AGATHA CHRISTIE

NY�LT K�RTY�KKAL

A SZERZ� EL�SZAVA
Elterjedt az a n�zet, mely szerint a detekt�vhist�ri�k legin-
k�bb egy nagy l�versenyre eml�keztetnek, ahol sok az in-
dul�, az es�lyes l� �s lovas. "A p�nzed�rt arra fogadsz,
akire akarsz." A k�zmegegyez�s szerint az ilyen t�rt�net-
ben a favorit nem hasonl�t ahhoz, akit a l�versenyp�ly�n
annak tartanak, vagyis: lehet k�v�l�ll� szem�ly is. N�zz�k
meg, kir�l t�telezhet� fel a legkev�sb�, hogy a tettet elk�-
vette, s ezzel t�z k�z�l kilenc esetben munk�nk v�get is �rt.
Mivel nem szeretn�m, ha h�s�ges olvas�im ut�lkozva
haj�tan�k f�lre ezt a k�nyvet, el�re figyelmeztetem �ket: ez
nem az a fajta detekt�vhist�ria. Itt mind�ssze n�gy indul�
van, akik k�z�l, a k�r�lm�nyek megfelel� �sszj�t�ka foly-
t�n, b�rmelyik elk�vethette a b�nt�nyt. Ilyenform�n �ha-
tatlanul ki van z�rva a meglepet�s eleme. Ennek ellen�re az
a v�lem�nyem, hogy mind a n�gy szerepl� ir�nt azonos
�rdekl�d�ssel kell viseltetn�nk, hiszen valamennyi k�ve-
tett m�r el gyilkoss�got, �s tov�bbiakra is k�pes. N�gy
alapvet�en k�l�nb�z� embert�pussal �llunk szemben, a
gyilkoss�g ind�t�ka valamennyi�kn�l az egy�nre jellemz�,
�s �gy mindegyik�k m�s-m�s m�dszert v�lasztana. A k�-
vetkeztet�snek ez�rt tiszt�n pszichol�giainak kell lennie, �s
ett�l csak m�g izgalmasabb� v�lik az �gy, hiszen mindent
�sszevetve az a leg�rdekesebb, mi j�tsz�dik le a gyilkos
agy�ban.
E t�rt�net v�delm�ben m�g el kell mondanom, hogy
egyike volt Hercule Poirot kedvenc eseteinek. Bar�tja,
Hastings kapit�ny azonban, amikor Poirot elmes�lte neki,
nagyon unalmasnak tal�lta. K�v�ncsi vagyok, olvas�im
melyik�kkel �rtenek egyet.

ELS� FEJEZET
Mr. Shaitana

- Kedves M. Poirot!
A hang beh�zelg�en dorombol� volt - mintha sz�nd�ko-
san hangszerk�nt haszn�ln�k -, n�lk�l�z�tt minden he-
vess�get �s �szt�n�ss�get.
Hercule Poirot hirtelen megfordult.
Meghajolt.
Szertart�sosan kezet fogott.
Csak a szem�n l�tszott valami szokatlan. Az ember �gy
v�lhette, e v�letlen tal�lkoz�s olyan �rzelmeket keltett ben-
ne, amilyeneket csak ritk�n tapasztalt.
- Kedves Mr. Shaitana ! - mondta.
Mindketten elhallgattak. Mint p�rbajoz�k en garde. *
K�r�l�tt�k ott �rv�nylett a j�l �lt�z�tt, egykedv� lon-
doni t�meg. Affekt�lt vagy suttog� hangok hallatszottak.
- Dr�g�m, h�t ez isteni!
- Mit sz�l, �desem, ugye milyen csod�sak!
A Wessex House-ban a burn�tszelenc�k ki�ll�t�s�t ren-
dezt�k meg, a bel�pti d�j huszonegy shilling volt, s a bev�-
telt a londoni k�rh�zak jav�ra aj�nlott�k fel.
- Kedves uram - mondta Mr. Shaitana -, mennyire
�r�l�k, hogy l�tom! Lehets�ges volna, hogy �ppen most
nem k�ld senkit akaszt�f�ra vagy guillotine al�? Uborka-
szezon volna a b�nt�nyek vil�g�ban? Vagy �ppen itt lesz
ma d�lut�n egy finom kis rabl�s? - t�l sz�p is lenne.
- F�jdalom, monsieur - felelte Poirot -, puszt�n
mag�nemberk�nt j�ttem ide.
Mr. Shaitana figyelm�t egy pillanatra mag�ra vonta egy
Csod�s Ifj� Teremt�s, akinek a feje egyik oldal�n csig�san
g�nd�r�d�tt a haja, m�g a m�sikon vir�gok d�szelegtek
egy fekete szalmakalapon.
- Kedvesem - mondta Mr. Shaitana -, nagyon f�jla-
lom, hogy nem j�tt el az est�lyemre. Igaz�n pomp�san si-
ker�lt. Meg kell mondanom, meglep�en sokan m�g sz�ba
is �lltak velem. Volt egy h�lgy, aki, amikor megj�tt, k�-
sz�nt�tt, majd b�cs�z�ul azt mondta, "Viszontl�t�sra",
s�t m�g azt is, "K�sz�n�m a kellemes est�t", de �, szeg�ny-
k�m, az egyik kertv�rosb�l val�.
Mik�zben a Csod�s Ifj� Teremt�s megadta a megfelel�
v�laszt, Poirot elm�ly�lten tanulm�nyozta a Mr. Shaitana
fels� ajk�t �kes�t� bozontos bajuszt.
Remek bajusz volt, igaz�n pomp�s, tal�n az egyetlen
Londonban, amely felvehette a versenyt M. Hercule Poi-
rot bajsz�val.
- B�r azt meg kell hagyni, nem olyan d�s - mormogta
mag�ban. Nem, tulajdonk�ppen minden szempontb�l si-
l�nyabb. Tout de m�me, * megakad rajta az ember szeme.
Mr. Shaitana minden �z�ben olyan volt, hogy megakadt
rajta a szem - az eg�sznek ez volt a c�lja. Sz�nd�kosan
mefiszt�i hat�st akart kelteni. Magas volt, karcs�, az arca
hossz�k�s �s melankolikus, a szem�ld�ke igen er�s �s ko-
romfekete, gondosan viaszkolt bajusz�hoz az als� ajak
alatt kis fekete szak�ll t�rsult. Ruh�it kiv�l� szab�suk�rt
egyenesen m�remeknek kell nevezn�nk, b�r k�ts�gtelen�l
volt benn�k n�mi bizarrs�g is.
B�rmelyik eg�szs�ges angol, aki csak megpillantotta,
lek�zdhetetlen ingert �rzett, hogy alaposan bel�r�gjon. Az
eredetis�g szikr�ja n�lk�l valamennyien ugyanazt mond-
t�k: - Shaitana, az az �tkozott f�st�s k�p�!
Ellenben a feles�g�k, l�nyuk, h�guk, nagyn�nj�k, any-
juk �s m�g a nagyanyjuk is azt mondta, ha nem is mindig
azonos szavakkal, hiszen a nemzed�kek sz�kincse elt�r�:
-Tudom, kedvesem. Igazad van, t�nyleg r�mes ember. De
milyen gazdag! �s milyen pomp�s est�lyeket ad! �s min-
dig tud valami mulats�gos vagy rosszm�j� dolgot mes�lni
m�sokr�l.
Hogy Mr. Shaitana argentin volt-e, portug�l, g�r�g,
vagy net�n m�s, a britek �ltal ugyan�gy len�zett nemzet
fia, azt senki sem tudta.
H�rom k�r�lm�ny azonban bizonyos volt:
A Park Lane-en lakott egy gy�ny�r� lak�sban, �s rop-
pant gazdag volt;
remek est�lyeket adott - nagyszab�s�akat, kisebbeket,
"k�s�rtetieseket", j� h�r� est�lyeket �s hat�rozottan "fur-
cs�kat".
Olyan f�rfi volt, akit�l egy kicsit mindenki tartott.
Ez ut�bbinak az ok�t neh�z pontosan megfogalmazni.
Val�sz�n�leg azt a benyom�st keltette, hogy mindenkir�l
egy kiss� t�l sokat tud. Tov�bb� �ltal�nos volt az a v�leke-
d�s, hogy a humora el�gg� k�l�n�s.
A legt�bb ember �gy �rezte, okosabban teszi, ha m�g
v�letlen�l sem s�rti meg Mr. Shaitan�t.
Ezen a d�lut�non arra szottyant kedve, hogy cs�fond�-
ros megjegyz�seinek c�lt�bl�ja Hercule Poirot legyen, ez
az apr�, mulats�gos k�lsej� emberke.
- Sz�val a rend�rnek is sz�ks�ge van kikapcsol�d�sra?
- k�rdezte. - Tudja, M. Poirot, szerintem maga kiss� id�-
sen kezd �rdekl�dni a m�v�szetek ir�nt.
Poirotj�mboran mosolygott.
- L�tom, �n is k�lcs�nadott h�rom burn�tszelenc�t a
ki�ll�t�sra.
Mr. Shaitana lekicsinyl�en legyintett.
- Az ember �sszeszed n�h�ny kacatot. De j�jj�n el egy-
szer hozz�m. Van n�h�ny �rdekes darabom. Gy�jt�szen-
ved�lyem nem korl�toz�dik egyetlen korszakra vagy
t�rgyra sem.
- �zl�se teh�t nagyvonal� - somolygott Poirot.
- Ahogy mondja.
Mr. Shaitana szeme hirtelen megtelt �lettel, sz�ja sz�les-
re h�z�dott, szem�ld�ke pedig fantasztikus magass�gok-
ba szaladt fel.
- M�g a szakm�j�val kapcsolatos t�rgyakat is tudn�k
mutatni mag�nak, M. Poirot!
- Tal�n mag�n-b�rt�nm�zeuma is van?
- Ugyan - Mr. Shaitana lekicsinyl�en csettintett az uj-
jaival. - A brightoni gyilkos cs�sz�je, egy h�res bet�r� tol-
vajkulcsa - micsoda gyermetegs�gek! Soha nem lenn�k
hajland� ilyen ostobas�gokkal foglalkozni! �n minden-
b�l csak a legkiv�l�bbat gy�jt�m.
- �s �n szerint m�v�szi szempontb�l melyek egy b�n-
cselekm�ny legjobb t�rgyai?-�rdekl�d�tt Poirot.
Mr. Shaitana el�rehajolt, �s k�t ujj�t Poirot v�ll�ra he-
lyezte. Dr�mai hangs�llyal sziszegte e szavakat:
- Az elk�vet�i, M. Poirot!
Poirot szem�ld�ke enyh�n megmoccant.
- Ah�, sz�val megleptem ! -mondta Shaitana. -Kedves
uram, maga meg �n, nos, mi eg�szen m�s szempontb�l
n�zz�k ezeket a dolgokat. A maga szem�ben a b�nt�ny
rutinmunka: gyilkoss�g, nyomoz�s, nyomra vezet�jelek,
�s v�g�l - mivel k�ztudottan �rti a dolg�t - a bizony�t�s.
Engem egy cseppet sem �rdekel az effajta banalit�s. En-
gem semmif�le dologb�l nem �rdekel a gyenge min�s�g.
M�rpedig a lef�lelt gyilkos - selejt. M�sodoszt�ly�. Nem,
�n m�v�szi szempontb�l tekintek az eff�le dolgokra. Csak
a legkiv�l�bbat gy�jt�m!
- �s kik a legkiv�l�bbak? - k�rdezte Poirot.
- Kedves �regem, a legkiv�l�bbak azok, akik meg�sz-
t�k ! A sikeresek ! Azok a b�n�z�k, akik olyan makul�tlan
�letet �lnek, hogy a gyan�nak m�g az �rny�ka sem vet�l
r�juk. Ismerje el, meglehet�sen sz�rakoztat� hobbi.
- Nem hiszem, hogy a sz�rakoztat� a megfelel� sz�
erre.
- Van egy �tletem! - ki�ltott fel Shaitana, �gyet sem
vetve Poirot-ra. - Rendezek egy kis vacsor�t. Hogy megis-
merkedhessen ki�ll�t�si darabjaimmal. Roppant sz�ra-
koztat� gondolat! Csak tudn�m, mi�rt nem jutott eddig
eszembe. Igen, val�ban... most m�r pontosan l�tom a
helyzetet... K�rem, hagyjon egy kis id�t, ne a j�v� h�ten
tal�lkozzunk, hanem az ut�na k�vetkez�n. R��r? Melyik
nap alkalmas?
- A k�vetkez� ut�nin b�rmelyik nap megfelel� - k�z�l-
te Poirot, �s meghajolt.
- J�, akkor legyen p�ntek. P�ntek, tizennyolcadika.
Nyomban fel�rom a napt�ramba: Nagyon kedvemre val�
ez az �tlet.
- �n ellenben nem vagyok olyan biztos abban, hogy
nekem is kedvemre val� - felelte megfontoltan Poirot. -
Term�szetesen nem azt akarom mondani, hogy �rz�ketle-
n�l hagy a megh�v�s kedvess�ge, nem, err�l sz� sincs . . .
Shaitana f�lbeszak�totta.
- Csak s�rti a maga burzso� �rz�kenys�g�t. De, dr�ga
bar�tom, ideje, hogy megszabaduljon a rend�ri gondol-
kod�sm�d korl�tait�l.
- Abban igaza van - v�laszolta lassan Poirot -, hogy a
gyilkoss�ghoz teljess�ggel burzso� viszony f�z.
- De mi�rt, mi�rt? A legt�bb gyilkoss�g ostoba, elfuse-
r�lt, v�res �gy - ebben egyet�rt�nk. �m a gyilkoss�g m�-
v�szet is lehet. �s a gyilkos m�v�sz!
- Nos, ezt elismerem.
- H�t akkor? - k�rdezte Mr. Shaitana.
- Ett�l azonban m�g gyilkos marad.
- De, kedves M. Poirot, a t�k�letesen v�grehajtott tett
m�r maga az igazol�s. Maga - meglehet�sen fant�zi�tla-
nul - el akar kapni minden egyes gyilkost, hogy bilincsbe
verhesse, bez�rhassa, s hogy v�g�l egy sz�p napon, kora
hajnalban, kit�rhesse a nyak�t. V�lem�nyem szerint az
igaz�n sikeres gyilkosnak k�zadakoz�sb�l kellene a nyug-
d�j�t biztos�tani, �s rendszeresen meg kellene h�vni vacso-
r�ra.
Poirot v�llat vont.
- Nem vagyok olyan �rz�ketlen a gyilkoss�gban rejl�
m�v�szet ir�nt, mint gondoln�. Csod�lattal szeml�lem a
t�k�letes gyilkoss�got - mik�nt, mondjuk, a tigrist, ezt a
cs�kos, gy�ny�r� fenevadat. De csak k�v�lr�l. A ketrecbe
nem teszem be a l�bam. Vagyis csak akkor, ha a k�teless�-
gem �gy k�v�nja. Mert tudja, Mr. Shaitana, a tigris net�n
r�m veti mag�t...
Mr. Shaitana nevetett.
- �rtem. �s a gyilkos?
- Ak�r gyilkolhat is - felelte komoran M. Poirot.
- Kedves bar�tom, maga folyton r�meket l�t! Vegyem
�gy teh�t, hogy nem j�n el megn�zni a... hogy is mond-
jam... tigrisgy�jtem�nyemet?
- Ellenkez�leg. Nagy �r�m�mre fog szolg�lni.
- Min� b�tors�g!
- Azt hiszem, n�mileg f�lre�rtett engem, Mr. Shaitana.
Szavaimat csup�n figyelmeztet�snek sz�ntam. Percekkel
ezel�tt arra k�rt, ismerjem el, sz�rakoztat� �tlet a gyilko-
sok ilyesfajta gy�jt�se. Azt feleltem, nem �ppen a sz�ra-
koztat� a megfelel� sz� erre. Ink�bb a vesz�lyes. �gy v�-
lem teh�t, Mr. Shaitana, hogy a hobbija nagyon is vesz�-
lyess� v�lhat.
Mr. Shaitana felnevetett; kacaja mefiszt�i volt.
- Akkor teh�t sz�m�thatok mag�ra tizennyolcadik�n?
- k�rdezte.
Poirot finoman meghajolt.
- Mille remerciynents. *
- Kisebb vacsor�t rendezek - m�l�zott Shaitana. - El ne
felejtse! Nyolckor v�rom!
S ezzel tov�bb�llt. Poirot egy-k�t percig m�g n�zett
ut�na.
Majd lassan �s gondterhelten megcs�v�lta a fej�t.

V�v��ll�sban (francia).
Mindazon�ltal (francia).
Ezer k�sz�net (francia).

M�SODIK FEJEZET
Vacsora Mr. Shaitan�n�l

Mr. Shaitana lak�s�nak ajtaja zajtalanul kiny�lt. Egy �sz

haj� komornyik t�rta sz�lesre Poirot el�tt. �ppoly zajtala-
nul csukta is be, majd szakavatottan megszabad�totta a
vend�get a fel�lt�j�t�l �s kalapj�t�l.
- Kit jelenthetek be? - k�rdezte halk, kifejez�stelen
hangon.
- M. Hercule Poirot-t.
Besz�dfoszl�nyok hallatszottak ki az el�szob�ba, ami-
kor a komornyik kinyitotta az ajt�t, �s bejelentette:
- M. Hercule Poirot.
Shaitana el�be j�tt, hogy k�sz�ntse. Egy poh�r sherry
volt a kez�ben. Mint mindig, ez�ttal is t�k�letesen volt
�lt�zve. A mefiszt�i jelleg ezen az est�n k�l�n�sen felt�n�
volt, a szem�ld�k saj�tos �ve m�g nagyobb hangs�lyt ka-
pott.
- Hadd mutassam be mag�t... Ismeri Mrs. Olivert?
A benne rejl� kom�di�st nagy �r�mmel t�lt�tte el a Poi-
rot-nak okozott meglepet�s.
Mrs. Ariadne Oliver k�zismert szem�lyis�g volt: h�res
detekt�vreg�nyek �s m�s szenz�ci�s t�rt�netek �r�ja. Kiss�
terjeng�s (�s nyelvtanilag nem mindig t�k�letes) cikkeket
�rt A b�n�z� hajlamai, H�res szerelmi b�nt�nyek, A szerelmi
gyilkoss�g �s a szerz�sv�gyb�l elk�vetett gyilkoss�g �ssze-
vet�se c�mekkel. Emellett harcos feminista volt, �s vala-
h�nyszor jelent�s gyilkoss�gr�l tud�s�tottak az �js�gok,
Mrs. Oliverrel mindannyiszor interj� k�sz�lt, amelyben a
h�lgy kijelentette: "Persze, ha n� volna a Scotland Yard
feje..." Felt�tel n�lk�l hitt a n�i �szt�nben.
Am�gy kedves, k�z�pkor� h�lgy volt, meglehet�sen
kellemes k�lsej� a maga kiss� rendetlen m�dj�n, sz�p sze-
m�, sz�les v�ll�; �s rengeteg �sz�l�, k�cos haja volt,
amellyel folyamatosan k�s�rletezett. Bizonyos napokon az
er�teljesen intellektu�lis megjelen�st tartotta k�v�natos-
nak, ilyenkor kif�s�lte a homlok�b�l a haj�t, �s a tark�j�n
�sszefogva kontyba csavarta. M�skor madonn�s loknik-
kal jelent meg, vagy egyszer�en csak tem�rdek csig�b�l
�ll� k�cos frizur�val. Ezen az est�n Mrs. Oliver a frufruval
k�s�rletezett.
Kellemes basszus hangon k�sz�nt�tte Poirot-t, akivel
m�r tal�lkozott egy irodalmi �sszej�vetelen.
- �s gondolom, ismeri Battle f�fel�gyel�t is - folytatta
Mr. Shaitana.
Ekkor el�l�pett egy nagydarab, sz�gletes, merev arc�
f�rfi. A szeml�l�nek nem csup�n az az �rz�se t�madt, hogy
Battle f�fel�gyel�t f�b�l faragt�k, hanem m�g az is nagy
val�sz�n�s�ggel megfordulhatott a fej�ben, hogy a k�rd�-
ses faanyag csatahaj�r�l sz�rmazik.
�gy mondt�k, a f�fel�gyel� a Scotland Yard legjobb
munkat�rsa. Mindig egykedv�nek �s meglehet�sen osto-
b�nak t�nt.
- Ismerem M. Poirot-t - sz�lalt meg Battle f�fel�gyel�.
A merev arc mosolyba r�ncol�dott, majd visszat�rt ere-
deti kifejez�stelens�ge.
- Race ezredes - folytatta a bemutat�st Mr. Shaitana.
Poirot m�g nem tal�lkozott az ezredessel, de m�r hallott
r�la. Ez a fekete haj�, j�k�p�, napbarn�tott, �tven k�r�li
f�rfi majdnem mindig a birodalom egyik t�voli zug�ban
tart�zkodott - k�l�n�sen ott, ahol zavarg�s jelei mutat-
koztak. A titkosszolg�lat ugyan egy kiss� melodramatikus
elnevez�s, �m a laikus sz�m�ra megfelel�en �rz�kelteti,
mif�le feladatai voltak Race ezredesnek.
Ekkorra m�r Poirot felfogta �s m�lt�nyolni is kezdte
h�zigazd�ja tr�f�s sz�nd�kait.
- A t�bbi vend�g sajnos k�sik - mondta Mr. Shaitana.
- Tal�n �n vagyok az oka. Azt hiszem, negyed kilencre
h�vtam �ket.
�m abban a pillanatban kiny�lt az ajt�, �s a komornyik
bejelentette: - Dr. Roberts.
A bel�p� szinte a par�di�j�t ny�jtotta mindannak, amit
a beteg�gy melletti megnyugtat� viselked�snek monda-
nak. Vid�m, �l�nk arcsz�n�, k�z�pkor� f�rfi volt. Apr�,
hunyorg� szem�, kiss� kopaszod�; h�z�sra hajlamos - �s
k�r�llengte a makul�tlan tiszta �s fert�tlen�tett orvos leve-
g�je. Modora ny�lt volt �s bar�ts�gos. Az ember �rezte,
hogy a diagn�zisa pontos, el��rt gy�gym�djai pedig kelle-
mesek �s hat�sosak - "a l�badoz�s id�szak�ban tal�n
ihatna egy kis pezsg�t". Egysz�val : vil�gfi volt.
- Rem�lem, nem k�stem?-k�rdezte sz�v�lyesen dr. Ro-
berts.
Kezet fogott a h�zigazd�val, majd bemutatt�k a t�bbi-
eknek. K�l�n�s megtiszteltet�snek �rezte, hogy tal�lkoz-
hat Battle f�fel�gyel�vel.
- Ugye maga az egyik f�vez�r a Scotland Yardon? Na-
h�t, ez roppant �rdekes ! Nyilv�n nem sz�vesen besz�l szak-
mai dolgokr�l, de figyelmeztetem, meg fogom k�s�relni,
hogy erre r�vegyem. Mindig is �rdekelt a b�n�z�s vil�ga.
Tal�n nem illik az ilyen kijelent�s egy orvoshoz. Nem is
�rulom el az ideges betegeimnek, haha !
Ism�t kiny�lt az ajt�.
- Mrs. Lorrimer.
Hatvanas �veiben j�r�, finom arcvon�s�, j�l �lt�z�tt
h�lgy l�pett be, gy�ny�r� frizur�ba rendezett �sz hajjal.
A hangja tiszta �s metsz�.
- Rem�lem, nem k�stem - mondta, �s a h�zigazda fel�
indult.
Majd dr. Robertshez fordult, hogy �dv�z�lje; �t ugyan-
is ismerte.
A komornyik �jra megsz�lalt:
- Despard �rnagy.
Az �rnagy magas, szik�r, j�k�p� f�rfi volt; arc�t n�mi-
k�pp elcs�f�totta egy heg a hal�nt�k�n. Miut�n megt�r-
t�nt a bemutat�s, term�szetszer�en Race ezredes mellett
maradt, �s hamarosan belemer�ltek a sportesem�nyek �s
a szaf�ri�lm�nyek taglal�s�ba.
Imm�r utolj�ra kiny�lt az ajt�, �s a komornyik bejelen-
tette :
- Meredith kisasszony.
H�szas �veinek elej�n j�r� l�ny l�pett be. K�zepes ter-
met� volt, �s el�gg� csinos. Barna haja csig�kban omlott a
v�ll�ra, hatalmas sz�rke szeme volt. Arc�n a p�deren k�-
v�l nyoma sem volt m�s fest�knek. Besz�de halk, modora
meglehet�sen f�l�nk.
- Szent �g, csak nem �n vagyok az utols�? - k�rdezte.
Mr. Sha�tana a k�rd�st egy poh�r sherryvel, valamint
cikorny�s �s h�zelg� mondatokkal v�laszolta meg. For-
m�lisan, mondhatni, csaknem szertart�sosan mutatta be
a l�nyt.
Meredith kisasszony Poirot mellett kortyolgatta ital�t.
- A bar�tunk roppantul szertart�sos - mondta moso-
lyogva Poirot.
- Val�ban - b�lintott a l�ny. - Manaps�g az emberek
nem bajl�dnak a bemutat�ssal. T�bbnyire azt mondj�k:
"Gondolom, mindenki mindenkit ismer", �s ezzel k�sz.
- F�ggetlen�l att�l, hogy �gy van-e vagy sem?
- Igen. Ett�l n�ha rendk�v�l furcsa helyzet �ll el�, de
amit itt tapasztaltam, az ink�bb �h�tatot kelt.
Egy kicsit habozott, majd hozz�tette:
- Az a h�lgy ott Mrs. Ol�ver, a reg�ny�r�?
Abban a percben felzengett Mrs. Oliver basszusa, amint
�ppen dr. Robertsszel besz�lgetett.
- Tudja, doktor, a n�i �szt�n el�l nincs menekv�s.
A n�k �rtenek az ilyesmihez.
Mivel elfelejtette, hogy ma sz�nd�kosan f�s�lte homlo-
k�ba a haj�t, �nk�ntelen mozdulattal megpr�b�lta h�tra-
sim�tani, de a frufru makacsul ellen�llt.
- A h�lgy val�ban Mrs. Oliver - mondta Poirot.
- A Holttest a k�nyvt�rszob�ban szerz�je?
- Pontosan.
Miss Meredith kiss� �sszer�ncolta a homlok�t.
- �s ki az a merev arc� f�rfi? Mintha Mr. Shaitana azt
mondta volna r�la, hogy f�fel�gyel�.
- A Scotland Yardr�l.
- �s maga?
- �n?
- Mindent tudok mag�r�l, M. Poirot. Tulajdonk�ppen
maga oldotta meg az ABC-b�nt�nyek rejt�ly�t.
- Mademoiselle zavarba hoz.
Meredith kisasszony �sszevonta a szem�ld�k�t.
- Mr. Shaitana... - kezdte, majd elhallgatott. - Mr.
Shaitana... .
Poirot halkan megsz�lalt:
- �gy is mondhatn�nk, b�nt�nyrajong�. Legal�bbis
annak mutatkozik. Nyilv�nval�an hallani akarja, mik�nt
vitatkozunk. M�ris erre �szt�nzi Mrs. Olivert �s dr. Ro-
bertset. �k m�r a kimutathatatlan m�rgekn�l tartanak.
Meredith kisasszony elakad� l�legzettel mondta:
- Milyen... k�l�n�s ember.
- Dr. Robertsre gondol?
- Nem, Mr. Shaitan�ra.
Megborzongott, majd hozz�f�zte:
- Azt hiszem, mindig volt benne valami r�miszt�. Telje-
sen kisz�m�thatatlan, hogy mit tart mulats�gosnak. Az is
lehet, hogy valami olyat, ami kegyetlen.
- P�ld�ul a r�kavad�szatot?
- Nem, �n valami keleti dologra gondoltam... Azt hi-
szem, nem kedvelem t�ls�gosan - vallotta be Meredith
kisasszony elhal� hangon.
- A vacsor�ja azonban nagyon fog �zleni - nyugtatta
meg Poirot. - Kiv�l� a szak�csa.
A l�ny k�tked�n pillantott r�, majd elnevette mag�t.
- Nah�t? -ki�ltott fel. -Nem is gondoltam, hogy maga
ennyire emberi!
- M�r hogyne lenn�k emberi?!
- Tudja - folytatta Meredith kisasszony -, a h�ress�gek
�ltal�ban olyan f�lelmetesek.
- Mademoiselle, mag�nak nem f�lnie kellene, hanem
lelkesednie. El� kellene k�sz�tenie az autogramgy�jtem�-
ny�t �s a t�lt�toll�t.
- Nos, tudja, engem nem �rdekelnek t�lzottan a b�nt�-
nyek. Szerintem a n�ket nem izgatj�k a detekt�vhist�ri�k,
ink�bb a f�rfiak olvasnak ilyesmit.
Hercule Poirot sz�npadiasan fels�hajtott.
- Mit nem adn�k - motyogta -, ha ebben a percben ak�r
harmadoszt�ly� filmszt�r lehetn�k!
A komornyik kit�rta az ajt�t.
- A vacsora t�lalva van - k�z�lte.
Poirot el�rejelz�se teljes m�rt�kben igazol�dott. A va-
csora eg�szen kiv�l� volt, a t�lal�s pedig maga a t�k�ly.
Tompa vil�g�t�s, f�nyezett b�tor, k�kesen ragyog� �r
�vegpoharak. A f�lhom�lyban az asztalf�n �l� Mr. Shai-
tana minden eddigin�l �rd�gibbnek t�nt.
Udvariasan eln�z�st k�rt a nemek egyenl�tlen megosz-
l�s��rt.
Jobbj�n Mrs. Lorrimer �lt, a balj�n Mrs. Oliver. Mere-
dith kisasszony k�t oldal�n Battle f�fel�gyel�, illetve Des-
pard �rnagy. Poirot Mrs. Lorrimer �s dr. Roberts k�z�tt
foglalt helyet.
Az ut�bbi tr�f�lkozva sugdosott a f�l�be.
- Csak nem k�pzeli, hogy eg�sz est�re kisaj�t�thatja az
egyetlen csinos l�nyt? Maguk franci�k t�nyleg nem veszte-
getik az id�t.
- �ppens�ggel belga vagyok - felelte Poirot.
- Azt hiszem, ennek nincs semmi jelent�s�ge, m�r ami
a n�ket illeti - mondta bar�ts�gosan az orvos.
Majd felhagyott a tr�f�lkoz�ssal, �s komoly, szakmai
hangon t�rsalogni kezdett a m�sik oldal�n �l� Race ezre-
dessel az alv�szavarok gy�gy�t�s�ban el�rt leg�jabb ered-
m�nyekr�l.
Mrs. Lorrimer Poirot-hoz fordult, �s a leg�jabb sz�nda-
rabokr�l kezdett besz�lni. �t�letei megalapozottak voltak,
a kritik�ja jogos. Ezut�n �tt�rtek a k�nyvekre, majd a vi-
l�gpolitika esem�nyeire. Poirot �gy tal�lta, a h�lgy t�j�ko-
zott �s nagyon intelligens.
Az asztal t�ls� oldal�n Mrs. Oliver �ppen azt k�rdezte
Despard �rnagyt�l, hallott-e m�r ismeretlen m�rgekr�l.
- Itt van p�ld�ul a ny�lm�reg, a kur�re.
- Vieux jeu, * kedves uram ! Azt m�r vagy sz�zszor hasz-
n�lt�k. �n valami �jra gondolok.
- A primit�v t�rzsek meglehet�sen r�gim�diak - k�z�l-
te kim�rt hangon az �rnagy. - Ragaszkodnak azokhoz a
j�l bev�lt szerekhez, amelyeket a nagyapjuk �s a sz�papjuk
haszn�lt.
- Igaz�n nem sz�p t�l�k - mondta Mrs. Oliver. - Min-
dig azt hittem, hogy folyton-folyv�st k�l�nf�le gy�gyn�-
v�nyekkel meg ilyesmivel k�s�rleteznek. Szent meggy�z�-
d�sem volt, hogy a felfedez�k rengetegdolgot tanulhatnak
t�l�k. �s amikor hazaj�nnek, meg�lhetik valamennyi
gazdag �reg nagyb�csijukat egy olyan �j szerrel, amir�l
m�g a kutya sem hallott.
- Az ilyesmit a civiliz�lt vil�gban �s nem a vadonban
kell keresnie - mondta Despard. - P�ld�ul egy modern
laborat�riumban. �rtalmatlan bakt�riumteny�szetek ko-
moly betegs�geket okozhatnak.
- Az �n olvas�imnak ez nem felelne meg -jelentette ki
Mrs. Oliver. -R�ad�sul az ember olyan k�nnyen �sszeke-
veri ezeket a neveket, a staphylococcust a streptococcus-
szal, meg m�s hasonl�kkal, �s nagyon neh�z leg�pelni - de
k�l�nben is, olyan unalmas az ilyesmi, nem gondolja? �s
mi a maga v�lem�nye err�l, Battle f�fel�gyel�?
- A val� �letben senki sem akar t�ls�gosan kifinomult
lenni, Mrs. Oliver - v�laszolta a f�fel�gyel�. - Leggyak-
rabban arz�nt haszn�lnak, mert az k�nnyen beszerezhet�.
- Ugyan m�r! -ellenkezett Mrs. Oliver. - Ez csak az�rt
van, mert j� p�r b�nt�nyr�l maguk ott a Scotland Yardon
nem is tudnak. Na m�r most, ha volna ott magukn�l egy
n�. . .
- Van is, ami azt illeti.. .
- Tudom, azok az iszonytat� rend�rn�k a nevets�ges
kalapjukban, akik a parkokban a b�k�s honpolg�rokat
vegz�lj�k. Szerintem n�nek kellene lennie a f�n�knek is.
A n�k mindent tudnak a b�nt�nyekr�l.
- �s t�bbnyire nagyon sikeres b�n�z�k is - tette hozz�
Battle f�fel�gyel�. - Nem adj�k be egyk�nnyen a dereku-
kat. Hihetetlen, milyen vakmer�ek.
Mr. Shaitana halkan felnevetett.
- A m�reg asszonyi fegyver - mondta. - Bizony�ra ren-
geteg n� m�rgezett m�r meg sok-sok embert, �s soha nem
der�lt r� f�ny.
- Persze hogy sok n� �l m�reggel - helyeselt Mrs. Oliver
vid�man, �s hatalmas adag libam�jp�st�tomot vett a t�-
ny�rj�ra.
- Egy orvosnak is sz�mos lehet�s�ge van - folytatta el-
gondolkodva Mr. Shaitana.
- Tiltakozom! - ki�ltott fel dr. Roberts. - Amikor mi
megm�rgezz�k a betegeinket, az mindig csak v�letlensze-
r�. - J��z�en felnevetett.
- �m ha b�nt�nyt akarn�k elk�vetni. .. - folytatta Mr.
Sha�tana.
Elhallgatott: valami lek�thette a gondolatait.
Mindenki fel�je fordult.
- Azt hiszem, nagyon egyszer�en elint�zn�m. Balesetek
mindig t�rt�nnek, p�ld�ul els�l a fegyver, vagy otthon t�r-
t�nik valami szerencs�tlens�g.
Majd v�llat vont, �s felemelte borospohar�t.
- De ki vagyok �n, hogy ennyi szak�rt� jelenl�t�ben
nyilatkozni merjek...
Ivott a borb�l. A gyertyaf�ny a bor b�bor sz�n�t az arc�-
ra vet�tette, kiviaszkolt bajusz�ra, az ajka alatti kis sza-
k�llra, a fantasztikus szem�ld�kre...
Egy pillanatra mindenki eln�mult.
- Angyal sz�llt el felett�nk . . . - t�rte meg a csendet Mrs.
Oliver.

