csúcson van-e
vagy sincs, akkor már késő volt. Mihelyt előjött ez a téma, mintha a falnak
beszéltem volna. És akkor fokról fokra vége lett az őszinteségnek. Azt hittem,
hogy becsaptam magamat, csalódtam benne és magamban, és végül azt
mondtam: ez kész. Kész, nem szeretem többé. Az utolsó fél év borzasztó volt,
hidd el, borzasztó. Persze ő is észrevette, hogy végeztem vele, legalábbis
érezte. De nem fogadta el, nem. Még akkor sem viselkedett igazán okosan.
Megpróbálta, ha már egészében nem tudta, legalább az ágyban birtokolni a
nőjét. És akkor jött az undor. Próbálta technikával és erőszakkal. Én meg
hagytam, hogy rám másszon. Elviseltem. De közben .... akkora szarházinak
láttam a férjemet.
SIDONIE Petra!
PETRA Bűzlött! Bűzlött, mert férfi volt. Ahogyan csak a férfiak bűzlenek. Ami azelőtt
izgatott .... attól most csak hányingerem volt és sírhatnékom. És ahogyan rám
mászott .....

6
SIDONIE Ne, Petra! Kérlek.
PETRA Most már leszel szíves végighallgatni az egész históriát. Olyan volt hozzám,
mint a bika a tehénhez. Egy szikrányi figyelem se többé, nem törődött vele,
hogy a nő is élvezzen. A fájdalmak, Sidonie, el nem tudod képzelni azokat a
fájdalmakat. És amikor néha mégis ... azt a szégyent. A szégyent. Annyira
szégyelltem magamat. Azt hitte, a szerelemtől és a hálától vonyítok. Olyan
hülye volt, olyan hülye. Olyan hülyék a férfiak.
SIDONIE Ó te szegény, te szegény! Mennyire szenvedhettél!
PETRA Nincs szükségem a részvétedre. Neki volt szüksége az enyémre. A megértésre,
a jóságra, a részvétre, amikor már semmi egyéb nem maradt. Fikarcnyi más
érzés nem maradt bennem. Sőt éppen ellenkezőleg, csak egyre rosszabb lett.
Ha együtt ettünk, a harapásait robbanásoknak hallottam, ahogyan nyelt, azt -
nem tudtam tovább elviselni. Ahogyan fölvágta a húst, ahogy a főzeléket ette,
ahogyan a cigarettáját vagy a whiskys poharát tartotta. Mind olyan nevetsé-
gesnek, olyan ... affektáltnak tűnt. Szégyelltem magamat miatta, mert azt
hittem, hogy aki látja őt, az mind úgy érez, mint én. Ez persze hisztéria volt,
pánik volt, Sidonie. Itt már nem volt mit menteni. Kész. Vége. Ennyi.
Szünet
Szégyellem magam.
SIDONIE Nem szükséges. Nem kell szégyellned magadat. Hiszen megpróbáltál tanulni.
Megpróbáltad megérteni. Én ...
PETRA Én azt hiszem, az ember úgy van teremtve, hogy szüksége legyen a másikra, de
azt nem tanulta meg, milyen is az, ha két ember együtt él.
Csöngetnek
Marlene!
Marlene föláll, kimegy.
SIDONIE Ez Karin lesz.
PETRA Karin?
SIDONIE Egy izgalmas kislány. Sidney-ből Southamptonba menet a hajón ismertem
meg. Egzisztenciát akar teremteni magának itthon Németországban.
Marlene bejön Karinnal.
SIDONIE Karin?
KARIN Helló.
SIDONIE Ő Petra. Petra von Kant, akiről annyit meséltem magának.
KARIN Jó napot.
PETRA Jó napot. Foglaljon helyet, kérem. Elnézést a fölfordulásért. De hát a
körülmények ...
KARIN Nem tesz semmit.
PETRA Teát? Vagy egy konyakot?
KARIN Egy konyak jól esne.

7
PETRA Marlene! Konyakot. És te, Sidonie?
SIDONIE Nem, köszönöm. Délelőtt! Hogy képzeled?
KARIN Muris, de én sokkal öregebbnek gondoltam magát, sokkal disztingváltabbnak,
így mondják, ugye?
PETRA Igen, így mondják. De miért hitt öregebbnek?
KARIN Akinek ennyi sikere van, aki ilyen híres? Nem is tudom, de .... az ilyen
emberek általában öregebbek.
SIDONIE A kivétel erősíti a szabályt.
Marlene két konyakos poharat hoz, tölt.
PETRA Egészségére.
KARIN Egészségére.
SIDONIE No, ideje mennünk, Karin. Petra! Fölhívlak valamikor és akkor majd hosszab-
ban maradok. Szia.
PETRA Jól van, hívjál, Sidonie. Légy jó. Viszontlátásra.
KARIN Viszontlátásra.
Sidonie már kint van, Marlene előrement.
PETRA Ööö.... ööö ...
KARIN megfordul Igen?
PETRA Magának jó alakja van. Volnának sanszai. Esetleg jelentkezzen valamikor
nálam.
KARIN Szívesen.
PETRA Például holnap. Holnap este. Nyolckor.
SIDONIE Karin!
KARIN Jövök. Akkor holnap.
PETRA Akkor holnap.
Karin kimegy. Petra a festőállványhoz megy, megnézi Marlene rajzát. Marlene jön be.
PETRA Változtattál az ujján? Nahát ... hát ez jó. Még jobban is néz ki így.
Sötét

8
 Második felvonás

Fény. De este van. Petra, mint egy kerge tyúk, szaladgál a színen, öltözik. Rendbe hozza
magát. Marlene segít neki begombolkozni, stb., de különben az írógépen dolgozik. Csön-
getnek.
PETRA Marlene! csöngettek, Marlene. Még egyáltalán nem vagyok kész. Nyiss ajtót,
én is mindjárt jövök.
Mindketten ki. Egy pillanat múlva jön Marlene Karinnal, helyet mutat neki és visszaül az író-
asztalához. Karin föláll, egy tükörhöz lép, hosszan nézi magát. Petra jön be.
PETRA Karin! Milyen csinos.
Karin lassan fordul meg.
KARIN Jó estét, Kant asszony.
Petra odalép hozzá, mintha át akarná ölelni. De valamivel előtte megáll.
PETRA Foglaljon helyet, kérem. Készíttettem néhány apróságot. Marlene! A vacsorát!
Marlene kimegy.
PETRA Na. Hát itt van.
KARIN Hát igen. Itt vagyok.
Mindketten nevetnek.
PETRA Hogy tetszik Németország?
KARIN Még csak öt éve mentem el. Igen. Tetszik. Nem sokat változott.
PETRA Itt ritkán változik valami. Németországban a dolgok olyanok, amilyenek. Az
ember nem tehet semmit. Meséljen magáról.
KARIN Magamról? Nincs sok mesélnivalóm.
PETRA De mégis! A gondolatairól, az álmairól.
KARIN Kevés van. Szeretnék egy helyet magamnak a világban. Ez ugye nem valami
túlzó követelés?
PETRA Nem, ellenkezőleg, Karin, ellenkezőleg. Az ember azért él, hogy kiharcoljon
magának egy helyet.
KARIN És ... mindenképpen harcolni kell?
PETRA Persze. Nekem is harcolnom kell, elég keményen. Nagyon is keményen. Ez
már így van.
KARIN Nem tudom, én mindig azt gondoltam magamról, hogy én túlságosan lusta
vagyok harcolni.
PETRA Túlságosan lusta?
KARIN Igen. Nézze, én legszívesebben csak heverésznék az ágyban, képeslapokkal,
regényekkel, ilyenekkel. Ez ..
PETRA Talán még nincs, ami kellően ösztönözze. Elvégre még fiatal.

