AGATHA CHRISTIE

EGY MAR�K ROZS

B�N�GYI REG�NY
EUR�PA K�NYVKIAD� BUDAPEST 1977

A FORD�T�S AZ AL�BBI KIAD�S ALAPJ�N K�SZ�LT:

AGATHA CHRISTIE: A POCKET FULL OF RYE
FONTANA COLLINS. LONDON. 1974
c 1953 BY THE COPYRIGHT TRADING COMPANY LTD.
HUNGARIAN TRANSLATION c BORB�S M�RIA, 1977

ELS� FEJEZET
Aznap Miss Somers f�zte meg a te�t. Miss Somers volt a leg�jabb �s
leg�gyetlenebb g�p�r�n�. T�l volt m�r els� ifj�s�g�n, j�mbor, szorong� arca
ak�r egy birk��. A teav�z nem forrt m�g eg�szen, amikor Somers kisasszony
fel�nt�tte a te�t, csakhogy szeg�ny j� Somers kisasszony sosem volt benne
eg�szen bizonyos, mikor is forr a teav�z. Somers kisasszony t�bbek k�z�tt
ez�rt szorongott.
Fel�nt�tte teh�t a te�t, �s k�rbehordozta a cs�sz�ket. A cs�szealjakon k�t-
k�t �zott keksz k�kadozott.
Griffith kisasszony, a g�p�r�csoport szakavatott feje, deresed� zup�s
�rmester, aki tizenhat esztendeje m�k�d�tt az Egyes�lt Beruh�z�si Tr�szt
k�tel�k�ben, mar� hangon megjegyezte:
- M�r megint nem forrt a v�z, Somers!
Amire Somers kisasszony j�mbor, szorong� birkaarc�t elfutotta a p�r, �
pedig sz�lott imigyen:
- Jaj istenk�m, pedig most igaz�n azt hittem, hogy felforrt!
"M�g egy h�napot adok neki - gondolta Miss Griffith -, esetleg kett�t,
am�g tart a szezon... Istenem, hogy ez az �t�d�tt szerencs�tlen mit m�velt a
K�zel-keleti Fejleszt�si Alap levelez�s�vel - egy hat�ves gyerek f�l k�zzel
megcsin�ln�! �s hogy valaki ne tudjon tisztess�gesen te�t f�zni... Csak ne
volna olyan neh�z �rtelmes g�p�r�n�t szerezni... No �s fogadni mern�k, hogy
m�r megint nem csukta be rendesen a kekszesdobozt. Istenem, istenem..."
Mint �ltal�ban, Griffith kisasszony lelke h�borg�s�nak e megnyilatkoz�sa
most is befejezetlen maradt.
E percben bevonult Miss Grosvenor, hogy elk�sz�tse Mr. Fortescue Szent
Te�j�t. Mr. Fortescue ugyanis m�sfajta te�t ivott, m�sfajta cs�sz�b�l,
k�l�nleges keksszel. Csup�n a teavizes �st volt azonos a k�zn�p�vel, no meg a
mosd� csapj�b�l nyert v�z. Csakhogy ez a v�z most tisztess�gesen felforrt.
Arr�l Miss Grosvenor gondoskodott.
Miss Grosvenor igencsak l�tv�nyos sz�kes�g volt. M�regdr�ga szalonb�l
kiker�lt fekete kiskoszt�m�t hordott, form�s l�b�t oszt�lyonfel�li
nylonharisny�ba b�jtatta - a legdr�g�bb fajt�ba, amit csak a feketepiac
ny�jthatott.
Visszafel� menet megint a g�p�r�szob�n vonult �t, de egyetlen sz�ra, egy
pillant�sra sem m�ltatott senkit. Mintha csak megannyi cs�t�ny lett volna a
sok szorgos g�p�r�n�. Miss Grosvenor Mr. Fortescue k�l�nleges �s bizalmas
mag�ntitk�rn�je volt; a rosszindulat� pletyka szerint enn�l tal�n m�g t�bb is,
�m ez az �ll�t�s t�rt�netesen nem felelt meg a val�s�gnak. Mr. Fortescue
nemr�g h�zasodott m�sodszor, �s �jdons�lt feles�ge, maga is l�tv�nyos �s
k�lts�ges jelens�g l�v�n, f�rj�nek teljes figyelm�t lek�t�tte. Miss Grosvenor
csup�n elengedhetetlen kell�ke volt Mr. Fortescue igen-igen f�ny�z� �s igen-
igen dr�ga irodaberendez�s�nek.
Miss Grosvenor visszafel� vonult�ban �gy tartotta maga el�tt a te�s t�lc�t,
mint holmi �ldozati aj�nd�kot. �thaladt a bels� irod�n, �t a v�r�szob�n, ahov�
fontosabb �gyfelek nyertek bebocs�t�st, �t a maga kis szob�j�n, s v�g�l, az
ajt�nak halk megkoppint�sa ut�n, bel�pett a Szentek Szentj�be - Mr.
Fortescue irod�j�ba.
Terem nagys�g� szoba volt, f�nyl� parkettasivatag�t dr�ga keleti
sz�nyegek pettyezt�k. A szob�nak eleg�ns, vil�gos faburkolata volt, az �ri�si,
�bl�s fotelokat vajsz�n bivalyb�rrel k�rpitozt�k. A monument�lis j�vorfa
�r�asztal, a szoba k�z�p- �s gy�jt�pontja m�g�tt �lt maga Mr. Fortescue.
Mr. Fortescue nem volt olyan impoz�ns jelens�g, mint amilyenre a
szeml�l� a szoba l�tt�n jogosan sz�m�thatott volna. Meg kell adni azonban,
hogy dali�san igyekezett p�tolni fogyat�koss�gait. Magas, lottyadt ember volt,
a feje t�kkopasz. Kisded modoross�gai k�z� tartozott, hogy v�rosi irod�j�ban
p�ty�g�s tweed�lt�nyt viselt. E pillanatban �pp �sszevont szem�ld�kkel
tanulm�nyozta az �r�asztal�n hever� iratokat, amikor Miss Grosvenor hatty�i
modorban el�je siklott. F�n�ke k�ny�ke mell� helyezte a t�lc�t, �s halk,
szem�lytelen hangon mormolta:
- A te�ja, Mr. Fortescue. - S ekk�ppen sz�lv�n, visszavonult.
Miss Grosvenor vissza�lt �r�asztal�hoz, �s t�st�nt munk�hoz l�tott.
Telefon�lt, azt�n megint telefon�lt, leg�pelt leveleket jav�tott, amelyek Mr.
Fortescue al��r�s�ra v�rtak, amikor pedig megsz�lalt a v�rosi telefon, felvette
a hallgat�t.
- Sajnos, e pillanatban lehetetlen - sz�lt g�g�sen a kagyl�ba. - Mr.
Fortescue �rtekezik.
Miss Grosvenor letette a hallgat�t, �s az �r�ra pillantott. T�z perccel m�lt
tizenegy.
�s e pillanatban szokatlan hang hatolt �t Mr. Fortescue irod�j�nak csaknem
t�k�letesen hangszigetelt ajtaj�n. Elfojtott �llapot�ban is pontosan
felismerhet� volt az elgy�t�rt, k�nl�d� ki�lt�s. Egyidej�leg a berreg� is
megsz�lalt Miss Grosvenor asztal�n, �s abba sem hagyta: kurrogott-berregett,
ak�r az eszeveszett. Miss Grosvenor mozdulatlann� dermedt ijedt�ben, azt�n
bizonytalanul fel�llt. A v�ratlan esem�ny megrend�tette szok�sos
higgadts�g�ban. Az�rt siker�lt rendes l�tv�nyos modor�ban Mr. Fortescue
ajtaja fel� indulnia. Kopogott �s bel�pett.
Hanem az el�be t�rul� l�tv�ny a marad�k j�zan esz�t�l is megfosztotta.
Keny�rad� gazd�ja az �r�asztal m�g�tt �lt�ben h�tr�t g�rnyedt - iszony�
g�rcs k�nozta. Elk�k�lt, r�ngat�zott - keserves volt m�g n�zni is.
- Jaj, Mr. Fortescue, csak nincs rosszul? - hebegte Miss Grosvenor, de
menten felm�rte, mekkora csacskas�got k�rdezett. Hisz afel�l szemernyi
k�ts�ge sem lehetett, hogy Mr. Fortescue ugyancsak rosszul van. Ahogy
k�zeledett f�n�k�hez, annak �jabb, iszonyatos g�rcsbe r�ndult az eg�sz teste.
A szavak is g�rcs�sen t�rtek el� a sz�j�b�l.
- A tea... mi a fen�t... tett a te�ba... seg�tsen... orvost... azonnal...
Miss Grosvenor kimenek�lt a szob�b�l. Nyomtalanul elt�nt az im�nti g�g
- a l�tv�nyos sz�kes�g egyszeriben hal�lra r�m�lt n� volt csup�n, aki
elvesztette a fej�t.
Kirohant a g�p�r�szob�ba, �s elki�ltotta mag�t:
- Mr. Fortescue-nak rohama van! Haldoklik... Musz�j orvost szerezni...
r�mesen n�z ki... eg�sz biztos, hogy hal�l�n van!
A hat�s azonnali volt, de kor�ntsem egy�ntet�.
Bell kisasszony, a legifjabb g�p�r�n� azt mondta: - Ha epilepszi�s roham,
dug�t kell tenni a sz�j�ba. Van valakin�l dug�?
Senkin�l sem volt dug�.
- Az � kor�ban biztosan guta�t�s... - v�lte Somers kisasszony.
- Azonnal orvost kell h�vni! - jelentette ki Griffith kisasszony.
Szok�sos szak�rtelme l�that�lag nem terjedt ki az eff�le esetekre. Tizenhat
�vi gyakorlata folyam�n egyetlenegyszer sem kellett az irod�ba orvost h�vni.
Neki term�szetesen van orvosa, de az a t�voli Streatham Hillen lakik. Honnan
lehetne hirtelen�ben orvost ker�teni?
Ezt azonban nem tudta senki. Bell kisasszony felkapta a telefonk�nyvet, �s
az O bet�n�l kezdett keresg�lni. Csakhogy ez nem volt szakn�vsor, nem ment
vele semmire. Valaki k�rh�zat emlegetett - igen �m, de melyik legyen az?
- Nem mindegy, melyik k�rh�z - cs�k�ny�sk�d�tt Somers kisasszony. -
Csak onnan j�nnek, ahov� a beteg tartozik. M�rmint a betegbiztos�t�s szerint.
Csak a ter�letileg illet�kes k�rh�zhoz lehet fordulni.
Valaki a Seg�lyk�r�s telefonsz�m�t eml�tette, Miss Griffith azonban
elsz�rnyedt erre az �tletre, �s kijelentette, hogy arr�l sz� sem lehet - hisz az
maga a rend�rs�g! Sz� ami sz�: az �ltal�nos betegbiztos�t�s �ld�sait �lvez�
orsz�gban, egy falka t�bb�-kev�sb� �rtelmes n� b�mulatos tehetetlens�gr�l
tett tan�s�got. Bell kisasszony ez�ttal a ment�k sz�m�t kereste M alatt.
- De h�t az � orvosa... - mondta Miss Griffith. - Biztosan van saj�t orvosa!
- Valaki Mr. Fortescue c�mk�nyv��rt rohant. Miss Griffith utas�totta a
k�ld�ncgyereket, ker�tsen orvost... valahonnan, ak�rhonnan. A c�mk�nyvben
Miss Griffith r�bukkant Sir Edwin Sandeman nev�re, �s el�kel�, Harley
Street-i c�m�re. Miss Grosvenor egy sz�kbe roskadt, �s a szok�sosn�l
l�nyegesen kev�sb� el�kel� hanghordoz�ssal sir�nkozott: - �pp �gy csin�ltam
meg a te�j�t, mint m�skor... Isten bizony... nem volt annak az �gvil�gon
semmi baja...
- Baja? A te�nak? - Miss Griffith keze meg�llt a leveg�ben, a telefon
f�l�tt. - Ezt mi�rt mondja?
- � mondta... Mr. Fortescue... � mondta, hogy a tea...
Miss Griffith keze t�tov�zott a Harley Street-i sz�m �s a ment�k k�z�tt. Az
ifj� �s optimista Miss Bell megsz�lalt: - Must�rt meg vizet kellene neki adni...
most r�gt�n. Nincs egy kis must�rja valakinek?
Senkinek sem volt must�rja.
N�h�ny perc m�lva a felvon�ba egyszerre l�pett be dr. Isaacs, a Bethnal
Green-k�rh�zb�l, �s Sir Edwin Sandeman, s ugyanabban a percben k�t
ir�nyb�l k�t ment�kocsi h�zott a bej�rat el�. A telefon �s a k�ld�ncgyerek
egyar�nt j�l vizsg�zott.
M�SODIK FEJEZET
Neele fel�gyel� Mr. Fortescue szent�ly�ben tr�nolt, Mr. Fortescue irdatlan
j�vorfa �r�asztal�n�l. Egy al�rendeltje, jegyz�f�zettel a kez�ben,
felt�n�smentesen a fal mellett �cs�rg�tt.
Neele fel�gyel� felett�bb katon�s jelens�g volt, barna s�rtehaja
meglehet�sen alacsony homlok f�l�tt meredt az �gre. Amikor kiejtette a
szabv�nymondatot: - Egyszer�, sablonos k�rd�s - a k�rdezett rendszerint
undokul azt gondolta: "Meghiszem azt, m�sra nem is vagy j�, �regem, csak
sablonmunk�ra!" �m aki �gy gondolta, t�vedett. Neele fel�gyel� fant�zi�tlan
k�lseje ugyancsak fejlett k�pzel�er�t takart, s egyik kedvenc vizsg�lati
m�dszere abban �llt, hogy fantasztikus elm�leteket �ll�tott fel mag�ban s
sz�nezte ezeket a v�gletekig, az �ppen kihallgatott szem�ly b�n�ss�g�nek
bizony�t�s�ra.
T�vedhetetlen szeme els� pillant�sra Griffith kisasszonyban fedezte fel azt
a szem�lyt, aki megfelel�en t�rgyilagos besz�mol�val szolg�lhat az
esem�nyr�l, amelynek k�vetkezt�ben Neele fel�gyel� most ott tr�nolt a
Fortescue-szent�lyben. Griffith kisasszony el�adta b�mulatra m�lt�
esem�nyv�zlat�t, majd m�lt�s�gteljesen elhagyta a helyis�get, Neele fel�gyel�
k�pzelete pedig nyomban h�rom elt�r�, de egyform�n val�sz�n�, �s
egyform�n fant�ziad�s okot vet�tett a fel�gyel� lelki szemei el�, melyek mind
azt bizony�tott�k, hogyan �s mi�rt hullajtott m�rget a g�p�r�csoport rangid�se
a f�n�k d�lel�tti te�j�ba. Azut�n sorra el is vetette mind a h�rom okot.
Miss Griffith-r�l ugyanis bebizony�totta mag�nak, hogy l. nem m�rgez�
t�pus, 2. nem t�pl�lt a) rem�nyteljes b) rem�nytelen vonzalmat munkaad�ja
ir�nt, 3. semmi jel�t nem tan�s�tja ingatag idegrendszernek, 4. nem bossz��ll�
alkat. Mindezek figyelembe v�tel�vel Neele fel�gyel� sajn�lattal k�nytelen
volt belenyugodni, hogy az elk�vetkez�kben Griffith kisasszonyra legfeljebb
mint hasznos inform�ci�s forr�sra tekinthet.
Neele fel�gyel� tekintete ezut�n a telefonra v�ndorolt. B�rmelyik
pillanatban befuthat a Szent Krist�f-k�rh�z h�v�sa.
Noha Mr. Fortescue hirtelen rosszull�te term�szetes okb�l is fakadhatott,
mind dr. Isaacs, a Bethnal Green-k�rh�z orvosa, mind Sir Edwin Sandeman,
az el�kel� p�ciensek Harley Street-i specialist�ja er�sen k�telkedett ebben.
Neele fel�gyel� megnyomta a bal kez�nek �gy�be es� berreg�t, �s Mr.
Fortescue titk�rn�j�t k�rette.
Miss Grosvenor n�mik�pp visszanyerte m�r k�zismert higgadts�g�t, de
az�rt bizonyos fenntart�s �rz�d�tt a modor�ban. Hatty�i mozg�sa meg
egyenesen szertefoszlott. K�rd�sre sem v�rva v�dekez� hangnemben sz�lalt
meg:
- Nem �n csin�ltam!
Neele fel�gyel� t�rsalg�si st�lusban reag�lt:
- Csakugyan?
�s hellyel k�n�lta Miss Grosvenort. A titk�rn� leereszkedett arra a sz�kre,
ahol rendszerint jegyzetf�zettel a kez�ben v�rta munkaad�ja dikt�l�s�t. Most
n�mi �vatoss�g jellemezte mozdulatait, Neele fel�gyel�re vetett tekintet�ben
pedig ijedts�g t�kr�z�d�tt. Neele fel�gyel� elm�je olyasf�le t�m�kkal
j�tszadozott, mint: 1. cs�b�t�s?, 2. zsarol�s?, 3. Sz�ke D�mon a V�dlottak
Padj�n... �s a t�bbi, �s a t�bbi, de mindebb�l semmi sem l�tszott az
arckifejez�s�ben. B�tor�t�, �s - valljuk meg - enyh�n b�rgy� pillant�st vetett
Grosvenor kisasszonyra.
- Nem volt abban a te�ban semmi rossz - mondta Miss Grosvenor. -
Egyszer�en nem lehetett.
- �rtem - b�logatott Neele fel�gyel�. - A nev�t �s a c�m�t lenne sz�ves?...
- Grosvenor. Irene Grosvenor.
- Hogy �rj�k?
- Tess�k?... �, igen. �gy, ahogy a Grosvenor-teret.
- �s a c�me?...
- Rushmoor Road 14. Muswell Hill.
Neele fel�gyel� el�gedetten b�logatott.
"Semmi cs�b�t�s - gondolta ezenk�zben csal�dottan. - Semmi szerelmi
f�szek. Tisztes, kertv�rosi csal�di h�z, agg sz�l�k. Semmi zsarol�s."
Egyp�r fant�ziad�s elm�let megint f�stbe ment.
- Teh�t kegyed k�sz�tette el a te�t? - k�rdezte ny�jasan.
- Term�szetesen. Mint mindig.
Neele fel�gyel� sz�p temp�san elk�rdezte, hogyan zajlott le Mr. Fortescue
Szent Tea-szertart�sa. A cs�sz�t, aljat, te�skann�t m�r becsomagolt�k �s
elsz�ll�tott�k, laborat�riumi vizsg�latra. Neele fel�gyel� most arr�l �rtes�lt,
hogy a te�scs�sz�t, az aljat �s a te�skann�t csakis Irene Grosvenor kezelte,
senki m�s. Az �stben el�bb felforralt�k a t�bbiek teaviz�t, azt�n maga
Grosvenor kisasszony t�lt�tte meg friss v�zzel, a mosd� csapj�n�l.
- �s maga a tea?
- Mr. Fortescue-nak saj�t te�ja volt. K�l�nleges k�nai tea. Az �n
szob�mban van a doboz, az ajt� melletti polcon.
Neele fel�gyel� megint csak b�logatott. A cukor ir�nt �rdekl�d�tt, �s
megtudta, hogy Mr. Fortescue cukor n�lk�l issza a te�t.
Megsz�lalt a telefon. Neele fel�gyel� felemelte a kagyl�t. Arckifejez�se
egy icipicit megv�ltozott.
- Szent Krist�f-k�rh�z?
K�zben egy biccent�ssel tudt�ra adta Grosvenor kisasszonynak, hogy
elmehet. - K�sz�n�m, Grosvenor kisasszony. Egyel�re v�gezt�nk.
Grosvenor kisasszony s�rg�sen t�vozott.
Neele fel�gyel� sz�tlanul hallgatta a vonal t�ls� v�g�n dar�l� monoton
hangot. K�zben titokzatos jegyeket r�tt ceruz�j�val az el�tte hever�
jegyzett�mbre.
- �t perce halt meg? - k�rdezte. Szeme a kark�t��r�j�t f�rk�szte.
"Tizenk�t �ra negyvenh�rom perc", �rta a jegyzett�mbre.
A monoton hang k�z�lte, hogy Bernsdorff professzor �r �hajt besz�lni
Neele fel�gyel�vel.
- Rendben van. Kapcsolja, k�rem - mondta Neele fel�gyel�. Ett�l a
monoton hang gazd�ja nyilv�nval�an felh�borodott: hol itt a kell� tisztelet?
Sz�mos kattan�s, csetten�s, berreg�s, �s t�voli, k�s�rteties mormog�s ut�n,
amelyet Neele fel�gyel� szenvtelen arccal hallgatott, egyszer csak m�ly
basszushang d�rd�lt a f�l�be. Gyorsan elkapta a hallgat�t vagy f�l
teny�rnyire.
- Hall�, Neele, maga v�n d�gkesely�. M�r megint a hull�in r�g�dik?
Neele fel�gyel�t �s Bernsdorff professzort alig egy esztendeje hozta �ssze
a sors egy m�rgez�si eset j�volt�b�l, �s az�ta is j� sz�vvel gondoltak
egym�sra.
- Hallom, az ember�nk meghalt.
- Igen. Mire behozt�k, m�r nem tudtunk rajta seg�teni.
- A hal�l oka?...
- Persze, boncoljuk. Igen �rdekes eset. Mondhatom, nagy-gyon �rdekes.
�r�l�k, hogy hozz�m ker�lt.
Egy dolgot mindenesetre kih�mozott Neele fel�gyel� Bernsdorff
orgonahangj�nak szakmai cs�mcsog�s�b�l.
- Nyilv�n nem term�szetes hal�llal halt meg - mondta sz�razon.
- De mennyire hogy nem! - harsogta boldogan Bernsdorff professzor. - Ne
�rtsen f�lre, ezt egyel�re mag�nemberk�nt mondom - tette hozz� gyorsan.
- Hogyne, hogyne... Sz�val, megm�rgezt�k?
- De meg �m! S�t, mi t�bb... ezt nagyon k�rem, kezelje egyel�re
bizalmasan... le mern�m fogadni, tudom, mi volt a m�reg!
- Ugyan?!
- Taxin, fiacsk�m. Taxin!
- Taxin?! Most hallom el�sz�r.
- Nem csod�lom. Felett�bb szokatlan. Mondhatom, �lvezetesen szokatlan.
Val�sz�n�leg magam sem ismertem volna fel els� l�t�sra, ha nem akad
dolgom ugyanilyennel h�rom-n�gy h�ttel ezel�tt. Egyp�r kisl�ny
babauzsonn�t rendezett... bogy�kat szedtek egy taxusr�l, tudja, tiszaf�r�l, �s
abb�l f�ztek te�t.
- Tiszafabogy�...?!
- Az. Vagy lev�l. Igen m�rgez�. A taxin, term�szetesen, az alkaloid�ja.
Nem hiszem, hogy hallottam volna olyan esetr�l, amikor sz�nd�kosan
haszn�lt�k. Mondhatom, felett�bb szokatlan, �s ig-gen �rdekes!... Nem is
gondoln�, Neele, mennyire torkig van az ember m�r az �r�k�s
gyomirt�szerekkel! �nyencfalat ez a taxin, higgye el! Csemege! No persze
lehets�ges, hogy t�vedek... az isten szerelm�re, nehogy hivatkozzon r�m!... de
nem hiszem. Gondolom, maga is �rdekesnek tal�lja. Egy kis v�ltozatoss�g
sosem �rt, mi?
- Csupa �r�m. M�r, persze, az �ldozatnak kev�sb�.
- No hogyne, hogyne. Szerencs�tlen fl�t�s - mondta k�z�ny�sen
Bernsdorff professzor. - Nagy pech, nem mondom.
- Mondott valamit az utols� perceiben?
- A maguk egyik embere ott �lt mellette, jegyzetf�zettel. � majd besz�mol
mindenr�l. Valamit motyogott a te�r�l... hogy az irod�ban a te�j�ba tettek
valamit... de h�t ez term�szetesen k�ptelens�g.
- Mi�rt k�ptelens�g? - Neele fel�gyel� v�gigfuttatta gondolatait a
Grosvenor kisasszonnyal folytatott besz�lget�sen, s elk�pzelte, amint a
l�tv�nyos sz�kes�g tiszafabogy�t potyogtat munkaad�ja te�j�ba, de azt�n
sajn�lattal elhessegette ezt a gondolatot. - Mi�rt volna k�ptelens�g?
- Mert ilyen hamar nem hathatott a m�reg. Tudom�som szerint a t�netek
nyomban azut�n l�ptek fel, hogy Fortescue megitta a te�t?
- Igen, azt mondt�k.
- Nos, igen ritka az ennyire gyorsan hat� m�reg, term�szetesen a cianidok
kiv�tel�vel... esetleg m�g a tiszta nikotin...
- �s ez esetben hat�rozottan ki van z�rva a ci�n �s a nikotin?
- Dr�ga �regem. Akkor meg sem �rte volna, m�g a ment�k oda�rnek. Nem,
nem, ezt verje ki a fej�b�l. Megvallom, el�sz�r sztrichninre gyanakodtam, de
a g�rcs�k egy�ltal�n nem voltak tipikusak. V�ltozatlanul mag�nv�lem�ny,
persze, de k�zt�nk sz�lva a diplom�mba merek fogadni, hogy igazam van.
- Mennyi id� eltelt�vel hat ez a m�reg?
- Att�l f�gg. Egy �ra. K�t-h�rom �ra. A megboldogult minden bizonnyal
szerette a has�t. Ha alaposan bereggelizett, az k�sleltethette a m�reg
felsz�v�d�s�t.
- Reggeli... ? - t�n�d�tt Neele fel�gyel�. - Igen. Val�sz�n�leg a reggeli...
- Reggelizzen a Borgia K�v�z�ban! - hahot�zott Bernsdorff professzor. -
No, fiacsk�m, szerencs�s vad�szatot!
- K�sz�n�m, doktor. Miel�tt letenn� a kagyl�t, szeretn�k az �rmesterrel
besz�lni.
�jabb kattan�sok, csetten�sek, berreg�sek, t�voli k�s�rtethangok. Azt�n
heves szuszog�s hallatszott - Hay rend�r �rmester megsz�lal�s�nak
mindenkori el�j�t�ka.
- Hall�, hall�, hall�!... - hangzott az izgatott szuszog�s. - Fel�gyel� �r?!
- Itt Neele. Mondott valamit Fortescue?
- A tea. Azt mondta. A tea az irod�ban. De a doktorok szerint nem az...
- Igen, igen, tudom. M�st nem mondott?
- Nem, fel�gyel� �r. De egyvalami van... a megboldogult �lt�nye...
megvizsg�ltam ugyanis a zsebek tartalm�t. A szok�sos t�rgyakat tal�ltam...
zsebkend�t, kulcsokat, t�rc�t... de volt valami furcsas�g is. A zak�ja jobb
zseb�ben. Gabonanem� volt benne!
- Ga-bo-na-ne-m�?!
- Igenis, fel�gyel� �r. Gabonanem�.
- Mi az hogy gabonanem�? Zabpehely? Gersli? Net�n b�za, �rpa, vagy...
- Igen, fel�gyel� �r. Magvak. Szerintem rozs. Egy mar�k rozs.
- Aha... k�l�n�s... Esetleg minta lehetett... �zletk�t�ssel kapcsolatos.
- Igenis, fel�gyel� �r... De az�rt gondoltam, megeml�tem.
- J�l tette, Hay.
Neele fel�gyel� letette a kagyl�t, �s j� n�h�ny pillanatig maga el� b�mult.
Rendszerez� elm�je a nyomoz�s els� f�zis�t�l a m�sodik fel� tartott - a
m�rgez�s gyan�j�t�l a m�rgez�s t�ny�ig. Bernsdorff professzor ugyan
szigor�an mag�nemberk�nt besz�lt, de a v�lem�nye hat�rozott volt.
Bernsdorff professzor nemigen szokott t�vedni a diagn�zis�ban. Rex
Fortescue-t megm�rgezt�k, �s a m�reg val�sz�n�leg a t�netek be�llta el�tt
egy-h�rom �r�val ker�lt a szervezet�be. Az irodai alkalmazottak teh�t minden
bizonnyal gyan�n fel�l �llnak.
Neele fel�llt, �s kiment a k�ls� irod�ba. A g�p�r�n�k tess�k-l�ss�k
kalimp�ltak - l�tszott, hogy az esz�k m�sutt j�r.
- Miss Griffith? K�rhetn�m m�g n�h�ny sz�ra?
- Term�szetesen, fel�gyel� �r. Elmehetn�nek a l�nyok eb�delni? M�r
elm�lt a rendes eb�didej�k. Vagy esetleg felhozassunk valamit?
- Nem, nem. Menjenek csak eb�delni. De ut�na, k�rem, j�jjenek vissza.
- Term�szetesen.
Griffith kisasszony k�vette Neele-t a bels� irod�ba, �s helyet foglalt. Maga
volt a pontoss�g, a felel�ss�g, a nyugalom.
Neele fel�gyel� nem sokat kertelt.
- Telefon�ltak a Szent Krist�f-k�rh�zb�l. Mr. Fortescue tizenk�t �ra
negyvenh�rom perckor meghalt.
Griffith kisasszonyt nem lepte meg a h�r.
- Tudtam, hogy nagyon nagy baj van - mondta fej�t ingatva.
"Nincs elkeseredve" - gondolta Neele.
- Volna sz�ves t�j�koztatni Mr. Fortescue csal�di k�r�lm�nyeir�l?
- K�rem. M�r megpr�b�ltam kapcsolatba l�pni Mrs. Fortescue-val, de �gy
hallom, golfozik. Eb�dre nem v�rj�k haza. Nem is tudj�k bizonyosan, hogy
melyik p�ly�n j�tszik. - Magyar�z�lag hozz�f�zte: - Baydon Heath-en laknak
ugyanis, �s a k�rny�ken h�rom k�zkedvelt golfp�lya van.
Neele fel�gyel� b�lintott. Baydon Heath-en j�form�n nem is lakott m�s,
csak gazdag belv�rosi �zletemberek. Alig h�sz m�rf�ldnyire van Londont�l,
kit�n� a vonat�sszek�ttet�s, �s kocsival is k�nnyen el�rhet�, m�g a reggeli �s
d�lut�ni cs�csforgalomban is.
- Meg tudn� adni a pontos c�met �s telefonsz�mot?
- Baydon Heath 3400. A h�z neve Tiszafa-kunyh�.
- Micsoda?! - A meglepett k�rd�s kics�szott Neele fel�gyel� sz�j�n. -
Tiszafa-kunyh�?!
- Igen.
Miss Griffith arc�n enyhe k�v�ncsis�g t�kr�z�d�tt, de Neele fel�gyel�
id�k�zben visszanyerte �nuralm�t.
- Megtudhatn�k n�h�ny r�szletet a csal�dr�l?
- Mrs. Fortescue a f�n�k�nk m�sodik feles�ge. Igen nagy volt k�zt�k a
kork�l�nbs�g. K�r�lbel�l k�t �ve h�zasodtak �ssze. Az els� Mrs. Fortescue
r�gen meghalt. Az els� h�zass�gb�l k�t fi� �s egy l�ny sz�letett. A le�ny
odahaza �l, az id�sebbik fi� �gyszint�n. � c�gt�rsa az �desapj�nak. Sajnos,
pillanatnyilag �zleti �ton van �szak-Angli�ban. Holnapra v�rj�k haza.
- Mikor utazott el?
- Tegnapel�tt.
- Megpr�b�lt kapcsolatba l�pni vele?
- Igen. Amikor Mr. Fortescue-t besz�ll�tott�k a k�rh�zba, felh�vtam a
manchesteri Midland-sz�ll�t, Mr. Percival Fortescue ugyanis ott sz�llt meg.
De kider�lt, hogy m�r kor�n reggel elutazott. �gy tudom, Sheffieldbe �s
Leicesterbe is k�sz�lt, de ebben nem vagyok bizonyos. Ha �hajtja, ottani
c�gek c�m�t is megadhatom, amelyekhez adott esetben ell�togat.
"Ez azt�n a talpraesett teremt�s - gondolta a fel�gyel�. - Ha ez
gyilkoss�gra sz�nja el mag�t, azt is bizony�ra igen talpraesetten hajtja v�gre."
Hanem azt�n sajn�lattal elhessegette ilyet�n gondolatait, �s igyekezett Mr.
Fortescue h�za t�j�ra koncentr�lni.
- Ezek szerint teh�t van m�g egy fi�?
- Igen. De �sszek�l�nb�z�tt az �desapj�val, �s az�ta k�lf�ld�n �l.
- Mindk�t fi� n�s?
- Igen. Mr. Percival h�rom �ve h�zasodott. Feles�g�vel a Tiszafa-
kunyh�ban �lnek, k�l�n lakoszt�lyban. Hamarosan azonban elk�sz�l a h�zuk,
ugyancsak Baydon Heath-en, �s oda k�lt�znek.
- Mrs. Percival Fortescue-t sem tal�lta meg d�lel�tt telefonon?
- Eg�sz napra Londonba utazott. - Griffith kisasszony folytatta
besz�mol�j�t. - Mr. Lancelot kis h�j�n egy �ve h�zasodott. Lord Frederick
Anstice �zvegy�t vette el. Bizony�ra �n is l�tta a h�lgy f�nyk�p�t, valamelyik
t�rsas�gi lapban... lovagol ugyanis. �s lovasp�l�zik.
Miss Griffith szapor�n szedte a l�legzetet; orc�j�t p�r futotta el. Neele
fel�gyel�nek volt �rz�ke az �rzelmi �rnyalatokhoz. Ez az el�kel� h�zass�g
nyilv�n megmozgatta Miss Griffith reg�nyes - �s sznob - fant�zi�j�t. Hi�ba,
az arisztokr�cia m�giscsak arisztokr�cia, �s Miss Griffith t�rgyismerete arra
m�r nyilv�n nem terjedt ki, hogy a megboldogult Lord Frederick Anstice
n�mik�pp k�tes h�rn�vnek �rvendett �rlovas-k�r�kben. Freddie Anstice goly�t
r�p�tett a fej�be, miel�tt m�g a versenyp�lya eln�ks�ge vizsg�latot ind�tott
volna az Anstice-versenyist�ll� egyik teliv�rj�nek futtat�sa k�r�l. Neele-nek
r�mlett valami az asszonnyal kapcsolatban is. R�gi �r csal�db�l sz�rmazott, �s
Lord Anstice el�tt is m�r volt egy f�rje - pil�ta, aki h�si hal�lt halt a m�sodik
vil�gh�bor�ban.
Most pedig, a jelek szerint, az �zvegy hozz�ment a Fortescue csal�d fekete
b�r�ny�hoz - Neele ugyanis felt�telezte, hogy apa �s fi� k�z�tt ama bizonyos
n�zetelt�r�s, amelyre Griffith kisasszony oly diszkr�ten utalt, alkalmasint az
ifj� Lancelot Fortescue p�lyafut�s�nak valamely k�tes mozzanat�b�l fakadt.
"Lancelot Fortescue! Micsoda n�v! Hogy is h�vj�k a m�sik fi�t - Percival?
Mif�le asszony lehetett vajon az els� Mrs. Fortescue? Keresztnevek
tekintet�ben mindenesetre fura �zl�se volt..."
Mag�hoz h�zta a telefont, �s felh�vta az interurb�nk�zpontot. Baydon
Heath 3400-at k�rte.
Kisv�rtatva f�rfihang sz�lalt meg a vonal t�ls� v�g�n.
- Hall�. Itt Baydon Heath 3400.
- Mrs. Fortescue-val vagy Miss Fortescue-val szeretn�k besz�lni.
- Sajn�lom. Egyik sincs itthon.
Neele fel�gyel� n�mi kis bor�zt �rzett a hangban.
- A komornyikkal besz�lek?
- Azzal.
- Mr. Fortescue s�lyosan megbetegedett.
- Tudom. M�r telefon�ltak. Akkor se tehetek semmit. Mr. Val fent van
�szakon, Mrs. Fortescue meg golfozik. Mrs. Val felutazott Londonba, de
vacsor�ra hazaj�n. Elaine kisasszony kint j�r valahol a cserk�szeivel.
- Nincs senki a h�zban, akivel Mr. Fortescue betegs�g�r�l besz�lhetn�k?
Igen fontos volna.
- H�t... nem is tudom. - A f�rfi hangja bizonytalan volt. - Itt van Miss
Ramsbottom... de h�t � sose besz�l telefonon. Meg Miss Dove, � amolyan
h�zvezet�n�-f�le.
- Akkor k�rem Miss Dove-ot a telefonhoz.
- Megkeresem.
A telefonban hallatszott a t�volod� l�ptek zaja. K�zeled� l�pteket nem
hallott Neele fel�gyel�, �m egy-k�t perc eltelt�vel n�i hang sz�lt a telefonba.
- Itt Mary Dove.
Halk, kiegyens�lyozott hang volt; pontosan, kim�rten besz�lt. Neele
fel�gyel� lelki szeme el�tt kedvez� k�p alakult Mary Dove-r�l.
- Sajn�lattal kell k�z�ln�m, Miss Dove, hogy Mr. Fortescue kis id�vel
ezel�tt meghalt a Szent Krist�f-k�rh�zban. Az irod�j�ban lett rosszul.
S�rg�sen szeretn�k kapcsolatba l�pni a csal�dj�val...
- Term�szetesen. Nem is tudtam... - elhallgatott. Hangja most sem volt
izgatott, csak meglepet�st fejezett ki. Azut�n folytatta: - Roppant sajn�latos.
Mr. Percival Fortescue-val kellene kapcsolatba l�pnie. � fog mindenben
int�zkedni. Tal�n a manchesteri Midland-sz�ll�ban megtal�lja, vagy a
leicesteri Grand Hotelban. Meg lehetne k�s�relni esetleg a leicesteri Shearer �s
Bonds c�gn�l. Sajnos a telefonsz�mukat nem tudom, de azt igen, hogy Mr.
Percival k�sz�lt hozz�juk, �s ott tal�n tudn�nak felvil�gos�t�st adni, hogy ma
hol tal�lhat�. Mrs. Fortescue vacsor�ra mindenk�ppen hazaj�n, de lehets�ges,
hogy m�r uzsonn�ra itthon lesz. Nagy megr�zk�dtat�s lesz a sz�m�ra. Hirtelen
t�rt�nt?... Mr. Fortescue t�k�letesen j�l volt reggel, amikor elment hazulr�l.
- �n l�tta, miel�tt elment?
- Hogyne. Mi t�rt�nt? Sz�v?...
- Tal�n sz�vpanaszai voltak?
- Nem... nem... nem hiszem... Csak mert ennyire hirtelen... - Elhallgatott. -
�n a Szent Krist�f-k�rh�zb�l besz�l? Orvos?
- Nem, Miss Dove, nem vagyok orvos. Mr. Fortescue v�rosi irod�j�b�l
besz�lek. Neele detekt�vfel�gyel� vagyok a b�n�gyi csoportt�l, �s amilyen
hamar lehets�ges, leutazom �n�kh�z.
- Detekt�vfel�gyel�?... De h�t mi t�rt�nt?!
- Hirtelen hal�leset, Miss Dove. �s amikor hirtelen hal�leset t�rt�nik,
minket kih�vnak a helysz�nre, kiv�lt, ha a megboldogult az ut�bbi id�ben nem
j�rt orvoshoz... �gy �rtes�ltem ugyanis, hogy Mr. Fortescue-n�l ez volt a
helyzet?
A k�rd�jel alig-alig volt hallhat�, de a fiatal n� �rz�kelte.
- Igen. Percival k�tszer is bejelentette az orvosn�l, de Mr. Fortescue nem
ment el. Egyszer�en nem lehetett vele besz�lni... valamennyien agg�dtunk...
Elhallgatott; majd megint kor�bbi magabiztos modor�ban folytatta:
- Ha Mrs. Fortescue hazaj�nne, miel�tt �n ide�r, mit �hajt: mit k�z�ljek
vele?
"Ez azt�n a gyakorlati �rz�k!" - gondolta elismer�en Neele fel�gyel�.
Mondani azonban csak ennyit mondott:
- K�z�lje, legyen sz�ves, hogy hirtelen hal�l eset�n n�h�ny k�rd�st kell
feltenn�nk. N�h�ny sablonos k�rd�st.
�s lerakta a kagyl�t.
HARMADIK FEJEZET
Neele arr�bb tolta a telefont, �s szigor� pillant�st vetett Miss Griffith-re.
- Teh�t az ut�bbi id�ben agg�dtak miatta. Azt akart�k, hogy menjen
orvoshoz. �s maga ezt nekem nem mondta.
- Nem gondoltam r� - mondta Griffith kisasszony, azut�n hozz�tette: -
Szerintem igaz�n nem is l�tszott betegnek, csak...
- Csak?
- Furcsa volt. Mintha kicser�lt�k volna. Eg�szen k�l�n�sen viselkedett.
- Aggasztotta valami?
- Hogy aggasztotta volna valami?... Azt nem mondan�m. Ink�bb minket
aggasztott...
Neele fel�gyel� t�relmesen v�rt.
- Nagyon neh�z pontosan megmondani... - mondta Griffith kisasszony. -
Olyan k�l�n�s hangulatai t�madtak n�ha. Volt �gy, hogy majd sz�tvetette a
j�kedv. �szint�n megvallom, n�ha m�r-m�r arra gondoltam, hogy tal�n...
ivott. Dicsekedett, �sszevissza besz�lt, olyasmit adott el�, ami egyszer�en
nem lehetett igaz. Pedig r�gebben mindig nagyon diszkr�t volt, soha semmir�l
nem nyilatkozott. De az ut�bbi id�ben eg�szen megv�ltozott, �s... igen...
val�s�ggal sz�rta a p�nzt. Mintha nem is � lett volna az. Nemr�giben is, a
k�ld�ncgyereknek meghalt a nagymam�ja, �s amikor el akart utazni a
temet�sre, Mr. Fortescue beh�vatta, a mark�ba nyomott egy �tfontost, azt
mondta, tegye meg vele a m�sodik favoritot, �s k�zben majd kipukkadt
nevelt�ben. Igen... mintha kicser�lt�k volna. Ez a legjobb kifejez�s.
- Mintha, mondjuk, nagyon foglalkoztatta volna valami?
- Nem, nem a sz� rendes �rtelm�ben. Mintha valami kellemes esem�nyre
sz�m�tott volna... valami kellemes izgalomra...
- Tal�n holmi nagyobb �zleti v�llalkoz�s sikeres kimenetel�re?
Miss Griffith most m�r szapor�bban b�logatott.
- Igen... igen, ilyesvalami lehetett. A mindennapi dolgok j�form�n m�r
nem is �rdekelt�k. Izgatott volt. �s egyp�r ugyancsak k�l�n�s �gyf�l kereste
fel. Azel�tt sosem j�rtak itt. Mr. Percivalt m�dfelett aggasztotta is a dolog.
- Aggasztotta? Hm...
- Igen. Mr. Percival mindig �lvezte �desapja bizalm�t. Mr. Fortescue
t�maszkodott r�. De az ut�bbi id�ben...
- Az ut�bbi id�ben mintha kev�sb� �rtett�k volna meg egym�st?
- Nos, Mr. Fortescue j� n�h�ny dolgot elk�vetett, amelyet Mr. Percival
megfontolatlannak min�s�tett. Mr. Percival ugyanis igen �vatos �s el�rel�t�.
De az �desapja egyszer csak semmibe vette, amit mondott, �s Mr. Percivalt ez
kihozta a sodr�b�l.
- �s alaposan �ssze is vesztek?
Neele fel�gyel� sorra bocs�totta fel a k�s�rleti l�gg�mb�ket.
- Hogy �sszevesztek volna... Nem hiszem. Persze egy�ltal�n nem volt
jellemz� Mr. Fortescue-ra, hogy olyasmiket kiab�lt.
- Kiab�lt? Miket?
- Kij�tt egyenesen a g�p�r�szob�ba...
- �gy, hogy valamennyien hallott�k?
- H�t... igen.
- Elmondta mindennek Percivalt? Lehordta? Szitkoz�dott?... Mit mondott,
mit csin�lt Percival?
- Ink�bb az volt a baj, hogy nem csin�lt semmit... Mr. Fortescue azt
mondta, hogy Percival nyavaly�s, krajc�roskod� sz�mkukac. Hogy sz�k
l�t�k�r�, hogy semmi �rz�ke a nagyst�l� �zlethez. "V�rj csak" mondta, "majd
hazah�vom Lance-et. Sz�zszor k�l�nb n�lad... �s � azt�n j�l h�zasodott.
Lance-ben van kur�zsi, nem f�lt m�g a b�nv�di elj�r�st�l sem..." Jaj istenem,
ezt igaz�n nem kellett volna elmondanom! - Miss Griffith, mint el�tte m�r oly
sokan, puha viasz volt Neele fel�gyel� kez�ben, �s most azt sem tudta, hova
legyen zavar�ban.
- Semmi baj - vigasztalta Neele fel�gyel�. - Ami elm�lt, elm�lt.
- H�t igen, nagyon r�gen t�rt�nt. Mr. Lance fiatal volt, csupa
temperamentum, val�j�ban fel sem fogta, mit csin�l.
Effajta n�zettel gyakran akadt dolga Neele fel�gyel�nek, �s sem m�skor,
sem most nem �rtett egyet vele. Ezt azonban nem hangoztatta. Mindenesetre,
m�sra terelte a sz�t.
- Most az irodai szem�lyzetr�l szeretn�k hallani.
Mrs. Griffith boldogan feledte az im�nti nyelvbotl�st, �s val�s�ggal ontotta
az inform�ci�t a c�g alkalmazottair�l. Neele fel�gyel� megk�sz�nte az �rt�kes
t�j�koztat�st, majd k�z�lte, hogy megint Grosvenor kisasszonnyal szeretne
besz�lni.
Waite nyomoz� megfaragta ceruz�j�t. S�v�ran megjegyezte, hogy ez �m a
finom �ri hely. Elismer� pillant�s�t v�gigj�rtatta az �bl�s fotelokon, az
irdatlan �r�asztalon, a rejtett vil�g�t�son.
- R�ad�sul csupa finom, �ri neve is van mindenkinek - �llap�totta meg. -
Grosvenor... az valami nagyherceg, nem? Meg a Fortescue is sz�rnyen
el�kel�.
Neele fel�gyel� mosolygott.
- Az apja m�g Fontescu volt. Valahonnan K�z�p- Eur�p�b�l j�tt. Az
ember�nk nyilv�n �gy v�lte, Fortescue el�kel�bben hangzik.
Waite nyomoz� �h�tatosan tekintett felettes�re.
- Fel�gyel� �r mindent tud r�la?
- Ut�nan�ztem egy kicsit a dolgoknak, amikor kih�vtak.
- Priusza is volt?
- Nem, nem. Arra vigy�zott a nagyesz� Mr. Fortescue. Volt n�mi
kapcsolata a feketepiaccal, lebonyol�tott egy-k�t - finoman sz�lva - s�t�t
�zletet, de nagyon �gyelt, hogy sose ker�lj�n �ssze�tk�z�sbe a hat�s�gokkal.
- Aha - b�lintott Waite nyomoz�. - Nem lehetett valami rendes ember.
- D�rzs�lt fick� volt - mondta Neele. - De nem hozhatunk fel semmit
ellene. Az ad�hivatalnak m�r r�gen a b�gy�ben volt, de mindig t�lj�rt az
esz�k�n. Val�s�gos p�nz�gyi zseni volt a megboldogult Mr. Fortescue.
- Olyanfajta, akinek ellens�gei voltak?
Waite nyomoz� hangj�ban rem�nyked�s bujk�lt.
- �, igen... bizonyos fajta ellens�gei. Csak azt ne felejtse el, Waite, hogy
odahaza m�rgezt�k meg. Legal�bbis nagyon �gy n�z ki a dolog. Tudja-e,
Waite, az az �rz�sem, alakulgat a dolog. Aff�le r�gim�di csal�di �bra.
Percival, a j� fi�. �s Lance, a rossz fi�... a n�k kedvence. Azt�n a feles�g, aki
sokkal fiatalabb a f�rj�n�l, �s senki se tudja, hogy �ppen melyik p�ly�n
golfozik. Nagyon, nagyon ismer�s nekem ez az �bra. Csak egyvalami l�g ki
bel�le... de az alaposan.
Waite nyomoz� ajk�n m�r ott lebegett a k�rd�s: - Micsoda? - ekkor
azonban kiny�lt az ajt�, �s Grosvenor kisasszony, t�k�letes hatty�i
m�lt�s�g�ban, mintha mi sem t�rt�nt volna, bevonult, �s g�g�sen tudakolta:
- �hajt valamit, fel�gyel� �r?
- Szeretn�k egyet-m�st k�rdezni a f�n�k�r�l... m�rmint a boldogult
f�n�k�r�l.
- Szeg�ny... - rebegte kev�ss� meggy�z�en Miss Grosvenor.
- Arra vagyok k�v�ncsi, �szlelte-e, hogy az ut�bbi id�ben megv�ltozott?
- Nos, az igazat megvallva... igen.
- Milyen vonatkoz�sban?
- Nem is tudom... �sszevissza besz�lt mindenf�le k�ptelens�get. A fel�t
sem hittem el. �s nagyon hamar kij�tt a sodr�b�l, k�l�n�sen Mr. Percival
harag�totta meg. �n term�szetesen soha... �n ugyanis nem vitatkozom. Annyit
mondok csak: "Igen, Mr. Fortescue", ak�rmilyen furcsas�got mond... m�r �gy
�rtem, mondott.
- El�fordult, hogy... khm... Mr. Fortescue bizalmaskodott mag�val?
Grosvenor kisasszony �szinte sajn�lattal v�laszolt:
- Nem, azt igaz�n nem mondhatn�m.
- M�g valami, Miss Grosvenor. Mr. Fortescue gyakran hordott magvakat a
zseb�ben?
Miss Grosvenor ugyancsak elcsod�lkozott a k�rd�sen.
- Magvakat? A zseb�ben? M�rmint, galambetet�sre, vagy ilyesmi?
- Esetleg az�rt.
- �, dehogy, biztosan nem. Mr. Fortescue? Galambokat etetni? Dehogy!
- Lehets�ges, hogy valamilyen k�l�nleges c�llal volt ma �rpa... vagy rozs...
a zseb�ben? Net�n �ruminta? Holmi gabona�gylet?...
- �, nem. Az �zsiai Olajtr�sztt�l v�rt k�t urat ma d�lut�n. �s az Atticus
�p�t�ipari Konszern eln�k�t... M�st nem.
- No j�... - Neele fel�gyel� egyetlen legyint�ssel elejtette a t�m�t, �s
elbocs�totta Miss Grosvenort.
- Micsoda l�ba van! - s�hajtott Waite nyomoz�. - �s a harisny�ja se
kutya!...
- L�bakkal nem megyek semmire - jelentette ki t�m�ren Neele fel�gyel�.
- Itt �llok egy mar�k rozzsal, �s megmagyar�zni nem tudja senki.
NEGYEDIK FEJEZET
Mary Dove a l�pcs�n lefel� menet meg�llt, �s kin�zett az ablakon. �pp akkor
f�kezett a h�z el�tt egy kocsi: k�t f�rfi sz�llt ki bel�le. A magasabbik, h�ttal a
h�znak, szem�gyre vette a k�rnyezetet. Mary Dove j�l megn�zte mag�nak a
k�t f�rfit. Neele fel�gyel�, �s bizony�ra egy al�rendeltje.
Ott hagyta az ablakot, �s a l�pcs�fordul�n a nagy t�k�rben megszeml�lte
mag�t. Alacsony, higgadt kis n� n�zett vissza r�; galambsz�rke ruh�j�n
makul�tlan feh�r gall�r �s k�zel�. K�z�pen elv�lasztott f�nyes fekete haja l�gy
hull�mban takarja a f�l�t, �s puha kontyban v�gz�dik. Sz�jr�zsa halv�ny
r�zsasz�n�.
Mary Dove el�gedett volt a l�tv�nnyal. Sz�ja sark�ban igen-igen halv�ny
mosoly bujk�lt, ahogy lement a l�pcs�n.
Neele fel�gyel� szemrev�telezte Tiszafa-kunyh�t, �s ugyancsak f�st�lg�tt
mag�ban. Kunyh�! M�g hogy ez kunyh�! J�l adj�k ezek a gazdagok. Ink�bb
udvarh�z, az bizony. Mert � azt�n tudja, mi a kunyh�. Amilyenben �
nevelkedett! A kapuskunyh� a Hartington kast�ly kapuj�n�l. A m�nk� nagy
klasszicista hod�ly, a huszonkilenc h�l�szob�j�val az�ta m�r a
m�eml�kbizotts�g kezel�s�be ker�lt. A kapuskunyh�? H�t az ugyancsak
picike volt. "Milyen b�jos!" - mondta aki csak elhaladt mellette. Hanem
odabent!... Nyirkos, sal�tromos, sz�k kis od�. Se villany, se melegv�z, se
g�zk�lyha... m�g csatorn�z�s is csak �ppen hogy! Neele fel�gyel� sz�lei
azonban mindezt a dolgok term�szetes �llapot�nak tekintett�k. �r�ltek, hogy
nem kell lakb�rt fizetni�k, �s m�s dolguk nincs is, csak nyitni, csukni a park
kapuj�t; meg azt�n mindig akadt egy-egy tapsif�les, f�c�n, fajdkakas a
konyh�ra... Neele fel�gyel� �desanyja hal�l�ig sem ismerte meg a
villanyvasal� �ld�sait, nem tudta, milyen az, amikor az ember megp�ccint egy
kapcsol�t, �s �me: f�ny�rban �szik a szoba. Telente Neele-�k
petr�leuml�mp�val vil�g�tottak, ny�ron meg addig voltak fent, am�g be nem
s�t�tedett. Eg�szs�ges volt a csal�d �s boldog, �s nem hi�nyolta a civiliz�ci�
�ld�sait.
Amikor Neele fel�gyel� meghallotta a "kunyh�" sz�t, egyszeriben
felbolydultak gyermekkori eml�kei. Csakhogy ez a h�z, ez a mesterk�lten
elkeresztelt Tiszafa-kunyh� olyan fajta udvarh�z volt, amilyet a gazdagok
�p�tenek, azt�n elnevezik "az � kis vid�ki f�szk�knek". Amellett, ha j�l
meggondoljuk, ez nem is val�di vid�k. Maga a h�z otromba, v�r�st�gla
�p�tm�ny volt, ink�bb sz�k�ben terpeszkedett, mintsem felfele t�rekedett,
annyi orma volt, hogy hirtelen�ben meg sem lehetett sz�ml�lni, �s kismilli�,
�lomba foglalt ablakszeme. A parkj�t mintha sz�nes ceruz�val siker�tett�k
volna; csupa r�zsa�gy�s, filag�ria, mesters�ges t�, no �s a h�z nev�hez h�en -
t�m�ntelen ny�rott tiszafas�v�ny.
Van itt tiszafabogy� b�ven, ha valakinek �ppens�ggel a taxin
nyersanyag�ra szottyan kedve. Amarra, jobbra, a r�zsalugas m�g�tt, m�g
maradt is egy darabka �sterm�szet - hatalmas, d�s tiszafa, amir�l az embernek
temet� jut az esz�be; az �gait al�d�colt�k - val�s�gos M�zes az erd� n�pe
k�z�tt. Ez a fa m�r akkor itt volt, gondolta Neele fel�gyel�, amikor az �jonnan
�p�lt v�r�s t�glah�zak m�g nem lept�k el a vid�ket, ak�r a csal�nki�t�s. M�r
itt �llt, amikor kit�zt�k a golfp�ly�kat, �s a divatos �p�t�szek bej�rt�k a t�jat
gazdag megrendel�ikkel, �s taglalt�k a k�l�nf�le telkek el�nyeit. �s mivel a fa
�rt�kes r�gis�g, h�t megtartott�k, �s be�p�tett�k a sz�nesceruza-parkba, �s tal�n
r�la nyerte "romantikus" nev�t az eg�sz d�szes rezidencia. Tiszafa-kunyh�.
Meglehet, �pp ennek a f�nak volt gy�m�lcse az a bogy�...
Neele fel�gyel� elhessegette a haszontalan gondolatokat. Munk�ra fel.
Becs�ngetett a h�zba.
Abban a szempillant�sban m�r ny�lt is a kapu. K�z�pkor� f�rfi nyitotta ki;
pontosan megfelelt annak a k�pnek, amelyet Neele fel�gyel� a
telefonbesz�lget�s alapj�n alkotott r�la. Nem eg�szen makul�tlan �lt�z�k,
t�tova pillant�s, kiss� reszketeg k�z.
Neele fel�gyel� bemutatkozott, �s abban az �r�mben r�szes�lt, hogy a
komornyik tekintet�be nyomban riadalom sz�k�tt... Ennek term�szetesen
Neele nem tulajdon�tott t�lzott jelent�s�get. Lehet, hogy a dolognak az
�gvil�gon semmi k�ze Rex Fortescue hal�l�hoz. Lehet, hogy g�pies reflex
csup�n.
- Mrs. Fortescue m�g nem t�rt haza?
- Nem, uram.
- Sem Mr. Percival Fortescue? Sem Fortescue kisasszony?
- Nem, uram.
- Akkor szeretn�k Miss Dove-val besz�lni.
A f�rfi elford�totta egy kiss� a fej�t.
- Ott van Miss Dove... most j�n le a l�pcs�n.
Neele fel�gyel� szem�gyre vette a sz�les l�pcs�n nyugalmas l�ptekkel
k�zeled� Dove kisasszonyt. Itt m�r azonban a telefonbesz�lget�s nyom�n
felid�zett k�p nem egyezett a val�s�ggal. A "h�zvezet�n�" sz� �ntudatlanul
holmi nagy darab n� k�pzet�t keltette, fekete ruh�ban, elmaradhatatlan kulcs-
cs�rg�s k�s�ret�vel.
Egysz�val: a fel�gyel�t k�sz�letlen�l �rte a l�pcs�n al�ereszked�, j�l
f�s�lt, �polt kis n� l�tv�nya. A galambsz�rke ruha, a feh�r gall�r �s k�zel�, a
sz�p hull�mba f�s�lt csillog� haj, a rejtelmes Mona Lisa-mosoly. Valahogy...
kiss� val�szer�tlen volt az eg�sz. Mintha ez a huszon-egyn�h�ny esztend�s
fiatal teremt�s szerepet j�tszana: nem a h�zvezet�n�, hanem a higgadt,
magabiztos, galambsz�rke Mary Dove szerep�t.
Higgadtan, nyugodtan sz�lt a hangja is.
- Neele fel�gyel� �r?
- Igen. Ez pedig Hay �rmester. Mint telefonon m�r k�z�ltem, Mr.
Fortescue tizenk�t �ra negyvenh�rom perckor meghalt a Szent Krist�f-
k�rh�zban. Val�sz�n�nek l�tszik, hogy a hal�lt olyasmi okozta, amit ma
reggelin�l fogyasztott. Ez�rt Hay �rmester a konyh�ban szeretne t�j�koz�dni a
reggelire felszolg�lt �telek fel�l.
Mary Dove pillant�sa elgondolkodva megpihent a fel�gyel�n. Azut�n
b�lintott.
- Term�szetesen - mondta. Odafordult a k�nyelmetlen�l t�bl�bol�
komornyikhoz. - Crump, k�rem, vigye ki Hay �rmestert, �s mutasson meg
mindent, amit l�tni akar.
A k�t f�rfi kiment. Mary Dove Neele-hez fordult:
- F�radjon beljebb.
Kinyitotta az egyik szoba ajtaj�t, �s bel�pett. A fel�gyel� k�vette.
Jellegtelen helyis�gbe �rtek; minden bizonnyal ez volt a "doh�nyz�":
faburkolat, d�s k�rpitok, s�pped� fotelok, a falon az elmaradhatatlan sz�nes
vad�szjelenetek.
- Foglaljon helyet.