R�gi �gy (francia).

HARMADIK FEJEZET
A bridzsparti

Amikor a t�rsas�g visszat�rt a szalonba, ott m�r egy kinyi-

tott bridzsasztal v�rta �ket. Felszolg�lt�k a k�v�t.
- Ki tud bridzsezni? - k�rdezte Mr. Shaitana. - Mrs.
Lorrimerr�l tudom. Dr. Robertsr�l is. �s maga, Meredith
kisasszony?
- �n is j�tszom, b�r nem t�l j�l.
- Remek. �s maga, Despard �rnagy? Pomp�s! Akkor
maguk n�gyen itt j�tszhatnak.
- H�la istennek, k�rty�zni fogunk - s�gta oda Mrs.
Lorrimer Poirot-nak. - �n vagyok a vil�g egyik legna-
gyobb bridzsrajong�ja. Szinte ez a m�ni�m. Nem fogadok
el egyetlen vacsoramegh�v�st sem, ha ut�na nincs bridzs-
parti. K�l�nben elaludn�k. Sz�gyellem is magam miatta,
de �gy �ll a helyzet.
H�ztak egy-egy lapot, �s �gy v�lasztott�k ki a partnere-
ket. Mrs. Lorrimer Anne Meredithszel j�tszott Despard
�rnagy �s dr. Roberts ellen.
- A n�k a f�rfiak ellen - mondta Mrs. Lorrimer, majd
le�lt, �s szakavatott mozdulatokkal keverni kezdte a k�r-
ty�t.
- Azt�n maguk nyerjenek �m ! - mondta Mrs. Oliver,
akiben n�tt�n-n�tt a feminista �rz�let. - Mutass�k meg az
uraknak, hogy nem minden mehet az � elk�pzel�s�k sze-
rint.
- Szeg�ny dr�g�im, egy fikarcnyi es�ly�k sincs - mond-
ta bar�ts�gosan dr. Roberts, mik�zben a m�sik k�rtya-
csomagot keverte. - Azt hiszem, maga oszt, Mrs. Lorri-
mer.
Despard �rnagy kom�tosan helyet foglalt. �gy n�zett
Anne Meredithre, mint aki csak most fedezi fel, milyen
csinos is a l�ny.
- K�rem, emeljen - mondta t�relmetlen�l Mrs. Lorri-
mer. Erre a f�rfi szinte bocs�natk�r�en emelt az el�tte l�v�
paklib�l.
Mrs. Lorrimer gyakorlott k�zzel osztani kezdett.
- A m�sik szob�ban van m�g egy bridzsasztal - k�z�lte
Mr. Shaitana.
A m�sik n�gy vend�g k�vette az apr�, k�nyelmesen be-
rendezett doh�nyz�ba, ahol m�r fel volt �ll�tva a k�rtya-
asztal.
- H�znunk kell - mondta Race ezredes.
Mr. Shaitana a fej�t r�zta.
- �n nem j�tszom - jelentette ki. - A bridzs engem nem
sz�rakoztat.
A t�bbiek erre tiltakozni kezdtek : akkor �k sem j�tsza-
nak. A h�zigazda akarata azonban er�sebbnek bizonyult,
s �gy v�g�l le�ltek. Poirot j�tszott Mrs. Oliverrel Battle �s
Race ellen.
Mr. Shaitana egy darabig figyelte �ket, s mefiszt�ian
mosolygott, amikor l�tta, milyen lapokb�l licit�l Mrs. Oli-
ver k�t szanzadut, majd hangtalanul �tment a m�sik szo-
b�ba.
Az ott �l�k m�r elmer�ltek a j�t�kban, arcuk komoly
volt, licit licitet k�vetett. Egy k�t. Passz. H�rom treff. H�-
rom pikk. N�gy k�r�. Kontra. N�gy k�t.
Mr. Shaitana egy percig csak �llt, figyelt, �s mag�ban
mosolygott.
Majd �tment a szob�n, �s le�lt a kandall� el�tti k�nyel-
mes fotelba. K�zben egy t�lc�n italokat hoztak be, s a ka-
rossz�k melletti asztalra tett�k. A t�z f�nye megvillant a
krist�ly �vegdug�kon.
L�v�n mindig is a megvil�g�t�s mestere, Mr. Shaitana
azt a l�tszatot pr�b�lta kelteni, mintha csak a kandall�
t�ze vil�g�tan� meg a szob�t. A k�ny�k�n�l lev� kis erny�s
l�mpa elegend� f�nyt adott volna, ha �ppen olvasni k�v�n.
A diszkr�t vil�g�t�s tompa f�nnyel �nt�tte el a szob�t.
A k�rtyaasztal felett, ahonnan tov�bbra is egyhang� be-
mond�sok hallatszottak, valamivel er�sebb l�mpa �gett.
- Egy szanzadu. - A tiszta �s hat�rozott hang Mrs. Lor-
rimer�.
- H�rom k�t. - Kiss� agressz�v hang: dr. Roberts�.
- Passz-mondja egy halk hang. Anne Meredith.
Despard mindig kis sz�netet tart, miel�tt megsz�lalna.
Nem mintha lass� gondolkod�s� volna, ink�bb szereti j�l
�tgondolni, mit mond.
- N�gy k�t.
- Kontra.
A t�ncol� l�ngnyelvek megvil�g�tott�k az arc�t. Mr.
Shaitana mosolygott.
Mosolygott, egyre csak mosolygott. A szemh�ja kiss�
megrebbent. . .
Nagyon mulattatta a vend�gs�g.
- �t k�r�. G�m �s robber - mondta Race ezredes. -
Gratul�lok - sz�lt oda Poirot-nak. - Nem is hittem, hogy
megcsin�lja. M�g szerencse, hogy nem pikkel ind�tottak.
- Az nem jelentett volna semmit - jelentette ki Battle
f�fel�gyel�, ez a nemes sz�v� ember.
Battle ugyanis pikket licit�lt. Partnere, Mrs. Oliver
azonban, akinek volt egy pikkje, treffel ind�tott - valami
"ezt s�gta neki" -, katasztrof�lis eredm�nnyel.
Race ezredes az �r�j�ra pillantott.
- T�z perccel m�lt �jf�l. Van id�nk m�g egy robberre?
- K�rem, bocs�ssanak meg - mondta Battle f�fel�gye-
l�. - De �n sajnos kor�n fekv� ember vagyok.
- �n is - tette hozz� Poirot.
- Akkor n�zz�k a v�geredm�nyt - mondta Race.
Az �t lej�tszott robber els�pr� sikert hozott a f�rfinem
sz�m�ra. Mrs. Oliver h�rom fontot �s h�t shillinget vesz�-
tett. A legt�bbet Race ezredes nyerte.
Mrs. Oliver, b�r rosszul k�rty�zott, sportszer� vesztes-
nek bizonyult. Vidoran fizetett.
- Ma este semmi sem siker�lt nekem - k�z�lte. - Van ez
�gy n�ha. Tegnap p�ld�ul csod�latos lapj�r�som volt. H�-
rom �zben is sz�z�tven hon�rt �rhattam fel.
Fel�llt, mag�hoz vette h�mzett est�lyi t�sk�j�t, �s az
utols� pillanatban m�g azt is meg�llta, hogy a frufruj�t ne
sim�tsa el a homlok�b�l.
- Gondolom, h�zigazd�nk a szomsz�d szob�ban van -
mondta.
�tment a szob�kat �sszek�t� ajt�n, a t�bbiek ut�na.
Mr. Shaitana a kandall� el�tti karossz�kben �lt. A k�r-
ty�z�k a j�t�kba mer�ltek.
- �t treff kontr�val - mondta jeges, metsz� hangj�n
Mrs. Lorr�mer.
- �t szanzadu.
- Kontra.
Mrs. Oliver odal�pett a bridzsasztalhoz. Nagyon izgal-
mas leoszt�snak �g�rkezett.
Battle f�fel�gyel� csatlakozott hozz�.
Race ezredes Mr. Shaitana fel� indult, nyom�ban Poi-
rot.
- B�cs�zunk, Shaitana - mondta Race.
Mr. Shaitana nem felelt. A feje el�rebukott, �s �gy l�t-
szott, mintha aludna. Race furcs�n Poirot-ra pillantott,
majd egy kiss� k�zelebb l�pett. Hirtelen fojtott ki�lt�s sza-
kadt ki bel�le, �s el�rehajolt. Poirot k�sleked�s n�lk�l m�-
g�tte termett, �s odan�zett, ahov� az ezredes mutatott,
arra a valamire, ami k�l�n�s d�sz�t�s lehetett volna az in-
gen, �m nem az volt...
Poirot el�rehajolt, megemelte Mr. Shaitana kez�t, majd
elengedte. Viszonozta Race k�rd� pillant�s�t, majd b�lin-
tott. Race erre emelt hangon megsz�lalt :
- Battle f�fel�gyel�, k�rem, egy pillanatra.
A fel�gyel� hozz�juk l�pett. Mrs. Oliver tov�bbra is azt
figyelte, hogyan zajlik az �t szanzadus j�tszma kontr�val.
Battle f�fel�gyel� l�tsz�lagos egykedv�s�ge ellen�re
nagyon is gyors ember volt. Szem�ld�ke felszaladt a meg-
lepet�st�l, majd halkan azt k�rdezte:
- Valami baj van?
Race ezredes a sz�kben �l� alak fel� biccentett.
Amikor Battle a f�rfi f�l� hajolt, Poirot elgondolkodva
n�zte Shaitana arckifejez�s�t. Most meglehet�sen ostob�-
nak t�nt, a sz�ja t�tva volt, �s hi�nyzott r�la az �rd�gi
von�s...
Hercule Poirot megr�zta a fej�t.
Battle f�fel�gyel� felegyenesedett. An�lk�l, hogy meg-
�rintette volna, k�zelr�l szeml�lte azt a valamit, ami kive-
het� inggomb is lehetett volna, �m nem az volt. Felemelte
az �lettelen kezet, majd hagyta lehanyatlani.
Ekkor kih�zta mag�t, rend�thetetlen�l, a helyzet ura-
k�nt, katon�san - l�that�an k�szen arra, hogy �tvegye a
parancsnoks�got.
- A figyelm�ket k�rem - mondta.
Ez a hang annyira szokatlan volt ezen az est�n, olyan
hivatalos, hogy a k�rtyaasztal mellett �l�k mindegyike fe-
l�je fordult, �s Anne Meredith keze mozdulatlanul ott ma-
radt az asztalon, a pikk �szon.
- Sajn�lattal kell k�z�ln�m valamennyi�kkel - mondta
a fel�gyel� -, hogy h�zigazd�nk, Mr. Shaitana, halott.
Mrs. Lorrimer �s dr. Roberts felpattant. Despard csak
b�mult �s a homlok�t r�ncolta. Anne Meredith leveg�
ut�n kapkodott.
- Biztos benne?
Dr. Roberts, akiben fel�bredt a szakmai �szt�n, az "�n
minden kritikus pillanatban a helyemen vagyok" ruga-
nyos l�pteivel indult fel�je.
Noha sz�nd�ktalanul, a f�fel�gyel� megg�tolta az el�-
rehalad�sban hatalmas termet�vel.
- Egy perc t�relmet, dr. Roberts. Meg tudn� mondani,
ki j�tt be, illetve ki ment ki innen az este folyam�n?
Roberts r�b�mult.
- Hogy micsoda? Nem �rtem mag�t. Senki.
A f�fel�gyel� elfordult t�le.
- Igaz ez, Mrs. Lorrimer?
- Igaz.
- Sem a komornyik, sem egyetlen inas nem j�rt itt?
- Nem. A komornyik akkor hozta be azt a t�lc�t, ami-
kor le�lt�nk k�rty�zni. Az�ta nem j�rt itt.
Battle f�fel�gyel� Despardra pillantott.
Az �rnagy b�lintott.
Anne kiss� elf�l� hangon mondta : - Igen, �gy volt.
- Mit akar ezzel? - k�rdezte t�relmetlen�l dr. Roberts.
- Mi�rt nem hagyja, hogy megvizsg�ljam? Lehet, hogy
csak el�jult.
- Nem �jul�sr�l van sz�, �s nagyon sajn�lom, de a b�n-
�gyi orvosszak�rt� meg�rkez�s�ig senki sem ny�lhat hoz-
z�. H�lgyeim �s uraim, Mr. Shaitan�t meggyilkolt�k.
- Meggyilkolt�k? - A r�m�lt, hitetlenked� k�rd�st
Anne Mered�th tette fel.
Despard csak b�mult, �res tekintettel.
- Meggyilkolt�k? - Az �les, metsz� k�rd�s Mrs. Lorri-
mert�l �rkezett.
- Atya�risten ! - Ez pedig dr. Robertst�l.
Battle f�fel�gyel� lassan b�lintott. �gy festett, mint egy
porcel�nb�l k�sz�lt k�nai mandarin. Az arca kifejez�ste-
len volt.
- Lesz�rt�k - k�z�lte. - Ez t�rt�nt. Lesz�rt�k.
Majd hirtelen megk�rdezte:
- Az este folyam�n fel�llt valamelyik�k az asztalt�l?
N�gy arckifejez�s megv�ltoz�s�nak lehetett tan�ja. Az
arcokon r�m�letet, meg�rt�st, csal�dotts�got, szomor�-
s�got, rettenetet l�tott, �m semmi olyasmit, ami val�ban
seg�ts�get jelentett volna.
- Nos?
R�vid sz�net ut�n Despard �rnagy - aki k�zben fel�llt
�lt�b�l, s �gy c�vekelt ott, mintha katonai par�d�n venne
r�szt - keskeny, �rtelmes arc�t Battle fel� ford�totta, �s
halkan kijelentette:
- Azt hiszem, az este folyam�n valamennyien felkel-
t�nk a k�rtyaasztalt�l, vagy az�rt, hogy italt hozzunk ma-
gunknak, vagy hogy f�t rakjunk a t�zre. �n mindkett�t
megtettem. Amikor a kandall�hoz mentem, Shaitana a
karossz�kben aludt.
- Aludt?
- Igen. Legal�bbis �n azt hittem, alszik.
- Lehets�ges - mondta erre Battle. - De az is lehet, hogy
akkor m�r halott volt. Erre nyomban r�t�r�nk. K�rem
�n�ket, menjenek �t a m�sik szob�ba. - A mellette �ll�
n�ma alakhoz fordult. - Race ezredes, legyen sz�ves, men-
jen vel�k.
Race gyorsan, meg�rt�en b�lintott.
A n�gy bridzsj�t�kos lassan kiment.
Mrs. Oliver le�lt egy sz�kre a szoba t�ls� v�g�n, �s hal-
kan zokogni kezdett.
Battle felemelte a telefonkagyl�t, �s valakivel besz�lt.
- A rend�rs�g r�gt�n meg�rkezik - mondta azt�n. -
A k�zpontt�l azt az utas�t�st kaptam, hogy �n vezessem
a nyomoz�st. Az orvosszak�rt� is hamarosan itt lesz.
M. Poirot, maga szerint mi�ta halott? Szerintem j� egy
�r�ja.
- Egyet�rtek. Milyen k�r, hogy nem lehet�nk ponto-
sabbak, �s nem mondhatjuk : "ez az ember egy �r�ja, hu-
szon�t perce �s negyven m�sodperce halott".
Battle sz�rakozottan b�lintott.
- A kandall� el�tt �lt. Ez nagyon l�nyeges. Szerintem
az orvos azt fogja mondani, hogy t�bb mint egy �r�ja, de
legfeljebb k�t �s f�l �r�ja halott. �s senki sem l�tott vagy
hallott semmit. D�bbenetes! Micsoda k�ts�gbeesett koc-
k�zatv�llal�s! Fel is ki�lthatott volna!
- De nem tette. A gyilkost megmentette a szerencs�je.
Ahogy mondja, mon ami, * meglehet�sen k�ts�gbeesett
tett volt.
- Van valami �tlete az ind�t�kot illet�en, M. Poirot?
- Igen, felt�tlen�l van - v�laszolta megfontoltan Poi-
rot. - Mondja, mag�nak nem eml�tette Mr. Shaitana,
hogy mif�le lesz ez a ma esti �sszej�vetel?
Battle f�fel�gyel� �rdekl�d�ssel pillantott r�.
- Nem, M. Poirot. Nem mondott semmit. Mi�rt?
A t�volb�l cseng� berreg�se �s er�teljes kopogtat�s hal-
latszott.
- Megj�ttek az embereink - mondta Battle. - Megyek,
beengedem �ket. Hamarosan sort ker�t�nk a maga t�rt�-
net�re. El�bb azonban v�gezn�nk kell a rutinfeladatok-
kal.
Poirot b�lintott.
Battle kiment a szob�b�l.
Mrs. Oliver m�g mindig zokogott.
Poirot odament a bridzsasztalhoz. An�lk�l, hogy b�r-
mihez hozz�ny�lt volna, megvizsg�lta az eredm�nylapot.
N�h�nyszor megr�zta a fej�t.
- Az ostoba alak! �, az az ostoba alak! - motyogta
Hercule Poirot. - �rd�gnek maszk�rozta mag�t, �s meg
akarta ijeszteni az embereket. Quel enfantillage! *
Kiny�lt az ajt�. T�sk�val a kez�ben bel�pett az orvos.
M�g�tte a ker�leti fel�gyel�, aki Battle-lel besz�lgetett.
Nyomukban a f�nyk�p�sz. Az el�szob�ban ott �llt egy
rend�r.
Megkezd�d�tt a b�neset felder�t�se.

Bar�tom (francia).
Micsoda gyermetegs�g! (francia)

NEGYEDIK FEJEZET
Az els� gyilkos?

Hercule Poirot, Mrs. Oliver, Race ezredes �s Battle f�-

fel�gyel� az eb�dl�asztal k�r�l �ltek.
Id�k�zben eltelt egy �ra. A holttestet megvizsg�lt�k,
lef�nyk�pezt�k �s elvitt�k. Az ujjlenyomatok szak�rt�je is
ott j�rt, majd t�vozott.
Battle f�fel�gyel� Poirot-ra pillantott.
- Miel�tt �ket n�gy�ket beh�vn�m a m�sik szob�b�l,
hallani akarom a t�rt�net�t. Maga szerint teh�t volt vala-
mi a ma esti megh�v�s m�g�tt?
Poirot siets�g n�lk�l, minden r�szletre kiterjed�en fel-
id�zte a besz�lget�st, ami a Wessex House-ban k�zte �s
Shaitana k�z�tt zajlott.
Battle f�fel�gyel� az ajk�t cs�cs�r�tette. Csaknem el-
f�ttyentette mag�t.
- Ki�ll�t�si t�rgyak, mi? Val�di gyilkosok! �s maga
�gy v�li, Shaitana komolyan mondta? Nem gondolja,
hogy csup�n ugratta mag�t?
Poirot a fej�t r�zta.
- �, nem, komolyan gondolta. Shaitana rettent�en
b�szke volt arra, hogy mefiszt�ian viszonyul az �lethez.
Roppant hi� ember volt. R�ad�sul ostoba is - �s most
ez�rt halott.
- �rtem, mire c�loz - mondta Battle f�fel�gyel�, aki
gondolatban levonta a k�vetkeztet�seket. - Nyolc ember
voltjelen, valamint � maga. N�gy "kop�" �s n�gy gyilkos.
- Lehetetlen! - ki�ltott fel Mrs. Oliver. - Teljess�ggel
lehetetlen. Egyik�k sem lehet b�n�z�!
Battle f�fel�gyel� gondterhelten cs�v�lta a fej�t.
- Mrs. Oliver, �n nem voln�k ebben ennyire biztos.
A gyilkosok nagyon is hasonl�tanak a h�tk�znapi embe-
rekhez, �s �gy is viselkednek. Kedvesek, csendesek, j� mo-
dor�ak, �s gyakran igen �rtelmesek.
- Ez esetben dr. Roberts a tettes - k�z�lte hat�rozottan
Mrs. Oliver. - Mihelyt megpillantottam, �szt�n�sen �rez-
tem, hogy valami nincs vele rendj�n. Az �szt�neim pedig
sohasem csalnak.
Battle Race ezredeshez fordult.
- �nnek mi a v�lem�nye, ezredes �r?
Race megvonta a v�ll�t. Olyb� vette, hogy a k�rd�s Poi-
rot elbesz�l�s�re vonatkozik, nem pedig Mrs. Oliver gya-
n�j�ra.
- Lehets�ges - mondta. - Lehets�ges. Ez is azt mutatja,
hogy Shaitan�nak igaza volt, legal�bbis egy esetben. V�g-
t�re is csup�n csak sejthette, hogy ezek az emberek gyilko-
sok, nem tudhatta biztosan. Lehet, hogy mind a n�gy�ket
illet�en igaza volt, lehet, hogy csak az egyik�k eset�ben -
de hogy egyik�kn�l igen, azt a hal�la is bizony�tja.
- Egyik�k begyulladt. Maga is �gy gondolja, M. Poirot?
Poirot b�lintott.
- A n�hai Mr. Shaitan�nak nem volt t�l j� h�rneve -
tette hozz�. - Vesz�lyes volt a humora, �s sokan k�ny�rte-
lennek tartott�k. A kip�c�zett szem�ly �gy gondolta, hogy
Shaitana egy kis esti mulats�got akar mag�nak szerezni,
hogy az adott pillanatban majd �tadja �t a rend�rs�gnek,
vagyis mag�nak, f�fel�gyel� �r. Az elk�vet� (ak�r f�rfi
volt, ak�r n�) azt hitte, Shaitana perd�nt� bizony�t�kok-
kal rendelkezik.
- �s �gy lehetett?
Poirot �jfent megvonta a v�ll�t.
- Azt sohasem fogjuk megtudni.
- Dr. Roberts - ism�telte hat�rozottan Mrs. Oliver -, az
a sz�v�lyes ember. B�r a gyilkosok gyakran sz�v�lyesek...
�lc�z�s v�gett. A maga hely�ben, Battle f�fel�gyel�, �n
r�gvest letart�ztatn�m.
- Meg kell mondanom, �gy is tenn�nk, ha n� �llna a
Scotland Yard �l�n - felelte erre Battle f�fel�gyel�, �s kife-
jez�stelen szem�ben huncut f�ny csillant meg. - De tudja,
mivel f�rfiak ir�ny�tj�k a c�get, �vatosnak kell lenn�nk.
Csak lassan juthatunk el a c�lig.
- �, maguk f�rfiak! - s�hajtotta Mrs. Oliver, �s gondo-
latban m�r �rni kezdte legfrissebb �js�gcikk�t.
- A legjobb, ha most beh�vjuk �ket - mondta a f�fel-
�gyel�. - Helytelen lenne, ha t�l sok�ig v�rakozn�nak.
Race ezredes f�lig felemelkedett �lt�b�l.
- Ha �hajtja, hogy elmenj�nk...
Battle f�fel�gyel�, elkapv�n Mrs. Oliver besz�des pil-
lant�s�t, egy pillanatig habozott. Tiszt�ban volt Race ez-
redes beoszt�s�val, �s Poirot is sz�mos alkalommal m�k�-
d�tt egy�tt a rend�rs�ggel. Ha ellenben Mrs. Oliver is ve-
l�k marad, akkor m�r egy kiss� messzire megy... �m
Battle kedves ember volt. Esz�be jutott, hogy a bridzsel�s
sor�n Mrs. Oliver h�rom fontot �s h�t shillinget vesz�tett,
de ennek ellen�re sportszer� vesztes volt.
- Fel�lem valamennyien maradhatnak - mondta. - De
k�rem, ne szak�tsanak f�lbe (ekkor Mrs. Oliverre pillan-
tott), �s semmik�ppen sem c�lozhatnak arra, amit M. Poi-
rot az im�nt elmes�lt nek�nk. Ez ugyanis Shaitana kis tit-
ka volt, amit mindenjel szerint mag�val vitt a s�rba. �rthe-
t�?
- T�k�letesen - felelte Mrs. Oliver.
Battle az ajt�hoz ment, majd besz�l�totta az el�szob�-
ban �rt �ll� rend�rt.
- Menjen a kis doh�nyz�ba. Ott tal�lja Andersont a
n�gy vend�ggel. K�rje meg dr. Robertset, legyen olyan j�,
j�jj�n �t ide.
- �n a maga hely�ben �t hagytam volna utolj�ra - k�-
z�lte Mrs. Oliver. - M�r egy k�nyvben, �gy �rtem - tette
hozz� bocs�natk�r�en.
- A val� �let egy kicsit m�s - mondta erre Battle.
- Tudom - jelentette ki Mrs. Oliver. - Rossz a szerke-
zete.
Dr. Roberts bel�pett, l�ptei mintha vesz�tettek volna ru-
ganyoss�gukb�l.
- Tudja, Battle - kezdte -, ez igaz�n rohadt egy �gy!
Bocs�sson meg, Mrs. Oliver, de t�nyleg az. Szakmai szem-
pontb�l alig tartom hihet�nek. Hogyan lehet valakit le-
sz�rni, amikor n�h�ny m�terrel arr�bb h�rom ember is
tart�zkodik? - A fej�t r�zta. - Ty�ha! Nem szerettem vol-
na elk�vetni. - A sz�ja sark�ban halv�ny mosoly t�nt fel.
- �s mit mondhatok vagy tehetek, hogy meggy�zzem:
nem �n tettem?
- Nos, dr. Roberts, nem hagyhatjuk ki a sz�m�t�sb�l az
ind�t�kot.
Az orvos erre hat�rozottan r�b�lintott.
- Ez teljesen vil�gos. A leghalv�nyabb ind�t�kom sem
volt, hogy eltegyem l�b al�l szeg�ny Shaitan�t. M�g csak
nem is ismertem t�ls�gosan. Roppant sz�rakoztat�nak
tal�ltam - fantasztikus figura volt. Volt benne valami t�-
vol-keleti. Term�szetesen avval tiszt�ban vagyok, hogy
maguk alaposan kivizsg�lj�k a vele val� kapcsolatomat,
mondhatni, ezt el is v�rom. Nem vagyok h�lye. De nem
tal�lnak semmit. Semmi okom nem volt r�, hogy meg�l-
jem Shaitan�t, �s nem is �ltem meg.
Battle f�fel�gyel� merev arccal b�lintott.
- Rendben van, dr. Roberts. Mint tudja, ki kell vizsg�l-
nom az �gyet. Maga �rtelmes ember. Nos, tudna valamit
mondani a m�sik h�rom szem�lyr�l?
- Sajnos, igen keveset. Desparddal �s Meredith kisasz-
szonnyal ma este tal�lkoztam el�sz�r. Despardr�l hallot-
tam m�r - olvastam az �tik�nyv�t, �s meg kell mondjam,
remek munka.
- Tudott arr�l, hogy az �rnagy �s Shaitana ismerik egy-
m�st?
- Nem, Shaitana soha nem besz�lt nekem r�la. Mint
m�r eml�tettem, hallottam r�la, de soha nem tal�lkoz-
tunk. Mrs. Lorrimert fel�letesen ismerem.
- Mit tud r�la?
Roberts v�llat vont.
- �zvegyasszony. Meglehet�sen j�m�d�. Intelligens,
m�velt, els� oszt�ly� bridzsj�t�kos. Egy bridzspartin is-
merkedtem meg vele.
- �s Mr. Shaitana �t sem eml�tette soha mag�nak?
- Nem.
- H�t, ez nem valami sok. Nos, dr. Roberts, legyen
olyan sz�ves, tegye pr�b�ra az eml�kezet�t. K�rem, mond-
ja el, h�nyszor �llt fel a bridzsasztalt�l, �s azt is, amit a
t�bbiek helyv�ltoztat�s�r�l tud.
Dr. Roberts n�h�ny percig gondolkodott.
- Neh�z feladat - jelentette ki ny�ltan. - A magam moz-
g�s�ra t�bb�-kev�sb� eml�kszem. H�romszor �lltam fel,
amikor �n voltam az "asztal". Egyszer f�t raktam a t�zre.
Egyszer italt hoztam a h�lgyeknek. Egyszer whiskyt �s
sz�d�t t�lt�ttem magamnak.
- Eml�kszik az id�pontokra?
- Csak nagyon hozz�vet�legesen. �gy f�l t�z t�jban
kezdt�nk el k�rty�zni. Azt hiszem, egy �ra m�lva raktam
a t�zre, nem sokkal azut�n, ha j�l eml�kszem, k�t j�tszm�-
val k�s�bb keltem fel az italok�rt, �s f�l tizenkett� t�jban
t�lt�ttem magamnak whiskyt sz�d�val, de meg kell mon-
danom, az id�pontok csak k�zel�t�ek. A pontoss�gukat
sajnos nem szavatolhatom.
- Az asztal, amelyen az italok �lltak, ugyeb�r Mr. Shai-
tana m�g�tt volt?
- Igen. Vagyis h�romszor haladtam el a k�zvetlen k�ze-
l�ben.
- �s legjobb tudom�sa szerint Shaitana minden alka-
lommal aludt?
- El�sz�r azt gondoltam. Amikor m�sodszor elmentem
mellette, r� se pillantottam. A harmadik alkalommal, �gy
eml�kszem, megfordult a fejemben, nocsak, milyen m�-
lyen alszik ez az alak. De nem n�ztem meg k�zelebbr�l.
- Rendben van. No, �s a j�t�kost�rsai mikor hagyt�k el
az asztalt?
Dr. Roberts a homlok�t r�ncolta.
- Neh�z. .. nagyon neh�z megmondani. Despard, ha j�l
eml�kszem, felkelt, �s hozott m�g egy hamutart�t. Azut�n
elment m�g egyszer, ital�rt. Kor�bban, mint �n, mert arra
eml�kszem, megk�rdezte, hozhat-e nekem is egyet, �s �n
azt feleltem, tal�n majd k�s�bb.
- �s a h�lgyek?
- Mrs. Lorrimer egyszer odament a kandall�hoz. Azt
hiszem, megpiszk�lta a t�zet. Nekem �gy r�mlik, besz�lt is
Shaitan�val, de val�j�ban nem tudom. Akkor �ppen egy
bonyolult szanzadus j�tszm�t j�tszottam.
- �s Meredith kisasszony?
- Egy �zben eg�szen biztosan fel�llt az asztalt�l. Odas�-
t�lt hozz�m, �s belen�zett a lapjaimba - akkor �n voltam
a partnere. Azut�n a t�bbiek lapj�t is megn�zte, majd a
szob�ban s�t�lgatott. Pontosan nem tudom, mit csin�lt.
Nem figyeltem.
Battle f�fel�gyel� megfontoltan tette fel a k�vetkez�
k�rd�st:
- Mik�zben a k�rtyaasztaln�l �ltek, egyik�knek a sz�-
ke sem volt k�zvetlen�l a kandall� fel� ford�tva?
- Nem, ink�bb valahogy oldalir�nyban �lt�nk, �s az
asztal meg a kandall� k�z�tt volt egy nagy fi�kos szek-
r�ny, k�nai - nagyon sz�p darab. Term�szetesen tudom,
hogy le lehetett sz�rni az �regcimbor�t. V�gt�re is, amikor
az ember bridzsezik, akkor bridzsezik. Nem b�m�szkodik,
�s nem figyel arra, mi folyik k�r�l�tte. Az egyetlen, aki
k�pes erre, az asztal - az a j�t�kos, akinek az asztalon van-
nak a lapjai. �s ebben az esetben.. .
- Ebben az esetben nyilv�nval�an az asztal volt a gyil-
kos - fejezte be a mondatot a f�fel�gyel�.
- Ennek ellen�re - folytatta dr. Roberts - iszonyatosan
j� idegek kellettek hozz�. Elv�gre honnan lehetett tudni,
hogy nem n�z fel valaki �ppen a d�nt� pillanatban?
- Val�ban - felelte Battle. - Nagy volt a kock�zat. Az
ind�t�knak is roppant komolynak kellett lennie. B�rcsak
tudn�nk, mi volt az - tette hozz� szem�rmetlen k�pmuta-
t�ssal.
- Gondolom, majd kider�l - mondta dr. Roberts. -
Nyilv�n �tn�zik majd az iratait, meg ilyesmiket. �s akkor
majd akad valami nyom.
- Rem�lj�k - d�rm�gte rosszkedv�en Battle f�fel-
�gyel�.
Leplezetlen�l k�v�ncsi pillant�st vetett a m�sikra.
- Hajland� lenne megosztani velem a szem�lyes v�le-
m�ny�t, dr. Roberts, mint f�rfi a f�rfival?
- Term�szetesen.
- Maga szerint a h�rom k�z�l ki volt a tettes?
Dr. Roberts v�llat vont.
- A v�lasz egyszer�. Kap�sb�l azt mondom, Despard.
Pr�m�k az idegei; szokva van a nagyon vesz�lyes �lethez,
ahol gyorsan kell d�nteni. � nyilv�n k�nnyen kock�ztat.
Szerintem a h�lgyek aligha lehettek benne a dologban.
�gy v�lem ugyanis, nem csek�ly fizikai er� kellett hozz�.
- Tal�n kevesebb, mint k�pzeli. N�zze csak meg ezt!
Ak�r egy var�zsl�, Battle hirtelen el�h�zott egy hossz�,
v�kony, f�nyes f�mb�l k�sz�lt szersz�mot, amelynek ap-
r�, g�mb�ly� �kszerrel d�sz�tett v�ge volt.
Dr. Roberts el�rehajolt, k�zbe vette, megvizsg�lta, a
szak�rt� teljes elismer�s�vel. Kipr�b�lta a hegy�t, majd
elf�ttyentette mag�t:
- Micsoda szersz�m! Micsoda darab! Szinte gyilkos-
s�gra tal�lt�k ki ! Gondolom, �gy hatol a testbe, ak�r a k�s
a vajba. A tettes nyilv�n mag�val hozta.
Battle a fej�t r�zta.
- Nem. Ez Mr. Shaitana tulajdona volt. Az ajt� melletti
asztalon fek�dt j� n�h�ny csecsebecse k�z�tt.
- Vagyis a gyilkos kiszolg�lta mag�t. Nem mondom, j�
adag szerencse kell hozz�, hogy �pp ilyet tal�ljon az ember.
- �gy is lehet mondani - felelte Battle.
- Ami pedig Shaitan�t illeti, szeg�ny �rd�g�t, az �
szempontj�b�l bizony nem volt szerencse.
- Nem is erre gondoltam, dr. Roberts. �gy v�lem, m�s
szempontb�l is megk�zel�thet� a dolog. Azt hiszem
ugyanis, hogy az elk�vet�ben ennek a t�rgynak a megpil-
lant�sa keltett gyilkos gondolatokat.
- Azt akarja mondani, hogy a gyilkoss�g gondolata hir-
telen �tlet volt? Hogy nem el�re kitervelt gyilkoss�g t�r-
t�nt? Hogy csak a meg�rkez�se ut�n, itt t�madt ez az �tle-
te? Iz�... m�gis mire alapozza ezt a feltev�s�t?
F�rk�sz� pillant�st vetett a f�fel�gyel�re.
- Csak egy �tlet, semmi egy�b - mondta egykedv�en
Battle.
- Term�szetesen nincs kiz�rva, hogy �gy t�rt�nt - f�zte
hozz� elgondolkodva dr. Roberts.
Battle f�fel�gyel� megk�sz�r�lte a tork�t.
- Nos, doktor �r, nem tartom fel tov�bb. K�sz�n�m a
seg�ts�g�t. Legyen sz�ves, adja meg a lak�sc�m�t.
- Hogyne. Gloucester Terrace 200. A telefonsz�mom
pedig Bayswater 23896.
- K�sz�n�m. Lehets�ges, hogy hamarosan fel kell
majd keresnem.
- B�rmikor sz�vesen �llok a rendelkez�s�re. Rem�lem,
nem �rnak majd t�l sokat err�l az �gyr�l az �js�gok. Nem
akarom felzaklatni az ideges betegeimet.
Battle f�fel�gyel� Poirot-hoz fordult.
- Bocs�sson meg, M. Poirot. Ha k�rd�seket akar felten-
ni, gondolom, a doktor �r k�szs�ggel v�laszol mag�nak.
- Persze, sz�vesen. Nagy csod�l�ja vagyok, M. Poirot,
a rendszeress�g�nek �s a m�dszereinek. Mindent tudok
mag�r�l. Valami azt s�gja, t�lem is �rdekes dolgot fog
k�rdezni.
Hercule Poirot szokatlan, a k�lf�ldiekre jellemz� m�-
don t�rta sz�t a kez�t.
- Nem, nem, sz� sincs r�la. Csup�n tiszt�zni szeretn�m
magamban a r�szleteket. Megmondan� nekem p�ld�ul,
h�ny robbertj�tszottak?
- H�rmat - v�gta r� Roberts. - A negyedik robberben,
amikor maguk bel�ptek, mind a k�t oldal m�g csak egy-
egy leoszt�st nyert.
- �s kinek ki volt a partnere?
- Az els� robberben Despard �s �n j�tszottunk a h�l-
gyek ellen. Meg is vertek benn�nket az �ldott l�nyek. S�ma
�gy volt, j�szerivel lapunk se volt. A m�sodik robberben
Meredith kisasszony �s �n j�tszottunk Despard �s Mrs.
Lorrimer ellen. A harmadik robberben Mrs. Lorrimer �s
�n Despard �s Meredith kisasszony ellen. B�r minden al-
kalommal h�ztunk, m�gis szinte g�piesen j�tt ki ez az el-
rendez�s. A negyedik robberben ism�t Meredith kisasz-
szonnyal ker�ltem �ssze.
- Ki nyert �s ki vesz�tett?
- Mrs. Lorrimer minden robberben nyert. Meredith
kisasszony nyert az els�ben, majd elvesz�tette a k�vetkez�
kett�t. �n valamelyest pluszban voltam, Meredith kisasz-
szony �s Despard pedig alighanem m�nuszban.
- A f�fel�gyel� �r az im�nt �rdekl�d�tt, mit gondol,
k�rtyapartnerei k�z�l ki lehetett a gyilkos. �n most azt
k�rdem, mi a v�lem�nye r�luk mint j�t�kosokr�l? - tette
fel mosolyogva a k�rd�st Poirot.
- Mrs. Lorrimer els� oszt�ly� - kezdte dr. Roberts. -
Fogadni mern�k, hogy tekint�lyes j�vedelmet szerez a
k�rty�z�ssal. Despard is j� j�t�kos, akit �n megb�zhat�-
nak tartok. Meredith kisasszonyr�l azt lehet mondani,
�vatos j�t�kos. Nem hib�zik, de nem is j�tszik szelleme-
sen.
- �s maga, doktor?
Robertsnek felcsillant a szeme.
- Azt mondj�k, kiss� t�llicit�lom a lapjaimat. De t�bb-
nyire nem f�zom r�.
Poirot mosolygott.
Dr. Roberts fel�llt.
- Van m�g valami?
Poirot a fej�t r�zta.
- Nos, akkor j� �jt. J� �jt, Mrs. Oliver. Mag�nak sz�r�l
sz�ra meg kell �rnia ezt az esetet. Ez jobb m�g a kimutatha-
tatlan m�rgekn�l is, ugye?
Dr. Roberts kiment a szob�b�l, l�ptei k�zben vissza-
nyert�k ruganyoss�gukat. Mihelyt az ajt� bez�rult m�-
g�tte, Mrs. Oliver keser�en megjegyezte:
- M�g hogy sz�r�l sz�ra! Hogy az emberek milyen os-
tob�k ! Egy val�s�gosn�l �n b�rmelyik nap jobb gyilkos-
s�got tudok kital�lni! �s az �n olvas�im igenis szeretik a
kimutathatatlan m�rgeket!