9
KARIN Huszonhárom vagyok.
PETRA Ez az. Akkor még annyi minden áll az ember előtt. Jó is, rossz is, gyűlöletes is,
szép is. Huszonhárom évesen még éppen csak elkezdődik az élet.
KARIN Tényleg?
PETRA Tényleg. Vagy nem?
KARIN Istenem, hát azért van már mögöttem néhány dolog. Férjnél vagyok, és ...
PETRA Férjnél van.... aha.
KARIN Igen. A férjem Ausztráliában maradt. Mi ugyanis ... Jaj, az egész nem olyan
egyszerű.
PETRA Nem. Hát egyszerűnek nem egyszerű. Egyáltalán nem. Az embernek meg kell
tanulnia alázatosnak lenni.
KARIN Alázatosnak?!
PETRA Nézze, mindenkinek van egy elmélete az életről. Én úgy gondolom, az ember-
nek alázatosnak kell lennie, hogy könnyebben elviselje, amit megért. Én
például alázatos vagyok a munkámmal, a pénzzel, amit megkeresek. Sok
mindennel, ami erősebb nálam.
KARIN Szerintem az alázat nagyon muris egy szó. Úgy hangzik, mint ... imádkozni és
térdepelni. ... Nem is tudom, én ...
PETRA Lehet, hogy ezeket a ... fogalmakat ... nem a fiataloknak találták ki. Én se
reagáltam erre másképp a maga korában.
Marlene behoz egy tálcát és kettejük elé teszi egy asztalkán.
PETRA Köszönöm. Lásson hozzá.
Marlene ismét az íróasztalához ül, dolgozik.
PETRA De azt esetleg el tudná képzelni, hogy volna kedve manökenként dolgozni.
KARIN Semmit sem tudok erről a munkáról, meg hogy mi kell hozzá, de alapjában -
miért ne?
PETRA Nagyszerű. Ezt majd egészen konkrétan meg kell beszélnünk. Persze nem úgy
van, hogy csak kisétál az ember a dobogóra és máris tud mindent. Az kell,
hogy hajlandó legyen tanulni.
KARIN Akarok tanulni. Hát persze. Nem akarom ajándékba kapni.
PETRA Persze sok mindent meg tudok könnyíteni magának. Később, amikor már tud
valamit, nem kell majd többé félnie az állása miatt.
KARIN Köszönöm.
PETRA Kezdetben talán nehézségei lesznek, úgy értem, anyagi nehézségei. A tan-
folyam ideje alatt semmit sem fog keresni.
KARIN Valószínűleg. Én ....
PETRA Segíteni fogok magának. Tekintse úgy, mint egy ajánlatot. Azon aztán igazán
ne múljék.
KARIN Igen. Ez nagyon kedves magától.

10
PETRA Tudja, ebben a foglalkozásban az a legszebb, hogy az ember sokat utazik.
Szeretem az idegen nagyvárosokat éjszaka. Szeret utazni?
KARIN Lényegében igen. Azt hiszem, persze.
PETRA Pompás egy dolog. Sokat utazni, sokat látni, sokat élni. Idegen városok, zenék.
Szereti a művészetet?
KARIN A művészetet? Nem is tudom.
PETRA A színházat, hangversenyeket, a jó filmeket? Nem?
KARIN Dehogynem. Szeretek moziba járni. Szerelmes filmeket nézni. Jó szomorúakat.
Az szép.
PETRA kételkedve Igen? Tanulhatnánk együtt. Sok minden adódik ám az életben.
Tudja, nekem szerencsém volt a szüleimmel. Korán megtanítottak rá, mennyi
szép van az életben. A maga szülei milyenek volta? ... Például mi volt a
foglalkozásuk?
KARIN Az apám szerszámlakatos volt.
PETRA Aha. nagyon érdekes.
KARIN Igen. Nem volt nagy ügy. Sok munka, kevés öröm. De hát így megy ez. Nem
volt valami izgalmas életük. Egy kis lakás három gyerekkel és sok zajjal.
PETRA De azért gondolom, sokat foglalkoztak magával a szülei gyerekkorában.
KARIN Mi az, hogy foglalkozni? Ott voltunk és a terhükre voltunk. Többé-kevésbé.
PETRA Maga szegény. Ez nyilván borzasztó lehetett.
KARIN Ó nem. Rendesek voltak mindketten. Azonkívül majdnem mindig békén
hagytak minket. Szerintem ez jobb, mint ha a szülők mindenbe beledugják az
orrukat, hogy mire gondol az ember meg minden.
PETRA Na de mégis, a gyerekeket csak úgy magukra hagyni? Nem tudom. Nyilván
tudja, nekem is van egy lányom. Természetesen nem tudok mindig magam
gondoskodni róla, de mégiscsak tudom, hogy a lehető legjobb iskolába jár egy
remek internátusban. Ezt megnyugtató tudni, higgye el. Én szerettem iskolába
járni, maga nem?
KARIN Háááát ... nem. Nem, azt hiszem, nem. Emlékszem, mennyire örültem, amikor
vége volt. Habár azt hiszem, elég jó voltam.
PETRA Maga nyilván nagyon intelligens.
KARIN Intelligens, na igen, hát persze. De azért akkoriban nem szerettem tanulni. Ami
érdekelt, az magától ment, az jó volt.
PETRA Ez velem is így volt. Ami érdekelt, abban verhetetlen voltam. Fura módon
akkoriban éppen a matematika vonzott.
KARIN Engem egyáltalán nem. Mindig rosszul számoltam. Kezdetben még csak-csak,
de később, a betűkkel meg minden, onnantól soha többé nem értettem.
PETRA Érdekes. Engem pont az algebra kimondottan izgatott. Kimondottan.
KARIN Algebra, hát persze. Nem, azt nem nekem találták ki. Sose értettem, mi köze
ennek a számnak ahhoz a betűhöz, ez még ma sem világos.