Neele letelepedett; Mary Dove is le�lt, szemk�zt a fel�gyel�vel. Neele
�szrevette, hogy a h�zvezet�n� a f�nnyel szemben �lt le. N�kn�l ez szokatlan.
H�t m�g ha annak a n�nek t�rt�netesen titkolnival�ja van... B�r az is lehet,
hogy Mary Dove-nak nincs semmif�le titkolnival�ja.
- Roppant kellemetlen, hogy a csal�db�l senki sincs itthon - mondta Mary
Dove. - Mrs. Fortescue b�rmelyik pillanatban haza�rhet. Mrs. Val �gyszint�n.
Mr. Percival Fortescue-nak t�bb helyre is t�viratoztam.
- K�sz�n�m, Miss Dove.
- �n ugyeb�r azt mondta, Mr. Fortescue hal�l�t olyasmi id�zhette el�, amit
reggelire fogyasztott? Ezek szerint �telm�rgez�s?
- Lehets�ges. - K�zben figyelte a n�t. Mary Dove nem z�kkent ki
nyugalm�b�l.
- Val�sz�n�tlennek t�nik. Ma reggelire szalonn�s r�ntotta volt, k�v�,
pir�t�s, �s narancsdzsem. A t�lal�n hideg sonka is volt, de azt m�r tegnap
megkezdt�k, �s senkinek sem �rtott meg. Hal nem volt, kolb�sz sem... semmi
ilyesmi.
- L�tom, pontosan tudja, mit szolg�ltak fel.
- Term�szetesen. �n k�sz�tem el az �trendet. Tegnap vacsor�ra....
- Nem. - Neele fel�gyel� f�lbeszak�totta. - A tegnapi vacsor�nak semmi
k�ze a dologhoz.
- �gy tudtam, az �telm�rgez�s t�netei gyakran csak huszonn�gy �ra
eltelt�vel l�pnek fel.
- Ebben az esetben nem... Meg tudn� mondani pontosan, mit evett �s mit
ivott ma reggel Mr. Fortescue?
- Reggel nyolckor te�t vittek be a szob�j�ba. Negyed t�zkor reggeliztek.
Mint m�r mondtam, Mr. Fortescue k�v�t ivott, szalonn�s r�ntottat evett,
pir�t�st, �s narancsdzsemet.
- Zabpelyhet?...
- Nem szereti az eff�l�t.
- Milyen cukrot haszn�lnak: kockacukrot vagy krist�lycukrot?
- Kockacukrot. De Mr. Fortescue cukor n�lk�l itta a k�v�t.
- Szokott reggel orvoss�got bevenni? Serkent�szert? Esetleg
sz�dabikarb�n�t?
- Nem, semmit.
- �n is vele reggelizett?
- Nem. Nem �tkezem a csal�ddal.
- Ki volt m�g ott a reggelin�l?
- Mrs. Fortescue. Miss Fortescue. Mrs. Val Fortescue. Mr. Percival
Fortescue term�szetesen nem volt itt.
- Mrs. �s Miss Fortescue is ugyanazt fogyasztotta reggelire?
- Mrs. Fortescue csak k�v�t �s narancsl�t iszik, pir�t�ssal. Mrs. Val �s Miss
Fortescue mindig kiad�san reggelizik. A r�ntott�n �s a hideg sonk�n k�v�l �k
val�sz�n�leg m�g zabpelyhet is ettek. Mrs. Val te�t iszik, nem k�v�t.
Neele fel�gyel� elt�n�d�tt. Sz�k�l a lehet�s�gek k�re. H�rman, mind�ssze
h�rman reggeliztek a megboldogulttal - a feles�ge, a le�nya �s a menye.
B�rmelyik�k megragadhatta az alkalmat, hogy taxint pottyantson a h�z ur�nak
k�v�j�ba. A cukor n�lk�li k�v� �ze leplezte volna a taxin keser� �z�t. Persze,
nem hagyhat� figyelmen k�v�l a kora reggeli tea sem, de Bernsdorff szerint
te�ban meg�rz�d�tt volna a taxin �ze. Persze, meglehet, hogy k�zvetlen�l
�bred�s ut�n, mikor az ember j�form�n m�g mag�hoz sem t�rt, semmit sem
�rz�kel annyira... Neele felpillantott, �s �szrevette, hogy Mary Dove tekintete
�llhatatosan pihen rajta.
- K�l�n�s, hogy serkent�szerek �s gy�gyszerek ir�nt �rdekl�dik, fel�gyel�
�r - sz�lalt meg. - Mintha azt felt�telezn�, hogy vagy a gy�gyszerrel mag�val
volt baj, vagy hozz�tettek valamit. M�rpedig egyik esetben sem besz�lhet�nk
�telm�rgez�sr�l.
Neele farkasszemet n�zett vele.
- Nem mondtam hat�rozottan, hogy Mr. Fortescue �telm�rgez�s
k�vetkezt�ben halt meg.
- De valamif�le m�rgez�s k�vetkezt�ben. Vagyis... megm�rgezt�k.
Nem l�tszott rajta sem megd�bben�s, sem egy�b �rzelem. Csup�n
�rdekl�d�s volt a tekintet�ben. Mintha �jfajta k�s�rletet pr�b�lna ki.
Azt�n ki is mondta egy pillanatnyi gondolkod�s ut�n: - Sohasem volt m�g
dolgom m�rgez�ssel.
- Nem nagyon kellemes - k�z�lte sz�razon Neele.
- Nem.
Mary Dove elgondolkodott, azt�n hirtelen mosolyogva pillantott fel.
- Nem �n k�vettem el - k�z�lte. - De bizony�ra mindenki ezt mondja.
- Van valami elgondol�sa, Miss Dove, hogy ki tehette?
Mary Dove v�llat vont.
- �szint�n sz�lva, undor�t� ember volt. B�rki tehette.
- Igen �m, csakhogy az�rt m�g nem m�rgeznek meg valakit, mert
"undor�t�", Miss Dove. Ahhoz komolyabb ind�t�ok kell.
- �, hogyne.
Mary Dove elt�n�d�tt.
- Tudna nekem egyet-m�st mondani az itteni h�ztart�sr�l? - k�rdezte a
fel�gyel�.
Mary Dove feln�zett r�.
- Ez nem kifejezetten kihallgat�s, ugye? Nem, hiszen az �rmester �pp azon
f�radozik, hogy felbor�tsa a szem�lyzet lelki egyens�ly�t. Nem szeretn�m, ha
a t�rgyal�son id�zn�k a szavaimat... de sz�vesen elmondan�m... nem
hivatalosan. Mint mag�nembernek. Ugye, �rti?
- Halljuk, Dove kisasszony. Mint az el�bb meg�llap�totta, tan�nk �gysincs.
Mary Dove h�trad�lt, keresztbe vetette form�s l�b�t. Szeme elsz�k�lt.
- El�lj�r�ban hadd sz�gezzem le: �gy �rzem, semmif�le h�s�g nem
k�telez munkaad�im ir�nt. Az�rt dolgozom nekik, mert j�l megfizetik a
munk�mat, m�sk�pp el sem v�llaln�m.
- Kiss� csod�lkoztam is, hogy maga ilyenf�le munk�t v�gez. A maga esze,
a m�velts�ge...
- Arra predesztin�l, hogy valami poros irod�ban savanyodjam? Esetleg egy
miniszt�riumban tologassam az akt�kat? Dr�ga Neele fel�gyel�, h�t hol �l
maga? Manaps�g ez a legnagyobb �zlet. Az emberek minden p�nzt
megfizetnek, ha megszabadulnak a h�ztart�si gondokt�l. Nem k�nny� ma
szem�lyzetet tal�lni. Munkak�zvet�t� irod�kba irk�lni, lapokban hirdetni,
kik�rdezni a jelentkez�ket, referenci�t k�rni, �s a tetej�be m�g arr�l is
gondoskodni, hogy olajozottan menjen minden... ehhez hat�rozott adotts�g
kell. �s a legt�bb emberb�l hi�nyzik ez az adotts�g.
- �s ha tegy�k fel, tal�lt m�r szem�lyzetet, azt�n egy sz�p napon fogj�k
magukat, �s fak�pn�l hagyj�k? Akkor mi t�rt�nik?
- Sz�ks�g eset�n tudok �n is �gyazni, takar�tani, f�zni, s�t, fel is szolg�lom
a f�zt�met, �gy, hogy abban senki sem tal�l kivetnival�t. Mindezt, persze,
nem teszem k�zh�rr�. Maradjon ez az �n titkom. De ha t�rt�netesen akadozik a
verkli, akkor sem esem k�ts�gbe. Persze, az ilyesmi ritk�n fordul el�. �n csak
igen gazdag h�zakhoz szeg�d�m el, �s a gazdagok hajland�k bus�san
megfizetni a k�nyelm�ket. �n a szem�lyzet minden egyes tagj�nak maxim�lis
fizet�st biztos�tok, �s meg is kapom �rte a legjobbat a piacon.
- Mint p�ld�ul a komornyik?...
Mary Dove elismer� pillant�st vetett a fel�gyel�re, azt�n elmosolyodott.
- H�t igen, h�zasp�rokkal mindig baj van. Crumpot Mrs. Crump kedv��rt
vettem fel. Mrs. Crump ugyanis a vil�g legjobb szak�csn�je. Val�s�gos
kincs... a kedv��rt sok mindent eln�z az ember. Mr. Fortescue pedig
ugyancsak szereti a has�t... illetve szerette. Ebben a h�zban senkinek
sincsenek agg�lyai, �s k�ny�kig d�sk�lnak a p�nzben. Mrs. Crump annyi
vajat, toj�st, tejsz�nt hozat, amennyit akar. Ami meg Crumpot illeti... h�t
istenem, �pphogy elcs�szik. Az ez�st�t rendben tartja, az asztaln�l eg�sz
tisztess�gesen szolg�l fel. A borpince kulcsa n�lam van, szemmel tartom a
whiskyt meg a gint is, �s �ltal�ban alaposan a k�rm�re n�zek a komornyik
�rnak.
- Az utol�rhetetlen Miss Dove - h�zta fel a szem�ld�k�t gunyorosan
Neele.
- Ha az ember maga meg nem tud mindent csin�lni, m�sokt�l sem v�rhatja
el. No de �n a csal�dr�l val� v�lem�nyemre k�v�ncsi.
- Ha lehet, igen.
- Meglehet�sen undor�t� az eg�sz t�rsas�g. A boldogult Mr. Fortescue az a
fajta �vatos gazember volt, aki vigy�zott a b�r�re. M�st sem lehetett t�le
hallani, mint hogy milyen remek h�z�st csin�lt, milyen agyaf�rt, hogy t�lj�rt
az �zleti partnerei esz�n. Modortalan volt, nagyhang�, er�szakos. Az eg�sz
k�rnyezet�t terroriz�lta. Mrs. Fortescue, a b�jos Adele, a m�sodik feles�ge.
K�r�lbel�l harminc �vvel fiatalabb az ur�n�l. Mr. Fortescue Brightonban
cs�pte fel... a b�jos Adele manik�r�sn� volt, �s p�nzes palikra vad�szott.
Igencsak szemreval� teremt�s... �gy is mondhatn�m: j� kis d�g.
Neele fel�gyel� �rz�keny lelk�t ugyan s�rtette ez a sz�, de igyekezett
pal�stolni �rzelmeit. Mary Dove sz�j�ba nem illenek eff�le szavak, gondolta.
A makul�tlan ifj� h�lgy zavartalanul folytatta:
- A b�jos Adele term�szetesen a p�nz��rt ment hozz�, �s Percival meg
Elaine, Miss Fortescue, majd megpukkadtak m�rg�kben. Olyan ut�latosak
Adele-lel, ahogy csak telik t�l�k, de neki van annyi esze, hogy nem t�r�dik
vele... lehet, hogy �szre sem veszi. Tudja, hogy azt csin�l az �reggel, amit
akar. Illetve ezt is m�lt id�be kellett volna tennem. M�g fel sem tudom fogni,
hogy meghalt.
- Halljunk valamit a fi�r�l.
- A dr�gal�tos Percivalr�l? Feles�ge Valnak sz�l�tja. Percival hamis�tatlan
szentfaz�k. Maga az illend�s�g, �s m�g�tte ravasz, mint a r�ka. Az apj�t�l
retteg, �s hagyja, hogy kedv�re zsarnokoskodj�k vele, de az�rt �t sem kell
f�lteni... s�t�geti � is a maga pecseny�j�t. Apj�t�l elt�r�en � azt�n fog�hoz
veri a garast. A sp�rol�s a szenved�lye. Ez�rt tal�lt olyan nehezen kedv�re
val� h�zat. J� sokat megtakar�thatott azon, hogy itt laknak.
- �s a feles�ge?
- Jennifer j�mbor l�lek, �s meglehet�sen ostoba. Hab�r... ebben nem
vagyok biztos. Miel�tt f�rjhez ment, �pol�n� volt. � �polta t�d�gyullad�s�ban
Percivalt... eg�szen az olt�rig. Az �reget meglehet�sen elkeser�tette ez a
h�zass�g. V�rbeli sznob volt, azt akarta, hogy Percival "j�l n�s�lj�n".
Megvetette a szerencs�tlen Mrs. Valt, �tn�zett a feje f�l�tt. Az meg persze
ut�lja... illetve ut�lta az �reget. Mrs. Val kedvenc sz�rakoz�sa a v�s�rolgat�s
meg a mozi. �s a legnagyobb b�nata, hogy nem kap a f�rj�t�l elegend�
zsebp�nzt.
- Milyen a le�ny?
- Elaine? �t tulajdonk�ppen sajn�lom. Elaine eg�sz rendes teremt�s.
Amolyan �r�k iskol�sl�ny. Sportol, cserk�szkedik, meg m�s eff�l�kkel t�lti az
idej�t. Nemr�giben belehabarodott egy s�rt�d�tt fiatal tan�t�ba, de apuka
r�j�tt, hogy a fiatalember sz�ls�s�ges eszm�ket t�pl�l, �s �gy sz�tverte az
idillt, hogy csak �gy ropogott.
- �s a le�ny nem �llt a sark�ra?
- � igen. A fiatalembernek azonban elment a kedve a dologt�l. Megint
csak p�nzk�rd�s, persze. Elaine nem �ppen vonz� jelens�g, szeg�nyk�m.
- �s a m�sik fi�?
- �t nem ismerem. �gy h�rlik, igen vonz� f�rfi, �s a velej�ig romlott.
Holmi csekkhamis�t�si hist�ria lappang a m�ltj�ban. Jelenleg Kelet-Afrik�ban
�l.
- �s �sszek�l�nb�z�tt az apj�val.
- Igen. Mr. Fortescue nem r�ghatta ki egyetlen fill�r n�lk�l, mert m�r
r�gebben bevette a c�gbe, de �vek �ta nincsenek kapcsolatban, s�t, ha Lance
nev�t csak kiejtette is valaki, az �reg r�gt�n felfortyant. "Ne is besz�ljetek
arr�l a gazemberr�l", ezt mondogatta. "Nem a fiam!" De az�rt...
- Nos, Miss Dove?
- De az�rt... - mondta elt�n�dve Mary Dove - nem csod�lkozn�k, ha
kider�lne: Mr. Fortescue azt forgatta a fej�ben, hogy hazah�vja.
- Mib�l gondolja?
- Mert �gy egy h�napja az �reg Fortescue iszony�an �sszer�gta a patk�t
Percivallal. R�j�tt valamire, amit Percival a h�ta m�g�tt vitt v�ghez... nem
tudom, mi volt... �s majd sz�tvetette a d�h. A dr�ga Percival egyszer csak
kiesett a cukorpikszisb�l. Meg azt�n az ut�bbi id�ben eg�szen meg is
v�ltozott.
- M�rmint Mr. Fortescue?
- Nem. Percival. Olyan keserves k�ppel j�rk�lt, mint akinek ugyancsak
nyomja valami a begy�t.
- Most t�rj�nk �t a szem�lyzetre. Crump�kr�l m�r besz�lt. Ki van m�g a
h�zban?
- Gladys Martin, a szobal�ny. � takar�tja a f�ldszinti szob�kat, ter�t, �s
seg�t Crumpnak felszolg�lni. Eg�szen rendes l�ny, csak �ppen majdhogynem
gyengeelm�j�. Az a t�pus, akinek mindig f�lig nyitva a sz�ja.
Neele b�lintott.
- Ellen Curtis, a m�sodik szobal�ny. Id�sebb, mogorva, zs�rt�l�d�
teremt�s, de igen rendesen ell�tja a dolg�t, kiv�l� munkaer�. Ennyi a bent lak�
szem�lyzet; a k�t takar�t� asszony a falub�l j�r be.
- M�s nem is lakik a h�zban?
- Itt van m�g az �reg Ramsbottom kisasszony.
- � kicsoda?
- Mr. Fortescue s�gorn�je... az els� feles�g�nek n�v�re. Az els� feles�g
j�val id�sebb volt Mr. Fortescue-n�l, Miss Ramsbottom pedig ugyancsak j�
n�h�ny esztend�vel volt id�sebb a h�g�n�l. Vagyis most m�r j�val hetven
f�l�tt j�r. A m�sodik emeleten van a szob�ja... � maga f�z mag�nak, �s
naponta j�r hozz� egy takar�t�asszony. Miss Ramsbottom ugyancsak k�l�nc
term�szet. Sosem �llhatta a s�gor�t. M�g a h�ga �let�ben k�lt�z�tt ide, azt�n
itt ragadt. Mr. Fortescue nemigen vetett r� �gyet. Pedig Effie n�ni
meglehet�sen figyelemre m�lt� jelens�g.
- M�s nincs?
- M�s nincs.
- El�rkezt�nk teh�t kegyedhez, Dove kisasszony.
- Adatokat �hajt? �rva vagyok. Titk�rn�i tanfolyamot v�geztem a St.
Alfred titk�rn�k�pz� f�iskol�n. El�sz�r gyors- �s g�p�r�n�i �ll�sban
helyezkedtem el, azt hamarosan ott hagytam, megpr�b�lkoztam m�g eggyel,
azt�n r��bredtem, hogy nem nekem val� az a keny�r, �s elindultam mostani
p�ly�mon. H�rom helyen voltam eddig alkalmaz�sban. Nem szeretem az
egyhang�s�got... �ltal�ban egy, m�sf�l �v ut�n �ll�st v�ltoztatok. Egy �ve
m�lt, hogy Tiszafa-kunyh�ba ker�ltem. Majd leg�pelem az eddigi
munkaad�im nev�t �s c�m�t, �s aj�nl�lev�l-m�solatokkal egy�tt �tadom...
Haynek h�vj�k az �rmestert, ugye?! Megfelel �gy?
- T�k�letesen, Miss Dove. - Neele egy percig hallgatott. Elk�pzelte, amint
Miss Dove munkaad�ja reggelij�vel pepecsel. Azt�n egy kor�bbi k�p villant
fel lelki szeme el�tt: Miss Dove, amint kos�rk�j�ba tiszafabogy�t gy�jt. Azt�n
s�hajtott, �s visszat�rt a val�s�gba. - Szeretn�k a szobal�nyokkal besz�lni...
el�bb Gladysszel, azut�n Ellennel. - Fel�llt; majd megk�rdezte: - Mellesleg,
meg tudn� nekem mondani, Miss Dove, mif�le okb�l hordott Mr. Fortescue
egy mar�knyi gabon�t a zseb�ben?
- Gabon�t? - Miss Dove �szint�nek l�tsz� d�bbenettel b�mult a
fel�gyel�re.
- Igen... magvakat. Mond ez �nnek valamit, Miss Dove?
- Az �gvil�gon semmit.
- Ki gondozta Mr. Fortescue ruhat�r�t?
- Crump.
- Aha. Mr. Fortescue �s Mrs. Fortescue k�z�s h�l�szob�ban aludt?
- Igen. Az �regnek volt persze k�l�n �lt�z�szob�ja �s f�rd�szob�ja,
Adele-nek �gyszint�n... - Mary a kar�r�j�ra pillantott. - Mrs. Fortescue most
m�r b�rmelyik pillanatban megj�het.
- Elgondolkodtam valamin, Miss Dove - mondta a fel�gyel� ny�jas
hangon. - Ugyancsak k�l�n�snek t�nik, hogy h�rom golfp�lya is van a
k�zvetlen k�zelben, m�gsem tudt�k eddig megtal�lni Mrs. Fortescue-t. Vajon
hogy lehet ez?
- Nem is olyan furcsa, fel�gyel� �r, ha Mrs. Fortescue t�rt�netesen nem
golfozott.
Mary hangja sz�raz volt. A fel�gyel� felkapta a fej�t:
- Engem arr�l t�j�koztattak, hogy Mrs. Fortescue golfozni ment.
- Mag�val vitte a golf�t�it, �s tudatta azt a sz�nd�k�t, hogy golfozni megy.
A kocsij�t term�szetesen maga vezette.
Neele fel�gyel� mereven n�zte Mary Dove-ot. A saj�tos fogalmaz�s nem
ker�lte el a figyelm�t.
- Kivel j�tszott? Maga tudja?
- Lehets�gesnek tartom, hogy Mr. Vivian Dubois-val.
Neele be�rte ennyivel: - Aha.
- R�gt�n bek�ld�m Gladyst. Val�sz�n�leg hal�lra van r�m�lve. - Mary
egy pillanatig meg�llt az ajt�n�l, �s megjegyezte:
- Nem aj�nlom, hogy nagyon sokat adjon arra, amit mondtam.
K�zismerten rosszm�j� n� vagyok.
�s kiment. Neele fel�gyel� elt�n�dve n�zte a csukott ajt�t. Hogy
rosszm�j�s�gb�l-e vagy sem, Mary Dove mindenesetre j� csom�, ugyancsak
meggondolkodtat� dolgot k�z�lt vele. Ha Rex Fortescue-t val�ban
megm�rgezt�k, mint ahogy igen val�sz�n�, nos, Tiszafakunyh�, mint a b�ntett
sz�nhelye, ugyancsak sokat �g�r. Hisz ha az ember k�r�ln�z, m�st se l�t, csak
ind�t�okot.
�T�DIK FEJEZET
A l�ny, aki szemmel l�that�lag nagyon kelletlen�l, s�t h�z�dozva l�pett be,
nem volt vonz� jelens�g. Ler�tt r�la a r�m�let, �s annak ellen�re, hogy takaros,
pezsg�sz�n� k�penyt hordott, valahogy m�gis siker�lt az �polatlans�g
benyom�s�t keltenie.
Esdekl� pillant�st vetett Neele fel�gyel�re, �s k�rd�sre sem v�rva
kijelentette:
- Nem �n voltam. �n nem csin�ltam semmit! �n nem is tudok semmir�l!
- J�l van, j�l van - csillap�totta ny�jasan Neele. A hangja mintha
megv�ltozott volna. Sokkal ked�lyesebben, �s egy �rnyalattal
k�z�ns�gesebben zengett, mint az im�nt. Meg akarta nyugtatni ezt a Gladys
nevezet� riadt nyulat.
- �lj�n csak le - biztatta. - Szeretn�k a mai reggelir�l hallani.
- �n nem csin�ltam semmit!
- Maga ter�tett reggelihez, nem?
- Igen. Azt igen. - M�g ennyit is csak kelletlen�l ismert el. Ler�tt r�la a
b�ntudat �s a r�m�let, de Neele fel�gyel� j�csk�n hozz�szokott az eff�le
tan�khoz. Ked�lyesen folytatta h�t; igyekezett min�l jobban megnyugtatni
Gladyst, �s t�relmesen k�rdezgette: Ki j�tt le els�nek reggelizni? �s ki volt a
k�vetkez�?
Elaine Fortescue j�tt le els�nek. �pp amikor Crump behozta a k�v�t. Mrs.
Fortescue j�tt ut�na, azt�n Mrs. Val, �s utols�nak az �r. Mindenki maga vett
mag�nak. A tea, a k�v�, a meleg �tel mind ott �llt a meleg�t��llv�nyon, a
t�lal�n.
Semmi l�nyeges dolgot nem tudott meg Gladyst�l, amit m�r el�z�leg ne
hallott volna. Az �telek, az italok... Mary Dove mindenr�l pontosan
besz�molt. Az �r, Mrs. Fortescue �s Elaine kisasszony k�v�t ivott, Mrs. Val
te�t. Minden �gy ment, mint m�skor.
Neele Gladyst mag�r�l is k�rdezgette; itt m�r megeredt a szava. Kezdetben
mag�nh�zakn�l szolg�lt, k�s�bb k�v�z�kban. De azt�n �gy gondolta,
mag�nh�zn�l m�gis jobb, �s szeptemberben elszeg�d�tt Tiszafa-kunyh�ba.
K�t h�napja van itt.
- Szeret itt lenni?
- H�t igen, azt hiszem. - Azt�n hozz�tette: - Az embernek a l�ba nem
k�sz�l ki annyira. Csak h�t kevesebb a szabad id�...
- Mondjon valamit Mr. Fortescue ruh�ir�l... az �lt�nyeir�l. Ki gondozta az
�lt�nyeit? Ki kef�lte ki, meg eff�l�k?
Gladys arc�n rosszall�s l�tszott.
- H�t azt, ugye, Mr. Crumpnak kellene. De mindig r�m hagyja.
- Ki kef�lte ki �s vasalta azt az �lt�nyt, amelyet Mr. Fortescue ma viselt?
- �n nem tudom, mi volt rajta. Annyi �lt�nye van.
- Tal�lt valaha gabon�t Mr. Fortescue valamelyik �lt�ny�nek zseb�ben?
- Gabon�t? - A l�ny zavartan b�mult.
- Pontosabban: rozst.
- Rozs? Az olyan fekete keny�r. Nem szeretem, mert savany�.
- Az a rozskeny�r. A rozs maga a gabona. Az �r kab�tzseb�ben rozst
tal�ltak.
- A kab�tzseb�ben?
- Igen. Tudja, hogyan ker�lt oda?
- �n ugyan nem. �n olyat nem l�ttam.
Enn�l t�bbet nem tudott kih�zni bel�le. "Lehet, hogy ez a l�ny t�bbet tud a
dologr�l, mint amennyit elmond? - t�n�d�tt Neele. - Borzaszt�an zavarban
van, annyi biztos, �s sz�ntelen�l v�dekezik - na de k�nnyen lehets�ges, hogy
ez csak a term�szetes reakci� a rend�r�kre."
Amikor v�g�l elk�ldte Gladyst, a l�ny megk�rdezte:
- Tess�k mondani... igaz�n meghalt?
- Igen. Meghalt.
- Nagyon hirtelen, igaz? Azt mondt�k, mikor az irod�b�l telefon�ltak,
hogy rohama van.
- Igen... olyasf�le.
- Egy ismer�s�mnek voltak rohamai - mondta Gladys. - Csak �gy r�j�tt
mindig. Majd sz�rnyet haltam ijedtemben.
Az eml�kez�s egy pillanatra mintha elaltatta volna gyanakv�s�t.
Neele fel�gyel� ezut�n a konyha fel� vette l�pteit.
V�ratlan fogadtat�sban volt r�sze. Egy felett�bb tereb�lyes, v�r�s k�p�
asszonys�g v�szj�sl�an hadon�szott a sodr�f�val.
- Rend�rs�g?! - kiab�lt. - Idej�nnek, �s van k�p�k ilyeneket
�sszebesz�lni?! �nn�lam ugyan az �gadta vil�gon semmit nem tal�lnak! Amit
�n felk�ld�k az asztalra, az ut�n a kir�ly is megnyalja a sz�j�t. Abban minden
benne van, k�rem, ami duk�l! Idej�nnek, �s �sszevissza poved�lnak, hogy
megm�rgeztem az urat! Majd megn�zhetik magukat, ha �n egyszer beperlem a
tisztelt rend�r urakat! Olyan r�galmaz�st akasztok �n a nyakukba, hogy m�g!
Rend�r, nem rend�r, az �n f�zt�mben ugyan nem tal�lnak semmit! Ebben a
h�zban csak pr�ma �tel ker�l az asztalra!
Beletelt egy kis id�be, m�g Neele fel�gyel� lecsillap�totta a
konyham�v�szet feld�h�d�tt nemt�j�t. Hay �rmester a kamraajt�ban lap�tott.
� m�r nyilv�n megkapta a mag��t.
A viharos jelenetnek a telefon cseng�se vetett v�get.
Neele kiment a hallba, de Mary Dove m�r felvette a kagyl�t.
Jegyzett�mbre �rta az �zenetet. Azut�n a v�lla f�l�tt a fel�gyel�re pillantott:
- T�virat.
A besz�lget�s v�gezt�vel Miss Dove letette a kagyl�t, �s a jegyzett�mb�t
�tny�jtotta Neele fel�gyel�nek. A t�viratot P�rizsban adt�k fel, �s a
k�vetkez�k�ppen sz�lt:
FORTESCUE TISZAFA-KUNYH� BAYDON HEATH SURREY. SAJNOS
LEVELED K�SETT! HOLNAP UZSONNA T�JBAN �RKEZEM.
VACSOR�RA H�ZOTT TULOK LEGYEN. LANCE.
Neele fel�gyel� felvonta szem�ld�k�t.
- A t�kozl� fi�t teh�t hazah�vt�k - �llap�totta meg.
HATODIK FEJEZET
Ugyanabban a percben, amikor Rex Fortescue felh�rpintette utols� cs�sze
te�j�t, Lance Fortescue a feles�g�vel a Champs-Elys�es f�i alatt �ld�g�lt. A
s�t�l� t�meget n�zt�k.
- K�nny� azt mondani, hogy "�rjam le, milyen", Pat. Nem kenyerem az
eff�le le�r�s. Mire vagy k�v�ncsi? Az �reg�r v�n gazember, ha nem tudn�d.
De, ugye, nem zavar? Hisz hozz�edz�dhett�l az ilyesmihez!
- �, igen - b�lintott Pat. - Ahogy mondod... m�r megedz�dtem.
Igyekezett nemt�r�d�m hangon besz�lni. Az is lehet, gondolta, hogy az
eg�sz vil�g csupa gazemberb�l �ll... vagy csak neki nem volt szerencs�je?
Magas, hossz� l�b� fiatal n� volt, nem kimondottan sz�p, de igen vonz�;
csupa �let, csupa j�s�g. Sz�pen mozgott, �s gy�ny�r�, f�nyes gesztenyebarna
haja volt. Sok dolga volt lovakkal, nem v�letlen, hogy maga is teliv�r
kancacsik�ra eml�keztetett.
A l�verseny�let gazs�gait j�l ismerte... most pedig a p�nz�gyi �let
gazs�gaival fog megismerkedni. Hab�r ap�sa k�ztudom�s�lag - m�rmint a
t�rv�ny szempontj�b�l - maga a tisztess�g; a t�rsadalom oszlopa, p�ld�s f�rj
�s csal�datya. Az eff�le �gyesked�k mind egyform�k... arra vigy�znak, hogy a
t�rv�ny bel�j�k ne k�thessen. De az�rt Pat �hatatlanul �gy �rezte, hogy Lance,
akit olyan nagyon szeret, �s aki, tulajdon bevall�sa szerint, ifjabb �veiben
bizony let�vedt a polg�ri er�ny �tj�r�l, talpig becs�letes, ellent�tben a sikeres
�gyesked�kkel.
- Ne �rts f�lre - mondta Lance -, nem csal�... sz� sincs r�la. Csak �ppen
�rti a cs�zi�t.
- N�ha szinte gy�l�l�m az olyanfajta embereket, akik �rtik a cs�zi�t. - Pat
elhallgatott; azt�n hozz�tette: - Te szereted az ap�dat. - Kijelent�s volt, nem
k�rd�s.
Lance fontol�ra vette a dolgot, azt�n meglepett hangon sz�lalt meg:
- Tudod-e, dr�g�m, azt hiszem, igazad van.
Pat nevetett. Lance r�sand�tott. Szeme �sszesz�k�lt. Istenem, hogy szereti
ezt az asszonyt. Csak ��rte �rdemes v�gigcsin�lni a dolgot.
- Tudod... - mondta elgondolkodva -, nem valami kellemes �m
visszamenni. Megint az �zleti �let, a nagyv�ros. Hazabumlizni az �th�szassal.
Nem, ezt nem nekem tal�lt�k ki. �n odakint �rzem magam elememben. De h�t
egyszer m�giscsak meg kell �llapodni. �s ha te mellettem vagy, �s fogod a
kezemet, m�g tal�n kellemes is lesz. Ha m�r az �reg fi� megjuh�szodott, isten
neki, �lj�nk az alkalommal. Mondhatom, ugyancsak meglepett a levele...
Percival, hogy �pp a t�k�letes Percival k�pj�n bele az �reg fi� leves�be!
Hab�r az is igaz, hogy a j� Percy mindig is alattomos gyerek volt. De
mennyire az.
- Nem hiszem, hogy meg fogom szeretni Percival b�ty�dat - mondta
Patr�cia Fortescue.
- Ne hagyd, hogy befoly�soljalak. Percy meg �n sosem j�tt�nk ki
egym�ssal, ennyi az eg�sz. �n elvertem a zsebp�nzemet, � kuporgatta. �n
k�tes h�r� �s j�pofa fi�kkal bar�tkoztam, Percy "�rt�kes kapcsolatokat
teremtett". K�t vil�g voltunk, Percy meg �n. Sose voltam nagy v�lem�nnyel
fel�le, � meg... tudod, n�ha azt hiszem, gy�l�lt. Hogy mi�rt, azt nem tudom
pontosan.
- �n azt hiszem, tudom.
- Igaz�n, dr�g�m? Te olyan okos vagy. Tudod, annak idej�n azon t�rtem a
fejem... persze, k�ptelens�gnek hangzik... de az�rt...
- Nos? Mondd csak.
- Azon t�rtem a fejem, nem Percival lappangott-e am�g�tt a csekkhist�ria
m�g�tt. Tudod, mikor az �reg kir�gott... �s majd sz�tvetette a d�h, hogy
bevett a c�gbe, �gyhogy nem �ll m�dj�ban kitagadni! Az a furcsa ugyanis,
hogy azt a csekket nem �n hamis�tottam... b�r persze ezt a vil�gon senki el
nem hitte azok ut�n, hogy p�nzt cs�rtam a kassz�b�l, �s feltettem egy l�ra.
Holtbiztos voltam benne, hogy vissza tudom tenni, k�l�nben is, ha �gy
vessz�k, v�geredm�nyben a saj�t p�nzem volt. Hanem az a csekkhist�ria...
nem, fogalmam sincs, honnan t�madt az a nevets�ges �tletem, hogy Percival
csin�lta, de valahogy m�gis az az �rz�sem.
- De h�t neki nem lehetett haszna a dologb�l! Hiszen a te foly�sz�ml�dra
fizett�k be a p�nzt.
- Tudom. �gy persze semmi �rtelme, igaz?
Pat felkapta a fej�t.
- �gy �rted... az�rt csin�lta, hogy t�ged bem�rtson? Hogy kidobjanak a
c�gt�l?
- Ezen t�rtem �ppen a fejemet. Persze... �cska dolog ilyesmit �ll�tani. Ne is
besz�lj�nk r�la. Na, k�v�ncsi vagyok, milyen k�pet v�g majd az er�nyes
Percival, ha a t�kozl� fi� hazat�r! Az a sesz�n� szeme m�g jobban kiguvad
majd.
- Tudja, hogy hazam�gy?
- �szint�n sz�lva, nem hiszem. Az �reg�rnak ugyancsak k�l�n�s a
humora.
- Mivel harag�totta mag�ra ap�tokat a b�ty�d?
- Ezt �n is szeretn�m tudni. Nem lehetett holmi csek�lys�g. Ha arra
k�sztette, hogy �rjon nekem... m�ghozz� �gy.
- Mikor kaptad meg az els� level�t?
- N�gy h�napja lehet... tal�n �t is. �vatos lev�l volt, de f�lre�rthetetlen�l
meglengette benne az olaj�gat. "B�ty�d sok tekintetben m�ltatlannak
bizonyult." "�gy hallom, kitomboltad magad, �s meg�llapodt�l." "Egyel�re
nem tehetek k�telez� �g�retet." "Sz�vesen l�tlak feles�geddel egy�tt." Tudod-
e, dr�g�m, azt hiszem, a h�zass�gunknak nagy r�sze van a dologban. Az �reg
fi�nak impon�l, hogy ilyen el�kel� k�r�kbe h�zasodtam.
Pat nevetett.
- M�rmint az arisztokr�cia s�pred�k�be?
Lance elvigyorodott. - Bizony. Csakhogy a s�pred�ket nem vette
tudom�sul, az arisztokr�ci�t ann�l ink�bb. L�tn�d csak Percival feles�g�t! "A
p�rom ezt �gy szereti...", "tavaly Olaszban voltunk..." - ismered ezt a t�pust.
Pat nem nevetett. Azon gondolkodott, mif�le asszonyok k�z� ker�l �j
csal�dj�ban. Erre ugyanis Lance nem gondolt.
- �s a h�god? - k�rdezte Pat.
- Elaine?... Rendes kisl�ny. M�g j�form�n gyerek volt, amikor elj�ttem
otthonr�l. Mindent roppant komolyan vett.
Ez sem hangzott valami biztat�an.
- Elaine sohasem �rt neked, ami�ta elj�tt�l?
- Nem hagytam meg a c�memet. De k�l�nben sem �rt volna. Nem vagyunk
mi olyan ny�jas kis csal�d.
- H�t nem...
Lance gyors oldalpillant�st vetett r�.
- F�lsz, dr�g�m? F�l�sleges. �gysem fogunk vel�k lakni, ne f�lj. Lesz
valahol egy kis kuck�nk. Ott azt�n tarthatsz lovat, kuty�t, amihez csak kedved
van.
- De te akkor is az �th�szassal bumlizhatsz.
- Bizony, reggel fel a v�rosba, este haza, teljes �zletember-szerel�sben. De
az�rt ne agg�dj, �des... m�g London k�zel�ben is vannak eldugott kis vid�ki
f�szkek. �s az ut�bbi id�ben �rezhet�en megn�tt bennem az �zleti
hajland�s�g. V�gt�re is a v�remben van... mindk�t r�szr�l.
- Any�dra m�r nemigen eml�kszel, ugye?
- Irt�zatosan �regnek l�ttam. Persze, �reg is volt. Majdnem �tven�ves volt
m�r, amikor Elaine sz�letett. Rengeteg csilingel� m�ty�rt hordott, �s a
d�v�nyon fek�dt, �s mindenf�le lovagkori hist�ri�kat olvasott nekem,
h�s�kr�l, meg v�rkisasszonyokr�l. Tennyson Kir�lyidillek-jeit. Persze hal�lra
untam valamennyit. Pedig szerettem any�mat, azt hiszem... Ahogy
visszagondolok r�, olyan... olyan sz�ntelennek l�tom.
- �gy veszem �szre, igaz�b�l senkit sem szeretsz - mondta Pat
helytelen�t� hangon.
Lance megfogta a karj�t, �s j�l megszor�totta.
- T�ged szeretlek - jelentette ki.
HETEDIK FEJEZET
Neele fel�gyel� m�g akkor is a t�viratsz�veget n�zte, amikor aut� kanyarodott
a bej�rat el�, �s f�ls�rt� f�kcsikorg�ssal meg�llt.
- Bizony�ra Mrs. Fortescue �rkezett meg - mondta Mary Dove.
Neele fel�gyel� az ajt� fel� indult. Szeme sark�b�l l�tta, hogy Mary Dove
felt�n�s n�lk�l a h�tt�rbe vonul, azt�n elt�nik. Szemmel l�that�an nem k�r az
elk�vetkezend� jelenetb�l. Csod�latos tapintat �s figyelem... �s a k�v�ncsis�g
csod�latos hi�nya. A legt�bb n� ott maradt volna, gondolta Neele fel�gyel�.
Amikor az ajt�hoz �rt, �szrevette, hogy Crump el�bukkant a hall m�ly�b�l.
Teh�t � is meghallotta a k�zeled� aut�t.
Az aut� nyitott tetej� Rolls-Royce sportkocsi volt. Ketten sz�lltak ki
bel�le, �s indultak a h�z fel�. Amint a k�sz�bre �rtek, az ajt� kit�rult. Adele
Fortescue meglepett pillant�st vetett Neele fel�gyel�re.
� pedig els� pillant�sra l�tta, hogy Adele csakugyan nagyon sz�p, �s azt is,
hogy Mary Dove - b�rmennyire felh�bor�totta is Neele-t a kijelent�s -
ugyancsak tal�l�an jellemezte. Adele Fortescue val�ban j� kis d�g. Alakra,
t�pusra eml�keztetett a sz�ke Grosvenor kisasszonyra, �m m�g Grosvenor
kisasszony csupa cs�b k�v�l �s csupa ny�rspolg�ri er�ny bel�l - Adele
Fortescue csupa cs�b a csontja velej�ig. �s ezt nem is titkolta. Val�s�ggal
ler�tt r�la, hogy - N�, �s hogy ezt minden f�rfi k�teles tudom�sul venni, mert
megkeser�li. Csupa �rz�kis�g volt ez az asszony, minden mozdulata, minden
lehelete - de a tekintete ugyancsak sz�m�t�, �s egy�ltal�n nem ostoba. Adele
Fortescue szereti a f�rfiakat, �llap�totta meg a fel�gyel� - hanem a p�nzt m�g
sokkal jobban szereti.
A fel�gyel� tekintete az asszony m�g�tt felt�n� alakra v�ndorolt, aki a
golf�t�ket cipelte. J�l ismerte ezt a t�pust, a gazdag emberek ifj� feles�g�nek
specialist�j�t. Vivian Dubois, ha ugyan � az, kiss� mesterk�lten f�rfias
jelens�g, holott val�j�ban egy�ltal�n nem olyan marcona alkat. Az a fajta f�rfi,
aki "meg�rti a n� lelk�t".
- Mrs. Fortescue?
- Igen. - A gy�ny�r� k�k szemp�r egyenesen a szem�be n�zett. - Mit
jelentsen...
- Neele fel�gyel� vagyok. Sajnos, rossz h�rem van az �n sz�m�ra.
- Csak nem... bet�r�s?
- �, nem, eg�szen m�s. A f�rj�r�l van sz�, asszonyom. Ma d�lel�tt rosszul
lett.
- Rex? Beteg?
- F�l tizenkett� �ta pr�b�ltunk kapcsolatba l�pni �nnel.
- De h�t hol van? Itt? Vagy k�rh�zban?
- Besz�ll�tott�k a Szent Krist�f-k�rh�zba. Sajnos, asszonyom, igen rossz
h�rre kell felk�sz�lnie.
- Csak nem... Meghalt!
Adele Fortescue egy kiss� megt�ntorodott, �s a fel�gyel� karj�ba
kapaszkodott. A fel�gyel� �gy �rezte, szerepet j�tszik - noha igyekezett
�leth�en j�tszani -, amikor komoly �br�zattal bet�mogatta Mrs. Fortescue-t a
hallba. Crump ott buzg�lkodott k�r�l�tte.
- Konyakot kellene... - motyogta.
Mr. Dubois m�ly hangja sz�lalt meg:
- Helyes, Crump. Hozzon konyakot. - Azut�n a fel�gyel�h�z fordult: -
Erre sz�veskedj�k.
Baloldalt kinyitott egy ajt�t. A menet besorj�zott. A fel�gyel� �s Adele
Fortescue, Vivian Dubois, v�gezet�l Crump, palackkal �s k�t poh�rral.
Adele Fortescue egy karossz�kbe roskadt, �s elf�dte szem�t. Elfogadta a
fel�gyel�t�l a poharat, apr�t kortyolt bel�le, azut�n eltolta.
- Nincs r� sz�ks�gem - mondta. - Nem vagyok rosszul. Mondja k�rem, mi
t�rt�nt? Biztosan agyv�rz�s?... Szeg�ny Rex!
- Nem agyv�rz�s volt, Mrs. Fortescue.
- J�l hallottam... �n fel�gyel�? - Ezt Mr. Dubois k�rdezte.
Neele fel�je fordult. - J�l hallotta - mondta ny�jasan. - Neele fel�gyel�
vagyok, a b�n�gyi csoportt�l.
A s�t�t szemp�rba r�m�let sz�k�tt. Neele fel�gyel� sehogy sem tetszett
Mr. Dubois-nak. Nem bizony.
- Mi az �bra? - k�rdezte. - Valami... nem stimmel?
�ntudatlanul egyet l�pett az ajt� fel�. Neele fel�gyel� figyelm�t nem
ker�lte el a mozdulat.
- Sajnos - fordult Mrs. Fortescue-hoz -, t�rv�nysz�ki halottszemle lesz.
- T�rv�nysz�ki... halottszemle? Hogyhogy? De h�t... mi t�rt�nt?
- Sajnos, Mrs. Fortescue, nem k�m�lhetj�k meg a k�zl�st�l. -
Hangs�lytalanul, szinte k�z�ny�sen besz�lt. - Tan�csosnak l�ttuk min�l
hamarabb pontosan megtudni, mit evett �s mit ivott ma reggel Mr. Fortescue,
miel�tt elindult az irod�j�ba.
- Ezek szerint m�rgez�s t�rt�nt?
- Igen, a jelek erre vallanak.
- Nem hiszem el. �... persze, �gy �rti, �telm�rgez�s.
Mrs. Fortescue hangja az utols� sz�n�l j�form�n egy okt�vval esett. Neele
fel�gyel� v�ltozatlanul faarccal, egyenletes hangon k�rdezte:
- Mi�rt, asszonyom? Mit gondolt, hogy �rtem?
�nagys�ga mintha meg sem hallotta volna a k�rd�st. L�zas sebess�ggel
tov�bb besz�lt.
- De hiszen semmi bajunk... egyik�nknek sem.
- A csal�d valamennyi tagj�r�l besz�l, asszonyom?
- Igen... persze... m�rmint nem tudom...
Dubois l�tv�nyosan az �r�j�ra pillantott.
- Mennem kell, Adele. V�gtelen�l sajn�lom. Ugye, m�r jobban �rzi mag�t?
V�gt�re itt vannak a szobal�nyok, a kis Dove, meg minden...
- � Vivian, ne menjen el!
A k�ts�gbeesett szavak c�lt t�vesztettek Mr. Dubois egyre siet�sebben
h�tr�lt.
- Roppantul sajn�lom, kedves Adele. Halaszthatatlan dolgom van.
Egy�bir�nt, fel�gyel� �r, ha# ha sz�ks�ge volna r�m, a Golf-sz�ll�ban
megtal�l.
Neele fel�gyel� b�lintott. Nem �llt sz�nd�k�ban ott tartani Mr. Dubois-t.
De nagyon j�l �rtette, mi�rt �hajt olyan s�rg�sen t�vozni. Mr. Dubois
igyekszik t�vol tartani mag�t az �gyt�l.
Adele Fortescue megpr�b�lt �rr� lenni a helyzeten.
- Rettenetesen megd�bbent�... az ember haza�r, �s tele van rend�rrel a
h�z!
- Meg�rtem �nt, asszonyom. Csakhogy s�rg�sen meg kell szerezn�nk a
vizsg�lati mint�kat. �telb�l, k�v�b�l, te�b�l, �s a t�bbi.
- Tea �s k�v�? De h�t az csak nem m�rgez�? Biztos az a r�mes szalonna...
n�ha eg�szen sil�ny min�s�get kap az ember. Val�s�ggal ehetetlen.
- Majd kider�tj�k, Mrs. Fortescue. Ne agg�dj�k. Nem is hinn�, milyen
k�l�n�s dolgokat tapasztalunk n�ha. Volt p�ld�ul egy digitalis-m�rgez�ses
eset�nk. Kider�lt, hogy t�ved�sb�l gy�sz�vir�g levele ker�lt a konyh�ra,
torma helyett.
- �gy gondolja, n�lunk is ilyesmi t�rt�nhetett?
- A boncol�s ut�n okosabbak lesz�nk, Mrs. Fortescue.
- A bon... �, igen. - Megborzongott.
A fel�gyel� zavartalanul folytatta:
- Ugye, sok tiszafa van a h�z k�r�l, asszonyom? Nem fordulhatott el�
esetleg, hogy a tiszafa bogy�ja vagy levele... elkeveredett valamivel?
K�zben le nem vette szem�t az asszonyr�l. Adele Fortescue r�b�mult.
- Tiszafabogy�? Az m�rgez�?
Kicsit t�ls�gosan is �rtatlanul csod�lkozott a fel�gyel�re az a k�k szemp�r.
- Sz�mos gyermektrag�di�t okozott m�r.
Adele a fej�hez kapott.
- Nem b�rom! Hagyja abba! V�gig kell �nnekem ezt hallgatnom?! Fel
akarok menni a szob�mba, �s lefek�dni! Nem b�rom tov�bb. Mr. Percival
Fortescue majd int�zkedik... �n nem... �n nem tudok... igaz�n nem tudom,
mi�rt engem faggat!
- Amint lehets�ges, kapcsolatba l�p�nk Mr. Percival Fortescue-val.
Sajn�latos m�don �szak-Angli�ban tart�zkodik.
- �, persze. Elfelejtettem.
- Egyetlen k�rd�st engedjen meg, Mrs. Fortescue. A f�rje zseb�ben egy
mar�k gabon�t tal�ltunk. Tudna erre valamif�le magyar�zatot?
Adele Fortescue a fej�t r�zta. Szemmel l�that�an t�k�letesen megzavarta a
dolog.
- Tal�n valaki tr�f�b�l belerakta? - k�rdezte a fel�gyel�.
- Mi�rt volna ez tr�fa?
Ezt Neele fel�gyel� sem tudta. - Nem zavarom tov�bb, Mrs. Fortescue -
mondta. - K�ldjem be az egyik szobal�nyt? Vagy Dove kisasszonyt?
- Micsoda?... - k�rdezte az asszony. Mintha eg�sz m�shol j�rna az esze.
Vajon mire gondolhat?
Adele Fortescue a t�sk�j�ban matatott. Zsebkend�t vett el�. A hangja
megremegett. - Borzaszt� ez - mondta reszket� ajakkal. - M�g csak most
kezdem felfogni. Val�s�ggal elk�bultam az el�bb. Szeg�ny Rex. Szeg�ny
dr�ga Rex.
�s zokogott. Kis h�j�n meggy�z�en.
Neele fel�gyel� egy-k�t m�sodpercig tiszteletteljesen hallgatott.
- Tudom - sz�lalt meg azut�n -, hirtelen j�tt a dolog. Majd bek�ld�k
valakit �nh�z.
Az ajt� fel� indult, kinyitotta, kil�pett. Azut�n meg�llt egy pillanatra, �s
visszan�zett.
Adele Fortescue m�g akkor is szem�hez tartotta a zsebkend�t. De a sz�j�t
nem fedte el. �s az ajk�n igen-igen halv�ny mosoly bujk�lt.
NYOLCADIK FEJEZET
l
- Amit lehetett, megszereztem, fel�gyel� �r - jelentette Hay �rmester. - A
narancsdzsemet, egy szelet sonk�t. Mint�t vettem a te�b�l, k�v�b�l,
cukorb�l... nem mintha sokat �rne. A f�zet marad�k�t m�r r�g ki�nt�tt�k.
Megtudtam azonban, hogy a k�v�b�l a szem�lyzet is fogyasztott t�z�raira... ez
fontos adat, v�lem�nyem szerint.
- Igen, ez val�ban fontos. Ha teh�t k�v�ban vette be a m�rget, nyilv�n csak
az � cs�sz�j�be csemp�szte valaki.
- M�ghozz� a jelenlev�k valamelyike. Pontosan. �vatosan tudakoz�dtam
arr�l a taxus-micsod�r�l... bogy� vagy lev�l... de senki nem l�tott ilyesf�l�t a
h�zban. Meg arr�l a gabonanem�r�l se tud senki, amit a megboldogult
zseb�ben tal�ltunk... Fura, azt mondja mindenki. Szerintem dilis lehetett az
�ldozat. Pedig nem l�tszott amolyan nyerskoszt-bolondnak, aki b�rmit
megeszik, csak nyers legyen. Mint a n�v�rem f�rje. Nyers r�pa, nyers bors�,
nyers c�kla. De az�rt magvakat m�g � se eszik. Hisz az valami iszony�an
felpuffasztja az embert.
Megsz�lalt a telefon. A fel�gyel� biccentett, �s Hay �rmester felvette a
kagyl�t. A rend�rs�g jelentkezett. Megtal�lt�k Mr. Percival Fortescue-t, aki
m�r �ton is van Londonba.
A k�vetkez� percben aut� g�rd�lt a bej�rat el�. Crump nyitott ajt�t. Egy n�
�llt a k�sz�b�n, karja tele csomaggal. Crump megszabad�totta t�l�k.
- K�sz�n�m, Crump. Legyen sz�ves, fizesse ki a taxit. Azut�n k�rem az
uzsonn�t. Mrs. Fortescue vagy Elaine kisasszony itthon van?
A komornyik t�tov�zott. A v�lla f�l�tt h�trasand�tott.
- Rossz h�rt kaptunk, asszonyom mondta. - Az �rr�l.
- Mr. Fortescue-r�l?
Neele el�l�pett. Crump megsz�lalt: - Mrs. Percival, fel�gyel� �r.
- Mi az? Mi t�rt�nt? Baleset?
A fel�gyel� v�lasz k�zben alaposan szem�gyre vette Mrs. Percival
Fortescue-t. El�gedetlen �br�zat�, molett n� volt, olyan harminc�ves forma. A
k�rd�seiben moh� k�v�ncsis�g bujk�lt. Nyilv�n hal�lra unja mag�t ebben a
h�zban, gondolta a fel�gyel�.
- Sajn�lattal kell k�z�ln�m, asszonyom, hogy Mr. Fortescue-t ma d�lel�tt
s�lyos betegen a Szent Krist�f-k�rh�zba sz�ll�tott�k, �s kisv�rtatva meghalt.
- Mit mond?! Hogy... meghalt? - A h�r a v�rtn�l is szenz�ci�sabbnak
bizonyult. - �risten... hiszen ez borzaszt�! A p�rom nincs idehaza. �t kell
�rtes�teni. Valahol �szakon j�r. Az irod�ban biztosan tudj�k. � majd
int�zkedik. Minden a legrosszabbkor t�rt�nik, h�t nem?
Elhallgatott egy percre, latolgatta a h�rt.
- Att�l f�gg persze - folytatta azut�n -, hogy hol lesz a temet�s. Biztosan
idelent. Vagy tal�n Londonban?
- Ezt a csal�dnak kell eld�ntenie.
- Persze. Csak �pp gondolkodtam. - Most t�madt csak fel benne az
�rdekl�d�s, hogy vajon ki �ll el�tte.
- �n az irod�b�l j�tt? - k�rdezte Mrs. Percival Fortescue. - Nem orvos,
vagy igen?
- Rend�rtiszt vagyok. Mr. Fortescue hirtelen halt meg, �s...
Az asszony f�lbeszak�totta.
- Azt akarja mondani, hogy meggyilkolt�k?
El�sz�r hangzott el Tiszafa-kunyh�ban ez a sz�. Neele nem vette le szem�t
az asszony moh�, k�v�ncsi arc�r�l.
- Vajon mi�rt k�rdi ezt, asszonyom?
- H�t, el�fordul ilyesmi. Hiszen �n mondta, hogy hirtelen t�rt�nt. Na �s a
rend�rs�g. Besz�ltek m�r vele? Mit mondott?
- Nem tudom, kire utal, asszonyom.
- Hogyhogy kire! H�t Adele-re. Megmondtam �n Valnak, tiszt�ra meg�r�lt
az apja, hogy ilyen fiatal n�t vesz el. De h�t ugye, v�n kecske... Belebolondult
abba a r�mes persz�n�ba. Nem volt esz�n�l. Azt�n ez lett bel�le... Sz�p kis
slamasztik�ba keveredt�nk. Minden �js�gban benne lesz�nk. K�pekkel.
Mindj�rt nyakunkon lesznek a riporterek.
Elhallgatott; szemmel l�that�lag nagybet�s �js�gc�mek �s szenz�ci�s fot�k
k�p�ben lebegett el�tte a j�v�. Mrs. Percivalnak nem is volna ellen�re a dolog,
gondolta a fel�gyel�. Az asszony megint megsz�lalt.
- Mi volt az? Arz�n?
Neele fel�gyel� megsemmis�t� hangon jelentette ki:
- A hal�l ok�t egyel�re nem �llap�tott�k meg. El�bb boncol�s lesz, azut�n
t�rv�nysz�ki halottszemle.
- De �n m�r tudja, nem? K�l�nben m�rt lenne itt?
A dundi, ostob�cska arc egyszeriben ravasz kifejez�st �lt�tt.
- Megk�rdezte m�r, mit evett, mit ivott az �reg�r? Tegnap vacsor�ra. Ma
reggelire. Na �s az italok, persze.
Neele fel�gyel� szinte l�tta, amint Mrs. Percival Fortescue sz�guld�
gondolatai sorra vesznek minden lehet�s�get. Lassan, �vatosan form�lta a
szavakat:
- Lehets�ges, hogy Mr. Fortescue rosszull�t�t olyasmi okozta, amit
reggelire fogyasztott.
- Reggelire? - Az asszony meglep�d�tt. - Az neh�z lett volna. Nem is
tudom, hogyan...
Elhallgatott, megr�zta a fej�t.
- Nem tudom, hogy csin�lhatta, ha csak... ha csak... nem csemp�szett
valamit a k�v�ba, m�g Elaine meg �n nem n�zt�nk oda...
Halk hang sz�lalt meg mellett�k:
- Az uzsonn�t a k�nyvt�rszob�ba vitt�k, Mrs. Val.
Mrs. Val �sszerezzent, mintha bolha cs�pte volna meg.
- Jaj, k�sz�n�m. Miss Dove. H�t igen, r�m f�r egy falat ennival�. R�mesen
kibor�tott ez a dolog! Inna egy cs�sze te�t, fel�gyel� �r?...
- K�sz�n�m, most nem, asszonyom.
A dundi teremt�s t�tov�zott m�g egy kicsit, azt�n lassan kifel� indult.
Alig csuk�dott be m�g�tte az ajt�, Mary Dove halkan megsz�lalt.
- Azt hiszem, a r�galom fogalma hi�nyzik a sz�t�r�b�l.
Neele fel�gyel� nem v�laszolt.
- Seg�thetek valamiben? - k�rdezte Mary Dove.
- Hol tal�lom meg az Ellen nev� szobal�nyt?
- Mindj�rt odaviszem hozz�. �pp most ment fel.
2
Ellen mogorva volt, de nem f�lt. Savany�, �reg arc�n diadalmas el�gt�tel
t�kr�z�d�tt.
- Borzaszt� ez, fel�gyel� �r, k�rem. Sose hittem volna, hogy olyan h�zba
ker�l�k, ahol ilyesmi megeshet. Hanem azt az�rt nem mondhatom, hogy
engem valami nagyon meglep. Azt b�nom csak, hogy m�r r�g fel nem
mondtam, k�rem. Sehogyan se tetszett az �nnekem, ahogy ebben a h�zban
besz�lnek, meg az a sok ital... no meg akad egy �s m�s, ami nagyon nem
tetszik nekem. Mrs. Crump der�k asszony, hanem Crump meg az a Gladys
bizony nem tudja, mi illik �ri h�zban, mi nem. De legf�k�ppen az a baj, hogy
egy �s m�s ugyancsak nem tetszik itt nekem!
- M�gis mi az az egy �s m�s?
- Majd meghallja, ha eddig m�g nem hallotta. Besz�li az eg�sz falu. L�tt�k
�ket mindenfel�. Az a sok besz�d a golfoz�sr�l... meg a teniszr�l... L�ttam �n
egyet-m�st a tulajdon k�t szememmel, itt, ebben a h�zban. Nyitva volt a
k�nyvt�rszoba ajtaja, azok meg odabent nyalt�k-falt�k egym�st!
Sziszeg� gy�l�let �radt a v�nl�ny minden szav�b�l. Neele sz�ks�gtelennek
�rezte, hogy megk�rdezze: "Kir�l besz�l?" - de az�rt a rend kedv��rt csak
megk�rdezte.