�T�DIK FEJEZET
A m�sodik gyilkos?

Mrs. Lorrimer �gy l�pett be a szob�ba, mint egy nagyasz-

szony. Egy kicsit s�padt volt, de higgadtnak l�tszott.
- Nagyon sajn�ljuk, hogy zaklatnunk kell - kezdte
Battle f�fel�gyel�.
- Term�szetesen teljes�tenie kell a k�teless�g�t - felelte
halkan Mrs. Lorrimer. - Nem vit�s, hogy k�nyelmetlen
helyzetben vagyok, de �rtelmetlen lenne menek�lni el�le.
Tiszt�ban vagyok vele, hogy n�gy�nk k�z�l, akik abban a
szob�ban voltunk, az egyik b�n�s. Persze nem v�rhatom
el mag�t�l, hogy elhiggye nekem, nem �n vagyok az.
Elfogadta a sz�ket, amit Race ezredes k�n�lt neki, �s
letelepedett, szemben a f�fel�gyel�vel. �rtelmes sz�rke
szem�vel r�n�zett. Figyelmesen v�rt.
- J�l ismerte Mr. Shaitan�t? - kezdte a f�fel�gyel�.
- Nem k�l�n�sebben. Sok �ve ismerem, de nem mond-
hatom, hogy k�zelr�l.
- Hol ismerkedett meg vele?
- Egyiptomban, egy sz�llod�ban. Azt hiszem, Luxor-
ban, a Winter Palace-ban.
- Mit gondolt r�la?
Mrs. Lorrimer alig �szrevehet�en megvonta a v�ll�t.
- Azt gondoltam r�la - s nem l�tom be, mi�rt is ne mon-
dan�m ki -, hogy sarlat�n.
- Bocs�ssa meg a k�rd�st, de volt valami oka arra, hogy
az elm�l�s�t k�v�nja?
Mrs. Lorrimert l�that�an egy kiss� mulattatta a k�rd�s.
- No de f�fel�gyel�, csak nem k�pzeli, hogy bevalla-
n�m, ha �gy volna?!
- Tal�n bevallan� - mondta erre Battle. - A val�ban
intelligens ember �gyis tiszt�ban van vele, hogy a dolgok
nem maradnak titokban.
Mrs. Lorrimer elgondolkodva b�lintott.
- Ez k�ts�gtelen�l igaz. Nos, Battle f�fel�gyel�, semmi
okom nem volt r�, hogy Mr. Shaitana hal�l�t k�v�njam.
Teljesen hidegen hagy, hogy �letben van-e vagy halott. Po-
z�rnek tartottam, meglehet�sen te�tr�lis embernek, �s
olykor bosszant�nak. Ez a v�lem�nyem, helyesebben ez
volt a v�lem�nyem r�la.
- Akkor ezt meg is besz�lt�k. Mrs. Lorrimer, tud vala-
mit a h�rom k�rtyapartner�r�l?
- Sajnos nagyon keveset. Despard �rnaggyal �s Mere-
dith kisasszonnyal itt tal�lkoztam el�sz�r. Mindketten
kellemes embernek t�nnek. Dr. Robertset csak fel�letesen
ismerem. Tudom�som szerint igen n�pszer� orvos.
- De nem � az �n orvosa?
- Nem, dehogy.
- Nos, Mrs. Lorrimer, meg tudn� mondani, h�nyszor
kelt fel az asztalt�l az este folyam�n, �s tudna a m�sik
h�romr�l is mondani valamit?
Mrs. Lorrimernek nem volt sz�ks�ge gondolkod�si
id�re.
- Sejtettem, hogy ezt megk�rdezik. Gondolkodtam is
rajta. Egyszer keltem fel, amikor �n voltam az asztal. Oda-
mentem a kandall�hoz. Akkor Mr. Shaitana m�g �lt.
Mondtam is neki, milyen csod�latos l�tv�ny a kandall�-
t�z.
- �s � v�laszolt erre?
- Azt felelte, gy�l�li a radi�torokat.
- Hallott�k a t�bbiek ezt a besz�lget�st?
- Nem hiszem. Halkan besz�ltem, hogy ne zavarjam a
k�rty�z�kat. - Sz�razon hozz�f�zte: - Vagyis csup�n �n
�ll�thatom, hogy Mr. Shaitana akkor m�g �lt �s besz�lt is
velem.
Battle f�fel�gyel� nem tiltakozott. Tov�bb folytatta a
m�dszeres k�rdez�sk�d�st.
- Mikor t�rt�nt ez?
- Ha j�l eml�kszem, egy �r�n�l valamivel hosszabb ide-
je j�tszottunk.
- �s a t�bbiek?
- Dr. Roberts hozott nekem egy poh�r italt. Majd vala-
mivel k�s�bb mag�nak is. Despard �rnagy is hozott mag�-
nak innival�t, �gy negyed tizenkett� t�jban.
- Csak egyszer?
- Nem, tal�n k�tszer is. Az urak el�g sokat j�ttek-
mentek, de nem tudom, mit csin�ltak. Azt hiszem, Mere-
dith kisasszony csak egyszer hagyta el a hely�t. Odament
a partner�hez, �s belen�zett a lapjaiba.
- De a k�rtyaasztal k�zel�ben maradt?
- Sejtelmem sincs. Lehet, hogy elment onnan.
Battle b�lintott.
- El�gg� hom�lyos - mormogta.
- Sajn�lom.
Battle �jra elj�tszotta b�v�szmutatv�ny�t, �s el�h�zta a
hossz�, keskeny t�rt.
- Legyen sz�ves, n�zze meg ezt, Mrs. Lorrimer.
Az asszony minden �rzelem n�lk�l vette �t a szersz�mot.
- L�tta ezt valaha?
- Nem.
- Pedig a szalonban volt, egy asztalon.
- Nem vettem �szre.
- Gondolom, tiszt�ban van vele, Mrs. Lorr�mer, hogy
egy ilyen fegyverrel n� is v�grehajthatta a tettet.
- Val�ban - felelte halkan Mrs. Lorrimer.
El�rehajolt, �s visszaadta a csinos kis t�rgyat.
- B�r annak a n�nek meglehet�sen elkeseredettnek kel-
lett lennie - folytatta Battle f�fel�gyel�. - Ugyanis hatal-
mas kock�zatot v�llalt.
V�rt egy percet, Mrs. Lorrimer azonban nem sz�lt.
- Tud valamit a m�sik h�rom szem�ly �s Mr. Shaitana
kapcsolat�r�l?
Az asszony megr�zta a fej�t.
- Az �gvil�gon semmit.
- Lenne sz�ves elmondani nekem, hogy v�lem�nye sze-
rint a h�rom k�z�l ki a legval�sz�n�bb elk�vet�?
Mrs. Lorrimer kih�zta mag�t.
- Ilyesmire nem vagyok hajland�. �gy v�lem, a k�rd�se
egy�ltal�n nem hely�nval�.
A f�fel�gyel� olyan k�pet v�gott, mint egy kisfi�, akit
�pp most utas�tott rendre a nagymam�ja.
- A lakc�m�t, legyen sz�ves - motyogta, �s maga el� h�z-
ta a notesz�t.
- Cheyne Lane 111., Chelsea.
- Telefonsz�ma?
- Chelsea 45632.
Mrs. Lorrimer fel�llt.
- �hajt k�rdezni valamit, M. Poirot?-�rdekl�d�tt seb-
t�ben Battle.
Mrs. Lorrimer meg�llt, �s a fej�t egy kicsit lehajtotta.
- Hely�nval�nak tartan� a k�rd�st, madame, amely ar-
ra vonatkozna, mik�nt v�lekedik a t�rsair�l - no nem mint
gyilkosokr�l, hanem mint k�rty�sokr�l?
Mrs. Lorrimer fagyosan v�laszolt.
- Nincs ellenemre, hogy feleljek r�, b�r fel nem fogha-
tom, milyen jelent�s�ge lehet az �gy szempontj�b�l.
- Ezt b�zza r�m, k�rem. Lenne sz�ves akkor v�laszolni,
madame?
Mrs. Lorrimer �gy v�laszolt, mint anya a h�lye gyere-
k�nek:
- Despard �rnagy megb�zhat�, j� j�t�kos. Dr. Roberts
mindig t�llicit�l, de zseni�lisan j�tssza a leoszt�sokat. Me-
redith kisasszony sem rossz j�t�kos, de egy kiss� t�l �va-
tos. �hajt m�g valamit?
Most Poirot b�v�szmutatv�nya k�vetkezett: el�var�-
zsolt n�gy �sszegy�rt eredm�nylapot.
- Vessen ezekre egy pillant�st, madame! Melyik ezek
k�z�l az �n�?
Az asszony megvizsg�lta a pap�rokat.
- Ez az �n �r�som. �n vezettem a harmadik robber t�b-
l�zat�t.
- �s ez?
- Ez val�sz�n�leg Despard �rnagy �r�sa. � mindig ki-
h�zza a t�teleket, amikor a v�g�n �sszead.
- �s ez?
- Ez Meredith kisasszony�. Az els� robber.
- Vagyis a befejezetlen dr. Roberts �r�sa?
- Igen.
- K�sz�n�m, asszonyom. Ez minden.
Mrs. Lorrimer odafordult Mrs. Oliverhez.
- J� �jszak�t, Mrs. Oliver. J� �jt, Race ezredes.
Majd miut�n mind a n�gy�kkel kezet fogott, elhagyta a
szob�t.

HATODIK FEJEZET
A harmadik gyilkos ?

- H�t, nem tudtunk meg sok �jat t�le - �sszegezte Battle.

- R�ad�sul engem is helyretett. Ez az asszony olyan r�gi-
m�di fajta, aki tekintettel van a t�bbiekre, de iszonytat�an
arrog�ns. Aligha lehetett � a tettes - b�r, ki tudja. Hat�ro-
zotts�g, az azt�n van benne! Mi a sz�nd�ka az eredm�ny-
lapokkal, M. Poirot?
Poirot kiter�tette �ket az asztalra.
- Nem gondolja, hogy sok mindent el�rulnak? Mert
mit is keres�nk ebben az esetben? Valami szem�lyis�gre
utal� nyomot. �s nemcsak az egyik�kre, hanem mind a
n�gy�kre. �s a legnagyobb val�sz�n�s�ggel itt tal�ljuk
meg �ket, a lefirkantott sz�mokban. �me, az els� robber.
N�zze csak, egyszer� �gy, hamar v�ge. Apr�, gondos sz�-
mok, figyelmes �sszead�s �s kivon�s - ez Meredith kisasz-
szony �r�sa. Mrs. Lorrimerrel j�tszott. J� lapjaik voltak, �s
nyertek is.
- A m�sodikban a j�t�k m�r nem k�vethet� olyan egy-
szer�en, mert az illet� kih�zogat�s m�dszerrel vezette az
eredm�nylapot. �m val�sz�n�leg ez is el�rul valamit Des-
pard �rnagyr�l, aki minden pillanatban tudni akarja, hol
�ll. A sz�mok apr�k �s roppant jellegzetesek.
- A k�vetkez� lap Mrs. Lorrimer keze nyom�t viseli.
� �s dr. Roberts j�tszottak egy�tt - gig�szi k�zdelem
folyt a vonal feletti pontok�rt mindk�t oldalon. A doktor
t�llicit�l�sra hajlamos, �s ez�rt buknak ugyan, de mivel
mindketten kiv�l� j�t�kosok, t�l nagyot egyetlenegyszer
sem. Ha a doktor t�llicit�l�sa elhamarkodott bemond�sra
k�szteti az ellenfeleket, akkor j� es�lye van a kontr�nak.
N�zz�k csak, ezek a megkontr�zott j�tszm�k buk�sai. Jel-
legzetes k�z�r�s, kecses, olvashat�, hat�rozott.
- �s �me a befejezetlen robber eredm�nylapja. �gy vala-
mennyi j�t�kos k�z�r�sa a rendelkez�semre �ll. A legutols�
lapon a sz�mok meglehet�sen cirkalmasak. A pontsz�-
mok alacsonyabbak, mint az el�z� j�tszm�kban. Ez val�-
sz�n�leg azzal magyar�zhat�, hogy a doktor Meredith kis-
asszonnyal j�tszott, aki el�gg� f�l�nk. S m�g f�l�nkebb�
v�lik partnere licit�l�si st�lus�t�l! Azt gondolhatj�k tal�n,
hogy ostobas�gokat k�rdezek. De ez nem �gy van. Meg
akarom ismerni e n�gy j�t�kos jellem�t, �s ha csup�n a
bridzsr�l �rdekl�d�m, mindenki hajland� besz�lni.
- Egy percig sem tartottam ostob�nak a k�rd�seit,
M. Poirot - mondta Battle. - Sokszor l�ttam m�r mag�t
munka k�zben. Az nyilv�nval�, hogy mindenki m�shogy
dolgozik. A hozz�m beosztott fel�gyel�knek is minden-
kor szabad kezet adok. Mindenkinek mag�nak kell meg-
tal�lnia a legmegfelel�bb m�dszert. De ezzel most ne t�lt-
s�k az id�t. Ink�bb sz�l�tsuk be a l�nyt.
Anne Meredith zaklatott volt. Meg�llt az ajt�ban. Zi-
h�lva l�legzett.
Battle f�fel�gyel� r�gt�n atyai modort vett f�l. Fel�llt,
�s sz�ket k�n�lt a l�nynak.
- �lj�n le, Meredith kisasszony, �lj�n le. Ne f�ljen. Tu-
dom, hogy rettenetesnek t�nik ez az eg�sz, de val�j�ban
nem is olyan borzaszt�.
- Enn�l semmi sem lehet borzaszt�bb - suttogta a l�ny.
- Olyan iszony� arra gondolni, hogy egyik�nk... hogy
egyik�nk. . .
- Hadd gondolkodjak most �n maga helyett - mondta
kedvesen Battle. - Nos, Meredith kisasszony, mi lenne, ha
el�sz�r a lakc�m�t mondan� meg nek�nk.
- Wendon villa, Wallingford.
- Nincs londoni c�me?
- Nincs, egy-k�t napig a klubomban lakom.
- �s melyik a klubja?
- A N�k Tenger�szeti �s Katonai Klubja.
- Rendben van. Nos, Meredith kisasszony, hogyan is-
merkedett meg Mr. Shaitan�val? J�l ismerte?
- Nem ismertem j�l. Mindig �gy gondoltam, hogy na-
gyon f�lelmetes ember.
- Mi�rt?
- Mert az volt! Az a rettenetes mosolya! �s ahogy az
ember f�l� hajolt! Mintha meg akarna harapni!
- R�g�ta ismerte?
- �gy kilenc h�napja. Sv�jcban tal�lkoztam vele egy
t�li vak�ci�n.
- Sose hittem volna, hogy Shaitana kedveli a t�li spor-
tokat - mondta meglepetten Battle.
- Csak korcsoly�zott. De azt nagyszer�en. Rengeteg
neh�z elemet tudott.
- Igen, ez m�r ink�bb r� vall, azut�n is sokszor tal�l-
koztak?
- Igen, meglehet�sen. Est�lyekre h�vott meg, meg ilyes-
mikre. J�l sz�rakoztam.
- De �t mag�t nem kedvelte?
- Nem, �gy �reztem, a hideglel�st hozza r�m.
- Volt valami k�l�n�s oka, hogy f�ljen t�le? - k�rdezte
gyeng�den Battle.
Anne Meredith a f�fel�gyel�re f�ggesztette �ttetsz� te-
kintet�t.
- K�l�n�s okom? Nem, dehogy!
- Akkor rendben van. Nos, ami pedig a mai est�t illeti,
felkelt az asztalt�l egy�ltal�n?
- Nem hiszem. De igen, egyszer m�giscsak felkeltem.
K�rbementem, hogy megn�zzem a t�bbiek lapjait.
- De az�rt mindv�gig az asztal k�zel�ben maradt?
- Igen.
- Eg�szen biztos benne, Meredith kisasszony?
A l�ny arca hirtelen l�ngba borult.
- Nem, nem, azt hiszem, s�t�lgattam is a szob�ban.
- �rtem. K�rem, Meredith kisasszony, pr�b�lja az iga-
zat mondani. L�tom, hogy ideges, �s ilyen �llapotban az
ember hajlamos arra, hogy is mondjam, sz�val hajlamos
�gy elmondani a dolgokat, hogy r� n�zve kedvez� legyen.
�m ez a v�gelsz�mol�sn�l nem kifizet�d�. Sz�val maga
s�t�lgatott. Odas�t�lt Mr. Shaitan�hoz is?
A l�ny egy perc sz�net ut�n azt mondta:
- Igaz�n... igaz�n nem eml�kszem.
- Akkor maradjunk annyiban, hogy nincs kiz�rva. Tud
valamit a m�sik h�romr�l?
A l�ny a fej�t r�zta.
- Egyik�kkel sem tal�lkoztam m�g.
- Hogyan v�lekedik r�luk? Potenci�lis gyilkosnak tart-
ja valamelyik�ket?
- Nem hiszem. Egyszer�en nem hiszem. Despard �r-
nagy nem lehetett. Nem hiszem, hogy a doktor lett volna,
elv�gre egy orvos sokkal egyszer�bben is gyilkolhat,
mondjuk, gy�gyszerrel.
- �gy teh�t, ha j�l �rtem, Mrs. Lorrimer az egyetlen
sz�mba vehet� szem�ly?
- Nem, dehogy. � biztos nem gyilkolna. Olyan kedves
asszony, �s olyan j� vele k�rty�zni. � maga kiv�l�j�t�kos,
de m�gsem hat nyomaszt�an az emberre, meg nem is p�c�-
zi ki m�sok hib�it.
- Maga m�gis �t hagyta a legv�g�re - mondta Battle.
- Csak az�rt, mert valakit lesz�rni m�gis ink�bb n�re
vall.
Battle �jfent elj�tszotta b�v�szmutatv�ny�t. Anne Me-
redith h�trah�k�lt.
- J�zusom! Musz�j megfognom?
- K�rem, tegye meg.
A f�fel�gyel� n�zte, hogyan veszi �vatosan k�zbe a t�rt,
mik�zben az arca undort t�kr�z�tt.
- Ezzel a kis... ezzel?
- �gy hatol a testbe, mint k�s a vajba - mondta egy
szuszra Battle. - Egy gyerek is meg tudn� csin�lni.
- Azt akarja mondani, hogy.. . hogy. . . -r�m�lt tekinte-
t�t a f�fel�gyel�re f�ggesztette - ak�r �n is megtehettem
volna? De nem tettem. Mi�rt tettem volna?
- Erre a k�rd�sre mi is szeretn�nk tudni a v�laszt -
mondta Battle. - Mi az ind�t�k? Mi�rt akarta b�rki meg�l-
ni Shaitan�t? Fest�i figura volt, de v�lem�nyem szerint
�rtalmatlan.
Vajon a l�ny megh�k�lt egy pillanatra?.. .
- Nem zsarolt valakit, vagy ilyesmi? - folytatta Battle.
- Egy�bk�nt, Meredith kisasszony, maga nem olyan l�ny-
nak mutatkozik, akinek b�n�s titkai vannak.
A l�ny most mosolyodott el el�sz�r, meghat�dva ennyi
ny�jass�gt�l.
- Val�ban nincsenek. Mi t�bb, titkaim sincsenek.
- Akkor ne agg�dj�k, Meredith kisasszony. Gondo-
lom, fel kell m�g keresn�nk, hogy feltegy�nk n�h�ny k�r-
d�st, de az m�r csak rutinszer� lesz.
A fel�gyel� fel�llt.
- Most elmehet. Az �rmester majd h�v mag�nak taxit.
�s ne h�nykol�dj�k �lmatlanul. Vegyen be n�h�ny aszpi-
rint.
Kivezette a l�nyt. Amikor visszaj�tt, Race ezredes halk,
vid�m hangon megjegyezte:
- Battle, hogy maga milyen gyakorlott hazudoz�! Le-
hengerl� volt az atyai viselked�se!
- Felesleges hosszasan gy�t�rni, ezredes. Ez a szeg�ny
kisl�ny vagy hal�lra van r�m�lve, �s akkor kegyetlens�g
�gy b�nni vele - �n pedig nem vagyok kegyetlen ember -,
vagy pedig roppant tehets�gesen sz�n�szkedik, mely eset-
ben akkor sem jutunk el�re egy tapodtat sem, ha f�l �jsza-
ka itt tartjuk.
Mrs. Oliver fels�hajtott, �s t�bbsz�r belet�rt a frufruj�-
ba, m�g az teljesen �gnek nem �llt, �s a h�lgy egy r�szeges
n�szem�ly benyom�s�t nem keltette.
- Tudj�k - sz�lalt meg -, most az az �rz�sem, � volt a
gyilkos. Szerencs�re ilyen nem szerepel egyetlen k�nyvben
sem. Nem szeretik, ha sz�p, fiatal l�ny a tettes. Ennek elle-
n�re azt hiszem, � volt az. Maga mit gondol, M. Poirot?
- �n besz�molhatok egy felfedez�sr�l.
- Ism�t az eredm�nylapon?
- Igen. Anne Meredith kisasszony a h�toldal�n is fel-
haszn�lja a pap�rt.
- �s ez mit jelent?
- Ez vagy azt jelenti, hogy szeg�nys�ghez szokott, vagy
azt, hogy alapvet�en takar�kos term�szet�.
- A ruh�i dr�ga holmik - k�z�lte Mrs. Oliver.
- K�ldje be Despard �rnagyot - mondta Battle f�fel-
�gyel�.

HETEDIK FEJEZET
A negyedik gyilkos?

Despard f�rge, ruganyos l�ptekkel j�tt be a szob�ba - j�-

r�sa valakire vagy valamire eml�keztette Poirot-t.
- Eln�z�st k�rek, Despard �rnagy, hogy ilyen sok� v�-
rakoztattam - mondta Battle. - De min�l el�bb haza akar-
tam engedni a h�lgyeket.
- Ne szabadkozz�k. Minden vil�gos.
Le�lt, �s k�rd�n n�zett a f�fel�gyel�re.
- Mennyire ismerte Mr. Shaitan�t? - tett�k fel neki az
els� k�rd�st.
- K�tszer tal�lkoztunk - felelte pattog�san Despard.
- Csak k�tszer?
- Igen.
- Milyen alkalmakkor?
- �gy egy h�napja mindketten ugyanott voltunk va-
csoravend�gek. Majd egy h�tre r� megh�vott egy kokt�l-
partira.
- Ide, a lak�s�ra?
- Igen.
- �s hol volt a kokt�lparti? Itt, vagy a szalonban?
- Valamennyi szob�ban.
- L�tta itt akkor ezt a kis t�rgyat?
Battle �jra el�h�zta a keskeny t�rt.
Despard �rnagy sz�ja kiss� megr�ndult.
- Nem - v�laszolta. - Nem vettem jegyz�kbe, k�s�bbi
haszn�latra.
- Felesleges a szavaimb�l k�vetkeztet�seket levonnia,
�rnagy �r.
- Eln�z�s�t k�rem. Ez a k�vetkeztet�s nyilv�nval�.
Egy pillanatnyi sz�net ut�n Battle tov�bb folytatta a
k�rdez�sk�d�st.
- Volt valami oka, hogy ut�lja Mr. Shaitan�t?
- Minden okom megvolt r�.
- Hogyan? - A f�fel�gyel� eg�szen megd�bbent.
- Arra, hogy ut�ljam, de arra nem, hogy meg�ljem -
mondta Despard. - Eszem �g�ban sem volt meg�lni, de
istenemre, nagyon j�lesett volna beler�gni. K�r, hogy
most m�r k�s�.
- Mi�rt akart volna beler�gni, Despard �rnagy?
- Mert olyan f�st�s k�p� volt, akire ez nagyon is r�f�rt
volna. M�g a csizm�m orra is viszketett t�le.
- Tud valami olyat r�la, ami rossz f�nyt vet r�?
- T�l j�l �lt�z�tt, t�l hossz� volt a haja, �s pacsulit kent
mag�ra.
- M�gis elfogadta a vacsoramegh�v�s�t - sz�gezte le
Battle.
- Tudja, f�fel�gyel�, ha csak olyan helyeken vacsor�z-
n�k, ahol a h�zigazda rokonszenves, bizony alig mozdul-
n�k ki otthonr�l - mondta sz�razon Despard.
- Vagyis szereti a t�rsas�got, de ugyanakkor b�r�lja is?
- k�rdezte Battle.
- Csak r�vid id�szakokra kedvelem a t�rsas�got. Ami-
kor visszat�rek a vadonb�l a kivil�g�tott termekbe, ahol
gy�ny�r� ruh�kat visel� n�k vannak meg t�nc, finom en-
nival� �s kellemes hangulat, akkor ezt egy darabig nagyon
�lvezem. Azut�n megundorodom ennek az eg�sznek az
�szint�tlens�g�t�l, �s legsz�vesebben megint elmenek�l-
n�k.
- Bizony�ra nagyon vesz�lyes �letet �l, Despard �r-
nagy, azokon az elhagyatott, vad vid�keken.
Despard v�llat vont, �s kiss� elmosolyodott.
- Mr. Shaitana nem �lt vesz�lyes �letet, �s m�gis halott,
�n meg �lek.
- Lehet, hogy j�val vesz�lyesebb �letet �lt, mint �n felt�-
telezi - mondta jelent�s�gteljesen Battle.
- Mire c�loz?
- A n�hai Mr. Shaitana sok mindenbe szerette bele�tni
az orr�t.
Az �rnagy el�rehajolt.
- Arra c�loz, hogy m�sok �let�ben v�jk�lt, �s megtu-
dott bizonyos dolgokat? Ugyan mit?
- Tulajdonk�ppen arra c�loztam, hogy tal�n az a fajta
f�rfi volt, aki, iz�... a n�k �let�ben v�jk�lt.
Despard �rnagy h�trad�lt sz�k�ben. Felnevetett, j��z�-
en, de kiss� k�z�mb�sen.
- A n�k aligha vesznek komolyan egy ilyen szemf�ny-
veszt�t.
- Maga szerint, Despard �rnagy, ki �lte meg a h�zigaz-
d�t?
- Nos, azt biztosan tudom, hogy �n nem. A kisasszony
sem. Azt sem hiszem, hogy Mrs. Lorrimer tette volna, �
istenf�l� nagyn�n�imre eml�keztet. Ilyenform�n marad a
doktor.
- Megmondan�, hogy az este folyam�n h�nyszor kelt
fel az asztalt�l, illetve a t�bbiek mennyit mozogtak?
- K�tszer �lltam fel az asztalt�l, egyszer egy hamutart�t
hoztam �s a t�zet is megpiszk�ltam, egyszer pedig ital�rt
mentem.
- �s mikor?
- Azt nem tudn�m megmondani. El�sz�r �gy f�l tizen-
egy k�r�l, m�sodszor tal�n tizenegykor, de mindez csup�n
tal�lgat�s. Mrs. Lorrimer egyszer odament a kandall�-
hoz, �s mondott is valamit Shaitan�nak. A v�laszt tulaj-
donk�ppen nem hallottam, de h�t nem is figyeltem. �gy azt
sem tudom biztosan, Shaitana v�laszolt-e egy�ltal�n.
Miss Meredith k�rbes�t�lt a szob�ban, de ha j�l eml�k-
szem, m�g a k�zel�be se ment a kandall�nak. Roberts
t�bbsz�r is felugr�lt, tal�n h�romszor-n�gyszer.
- Felteszem �nnek M. Poirot k�rd�s�t - mondta moso-
lyogva Battle. - Milyen bridzsel�nek tartja a t�bbieket?
- Meredith kisasszony eg�szen j�l j�tszik. Roberts �l-
land�an t�llicit�lja a lapjait. A val�s�gosn�l t�bb buk�st
�rdemelne. Mrs. Lorrimer �rd�gien j�l j�tszik.
Battle odafordult Poirot-hoz.
- Van k�rd�se, M. Poirot?
Poirot a fej�t r�zta.
Despard meghagyta c�m�t, az Albany sz�llod��t, majd
mindenkinek j� �jszak�t k�v�nva kiment a szob�b�l.
Mihelyt az �rnagy betette maga m�g�tt az ajt�t, Poirot
�nk�ntelen mozdulatot tett.
- Mi az? - tudakolta Battle.
- Semmi - felelte Poirot. - Csak az jutott eszembe, �gy
l�pdel, mint egy tigris - igen, a tigris �ppilyen ruganyosan
�s k�nnyed�n l�pdel.
- Hm - felelte Battle. - Nos, akkor - tette fel a k�rd�st
a jelenlev�knek - melyik�k a tettes?