11
PETRA Igazából nem annyira fontos. Vannak fontosabb dolgok is a világon.
KARIN Tornázni remek volt. Különösen az atlétika nyáron. Vagy az ilyen játékok, a
kézilabda meg a röplabda. Azokat az izéket, a szereket sose szerettem, a
nyújtót meg a korlátot. Nyáron mindig egyesem* volt és télen mindig csak
hármasom.
PETRA Nahát, én meg éppen a szereket kedveltem jobban. Ahhoz ... tudás kellett. Ez is
egy olyan szó, ami a fiatalok nem szeretnek.
KARIN Nem is tudom, hát a tudás az OK, amíg az embernek kedve van valamihez. De
ha már csak tudással megy, meg minden, vagy kényszerrel, hát az szerintem
nem jó.
PETRA Muris, de ... szóval nekem szükségem van valami ösztönzésre, hogy meg-
csináljak valamit. Hogy például kelljen a pénz, vagy hogy megígértem valamit.
Szóval ... teljesen kényszer nélkül néha egészen elengedem magamat.
KARIN Hát persze, meg tudom érteni, de ha anélkül megy, az szerintem jobb. Az apám
például, hát ő minden vasárnap kirándulni vitt minket, kerékpáron. Ott gurult
az egész család. Ő elöl, utána az anyánk, azután a három lány nagyság szerint.
És piszokul hajtott. Elvégre férfi volt. Mi mindig teljesen kikészültünk, mire
hazaértünk, ő pedig egészen friss volt. Azután veszekedett az anyánkkal,
minden vasárnap, semmiségeken. Hát persze nekünk is mindig velük kellett
mennünk. Minden alkalommal. Magamtól nyilván szívesen mentem volna
velük túrázni, de így sose volt hozzá kedvem. Soha. Habár most vissza-
gondolva egészen jópofa látvány. Az apánk, az anyánk és a három kislány a
kerékpáron. Muris, igaz?
PETRA Igen. Persze. De azért ez durva dolog volt az apjuktól. És ez persze egyáltalán
nem az a kényszer, amire én gondolok. Én arról a kényszerről beszélek, amit az
ember elfogad, sőt, amit kíván, amire szüksége van. Például, hogy véghez-
vigyen valamit. Végül is az embernek el kell érnie valamit az életben. Mit
csinálnak a szülei?
KARIN Apám-anyám meghaltak.
PETRA Hát ezt szomorú hallani. És mindkettő!
KARIN Apám előbb agyonütötte az anyámat, és azután fölakasztotta magát.
PETRA Nem! Hát ez rettenetes!
KARIN Látja, most egészen más szemmel néz rám. Mindenki így van vele. Először
kedvelnek, aztán meghallgatják a történetemet és kész.
PETRA Nem, Karin, nem. Én .... gyöngédséget érzek maga iránt... és amióta az életét
ismerem, még inkább ... magának jóságra van szüksége. Tegeződjünk, jó?
KARIN Persze. Sokkal egyszerűbb.
PETRA Marlene! Hozz egy üveg pezsgőt.
Marlene kimegy.
PETRA Nagyon rendes lány. Minden munkámat elvégzi. De inkább te mesélj, hogy
történt ez a ......
* Németországban fordítva osztályoznak, mint nálunk.

12
KARIN A szüleimmel? Egészen egyszerű volt. Nem olvastad az újságban ezt a sztorit?
PETRA Nem, nem, nem emlékszem.
KARIN A papa sokat ivott és .... nem, ez így fals ....mert ... egy napon azt mondták a
cégnél a papának, Thimm úr, mi egy magas teljesítményt követelő üzem
vagyunk meg minden, itt nincs hely többé a maga korabeli embereknek.
Pontosan nem tudom, mert nem voltam ott, de valahogy így volt. Erre
összeomlott, sírt, verte a fejét és leült a portánál, a kapu előtt. Aztán elment a
törzskocsmájába és jól leszopta magát. Úgy gondolta, neki meg a feleségének
nincsen helyük a világon. Egészen egyszerű történet. Akkor én rögtön
elmentem Ausztráliába. De ott se annyira rózsás a helyzet. Ami a lehetőségeket
illeti meg minden. Azok nagyon könnyen hagyják kikészülni az embert, ha
nem áll valaki mögötte, de hát kicsoda.
PETRA Ezután mindennek másképpen kell lennie Karin, egészen másképpen. Azért is
ki fogjuk találni, hogy mihez kezdjél az életeddel.
KARIN Az jó volna. Én már sokszor föladtam a reményt, komolyan. A férjemmel is
szar volt. Hagyta, hogy gürcöljek, és mindig azt mondta, ő sokkal többet keres
meg minden. De most már csak egy kicsit van így. Néha már egészen jó
fölébredni a vekkerre.
Marlene hozza a pezsgőt, kinyitja, két pohárba tölt, visszaül dolgozni.
PETRA Egészségedre. És magunkra. Arra, hogy minden lehetőségünket megvalósítjuk.
KARIN Egészségedre.
PETRA Már látom magam előtt, ahogyan kimegy ... ahogyan kimégy a dobogóra.
Össze fogok állítani egy kollekciót külön neked. Topmodellt csinálok belőled.
Komolyan. Szép vagy, Karin.
Megsimogatja, azután gyorsan föláll, föltesz egy lemezt. („In my room” a Walker Brothers-
től.)
PETRA Ezek a lemezek a fiatalkoromból vannak, egészen el tudok szomorodni rajtuk
vagy jókedvem kerekedik tőlük. Attól függ. Abból az időből valók, amikor az
első férjemmel voltam, tudod. Az egy szép szerelem volt. Valaki azt mondta
egyszer, hogy minden, ami szép, hamar véget ér, és tudod, ebben van valami
igazság. Pierre-t baleset érte, szenvedélyesen szeretett autót vezetni. Pierre szép
férfi volt... de megszállott. És ... azt hitte, hogy halhatatlan. De nem volt az.
Mire a lányunk a világra jött, ő már halott volt. Négy hónapja. Nem volt könnyű
sorsom. De minden meg van írva előre. Így vagy úgy. Ebben egészen biztos
vagyok. El kellett viselnem. Tudod, Karin, az ember rossz. Végül mindent kibír.
Mindent. Az ember kemény és kegyetlen, és mindenki kicserélhető a számára.
Mindenki. Ezt kell megtanulnia.
Kivárják a zene végét.
Hol laksz most?
KARIN A Rheingold Hotelben.
PETRA Szállodában? Ez nyilván sokba kerül.
KARIN Huszonhét márka reggelivel.

13
PETRA Mondom. Ki bírja ezt tartósan? Költözz hozzám. Ez olcsóbb ... és ráadásul még
szép is.
KARIN Igen? Én ...
PETRA Vagy nem?
KARIN De. Szívesen. Csak éppen az idegeire ... az idegeidre megyek előbb-utóbb.
PETRA Én ismerem magamat, Karin. Nem fogsz az idegeimre menni. Ismerem
magamat. Gyakran vagyok egyedül, sokszor érzem magam magányosnak. Jól ki
fogunk jönni.
KARIN Ne gondold, hogy ez .... Persze, szívesen. Igazán. Én ...
PETRA Szeretlek. Szeretlek, Karin. Mi ketten megforgatjuk a világot. Én nem is értem,
szeretnélek megsimogatni, megcsókolni. Én .... Átöleli.
KARIN Én is bírlak, Petra, nagyon, de hagyjál időt nekem. Kérlek.
PETRA Hagyok neked időt, Karin. Van időnk elég. Annyi időnk van. Van időnk
megismerni egymást. Szeretni fogjuk egymást. Marlene, hozz még egy üveg
pezsgőt.
Marlene kimegy.
PETRA Én még soha, soha nem éreztem egy nő iránt szerelmet. Őrült vagyok, Karin,
őrült! De nagyon szép őrültnek lenni. Őrületesen szép őrültnek lenni!