- Hogy kir�l? H�t a nagys�g�r�l... meg arr�l a f�rfir�l. A sz�gyentelenek!
Nehogy azt higgye, fel�gyel� �r, k�rem, hogy az �r nem tudott r�la! M�g
figyeltette is �ket. Alighanem v�l�s lett volna a v�ge. Hanem azt�n... ide
vezetett.
- �gy �rti teh�t, hogy...
- Azt k�rdi, fel�gyel� �r, mit evett, mit ivott az �r, meg hogy ki adta neki
az �telt? Mind a kett�nek benne van a keze a dologban, nekem elhiheti. Az az
ember, az szerezte a m�rget valahonnan, a nagys�ga meg sz�pen beadta az
�rnak, �gy fund�lt�k ki, tudom �n azt.
- L�tott-e tiszafabogy�t a h�zban?
Az apr� szemp�rban k�v�ncsis�g villant.
- Tiszafabogy�? Cudar m�rges holmi. Hozz� ne ny�lj, l�nyom, azt mondta
az �desany�m, ekkorka koromban, ni. H�t azzal etett�k meg?
- Egyel�re nem tudjuk, milyen m�regr�l van sz�.
- Sose l�ttam a nagys�g�n�l tiszafabogy�t... - Ellen hangja csal�dott volt.
- Nem, nem mondhatom, hogy l�ttam volna ilyesmit.
Neele �t is megk�rdezte, mit tud a Fortescue zseb�ben tal�lt gabon�r�l, de
Ellen sem szolg�lhatott semmif�le felvil�gos�t�ssal.
- Nem, fel�gyel� �r. Err�l nem tudok.
Tov�bb k�rdezgette, de semmi hasznosat nem siker�lt megtudnia t�le.
V�g�l megtudakolta, bemehetne-e Ramsbottom kisasszonyhoz.
Ellen k�tked� pillant�st vetett r�.
- Megk�rdezhetem, de nemigen fogad senkit. Igen �reg a kisasszony, meg
azt�n egy kicsit... furcsa.
A fel�gyel� azonban nem t�g�tott, �s Ellen k�nytelen-kelletlen v�gigvezette
a folyos�n, azt�n fel a l�pcs�n. Ezt a lakr�szt az �p�t�sz eredetileg
gyerekszob�knak sz�nhatta, gondolta a fel�gyel�.
Mik�zben Ellen nyom�ban l�pkedett, kin�zett a folyos� ablak�n, �s
megpillantotta Hay �rmestert, amint a tiszafa mellett egy kert�szforma f�rfival
besz�lget. Ellen bekopogott egy ajt�n, majd amikor bentr�l v�lasz �rkezett,
benyitott, �s �gy sz�lt:
- A rend�rs�gr�l van itt egy �r, a kisasszonnyal szeretne besz�lni.
A v�lasz kedvez� lehetett, mert Ellen kil�pett a folyos�ra, �s intett Neele
fel�gyel�nek, hogy szabad az �t.
A szoba, amelybe bebocs�t�st nyert, elk�pzelhetetlen�l zs�folt volt. A
fel�gyel� �gy �rezte, nem is �tven, hanem sz�z �vvel r�gebbi korba cs�ppent.
A g�zk�lyha el� h�zott asztaln�l egy �reg h�lgy �lt, �s paszi�nszt rakott.
Gesztenyesz�n ruh�t viselt, ritk�s, �sz haj�t szigor� kontyba fogta. A fel�gyel�
bel�ptekor fel sem n�zett, tov�bb rakta a lapokat, s k�zben t�relmetlen�l
megsz�lalt:
- Ker�lj�n m�r beljebb. Ha akar, le�lhet.
M�g ha t�rt�netesen lett volna ilyen sz�nd�ka a fel�gyel�nek, akkor is
nehezen tehetett volna eleget a sz�v�lyes invit�l�snak, mert ah�ny sz�k volt a
szob�ban, mind tele volt rakva vall�si t�rgy� r�piratokkal, k�nyvecsk�kkel.
V�g�l a fel�gyel�nek siker�lt egy k�teget arr�bb tennie a kanap�n, s
ek�zben Ramsbottom kisasszony szigor�an nekisz�gezte a k�rd�st:
- �rdekli a misszi�s munka?
- Nos, ami azt illeti... sajnos nemigen, asszonyom.
- Helytelen. A misszi�s munka a kereszt�nyi szellem tev�kenys�g�nek
legnagyszer�bb ter�lete. A legs�t�tebb Afrika. M�lt h�ten j�rt itt egy fiatal
lelk�sz. Fekete, mint a szurok. De igaz kereszt�ny.
Neele fel�gyel�nek sehogy sem jutott esz�be alkalmas v�lasz. Az id�s
h�lgy k�vetkez� kijelent�se m�g ink�bb zavarba hozta.
- Nekem nincs r�di�m.
- Tetszik parancsolni?...
- Azt gondoltam, a r�di�enged�ly miatt j�tt. Vagy azok az ostoba
k�rd��vek. Nos, mi tetszik?
- Sajn�lattal kell k�z�ln�m, Miss Ramsbottom, hogy s�gora, Mr.
Fortescue, ma d�lel�tt rosszul lett, �s meghalt.
Miss Ramsbottom rend�letlen�l rakta tov�bb a k�rty�t. Mind�ssze ennyit
jegyzett meg, t�rsalg�si st�lusban:
- Les�jtatott az � felfuvalkodotts�g�ban �s b�n�s g�gj�ben. Mint v�rhat�
volt.
- Rem�lem, nem okoztam kegyednek megr�zk�dtat�st?
Ez ugyan nyilv�nval� volt, de a fel�gyel� k�v�ncsian v�rta a v�laszt.
Miss Ramsbottom sz�r�s pillant�st vetett r� a szem�vege f�l�tt, �s imigyen
sz�lott:
- Ha azt akarja tudni, elszomor�t-e, k�z�lhetem, hogy nem. Rex Fortescue
b�n�s ember volt, �s �n sohasem kedveltem.
- A hal�la ugyancsak hirtelen t�rt�nt...
- Amint azt az istentelenek v�rhatj�k - mondta el�gedetten az id�s h�lgy.
- Lehets�ges, hogy megm�rgezt�k...
A fel�gyel� elhallgatott; leste szavai hat�s�t. Szavai azonban l�that�lag
semmif�le hat�st nem keltettek. Ramsbottom kisasszony mind�ssze ennyit
motyogott:
- V�r�s hetes a fekete nyolcasra. A kir�ly eggyel feljebb l�phet.
Nyilv�n �szrevette, hogy a fel�gyel� hallgat, mert k�rty�val a kez�ben
felpillantott, �s szigor�an megk�rdezte:
- Mit v�r t�lem? Nem �n m�rgeztem meg, ha erre k�v�ncsi.
- Nincs holmi elk�pzel�se arr�l, hogy ki tehette?
- Felett�bb illetlen k�rd�s - mondta szigor�an az id�s h�lgy. - Ebben a
h�zban �l elhalt h�gom k�t gyermeke. Visszautas�tom a feltev�st, hogy b�rki,
akinek Ramsbottom v�r folyik az ereiben, gyilkoss�gban lehetne v�tkes. Mert
�n gyilkoss�gra gondol, igaz?
- Ezt nem mondtam, asszonyom.
- H�t persze hogy gyilkoss�g. Az id�k folyam�n sokan sz�vesen
meggyilkolt�k volna Rexet. Lelkiismeretlen ember. �s, amint mondj�k, r�gi
b�n�k �rnya messzire ny�lik.
- Meghat�rozott szem�lyre gondol?
Miss Ramsbottom �sszes�p�rte a k�rty�kat, �s felemelkedett. Most l�tszott,
milyen magas.
- Azt hiszem, jobb, ha most elmegy - mondotta.
Harag nem volt a hangj�ban, de ridegen �s elt�k�lten sz�lt.
- Ha a v�lem�nyemre k�v�ncsi - folytatta -, val�sz�n�leg a szem�lyzet
k�z�l tette valaki. A komornyiknak a szeme se �ll j�l, �s az a szobal�ny
gyengeelm�j�. J� �jszak�t.
�s a k�vetkez� pillanatban Neele fel�gyel� azon kapta mag�t, hogy
j�mborul kiballag a szob�b�l. K�l�n�s �reg h�lgy! Ebb�l azt�n semmit sem
lehet kiszedni.
Ahogy le�rt a hallba, egy magas, fekete l�nnyal tal�lta szemk�zt mag�t. A
l�ny csuromvizes es�k�penyben volt, �s k�l�n�s, �res tekintettel meredt a
fel�gyel�re.
- �pp most j�ttem meg - mondta. - Azt mondt�k... hogy apa... hogy
meghalt.
- Sajnos, ez igaz.
A l�ny vakt�ban h�trany�lt, mintha t�maszt keresne. Meg�rintett egy
t�lgyfa l�d�t, �s lassan, mereven leereszkedett r�.
- Jaj, nem... - mondta. - Nem...
�s k�t k�nny g�rd�lt le az arc�n.
- Borzaszt� - suttogta. - Azt hittem, hogy nem is szeretem... azt
gondoltam, hogy gy�l�l�m... De h�t az nem lehet, mert akkor nem b�nn�m.
Pedig �n...
Csak �lt ott, maga el� meredt; lassan megint k�nnyek gy�ltek a szem�be,
�s leperegtek az arc�n.
Azt�n megint megsz�lalt. Ez�ttal lihegve, szaggatottan.
- Az a r�mes, hogy most majd minden rendbe j�n. Hogy most m�r
�sszeh�zasodhatunk Geralddal. Azt tehetek, amit akarok. De iszony�, hogy ez
�gy t�rt�nt. �n nem akarom, hogy apa meghaljon... Jaj, nem akarom. Jaj,
apuka, apuka...
Ami�ta Neele fel�gyel� betette a l�b�t Tiszafa-kunyh�ba, els� �zben
tapasztalt sz�vb�li f�jdalmat a halott�rt.
KILENCEDIK FEJEZET
- �n a feles�gre tippelek - mondta a Scotland Yard helyettes f�biztosa.
Figyelmesen v�gighallgatta Neele fel�gyel� jelent�s�t.
A kiv�l� �sszefoglal�s r�vid volt, de minden l�nyeges elem megvolt benne.
- Igen - b�lintott �jra a f�n�k. - Minden a feles�gre mutat. Maga mit
gondol, Neele? Hm?
Neele fel�gyel� odanyilatkozott, hogy � ugyancsak a feles�gre adja le a
voks�t. Majd cinikusan hozz�f�zte, hogy rendszerint a feles�g az, illetve
ford�tott esetben a f�rj.
- Alkalma b�s�gesen volt. H�t ind�t�oka? - A f�n�k egy percre
elhallgatott. - Volt ind�t�oka.
- �, igen, uram. Ez a Mr. Dubois.
- Gondolja, hogy az � keze is benne van?
- Nem, azt nem �ll�tan�m, uram. - Neele fel�gyel� latolgatta a gondolatot.
- Az az �riember f�lti a b�r�t. Tal�n kital�lta, hogy az asszonyka mit forgat a
fej�ben, de azt nem mern�m �ll�tani, hogy � lett volna a felbujt�.
- Nem, ahhoz nagyon is �vatos.
- De mennyire �vatos!
- Nos, nem szabad elsietn�nk a k�vetkeztet�st, de kiindul�snak megteszi.
H�t a m�sik kett�, akinek ugyancsak volt alkalma?
- Az elhunyt le�nya �s menye? A le�ny belehabarodott egy fiatalemberbe,
de az apa nem egyezett bele a h�zass�gba. M�rpedig a fiatalember csak a
p�nz�vel egy�tt lett volna hajland� elvenni a l�nyt. Ez b�s�gesen elegend�
ind�t�ok a le�nynak. Ami a menyet illeti, nos, r�la nem tudok m�g eleget. De
h�rmuk k�z�l b�rmelyiknek lehetett alkalma megm�rgezni Fortescue-t, �s
nem tudom, rajtuk k�v�l b�rki m�s hogyan tehette volna meg. A szobal�ny, a
komornyik, a szak�csn�... mindnek volt dolga a reggelivel, csak azt nem
tudom, hogyan bizonyosodhatott meg b�rmelyik�k is, hogy Fortescue-n k�v�l
m�s nem kap a taxinb�l. M�rmint ha val�ban taxin volt a m�reg.
- Taxin volt, bizony - b�lintott a f�n�k. - �pp most kaptam meg az
el�zetes jelent�st.
- Nos, id�ig m�r eljutottunk - mondta Neele fel�gyel�. - Mehet�nk
tov�bb.
- A szem�lyzet?
- A komornyik �s a szobal�ny idegesnek l�tszik. Persze, ebben nincs
semmi rendk�v�li. Gyakran megesik. A szak�csn� majd megpukkadt
m�rg�ben, a m�sodik szobal�ny komor el�gt�tellel fogadta a dolgot.
Egysz�val, ezen a t�ren semmi szokatlan.
- Nincs senki m�s, akit b�rmilyen szempontb�l gyan�snak tartana?
- Nem, uram. Nem hiszem. - Neele fel�gyel� el�tt akaratlanul is felr�mlett
Mary Dove rejtelmes mosolya. Halv�ny, de �rezhet� ellens�gess�g volt a
le�ny magatart�s�ban. De hangosan csup�n ennyit mondott: - Mivel tudjuk,
hogy val�ban taxin volt, hamarosan kider�tj�k, honnan szerezt�k, vagy hogyan
�ll�tott�k el�.
- H�t csak csin�lja tov�bb, Neele. Mellesleg, meg�rkezett Mr. Percival
Fortescue. �n m�r besz�lgettem vele, �s most mag�ra v�r. A m�sik fi�t is
megtal�ltuk. P�rizsban van, a Bristol sz�ll�ban. Ma indul. El�je k�ld valakit a
rep�l�t�rre?
- Igen, uram. Ez a sz�nd�kom.
- Nos, akkor most besz�ljen Percival Fortescue-val. - A f�n�k kuncogott.
- Pr�ma Percy... No, majd megl�tja.
Mr. Percival Fortescue j�l vasalt, harminc-egyn�h�ny esztend�s f�rfi volt,
kese haj�, fak� szempill�j�, ped�ns modor�.
- Rettenetes megr�zk�dtat�s volt a sz�momra a dolog, Neele fel�gyel�,
mint gondolhatja.
- Bizony�ra, Mr. Fortescue - mondta Neele fel�gyel�.
- Annyit mondhatok csup�n, hogy ap�m t�k�letesen j�l volt, amikor
tegnapel�tt elmentem hazulr�l. Ez az �telm�rgez�s bizony�ra igen hirtelen
t�rt�nt?
- Val�ban hirtelen t�rt�nt. De nem �telm�rgez�s volt, Mr. Fortescue.
Percival r�meredt, azut�n �sszevonta szem�ld�k�t.
- Nem? Teh�t ez�rt... - elhallgatott.
- Az �n �desapja - mondta Neele fel�gyel� - taxinm�rgez�s �ldozata lett.
- Taxin? Sosem hallottam ilyesmir�l.
- �gy hiszem, kevesen hallottak r�la. Igen gyorsan �s v�gzetesen hat�
m�reg.
A kese szem�ld�k m�g jobban �sszeh�z�dott.
- �n azt �hajtja tudtomra adni, fel�gyel� �r, hogy ap�mat el�re megfontolt
sz�nd�kkal m�rgezte meg valaki?
- A jelek szerint ez t�rt�nt, uram.
- De h�t, ez borzalmas!
- Val�ban, Mr. Fortescue.
- Most m�r �rtem... - motyogta Percival -, hogy mi�rt k�ldtek ide a
k�rh�zb�l. A modoruk kiss� k�l�n�s volt... - Elhallgatott. Kis sz�net ut�n
folytatta.
- A temet�s... ? - k�rd�jel �rz�d�tt a hangj�ban.
- A t�rv�nysz�ki halottszemle holnap lesz, a boncol�s ut�n. A szemle
puszta formas�g; minden val�sz�n�s�g szerint elnapolj�k.
- �rtem. Megk�rdezhetem, fel�gyel� �r, van-e m�r valami elk�pzel�s�k,
gyan�juk, hogy kicsoda... Igaz�n, �n... - �s megint elhallgatott.
- M�g korai volna, Mr. Fortescue - mormolta Neele. - Mindamellett
seg�ts�g�nkre lenne, Mr. Fortescue, ha t�j�koztatna �desapja v�grendelet�nek
tartalm�r�l. Vagy tal�n kapcsolatba l�phetek az �gyv�dj�kkel?
- Ap�m �gyeit a Billingsby, Horsethorpe & Walters �gyv�di iroda int�zi, a
Bedford Square-en. V�grendelet�nek tartalm�t azonban nagy vonalakban
magam is k�z�lhetem.
- M�dfelett lek�telezne, Mr. Fortescue. Puszt�n sablonos k�rd�s ez ilyen
esetekben.
- Ap�m �j v�grendeletet k�sz�tett k�t esztendeje, amikor m�sodszor n�s�lt
- k�z�lte a ped�ns Percival. - Sz�zezer fontot hagyott feles�g�re, minden
megk�t�s n�lk�l, �s �tvenezret Elaine h�gomra. A t�bbi r�m sz�ll.
Term�szetesen, �n m�r c�gt�rs vagyok.
- �ccse, Lancelot Fortescue, nem �r�k�l semmit?
- Nem; ap�m �s �cs�m k�z�tt huzamosabb ideje megszakadt a kapcsolat.
Neele sz�r�s pillant�st vetett r�, de Percivalnak szemernyi k�telye sem
volt.
- A v�grendelet �rtelm�ben teh�t Mr. Fortescue hal�l�val Mrs. Fortescue,
Miss Elaine Fortescue �s �n tesznek szert haszonra.
- Nem hiszem, hogy j�magam valami sokat kapn�k - Percival s�hajtott. -
�r�k�s�d�si ad� is van, fel�gyel� �r. �s az ut�bbi id�ben az ap�m... nos,
csup�n annyit mondhatok, m�dfelett meggondolatlanul j�rt el n�mely
p�nz�gyi v�llalkoz�s�ban.
- �n �s �desapja nem voltak az ut�bbi id�ben egy v�lem�nyen az �zletvitel
tekintet�ben? - Neele fel�gyel� a vil�g legterm�szetesebb modor�ban dobta ki
a horgot.
- �n k�z�ltem vele az �ll�spontomat, de sajnos... - Percival v�llat vont.
- M�ghozz� f�lre�rthetetlen�l k�z�lte, nemde? - tapogat�zott Neele. -
Azaz, ne kertelj�nk, �n�k ketten alaposan �sszekaptak, ugyeb�r?
- Ezt aligha mondhatom, fel�gyel� �r. - A bossz�s�g p�rt csalt Percival
fak� arc�ra.
- Tal�n m�s volt az �sszek�l�nb�z�s�k oka, Mr. Fortescue?
- Nem volt k�z�tt�nk semmif�le �sszek�l�nb�z�s, fel�gyel� �r.
- Eg�szen bizonyos ebben, Mr. Fortescue? Nos, hagyjuk. �n szerint teh�t
apja �s �ccse k�z�tt nem �llt fenn kapcsolat?
- Ebben bizonyos vagyok.
- Akkor tal�n meg tudn� nekem mondani, mit jelent ez?
�s Neele �tny�jtotta a Mary Dove �ltal lejegyzett t�viratsz�veget.
Percival elolvasta, majd meglepetten �s bossz�san felki�ltott. Szemmel
l�that�an k�telkedett, de d�h�s is volt.
- Ezt nem �rtem! Nem is tudom nagyon elhinni.
- M�rpedig hitelesnek l�tszik, Mr. Fortescue. Az �n �ccse ma �rkezik
P�rizsb�l.
- K�l�n�s, m�dfelett k�l�n�s. Nem, igaz�n nem �rtem.
- �desapja teh�t nem eml�tette �nnek?
- Egyetlen sz�val sem. H�t ez v�rl�z�t�. Hogy fogja mag�t, �s a h�tam
m�g�tt ideh�vja Lance-et!
- Nem is sejti, mi k�sztette erre a l�p�sre?
- Persze hogy nem. De ez is jellemz� az ut�bbi id�kben tan�s�tott
magatart�s�ra... �r�lt! Kisz�m�thatatlan! Ennek v�g�t kell vetni... �n...
Percival hirtelen elhallgatott. A v�r kiszaladt fak� arc�b�l.
- Elfeledkeztem... Egy pillanatra elfelejtettem, hogy ap�m meghalt...
Neele fel�gyel� r�szv�tteljesen ingatta fej�t.
Percival Fortescue indulni k�sz�lt. Vette a kalapj�t, �s megsz�lalt:
- K�rem, h�vjon fel, ha b�rmit tehetek. De bizony�ra... - elhallgatott egy
pillanatra. - �n lej�n Tiszafa-kunyh�ba?
- Igen, Mr. Fortescue. Pillanatnyilag egy emberem tart�zkodik a h�zban.
Percival finny�san megborzongott.
- Szerfelett kellemetlen. Hogy vel�nk ilyesmi t�rt�nj�k....
S�hajtott, azut�n az ajt� fel� indult.
- A nap folyam�n az irod�ban leszek. Rengeteg az elint�znival�. De este
lemegyek Tiszafa-kunyh�ba.
- Igen, uram.
Percival Fortescue t�vozott.
- Pr�ma Percy - mormogta Neele.
Hay �rmester szer�nyen a fal mellett �ld�g�lt, �s most felpillantott: -
Fel�gyel� �r... ? - k�rdezte.
Amikor pedig Neele nem v�laszolt, az �rmester megk�rdezte:
- Mit h�mozott ki az eg�szb�l, fel�gyel� �r?
- Nem tudom - mondta Neele. Azt�n elgondolkodva id�zte: - "Felett�bb
kellemetlenek mindah�nyan."
Hay �rmester �rtetlen�l b�mult r�.
- Alice Csodaorsz�gban - magyar�zta Neele. - Maga nem ismeri Alice-t,
Hay?
- Az valami klasszikus, ugye? - k�rdezte Hay. - Az ilyesmit a harmadik
m�sorban adj�k. Azt �n nemigen hallgatom.
TIZEDIK FEJEZET
1
�t perce sz�llhattak fel a Le Bourget-i rep�l�t�rr�l, amikor Lance Fortescue
kinyitotta a Daily Mail eur�pai kiad�s�t. Egy-k�t perc m�lva d�bbent ki�lt�s
hagyta el az ajk�t. Pat k�rd� pillant�st vetett r�.
- Az �reg�r - mondta Lance - meghalt!
- Meghalt?! Az �desap�d?!
- Igen, hirtelen rosszul tett az irod�ban, bevitt�k a Szent Krist�f-k�rh�zba,
�s ott hamarosan meghalt.
- �desem, borzaszt�an sajn�lom! Mi t�rt�nt? Agyv�rz�s?
- Azt hiszem. �gy hangzik.
- Volt m�r r�gebben agyv�rz�se?
- Tudtommal nem.
- Azt hittem, az els�be nem szoktak belehalni.
- Szeg�ny �reg... - s�hajtott Lance. - Sose gondoltam volna, hogy
k�l�n�sebben szeretem, de most valahogy, hogy meghalt...
- Dehogyis nem szeretted.
- Nem mindenki olyan �ldott j� l�lek, mint te. Pat. H�t igen, �gy l�tszik,
megint csak ellenem dolgozott a szerencse, mi?
- Igen. Milyen k�l�n�s, hogy �pp most t�rt�nt. Most, amikor hazak�sz�lsz.
Lance �les pillant�st vetett r�.
- K�l�n�s? Hogy �rted ezt, Pat?
Feles�ge meglepetten n�zett r�.
- H�t... k�l�n�s v�letlen.
- �gy �rted, hogy ak�rmibe fogok, balul �t ki?
- Dehogyis, �desem. El�fordul, hogy az embert sorozatosan balszerencse
�ri.
- Igen, �gy valahogy.
Pat megism�telte: - Igaz�n nagyon sajn�lom.
Amikor lesz�lltak a heathrow-i rep�l�t�ren, m�g ki sem l�ptek a g�pb�l,
amikor a l�git�rsas�g egy alkalmazottja elki�ltotta mag�t:
- Mr. Lancelot Fortescue a g�pen van?
- Itt vagyok - mondta Lance.
- Lenne sz�ves k�vetni, Mr. Fortescue?
Lance �s Pat a tisztvisel� nyom�ban sz�llt ki a g�pb�l, a t�bbi utast
megel�zve. Amikor az utols� �l�sen helyet foglal� h�zasp�r mellett haladtak
el, hallott�k, amint a f�rfi feles�ge f�l�be suttog:
- K�r�z�tt csemp�szek biztosan... Rajtakapt�k �ket.
2
- Fantasztikus - mondta Lance. - Ez... fantasztikus! - �s az asztal t�ls�
oldal�n �l� Neele detekt�vfel�gyel�re meredt.
Neele fel�gyel� r�szv�tteljesen b�logatott.
- Taxin... tiszafabogy�... az eg�sz olyan, mint valami r�mdr�ma. Mag�nak
biztosan mindennapi az ilyen eset, fel�gyel� �r. De m�rgez�s... a mi
csal�dunkban... elk�pzelhetetlen.
- Teh�t nincs is semmif�le elgondol�sa arr�l, hogy ki m�rgezhette meg az
�desapj�t?
- �risten, dehogy. Gondolom, az �reg�rnak sz�mos ellens�ge volt �zleti
k�r�kben, b�s�gesen akadt olyan is, aki legsz�vesebben elevenen megny�zta
volna, t�nkretette volna anyagilag... sz�val ilyesmi. No de megm�rgezni?...
B�r �n k�l�nben sem tudhatom. J� n�h�ny �ve k�lf�ld�n �lek, �s igen keveset
tudok az itthoni dolgokr�l.
- Voltak�ppen err�l szerettem volna k�rdezni, Mr. Fortescue. A b�tyj�t�l
tudom, hogy �n �sszek�l�nb�z�tt az �desapj�val, �s a viszonyuk hossz�
�vekre megromlott. Lenne sz�ves elmondani, mi ind�totta arra, hogy most
hazat�rjen?
- Term�szetesen, fel�gyel� �r. H�rt kaptam ap�mt�l... mikor is?... n�zz�k
csak... k�r�lbel�l f�l esztendeje lehet m�r. Nem sokkal azut�n, hogy
megn�s�ltem. Ap�m �rt; a level�ben c�lzott arra, hogy bor�tsunk f�tylat a
m�ltra. Azt javasolta, j�jjek haza, �s dolgozzam a c�gn�l. Meglehet�sen
k�d�sen fogalmazott, �s nekem nem is volt valami nagy kedvem a dologhoz.
Nos, v�g�l m�giscsak �gy alakult, hogy �tj�ttem Angli�ba... n�zz�k csak,
igen, augusztusban. H�rom h�nappal ezel�tt. Lementem hozz� Tiszafa-
kunyh�ba, �s ap�m, ezt meg kell mondanom, igen el�ny�s aj�nlatot tett. Azt
v�laszoltam, hogy meggondolom a dolgot, m�gis kell besz�lnem a
feles�gemmel. Ezt ap�m meg�rtette. Visszarep�ltem Kelet-Afrik�ba,
megbesz�ltem a dolgot Pattel. V�g�l elhat�roztam, hogy elfogadom az �reg�r
aj�nlat�t. Fel kellett sz�molnom kinti �gyeimet, �s meg�g�rtem, hogy m�lt
h�nap v�g�re mindent elint�zek. K�z�ltem ap�mmal, hogy megt�viratozom,
mikor �rkezem Angli�ba.
Neele fel�gyel� k�hintett egyet.
- Az �n hazat�r�se alapos meglepet�st szerzett a b�tyj�nak.
Lance hirtelen elvigyorodott. Vonz� arc�n l�tszott, mulattatja a dolog.
- Nem hinn�m, hogy a der�k Percy sejtett volna valamit - mondta. - �pp
Norv�gi�ban t�lt�tte a szabads�g�t akkor. Szerintem az �reg�r sz�nd�kosan
v�lasztotta azt az id�pontot. Percy h�ta m�g�tt akarta lebonyol�tani az eg�szet.
Mi t�bb, igencsak val�sz�n�nek tartom: ap�m aj�nlat�nak ind�t�ka �pp az
volt, hogy irt�zatosan �sszer�gta a patk�t szeg�ny Percyvel, Vallal, ahogy �
titul�lja mag�t. Azt hiszem, Val megpr�b�lta terroriz�lni az �regurat.
M�rpedig az �reg�r az ilyesmit sosem �llhatta. Hogy min kaptak �ssze, nem
tudom, de annyi bizonyos, hogy az �reg tombolt d�h�ben. �s azt hiszem,
nagyon j� �tletnek tartotta, hogy engem hazacit�l, �s ett�l majd szeg�ny j�
Valt sz�tveti a m�reg. Meg azt�n sosem �llhatta Percy feles�g�t, az �n
h�zass�gom meg nagyon legyezgette a hi�s�g�t. Az �reg�r humor�rz�k�re
jellemz�, hogy engem hazarendel, �s Percyt k�sz t�nyek el� �ll�tja.
- �n mennyi id�t t�lt�tt akkor a Tiszafa-kunyh�ban?
- �, egy-k�t �r�t tal�n. Nem invit�lt meg, hogy t�ltsem ott az �jszak�t.
Voltak�ppen az eg�sz dolog orvt�mad�s volt Percy ellen. M�g csak azt sem
akarta, hogy a szem�lyzet megtudjon valamit. Mondom, abban maradtunk,
hogy meggondolom a dolgot, megbesz�lem Pattel, azut�n meg�rom, mit
hat�roztam. Ez meg is t�rt�nt. Meg�rtam, hogy k�r�lbel�l mikor �rkezem, �s
v�g�l tegnap P�rizsb�l t�viratoztam.
Neele fel�gyel� b�lintott.
- �s ez a t�virat ugyancsak meglepte az �n b�tyj�t.
- Azt elhiszem. No de mint megszokhattuk, most is Percy nyerte a
j�tszm�t. �n m�r k�s�n �rkeztem.
- Igen - mondta elgondolkodva Neele fel�gyel�. - �n k�s�n �rkezett. -
Azt�n szapor�n folytatta. - Augusztusi l�togat�sa alkalm�b�l tal�lkozott
valakivel a csal�db�l?
- Mostohaany�m vel�nk uzsonn�zott.
- Ismerte m�r r�gebben?
- Nem. - Lance arca megint k�p�s mosolyra der�lt. - Az �reg�r �rtette a
cs�zi�t. Adele legal�bb harminc �vvel fiatalabb n�la.
- Nem haragszik, ugye, ha megk�rdem: �n tartotta s�relmesnek apja
m�sodik h�zass�g�t, vagy a b�tyja?
Lance meglepetten n�zett r�.
- �n ugyan nem, �s val�sz�n�leg Percy sem. V�gt�re is, az �desany�nk
nagyon r�gen meghalt... t�z, tizenk�t �vesek voltunk. Ink�bb az lepett meg,
hogy az �reg�r olyan sok�ig halogatta a h�zass�got.
Neele fel�gyel� am�gy a bajusza alatt mormogta:
- Kock�zatosnak t�nhet annyival fiatalabb n�t elvenni.
- Ezt az �n kedves b�ty�m mondta? Mert r�vallana. Percy nagy mestere a
c�lozgat�snak. �gy �ll az �bra, fel�gyel� �r? Mostohaany�mat gyan�s�tj�k,
hogy megm�rgezte ap�mat?
Neele fel�gyel� arca kif�rk�szhetetlen volt.
- Korai volna m�g b�rmif�le elm�letet fel�ll�tani, Mr. Fortescue -
mondotta ny�jasan. - Megk�rdezhetem: mik a tervei ezek ut�n?
- A terveim? - Lance elgondolkodott. - Nos, alighanem k�nytelen leszek
�j terveket k�sz�teni. Hol a csal�d? Lent vannak valamennyien Tiszafa-
kunyh�ban?
- Igen.
- Legjobb lesz, ha egyenesen lemegyek �n is. - Feles�g�hez fordult. - Te
pedig megsz�llsz egy hotelban, Pat.
- Dehogyis, Lance, �n veled megyek! - protest�lt az asszony.
- Nem, dr�g�m.
- De �n veled akarok menni.
- �n pedig jobb szeretn�m, ha nem j�nn�l. Eredj, sz�llj meg a... Istenem,
de r�g nem voltam Londonban! Mondjuk, a Barnes-sz�ll�ban. Cs�ndes,
rendes hely volt annak idej�n. Ugye, megvan m�g?
- �, igen, Mr. Fortescue.
- Akkor j�. Pat, el�bb elmegy�nk oda, kivesz�nk egy szob�t, azut�n �n
leutazom Tiszafa-kunyh�ba.
- De h�t mi�rt nem mehetek veled, Lance?
Lance arc�ra komor elt�k�lts�g telepedett.
- Megmondom �szint�n, Pat, nem tudom, hogyan fogadnak. Apa h�vott
haza, de apa meghalt. Nem tudom, ki� most a h�z. Gondolom Percy�, de az is
lehet, hogy Adele-�. Szeretn�m tudni el�sz�r, hogyan fogadnak, miel�tt
odavinn�lek. K�l�nben is...
- Igen?
- Nem sz�vesen vinn�lek olyan h�zba, ahol egy gyilkos gar�zd�lkodik.
- Ugyan, micsoda szam�rs�g!
Lance azonban elt�k�lten kijelentette:
- Veled kapcsolatban, Pat, semmif�le kock�zatot nem v�llalok.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
l
Mr. Dubois bosszankodott. D�h�sen elt�pte Adele Fortescue level�t, �s a
pap�rkos�rba haj�totta. Azut�n felt�madt az �vatoss�ga, kihal�szta a lev�l
darabjait, gyuf�t gy�jtott, �s addig nem nyugodott, m�g az irom�ny hamuv�
nem v�lt. Mag�ban d�h�sen motyogott:
- Mi�rt olyan megveszekedett �r�lt valamennyi asszony? Hisz csak az
elemi �vatoss�g... De h�t az asszonyokban nincs egy szemernyi j�zans�g se -
gondolta Mr. Dubois. Ebb�l a t�nyb�l ugyan m�r nemegyszer hasznot h�zott,
de most bosszantotta. � maga ugyanis semmif�le �vatoss�gi int�zked�st nem
mulasztott el. Ha Mrs. Fortescue telefon�l, k�zlik vele, hogy Mr. Dubois
h�zon k�v�l van. Adele Fortescue m�r h�romszor felh�vta, most meg �rt. Az
�r�s pedig m�g sokkal rosszabb. Mr. Dubois egy-k�t percig elt�n�d�tt, azut�n
a telefonhoz l�pett.
- Besz�lhetn�k Mrs. Fortescue-val? Igen, itt Dubois. - N�h�ny pillanat
m�lva Adele hangja sz�lt a telefonba.
- Vivian! V�gre!
- Adele, az isten szerelm�re, l�gy �vatos. Honnan besz�lsz?
- A k�nyvt�rszob�b�l.
- Nem hallgatja valaki a m�sik k�sz�l�ken a besz�lget�st?
- Ugyan, mi�rt hallgatn�?
- Sosem lehet tudni. Ott van m�g a rend�rs�g?
- Nem, m�r elmentek, legal�bbis egyel�re. Jaj, Vivian dr�g�m, iszonyatos
volt!
- Igen, igen, bizony�ra. De most ide figyelj, Adele: nagyon �vatosnak kell
lenn�nk.
- H�t persze, dr�g�m.
- Ne dr�g�mozz telefonon. Nem biztons�gos.
- Ugyan, mit r�m�ld�z�l, Vivian! Manaps�g m�r mindenki dr�g�mozza
egym�st.
- Igen, igen, persze. De most figyelj j�l. Ne telefon�lj nekem, �s ne is �rj!
- De Vivian...
- Csak �tmenetileg, �rts meg. Nagyon �vatosnak kell lenn�nk.
- �rtem. Na j�. - Az asszony hangj�ban s�rt�d�tts�g csend�lt.
- Adele, ide hallgass. A leveleim. El�getted a leveleimet?
Adele Fortescue egy m�sodpercnyi t�tov�z�s ut�n v�laszolt:
- H�t persze. Hiszen m�r mondtam.
- Akkor j�. No, most b�cs�zom. Ne h�vj fel, �s ne is �rj. Majd a kell�
id�ben jelentkezem.
�s letette a kagyl�t. Elgondolkodva simogatta �ll�t. Nem tetszett neki az a
m�sodpercnyi t�tov�z�s. El�gette vajon Adele a leveleit? � igyekezett �vatos
lenni, de n�ha az ember �hatatlanul belekeveredik az ilyesmibe. Mit is �rt
Adele Fortescue-hoz int�zett n�h�ny level�ben? A szok�sos maszlagot,
gondolta komoran. De volt-e benn�k valami k�l�nleges sz�, k�l�nleges
fordulat, amit a rend�rs�g kedv�re kiforgathat? Esz�be jutott az Edith
Thompson-�gy. Igaz�n �rtatlan leveleket �rt, gondolta, de h�t az ember sosem
lehet bizonyos. Egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t. Ha eddig el nem
�gette Adele a leveleit, legal�bb annyi esze lenne, hogy most megteszi! Vagy
m�ris a rend�rs�g kez�be ker�ltek volna? Vajon hol tartja Adele a leveleit?
Abban a kis szekreterben biztosan. �lrokok� st�lb�tor. Valamit mintha
mondott volna egyszer Adele, hogy van benne egy titkos fi�k... Titkos fi�k!
No, azt a rend�rs�g j�tszi k�nnyeds�ggel megtal�lja. De most elmentek a
rend�r�k, azt mondta Adele. Reggel m�g ott voltak, de elmentek mind.
Mostan�ig biztosan buzg�n kutattak a m�reg nyomai ut�n az �telben.
Rem�lhet�leg nem kutatj�k v�gig az eg�sz h�z �sszes szob�j�t. Persze ahhoz
el�bb h�zkutat�si parancs kell. Ha gyorsan akci�ba l�p, most mindj�rt, tal�n...
Felid�zte maga el�tt a h�zat. M�r s�t�tedik. Ilyenkor szolg�lj�k fel az
uzsonn�t, vagy a k�nyvt�rszob�ban, vagy a szalonban. Mindenki lent van, a
csel�ds�g is uzsonn�zik, a szem�lyzeti eb�dl�ben. Fent az emeleten nincs
senki. A kerten �t k�nnyen meg lehet k�zel�teni a h�zat; a taxus-s�v�ny
pomp�s fedez�k. Ott az a kis oldalajt�, a teraszr�l. Azt csak este z�rj�k be,
amikor a h�z n�pe nyugov�ra t�r. Mi sem k�nnyebb, mint ott belop�zni, �s a
kedvez� pillanatban felosonni a l�pcs�n.
Vivian Dubois gondosan, l�p�sr�l l�p�sre v�giggondolta a tervet. Ha
Fortescue hal�l�t sz�vb�nul�snak, agyv�rz�snek tulajdon�tj�k, amit k�nnyen
megtehettek volna, eg�szen m�s volna a helyzet.
- �gy azonban - mormolta Dubois a bajsza alatt - jobb f�lni, mint
megijedni.
2
Mary Dove lefel� tartott a sz�les l�pcs�n. Lassan l�pkedett; egy pillanatra
meg�llt a l�pcs�fordul� ablak�n�l, ahonnan el�z� nap szemmel tartotta Neele
fel�gyel� �rkez�s�t. Ahogy most kin�zett az alkonyaiba, �szrevette, hogy egy
f�rfialak t�nik el a taxus-s�v�ny m�g�tt. Csak nem Lancelot Fortescue az, a
t�kozl� fi�? A kapun�l elk�ldte a kocsit, �s k�r�lj�r a kertben, r�gi id�kre
eml�kezve - �gy gy�jt er�t a tal�lkoz�sra a minden bizonnyal ellens�ges
csal�ddal? Mary Dove hat�rozottan rokonszenvezett Lance-szel. Ajk�n kis
mosoly j�tszott, mik�zben lefel� l�pkedett. A hallban Gladysbe botlott, aki
idegesen �sszerezzent Mary Dove l�tt�n.
- A telefon sz�lt az el�bb? - k�rdezte Mary. - Ki volt az?
- Nem, nem, csak t�ves kapcsol�s volt. A tiszt�t�t h�vt�k. - Gladys
gyorsan, pihegve besz�lt. - Az el�bb meg Mr. Dubois telefon�lt. A nagys�gos
asszonyt kereste.
- �rtem.
Mary �tment a hallon. Azt�n h�trafordult, �s megsz�lalt.
- Uzsonnaid� van. Behozta m�r a te�t?
- Azt hiszem, m�g nincs f�l �t, kisasszony - mondta Gladys. - Vagy igen?
- �t perc m�lva h�romnegyed �t. Hozza be, legyen sz�ves, a te�t.
Mary Dove bement a k�nyvt�rszob�ba. Adele Fortescue a kanap�n �lt, a
t�zbe b�mult, �s k�zben kis csipke zsebkend�j�t t�pdeste. Adele inger�lten
sz�lalt meg:
- Hol marad a tea?
- M�r hozz�k - mondta Mary Dove.
Egy fahas�b kihullott a kandall�b�l. Mary Dove let�rdelt a r�cs el�, �s a
fog�vassal visszatette, azut�n m�g egy darab f�t �s egy kis szenet rakott a
t�zre.
Gladys kiment a konyh�ba. Mrs. Crump hatalmas t�lban t�szt�t kevert;
azt�n d�h�sen feln�zett. V�r�s �s haragos volt az arca.
- M�r mi�ta csengetnek a k�nyvt�rszob�b�l! Mikor viszed m�r be azt a
te�t, hallod-e?
- J�l van, viszem m�r.
- Crump megn�zheti mag�t, csak j�jj�n haza - morgott Mrs. Crump. -
Nem teszi az ablakba, amit kap t�lem, annyi szent.
Gladys bement a t�lal�ba. Nem k�sz�tett szendvicseket. De nem is fog!
Van el�g ennival�, h�t nem? K�tf�le s�tem�ny, keksz, zsemle, m�z. Falusi
vaj, most vett�k a feketepiacon. Degeszre falhatj�k magukat, minek
vacakoljon m�g a paradicsommal is, meg a libam�jp�st�tommal, h�t nem
igaz? Van neki egy�b gondja b�ven. Na, Mrs. Crump is cudar kedv�ben van,
mert Mr. Crump elment d�lut�nra. H�t hiszen kimen�je van, vagy mi. Ha
elment, j�l tette, gondolta Gladys. Mrs. Crump kikiab�lt a konyh�b�l:
- Kifut a v�z! Mikor csin�lod meg v�gre azt a te�t?
- Megyek m�r.
Ki se m�rte a te�t, tal�lomra sz�rta a nagy ez�stkann�ba, kivitte a
konyh�ba, �s r��nt�tte a forr� vizet. A kann�t meg az �st�t a nagy ez�stt�lc�ra
rakta, bevitte a k�nyvt�rszob�ba, �s letette a kanap� mellett a kisasztalra.
Azut�n kisietett a m�sik t�lc��rt, amely meg volt rakva ennival�val. M�r a
hallban volt vele, amikor a hatalmas �ll��ra felh�rd�lt, jelezve, hogy mindj�rt
�tni fog. Gladys �sszerezzent.
A k�nyvt�rszob�ban Adele Fortescue ny�g�sen k�rdezte Mary Dove-t�l:
- Hol marad ma mindenki?
- Igaz�n nem tudom. Mrs. Fortescue. Miss Fortescue nemr�g j�tt haza. Azt
hiszem, Mrs. Percival levelet �r a szob�j�ban.
- Levelet �r, mindig csak levelet �r. Az a n� m�st se tesz, csak levelezik.
Jellemz� a fajt�j�ra. Nincs nagyobb �r�me, mint ha hal�leset vagy m�s
trag�dia t�rt�nik. Csak �gy lubickol benne. R�mes, iszonyodom az ilyent�l.
- Mindj�rt sz�lok neki, hogy k�sz az uzsonna - susogta tapintatosan Mary.
Az ajt� fel� indult, azut�n meg�llt, hogy utat engedjen a bel�p� Elaine-nek.
- Hideg van - mondta Elaine. A kandall� el� kuporodott, d�rzs�lgette a
kez�t.
Mary egy pillanatra meg�llt a hallban. Az egyik fi�kosszekr�nyen hatalmas
t�lca �llt, rajta s�tem�ny. A hallban m�r s�t�t volt: Mary villanyt gy�jtott.
K�zben mintha Jennifer Fortescue l�pteit hallotta volna az emeleti folyos�n. A
l�pcs�n azonban nem j�tt le senki, Mary teh�t felment, �s v�gigsietett a
folyos�n.
Percival Fortescue �s feles�ge k�l�n lakoszt�lyt foglalt el a h�z egyik
sz�rny�ban. Mary kopogtatott nappali szob�juk ajtaj�n. Mrs. Percival elv�rta,
hogy kopogjanak, s ez a t�ny Crump m�lys�ges megvet�s�t v�vta ki. A
kopog�sra Jennifer �l�nk hangja v�laszolt:
- Tess�k.
Mary benyitott, �s halkan sz�lalt meg:
- Bevitt�k az uzsonn�t, Mrs. Percival.
Meglepte, hogy Jennifer Fortescue utcai �lt�z�kben van. �pp akkor vetette
le tevesz�r-k�peny�t.
- Nem tudtam, hogy nem volt itthon - mondta Mary.
Mrs. Percival kiss� zih�lva v�laszolt.
- �, csak �pp kin�ztem a kertbe... V�gy�dtam egy kis leveg� ut�n. De
r�mesen hideg van. J� lesz lent a t�zn�l. Nem valami pr�m�n m�k�dik itt a
k�zponti f�t�s. Igaz�n sz�lhatna valaki a kert�sznek, Miss Dove.
- Majd sz�lok - �g�rte Mary.
Jennifer Fortescue egy sz�kre dobta kab�tj�t, �s Mary nyom�ban kiment a
szob�b�l. A l�pcs�n�l Mary visszah�z�dott, �s el�re engedte Mrs. Percivalt. A
hallban meglepetten tapasztalta, hogy a s�tem�nyes t�lc�t m�g nem vitt�k be.
�pp ki akart menni a t�lal�ba, hogy sz�ljon Gladysnek, amikor Adele
Fortescue bukkant fel a k�nyvt�rszoba ajtaj�ban, �s inger�lten sz�lalt meg:
- Enni nem kapunk ma a te�hoz?
Mary gyorsan felemelte a t�lc�t, bevitte a k�nyvt�rszob�ba, �s a t�lakat
sz�trakta a kandall� el�tti kis asztalokra. Az �res t�lc�t �pp kivitte a hallba,
amikor megsz�lalt a cseng�. Mary letette a t�lc�t, �s maga ment ajt�t nyitni.
Ha a t�kozl� fi� j�tt meg, azt megn�zi mag�nak. "Ez ugyan ki�t a Fortescue
csal�db�l" - gondolta Mary, amikor kinyitotta az ajt�t, feln�zett a s�t�t,
keskeny arcba, �s megl�tta a gunyoros metsz�s� sz�jat. Cs�ndesen sz�lalt
meg:
- Mr. Lancelot Fortescue?
- Szem�lyesen.
Mary a f�rfi m�g� kukkantott.
- A poggy�sza?
- M�r elk�ldtem a taxit. Nincs m�s holmim, csak ez.
K�z�pnagys�g� zipz�ras t�sk�t emelt f�l. Maryben halv�ny meglepetts�g
motoszk�lt, amikor megsz�lalt:
- Taxival j�tt? Azt gondoltam, gyalog s�t�lt fel a h�zig. �s a feles�ge?
Lance arca komor volt.
- A feles�gem nem j�n - mondta. - Egyel�re legal�bbis.
- �rtem. Erre j�jj�n, legyen sz�ves, Mr. Fortescue. Mindenki a
k�nyvt�rszob�ban van - uzsonn�znak.
A k�nyvt�rszoba ajtaj�n�l mag�ra hagyta az �j j�vev�nyt. Lancelot
Fortescue ugyancsak vonz� f�rfi, gondolta Mary Dove. Azt�n m�g egyet
gondolt: val�sz�n�leg, v�lte Mary, sok n� osztja ezt a v�lem�nyt.
3
- Lance!
Elaine odafutott b�tyj�hoz, �s viharosan �t�lelte. Mint egy �nfeledt
iskol�sl�ny. Lance kiss� meglep�d�tt.
- Hello. Megj�ttem.
Szel�den kibontakozott h�ga �lel�s�b�l.
- Jennifer?...
Jennifer Fortescue leplezetlen k�v�ncsis�ggal b�mult Lance-re.
- Sajnos, Val k�nytelen volt a v�rosban maradni - mondta. - Tudod,
rengeteg dolga van. Az a sok elint�znival�... Minden Val nyak�ba szakadt. El
se tudod k�pzelni, min ment�nk kereszt�l!
- - Rettenetes lehetett mindannyiotoknak - mondta komolyan Lance.
A kanap�n �l� n�h�z fordult. Adele m�zes zseml�t tartott a kez�ben, �s
n�m�n szem�gyre vette a bel�p� f�rfit.
- H�t persze! - ki�ltott fel Jennifer. - Hiszen Adele-t nem is ismered, igaz?
- �, dehogynem - suttogta Lance. - Nagyon j�l ismerem... - �s
megszor�totta Adele Fortescue kiny�jtott kez�t. Amikor len�zett r�, az asszony
szempill�ja megrebbent. Bal k�zzel letette a m�zes zseml�t, �s megigazgatta a
haj�t. A mozdulat egy szemreval� f�rfi bel�p�s�t nyugt�zta. Adele fojtott,
�rz�ki hangj�n megsz�lalt:
- Gyere, Lance, �lj ide mell�m. - �s m�r t�lt�tt is neki egy cs�sze te�t. -
Annyira �r�l�k, hogy elj�tt�l - folytatta. - Nagyon kell m�g egy f�rfi ebben a
h�zban.
- Mondj�tok meg, miben seg�thetek - mondta Lance.
- Tudod... vagy tal�n nem is tudod... itt volt a rend�rs�g. Azt hiszik... azt
hiszik... - Adele elhallgatott, majd szenved�lyesen felki�ltott: - Jaj, olyan
borzalmas! Iszony�!
- Tudom. - Lance hangja komoly volt, egy�tt�rz�. - Nagyon is tudom.
Engem m�r a londoni rep�l�t�ren v�rtak.
- A rend�rs�g?
- Igen.
- Mit mondtak?
- Nos... - Lance hangj�ban rosszall�s �rz�d�tt -, elmondt�k, mi t�rt�nt.
- Rexet megm�rgezt�k - mondta Adele. - Ezt gondolj�k. Ezt is mondj�k.
Nem �telm�rgez�s. Valaki sz�ntsz�nd�kkal megm�rgezte. �s szerintem, a
rend�r�k azt hiszik, hogy k�z�l�nk valaki.
Lance r�mosolygott.
- Ez az � dolguk - mondta vigasztal�an. - K�r ezen t�prengeni. Micsoda
fejedelmi uzsonna! Id�tlen id�k �ta nem ettem val�di angol uzsonn�t.
A t�bbiekre hamarosan �tragadt Lance hangulata. Adele hirtelen
megsz�lalt:
- De h�t a feles�ged... hiszen neked feles�ged is van, ugye, Lance?
- Igen. Londonban van.
- De mi�rt... nem lenne jobb, ha � is lej�nne?
- Tervezgetni m�g van id� - mondta Lance. - Pat j�l van ott, ahol van.
Elaine felkapta a fej�t.
- Csak nem gondolod... azt akarod mondani, hogy...
Lance siet�sen k�zbev�gott:
- De gy�ny�r� ez a csokol�d�torta! Musz�j megk�stolnom.
V�gott egy szeletet, �s k�zben megk�rdezte:
- Effie n�ni �l m�g?
- �, hogyne. Persze, nem j�n le, sosem �tkezik vel�nk, de eg�sz j�l van.
Csak napr�l napra bogarasabb.
- Mindig is bogaras volt - mondta Lance. - Uzsonna ut�n majd felmegyek
hozz�.
- Ebben a korban ink�bb valamilyen menhelyf�l�ben volna a helye -
mondta Jennifer Fortescue. - M�rmint olyan helyen, ahol rendesen �polj�k.
- Az �r legyen irgalmas az aggok menhely�hez, amelynek Effie n�ni a
lak�ja - mondta Lance. Azut�n megk�rdezte: - Ki az a magabiztos j�sz�g, aki
beeresztett?
Adele meglepetten n�zett r�.
- H�t nem Crump engedett be? A komornyik? Igaz, elfelejtettem. Ma
kimen�s. Akkor tal�n Gladys...
Lance pontos le�r�ssal szolg�lt: - K�k szem, k�z�pen elv�lasztott haj,
finom, halk hang; olyan, mintha kett�ig sem tudna sz�molni. Csak azt nem
tudom, mi b�jik meg mindezek m�g�tt.
- Ez bizonyosan Mary Dove - mondta Jennifer.
- � int�z mindent a h�zban - mondta Elaine.
- Mindent?
- Igaz�n haszn�lhat� teremt�s - tette hozz� Adele.
- Igen... - mondta Lance, �s elt�n�d�tt. - Azt gondolom.
- Az benne a legjobb - mondta Jennifer -, hogy nem tolja mag�t el�t�rbe.
Tudja, hol a helye. �rted ugye, hogy gondolom?
- Az okos Mary Dove - b�lintott Lance, azut�n v�gott mag�nak m�g egy
szelet csokol�d�tort�t.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
1
- Rossz p�nz nem v�sz el - mondta Miss Ramsbottom.
Lance k�p�san r�mosolygott. - Ahogy mondod, Effie n�ni.
- Hm! - Miss Ramsbottom helytelen�t�en felmordult. - J�kor ker�lt�l el�.
Ap�d tegnap meggyilkoltatja mag�t, a h�z tele szimatol� rend�rrel, m�g a
szemetesb�d�nbe is beledugj�k az orrukat. L�ttam az ablakb�l. - Elhallgatott,
azt�n megint mordult egyet, majd megk�rdezte: - H�t a feles�ged? Veled j�tt?
- Nem. Patet Londonban hagytam.
- Ez legal�bb �p gondolat. A helyedben nem is hozn�m ide. Sose lehet
tudni, mi t�rt�nik.
- Vele? Pattel?
- B�rkivel - mondta Miss Ramsbottom.
Lance Fortescue t�n�d� pillant�st vetett r�.
- Van valami elgondol�sod, Effie n�ni? - k�rdezte.
Miss Ramsbottom nem adott egyenes v�laszt. - Tegnap itt volt n�lam egy
rend�rfel�gyel�. Mindenf�l�t k�rdezett. No, bel�lem azt�n nem sokat szedett
ki. De nem olyan ostoba, mint amilyennek l�tszik. Nem. - Azt�n
m�ltatlankod� hangon hozz�f�zte: - Nem tudom, nagyap�d mit sz�lna, ha
tudn�, hogy rend�r�k j�rnak a h�zban... bizony�ra forog a s�rj�ban. Hith�
purit�n volt vil�g�let�ben. Micsoda botr�ny t�rt ki, amikor megtudta, hogy
est�nk�nt lit�ni�ra j�rok! Pedig az �rtalmatlan dolog volt a gyilkoss�ghoz
k�pest.
Rendes k�r�lm�nyek k�z�tt Lance megmosolyogta volna ezt a kijelent�st,
de most komoly maradt hossz�, s�t�t arca.
- Tudod, Effie n�ni, �n nem is tudok semmit az itthoni dolgokr�l. Olyan
r�g elmentem m�r innen. Mi t�rt�nt itt mostan�ban? - k�rdezte.
Miss Ramsbottom �gre emelte szem�t.
- Istennek nem tetsz� cselekedetek - jelentette ki hat�rozottan.
- Igen, igen, Effie n�ni, tudom, te mindenre ezt mondod. De mib�l
gondolja a rend�rs�g, hogy ap�t a h�zbeliek k�z�l �lte meg valaki?
- M�s dolog a h�zass�gt�r�s, �s m�s a gyilkoss�g - jelentette ki
Ramsbottom kisasszony. - Nem sz�vesen gondoln�k ilyesmit arr�l a
n�szem�lyr�l.
Lance egyszeriben figyelmesen n�zett r�. - Adele-r�l? - k�rdezte.
- Ajkamon pecs�t! - jelentette ki Ramsbottom kisasszony.
- Ejnye, ejnye, n�nik�m - mondta Lance. - Gy�ny�r� kifejez�s, de az
�gvil�gon nem jelent semmit. Adelenek bar�tja van? Adele �s bar�tja etett�k
meg az �regurat? Ez volna az �bra?
- �r�ln�k, ha nem tr�f�lkozn�l ilyesmin.
- Egy�ltal�n nem tr�f�lkozom, ha nem tudn�d.
- Mondok �n neked valamit - sz�lalt meg hirtelen Miss Ramsbottom. -
Azt hiszem, az a l�ny tud valamit a dologr�l.
- Melyik l�ny? - k�rdezte meglepetten Lance.
- Az a szipog�s - mondta Miss Ramsbottom. - Akinek ma fel kellett volna
hoznia a te�mat, de nem hozta fel. Azt mondj�k, egy sz�t se sz�lt, csak
elment. Nem csod�lkozn�k, ha egyenesen a rend�rs�gre ment volna. Ki
engedett be?
- Bizonyos Mary Dove. Igen j�mbor, igen szel�d teremt�s... de nem
igaz�b�l. � ment volna a rend�rs�gre?
- � azt�n nem menne a rend�rs�gre semmi�rt - jelentette ki Miss
Ramsbottom. - Nem... az az ostoba kis szobal�ny. Az fintorgott meg szipogott
eg�sz nap. "Mi baja, fiam?", k�rdem t�le. "T�n a lelkiismerete b�ntja?" "�n
nem csin�ltam semmit", mondja erre, "�n ilyet a vil�g�rt se tenn�k."
"Rem�lem is", mondom neki, "de valami csak b�ntja, nem?" Erre megint nagy
szipog�s, �s azt mondja, nem akar � senkit bajba keverni, biztosan t�ved�s
volt az eg�sz. Amire �n azt mondtam: "No, �des fiam, m�rpedig az igazs�got
meg kell mondani." Igen, megmondtam �n neki �gy, ahogy van. "Menjen csak
el sz�pen a rend�rs�gre, mondjon el nekik mindent, amit tud. Abb�l m�g soha
j� nem sz�rmazott, ha valaki elhallgatta az igazs�got, ha m�g olyan
kellemetlen is." Erre � �sszehordott mindenf�le ostobas�got, hogy nem mehet
a rend�rs�gre, egy szav�t sem hinn�k, �s mit is mondjon egy�ltal�n? A v�g�n
meg azt mondta, hogy k�l�nben sem tud semmit.
- Nem gondolod - k�rdezte elgondolkozva Lance -, hogy egyszer�en csak
fontoskodott?
- Nem gondolom, bizony. Szerintem az a l�ny megijedt. L�thatott vagy
hallhatott valamit. Lehets�ges, hogy fontos, de az is lehet, hogy semmi
jelent�s�ge.
- Nem gondolod, hogy neki mag�nak volt a b�gy�ben apa, �s... - Lance
elhallgatott.
Miss Ramsbottom er�lyesen r�zta a fej�t.
- Nem az a fajta l�ny, akit az ap�d egy�ltal�n �szrevett volna. Nem fog arra
a szeg�ny l�nyra f�rfiember soha r�n�zni. Jobb is �gy a lelki �dv�ss�g�nek.
Lance-et azonban hidegen hagyta Gladys lelki �dv�ss�ge.
- Azt gondolod, Effie n�ni, hogy leszaladt a rend�r�rszob�ra?
Effie n�ni hevesen b�logatott.
- Azt bizony. Itt a h�zban nem mert sz�lni, mert f�lt, hogy valaki
meghallja.
- Azt l�thatta tal�n, hogy valaki illet�ktelen�l hozz�ny�l az �telhez?
Effie n�ni f�rk�sz� pillant�st vetett unoka�ccs�re.