NYOLCADIK FEJEZET
Melyik�k a tettes?

Battle egyik arcr�l a m�sikra pillantott. Csup�n egyvalaki

v�laszolt a k�rd�s�re. Mrs. Oliver, aki sohasem rejtette
v�ka al� a v�lem�ny�t, azonnal megsz�lalt.
- A l�ny vagy az orvos - jelentette ki.
Battle k�rd�n n�zett a k�t f�rfira. �m egyik�k sem �haj-
tott nyilatkozni, Race a fej�t ingatta, Poirot pedig elm�-
ly�lten sim�tgatta a gy�r�tt eredm�nylapokat.
- Pedig valamelyik�k csak megtette - mondta elm�l�z-
va Battle. - Egyik�k hazudik, mint a v�zfoly�s. De ki? Ne-
h�z, de m�g milyen neh�z...
N�h�ny pillanatra elhallgatott, majd hozz�f�zte:
- Ha abb�l indulunk ki, amit �k mondanak, akkor a
doki azt hiszi, az �rnagy tette, Despard azt hiszi, a doki, a
l�ny azt hiszi, Mrs. Lorrimer, Mrs. Lorrimer pedig nem
hajland� tal�lgatni. Ebb�l ugyan nem sokat tudunk meg.
- De tal�n m�gis - mondta Poirot.
Battle nyomban r�pillantott.
- Azt hiszi?
Poirot legyintett.
- Csup�n �rnyalatr�l van sz�, semmi egy�br�l. Nem
tudunk mire t�maszkodni.
Battle folytatta :
- Az urak pedig nem hajland�k el�rulni, mire gondol-
nak...
- Nincs bizony�t�kunk - vakkantotta Race.
- �, maguk f�rfiak! - s�hajtott Mrs. Oliver, aki sz�vb�l
megvetette az eff�le nyakass�got.
- Fussunk v�gig a lehet�s�geken - aj�nlotta Battle. Kis-
s� elt�prengett. - �n az els� helyre a doktort tenn�m. Saj�-
tos eset. Pontosan tudn�, hova kell a t�rt bed�fni. Ezen
k�v�l semmi m�s nem sz�l az � b�n�ss�ge mellett. Azut�n
n�zz�k Despardot. K�t�lidegzet� ember. Van gyakorlata
a gyors d�nt�sekben, �s meglehet�sen j�rtas a vesz�lyes
helyzetekben. �s Mrs. Lorrimer? � sem �ppen ny�lsz�v�,
de � az a fajta asszony, akinek valami nagy titok lappang-
hat az �let�ben. �gy t�nik, volt m�r bajban. Ugyanakkor
az a benyom�som r�la, hogy roppant tisztes h�lgy - olyan,
mint egy le�nyiskola igazgat�n�je. Nehezen elk�pzelhet�,
hogy belev�g valakibe egy t�rt. �s v�g�l itt van a kisasz-
szonyk�nk. R�la semmit nem tudunk. H�tk�znapi, csi-
nos, meglehet�sen f�lszeg le�nynak t�nik. De, mint eml�-
tettem, nem tudunk r�la semmit.
- Annyit az�rt tudunk, hogy Shaitana szerint gyilkoss�-
got k�vetett el - sz�lt k�zbe Poirot.
- Az angyalarc m�g�tt rejt�z� s�t�n - merengett Mrs.
Oliver.
- Mondja, Battle, el�bbre visz ez benn�nket? - k�rdez-
te Race ezredes.
- �gy gondolja, uram, hogy mindez felesleges spekul�-
ci�? Nos, egy ilyen esetben, azt hiszem, elker�lhetetlen.
- Nem lenne c�lravezet�bb; ha megtudn�nk valamit
ezekr�l az emberekr�l?
Battle mosolygott.
- Term�szetesen minden t�l�nk telhet�t megtesz�nk
majd. �gy v�lem, seg�thetne nek�nk ebben.
- Sz�vesen, de hogyan?
- Despard �rnaggyal kapcsolatban. � nagyon sok �vet
t�lt�tt k�lf�ld�n - D�l-Amerik�ban, Kelet-Afrik�ban �s
D�l-Afrik�ban. �n is j�l ismeri ezeket a vid�keket. Seg�t-
hetne nek�nk inform�ci�kat gy�jteni az �rnagyr�l.
Race beleegyez�en b�lintott.
- Meglesz. Minden adatot megszerzek.
- �! - ki�ltott fel Mrs. Oliver. - Eszembe jutott valami!
N�gyen vagyunk, hogy �gy mondjam, mi kop�k, �s �k is
n�gyen vannak. Mit sz�ln�nak hozz�, ha mindegyik�nk
megkapn� valamelyiket? Azt, akire legink�bb gyanak-
szik. Race ezredes megkapja az �rnagyot, Battle f�fel-
�gyel� dr. Robertset, az eny�m lenne Anne Meredith, �s
Mrs. Lorrimer jutna M. Poirot-nak. �gy valamennyi�nk-
nek meglenne a saj�t feladata.
Battle f�fel�gyel� hat�rozottan megr�zta a fej�t.
- Lehetetlen, Mrs. Oliver. Az �gy ugyanis hivatalos. �s
�n vagyok a felel�s �rte. Nekem kell minden sz�lat k�zben
tartanom. Az addig rendben van, hogy mindenki a saj�t
elk�pzel�se szerint fogad. De mi van, ha ketten akarunk
ugyanarra a l�ra tenni? Race ezredes nem mondta, hogy
az �rnagyot gyan�s�tja. �s M. Poirot sem biztos, hogy
Mrs. Lorrimerre fogadna.
Mrs. Oliver szomor�an fels�hajtott.
- Pedig milyen j� kis terv volt - d�nny�gte kiss� s�rtett
hangon. - Pr�ma! - Majd egy kiss� felvidult. - De rem�-
lem, nincs kifog�sa az ellen, ha egy kis mag�nnyomoz�st
v�gzek?
- Nincs - felelte n�mi megfontol�s ut�n Battle f�fel-
�gyel�. - Nem mondhatom, hogy ellenzem. Val�j�ban
nincs m�domban hatalmi sz�val megakad�lyozni. Mivel-
hogy ma este itt volt vend�gs�gben, term�szetesen mindazt
megteheti, amit a k�v�ncsis�ga vagy az �rdekl�d�se sugall.
De hadd k�rjem meg, Mrs. Oliver, legyen nagyon �vatos.
- Maga leszek a megtestes�lt diszkr�ci� - felelte Mrs.
Oliver. - Egy �rva hangot sem fogok sz�lni. . . - mondta
kiss� meghuny�szkodva.
- Szerintem nem eg�szen erre c�lzott a f�fel�gyel� �r -
sz�lt bele Poirot. - Hanem arra, hogy akivel kegyed kap-
csolatba ker�l, az legjobb tudom�sunk szerint is legal�bb
k�tszer �lt. �gy term�szetesen nem t�tov�zik, �s ha sz�ks�-
gesnek tartja, harmadszor is �lni fog.
Mrs. Oliver komoly k�ppel hallgatta. Majd elmosolyo-
dott, kedvesen �s olyan elb�jol�an, mint egy szemtelen
gyerek.
- Sz�val agg�dnak �rtem - mondta. - K�sz�n�m,
M. Poirot. �vatos leszek. De eszem �g�ban sincs kimarad-
ni ebb�l az �gyb�l.
Poirot kecsesen meghajolt.
- Engedje meg, hogy kijelentsem, �n kiv�l� h�lgy, ma-
dame.
- Gondolom - mondta Mrs. Oliver, aki egyenes h�ttal
�lt, �s olyan t�rgyilagos hangon besz�lt, mintha valami
bizotts�gi �l�sen venne r�szt -, valamennyi inform�ci�t
megosztjuk egym�ssal, azaz semmit nem tartunk meg ma-
gunknak. Saj�t k�vetkeztet�seinket �s benyom�sainkat
persze nem kell egym�s orr�ra k�tn�nk.
Battle f�fel�gyel� fels�hajtott.
- K�rem, Mrs. Oliver, ez nem b�n�gyi reg�ny.
- Term�szetesen valamennyi adatot k�z�ln�nk kell a
rend�rs�ggel - sz�lalt meg Race ezredes.
Miut�n ezt fens�bbs�ges hangon kijelentette, kiss� hun-
cut pillant�ssal tette hozz� : - Biztosra veszem, hogy maga
is mindent elmond majd Battle f�fel�gyel�nek, Mrs. Oli-
ver, a foltos keszty�t, a fogmos� poh�ron tal�lt ujjlenyo-
matot, az el�getett pap�rdarabk�t.. .
- Ak�rhogy cs�fol�dik is - k�z�lte Mrs. Oliver -, egy
n� �szt�nei...
�s elt�k�lten b�logatott hozz�.
Race fel�llt.
- Mindent megtudok mag�nak Despardr�l. Ez n�mi
id�t vesz majd ig�nybe. Van m�g valami, amiben seg�the-
tek?
- K�sz�n�m, uram, azt hiszem, nincs. Net�n van vala-
mif�le elgondol�sa? Minden ilyesminek nagyon �r�ln�k.
- Nos, �n a maga hely�ben nagy figyelmet szenteln�k a
l�v�ld�z�seknek, a m�rgez�seknek, a baleseteknek, de ezt,
gondolom, mondanom sem kell.
- Val�ban. M�r el�jegyeztem - mondta Battle.
- Rendben van. Felesleges, hogy �n mondjam meg, mi
a maga dolga. J� �jt, Mrs. Oliver, j� �jszak�t, M. Poirot.
Race ezredes b�cs�z�ul odab�lintott Battle-nek, majd
kiment a szob�b�l.
- Ki �? - k�rdezte Mrs. Oliver.
- Jelent�s katonai karriert mondhat a mag��nak - fe-
lelte Battle. - Sokat utazott. Alig van a vil�gnak olyan
zuga, amelyet ne ismerne.
- Vagyis k�melh�r�t�, ha j�l sejtem - mondta erre Mrs.
Oliver.-Tudom, hogy nem mondhatja ezt meg ny�ltan, de
ha nem �gy volna, aligha h�vj�k meg ide ma este. N�gy
gyilkos �s n�gy kop� - egy a Scotland Yardr�l, egy a
titkosrend�rs�gt�l, egy mag�ndetekt�v �s egy detekt�v-
reg�ny-�r�. Min� elm�s �tlet!
Poirot a fej�t r�zta.
- T�ved, madame. Nagyon ostoba �tlet volt. A tigris
megijedt, �s r�ugrott �ldozat�ra.
- A tigris? Mi�rt a tigris?
- A tigris, azaz a gyilkos - magyar�zta Poirot.
Battle a l�nyegre t�rt:
- �s mi az elgondol�sa, M. Poirot? Hogyan kezdj�nk
hozz�? Ez az egyik k�rd�sem. �s azt is tudni szeretn�m,
mik�nt v�lekedik e n�gy ember lelki alkat�r�l. Tudom,
hogy nagyjelent�s�get tulajdon�t az ilyesminek.
Poirot, aki m�g mindig a j�tszm�k eredm�ny�t tartal-
maz� pap�rdarabokat sim�tgatta, erre �gy felelt:
- Igaza van, a pszichol�gia roppant fontos. Tudj�k, mi-
lyen t�pus� gyilkoss�g t�rt�nt, s azt is, hogyan. Ha teh�t
van olyan szem�ly, aki pszichol�giai szempontb�l k�pte-
len egy ilyen t�pus� gyilkoss�g elk�vet�s�re, azt t�r�lhet-
j�k is a gyan�s�tottak list�j�r�l. Valamit az�rt tudunk
ezekr�l az emberekr�l. Vannak benyom�saink r�luk, tud-
juk, hogyan viselkednek, bepillant�st nyerhet�nk a gon-
dolkod�sm�djukba �s a jellem�kbe, �ppen annak alapj�n,
amit a k�z�r�suk vizsg�lata sor�n - �s mint k�rty�sokr�l -
megtudtunk r�luk. De f�jdalom, nagyon nehezen mond-
hat� ki a d�nt� sz�. Ehhez a gyilkoss�ghoz vakmer�s�g
kellett �s hidegv�r, nem besz�lve arr�l, hogy a tettesnek
�ri�si kock�zatot kellett v�llalnia. Nos, itt van dr. Ro-
berts, aki a k�rty�ban rendszeresen bl�ff�l: t�llicit�l, �s
szent�l meg van gy�z�dve r�la, hogy �nerej�b�l megoldja
a kock�zatos helyzeteket. Az � lelki alkat�hoz nagyon is
illik ez a b�nt�ny. Ezek szerint Meredith kisasszony auto-
matikusan kih�zhat� a list�r�l. F�l�nk, retteg att�l, hogy
a lapjait t�llicit�lja, gondos, takar�kos, megfontolt, �s hi-
�nyzik bel�le az �nbizalom. � a legutols� t�pus, aki egy
ilyen vakmer� �s kock�zatos tettet v�grehajtana. �m a
f�l�nkek is �lhetnek-f�lelm�kben. Egy r�m�lt, ideges em-
ber k�nnyen a k�ts�gbees�sbe hajszolhat�. Ha sarokba
szor�tj�k, patk�ny m�dj�ra viselkedik. Hogyha Meredith
kisasszony val�ban k�vetett m�r el gyilkoss�got, �s ha �gy
v�lte, Mr. Shaitana tiszt�ban van ennek k�r�lm�nyeivel,
�s az igazs�gszolg�ltat�s kez�re akarja �t j�tszani, sz�rny�
r�m�let�ben nyilv�n mindent megtett volna, hogy mentse
mag�t. Ugyanazt a reakci�t m�s v�ltotta volna ki : nem
hideg megfontol�s �s vakmer�s�g, hanem p�ni k�ts�gbe-
es�s. N�zz�k most Despard �rnagyot. Higgadt, talpra-
esett ember, aki b�rmire hajland�, ha sz�ks�gesnek �t�li.
Nyilv�n hosszasan m�rlegeln� a mellette �s az ellene sz�l�
�rveket, �s mellette d�ntene, ha egy hajsz�lnyival is na-
gyobb a siker es�lye. � egy�bk�nt is az a t�pus, aki a tettet
el�bbre val�nak tartja a t�tlens�gn�l, �s soha nem h�tr�lna
meg a vesz�lyes megold�s el�l, ha �gy v�li, a sikernek j�
es�lye lehet. V�g�l itt van Mrs. Lorrimer, aki, noha m�r
k�z�pkor�, fizikai �s szellemi k�pess�geinek teljes birtok�-
ban van. Nyugodt asszony. Az agya mint egy matematiku-
s�. Val�sz�n�leg n�gy�k k�z�l � a leg�rtelmesebb. Ha �
k�vette el a gyilkoss�got, v�lem�nyem szerint annak el�re
megfontoltnak kellett lennie. Magam el�tt l�tom, amint
lassan �s alaposan kidolgozza a b�nt�nyt, �s gondosan
�gyel r�, nehogy hiba cs�ssz�k a tervbe. �ppen ez�rt t�nik
sz�momra a t�bbiekn�l kev�sb� gyan�snak. Ugyanakkor
n�gy�k k�z�l � a legink�bb uralkod� t�pus� szem�lyis�g,
�s ha valamire r�sz�nja mag�t, azt nyilv�n hib�tlanul v�g-
re is hajtja. Rendk�v�l hat�rozott asszony.
R�vid sz�netet tartott.
- Nos, mint l�thatj�k, ebben a b�n�gyben a pszichol�-
gia nem sokat seg�t. Vissza kell menn�nk a m�ltba.
Battle fels�hajtott.
- Maga mondta - mormogta.
- Mr. Shaitana szerint mind a n�gyen k�vettek el gyil-
koss�got. Vajon volt bizony�t�ka? Vagy csup�n tal�lga-
tott? Nem tudjuk. V�lem�nyem szerint csaknem kiz�rt,
hogy mind a n�gy �gyben bizony�t�ka lett volna...
- Ebben egyet�rt�nk - b�lintott Battle. - Az m�r a v�-
letlenek t�ls�gosan nagy egybees�se lenne.
- A k�vetkez�k�ppen t�rt�nhetett a dolog: sz�ba ker�l
a gyilkoss�g vagy annak valamilyen form�ja, �s ekkor
Mr. Shaitana valamelyik�k arc�n felfedez egy k�l�n�s ki-
fejez�st... Nagyon j� megfigyel�, �rz�kenyen reag�l az
arckifejez�sekre. Mivel sz�rakoztatja a k�s�rletezget�s,
f�lt�n�s n�lk�l bekapcsol�dik a val�j�ban c�ltalan besz�l-
get�sbe, �s m�ris �szrevesz egy szemrebben�st, n�mi tar-
t�zkod�st, meg�rzi, hogy valaki t�m�t szeretne v�ltani.
�, hiszen olyan egyszer� az eg�sz! Ha valaki titokra gya-
nakszik, mi sem egyszer�bb a gyan� meger�s�t�s�n�l. B�r-
melyik sz� elhangz�sa al�t�maszthatja, ha az ember agya
erre van be�ll�tva.
- Az ilyesfajta j�t�kokban n�hai bar�tunk val�ban
nagy �lvezet�t lelte - b�lintott r� Battle.
- Felt�telezhetj�k teh�t, hogy egy vagy t�bb esetben ez
volt a m�dszere. Az is lehets�ges, hogy egy m�sik esetn�l
val�ban tal�lt n�mi bizony�t�kot, aminek a nyom�ba is
eredt. De �szint�n sz�lva k�tlem, hogy b�rmelyik esetben
elegend� bizony�t�ka lett volna, hogy a rend�rs�ghez for-
dulhasson.
- Vagy az is lehet, hogy nem rend�rs�gi �gy volt - mor-
fond�rozott Battle. - Gyakorta valami roppant gyan�s-
nak t�nik, de soha nem bizony�that�. Ennek ellen�re azt
hiszem, a teend�nk vil�gos. Mind a n�gy ember m�ltj�t
meg kell vizsg�lnunk, �s felt�tlen�l figyeln�nk kell vala-
mennyi hal�lesetre, mert nincs kiz�rva, hogy jelent�s�ge
van. Gondolom, maguk is �szrevett�k, ak�rcsak az ezre-
des, mit mondott vacsora k�zben Shaitana. Gyeng�den
c�lzott m�rgekre, szerencs�tlens�gekre, egy orvos korl�t-
lan lehet�s�geire, vad�szbalesetekre. Nem lepne meg, ha
�nn�n hal�los �t�let�t �rta volna al� ezekkel a c�lz�sokkal.
- H�tborzongat� egy sz�net volt -jegyezte meg Mrs.
Oliver.
- Egyet�rtek - k�z�lte Poirot. -A szavai egyvalakit fel-
t�tlen�l �rz�kenyen �rintettek, �s az a valaki azt hitte, hogy
Shaitana a t�nylegesn�l sokkal t�bbet tud. Az a bizonyos
szem�ly �gy v�lte, Shaitana szavai a v�g kezdet�t jelzik, s
hogy az �sszej�vetel val�j�ban sz�nj�t�k, amelyet Shaita-
na agyalt ki, s amelynek cs�cspontja a gyilkos letart�zta-
t�sa. Val�ban �nn�n hal�los �t�let�t �rta al�, amikor ven-
d�geit provok�lta.
Pillanatnyi csend �lte meg a szob�t.
- Hosszadalmas lesz ez az �gy - s�hajtotta Battle. -
Nem tudhatjuk meg egy kett�re mindazt, ami �rdekel ben-
n�nket, �s r�ad�sul �vatosnak is kell lenn�nk. Nem sza-
bad, hogy �k n�gyen ak�r csak gyan�ts�k is, miben mester-
ked�nk. Mindenf�le k�rdez�sk�d�snek csup�n erre a gyil-
koss�gra szabad vonatkoznia. M�g sejtetn�nk sem sza-
bad, hogy esetleg tiszt�ban vagyunk a gyilkoss�g ind�t�k�-
val. �s az a legr�mesebb az eg�szben, hogy nem egy, ha-
nem n�gy felt�telezett m�ltb�li gyilkoss�gnak kell ut�na-
j�rnunk.
Poirot t�tov�zni l�tszott.
- Bar�tunk, Mr. Shaitana, nem volt csalhatatlan - je-
lentette ki. - Lehet - hangs�lyozom, lehet, hogy t�vedett.
- Mind a n�gy�kkel kapcsolatban?
- Nem. Enn�l az�rt intelligensebb volt.
- Akkor, mondjuk, feler�szben volt igaza?
- Tal�n m�g annyira sem. Szerintem n�gy�k k�z�l az
egyik eset�ben.
- Hogy egy lenne b�n�s, �s h�rom �rtatlan? Ez sem
hangzik t�l j�l. �s az �rd�gbe is, m�g ha megtudjuk is az
igazs�got, akkor sem jutunk messzire vele. Ha valamelyi-
k�k lel�kte is a mam�ja nagyn�nik�j�t a l�pcs�n 1912-ben,
mi hasznunk lehet ebb�l ma, 1937-ben?
- Nagyon is sok - mondta biztat�an Poirot. - �s ezt
maga is tudja. Legal�bb olyan j�l, mint �n.
Battle lassan r�b�lintott.
- Sejtem, mire c�loz - mondta. - Az azonos m�dszerre.
- Azt akarja mondani - �rdekl�d�tt Mrs. Oliver -, hogy
a kor�bbi �ldozatot is t�rrel sz�rhatta le?
- Ennyire az�rt nem egyszer�s�ten�k, Mrs. Oliver -
mondta Battle. - �gy v�lem azonban, hogy azonos jelleg�
b�nt�nyr�l van sz�. B�r a r�szletek elt�rhetnek, a l�nyeg
ugyanaz. B�rmily furcs�nak t�nj�k is, a b�n�z� mindig
�gy �rulja el mag�t.
- Az ember minden eredetis�get n�lk�l�z� �llat -
mondta Hercule Poirot.
- Ellenben a n�k - jelentette ki Mrs. Oliver - v�gtelen
sz�m� vari�ci�ra k�pesek. �n p�ld�ul soha nem k�vetn�k
el k�t hasonl� gyilkoss�got.
- Soha nem �rja meg k�tszer ugyanazt a t�rt�netet? -
k�rdezte Battle.
- A l�tusz gyilkoss�g - morfond�rozott Poirot -, A gyer-
tyaviasz nyoma.
Mrs. Oliver elismer� pillant�st vetett r�.
- Maga azt�n igaz�n okos! Az eml�tett k�t k�nyvnek
val�ban teljesen azonos a cselekm�nye, de m�g soha nem
vette �szre senki. Az egyik ellopott iratokr�l sz�l, �s a kor-
m�ny tagjainak egy nem hivatalos h�tv�gi mulats�g�n j�t-
sz�dik, a m�sik pedig Borne� sziget�n, egy gumi�ltetv�-
nyes bungal�j�ban.
- �m a t�rt�net szempontj�b�l a d�nt� pont mindk�t
esetben azonos - mondta Poirot. - Ez Mrs. Oliver legjobb
tr�kkjeinek egyike. A gumi�ltetv�nyes megrendezi saj�t
meggyilkol�s�t, a minisztereln�k pedig saj�t iratainak el-
rabl�s�t. Az utols� pillanatban l�p sz�nre a harmadik sze-
m�ly, aki a csal�st v�g�l val�s�gg� v�ltoztatja.
- Nagyon �lveztem legut�bbi reg�ny�t, Mrs. Oliver -
mondta ny�jasan Battle f�fel�gyel�. - Amelyikben egy-
szerre l�vik le az �sszes rend�rf�n�k�t. A hivatali �gyme-
netet tekintve csak egy-k�t esetben t�vedett. Mivel tudom,
hogy a pontoss�g az egyik legf�bb er�nye, �gy gondol-
tam...
Mrs. Oliver azonban a szav�ba v�gott.
- Ami azt illeti, egy cseppet sem �rdekel a hiteless�g.
Ugyan ki pontos? Manaps�g p�ld�ul senki. Ha egy �js�g-
�r� azt �rja, hogy egy gy�ny�r�, huszonk�t �ves l�ny kinyi-
totta a g�zcsapot, miut�n hosszasan n�zte a tengert, majd
b�cs�z�ul megcs�kolta Bob nev� labradori kuty�j�t - �s
ezzel szemben kider�l, hogy a l�ny huszonhat �ves volt, a
szob�ja nem is a tengerre n�zett, a kutya pedig terrier volt,
�s a Bonnie n�vre hallgatott, ugyan kit h�bor�tana ez fel?
Ha egy �js�g�r� elk�vethet ilyesmit, akkor nem l�tom be,
mit sz�m�t az, ha egy kiss� �sszekavarom a rend�rs�gi
rendfokozatokat, �s pisztolyt �rok automata revolver he-
lyett, diktogr�fot fonogr�f helyett, �s olyan m�rget tal�lok
ki, mely ut�n m�r csak egy mondatot lehet kiny�gni? Sem-
mi m�s nem fontos, csak az, hogy sok hulla legyen. Ha a
t�rt�net m�r-m�r unalomba fullad, mindig feldobja p�r
liter v�r. Valaki �pp elmondana valamit, de meggyilkol-
j�k. Ez mindig pomp�san bej�n. Minden egyes k�nyvem-
ben szerepel, persze mindig gondosan �lc�zva. �s az embe-
rek igenis szeretik a kimutathatatlan m�rgeket, meg azt is,
amikor idi�ta rend�rfel�gyel�ket meg fiatal l�nyokat �sz-
szek�t�zve pinc�kben tartanak, ahova g�z vagy v�z sziv�-
rog (noha j� neh�z b�rkit is �gy meggyilkolni), �s az olyan
f�h�st is, aki egymaga �t-hat gonosztev�vel le tud sz�mol-
ni. Eddig harminck�t k�nyvet �rtam, �s val� igaz, hogy
ezek, mik�nt most M. Poirot �szrevette, teljesen azonosak,
de csak azt sajn�lom, hogy a detekt�v finn lett. Semmit sem
tudok ugyanis a finnekr�l, �s olyan leveleket kapok Finn-
orsz�gb�l, amelyekben azt bizonygatj�k, hogy a detekt�v
valami lehetetlens�get mondott vagy tett. Ahogy eln�zem,
ezek a finnek sok detekt�vhist�ri�t olvasnak. Val�sz�n�leg
az�rt, mert t�len arrafel� olyan r�videk a nappalok. Vel�k
ellent�tben p�ld�ul Rom�ni�ban �s Bulg�ri�ban mintha
egy�ltal�n nem is olvasn�nak. Tal�n jobb lett volna, ha
egy bolg�r a detekt�vem.
A sz��z�n abbamaradt.
- Ne haragudjanak. Szakmai dolgokr�l fecsegek. Hol-
ott most egy igazi gyilkoss�ggal �llunk szemben. - Felra-
gyogott az arca. - Milyen remek �tlet lett volna, ha egyi-
k�k sem �li meg! Valamennyi�ket megh�vja, majd csend-
ben �ngyilkoss�got k�vet el, kiz�r�lag a gonoszkod�s
kedv��rt.
Poirot elismer�en biccentett.
- Csod�latos megold�s lett volna. B�jos, ironikus. De
f�jdalom, Mr. Shaitana nem ilyenfajta ember volt. Na-
gyon szerette az �letet.
- Azt hiszem, nem volt igaz�n rokonszenves ember -
jegyezte meg halkan Mrs. Oliver.
- Nem, az azt�n igaz�n nem volt - helyeselt Poirot. - De
�lt, most pedig halott, s mint egyszer eml�tettem neki, bur-
zso� m�don viszonyulok a gyilkoss�ghoz. Helytelen�tem.
Majd halkan hozz�tette:
- �s �ppen ez�rt hajland� vagyok a tigris ketrec�be me-
r�szkedni. . .

KILENCEDIK FEJEZET
Dr. Roberts

- J� reggelt, Battle f�fel�gyel�.