14
 Harmadik felvonás

Kora reggel van, Karin még az ágyban hever, Petra éppen öltözik. Marlene kiviszi az ágy
mellett álló asztalról a reggeli maradványait. Karin egy színes magazint nézeget.
PETRA Lemondtad a repülőjegyet?
KARIN Tessék?
PETRA Hogy lemondtad-e a repülőjegyeket.
KARIN Sürgős? Már megbocsáss, de még föl se keltem.
PETRA OK, majd lemondom én.
KARIN Mindjárt lemondom. Csak hagyjál először fölkelni.
PETRA Nem, elvégre lemondhatom én is. Miért is ne. A telefonhoz lép. Halló? Két
jegyet foglaltattam Önöknél Madridba, huszonötödikére. Kant és Thimm névre.
Karin Thimm. Igen? Ez az. Sajnos mindkét jegyet le kell mondanom. Nem,
előbb nem. Igen. Köszönöm.
KARIN Alapjában teljesen értelmetlen dolog lemondani egy jegyet. Az ember végül is
vagy ott van vagy nincs. Igazán időben észreveszik.
PETRA Ez csak az elemi udvariasság, kincsem. Egyszer majd még te is megtanulod.
KARIN Köszönöm.
PETRA Kérlek. Marlene!
Marlene bejön.
PETRA A cipőmet! Gyorsan.
KARIN Előbb-utóbb tényleg azt fogom hinni, hogy lökött.
PETRA Nem lökött, csak szeret engem.
KARIN Sok szerencsét hozzá.
Marlene hozza a cipőt.
PETRA Köszönöm.
Marlene bent marad.
PETRA Az végleges, hogy nem mégy többet iskolába?
KARIN Mi az, hogy végleges? nem tanulok tovább.
PETRA Az embernek mindig van tanulnivalója. Abból sosem elég.
KARIN Ezek a te bölcs közmondásaid ...
PETRA Ez nem bölcsesség, ez tapasztalat. Te, én fölhívom ezeket és elnézést kérek a
nevedben és akkor újra járhatsz. Szerintem jó lenne, ha egyszer végre tényleg
végigcsinálnál valamit. Az mindig megéri, hidd el.
KARIN Ha gondolod.
PETRA Igen, gondolom.

15
KARIN Akkor jó.
PETRA Na ez az.
KARIN Csinálj nekem még egy gin-tonicot.
Petra megcsinálja a gin-tonicot.
PETRA Túl sokat iszol. Vigyáznod kéne, hogy el ne hízz.
KARIN Nyasgem.
PETRA Gondolj arra, hogy a jó alakod az egyetlen tőkéd. Semmi egyebed nincsen.
KARIN Ahogy gondolod.
PETRA Ezt nem gondolom, ezt tudom. Egészségedre.
KARIN Egészségedre.
Petra Karin mellé ül az ágy szélére és átöleli őt.
PETRA Szeretlek.
KARIN Én is téged.
PETRA Lófaszt. „Én is téged.” Mondd már egyszer, hogy szeretlek.
KARIN Igen, igen.
PETRA Gyerünk.
KARIN OK. Bírlak. Szeretlek.
PETRA Neked van a legszebb bőröd a világon.
KARIN Tényleg?
PETRA Igen. És a legszebb hajad. És a legszebb vállad. És ... és a legszebb szemed.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Szeretlek.
KARIN Hagyjál.
PETRA Miért?
KARIN Mert még nem mostam fogat.
PETRA Nem számít.
KARIN De engem zavar. Na. És még olvasni akarok. Kérlek.
PETRA OK. Békén hagylak. Ha egyszer undorodsz tőlem.
KARIN Nem undorodom. De hát mégsem ölelkezhetünk napi huszonnégy órán át.
PETRA De igen.
KARIN Jaj, Petra.
PETRA Én folyton csak ölelkeznék veled. Nem tudom, miért vagy hozzám ilyen durva.
Mintha valami rosszat tettem volna, pedig úgy igyekszem.
KARIN Nem vagyok durva.
PETRA Könnyű azt mondani. Csak egyszerűen azt mondod, nem vagy az. És amikor
átölellek, eltaszítasz. Karin?!

16
KARIN Tessék.
PETRA Szabad ide .... szeretnék még itt ülni melletted egy kicsit.
Karin nem reagál. Petra az ágy szélére ül. Egy pillanattal később simogatni kezdi Karint.
PETRA Hol voltál ma éjjel?
Karin nem reagál.
PETRA Karin?
KARIN Tessék.
PETRA Azt kérdeztem, hol voltál az éjjel.
KARIN Táncolni.
PETRA Reggel hatig?
KARIN Na és?
PETRA Az nem tart ilyen sokáig.
KARIN Nem?
PETRA Nem. Kivel voltál „táncolni”?
KARIN Hogy kérdezted?
PETRA Azt kérdeztem, hogy kivel voltál táncolni, most érted?
KARIN Egy férfival.
PETRA Milyen férfival?
KARIN Egy nagy fekete férfival, akinek nagy fekete farka volt
PETRA Persze, persze. A bárhoz lép és készít magának még egy gin-tonicot. Te is kérsz
egyet?
KARIN Igen, csinálj egyet.
PETRA Tessék.
KARIN Veled is megeshet.
PETRA De én nem akarom. Azért nyugodtan lehetnél barátságosabb. Légy szíves.
KARIN Leszek szíves drágám, leszek szíves.
PETRA Milyen volt az a férfi?
KARIN Az ágyban?
PETRA Például ott.
KARIN Kielégíthetetlen.
PETRA Tényleg.
KARIN Fantasztikus volt. Képzeld el azokat a nagy fekete kezeket az én kis fehér
testemen. És ... a szája! Hiszen tudod, minden négernek vastag, meleg szája
van.
Petra a szívéhez kap.

17
KARIN Elájulsz, drágám? Harsányan nevet.
PETRA Marlenéhez. Mit bámulsz itt, te tehén? Menj le újságot venni! Eredj!
KARIN Na, na, nem kell mindjárt hisztériázni.
Marlene kimegy.
KARIN Még csak most jön a java.
PETRA Ne legyél ennyire közönséges.
KARIN Nem vagyok közönséges, csak az igazat mondom, Petra. Megbeszéltük, hogy
mindig őszinték leszünk egymáshoz. Csak te ezt nem viseled el. Azt akarod,
hogy hazudjanak neked.
PETRA Igen, hazudj! Kérlek, hazudj nekem!
KARIN Na jól van, nem így volt. Egész éjjel sétáltam és kettőnkről gondolkodtam.
PETRA Tényleg? Reménykedve. Nem is igaz.
KARIN Persze, hogy nem. Lefeküdtem egy férfival. Ez mégsem olyan végzetes, ugye?
PETRA már sír Nem. Nem - hát persze, hogy nem. De hát én nem értem, tényleg nem
értem. Miért ... miért ...
KARIN Ne sírj, Petra, kérlek. Nézd, én bírlak, sőt szeretlek .... de hát ... megvonja a
vállát.
Petra vigasztalhatatlanul sír.
KARIN Nézd, ez várható volt, hogy én mindig is le fogok feküdni férfiakkal. Ez már
csak így van nálam. De ennek semmi köze kettőnkhöz. Egy ilyen férfit csak úgy
megkívánok. És tényleg semmi több. Csak egy kis szórakozás. Ez minden. Te
az elejétől fogva a szabadságról meg ilyesmikről beszéltél. Mindig azt mondtad,
hogy nem vagyunk összeláncolva. Ne sírj már, hát látod, hogy mégiscsak
mindig visszajövök hozzád.
PETRA Úgy fáj a szívem. Mintha valaki egy kést vágott volna belém.
KARIN Ne fájjon a szíved, haszontalan dolog.
PETRA Haszontalan! Aki haszontalan szeret, mert csak kihasználják, annak már
úgysem használ semmi.
KARIN Jaj, Petra. Én persze nem vagyok sem olyan okos, sem olyan művelt, mint te.
De azért ezt mégis tudom.
PETRA Szép vagy. És én annyira szeretlek. Mindenem fáj, annyira szeretlek. Egy férfi,
egy férfi. Indul egy italt készíteni magának. Akarsz még egyet?
KARIN Nem, vigyáznom kell a vonalaimra.
Egymásra néznek, nevetni kezdenek, egyszerre, és majdnem egyszerre hagyják abba. Újra
egymásra néznek, aztán Petra kiszakítja magát a helyzetből.
PETRA Találkozol vele ismét?
KARIN Kivel? Azzal a férfival?
PETRA Igen. Vagy olyan sok van?