- Lehets�ges, nem? - k�rdezte.
- Igen. Lehets�ges - b�lintott Lance. Azut�n menteget�zve hozz�tette: -
De az eg�sz annyira k�ptelen�l hangzik. Mint egy detekt�vreg�ny.
- Percival feles�ge k�rh�zi �pol�n� volt - mondta Miss Ramsbottom.
A megjegyz�s l�tsz�lag semmif�le �sszef�gg�sben nem volt az
el�zm�nyekkel. Lance �rtetlen�l b�mult nagyn�nj�re.
- K�rh�zi �pol�n�knek gyakran van dolguk m�rgekkel - jelentette ki
Ramsbottom kisasszony.
Lance k�tked� pillant�st vetett r�.
- Ezt a holmit, a taxint, haszn�lj�k egy�ltal�n a gy�gy�szatban?
- Tiszafabogy�ban van, �gy tudom. Gyerekek n�ha esznek tiszafabogy�t -
mondta Miss Ramsbottom. - Cs�ny�n meg is betegednek t�le. Eml�kszem,
gyermekkoromban fordult el� egy eset. Az�ta sem felejtem el. N�ha nem �rt,
ha az ember eml�kszik egy �s m�sra.
Lance felkapta fej�t, �s n�nj�re b�mult.
- Sz�p dolog a rokoni szeretet - mondta Miss Ramsbottom. - Bel�m is
szorult annyi, mint m�sba. De a gonoszs�got nem �llhatom. A gonoszt el kell
taposni.
2
- Nem sz�lt az egy sz�t se, csak elment - k�z�lte Mrs. Crump. V�r�s arca
maga volt a felh�borod�s, ahogy feln�zett a t�sztasodr�sb�l. - Kislisszol a
h�zb�l, �s egy �rva sz� nem sok, annyit se sz�l. Alamuszi egy persz�na. F�lt,
hogy nem ereszten�k el, h�t nem sz�lt. Nem is eresztettem volna, csak kapjam
a kezem k�z�! M�g ilyet! Az �r m�g ki se h�lt halottaiban, Lance �rfi �vek �ta
nem j�rt itthon, s most megj�n, �n meg mondom Crumpnak, azt mondom:
"Kimen� vagy se, �n tudom a dolgom. Ma pedig nem lesz hideg vacsora, ha
cs�t�rt�k van, ha nincs, hanem tisztess�ges �tel. Hazaj�n a fiatal�r messzi
f�ldr�l, a feles�g�vel, aki ugye azel�tt f��ri csal�dba tartozott, h�t meg kell
adni a m�dj�t mindennek." A kisasszony ismer engemet, tudja, hogy �n adok
a munk�mra.
E vallom�sok hallgat�ja, Mary Dove, szel�den b�lintott.
- Na �s mit mond erre Crump? - csattant fel Mrs. Crump. - "M�rpedig
�nnekem kimen�m van", azt mondja. Mert Crump azt�n nem ad a munk�j�ra.
El is ment, �n meg mondom Gladysnek, na, ma este egyed�l birk�zol meg
mindennel, l�nyom. � meg csak annyit mond: "J�l van, Mrs. Crump", azt
mondja, �s alig ford�tok h�tat, h�t nem kislisszol? Pedig neki m�g csak
kimen�je sincs. Neki p�ntek a napja. Hogy azt�n most hogy birk�zunk meg
mindennel, azt nem tudom. M�g j�, hogy Lance �rfi nem hozta mag�val a
feles�g�t.
- Majd csak elboldogulunk, Mrs. Crump. - Mary hangja megnyugtat� is
volt, de parancsnak is hangzott.
- Kicsit egyszer�s�tj�k az �trendet. - Nyomban el is mondta, mit aj�nl.
Mrs. Crump kelletlen�l b�logatott. - Ezt pedig �n k�nnyen felszolg�lom -
fejezte be Mary.
- Mary kisasszony akar felszolg�lni a vacsor�n�l? - Mrs. Crump
hangj�ban k�tked�s bujk�lt.
- Hacsak Gladys haza nem j�n addig.
- Nem j�n az - jelentette ki Mrs. Crump. - Elbitangolt, azt�n sz�rja
valahol a boltokban a p�nz�t. Merthogy udvarl�ja van, tudja, kisasszony,
pedig senki nem gondolta volna, hogy siker�l fognia valakit. Albertnek h�vj�k
az illet�t. Tavasszal esk�sznek, azt mondja Gladys. Tudja is az a l�ny, mi a
h�zass�g! Hogy �n is mit v�gigcsin�ltam Crumppal... - Mrs. Crump
fels�hajtott, azut�n h�tk�znapi hangj�n folytatta. - H�t az uzsonnaed�ny,
kisasszony? Ki szedi le, ki mossa el?
- Majd �n - mondta Mary. - M�r megyek is.
A szalonban nem gy�jtottak villanyt, holott Adele Fortescue m�g akkor is
ott �lt a kanap�n, el�tte t�lc�n a tea.
- Gy�jtsam meg a villanyt, Mrs. Fortescue? - k�rdezte Mary. Adele nem
v�laszolt.
Mary felkattintotta a kapcsol�t; azt�n az ablakhoz l�pett, �s beh�zta a
f�gg�nyt. Csak ezut�n fordult h�tra, �s pillantotta meg a p�rn�ra hanyatl� n�
arc�t. Vajas-m�zes f�l zsemle hevert Adele mellett, a cs�sz�je is f�lig volt m�g
te�val. Adele Fortescue-t hirtelen ragadta el a hal�l.
3
- Nos? - k�rdezte t�relmetlen�l Neele fel�gyel�.
- Cianid - v�gta r� haboz�s n�lk�l a doktor. - Val�sz�n�leg ci�nk�li. A
te�ban.
- Cianid - motyogta Neele.
A doktor k�v�ncsi pillant�st vetett r�.
- L�tom, nagyon k�ts�gbe ejti a dolog. Van erre valami k�l�nleges oka?
- R�osztottuk ugyanis a gyilkos szerep�t - mondta Neele.
- Erre kider�l, hogy � is �ldozat. Hm. Kezdhetik el�lr�l a fejt�r�st, mi?
Neele b�lintott. Keserves arccal, el�reszegett �llal.
Mrs. Fortescue-t megm�rgezt�k. M�ghozz� egyenesen az � orra el�tt. Rex
Fortescue reggeli k�v�j�ba taxint pottyantottak, Adele Fortescue d�lut�ni
te�j�ba ci�nk�lit. Meghitt kis csal�di gyilkoss�g ez is. Legal�bbis annak
l�tszik.
Adele Fortescue, Jennifer Fortescue, Elaine Fortescue �s a nemr�giben
�rkezett Lance Fortescue egy�tt uzsonn�zott a k�nyvt�rszob�ban. Azut�n
Lance felment Miss Ramsbottomhoz, Jennifer meg a nappali szob�j�ba,
levelet �rni. Elaine hagyta el utols�nak a k�nyvt�rszob�t. Szerinte Adele-nek
semmi baja nem volt; �pp kit�lt�tt mag�nak m�g egy utols� cs�sze te�t.
Utols� cs�sze te�t! H�t bizony, ez volt Adele utols� cs�sze te�ja.
�s ezut�n eltelt vagy h�sz perc, amelyr�l senki sem tud sz�mot adni, �s
csak azut�n l�pett be a szob�ba Mary Dove, �s fedezte fel a holttestet.
�s az alatt a h�sz perc alatt...
Neele fel�gyel� k�romkodott mag�ban egyet, �s kiment a konyh�ba.
A konyhaasztal mellett mag�ba roskadtan �lt Mrs. Crump. Mint a
kipukkadt l�gg�mb; minden harci szellem elsz�llt bel�le. J�form�n meg se
mozdult a fel�gyel� bel�p�s�re.
- Hol van az a l�ny? Megj�tt m�r?
- Gladys? Nem, m�g nem... Nem is j�n az meg tizenegy el�tt.
- Elk�sz�tette a te�t, mint hallom, �s bevitte?
- �n ugyan hozz� nem ny�ltam semmihez, fel�gyel� �r, isten a tan�m. �s
alig hinn�m, hogy Gladys valami komiszs�got m�velt volna. Nem olyan fajta
l�ny az. Der�k teremt�s, ha ostoba is, de egy szikra gonoszs�g sincs benne.
Nem. Neele fel�gyel� sem tartotta Gladyst gonosznak. �s nem t�telezte fel
r�la, hogy b�rkit megm�rgezne. A ci�nk�li k�l�nben sem a te�skann�ban volt.
- De vajon mi�rt ment el sz� n�lk�l? Hisz mint hallom, nincs ma
kimen�je?
- Nem, fel�gyel� �r, holnap volna kimen�s.
- Tal�n Crump...
Mrs. Crumpba visszat�rt a harciass�g. Megint felemelte hangj�t:
- Crumpot hagyj�k ki a dologb�l. Crumpnak semmi k�ze az eg�szhez.
H�romkor ment el... most m�r h�l�t adok �rte az �gnek. �pp�gy semmi k�ze a
dologhoz, ak�rcsak Mr. Percivalnak.
Percival �pp az im�nt �rt haza Londonb�l, �s az elk�peszt� trag�dia h�r�vel
fogadt�k.
- �n nem v�doltam Crumpot - mondta szel�den Neele. - �n csak azon
t�n�d�m, vajon � tudott-e Gladys terveir�l.
- A legjobb harisny�j�t h�zta fel az a l�ny - mondta Mrs. Crump. - Biztos,
hogy valamiben s�ntik�lt. Nekem elhihetik! Nem is k�sz�tett szendvicseket
uzsonn�ra. Bizony, rosszban s�ntik�lt. Na, meg is kapja t�lem a mag��t, ha
hazaj�n.
Ha hazaj�n...
Neele-nek k�nyelmetlen �rz�se t�madt. Hogy ler�zza, felment Adele
Fortescue h�l�szob�j�ba. F�ny�z� budo�r - r�zsasz�n� brok�t k�rpit, �ri�si,
aranyozott �gy. A szob�b�l ajt� ny�lt a f�rd�szob�ba: a fala t�k�r, a
s�llyesztett porcel�nk�d orchideasz�n�. A f�rd�szoba t�ls� oldal�n ajt� ny�lt
Rex Fortescue �lt�z�szob�j�ba. Neele visszament Adele h�l�szob�j�ba, �s a
t�loldali ajt�n �t az asszony nappalij�ba.
Az empire st�lusban b�torozott szob�t r�zsasz�n� sz�nyeg bor�totta. Neele
�pp csak v�gigfuttatta rajta pillant�s�t - ezt a szob�t m�r el�z� nap t�zetesen
�tvizsg�lta, k�l�n�s tekintettel a kicsiny, eleg�ns szekreterre.
Hanem egyszeriben fel�bredt a figyelme. A s�pped�, r�zsasz�n� sz�nyeg
kell�s k�zep�n kis g�r�ngy�t pillantott meg.
Neele odal�pett, felemelte. A g�r�ngy m�g nedves volt.
K�r�ln�zett: l�bnyomok sehol. Semmi m�s, csak ez a darabka nedves f�ld.
4
Neele fel�gyel� k�r�lhordozta tekintet�t Gladys Martin h�l�szob�j�n. Elm�lt
m�r tizenegy �ra - Crump f�l �r�ja t�rt haza -, de Gladys m�g nem
mutatkozott. Neele fel�gyel� k�r�ln�zett. Lehet, hogy Gladyst megtan�tott�k a
j� szobal�ny k�teless�geire, de annyi bizonyos: term�szett�l ugyancsak
lompos j�sz�g lehet. Ezt az �gyat csak nagy n�ha vetik be, gondolta Neele, �s
a szob�t m�g ritk�bban szell�ztetik. De h�t most nem Gladys j� vagy rossz
szok�sait firtatta. Ehelyett gondosan v�gigvizsg�lta a ruhat�r�t.
Jobb�ra olcs�, sz�nalmas holmi volt. Nemigen akadt k�zte j� min�s�g�,
id��ll� darab. A korosod� Ellen, akit Neele mag�val vitt Gladys szob�j�ba,
nem sok seg�ts�ggel szolg�lhatott. Nem tudta, milyen ruh�i vannak
Gladysnek. Nem tudta, hi�nyzik-e a szob�b�l valami, �s ha igen, mi. Neele a
ruh�k �s a feh�rnem� ut�n a fi�kosszekr�ny tartalm�t vette szem�gyre. Itt
tartotta Gladys a kincseit. Akadtak itt k�pes levelez�lapok, �js�gkiv�g�sok,
k�t�smint�k, kozmetikai, szab�s-varr�si �s divattan�csok.
Neele fel�gyel� mindezt k�l�nf�le kateg�ri�kba oszt�lyozta. A k�pes
levelez�lapok bizony�ra olyan helyekr�l sz�rmaztak, ahol Gladys a
szabads�g�t t�lt�tte. H�rom "Bert" al��r�s� lap akadt k�z�tt�k. Bert
v�lhet�leg az "udvarl�", akit Mrs. Crump eml�tett. A gyakorlatlan �r�ssal �rt
els� lapon ezt olvasta Neele: "Nagyon hi�nyzol. Sokat gondolok r�d, Bert." A
m�sodik �gy sz�lt: "Sok sz�p l�ny van itt, de te mindegyikn�l k�l�nb vagy. Ne
felejtsd el az id�pontot. �s azt se, hogy azt�n m�r minden rendben lesz, �s
boldogok lesz�nk." A harmadikon mind�ssze ennyi �llt: "Ne felejts. B�zom
benned. Cs�kol B."
Ezut�n az �js�gkiv�g�sokat vette sorra Neele. Ezeket h�rom csoportba
sorolta: a divat- �s kozmetikai tan�csok ker�ltek az els�be, a m�sodikba a
filmszt�rokra vonatkoz� cikkek, k�pek - Gladys nagy mozirajong� lehet -, a
harmadikba pedig, Gladys szerte�gaz� �rdekl�d�s�nek �jabb bizony�t�kak�nt,
besz�mol�k a tudom�ny leg�jabb csod�ir�l. Akadt itt cikk a rep�l�
cs�szealjakr�l, titkos fegyverekr�l, hazugs�gvizsg�l� k�sz�l�kekr�l, �s az
igazs�g kider�t�s�t c�lz� csodagy�gyszerekr�l. Sz�zadunk m�gi�ja, gondolta
Neele. De az eg�sz szob�ban nem tal�lt semmit, ami nyomra vezethette volna
Gladys elt�n�s�t illet�en. Napl�t nem vezetett a le�ny... erre, persze, Neele
nem is nagyon sz�m�tott. Nem akadt befejezetlen lev�l, semmif�le utal�s
olyasmire, amit esetleg Gladys l�thatott, �s aminek b�rmif�le k�ze lehetett
Rex Fortescue hal�l�hoz. Ak�rmit l�tott Gladys, ak�rmit tudott Gladys -
ennek semmif�le l�that� nyoma nem akadt. Sem annak, hogy mi�rt hagyta a
l�ny a m�sodik t�lc�t d�lut�n a hallban, s hogy mi�rt t�nt el � maga oly
hirtelen.
Neele s�hajtott, azt�n kiment a szob�b�l. Az ajt�t becsukta maga m�g�tt.
�pp lefel� indult a keskeny csigal�pcs�n, amikor rohan� l�bak dobaja
hangzott fel az alanti l�pcs�fordul�n.
Hay �rmester izgatott �br�zata b�mult fel r� a l�pcs� alj�b�l. Hay �rmester
zih�lt.
- Fel�gyel� �r... - lihegte. - Fel�gyel� �r! Megtal�ltuk...
- Megtal�lt�k?
- A m�sik szobal�nynak, Ellennek esz�be jutott, hogy kint maradt a
kiteregetett ruha... az udvarban, a h�z m�g�tt. Kiment, zsebl�mp�val, hogy
leszedje, �s majdhogy orra nem bukott a hull�ban... a szobal�ny holttest�ben...
Megfojtott�k. Egy harisny�val. �r�k �ta halott, alighanem. �s... fel�gyel� �r
k�rem... valaki igen gonoszul sz�rakozik... annak a l�nynak egy ruhacsipeszt
raktak az orr�ra!
TIZENHARMADIK FEJEZET
Az id�s h�lgy a vonaton sorra elolvasta a h�rom reggeli lapot, �s sz�p
rendesen �sszehajtva letette maga mell� az �l�sre. Mind a h�rom lap ugyanazt
a f�c�met hozta az els� oldalon. Sz� sem volt m�r arr�l, hogy az esem�ny
valahol az utols� oldalon b�jt volna meg, holmi apr�bet�s, p�r soros
kish�rben. "Tiszafa-kunyh� H�rmas Trag�di�ja" eg�sz oldalas szenz�ci�ja volt
valamennyi napilapnak.
Az id�s h�lgy egyenes der�kkal �lt, kin�zett a vonat ablak�n, ajk�t
�sszeszor�totta, r�zs�s, r�ncos arc�n szomor�s�g �s helytelen�t�s t�kr�z�d�tt.
Miss Marple a reggeli vonattal indult el St. Mary Meadb�l, azut�n �tsz�llt a
londoni gyorsra, a f�v�rosba �rve �tvitette mag�t egy m�sik p�lyaudvarra,
ahonnan most m�r �tj�nak c�lja, Baydon Heath fel� zakatolt vele a vonat.
Az �llom�son taxiba sz�llt, �s Tiszafa-kunyh�ba hajtatott. Miss Marple
olyan aranyos, r�zs�s arc�, h�feh�r haj�, r�gim�di �reg d�ma volt, hogy
k�nny�szerrel bebocs�t�st nyert az ostromlott er�dh�z hasonlatos h�zba. A
rend�rs�g �gysz�lv�n karhatalommal szor�totta vissza a sajt�tud�s�t�k �s
fot�riporterek ostrom�t, de Miss Marple taxij�t sz� n�lk�l tov�bbengedt�k,
hisz aki csak r�n�zett az id�s h�lgyre, azonnal l�tta rajta, hogy a csal�d
rokona.
Miss Marple gondosan el�k�sz�tette m�r a viteld�jat, elbocs�totta a taxit, �s
becs�ngetett. Crump nyitott ajt�t. Miss Marple gyakorlott pillant�ssal m�rte
fel a komornyikot. "Nem n�z a szemembe - gondolta Miss Marple. - Ez az
ember borzaszt�an f�l."
Crump pedig magas, id�sebb h�lgyet l�tott, r�gim�di tweed-koszt�mben,
k�t�tt s�llal, �s tolld�szes filckalapk�ban. Az id�s h�lgy terjedelmes k�zit�sk�t
tartott, jobb napokat l�tott b�r�ndj�t maga mell� �ll�totta. Crump volt annyira
gyakorlott komornyik, hogy a tisztesen kopott k�ls� m�g�tt is megl�tta az
igazi �rih�lgyet, el�vette h�t legudvariasabb modor�t:
- Parancsol, asszonyom?
- Besz�lhetn�k a h�z �rn�j�vel? - k�rdezte Miss Marple.
Crump h�tral�pett, �s bebocs�totta. Felemelte a b�r�nd�t, �s bevitte a
hallba.
- Nos, asszonyom... - mondta azt�n bizonytalanul -, nem tudom, hogy
voltak�ppen kicsod�t...
Miss Marple kiseg�tette.
- Az�rt j�ttem, hogy arr�l a szeg�ny le�nyr�l besz�ljek, akit meg�ltek.
Gladys Martinr�l.
- �, igen, asszonyom. �rtem. Nos, akkor tal�n... - elhallgatott, �s a
k�nyvt�rszoba ajtaja fel� pillantott, amelyen �pp akkor l�pett ki egy magas
fiatal n�. - Itt van Mrs. Lance Fortescue, asszonyom - mondta.
Pat el�re l�pett. Egym�sra n�ztek Miss Marple-lal. Miss Marple kiss�
meglep�d�tt. Nem v�rta volna, hogy ebben a h�zban olyasvalakit l�t, mint
Patricia Fortescue. A h�z belseje nagyj�b�l megfelelt elk�pzel�s�nek, de Pat
valamik�ppen nem illett bele.
- Gladys miatt, asszonyom - magyar�zkodott Crump.
Pat kiss� t�tov�zva sz�lalt meg:
- Volna sz�ves bef�radni ide? Itt magunk lesz�nk.
Bevezette Miss Marple-t a k�nyvt�rszob�ba.
- Esetleg besz�lni k�v�nna valakivel? - k�rdezte Pat. - Mert �n nemigen
hiszem, hogy a seg�ts�g�re lehetek. Mi csak n�h�ny napja j�tt�nk haza a
f�rjemmel Afrik�b�l. Igaz�b�l nem is nagyon ismerj�k a h�zat. De sz�lhatok
valamelyik s�gorn�mnek.
Miss Marple els� l�t�sra megkedvelte ezt a teremt�st. Tetszett az
egyszer�s�ge, a komolys�ga, �s ismeretlen okb�l megsajn�lta. Fak� huzat�,
�reg b�torok, kuty�k, lovak... ilyen h�tt�r illen�k ehhez a fiatalasszonyhoz,
nem ez a rik�t� �jgazdag berendez�s. A St. Mary Mead k�rny�k�n rendezett
lovasbemutat�kon Miss Marple sok Patet l�tott m�r, �s j�l ismerte ezt a fajt�t.
Mintha r�g ismern� ezt a szomor� szem� fiatalasszonyt is.
- Igaz�b�l nagyon egyszer� a dolog - magyar�zta Miss Marple, mik�zben
leh�zta �s gondosan kisim�tgatta keszty�j�t. - Ugyanis az �js�gban olvastam,
hogy Gladys Martint meg�lt�k. �n meg, persze, nagyon j�l ismertem.
Odaval�si, ahol lakom. S�t, �n tan�tottam be szobale�nynak. No �s hogy ilyen
iszony� dolog t�rt�nt vele, �gy �reztem... igen, �gy �reztem, k�teless�gem
elj�nni, �s megtudni, tehetek-e valamit.
- Igen - mondta Pat. - Term�szetesen. �rtem.
�s val�ban �rtette. Mag�t�l �rtet�d�nek, mi t�bb: sz�ks�gszer�nek �rezte
Miss Marple cselekedet�t.
- Igaz�n nagyon j�, hogy elj�tt - mondta Pat. - Itt, �gy l�tszik, nemigen
tudott r�la senki. Hogy kik a rokonai, meg ilyesmit.
- Term�szetesen - b�lintott Miss Marple. - K�l�nben nincs is rokona.
�rvah�zb�l ker�lt hozz�m. A Szent �gnes int�zetb�l. Nagyon rendes hely,
csak szeg�nyeknek borzaszt� kev�s a p�nz�k. Mi igyeksz�nk seg�teni a
le�nyoknak, betan�tjuk �ket, eff�l�k. Gladys tizenh�t esztend�s kor�ban ker�lt
hozz�m, megtan�tottam felszolg�lni, ez�st�t tiszt�tani, meg minden egy�b
hasonl� munk�ra. Persze, nem maradt n�lam sok�ig. Mind kir�p�lnek. Amint
szerzett egy kis gyakorlatot, elszeg�d�tt egy k�v�z�ba. Mind �gy vannak vele
ezek a le�nyok. Azt hiszik, ott szabadabb, vid�mabb �let v�r re�juk.
Lehets�ges. �n nem tudom.
- �n nem is ismertem - mondta Pat. - Csinos volt?
- �, nem - mondta Miss Marple. - Egy�ltal�n nem. Mindig nyitva
felejtette a sz�j�t, �s rengeteg pattan�sa volt. �s sz�nalmasan ostoba volt
szeg�nyke. Nem hinn�m - folytatta elgondolkodva Miss Marple -, hogy
bar�tai lettek volna. Pedig a f�rfiak borzaszt�an �rdekelt�k szeg�ny le�nyt. De
azok r� se n�ztek, a t�bbi l�ny meg kihaszn�lta.
- Kegyetlens�g - mondta Pat.
- Igen, kedves - b�lintott Miss Marple. - Az �let sajnos kegyetlen. Az
ember nemigen tudja, mit lehetne csin�lni a Gladysekkel. Nagyon szeretnek
moziba j�rni, meg ilyesmi, �s mindig lehetetlen dolgokr�l �br�ndoznak. Tal�n
ez is egyfajta boldogs�g. Azt hiszem, Gladys csal�dott a k�v�h�zi �s
vend�gl�i munk�ban. Nem t�rt�nt vele semmi l�legzetel�ll�t�an izgalmas, �s a
l�ba is sz�rnyen t�nkrement. Tal�n ez�rt j�tt vissza mag�nh�zhoz szolg�lni.
Nem tudja, kedvesem, mi�ta dolgozott itt?
Pat a fej�t r�zta.
- Nem hiszem, hogy r�g�ta. Tal�n egy-k�t h�napja. - Pat hallgatott egy-k�t
pillanatig, csak azut�n folytatta. - Olyan r�mes, olyan... olyan hi�baval�, hogy
belekeveredett ebbe az eg�szbe. Azt hiszem, l�thatott, vagy �szrevehetett
valamit.
- Engem val�j�ban a ruhacsipesz b�nt - mondta szel�d hangj�n Miss
Marple.
- Ruhacsipesz... ?
- Igen, az �js�gban olvastam. Val�ban �gy t�rt�nt? Hogy amikor r�tal�ltak,
egy ruhacsipesz volt az orr�ra cs�ptetve?
Pat b�lintott. Miss Marple arc�t elfutotta a p�r.
- Ez h�bor�tott fel engem annyira, ugye, meg�rti, kedvesem. Micsoda
kegyetlen, megvet� gesztus! Ebb�l valahogy mindj�rt elk�pzeltem, milyen
ember lehet a gyilkos. Hogy ilyesmit csin�l! Borzaszt�an gonosz dolog �m
megs�rteni az emberi m�lt�s�got. Kiv�lt, ha m�r v�gzett a szerencs�tlennel.
- Azt hiszem, �rtem - b�lintott Pat. Azut�n fel�llt. - Tal�n legyen sz�ves
bej�nni Neele fel�gyel�h�z. � vezeti a nyomoz�st. Most �ppen itt van. Azt
hiszem, rokonszenvesnek tal�lja majd. Annyira emberi. - Pat hirtelen
megborzongott. - Val�s�gos lid�rcnyom�s az eg�sz! �rtelmetlen. T�bolyult.
Nincs benne semmi... �sszef�gg�s.
- �n ezt nem mondan�m - sz�lt Miss Marple. - Nem, ezt �ppens�ggel nem
mondan�m.
Neele fel�gyel� f�radt volt. Elgy�t�rtnek l�tszott. H�rom �ldozat. Az eg�sz
sajt� ott csahol a nyomukban. A sz�pen, szab�lyosan alakul� eset egyszer csak
megbolondult. Adele Fortescue, mindenki kedvenc gyan�s�tottja, egyszeriben
maga is �ldozat�ul esik a felfoghatatlan gyilkoss�gi �gynek. A v�gzetes nap
est�j�n a Scotland Yard helyettes f�biztosa mag�hoz h�vatta Neele-t, �s a k�t
f�rfi tan�cskoz�sa beleny�lt az �jszak�ba.
Ak�rmennyire megd�bbentett�k is az esem�nyek, Neele a lelke m�ly�n
m�giscsak holmi halv�ny el�gt�telf�l�t �rzett. A feles�g-meg-a-szeret� �bra
t�ls�gosan is k�zenfekv�, t�ls�gosan is egyszer�. Sosem b�zott a nagyon is
nyilv�nval� megold�sokban. �s �me, az esem�nyek igazolt�k.
- Mer�ben m�s szemsz�gb�l kell n�zn�nk az eg�sz �gyet - mondta a
f�n�k, mik�zben hatalmas l�ptekkel r�tta a szob�j�t. �sszevonta szem�ld�k�t.
- Az az �rz�sem, Neele, elmebajjal �llunk szemben. El�sz�r a f�rj, azt�n a
feles�g. Az eset k�r�lm�nyei bels� munk�ra vallanak. Az eg�sz valamik�ppen
a csal�dban marad. Valaki, aki egy�tt reggelizett Fortescue-val, taxint rakott a
k�v�j�ba vagy az �tel�be, valaki, aki aznap a csal�ddal uzsonn�zott, ci�nk�lit
rakott Adele Fortescue te�scs�sz�j�be. Valaki, akiben megb�znak, akit �szre
sem vesznek... vagyis csal�dtag. Melyik�k, Neele? Melyik�k?
- Percival nem volt ott - mondta sz�raz hangon Neele. - � teh�t kiesik.
Ez�ttal is kiesik - nyomta meg a sz�t.
A f�n�k sz�r�s pillant�st vetett r�. A hangs�ly nem ker�lte el a figyelm�t.
- Mire gondol, Neele? Ki vele, ember.
Neele arca kif�rk�szhetetlen maradt.
- Semmi, uram. Igaz�n semmi. Csak �ppen... nagyon is k�nyelmes ez �gy
neki.
- Kicsit tal�n t�ls�gosan is k�nyelmes, hm? - A f�n�k elgondolkodott,
azt�n megr�zta a fej�t. - Arra gondol, hogy tal�n m�giscsak az � keze van a
dologban? De hogyan, Neele? Hogyan? Meg azt�n - tette hozz� - a bar�tunk
�vatos fick�.
- De nem buta.
- L�tom, a n�ket ki akarja hagyni a dologb�l, mi? Pedig nagyon is n�re
vall minden. Elaine Fortescue, Percival feles�ge. - mind a kett� ott volt a
reggelin�l is, az uzsonn�n�l is. B�rmelyik tehette. Nincs egyik�kben sem
valami kis abnormalit�s? Hm? Persze, nem mindig l�tszik meg r�gt�n. Meg
kellene n�zni, nem �lltak-e valamikor orvosi kezel�s alatt.
Neele fel�gyel� nem v�laszolt. Mary Dove-on j�rt az esze. Nem volt az
�gvil�gon semmi oka, hogy gyan�s�tsa, de hi�ba, m�giscsak vissza-
visszat�rtek a gondolatai a rejtelmes fiatal n�h�z. Valami nem stimmelt.
Valami halv�ny ellens�gess�g volt Mary Dove-ban, �s titokban mulatott rajta,
Neele-en. Ezt Rex Fortescue hal�la ut�n �rezte. De vajon most hogyan
viselkedik Mary Dove? Kifog�stalanul, mint mindig. Modora a r�gi - de most
m�r nem mulat. Titokban sem. Tal�n az ellens�gess�g is elt�nt. �s vajon
egyszer-k�tszer nem �rz�d�tt-e - igaz, igen-igen halv�nyan csak - f�lelem a
le�ny magatart�s�ban? Gladys Martin dolg�ban, bizony, s�lyos
felel�tlens�gben, b�n�s felel�tlens�gben v�tkes Neele. A l�ny b�ntudatos
zavar�t egyszer�en a rend�rs�g kiv�ltotta norm�lis reakci�nak tulajdon�totta.
Neele rengetegszer tal�lkozott m�r eff�le b�ntudatos idegess�ggel. Csakhogy
ebben az esetben t�bbr�l volt sz�. Gladys l�tott vagy hallott valamit, ami
fel�bresztette a gyanakv�s�t. Biztosan holmi apr�s�g volt, annyira halv�ny,
hat�rozatlan, hogy a l�ny nem is akart besz�lni r�la. Most azt�n m�r nem is
besz�l t�bbet a szerencs�tlen j�sz�g.
�jra Tiszafa-kunyh�ban, Neele fel�gyel� n�mi �rdekl�d�ssel n�zett az id�s
h�lgy szel�d, komoly arc�ra. El�sz�r nemigen tudta, hogyan is besz�ljen vele,
de gyorsan elhat�rozta mag�t. Miss Marple m�g hasznos lehet. �szinte,
makul�tlanul tisztess�ges teremt�s s rengeteg ideje van, mint aff�le id�s
h�lgynek, �s j� szimata a pletyk�hoz, mint a legt�bb v�nkisasszonynak.
K�nnyen kiszedhet mindenf�l�t a szem�lyzetb�l meg a Fortescue csal�d
h�lgytagjaib�l, amit � meg az emberei �t�letnapig sem tudhatnak meg.
Sz�besz�d, spekul�ci�, eml�kek, �n ezt hallottam, � azt l�tta, ez-meg-ez amazt
gondolta... �s ebb�l azt�n kibontakozhatnak a val�s�gos t�nyek. Neele
fel�gyel� teh�t el�vette legudvariasabb modor�t.
- V�gtelen�l kedves, hogy idef�radt, Miss Marple.
- K�teless�gem, Neele fel�gyel�. Az a le�ny az �n h�zamban �lt. Bizonyos
�rtelemben felel�snek �rzem magam �rte. V�gtelen�l ostoba teremt�s volt.
Neele fel�gyel� f�rk�sz tekintettel m�rte v�gig az id�s h�lgyet.
- Igen - b�lintott azt�n. - Val�ban.
�gy �rezte, Miss Marple a dolog l�nyeg�re tapintott.
- Nem is tudhatta - folytatta Miss Marple -, hogy mit kell tennie. Ha
ugyanis valami el�ad�dott. Jaj istenk�m, olyan nehezen tudom magam
kifejezni!
Neele fel�gyel� biztos�totta, hogy � nagyon is j�l �rti.
- Egy�ltal�n nem tudta meg�t�lni, mi fontos, mi nem. Erre gondol,
ugyeb�r?
- �, igen, pontosan erre, fel�gyel� �r.
- Kegyed azt mondja, a le�ny nagyon ostoba volt... - A fel�gyel� nyitva
hagyta a mondatot.
Miss Marple nyomban felvette a fonalat.
- Hisz�keny t�pus volt. Az a fajta, aki utols� megtakar�tott garas�t is
odaadja egy csal�nak, ha ugyan van megtakar�tott p�nze. Neki, persze, nem
volt, mert minden kereset�t teljess�ggel meg nem felel� ruhadarabokra
k�lt�tte.
- F�rfiak... ? - kock�ztatta meg a k�rd�st a fel�gyel�.
- Borzaszt�an v�gyakozott m�r udvarl� ut�n - mondta Miss. Marple. -
Igaz�b�l azt hiszem, ez�rt is j�tt el St. Mary Meadb�l. Ott ugyanis nem gy�zte
a versenyt. Igen kev�s a f�rfi. Eleinte rem�nyeket t�pl�lt a halkeresked�
kifut�j�val kapcsolatban. Fred vid�m fick� volt, minden l�nyhoz volt egy
kedves szava, de ez term�szetesen nem jelentett semmit. Szeg�ny Gladyst,
persze, nagyon elkeser�tette. Hanem az�rt, �gy hallom, v�g�l m�giscsak
siker�lt udvarl�t szereznie?
Neele fel�gyel� b�lintott.
- �gy l�tszik. �rtes�l�sem szerint Albert Evansnek h�vj�k. A le�ny egy
�d�l�t�borban ismerkedett meg vele. A fiatalember nem adott neki gy�r�t,
semmi hasonl�t, lehets�ges teh�t, hogy a le�ny tal�lta ki az eg�szet.
B�nyam�rn�k az udvarl�, ezt mondta a szak�csn�nek.
- Ez mer�ben val�sz�n�tlen - jelentette ki Miss Marple -, de persze a
fiatalember nyilv�n ezt mondta Gladysnek. Mint mondom, szeg�ny le�ny
mindent elhitt. Nem gondolja, fel�gyel� �r, hogy a fiatalembernek k�ze
lehetett ehhez az �gyh�z itt?
Neele fel�gyel� a fej�t r�zta.
- Nem. A fiatalember sohasem l�togatta meg itt Gladyst. Olykor egy-egy
k�peslapot k�ld�tt, rendszerint valamelyik tengeri kik�t�b�l... bizony�ra a
balti vonal egyik j�rat�n volt seg�dg�p�sz, vagy ilyesmi.
- Nos - mondotta Miss Marple -, mindenesetre �r�l�k, hogy szeg�ny
le�nynak m�gis volt egy kis szerelmi reg�nye. Hisz oly r�vidre m�retett az
�lete... - Miss Marple �sszeszor�totta ajk�t. - Tudja, fel�gyel� �r, �n nagyon,
nagyon haragos vagyok. - Azut�n hozz�tette, amit m�r Pat Fortescue-nak is
mondott: - K�l�n�sen amiatt a ruhacsipesz miatt. Mert az kimondhatatlan
gonoszs�g volt, fel�gyel� �r.
Neele �rdekl�d�ssel pillantott r�.
- �rtem, Miss Marple - b�lintott.
Miss Marple menteget�z�n k�hintett.
- Nem is tudom... bizony�ra orc�tlans�g lenne, ha megk�rn�m... nem
seg�thetn�k-e �nnek a magam igen szer�ny, �s... att�l tartok... igencsak n�ies
m�dj�n. Ez a gyilkos igen gonosz, fel�gyel� �r, �s a gonosznak el kell nyernie
b�ntet�s�t.
- Manaps�g nemigen divatos ez a felfog�s, Miss Marple - mondta
komoran Neele. - �n, persze, egyet�rtek kegyeddel.
- Az �llom�s mellett van egy sz�lloda, no �s term�szetesen ott a Golf-
sz�ll� is... - t�n�d�tt Miss Marple -, azonk�v�l tudom�som szerint ebben a
h�zban �l egy bizonyos Ramsbottom kisasszony, akit nagyon �rdekelnek a
k�lf�ld�n tev�kenyked� misszi�k.
Neele elismer� pillant�st vetett az id�s h�lgyre.
- Igen - b�lintott. - Tal�n kegyednek siker�l el�rnie valamit. Meg kell
mondanom, �n nem j�rtam nagy sikerrel az �reg h�lgyn�l.
- �n igaz�n v�gtelen�l kedves, Neele fel�gyel� - mondta Miss Marple. -
Annyira �r�l�k, hogy nem n�z puszt�n pletyka�hes tolakod�nak.
Neele fel�gyel� v�ratlanul elmosolyodott. Arra gondolt ugyanis, hogy Miss
Marple egy�ltal�n nem felel meg a bossz��ll� f�ri�kr�l alkotott k�pnek.
M�rpedig, ha j�l meggondoljuk, voltak�ppen m�giscsak az.
- Az �js�gcikkek gyakran annyira elt�loznak mindent - mondta Miss
Marple. - Sajnos, a legritk�bb esetben lehet pontosan �rtes�lni a dolgokr�l. -
K�rd� pillant�st vetett Neele fel�gyel�re. - Pedig oly nagy seg�ts�g, ha az
ember pontosan �rtes�l a puszta t�nyekr�l.
- Itt bizony a puszta t�nyek is meglehet�sen k�l�n�sek. Minden szenz�ci�
n�lk�l a k�vetkez� t�rt�nt: Mr. Fortescue az irod�j�ban lett rosszul,
taxinm�rgez�s k�vetkezt�ben. A taxin nev� m�rget a tiszafa term�s�b�l �s
leveleib�l nyerik.
- Igen k�zenfekv� - b�lintott Miss Marple.
- Lehets�ges - mondta Neele -, de a m�reg eredet�re m�g nincs
bizony�t�kunk. Egyel�re... - mondta n�mi hangs�llyal, mert e tekintetben
sz�m�tott Miss Marple hasznos k�zrem�k�d�s�re. Ha a h�zban
tiszafabogy�b�l kotyvasztottak valamit, Miss Marple b�zv�st r�bukkan a
nyom�ra. Az a fajta �reg kisasszony, aki maga is sz�vesen k�sz�t mindenf�le
lik�rt, sz�ver�s�t�t, gy�gyte�t. Bizony�ra pontosan tudja, hogy k�sz�l az
ilyesmi.
- �s Mrs. Fortescue?
- Mrs. Fortescue a k�nyvt�rszob�ban te�zott a csal�ddal. Utols�nak Miss
Elaine Fortescue, a mostohale�nya �llt fel az asztalt�l, �s hagyta el a szob�t. �
azt mondja, hogy amikor kiment, Mrs. Fortescue �pp t�lt�tt mag�nak m�g egy
cs�sze te�t. Mintegy h�sz perc, f�l�ra m�lt�n Miss Dove, aki h�zvezet�i
min�s�gben tev�kenykedik, bement, hogy leszedje az uzsonnaed�nyt. Mrs.
Fortescue akkor is a kanap�n �lt, holtan. Mellette egy te�scs�sze, vagy
negyedig te�val, �s az �led�kben a vizsg�lat ci�nk�lit mutatott ki;
- Amely szinte azonnal hat� m�reg, �gy tudom - mondta Miss Marple.
- Pontosan.
- Igen veszedelmes szer - susogta az id�s h�lgy. - Majdnem minden
h�zban tartanak ci�nt, dar�zsirt�shoz, de �n mindig nagyon, nagyon �vatosan
b�nok vele.
- Igen helyesen - b�lintott Neele fel�gyel�. - Itt is tal�ltunk egy
csomaggal, a kert�szkunyh�ban.
- Megint csak igen k�zenfekv� - mondta Miss Marple. Azut�n
megk�rdezte: - Evett is valamit Mrs. Fortescue?
- �, igen. Nagyon kiad�s uzsonna volt.
- S�tem�ny, bizony�ra? Vajas keny�r? Zsemle? Dzsem? M�z?
- Igen, igen, zsemle is, m�z is, csokol�d�torta, �s t�r�s pite, �s m�g egy
csom� egy�b. - K�v�ncsian pillantott az id�s h�lgyre. - A ci�nk�li a te�ban
volt, Miss Marple.
- �, igen, igen, term�szetesen. Csak szerettem volna, hogy �gy mondjam,
k�pet alkotni az eg�sz uzsonn�r�l. Felett�bb jelent�s�gteljes, nem gondolja?
Neele kiss� meg�tk�zve b�mult az id�s d�m�ra. Annak r�zsap�r futotta el
az arc�t, szeme csillogott.
- �s a harmadik hal�l, Neele fel�gyel�?
- Nos, ott is meglehet�sen vil�gosan l�tjuk a t�nyeket. A Gladys nevezet�
szobal�ny bevitte a k�nyvt�rszob�ba a t�lc�t, a m�sodikat azonban m�r csak a
hallba, ott letette, �s ott hagyta. Eg�sz nap igen sz�rakozott volt, azt mondj�k.
Ezt k�vet�en senki sem l�tta. A szak�csn�, Mrs. Crump, �gy gondolta, hogy a
le�ny bejelent�s n�lk�l t�vozott, eg�sz est�re. A v�lem�ny�t azt hiszem arra a
t�nyre alapozta, hogy a le�ny legszebb harisny�j�t �s cip�j�t vette fel. Mrs.
Crump azonban t�vedett. A le�nynak nyilv�nval�an egyszer csak esz�be
jutott, hogy kint hagyta a sz�rad� ruh�t a k�t�len. Kiszaladt �rte, a fel�t
nyilv�n le is szedte, amikor valaki hirtelen egy harisny�t ker�tett a nyaka k�r�,
�s megfojtotta.
- Kintr�l valaki? - k�rdezte Miss Marple.
- Lehets�ges. De az is lehet, hogy bentr�l. Valaki, aki kedvez� alkalomra
v�rt, amikor a le�nyt egyed�l tal�lja. A le�ny zaklatott volt, ideges volt,
amikor kihallgattuk, de sajnos akkor nem fogtuk fel ennek a t�nynek a
jelent�s�g�t.
- De h�t hogyan is tehett�k volna?! - ki�ltott fel Miss Marple. ~ Hisz
annyian viselkednek b�ntudatosan, zavartan, amikor a rend�rs�g kik�rdezi
�ket!
- Pontosan. Csakhogy ez�ttal t�bbr�l volt sz�. Azt hiszem, Gladys
megl�tott valakit, aki valami szokatlant csin�lt. Nem hiszem, hogy nagyon
hat�rozott elgondol�sa lett volna, k�l�nben bizony�ra megmondja, amikor
kihallgattuk. Hanem a sz�ban forg� szem�ly el�tt val�sz�n�leg el�rulta ezt a
t�nyt. �s az illet� felm�rte, hogy Gladys veszedelmes.
- Teh�t megfojtotta Gladyst, �s egy ruhasz�r�t� csipeszt biggyesztett az
orr�ra - susogta maga el� Miss Marple.
- Igen, az csakugyan cs�f h�z�s volt. Sz�ks�gtelen komiszs�g.
Miss Marple a fej�t r�zta.
- Aligha sz�ks�gtelen. Ez is beleillik a k�pbe, nem gondolja?
Neele fel�gyel� k�v�ncsian meredt az id�s h�lgyre.
- Nem �rtem eg�szen, Miss Marple. Hogy tetszik gondolni... azt a k�pet?
Az id�s h�lgy menten zavarba j�tt.
- Nem, h�t �n persze csak arra gondolok... m�rmint ha �sszef�gg�s�ben
n�zz�k a dolgokat, hiszen �rti... h�t ugye a t�nyek el�tt aligha hunyhatunk
szemet, nem?
- Sajnos nem eg�szen �rtem.
- A dolog ugyanis �gy �ll... el�sz�r is itt van Mr. Fortescue. Rex Fortescue.
A v�rosi irod�j�ban �rte a hal�l. Azt�n k�vetkezik Mrs. Fortescue: �l a
k�nyvt�rszob�ban, �s te�zik. �s zseml�t eszik... m�zes zseml�t. Azut�n
szeg�ny Gladys, orr�n a ruhacsipesszel. Hisz csak �ssze kell olvasni az
eg�szet. Az a v�gtelen�l b�jos Mrs. Lance Fortescue azt mondta nekem, hogy
az eg�szben nincs semmi �sszef�gg�s. Csakhogy ebben t�vedett. Szerintem
val�s�ggal ki�lt az �sszef�gg�s, csak el kell olvasni, nem gondolja?
- Nem hiszem, hogy... - kezdte lassan Neele fel�gyel�.
Miss Marple siet�sen k�zbev�gott.
- Maga �gy harminc�t-harminchat �ves lehet, ugye, fel�gyel� �r? Ha j�l
eml�kszem, amikor maga kisgyerek volt, akkoriban �pp nem voltak divatban a
gyermekmond�k�k, versik�k. Val�s�ggal tiltott�k. De ha valaki L�dany�n
nevel�d�tt, nos, annak igaz�n szembesz�k� a dolog, nem? �n azon
t�n�dtem... - Miss Marple elhallgatott, de azut�n megemberelte mag�t, �s
b�tran folytatta. - Persze tudom, orc�tlans�g, hogy �n ilyesmit mondok �pp
mag�nak.
- K�rem, Miss Marple, csak b�tran mondjon el b�rmit.
- �, igaz�n maga annyira meg�rt�! El is mondom. Hab�r, mint eml�tettem,
magam is tudom, hogy nagyon �reg vagyok, zavaros a fejem, �s igen k�nnyen
meglehet, hogy helytelen�l fogom fel a dolgot. No de hogy ne cs�rjem-
csavarjam... �rdekl�d�tt m�r feketerig�k fel�l?
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
l
Neele fel�gyel� mintegy t�z m�sodpercig Miss Marplera meredt. Arc�n
t�k�letes �rtetlens�g honolt. Els� pillanatban azt hitte, az �reg h�lgy hirtelen
megzavarodott.
-... Feketerig�k...? - ism�telte elhal� hangon.
Miss Marple hevesen b�logatott.
- H�t persze! - mondta. �s legott szavalni kezdett:
Hat hatosr�l �nekelj,
Egy mar�k rozs a zsebben, �,
A p�st�tomban k�t tucat
Feketerig�.
Hogy f�lszeletelt�k, trilla kelt,
Hu-huncut a b�r�,
A kir�ly asztal�ra ker�l
A k�t tucat rig�.
A kincst�rban �lt a kir�ly,
Latolta, mennyi a p�nze,
A kir�lyn� a sz�p szalonban
M�zet kent a keny�rre.
Teregetett a kiscsel�d,
A kertben, csudaj�,
Pisze orr�ba belecs�pett
Egy feketerig�.
- �risten! - s�hajtott Neele fel�gyel�.
- Ugye, pontosan r�illik? - k�rdezte Miss Marple. - A zseb�ben csakugyan
rozs volt, nem? Az egyik �js�g meg�rta. A t�bbi csak annyit, hogy gabona. De,
ugye, val�ban rozs volt?
Neele fel�gyel� b�lintott.
- Na tess�k! - v�gta ki diadalmasan Miss Marple. - Rex Fortescue.
M�rpedig rex latinul kir�lyt jelent. A kincst�rban �lt a kir�ly. A kir�lyn�
pedig, Mrs, Fortescue, a szalonban m�zet kent a keny�rre. �gyhogy a
gyilkosnak musz�j volt azt a ruhacsipeszt szeg�ny Gladys orr�ra rakni.
- �gy tetszik gondolni, hogy egy �r�lt agy term�ke az eg�sz?
- Nos, term�szetesen sosem j� elhamarkodottan k�vetkeztetni... de annyi
bizonyos, hogy felett�bb k�l�n�s. De csakugyan �rdekl�dnie kellene
feketerig�k fel�l. Mert feketerig�nak egyszer�en kell lennie.
E pillanatban l�pett a szob�ba Hay �rmester, �s s�rget� hangon sz�lalt
meg:
- Fel�gyel� �r!...
Miss Marple l�tt�n elhallgatott. Neele fel�gyel� nagy nehezen felocs�dott
az im�nti megr�zk�dtat�sb�l, �s megsz�lalt:
- Nagyon k�sz�n�m, Miss Marple. Majd megvizsg�lom a k�rd�st. Mivel
kegyed �rdekl�d�tt a le�ny ir�nt, tal�n lenne sz�ves �tn�zni a holmij�t a
szob�j�ban. Hay �rmester nyomban megmutat mindent.
Miss Marple meg�rtette, hogy elbocs�tott�k. B�cs�t csicseregve t�vozott.
- Feketerig�k! - motyogta maga el� Neele fel�gyel�.
Hay �rmester csak b�mult.
- Nos, Hay, mir�l van sz�?
- Fel�gyel� �r!... - sz�lt ism�t izgatottan Hay. - Ezt n�zze meg!...
�s egy k�tes tisztas�g� zsebkend�be bugyol�lt t�rgyat szedett el�.
- A bokrok k�zt tal�ltam - jelentette Hay �rmester. - Valamelyik h�ts�
ablakb�l dobhatt�k ki.
A rejtelmes t�rgyat f�n�ke el� helyezte az asztalra. A fel�gyel� el�rehajolt,
�s fokoz�d� izgalommal vette szem�gyre. A sz�ban forg� t�rgy kis h�j�n teli
�veg narancsdzsem volt.
A fel�gyel� sz�tlanul meredt r�. Arc�ra az a megk�ves�lt bambas�g
telepedett, amely m�g�tt Neele fel�gyel� gondolatai rendszerint a lehet�
legvadabb iramban sz�guldottak. Film pergett lelki szemei el�tt. Els� k�p: egy
teli �veg narancsdzsem. V�g�s: k�t k�z �vatosan leszedi az �veg tetej�t,
kiszed egy kev�s dzsemet, taxin-k�sz�tm�nyt kever bele, azt�n visszarakja az
�vegbe, elsim�tja a dzsem felsz�n�t, �vatosan visszarakja az �veg tetej�t. Snitt.
Neele fel�gyel� Hay �rmesterhez fordult:
- Nem szedik ki az �vegb�l a dzsemet? Nem dzsemtart�ban szolg�lj�k fel?
- Nem, fel�gyel� �r. A h�bor� alatt, mikor mindennel sp�roltak,
megszokt�k, hogy �vegben adj�k be, s az�ta is �gy teszik az asztalra.
- �gy persze k�nny� - motyogta Neele.
- Azonk�v�l - folytatta Hay �rmester -, csak Mr. Fortescue szokott
narancsdzsemet enni reggelire (meg Mr. Percival, amikor �pp itthon van). A
t�bbiek gy�m�lcs�zt vagy m�zet fogyasztanak.
Neele biccentett.
- H�t igen. �gy persze egyszer�.
Kis sz�net ut�n tov�bb pergett a film. K�p: reggeliz�asztal. Rex Fortescue
a narancsdzsemes �veg ut�n ny�l, kivesz egy kan�llal, r�teszi a vajas
pir�t�s�ra. K�nnyebb, sokkal k�nnyebb, mint megkock�ztatni a neh�z
m�veletet, �s belelopni a k�v�scs�sz�j�be. Csalhatatlan biztons�ggal lehet �gy
m�rgezni. �s azut�n? �jabb v�g�s: a k�p most m�r egy kicsit hom�lyosabb. A
narancsdzsemes �veg hely�be m�sikat csemp�szni, amelyikb�l pontosan
ugyanannyi hi�nyzik. A k�pen most nyitott ablak l�tszik. Egy k�z a bokorba
haj�tja a narancsdzsemes �veget. De kinek a keze?
Neele fel�gyel� hivatalos hangon sz�lalt meg:
- A tartalm�t elemeztess�k. Els�sorban taxin-nyomokat keressenek. Nem
k�vetkeztethet�nk elhamarkodottan.
- Igenis, fel�gyel� �r. Ujjlenyomat is lehet az �vegen.
- Csak nem az, amit mi keres�nk - mondta bor�san Neele fel�gyel�. -
Rajta lesz persze Gladys�, meg Crump�, meg mag�� Fortescue-�. Minden
bizonnyal ott lesz Mrs. Crump ujjlenyomata is, valamint a f�szeresseg�d�, �s
azonk�v�l is m�g egy tucat. Aki taxint tett a dzsembe, annak arra is volt
gondja, hogy a keze nyoma rajta ne maradjon az �vegen. No meg azt�n ne
siess�k el a k�vetkeztet�st, mint m�r mondtam. Honnan veszik, �s hol tartj�k a
narancsdzsemet?
Az �gybuzg� Hay �rmester erre is tudott v�laszolni.
A narancsdzsemet meg a gy�m�lcs�zt f�ltucatj�val hozatj�k. Amikor az
�veg m�r majdnem ki�r�l, friss �veget tesznek a t�lal�ba.
- Vagyis - mondta Neele - napokkal el�bb is m�r belerakhatt�k a m�rget,
miel�tt az asztalra ker�lt volna. M�r pedig ez azt jelenti, hogy aki csak a
h�zban volt, vagy a h�zba juthatott, hozz�f�rhetett az �veghez.
"A h�zba juthatott?" Ezen Hay �rmester egy kiss� elt�n�d�tt. Vajon mire
c�loz a felettese?
Neele a k�vetkez�, logikusnak t�n� feltev�ssel �llt el�:
Ha a narancsdzsembe m�r kor�bban m�rget tett valaki, sz�ks�gk�ppen nem
csak azok a szem�lyek gyan�s�thatok, akik a trag�dia reggel�n ott �ltek az
asztaln�l.
Mi�ltal sz�mos �rdekfesz�t� �j lehet�s�g t�rul fel el�tt�nk.
Neele m�r l�tta mag�t, amint k�l�nf�le szem�lyeket kihallgat... ez�ttal
mer�ben m�s szemsz�gb�l.
No de ne hamarkodjuk el a dolgot...
M�g azzal a badar versik�vel is hajland� esetleg foglalkozni, amit a j� �reg
Miss Hogyish�jj�k adott el�. Mert a versike k�ts�gtelen�l sok mindenben
egyezik, m�ghozz� meglep� m�don egyezik. Hogy m�st ne mondjunk,
mindj�rt ott van az a dolog, ami �t kezdett�l fogva nem hagyja nyugodni. Egy
mar�k rozs a zsebben.
- Feketerig�? - motyogta mag�ban Neele fel�gyel�.
Hay �rmester b�mult, ak�r a borj� az �jkapura. - Nem feketeribizli volt,
fel�gyel� �r - magyar�zta k�szs�gesen. - Narancsdzsem.
2
A fel�gyel� Mary Dove keres�s�re indult.
Az els� emelet egyik h�l�szob�j�ban tal�lt r�: �pp Ellen munk�j�t ellen�rizte.
Az id�s�d� szobal�ny patyolattiszta �gynem�t h�zott le az �gyr�l. Egy sz�ken
friss t�r�lk�z�k hevertek.
L�tszott, hogy a fel�gyel� nem �rti a dolgot.
- Sz�ll�vend�g �rkezik? - tudakolta.
Mary Dove r�mosolygott. Ellent�tben a morcos Ellennel, Mary higgadt
der�j�nek nyugodt felsz�n�t mi sem zavarhatta meg.
- �pp ellenkez�leg - mosolygott.
Neele fel�gyel� arca val�s�gos k�rd�jel volt.
- Ezt a vend�gszob�t Mr. Gerald Wright sz�m�ra k�sz�tett�k el�.
- Ki az a Mr. Gerald Wright?
- Miss Elaine Fortescue j� bar�tja. - Mary hangja t�k�letesen semleges
volt.
- �gy volt, hogy idej�n? Mikor?
- �gy tudom, Mr. Fortescue hal�l�nak m�snapj�n �rkezett a Golf-sz�ll�ba.
- A m�snapj�n. Hm.
- �gy mondta Miss Fortescue. - Mary hangja v�ltozatlanul szem�lytelen
volt. - Azt mondta, szeretn� megh�vni, el�k�sz�ttettem h�t a szob�t. Most
azonban, a m�sik k�t trag�dia ut�n alkalmasabbnak l�tszik, ha Mr. Wright a
sz�llod�ban marad.
- A Golf-sz�ll�ban?
- Igen.
- Aha - b�lintott Neele fel�gyel�.
Ellen �sszeszedte az �gynem�t meg a t�r�lk�z�ket, �s kiment.
Mary Dove k�rd� tekintetet vetett Neele-re.
- Sz�ks�ge van valamire, fel�gyel� �r?
Neele maga volt a ny�jass�g.
- Egyre fontosabb, hogy nagyon pontosan meg�llap�thassuk az
id�pontokat. A csal�d tagjai kiss� hat�rozatlanok az id�t illet�leg... ez
egy�bk�nt val�sz�n�leg �rthet�. �gy tal�ltam azonban, hogy �n, Dove
kisasszony, t�k�letes pontoss�ggal tudja az id�pontokat.
- Egy�bk�nt ez is �rthet�!
- Nos... tal�n. Mindenesetre csak gratul�lhatok �nnek, hogy ilyen
ragyog�an ir�ny�tja a h�ztart�st a... khm, nos az ut�bbi hal�lesetek keltette
p�nikhangulat ellen�re. - Elhallgatott. Majd k�v�ncsian megk�rdezte: - Hogy
csin�lja?
A fel�gyel� �les szeme ugyanis m�r r�g felfedezte Mary Dove p�nc�lj�nak
egyetlen sebezhet� pontj�t: m�rhetetlen�l b�szke arra, hogy milyen kiv�l�
szervez�. Most is mindj�rt enged�kenyebb lett a hangja, mihelyt a fel�gyel�
erre a t�m�ra terelte a sz�t.
- Crump�k term�szetesen azonnal t�vozni akartak.
- Ezt �gysem engedhett�k volna.
- Tudom. De azt is megmondtam nekik, hogy Mr. Percival Fortescue...
nos, val�sz�n�leg sokkal b�kez�bb lesz azokkal, akik megk�m�lik a
k�nyelmetlens�gt�l.
- �s Ellen?
- Ellen nem akar elmenni.
- Ellen nem akar elmenni... - ism�telte Neele. - J�k az idegei.
- �lvezi a katasztr�f�t - mondta Mary Dove. - Ak�r csak Mrs. Percival, �
is �gy �rzi, hogy az �let trag�di�ja is csak aff�le sz�niel�ad�s.
- Hm. �rdekes. �gy gondolja, hogy Mrs. Percival... �lvezet�t leli a
trag�di�ban?
- �, dehogy. Ezt nem mondan�m. Csak �ppen... nos... v�gre t�rt�nik
valami. �s neki is helyt kell �llnia...
- H�t �nre, Miss Dove, hogy hatottak az esem�nyek?
Mary Dove v�llat vont.
- Nem volt kellemes �lm�ny - mondta sz�razon.
Neele fel�gyel�ben megint felt�madt a v�gy: �tt�rni ennek a fiatal
teremt�snek a p�nc�lj�t - megtudni, mi megy v�gbe az �vatos �s szakszer�,
higgadt �s fegyelmezett magatart�s m�g�tt.