Dr. Roberts fel�llt a sz�kb�l, �s odany�jtotta hatalmas,
r�zsasz�n�, dr�ga szappan �s fert�tlen�t� kever�k�t�l illa-
toz� kez�t.
- Hogy mennek a dolgok? - k�rdezte.
A f�fel�gyel� k�rbepillantott a k�nyelmes rendel�ben,
s csak ut�na v�laszolt.
- Nos, dr. Roberts, tulajdonk�ppen nem mennek. Egy
helyben �llnak.
- �r�mmel nyugt�ztam, hogy az �js�gok keveset �rtak
r�la.
- A k�zismert Mr. Shaitana meghalt a lak�s�n rendezett
est�ly sor�n - enn�l t�bbet egyel�re nem is k�z�lnek. Meg-
t�rt�nt a halottszemle, el is hoztam magammal a halott-
k�mjelent�s�t, gondoltam, tal�n �rdekli...
- Ez igaz�n kedves mag�t�l, val�ban �rdekel, iz�, hm. . .
Roppant �rdekes, val�ban.
- Besz�lt�nk Mr. Shaitana �gyv�dj�vel. Ismerj�k a v�g-
rendelet�t. Nincs benne semmi �rdekes. �gy t�nik, Sz�ri�-
ban �lnek rokonai. �s term�szetesen �tn�zt�k a mag�nira-
tait is.
Vajon a k�pzelet m�ve volt csup�n, vagy ez a sz�les,
sim�ra borotv�lt arc val�ban kiss� fesz�ltt�, merevv� v�lt?
- �s? - k�rdezte dr. Roberts.
- Semmi. Nem tal�ltunk semmit - v�laszolta Battle, �s
k�zben �rgus szemekkel figyelt.
Nem k�vetkezett be a kis megk�nnyebb�lt s�haj. Sem-
mi ilyen egy�rtelm� dolog nem t�rt�nt. �m m�gis �gy r�m-
lett, mintha az orvos valamivel nyugodtabban helyezked-
ne el a karossz�kben.
- �s ez�rt elj�tt hozz�m.
- Ahogy mondja.
Az orvos szem�ld�ke egy kiss� megemelkedett, ravasz
tekintete pedig Battle szem�be m�lyedt.
- �t akarja n�zni az �n mag�njelleg� irataimat is?
- Ez volt a sz�nd�kom.
- Van h�zkutat�si parancsa?
- Nincs.
- Nos, azt hiszem, �gyis k�nnyen meg tudn� szerezni.
Nem �ll sz�nd�komban megnehez�teni a dolg�t. Nem t�l
kellemes �rz�s ugyan, amikor az embert gyilkoss�ggal
gyanus�tj�k, de maga igaz�n nem tehet r�la, hiszen csak
azt teszi, ami a k�teless�ge.
- K�sz�n�m, uram - felelte �szinte h�l�val Battle f�-
fel�gyel�. - Nagyon m�lt�nyolom a kedvess�g�t. Rem�-
lem, a t�bbiek is ilyen meg�rt�ek lesznek.
- Adjuk meg a cs�sz�rnak, ami a cs�sz�r� - mondta
j�kedv�en Roberts. - M�ra befejeztem a rendel�st - foly-
tatta. - Most megl�togatom a betegeimet. Itt hagyom ma-
g�nak a kulcsaimat, v�ltok p�r sz�t a titk�rn�mmel, �s
m�ris kedv�re kotor�szhat.
- Nagyszer� - mondta Battle. - Feltehetn�k m�g n�-
h�ny k�rd�st, miel�tt t�vozik?
- A tegnap est�vel kapcsolatban? Mindent elmondtam,
amit csak tudtam.
- Nem azzal kapcsolatosan. Ink�bb szem�lyes jelleg�e-
ket.
- Nos, halljuk, mit akar tudni?
- Szeretn�m, ha r�viden v�zoln� a p�ly�j�t, dr. Ro-
berts. Sz�let�ssel, h�zass�ggal meg ilyesmivel.
- Legal�bb n�mi gyakorlatot szerzek a Ki kicsoda sz�-
cikk�hez - felelte sz�razon Roberts. - A karrierem eg�szen
sim�nak mondhat�. Shropshire-i vagyok, Ludlow-ban
sz�lettem. Ap�mnak ott volt praxisa. Tizen�t �ves voltam,
amikor meghalt. Shrewsburyben kezdtem el a tanulm�-
nyaimat, majd mik�nt ap�m, �n is az orvosi fakult�sra
jelentkeztem. A St. Christopher Egyetemen v�geztem, de
gondolom, az orvosi tanulm�nyaimr�l m�r �gyis mindent
tud.
- Igen, uram, ennek val�ban ut�nan�ztem. Egyetlen
gyerek, vagy net�n van testv�re?
- Nincs testv�rem. A sz�leim elhunytak, �n meg aggle-
g�ny maradtam. El�g err�l ennyi? Ebben a rendel�ben
kor�bban dr. Emery volt a t�rsam. � mintegy tizen�t �vvel
ezel�tt vonult vissza. �rorsz�gban �l. Meg tudom adni a
c�m�t, ha akarja. Rajtam k�v�l ebben a h�zban �l m�g egy
szak�csn�, egy szobal�ny �s egy takar�t�n�. A titk�rn�m
naponk�nt j�n be dolgozni. J�l keresek, �s a betegeimnek
csak tisztesen alacsony sz�zal�k�t teszem el l�b al�l. Na,
ehhez mit sz�l?
Battle f�fel�gyel� elmosolyodott.
- Meglehet�sen vel�s besz�mol�t adott, dr. Roberts.
Nagyon �r�l�k, hogy van humor�rz�ke. M�g valamit sze-
retn�k megk�rdezni:
- F�fel�gyel�, �n roppant erk�lcs�s ember vagyok.
- �, nem, nem ilyesmire gondoltam. Arra akartam k�r-
ni, adja meg nekem n�h�ny bar�tja nev�t, mondjuk n�-
gy�t, akivel �vek �ta szoros ismerets�gben �ll. Referencia-
k�ppen, ha �rti, mire gondolok.
- Igen, azt hiszem, �rtem. Hadd gondolkodjam. Gon-
dolom, olyan embereknek �r�lne jobban, akik most Lon-
donban vannak.
- Val�ban, ez megk�nny�ten� a dolgomat, de nem fel-
t�tlen�l sz�ks�ges.
Az orvos n�h�ny percig gondolkodott, majd lefirkan-
tott n�gy nevet �s lakc�met, �s a pap�rt odatolta Battle el�.
- Megfelel? Pillanatnyilag �ket tartom a legjobbnak.
Battle figyelmesen elolvasta, el�gedetten b�lintott,
majd bels� zseb�be rakta a list�t.
- Csak a kiz�r�s v�gett kell -magyar�zta. - Min�l el�bb
t�ljutok valakin, �s kezdek foglalkozni a k�vetkez�vel,
ann�l jobban j�r mindenki. Eg�szen bizonyosnak kell len-
nem abban, hogy p�ld�ul maga, doktor �r, nem volt rossz
viszonyban a n�hai Mr. Shaitan�val, hogy nem volt sze-
m�lyes vagy �zleti kapcsolata vele, hogy � soha nem s�rtet-
te meg mag�t, �s ez�rt mag�nak nem volt oka bossz�ra.
Tal�n el is hiszem, amikor azt mondja, csak fel�letesen
ismerte, �m ez nem hit k�rd�se. Meg kell bizonyosodnom
r�la.
- T�k�letesen meg�rtem. V�gt�re is mag�nak minden-
kit hazugnak kell tartania, m�g be nem bizonyosodik,
hogy az igazat mondta. �me, a kulcsaim, f�fel�gyel�. Ez az
�r�asztal fi�kjaihoz val�, ez meg az iratszekr�ny�, a kicsi
pedig a m�regszekr�ny�. K�rem, okvetlen�l z�rja be �ket
�jra. Tal�n az a legjobb, ha n�h�ny sz�t v�ltok a titk�r-
n�mmel.
Megnyomott egy gombot az �r�asztal�n.
Egy �rtelmes arc�, fiatal n� l�pett be.
- H�vatott, doktor �r?
- Ez Burgess kisasszony, az �r pedig Battle f�fel�gyel�
a Scotland Yardr�l.
Burgess kisasszony fagyos pillant�st vetett a f�fel�gye-
l�re. Tekintet�vel mintha azt k�rdezte volna: - Uram te-
remt�m, h�t ez meg mif�le �llatfajta?
- H�l�s lenn�k, Burgess kisasszony, ha k�szs�ggel v�la-
szolna a f�fel�gyel� �r k�rd�seire, �s k�rem, adjon meg
neki minden seg�ts�get.
- Ahogy �hajtja, doktor �r.
- Nos - mondta Roberts, �s fel�llt -, akkor �n megyek
is. Beletette a morfint a t�sk�mba? Lockheart �rn�l sz�k-
s�gem lesz r�.
Kiviharzott, de k�zben m�g utas�t�sokat adott a sark�-
ban l�pdel� titk�rn�j�nek.
- K�rem, Battle f�fel�gyel�, ha h�vatni �hajt, csak
nyomja meg azt a gombot - mondta a titk�rn�, miut�n
visszaj�tt.
Battle megk�sz�nte, majd munk�hoz l�tott.
Alaposan �s m�dszeresen kezdett vizsg�l�dni, b�r nem
nagyon hitte, hogy b�rmi jelent�set tal�l. Roberts k�szs�-
ges egy�ttm�k�d�se ennek m�g a halv�ny rem�ny�t is
megsemmis�tette. Roberts nyilv�nval�an nem ostoba.
Term�szetesen tudta, hogy a h�zkutat�s meg fog t�rt�nni,
�s ennek megfelel�en int�zkedett. Ennek ellen�re volt n�-
mi eshet�s�ge annak, hogy Battle m�gis megtal�lja a nyo-
mot, amit keresett, mivel Roberts val�j�ban nem volt tisz-
t�ban a keres�s val�di c�lj�val.
Battle f�fel�gyel� kinyitott �s bez�rt fi�kokat, �tn�zett
rekeszeket, egy csekk-k�nyvet, felm�rte a kifizetetlen
sz�ml�k �sszeg�t, kik�vetkeztette, ezek milyen jelleg�ek,
alaposan �ttanulm�nyozta Roberts bet�tk�nyv�t, �tn�zte
a betegeir�l k�sz�lt jegyzeteit, �s egy�ltal�n, nem hagyott
ki egyetlen �r�sos feljegyz�st sem. Az eredm�ny, mondhat-
ni, les�jt� volt. Ezut�n megn�zte a m�regszekr�ny tartal-
m�t, feljegyezte azon c�gek nev�t, amelyekt�l az orvos
nagyban v�s�rolt, valamint az ellen�rz�s m�dszereit, az-
ut�n �jra bez�rta a szekr�nyk�t, majd �tt�rt az iratszek-
r�nyre. B�r ennek a tartalma sokkal szem�lyesebb jelleg�
volt, Battle itt sem tal�lt semmi figyelemre m�lt�t. Meg-
r�zta a fej�t, le�lt az orvos sz�k�be, �s megnyomta a gom-
bot az �r�asztalon.
Burgess kisasszony p�ld�s gyorsas�ggal jelent meg.
Battle udvariasan arra k�rte, hogy foglaljon helyet,
majd miel�tt eld�nt�tte volna, milyen m�dszerrel szor�tja
sarokba, n�h�ny percig csak figyelte. Nyomban �szlelte a
titk�rn�b�l �rad� ellens�gess�get, �s nem tudta, vajon en-
nek a fokoz�s�val g�tl�stalanabb megnyilatkoz�sra tud-
ja-e k�nyszer�teni, avagy gyeng�debb m�dszer sz�ks�gel-
tetik.
- Gondolom, kisasszony, tudja, mir�l van sz� - sz�lalt
meg v�g�l.
- Dr. Roberts elmondta - k�z�lte a titk�rn� kurt�n.
- Meglehet�sen k�nyes �gy - mondta a f�fel�gyel�.
- Val�ban?
- El�g ocsm�ny hist�ria. A n�gy gyan�s�tott k�z�l egy
biztosan b�n�s. Azt szeretn�m tudni, l�tta-e valaha Mr.
Shaitan�t?
- Soha.
- �s dr. Roberts sem besz�lt r�la?
- Nem. . . azaz m�gis. �gy egy hete a doktor �r arra k�rt,
�rjam be a napt�r�ba, hogy tizennyolcadik�n negyed ki-
lenckor Mr. Shaitan�n�l vacsor�zik.
- �s ekkor hallott el�sz�r Mr. Shaitan�r�l?
- Igen.
- Soha nem olvasott r�la az �js�gban? El�g gyakran
szerepelt a t�rsas�gi rovatban.
- Nincs nekem id�m arra, hogy a t�rsas�gi rovatot ol-
vasgassam.
- Azt elhiszem - mondta udvariasan a f�fel�gyel�. -
Nos, h�t �gy �ll a helyzet - folytatta. - A n�gy gyan�s�tott
mindegyike azt �ll�tja, hogy csak fel�letesen ismerte Mr.
Shaitan�t. �m egyik�k m�gis el�g j�l ismerte ahhoz, hogy
meg�lje. Nekem pedig az a dolgom, hogy kinyomozzam,
melyik�k tette.
K�nos csend �llt be. Burgess kisasszonyt l�that�an egy
cseppet sem �rdekelt�k Battle f�fel�gyel� munk�j�nak ke-
servei. Az � dolga az volt, hogy engedelmeskedj�k a mun-
k�ltat�j�nak, s ez�rt csak �lt, �s hallgatta, amit a f�fel-
�gyel� mondott, k�szen arra, hogy b�rmely neki c�mzett
k�rd�sre megadja a v�laszt.
- Tudja, Burgess kisasszony - sz�lalt meg a f�fel�gyel�,
aki most m�r �rezte a feladat neh�zs�g�t, de nem h�tr�lt
meg -, azt hiszem, maga fel sem fogja, milyen neh�z is a mi
munk�nk. Az emberek p�ld�ul mindenf�l�t �sszehorda-
nak. �s b�r lehet, hogy egy szavukat sem hissz�k el, m�gis
mindent �szben kell tartanunk. Ez k�l�n�sen az ilyen t�pu-
s� �gyekben neh�z. Igaz�n nem akarom a kegyed nem�t
b�r�lni, az azonban k�ts�gtelen, hogy amikor egy n� elve-
sz�ti a fej�t, akkor hajlamos a t�mad�sra. V�daskodik, ho-
m�lyos c�lz�sokat tesz, mindenf�le m�ltb�li pletyk�kat
�leszt fel, amelyeknek nagy val�sz�n�s�ggel semmi k�z�k
sincs a dologhoz.
- Azt akarja mondani - szegezte a k�rd�st a f�fel�gye-
l�nek Burgess kisasszony -, hogy a m�sik h�rom k�z�l
valaki rosszat mondott a doktor �rr�l?
- Val�j�ban nem mondott semmit - felelte �vatosan
Battle. - �m akkor is felkeltette valami a figyelmemet. Egy
beteg hal�l�nak gyan�s k�r�lm�nyei. Val�sz�n�leg k�pte-
lens�g az eg�sz. Szinte restellem megk�rdezni err�l a dok-
tor urat.
- Gondolom, valaki el��sta azt a hist�ri�t Mrs.
Gravesr�l - mondta d�h�sen a titk�rn�. - Gyal�zat, mi-
ket �ssze nem besz�lnek az emberek olyasmir�l, amir�l
fogalmuk sincs. Nagyon sok �regasszony viselkedik �gy,
az a m�ni�juk, hogy mindenki meg akarja �ket m�rgezni :
a rokonaik, a csel�deik, s�t m�g az orvosuk is. Mrs.
Gravesnek m�r h�rom orvosa volt, miel�tt dr. Robertshez
ker�lt volna, �s amikor vele kapcsolatban is elkezdte eze-
ket az �r�lts�geket, dr. Roberts k�nny� sz�vvel adta �t dr.
Leenek. Azt mondta, ilyen esetekben ez az egyetlen helyes
l�p�s. �s dr. Lee ut�n dr. Steele betege lett, majd dr. Far-
mer�, m�g v�g�l meghalt szeg�nyke.
- El sem hinn�, milyen semmis�gekb�l keletkeznek a
pletyk�k - mondta Battle. - Valah�nyszor egy orvos hasz-
not h�z egyik betege hal�l�b�l, valaki mindig elind�tja a
sz�besz�det. Igaz�n nem l�tom be, mi�rt ne hagyhatna a
h�l�s beteg kisebb vagy ak�r nagyobb �sszeget az �t mind-
v�gig gondosan kezel� orvosra.
- Szerintem mindig a rokonok kezdik - v�lekedett Bur-
gess kisasszony. -Azt hiszem, a hal�l a legrosszabbat hoz-
za ki az emberb�l. M�g ki sem h�lt a tetem, m�ris azon
civakodnak, hogy ki mit fog �r�k�lni. Szerencs�re dr. Ro-
bertsnek soha nem volt ilyen gondja. Mindig azt mondja,
rem�li, a betegei nem hagynak r� semmit. Ha j�l tudom,
egy �zben �r�k�lt �tven fontot, valamint k�t s�tap�lc�t
meg egy arany�r�t, de m�st nem.
- Milyen neh�z is a diplom�s ember �lete! - s�hajtotta
Battle. - Mindig ki van t�ve a zsarol�snak. A leg�rtatla-
nabb �gyeknek is olykor botr�nyszaguk van. A rossznak
m�g az �rny�k�t is ker�lnie kell egy orvosnak, vagyis �l-
land�an r�sen kell lennie.
- Sok igazs�g van abban, amit mond - ismerte el Bur-
gess kisasszony. -Az orvosok sokat szenvednek a hiszt�ri-
kus n�kt�l.
- Ez a helyes kifejez�s : hiszt�rikus n�k. �n is �gy v�lem,
ez mindennek az alapja.
- Gondolom, arra a r�mes Mrs. Craddockra c�loz.
Battle �gy tett, mintha t�prengene.
- N�zz�k csak, mikor is volt. . . h�rom �ve? Nem, r�geb-
ben.
- N�gy vagy �t �ve lehetett. � azt�n val�ban roppant
kiegyens�lyozatlan volt. Nagyon �r�ltem, hogy k�lf�ldre
utazott, �s dr. Roberts is megk�nnyebb�lt. A leghajme-
reszt�bb hazugs�gokkal trakt�lta a f�rj�t, ami ezekn�l
igen gyakori. �s az a szeg�ny ember am�gy is rossz �lla-
potban volt, betegeskedni kezdett. L�pfen�ben halt meg,
amit egy fert�z�tt borotvaecsett�l kapott.
- Ezt el is felejtettem - sz�n�szkedett Battle.
- �s akkor az asszony k�lf�ldre utazott, �s nem sokkal
k�s�bb meg is halt. Mindig rossz v�lem�nyem volt r�la, az
a fajta n� volt, akit, azt hiszem, f�rfifal�nak mondanak.
- Ismerem a fajt�j�t - b�lintott Battle. - Val�ban na-
gyon vesz�lyes. A legjobb, ha az ilyet nagy �vben elker�lik
az orvosok. Mintha m�g arra is eml�keztem volna, hol halt
meg...
- Azt hiszem, Egyiptomban. V�rm�rgez�sben. Ott fer-
t�zte meg valami.
- M�g az is neh�z lehet egy orvosnak - v�ltoztatott hir-
telen a besz�lget�s ir�ny�n Battle -, ha arra gyanakszik,
hogy egyik beteg�t a rokonai m�rgezik meg. Mert mit te-
het ilyenkor? Meg kell bizonyosodnia r�la, an�lk�l ugyan-
is k�nytelen hallgatni. �s hogyha az ut�bbi megold�st v�-
lasztja, k�s�bb nem sz�lhat egy rossz sz�t sem. K�v�ncsi
vagyok, vajon dr. Roberts ker�lt-e m�r ilyen helyzetbe.
- Nem hiszem - v�laszolta t�prengve Burgess kisasz-
szony. - Ilyesmit m�g soha nem hallottam t�le.
- Puszt�n statisztikai szempontb�l is �rdekes lenne tud-
ni, h�ny betege hal meg egy orvosnak �vente. Gondolom,
m�r j� n�h�ny �ve dr. Roberts alkalmazottja...
- H�t �ve.
- �s az�ta k�r�lbel�l h�ny hal�leset t�rt�nt?
- Ezt neh�z volna megmondani. - Burgess kisasszony
eg�szen elmer�lt a sz�molgat�sban. Merevs�ge felold�-
dott, �s teljesen gyan�tlann� v�lt. - B�r pontosan nem
eml�kszem, �gy h�t-nyolc, vagyis �sszesen tal�n harminc.
- Akkor �gy v�lem, dr. Robertsjobb orvos, mint a t�b-
bi - k�z�lte ny�jasan Battle. - �s �gy sejtem, a p�ciensei-
nek z�me a magasabb t�rsadalmi r�tegekb�l ker�l ki. �k
megengedhetik maguknak a gondos orvosi ell�t�st.
- Dr. Roberts nagyon n�pszer�. Kiv�l� diagnoszta.
Battle s�hajtva fel�llt.
- Att�l tartok, egy kiss� elkalandoztam a feladatomt�l,
ami annak a meg�llap�t�sa volna, volt-e valami kapcsolat
dr. Roberts �s Mr. Shaitana k�z�tt. Eg�szen biztos benne,
hogy nem volt a doktor betege?
- Igen.
- Nem lehet, hogy m�s nevet haszn�lt? - Battle oda-
ny�jtott egy f�nyk�pet a titk�rn�nek. - Felismeri?
- Milyen sz�npadias k�lsej� f�rfi! Nem, soha nem l�t-
tam itt.
- H�t akkor v�gezt�nk is - mondta s�hajtva Battle. -
Nagyon h�l�s vagyok a doktor �rnak, ami�rt ilyen kelle-
mess� tette az egy�ttm�k�d�st. Lenne sz�ves ezt megmon-
dani neki? K�rem, azt is k�z�lje vele, hogy most �tt�rek a
kettes sz�m� gyan�s�tottra. Viszontl�t�sra, Burgess kis-
asszony, �s nagyon k�sz�n�m a seg�ts�get.
Kezet fogtak, majd Battle t�vozott. M�r az utc�n s�t�lt,
amikor el�vett a zseb�b�l egy apr� noteszt, �s az R bet� al�
fel�rt n�h�ny dolgot.
Mrs. Graves? Val�sz�n�tlen.
Mrs. Craddock?
Semmi �r�ks�g.
N�tlen (k�r).
Betegek hal�la felder�tend�. Neh�z.
Becsukta a noteszt, majd befordult a London �s Wessex
Bank Lancaster Gate-i fi�kj�nak ajtaj�n.
Igazolv�ny�nak felmutat�sa ut�n szem�lyesen az igaz-
gat� fogadta.
- J� reggelt, uram. Ha j�l tudom, dr. Geoffrey Roberts
az �n�k �gyfele.
- J�l tudja, f�fel�gyel� �r.
- Sz�ks�gem lenne n�mi felvil�gos�t�sra a sz�ban forg�
szem�ly banksz�ml�j�t illet�en, n�h�ny �vre visszame-
n�leg.
- R�gt�n ut�nan�zek.
A r�k�vetkez� f�l �ra nem volt �ppen h�j�n a bonyodal-
maknak. V�g�l Battle s�hajtva zsebre v�gott egy sz�mok-
kal tele�rt pap�rt.
- Megtal�lta, amit keresett? - �rdekl�d�tt a bankigaz-
gat�.
- Nem. Egyetlen haszn�lhat� nyomot sem tal�ltam. De
az�rt k�sz�n�m a f�radoz�s�t.
Ugyanebben a percben dr. Roberts �ppen a kez�t mosta
a rendel�ben, �s a v�lla f�l�tt odasz�lt Burgess kisasz-
szonynak.
- Mit m�velt a makacs kop�? Felforgatott mindent,
mag�t meg kiforgatta, mi?
- Bel�lem ugyan nem sokat tudott kiszedni - mondta
Burgess kisasszony, �s �sszeszor�totta a sz�j�t.
- Dr�gas�gom, felesleges b�nb�n�an titkol�znia. Arra
k�rtem mag�t, mondjon el a f�szimatnak mindent, amit
tudni akar. Mellesleg, mit akart tudni?
- �, �lland�an azon lovagolt, hogy maga ismeri-e azt a
Shaitan�t, s�t m�g azt is felt�telezte, hogy net�n �ln�ven
j�rhatott itt betegk�nt. Megmutatta a f�nyk�p�t is. Hogy
micsoda sz�npadias k�lsej� f�rfi!
- Ki, Shaitana? No, igen, szeretett a modern Mefiszt�
szerep�ben tetszelegni. Tulajdonk�ppen nem is csin�lta
rosszul. �s m�g mit k�rdezett Battle?
- M�st nem nagyon. Illetve Mrs. Gravesszel kapcsolat-
ban valaki bogarat tett a f�l�be, aki, tudja, egy id�ben
annyit zaklatott benn�nket.
- Graves? Graves? Ja, igen, az �reg Mrs. Graves. No, ez
rendk�v�l mulats�gos. - Az orvos j�kedv�en felnevetett. -
Ez t�nyleg roppant mulats�gos.
�s vid�man eb�delni indult.

TIZEDIK FEJEZET
Dr. Roberts (folytat�s)

Battle f�fel�gyel� M. Poirot t�rsas�g�ban eb�delt.

M�g � levertnek, az ut�bbi egy�tt�rz�nek l�tszott.
- A d�lel�ttje teh�t nem volt igaz�n sikeres - mondta el-
gondolkodva Poirot.
Battle a fej�t ingatta.
- Higgye el, M. Poirot, f�rads�gos munka lesz.
- Mi a v�lem�nye az orvosr�l?
- Hogy �szinte legyek, szerintem Shaitan�nak igaza
volt. Az orvos gyilkos. Westawayre eml�keztet. Meg arra
a norfolki �gyv�dre. Ugyanaz az el�z�keny, magabiztos
modor, ugyanaz a n�pszer�s�g. Mindkett� agyaf�rt fick�
volt - Roberts is az. Ebb�l persze m�g nem k�vetkezik,
hogy Roberts meg�lte Shaitan�t, �s val�j�ban nem is hi-
szem, hogy � tette. � jobban fel tudja m�rni a kock�zatot,
mint egy laikus - mi t�rt�nik, ha Shaitana fel�bred, �s fel-
ki�lt. Nem, nem hiszem, hogy Roberts gyilkolta volna
meg.
- De �gy gondolja, meg�lt valaki m�st.
- Val�sz�n�leg j� n�h�ny embert. Mint annak idej�n
Westaway. De nagyon neh�z lesz r�bizony�tani. Megn�z-
tem a banksz�ml�j�t, �s az �gvil�gon semmi gyan�sat nem
tal�ltam, senki sem fizetett be hirtelen nagyobb �sszeget.
Az elm�lt h�t �vben nem �r�k�lt semmit egyetlen p�cien-
s�t�l sem, vagyis kiz�rhat� a nyeres�gv�gyb�l elk�vetett
gyilkoss�g. Sajnos nem n�s�lt meg, pedig egy orvos rop-
pant egyszer�en meg�lheti a feles�g�t. Tehet�s ember, de
v�gt�re is sz�mos tehet�s betege van.
- �gy t�nik, feddhetetlen �letet �l, �s lehet, hogy val�-
ban �gy is van.
- Lehets�ges. �m �n hajlamos vagyok a legrosszabbat
felt�telezni.
- Kering valami k�sza pletyka egy Mrs. Craddock nev�
beteg�r�l - folytatta Battle. - Azt hiszem, ennek �rdemes
lenne ut�nan�zni. Nyomban r��ll�tok erre a vonalra vala-
kit. B�r az a n� Egyiptomban halt meg - valamif�le ott
szerzett betegs�gben, s �gy aligha megy�nk vele sokra -,
tal�n m�gis vet n�mi f�nyt ez az �gy a doktor �rjellem�re
�s erk�lcseire.
- Volt a n�nek f�rje?
- Igen. L�pfene v�gzett vele.
- L�pfene?
- Igen, akkoriban nagyon sok olcs� borotvaecset ker�lt
a piacra, �s j� n�h�ny fert�z�tt volt. Nagy botr�ny is kere-
kedett bel�le.
- Meggy�z� - mondta Poirot.
- �n is �gy v�lem. �s ha a f�rje botr�nnyal fenyeget�-
z�tt volna... De ez puszta felt�telez�s. Semmi, de semmi
alapja.
- B�tors�g, bar�tom ! Ismerem a t�relm�t. A v�g�n
annyi bizony�t�ka lesz, hogy ak�r egy �ruh�zat is alapoz-
hat r�.
- De az sincs kiz�rva, hogy a nagy elm�lked�s k�zben az
alapoz��rokba zuhanok - vigyorgott Battle.
Majd k�v�ncsian megk�rdezte:
- �s maga, M. Poirot? Szerepet v�llal az �gyben?
- Tal�n �n is felkeresem dr. Roberts rendel�j�t.
- Egy nap ketten? Ett�l nyilv�n egy kiss� zavarba j�n.
- �, nem, nagyon diszkr�t leszek. Egy sz�t sem k�rde-
zek a m�ltj�r�l.
- Szeretn�m tudni, pontosan milyen ir�nyban indul el -
�rdekl�d�tt Battle -, de csak akkor mondja meg, ha
akarja.
- Du tout, du tout, * semmi akad�lya. Csak a bridzsr�l
fogok besz�lni.
- M�r megint a bridzs. Ez a m�ni�ja, igaz, M. Poirot?
- Szerintem rendk�v�l hasznos t�ma.
- Nos, �zl�sek �s pofonok k�l�nb�z�k. Ami engem illet,
nem nagyon szeretem a mesters�ges megk�zel�t�st. Nem
illik a st�lusomhoz.
- Milyen a st�lusa, f�fel�gyel�?
Battle �szrevette, hogy Poirot tekintet�ben valami hun-
cuts�g bujk�l - nyomban viszonozta is a pillant�st.
- Nos, egy tisztess�ges, becs�letes, szorgos hivatalnok
alapos munk�t v�gez - ez az �n st�lusom. Csak semmi
p�z. Csup�n tisztes izzads�gcseppek. Kicsit egykedv�, ki-
csit ostoba - ilyennek mutatkozom.
Poirot felemelte a pohar�t.
- Az egy�ni m�dszereinkre, �s arra, hogy siker koro-
n�zza k�z�s munk�lkod�sunkat!
- Gondolom, Race ezredes �sszegy�jt�tt nek�nk n�-
h�ny �rdekes adatot Despardr�l - mondta Battle. - Sz�-
mos j� h�rforr�sa van.
- �s Mrs. Oliver?
- Vele kapcsolatban er�s k�telyeim vannak. Meglehe-
t�sen kedvelem a h�lgyet, mert b�r s�letlens�geket fecseg,
az�rt nagyon rendes ember. R�ad�sul a n�k egym�sr�l
olyasmit is megtudhatnak, amit egy f�rfi soha. �gy azut�n
lehet, hogy valami fontosra bukkan.
A k�t f�rfi elk�sz�nt egym�st�l. Battle a Scotland Yard-
ra ment, hogy utas�t�sokat adjon bizonyos nyomok k�ve-
t�s�re, Poirot pedig elmer�szkedett a Gloucester Terrace
200-ba.
Dr. Roberts komikusan felh�zta a szem�ld�k�t, ami-
kor l�togat�j�t �dv�z�lte.
- K�t kop� tisztel meg egyazon napon? Est�re, gondo-
lom, m�r bilincsbe is vernek.
Poirot mosolygott.
- Biztos�thatom, dr. Roberts, hogy figyelmem egyenl�
ar�nyban oszlik meg mind a n�gy�j�k k�z�tt.
- Ez�rt minden k�r�lm�nyek k�z�tt h�l�snak kell len-
n�nk. Cigarett�t?
- Engedelm�vel, �n ink�bb a saj�tomat sz�vom.
Poirot r�gy�jtott egy apr� orosz cigarett�ra.
- Nos, miben �llhatok a szolg�lat�ra? - k�rdezte Ro-
berts.
Poirot n�h�ny percig csak a f�st�t eregette, majd meg-
k�rdezte:
- Mondja, doktor �r, figyelmesen tanulm�nyozza ma-
ga az emberi term�szetet?
- Nem is tudom. Val�sz�n�leg igen. Elv�gre mint orvos-
nak, ez k�teless�gem.
- �ppen erre gondoltam. Azt mondtam magamnak,
egy orvosnak mindig figyelnie kell a betegeit, az arckifeje-
z�s�ket, az arcsz�n�ket, l�legzetv�tel�k gyorsas�g�t,
nyugtalans�guk legkisebb jel�t - egy orvos mindezt auto-
matikusan �szreveszi, an�lk�l hogy tudat�ban volna az
�szlel�snek. �gy azut�n, gondoltam, dr. Roberts az az em-
ber, aki seg�teni tud nekem.
- �llok rendelkez�s�re. Mi a gond?
Poirot el�szedte egy csinos tokb�l a h�rom �sszehajto-
gatott eredm�nylapot.
- Tegnap este ez volt az els� h�rom robber - magyar�z-
ta. - Az els�n�l Meredith kisasszony jegyezte az ered-
m�nyt. Nos, fel tudn� id�zni ennek a seg�ts�g�vel a liciteket
�s az egyes leoszt�sokat?
Roberts elk�pedve meredt r�.
- Tr�f�l, M. Poirot? Ugyan hogy eml�kezn�k?
- Nem eml�kszik? Pedig nagyon h�l�s lenn�k �rte. Ve-
gy�k az els� robbert. Az els� g�mben nyilv�n k�r vagy
pikk volt a licit.
- N�zz�k csak, mi volt az els� leoszt�s. Igen, azt hiszem,
pikk licittel ker�ltek bellbe.
- �s a k�vetkez�ben?
- A k�vetkez�ben valaki �tvenet �rt a vonal f�l�, de
nem eml�kszem, mi vagy �k, �s arra sem, mi volt a licit.
M. Poirot, ezt nem v�rhatja el t�lem.
- Nem tudna visszaeml�kezni valamelyik licitre vagy
leoszt�sra?
- Arra eml�kszem, hogy megcsin�ltam egy nagy szle-
met. R�ad�sul az ellenf�l megkontr�zta. �s arra is eml�k-
szem, hogy egy h�rom szanzadus licittel cs�fosan meg-
buktam. De ez k�s�bb volt.
- Vissza tud eml�kezni, kivel j�tszott akkor?
- Mrs. Lorrimerrel. Nem volt t�l boldog. Gondolom,
nem volt kedv�re a t�llicit�l�som.
- M�s leoszt�sra vagy licit�l�sra nem eml�kszik?
Roberts felnevetett.
- Kedves M. Poirot, csak nem k�pzelte, hogy vissza tu-
dok eml�kezni? El�sz�r is, ott ugyeb�r gyilkoss�g t�rt�nt,
�s ett�l m�g a legjobb lapj�r�s is kimegy az ember fej�b�l,
r�ad�sul az�ta vagy f�l tucat robbert j�tszottam m�r.
Poirot egy kiss� elszontyolodott.
- Sajn�lom - tette hozz� Roberts.
- Nem baj - mondta lassan Poirot. - Azt rem�ltem, leg-
al�bb k�t-h�rom leoszt�sra vissza tud eml�kezni, mert �gy
v�lem, ez fontos lehet m�sfajta visszaeml�kez�sekn�l is.
- Mif�l�kre gondol?
- Nos, nyilv�n �szrevette volna p�ld�ul, hogy a partne-
re cs�fosan elront egy egyszer�nek l�tsz� szanzadu j�t�-
kot, vagy hogy, mondjuk, az ellenfele n�h�ny v�ratlan
�t�shez juttatja, mert rossz lapot h�vott.
Dr. Roberts hirtelen elkomorodott. El�rehajolt a sz�k�-
ben.
- Aha ! - ki�ltott fel. - Most m�r �rtem, mire akar kilyu-
kadni. Bocs�sson meg, de eleinte �gy v�ltem, ostobas�go-
kat fecseg. Arra c�loz teh�t, hogy a gyilkoss�g sikeres v�g-
rehajt�sa d�nt� v�ltoz�st hozhatott az illet�j�t�k�ban?
Poirot b�lintott.
- Pontosan. Eg�szen els� oszt�ly� nyom lenne, ha �n�k
mind a n�gyen j�l eml�kezn�nek egym�sj�t�k�ra. Egy va-
ri�ci�, egy v�ratlan, rossz megold�s, egy elszalasztott lehe-
t�s�g - ezt mindenki �szrevette volna. Sajn�latos m�don
maguk egym�s sz�m�ra szinte teljesen idegenek voltak.
A j�t�kbeli vari�ci�k ez�rt nem lehettek olyan felt�n�ek.
De k�rem, monsieur le docteur, esedezem, gondolkozz�k!
Vissza tud eml�kezni b�rkinek a j�t�k�ban valami egye-
netlens�gre vagy kiugr� hib�ra?
N�h�ny percnyi sz�net ut�n dr. Roberts megr�zta a fe-
j�t.
- Sajnos, nem tudok seg�teni - vallotta be ny�ltan. -
Egyszer�en nem eml�kszem. Csak azt tudom mondani,
amit m�r kor�bban eml�tettem : Mrs. Lorrimer kiv�l� j�-
t�kos, soha nem hib�zik, legal�bbis �n nem vettem �szre.
Elej�t�l a v�g�ig brili�nsan j�tszott. Despard is egyenlete-
sen j� volt. Meglehet�sen hagyom�nyosan j�tszik, �gy �r-
tem, ilyen a licit�l�si st�lusa. Soha nem h�gja �t a szab�lyo-
kat. Nem kock�ztat. Meredith kisasszony... - az orvos
habozott.
- Igen? Meredith kisasszony? - csapott le r� Poirot.
- �, ha j�l eml�kszem, egyszer vagy k�tszer hib�zott az
este v�ge fel�, de lehet, hogy csak a f�radts�g okozta, hi-
szen � nem gyakorlott j�t�kos. A keze is remegett...
Elhallgatott.
- Mikor remegett a keze?
- Mikor is? Nem eml�kszem. . . Azt hiszem, csak ideges
volt. M. Poirot, maga arra k�nyszer�t engem, hogy kital�l-
jak dolgokat.
- Bocs�sson meg. Van m�g valami, amiben a seg�ts�g�t
k�rn�m.
- Igen?
Poirot lassan kezdett bele a mond�k�j�ba:
- Neh�z dolog. Nem akarok egyenesen megk�rdezni
valamit, teh�t nem akarok �gy fogalmazni, hogy l�tta-e
ezt vagy azt, mert akkor szinte a sz�j�ba adom a v�laszt, �s
ez esetben a v�lasza sem olyan �rt�kes. Hadd pr�b�ljak
m�sk�nt k�zel�teni a k�rd�shez. Legyen olyan sz�ves, dr.
Roberts, �rja le nekem a szoba berendez�s�t, ahol j�tszot-
tak.
Roberts teljesen elk�pedt.
- A szob�ban l�v� t�rgyakat?
- Ha lenne olyan j�.
- De kedves uram, azt sem tudom, hol kezdjem.
- Ahol �hajtja.
- Nos, h�t volt benne j�csk�n b�tor...
- Non, non, non, nagyon k�rem, pr�b�ljon pontosan fo-
galmazni.
Dr. Roberts fels�hajtott.
Szellemeskedve kezdte, ak�r egy �rver�si kiki�lt�.
- Egy hatalmas, elef�ntcsontsz�n� brok�ttal bor�tott
pamlag, ugyanaz z�ld brok�ttal, n�gy vagy �t nagy sz�k.
Nyolc vagy kilenc perzsasz�nyeg, tizenk�t kicsi, empire
st�lus�, aranyozott sz�k. Egy tizennyolcadik sz�zadi �r�-
asztal. (Most m�r eg�szen �gy �rzem magam, mint az �rve-
r�si kiki�lt�.) Egy gy�ny�r� k�nai fi�kos szekr�ny. Egy
hangversenyzongora. Volt m�g m�s b�tor is, de sajnos,
nem vettem alaposabban szem�gyre. Hat darab els� osz-
t�ly� jap�n nyomat. K�t, t�k�rre festett k�nai festm�ny.
�t vagy hat gy�ny�r� burn�tszelence. Egy asztalon jap�n
elef�ntcsont figur�k �lltak: Volt m�g r�gi ez�st is - azt hi-
szem, I. K�roly korabeli gy�m�lcst�lak, meg n�h�ny bat-
tersea-i t�zzom�nc...
- Brav�! Brav�! - tapsolt Poirot.
- N�h�ny r�gi angol agyag mad�ralak, �s tal�n egy
Ralph Wood-figura, azt�n n�h�ny finom, keleti ez�st-
t�rgy. N�mi �kszer, de ezekr�l nem tudok t�bbet monda-
ni. Chelsea-i porcel�nmadarak. �s egy �veges szekr�ny-
ben miniat�r�k - szerintem eg�szen j�k. Noha ez t�volr�l
sem minden, ennyire tudok visszaeml�kezni.
- Nagyszer� - mondta Poirot kell� elismer�ssel. - Ki-
v�l� a megfigyel�k�pess�ge.
Az orvos k�v�ncsian megk�rdezte:
- Belefoglaltam a felsorol�sba azt a t�rgyat, amire gon-
dolt?
- Ez a leg�rdekesebb az eg�szben - mondta Poirot. - Ha
megeml�ti azt a darabot, amire �n gondoltam, rendk�v�l
meglep�dtem volna. �gy gondoltam ugyanis, hogy nem
eml�theti meg.
- Mi�rt nem?
Poirot-nak felcsillant a szeme.
- Tal�n mert nem tartozott az eml�tend�k k�z�.
Roberts csak b�mult.
- Ez eml�keztet engem valamire.
- Gondolom, Sherlock Holmesra eml�kezteti. A kutya
furcsa eset�re. A kutya nem von�tott �jszaka. �pp ez az
�rdekes! Mint l�tja, plagiz�lok.
- A leghalv�nyabb sejtelmem sincs, mire c�loz, M. Poi-
rot.
- Nagyszer�. Bevallom, �pp ezzel a m�dszerrel jutok
c�lba.
Majd, mik�zben dr. Roberts m�g mindig egy kiss� k�-
tyagosnak l�tszott, Poirot mosolyogva fel�llt.
- Azt bizony�ra �rti, ha k�zl�m : a k�vetkez� besz�lge-
t�sben nagyon hasznos lesz sz�momra, amit itt most hal-
lottam.
Az orvos szint�n fel�llt.
- Sejtelmem sincs, hogyan, de biztosan igaza van -
mondta.
Kezet fogtak.
Poirot lement az orvos h�z�nak a l�pcs�j�n, �s leintett
egy arra j�v� taxit.
- Cheyne Lane 111, Chelsea - adta meg a c�met a sof�r-
nek.