18
KARIN Ugyan menj már.
PETRA Tehát?
KARIN Nem, nem fogok találkozni vele. Még azt se tudom, hogy hívják. Azonkívül
valami olyat mondott, hogy áthelyezik vagy ilyesmit.
PETRA Tényleg egy néger?
KARIN Tényleg. Miért?
PETRA Csak úgy.
KARIN Te, ez tényleg őrületes volt, neked is tetszett volna. Nem volt igazán fekete,
csak barna, és helyes okos képe volt. Vannak négerek, akiknek egészen európai
arcuk van, nem?
PETRA Tényleg? Nem tudom.
KARIN De vannak. Ez egy ilyen volt. Egész szép dolgokat mesélt, Amerikáról meg
minden.
PETRA Kérlek, Karin. Már ismét sír.
KARIN Már be is fejeztem. Azt hittem, ezt már rég megbeszéltük.
PETRA Azért még nem kell föltétlenül rajonganod érte. Ismét italt tölt magának.
KARIN Egész rendesen iszol.
PETRA Mi maradt még nekem ezen kívül?
KARIN Az istenit, hát ne essél túlzásba. Tényleg hisztérikus vagy.
PETRA Nem vagyok hisztérikus. Szenvedek.
KARIN Ugyan már, akkor neked jól esik szenvedni.
PETRA Persze, persze, milyen egyszerűnek látod. Aki szenved, annak jól esik a
szenvedés.
KARIN De ha így van.
PETRA Szívesebben volnék boldog, hidd el, Karin. Sokkal szívesebben volnék boldog.
Már beteg vagyok az egésztől.
KARIN Mitől vagy beteg?
PETRA Jaj, hagyjuk már.
KARIN Mondd csak, mitől vagy beteg?
PETRA Tőled. Tőled vagyok beteg. Mert sose tudom, miért vagy velem valójában, mert
pénzem van, vagy mert lehetőségeket adok neked, vagy mert ... mert szeretsz.
KARIN De hát persze hogy szeretlek. A kurva életbe.
PETRA Jaj, hagyd már abba. Egy ilyen bizonytalanságot senki sem bír ki sokáig.
KARIN Ha nem hiszel nekem, akkor ...
PETRA Mi az, hogy hinni. Ennek semmi köze a hithez. Persze, hogy azt hiszem, hogy
szeretsz. Persze. De nem tudom. Nem tudom valójában. Ettől vagyok beteg. Na
ez az.

19
Marlene jön az újságokkal, odaadja őket Petrának, azután tovább rajzol. Petra fölüt egy
újságot.
PETRA Nahát! Nézd csak: Petra von Kant új kollekciója döntő hatással lesz az idei téli
divatra. És egy kép rólad.
KARIN Nem?! Mutasd már.
PETRA Tessék.
KARIN Jaj, őrületes! Jól mutat, nem? De mondjad te!
PETRA Igen, nagyon szép.
KARIN Nagyon szép, nagyon szép. Ez egyszerűen őrületes. Az első fotó rólam egy
újságban. Jaj, ez kész dili. Átöleli Petrát, megcsókolja. Szeretlek. Gyere.
PETRA Jaj, hagyjál.
KARIN Meg akarlak csókolni.
Csókolóznak. Csöng a telefon, Marlene föláll, Petra elhúzódik Karintól.
PETRA Megyek már. Hagyd csak. Von Kant. Karinhoz. Téged keresnek! Zürichből.
KARIN Zürichből?
PETRA Igen. Ismersz valakit Zürichben?
KARIN Fogalmam sincs, ki lehet. Halló? Karin Thimm beszél. Kicsoda ... Freddi! Hát
te Zürichben vagy? Hogy kerülsz Zürichbe? Mikor? Háromkor Frankfurtban?
Várj, megkérdezem. Mikor megy a következő gép Frankfurtba?
PETRA Az órára néz. Fél háromkor.
KARIN Fél háromkor megy egy gép Kölnből Frankfurtba, Freddi, megpróbálok helyet
szerezni, ha nem, akkor hívjál Frankfurtból újra. Elfordul. Szeretlek. Szia.
Leteszi a kagylót. Ez a férjem volt! Freddi Zürichben van. Freddi itt van
Európában. Próbálj nekem egy helyet szerezni a frankfurti gépre! Kérlek!
Petra gépiesen a telefonhoz lép. Karin föláll, öltözik.
PETRA Lufthansa? Petra von Kant beszél. Szeretnék a 14.25-ös frankfurti gépre egy
helyet foglalni ... Megtelt?
KARIN Nem! Kérlek, kérlek ....
PETRA Az első osztályon van még hely? Jó, akkor kérem foglaljon egyet Thimm névre.
Karin Thimm. Háromnegyed órával indulás előtt, tudom. Viszonthallásra.
KARIN Tiszta őrület. Freddi itt van! Őrület!
Petra újabb italt készít magának.
PETRA De hiszen mindig azt mondtad, hogy te és a férjed, mindig azt mondtad, hogy
ennek vége.
KARIN De hát ez olyan régen volt, Petra, én ....
PETRA Legalább annyit ... meg kellett volna mondanod, hogy ... újra kapcsolatban
vagytok.
KARIN De hát Freddi mégis csak a férjem. Csak természetes, hogy írtam neki.

20
PETRA Azt mondtad, el akartok válni.
KARIN Én csak azt mondtam, hogy lehet, hogy majd elválunk. Fél év alatt mindenkinek
megváltozhat a véleménye.
PETRA Tudod, mi vagy te?
KARIN Nem, de te bizonyára mindjárt megmondod nekem.
PETRA Egy büdös kis kurva vagy. Kicsi és büdös.
KARIN Igen? Úgy gondolod?
PETRA Igen, úgy gondolom. Egy undorító kis teremtmény. Hányingerem van, ha csak
rád nézek.
KARIN Akkor nyilván nagyon örülsz, hogy most elmegyek.
PETRA Ó igen. De már majdhogy nem későn mész. Csak azt kérdezem magamtól,
vajon miért nem mentél mindjárt strichelni.
KARIN Mert veled nem volt olyan megerőltető, drágám.
PETRA Ó persze, ezt aztán értem. Istenem, milyen közönséges vagy. Hogy bánthatja
valaki ennyire a másikat, amikor látja, hogy az teljesen rábízta magát!
KARIN Én nem hazudtam neked, Petra.
PETRA De igen, hazudtál. Nem tetted egyértelművé köztünk a dolgokat, és ez elég.
KARIN Azt mondtam, szeretlek. Ez nem hazugság, Petra, én szeretlek. Szeretlek a
magam módján. Ennyit el kell ismerned.
PETRA Kezdettől fogva másképp álltam volna az egészhez, ha te nekem .... hogy lehet
valaki ennyire közönséges, Karin. Hiszen látod, mennyire odavagyok. Hogy mi
történik itt velem.
KARIN Nem igaz. Hosszú ideje nem értem, hogy mi történik. Eleinte te is úgy tettél,
mintha csak szórakozás volna az egész.
PETRA Karinhoz lép, átöleli. De hát nem tehetek róla, hogy szeretlek! Nem tehetek
róla. Szükségem van rád, Karin. Olyan nagyon szükségem van rád. Letérdel,
átöleli Karin lábát. Mindent megtennék érted. Csak érted akarok élni ezen a
világon, Karin. Senkim sincs rajtad kívül. Én ... én ... annyira egyedül vagyok
nélküled, annyira egyedül, Karin.
KARIN Egyedül - egy ... egy kurva nélkül?
PETRA Jaj, kérlek, kérlek, bocsáss meg. Értsd meg, hogy .... mi történik velem. Ne légy
annyira kegyetlen.
KARIN Állj föl, sietnem kell.
PETRA Pfuj, te szaros kis disznó! Az arcába köp.
KARIN Ezt utoljára csináltad. Teszek róla, hogy sose felejtsd el.
PETRA Ismét megpróbálja átölelni, de Karin elhárítja. Jaj, Karin, én már nem tudom,
hogy mit teszek. Érts meg!
KARIN Kérlek, adj nekem pénzt. Ki kell fizetnem a jegyet. És aztán Frankfurtban ....
Freddinek sosincs pénze.