De mondani csak ennyit mondott:
- Nos, tekints�k �t az id�pontokat �s a helyeket. �n utolj�ra a hallban l�tta
Gladys Martint, uzsonnaid�ben... vagyis �t perccel h�romnegyed �t el�tt?
- Igen. Sz�ltam neki, hogy vigye be a te�t.
- �n honnan �rkezett akkor?
- Fentr�l....p�r perccel el�bb mintha telefoncseng�st hallottam volna.
- Teh�t nyilv�n Gladys vette fel a kagyl�t?
- Igen. T�ves h�v�s volt. A tiszt�t�t kerest�k.
- Teh�t ekkor l�tta Gladyst utolj�ra?
- K�r�lbel�l t�z perc eltelt�vel bevitte a te�t a k�nyvt�rszob�ba.
- Ezut�n �rkezett meg Miss Elaine Fortescue?
- Igen. �gy h�rom-n�gy perc m�lva. Azut�n felj�ttem, �s sz�ltam Mrs.
Percivalnak, hogy k�sz az uzsonna.
- �ltal�ban sz�lni szokott?
- Nem. Rendszerint mindenki akkor megy te�zni, amikor kedve tartja. De
Mrs. Fortescue megk�rdezte, hogy hol maradnak a t�bbiek. Mintha hallottam
volna, hogy megj�tt Mrs. Percival... de t�vedtem, mert...
Neele f�lbeszak�totta. Ez �jdons�g volt.
- �gy �rti, hallott valakit j�rk�lni az emeleten?
- Igen. �gy v�ltem, hogy a l�pcs�n�l. De senki sem ment le, �gyhogy
felj�ttem. Mrs. Percival a h�l�szob�j�ban volt. �pp akkor �rt haza. Kint s�t�lt
egyet.
- S�t�lt egyet... aha. H�ny �ra volt akkor?
- Gondolom, m�r �t fel� j�rhatott.
- �s Mr. Lancelot Fortescue h�nykor �rkezett?
- N�h�ny perccel azut�n, hogy �n ism�t lementem... azt hittem, m�r
kor�bban meg�rkezett, de...
Neele megint csak f�lbeszak�totta.
- Mib�l gondolta, hogy m�r kor�bban meg�rkezett?
- Mert azt hittem, �t l�ttam a l�pcs�fordul� ablak�b�l.
- M�rmint a kertben?
- Igen. Megpillantottam valakit a taxus-s�v�ny t�ls� oldal�n... azt
gondoltam, tal�n � az.
- Ez azut�n volt, hogy uzsonn�zni h�vta Mrs. Percival Fortescue-t, �s
lement a f�ldszintre?
Mary helyesb�tett:
- Nem... nem akkor, kor�bban. Amikor el�sz�r mentem le.
Neele fel�gyel� r�meredt.
- Bizonyos ebben, Miss Dove?
- T�k�letesen. Ez�rt lep�dtem meg annyira, amikor megl�ttam... mikor
azt�n becsengetett.
Neele a fej�t r�zta. Igyekezett f�kezni izgatotts�g�t; fegyelmezett hangon
sz�lalt meg.
- Nem l�thatta Lancelot Fortescue-t a kertben. Az � vonat�nak 4.28-kor
kellett volna �rkeznie, �s kilenc percet k�sett. Lancelot Fortescue n�gy �ra
harminch�t perckor �rkezett Baydon Heath �llom�sra. N�h�ny percig v�rnia
kellett taxira... azon a vonaton mindig igen sok az utas. Csak h�romnegyed
�tkor hagyta el az �llom�st... vagyis �t perccel az ut�n, hogy �n egy f�rfit
l�tott a kertben... �s az aut��t az �llom�st�l t�z percig tart. Legkor�bban �t
perccel �t el�tt k�ldhette el itt a kapun�l a taxit. Nem, �n nem Lancelot
Fortescue-t l�tta, Miss Dove.
- Eg�sz bizonyosan l�ttam valakit.
- Igen, l�tott valakit. Akkor m�r s�t�tedett. Pontosan l�tta az illet�t?
- �, dehogy... az arc�t persze nem l�ttam, csak az alakj�t. Magas volt �s
karcs�. Lancelot Fortescue-t v�rtuk... ez�rt gondoltam teh�t automatikusan,
hogy � az.
- Melyik ir�nyba tartott az illet�?
- A taxus-s�v�ny m�g�tt, a h�z keleti oldala fel�.
- Ott van egy oldalajt�. Azt z�rva tartj�k?
- Napk�zben nem, csak �jszak�ra z�rjuk be.
- Teh�t az oldalajt�n b�rki �szrev�tlen�l bej�hetett?
Mary Dove elgondolkodott.
- Azt hiszem, igen. - Majd gyorsan hozz�tette: - �gy gondolja, hogy az a
valaki, akit k�s�bb odafent j�rk�lni hallottam, ott j�hetett be? �s hogy fent
elrejt�z�tt?
- �gy valahogy.
- De... kicsoda... ?
- Azt majd megl�tjuk. K�sz�n�m, Miss Dove.
Mary Dove m�r �pp indult volna kifel�, amikor Neele fel�gyel� k�z�mb�s
hangon odavetette: - Mellesleg tudna nekem valamit mondani a
feketerig�kr�l?
Ismerets�g�k folyam�n el�sz�r fordult el�, hogy a makul�tlan Miss Dove-
ot k�sz�letlen�l �rte egy k�rd�s. Felkapta a fej�t.
- Hogy... Mit mondott?
- Feketerig�k ir�nt �rdekl�dtem.
- M�rmint...
- Feketerig�k - ism�telte Neele fel�gyel�. Arc�n m�lys�ges bambas�g �lt.
- Arra az ostoba ny�ri hist�ri�ra gondol? De hiszen az... - Miss Dove
elhallgatott.
- Eml�tett�k - mondta ny�jasan Neele fel�gyel�. - De bizonyos vagyok
benne, hogy kegyedt�l pontos besz�mol�t kaphatok.
Mary Dove visszanyerte hidegv�r�t.
- Bizony�ra ostoba, rosszindulat� tr�fa volt - mondta. - N�gy d�gl�tt rig�t
raktak Mr. Fortescue �r�asztal�ra, a dolgoz�szob�ban. Ny�r volt, minden
ablak nyitva. Valamennyien a kert�szinast gyan�s�tottuk, de � v�ltig tagadta,
hogy az � keze lett volna a dologban. A rig�kat ugyanis a kert�sz l�tte le, �s
felaggatta a gy�m�lcsf�kra.
- �s valaki lev�gta a d�gl�tt madarakat, �s Mr. Fortescue �r�asztal�ra
rakta?
- Igen.
- Lappangott m�g�tte valami ok... esetleg holmi k�pzett�rs�t�s, rig�kkal?
Mary a fej�t r�zta.
- Nem hiszem.
- Mr. Fortescue hogyan fogadta a dolgot? Bosszankodott?
- Term�szetesen.
- De nem hozta ki k�l�n�sebben a sodr�b�l?
- Ilyesmire nem eml�kszem.
- Aha - b�lintott Neele fel�gyel�.
T�bbet nem sz�lt. Mary Dove megint kifel� indult, de ez�ttal Neele �gy
l�tta, mintha nem sz�vesen menne ki; mintha szerette volna kif�rk�szni, miben
t�ri � a fej�t. Neele fel�gyel� - el�gg� h�l�tlanul - bosszankodott. Miss
Marple azt mondta, n�zzen k�r�l feketerig�k ut�n - �s tess�k, m�r meg is
tal�lta a nyomorultakat. Igaz, nem k�t tucatot, de tagadhatatlanul rig�kat.
Hanem az a rig�hist�ria m�g ny�ron t�rt�nt, �s kutya legyen, ha tudja, mi
k�z�k ehhez a mostani �gyh�z. Nem, egyszer�en nem hagyja, hogy a d�gl�tt
rig�k k�s�rlete elt�r�tse a nyomoz�s logikus �sv�ny�r�l! Itt �pelm�j� gyilkost
kell keresni, �p ind�t�okkal! De ak�rhogy fortyogott mag�ban Neele
fel�gyel�, nagyon is j�l tudta, hogy mostant�l fogva semmif�le, ha m�goly
t�bolyult lehet�s�get sem szabad szem el�l t�vesztenie.
TIZEN�T�DIK FEJEZET
- V�gtelen�l sajn�lom, Miss Fortescue, hogy �jb�l zaklatni vagyok k�nytelen,
de nagyon, nagyon pontosan kell tudnunk a r�szleteket. Legjobb tudom�sunk
szerint �n az utols�, illetve ink�bb azt mondhatom: az utols� el�tti, aki �letben
l�tta Mrs. Fortescue-t. �n k�r�lbel�l �t perccel f�l hat el�tt ment ki a
szalonb�l?
- K�r�lbel�l akkor - b�lintott Elaine. - Igaz�n nem tudom pontosan. -
V�dekez� modorban tette hozz�: - Az ember nem n�z folyton az �r�j�ra!
- Nem, term�szetesen. Am�g kettesben volt Mrs. Fortescue-val, miut�n a
t�bbiek elt�voztak, mir�l besz�lgettek?
- Sz�m�t, hogy mir�l besz�lgett�nk?
- Val�sz�n�leg nem mondta Neele fel�gyel� -, de tal�n k�vetkeztethetek
bel�le arra, hogy mi foglalkoztatta Mrs. Fortescue-t.
- �gy �rti... arra gondol, hogy esetleg � maga k�vette el?
Neele fel�gyel� l�tta, hogy Elaine arca felder�l. H�t igen, a csal�d
szempontj�b�l ez mindenesetre kedvez� megold�s lenne. Neele fel�gyel�
azonban egy pillanatig sem hitte, hogy �gy lett volna. Adele Fortescue
egy�ltal�n nem volt �ngyilkos t�pus. Ha t�rt�netesen megm�rgezte a f�rj�t,
azut�n r�d�bbent, hogy r�bizony�tj�k a gyilkoss�got, nyilv�n akkor sem
fordult meg a fej�ben a gondolat, hogy v�gezzen mag�val. Szent�l hitte volna,
hogy m�g ha gyilkoss�g v�dj�val t�rv�nysz�k el� ker�l, akkor is felmentik.
Neele-nek azonban nem volt ellen�re, ha Elaine Fortescue ezt hiszi. Annyit
mondott h�t, m�ghozz� az igazs�gnak megfelel�en:
- Ezt a lehet�s�get sem z�rhatjuk ki, Miss Fortescue. Most pedig
elmondan�, mir�l besz�lgettek?
- Voltak�ppen az �n �gyeimr�l... - Elaine t�tov�zva elhallgatott.
- Igen... ? - A fel�gyel� ny�lt, ny�jas mosollyal n�zett a le�nyra.
- �n... egy bar�tom �pp meg�rkezett a k�rny�kre, �s megk�rdeztem Adele-
t, nincs-e ellen�re, ha... ha megh�vom, hogy itt sz�lljon meg n�lunk.
- Aha. �s ki ez a bar�t?
- Bizonyos Mr. Gerald Wright. Tan�t�. Most... pillanatnyilag a Golf-
sz�ll�ban lakik.
- Eg�szen k�zeli j� bar�t?
Neele fel�gyel� sug�rz�, atyai mosolyt vetett a le�nyra.
- Net�n hamarosan �rvendetes csal�di esem�nyre sz�m�thatunk?
Lelkiismeret-furdal�sa t�madt a l�ny f�lszeg k�zmozdulata, az arc�t elfut�
p�r l�tt�n. Elaine Fortescue nyilv�n f�lig szerelmes a fick�ba.
- Nos... �ppens�ggel nem vagyunk jegyesek, �s az adott k�r�lm�nyek
k�z�tt nem is igen tarthatunk eljegyz�st... de azt hiszem... igen, �ssze fogunk
h�zasodni.
- Sz�vb�l gratul�lok! - sug�rzott a fel�gyel�. - Mr. Wright teh�t a Golf-
sz�ll�ban lakik? Mi�ta?
- Apa hal�la ut�n t�viratoztam neki.
- �s � persze azonnal j�tt. A-ha. - Ez�ttal bar�ti biztat�s rejlett Neele
fel�gyel� kedvenc szav�ban. - Mrs. Fortescue mit sz�lt, amikor �n megk�rte,
hogy Mr. Wright idej�hessen?
- �, azt mondta, rendben van, b�rkit megh�vhatok, akit akarok.
- Teh�t kedvesen felelt?
- H�t nem �ppen kedvesen. M�rmint, azt mondta...
- Igen... ? Azt mondta... ?
Elaine arc�t megint csak elfutotta a p�r.
- �, valami butas�got... hogy most m�r sokkal k�nnyebb lesz a dolgom.
Persze, ez jellemz� volt Adelere.
- H�t istenem - ingatta a fej�t Neele fel�gyel� -, a rokonok sok mindent
mondanak.
- Igen, igen. De az a helyzet, hogy Geraldot nem k�nny� meg�rteni.
Annyira okos, �s rengeteg �jszer�, halad� eszm�je van, �s ez nem
mindenkinek tetszik.
- Ez�rt nem �rtett�k meg egym�st az �n �desapj�val sem?
Elaine most m�r l�ngv�r�s volt.
- Apa tele volt el��t�lettel. Roppant igazs�gtalan volt Geralddal. �lland�an
megs�rtette az �n�rzet�t. Geraldot annyira kibor�totta ap�m magatart�sa, hogy
fogta mag�t, �s elrohant, �s hetekig nem is hallottam r�la.
"�s nem is hallott�l volna r�la az�ta sem, ha ap�d meg nem hal, �s nem
hagy r�d egy halom p�nzt", gondolta Neele fel�gyel�. Fennhangon azonban
csup�n ennyit mondott:
- M�sr�l nem besz�ltek Mrs. Fortescue-val?
- Nem. Nem hiszem.
- �s ez k�r�lbel�l �t perccel f�l hat el�tt t�rt�nt, Mrs. Fortescue-t pedig hat
el�tt �t perccel holtan tal�lt�k. Ez alatt a f�l�ra alatt �n nem t�rt vissza a
szob�ba?
- Nem.
- Mit csin�lt?
- �n... elmentem egy kicsit s�t�lni.
- A Golf-sz�ll�ba?
- �n... h�t igen, de Gerald nem volt ott.
- Aha - b�lintott �jra Neele fel�gyel�. Ez�ttal azonban elbocs�t�s rejlett a
sz�ban. Elaine Fortescue fel�llt.
- �hajt m�g valamit? - k�rdezte.
- K�sz�n�m, nem, Fortescue kisasszony.
Amikor Elaine indulni k�sz�lt, Neele odavetve megk�rdezte:
- Tudna nekem valamit mondani feketerig�kr�l?
A le�ny r�meredt.
- Feketerig�kr�l? Amik a p�st�tomban voltak?
"Na tess�k! - gondolta a fel�gyel�. - H�t hol lettek volna azok a d�g�k? A
p�st�tomban!" Fennhangon azonban csak ennyit k�rdezett: - Mikor t�rt�nt ez?
- Mikor is... �gy h�rom-n�gy h�napja... �s apa �r�asztal�n is volt egyp�r.
Iszony�an haragudott...
- Haragudott? �s sokat k�rdez�sk�d�tt?
- Igen, persze. De nem tudtuk meg, ki rakta oda a rig�kat.
- Van valami elk�pzel�se arr�l, mi�rt haragudott annyira az �desapja?.
- H�t el�g undor�t� dolog volt, nem?
A fel�gyel� elgondolkodva pillantott a le�nyra, de az ny�ltan a szem�be
n�zett.
- M�g valami, Miss Fortescue - mondotta azt�n Neele. - Nem tud r�la,
hogy mostohaanyja k�sz�tett-e v�grendeletet?
Elaine a fej�t r�zta.
- Fogalmam sincs. De gondolom, biztosan csin�lt. �ltal�ban szoktak, nem?
- Az volna a helyes... de nem mindenki teszi meg. �nnek p�ld�ul van
v�grendelete, Miss Fortescue?
- Nem, dehogyis, nincs... hisz nem volt semmim, amit �r�kbe hagyhattam
volna... Most persze...
- Igen - b�lintott a fel�gyel�. - �tvenezer font nagy felel�ss�g. Sok
mindent megv�ltoztat, Miss Fortescue.
2
Elaine Fortescue kiment, de Neele fel�gyel� j� n�h�ny percig csak b�mult
maga el� sz�tlanul. Volt min elgondolkodnia. Mary Dove kijelent�se, hogy
egy f�rfit l�tott a kertben k�r�lbel�l 4.35-kor, �j lehet�s�geket t�rt fel. M�r
persze, ha Mary Dove igazat mondott. Neele fel�gyel� elvszer�en soha
senkir�l nem t�telezte fel, hogy igazat mond. �m ak�rhogy n�zte, forgatta
Mary Dove kijelent�s�t, semmif�le val�sz�n� okot nem tal�lt, hogy mi�rt
hazudott volna. Hajland� volt teh�t elhinni, hogy Mary Dove igazat mondott,
�s val�ban egy f�rfit l�tott a kertben. Ugyancsak nyilv�nval� az is, hogy ez a
f�rfi nem lehetett Lancelot Fortescue, b�rmennyire �rthet�en t�telezte is fel az
adott k�r�lm�nyek k�z�tt Miss Dove, hogy �t l�tja. Az illet� teh�t nem
Lancelot Fortescue volt, hanem egy hasonl� magass�g� �s alak� f�rfi,
m�rpedig ha a sz�ban forg� id�pontban egy f�rfi j�rt a kertben, mi t�bb:
lopakodott - mert erre kell k�vetkeztetni abb�l, hogy �vatosan a taxus-s�v�ny
m�g�tt haladt -, nos, akkor val�ban van min gondolkodni.
Mary Dove kijelent�s�hez vegy�k hozz� azt is, hogy valakit hallott j�rk�lni
az emeleten. Azonk�v�l ott volt az a kis g�r�ngy Adele Fortescue budo�rj�nak
sz�nyeg�n. Neele fel�gyel� lelki szemei el�tt megjelent a szob�ban �ll� finom
kis szekreter. Csinos darab - term�szetesen nem antik, csak ut�nzat -, benne
nagyon is szembesz�k� titkos fi�k. A fi�k h�rom levelet rejtett - a leveleket
Vivian Dubois �rta Adele Fortescue-nak. Neele fel�gyel�nek p�lyafut�sa sor�n
t�bbezer, minden rend� �s rang� szerelmes lev�l �tment m�r a kez�n. Ismerte
az eg�sz sk�l�t: a szenved�ly f�t�tte irom�nyokat, az ostoba lev�lk�ket, az
�rzelg�s remekm�veket �s a sz�monk�r� d�rgedelmeket. Akadtak �vatos
levelek is. A fent eml�tett h�rom p�ld�nyt Neele fel�gyel� hat�rozottan ez
ut�bbi kateg�ri�ba sorolta. M�g ha t�rt�netesen a v�l�peres t�rgyal�son
olvass�k is fel Mr.. Dubois m�veit, ott is b�tran �rtelmezhet�k a mer�ben
plat�i bar�ts�g meghat� dokumentumainak. "Plat�i bar�ts�g �m a jav�b�l!" -
gondolta cinikusan a fel�gyel�. Amint megtal�lta a h�rom levelet, m�r k�ldte
is fel a Scotland Yardra, akkor ugyanis m�g az volt a f� k�rd�s, vajon a
korona�gy�szi hivatal megfelel�nek tal�lja-e a bizony�t�kanyagot ahhoz, hogy
v�dat emelhessenek Adele Fortescue, vagy Adele Fortescue �s Vivian Dubois
ellen. Akkor m�g minden arra mutatott, hogy Rex Fortescue-t a feles�ge
m�rgezte meg, szeret�je k�zrem�k�d�s�vel, vagy an�lk�l. A m�goly �vatos
levelekb�l is meglehet�s biztons�ggal kit�nt, hogy Vivian Dubois Mrs.
Fortescue szeret�je volt, a sz�vegben azonban, m�r amennyire Neele
meg�t�lte, nyoma sem volt a b�ncselekm�nyre val� felbujt�snak. Lehet, hogy
sz�beli felbujt�s t�rt�nt, de ahhoz Vivian Dubois t�lont�l �vatos, hogy
ilyesmit pap�rra b�zzon.
Neele fel�gyel� - igen helyesen - felt�telezte, hogy Vivian Dubois
felsz�l�totta Adele Fortescue-t: semmis�tse meg a leveleit, �s hogy Adele
Fortescue azt k�z�lte vele, hogy m�r meg is tette.
Most azonban itt �llnak k�t �jabb hal�lesettel. Ami pedig azt jelenti,
legal�bbis logikusan azt kellene hogy jelentse, hogy Adele Fortescue nem �lte
meg a f�rj�t.
Hacsak, gy�rtotta Neele fel�gyel� term�keny k�pzelete az �j elm�letet,
hacsak Adele Fortescue hozz� nem akart menni Vivian Dubois-hoz, Vivian
Dubois azonban nem Adele Fortescue kez�re, hanem a sz�zezer fontj�ra
p�ly�zott, amelyet a f�rj hal�la ut�n az asszony �r�k�lt volna. B�zv�st abban
rem�nykedett, hogy Rex Fortescue hal�l�t term�szetes oknak tulajdon�tj�k
majd. Agyv�rz�s, sz�vb�nul�s, valami eff�le. V�gt�re is az elm�lt esztend�
folyam�n mindenkit aggasztott Rex Fortescue eg�szs�gi �llapota. (Mellesleg
megjegyezve, mondta mag�ban Neele fel�gyel�, ezt a k�rd�st m�g
k�zelebbr�l meg kell vizsg�lnia. Az volt az �rz�se, hogy ez m�g fontos lehet.)
- No de menj�nk tov�bb. Rex Fortescue hal�la nem bonyol�dott terv szerint.
Halad�ktalanul f�ny der�lt a m�rgez�s teny�r�, �s arra is, hogy milyen m�rget
alkalmaztak.
Felt�ve, hogy Adele Fortescue �s Vivian Dubois b�n�s volt, milyen
�llapotban lehettek akkor? Vivian Dubois nyilv�n f�lt, Adele Fortescue pedig
elvesztette a fej�t. Ostobas�gokat csin�lt, besz�lt. Felh�vta Dubois-t,
fegyelmezetlen�l �sszevissza fecsegett, amit - �s ezt Dubois j�l tudta - b�rki
meghallhatott Tiszafa-kunyh�ban. Mi lett volna ez esetben Vivian Dubois
k�vetkez� l�p�se?
M�g korai volna v�laszolni erre a k�rd�sre, de Neele fel�gyel� igen
hamarosan �rdekl�dni �hajtott a Golfsz�ll�ban, vajon Dubois elhagyta-e a
hotelt d�lut�n 4.15 �s 6 �ra k�z�tt, vagy sem. Vivian Dubois is magas �s
fekete, ak�rcsak Lance Fortescue. Besurranhatott a kertb�l az oldalajt�n, fel az
emeletre... �s ott? Kereste a leveleket, �s r�j�tt, hogy elt�ntek? Megv�rta
net�n, m�g tiszta a leveg�, azut�n lement a k�nyvt�rszob�ba, uzsonna ut�n,
amikor Adele Fortescue-t egyed�l tal�lta?
No de csak lassan, lassan, sorj�ban.
Neele kik�rdezte Mary Dove-ot, Elaine Fortescue-t, �s most meg kell
hallgatnia, mit mond Percival Fortescue feles�ge.
TIZENHATODIK FEJEZET
l
Neele fel�gyel� Mrs. Percivalt a nappali szob�j�ban tal�lta, az emeleten - �pp
levelet �rt. Meglehet�sen idegesen �llt fel, amikor a fel�gyel� bel�pett.
- �hajt valamit... Van valami...
- K�rem �lj�n le, Mrs. Fortescue. M�g egyp�r k�rd�st szeretn�k feltenni
�nnek.
- Persze, tess�k csak, fel�gyel� �r. Olyan r�mes ez az eg�sz, h�t nem?
Olyan rettenetes...
Idegesen le�lt egy karossz�kbe. Neele fel�gyel� mell�je telepedett, egy
egyenes h�t� kis sz�kre. Gondosabban vette szem�gyre az asszonyt, mint
eddig. K�z�pszer� teremt�s, gondolta, �s nem l�tszik boldognak. Nyugtalan,
el�gedetlen, sz�k l�t�k�r� n�, de eg�szen bizonyos, hogy a maga szakm�j�ban
igen �gyes �s hat�rozott munkaer� volt. Ami�ta egy j�m�d� f�rfihoz k�t�tte
az �let�t, nem kell dolgoznia, de a szabad idej�vel nem tud mit kezdeni.
Divatosan �lt�zk�dik, reg�nyt olvas, �dess�get majszol - csakhogy Neele-nek
az asszony moh� izgatotts�ga jutott esz�be, Rex Fortescue hal�l�nak est�j�n,
�s ezt nem a trag�dia feletti cs�mcsog� �lvezetnek tulajdon�totta, ink�bb a
Mrs. Percival �let�t elbor�t� v�ghetetlen unalom sz�nalmas bizony�t�k�nak. A
fel�gyel� f�rk�sz pillant�s�ra az asszony szemh�ja megrebbent; ker�lte Neele
tekintet�t. Mintha ideges lenne, �s b�ntudatos. De hogy mi�rt val�j�ban, azt
m�r nem tudta Neele.
- Sajnos �jra meg �jra v�gig kell k�rdezn�nk mindenkit - menteget�z�tt a
fel�gyel�. - Bizony�ra roppant f�raszt� valamennyi�j�knek. Tiszt�ban
vagyok ezzel, de felt�tlen�l meg kell �llap�tanunk a t�rt�ntek pontos idej�t.
�n, mint hallom, meglehet�sen k�s�n ment le uzsonn�zni, ugyeb�r? S�t, Miss
Dove j�tt fel �n�rt, igaz?
- Igen. Igen, � j�tt �rtem. Bej�tt, �s k�z�lte, hogy felszolg�lt�k a te�t. Nem
is sejtettem, hogy m�r olyan k�s� van. Levelet �rtam �ppen.
Neele fel�gyel� �pp csak odapillantott az �r�asztalra.
- Aha - b�lintott. - Nem is tudom mi�rt, de azt hittem, hogy �n s�t�lni
volt.
- Miss Dove mondta? T�nyleg... most hogy mondja, m�r eml�kszem.
Leveleket �rtam, azt�n olyan f�lledt volt idebent a szob�ban, a fejem is
irt�zatosan f�jt, h�t fogtam magam, �s... sz�val j�rtam egyet. Csak �pp
megker�ltem a kertet.
- Aha. Tal�lkozott valakivel?
- Hogy tal�lkoztam-e valakivel? - Az asszony t�tott sz�jjal b�mult Neele-
re. - Hogyhogy... ?
- Csak �pp azon t�n�dtem, l�tott-e valakit, vagy �nt l�tta-e valaki s�ta
k�zben.
- Messzir�l l�ttam a kert�szt, m�st nem. - Gyanakv�an m�regette a
fel�gyel�t.
- Azut�n teh�t felj�tt a szob�j�ba, �s �pp levetette a kab�tj�t, amikor Miss
Dove bel�pett, �s k�z�lte, hogy k�sz a tea?
- Igen. Igen, �s azt�n lementem.
- Ki volt odalent?
- Adele meg Elaine, azt�n egy-k�t perc m�lva meg�rkezett Lance. A
s�gorom. Aki most j�tt haza Keny�b�l.
- �s azut�n valamennyien uzsonn�ztak?
- Igen, uzsonn�ztunk. Ut�na Lance felment Effie n�nihez, �s �n is
felj�ttem, �s befejeztem a leveleimet. Elaine ott maradt Adele-lel.
Neele fel�gyel� megnyugtat�an b�lintott.
- Igen. Fortescue kisasszony, �gy l�tszik, m�g �t-t�z percig ott maradt Mrs.
Fortescue-val, miut�n �n felj�tt. A f�rje akkor m�g nem volt itthon?
- �, nem. Percival csak f�l h�tkor vagy h�tkor �rt haza. Nem j�hetett
kor�bban, rengeteg elint�znival�ja volt a v�rosban.
- Vonattal j�tt haza?
- Igen. Az �llom�sr�l meg taxival.
- Ritk�n fordul el�, hogy vonattal j�n haza?
- N�ha szokott. El�g ritk�n. Azt hiszem, olyan helyeken volt dolga a
v�rosban, ahol neh�z parkolni. K�nnyebb volt a Cannon Street-i �llom�son
vonatra sz�llnia.
- Aha - b�lintott Neele fel�gyel�. Azt�n folytatta: - Megk�rdeztem a
kedves f�rj�t, vajon Mrs. Fortescuenak volt-e v�grendelete. Azt felelte, hogy
nem hiszi; val�sz�n�leg nem volt. �n esetleg tud valamit err�l?
Nagy meglepet�s�re Jennifer Fortescue hevesen b�logatott.
- Persze - mondta. - Adele csin�lt v�grendeletet. � maga mondta nekem.
- Igaz�n? Mikor t�rt�nt ez?
- Nem olyan nagyon r�gen. Tal�n egy h�napja.
- Hm. Roppant �rdekes - mondta Neele fel�gyel�.
Mrs. Percival moh� �rdekl�d�ssel hajolt el�re. Egyszeriben meg�l�nk�lt az
arca. Nyilv�nval�an �lvezte, hogy olyasmit tud, amir�l senki m�snak fogalma
sincs.
- Val nem is sejtette - mondta bizalmasan. - Senki sem sejtette. �n is csak
v�letlen�l tudtam meg. J�ttem az utc�n, akkor l�ptem ki a pap�r�zletb�l, �s
megl�ttam Adele-t: � meg az �gyv�di irod�b�l j�tt ki. Az Ansell & Worral-
c�gt�l. A F�utc�n.
- �... - mondta Neele. - A helybeli �gyv�dt�l?
- Igen. Mire k�rdem Adele-t: "H�t te meg hogy ker�lsz ide?" Erre nevet,
�s azt mondja: "K�v�ncsi vagy, mi?" Azt�n elindultunk egy�tt, �s azt mondta:
"El�rulom neked, Jennifer. V�grendeletet k�sz�tettem." "Nah�t, mondom erre
�n, h�t azt meg minek kellett, Adele, csak nem vagy beteg, vagy valami?" �
meg persze r�v�gta, hogy nem, dehogyis, sz� sincs r�la. �let�ben m�g ilyen
j�l nem �rezte mag�t. De az volna a helyes, hogy mindenki csin�ljon
v�grendeletet. Azt mondja, semmi kedve nem volt elmenni ahhoz a
felfuvalkodott csal�di jogtan�csoshoz, Londonban. Mr. Billingsbyhez. Az
�reg pletykaf�szek nyomban sz�tk�rt�ln� a csal�dban, mondta Adele. "Nem,
azt mondja, a v�grendeletem az �n mag�n�gyem, ahhoz senkinek semmi
k�ze." "H�t te tudod, Adele, mondtam erre �n. Nyugodt lehetsz, �n �gyse
mondom el senkinek." Mire �: "Fel�lem elmondhatod, hisz �gyse tudod, mi
van benne." De t�nyleg nem mondtam el senkinek. M�g Percynek se. Elv�gre
n�i �sszetart�s is van, h�t nem, fel�gyel� �r?
- Ez nagyon nemes gondolkod�sra vall, Mrs. Fortescue - mondta
diplomatikusan Neele fel�gyel�.
- H�t bennem azt�n igaz�n nincs egy szikra rosszindulat - mondta
Jennifer. - Nem mintha rajongtam volna Adele-�rt, szerintem ez a fajta n�
nem n�zi, kin g�zol �t, csak hogy megkapja, amit akar. Na de halottakr�l vagy
j�t vagy semmit, m�g az is lehet, hogy f�lreismertem szeg�nyt.
- Nos, nagyon k�sz�n�m, Mrs. Fortescue, igaz�n nagy seg�ts�gemre volt.
- Nagyon sz�vesen, b�rmikor. �n igaz�n boldogan seg�tek, ha tudok. Olyan
r�mes ez az eg�sz helyzet, nem? Ki az az �reg h�lgy, aki d�lel�tt �rkezett?
- Bizonyos Miss Marple. Oly kedves volt, hogy idef�radt, �s t�j�koztatott a
Gladys nev� szobal�nyr�l. Gladys Martin ugyanis annak idej�n n�la szolg�lt.
- J�, igaz�n? De �rdekes.
- M�g egy k�rd�sem volna, Mrs. Percival. Tudna valamit mondani
feketerig�kr�l?
Jennifer Fortescue hevesen �sszerezzent. T�sk�j�t a padl�ra ejtette, �s
lehajolt �rte.
- Feketerig�kr�l, fel�gyel� �r? Mif�le rig�kr�l besz�l?
Pihegett; szinte besz�lni is alig tudott. Neele fel�gyel� elmosolyodott, �gy
felelt:
- Egyszer�en feketerig�kr�l. �lve, halva vagy ak�r csak jelk�pesen.
Jennifer Fortescue hangja csattant, ak�r a puskal�v�s:
- Nem �rtem, mit besz�l! Fogalmam sincs, mire akar kilyukadni.
- Teh�t semmif�le feketerig�r�l nem tud, Mrs. Fortescue?
Az asszony ez�ttal lassan, vonakodva sz�lalt meg:
- Biztosan arra gondol, amit ny�ron a p�st�tomban tal�ltak. Rettenetes
ostobas�g.
- A k�nyvt�rszob�ban, az asztalon is hagytak egyp�rat, nem?
- Borzaszt� buta vicc volt. Nem tudom, ki eml�thette �nnek. Mr. Fortescue,
az ap�som, rettenetesen bosszankodott.
- Csak bosszankodott? Semmi t�bb?
- Hogyan...? Ja igen, most hogy mondja... csakugyan. Megk�rdezett
minket, nem l�ttunk-e idegent a h�z k�r�l.
- Idegent?! - vonta fel a szem�ld�k�t Neele fel�gyel�.
- Igenis azt k�rdezte! - vonult v�dekez�sbe Mrs. Percival.
- Idegent... - t�n�d�tt Neele. Azut�n megk�rdezte: - �s nem l�tszott rajta,
hogy f�lne?
- Hogy f�lne? Mi�rt f�lt volna?
- Hogy ideges lett volna. M�rmint az esetleges idegenek miatt.
- Ja igen. Igen, azt hiszem, ideges volt. Persze, nem eml�kszem m�r
annyira. Hiszen h�napokkal ezel�tt t�rt�nt. Szerintem csak ostoba ugrat�s volt
az eg�sz. Tal�n Crump m�ve lehetett. V�lem�nyem szerint Crump sz�rnyen
labilis, �s szent meggy�z�d�sem, hogy iszik. N�ha m�r az is megfordult a
fejemben, nem forral-e valami�rt bossz�t Mr. Fortescue ellen. Nem gondolja,
fel�gyel� �r, hogy ez lehets�ges?
- Minden lehets�ges - jelentette ki Neele fel�gyel�, �s t�vozott.
2
Percival Fortescue Londonban volt, de Lancelotot Neele fel�gyel� a
k�nyvt�rszob�ban tal�lta: sakkozott a feles�g�vel.
- Eln�z�s�ket k�rem, hogy megzavarom a partit - menteget�z�tt Neele
fel�gyel�.
- �, �gyis csak az id�t �tj�k agyon. Igaz, Pat?
Pat b�lintott.
- Bizony�ra igen ostob�nak tal�lja majd a k�rd�semet - folytatta Neele. -
Tud valamit feketerig�kr�l, Mr. Fortescue?
- Feketerig�? - Lance-et l�that�lag mulattatta a k�rd�s. - Mif�le rig�kra
gondol, fel�gyel� �r? Val�di madarakra? Vagy ez valami fed�n�v?
Most m�r Neele arca is felder�lt. Megejt�en kedves volt a mosolya.
- Magam sem tudom biztosan, mire gondolok, Mr. Fortescue. Csak �pp
eml�t�s esett holmi feketerig�r�l.
- Uramisten! - Lance tekintete hirtelen elkomolyodott. - Csak nem arr�l a
r�ges-r�gi Feketerig�-b�ny�r�l besz�l?
- Feketerig�-b�nya? - csattant a fel�gyel� k�rd�se. - Mi volt az?
Lance elgondolkodva �sszevonta szem�ld�k�t.
- Az a baj, fel�gyel� �r, hogy magam sem eml�kszem az eg�szre. Valami
motoszk�l bennem... pap�m m�ltj�ban esett holmi hom�lyos �gy... Valahol
Nyugat-Afrik�ban. �gy eml�kszem, Effie n�ni v�gott a szem�be egyszer
valami ilyesmit, de sajnos semmi hat�rozottat nem tudok a dologr�l.
- Effie n�ni? Az ugyeb�r Ramsbottom kisasszony?
- Igen.
- Majd felmegyek �s megk�rdezem - mondta Neele fel�gyel�. Azt�n
b�b�natosan hozz�tette: - Meglehet�sen f�lelmetes az �reg h�lgy, Mr.
Fortescue. Mindig ideges vagyok, ha r�m n�z.
Lance nevetett.
- H�t bizony, Effie n�ni fura bog�r. De tal�n tud mag�nak seg�teni,
fel�gyel� �r, ha �pp j� kedv�ben tal�lja. Kiv�lt ha a m�ltban akar v�jk�lni.
Effie n�ninek brili�ns a mem�ri�ja, �s a legnagyobb �r�m�t abban leli, ha
olyasmit kotorhat ki bel�le, ami valakire n�zve k�ros, kedvez�tlen vagy
kellemetlen. - Azt�n elkomolyodva tette hozz�. - No �s m�g valami.
Felmentem hozz�, mint tudja, nem sokkal azut�n, hogy haza�rtem. R�gt�n
uzsonna ut�n. �s Effie n�ni Gladyst emlegette. Tudja, azt a szobal�nyt, akit
meg�ltek. Akkor persze m�g nem tudtuk, hogy meghalt a szerencs�tlen. Effie
n�ninek szent meggy�z�d�se volt, hogy Gladys tud valamit, amit nem
mondott el a rend�rs�gnek.
- Ez t�bb�-kev�sb� bizonyos - b�lintott Neele fel�gyel�. - Most m�r nem
is mondja el soha, szeg�ny le�ny.
- Effie n�ni mindenesetre azt tan�csolta neki, hogy �ntse ki a sz�v�t. Nagy
k�r, hogy a le�ny nem fogadta meg a tan�csot.
Neele megint b�lintott. Igyekezett megac�lozni lelk�t a tal�lkoz�ra, �s
behatolt Ramsbottom kisasszony er�d�tm�ny�be. Nagy meglepet�s�re Miss
Marple-t is ott tal�lta. A k�t h�lgy �pp a k�lhoni misszi�kr�l csevegett.
- �n m�r megyek is, fel�gyel� �r - szedel�zk�d�tt sietve Miss Marple.
- Nem sz�ks�ges, asszonyom - mondta Neele fel�gyel�.
- Megh�vtam Miss Marple-t, sz�lljon meg a h�zban - mondta Miss
Ramsbottom. - Semmi �rtelme kidobni a p�nzt arra a nevets�ges Golf-
sz�ll�ra. Gonosz nyer�szked�k gy�lekezete. Dorb�zolnak, k�rty�znak
hajnalig. Sokkal jobban teszi, ha tisztes, istenf�l� fed�l alatt sz�ll meg. Itt van

mindj�rt mellett�nk a vend�gszoba. Dr. Mary Peters hitt�r�t�n� aludt benne

utolj�ra.
- Igaz�n v�gtelen�l kedves kegyedt�l - mondta Miss Marple -, de nem
hiszem, hogy hely�nval� volna betolakodnom a gy�szol� h�zba.
- Ki gy�szol ebben a h�zban? Ostoba besz�d - legyintett Ramsbottom
kisasszony. - T�n ejt valaki egyetlen k�nnyet Rex�rt? Vagy Adele-�rt? Vagy
tal�n a rend�rs�g zavarja? Van valami kifog�sa, fel�gyel� �r?
- R�szemr�l semmi, asszonyom.
- Na tess�k! - jelentette ki Miss Ramsbottom.
- Igaz�n v�gtelen�l kedves kegyedt�l - ism�telte h�l�san Miss Marple. -
Megyek, telefon�lok a sz�ll�ba, lemondom az el�jegyz�semet. - Kiment a
szob�b�l, Ramsbottom kisasszony pedig odavetette a fel�gyel�nek:
- Nos? Mit �hajt?
- Arra gondoltam, tal�n kegyed mondhatna nekem valamit a Feketerig�-
b�ny�r�l, asszonyom.
Miss Ramsbottom elkukor�kolta mag�t.
- Hihi! Sz�val ide lyukadtak ki?! H�t m�gis meg�rtette, mire c�loztam a
m�ltkor! Nos, mit akar tudni r�la?
- B�rmit, amit elmondhat, asszonyom.
- Sokat nem tudok mondani. R�gi hist�ria... meglehet m�r h�sz-huszon�t
esztend�s is. Valamif�le b�nyakiakn�z�si jog volt Kelet-Afrik�ban. A
s�gorom t�rsult egy MacKenzie nev� emberrel. Kettesben oda is utaztak, hogy
szem�gyre vegy�k a b�ny�t, azt�n MacKenzie meghalt odakint. Elvitte a l�z.
Rex hazaj�tt, �s kijelentette, hogy a jog, vagy az �rdekelts�g, vagy minek
nevezik, nem �r egy garast se. Ennyit tudok a dologr�l.
- Azt hiszem, tudna egy kicsit t�bbet is, asszonyom - noszogatta a
fel�gyel�.
- A t�bbi csak mendemonda. Arra a t�rv�ny nem ad, �gy tudom.
- M�g nem vagyunk b�r�s�g el�tt, asszonyom.
- H�t pedig �n akkor se mondhatok mag�nak t�bbet. MacKenzie-�k
sz�rny� botr�nyt csaptak. Ennyit tudok, �s k�sz. Azt �ll�tott�k, hogy Rex
kij�tszotta MacKenzie-t. El is hiszem. Eszes, g�tl�stalan ember volt, de afel�l
semmi k�ts�gem, hogy ak�rmit csin�lt, vigy�zott, hogy semmi t�rv�nybe
�tk�z�t ne k�vessen el. Nem bizony�thattak r� semmit. MacKenzie �zvegye
ideges, gyenge asszony volt. Egyszer ide is elj�tt, �s sz�rny� jelenetet
rendezett. Azt mondta, Rex meggyilkolta az ur�t. Ostoba kom�dia! Nem volt
�p esz� az az asszony, �gy tudom, hamarosan int�zetbe is ker�lt. Idej�n,
ider�ngatja a k�t kis gyerek�t, azok persze hal�lra voltak r�m�lve.
Kijelentette: �gy neveli a gyerekeit, hogy �lljanak bossz�t az apjuk gyilkos�n.
Ilyesmiket hordott �ssze. �res besz�d volt az eg�sz. No, h�t ennyit tudok
mondani. De nehogy azt higgye, hogy a Feketerig�-b�nya volt Rex egyetlen
svindlije �let�ben. Ha j�l ut�nan�z, tal�l m�g b�ven m�st is. Hogy bukkant
�pp a Feketerig�ra? T�n valami nyom MacKenzie-�khez vezetett?
- Nem tudja, asszonyom, mi t�rt�nt a csal�ddal?
- Fogalmam sincs - mondta Ramsbottom kisasszony. - �n egy pillanatig
se hiszem, hogy Rex meggyilkolta volna MacKenzie-t, de azt k�nnyen el
tudom k�pzelni, hogy sors�ra hagyta. Az �r sz�ne el�tt �pp�gy felelnie kell
�rte, de a t�rv�ny szem�ben nem egyforma a kett�. Ha megtette,
megb�nh�d�tt �rte. Isten malmai lassan �r�lnek. Most pedig azt aj�nlom,
menjen el, mert t�bbet �gysem mondhatok mag�nak, hi�ba is k�rdez.
- Nagyon k�sz�n�m, amit elmondott - mondta Neele fel�gyel�.
- Azt a Marple n�szem�lyt meg k�ldje vissza - sz�lt ut�na Ramsbottom
kisasszony. - Vil�gias, mint minden anglik�n, de j�zan elk�pzel�sei vannak a
j�t�konys�gi munk�r�l.
Neele fel�gyel� felh�vta az Ansell & Worrall-c�get, majd a Golf-sz�ll�t,
ezut�n pedig k�z�lte Hay �rmesterrel, hogy r�vid id�re elmegy.
- Be kell n�znem az �gyv�dhez, k�s�bb pedig megtal�l a Golf-sz�ll�ban,
ha valami s�rg�s el�ad�dik.
- Igenis, fel�gyel� �r - mondta az �rmester.
- �s mindent tudjon meg feketerig�kr�l - sz�lt vissza a felettes.
- Feketerig�...? - b�mult d�bbenten Hay �rmester.
- Hallotta, mit mondtam: nem is feketeribizli. Feketerig�.
- Igenis, fel�gyel� �r - hebegte Hay �rmester.
TIZENHETEDIK FEJEZET
l
Mr. Ansell az �gyv�deknek ahhoz az alfaj�hoz tartozott, amelyet nem neh�z
megf�leml�teni. Kicsiny, �s nem is nagyon vir�gz� praxisa, �gy �rezte, nem
jogos�tja fel semmif�le �n�rzetesked�sre; amennyire t�le telt, igyekezett
seg�ts�g�re lenni a hat�s�goknak.
Hogyne, hogyne, k�sz�tett v�grendeletet a megboldogult Mrs. Adele
Fortescue megb�z�s�b�l. A h�lgy mintegy �t hete jelent meg az irod�ban. Mr.
Ansell kiss� furcs�llotta is a dolgot, de term�szetszer�leg nem sz�lt egy sz�t
sem. Az �gyv�di praxisban ugyeb�r gyakran fordulnak el� furcsa dolgok.
Fel�gyel� �r is nyilv�n meg�rti, hogy az �gyv�di titoktart�s k�telez, �s a
t�bbi, �s a t�bbi. A fel�gyel� b�lintott: hogyne �rten�. Azt m�r el�z�leg
megtudta, hogy a v�grendelethist�ria el�tt Mr. Ansell semmif�le jogi �gyletet
nem int�zett sem Mrs. Fortescue, sem a Fortescue csal�d b�rmely m�s tagja
megb�z�s�b�l.
- A h�lgy term�szetszer�leg nem �hajtott a f�rje jogtan�csos�hoz fordulni
ez esetben - k�z�lte Mr. Ansell.
Nos, leh�ntva a k�rm�nfont fisk�lisnyelv sallangjait, a t�nyek igen
egyszer�nek bizonyultak. Adele Fortescue v�grendelet�ben minden�t, ami
hal�la id�pontj�ban a tulajdon�t k�pezi, Vivian Dubois-ra hagyja.
- �n azonban arra a k�vetkeztet�sre jutottam - n�zett k�rd�leg a
fel�gyel�re Mr. Ansell -, hogy val�j�ban nem r�ghatott nagyon sokra az a
hagyat�k...?
A fel�gyel� b�lintott. Adele Fortescue v�grendelet�nek elk�sz�t�sekor
csakugyan ez volt a helyzet. Hanem az�ta Rex Fortescue meghalt, �s Adele
Fortescue sz�zezer fontot �r�k�lt. Ez a sz�zezer font pedig (az �r�k�s�d�si
illet�k levon�sa ut�n) most Vivian Edward Dubois tulajdon�ba megy �t.
2
A Golf-sz�ll�ban Vivian Dubois idegesen v�rta Neele fel�gyel�t. Dubois m�r
�pp �tra k�szen �llt, b�r�ndjei becsomagolva, amikor Neele fel�gyel�
telefonon felk�rte, hogy maradjon m�g. Neele fel�gyel� makul�tlanul udvarias
volt, s�t kedves; m�g menteget�z�tt is. �m a k�znapi szavak m�g�tt a k�r�s
ink�bb parancsnak t�nt fel. Vivian Dubois tiltakozott, de nem t�ls�gosan
hevesen.
Most pedig �gy sz�lt:
- Rem�lem, tiszt�ban van vele, fel�gyel� �r, milyen kellemetlen nekem,
hogy itt kell maradnom. Igen s�rg�s �zleti �gyek sz�l�tanak a v�rosba.
- Nem is tudtam, hogy az �zleti �letben tev�kenykedik, Mr. Dubois -
mondta ny�jasan Neele fel�gyel�.
- F�jdalom, manaps�g az embernek oly korl�tozott a szabad ideje!
- Mrs. Fortescue hal�la bizony�ra nagy megr�zk�dtat�st jelentett �nnek,
Mr. Dubois. Igen k�zeli bar�ts�gban voltak, ugyeb�r?
- �, igen - mondotta Dubois. - Elb�v�l� asszony volt. Gyakran
golfoztunk egy�tt.
- Bizony�ra nagyon fog �nnek hi�nyozni.
- �, igen - s�hajtott Dubois. - Ez az eg�sz dolog felett�bb tragikus.
- Ha j�l tudom, �n Mrs. Fortescue hal�l�nak d�lut�nj�n m�g felh�vta �t
telefonon?
- Igen? M�r nem is eml�kszem.
- �gy �rtes�ltem, n�gy �ra t�jban.
- Igen, csakugyan, azt hiszem.
- Nem eml�kszik, mir�l besz�lgettek, Mr. Dubois?
- Semmi jelent�s dologr�l. Azt hiszem, a hogyl�te fel�l �rdekl�dtem, meg
hogy van-e valami �jabb h�r a f�rje hal�la k�r�l... amolyan konvencion�lis
�rdekl�d�s volt.
- Aha - b�lintott Neele fel�gyel�. Azt�n megk�rdezte: - �s azut�n �n
elment s�t�lni?
- Khm... igen, igen... azt hiszem, csakugyan. Ha nem is �ppen s�t�lni,
�t�gettem egyp�rat a golfp�ly�n.
Neele fel�gyel� hangja v�gtelen�l gy�ng�d volt:
- Alig hinn�m, Mr. Dubois... Aznap nem... A hotelport�s l�tta �nt, amint
az �ton Tiszafa-kunyh� fel� tart.
Dubois pillant�sa a fel�gyel�re t�vedt, azut�n megint elkalandozott.
- Sajnos, nem eml�kszem, fel�gyel� �r.
- Lehets�ges, hogy net�n fel is kereste Mrs. Fortescue-t?
Dubois hangja felcsattant: - Dehogyis! M�g csak a k�zel�be sem mentem a
h�znak.
- Hanem hova ment?
- �... h�t csak v�gig az �ton, a H�rom Galambig, azut�n megfordultam, �s
a golfp�lya mellett visszaj�ttem.
- Eg�szen bizonyos benne, hogy nem ment el Tiszafa-kunyh�ba?
- Eg�szen bizonyos vagyok benne, fel�gyel� �r.
A fel�gyel� a fej�t cs�v�lta.
- Ejnye, Mr. Dubois - mondta -, sokkal jobb volna �m, ha �szint�n
besz�lne vel�nk. Lehets�ges, hogy csak valami eg�szen �rtatlan okb�l ment
oda.
- Mondom, hogy aznap nem kerestem fel Mrs. Fortescue-t!
- Tudja, Mr. Dubois - mondta ny�jasan Neele -, azt hiszem, k�nytelenek
lesz�nk vallom�st k�rni �nt�l. J� lenne, �s ez term�szetesen t�rv�nyadta joga,
ha jelen volna az �gyv�dje is, mik�zben vallom�st tesz.
Mr. Dubois arc�b�l kisz�k�tt a v�r; Mr. Dubois szab�lyosan elz�ld�lt.
- Maga fenyeget... - hebegte. - Maga engem fenyeget!
- Ugyan, ugyan, hov� gondol! - Neele fel�gyel� hangj�ban �szinte
d�bbenet csengett. - Nem tehet�nk mi olyat! �pp ellenkez�leg. Hisz �pp az
im�nt h�vtam fel a figyelm�t a t�rv�nyadta jogaira!
- Nekem semmi k�z�m nem volt az eg�szhez, ha mondom! Az �gvil�gon
semmi k�z�m.
- Ejnye, Mr. Dubois, hisz maga ott volt Tiszafa-kunyh�ban, aznap �gy f�l
�t t�jban. Valaki ugyanis kin�zett az ablakon, �s megl�tta.
- �n csak a kertben voltam. Nem mentem be a h�zba!
- Nem? - k�rdezte Neele fel�gyel�. - Eg�szen bizonyos ebben? Nem ment
be az oldalajt�n, fel a l�pcs�n, Mrs. Fortescue emeleti nappalij�ba? Nem
keresett valamit a kis �r�asztalban?
- Akkor biztos mag�n�l van - mondta mogorv�n Dubois. - Az az ostoba
Adele m�gis eltette... pedig hogy esk�d�z�tt, hogy el�gette... De nehogy azt
higgye, hogy azt jelenti, amit maga beleolvas.
- Teh�t nem tagadja, Mr. Dubois, hogy �n igen szoros bar�ts�giban volt
Mrs. Fortescue-val?
- Nem h�t, dehogy tagadom. Hogy a fen�be tagadn�m, mikor mag�n�l van
az a p�r lev�l? Csak annyit mondok, hogy bele ne olvasson holmi rejtett
�rtelmet. Azt ne gondolja, hogy mi... hogy �... valaha is el akarta tenni l�b al�l
Rex Fortescue-t. Uramisten, �n azt�n nem vagyok az a fajta!
- De tal�n �nagys�ga az a fajta volt... ?
- �r�lts�g! - ki�ltott fel Vivian Dubois. - Mi�rt, tal�n �t nem �lt�k meg?
- De igen, persze.
- H�t akkor nem logikus, hogy ugyanaz a szem�ly �lte meg �t is, aki a
f�rj�t?
- Lehets�ges. K�nnyen lehets�ges. De term�szetesen akadhat m�s
megold�s is. P�ld�ul, term�szetesen mer�ben elm�leti p�ld�t mondok, Mr.
Dubois, lehets�ges, hogy Mrs. Fortescue eltette l�b al�l a f�rj�t, azt�n Mr.
Fortescue hal�la ut�n � maga v�lt veszedelmess� valaki m�sra n�zve.
Olyasvalakire, aki tal�n nem seg�tett �ppens�ggel Mrs. Fortescue-nak a tett
elk�vet�s�ben, de aki, mondjuk, szem�ly�ben az ind�t�okot k�pviselte. S az
ilyen szem�ly ugyeb�r veszedelmesnek �rezheti Mrs. Fortescue-t...?
- Engem... engem n-n-nem keverhet bele semmibe. K-k�ptelens�g -
hebegte Dubois.
- Mrs. Fortescue v�grendeletet k�sz�tett, ha nem tudn� - mondta Neele
fel�gyel�. - Minden tulajdon�t �nre hagyta. Minden p�nz�t.
- Nekem nem kell az a p�nz. Egy pennyt se l�ssak bel�le!
- Persze, nem nagyon sokra r�g az eg�sz - mondta Neele fel�gyel�. - P�r
darab �kszer, egy-k�t bunda, de �gy tudom, igen kev�s k�szp�nz.
Dubois r�b�mult; leesett az �lla.
- De hiszen, azt hittem, hogy a f�rje...
Elharapta a sz�t.
- Azt hitte, Mr. Dubois?- k�rdezte Neele fel�gyel�. Egyszeriben kem�ny
lett a hangja, mint az ac�l. - Ez igaz�n �rdekes. Nem voltam benne bizonyos,
ismeri-e Rex Fortescue v�grendelet�nek felt�teleit...
3
Neele fel�gyel� k�vetkez� l�togat�sa a Golf-sz�ll� egy m�sik vend�g�nek,
Mr. Gerald Wrightnak sz�lt. Mr. Gerald Wright magas, sov�ny entellekt�el
volt; a modora fens�bbs�ges. Neele fel�gyel� meg�llap�totta, hogy
magass�gra, alakra eml�keztet Vivian Dubois-ra.
- Miben lehetek a szolg�lat�ra, fel�gyel� �r? - k�rdezte Mr. Wright.
- T�j�koztat�st szeretn�k k�rni �nt�l, Mr. Wright.
- T�j�koztat�st? Csakugyan? Meglehet�sen val�sz�n�tlen�l hangzik.
- A Tiszafa-kunyh�ban bek�vetkezett sajn�latos esem�nyekkel
kapcsolatban. �rtes�lt r�luk, ugyeb�r?
Neele fel�gyel� hangj�ban n�mi g�ny bujk�lt. Mr. Wright leereszked�en
mosolygott.
- Hogy �rtes�ltem-e? Enyhe kifejez�s. Az �js�gok alig �rnak m�sr�l. Mily
hihetetlen�l v�rszomjas orsz�gunk sajt�ja! Mily korban �l�nk! Egyfel�l az
atombomba-gy�rt�s, m�sfel�l a v�rszomjas gyilkoss�gokon k�r�dz� sajt�!
Hanem �n k�rd�seket �hajt feltenni. El sem k�pzelhetem, mif�le k�rd�seket.
Mit sem tudok err�l a Tiszafa-kunyh�-�gyr�l. Amikor Mr. Rex Fortescue-t
meg�lt�k, �ppen Man sziget�n tart�zkodtam.
- De ut�na hamarosan ide�rkezett, Mr. Wright? �gy tudom, t�viratot
kapott Miss Elaine Fortescue-t�l.
- A mi der�k rend�rs�g�nk el�tt semmi sem titok! Igen, Elaine ideh�vott.
Term�szetesen azonnal j�ttem.
- �rtes�l�sem szerint �n�k r�videsen �sszeh�zasodnak?
- Igen pontos az �rtes�l�se, fel�gyel� �r. Rem�lem, nincs ellenvet�se?
- Ez Fortescue kisasszonyra tartozik. �rtes�l�sem szerint az �n�k
kapcsolata nem eg�szen �jkelet�? Hat-h�t h�napos, ha j�l tudom, igaz?
- Pontosan.
- �n eljegyezte Fortescue kisasszonyt. Mr. Fortescue azonban megtagadta
beleegyez�s�t, �s k�z�lte �nnel, hogy ha a le�nya az � k�v�ns�ga ellen�re
megy f�rjhez, megvonja t�le anyagi t�mogat�s�t. Amire �n, mint hallom,
felbontotta az eljegyz�st, �s elutazott.
Gerald Wright ajk�n sz�nakoz� mosoly j�tszott.
- Szerfelett �gyesen tolm�csolja a dolgot, Neele fel�gyel�. �n val�j�ban
politikai felfog�som miatt r�szes�ltem �ld�ztet�sben. Rex Fortescue a
legrosszabb fajta kapitalista volt. Term�szetszer�leg nem �ldozhattam fel
politikai hitemet �s meggy�z�d�semet p�nz�rt.
- �s az ellen nincs kifog�sa, hogy olyan n�t vegyen el, aki �tvenezer fontot
�r�k�lt?
Gerald Wright keskeny sz�ja el�gedett mosolyra h�z�dott.
- Egy�ltal�n nincs, Neele fel�gyel�. A p�nz a k�z�ss�g �rdek�t fogja
szolg�lni. No de �n bizony�ra nem a p�nz�gyi helyzetet �s m�g csak nem is a
politikai meggy�z�d�semet �hajtja megvitatni, ugyeb�r?
- Nem, Mr. Wright. Egyszer� t�nyk�rd�sr�l szeretn�k �nnel besz�lni. Mint
tudja, Mrs. Adele Fortescue ci�nm�rgez�s k�vetkezt�ben halt meg, november
5-�n d�lut�n.
Mivel �n a sz�ban forg� d�lut�n Tiszafa-kunyh� k�zel�ben j�rt,
lehets�gesnek tartom, hogy tal�n l�tott vagy hallott valamit, aminek k�ze lehet
az �gyh�z.
- �s mib�l gondolja, hogy �n, az �n szavaival �lve, Tiszafa-kunyh�
k�zel�ben j�rtam?
- A sz�ban forg� napon �n d�lut�n negyed �tkor ment el a sz�ll�b�l, Mr.
Wright. Kil�pett a hotelb�l, �s v�gigment az �ton, Tiszafa-kunyh� ir�ny�ba.
�nk�nt ad�dik a feltev�s, hogy odament.