Hogyne (francia).

TIZENEGYEDIK FEJEZET
Mrs. Lorrimer

A megadott c�men, egy csendes utc�ban, egy rendben tar-

tott, igen takaros h�zacska �llt. Az ajtaja feket�re volt fest-
ve, ami �lesen el�t�tt a l�pcs�k feh�rs�g�t�l; a s�rgar�z
kopogtat� �s kilincs ragyogott a d�lut�ni napf�nyben.
Az ajt�t egy id�secske szobal�ny nyitotta ki, aki maku-
l�tlan feh�r k�t�nyt �s b�bit�t viselt.
Poirot k�rd�s�re azt v�laszolta, hogy �rn�je otthon tar-
t�zkodik.
Keskeny l�pcs�soron vezette fel a f�rfit.
- Kit jelenthetek be, uram?
- M. Hercule Poirot-t.
Egy szok�sos L alak� szalonba vezett�k. Poirot k�rbe-
pillantott, megfigyelte a r�szleteket. J� min�s�g�, sz�pen
f�nyezett r�gi b�tor. A sz�keket �s kanap�kat f�nyes b�-
tork�rpit fedte. K�r�s-k�r�l n�h�ny, r�gim�di �zl�sre val-
l� ez�st f�nyk�pkeret. Emellett volt elegend� t�r �s vil�-
goss�g, egy magas v�z�ban pedig felt�n�en sz�p krizant�-
mok voltak.
Mrs. Lorrimer a l�togat� el� ment. Amikor kezet fogott
Poirot-val, a meglepet�s leghalv�nyabb jel�t sem mutatta.
Hellyel k�n�lta, majd maga is le�lt, �s megjegyezte, hogy
kellemes az id�.
Hallgattak.
- Rem�lem, madame - mondta Hercule Poirot -, meg-
bocs�tja l�togat�somat.
Mrs. Lorrimer egyenesen r�n�zett, �s megk�rdezte:
- Szakmai jelleg� a l�togat�sa?
- Bevallom, igen.
- Gondolom, tudja, M. Poirot, hogy b�r minden lehet-
s�ges inform�ci�t �s seg�ts�get megadok Battle f�fel�gye-
l�nek �s a rend�rs�gnek, arra semmik�ppen sem k�nysze-
r�thetnek, hogy ugyanezt tegyem egy nem hivatalos nyo-
moz�val is.
- Ezzel t�k�letesen tiszt�ban vagyok, madame. Ha aj-
t�t mutat nekem, teljess�ggel al�vetem magam az akarat�-
nak.
Mrs. Lorrimer alig �szrevehet�en elmosolyodott.
- Nem folyamodom ilyen sz�ls�s�ges megold�sokhoz,
M. Poirot. T�z percet sz�nhatok mag�ra. Egy bridzsparti-
ra megyek.
- T�z perc �ppen elegend� lesz sz�momra. Arra k�rem,
asszonyom, �rja le, milyen volt a szoba, ahol az este k�r-
ty�ztak, s ahol Mr. Shaitan�t meggyilkolt�k.
Mrs. Lorrimernek felszaladt a szem�ld�ke.
- Milyen k�l�n�s k�rd�s! Nem �rtem a c�lj�t.
- Madame, ha az ember bridzsezik, valaki azt mond-
hatja neki, mi�rt az �szt j�tssza ki, vagy hogy mi�rt a bubit
v�lasztja, amelyet �t a d�ma, �s mi�rt nem a kir�lyt, ame-
lyik elviszi az �t�st. Nos, ha �nnek ilyenjelleg� k�rd�seket
tenn�nek fel, a v�lasz, �gy gondolom, meglehet�sen hosz-
sz� �s unalmas lenne. Net�n t�vedek?
Mrs. Lorrimer halv�nyan mosolygott.
- Arra c�loz, hogy ebben a j�tszm�ban maga a szak�rt�
�s �n vagyok a kezd�. No j�. - N�h�ny pillanatra elgon-
dolkodott. - Nagy szoba volt. Rengeteg holmival.
- Le tudn� �rni a berendez�s egy r�sz�t?
- Volt p�ld�ul n�h�ny �vegvir�g - modern �s meglehe-
t�sen sz�p darabok. Volt m�g, ha j�l eml�kszem, n�h�ny
k�nai vagy jap�n festm�ny. �s egy lapos t�lban kicsi piros
tulip�nok - fantasztikusan koraiak.
- �s m�g mi?
- M�sra nem eml�kszem r�szletesen.
- Eml�kszik a b�tork�rpit sz�n�re?
- Valami selymes anyag volt. Ennyit tudok.
- �szrevett az apr�bb t�rgyak k�z�l valamit?
- Nem, sajnos nem. Rengeteg volt bel�l�k. Azt tudom,
hogy az eg�sz szob�n megl�tszott a gy�jt� keze nyoma.
Egy percnyi csend ut�n Mrs. Lorrimer k�nyszeredett
mosollyal k�z�lte:
- Att�l tartok, nem voltam nagy seg�ts�g�re.
- Van m�g valami. - Poirot el�vette az eredm�nylapo-
kat. - �me az els� h�rom lej�tszott robber. A pontok alap-
j�n vissza tudn� id�zni a leoszt�sokat?
- Hadd n�zzem! - Mrs. Lorrimert l�that�an �rdekelte
a dolog. A pap�rok f�l� hajolt.
- Az els� robberben Meredith kisasszony volt a partne-
rem a f�rfiak ellen. Az els� leoszt�sban n�gy pikket j�tszot-
tunk. Teljes�tett�k, s�t volt egy sz�rtrikk is. A k�vetkez�
leoszt�sn�l k�t k�r� volt a licit, de dr. Roberts csak egyet
tudott megcsin�lni. A harmadik leoszt�sn�l, ha j�l eml�k-
szem, meglehet�sen hossz� volt a licit. Meredith kisasz-
szony passzolt. Despard �rnagy egy k�rt mondott be. �n
is passzoltam, dr. Roberts h�rom treffre ugrott. Meredith
kisasszony erre bemondott h�rom pikket, Despard �r-
nagy pedig n�gy k�r�t. �n ezt megkontr�ztam. Dr. Ro-
berts erre n�gy k�rt mondott, �s egyet buktak.
- �patant! * - ki�ltott fel Poirot. - Micsoda mem�ria !
Mrs. Lorrimer �gyet sem vetett r�, �s folytatta:
- A k�vetkez� leoszt�sn�l Despard �rnagy passzolt, �s
�n egy szanzadut licit�ltam. Dr. Roberts h�rom k�rt.
A partnerem passzolt. Despard n�gyre emelte a k�rt. �n
megkontr�ztam, �s kett�t buktak. Azut�n �n osztottam,
�s mi j�tszottunk, m�gpedig n�gy k�rt.
Felemelte a k�vetkez� pap�rlapot.
- Ez el�g neh�z - mondta Poirot. - Despard �rnagy
meglehet�sen �sszevissza firk�lgatott.
- Ha j�l eml�kszem, el�sz�r mindk�t oldal egyet-egyet
bukott, azut�n dr. Roberts �t k�r�t mondott be, mi pedig
megkontr�ztuk, �s h�rom �t�ssel alulmaradt. Azut�n mi
megcsin�ltuk a h�rom treff bemond�st, de nyomban ut�-
na az ellenf�l pikkel bellbe ker�lt. Mi �t treffeljutottunk
bellbe. Akkor buktunk - sz�zat �rhattak a vonal f�l�. Az
ellenf�l egy k�rt j�tszott, azut�n mi k�t szanzadut, majd
v�g�l egy n�gy treffes licittel nyert�k meg a robbert.
A harmadik pap�rlap k�vetkezett.
- A harmadik robber nagy csata volt, b�r �rtalmatlan-
nak indult. Despard �rnagy �s Meredith kisasszony egy
k�rtj�tszottak. Azut�n mi buktunk n�h�nyat, mik�zben
n�gy k�rt, illetve n�gy pikket pr�b�ltunk teljes�teni. Ut�-
na az ellenf�l n�gy pikkel bellbe ker�lt - meg sem k�s�rel-
hett�k meg�ll�tani �ket. Ezut�n h�rom j�tszm�ba is bele-
buktunk, szerencs�re kontra n�lk�l. Mi szanzaduval ju-
tottunk bellbe. Akkor kezd�d�tt az igazi csata. Felv�ltva
bukott mindk�t f�l. Dr. Roberts t�llicit�lt, �s b�r egy-k�t
�zben cs�fosat bukott, arra az�rt ez j� volt, hogy megr�-
missze Meredith kisasszonyt, aki nem merte bemondani a
lapjait. Ezut�n dr. Roberts k�t pikket mondott, erre �n
h�rom k�r�val v�laszoltam, mire � n�gy szanzadut lici-
t�lt, �n �t pikket, �s ekkor hirtelen bemondta a h�t k�r�t.
Az ellenf�l term�szetesen megkontr�zta. Semmi alapja
nem volt a doktornak egy ilyen licitre. Szinte a csod�val
hat�ros m�don megcsin�ltuk a nagy szlemet. �szint�n
sz�lva, amikor kiter�tette az asztalra a lapjait, egy fikarc-
nyi es�lyt sem adtam neki. Ha az ellenf�l k�rrel ind�t, h�r-
mat bukunk. Szerencs�re a treff kir�llyal ind�tottak, �s �gy
megcsin�ltuk. Roppant izgalmas volt.
- Je crois bien * - nagy szlem bellben, kontr�zva! Nem
csoda, hogy nagy volt az izgalom! Be kell valljam, �n nem
b�rom a szlemeket idegekkel. �n nagyon j�l megvagyok az
alacsonyabb licitekkel.
- Helytelen - mondta energikusan Mrs. Lorrimer. -
A j�t�kot rendesen kell j�tszani.
- �gy �rti, v�llalni kell a kock�zatot?
- Ha a licit korrekt, nincs kock�zat. Csak matematikai
bizonyoss�g van. Sajnos, nagyon kevesen licit�lnak iga-
z�n j�l. Ismerik a nyit� liciteket, de k�s�bb elvesz�tik a
fej�ket. Nem tudnak k�l�nbs�get tenni egy �t� lapokkal
teli leoszt�s �s egy rossz lapok n�lk�li leoszt�s k�z�tt. No
de csak nem fogok itt mag�nak el�ad�st tartani a bridzsr�l
�s a veszt�sr�l, M. Poirot?!
- Pedig bizony�ra jobban j�tszan�m t�le, madame!
Mrs. Lorrimer tov�bb tanulm�nyozta az eredm�nyla-
pokat.
- Az �ri�si izgalmak ut�n a k�vetkez� leoszt�sok meg-
lehet�sen unalmasak voltak. Megvan a negyedik pap�r is?
�, igen, itt k�vetkeztek a buk�sok mindk�t oldalon, senki
sem �rt semmit a vonal al�...
- Ez gyakran megesik az id� el�rehaladt�val.
- Igen, olykor nagyon szer�nyek a leoszt�sok, �s csak
ut�bb j�n az izgalom.
Poirot �sszegy�jt�tte a pap�rokat, �s meghajolt.
- Madame, fogadja gratul�ci�mat! Eml�kezete a k�r-
ty�k ter�n csod�latos, egyszer�en csod�latos! Mondhat-
ni, minden egyes k�rty�ra eml�kszik!
- �n is azt hiszem.
- Az eml�kezet csod�s aj�nd�k. Seg�ts�g�vel a m�lt so-
sem v�lik m�ltt� - �gy k�pzelem, hogy az �n eml�kezet�-
ben, madame, a m�lt minden esem�nye �ppoly tiszt�n �l,
mint a tegnapi nap�. �gy van?
Mrs. Lorrimer gyors pillant�st vetett Poirot-ra. Szeme
t�gra ny�lt �s els�t�t�lt.
Mindez azonban csak egy pillanatig tartott, ut�na visz-
szanyerte nagyvil�gi modor�t. Csakhogy Hercule Poirot
nem az a fajta volt, akit egyk�nnyen f�lre lehet vezetni.
Tudta, hogy c�lz�sa tal�lt.
Mrs. Lorrimer fel�llt.
- Sajnos, most el kell mennem. Nem k�shetem el.
- A vil�g�rt se. �n k�rek eln�z�st, ami�rt feltartottam.
- Sajn�lom, hogy nem tudtam t�bbet seg�teni.
- De hiszen seg�tett - mondta Hercule Poirot.
- Aligha.
A hangja hat�rozottan csengett.
- Pedig val�ban seg�tett. Elmondott nekem valamit,
amit meg akartam tudni.
Az asszony nem k�rdezte meg, mi az.
Poirot a kez�t ny�jtotta.
- K�sz�n�m a t�relm�t, madame.
- Fantasztikus ember maga, M. Poirot - mondta az asz-
szony, mik�zben kezet fogtak.
- Olyan vagyok, amilyennek a j�isten teremtett, ma-
dame.
- Azt hiszem, ez valamennyi�nkre vonatkozik.
- T�ved, madame. Van, aki megpr�b�lta t�k�letes�teni
az � m�v�t. P�ld�ul Mr. Shaitana.
- Ezt meg hogyan �rti?
- Nagyon j� �zl�se volt az objets de vertu * �s a brit-�-
brac * ter�n, �s ezzel be kellett volna �rnie. Ehelyett m�s
dolgokat is gy�jt�tt.
- Mif�l�ket?
- Nos, nevezhetj�k szenz�ci�nak is.
- �s nem gondolja, hogy ez benne volt dans sori carac-
t�re? *
Poirot gy�szosan megr�zta a fej�t.
- Noha t�ls�gosan is j�l j�tszotta a s�t�n szerep�t, m�g-
sem volt s�t�n. Aufond * ostoba ember volt. �s ez�rt halt
meg.
- Mert ostoba volt?
- Ez a b�n, madame, soha nem nyer bocs�natot, �s min-
dig elnyeri m�lt� b�ntet�s�t.
Elhallgattak. Majd Poirot azt mondta:
- Most t�vozom. Ezer k�sz�net a kedvess�g��rt, ma-
dame. Nem j�v�k t�bbet, hacsak nem h�vat.
Az asszonynak a meglepet�st�l felszaladt a szem�ld�ke.
- Uramisten, ugyan mi�rt kellene h�vatnom mag�t,
M. Poirot?
- Lehet, hogy sz�ks�ge lesz r�m. Ha igen, akkor j�v�k.
Ezt ne feledje.
M�g egyszer meghajolt, majd kiment a szob�b�l.
Az utc�n azt mondta mag�ban :
- Igazam van... biztosan igazam van. Csak �gy lehet!

B�mulatos! (francia)
Meghiszem azt! (francia)
�rt�kes t�rgyak (francia).
Csecsebecse (francia).
A jellem�ben (francia).
Alapj�ban v�ve (francia).

TIZENKETTEDIK FEJEZET
Anne Meredith

Mrs. Oliver nagy neh�zs�gek �r�n szabad�totta ki mag�t

k�tszem�lyes aut�j�nak vezet��l�s�b�l. A modern aut�k
tervez�i azt k�pzelik, hogy csakis szilfid t�rdek ker�lnek a
korm�ny al�. R�ad�sul az alacsony �l�s a divat. Ilyenfor-
m�n egy meglehet�sen tereb�lyesnek mondhat� k�z�pko-
r� h�lgy csup�n emberfeletti f�szkel�d�s eredm�nyek�nt
tud kik�sz�l�dni az aut�b�l. A vezet� melletti �l�s r�ad�-
sul meg volt pakolva t�rk�pekkel, egy k�zit�sk�val, h�rom
reg�nnyel �s egy nagy zacsk� alm�val. Mrs. Oliver m�dfe-
lett kedvelte az alm�t, �s az a h�r j�rta, hogy a Hal�l a
szennyv�zcsatorn�ban bonyolult cselekm�ny�nek a kital�-
l�sakor egy �lt� hely�ben k�t �s f�l kil�t megevett, s csup�n
egy �ra t�z perccel azut�n t�rt mag�hoz, heves hasf�j�ssal,
hogy jelen�se lett volna egy tisztelet�re adott, fontos d�sz-
eb�den.
Egy v�gs�, hat�rozott l�k�st, valamint azt k�vet�en,
hogy t�rd�vel megtasz�totta a makacskod� ajt�t, Mrs. Oli-
ver tal�n egy kiss� t�l hirtelen landolt a Wendon villa el�tti
j�rd�n, amely tett�t jelent�keny almacsutkaz�por k�s�rte.
Nagyot s�hajtott, szalmakalapj�t �divat�an h�tratolta
a fej�n, megel�ged�ssel vette szem�gyre tweedszokny�j�t,
amelyet nem felejtett el felvenni, de kiss� �sszer�ncolta a
homlok�t, amikor r��bredt, hogy elmulasztotta m�sra
cser�lni magas sark� londoni lakkcip�j�t, majd kinyitotta
a Wendon villa kapuj�t, �s a kik�vezett �sv�nyen elindult
a bej�rat fel�. Megnyomta a cseng�t, a kopogtat�val pe-
dig, amely - igen eredeti m�don - egy varangy fej�t k�v�n-
ta mint�zni, vid�m ritmust vert ki.
Mivel nem t�rt�nt semmi, megism�telte a m�veletet.
�jabb, mintegy m�sf�l perces sz�net ut�n Mrs. Oliver
f�rge l�ptekkel megker�lte az �p�letet, hogy felfedez�
k�r�tra induljon.
Az apr�, r�gim�di kertben, a h�z m�g�tt, �szir�zs�k �s
krizant�mok �sszevisszas�g�t tal�lta, a kert m�g�tt pedig
egy r�tet pillantott meg. A r�ten t�l volt a foly�. Okt�ber-
hez k�pest m�g melegen s�t�tt a nap.
A k�t l�ny �pp akkor v�gott �t a r�ten a h�z ir�ny�ba.
Amikor a h�ts� kapun �t a kertbe l�ptek, az el�l j�v�nek
szinte a f�ldbe gy�kerezett a l�ba.
Mrs. Oliver odal�pett hozz�.
- Hogy van, Meredith kisasszony? Eml�kszik r�m,
ugye?
- �, hogyne... - Anne Meredith sietve kezet ny�jtott.
T�gra ny�lt szeme r�m�letet t�kr�z�tt. Majd �sszeszedte
mag�t.
- Ez itt a bar�tn�m, Dawes kisasszony, akivel egy�tt
lakom. Rhoda, a h�lgy Mrs. Oliver.
A m�sik l�ny magas volt, �l�nk, �s fekete haj�. Izgatot-
tan megk�rdezte:
- Maga Mrs. Oliver? Ariadne Oliver?
- Igen - b�lintott Mrs. Oliver, majd azt mondta Anne-
nek : -Nos, kedvesem, �lj�nk le valahol, mert sok mindent
kell mag�nak elmondanom.
- Hogyne. �s te�zunk is...
- A tea r��r - mondta erre Mrs. Oliver.
Anne a kiss� rozzant, fonott kerti b�torokhoz vezette
�ket. Mrs. Oliver a legmassz�vabb �l�alkalmatoss�got v�-
lasztotta ki, mivel volt m�r n�h�ny rossz tapasztalata
gyatra n�db�torokkal.
- Nos, kedvesem - v�gott bele lend�letesen mondand�-
j�ba -, azt hiszem, felesleges kerteln�nk. Egyszer�en ten-
n�nk kell valamit a gyilkoss�g �gy�ben.
- Tenn�nk? - visszhangozta Anne.
- Term�szetesen - v�gta r� Mrs. Oliver. - Azt ugyan
nem tudom, maga mit gondol, nekem azonban egy csepp
k�ts�gem sincs, ki k�vethette el. Az az orvos. Hogy is h�v-
j�k? Roberts. Igen, Roberts. Walesi n�v. Az ember soha ne
b�zzon a walesiekben. Hajdan�n volt egy walesi dad�m,
aki egyszer elvitt Harrogate-be, �s n�lk�lem t�rt haza. Na-
gyon labilis n� volt. De nem is ez az �rdekes. A l�nyeg az,
hogy Roberts a tettes, �s �ssze kell dugnunk a fej�nket,
hogy ezt bebizony�tsuk.
Rhoda Dawes hirtelen felnevetett, majd elpirult.
- Bocs�sson meg. De maga annyira m�s, mint amilyen-
nek elk�pzeltem.
- Gondolom, csal�dott - mondta erre der�sen Mrs.
Oliver. - Sebaj, m�r megszoktam. Nos, be kell bizony�ta-
nunk, hogy Roberts tette.
- Hogyan? - k�rdezte Anne.
- Ne l�gy m�r ilyen kishit�, Anne! - ki�ltotta Rhoda
Dawes. - Szerintem Mrs. Oliver zseni�lis. Persze hogy �
mindent tud az ilyen dolgokr�l. Azt fogja tenni, amit Sven
Hjerson is tenne.
Mrs. Oliver kiss� elpirult h�res-nevezetes finn detekt�vje
nev�nek a hallat�n.
- Meg kell tenn�nk - mondta -, �s azt is megmondom
mag�nak, mi�rt, gyermekem. Ugye nem akarja, hogy azt
higgy�k, maga tette?
- Mi�rt hinn�k azt? - k�rdezte Anne egyre v�r�sebben.
- Tudja, milyenek az emberek! - mondta Mrs. Oliver.
- A h�rom �rtatlan �ppolyan gyan�s, mint az az egy, aki
b�n�s.
- M�g mindig nem �rtem, mi�rt hozz�m j�tt, Mrs. Oli-
ver - mondta halkan Anne Meredith.
- Mert szerintem a m�sik k�t szem�ly �rdektelen. Mrs.
Lorrimer eg�sz �ll� nap k�l�nb�z� klubokban bridzsezik.
Az ilyeneket p�nc�l fedi, �s nyilv�nval�an tudnak vigy�zni
magukra. �s k�l�nben is, � m�r id�s. Nem sz�m�t, ha vala-
ki �gy v�li, � a tettes. Egy l�ny azonban m�s. El�tte m�g
ott az �let.
- �s Despard �rnagy? - k�rdezte Anne.
- Ugyan m�r! - ki�ltott fel Mrs. Oliver fitym�l�an. -
� f�rfi. Maga csak soha ne agg�djon a f�rfiak miatt. Azok
tudnak vigy�zni magukra. R�ad�sul Despard �rnagy ki-
fejezetten �lvezi a vesz�lyes �letet. � itthon jut a kell� sz�-
rakoz�shoz az Irrawaddy foly� helyett, illetve - lehet,
hogy a Limpop�ra gondolok? Tudja, az a s�rga afrikai
foly�, amelyet a f�rfiak �gy kedvelnek. Nem, �n egyik�-
k�rt sem agg�dom.
- Nagyon kedves mag�t�l - mondta halkan Anne.
- Rettenetes, ami t�rt�nt - sz�lalt meg Rhoda. - Tudja,
Mrs. Oliver, Anne eg�szen �sszeroppant. Annyira �rz�-
keny ! Azt hiszem, mag�nak nagyon is igaza van. Sokkal
jobb lenne tenni valamit, ahelyett hogy itt �cs�rg�nk �s
ezen morfond�rozunk.
- H�t persze - mondta Mrs. Oliver. - �szint�n meg kell
mondjam maguknak, m�g soha nem akadt az utamba va-
l�di gyilkoss�g. �s hogy folytassam az igazmond�st, k�t-
lem, hogy a val�di gyilkoss�g az �n esetem lenne. Annyira
hozz�szoktam m�r, hogy az �n kezemben fussanak �ssze
a sz�lak. Gondolom, �rtik, mire c�lzok. De ebb�l nem va-
gyok hajland� kimaradni, hogy az eg�sz mulats�g az� a
h�rom f�rfi�� legyen. Mindig is azt mondtam, hogy ha n�
lenne a Scotland Yard �l�n. . .
- Hogy? - k�rdezte el�rehajolva Rhoda, �s elt�totta a
sz�j�t. - Ha maga lenne a Scotland Yard �l�n, mit tenne?
- Nyomban letart�ztatn�m dr. Robertset...
- Val�ban?
- Sajnos azonban nem �n vagyok a Scotland Yard �l�n
- h�tr�lt az ingov�nyos talajr�l Mrs. Oliver -, �n csup�n
egy mag�nszem�ly vagyok.. .
- �, dehogy - b�kolt egy kiss� zavarosan Rhoda.
- Nos, h�t - folytatta Mrs. Oliver -, itt vagyunk mi h�r-
man, h�rom mag�nszem�ly, r�ad�sul h�rom n�. N�zz�k,
mire megy�nk, ha �sszedugjuk a fej�nket.
Anne Meredith elgondolkodva b�lintott. Majd meg-
k�rdezte:
- Mib�l gondolja, hogy dr. Roberts a tettes?
- Olyan fajta - v�laszolta pillanatnyi haboz�s n�lk�l
Mrs. Oliver.
- De nem gondolja. . . - Anne habozott. - Nos, nem le-
hets�ges, hogy egy orvos. . . Sz�val, a m�reg annyival egy-
szer�bb volna.
- Semmik�ppen sem. A m�reg vagy b�rmilyen gy�gy-
szer szinte azonnal orvos elk�vet�re utal. Gondoljon csak
arra, h�ny aut�ban hagynak vesz�lyes gy�gyszereket, �s
h�nyszor lopj�k el ezeket. Nem, att�l, hogy orvos, csak
ann�l jobban vigy�zott r�, nehogy b�rmi orvosi dolgot
haszn�ljon.
- �rtem - felelte k�tked�en Anne.
Majd feltette a k�rd�st:
- De mi oka volt meg�lni Mr. Shaitan�t? Van err�l va-
lami elk�pzel�se?
- Elk�pzel�sem? Rengeteg elk�pzel�sem van. Igaz�b�l
ez a legnagyobb gondom. K�ptelen vagyok egyszerre csak
egy t�rt�netet kital�lni. Legal�bb �t jut eszembe, �s k�sz
gy�trelem, hogy melyiket v�lasszam k�z�l�k. Hat pom-
p�s okot tudok felsorolni, ami�rt a h�zigazd�nkat meg�l-
t�k. Sajn�latos m�don azonban nincs f�ldi hatalmam,
hogy meg�llap�tsam, melyik az igazi. Lehets�ges p�ld�ul,
hogy Shaitana uzsor�s volt. Roberts a karmai k�z� ker�lt,
�s az�rt gyilkolta meg, mert nem tudott p�nzt szerezni,
hogy visszafizesse az ad�ss�g�t. Lehets�ges, hogy Shaita-
na megrontotta a h�g�t vagy a l�ny�t. Vagy hogy Roberts
big�mista, �s Shaitana tudott r�la. Vagy esetleg Roberts
feles�g�l vette Shaitana m�sod-unokatestv�r�t, hogy az �
r�v�n Shaitana teljes vagyon�t �r�k�lje.. . Vagy. . . H�nyat
is mondtam eddig?
- N�gyet - k�z�lte Rhoda.
- Az is lehets�ges p�ld�ul -�s ez nagyon tetszik nekem -,
hogy Shaitana tudott valami titkot Roberts m�ltj�b�l. Le-
het, kedvesem, hogy maga nem vette �szre, de vacsora k�z-
ben `Shaitana valami nagyon furcs�t mondott, r�ad�sul
egy nagyon k�l�n�s sz�net el�tt.
Anne lep�ccintett mag�r�l egy herny�t. - Sajnos, nem
eml�kszem - mondta.
- Mi�rt, mit mondott? - k�rdezte Rhoda.
- Valamit a balesetekr�l �s a m�regr�l, eml�kszik m�r?
Anne bal kez�vel g�rcs�sen megmarkolta a n�dsz�ket.
- Eml�kszem valami ilyesmire - v�laszolta roppant
�nuralommal.
Rhoda v�ratlanul azt mondta:
- Azt hiszem, kedvesem, j� lenne, ha felvenn�l valamit.
M�r elm�lt a ny�r. Na menj, b�jj kab�tba.
Anne a fej�t r�zta.
- Nem f�zom.
De az�rt furcs�n vacogott besz�d k�zben.
- Gondolom, �rtik az elm�letemet - folytatta Mrs. Oli-
ver. - Az orvos egyik betege v�letlen�l megm�rgezte ma-
g�t, �m a val�s�gban ebben a doktor �r keze is benne volt.
�s istenemre, ez az ember m�r sokakat �lt meg ilyen m�-
don.
Anne arca hirtelen kipirult. - Vagyis az orvosok minden
beteg�ket meg akarj�k gyilkolni? - k�rdezte. - Nem volna
ez k�ros hat�ssal a pacient�r�jukra?
- Term�szetesen mindig okkal tette - felelte t�tov�n
Mrs. Oliver.
- Szerintem ez a felt�telez�s abszurd! - mondta �lesen
Anne. -Teljess�ggel, szinte abszurd m�don melodramati-
kus.
- �, Anne! - ki�ltott fel bocs�natk�r�en Rhoda, �s
Mrs. Oliverre pillantott. A szeme, mint egy intelligens sp�-
niel�, valamit mondani akart. - Pr�b�lja meg�rteni, pr�-
b�lja meg�rteni - mintha �gy k�ny�rg�tt volna.
- Szerintem zseni�lis �tlet, Mrs. Oliver - mondta hat�-
rozottan Rhoda. - Azonk�v�l egy orvos kimutathatatlan
m�rgekhez is hozz�juthat, nem igaz?
- � ! - ki�ltott fel Anne.
A m�sik k�t n� r�pillantott.
- Eszembe jutott valami - mondta. - Mr. Shaitana azt
is eml�tette, mekkora lehet�s�gei vannak egy orvosnak a
laborat�riumban. Nyilv�n c�lzott ezzel valamire.
- Ezt nem Mr. Shaitana mondta - r�zta meg a fej�t Mrs.
Oliver -, hanem Despard �rnagy. . .
A kerti �sv�nyen kopog� l�ptek hallat�ra h�traford�-
totta a fej�t.
- Nicsak! - ki�ltott. - Nem kell az �rd�g�t a falra fes-
teni !
Despard �rnagy �pp akkor fordult be a h�z sark�n�l.

TIZENHARMADIK FEJEZET
A m�sodik l�togat�

Mrs. Oliver l�tt�n Despard �rnagy egy kiss� megh�kkent.