21
PETRA Na ez az, erre jó vagyok. Fizetni. Istenem atyám. OK. Mennyit? Na mondd már.
KARIN Ötszázat.
Petra a szekrényhez lép, pénzt vesz elő.
PETRA Itt van. Ezer. Hogy egy kicsit költhessetek is.
KARIN Csak ötszáz kell. Tényleg.
PETRA Nyugodtan vedd el az ezrest. Most már úgyis mindegy. Az asztalhoz megy,
előveszi a slusszkulcsot. Marlene, vidd ki Karint a reptérre. Én már túl sokat
ittam.
Marlene az ajtóhoz lép Karinnal. Marlene kimegy.
KARIN Karin! Te most tényleg elmész? Tényleg?
PETRA Tényleg.
Petra leül és sír. Karin odalép hozzá, megsimogatja a haját.
KARIN Visszajövök.
Petra bólint.
Szia.
Karin a lemezjátszóhoz lép, fölteszi az „In my room”-ot, azután kimegy. Petra vigasztalhatat-
lanul zokog. A szám után megszólal:
PETRA Olyan ostoba vagyok. Olyan ostoba.
Sötét.

22
 Negyedik felvonás

Petra egyedül van a színen, egy szőnyegen csúszkál, botladozik, stb. Már részeg. A lemezját-
szó a „The great pretenders” című számot játssza. Énekel a lemezre, táncol. Kever magának
egy új italt. Csöng a telefon. Odaszalad, fölveszi.
PETRA reménykedve Halló? Nem, nem von Kant, téves.
Lecsapja a kagylót, leül egy fotelbe, iszik. A telefon ismét csöng, gyorsan fölveszi.
PETRA reménykedve Igen? Nem, nem, nem, nem. Leteszi. Jaj, gyűlöllek, gyűlöllek,
gyűlöllek, gyűlöllek. Gyűlöllek. Gyűlöllek. Bárcsak meghalnék. Egyszerűen
eltűnni. Ezek a fájdalmak. Uramatyám, ez a szarházi. Ez a rohadék kis szarházi.
Na majd megmutatom én neked. Kikészítelek. Tökéletesen ki. Hason fogsz
csúszni előttem, te kis kurva. A lábamat fogod csókolgatni. Istenem, mekkora
szarban vagyok. Édes Istenem, mivel szolgáltam rá erre? Hát mivel?
Csöng a telefon.
Karin? Leteszi. Mégis szeretlek. Ne légy ilyen közönséges, Karin! Jaj, a kurva
életbe. Annyira szükségem van rád. Legalább hívj föl, legalább hívj föl, kérlek!
Legalább a hangodat akarom hallani. Sír, a bárhoz lép, készít magának egy italt.
Az semmibe sincs neked, hogy fölhívj. Erre persze nem gondol a disznó. Hogy
ki van ez számítva. Hagyja, hogy várjak, mert .... jaj, de piszkos egy ügy ez.
Undorodom tőled. Egyszerűen egy kis szaros ribanc. És mégis annyira
szeretlek. Olyan őrülten szeretlek. Ha tudnád, hogy fáj. Kívánom, hogy egyszer
megtudd te is. Hogy egyszer te is ilyen mélyre jussál. Mert innen nézve minden
egészen más. És te olyan hülye vagy. Tök hülye. Olyan szépen meglennénk
egymással. Olyan szépen. Egyszer majd rájössz. De akkor már túl késő lesz.
Túlságosan is késő. Hidd el, bosszút állok rajtad.
Csöngetnek az ajtón, Petra kiszalad.
GABI Anyu! Sok boldog születésnapot kívánok.
PETRA Ó Gabi!
Petra, Gabi, a lánya, és Marlene jönnek be.
GABI A nagyi még nincs itt?
PETRA Nincs.
GABI Rengeteg mesélnivalóm van!
PETRA Persze, kislányom, persze. Marlene, csinálj nekünk egy csésze kávét.
GABI Nahát, ezt a repülőt ki kellett volna próbálnod. Hogy hogy billegett az egész
alkotmány. Egész rosszul lettem. Jaj, Anyu, olyan régen nem láttalak! Drága,
drága Anyu. Négy hónapja. Karin nincs itt?
PETRA Nincs.
GABI Nincs? De biztosan jön még, ugye?
PETRA Nem, nem hiszem, hogy jönne.

23
GABI Annyi baj. Úgyse nagyon kedveltem.
PETRA Nem?
GABI Jaj, tudod, tulajdonképpen eléggé ... eléggé közönséges, nem?
PETRA Nem, igazán nem az.
GABI Persze mindegy. Jaj, Anyu, én olyan boldogtalan vagyok.
PETRA Boldogtalan?
GABI Nem, tulajdonképpen őrülten boldog vagyok. Jaj, nem is tudom, Anyu. Olyan
nehéz ez az egész.
PETRA Micsoda, kislányom?
GABI Anyu - én szerelmes vagyok!
PETRA Mi vagy? Őrült nevetésbe kezd. Nem, hát ez túlságosan mulatságos. Szerelmes
vagy.
GABI Anyu, igazán megdöbbentő a reagálásod szerintem. Kimondottan kispolgári,
komolyan.
PETRA Bocsáss meg, kislányom, bocsáss meg. De hát te nekem mindig egy kicsi lány
voltál. Hozzá kell szoknom, hogy lassacskán felnőtt számba mész.
GABI Igen, hozzá. Jaj, Anyu.
PETRA Na, Gabi, mesélj nekem a barátodról. Rajta.
GABI Tudod, az úgy van, Anyu, hogy ő még egyáltalán nem a barátom. Egyáltalán
nem tud róla, hogy szeretem. Olyan vak, el se hinnéd. Három hete próbálok
kikezdeni vele, és egyszerűen kerül. Úgy tesz, mintha észre se venne. Jaj, Anyu,
olyan szörnyű.
PETRA Majd összejön, Gabi, hidd el.
GABI Jaj, Anyu, és olyan szép! Nem is tudod elképzelni, milyen szép.
PETRA De igen. Nagyon magas, vékony, hosszú szőke haja van és egy egészen picit
Mick Jaggerre hasonlít.
GABI Honnan tudod?
PETRA Ah - hát ebben nem tévedek.
GABI Jaj, Anyu, te olyan okos vagy! Nekem van a legokosabb anyukám a világon!
A telefon csöng, Petra fölugrik, odaszalad, fölveszi.
PETRA Igen? Nem!!!!! Leteszi, leül a telefon mellett álló fotelbe, zokog.
GABI Anyu, Anyu. Ki volt az?
Petra sír.
GABI Ó, Anyu, Anyu, de hát mégis, mi baj van? Vele sír. Anyu, ne sírj, hát mi
történt?
PETRA Semmi, Gabi, semmi. Hagyd abba a sírást. Tényleg nem történt semmi. Ismét
zokog, aztán föláll, a bárhoz megy, és készít magának egy italt.