- Gondoltam r� - mondta Gerald Wright -, de arra a megfontol�sra
jutottam, hogy meglehet�sen c�ltalan volna. M�r megbesz�ltem volt Miss
Fortescue-val... Elaine-nel... hogy hat �rakor tal�lkozunk a sz�llod�ban.
Els�t�ltam h�t a f��tr�l el�gaz� �sv�nyen, �s valamivel hat el�tt �rtem vissza
a Golf-sz�ll�ba. Elaine nem tartotta be a meg�llapod�st. A k�r�lm�nyek
k�z�tt ez term�szetesen �rthet�.
- L�tta �nt valaki s�ta k�zben, Mr. Wright?
- Az �ton alighanem elment mellettem n�h�ny aut�. Ismer�st nem l�ttam,
ha erre gondol. A mell�k�t j�form�n csak szek�rcsap�s; nagyon s�ros. Aut�k
nem j�rnak arra.
- Teh�t �n negyed �tkor t�vozott a sz�ll�b�l, hat �rakor �rt vissza, �m csak
a saj�t szava bizony�tja, hogy az eltelt id�ben mit csin�lt.
Gerald Wright ajk�r�l nem t�nt el a fens�bbs�ges mosoly.
- M�dfelett szomor�, �nre n�zve is, r�m is, fel�gyel� �r, de ez a helyzet.
Neele fel�gyel� b�rsonyos hangon sz�lalt meg:
- Ha teh�t valaki azt mondan�, hogy kin�zett a l�pcs�fordul� ablak�n, �s
�nt pillantotta meg Tiszafa-kunyh� kertj�ben, mintegy n�gy �ra harminc�t
perckor... - elhallgatott. A nyitott mondat ott l�gott a leveg�ben.
Gerald Wright megemelintette szem�ld�k�t, azut�n megr�zta fej�t.
- Akkor m�r nemigen lehetett pontosan l�tni - mondta. - Azt hiszem,
aligha lehetett b�rki is biztos abban, kit l�t.
- Ismeri �n Mr. Vivian Dubois-t, aki ugyancsak itt lakik, a sz�ll�ban?
- Dubois? Nem, nem hiszem. Az a magas, fekete f�rfi volna, aki roppant
eleg�ns antilopcip�ket hord?
- Igen. � is s�t�lni ment a sz�ban forg� d�lut�n, �s � is Tiszafa-kunyh�
ir�ny�ba tartott. Nem l�tta v�letlen�l az �ton?
- Nem. Nem, nem hiszem.
Gerald Wrighton most l�tszott els� �zben n�mi kis aggodalom. Neele
fel�gyel� elgondolkodva sz�lalt meg:
- Nem volt valami sz�p s�taid� aznap d�lut�n, kiv�lt s�t�tben, s�ros
�sv�nyen. K�l�n�s, milyen v�llalkoz� szellem sz�llt meg egyszerre
mindenkit...
4
Hay �rmester el�gedett �br�zattal fogadta a Tiszafa-kunyh�ba visszat�r�
fel�gyel�t.
- Ut�naj�rtam a feketerig�knak, fel�gyel� �r! - jelentette.
- Csakugyan?
- Igenis, fel�gyel� �r. Benne voltak a p�st�tomban. A vas�rnapi vacsor�r�l
megmaradt hideg p�st�tomhoz valaki hozz�f�rk�z�tt a kamr�ban, leemelte a
tetej�r�l a t�sztar�teget, kiszedte a t�ltel�ket, �s mit gondol, fel�gyel� �r, mit
dugott a hely�be? Egy p�r d�gl�tt rig�t, amit a kert�szkunyh�ban tal�lt. Ronda
vicc, h�t nem?
- Hogy f�lszeletelt�k, trilla kelt,
Hu-huncut a b�r�,
A kir�ly asztal�ra ker�l
A k�t tucat rig�!
- id�zte Neele fel�gyel�.
Hay �rmester t�tott sz�jjal b�mult ut�na.
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
l
- V�rj csak egy percet - mondta Ramsbottom kisasszony. - Mindj�rt kij�n a
paszi�nsz.
Egy kir�lyt �ttelep�tett a meg�resedett helyre, a piros hetest r�rakta a fekete
nyolcasra, hely�re ker�lt a pikk n�gyes, �t�s, hatos, ider�ppent-odaperd�lt
m�g n�h�ny lap, majd mindezek v�gezet�vel Miss Ramsbottom el�gedett
s�hajt�ssal h�trad�lt.
- Kij�tt! - jelentette. - Pedig nagyon ritk�n siker�l.
El�gedetten pihegett m�g n�h�ny m�sodpercig, csak azut�n emelte
tekintet�t a kandall� mellett �ll� fiatal n�re.
- Sz�val te voln�l Lance feles�ge - mondta.
Pat, akit Ramsbottom kisasszony rendelt sz�ne el�, sz�tlanul b�lintott.
- Milyen magas vagy - �llap�totta meg az id�s h�lgy. - Eg�szs�gesnek
l�tszol.
- Soha �letemben nem voltam m�g beteg.
Ramsbottom kisasszony el�gedetten b�lintott.
- Percival feles�ge olyan, ak�r a keletlen t�szta - �llap�totta meg. -
Sz�ntelen�l �dess�get eszik, �s f�l a mozg�st�l. Nos, gyermekem, �lj le. Hol
ismerted meg az unoka�cs�met?
- Keny�ban. Bar�taimn�l voltam odakint.
- M�r el�z�leg is f�rjn�l volt�l, hallom.
- Igen. K�tszer.
Ramsbottom kisasszony felhorkant.
- Elv�lt�l?
- Nem - mondta Pat. A hangja megremegett. - Mind a ketten... meghaltak.
Az els� f�rjem a l�gier�n�l szolg�lt. A h�bor�ban l�tt�k le a g�p�t.
- H�t a m�sodik? V�rj csak... valaki mintha mes�lt volna r�la. Agyonl�tte
mag�t, igaz?
Pat b�lintott.
- Miattad?
- Nem - mondta Pat. - Nem �nmiattam.
- Versenyist�ll�t tartott, igaz?
- Igen.
- Soha �letemben nem voltam l�versenyp�ly�n - jelentette ki Ramsbottom
kisasszony. - Fogad�s, k�rtya: mind a s�t�n tal�lm�nya.
Pat nem v�laszolt.
- Be nem tenn�m a l�bam sz�nh�zba, moziba - k�z�lte Ramsbottom
kisasszony. - Hi�ba, gonosz ez a mai vil�g. J�csk�n akadt gonoszs�g ebben a
h�zban is, �m az �r keze les�jtott.
Pat nemigen tal�lt megfelel� v�laszt. Vajon Lance n�nik�je nem hibbant-e
egy kicsik�t? - t�n�d�tt. De az �reg h�lgy �llhatatosan r�szegezett okos
pillant�sa megingatta v�lem�ny�ben.
- Mennyit tudsz a fam�li�r�l, amibe beh�zasodt�l? - k�rdezte Effie n�ni.
- Annyit, gondolom - felelte Pat -, amennyit b�rki tud a csal�dr�l,
amelybe beh�zasodik.
- Hm, nem mondom, van benne valami. Nos, �n csak ennyit mondok
neked: a h�gom ostoba liba volt, a s�gorom c�g�res gazember, Percival
alamuszi, a te Lance-ed meg a csal�d fekete b�r�nya.
- Ugyan, micsoda zagyvas�g - mondta karak�nul Pat.
- Lehet, hogy neked van igazad - mondta v�ratlanul Ramsbottom
kisasszony. - Nem lehet embereket beskatuly�zni. De az�rt ne becs�ld le
Percivalt. �ltal�ban �gy v�lik, hogy aki j�, az rendszerint ostoba. M�rpedig
Percival egy�ltal�n nem ostoba. Az � �lszent m�dj�n nagyon is megvan a
mag�hoz val� esze. Sosem �llhattam. F�lre ne �rts: Lance-ben egy szikr�nyit
nem b�zom, nem is helyeslem a dolgait, de ha tetszik, ha nem, a sz�vemhez
n�tt... G�tl�stalan fi�... az volt vil�g�let�ben. Nagyon vigy�zz r�; �gyelj, hogy
el ne vesse a sulykot. Mondd meg neki is, kedvesem, al� ne becs�lje Percivalt.
Mondd meg neki, el ne higgyen mindent, amit Percival mond. Ah�nyan
vannak ebben a h�zban, csupa hazug. - Az �reg h�lgy m�lys�ges el�gt�tellel
tette hozz�: - K�nk� �s pokolt�z l�szen mindny�juk oszt�lyr�sze.
2
Neele fel�gyel� telefonon besz�lt a Scotland Yarddal. A vonal t�ls� v�g�r�l a
helyettes f�biztos hangja hallatszott:
- J�l van, megszerezz�k a k�rt inform�ci�t, mag�nszanat�riumokn�l
�rdekl�d�nk majd. Persze, lehet, hogy az az asszony m�r nem �l.
- Val�sz�n�. R�gi hist�ria m�r ez nagyon.
R�gi b�n�k �rnya messzire ny�lik. Ramsbottom kisasszony szavai...
m�ghozz� jelent�s�gteljes szavai. Mintha csak c�lozni akart volna valamire.
- Fantasztikus elm�let - mondta a f�n�k.
- Hisz tudom �n, uram. De �gy �rzem, m�gsem hanyagolhatjuk el.
T�ls�gosan is sok az egyez�s...
- Igen, igen... a rozs, a rig�k, annak az embernek a keresztneve...
- A t�bbi szempontot is figyelemmel k�s�rem - folytatta Neele. - Dubois is
lehet�s�g... Wright nemk�l�nben... Gladys Martin b�rmelyik�ket megl�thatta
az oldalajt�n�l... otthagyta a t�lc�t a hallban, kiment megn�zni: ki az, mit
csin�l... ak�rki volt, megfojtotta ott nyomban, �s a holttestet kivitte a
sz�r�t�k�t�lhez, azt�n a l�ny orr�ra rakta a ruhacsipeszt...
- Tiszta �r�lts�g! �s aljas gazs�g.
- Igen, uram. Ez h�bor�totta fel annyira az id�s h�lgyet, m�rmint Miss
Marple-t. Nagyon kedves h�lgy, �s nagyon �les esz�. Bek�lt�z�tt a h�zba,
Miss Ramsbottom h�vta meg, �s meggy�z�d�sem, hogy semmi sem ker�li el a
figyelm�t.
- Mi most a sz�nd�ka, Neele?
- Felkeresem a londoni �gyv�di irod�t. R�szletesebben akarok t�j�koz�dni
Rex Fortescue �gyeir�l. �s ak�rmennyire r�gi hist�ria, szeretn�k valamivel
t�bbet tudni a Feketerig�-b�ny�r�l.
3
Mr. Billingsby, a Billingsby, Horsethorpe & Walters �gyv�di iroda beltagja,
roppant udvarias �riember volt, akinek feddhetetlen diszkr�ci�j�t
megt�veszt�en ny�jas modor pal�stolta. Neele fel�gyel� m�r m�sodszor
t�rgyalt vele, s ez�ttal Mr. Billingsby diszkr�ci�ja imm�r kev�sb�
�thatolhatatlannak bizonyult, mint el�z�leg. Tiszafa-kunyh� trag�di�ja
megrend�tette Mr. Billingsby szakmai tart�zkod�s�t. K�szs�gesen igyekezett
minden adatot a rend�rs�g rendelkez�s�re bocs�tani.
- Felett�bb k�l�n�s az eg�sz �gy - cs�v�lta a fej�t Mr. Billingsby. -
Felett�bb k�l�n�s. Hossz� praxisom sor�n m�g csak hasonl�val sem
tal�lkoztam.
- �szinte leszek, Mr. Billingsby - mondta Neele fel�gyel� -: minden
lehet� seg�ts�gre sz�ks�g�nk van.
- Sz�m�thatnak r�m, kedves uram. A legnagyobb �r�mmel �llok
rendelkez�s�kre.
- El�sz�r is hadd k�rdezzem meg: mennyire ismerte a megboldogult Mr.
Fortescue-t, �s mennyire t�j�kozott a c�g �gyeir�l?
- Rex Fortescue-t meglehet�sen j�l ismertem. Mintegy tizenhat esztendeje
l�pett kapcsolatba c�g�nkkel. Term�szetesen a mi �gyv�di irod�nk nem az
egyetlen, amelynek szolg�latait ig�nybe vette... �, kor�ntsem.
Neele fel�gyel� b�lintott. Ezt � is tudta. A Billingsby, Horsethorpe &
Walters c�g, mondhatni, Rex Fortescue tisztes �gyeit kezelte. K�tesebb
manipul�ci�it k�l�nf�le, kev�sb� agg�lyos c�gekre b�zta.
- Nos, fel�gyel� �r, mit �hajt tudni? - folytatta Mr. Billingsby. - Mr.
Fortescue v�grendelet�t illet�en m�r t�j�koztattam. Percival Fortescue az
�ltal�nos �r�k�s.
- Pillanatnyilag az �zvegy v�grendelete �rdekel. Mr. Fortescue hal�lakor,
mint �rtes�ltem, sz�zezer fontot �r�k�lt, nemde?
Billingsby b�lintott.
- Tekint�lyes summa - mondotta -, �s bizalmasan el�rulhatom, fel�gyel�
�r, hogy a c�g ugyancsak megs�nylette volna ezt az �rv�g�st.
- Ezek szerint teh�t a c�g nem nyeres�ges?
- �szint�n sz�lva - mondta Mr. Billingsby -, �s term�szetesen ez
maradjon szigor�an kett�nk k�z�tt: a c�g a cs�d sz�l�n �ll, m�r k�zel m�sf�l
esztendeje.
- Valamilyen k�l�nleges okb�l?
- Nos... igen. Az ok, mondhatn�m, maga Rex Fortescue volt. Az elm�lt �v
sor�n Rex Fortescue val�s�ggal t�bolyultan viselkedett. Komoly, stabil
r�szv�nyeket bag��rt elvesztegetett, spekul�ci�kba bocs�tkozott, t�csk�t-
bogarat �sszev�s�rolt, �s k�zben elviselhetetlen�l dicsekedett a
tranzakci�kkal. Senkinek a tan�cs�ra nem hallgatott. Percival, a fia, bizony�ra
ismeri, nos, � felkeresett engem, �s val�s�ggal k�ny�rg�tt: vessem latba
befoly�somat az �desapj�n�l. � maga is megpr�b�lkozott, de a jelek szerint
semmibe vett�k, amit mondott. Nos, �n megtettem, amit tehettem, de
Fortescue nem hallgatott a j�zan �sz szav�ra. Mondhatom �nnek, mintha az
eg�sz embert kicser�lt�k volna.
- De ugyeb�r nem volt depresszi�s? - k�rdezte Neele fel�gyel�.
- �, nem. Dehogy. �pp az ellenkez�je. Dicsekedett, a fellegekben j�rt.
Neele fel�gyel� b�lintott. M�r r�gebben megfogant benne egy gondolat, �s
ez most meger�s�t�st nyert. �gy �rezte: pedzi m�r, mi vezethetett s�rl�d�sra
Percival �s az apja k�z�tt. Mr. Billingsby tov�bb mondta a mag��t:
- Sajnos, az �zvegy v�gakarat�t illet�en nem �llhatok rendelkez�s�re. A mi
c�g�nkkel nem k�sz�ttetett v�grendeletet.
- Igen, tudom - mondta Neele. - Csup�n azt akartam megtudni, volt-e
vagyona, ami f�l�tt rendelkezhetett. Ezek szerint teh�t sz�zezer fontja volt.
Mr. Billingsby hevesen r�zta a fej�t.
- Nem, nem, dr�ga uram. Sz� sincs r�la. Ebben t�ved.
- �gy �rti, �gyv�d �r, hogy a sz�zezer fontnak csup�n �lete v�g�ig lett
volna haszon�lvez�je?
- �, nem, a p�nz minden megk�t�s n�lk�l re� sz�llt. Mind�ssze egyetlen
korl�toz� z�rad�k szerepelt a v�grendeletben. Eszerint Fortescue feles�ge
csup�n az esetben �r�kli a mondott �sszeget, ha legal�bb egy h�nappal t�l�li a
f�rj�t. Ez meglehet�sen gyakori z�rad�k manaps�g. A l�gik�zleked�s
elterjed�s�vel v�lt szok�soss�. Ha ugyanis k�t szem�ly l�gikatasztr�f�ban leli
hal�l�t, igen neh�z meg�llap�tani, melyik a t�l�l� kettej�k k�z�l, �s ez esetben
t�m�rdek igen saj�tos jogi probl�ma mer�l f�l.
Neele fel�gyel� sz�tlanul b�mult r�.
- Ezek szerint - sz�lalt meg nagy sok�ra - Adele Fortescue nem
hagyom�nyozhatott sz�zezer fontot. Mi lesz most a p�nzzel?
- Visszasz�ll a c�g tulajdon�ba. Vagyis, merem �ll�tani, az �ltal�nos �r�k�s
birtok�ba.
- �s az �ltal�nos �r�k�s Mr. Percival Fortescue.
- �gy van - b�lintott Mr. Billingsby. - Percival Fortescue. �s a c�g jelen
�llapot�t tekintve - tette hozz� t�le szokatlan ny�lts�ggal - merem �ll�tani,
hogy sz�ks�ge is lesz minden pennyre!
4
- Hogy ti rend�r�k mire nem vagytok k�v�ncsiak! - s�hajtott Neele fel�gyel�
orvos bar�tja.
- Ejnye, Bob, ne cs�rd-csavard. K�pd m�r ki.
- Nos, tekintve, hogy magunk vagyunk, h�t szerencs�re nem hivatkozhatsz
r�m! Hanem, tudod, alighanem fej�n tal�ltad a sz�get. A t�netek alapj�n szinte
bizonyosan elmebaj. A csal�d gyan�totta, �s orvoshoz akart�k vinni. �
azonban nem �llt k�t�lnek. Igen. A t�netek jellemz�ek. Az �t�l�k�pess�g
elveszt�se, nagyz�si h�bort, heves d�hkit�r�sek, dicsekv� hajlam, t�ves
k�pzetek, tulajdon szem�lyis�g�nek f�lreismer�se, felnagy�t�sa... hogy
val�s�gos p�nz�gyi g�niusznak k�pzelte mag�t. Az ilyen beteg a legvir�gz�bb
c�get is hamarosan cs�dbe juttatn�, ha nem helyezik gondnoks�g al�.
M�rpedig azt nem k�nny� el�rni. Kiv�lt, ha a beteg megneszeli, mire k�sz�l a
k�rnyezete. H�t igen... a bar�taidnak szerencs�j�k volt, hogy az illet� idej�ben
meghalt.
- Nem a bar�taim - mondta Neele. Azt�n megism�telte egy kor�bbi
mondat�t: - "Felett�bb kellemetlenek mindah�nyan."
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Tiszafa-kunyh� szalonj�ban �sszegy�lt a Fortescue csal�d. Percival Fortescue
a kandall�p�rk�nynak t�maszkodva sz�zatot int�zett az egybegy�ltekhez.
- Ez mind nagyon sz�p - mondotta Percival. - De a helyzet egy�ltal�n nem
kiel�g�t�. A rend�rs�g ki-be j�rk�l, �s egy �rva sz�t sem sz�l. Valamilyen
elk�pzel�s�k csak van, aminek alapj�n a nyomoz�st folytatj�k! �s k�zben egy
helyben topogunk. Az ember nem tervezhet, az ember nem gondoskodhatik a
j�v�r�l.
- Igaz�n annyira tapintatlanok! - s�hajtott Jennifer. - �s but�k.
- �s v�ltozatlanul nem mozdulhatunk ki a h�zb�l - folytatta Percival. - De
az�rt egym�s k�zt megbesz�lhetj�k, mik a terveink. Veled mi lesz, Elaine?
Gondolom, hozz�m�gy, hogy is h�vj�k, Gerald Wrighthoz? Tudod m�r, hogy
mikor?
- Amint lehets�ges - v�laszolt Elaine.
Percival a homlok�t r�ncolta.
- �gy �rted, k�r�lbel�l f�l �v m�lva?
- Dehogyis. Mi�rt v�rn�nk f�l �vig?
- Szerintem, �gy volna ill� - jelentette ki Percival.
- Marhas�g! - csattant fel Elaine. - Egy h�napig v�runk legfeljebb.
- Nos, a ti dolgotok - mondta Percival. - �s ha �sszeh�zasodtok? Van
valami elgondol�sotok a j�v�t illet�en?
- Iskol�t akarunk nyitni.
Percival a fej�t r�zta.
- Manaps�g igen kock�zatos v�llalkoz�s. H�ztart�si munkaer�t alig kapni,
megfelel� tanszem�lyzetet nehezen... nem mondom, Elaine, sz�p terv. De a
helyedben meggondoln�m.
- M�r meggondoltuk. Geraldnak meggy�z�d�se, hogy az orsz�g j�v�je az
oktat�s�gy�n �ll vagy bukik.
- Holnaput�n felkeresem Mr. Billingsbyt - mondta Percival. - Meg kell
t�rgyalnunk az anyagi k�rd�seket. Mr. Billingsby azt javasolta, hogy a p�nzt,
amit apa r�d hagyott, helyezd alap�tv�nyi let�tbe a magad �s gyermekeid
jav�ra. Manaps�g ez a leg�sszer�bb.
- Eszem �g�ban sincs - jelentette ki Elaine. - Sz�ks�g�nk lesz a p�nzre,
hogy elind�tsuk az iskol�t. Hallottunk egy elad� h�zr�l, ami nagyon
megfelelne. Cornwallban van, gy�ny�r� park k�zep�n. A h�z is j� �llapotban
van. Persze, j�csk�n hozz� kell �p�teni.
- �gy �rted... azt akarod mondani, hogy az eg�sz p�nzedet kiveszed a
c�gb�l? Elaine, �n igaz�n nem hiszem, hogy okosan cselekszel.
- Sokkal okosabb kivenni, mint benne hagyni, manaps�g, amikor egyre-
m�sra mennek t�nkre a c�gek - mondta Elaine. - Hisz nem sokkal apa hal�la
el�tt magad mondtad, Val, hogy igen rosszul �llnak a c�g �gyei.
- �, az ember sok mindent mond - legyintett Percival. - De komolyan,
Elaine, kiveszed az eg�sz t�k�det, bele�l�d egy iskola megv�s�rl�s�ba,
felszerel�s�be, megszervez�s�be... h�t ez tiszta �r�lts�g! Ha nem siker�l, mi
lesz? Ott �llsz egy �rva penny n�lk�l.
- De igenis, siker�l - mondta konokul Elaine.
- Ez a besz�d! - Lance egy m�ly fotelban hevert, onnan hallatta helyesl�
szav�t. - V�gj neki, Elaine. Fura egy iskola lesz, annyi biztos, de ha ez a
sz�vetek v�gya... mi�rt ne? Ha elveszted a p�nzed, legal�bb az az el�gt�teled
meglesz, hogy a magad kedve szerint vesztetted el.
- T�led nem is v�rtam volna m�s v�lem�nyt, Lance - mondta ecetes
hangon Percival.
- Tudom, tudom - b�gta Lance. - �n vagyok a t�kozl� fi�. De az�rt
lefogadom, t�bb �r�m�met lelem az �letben, mint te, Percy.
- Att�l f�gg, kinek mi az �r�m - mondta h�v�sen Percival. - Most pedig
el�rkezt�nk a te terveidhez, Lance. Gondolom, visszam�gy Keny�ba... vagy
net�n Kanad�ba? Esetleg megm�szod a Himal�j�t, vagy valami
hasonl�k�ppen fantasztikus terved van?
- Ezt vajon mib�l gondolod? - k�rdezte Lance.
- �gy tudom, sosem volt�l valami nagy h�ve a b�k�s, polg�ri
�letform�nak, igaz?
- Az ember v�ltozik a korral - jelentette ki Lance. - Megj�n a kedve az
�lland�s�gra. Tudod-e, Percy, m�r alig v�rom, hogy kipr�b�lhassam a j�zan
�zletember-�letet.
- Csak nem arra gondolsz...
- Arra gondolok, hogy elfoglalom helyemet a c�gben, �regem. - Lance
elvigyorodott. - �, tudom, te vagy a c�g feje. Ti�d az oroszl�nr�sz. �n csak
amolyan megt�rt, szer�ny kis c�gt�rs vagyok. De c�gt�rs vagyok, ezt te sem
tagadhatod, valamint azt sem, hogy jogom van r�szt venni a c�g �gyeiben,
igaz-e?
- Nos... term�szetesen... ha �gy fogalmazzuk, k�ts�gtelen�l. De nekem
elhiheted, �regem, hogy v�gtelen�l el fogod unni.
- Ugyan?!... Nem hiszem, hogy olyan nagyon unn�m...
Percival �sszevonta szem�ld�k�t.
- Csak nem gondolod komolyan, Lance, hogy bel�psz az irod�ba?
- F�lsz, hogy bele�rtom magam a dolgaidba? M�rpedig, pontosan ez a
sz�nd�kom, Percy.
Percival a fej�t r�zta.
- Rosszul �llnak a dolgok, ha nem tudn�d. Majd r�j�ssz magad is. Igen
nehez�nkre esik, ha Elaine-nek ki akarjuk adni a r�sz�t... persze, ha
minden�ron ragaszkodik hozz�.
- Na l�tod, Elaine - mondta Lance. - Csak k�veteld a jussodat az utols�
garasig, am�g m�g van valami p�nz a kassz�ban.
- Ejnye, Lance. - Percival most m�r d�h�s volt. - Mondhatom, rossz
�zl�sre vall az �lcel�d�sed!
- Igaz�n, Lance, egy kicsit meggondolhatn�d, mit mondasz - csatlakozott
p�rj�hoz Jennifer.
Pat egy kiss� t�volabb �lt, az ablakn�l, �s alaposan szem�gyre vette
mindannyiukat. Ha Lance borsot akart t�rni Percival orra al�, el�rte a c�lj�t.
Percival j�l vasalt szenvtelens�ge semmiv� foszlott. Most megint � horkant
fel:
- Komolyan besz�lsz, Lance?
- Hal�los komolyan.
- Nem fog menni, azt ugye, tudod. Hamarosan megel�geled.
- �n ugyan nem. Gondold csak el, mennyire kellemes v�ltoz�s lesz.
Belv�rosi iroda, s�rg�-forg� g�p�r�n�k. Lesz egy sz�p sz�ke titk�rn�m, mint
Miss Grosvenor... ugye, �gy h�vj�k? �r� m�r biztosan r�tetted a kezed. De
majd keresek egy hasonl� p�ld�nyt. "Igenis, Mr. Lancelot; �, nem, Mr.
Lancelot. A te�ja, Mr. Lancelot!"
- Ej, ne boh�ckodj m�r - mordult r� Percival.
- Ejnye, ejnye, b�ty�k�m, m�rt vagy olyan m�rges? H�t nem �r�lsz, hogy
megosztom veled az �zleti �let gondjait?
- Halv�ny fogalmad sincs r�la, milyen zavaros a c�g helyzete!
- Nem bizony. De te majd sz�pen beavatsz mindenbe.
- El�sz�r is tudnod kell, hogy az elm�lt f�l�vben, dehogy, nyugodtan
mondhatok egy �vet is... apa m�r nem volt a r�gi. Elk�peszt�en ostoba
dolgokat vitt v�ghez, p�nz�gyi vonatkoz�sban. Stabil, kiv�l� r�szv�nyeket
eladott, �s rengeteg p�nzt fektetett a legvadabb, legk�ptelenebb spekul�ci�ba.
N�ha a sz� legszorosabb �rtelm�ben az ablakon dobta ki a p�nzt. M�ghozz�
k�t k�zzel.
- Vagyis - sz�lt k�zbe Lance - a csal�d sz�m�ra val�s�gos �ld�s, hogy
taxin ker�lt a te�j�ba.
- Nagyon cs�ny�n fejezed ki magad, de a dolog l�nyeg�t tekintve igazad
van. K�r�lbel�l ez volt az egyetlen, ami megmenthetett benn�nket a cs�dt�l.
De most is m�dfelett �vatosan kell elj�rnunk; j� darabig tart�zkodnunk kell a
legcsek�lyebb meggondolatlans�gt�l is.
Lance a fej�t r�zta.
- Ebben nem �rt�nk egyet. Az �vatoss�g m�g senkinek sem haszn�lt. N�ha
musz�j kock�ztatni, mer�szen l�pni. Nagy f�ba v�gni a fejsz�nket.
- Sz� sincs r�la - mondta Percy. - �vatoss�g, takar�koss�g... ez a
jelszavunk.
- Az eny�m ugyan nem - jelentette ki Lance.
- A r�szv�nyt�bbs�g az eny�m, el ne felejtsd - figyelmeztette Percival.
- J�, j�. De az�rt n�mi kis szavam nekem is van.
Percival izgatottan r�tta a szob�t, fel-al�, fel-al�.
- Nem fog ez menni, Lance. �n igaz�n kedvellek, de...
- Csakugyan? - vetette k�zbe Lance. Percival mintha meg sem hallotta
volna.
-... de egy pillanatig sem hiszem, hogy boldoguln�nk egy�tt. Mer�ben m�s
az �letfelfog�sunk.
- Ami esetleg igen hasznos lehet - jegyezte meg Lance.
- Az egyetlen �sszer� dolog - mondta Percival -, ha felbontjuk a c�gt�rsi
viszonyt.
- Vagyis meg akarod v�ltani a r�szemet?
- Dr�ga fiam, ez az egyetlen �sszer� dolog, annyira m�sk�pp l�tunk
mindent.
- Ha nehezen tudod kifizetni Elaine �r�kr�sz�t, hogy kaparod �ssze az �n
r�szesed�semet?
- Nos, nem gondoltam �ppens�ggel k�szp�nzre - kezdte Percival. -
Megosztozhatn�nk a r�szv�nyeken.
- Te tartod meg a biztos �llampap�rokat, �n meg vegyem �t a k�tes
spekul�ci�k tulajdonjog�t, mi?
- Hozz�d �gyis az olyasmi �ll k�zelebb - mondta Percival.
Lance elvigyorodott.
- Nem mondom, igazad van, �regem. Csakhogy nem mehetek egyed�l a
magam gusztusa ut�n. Itt van Pat... r� is gondolnom kell.
A k�t f�rfi r�n�zett a fiatalasszonyra. Pat sz�ra nyitotta a sz�j�t, de mindj�rt
be is csukta. Lance l�that�lag valamif�le j�t�kba fogott; legjobb, ha � nem
avatkozik bele. Nyilv�nval�, hogy Lance-nek hat�rozott c�lja van, de Pat nem
tudta, mire megy ki a j�t�k.
- No, rakd ki a lapjaidat, Percy - nevetett Lance. - Gyan�s Gy�m�nt Kft,
Sosemvolt Smaragdb�nya, Olajral�pett Olajf�r�t�rsas�g, mi? Gondolod, hogy
csakugyan annyira ostoba vagyok, amilyennek n�zel?
- A r�szv�nyek k�z�tt term�szetesen akad olyan is, amely igen kock�zatos
- mondta Percival -, de az sincs kiz�rva, hogy n�melyik�k m�rhetetlen�l
�rt�kesnek bizonyul.
- No mi az, �regem, most m�r m�s n�t�t f�jsz? - vigyorgott Lance. -
Eleg�nsan felaj�nlod apa legut�bbi esztelen szerzem�nyeit, �s a tetej�be
odav�god a j� �reg Feketerig�-b�ny�t? �gy gondolod? Mellesleg, �rdekl�d�tt
t�led a fel�gyel� err�l a Feketerig�-b�ny�r�l?
Percival �sszevonta szem�ld�k�t.
- Igen, �rdekl�d�tt. Fogalmam sincs, mit akart tulajdonk�ppen megtudni
fel�le. Sokat persze nem mondhattam. Mi akkoriban m�g gyerekek voltunk.
Halv�nyan eml�kszem, hogy apa kiment oda, azt�n hazaj�tt, �s azt mondta,
nem �r semmit az eg�sz.
- Mi volt az: aranyb�nya?
- Azt hiszem. Apa majdnem biztos volt benne, hogy nincs ott arany.
M�rpedig � nemigen t�vedett.
- Ki r�ngatta bele a dologba? Valami MacKenzie nev� alak, nem?
- Igen. MacKenzie odakint halt meg.
- MacKenzie odakint halt meg... - ism�telte elgondolkodva Lance. - Nem
volt itt valami eget ver� botr�ny? Mintha eml�kezn�k r�... Mrs. MacKenzie,
ugye? Idej�tt. Nekit�madt ap�nak. Szidta-gyal�zta. Ha j�l eml�kszem, azzal
v�dolta, hogy meggyilkolta a f�rj�t.
- �n semmi eff�l�re nem eml�kszem - jelentette ki ellentmond�st nem t�r�
hangon Percival.
- De �n igen - er�sk�d�tt Lance. - Persze, �n sokkal kisebb voltam, mint
te. Biztos az�rt ragadott meg annyira. A gyerekek iszony�an �lvezik a dr�mai
szitu�ci�kat. Hol volt az a Feketerig�? Nyugat-Afrik�ban, nem?
- Igen, azt hiszem.
- Majd megkeresem a koncesszi�t - mondta Lance. - Mihelyt bent leszek
az irod�ban.
- L�gy nyugodt - mondta Percival -, apa nem t�vedett. Ha azzal j�tt haza,
hogy nincs arany, akkor nem is volt.
- Ebben nyilv�n igazad van - mondta Lance. - Szeg�ny Mrs. MacKenzie.
Vajon mi lett vele meg azzal a k�t gyerekkel, akiket idevonszolt mag�val?
Persze, ma m�r azok is feln�ttek.
HUSZADIK FEJEZET
A Fenyves Szanat�riumban Neele fel�gyel� a l�togat�k term�ben �lt, vele
szemben egy �sz haj�, id�sebb h�lgy. Helen MacKenzie hatvanh�rom
esztend�s volt, de fiatalabbnak l�tszott. Fak�k�k szem�vel �resen meredt
maga el�; puha, elrajzolt �lla volt. Keskeny ajka meg-megr�ndult. �l�ben
vaskos k�nyvet tartott, �s Neele fel�gyel� szavai k�zben le-lepillantott r�. A
fel�gyel� el�z�leg a szanat�rium igazgat� f�orvos�val, dr. Crosbie-val
besz�lt.
- Mrs. MacKenzie �nk�ntes �poltunk - mondotta dr. Crosbie. - Nem
nyilv�n�tott�k hivatalosan elmebetegnek.
- Teh�t nem �n- vagy k�zvesz�lyes?
- �, nem. T�bbnyire �ppoly j�zanul elbesz�lget b�rkivel, mint �n vagy �n.
Most �ppen j� peri�dusban van, �gyhogy t�k�letesen norm�lis t�rsalg�st lehet
vele folytatni.
Erre gondolt Neele fel�gyel�, amikor nekiv�gott a besz�lget�si k�s�rletnek.
- Igaz�n v�gtelen�l lek�telez, asszonyom, hogy hajland� fogadni -
mondta. - Neele vagyok. Egy bizonyos Mr. Fortescue �gy�ben keresem fel,
aki a napokban meghalt. Mr. Rex Fortescue. Gondolom, ismeri ezt a nevet.
Mrs. MacKenzie szeme a vaskos k�nyvre szegez�d�tt.
- Nem tudom, mir�l besz�l - mondta.
- Mr. Fortescue-r�l, asszonyom. Mr. Rex Fortescue-r�l.
- Nem - mondotta Mrs. MacKenzie. - Nem, dehogyis.
Neele fel�gyel� kiss� megh�kkent. Vajon ezt min�s�ti dr. Crosbie
t�k�letesen norm�lis t�rsalg�snak?
- �gy tudom, Mrs. MacKenzie, �n j�l ismerte az illet�t, hossz� �vekkel
ezel�tt.
- Dehogy - mondotta Mrs. MacKenzie. - Tegnap.
- Aha - b�lintott szok�sa szerint Neele fel�gyel�. Ez�ttal kiss�
bizonytalanul. - �gy tudom - folytatta -, hogy �n �vekkel ezel�tt
megl�togatta az illet�t a h�z�ban, Tiszafa-kunyh�ban.
- Hivalkod� h�z - mondotta Mrs. MacKenzie.
- Igen. Igen, csakugyan. Az illet� t�rsult az �n f�rj�vel, �gy tudom, egy
bizonyos afrikai b�nya tulajdonjog�ban. �gy tudom, Feketerig�-b�nya volt a
neve.
- A k�nyvemet kell olvasnom - mondotta Mrs. MacKenzie. - Kev�s az
id�, �s nekem a k�nyvemet kell olvasnom.
- Igen, asszonyom. Igen, �rtem. - Neele fel�gyel� hallgatott egy darabig,
azut�n folytatta: - Mr. MacKenzie �s Mr. Fortescue egy�tt ment ki Afrik�ba
megvizsg�lni a b�ny�t.
- A f�rjem b�ny�ja volt - mondotta Mrs. MacKenzie. - � tal�lta, �
jelentett be r� ig�nyt. P�nzre volt sz�ks�ge a kiakn�z�s�hoz. Elment Rex
Fortescue-hoz. Ha akkor t�bb eszem van, ha t�bbet tudok, nem engedem.
- Nem, val�ban. �rtem. �gy azonban egy�tt mentek ki Afrik�ba, �s ott az
�n f�rje megbetegedett, �s meghalt.
- A k�nyvemet kell olvasnom - mondotta Mrs. MacKenzie.
- �gy gondolja, Mrs. MacKenzie, hogy Mr. Fortescue csal�rdul j�rt el az
�n f�rj�vel szemben a Feketerig�-b�ny�ban?
Mrs. MacKenzie fel sem emelte szem�t a k�nyvr�l, �gy sz�lott:
- Milyen ostoba maga.
- Igen, igen, alighanem... De tetszik tudni, mindez r�gen t�rt�nt, �s r�gm�lt
dolgokr�l tudakoz�dni mindig neh�z.
- Ki mondta, hogy elm�lt?
- Aha. �n szerint teh�t nem m�lt el?
- K�rd�st az meg nem old, ki j�l meg nem oldja. Kipling szavai. Manaps�g
m�r nem olvass�k Kiplinget, pedig nagy ember volt.
- Gondolja, asszonyom, hogy a k�rd�s hamarosan megold�dik?
- Rex Fortescue meghalt, nem? Maga mondta.
- Megm�rgezt�k - k�z�lte Neele fel�gyel�.
Nem csek�ly megd�bben�s�re, Mrs. MacKenzie felkacagott.
- Micsoda ostobas�g! - mondta. - Elvitte a l�z.
- �n Mr. Rex Fortescue-r�l besz�lek.
- �n is. - Hirtelen felpillantott; a fak�k�k szemp�r egyenesen a fel�gyel�
szem�be n�zett. - Ejnye m�r - mondta Mrs. MacKenzie -, �gyban halt meg,
h�t nem? Az �gy�ban halt meg, igaz?
- A Szent Krist�f-k�rh�zban halt meg - felelt a fel�gyel�.
- Senki sem tudja, hogy az �n f�rjem hol halt meg - mondotta Mrs.
MacKenzie. - Senki sem tudja, hogyan halt meg, hol temett�k el... Csak azt
tudja mindenki, amit Rex Fortescue mondott. �s Rex Fortescue hazudott!
- Gondolja, asszonyom, hogy b�nt�ny t�rt�nt?
- B�nt�ny, b�nt�ny# t�ny, amire f�ny hull.
- �n szerint Rex Fortescue felel�s az �n f�rj�nek hal�l��rt?
- T�nyeket akar? Ma ettem egy toj�st reggelire. M�ghozz� frisset. Ez t�ny.
K�l�n�s, pedig m�r harminc esztend�s volt.
Neele m�ly l�legzetet vett. Val�sz�n�tlen, hogy �gy eljut valahova... De
m�gsem cs�ggedt.
- Valaki d�gl�tt rig�kat tett Rex Fortescue �r�asztal�ra, �gy egy-k�t
h�nappal azel�tt, hogy meghalt.
- �rdekes. Nagyon, nagyon �rdekes.
- Van valami elgondol�sa, asszonyom, hogy ki tehette?
- Az elgondol�s nem seg�t. Csak a tett. �n arra neveltem �ket, mind a
kett�t. Tettekre.
- A gyermekeir�l besz�l?
Mrs. MacKenzie hevesen b�logatott.
- Igen. Donaldr�l �s Rubyr�l. Az egyik kilenc�ves volt, a m�sik h�t, �s apa
n�lk�l maradtak. Megmondtam nekik. �jra meg �jra, mindennap. �s
megeskettem �ket minden este.
Neele fel�gyel� el�re hajolt.
- Mire eskette meg �ket?
- H�t arra, hogy meg�lik azt az embert.
- Aha.
Neele fel�gyel� kedvenc szava szakasztott �gy hangzott, mint m�skor.
- �s megtett�k?
- Donald Dunkerque-be ment. Nem j�tt haza. T�viratot k�ldtek, hogy
meghalt: "Fia harci cselekm�ny k�zben elesett, �szinte r�szv�t�nk."
Cselekm�ny, csak nem olyan, ami kell.
- Sajn�lattal hallom, asszonyom. �s a le�nya?
- Nekem nincs le�nyom - mondotta Mrs. MacKenzie.
- Hisz �pp az im�nt eml�tette - sz�lt a fel�gyel�. - A le�ny�t, Rubyt.
- Ruby. Igen, Ruby. - El�rehajolt. - Tudja-e, mit csin�ltam Rubyval?
- Nem, asszonyom. Mit csin�lt vele?
Mrs. MacKenzie suttog�ra fogta hangj�t.
- N�zzen a K�nyvbe.
Akkor l�tta csak a fel�gyel�, hogy a vaskos k�nyv az asszony �l�ben -
Biblia. Igen-igen �sdi Biblia volt, s amikor Mrs. MacKenzie kinyitotta, Neele
fel�gyel� a k�tet els� lapj�n k�z�r�sos neveket pillantott meg. L�that�lag
csal�di Biblia volt, amelybe r�gi szok�s szerint be�rt�k az �jsz�l�ttek nev�t.
Mrs. MacKenzie v�zna mutat�ujja a k�t utols� n�vre szegez�d�tt. "Donald
MacKenzie", mellette a sz�let�s id�pontja, �s "Ruby MacKenzie", mellette a
sz�let�si d�tum. Ruby MacKenzie nev�t azonban vastag vonallal �th�zta
valaki.
- L�tja? - k�rdezte Mrs. MacKenzie. - �t kih�ztam a k�nyvb�l. �r�kre
kitagadtam! A nyilv�ntart� angyal nem fogja itt tal�lni a nev�t.
- Kih�zta a nev�t a k�nyvb�l? Vajon mi�rt, asszonyom?
Mrs. MacKenzie ravasz pillant�st vetett a fel�gyel�re.
- �n tudom, mi�rt.
- De �n nem tudom. Igaz�n nem tudom, asszonyom.
- Hitszeg� lett. Maga is tudja, hogy megszegte az esk�j�t.
- Hol van most a le�nya, asszonyom?
- Megmondtam. Nincs le�nyom. Ruby MacKenzie nem l�tezik t�bb�.
- �gy �rti, hogy meghalt?
- Meghalt? - Az asszony felkacagott. - Jobb lenne neki holtan. Sokkal
jobb. Sokkal, sokkal jobb. - Fels�hajtott, nyugtalanul izgett-mozgott �lt�ben.
Azut�n ism�t szab�lyos, udvarias modorban sz�lalt meg: - Igaz�n restellem,
de, sajnos, nem besz�lgethetek tov�bb �nnel. S�rget az id�, �s �nnekem a
k�nyvemet kell olvasnom.
Neele fel�gyel� ezut�n k�rdezhetett ak�rmit, Mrs. MacKenzie-b�l egyetlen
sz�t sem csikarhatott ki t�bb�. Csak �pp legyintett, bossz�san, �s elm�lyedt a
Bibli�ban; ujj�val k�vette a sorokat.
Neele felkelt �s kiment. �tja ism�t az igazgat� f�orvoshoz vezetett.
- L�togatj�k a rokonai? - k�rdezte. - A l�nya... ?
- �gy eml�kszem, j�rt itt a l�nya, de m�g az el�d�m idej�ben. A l�togat�sa
azonban annyira felizgatta a beteget, hogy megk�rt�k: ne keresse fel t�bb�.
Az�ta a beteg �gyeit a jogi k�pvisel�je int�zi.
- �s �n nem is sejti, hol van pillanatnyilag ez a Ruby MacKenzie?
Az igazgat� f�orvos a fej�t r�zta.
- Fogalmam sincs.
- Arr�l sem, hogy az illet� p�ld�ul f�rjhez ment-e?
- Nem tudom. Ha k�v�nja, megadom �nnek az �gyv�d c�m�t, akivel
kapcsolatban �llunk.
Neele fel�gyel� term�szetesen felkutatta m�r ezt az �gyv�di irod�t. Azt az
inform�ci�t kapta, hogy nem tudnak semmit sem k�z�lni. Mrs. MacKenzie
r�sz�re alap�tv�nyt l�tes�tettek, �k kezelik. Az alap�tv�ny t�bb �ve l�tes�lt,
az�ta nem l�tt�k Miss MacKenzie-t.
Neele fel�gyel� megpr�b�lta megszerezni Ruby MacKenzie
szem�lyle�r�s�t, de nem j�rt sikerrel. Annyi rokon l�togatja a betegeket, hogy
hossz� �vek eltelt�vel alig eml�kszik r�juk valaki, meg �ssze is keverik �ket.
A f�n�v�r, aki �vtizedek �ta dolgozott a szanat�riumban, mintha �gy
eml�kezett volna, hogy Miss MacKenzie kicsi �s barna. Rajta k�v�l mind�ssze
egyetlen �pol�n� dolgozott ott r�gebben, � viszont �gy eml�kezett, hogy a
sz�ban forg� szem�ly magas �s sz�ke.
- H�t ennyit tudunk, uram - mondta Neele fel�gyel�, amikor besz�molt a
Scotland Yard helyettes f�biztos�nak. - Tiszta t�boly, de van benne valami.
A f�n�k elgondolkodva b�lintott.
- A p�st�tomba dugott rig�k a Feketerig�-b�ny�val f�ggnek �ssze; a halott
zseb�ben a rozs; a m�z, amelyet Adele Fortescue a kenyer�re kent... nem
mintha mindez b�rmit is bizony�tana. V�gt�re b�rki ehetik m�zet uzsonn�ra.
Azt�n a harmadik gyilkoss�g... a harisny�val megfojtott le�ny, �s az orr�ra
biggyesztett csipesz. Igen, t�bolyult logika, de nem hagyhatjuk figyelmen
k�v�l.
- Egy pillanatra, uram... - mondta Neele fel�gyel�.
- Tess�k?
Neele a homlok�t r�ncolta.
- Valami, amit �n az im�nt mondott... Valami mintha nem stimmelne.
Valahol hiba van. - Megr�zta fej�t, s�hajtott. - Nem. Nem tudom, mi lehet.
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
l
Lance �s Pat Tiszafa-kunyh� gondozott parkj�ban k�borolt.
- Nem akarok az �rzelmeidbe g�zolni, Lance - mormogta Pat -, de ez a
legrond�bb kert, amit �letemben l�ttam.
- Az �rzelmeimen nem esett csorba - nyugtatta meg Lance. - T�nyleg
ronda? �n nem is tudom. Mindenesetre h�rom kert�sz szorgoskodik benne.
- Val�sz�n�leg �pp ez a baj - v�lte Pat. - P�nz nem j�tszik szerepet, de az
egy�ni �zl�s sem. Kifog�stalan rododendronok, m�rtani vir�g�gy�sok, az
�vszaknak megfelel� n�v�nyek.
- Mi�rt, te mit �ltetn�l a kertedbe, Pat?
- Mit... ? - �br�ndozott Pat. - M�lyv�t, szarkal�bat, harangvir�got, nem
t�rn�k egyetlen vir�g�gy�st, �s l�tni sem akarn�m ezeket az ut�latos
tiszaf�kat.
Megvet� pillant�ssal m�rte v�gig a magas taxus-s�v�nyt.
- K�pzett�rs�t�s - legyintett Lance.
- Borzaszt� lehet az az ember, aki megm�rgez valakit. Iszonyatos m�g
csak r�gondolni is, ahogy fondorlatosan kif�zi, �rlelgeti a bossz�terv�t.
Rettenetes l�lek az ilyen.
- Te �gy l�tod? Fura. Szerintem, nagyon is szakszer� �s hidegv�r�.
- Persze �gy is fel lehet fogni. - Pat megborzongott.
- De az�rt... h�rom gyilkoss�g... Csak �r�lt tehette.
- Igen - mondta halkan Lance. - Sajnos, ez val�sz�n�. - Azt�n hirtelen
kit�rt: - Az isten szerelm�re, Pat, menj el innen! Eredj vissza Londonba. Menj
le Devonshire-be, vagy utazz fel a T�vid�kre. Menj el Stratford-on-Avonbe,
vagy indulj t�r�ra a norfolki dombok k�z�tt. A rend�rs�gnek biztos nem lenne
ellene kifog�sa... neked ehhez az eg�szhez semmi k�z�d. P�rizsban volt�l,
mikor az �regurat meg�lt�k, a m�sik k�t esetn�l meg Londonban.
Mondhatom, hal�lra ideges�t a tudat, hogy itt vagy!
Pat hallgatott egy percig, azt�n cs�ndesen megk�rdezte:
- Ugye, te tudod, hogy ki volt az?
- Nem. Nem tudom.
- De azt hiszed, hogy tudod... Ez�rt agg�dsz �rtem... Szeretn�m, ha
elmondan�d.
- Nem mondhatom el. Nem tudok semmit. Csak az az egyetlen v�gyam,
hogy te lenn�l min�l messzebb innen.
- Dr�g�m - jelentette ki Pat -, �n nem megyek el. Itt maradok. J�ban-
rosszban. Err�l te sem tudsz lebesz�lni. - Azt�n egy kicsit elfulladt a hangja. -
T�bbnyire rosszban. Nekem rendszerint abb�l jut ki t�bb.
- Miket besz�lsz, Pat?
- Balszerencs�t hozok. Akivel csak kapcsolatba ker�l�k, mindenkire bajt
hozok.
- Dr�ga, szerelmetes szamaram, �nr�m ugyan nem hozt�l balszerencs�t!
Hiszen mihelyt elvettelek, az �reg�r hazah�vott, hogy kib�k�lj�n velem.
- Igen, �s mi t�rt�nt, amikor hazaj�tt�l? Mondom �n, m�st se hozok
senkire, csak bajt.
- Ide figyelj, dr�g�m, ez n�lad m�r val�s�gos r�geszme. Vedd tudom�sul,
hogy ez az eg�sz egyszer�en ostoba babona.
- Nem tehetek r�la. Vannak ilyen v�szmadarak. �n is az vagyok.
Lance megmarkolta a v�ll�t, �s alaposan megr�zta.
- Te az �n dr�ga egyetlenem vagy, �s a te f�rjednek lenni a vil�gon a
legeslegnagyobb szerencse. Ezt verd bele abba az ostoba fejedbe. - Azt�n
j�zanabbul tette hozz�: - De komolyan, Pat, legy�l nagyon-nagyon �vatos. Ha
itt holmi hibbant fick� lappang, nem szeretn�m, ha te �lln�l a goly� �tj�ba,
vagy te inn�d ki a m�regpoharat. Ha nem vagyok itt, el ne mozdulj az �reg
h�lgy mell�l. Hogy is h�vj�k? Miss Marple. Mit gondolsz, Effie n�ni vajon
mi�rt h�vta meg?
- A j� isten tudja, mi�rt csin�l valamit Effie n�ni. Lance, meddig maradunk
mi itt?
Lance v�llat vont.
- Neh�z volna megmondani.
- Nem hiszem, hogy valami nagyon sz�vesen l�tnak. - Pat t�tov�zott egy
kicsit. - A h�z most a b�ty�d�, ugye? �s � nem nagyon �r�l nek�nk, igaz?
Lance hirtelen kuncogni kezdett.
- De nem �m! Csakhogy: tetszik, nem tetszik, egyel�re k�nytelen megt�rni
minket.
- �s azut�n? Mit csin�lunk, Lance? Visszamegy�nk Kelet-Afrik�ba?
- Te azt szeretn�d, Pat?
A fiatalasszony hevesen b�logatott.
- Szerencse - mondta Lance. - Mert �n is azt szeretn�m. Nemigen vonz
engem ez az orsz�g.
Pat arca felder�lt.
- Jaj, de isteni! A m�ltkor nem eg�szen �gy besz�lt�l, Lance. M�r f�ltem,
hogy itt akarsz maradni.
Komisz szikra villant Lance szem�ben.
- Nehogy el�rulj egy sz�t is a terveinkr�l, Pat - figyelmeztette. - M�g egy
kis borsot szeretn�k Percy b�ty� orra al� t�rni.
- Jaj, Lance, vigy�zz!
- Vigy�zok, �desem, de nem �rt, ha a der�k Percyt m�resre tan�tja valaki.
2
Miss Marple kiss� f�lrebillentette fej�t, ak�r holmi ny�jas kakadu, amint a
nagy szalonban Mrs. Percival Fortescue-t hallgatta. Miss Marple ugyancsak
kir�tt a nagy szalonb�l. V�kony csont� alakja, szolid �lt�z�ke el�t�tt a
degeszre k�rpitozott brok�thever�t�l meg a dagadoz�, tarkabarka
d�szp�rn�kt�l. Miss Marple egyenes der�kkal �lt, mert kisl�ny kor�ban
h�tmerev�t�t hordattak vele, �s arra oktatt�k, hogy nem val� elterpeszkedni.
Mellette egy �bl�s fotelban, fodros-bodros gy�szruh�ban, Mrs. Percival
tartotta sz�val. M�ghozz� meg�ll�s n�lk�l. "�pp mint az a szeg�ny Mrs.
Emmett, a bankigazgat� feles�ge" - gondolta Miss Marple. Eml�kezet�ben
felid�z�d�tt az a nap, amikor Mrs. Emmett f�lkereste, hogy megbesz�lj�k a
j�t�kony c�l� v�s�r vir�gs�tr�nak r�szleteit, azt�n sehogy sem akart elmenni,
�s csak besz�lt, besz�lt, besz�lt. Mrs. Emmettnek vissz�s volt a falubeli
helyzete. Nem tartozott a jobb napokat l�tott �rih�lgyek elitj�hez, akik takaros
h�zik�kban �ltek a templom k�r�l, �s ismert�k a megye el�kel� csal�djainak
minden �g�t-bog�t, �gy�t-baj�t, m�g ha �k maguk nem tartoztak is a
legel�kel�bb k�r�kh�z. Mr. Emmett, a bankigazgat�, k�ts�gtelen�l rangj�n
alul n�s�lt, k�vetkez�sk�ppen a feles�ge mag�nyoss�gra volt k�rhoztatva,
hiszen a keresked�feles�gekkel - ezt mindenki bel�thatja - m�gsem tarthatott
fenn t�rsadalmi kapcsolatot. A sznobs�g, mint minden kicsi zugban, St. Mary
Meadben is fel�t�tte r�t fej�t, �s szeg�ny Mrs. Emmett sz�mkivetettk�nt
tengette mag�nyos napjait.
A besz�lhetn�kje persze n�tt�n-n�tt, egy sz�p napon �tt�rte g�tjait, �s
t�rt�netesen �pp Miss Marple ker�lt az �radat �tj�ba. Nagyon megsajn�lta
Mrs. Emmettet; most meg hasonl� sz�nalmat �rzett Mrs. Percival Fortescue
ir�nt.
Mrs. Percival Fortescue sz�mtalan s�relmet babusgatott, �s a k�s�rt�s, hogy
mindezt v�gre megszell�ztetheti egy t�k�letesen idegen szem�ly el�tt,
ellen�llhatatlannak bizonyult.
- A vil�g�rt sem panaszkodom - mondta Mrs. Percival. - Sosem voltam
panaszkod� fajta. �nszerintem, ami r�m�retett az emberre, azt viselnie kell.
Bele kell t�r�dni a megv�ltoztathatatlanba. �n azt�n soha egy sz�t nem
sz�ltam senkinek. Nem is nagyon tudom, kihez is sz�lhattam volna. Bizonyos
tekintetben az ember nagyon elszigetelt itt... nagyon elszigetelt. Persze, igen
k�nyelmes, �s sokat meg is takar�tunk azzal, hogy itt �l�nk a h�zban. De h�t,
persze eg�szen m�s, ha az embernek megvan a maga kis otthona. Ugyeb�r
kegyednek is ez a v�lem�nye?
Miss Marple egyet�rt�s�r�l biztos�totta.
- Szerencs�re, m�r majdnem elk�sz�lt az �j h�zunk. Nemsok�ra
k�lt�zk�dhet�nk is. Most m�r csak a m�zol�kat meg a tap�t�z�kat kell
kiv�rni. Hogy azok hogy piszmognak, te j� isten! A p�romnak persze nagyon
is megfelel, hogy itt lakunk. De h�t a f�rfiaknak k�nny�. Ezt mondom �n
mindig... a f�rfiaknak k�nny�. H�t nem?
Miss Marple egyet�rtett abban, hogy a f�rfiaknak k�nny�. Ezt ann�l is
k�nnyebb sz�vvel megtehette, mert val�ban hitte, hogy "az urak" eg�sz m�s
kateg�ri�ba tartoznak, mint a gyeng�bb nem. Reggelire k�t toj�st k�v�nnak,
meg szalonn�t, napi h�rom kiad�s �tkez�st, �s sosem szabad nekik
ellentmondani, vagy urambocs�', vit�ba sz�llni vel�k vacsora el�tt. Mrs.
Percival tov�bb mondta a mag��t.
- A p�rom ugyanis eg�sz nap nincs itthon. Bent van a v�rosban. Mire
haza�r, persze borzaszt�an f�radt, �s nincs m�s v�gya, mint le�lni �s olvasni.
De �n eg�sz �ll� nap itt vagyok egyed�l, �s higgye el, egy�ltal�n nincs
megfelel� t�rsas�gom. Persze, nagyon k�nyelmes itt, azt nem lehet tagadni. A
koszt kit�n�. De az ember, ugye, nemcsak keny�rrel �l. Egy j� kis bar�ti k�r,
egy kis t�rsadalmi �let is kell. Az ittenieket nem nekem tal�lt�k ki. R�szben
amolyan divatos, bridzsel�s t�rsas�g, �s m�ghozz� nem is j�tszanak rendesen.
Nem mondom, �n is sz�vesen le�l�k n�ha egy kellemes bridzspartihoz, de h�t
ezek itt a k�rny�ken mind borzaszt�an gazdagok. R�m magas t�tekkel
j�tszanak, �s �gy isznak, hogy az m�r t�rhetetlen. �nnekem nincs �nyemre az
ilyen t�rsas�g... szerintem ezek m�r, igenis, laza erk�lcs�k! Na meg azt�n
akad j� n�h�ny... hogy is mondjam, sz�val olyan hamis�tatlan v�nkisasszony,
akinek az a szenved�lye, hogy sz�ntelen�l a nyes�oll�val meg a kap�val
totyog, �s kert�szkedik.
Miss Marple n�mi b�ntudattal n�zett r�; � maga is szenved�lyes kert�sz
volt.
- A halottakr�l persze vagy j�t vagy semmit - folytatta siet�sen Mrs. Percy
-, de senki sem tagadhatja, hogy Mr. Fortescue, m�rmint az ap�som,
m�sodszorra igen meggondolatlanul h�zasodott. Az... illetve h�t any�somnak
alig is nevezhetem, hiszen egykor�ak voltunk. Sz�val az az igazs�g, hogy az
az asszony egyszer�en bolondja volt a f�rfiaknak. Majd megveszett ut�nuk. �s
ahogy a p�nzt sz�rta! Az ap�somat meg, persze, az ujja k�r� csavarta.