Napbarn�tott b�re t�glasz�n�v� v�r�s�d�tt. Zavar�ban
csaknem �sszeakadt a l�ba. Anne fel� indult.
- Bocs�sson meg, Meredith kisasszony - mondta. -
Sokszor csengettem, de senki sem nyitott ajt�t. �ppen erre
j�rtam. Gondoltam, ben�zek.
- Sajn�lom, hogy hi�ba csengetett - v�laszolta Anne. -
Nincs szobal�nyunk, a takar�t�n� pedig csak reggelen-
k�nt j�n.
Bemutatta Rhod�nak az �rnagyot.
- Mi lenne, ha megte�zn�nk? - k�rdezte �l�nk hangon
Rhoda. - Kezd h�v�s lenni. Menj�nk be.
Valamennyien bementek a h�zba. Rhoda elt�nt a kony-
h�ban.
- Milyen kellemes v�letlen, hogy �gy �sszej�tt�nk - je-
gyezte meg Mrs. Oliver.
Despard csak vonakodva helyeselt. Majd az asszonyra
pillantott, kutat� tekintettel.
- �pp azt mes�ltem Meredith kisasszonynak - csicse-
regte Mrs. Oliver, aki rendk�v�l �lvezte a helyzetet-, hogy
haditervet kellene k�sz�ten�nk. M�r �gy �rtem, a gyilkos-
s�ggal kapcsolatosan. Term�szetesen az orvos volt a tet-
tes. Nem gondolja?
- Sejtelmem sincs. Nem tudom, mire alapozzam.
Mrs. Oliver arc�n megjelent a "maguk, f�rfiak, mind
ilyenek" kifejez�s.
A hangulat egy kiss� fesz�lyezett� v�lt. Mrs. Oliver ezt
hamar �szlelte. Amikor Rhoda behozta a te�t, fel�llt, �s
azt mondta, vissza kell mennie a v�rosba. Nem, nagyon
kedves, hogy k�n�lj�k, de nem te�zhat vel�k.
- Itt hagyom mag�nak a n�vjegyemet - mondta -, a
lak�sc�mem is rajta van. Ha a v�rosban j�r, okvetlen�l
keressen fel, h�tha ki tudunk tal�lni valami zseni�lisat,
ami megoldja az �sszes rejt�lyt.
- Kik�s�rem a kapuig - mondta Rhoda.
M�r a kapu fel� s�t�ltak, amikor Anne Meredith kisza-
ladt a h�zb�l, hogy utol�rje �ket.
- Gondolkodtam a dolgon - k�z�lte.
S�padt arca szokatlan elt�k�lts�get sug�rzott.
- Csak mondja, kedves.
- Roppant h�l�s vagyok, Mrs. Oliver, hogy ekkora utat
tett meg miattam. De a legsz�vesebben semmit sem tenn�k.
�gy �rtem, el�g iszony� volt ez az eg�sz. Szeretn�m mi-
el�bb elfelejteni.
- Kedvesem, a k�rd�s csup�n csak az, hogy lesz-e erre
lehet�s�ge.
- Azt term�szetesen tudom, hogy a rend�rs�g nem ejti
el az �gyet. Val�sz�n�leg elj�nnek ide, �s sokat fognak k�r-
dez�sk�dni. Erre el vagyok k�sz�lve. De nem akarom,
hogy a mag�n�letemben is ezen gondolkozzam, vagy hogy
erre eml�keztessenek. Ki merem mondani, gy�va vagyok,
de akkor is �gy akarom.
- De Anne! - ki�ltotta Rhoda.
- T�k�letesen meg�rtem az �rz�seit, de nem hiszem,
hogy b�lcsen cselekszik - mondta Mrs. Oliver. - Ha csak
a rend�rs�gre lenne b�zva, az �letben nem der�lne ki az
igazs�g.
Anne Meredith megvonta a v�ll�t.
- H�t azt�n?
- Hogy mondhatsz ilyet! - ki�ltott r� Rhoda. - H�t per-
sze hogy sz�m�t. Ugye, Mrs. Oliver?
- Felt�tlen�l - v�laszolta sz�razon Mrs. Oliver.
- Szerintem nem sz�m�t - makacskodott Anne. - Aki
ismer, soha nem felt�telezn� r�lam, hogy �n tettem. Nem
�rtem, mi�rt kellene beleavatkoznom. A rend�rs�g dolga,
hogy kider�tse az igazs�got.
- Nincs benned semmi spiritusz, Anne! - mondta
Rhoda.
- Most ilyen a hangulatom - felelte Anne. Kezet ny�j-
tott. - H�l�san k�sz�n�m, Mrs. Oliver, hogy ennyit f�ra-
dozott.
- Nos, ha val�ban �gy �rez, minden tov�bbi sz� felesle-
ges - k�z�lte ny�jasan Mrs. Oliver. - Ami engem illet, �n
nem halogatom tov�bb a dolgot: belev�gok. Viszontl�t�s-
ra, kedves. Ha meggondolta mag�t, keressen fel London-
ban.
Bem�szott az aut�ba, elind�totta, majd bar�ts�gos inte-
get�ssel elhajtott.
Rhoda hirtelen az aut� ut�n rohant, �s a felh�g�ra ug-
rott.
- Amit a londoni l�togat�ssal kapcsolatban mondott -
zih�lta -, az csak Anne-re vonatkozott, vagy r�m is?
Mrs. Oliver f�kezett.
- Term�szetesen mindkett�j�kre.
- �, nagyon k�sz�n�m. Ne �lljon meg. Lehet, hogy
egyszer felkeresem. Van valami... Nem, k�rem ne �lljon
meg. Le tudok ugrani.
�gy is tett, �s integetve visszaszaladt a kapuhoz; ahol
Anne v�rta.
- Mi az �rd�g�t.. . - kezdte Anne.
- H�t nem aranyos?-v�gott a szav�ba lelkesen Rhoda.
- Im�dom! �szrevetted, milyen furcsa harisny�t visel?
Biztos iszony� okos! H�t persze, k�l�nben hogy tudn�
meg�rni azokat a k�nyveket. Nagyon m�k�s lenne, ha �
j�nne r� az igazs�gra, mik�zben a rend�rs�g csak t�tja a
sz�j�t!
- Mi�rtj�tt ide?- k�rdezte Anne.
Rhoda kerekre nyitotta a szem�t.
- Dr�g�m, hiszen mondta.. .
Anne t�relmetlen�l legyintett.
- Be kell menn�nk. Egyed�l hagytam az �rnagyot.
- Despardot? R�m j�k�p�, ugye?
- Val�ban.
Visszas�t�ltak a kerti �sv�nyen.
Despard �rnagy, te�scs�sz�vel a kez�ben, a kandall�
mellett �llt.
Anne szabadkozni kezdett, ami�rt egyed�l hagyta, de az
�rnagy a szav�ba v�gott.
- Meredith kisasszony, el akarom magyar�zni mag�-
nak, mi�rt t�rtem be ide.
- De hiszen...
- Azt mondtam, hogy �pp erre j�rtam. Ez nem fedi a
val�s�got. Hat�rozott c�llal j�ttem.
- Honnan tudta a c�memet? - k�rdezte halkan Anne.
- Battle f�fel�gyel�t�l.
A n�v hallat�n a l�ny �sszerezzent.
A f�rfi gyorsan folytatta.
- Battle �pp �tban van ide. V�letlen�l megl�ttam a Pad-
dington p�lyaudvaron. �n meg be�ltem az aut�mba, �s
idehajtottam. Tudtam, hogy k�nnyed�n megel�z�m a vo-
natot.
- De mi�rt?
Despard csak egy pillanatig t�tov�zott.
- Lehet, hogy �nhitt vagyok, de az a benyom�som t�-
madt, hogy maga, amik�nt mondani szok�s, olyan egye-
d�l van a vil�gban, mint az ujjam.
- Itt vagyok �n neki - mondta Rhoda.
Despard f�rge pillant�st vetett r�, �s szemmel l�that�an
tetszett neki a kandall�nak d�l� fi�s alak, aki olyan figyel-
mesen hallgatta a szavait. Sz�p ez a k�t le�ny.
- Biztosra veszem, hogy nincs is mag�n�l odaad�bb ba-
r�tn�je, Miss Dawes - mondta lovagiasan a f�rfi. - �m
m�gis az jutott eszembe, hogy a saj�tos k�r�lm�nyek foly-
t�n tal�n nem hi�baval� olyasvalakinek a b�lcsess�ge, aki
j�l ismeri a vil�got. Ugyanis a helyzet �szint�n sz�lva �gy
�ll, hogy Meredith kisasszonyt gyilkoss�g elk�vet�s�vel
gyan�s�tj�k. Ugyanez vonatkozik r�m �s a m�sik k�t sze-
m�lyre is, aki tegnap este ugyanabban a szob�ban volt. Az
ilyen helyzet kifejezetten kellemetlen, r�ad�sul olyan ne-
h�zs�geket �s vesz�lyeket is rejt, amelyeket Meredith kis-
asszony, l�v�n fiatal �s tapasztalatlan, nyilv�n nem vesz
�szre. V�lem�nyem szerint egy kiv�l� �gyv�dre kellene
b�znia mag�t. Net�n m�r meg is tette?
Anne Meredith megr�zta a fej�t.
- Eszembe sem jutott.
- Gyan�tottam. Van mag�nak j� �gyv�dje, londoni
�gyv�dje?
Anne ism�t a fej�t r�zta.
- Soha nem volt sz�ks�gem �gyv�dre.
- �s Mr. Bury? - k�rdezte Rhoda. - Igaz, � m�r vagy
sz�zh�sz �ves, �s egy kicsit gyagy�s.
- Ha megenged egy j� tan�csot, Meredith kisasszony,
�gy v�lem, az a legjobb, ha Mr. Myherne-hez fordul, aki az
�n �gyv�dem. A Jacobs, Peel �s Jacobs �gyv�di iroda mun-
kat�rsa. Kiv�l� h�r� c�g, �rtik a dolgukat.
Anne els�padt. Le�lt.
- Val�ban �gy gondolja, hogy ez sz�ks�ges? - k�rdezte
elhal� hangon.
- Felt�tlen�l. L�teznek mindenf�lejogi kelepc�k.
- �s ez az �gyv�d nagyon dr�ga?
- Azzal ne t�r�dj - mondta Rhoda. - Minden rendben
lesz. Despard �rnagy, �gy v�lem, teljesen igaza van.
Anne-nek sz�ks�ge van v�delemre.
- Nem fognak sokat k�rni - mondta Despard. Majd
komolyan hozz�f�zte: - Azt gondolom, ez val�ban b�lcs
l�p�s volna, Meredith kisasszony.
- H�t, j�l van - egyezett bele Anne. - �gy teszek, ahogy
j�nak l�tja.
- Remek.
- Nagyon kedves mag�t�l, Despard �rnagy - mondta
meleg hangon Rhoda. - Igaz�n borzaszt� kedves.
- K�sz�n�m - mondta Anne. Egy kicsit habozott, majd
hozz�f�zte: - Azt mondta, hogy Battle f�fel�gyel� is ide-
j�n?
- Igen. De ne r�m�lj�n meg. Ez elker�lhetetlen.
- Tudom. Tulajdonk�ppen v�rtam is a l�togat�s�t.
- Szeg�nyk�m, majdnem belehal ebbe az �gybe! -
mondta inger�lten Rhoda. - Olyan sz�gyenletes, olyan
igazs�gtalan !
- Szerintem is - v�laszolta Despard. - Val�ban r�mes,
hogy egy fiatal l�nyt beler�ncig�lnak egy ilyen dologba.
Ha valaki k�st akart v�gni Shaitan�ba, igaz�n v�lasztha-
tott volna m�s helyet �s id�t.
- Maga szerint ki tette? - k�rdezte ny�ltan Rhoda. - Dr.
Roberts vagy az a Mrs. Lorrimer?
Despard bajusza k�r�l halv�ny mosoly bujk�lt.
- Mellesleg �n is elk�vethettem.
- �, nem! - ki�ltotta Rhoda. - Anne �s �n tudjuk, hogy
nem maga tette!
A f�rfi kedves pillant�st vetett mindkett�j�kre.
Kedves l�nyk�k. Meghat�an teli hittel �s bizalommal.
A Meredith l�ny f�l�nk kis teremt�s. De sebaj, Myherne
majd gondoskodik r�la. A m�sik harcosabb t�pus. � alig-
ha lenne ilyen helyzetben annyira �sszet�rt, mint most a
bar�tn�je. Kedves l�nyok. J� lenne t�bbet tudni r�luk.
Ilyen gondolatok j�rtak az agy�ban. Hangosan azon-
ban csak annyit mondott:
- Soha ne vegyen semmit k�szp�nznek, Miss Dawes. �n
nem tulajdon�tok akkora �rt�ket az emberi �letnek, mint
m�sok. Itt van p�ld�ul ez az �lland� hiszt�ria a k�z�ti
balesetekkel kapcsolatban. Az ember mindig vesz�lyben
van : vesz�lyes a k�zleked�s, vesz�lyesek a bacilusok �s
m�g ezer dolog. Az ember meghalhat �gy is, �gy is. Mihelyt
�vni kezdi mag�t, �s a biztons�g�t tartja a legfontosabb
szempontnak, ak�r meg is halhat, szerintem legal�bbis.
- Egyet�rtek - k�z�lte Rhoda. - Azt hiszem, borzaszt�
vesz�lyesen kellene �lni, m�r ha erre az embernek lehet�s�-
ge ad�dik. De az �let, eg�sz�ben v�ve, nagyon is �rtalmat-
lan.
- Az�rt vannak kiv�teles percek.
- Igen, gondolom, a maga sz�m�ra. Isten h�ta m�g�tti
helyekre utazik, ahol megmarja a tigris, ahol l�v�ld�znek,
ahol bolh�kat szed �ssze, �s �sszecs�pi sz�zf�le rovar, �s
minden iszony�an k�nyelmetlen, de hihetetlen�l izgalmas.
- Nos, Meredith kisasszony sem panaszkodhat az iz-
galmak hi�ny�ra. Nem �ppen gyakori, hogy valaki jelen
van egy szob�ban, ahol gyilkoss�g t�rt�nik. ..
- Jaj, ne! -ki�ltotta Anne.
- Eln�z�st - mondta az �rnagy.
Rhoda fels�hajtott.
- Term�szetesen minden sz�rny�s�ge ellen�re izgalmas
is volt. Persze Anne nem m�lt�nyolja az esetnek ezt az ol-
dal�t. Szerintem Mrs. Oliver repes a boldogs�gt�l, hogy
ott lehetett tegnap este.
- Mrs... ja, igen, az a termetes bar�tn�j�k, aki a ki-
mondhatatlan nev� finnr�l �rja a k�nyveit. Csak nem pr�-
b�lja ki a val�s�gban is, milyen a nyomoz�s?
- De, azt akarja.
- Akkor k�v�njunk neki szerencs�t. Mulats�gos volna,
ha legy�zn� Battle-t �s t�rsait.
- Milyen ember Battle f�fel�gyel�? - k�v�ncsiskodott
Rhoda.
Despard �rnagy komor arccal v�laszolt.
- Roppant agyaf�rt. Kiv�l� k�pess�gekkel.
- Csakugyan? Anne azt mondta, el�g but�nak l�tszik.
- Gondolom, ez r�sze a szerep�nek. De nem szabad be-
d�lni a l�tszatnak. Battle nem ostoba.
A f�rfi fel�llt.
- Nos, lassan mennem kell. M�r csak egyvalamit szeret-
n�k mondani.
Anne szint�n fel�llt.
- M�gpedig? - k�rdezte, mik�zben kezet ny�jtott.
Despard egy percig hallgatott, hogy gondosan megv�-
logathassa a szavait. Megfogta a l�ny kez�t, �s nem eresz-
tette el. Egyenesen a hatalmas, gy�ny�r� sz�rke szemp�r-
ba n�zett.
- Ne haragudjon r�m - kezdte -, de ezt m�g meg kell
mondanom: lehets�ges, hogy a Shaitan�hoz f�z�d� kap-
csolat�ban van valami, amir�l nem akar besz�lni. Ha �gy
van - �s ism�t arra k�rem, ne haragudjon (ekkor �rezte,
hogy a l�ny visszah�zza a kez�t) -, akkor mag�nak jog�-
ban �ll Battle b�rmelyik k�rd�s�re mindaddig megtagadni
a v�laszt, am�g az �gyv�dje nincs jelen.
Anne kiszabad�totta kez�t a f�rfi�b�l. A szeme kit�gult,
sz�rkes�ge els�t�t�lt a d�ht�l.
- Nincs semmi, semmi... hiszen alig ismertem azt a
sz�rny� embert !
- Bocs�sson meg - mondta Despard. - �gy v�ltem, sz�-
ba kell hoznom.
- Igaz - mondta Rhoda. - Anne t�nyleg alig ismerte.
Nem tartotta nagyon rokonszenvesnek, de olyan remek
est�lyeket rendezett.
- Ez volt teh�t - mondta Despard k�m�letlen�l - a n�hai
Mr. Shaitana l�t�nek egyetlen ments�ge.
- Battle f�fel�gyel� azt k�rdez t�lem, amit csak akar -
mondta fagyos hangon Anne. - Nincs takargatnival�m.
Semmi.
- K�rem, bocs�sson meg - k�rlelte gyeng�den Despard.
A l�ny r�pillantott. A m�rge elsz�llt. Kedvesen r�mo-
solygott a f�rfira.
- Rendben van. Tudom, hogy nem akart b�ntani.
Kiny�jtotta a kez�t. A f�rfi megfogta, �s azt mondta:
- Tudja, valamennyien egy haj�ban evez�nk. Tartsunk
�ssze...
Anne k�s�rte ki a kapuig. Amikor visszat�rt, Rhoda ki-
b�mult az ablakon, �s f�ty�r�szett. Bar�tn�je bel�ptekor
h�trafordult.
- Hogy ez az ember milyen j�k�p�!
- Kedves, ugye?
- Ann�l sokkal t�bb... Egyszer�en beleszerettem. Mi-
�rt is nem �n voltam ott azon az �tkozott vacsor�n helyet-
ted? �n nagyon �lveztem volna az izgalmakat, a k�r�m
vont h�l�t, az akaszt�fa �rny�k�t.. .
- Dehogyis �lvezted volna. Ne besz�lj ostobas�gokat,
Rhoda!
Anne hangja �lesen csengett. Majd kiss� l�gyabban
folytatta:
- Igaz�n kedves t�le, hogy ekkora utat tett meg egy ide-
gen l�ny�rt, akit csak egyszer l�tott.
- Biztos megtetszett�l neki. Ez nyilv�nval�. A f�rfiak
nem kedveskednek �rdek n�lk�l. Nem d�c�g�tt volna el
id�ig, ha bandzsa lenn�l �s pattan�sos.
- Gondolod?
- J�zusom, h�t persze! Mrs. Oliver ellenben sokkal ke-
v�sb� �rdekember...
- Nem t�l rokonszenves - v�gott k�zbe hirtelen Anne.
- Van benne valami. .. Szeretn�m tudni, val�j�ban mi�rt
j�tt.
- Ez �jabb p�ld�ja a nemed k�pvisel�i ir�nti szok�sos
gyanakv�sodnak. Szerintem, ha m�r err�l van sz�, Des-
pard �rnagy is csak a maga pecseny�j�t s�t�geti.
- Nem igaz! - ki�ltotta hevesen Anne.
Majd elpirult, Rhoda Dawes meg nevetett.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET
A harmadik l�togat�

Battle f�fel�gyel� �gy hat �ra t�jban �rkezett Walling-

fordba. Az volt a sz�nd�ka, hogy minden fontos helyi
pletyk�t megtud, miel�tt kihallgatja Anne Meredith kis-
asszonyt.
Nem volt neh�z megszerezni azt a kev�s inform�ci�t,
ami volt. Battle nem mondta meg pontosan, mi a foglalko-
z�sa, csak hom�lyos c�lz�sokat, utal�sokat ejtett el. Leg-
al�bb ketten megesk�dtek volna r�, hogy �p�t�si v�llalko-
z�, aki az�rt j�tt Londonb�l, hogy a h�zhoz �p�tend� �j
sz�rny �gy�ben t�rgyaljon, m�svalaki hat�rozottan azt �l-
l�totta, hogy b�torozott h�zat akart b�relni a h�tv�gekre,
k�t helyi lakos pedig er�sk�d�tt: biztos forr�sb�l tudja,
hogy egy teniszp�lya-�p�t� c�g k�pvisel�j�vel besz�lt.
Mindaz, amit a f�fel�gyel� megtudott, egy�rtelm�en
kedvez� volt.
- Igen, a Wendon villa ott van a Marlburybe vezet�
�ton.. . El sem lehet t�veszteni. Igen, k�t fiatal h�lgy lakik
benne. Dawes �s Meredith kisasszonyok. Nagyon kedves
h�lgyek. A csendes fajt�b�l val�k.
- Hogy �vek �ta itt lakn�nak? Nem, nem olyan r�gen.
M�g csak k�t �ve m�lt szeptemberben. Mr. Pickersgillt�l
vett�k meg a h�zat. � nemigen haszn�lta a feles�ge hal�la
ut�n.
Battle f�fel�gyel� inform�tora nem tudott r�la, hogy
Northumberlandb�l �rkeztek volna a l�nyok. � azt hitte,
Londonb�l k�lt�ztek le ide. A szomsz�dok is kedvelik
�ket, b�r a r�gim�di fajta �gy tartja, nem illik, hogy k�t
ifj� h�lgy egyed�l lakj�k. Nagyon csendes �letet �lnek.
Nem rendeznek kokt�los h�tv�gi mulats�gokat. Rhoda
kisasszony a lend�letesebb. Meredith kisasszony olyan kis
cs�ndeske. Igen, Dawes kisasszony fizeti a sz�ml�kat.
P�nze neki van.
A f�fel�gyel�t k�rdez�sk�d�se v�g�l Mrs. Astwellhez,
az ifj� h�lgyek bej�r�n�j�hez vezette.
Meglehet�sen fecseg� n�szem�ly volt.
- Nos, uram, nem. Nem hiszem, hogy el akarn�k adni
a h�zat. M�g hogy ilyen hamar. Hiszen csak k�t �ve k�l-
t�ztek be. Igen, uram, az�ta j�rok hozz�juk. Reggel nyolc-
t�l d�li tizenkett�ig. Csuda kedves, �l�nk kisasszonyok,
sz�vesen viccel�dnek. Egy�ltal�n nem hordj�k fenn az or-
rukat.
- Persze azt nem tudom, uram, hogy ugyanarr�l a
Dawes kisasszonyr�l besz�l�nk-e - m�r hogy ugyanabb�l
a csal�db�l sz�rmazik-e. Azt hiszem, devonshire-i a csa-
l�dja. H�be-h�ba k�ld�zgetnek neki friss tejsz�nt, �s ak-
kor mindig azt mondja, hogy az otthon�ra eml�kezteti,
�gyhogy alighanem odaval�si.
- Igaza van, uram, val�ban nagyon szomor� dolog,
hogy manaps�g ilyen sok fiatal h�lgynek mag�nak kell a
kenyer�t megkeresnie. Ezek a h�lgyek nem �ppen gazda-
gok, de nagyon kellemesen �lnek. P�nze term�szetesen
Dawes kisasszonynak van. Anne kisasszony a t�rsalkod�-
n�je, hogy �gy mondjam. A h�z is Dawes kisasszony�.
- Azt nem tudom, honnan j�tt ide Anne kisasszony.
Eml�tette ugyan Wight sziget�t, �s azt is tudom, hogy nem
lelkesedik �szak-Angli��rt, az meg eg�szen biztos, hogy
voltak egy�tt Devonshire-ben Rhoda kisasszonnyal, mert
hallottam, hogy a hegyekr�l, a sz�p �bl�kr�l �s a tenger-
partr�l besz�lgetnek.
�s csak �gy d�lt bel�le a sz�. Olykor Battle f�fel�gyel�
gondolatban feljegyzett valamit. K�s�bb pedig egy-egy
rejt�lyes sz�t le is �rt.
Este f�l kilenckor s�t�lt befel� az �sv�nyen a Wendon
villa bej�rat�ig.
Egy narancss�rga v�szonruh�t visel�, magas, fekete ha-
j� l�ny nyitott neki ajt�t.
- Itt lakik Meredith kisasszony? - �rdekl�d�tt Battle.
Nagyon merevnek �s katon�snak l�tszott.
- Igen, itt lakik.
- Battle f�fel�gyel� vagyok, �s besz�lni szeretn�k vele.
Jutalma nyomban egy �that� pillant�s lett.
- F�radjon be - mondta Rhoda Dawes, �s h�tral�pett
az ajt�b�l.
Anne Meredith a kandall� mellett �lt egy k�nyelmes
karossz�kben, �s a k�v�j�t kortyolgatta. H�mzett krepde-
sinpizsam�t viselt.
- Battle f�fel�gyel� van itt - mondta Rhoda, �s betess�-
kelte a vend�get.
Anne fel�llt, �s kiny�jtott k�zzel indult a f�rfi fel�.
- Egy kicsit k�s�re j�r - mondta Battle -, de ma olyan
sz�p nap volt, �s biztosra akartam venni, hogy itthon van.
Anne mosolygott.
- Inna vel�nk egy cs�sze k�v�t, f�fel�gyel�? Rhoda,
hozz be, k�rlek, egy cs�sz�t.
- Nagyon kedves mag�t�l, Meredith kisasszony.
- Azt hiszem, eg�szen j� k�v�t f�z�nk - mondta Anne.
Hellyel k�n�lta, �s a f�fel�gyel� le�lt. Rhoda behozott
egy cs�sz�t, �s Anne telet�lt�tte k�v�val. A pattog� t�z �s
a v�z�kban lev� vir�gok kellemes �rz�st keltettek a f�-
fel�gyel�ben.
A hangulat otthonos volt. Anne higgadtnak �s feszte-
lennek t�nt, a m�sik l�ny pedig lankadatlan �rdekl�d�ssel
figyelte a f�rfit.
- M�r v�rtuk mag�t - mondta Anne.
A hangja csaknem szemreh�ny� volt. - "Mi�rt mell�z
engem"? - mintha ezt sugallta volna.
- Bocs�sson meg, Meredith kisasszony. Nagyon sok
rutinmunk�t kellett v�geznem.
- Legal�bb eredm�nnyel?
- Nem k�l�n�sebben. De meg kell tenni. Hogy �gy
mondjam, teljesen kiforgattam dr. Robertset. Majd Mrs.
Lorrimert is. �s most elj�ttem mag�hoz. Meredith kisasz-
szony, mag�n a sor.
Anne mosolygott.
- Parancsoljon.
- �s Despard �rnagy?-k�rdezte Rhoda.
- Meg�g�rhetem, hogy � sem marad ki a sorb�l - mond-
ta Battle.
Letette az asztalra a cs�sz�j�t, �s Anne-re pillantott, aki
erre egy kicsit kih�zta mag�t �lt�ben.
- K�szen �llok, f�fel�gyel� �r. Mit akar tudni?
- Nos, mag�r�l tulajdonk�ppen mindent.
- Meglehet�sen tisztess�ges vagyok - felelte Anne mo-
solyogva.
- �s feddhetetlen �letet �l, ezt tan�s�thatom - mondta
Rhoda.
- Nos, ez remek - k�z�lte vidoran a f�fel�gyel�. - Ez
teh�t azt jelenti, hogy r�g�ta ismeri Meredith kisasszonyt?
- Egy�tt j�rtunk iskol�ba. Mintha m�r sz�z �ve lett vol-
na, ugye, Anne?
- Olyan r�gen volt, hogy m�r alig eml�keznek r� - mo-
solygott Battle. - Nos, Meredith kisasszony, att�l tartok,
egy kicsit olyan leszek, mint az �tlev�lk�r� lap, amit ki kell
t�lteni.
- Sz�lettem... - kezdte Anne.
...szeg�ny, de becs�letes csal�dban - v�gott k�zbe
Rhoda.
Battle f�fel�gyel� kiss� rosszall� k�zmozdulatot tett.
- De k�rem, kisasszony!
- Rhoda, kedves - mondta Anne komolyan. - Ez nem
vicc.
- Eln�z�st - menteget�z�tt Rhoda.
- Nos, Meredith kisasszony, hol sz�letett?
- Quett�ban, Indi�ban.
- �rtem. Az �desapja katona volt?
- Igen. Ap�m, John Meredith, �rnagyi rangban szol-
g�lt. Any�m tizenegy �ves koromban meghalt. Amikor
tizen�t �ves voltam, ap�m nyugd�jba ment, �s Chelten-
hambe k�lt�zt�nk. Tizennyolc �ves voltam, amikor � is
meghalt, �s j�form�n semmi p�nz nem maradt ut�na.
Battle egy�tt�rz�en b�lintott.
- Gondolom, ez nagyon megr�zta.
- Meglehet�sen. Azt ugyan mindig tudtam, hogy nem
vagyunk gazdagok, de az�rt m�gis nagyon megd�bben-
tem, amikor kider�lt, hogy egyetlen fill�rem sincs.
- �s akkor mihez kezdett, Meredith kisasszony?
- �ll�st kellett v�llalnom. Nem voltam k�l�n�sebben
m�velt vagy okos. Nem �rtettem sem g�pel�shez, sem
gyors�r�shoz. Egy cheltenhami bar�tn�m tal�lt nekem �l-
l�st az ismer�sein�l : k�t kisfi�ra kellett vigy�znom a ny�ri
sz�nid�ben, �s seg�dkeznem kellett a h�zi munk�ban.
- Nevet mondana, k�rem?
- Mrs. Eldon. Ventnorban laktak. K�t �vig voltam n�-
luk, majd az Eldon csal�d k�lf�ldre k�lt�z�tt. Akkor sze-
g�dtem el Mrs. Deeringhez.
- A nagyn�n�mhez - sz�lt k�zbe Rhoda.
- Igen, Rhoda szerezte nekem az �ll�st. Nagyon j�l
�reztem ott magam. Rhoda id�nk�nt elj�tt l�togat�ba, �s
akkor remek�l sz�rakoztunk.
- Ott t�rsalkod�n� volt?
- Igen, tulajdonk�ppen az.
- Ink�bb amolyan seg�dkert�sz - helyesb�tett Rhoda. -
Emily n�nik�m ugyanis im�d kert�szkedni - magyar�zta.
- Anne f�k�nt a gazokat h�zkodta, vagy �j gum�kat dug-
dosott a f�ldbe.
- Azut�n otthagyta Mrs. Deeringet?
- Az eg�szs�ge megromlott, �s bentlak� �pol�n�re volt
sz�ks�ge.
- R�kbeteg - mondta Rhoda. - Szeg�nyk�m morfint is
kap.
- Igen kedves volt hozz�m. Nagyon sajn�ltam, hogy el
kell j�nn�m - folytatta Anne.
- �n am�gy is akartam venni egy kis h�zat - mes�lte
Rhoda -, de nem akartam egyed�l lakni benne. Ap�m
ugyanis �jran�s�lt, �s a h�lgy nem az esetem. Ekkor meg-
k�rtem Anne-t, k�lt�zz�n ide velem, �s az�ta egy�tt la-
kunk.
- Ez val�ban feddhetetlen �letnek t�nik - mondta
Battle.-Nos, akkor n�zz�k csak a d�tumokat. Azt mond-
ja, k�t �vig volt Mrs. Eldon alkalmazottja. Meg tudn�
mondani a c�m�t?
- Palesztin�ban �l. A f�rje korm�nymegb�zott, de pon-
tosan nem tudom, mit csin�l.
- Ez nem gond, majd megtudjuk. �s ezt k�vet�en ker�lt
Mrs. Deeringhez?
- H�rom �vet t�lt�ttem vele - hadarta Anne. - A c�me
Marsh Dene, Little Hembury, Devon gr�fs�g.
- �rtem - felelt Battle. - Ezek szerint maga most huszon-
�t �ves, Meredith kisasszony. M�g valamit szeretn�k k�r-
ni. Mondjon n�h�ny embert, aki Cheltenhamben ismerte
mag�t �s az �desapj�t.
Anne eleget tett a k�r�snek.
- Most pedig t�rj�nk r� arra a sv�jci utaz�sra, ahol
megismerkedett Mr. Shaitan�val. Egyed�l j�rt ott, vagy
mag�val volt Dawes kisasszony is?
- Egy�tt voltunk. Egy t�rsas�ggal. �sszesen nyolcan.
- Mes�lje el, hogyan ismerkedett meg Mr. Shaitan�val.
Anne �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- Nincs mit mondanom err�l. Egyszer�en csak ott volt.
Csak annyira ismert�k egym�st, amennyire az ember a
t�bbieket ismeri, akik ugyanabban a sz�llod�ban laknak.
� nyerte az els� d�jat a jelmezb�lon mint Mefiszt�.
Battle f�fel�gyel� fels�hajtott.
- Igen, az volt a kedvenc alak�t�sa.
- T�nyleg t�k�letes volt - sz�lt k�zbe Rhoda. - Szinte
nem is kellett hozz� maszk.
A f�fel�gyel� egyik l�nyr�l a m�sikra pillantott.
- Melyik�k ismerte jobban?
Anne t�tov�zott. Rhoda v�laszolt a k�rd�sre.
- Eleinte mindketten egyform�n. Vagyis szinte semeny-
nyire sem. Tudja, mi s�elni ment�nk Sv�jcba, �s j�form�n
eg�sz nap kint voltunk a p�ly�n, est�nk�nt pedig t�ncol-
tunk. De akkor �gy t�nt, hogy Anne megtetszett Shaita-
n�nak. M�g arra is hajland� volt, hogy b�kokat mondjon
neki. Az igazs�g az, hogy ugrattuk is �t emiatt.
- Szerintem csak az�rt tette, hogy bosszantson - sz�lt
k�zbe Anne. - Mert nekem nem volt rokonszenves. Att�l
�rezte j�l mag�t, hogy zavarba hozhatott.
Rhoda nevetve magyar�zta:
- Azt mondtuk Anne-nek, micsoda j� parti ez a f�rfi!
Ez�rt azt�n majdnem megt�pett benn�nket.
- Lenn�nek sz�vesek megadni a t�bbiek nev�t is, akik-
kel egy�tt s�eltek?
- Nem mondom, maga igaz�n roppant gyanakv� em-
ber - jelentette ki Rhoda. - Azt hiszi, hogy minden sza-
vunk szemenszedett hazugs�g?
Battle f�fel�gyel� szeme felcsillant.
- Mindenesetre kinyomozom, hogy nem az - k�z�lte.
Rhoda n�h�ny nevet firkantott egy pap�rra, �s �tny�j-
totta a f�rfinak.
Battle fel�llt.
- Nos, Meredith kisasszony, nagyon k�sz�n�m -
mondta. - A jelek szerint val�ban feddhetetlen �letet �l,
ahogy a bar�tn�je mondta. Nem hiszem, hogy aggoda-
lomra lenne oka. Meglehet�sen k�l�n�s persze, mik�nt
v�ltozott meg Mr. Shaitana modora mag�val szemben.
Bocs�ssa meg a k�rd�st, de ugyeb�r nem k�rte feles�g�l
mag�t, vagy nem tett valami, iz�. . . m�s jelleg� aj�nlatot?
- Nem, nem akarta elcs�b�tani - k�z�lte k�szs�gesen
Rhoda. - Ha erre c�lzott.
Anne elpirult.
- Semmi ilyesmi nem t�rt�nt. Mindig kifog�stalanul
udvarias volt, �s nagyon szertart�sos. �ppen a cikorny�s
modor�t�l j�ttem zavarba.
- �s a kis c�lz�sait�l?
- Igen... azaz nem. Nem c�lozgatott soha semmire.
- Bocs�nat, csak az�rt k�rdeztem, mert a n�fal�k t�bb-
nyire ezt teszik. Nos, Meredith kisasszony, j� �jt. K�sz�-
n�m a remek k�v�t. J� �jszak�t, Dawes kisasszony.
- Na, ezen is t�lvagyunk - mondta Rhoda, amikor
Anne �jra bej�tt a szob�ba, miut�n kik�s�rte Battle f�fel-
�gyel�t. - �s nem is volt olyan r�mes. Kedves, ap�s t�pus,
�s egy cseppet sem gyanakszik r�d. Mindent �sszevetve a
v�rtn�l j�val kellemesebb volt.
Anne hatalmas s�hajjal ereszkedett le a sz�kbe.
- T�nyleg nagyon k�nnyen ment - mondta. - El�g buta
voltam, hogy �gy felizgattam magam. Azt hittem, meg-
pr�b�l megf�leml�teni, ak�r egy minden h�jjal megkent
�gyv�d.
- �rtelmesnek l�tszik - morfond�rozott Rhoda. - Pon-
tosan tudja, hogy nem vagy egy gyilkol�sz�s n�szem�ly.
Egy kicsit habozott, majd feltette a k�rd�st:
- Te Anne, mi�rt nem mondtad, hogy Combeacre-ben
is dolgozt�l? Tal�n elfelejtetted?
Anne lassan v�laszolt:
- �gy v�ltem, nem sz�m�t. Alig k�t h�napot t�lt�ttem
ott. �s nincs ott senki, akin�l k�rdez�sk�dhetne ut�nam.
Ha �gy gondolod, hogy fontos.. . �n meg�rhatom neki, de
szerintem biztosan nem fontos. Hagyjuk ennyiben.
- J�, ha �gy akarod.
Rhoda fel�llt, �s bekapcsolta a r�di�t.
Egy �rdes hang azt mondta:
- A fekete N�bia egy�ttes "Mi�rt hazudsz nekem,
�des?" c�m� dal�t hallott�k.