24
Marlene jön be a kávéval. Anya és lánya is titkolja a könnyeit. De Marlene mégis észreveszi,
hogy valami nem stimmel és állva marad.
PETRA Most menj és foglalkozz a tortával és a tejszínhabbal.
Marlene állva marad - Petra kiabál.
Tűnj el és foglalkozz a tortával és a tejszínhabbal, vagy rosszul hallasz? Tűnj el!
Marlene kimegy.
GABI Anyu, miért bánsz vele ilyen csúnyán?
PETRA Mert nem érdemel és nem is akar jobbat. Így boldog, érted?
GABI Nem.
PETRA Jaj, nahát. Az ember ne csináljon gondot az alkalmazottjából.
GABI Anyám, én nem akarok veled a születésnapodon vitatkozni, de tudnod kell,
hogy ezekben a dolgokban egyáltalán nem vagyok a te nézeteden.
PETRA Úgy is jó. Végül is a gyerekeknek legyen meg a saját véleményük. Így mondják
ma, vagy nem?
Csöngetnek. Petra az ajtóhoz akar szaladni, de Gabi megelőzi.
GABI Majd én nyitom. Hagyd.
Petra izgatottan és reménykedve vár, Gabi visszajön.
GABI Legyen szabad bejelentenem Sidonie von Grasenabb bárónőt.
Petra elfordul és egy pillanatra az az érzésünk, mindjárt összetöri a kezében lévő poharat, de
mire Sidonie belép az ajtón, újra összeszedi magát.
SIDONIE Petra! Drágám!
PETRA Sidonie!
SIDONIE Sok boldog születésnapot. Szívből, Petra. Ajándékot ad át. Majd később nyisd
ki. Hogy megy a tanulás, Gabi?
GABI Megyeget, Sidonie néni.
SIDONIE Jól van, nem kell túlzásba vinni.
PETRA Marlene! Még egy csészét, hamar!
GABI Szerintem Anyu rosszul bánik Marlenével, szerinted nem?
PETRA Gabi!
SIDONIE Én pedig úgy gondolom, Gabi, nem vagy még elég idős ahhoz, hogy anyád
viselkedését megítélhesd.
GABI Na jó, majd csöndben maradok.
SIDONIE Drágám! Hogy vagy?
PETRA Hogy kéne lennem? Jól.
Marlene egy csészét hoz Sidonie számára.
SIDONIE Köszönöm. De mesélj. Olvastam a milánói sikeredről. Szívből gratulálok.

25
PETRA Tudod, engem már untat az egész szarság.
Gabi nevet.
SIDONIE Ne nevess.
PETRA Hadd nevessen.
SIDONIE Kérlek. Anyád azt mondja, nevess.
PETRA Tudod, az egész ügy a könyökömön jön ki. Folyton csak tervezni az anyagokat
és rohangálni és szorongani, hogy sikerül-e. És mindig ugyanaz. És minek?
SIDONIE Nagyon egyszerű. Mert az embernek élnie kell, Petra. És mert dolgoznia kell, ha
keresni akar, és mert pénzre van szüksége ahhoz, hogy élni tudjon.
PETRA Hát ez az. Azelőtt még volt kedvem a munkához. Ma már semmi. Kész. Finita.
Kiabál. A tortát! Ez megfogadta, hogy földühít.
SIDONIE Ezt nem hiszem, Petra.
GABI Bár tenné.
SIDONIE Gabi! Ezt azért már mégse!
Marlene jön a tortával. Az asztalra teszi, majd ismét kimegy. Rövid, kínos szünet.
SIDONIE Hallottál valamit Karinról?
PETRA Karinról, Nem. És te?
SIDONIE Igen. Úgy tudom, Puccinál dolgozik.
PETRA Szóval Puccinál?
SIDONIE Igen, igen. Nagyon tehetséges az a lány. Karriert fog csinálni. Ebben biztos
vagyok.
PETRA Tehetséges? Nem tehetséges, Sidonie, csak tudja, hogyan kell eladnia magát.
SIDONIE Nem tudom, Petra, nem vagy-e igazságtalan vele. Talán túlságosan személyesen
érint ez az ügy. Egyébként ma Kölnben van.
PETRA Igen? ... Ó, hát kimondottan jól informált vagy, drágám. Igazán.
SIDONIE Hogy őszinte legyek, Karin ma reggel fölhívott engem, különben persze nekem
se volna halvány fogalmam se róla.
PETRA Mondtad neki ...
SIDONIE Hát persze, hogy mondtam neki, hogy születésnapod van, drágám. Ő is azt
mondta, megpróbál egy pillanatra fölugrani, de ez egészen bizonytalan, mert
rettentő sok a dolga. Hja ...
PETRA Rettentő sok a dolga? Hát persze, tudom.
A bárhoz megy, Sidonie föláll, odalép hozzá.
SIDONIE Ne igyál annyit. Vigyáznod kéne magadra, az ember nagyon könnyen kiütheti
magát.
Csöngetnek. Sidonie és Petra kővé meredten néznek az ajtóra, Gabi kiszalad és Petra édes-
anyjával jön vissza.

26
VALERIE Jaj, Petra, bocsáss meg. Sehogy se tudtam taxit kapni. Boldog születésnapot!
Jön még valaki?
PETRA Senki.
VALERIE Na, hát akkor szépen elüldögélhetünk itt együtt. Sidonie, gyermekem, te csak
egyre fiatalabb leszel.
SIDONIE Csókolom, Valerie néni. Ha az ember boldog, akkor ez igazán egyszerű.
VALERIE Nekem a halálom ez a városi forgalom. Tényleg. Hogy megy a tanulás,
Gabriele?
GABI Megy.
VALERIE Civakodtatok?
GABI Nekem megtiltották, hogy beszéljek, nagyi.
SIDONIE De Gabi, hát ez egyáltalán nem igaz.
GABI Megtiltottátok, hogy véleményem legyen, vagy nem?
SIDONIE Senki se tiltotta meg, ez egyszerűen hazugság.
GABI De igenis megtiltottátok hogy beszéljek.
SIDONIE Micsoda szörnyű gyerek.
VALERIE Nyugalom, gyerekek. Hadd üldögéljünk itt szép nyugodtan együtt.
Petra a falhoz vágja a poharát. Marlene futva jön be. Azután eltakarítja a cserepeket.
VALERIE Petra!
PETRA Undorodom tőletek.
SIDONIE föláll De kérlek!
VALERIE Ülj le, kérlek. Mi van veled, kislányom?
PETRA Mind olyan hazugok vagytok, undorító kis hazug disznók. Fogalmatok sincs
róla.
GABI Anyu!
PETRA Te egy undok kölyök vagy. Gyűlöllek. Mindőtöket gyűlöllek.
GABI Jaj, Anyu, Anyu.
PETRA Ne nyúlj hozzám. Marlene, csinálj egy gin-tonicot. Ha tudnátok, mekkora szar-
háziak vagytok. Egészségetekre! Piszok kis paraziták.
VALERIE Mi van vele?
SIDONIE Szegény.
PETRA Nem vagyok szegény. Csak más szemmel nézek rátok. És amit látok, attól
okádhatnékom van. Odavágja a poharát.
VALERIE Hagyd abba! A végén szétvered a lakást!
PETRA Na és? Te dolgoztál érte? Az ujjadat nem tetted keresztbe egész életedben!
Először Apával tartattad el magadat, aztán velem. Tudod, mi vagy te nekem?
Egy kurva, Anyám, egy undok, szarházi, mísz kis kurva.