K�ltekezhetett, ahogy belef�rt, az ap�somat nem �rdekelte. Percyt persze
nagyon bosszantotta... nagyon-nagyon bosszantotta. Percy annyira �vatos
p�nz�gyi dolgokban. Gy�l�li a pocs�kol�st. Na �s azt�n hogy Mr. Fortescue
olyan fur�n kezdett viselkedni, �s azok a r�mes d�hrohamok j�ttek r�, �s
esztelenn�l esztelenebb v�llalkoz�sokba �lte a p�nz�t... h�t, mondhatom,
egy�ltal�n nem volt kellemes.
Miss Marple megkock�ztatott egy megjegyz�st.
- Bizony�ra a f�rj�t is aggasztotta a dolog, ugyeb�r?
- �, persze, de mennyire. Az ut�bbi �vben Percy r�mesen agg�dott.
Mondhatom, val�s�ggal megv�ltozott � is. A modora, tetszik tudni. M�g
velem is. N�ha, mikor besz�ltem hozz�, egyszer�en nem is v�laszolt. - Mrs.
Percy fels�hajtott, azt�n folytatta. - Elaine meg, a s�gorn�m... h�-�-�t,
mondhatom, az is egy fura szerzet. Kint k�sz�l legsz�vesebben. Nem
mondhatom �ppen, hogy bar�ts�gtalan, de egy csepp egy�tt�rz�s nem szorult
bel�. Az nem. Fel nem j�tt volna egyetlen egyszer Londonba, bev�s�rolni,
vagy egy moziba, ak�rhova. M�g a ruh�k sem �rdekelt�k soha. - Mrs. Percival
�jabb s�hajt eresztett meg, azt�n �jra elsuttogta: - Persze, t�vol �ll t�lem,
hogy panaszkodjak, isten �rizz. - Azt�n siet�sen hozz�tette: - Kegyed
biztosan r�m fur�nak tal�lja, hogy �gy besz�lek, mikor kegyed j�form�n
idegen. De mondhatom, ez a r�mes fesz�lts�g, ez a sok megr�zk�dtat�s... h�t
az valami sz�rny�. A megr�zk�dtat�s ugyanis nem hat r�gt�n. K�sleltetett
hat�s. Van ilyen. Annyira kik�sz�ltek az idegeim, tess�k elhinni, igaz�n...
igaz�n musz�j valakivel besz�lnem. Kegyed annyira eml�keztet egy aranyos
id�s h�lgyre, Miss Trefusis Jamesnek h�vt�k. Combnyakt�r�se volt hetven�t
�ves kor�ban. Nagyon sok�ig �poltam, �s igaz�n annyira �sszebar�tkoztunk!
Amikor elj�ttem t�le, nekem aj�nd�kozott egy r�kabo�t, h�t nem v�gtelen�l
aranyos?
- Nagyon meg�rtem mag�csk�t - mondta Miss Marple.
�s ez is igaz volt. Mrs. Percival f�rje nyilv�n torkig volt a feles�g�vel, �s
�gyet sem vetett a szavaira. Szeg�ny l�lek senkivel nem tudott
�sszebar�tkozni, fel-felszaladg�lt Londonba, bev�s�rolt, moziba j�rt, f�ny�z�
h�zban lakott - de mindez nem p�tolta az emberi kapcsolatok hi�ny�t.
- Vil�g�rt sem szeretn�m, ha neveletlennek hinne - sz�lalt meg finom,
�reg hangj�n Miss Marple -, de az az �rz�sem, hogy a megboldogult Mr.
Fortescue nem lehetett nagyon kellemes ember.
- Nem is volt - jelentette ki a megboldogult menye. - K�zt�nk sz�lva,
aranyosk�m, undok egy v�nember volt. �n nem is csod�lom... egy percig sem
csod�ltam, hogy valaki eltette l�b al�l.
- Nem is sejti, hogy ki... - kezdte Miss Marple, azt�n elharapta a sz�t. -
Jaj, istenk�m, ezt igaz�n nem illen�k k�rdezni... vagyis h�t nem sejti, hogy ki
- nos - hogy ki lehetett az?
- �, �n azt hiszem, az a sz�rny� alak, Crump - mondta Mrs. Percival. - Ki
nem �llhattam soha. Olyan a modora... nem kimondottan goromba, �s m�gis
az. Pimasz egy alak.
- No de az�rt csak kellett volna valami ind�t�ok, nem?
- �n nem hiszem, hogy az eff�le embernek olyan nagyon sz�ks�ge volna
ind�t�okra. Le merem fogadni, hogy Mr. Fortescue egy p�rszor alaposan
lekapta a t�z k�rm�r�l. No meg azt�n vedel, ak�r a kefek�t�. De val�j�ban
meggy�z�d�sem, hogy ez egy beteg elme, tetszik tudni, mint az a lak�j vagy
komornyik vagy micsoda, aki halomra l�d�zte azt a csal�dot. Persze, hogy
eg�szen �szinte legyek, �n eleinte azt gondoltam, Adele m�rgezte meg Mr.
Fortescue-t. De most persze m�r nem �ll ez, hiszen �t is megm�rgezt�k. Lehet,
hogy felel�ss�gre vonta Crumpot, az sincs kiz�rva. Az meg elvesztette a fej�t,
�s tal�n siker�lt valamit a szendvicskr�mbe csemp�sznie, �s Gladys megl�tta,
�s erre �vele is v�gzett... Szerintem sz�rny� veszedelmes, hogy az az ember itt
van a h�zban. Jaj, istenem, csak elszabadulhatn�k innen, de azok a r�mes
rend�r�k �gyse engednek el senkit. - Hirtelen �szt�n hat�s�ra el�rehajolt, �s
dundi kacs�j�t Miss Marple karj�ra tette. - N�ha �gy �rzem, egyszer�en
musz�j szabadulnom inn�t... �s ha ez m�g sok�ig tart, meg is teszem... �n
istenbizony elsz�k�m!
H�trad�lt, �s Miss Marple arc�t tanulm�nyozta.
- De tal�n... tal�n ez nem lenne nagyon okos, nem?
- Nem, nem lenne okos. A rend�rs�g hamarosan megtal�ln�.
- Gondolja? Igaz�n megtal�ln�nak? Annyira �gyesek?
- Csacsis�g al�becs�lni a rend�rs�get. Neele fel�gyel� rendk�v�l
intelligensnek l�tszik.
- �n pedig �pphogy nagyon ostob�nak n�ztem.
Miss Marple a fej�t r�zta.
- �n nem tehetek r�la, de folyton �gy �rzem... - Jennifer Fortescue
t�tov�zott -, hogy veszedelmes itt maradni.
- Veszedelmes? �gy gondolja, mag�nak?
- I-igen... h�t, igen...
- Az�rt, mert... tud valamit?
Mrs. Percival megh�k�lt.
- Nem, dehogyis... �n nem tudok semmit. Mit tudhatn�k �n? Csak... csak
ideges vagyok. Az a Crump...
Miss Marple azonban �gy v�lte, Mrs. Percival Fortescue nem Crumpra
gondol. N�zte, amint Jennifer keze �k�lbe szorul, majd megint elernyed. Isten
tudja, mit�l, gondolta Miss Marple, de Jennifer Fortescue nagyon-nagyon f�l.
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
S�t�tedett. Miss Marple fogta a k�t�s�t, �s �t�lt a k�nyvt�rszoba ablak�hoz.
Kin�zett, �s megl�tta Pat Fortescue-t, amint fel-al� j�rk�l a teraszon. Miss
Marple kinyitotta az ablakot, �s kisz�lt.
- J�jj�n be, kedvesem. Eg�sz biztosan h�v�s van m�r odakint, �s nedves is
a leveg�. Megf�zik kab�t n�lk�l.
Pat engedelmeskedett a felsz�l�t�snak. Bement a szob�ba, becsukta a
franciaablakot, �s villanyt gy�jtott.
- Igen - b�lintott. - Csakugyan kellemetlen az id�. - Letelepedett Miss
Marple mell�. - Mit tetszik k�tni?
- Kocsikab�tk�t, kedvesem. Kisbab�nak val�t. Abb�l sosincs el�g.
Mindj�rt kettes m�ret�t csin�lok, mert a kisbab�k olyan hamar kin�vik az
egyest.
Pat kiny�jtotta hossz� l�b�t, hogy jobban �rje a t�z melege.
- Olyan kellemes idebent - mondta. - �g a t�z, kellemes a l�mpaf�ny, �s
egy kedves h�lgy babaruh�t k�t�get. Igazi meghitt, otthonos, angol alkonyat.
- Igen, val�ban ez jellemz� Angli�ra - b�lintott Miss Marple. - Tiszafa-
kunyh� kev�s akad.
- Nem is baj - v�lte Pat. - �n nem hiszem, hogy ebben a h�zban valaha is
boldogan �ltek volna, ak�rmennyi is a p�nz�k.
- �gy valahogy - b�logatott Miss Marple. - Nem hiszem �n sem, hogy
boldog hajl�k lett volna.
- Adele-ben megvolt tal�n a k�pess�g a boldogs�gra - t�n�d�tt Pat. - �n
m�r nem ismertem, h�t nem tudhatom persze, de azt l�tom, hogy Jennifer
meglehet�sen szerencs�tlen, Elaine meg majd eleped az�rt a fiatalember�rt, �s
k�zben a lelke legm�ly�n tudja, hogy az nem szereti igaz�n. Jaj, de szeretn�k
m�r szabadulni innen! - R�n�zett Miss Marple-ra, �s hirtelen elmosolyodott. -
Nem is gondoln�, Miss Marple, mit mondott Lance: hogy maradjak mindig
maga mellett. �gy l�tszik, azt hiszi, csak �gy vagyok biztons�gban.
- A f�rje nem buta ember - mondta Miss Marple.
- Nem, Lance nem buta. Sok tekintetben nagyon is eszes. De igaz�n
szeretn�m, ha elmondan�, voltak�ppen mit�l tart. Egy dolog meglehet�sen
vil�gos. Valaki ebben a h�zban nem �pelm�j�, �s a t�boly mindig f�lelmetes,
mert az ember nem tudja k�vetni az �r�lt agy j�r�s�t. Sosem lehet tudni, mi
lesz a k�vetkez� l�p�se.
- Szeg�nyk�m - ingatta a fej�t Miss Marple.
- �, nincs �nnekem igaz�ban semmi bajom. Kell�leg megedz�dhettem.
- Sok boldogtalans�gban volt r�sze, ugye, kedves? - k�rdezte gy�ng�den
Miss Marple.
- �, volt sok j�ban is r�szem. Gy�ny�r� volt a gyerekkorom, �rorsz�gban,
rengeteget lovagoltam, vad�sztam; �ri�si, rozoga, huzatos h�zunk volt, �s
mindig bes�t�tt a nap. A boldog gyerekkort senki sem veheti el az embert�l,
h�t nem? Csak k�s�bb, ahogy feln�ttem, akkor kezd�d�tt a sok baj.
Legels�sorban a h�bor�.
- A f�rje a l�gier�n�l szolg�lt, ugye?
- Igen. Alig egy h�napos h�zasok voltunk, mikor Don g�p�t lel�tt�k. - Pat
a t�zbe b�mult. - Amikor megtudtam, �n sem akartam tov�bb �lni. Annyira...
tisztess�gtelennek �reztem, annyira kegyetlennek... �s azt�n... valahogy
r�j�ttem, hogy tal�n �gy volt a legjobb. Don isteni volt a h�bor�ban.
Hal�ltmegvet�en b�tor, vakmer�, �s mindig vid�m. Rengeteg olyan
tulajdons�ga volt, ami j� katon�n�l n�lk�l�zhetetlen. De b�k�ben nem tudott
volna mag�val mit kezdeni. F�ktelen temperamentuma volt... alkatilag
alkalmatlan a beilleszked�sre. Sosem tudott volna kiegyens�lyozott polg�ri
�letet �lni. Mindig fejjel rohant volna a falnak. Az ilyen embert mondj�k
antiszoci�lis szem�lyis�gnek.
- Milyen okos maga, kedvesem, hogy ezt �gy l�tja. - Miss Marple a k�t�se
f�l� hajolt, �vatosan felemelt egy leesett szemet, �s susogva sz�ml�lt: - K�t
sima, k�t ford�tott, egyet fogyasztani... - azut�n fennhangon megk�rdezte: -
�s a m�sodik f�rje, kedvesem?
- Freddy? Freddy f�be l�tte mag�t.
- �, istenem. Micsoda trag�dia.
- Nagyon boldogok voltunk - mes�lte Pat. - K�r�lbel�l k�t �ve voltunk
m�r h�zasok, amikor megsejtettem, hogy Freddy... h�t igen, hogy Freddy nem
sz�zsz�zal�kig becs�letes. Lassan r�j�ttem eg�sz csom� k�tes dolg�ra. De
nem sz�m�tott, nem zavarta meg a kett�nk boldogs�g�t. Mert Freddy nagyon
szeretett, �s �n is �t. Igyekeztem szemet hunyni, nem �szrevenni semmit.
Persze, ez biztosan gy�vas�g volt, de �gysem tudtam volna megv�ltoztatni.
Senkit sem lehet megv�ltoztatni.
- Nem - hagyta r� Miss Marple. - Senkit sem lehet megv�ltoztatni.
- �n olyannak szerettem, amilyen, az�rt mentem hozz�, �s �gy �reztem,
v�llalnom kell �t a rossz tulajdons�gaival egyetemben. De azt�n egyre
rosszabbra fordult a helyzet, �s Freddy nem tudott a bajokkal szemben�zni, �s
f�be l�tte mag�t. Amikor meghalt, �n kimentem Keny�ba, ott �l� bar�taimhoz.
Nem b�rtam volna Angli�ban maradni, �s naponta tal�lkozni azokkal...
azokkal, akik mindent tudtak r�la. �s odakint Keny�ban megismerkedtem
Lance-szel. - Pat arca ell�gyult. Most is a t�zbe n�zett, Miss Marple meg
k�zben �szrev�tlen�l �t f�rk�szte. Azt�n Pat egyszer csak fel�je fordult, �s
megk�rdezte: - Miss Marple, mondja, mi a v�lem�nye Percivalr�l?
- Nemigen tal�lkozom vele. Rendszerint csak reggelin�l. Azt hiszem, nem
nagyon tetszik neki, hogy itt vagyok.
Pat elnevette mag�t.
- Mert iszony�an f�sv�ny. Mindig is az volt, mondja Lance. Jennifer is
panaszkodik r�. Mindig Percival n�zi �t Miss Dove h�ztart�si kiad�sait.
Minden egyes t�telt kifog�sol. De Miss Dove-ban ember�re tal�l. Az a l�ny
igen er�s egy�nis�g, �gy l�tom.
- Val�ban. Engem egy bizonyos Mrs. Latimerre eml�keztet, a falumb�l,
St. Mary Meadb�l. Mrs. Latimer volt a l�nycserk�sz csapat parancsnoka, �s
minden egy�b� is, ahol csak parancsolni lehetett. �t �v is beletelt, mire
r�j�tt�nk... ejnye, ejnye, igaz�n nem volna szabad pletyk�lnom. Nincs is ann�l
unalmasabb, mint ismeretlen helyekr�l, emberekr�l hallani. Bocs�sson meg,
kedvesem.
- St. Mary Mead helyes kis falu?
- H�t hogy helyes-e, azt nem tudom, kedvesem. Takaros. �lnek benne
rendes emberek is, meg persze m�dfelett kellemetlenek is. �s ak�rcsak
minden faluban, ott is sok furcsa dolog t�rt�nik. Az emberi term�szet
mindenhol egyforma.
- Ugye Miss Marple sokat van egy�tt Ramsbottom kisasszonnyal? -
k�rdezte Pat. - Jaj, �n mindig megijedek t�le!
~ Megijed t�le? Mi�rt?
- Mert szerintem bolond. Vall�si m�ni�ja van. Nem tetszik gondolni, hogy
esetleg... hogy igaz�n �r�lt?
- Hogy �rti ezt, kedvesem?
- �, Miss Marple biztosan tudja, mire gondolok. Effie n�ni csak gubbaszt a
szob�j�ban, sosem j�n le, csak �l, �s a B�n�n t�preng. Nem lehet vajon, hogy
addig t�prengett, m�g v�g�l a fej�be nem vette, hogy az � feladata
v�grehajtani az �t�letet?
- A f�rje erre gondol?
- �n nem tudom, mire gondol Lance. Nem �rulja el nekem. De egy dolog
biztos, hogy szerinte valaki �r�lt, �s az a valaki a csal�d tagja. M�rpedig
Percival maga a j�zans�g, Jennifer meg csak egy kicsit buta, �s voltak�ppen
sz�nand�. Ideges, nem mondom, de semmi t�bb. Elaine meg tipikus
el�gedetlen, indulatos fiatal l�ny. Belebolondult abba a fiatalemberbe, �s nem
hajland� m�g saj�t mag�nak sem bevallani, hogy az csak a p�nz��rt veszi el.
- Maga is �gy v�li, hogy a p�nz��rt veszi el?
- Igen. Mi�rt, Miss Marple nem?
- Szerintem eg�szen biztosan - b�lintott Miss Marple. - Ak�rcsak az Ellis
fi�, aki elvette Marion Batest, a gazdag vaskeresked� l�ny�t. Igen cs�nya
teremt�s volt szeg�nyke, �s f�lig szerelmes a fi�ba. Hanem az�rt igen j�
h�zass�g lett bel�le. Az eff�le emberek, mint az Ellis fi� meg ez a Gerald
Wright csak akkor v�lnak igaz�n kellemetlenn�, ha szerelemb�l vesznek el
egy szeg�ny l�nyt. Ett�l annyira haragusznak magukra, hogy a feles�gen
�llnak bossz�t. De ha gazdag l�nyt vesznek el, azt asszony kor�ban is
respekt�lj�k.
- Nem tudom, hogyan tehette volna b�rki k�v�l�ll�... - morfond�rozott Pat.
- �s ez�rt van ilyen... ilyen l�gk�r ebben a h�zban. Mindenki mindenkit
szemmel tart. Valaminek pedig nagyon hamarosan t�rt�nnie kell...
- T�bb hal�leset nem lesz - jelentette ki Miss Marple. - �n legal�bbis nem
hiszem.
- Nem biztos.
- M�rpedig �n biztos vagyok benne. A gyilkos ugyanis el�rte c�lj�t...
- Mi volt a c�lja?
Miss Marple csak a fej�t r�zta. M�g maga sem volt bizonyos a dologban.
HUSZONHARMADIK FEJEZET
l
Aznap megint Miss Somers f�zte a g�p�r�n�k te�j�t, �s aznap sem forrt fel a
v�z, amikor Miss Somers fel�nt�tte a te�t. A t�rt�nelem ism�tli �nmag�t.
Griffith kisasszony �tvette cs�sz�j�t, �s k�zben azt gondolta: "Musz�j m�r
besz�lnem Mr. Percivallal Somersr�l. Enn�l biztosan kapunk k�l�nbet is.
Csak am�g ez a sz�rny� �gy folyik, az ember nem sz�vesen zaklatja
apr�csepr� irodai dolgokkal."
S mint m�r annyiszor, Griffith kisasszony most is r�f�rmedt a b�n�sre:
- M�r megint nem forrt a v�z, Somers - Miss Somers pedig elv�r�s�d�tt,
�s elb�gette a hagyom�nyos v�laszt:
- Jaj istenk�m, pedig most igaz�n azt hittem, hogy felforrt!
A hagyom�nyosan esed�kes tov�bbi fejlem�nyeknek Lance Fortescue
bel�p�se vetett v�get. Kicsit t�tov�n n�zett k�r�l, �m Griffith kisasszony legott
felpattant, �s el�be sietett.
- Mr. Lance! - szakadt ki bel�le a ki�lt�s. Lance fel�je fordult, �s arca
mosolyra der�lt.
- Nicsak! Griffith kisasszony!
Miss Griffith azt sem tudta, hov� legyen boldogs�g�ban. Mr. Lance
tizenegy �ve l�tta utolj�ra, �s eml�kszik a nev�re! Zavartan hebegte:
- Nah�t! M�g eml�kszik r�m!
- Hogyne eml�kezn�m! - mondta megnyer� modor�ban Lance.
Izgatott sustorg�s futott v�gig a g�p�r�szob�n. Somers kisasszony feledte a
tea miatti b�nat�t. T�tva maradt a sz�ja, �gy meredt Lance-re. Miss Bell
k�v�ncsian b�mult a g�pe f�l�tt, Miss Chase pedig �szrev�tlen�l el�vette
pudri�j�t, �s gyorsan egy kis p�dert pamacsolt az orr�ra. Lance Fortescue
k�r�lhordozta pillant�s�t.
- Amint l�tom, itt semmi sem v�ltozott - �llap�totta meg.
- H�t nemigen, Mr. Lance. Milyen remek�l lebarnult! Biztosan rettent�en
�rdekes odakint az �let!
- Bizonyos szempontb�l tal�n �rdekes - mondta Lance -, de most �pp a
londoni �let �rdekes oldalaival szeretn�k megismerkedni.
- Visszaj�n a c�ghez?
- Tal�n.
- Jaj, hisz ez remek!
- Majd megl�tj�k, eg�szen berozsd�lt az agyam. - mondta Lance. - De
ugye, maga majd mindenre megtan�t, Griffith kisasszony?
Miss Griffith boldogan nevetg�lt.
- Annyira �r�l�k, hogy visszaj�n, Mr. Lance!
Lance elismer� pillant�st vetett r�.
- Roppant aranyos mag�t�l.
- Mi egy pillanatig sem hitt�k el... igaz�n egyik�nk sem... - Miss Griffith
elharapta a mondatot, �s elpirult.
Lance megpaskolta a kez�t.
- Nem hitt�k, hogy az �rd�g olyan fekete, amilyennek festik? Tal�n nem
is. No de hagyjuk most a m�ltat. Minket a j�v� �rdekel, igaz? - Azt�n
megk�rdezte: - Itt van a b�ty�m?
- A bels� irod�ban van, azt hiszem.
Lance biccentett, �s tov�bbment. A Szentek Szentj�nek el�szob�j�ban egy
k�z�pkor�, gr�n�tos termet�, n�nem� cerberus emelkedett fel az �r�asztal
m�g�l, �s v�sztj�sl� hangon mennyd�r�gte:
- Neve? Mi j�ratban van?
Lance k�tked� pillant�st vetett r�.
- �n... Miss Grosvenor?
Miss Grosvenorr�l az a h�r j�rta, hogy sz�vd�gleszt� sz�kes�g. Meg is
jelent a k�pe a lapokban, amikor tan�skodott Rex Fortescue t�rv�nysz�ki
halottszeml�j�n. Ez a deln� azonban aligha lehet azonos a l�tv�nyos
Grosvenor kisasszonnyal.
- Miss Grosvenor a m�lt h�ten kil�pett. �n Mrs. Hardcastle vagyok, Mr.
Percival Fortescue titk�rn�je.
"Ez r�vall Percyre - gondolta Lance. - Kitesz egy sz�p sz�k�t, �s
felfogadja helyette ezt a s�rk�nyt. Hogy mi�rt... ? Biztons�gi okokb�l, vagy
net�n takar�koss�gb�l?" Hangosan azonban csak ennyit mondott, ny�jas
modor�ban: - Lancelot Fortescue vagyok. M�g nem tal�lkoztunk.
- �, igaz�n sajn�lom, Mr. Lancelot - menteget�z�tt Mrs. Hardcastle. -
Bizony�ra most j�r el�sz�r az irod�ban, ugyeb�r?
- El�sz�r, de nem utolj�ra - mosolygott Lance.
�tment a szob�n, �s benyitott apja egykori irod�j�ba. Kiss� meglep�d�tt,
amikor az �r�asztal m�g�tt nem Percivalt pillantotta meg, hanem Neele
fel�gyel�t. Neele feln�zett; �pp egy j�kora halom pap�rt oszt�lyozgatott.
Lance l�tt�n biccentett.
- J� napot, Mr. Fortescue. Az�rt j�tt, hogy elfoglalja posztj�t?
- Ezek szerint h�r�t vette, hogy r�szt akarok venni a c�g munk�j�ban?
- A b�tyja k�z�lte.
- Csakugyan? Hm. Lelkesen?
Neele fel�gyel�nek siker�lt elrejtenie mosoly�t.
- A lelkesed�se nem volt felt�n� - jelentette ki komolyan.
- Szeg�ny Percy - hangzott Lance komment�rja.
Neele fel�gyel� k�v�ncsi pillant�st vetett r�.
- Csakugyan elsz�nta mag�t, hogy szab�lyos londoni �zletember lesz?
- Nem tartja val�sz�n�nek, fel�gyel� �r?
- �gy �rzem, nem eg�szen jellemz�, Mr. Fortescue.
- De mi�rt? Elv�gre, az ap�m fia vagyok.
- �s az �desanyj��. Lance a fej�t r�zta.
- Nem sok tekintetben, fel�gyel� �r. Any�m r�gim�di, romantikus alkat
volt. Kedvenc olvasm�nya a Kir�lyidillek, amint nyilv�n maga is r�j�tt a
k�l�nleges keresztnev�nkb�l. Any�m sokat betegeskedett, �s elvesztette a
val�s�g�rz�k�t. �n egy�ltal�n nem ilyen vagyok. Nincsenek �rzelmeim,
reg�nyes hajland�s�gom vajmi csek�ly, egysz�val �zig-v�rig a realit�sok
embere vagyok.
- Nem mindenki olyan, amilyennek l�tja mag�t - figyelmeztette Neele
fel�gyel�.
- Ebben val�sz�n�leg igaza van - hagyta r� Lance.
Le�lt, �s szok�sa szerint kiny�jtotta hossz� l�b�t. K�zben elmosolyodott,
azt�n egyszer csak kib�kte:
- Mag�nak jobb a szeme, mint a b�ty�mnak, fel�gyel� �r.
- Milyen tekintetben, Mr. Fortescue?
- Alaposan r�ijesztettem Percyre. Szent�l hiszi, hogy majd megveszek az
�zleti �let�rt. Meggy�z�d�se, hogy minden�ron bele akarok k�pni a leves�be.
Szerinte egyetlen v�gyam, hogy a c�g p�nz�t sz�rjam, �s �t is beler�ngassam
mindenf�le hajmereszt�en haz�rd v�llalkoz�sba. Esk�sz�m, m�r csak a vicc
kedv��rt is �rdemes lenne megpr�b�lni! Persze, igaz�b�l nem b�rn�m �n ki az
irodai munk�t, fel�gyel� �r. Nekem t�g t�r kell, lehet�s�g, kaland. Itt
megfulladn�k. - Azt�n gyorsan hozz�tette: - Persze ezt csak mag�nak
mondom. El ne �ruljon Percynek, j�?
- Nem hiszem, hogy a t�ma felmer�l, Mr. Fortescue.
- Musz�j egy kicsit felh�znom a b�ty�k�mat - mondta Lance. - Hadd
ugr�ljon egy darabig. K�lcs�nkeny�r visszaj�r.
- Mire gondol, Mr. Fortescue? Mi�rt akar megfizetni?
Lance a v�ll�t vonogatta.
- Ej, r�gi hist�ria. Nem �rdemes el�kotorni.
- �rtes�l�sem szerint holmi csekkprobl�ma ad�dott a m�ltban. Net�n erre
c�loz?
- Fel�gyel� �r, maga mindentud�!
- �rtes�l�sem szerint tov�bb� az �gyben nem t�rt�nt v�demel�s - mondta
Neele. - Az �desapja semmik�ppen nem lett volna ilyesmire hajland�.
- Nem. Csak egyszer�en kir�gott.
Neele fel�gyel� t�n�dve m�regette, de most �ppen nem Lance j�rt az
esz�ben, hanem Percival. A der�k, igyekv�, takar�kos Percival. Az az �rz�se
t�madt, hogy ak�rhov� l�p ebben az �gyben, mindig ugyanabba a rejt�lybe
�tk�zik: Percival Fortescue, egy ember, akinek minden k�ls�leges
tulajdons�g�t ismeri mindenki, de hogy mit rejt ez a k�ls�, azt m�g tal�lgatni
is alig lehet. Aki l�tja, azt mondan�: sz�ntelen, jelent�ktelen ember, l�tszik,
hogy az apja vil�g�let�ben elnyomta. Pr�ma Percy, ahogy a f�n�k egyszer
tal�l�an nevezte. Neele most Lance szem�n �t pr�b�lt belesni Percival
szem�lyis�g�nek titkaiba. K�s�rletk�pp ezt motyogta:
- A b�tyj�t mintha mindig... nos, meglehet�sen elnyomta volna az
�desapjuk.
- H�-�-�t... - Lance szemmel l�that�lag elt�n�d�tt. - Nem is tudom.
Persze, els� pillant�sra k�ts�gtelen�l �gy t�nhetett. De nem mern�k esk�dni
r�, hogy �gy is volt. Meglep�, ahogy �gy visszagondolok, milyen gyakran
siker�lt Percynek el�rnie, amit akart, �s k�zben ez egy�ltal�n nem is l�tszott,
ha �rti, hogy gondolom.
Igen, gondolta Neele fel�gyel�, ez csakugyan meglep�. Az el�tte hever�
iratokat rendezgette, kihal�szott k�z�l�k egy levelet, �s Lance el� tolta. - Ezt
a levelet �n �rta augusztusban, ugyeb�r, Mr. Fortescue?
Lance elvette a levelet, belepillantott, azut�n visszaadta.
- Igen - b�lintott. - �n �rtam, amikor ny�ron visszamentem Keny�ba.
Teh�t Apa meg�rizte? Hol volt - itt, az irod�ban?
- Nem, Mr. Fortescue. �desapja pap�rjai k�z�tt volt, Tiszafa-kunyh�ban.
A fel�gyel� t�n�d� tekintettel n�zte az el�tte hever� levelet. Nem volt
hossz� irom�ny.
Kedves Apa,
Megbesz�ltem mindent Pattel, �s elfogadom az aj�nlatodat. Beletelik egy
kis id�be, m�g idekint elrendezem �gyeimet, eltarthat okt�ber v�g�ig,
november elej�ig. Idej�ben �rtes�tlek. Rem�lem, jobban boldogulunk majd
egym�ssal, mint annak idej�n. �n mindenesetre ezen igyekszem. Egyel�re
ennyit. Vigy�zz magadra.
�lel
Lance
- Hova c�mezte ezt a levelet, Mr. Fortescue? Ide az irod�ba, vagy Tiszafa-
kunyh�ba?
Lance elt�prengett.
- Nem tudn�m megmondani. Nem eml�kszem. Hisz ennek m�r majdnem
h�rom h�napja. Tal�n az irod�ba. Igen, val�sz�n�leg ide c�meztem. - Egy
pillanatig hallgatott, azut�n szinte gyerekes k�v�ncsis�ggal megk�rdezte: -
Mi�rt?
- Nem voltam benne bizonyos - mondta Neele fel�gyel�. - Az �desapja
nem helyezte el itt az iratrendez�ben, a priv�t levelei k�z�. Hazavitte mag�val
Tiszafa-kunyh�ba, �s �n ott tal�ltam, az �r�asztal�ban. Azon t�n�dtem, vajon
mi k�sztette erre.
Lance elnevette mag�t.
- Val�sz�n�leg nem akarta, hogy Percy karma k�z� ker�lj�n.
- Igen - b�lintott Neele fel�gyel� -, ez val�sz�n�. A b�tyja ezek szerint
szabadon betekinthetett �desapjuk priv�t irataiba is?
- H�t... - Lance �sszevonta szem�ld�k�t, t�tov�zott -, nem �ppen. �gy
�rtem, b�rmikor �tn�zhetett mindent, ha �pp akarta, de nem...
Neele fel�gyel� fejezte be a mondatot.
- De nem n�zt�k volna j� szemmel?
Lance arc�ra sz�les mosoly telepedett. - Pontosan. Egyszer�en
szimatol�snak sz�m�tott volna. Nem mintha Percy valaha is visszariadt volna
egy kis szagl�sz�st�l.
Neele fel�gyel� b�lintott. Ezt � is nagyon val�sz�n�nek tartotta.
Egybev�gna azzal a k�ppel, amely lassan kialakult benne Percival Fortescue-
r�l.
- Farkast emlegetnek... - morogta a bajsza alatt Lance, mert ebben a
pillanatban ny�lt az ajt�, �s maga Percival Fortescue l�pett be. M�r-m�r
megsz�l�totta a fel�gyel�t, amikor �szrevette �ccs�t, �s elharapta a sz�t.
- Szervusz - mondta. Nem �rult el holmi atyafis�gos �r�m�t a hangja. - Te
itt? Nem is mondtad, hogy ma bej�ssz.
- R�m t�rt a munkav�gy - k�z�lte Lance. - Itt vagyok teh�t, �s repesve
v�rom, hogy elkezdhessem �ld�sos tev�kenys�gemet. Mit csin�lhatok?
- Pillanatnyilag semmit - mondta rosszkedv�en Percival. - Mindenekel�tt
meg kell �llapodnunk, a c�g tev�kenys�g�nek melyik �g�ba akarsz belefolyni.
Azt�n majd szob�t is keres�nk neked.
Lance kaj�nul megk�rdezte:
- Mellesleg, mi�rt dobtad ki a gy�ny�r� Grosvenort? L�k�p� Lola jobban
megfelel az �zl�sednek?
- Ejnye, Lance! - csattant fel Percival.
- Nem valami j� csere - folytatta rend�letlen�l Lance. - M�r alig v�rtam,
hogy megismerjem a gy�ny�r� Grosvenort. Mi�rt haj�tottad ki? Tal�n
t�ls�gosan sokat tudott?
- Micsoda gondolat! - Percy most m�r d�h�s volt. Fak� arc�t p�r futotta el.
A fel�gyel�h�z fordult. - Nem kell adni arra, amit az �cs�m mond. Eg�szen
saj�tos humora van. - Azt�n higgadtabban hozz�tette: - Sosem voltam nagy
v�lem�nnyel Grosvenor kisasszony �rtelmi k�pess�gei fel�l. Mrs. Hardcastle
kiv�l� aj�nl�levelekkel rendelkezik, igen j� munkaer�, �s szer�nyek az
ig�nyei.
- Szer�nyek az ig�nyei... - motyogta Lance, �s a mennyezetre vetette
tekintet�t. - Tudod-e, Percy, nem helyeslem, hogy sp�rolni akarsz az
alkalmazottakon! Figyelembe v�ve, milyen derekasan kitartottak az elm�lt
tragikus hetekben, nem gondolod, hogy �ltal�nos fizet�semel�st kellene
adnunk?
- Sz� sincs r�la! - fortyant fel Percival Fortescue. - Semmi indok nincs r�,
�s mer�ben felesleges.
Neele fel�gyel� �szrevette, hogy Lance szem�ben k�p�s szikra villan.
Percival m�rg�ben persze se l�tott, se hallott.
- Vil�g�letedben sz�rtad a p�nzt! - D�h�ben szinte k�pk�d�tt. - A c�g
jelenlegi helyzet�ben egyetlen mentsv�runk a legszigor�bb takar�koss�g!
Neele fel�gyel� tapintatosan k�hintett.
- �pp err�l szeretn�k elbesz�lgetni �nnel, Mr. Fortescue - fordult
Percivalhoz.
- Igen, fel�gyel� �r? - Percival v�gre Neele-nek szentelte figyelm�t.
- Egy-k�t feltev�semet szeretn�m �n el� t�rni, Mr. Fortescue. �rtes�l�sem
szerint az elm�lt hat h�nap, s�t lehets�ges, hogy m�r az elm�lt �v sor�n az
�desapjuk magatart�sa egyre nagyobb aggodalomra adott �nnek okot.
- Nem volt j�l - jelentette ki megfellebbezhetetlen�l Percival. - Egy�ltal�n
nem volt j�l.
- �n hasztalan igyekezett r�venni, hogy menjen orvoshoz? �desapja ezt
kategorikusan elutas�totta?
- El.
- �n azt gyan�totta, hogy �desapja elmezavarban szenved? Hogy k�ros
nagyz�si h�bort jeleit tan�s�tja? Hogy az ingerl�kenys�ge m�r-m�r az
elmebajjal hat�ros?
Percival meglepetten pillantott r�. - Igen, pontosan ett�l tartottam. Ez�rt
akartam minden�ron r�venni ap�mat, hogy egyezzen bele a gy�gykezel�sbe.
- �s k�zben - folytatta Neele -, m�g �n igyekezett r�venni erre az
�desapj�t, � alaposan �sszekusz�lta a c�g �gyeit?
- De mennyire! - s�hajtott Percival.
- Felett�bb kellemetlen lehetett... - b�logatott a fel�gyel�.
- Borzaszt�an. Senki sem tudja, mit �lltam ki!
- �zleti szempontb�l - mondta beh�zelg� hangon Neele - az �desapjuk
hal�la felett�bb szerencs�s k�r�lm�nynek bizonyult...
- Csak nem gondolja, hogy �gy fogtam fel az ap�m hal�l�t?! - csattant fel
Percival.
- Nem az a k�rd�s, Mr. Fortescue, hogy hogyan fogta fel. �n puszta
t�nyk�rd�sr�l besz�lek. Amikor az �n �desapja meghalt, a c�g j�form�n a t�nk
sz�l�n �llt.
- Igen, igen - vetette oda t�relmetlen�l Percival. - Erre t�rt�netesen
r�hib�zott.
- Szerencs�s k�r�lm�ny volt teh�t az eg�sz csal�d sz�m�ra, hiszen
valamennyien a c�gb�l �lnek.
- - Igen. No de fel�gyel� �r, nem �rtem, voltak�ppen mire akar... -
Percival elharapta a sz�t.
- �, nem c�lzok �n semmire, Mr. Fortescue - mondotta Neele. - Csak
szeretn�k tiszt�n l�tni. �s m�g valami. �n �gy nyilatkozott, hogy semmif�le
kapcsolatban nem �llott az �ccs�vel, ami�ta � hossz� �vekkel ezel�tt elhagyta
Angli�t.
- �gy is van - mondta Percival.
- Tal�n m�g sincs eg�szen �gy, Mr. Fortescue? Tavasszal ugyanis, amikor
�nt annyira aggasztotta �desapjuk eg�szs�gi �llapota, �n �rt az �ccs�nek
Afrik�ba, �s k�z�lte az �desapjuk magatart�s�t illet� agg�lyait. �gy
gondolom, �n sz�vesen vette volna, ha �ccse seg�t �nnek, hogy kivizsg�ltass�k
az �desapjukat, �s sz�ks�g eset�n gy�ms�g al� helyeztess�k.
- �n... de k�rem, �n igaz�n nem �rtem... - Percival d�bbenet�ben csak
hebegett.
- �gy volt, Mr. Fortescue?
- Nos, v�gt�re is, �gy v�ltem helyesnek. Hiszen Lancelot m�giscsak
c�gt�rs.
Neele fel�gyel� Lance-re pillantott. Az sz�les vigyorral �llta a tekintet�t.
- �n megkapta azt a levelet? - k�rdezte Neele fel�gyel�.
Lance Fortescue b�lintott.
- �s mit v�laszolt r�?
Lance vigyora kitereb�lyesedett.
- K�z�ltem Percyvel, hogy s�sse meg az agg�lyait, �s hagyja b�k�n az
�regurat. Megnyugtattam, hogy az �reg�r nyilv�n nagyon j�l tudja, mit csin�l.
Neele fel�gyel� pillant�sa visszat�rt Percivalra.
- Val�ban ezt tartalmazta az �ccse v�lasza?
- �n... nos... sz�val nagyj�b�l k�r�lbel�l igen. B�r meg kell mondanom,
j�val nyersebb fogalmaz�sban.
- A fel�gyel� �r kedv��rt egy kiss� finom�tottam a t�nust - mondta Lance.
- �szint�n sz�lva, fel�gyel� �r - folytatta azut�n -, val�j�ban ez volt r�szben
az oka, hogy amikor megkaptam ap�m level�t, fogtam magam �s hazautaztam,
hogy saj�t szememmel �t�lhessem meg a helyzetet. R�vid ideig besz�ltem
ap�mmal, de ez el�g volt ahhoz, hogy felm�rjem: nincs az �reggel semmi baj.
T�k�letesen alkalmasnak l�tszott arra, hogy maga int�zze az �gyeit.
Mindenesetre amikor visszamentem Afrik�ba �s megh�nytam-vetettem Pattel
a dolgot, �gy hat�roztam, hazaj�v�k, �s vigy�zok... hogyan is fogalmazzam...
hogy tisztess�ges legyen a j�t�k. - S ek�zben egy oldalpillant�st vetett
Percivalra.
- Tiltakozom - jelentette ki Percival Fortescue. - Tiltakozom az
inszinu�ci� ellen! Egy�ltal�n nem sz�nd�koztam vissza�lni ap�m �llapot�val.
�n csak az eg�szs�g�t tartottam szem el�tt. Beismerem, aggasztott
term�szetesen a... - elhallgatott.
Lance gyorsan k�zbesz�lt.
- A magad zsebe, igaz? Percyke buksz�ja. - Fel�llt; egyszeriben
megv�ltozott a modora. - H�t j�, Percy. Ebb�l el�g. Gondoltam,
megt�ncoltatlak egy kicsit, beadom neked, hogy itt akarok dolgozni. Hogy ne
csak a magad k�nye-kedve szerint igazgasd a dolgokat. Na de mindennek van
hat�ra. H�nyinger veled egy leveg�t sz�vni. Vil�g�letedben ronda, smucig
diszn� volt�l. Kurk�szni, szagl�szni, szimatolni, hazudni, bajt keverni, mi? �s
mondok �n neked m�g valamit. Bizony�tani nem tudom, de szent
meggy�z�d�sem volt mindig is, hogy azt a bizonyos csekket, ami miatt a nagy
cirkusz kit�rt, te hamis�tottad. M�ghozz� az�rt, hogy engem, v�gre,
kir�gathass. Kezdj�k azon, hogy szem�t min�s�g� hamis�t�s volt, csak �gy
ord�tott r�la. �nnekem volt annyi a rov�somon, hogy senki egy szavamat ne
higgye, tiltakozhattam, ahogy akartam. Csak azon csod�lkoztam, hogy az �reg
arra nem gondolt, hogy ha t�rt�netesen �n hamis�tom a nev�t, nem toltam
volna �gy el.
Lance m�r majdnem kiab�lt. - Vedd tudom�sul, Percy, elegem van a
j�t�kb�l. Elegem van az eg�sz orsz�gb�l, a tisztelt �zleti �letb�l. Rosszul
vagyok a magadfajta emberk�kt�l, a cs�kos nadr�gjukban, a makul�tlan
zsakettj�kben, a pipesked� hangjukkal, meg a piszkos, aljas, sil�ny
fin�nctr�kkjeikkel. Rendben van: osztozzunk. M�ghozz� �gy, ahogy te
akartad: �s �n megyek m�ris vissza Pattel abba az orsz�gba, ahol �lni is lehet.
Ahol m�g tiszta a leveg�, �s az embernek nem k�ny�k�lnek �lland�an a
gyomr�ba. Eloszthatod a r�szv�nyeket, ahogy tetszik. Tartsd csak meg a
szolid, konzervat�v �llampap�rokat, majd fiadzanak neked sz�pen �vi k�t �s
f�l-h�rom sz�zal�kot, �leted v�g�ig. Nekem meg add ide apa utols�
szerzem�nyeit, a legvadabb, legk�ptelenebb spekul�ci�kat... ahogy magad
mondtad. Legt�bbje nyilv�n �rt�ktelen vacak. De le merem fogadni, hogy
akad k�zt�k egy-kett�, ami v�g�l bombam�d be�t. T�bbet nyerek rajta, mint
te a h�rom sz�zal�kocsk�iddal. �n b�zom az �reg�r szimat�ban. Ravasz v�n
r�ka volt. V�llalt kock�zatot, �pp eleget. De volt, ami be�t�tt, �s hozta az �t-
meg a hat-, meg a h�tsz�z sz�zal�kos nyeres�get. �n b�zom az �t�let�ben, �s a
szerencs�j�ben. Te meg, te patk�ny... - Lance egyre k�zeledett b�tyj�hoz, az
meg sebesen h�tr�lt, m�r megker�lte az �r�asztalt is, majdhogy bele nem
�tk�z�tt Neele fel�gyel�be. - Na j� - mondta Lance. - Nem ny�lok hozz�d.
Szabadulni akart�l t�lem, h�t megkapod. L�gy vele boldog. - Hatalmas
l�ptekkel az ajt� fel� tartott, de egyszer csak megtorpant. - A j� �reg
Feketerig�t m�g a tetej�be csaphatod, ha akarod. Ha a gyilkos MacKenzie-
kl�n ott liheg a sarkunkban, majd �n magam ut�n csalom �ket Afrik�ba. - M�r
az ajt�ban volt, onnan fordult vissza. - Ennyi �v ut�n nem val�sz�n� a
v�rbossz�. S�t, hihetetlen, De Neele fel�gyel�, �gy l�tszik, komolyan veszi,
nem?
- Ostobas�g - mondta Percival. - Manaps�g nincs ilyen.
- K�rdezd csak meg - aj�nlotta Lance. - K�rdezd meg a fel�gyel� urat,
m�rt �rdeklik annyira a feketerig�k, meg apa zseb�ben az a mar�k rozs.
Neele fel�gyel� v�gigsim�tott ajk�n, �s megsz�lalt:
- Eml�kszik a ny�ri feketerig�-hist�ri�ra, Mr. Fortescue? Az
�rdekl�d�snek van bizonyos t�rgyi alapja.
- Ostobas�g - ism�telte Percival. - �vek �ta senki sem hallott MacKenzie-
�kr�l.
- M�rpedig �n esk�dni mern�k r� - v�gta oda Lance -, hogy csal�dunk egy
MacKenzie-t melenget a kebel�n. �s alapos gyan�m van azt hinni, hogy a
fel�gyel� egyet�rt velem!
2
Neele fel�gyel� lent az utc�n �rte utol Lancelot Fortescue-t.
Lance zavartan mosolygott.
- Elragadtattam magam - menteget�z�tt. - Nem tehetek r�la, hirtelen
el�nt�tt a d�h. Na mindegy... el�bb-ut�bb �gyis ez lett volna bel�le. A
Savoyban tal�lkozom Pattel... maga is erre tart, fel�gyel� �r?
- Nem, �n visszamegyek Baydon Heath-re. Csak m�g valamit hadd
k�rdezzek �nt�l, Mr. Fortescue.
- Parancsoljon.
- Amikor bel�pett a bels� irod�ba, �s engem tal�lt ott... mintha
meglep�d�tt volna. Vajon mi�rt?
- Mert nem �nre sz�m�tottam. Azt hittem, Percy �l ott.
- Nem mondt�k �nnek, hogy elment?
Lance k�v�ncsi pillant�st vetett r�.
- Nem. Azt mondt�k, bent van az irod�j�ban.
- Aha. Senki sem tudta, hogy elment. A bels� irod�nak nincs m�sik
ajtaja... de a kis el�szob�b�l ny�lik egy ajt� a folyos�ra. A b�tyja nyilv�n azon
ment ki... csak azon csod�lkozom, hogy ezt Mrs. Hardcastle nem k�z�lte
�nnel.
Lance nevetett.
- Bizony�ra �pp a te�j��rt ment.
- Igen... igen... bizony�ra.
Lance r�n�zett.
- Mit forgat a fej�ben, fel�gyel� �r?
- Csak elgondolkodtam egy-k�t apr�s�gon, Mr. Fortescue...
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
l
A vonaton, Baydon Heath fel�, Neele fel�gyel� b�mulatos�n csek�ly
eredm�nnyel igyekezett megfejteni a Times keresztrejtv�ny�t. Elm�j�t
k�l�nf�le lehet�s�gek foglalkoztatt�k. Hasonl�k�ppen kev�ss� k�t�tt�k le
figyelm�t az �js�g h�rei: f�ldreng�s Jap�nban; Tanganyik�ban �j
ur�nlel�helyre bukkantak; egy elt�nt tenger�sz holttest�t Southampton
k�zel�ben partra vetette a tenger; val�sz�n�leg m�g a h�ten sztr�jkba l�pnek a
dokkmunk�sok. Olvasott egy hal�los v�g� kocsmai vereked�sr�l, valamint
egy �jfajta gy�gyszerr�l, amellyel b�mulatos eredm�nyeket �rtek el az
el�rehaladott st�diumban lev� tuberkul�zis gy�gy�t�s�ban.
Mindez k�l�n�s �br�v� �llt �ssze valahol a tudata m�ly�n. Hamarosan
visszat�rt a keresztrejtv�nyhez, �s gyors egym�sut�nban h�rom defin�ci�t is
megfejtett.
Tiszafa-kunyh�ba �rve m�r meg�rlel�d�tt benne az elhat�roz�s.
Megk�rdezte Hay �rmestert:
- Hova lett az �reg h�lgy? Nem utazott m�g el?
- Miss Marple? �, dehogy. Nagy bar�ts�gban van a m�sik �reg h�lggyel,
odafent.
- Aha. - Neele t�n�d�tt egy percig, azut�n megk�rdezte: - Most hol van?
Szeretn�k vele besz�lni.
N�h�ny perc m�lva meg is �rkezett Miss Marple. Kipirult, sebesen szedte a
leveg�t.
- Besz�lni �hajt velem, fel�gyel� �r? Rem�lem, nem v�rattam sok�ig. Hay
�rmester ugyanis nem tal�lt meg azonnal. A konyh�ban voltam, Mrs.
Crumpn�l. Gratul�ltam neki a s�tem�nyeihez, igaz�n a legkevesebb
szak�csn�nek van ilyen kit�n� �rz�ke hozz�. Tegnap este is eg�szen pomp�s
volt a szufl�. Szerintem ugyanis mindig c�lravezet�bb, ha az ember nem t�r
mindj�rt a l�nyegre, nem gondolja? Maguknak bizony�ra sokkal nehezebb,
k�nytelenek r�gt�n el��llni a k�rd�seikkel. De, persze, a magamfajta
�regkisasszony, akinek rengeteg a r��r� ideje, nos, t�lem val�s�ggal elv�rj�k,
hogy rengeteg f�l�sleges dolgot �sszebesz�ljen. �s a szak�csn� sz�v�hez az �t
a s�tem�nyen �t vezet.
- Val�j�ban Gladys Martinr�l akart vele besz�lni? - k�rdezte Neele
fel�gyel�.
Miss Marple b�lintott.
- Igen. Gladysr�l. Mert Mrs. Crump val�j�ban nagyon sok mindent
mondott nekem arr�l a l�nyr�l. Persze, nem a gyilkoss�ggal kapcsolatban.
Nem, dehogyis. De arr�l igen, hogy milyen hangulatban volt az ut�bbi id�ben,
�s mi mindent besz�lt. Nem �gy �rtem, hogy valami k�l�nlegeset mondott
volna, hanem hogy milyen t�m�k foglalkoztatt�k.
- Hallott valami hasznosat? - k�rdezte a fel�gyel�.
- Igen - b�lintott Miss Marple. - M�dfelett hasznosnak tal�ltam, amit
mondott. Azt hiszem, most m�r sokkal vil�gosabban alakulnak a dolgok.
Maga tal�n nem �gy l�tja, fel�gyel� �r?
- Igen is, meg nem is - mondta Neele fel�gyel�.
Hay �rmester k�zben kiment a szob�b�l. Neele �r�lt, mert most bizony
meglehet�sen szab�lytalan tervet forgatott a fej�ben.
- K�rem, Miss Marple - kezdte -, szeretn�k kegyeddel komolyan besz�lni.
- Igen, fel�gyel� �r?
- Bizonyos tekintetben �n �s �n mer�ben ellent�tes �ll�spontot
k�pvisel�nk. Megvallom, Miss Marple, �n m�r hallottam kegyedr�l egyet-
m�st a Scotland Yardon. - Mosolygott. - �gy vettem �szre, �nt igen j�l
ismerik odafent.
- Nem is tudom, igaz�n - rebegte Miss Marple -, de �n valahogy oly
gyakran belekeveredem mindenf�l�be, ami voltak�ppen egy�ltal�n nem r�m
tartozik. Term�szetesen b�n�gyekr�l besz�lek, meg mindenf�le k�l�nleges
esem�nyr�l.
- Kegyednek tekint�lyes h�re van - mondta Neele fel�gyel�.
- M�r megint Sir Henry Clithering - ingatta fej�t Miss Marple. - Nagyon-
nagyon r�gi bar�tom...
- Mint eml�tettem - folytatta Neele -, kegyed �s j�magam k�t k�l�nb�z�
�ll�spontot k�pvisel�nk. Mondhatn�nk: a j�zan �sz �s a t�boly �ll�spontj�t.
Miss Marple f�lrebillentette fej�t.
- Ezt meg hogyan �rti, kedves fel�gyel� �r?
- Nos, Miss Marple, ha j�zanul n�zz�k a dolgokat, ebb�l a gyilkoss�gb�l
bizonyos szem�lyek hasznot h�znak. Kiv�lt egy bizonyos szem�ly. A m�sodik
gyilkoss�g ugyanannak a szem�lynek a jav�t szolg�lja. A harmadikat
nevezhetj�k, mondjuk, biztons�gi gyilkoss�gnak.
- De melyiket nevezi harmadiknak? - k�rdezte Miss Marple.
Csillog�, porcel�nk�k szeme okosan pillantott a fel�gyel�re. Az b�lintott.
- Igen. Lehet, hogy itt fej�n tal�lta a sz�get. A minap, amikor a Scotland
Yard helyettes f�biztosa besz�lt velem ezekr�l a gyilkoss�gokr�l, �gy
�reztem, t�ved valamiben. Ez az. Persze, a gyerekversike j�rt a fejemben. A
kir�ly a kincst�rban, a kir�lyn� a sz�p szalonban, �s a kiscsel�d, aki teregetett
a kertben.
- Pontosan - b�logatott Miss Marple. - Ez volt a sorrend... csakhogy
val�j�ban Gladyst minden bizonnyal el�bb gyilkolt�k meg, mint Mrs.
Fortescue-t, ugye?
- Azt hiszem - b�lintott Neele. - S�t, szinte bizonyos vagyok benne. A
holttestet csak k�s� este tal�lt�k meg, �s term�szetesen akkor m�r aligha
lehetett meg�llap�tani, mi�ta halott. �n a magam r�sz�r�l azt hiszem, �t �ra
k�r�l gyilkolt�k meg, k�l�nben...
Miss Marple k�zbev�gott. - K�l�nben Gladys nyilv�n bevitte volna a
m�sik t�lc�t is a szalonba?
- Pontosan. A te�t bevitte, a m�sodik t�lc�t is behozta a hallba, azut�n
t�rt�nt valami. L�tott vagy hallott valamit. Az a k�rd�s: mit. Lehetett
�ppens�ggel Dubois, amint lej�tt a l�pcs�n Mrs. Fortescue szob�j�b�l.
Lehetett Elaine Fortescue udvarl�ja, Gerald Wright, amint bel�p az oldalajt�n.
Ak�rki volt is, Gladys ott hagyta miatta a t�lc�t, �s kiment a kertbe. Aligha
az�rt ment ki, hogy kint id�zz�n. Hideg volt, �s Gladys nem vett kab�tot.
- T�k�letesen igaza van - b�logatott Miss Marple. - Sz� sem volt arr�l,
hogy "teregetett a kiscsel�d a kertben". Olyankor, d�lut�n nem is teregethetett,
�s kab�t n�lk�l nem is ment volna ki a ruh�t leszedni. Ez mind csak �lc�z�s
volt, ak�rcsak a ruhacsipesz. Hogy az esem�nyek eml�keztessenek a versik�re.
- Pontosan - b�lintott a fel�gyel�. - T�boly. Ez�rt mondom, hogy k�tf�le
szemsz�gb�l l�tjuk a dolgot. �n egyszer�en... egyszer�en k�ptelen vagyok
megem�szteni ezt a versikehist�ri�t.
- Pedig egyezik, fel�gyel� �r. Ezt be kell l�tnia.
- Egyezik - szakadt ki egy neh�z s�haj Neele fel�gyel�b�l -, de valahol
m�giscsak bibi van a dologban. A vers hat�rozottan arra utal, hogy a l�ny volt
a harmadik �ldozat. M�rpedig mi tudjuk, hogy a kir�lyn� volt az. Adele
Fortescue-t az �t �ra huszon�t perc �s �t �ra �tven�t perc k�z�tt eltelt id�ben
�lt�k meg. Addigra pedig Gladys m�r nem �lt.
- M�rpedig az �gy nem volna rendj�n, ugye? - k�rdezte Miss Marple. -
Nem egyezik a versik�vel... s ez sokat mond, igaz?
Neele fel�gyel� v�llat vont.
- Lehet, hogy csak sz�rsz�lhasogat�s. A h�rom hal�leset megfelel a
versben foglaltaknak, �s mind�ssze ennyire volt sz�ks�g. De most m�r magam
is a kegyed n�t�j�t f�jom! Jobb lesz, ha tal�n most a magam elgondol�s�t
v�zolom fel, Miss Marple. Nem t�r�d�m rig�kkal, rozzsal, meg a t�bbivel.
Csup�n a rideg t�nyekkel, a j�zan �sszel, �s olyan okokkal, amelyek �p elm�j�
embereket gyilkoss�gra �szt�n�znek. El�sz�r is, n�zz�k Rex Fortescue
hal�l�t, �s azt, hogy ki h�z bel�le hasznot. Nos, eg�sz csom�an, de els�sorban
a fia, Percival. Aznap reggel Percival nem volt Tiszafa-kunyh�ban. Nem
tehetett m�rget apja k�v�j�ba, sem m�sba, amit reggelire fogyasztott. Illetve...
ezt gondoltuk kezdetben.
- �... - Miss Marple szeme felcsillant. - Teh�t volt r� m�d, m�gis?
Rengeteget gondolkoztam rajta, �s t�madt is egy-k�t �tletem. De persze,
semmif�le bizony�t�kom nincsen.
- B�tran elmondhatom - folytatta Neele fel�gyel�. - Taxint tettek egy
�veg narancsdzsembe. Azt a dzsemes�veget rakt�k a reggeliz�asztalra, �s
annak az �veg dzsemnek a legfels� r�teg�t fogyasztotta el Mr. Fortescue.
K�s�bb az eg�sz �veg dzsemet kidobt�k a bokrok k�z�, �s a kamr�ba a
hely�re m�sik �veg ker�lt, amelyb�l pontosan annyi narancsdzsem hi�nyzott.
A bokrok k�z�tt azonban megtal�lt�k az eredeti �veget, �s �pp most kaptam
meg a laborat�riumi vizsg�lat eredm�ny�t. K�ts�gtelen�l kimutatja a taxin
jelenl�t�t.
- H�t �gy t�rt�nt... - s�hajtott Miss Marple. - Milyen egyszer�! �s milyen
k�nny�.
- Az Egyes�lt Beruh�z�si Tr�szt - folytatta Neele - igen ingatag p�nz�gyi
helyzetben volt. Ha a c�g k�nytelen lett volna kifizetni a sz�zezer fontot,
amely Rex Fortescue v�grendelete �rtelm�ben az �zvegy�t illette, a c�g
k�ts�gtelen�l cs�dbe jut. Ha Mrs. Fortescue egy h�nappal t�l�li f�rj�t, ezt a
p�nzt mindenk�ppen meg kellett volna kapnia. � azt�n nem lett volna
tekintettel a c�g neh�zs�geire. Csakhogy nem �lte t�l egy h�nappal a f�rj�t.
Meghalt, �s a hal�l�b�l Rex Fortescue �ltal�nos �r�k�se h�zott hasznot. M�s
sz�val: megint csak Percival Fortescue.
- Mindig Percival Fortescue - folytatta elkeseredve a fel�gyel�. - De ha a
narancsdzsemmel m�g csak manipul�lhatott is, a mostohaanyj�t m�r nem
m�rgezhette meg, �s Gladyst sem fojthatta meg. Titk�rn�j�nek tan�s�ga
szerint aznap d�lut�n �t �rakor az irod�ban volt, �s csak h�t �ra el�tt �rt haza.
- M�rpedig �gy igen neh�z volna, ugye? - k�rdezte Miss Marple.
- Nem neh�z: lehetetlen - mondta bor�san a fel�gyel�. - M�s sz�val:
Percival kint van a bulib�l. - Felhagyott mindenf�le tart�zkod�ssal,
�vatoskod�ssal; ny�lt elkesered�s �radt a szavaib�l, mintha nem is t�r�dne
azzal, hogy valaki hallgatja. - Ak�rhova megyek, ak�rmerre fordulok, mindig
ugyanabba a szem�lybe �tk�z�m: Percival Fortescue-ba. M�rpedig
egyszer�en nem lehetett Percival Fortescue! - Kiss� higgadtabban folytatta: -
Persze, van m�s lehet�s�g is, lehet m�snak is �ppolyan alapos indoka.
- Mr. Dubois, nemdeb�r - mondta Miss Marple. - Meg az a Wright nev�
fiatalember. Nagyon igaza van, fel�gyel� �r. Ahol anyagi haszonr�l van sz�,
az ember mindig annyira gyanakv�. Nagy hiba volna b�rkiben vakon
megb�zni.
Neele fel�gyel� �nk�ntelen�l elmosolyodott.
- Legjobb mindig mindenkir�l a legrosszabbat felt�telezni?
K�l�n�s, hogy egy ilyen b�jos, t�r�keny id�s h�lgy �gy gondolkodj�k!
- �, igen - v�gta r� hevesen Miss Marple. - �n mindig a legrosszabbat
t�telezem fel! Csak az a szomor�, hogy rendszerint igazam is van.
- Helyes - b�lintott Neele. - T�telezz�k fel teh�t a legrosszabbat. Dubois
tehette, Gerald Wright tehette (ha egy�tt dolgozott Elaine Fortescue-val, �s a
l�ny rakta a m�rget a narancsdzsembe), �s val�sz�n�leg Mrs. Percival is
tehette. � ott volt. De az eml�tett szem�lyek mindegyike t�k�letesen norm�lis,
j�zan emberi l�ny. Nem hozhat�k kapcsolatba rig�kkal, rozzsal, versik�kkel.
M�rpedig kegyednek ez az elm�lete, �s lehet, hogy igaza van. Ha pedig erre
vezethet� vissza az eg�sz, az csup�n egyetlen szem�lyt jelent, nem? Mrs.
MacKenzie j� n�h�ny esztendeje elmegy�gyint�zetben van. � nem tehetett
m�rget a dzsembe, sem a d�lut�ni te�ba. Donald fia Dunkerque-n�l elesett.
Marad teh�t a le�nya: Ruby MacKenzie. �s ha a kegyed elm�lete helyes, �s az
eg�sz gyilkoss�gsorozat forr�sa az a r�ges-r�gi Feketerig�-�gy, akkor Ruby
MacKenzie itt van ebben a h�zban... m�rpedig ebben a h�zban csak
egyetlenegy szem�ly lehet azonos Ruby MacKenzie-vel.
- Az az �rz�sem, fel�gyel� �r - susogta Miss Marple -, hogy maga egy
kicsit egyoldal�an l�tja a dolgokat...
De Neele fel�gyel� �gyet sem vetett a k�zbesz�l�sra.
- Csak egyetlenegy szem�ly - ism�telte elt�k�lten. Azzal fel�llt, �s
hat�rozott l�ptekkel kiment.
2
Mary Dove kis nappalij�ban �lt. Egyszer�, de k�nyelmes szob�cska volt.
K�nyelmess� m�r maga Miss Dove var�zsolta. Amikor Neele fel�gyel�
bekopogott, Mary Dove feln�zett a nagy halom sz�ml�r�l, �s tiszta, nyugodt
hangj�n megsz�lalt:
- Tess�k.
A fel�gyel� bel�pett.
- Foglaljon helyet, fel�gyel� �r. - Miss Dove egy sz�kre mutatott. - Nem
haragszik, ha egy-k�t percig v�ratom? A halkeresked� sz�ml�j�ban n�h�ny
t�tel nem egyezik; egyeztetnem kell a rendel�ssel.
Neele fel�gyel� sz�tlanul figyelte a fiatal n�t, amint nyugodtan adja �ssze
a hossz� sz�moszlopot. Mily csod�latos higgadts�g �s �nuralom! - gondolta.
Mint m�r annyiszor, most is gondolkod�ba ejtette ez a magabiztos modor -
vajon mi rejlik m�g�tte? Mary Dove arcvon�saiban hasonl�s�got keresett a
Fenyves Szanat�riumban megl�togatott asszony arc�val. A sz�nek ugyan
hasonl�k, de a k�t arc mer�ben k�l�nb�z�. Mary Dove hamarosan feln�zett a
sz�ml�kr�l, �s megsz�lalt:
- Nos, fel�gyel� �r? Miben lehetek a seg�ts�g�re?
- Tudja, Miss Dove - mondta cs�ndesen a fel�gyel� -, ennek az �gynek
van egyp�r ugyancsak k�l�n�s von�sa.
- M�gpedig?
- El�sz�r is az a t�k�letesen megmagyar�zhatatlan mar�k rozs Mr.
Fortescue zseb�ben.
- Igen, az csakugyan k�l�n�s - b�lintott Mary Dove. - Magam is sokat
gondolkodtam rajta, de sehogy sem �rtem.
- Azut�n az a nem kev�sb� k�l�n�s feketerig�-hist�ria. Ny�ron n�gy rig�t
rakott valaki Mr. Fortescue �r�asztal�ra, azut�n a h�sp�st�tomba is elrejtett
valaki egyp�rat. �n mindk�t alkalommal itt volt, Miss Dove?
- Igen. M�r eml�kszem. Kellemetlen hist�ria volt. �rtelmetlen, c�ltalan,
ut�latos cs�ny.
- Tal�n nem is volt c�ltalan. Mit tud a Feketerig�-b�ny�r�l, Miss Dove?
- Nem hallottam semmif�le Feketerig�-b�ny�r�l.
- �n azt mondta, hogy a neve Mary Dove. Ez a val�di neve, Dove
kisasszony?
Mary Dove felh�zta szem�ld�k�t. Neele fel�gyel� esk�dni mert volna r�,
hogy a nyugodt k�k szemp�r tekintete egyszeriben �less� v�lt.
- Milyen k�l�n�s k�rd�s, fel�gyel� �r. Azt gondolja net�n, hogy a nevem
nem Mary Dove?
- Val�ban erre gondolok - b�lintott ny�jasan Neele fel�gyel�. -
Pontosabban arra, hogy a neve val�j�ban Ruby MacKenzie.
A fiatal n� r�meredt. Egy pillanatig t�k�letesen kifejez�stelen volt az arca;
nem l�tszott rajta sem tiltakoz�s, sem meglepet�s. Az nem, de sz�m�tgat�s
igen, gondolta a fel�gyel�. Egy-k�t perc eltelt�vel Mary Dove halk, sz�ntelen
hangon sz�lalt meg:
- Mif�le v�laszt v�r t�lem?
- K�rem, feleljen a k�rd�semre. Az �n neve Ruby MacKenzie?
- Mint k�z�ltem, a nevem Mary Dove.
- Igen, de tudja-e ezt bizony�tani. Miss Dove?
- Mit �hajt? A sz�let�si bizony�tv�nyomat?
- Nem felt�tlen�l. Bizonyos vagyok benne, hogy �nnek birtok�ban van egy
Mary Dove n�vre sz�l� sz�let�si bizony�tv�ny. Ez a Mary Dove, persze, lehet
a bar�tn�je, mondjuk, vagy lehet egy olyan szem�ly, aki m�r r�g meghalt.
- Bizony, sok minden lehets�ges. - Mary Dove hangja megint a r�gi volt:
mintha mag�ban mulatna a fel�gyel�n. - Van min t�rnie a fej�t, ugye,
fel�gyel� �r?
- K�nnyen lehets�ges, hogy a Fenyves Szanat�riumban felismerik �nt -
mondotta Neele.
- Fenyves Szanat�rium? - vonta fel szem�ld�k�t Mary Dove. - Mi az a
Fenyves Szanat�rium, �s hol tal�lhat�?
- Azt hiszem, nagyon j�l tudja, Miss Dove.
- B�rmilyen csod�latos, fel�gyel� �r, fogalmam sincs r�la.
- Teh�t kategorikusan tagadja, hogy �n Ruby MacKenzie.
- �, �n semmit sem tagadok. Nem arr�l van sz�, kedves fel�gyel� �r, hogy
�n b�rmit is tagadn�k, hanem hogy mag�nak kell bebizony�tania, hogy
val�ban �n vagyok ez a bizonyos Ruby MacKenzie! - Most m�r leplezetlen�l
mulatott. Vid�ms�g k�lt�z�tt a k�k szemp�rba, kih�v�s a higgadt modorba.
Mary Dove egyenesen a fel�gyel� szem�be n�zett, �s megism�telte: - Igen,
fel�gyel� �r! Bizony�tsa csak be, ha tudja, hogy �n vagyok Ruby MacKenzie!
HUSZON�T�DIK FEJEZET
l
- Az �regl�ny keresi, fel�gyel� �r - suttogta Hay �rmester, klasszikus
�sszeesk�v�modorban, ahogy Neele fel�gyel� lej�tt a l�pcs�n. - �gy n�zem,
igencsak piszk�lja valami a cs�r�t.
- �rd�g �s pokol - morogta Neele fel�gyel�.
- Igenis, fel�gyel� �r - mondotta Hay �rmester. Egy arcizma sem rezd�lt.
M�r �pp indult volna, amikor Neele visszah�vta.
- N�zze �t azt az anyagot, Hay, amelyet Miss Dovet�l kaptunk. Az
aj�nl�lev�l-m�solatokat, az eddigi munk�ltat�i nev�t, c�m�t. Ellen�rizzen
mindent, no �s, szeretn�m, ha m�g egyp�r adatot megtudna. Mindj�rt fel�rom,
mire vagyok k�v�ncsi.
N�h�ny sort vetett pap�rra, �s �tadta Haynek.
- Azonnal ut�na j�rok, fel�gyel� �r - mondta az �rmester, �s t�vozott.
Neele fel�gyel�nek, ahogy a k�nyvt�rszoba ajtaja el� �rt, hangok �t�tt�k
meg a f�l�t. Ben�zett. Lehet, hogy Miss Marple az im�nt m�g �t kereste, most
azonban �l�nk t�rsalg�sba mer�lt Mrs. Percival Fortescue-val, �s a k�t�t�i
ek�zben buzg�n csattogtak. Neele fel�gyel� ennyit hallott a megkezdett
mondatb�l:
-... szerintem igaz�n gy�ny�r� hivat�s, ha valaki �pol�n�! V�gtelen�l
nemes, nagylelk� munka!
Neele fel�gyel� tapintatosan visszah�z�dott. Miss Marple k�ts�gtelen�l
megl�tta, de nem vett tudom�st a jelenl�t�r�l. Zavartalanul folytatta finom,
halk hangj�n:
- Egyszer volt egy v�gtelen�l aranyos kis �pol�n�m, amikor elt�rt a
csukl�m. T�lem azut�n egy bizonyos Mrs. Sparrow-hoz ker�lt, akinek a fia
t�d�gyullad�sban fek�dt. Roppant szimpatikus fiatal tenger�sztiszt volt. Oly
romantikus t�rt�net, igaz�n, mert k�pzelje, kedvesem, eljegyz�s lett a
dologb�l. �sszeh�zasodtak, �s nagyon-nagyon boldogan �ltek, �s k�t
gy�ny�r� gyermek�k sz�letett. H�t nem meghat�? - Miss Marple �rzelmesen
fels�hajtott. - T�d�gyullad�sa volt a fiatalembernek, igen. M�rpedig, �gy
tudom, t�d�gyullad�sn�l szinte minden az �pol�son �ll vagy bukik.
- �, igen - helyeselt Jennifer Fortescue. - T�d�gyullad�sban a
legfontosabb az �pol�s, b�r persze manaps�g m�r a penicillin �ri�si seg�ts�g,
�s a t�d�gyullad�s sem az a keserves, hossz� k�zdelem, mint r�gen.
- Maga biztos roppant �gyes �pol�n� volt, kedvesem - mondta Miss
Marple. - Ugye a maguk reg�nye is �gy kezd�d�tt? M�rmint eredetileg Mr.
Percival Fortescue-t �polta, ha j�l tudom?
- Igen - mondta Jennifer. - Igen, igen... �gy t�rt�nt.
Nem sok b�tor�t�st sugallt a hangja, de Miss Marple mintha �szre sem vette
volna.
- �rtem, �rtem - b�logatott. - Persze, nem helyes, ha az ember t�ls�gosan
sokat ad a szem�lyzet pletyk�ira, de h�t sajnos ugye a magamfajta
�regkisasszonyt minden �rdekli, amit a h�z lak�ir�l mes�lnek... Nos, hol is
tartottunk? �, igen. El�sz�r, ugye, m�sik �pol�n� volt itt, akit azt�n
elk�ldt�k... �gy valahogy. Nem volt el�g gondos, �gy hallottam.
- Azt nem mondhatn�m - mondta Jennifer. - �gy tudom, az �desapja
s�lyosan megbetegedett, �gyhogy �n ker�ltem ide helyette.
- �, igen - b�logatott Miss Marple. - �s akkor egym�sba szerettek, �s
�sszeh�zasodtak. Istenk�m, de gy�ny�r�...
- Nem is tudom... - m�l�zott Jennifer Fortescue.
- Gyakran nem is b�nn�m... - megremegett a hangja -... nem is b�nn�m,
ha megint k�rh�zban dolgozhatn�k.
- Igen, igen, �n meg�rtem mag�t, kedvesk�m. Ha valaki olyan nagyon a
hivat�s�nak �l, ugye...
- Nem is mondhatn�m, hogy akkoriban annyira lelkesedtem volna �rte, de
ha most visszagondolok r�... olyan egyhang� az �let. Telnek-m�lnak a napok,
az embernek semmi dolga, �s Valt teljesen lek�ti az iroda.
Miss Marple r�szvev��n ingatta a fej�t.
- A f�rfiak annyit dolgoznak manaps�g - mondta. - Az �letnek mi haszna,
mondd, ha egyre hajszol, �z a gond...
- Igen, a feles�gek �ltal�ban r�m mag�nyosak, �s unatkoznak - helyeselt
Jennifer. - Sokszor azt k�v�nom, b�rcsak ne is j�ttem volna ide. Na persze,
meg�rdemeltem. Nem kellett volna megtennem.
- Mit nem kellett volna megtennie, kedvesem?
- Hozz�menni Valhoz. Na, mindegy... - �s m�lyet s�hajtott. - Ne is
besz�lj�nk r�la.
Miss Marple azon nyomban t�m�t v�ltoztatott; az �szi p�rizsi divat el��rta
szoknyahossz�s�gr�l fogott �rtekez�sbe.
2
- Oly kedves, hogy nem szak�tott f�lbe! - csicseregte Miss Marple. Az im�nt
kopogott be a dolgoz�szoba ajtaj�n, �s Neele fel�gyel� kisz�lt, hogy f�radjon
be. - M�g egy-k�t apr�s�got szerettem volna ugyanis ellen�rizni. -
Szemreh�ny� hangon tette hozz�: - Voltak�ppen nem is fejezt�k be a
besz�lget�st.
- Igaz�n sajn�lom, Miss Marple. - Neele fel�gyel� h�siesen mosolyt
er�ltetett az arc�ra. - Eln�z�s�t kell k�rnem: udvariatlan voltam. �n k�rtem,
hogy konzult�ljunk, �s a v�g�n csak magam besz�ltem.
- �, semmi baj - nyugtatta Miss Marple -, hiszen �n m�g nem is akartam
kiteregetni a lapjaimat. �gy �rtem, nem sz�vesen v�doln�k senkit, am�g nem
bizonyosodtam meg mindenr�l. M�rmint, ugye, magamban. De most m�r
biztos vagyok benne.
- Miben, Miss Marple?
- Nos, term�szetesen abban, hogy ki �lte meg Mr. Fortescue-t. Mert amit a
narancsdzsemr�l elmondott, az t�k�letesen eld�nti a dolgot. Nemcsak a
m�dj�t tudjuk, hanem azt is, hogy ki volt az. �s ennyi ki is telik az illet�
�rtelmi k�pess�geit�l.
Neele fel�gyel� szapor�n pislogott.
- �, ne haragudj�k! - ki�ltott fel Miss Marple, amikor ezt �szrevette. -
N�ha igaz�n oly nehezen tudom magam el�gg� vil�gosan kifejezni!
- �n m�g azt sem tudom, Miss Marple, hogy voltak�ppen mir�l
besz�lget�nk!
- Nos, tal�n akkor jobb lesz el�lr�l kezdeni. M�r persze, ha tud annyi id�t
szak�tani, fel�gyel� �r. Hadd mondjam el, hogyan l�tom �n a dolgot. �n
ugyanis j�csk�n elbesz�lgettem mindenkivel, Ramsbottom kisasszonnyal,
Mrs. Crumppal, meg a f�rj�vel. Crump term�szetesen hazudik, de ez nem baj,
mert ha az ember tudja valakir�l, hogy hazudik, akkor az m�r olyan, mintha az
igazat mondan�. De az�rt a telefonh�v�sokat meg a nylonharisny�t, ugye,
felt�tlen�l tiszt�zni kellett.
Neele fel�gyel� jobb v�lasz h�j�n megint csak pislogott. Mag�ban pedig
�tkozta a percet, amikor azt k�pzelte, hogy Miss Marple-ban vil�gosfej�,
hasznos seg�t�t�rsra tal�lt. Na mindegy, gondolta lemond�an, zavaros az �reg
h�lgy, de az�rt egy-k�t hasznos pletyk�t m�giscsak f�lcsipegetett. Neele
fel�gyel� siker�nek titka jobb�ra abban rejlett, hogy j�l tudott hallgatni.
Elhat�rozta, hogy ezt az er�ny�t gyakorolja most is.
- Sz�vesen meghallgatom, Miss Marple - mondta. - Lenne sz�ves tal�n az
elej�n kezdeni.
- Persze, persze - b�logatott Miss Marple. - Gladysszel kezd�d�tt.
M�rmint �gy �rtem, �n Gladys miatt j�ttem ide. �s �n olyan kedves volt, �s
megengedte, hogy �tn�zzem szeg�ny l�ny holmij�t. No �s azt�n a
nylonharisnya meg a telefonok, meg m�g egy-k�t apr�s�g, �s az eg�sz
t�k�letesen vil�gos lett. M�rmint Mr. Fortescue esete a taxinnal.
- Van valami elgondol�sa, hogy ki tette a taxint Mr. Fortescue
narancsdzsemj�be?
- Nem elgondol�s - mondta Miss Marple. - Tudom, ki volt.
Neele fel�gyel� - megint csak n�m�n pislogott.
- Term�szetesen Gladys - jelentette ki Miss Marple.
HUSZONHATODIK FEJEZET
Neele fel�gyel� n�m�n meredt Miss Marple-ra, majd nagy sok�ra megr�zta a
fej�t.
- Azt akarja mondani - sz�lalt meg hitetlen�l -, hogy Gladys Martin
elt�k�lt sz�nd�kkal meggyilkolta Rex Fortescue-t? Igaz�n sajn�lom, Miss
Marple, de ezt �n nem hiszem el.
- �, persze, hiszen nem is akarta meggyilkolni - mondta Miss Marple. -
De m�gis megtette. Hiszen �n is eml�tette, mennyire ideges �s k�ts�gbeesett
volt az a le�ny, amikor kik�rdezte. �s hogy b�ntudatosnak l�tszott.
- De nem gyilkoss�g miatt!
- �, persze, ebben egyet�rt�nk, dehogyis. Mint mondom, nem akart �
senkit meggyilkolni, de � tette a taxint a narancsdzsembe. Persze, nem tudta,
hogy m�reg.
- M�gis mit gondolt, hogy mi az? - Neele fel�gyel� hangja v�ltozatlanul
hitetlen volt.
- �n �gy gondolom, azt hitte, hogy olyasmi... olyasmi, mint az
igazs�gsz�rum - mondta Miss Marple. - V�gtelen�l �rdekes, �s nagyon sok
mindenre f�nyt der�t, hogy ezek a le�nyok mi mindent v�gnak ki az �js�gb�l,
�s rakosgatnak el. �gy van ez m�r id�tlen id�k �ta. Sz�ps�g�pol�si tan�cs,
szerelmi b�jital, egyre megy. Boszork�nys�g, talizm�nok, csod�k. Manaps�g
persze mindezt Tudom�ny c�msz� alatt hozz�k forgalomba. Ma m�r senki sem
hisz a var�zsl�kban, senki sem hiszi, hogy a var�zsp�lca egyetlen suhint�s�val
b�k�v� lehet v�ltoztatni az embert. De ha azt olvass�k az �js�gban, hogy
bizonyos mirigykivonatokb�l k�sz�lt injekci�val tud�sok megv�ltoztatj�k az
ember sz�veteit, �s egyszeriben eg�szen m�s ember lesz bel�le, h�t ezt
mindenki azon nyomban elhiszi. �s persze, Gladys annyit olvasott �ssze
mindenf�le hazugs�gvizsg�latr�l, meg igazs�gsz�rumr�l, hogy amikor az
illet� azt mondta neki, hogy ez az, h�t els� sz�ra elhitte.
- M�rminthogy ki mondta neki? - k�rdezte Neele fel�gyel�.
- Albert Evans - mondta Miss Marple. - Persze nem ez volt a val�di neve.
De annyi bizonyos, hogy ny�ron az �d�l�t�borban ismerkedtek meg, �s az
illet� Gladys bizalm�ba f�rk�z�tt, szerelmesnek tettette mag�t, �s
k�ts�gtelen�l el�adta neki, hogy vele sz�rny�s�ges igazs�gtalans�g t�rt�nt,
hogy �ld�zik, vagy valami eff�l�t. Nos, mindenesetre az volt a l�nyeg, hogy
Rex Fortescue-nak valamilyen �ton-m�don be kell vallania, mit v�tett Albert
Evans ellen, �s ezt j�v� tennie. Ezt persze nem tudom, fel�gyel� �r, de
majdnem eg�szen bizonyos vagyok benne. Albert Evans r�vette Gladyst, hogy
szeg�dj�k el ide, �s ez manaps�g igaz�n nem neh�z, hiszen alig lehet
h�ztart�si alkalmazottat kapni. Azt�n meg�llapodtak a d�tumban. Eml�kszik,
mi volt azon a levelez�lapon: "Ne felejtsd el az id�pontot." Ez volt a nagy
nap, ez�rt dolgoztak. Gladys majd a szert, amit � ad neki, belecsemp�szi a
narancsdzsembe, hogy Mr. Fortescue megegye reggelire, �s a zseb�be is
Gladys csemp�szi majd a rozst. Arra vonatkoz�lag igaz�n nem tudom, mit
hitetett el szeg�ny le�nnyal, de mint mondtam, Neele fel�gyel�, Gladys
Martin v�gtelen�l hisz�keny teremt�s volt. Egy szemreval� fiatalember a
vil�gon mindent elhitethetett vele.
- Tess�k csak folytatni - mondta kiss� k�b�n Neele fel�gyel�.
- Albert val�sz�n�leg azt mes�lte be szeg�nynek - folytatta Miss Marple -,
hogy aznap elmegy Mr. Fortescue irod�j�ba, �s hogy addigra a szer hat�sa m�r
�rv�nyes�l, �s Mr. Fortescue majd mindent bevall, �s �gy tov�bb. K�pzelheti,
mit �rzett az a szerencs�tlen le�ny, amikor megtudta, hogy Mr. Fortescue
meghalt.
- De h�t csak megmondta volna...? - t�prengett Neele.
Miss Marple kurt�n megk�rdezte:
- Mit mondott mag�nak, mikor kik�rdezte?
- Hogy � nem csin�lt semmit.
- Na l�tja - b�logatott diadalmasan Miss Marple. - H�t nem �rti? Hiszen
nem is mondhatott m�st! Gladys ugyanis, valah�nyszor t�r�lget�s k�zben
elt�rt egy nippet, mindig azt mondta: "Nem �n csin�ltam, kisasszony. El se
tudom k�pzelni, hogy t�rt�nt!" Nem tehetnek r�la szeg�nyek. Mindig r�mesen
oda vannak, hogy mit csin�ltak, �s minden�ron ki akarnak b�jni a
felel�ss�grevon�s al�l. Vagy azt hiszi, hogy egy ideges fiatal teremt�s, aki
v�letlen�l meggyilkol valakit, majd beismeri? De hiszen ez egy�ltal�n nem
lett volna jellemz�.
- Nos... alighanem �gy van - ismerte be Neele.
V�giggondolta Gladysszel folytatott besz�lget�s�t. Az a l�ny ideges volt,
rettegett, b�ntudatos volt, nem n�zett a szem�be. Em�g�tt tal�n semmi sem
rejlett, tal�n nagyon is sok. Aligha tehetett mag�nak szemreh�ny�st, hogy nem
a helyes k�vetkeztet�sre jutott.
- Els� �szt�ne term�szetesen az volt - folytatta Miss Marple -, hogy
mindent letagad. Azt�n a zavaros kis esz�vel megpr�b�lta eligazgatni a dolgot.
Tal�n Albert nem tudta, milyen er�s az a szer, tal�n t�ved�sb�l sokat t�tetett
vele a dzsembe. Mentegette Albertet, magyar�zatot keresett minden�ron.
Rem�lte, hogy Albert majd jelentkezik, �s ez term�szetesen meg is t�rt�nt.
Telefon�lt.
- Ezt kegyed tudja? - k�rdezte �les hangon Neele.
Miss Marple a fej�t r�zta.
- Nem. Ezt csak felt�telezem. De jusson esz�be, milyen sok t�ves h�v�s
volt aznap. Sz�lt a telefon, �s amikor Crump vagy a feles�ge vette fel a
hallgat�t, az illet� egyszer�en letette a kagyl�t. Albert kiv�rta, m�g Gladys
jelentkezik. Akkor azt�n megbesz�lte, hogy hol tal�lkozik vele.
- Aha - b�lintott Neele. - Aznapra besz�ltek meg tal�lkoz�t, amikor
Gladys meghalt.
Miss Marple buzg�n b�logatott.
- Igen, ez vil�gosan kider�l. Mrs. Crump egy valamire r�hib�zott. Az a
szeg�ny le�ny a legszebb nylonharisny�j�t h�zta fel, �s a legjobb cip�j�t.
Ugyanis valakivel tal�lkoz�ja volt. Csakhogy nem a faluban... nem, a f�rfi j�n
el Tiszafa-kunyh�ba. Ez�rt �llt r�sen Gladys eg�sz nap, ez�rt volt ideges, ez�rt
k�sett el az uzsonn�val. Azt�n mikor a m�sodik t�lc�t bevitte a hallba, kin�zett
az oldalajt�n, �s megl�tta Albertet. Az ott �llt, �s intett Gladysnek; � pedig
lerakta a t�lc�t, �s kiment a szerelmes�hez.
- �s az megfojtotta - mondta Neele.
- Egyetlen pillanat m�ve lehetett - mondta Miss Marple. - Nem
kock�ztathatta meg, hogy a le�ny besz�ljen. Meg kellett halnia szeg�ny,
ostoba, hisz�keny teremt�snek. �s azut�n... egy ruhacsipeszt biggyesztett az
orr�ra! - Az id�s h�lgy hangja megremegett haragj�ban. - Hogy egyezzen a
versik�vel! A rozs, a rig�k, a kincst�r, a m�z, meg a csipesz... elv�gre "pisze
orr�ba belecs�pett egy feketerig�"...
- �s a v�g�n a bolondok h�z�ba ker�l, �s nem az akaszt�f�ra, mivelhogy
nem �pelm�j�! - mondta lassan Neele fel�gyel�.
- Azt hiszem, m�giscsak siker�l majd akaszt�f�ra juttatnia - jelentette ki
Miss Marple. - Mert nehogy azt higgye, fel�gyel� �r, hogy elmebeteg! Nem
bizony.
Neele fel�gyel� sz�r�s pillant�st vetett r�.
- No n�zz�k csak, Miss Marple. Kegyed kifejtett egy elm�letet. Igen, igen,
kegyed ugyan azt mondja, hogy tudja, de m�giscsak elm�let. �n azt �ll�tja,
hogy mindezek�rt a b�ntettek�rt egy f�rfi felel�s, aki Albert Evans n�ven
Gladys Martin bizalm�ba f�rk�z�tt, �s a hisz�keny le�nyt felhaszn�lta a maga
c�ljaira. Ez az Albert Evans bossz�t akart �llni a hajdani Feketerig�-b�nya
dolog�rt. Kegyed teh�t azt �ll�tja, hogy Mrs. MacKenzie fia, Don MacKenzie,
nem esett el Dunkerque-n�l. Hogy ma is �l, �s az � keze van a dologban.
Neele fel�gyel� nagy meglepet�s�re azonban Miss Marple hevesen r�zta a
fej�t.
- �, dehogy! Nem, nem, �n egy�ltal�n nem ezt �ll�tom! H�t nem �rti,
kedves fel�gyel� �r, hogy ez az eg�sz rig�hist�ria csak szemf�nyveszt�s?
Valaki hallott azokr�l a rig�kr�l... az �r�asztalra meg a p�st�tomba rakott
rig�kr�l... �s kapva kapott a gondolaton. Mert azok val�di rig�k voltak.
Azokat olyasvalaki rakta oda, aki tudott arr�l a r�gi hist�ri�r�l, �s bossz�t
akart �llni �rte. De a bossz�ja mind�ssze abb�l �llott, hogy meg akarta
ijeszteni Mr. Fortescue-t, egy kis kellemetlens�get, k�nyelmetlens�get akart
okozni. �n nem hiszem, kedves fel�gyel� �r, hogy gyerekeket val�ban lehetne
�gy nevelni, hogy v�rjanak, �s r�g�djanak, �s bossz�t forraljanak. A
gyerekekben sokkal t�bb a j�zan �sz. De akinek az �desapj�t r�tul
kij�tszottak, �s esetleg hal�los betegen a sors�ra hagyt�k... nos, az ilyen
szem�lyr�l tal�n feltehet�, hogy hajlamos gonosz tr�f�t �zni azzal, aki b�n�s
volt az �desapja veszt�ben. �n �gy gondolom, ez t�rt�nt. �s a gyilkos kapva
kapott ezen.
- A gyilkos... - mondta Neele fel�gyel�. - Most m�r azt�n �rulja el v�gre,
Miss Marple, hogy kegyed szerint ki a gyilkos?!
- �, egy�ltal�n nem lesz meglepve, fel�gyel� �r - mondta Miss Marple. -
Nem is lehet, hiszen amint megmondom, ki az, illetve kit tartok annak, mert,
ugye, nem szabad k�nnyelm� kijelent�seket tenn�nk, akkor mindj�rt l�tja
majd, hogy csakis ilyen ember k�vethette el ezeket a gyilkoss�gokat. �p
elm�j�, ragyog�an okos, �s t�k�letesen g�tl�stalan. �s term�szetesen p�nz�rt
k�vette el, m�ghozz� val�sz�n�leg igen-igen sok p�nz�rt.
- Percival Fortescue? - Neele fel�gyel� val�s�ggal k�ny�rg�re fogta
hangj�t, de amint kimondta a nevet, m�r tudta, hogy t�ved. A Miss Marple
le�rta szem�ly cs�ppet sem hasonl�tott Percival Fortescue-hoz.
- �, dehogy! - mondta Miss Marple. - Nem Percival. Lance.
HUSZONHETEDIK FEJEZET
l
- Lehetetlen - mondta Neele fel�gyel�.
H�trad�lt, �s leny�g�zve b�multa Miss Marple-t. Mint az id�s h�lgy
megj�solta, egy�ltal�n nem lep�d�tt meg. Tagadta ugyan az �ll�t�st, de nem a
val�sz�n�s�g�t, hanem a lehet�s�g�t. Lance Fortescue-ra illett a le�r�s: Miss
Marple pontos k�pet rajzolt. Csak �ppen Neele fel�gyel� el sem tudta
k�pzelni, hogyan lehet minden k�rd�sre a v�lasz: Lance.
Miss Marple el�rehajolt �lt�ben, �s szel�den, r�besz�l�en, k�r�lbel�l ahogy
az ember a sz�mtani alapm�veleteket igyekszik elmagyar�zni egy
kisgyereknek, kifejtette elm�let�t.
- Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velej�ig, �s... vonz�.
Ragyog� esze van, �s nem riad vissza a kock�zatt�l. Mindig is v�llalta a
kock�zatot, �s mert annyira vonz� �s rokonszenves, mindenki mindig a
legjobbat t�telezte fel r�la, nem pedig a legrosszabbat. Ny�ron hazaj�tt
megl�togatni az apj�t. Egy pillanatig sem hiszem, hogy az apja �rt neki, vagy
hogy hazah�vta volna, persze, hacsak nincs erre vonatkoz� bizony�t�k. - �s
Miss Marple k�rd� tekintetet vetett a fel�gyel�re.
Neele a fej�t r�zta. - Nincs - mondta. - Semmi sem bizony�tja, hogy az
apja hazah�vta volna. Van n�lam egy lev�l, amelyet Lance �rt apj�nak,
�ll�t�lag az ut�n, hogy itt j�rt. De ezt a levelet Lance k�nny�szerrel
becsemp�szhette apja iratai k�z� a dolgoz�szob�ban, aznap, amikor
meg�rkezett.
- �gyes fog�s - b�lintott Miss Marple. - Nos, teh�t Lance val�sz�n�leg
hazarep�lt Angli�ba, �s megpr�b�lt kib�k�lni �desapj�val, Mr. Fortescue
azonban nem �llt k�t�lnek. Lance ugyanis nemr�giben n�s�lt, �s a j�vedelme,
noha k�ts�gtelen�l igyekezett mindenf�le k�tes �ton-m�don p�tolni, m�r nem
volt elegend�. Nagyon szereti Patet... aki dr�ga, aranyos teremt�s..., �s tisztes,
gondtalan h�zas�letre v�gyott. M�rpedig ehhez Lance-nek p�nz kellett, sok
p�nz. Amikor ny�ron Tiszafa-kunyh�ban j�rt, val�sz�n�leg hallott err�l a
rig�hist�ri�r�l. Tal�n �pp az apja eml�tette. Vagy Adele. Lance nyomban arra
k�vetkeztetett, hogy MacKenzie le�nya bef�rk�z�tt a h�zba, a k�vetkez�
gondolata pedig az volt, hogy megtal�lta az ide�lis b�nbakot a gyilkoss�ghoz.
Azt ugyanis nyomban felismerte, hogy apj�t nem tudja jobb bel�t�sra b�rni,
�gy h�t hidegv�rrel kitervelte a gyilkoss�got. Tal�n arra is r�j�tt, hogy apja
eg�szs�ge... nos... megrend�lt, �s att�l tartott, hogy mire Mr. Fortescue
term�szetes �ton t�vozik az �l�k sor�b�l, nem marad ut�na egy garas sem.
- Igen - b�lintott a fel�gyel� -, pontosan tudott apja eg�szs�gi �llapot�r�l.
- �, ez sok mindent megmagyar�z. Tal�n az a v�letlen, hogy apj�nak Rex
volt a keresztneve, meg az a rig�-hist�ria egy�ttesen id�zte Lance esz�be a
gyerekversik�t. �p�ts�nk fel egy t�bolyult szerkezetet, gondolta, �s
mindenkinek esz�be jut majd a MacKenzie-�k bossz�ja. Azt�n elteszi l�b al�l
Adele-t is, �s a c�gnek megmarad a sz�zezer fontja. Csakhogy kell egy
harmadik szerepl� is, a kiscsel�d, aki teregetett a kertben. �n �gy gondolom,
tal�n ez volt az alapja az eg�sz gonosz tervnek. �rtatlan b�nt�rs, akit
eln�m�that, miel�tt el�ruln�. �s �gy meglesz a val�s�gos alibi az els�
gyilkoss�g idej�re. A t�bbi m�r k�nny� volt. Valamivel �t �ra el�tt �rt ide az
�llom�sr�l, �ppen amikor Gladys bevitte a hallba a m�sodik t�lc�t. Lance az
oldalajt�hoz osont, megpillantotta a l�nyt, �s intett neki. Odakint megfojtotta,
�s a holttestet h�travitte az udvarba, a ruhasz�r�t� k�t�lhez... az eg�sz nem telt
t�bbe h�rom-n�gy percn�l. Azut�n becs�ngetett az el�ls� ajt�n, beengedt�k, �s
sz�pen meguzsonn�zott a csal�ddal. Uzsonna ut�n felment Ramsbottom
kisasszonyhoz. Amikor lej�tt, belop�zott a szalonba, �s ott egyed�l tal�lta
Adele-t, aki �pp a te�j�t itta. Lance letelepedett mell� a kanap�ra, �s
besz�lget�s k�zben belecsemp�szte a ci�nt a te�j�ba. Nem lehetett neh�z.
Feh�r az is, mint a cukor. Tal�n a cukortart� fel� ny�lt, kivett egy kock�t, �s
�gy tett, mintha Adele cs�sz�j�be pottyantan�. Tal�n felnevetett, �s azt
mondta: - N�zd csak, meg�des�tem az �letedet. - Adele nem b�nta, felkeverte,
megitta. K�nny� volt... csak vakmer�s�g kellett hozz�. Igen, Lance vakmer�
fick�.
- Igen... - sz�lalt meg elgondolkodva Neele fel�gyel� -, elm�letileg
lehets�ges. Csak azt nem tudom... nem, ezt sehogy sem �rtem, Miss Marple,
hogy mit nyert Lancelot Fortescue az eg�szen? Ha a c�g val�ban csak '�gy
maradhatott fenn, ha Mr. Fortescue t�vozik, vajon Lance r�sze meg�rte-e a
h�rom gyilkoss�got? Nem hiszem. Nem, ezt sehogy sem hiszem.
- Ez val�ban meggondolkodtat� - ismerte el Miss Marple. - De persze... -
T�tov�zott; a fel�gyel�re pillantott. - �n oly j�ratlan vagyok az eff�le
p�nz�gyi dolgokban... de vajon az a Feketerig�-b�nya csakugyan eg�szen
�rt�ktelen?
Neele elt�n�d�tt. Agy�ban k�l�nf�le inform�ci�morzs�k k�pp�
illeszkedtek �ssze. Lance k�szs�gesen �tveszi Percival k�tes r�szv�nyeit.
B�cs�z�sn�l ma Londonban k�nnyed�n odavetette, hogy csapja oda Percival a
Feketerig�t is a t�bbi vacak tetej�be. Aranyb�nya. �rt�ktelen aranyb�nya. �s
ha net�n m�gsem �rt�ktelen? De ez valahogy nem l�tszott val�sz�n�nek. Az
�reg Fortescue aligha t�vedett ilyesmiben, b�r persze az is lehets�ges, hogy
mostan�ban �jabb felt�r�st v�geztek. Hol is van az a b�nya? Lance azt
mondta, Nyugat-Afrik�ban. Igen, de valaki - tal�n Miss Ramsbottom - mintha
azt mondta volna, hogy Kelet-Afrik�ban van. Lance f�lrevezet�s�l mondott
Nyugat-Afrik�t Kelet helyett? Ramsbottom kisasszony �reg �s feled�keny, de
lehet, hogy m�gis � mondta helyesen, nem Lance. Kelet-Afrika. Lance Kelet-
Afrik�ban �lt. Tal�n holmi �jabb inform�ci�t szerzett?
�s a k�pbe hirtelen �jabb mozaikdarabka illeszkedett. A fel�gyel�nek
felr�mlett, amint �l a vonaton. �s a Times-t olvassa. Tanganyik�ban
ur�nlel�helyre bukkantak. Tegy�k fel, hogy az ur�nium �pp a hajdani
Feketerig� ter�let�n van? Ez mindent megmagyar�zna. Lance-nek tudom�s�ra
jutott a dolog, hisz ott volt a helysz�nen, �s ha val�ban ur�niumot tal�ltak...
nos, az felm�rhetetlen vagyont jelent. Neele fel�gyel� s�hajtott. Miss Marple-
ra n�zett:
- Mit gondol? - k�rdezte szemreh�ny�an. - Hogy fogom �n mindezt
valaha is bizony�tani?...
Miss Marple b�tor�t�an b�logatott, ahogy nagyn�nik biztatj�k nagyesz�
�ccs�ket, aki �pp most p�ly�zik meg egy �szt�nd�jat.
- Be fogja bizony�tani! - jelentette ki Miss Marple. - Maga nagyon,
nagyon okos, fel�gyel� �r. L�ttam �n ezt mindj�rt. Most m�r tudja, kir�l kell
bizony�t�kot szereznie. Az �d�l�t�borban, p�ld�ul, nyilv�n felismerik a
f�nyk�p�t. Ugyancsak neh�z dolog lesz kimagyar�zkodnia: vajon mi�rt
nyaralt ott egy h�tig Albert Evans n�ven.
Igen, gondolta Neele, Lance Fortescue okos �s g�tl�stalan, de vakmer� is.
Egy kicsivel t�bb kock�zatot v�llalt a kellet�n�l.
"Elkapom!" - gondolta Neele. Azut�n megint felt�madtak k�telyei, �s Miss
Marple-ra pillantott.
- Ez mind csak feltev�s...
- Az. De maga bizonyos benne, nem?
- Azt hiszem, igen. Ismerem m�r ezt a fajt�t.
Az id�s h�lgy b�lintott.
- Igen... voltak�ppen ez sz�mit a legt�bbet. Ez�rt is vagyok benne �n
t�k�letesen bizonyos.
Neele r�hunyor�tott.
- Mert annyira ismeri a b�n�z�ket?
- �, nem... Pat miatt. Olyan dr�ga teremt�s... �s ez a fajta csalhatatlanul
mindig rosszul v�laszt. Igaz�b�l ez h�vta fel a figyelmemet Lance-re.
- Lehet, hogy �n is bizonyos vagyok benne - m�l�zott a fel�gyel� -,
hanem ez m�g �deskev�s. Sok minden szorul itt m�g magyar�zatra. P�ld�ul ez
a Ruby MacKenzie-dolog. Esk�dni mertem volna, hogy...
Miss Marple f�lbeszak�totta.
- �s t�k�letesen igaza is volt. Csak �pp nem a megfelel� szem�lyre
gondolt. K�rdezze meg Mrs. Percyt.
2
- Mrs. Fortescue - mondotta Neele fel�gyel�. - Megtudhatn�m, mi volt a
le�nykori neve?
- �! - Jennifer h�trah�k�lt. Szem�be riadalom sz�k�tt.
- Nem kell idegeskednie, asszonyom - mondta Neele. - Sokkal jobb
megmondani az igazat. �gy hiszem, nem t�vedek, ha felt�telezem, hogy a
le�nykori neve: Ruby MacKenzie?
- Hogy az �n... hogy a le�nykori... de h�t mi�rt ne lehetne?! - hebegte Mrs.
Percival Fortescue.
- Csakugyan, mi�rt ne lehetne? - hagyta r� ny�jasan Neele fel�gyel�.
Azut�n hozz�tette: - N�h�ny nappal ezel�tt besz�ltem az �desanyj�val a
Fenyves Szanat�riumban.
- Borzaszt�an haragszik r�m - mondta Jennifer. - Most m�r nem is
l�togatom, mert csak kihozn�m a sodr�b�l. Szeg�ny anyuka, annyira im�dta
aput.
- �s �n�ket holmi dr�mai v�rbossz�-szellemben nevelte?
- Igen - mondta Jennifer. - �lland�an a Bibli�ra kellett megesk�dn�nk,
hogy nem felejt�nk, �s hogy egyszer meg�lj�k azt az embert. Persze, mihelyt
beker�ltem a k�rh�zba, �s elkezdtem �pol�n�nek tanulni, m�ris r�j�ttem, hogy
anyuka lelki egyens�lya nincs eg�szen rendben.
- De az�rt �nben is �lt a bossz�v�gy, Mrs. Fortescue, igaz?
- �, h�t persze. Rex Fortescue tulajdonk�ppen meggyilkolta az ap�mat!
Nem �gy �rtem, hogy lel�tte, vagy lesz�rta, vagy valami. De abban eg�szen
biztos vagyok, hogy sors�ra hagyta, hal�los betegen. �s ez tulajdonk�ppen
ugyanaz, h�t nem?
- Erk�lcsi szempontb�l felt�tlen�l.
- H�t persze, hogy bossz�t akartam �llni - mondta Jennifer. - Egy
bar�tn�m �polta Mr. Fortescue fi�t, �s �n r�besz�ltem, hogy mondjon fel, �s
aj�nljon engem maga helyett. Igaz�b�l nem is tudom, mit akartam csin�lni...
De azt higgye el, fel�gyel� �r, hogy soha, egyetlen pillanatig sem akartam
meg�lni Mr. Fortescue-t. Olyasmi j�rt a fejemben, hogy gondatlanul �polom a
fi�t, hogy ne gy�gyuljon fel a betegs�gb�l. De persze, ha az ember �pol�n�,
akkor k�ptelen ilyesmire. �szint�n sz�lva egy�ltal�n nem is volt k�nny� Valt
kih�zni a t�d�gyullad�sb�l. Azt�n megszeretett, �s megk�rte a kezemet, �n
meg azt gondoltam: tulajdonk�ppen ez is van olyan bossz�, mint b�rmi m�s...
m�g sokkal t�bb �rtelme is van. M�rmint hozz�menni Mr. Fortescue id�sebbik
fi�hoz, �s �gy visszaszerezni a p�nzt, amivel aput becsapta. Szerintem ennek
sokkal t�bb �rtelme volt.
- Val�ban - b�lintott Neele fel�gyel�. Azut�n megk�rdezte: - Ugyeb�r �n
tette azokat a rig�kat az �r�asztalra, meg a p�st�tomba?
Mrs. Percival elv�r�s�d�tt.
- Igen. Tudom, iszony� butas�g volt... De Mr. Fortescue el�z� nap �pp
sz�rnyen dicsekedett, hogy hogyan siker�lt megint r�szednie valami
szerencs�tlen balekot... m�r nem az els�t, azt mondta. �, persze eg�szen
t�rv�nyes �ton! Mire �n azt gondoltam, hogy r� k�ne ijeszteni. �s ez siker�lt
is! R�mesen kiborult. - Azt�n szorongva hozz�f�zte: - De m�st nem
csin�ltam! Igaz�n nem, fel�gyel� �r. Csak nem... csak nem t�telezi fel r�lam,
hogy meg tudn�k gyilkolni valakit?!
Neele fel�gyel� mosolygott,
- Nem. Dehogy. - Azt�n megk�rdezte: - Mellesleg, adott �n mostan�ban
p�nzt Dove kisasszonynak?
Jennifernek t�tva maradt a sz�ja.
- Honnan tudta?!
- �, tudunk mi sok mindent - mondta k�nnyed�n Neele, mag�ban pedig
hozz�tette: - Amit pedig nem tudunk, azt megsaccoljuk.
Jennifer hadarva magyar�zkodott.
- Oda�ll�t el�m, �s azt mondja: maga kijelentette, hogy � Ruby
MacKenzie. Azt mondta, ha szerzek �tsz�z fontot, meghagyja mag�t ebben a
hit�ben. �s m�g azt is mondta, ha maga tudn�, hogy �n vagyok Ruby
MacKenzie, engem gyan�s�tana Mr. Fortescue �s az any�som
meggyilkol�s�val. R�m nehezen tudtam el�teremteni a p�nzt, mert persze
Percivalnak nem sz�lhattam. Fogalma sincs az igazi nevemr�l. K�nytelen
voltam eladni a brili�nsgy�r�met, meg egy gy�ny�r� nyakl�ncot, amit Mr.
Fortescue-t�l kaptam.
- Ne agg�dj�k, Mrs. Percival - nyugtatta Neele fel�gyel�. - Hamarosan
visszakapja a p�nz�t.
3
Neele fel�gyel� m�snap ker�tett sort �jabb besz�lget�sre Miss Mary Dove-val.
- Megk�rem, Miss Dove, hogy �ll�tson ki egy csekket, �tsz�z fontr�l, Mrs.
Percival Fortescue jav�ra.
�s abban az �lvezetben r�szes�lt, hogy megint egyszer tan�ja lehetett,
amint Mary Dove-ot elhagyja k�zmond�sos nyugalma.
- Az az ostoba liba elmondta mag�nak!
- Igen. A zsarol�st szigor�an b�nteti a t�rv�ny, Miss Dove.
- Nem volt ez zsarol�s, fel�gyel� �r. Csup�n j� szolg�latot tettem Mrs.
Percivalnak, ennyi volt az eg�sz.
- Nos, k�rem azt a csekket, Miss Dove, �s maradhatunk ennyiben.
Mary Dove el�vette csekk-k�nyv�t, t�lt�toll�t.
- Bosszant� - s�hajtott fel. - Meglehet�sen sz�k�ben vagyok most a
p�nznek.
- �j �ll�s ut�n n�z?
- Igen. Ez nem bizonyult megfelel�nek. Felett�bb kellemetlen.
Neele fel�gyel� �rt�n b�logatott.
- Bizony. Meglehet�sen neh�z helyzetbe ker�lt, igaz? B�rmelyik
pillanatban sor ker�lhetett volna r�, hogy lenyomozzuk az el��let�t.
Mary Dove ism�t szok�sos higgadt modor�ban emelintette meg a
szem�ld�k�t.
- Az �n el��letem feddhetetlen, kedves fel�gyel� �r.
- Az bizony - b�logatott ked�lyesen Neele fel�gyel�. - Nem is v�doljuk
semmivel, Miss Dove. Csak �pp felt�nt az a saj�tos v�letlen, hogy a legut�bbi
h�rom hely�n, ahol oly makul�tlanul ell�tta a munk�j�t, mintegy h�rom
h�nappal a t�voz�sa ut�n bet�rtek. �s a tettesek mindh�rom esetben
b�mulatosan j� inform�ci�kkal rendelkeztek afel�l, hogy hol tartj�k a h�zban
az �rt�kes sz�rm�ket, �kszereket, ez�st�t. Felett�bb k�l�n�s v�letlen,
nemdeb�r?
- N�ha v�letlen is el�fordul, fel�gyel� �r.
- �, hogyne - hagyta r� el�z�kenyen Neele. - El�fordul. Csak az a baj,
hogyha felt�n� rendszeress�ggel fordul el�, Miss Dove. Egy�bk�nt,
gondolom, az is el�fordulhat, hogy tal�lkozunk m�g.
- Sz�vb�l rem�lem - felelte Mary Dove - (�s a vil�g�rt sem szeretn�m, ha
szem�lyesked�snek venn�), hogy ez nem fordulhat el�.
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
l
Miss Marple elegyengette becsomagolt holmij�t, bedugdosta gyapj� s�lj�nak
cs�csk�t is a b�r�ndbe, azut�n lecsukta a fedel�t. K�r�ln�zett h�l�szob�j�ban.
Nem, nem maradt itt semmi. Crump felj�tt a poggy�sz�rt. Miss Marple
bement a szomsz�d szob�ba, hogy elk�sz�nj�n Miss Ramsbottomt�l.
- Sajnos, igen gyatr�n viszonoztam a vend�gszeretet�t - mondotta Miss
Marple. - Rem�lem, egyszer majd megbocs�t nekem.
- Hm! - Mind�ssze ennyi volt Ramsbottom kisasszony v�lasza. Mint
rendesen, most is paszi�nszt rakott. - K�r bubi, treff d�ma - motyogta. Azt�n
�les oldalpillant�st vetett Miss Marple-ra. - Ezek szerint megtudta, amit akart.
- Igen.
- �s nyilv�n el is mondta annak a rend�rfel�gyel�nek. Be tudja majd
bizony�tani?
- Azt hiszem, igen - mondta Miss Marple. - Bizony�ra beletelik egy kis
id�be.
- �n nem k�rdezek semmit - mondta Miss Ramsbottom. - Maga eszes
teremt�s. Els� pillant�sra l�ttam. Nem hib�ztatom. A gonoszs�g gonoszs�g. A
gonosznak b�nh�dnie kell. Rossz v�r ker�lt ebbe a csal�dba. Nyugodt
lelkiismerettel mondhatom, hogy nem a mi oldalunkr�l. Elvira, a h�gom,
ostoba teremt�s volt. Semmi t�bb.
- K�r bubi... - ism�telte Ramsbottom kisasszony, �s forgatta a lapot. -
J�k�p� fick�, de a sz�ve gonosz. Igen, tartottam ett�l. De h�t, esend�k
vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretj�k a b�n�st. Az a fi� mindig tudott
b�nni az emberekkel. M�g engem is r�szedett... Hazudott nekem. Arr�l, hogy
h�ny �rakor ment el t�lem aznap. Nem mondtam ellent, de elgondolkodtam...
�s az�ta is gondolkodom. Csakhogy... Elvira fia. Nem vitt r� a l�lek, hogy egy
sz�t is sz�ljak. No, hi�ba, Jane Marple, maga igazs�gos teremt�s, �s az
igazs�gnak gy�znie kell. Hanem az asszonyk�t sajn�lom.
- �n is - mondta Miss Marple.
Pat Fortescue a hallban v�rta; el akart b�cs�zni.
- Hallottam, hogy elutazik - mondta. - Hi�nyozni fog.
- Ideje mennem - mondta Miss Marple. - Elv�geztem, ami�rt idej�ttem.
Nem volt... nagyon kellemes. De ugye mindenn�l fontosabb, hogy a gonosz ne
diadalmaskodjon.
Pat r�b�mult.
- Nem �rtem.
- Nem, kedves. De egyszer tal�n majd meg�rti. Ne tekintse tolakod�snak,
ha azt tan�csolom: ha valami, ak�rmi, elromlik az �let�ben, az lenne a legjobb,
ha visszamenne oda, ahol gyermekkor�ban boldog volt. Menjen vissza
�rorsz�gba, kedves. A lovaihoz, a kuty�ihoz.
Pat b�lintott.
- N�ha azt k�v�nom, b�rcsak meg is tettem volna, mikor Freddy meghalt.
De akkor... - �s a hangja ell�gyult - akkor nem tal�lkoztam volna Lance-szel.
Miss Marple s�hajtott.
- Nem maradunk itt - mes�lte Pat. ~- Amint rendez�dnek a dolgok,
visszamegy�nk Kelet-Afrik�ba. Annyira �r�l�k!
- Isten �ldja meg, kedves gyermekem - sz�lott Miss Marple. - Nagy
lelkier� kell az �lethez. Azt hiszem, mag�ban van elegend�.
Megveregette a fiatalasszony kez�t, azut�n kiment a h�zb�l. M�r v�rta a
taxi.
2
Miss Marple k�s�n �rkezett haza.
Kitty - a Szent �gnes-int�zet leg�jabb term�ke - nyitott ajt�t, �s sug�rz�
�br�zattal �dv�z�lte az id�s h�lgyet.
- Heringet k�sz�tettem vacsor�ra, kisasszony. Jaj de j�, hogy meg tetszett
j�nni! Majd megl�tja, milyen sz�p rend van a h�zban! Szab�lyos tavaszi
nagytakar�t�st csin�ltam.
- Der�k dolog, Kitty... igaz�n �r�l�k, hogy haza�rtem.
Hat p�kh�l�t sz�molt meg Miss Marple a f�gg�nytart�n. Ezek a l�nyok
soha fel nem n�znek! De sz�lni, persze, nem sz�lt.
- A leveleket betettem az asztalra, kisasszony. Az egyik sok� kerengett.
Elvitt�k el�bb St. Maud Meadbe, onnan ir�ny�tott�k ide, St. Mary Meadbe.
Nem is csod�lom, olyan macskakapar�ssal c�mezte valaki. M�g j�, hogy
egy�ltal�ban ide�rt az a lev�l.
Miss Marple szem�gyre vette post�j�t. A t�velyg� lev�l fek�dt a halom
tetej�n. Miss Marple eml�kezet�ben megpend�lt egy h�r a maszatos
macskakapar�s l�tt�n. Felt�pte a bor�t�kot.
Kedves Kisasszony,
Rem�lem, nem zavarom soraimmal de bajban vagyok nem tudom mit
csin�ljak, �s az�rt b�torkodtam terhelni. �n igaz�n nem akartam semmi
rosszat �s az �js�gokban biztosan l�tta a Kisasszony hogy gyilkoss�gr�l �rnak
de tess�k elhinni igaz�n nem �n csin�ltam, �n igaz�n soha ilyen gonoszs�got
nem tenn�k �s tudom tiszta sz�vemb�l hogy � se. M�rmint Albert. �n ezt
most bajosan tudom le�rni de az �gy volt hogy a ny�ron ismerkedt�nk meg �s
�gy volt hogy megesk�sz�nk de Bertet kinull�zt�k �s igazs�got kellett neki
szerezni mert ez a Mr. Fortescue aki meghalt kit�rta a jogos r�sz�b�l. �s Mr.
Fortescue mindent tagadott �s persze mindenki az � szav�t hitte �s nem amit
B�rt mondott mert � gazdag �s Bert szeg�ny. De van egy bar�tja Bertnek aki
olyan helyen dolgozik ahol ezeket az �jfajta szereket meg sz�rumokat
csin�lj�k igazs�gsz�rum m�r biztosan tetszett r�la az �js�gban olvasni aki
beveszi musz�j neki az igazat mondani ha tetszik ha nem. Bert �gy volt hogy
elmegy Mr. Fortescuehoz az irod�j�ba Nov. 5-�n �s visz mag�val egy
�gyv�det �s �nnekem aznap kelletett mindenk�ppen az �rnak beadni a szert
reggelire �s akkor �ppen j�kor lesz mire oda�rnek �s mindent be fog vallani �s
musz�j lesz neki megmondani az igazat �s Bertnek visszaadni ami j�r neki. �s
�n be is tettem a narancsdzsembe de az �r meghalt �s �n nem tudom neme t�l
er�s volt az a szer de nem Bert tehet r�la akkor sem mert Bert ilyet soha nem
tenne de a rend�rs�gnek nem mondhatom el mert akkor azt hinn�k hogy Bert
sz�nd�kosban tette �s �n tudom hogy nem. Jaj k�rem, Kisasszony �n nem
tudom mit tegyek mit mondjak tele a h�z rend�rs�ggel �s borzaszt� folyton
k�rdezgetnek �s olyan szigor�an n�znek �s �n nem is tudom mit tegyek �s
Bertr�l meg nem tudok. K�rem Kisasszony nem szeretn�m terhelni de
Kisasszonyra biztosan hallgatnak �s mindig olyan j� volt �nhozz�m �s �n
igaz�n nem akartam semmi rosszat �s Bert se. Seg�tsen minek�nk valahogyan.
Igaz tisztelettel
Gladys Martin.
U. I. Itt k�ld�k egy fotogr�fi�t Bertr�l meg r�lam. Az egyik fi� vette le az
�d�l�t�borban �s nekem adta. Bert nem is tudja hogy van k�pem r�la mert
ut�lja ha fotograf�lj�k. De ugye l�tja Kisasszony, hogy milyen helyes fi�.
Miss Marple �sszeszor�totta ajk�t, �gy meredt a f�nyk�pre. A k�pen �ll�
p�r egym�sra n�zett. Miss Marple tekintete Gladys sz�nalmas, odaad�, elt�tott
sz�j� �br�zat�r�l a m�sik arcra v�ndorolt - barna b�r�, csinos, mosolyg� f�rfi
volt: Lance Fortescue.
Mintha l�ngbet�kkel �rt�k volna a falra a sz�nalmas lev�l utols� mondat�t:
... ugye l�tja Kisasszony, hogy milyen helyes fi�.
K�nny sz�k�tt Miss Marple szem�be. A sz�nalom haragnak adta �t hely�t
- harag �gett sz�v�ben a k�ny�rtelen gyilkos ir�nt.
Azut�n h�tt�rbe szorult ez az �rzelem is, �s az id�s h�lgy lelk�t
diadalm�mor fogta el - olyasfajta diadal, amit a szakember �rez, akinek egy
�llkapocs-t�red�kb�l meg egyp�r fogb�l siker�lt rekonstru�lnia egy r�ges-
r�gen kihalt �s�llatot.