27
VALERIE Jaj, Petra, Petra!
Petra földhöz vágja a kávézóasztalt.
GABI Anyu!
PETRA Amiért én dolgoztam meg, azt annyiszor vágom földhöz, ahányszor csak
akarom! Világos? Vagy nem?
VALERIE Semmit sem értek, egyáltalán semmit. Mi rosszat tettünk neked?
SIDONIE Minden amiatt a lány miatt van.
VALERIE De hát miféle lány miatt?
SIDONIE Karin miatt.
VALERIE Karin miatt? De hát mi van Karinnal?
SIDONIE Mindenki tudja, hogy Petra megőrül Karinért.
PETRA Megőrül? Nem megőrülök, Sidonie, hanem szeretem. Úgy szeretem, ahogy még
életemben soha nem szerettem senkit.
VALERIE Szereted? Egy lányt? Jaj, Petra, Petra.
PETRA Annak a lánynak a kisujja többet ér, mint ti együttvéve. Jaj, Karin, Karin.
GABI Anyu, kérlek, Anyu.
PETRA Tűnj el, te madárijesztő. Gin-tonicot, Marlene. Tíz gin-tonicot.
VALERIE Az én lányom egy nőbe szerelmes! Egy nőbe, az én lányom! Istenem, de
szörnyű.
Csöng a telefon, Petra odaszalad.
PETRA Karin? Leteszi. Jaj, nem, nem, nem bírom ki. Nem bírom ki. Mindent össze-
török, mindent, mindent.
SIDONIE Próbálj mégis megnyugodni, Petra.
PETRA Mit akarsz, neked még jól is jön ez az egész! Egy évig lesz miről pletykálnod!
Fogd be a pofád. Olyan rosszul vagyok. Manomanomanoman.
SIDONIE Én most elmegyek. Nem vagyok köteles ezt eltűrni. De tényleg nem.
PETRA Menj csak. Takarodj. Lökdösi, taszigálja. De azért még mondok valamit. Az
életben nem akarlak többé látni. Soha, érted, soha.
SIDONIE Megbűnhődsz te még ezért, Petra. Ezt nem tehetted büntetlenül.
PETRA Semmiért se bűnhődöm meg. Bűnhődöm éppen eléggé. Még valaki, kíván még
valaki elmenni? Nyitva az ajtó. Tűnjetek el. Tűnjetek el, nincs mit adnom már.
Szarban vagyok. Gint, gint, Marlene. Vagy te is le akarsz lépni? Minek
bömbölök én itt nektek? Minek? Ti mind olyan boldogok vagytok, mind, mind
olyan boldogok. Összeroskad.
VALERIE Jaj, gyermekem. Szegény, szegény gyermekem.
PETRA Meg akarok halni, Anyu. Tényleg meg akarok halni. Semmi sincs ezen a
világon, amiért élni akarjak. A halálban ... ott minden nyugodt és szép. És
békés, Anyu. Minden békés.

28
GABI Anyu, Anyu. Annyira szerettelek.
PETRA Vesz az ember egy marék tablettát, Anyu, beleteszi egy pohár vízbe, megissza
és alszik. Olyan jó aludni, Anyu. Eddig nem tudtam aludni. Aludni szeretnék,
sokáig, sokáig, sokáig aludni.
Sötét

29
 Ötödik felvonás

Petra egy fotelben ül, Marlene az állványnál rajzol. Valerie jön be.
VALERIE Gabi elaludt.
PETRA Össze fogom szedni magam, Anyu.
VALERIE A borzalommal szemben nagyon kicsi az ember. Valerie a bárhoz megy, készít
két italt, az egyiket Petrának viszi oda.
PETRA Köszönöm.
VALERIE Éppen most van harmincöt éve, hogy a világra jöttél. Gabi sokkot kapott.
PETRA Jaj, Anya, kérlek.
VALERIE Ez nem szemrehányás, Petra. Csak hogy tudjad. Voltam Apa sírjánál, valaki vitt
neki virágot. Nem tudom, kicsoda. Már másodszor.
PETRA Attól félek, megvetsz engem Karin miatt.
VALERIE Tudom. Talán én is megtettem volna, ki tudja. Harmincöt évvel ezelőtt esett az
eső. Csak úgy verte az ablakot.
PETRA Nagyon félek, Anya. Az ember annyira egyedül van.
VALERIE Gyakran megyek ki Apa sírjához. Sokkal gyakrabban, mint azelőtt. És ismét
járok templomba is.
PETRA És már a munka sem okoz nekem örömöt, az utóbbi fél évben. És folyton úgy
érzem, szétpattan a fejem a fájdalomtól.
VALERIE A hithez bátorság kell. Mindenkinek szüksége van valamilyen vigaszra. Min-
denkinek, Petra. És ... az Isten nélkül mindenki egyedül van.
PETRA Nem, Anya. Ennek semmi köze a vigaszhoz. Az embernek meg kell tanulnia
önzetlenül szeretni.
VALERIE Ez ugyanaz, Petra, hidd el.
PETRA Egyáltalán nem szerettem. Csak birtokolni akartam. Ennek vége. Csak most
kezdem őt igazán szeretni. Megtanultam, Anya, és ez nagyon fájt. De a tanulás-
nak örömöt kéne okoznia, nem volna szabad, hogy fájjon.
VALERIE Jónak kell lenned Gabihoz. A gyerekek olyan érzékenyek.
PETRA Tudom.
VALERIE Nagyon sírt, mielőtt elaludt. Lehetőséget kell adnod neki, hogy újra megismer-
hessen téged.
PETRA Ne kínozz, Anya. Mire jó ez neked?
VALERIE Az embernek el kell mondania, amit tud.
Csöng a telefon. Valerie fölveszi.
VALERIE Petra von Kant lakása. Ki? Egy pillanat, kérem. Lefogja a beszélőt. Karin.

30
PETRA lassan föláll, a telefonhoz megy, elveszi a kagylót Karin? Köszönöm szépen.
Jól, igen. Holnap? Igen. A Szecsuánban? OK. Akkor holnap. Szia. Leteszi, állva
marad. Most már elmehetsz, Anya. Megnyugodtam. Békén leszek megint. Majd
fölhívlak.
Valerie veszi a dolgait, stb. és szótlanul kimegy. Egy pillanattal később Petra föltesz egy
lemezt. Állva hallgatja a zenét. A zene után:
PETRA Sok mindenért a bocsánatodat kell kérnem, Marlene. Ha a jövőben tényleg
együtt akarunk dolgozni, neked is örömöd kell, hogy teljék benne. Boldognak
kell lenned.
Marlene föláll, odamegy Petrához, térdre ereszkedik, meg akarja csókolni a kezét.
PETRA Ne így. Üljünk le.
Leülnek.
PETRA Mesélj nekem az életedről.
Sötét

31