TIZEN�T�DIK FEJEZET
Despard �rnagy
Despard �rnagy kil�pett az Albany sz�ll� kapuj�n, befor-
dult a Regent Streetre, majd ott felugrott egy aut�buszra.
A forgalom szempontj�b�l csendes napszak volt - a
busz emelet�n csak n�h�ny �l�hely volt foglalt. Despard
eg�szen el�rement, �s letelepedett az els� �l�sre.
Menet k�zben ugrott fel az aut�buszra. Most a j�rm�
hirtelen meg�llt, utasok sz�lltak fel, majd ism�t elindult
felfel� a `Regent Streeten.
Egy m�sik utas is f�lm�szott az emeletre a l�pcs�n, eg�-
szen el�rement, �s le�lt a m�sik sor els� �l�s�re.
Despard nem vette �szre az �j felsz�ll�t, �m n�h�ny perc
m�lva egy hang, mintegy pr�bak�ppen, azt mormogta:
- H�t nem ny�lik remek kil�t�s Londonra egy aut�busz
tetej�r�l?
Despard a hang ir�ny�ba fordult. Hirtelen tan�cstalan
lett, majd felder�lt az arca.
- Eln�z�s�t k�rem, M. Poirot. Nem vettem �szre; hogy
maga sz�llt fel. Igaza van, remek a kil�t�s idefentr�l. B�r
meg kell mondjam, a r�gi sz�p id�kben m�g jobb volt a
kil�t�s, amikor ezek a j�rm�vek m�g nem voltak be�ve-
gezve.
Poirot fels�hajtott.
- Tout de m�me, * aligha lehetett t�l kellemes es�ben,
amikor az aut�busz belseje tele volt. �s ahogy tapaszta-
lom, ebben az orsz�gban ritka az olyan nap, amikor nem
esik.
- Az es�be m�g nem halt bele senki.
- T�ved - helyesb�tett Poirot. - Az es� gyakran fluxion
depoitrine-t * okoz.
Despard mosolygott.
- L�tom, M. Poirot, maga a r�teges �lt�zk�d�s h�ve.
Poirot val�ban szemmel l�that�an felk�sz�lt mindarra,
amit a szesz�lyes id�j�r�s produk�lhat. Nagykab�tot �s
s�lat viselt.
- Az�rt k�l�n�s, hogy �pp itt tal�lkozunk - mondta
Despard.
Nem l�thatta a mosolyt, amelyet elrejtett a s�l. Nem
volt ebben a tal�lkoz�sban semmi k�l�n�s. Miut�n Poirot
megtudta, hogy Despard rendszerint mikor hagyja el a
sz�llod�t, m�r v�rt r�. Nagy b�lcsen nem kock�ztatta,
hogy felugrik a mozg� aut�buszra, ink�bb ut�nakoco-
gott, �s a k�vetkez� meg�ll�ban sz�llt fel r�.
- Val�ban. A Mr. Shaitan�n�l t�rt�ntek �ta nem is ta-
l�lkoztunk - felelte.
- Nem vesz r�szt a nyomoz�sban? - k�rdezte Despard.
Poirot �vatosan megvakarta a f�l�t.
- T�prengek - felelte elgondolkodva -, nagyon sokat
t�prengek. Nem szaladg�lok ide-oda, nem nyomozok. Ez
nem illik sem a koromhoz, sem a v�rm�rs�kletemhez, sem
a fizikumomhoz.
Despard v�ratlanul azt mondta:
- Sz�val gondolkodik, mi? Nem is olyan rosszelfoglalt-
s�g. Manaps�g mindenki csak ide-oda szaladg�l. Ha az
emberek nyugton �ln�nek, �s elgondolkodn�nak egy ki-
csit, miel�tt cselekszenek, sokkal kisebb volna a z�rzavar.
- Ezt a szab�lyt maga is mindenkor betartja, Despard
�rnagy?
- Rendszerint - v�laszolta az egyszer�en. - Az ember
alak�tsa ki a magatart�s�t, tal�lja meg a megfelel� utat,
m�rlegelje a mellette �s az ellene sz�l� �rveket, hat�rozzon,
�s ragaszkodjon a d�nt�s�hez.
Sz�ja keser� mosolyra h�z�dott.
- �s ezut�n m�r semmi sem t�r�theti le az �sv�nyr�l? -
k�rdezte Poirot.
- Nem, az�rt ezt nem mondan�m. �nfej�en ragaszkod-
ni hozz� teljess�ggel felesleges. Ha az ember hib�zott, is-
merje el.
- De �gy v�lem, maga nem hib�zik t�l gyakran, Des-
pard �rnagy, igaz?
- M. Poirot, mindannyian hib�zunk.
- N�melyik�nk azonban - mondta erre kiss� ridegen
Poirot - j�val kevesebbet hib�zik m�sokn�l.
Despard r�pillantott, halv�nyan elmosolyodott, majd
megk�rdezte :
- Maga tal�n soha nem hib�zott, M. Poirot?
- Utolj�ra huszonnyolc �ve fordult el� velem - felelte
m�lt�s�ggal Poirot. - �s akkor is, a k�r�lm�nyek. . . de ez
nem l�nyeges.
- Eg�szen j� ar�ny - mondta Despard. Majd feltette a
k�rd�st: - �s Shaitana hal�la? B�r, gondolom, az nem
sz�m�t, hiszen hivatalosan nem a maga �gye.
- Nem, val�ban nem az eny�m. Ennek ellen�re s�rti az
amour propre-omat. * Szemtelens�gnek tartom, ha valaki
az orrom el�tt k�vet el egy gyilkoss�got, �s cs�fot �z ama
k�pess�gemb�l, hogy a rejt�lyt megoldjam.
- Nemcsak a maga orra el�tt t�rt�nt - jegyezte meg ki-
m�rten Despard. - Jelen volt a gyilkoss�gi csoport f�-
fel�gyel�je is.
- Ez val�sz�n�leg �ri�si hiba volt - k�z�lte komoran
Poirot. - A j� �reg medve, Battle f�fel�gyel�, fapof�nak
l�tszik ugyan, de semmik�ppen sem fafej�.
- Egyet�rtek - mondta erre Despard. - Az egykedv�s�-
ge csup�n �larc. Nagyon okos �s r�termett ember.
- �s, ha j�l tudom, rengeteget dolgozik ezen az �gy�n.
- Bizony�ra. Nem �l a h�ts� �l�sen egy olyan rendes,
csendes katonaforma f�rfi?
Poirot h�tran�zett.
- Csak mi ketten vagyunk idef�nt.
- Akkor bizony�ra lent van. Egy percre sem vesz�t szem
el�l. Nagyon �gyes fick�. Id�r�l id�re m�g a k�lsej�t is
megv�ltoztatja. Mondhatni, eg�szen m�v�szi m�don.
- De ezzel nem tudja mag�t f�lrevezetni. A maga szeme
gyors �s pontos.
- Egyetlen arcot sem felejtek el-ha fekete, akkor sem-,
�s ez j�val t�bb ann�l, amivel a legt�bb ember dicsekedhet.
- Akkor �pp mag�ra van sz�ks�gem - mondta Poirot.
- Min� szerencse, hogy �ppen ma tal�lkoztunk. Olyasva-
laki kell nekem, akinek j� a szeme �s az eml�kez�tehets�ge.
Malheureusement * a kett� ritk�n j�r egy�tt. Feltettem egy
k�rd�st dr. Robertsnek, eredm�ny n�lk�l, �s ugyan�gy j�r-
tam Mrs. Lorrimerrel is. Most megpr�b�lom ugyanezt
mag�val is, h�tha t�bbre megyek. K�rem, gondoljon visz-
sza arra a szob�ra, amelyben Mr. Shaitan�n�l k�rty�zott,
s mondja el, mire eml�kszik.
Despard meglepettnek l�tszott.
- Nem eg�szen �rtem.
- K�rem, �rja le a szob�t, a b�torokat, a benne lev� t�r-
gyakat.
- Aligha vagyok nagy szak�rt� ilyen dolgokban -
mondta erre Despard. - Szerintem iszonyatos egy szoba
volt. Egy�ltal�n nem f�rfihoz ill�. Rengeteg brok�t meg
selyem meg ilyesmi volt benne. Olyan szoba, amilyen a
Shaitana-f�le fick�knak val�.
- De r�szleteiben...
Despard a fej�t r�zta.
- Sajnos, nem vettem �szre semmit sem... Van n�h�ny
j� sz�nyege, k�t buharai �s h�rom vagy n�gy igaz�n �rt�-
kes perzsa, k�zt�k egy hamadani �s egy tebrizi. Egy megle-
het�sen sz�p antilopfej. .. nem, az a hallban volt. Gondo-
lom, �gy vette a vad�szboltban.
- �gy v�li, hogy a n�hai Mr. Shaitana soha nem j�rt
vad�szni?
- Fogadok, hogy csak nyugv� vadra l�tt. Nagyon saj-
n�lom, hogy csal�d�st kell okoznom, de nem tudok seg�te-
ni. Volt ott egy csom� csecsebecse mindenfel� sz�tsz�rva.
T�bb asztalra val�. Csup�n egy f�b�l k�sz�lt, sz�pen f�-
nyezett, csinos b�lv�nyszoborra eml�kszem, azt hiszem, a
H�sv�t-szigetekr�l sz�rmazhat. Nem sok ilyet l�tni. Vol-
tak mal�j holmik is, de sajnos, m�sban igaz�n nem seg�the-
tek.
- Nem baj - felelte Poirot, aki egy kiss� cs�ggedtnek
l�tszott. - Tudja - folytatta -, Mrs. Lorrimer eg�szen b�-
mulatosan tud visszaeml�kezni a k�rtyalapokra. K�pzel-
je, csaknem minden leoszt�sra �s licitre eml�kszik. Hihe-
tetlen!
Despard v�llat vont.
- N�melyik n� ilyen. Val�sz�n�leg az�rt, mert eg�sz nap
m�st sem csin�l, csak k�rty�zik.
- Maga erre nem lenne k�pes, ugye?
A m�sik a fej�t r�zta.
- Csak n�h�ny leoszt�sra eml�kszem. Az egyikben sz�z
pontot �rhettem volna el k�r�b�l, de Roberts bl�ffje meg-
zavart. Ugyan � is bukott, de nem kontr�ztuk meg, a fene
vigye el. Eml�kszem egy szanzadu j�t�kra is. Neh�z �gy
volt, mintha minden k�rtya rossz helyre ker�lt volna.
Buktunk is egyp�rat, szerencs�re az�rt nem t�l sokat.
- Gyakran bridzsezik, Despard �rnagy?
- Nem, nem vagyok rendszeres j�t�kos. B�r szeretem.
- Jobban szereti a p�kern�l?
- Igen. A p�ker ink�bb szerencsej�t�k.
- Azt hiszem, Mr. Shaitana egyetlen k�rtyaj�t�kot sem
�z�tt - mondta elgondolkodva Poirot.
- Egyetlen j�t�kot �z�tt rendszeresen �s kitart�an -
mormolta Despard.
- M�gpedig?
- Alantas j�t�kot.
Poirot kis id�re elhallgatott, majd megk�rdezte:
- Ezt tudja, vagy csak sejti?
Despard arca t�glav�r�s sz�nt �lt�tt.
- Azt akarja mondani, hogy az id�zet pontos forr�s�-
nak a megjel�l�se n�lk�l ne fecsegjen az ember bele a vak-
vil�gba? Azt hiszem, igaza van. Nos, ha �rdekli, �ppens�g-
gel tudom, de a forr�st nem vagyok hajland� el�rulni. Ezt
az inform�ci�t ugyanis szem�lyes ismerets�g �tj�n szerez-
tem.
- Teh�t egy vagy t�bb h�lgy van az �gyben?
- Igen, Shaitana, ez a rusnya d�g, sz�vesebben kezdett
n�kkel.
- Teh�t �gy gondolja, hogy zsarol� volt? Ez roppant
�rdekes.
Despard megr�zta a fej�t.
- Nem, f�lre�rt. Bizonyos szempontb�l Shaitana val�-
ban zsarol� volt, de nem a h�tk�znapi �rtelemben. Nem
�rdekelte a p�nz. Hanem, hogy �gy mondjam, szellemi
zsarol� volt, ha ugyan l�tezik ilyesmi.
- �s mire ment vele? Mi haszna sz�rmazott bel�le?
- Rettent�en �lvezte. Csak �gy tudom megfogalmazni.
Szerette l�tni, amint az emberek k�nos helyzetbe ker�lnek.
Azt hiszem, ett�l �rezte mag�t embernek, a tet� helyett,
ami val�j�ban volt. �s ez nagyon hat�kony m�dszer a
n�kn�l. Csak c�loznia kellett r�, hogy mindent tud, �s a
n�k r�gvest nekil�ttak elmes�lni neki, amit tal�n nem is
tudott. Ez birizg�lta a humor�rz�k�t. Azut�n pedig el�ad-
ta az "�n vagyok a mindentud� nagy Shaitana" c�m� me-
fiszt�i mag�nsz�m�t. Nagy majom volt, meg kell hagyni !
- Vagyis azt gondolja, hogy ilyen m�dszerrel f�leml�tet-
te meg Meredith kisasszonyt is? - k�rdezte �vatosan
Poirot.
- Meredith kisasszonyt? - �lm�lkodott Despard. -
Nem r�la besz�ltem. � nem az a fajta, aki megijed egy
Shaitana-f�le alakt�l.
- Pardon. Akkor net�n Mrs. Lorrimerre c�lzott?
- Nem, dehogy. F�lre�rt. Csak �ltal�noss�gban besz�l-
tem. Mrs. Lorrimert sem lehet egyk�nnyen megijeszteni.
�s � sem az a fajta, akinek b�n�s titkokat kellene takar-
gatnia. Nem, �n tulajdonk�ppen egyetlen konkr�t sze-
m�lyre sem gondoltam.
- Csak a m�dszerre c�lzott?
- Pontosan.
- K�ts�gtelen - t�prengett Poirot -, hogy a n�hai Shai-
tana - a "f�st�s k�p�", ahogy maga mondta - nagyon is
�rtett a n�kh�z. Tudta, hogyan kell a k�zel�kbe f�rk�znie,
�s hogyan szedheti ki bel�l�k a titkaikat...
Despard t�relmetlen�l k�zbev�gott:
- Abszurdum ! Az az alak sz�lh�mos volt, nem volt ben-
ne semmi vesz�lyes! �s a n�k m�gis tartottak t�le. Nevet-
s�ges m�don.
Hirtelen �szrevette mag�t.
- N�zz�k csak! Elmulasztottam a meg�ll�mat! T�ls�-
gosan belemelegedtem a t�m�ba. Viszontl�t�sra, M. Poi-
rot. Csak n�zzen le, �s mihelyt lesz�llok a buszr�l, megl�t-
hatja h�s�ges �rny�komat.
Lesietett a l�pcs�n. Amikor Poirot lepillantott az utc�-
ra, Despard m�r a j�rdaszigeten bandukolt. Azonnal �sz-
revette az �rnagy sark�ba szeg�d�tt alakot is. De most
nem ez �rdekelte igaz�n.
- Tulajdonk�ppen egyetlen konkr�t szem�lyre sem -
mormogta. - Biztos ez?

M�gis (francia).
Mellh�rtyagyullad�s (francia).
Hi�s�g (francia).
Sajnos (francia).

TIZENHATODIK FEJEZET
Elsie Batt vallom�sa
O'Connor �rmestert rend�rs�gi koll�g�i, el�gg� el nem
�t�lhet� m�don, a "szobal�nyok �lma" becen�vvel illett�k.
K�ts�gk�v�l felt�n�en j�k�p� f�rfi volt. Magas, egyenes
tart�s�, sz�les v�ll�, �s nem is annyira szab�lyos von�s�
arca, mint ink�bb szem�nek vakmer� �s k�p�s villan�sa
tette ellen�llhatatlann� a szebbik nem k�r�ben. O'Connor
�rmester tagadhatatlanul eredm�nyes munk�t v�gzett, r�-
ad�sul m�g gyorsan is.
Olyan b�mulatos sebess�ggel dolgozott, hogy m�r n�gy
nappal Mr. Shaitana meggyilkol�sa ut�n ott �lt a Kibi-
Kabar� k�zepesen dr�ga helyeinek egyik�n, s mellette a
n�hai Mrs. Craddock (North Audley Street 117.) egykori
szobal�nya, Elsie Batt kisasszony.
O'Connor �rmester, miut�n gondosan kidolgozta a t�-
mad�si strat�gi�t, belefogott a nagy offenz�v�ba.
- Jut eszembe - mondta -, �ppen �gy besz�lt az egyik
f�n�k�m is. Craddocknak h�vt�k. Undok egy alak volt, az
tagadhatatlan.
- Craddock? - k�rdezte Elsie. - Magam is szolg�ltam
egy Craddock nev� csal�dn�l.
- Nah�t, milyen �rdekes! Vajon ugyanazok lehettek?
- A North Audley Streeten laktak - mondta Elsie.
- Akiket �n ismertem, azok akkoriban k�sz�ltek Lon-
donba k�lt�zni, amikor �n elmentem t�l�k - r�gt�n�zte
O'Connor. - Igen, ha j�l eml�kszem, a North Audley
Streetre k�lt�ztek. Mrs. Craddock nem vetette meg �ppen
a f�rfiakat.
Elsie felkapta a fej�t.
- Ki nem �llhattam. Mindig mindenben hib�t tal�lt, �s
folyton zs�rt�l�d�tt. Semmi nem volt neki el�g j�.
- A f�rj�nek sem volt mellette �ppen k�nny� �lete, igaz?
- Mindig arr�l panaszkodott, hogy a f�rje elhanyagol-
ja, meg hogy nem �rti meg �t. �s mindig nyafogott, hogy
ilyen beteg, meg olyan beteg, egyre csak ny�gd�cselt �s
jajgatott. Szerintem persze kutya baja se volt.
O'Connor a t�rd�re csapott.
- Tudom m�r ! Nem volt valami kis etyepety�je az orvo-
s�val? Valami finom kis viszony, vagy eff�le?
- Dr. Robertsszel? � tet�t�l talpig �riember volt.
- Maguk, l�nyok mind egyform�k - mondta O'Connor
�rmester. - Ha egy f�rfi nagy cs�b�t� h�r�ben �ll, csak �gy
ragadnak r� a l�nyok. Ismerem a fajt�j�t.
- Nem, a doktorral kapcsolatban nincs igaza. � nem
volt ilyen. Hiszen � nem tehetett r�la, hogy Mrs. Crad-
dock folyton �rte k�ld�zgetett, nem igaz? H�t mit tegyen
egy orvos? Ha engem k�rdez, h�t bizony a doktor �r csak
a beteg�nek tekintette, semmi m�snak. A t�bbit mind a
nacsasszony k�pzelte. Egy istennek le nem sz�llt volna a
doktorr�l.
- �rtem, Elsie. Ugye nem b�nja, ha Elsie-nek sz�l�tom?
�gy �rzem, mintha gyerekkorom �ta ismern�m.
A l�ny felkapta a fej�t : - De nem ismer.
- No j�, Batt kisasszony. - Az �rmester r�pillantott. -
Csak annyit mondtam, hogy minden vil�gos. Csakhogy a
f�rj sem n�zte t�tlen�l a dolgot, igaz?
- T�ny, hogy egyik nap egy kicsit begorombult - ismer-
te be Elsie. - De �n amond� vagyok, hogy akkoriban m�r
beteg volt. Nem sokkal ut�na meg is halt.
- Igen, erre eml�kszem. Ugye valami k�l�n�s betegs�g
v�gzett vele?
- Valami jap�n nyavalya, amit a borotvaecsett�l ka-
pott. H�t nem sz�rny�, hogy ilyesmi is megt�rt�nhet?
Az�ta sem veszek semmi jap�n �rut.
- V�s�roljunk brit �rut, ez az �n mott�m -jelentette ki
hat�rozottan O'Connor �rmester. - �s azt mondja, nagy
jelenet volt a f�rj �s az orvos k�z�tt?
Elsie b�lintott, �s l�that�an nagyon �lvezte, hogy �jra
felid�zheti a m�ltb�li botr�nyt.
- T�csk�t-bogarat �sszehordtak - mes�lte. - Legal�bb-
is az �r. Dr. Roberts pedig egy mukkot sem sz�lt. Csak azt
mondogatta, "K�ptelens�g", meg hogy "Ugyan, mit ki
nem tal�l".
- Gondolom, ez a lak�sukon t�rt�nt?
- Igen, az asszonyom h�vatta �t oda. Az asszony meg az
�r �sszesz�lalkoztak, �s akkor, mindennek a kell�s k�ze-
pibe, meg�rkezett a doktor �r, �s az �r nekit�madt.
- Pontosan mit mondott?
- Persze nem tudt�k, hogy hallom. Az eg�sz a naccs�ga
h�l�szob�j�ban t�rt�nt. Gondoltam, k�sz�l itten valami,
ez�rt el�kaptam a lap�tot, �s les�p�rtem a l�pcs�t. Nem
akartam egyetlen sz�t sem elmulasztani.
O'Connor �rmester melegen gratul�lt mag�nak, ami�rt
olyan j�l meg�rezte, hogy helyesebb, ha nem hivatalos mi-
n�s�g�ben k�rny�kezi meg Elsie-t. Hogyha ugyanis a
rend�rs�g k�pvisel�jek�nt, hivatalosan hallgatja ki, Elsie
nyilv�n er�nyesen azt �ll�tan�, hogy � bizony semmit sem
hallott.
- Sz�val - folytatta Elsie -, dr. Roberts nagyon cs�ndes
volt, de bezzeg az �r ord�tozott helyette is.
- �s miket ordib�lt? - pr�b�lta m�sodszor is megk�ze-
l�teni a kulcsfontoss�g� k�rd�st O'Connor.
- Rendesen lesz�lta - mondta kaj�nul Elsie.
- Hogyan?
Vajon ez a l�ny fel tudja id�zni a szavakat?
- Sok mindent nem �rtettem bel�le - ismerte be Elsie. -
Olyasmiket mondott, hogy "etik�tlan viselked�s", meg
hogy "kihaszn�lni", �s azt is ord�tozta, hogy leveteti dr.
Robertset az orvosi mir�l is, n�vjegyz�kr�l? Valami ilyes-
mir�l.
- Ez lehets�ges - mondta O'Connor. - Panaszt tehet az
Orvoskamar�n�l.
- Igen, valami ilyesmit mondott. �s akkor a naccs�ga
hiszt�ri�s rohamot kapott, �s azt vis�totta, hogy "Soha
nem szerett�l! Elhanyagolt�l! Egyed�l hagyt�l!" �s azt is
mondta, hogy dr. Roberts angyalian viselkedett vele. �s
akkor a doktor �r bement az �rral az �lt�z�szob�ba, �s
bez�rta a h�l� ajtaj�t, �s kerek perec azt mondta: "Dr�ga
uram, h�t nem veszi �szre, hogy a feles�ge egy hiszt�rika?
Azt sem tudja, mit besz�l. Az igazat megvallva, a kedves
neje roppant neh�z �s f�raszt� beteg, �s m�r r�gen kiadtam
volna az �tj�t, ha nem tartottam volna ezt �ssze... �ssze...
- valami olyan hossz� sz� volt... megvan - �sszeegyeztet-
hetetlennek a hivat�sommal." Sz�val ezt mondta a dok-
tor. Meg azt is, hogy nem l�pte �t a hat�rt, ami az orvos �s
a betege k�z�tt van. Ett�l az �r egy kicsit megnyugodott.
�s akkor azt mondta neki a doktor �r, hogy "ideje indul-
nia, m�g elk�sik a hivatalb�l. Az a legjobb, ha most elmegy
itthonr�l. Gondolja nyugodtan v�gig a helyzetet. Szerin-
tem arra a k�vetkeztet�sre fog jutni, hogy alaposan mell�-
fogott. Csak kezet mosok, miel�tt tov�bbmenn�k a k�vet-
kez� betegemhez. Megnyugtat�s�ra k�zl�m, hogy min-
den csup�n a feles�ge beteg k�pzelet�nek a m�ve." �s erre
az �r azt mondta, "magam sem tudom, mit gondoljak", �s
kij�tt a szob�b�l, �n meg l�zasan s�p�rtem a l�pcs�t, de
m�g csak �szre sem vett. Ut�bb �gy gondoltam, m�r akkor
l�tszott rajta, hogy beteg. A doktor meg eg�szen j� kedv�-
ben volt, f�ty�r�szve mosta a kez�t az �lt�z�szob�ban,
ahov� be volt vezetve a hideg �s a meleg v�z is. Azt�n meg
kij�tt, kez�ben a t�sk�ja, �s nagyon bar�ts�gosan �s ked-
vesen sz�lt hozz�m, ahogyan mindig is szokott, �s j�ked-
v�en lement a l�pcs�n, mint m�skor. Tudja, ebb�l azt�n
biztosan tudom, hogy nem tett semmi rosszat. Minden a
naccs�ga m�ve volt.
- �s akkor Craddock megkapta a l�pfen�t.
- Igen, azt hiszem, akkor m�r beteg volt. A naccs�ga
nagy odaad�ssal �polta, de m�gis meghalt. Milyen gy�-
ny�r� koszor�k voltak a temet�s�n!
- �s ut�na? Dr. Roberts �jra elj�tt?
- Nem, maga minden l�ben kan�l, dehogyis j�tt! Maga
kir�g a doktor �rra. Pedig semmi oka r�, nekem elhiheti.
Ha b�rmi lett volna k�zt�k, akkor nyilv�n elveszi a nacs-
cs�g�t az �r hal�la ut�n, nem igaz? De nem tette. Nem volt
olyan ostoba! Nagyon is j�l l�tta a helyzetet. A naccs�ga
azt�n m�g t�bbsz�r felh�vta telefonon, a doktor �r azon-
ban soha nem volt odahaza. Azt�n a naccs�ga eladta a
h�zat, valamennyi�nknek f�lmondott, �s k�lf�ldre uta-
zott; Egyiptomba.
- �s az elutaz�s�ig nem is l�tta dr. Robertset?
- �n nem. De a naccs�ga igen, mert elment hozz�, �s
beoltatta mag�t, na, mi ellen is, t�pus... iz�... t�fusz ellen,
�s amikor hazaj�tt, nagyon f�jt a karja. Ha �rdekli a v�le-
m�nyem, szerintem akkor mondta meg neki a doktor �r,
hogy r�sz�r�l t�rgytalan a dolog. A naccs�ga ezut�n egy-
szer sem h�vta f�l, �s nagyon j�kedv�en utazott el, egy
csom� gy�ny�r� sz�p ruh�t vitt mag�val, csupa vil�gos
sz�n�t, pedig benne voltunk a t�lben, de azt mondta, ott
meleg lesz �s naps�t�s.
- �gy van - mondta O'Connor �rmester. - Azt mond-
j�k, Egyiptomban olykor t�lzottan is nagy a meleg. �s az
asszonya ott halt meg. Gondolom, ezt tudja?
- Nem, ezt nem tudtam. Milyen k�l�n�s! Akkor m�g
ann�l is cs�fosabbul v�gezte, mint amit k�v�ntam neki.
Majd s�hajtva hozz�tette:
- Vajon mi lett azzal a sok sz�p ruh�val? Ottan, ha j�l
tudom, n�gerek laknak, azok meg csak nem hordt�k el
�ket?
- Maga bizony�ra remek�l festett volna azokban a ru-
h�kban - b�kolt O'Connor �rmester.
- Micsoda pimasz!
- Ne f�ljen, nem kell sok�ig elviselnie a pimaszs�gomat
- mondta az �rmester. - Elutazom, a c�gem �zleti �tra
k�ld.
- Sok�ig lesz t�vol?
- Lehet, hogy k�lf�ldre kell mennem - felelte O'Con-
nor.
Elsie-nek megny�lt az �br�zata. "M�giscsak k�l�n�s,
gondolta, hogy az igaz�n vonz� f�rfiak soha nem marad-
nak mellettem. De sebaj, m�g mindig ott van Fred."

TIZENHETEDIK FEJEZET
Rhoda Dawes vallom�sa

Rhoda Dawes kil�pett a Debenham �ruh�z ajtaj�n, �s el-

gondolkodva �llt meg a j�rd�n. Az arca hat�rozatlans�got
t�kr�z�tt. "Menjek, vagy ne menjek?" gondolta. "Tulaj-
donk�ppen szeretn�k. . . De tal�n jobb, ha m�gse megyek."
Az ajt�n�ll� rem�nykedve megsz�l�totta : - �hajt taxit,
kisasszony?
Rhoda megr�zta a fej�t.
Egy csomagokkal megrakott tereb�lyes h�lgy, akinek
az arc�r�l az "�n idej�ben v�s�rolok kar�csonyra" el-
sz�nts�ga sug�rzott, er�teljesen bele�tk�z�tt, de Rhoda
moccanatlanul �llt, �s megpr�b�lt d�nt�sre jutni mag�val.
�rvek �s ellen�rvek sokas�ga futott �t az agy�n, nagy
�sszevisszas�gban.
"V�gt�re is, mi�rt ne tenn�m meg? M�g meg is h�vott...
b�r lehet, hogy mindenkinek ezt mondja. . . �s nem kellene
komolyan venni. . . Anne-nek pedig a terh�re vagyok. Vil�-
gosan �rt�semre adta, hogy sz�vesebben megy azzal a Des-
parddal az �gyv�dhez egyed�l. . . �s mi�rt is ne? Elv�gre j�l
megvannak �k n�lk�lem is... Mellesleg semmi k�z�m
hozz�... nem is arr�l van sz�, mintha k�l�n�sebben tal�l-
kozni akarn�k Despard �rnaggyal. . . Pedig olyan megnye-
r�. . . azt hiszem, beleszeretett Anne-be... A f�rfiak ugyanis
nem tesznek sz�vess�geket ok n�lk�l... puszta kedvess�g-
b�l. . ."
Egy k�ld�ncfi� belebotlott Rhod�ba, �s kiss� szemre-
h�ny� hangon azt mondta: - Eln�z�st, kisasszony.
"Jaj, istenem", gondolta Rhoda. "Nem �lldog�lhatok
itt eg�sz nap, csup�ncsak az�rt, mert olyan l�ke vagyok,
hogy nem tudok d�nteni... Szerintem nagyon sz�p ez a
kab�t meg szoknya. Lehet, hogy m�gis ink�bb barn�t kel-
lett volna venni, mert azt jobban ki lehet haszn�lni, mint a
z�ldet? Nem, m�gsem. No, sz�val menjek, vagy ne men-
jek? F�l n�gy van, eg�szen j� id�pont, legal�bb nem t�nik
�gy, mintha eb�det kunyer�ln�k. A legjobb lesz, ha m�gis
elmegyek, azt�n majd megl�tjuk."
�tverekedte mag�t a t�megen az utca t�ls� oldal�ra,
el�sz�r jobbra, majd balra fordult, v�gigment a Harley
Streeten, majd meg�llt az el�tt az �p�let el�tt, amelyr�l
Mrs. Oliver k�nnyed�n azt mondta: "ott, a szanat�riu-
mok k�z�tt".
"V�gt�re is, biztosan nem esz meg", gondolta Rhoda, �s
b�tran bel�pett a kapun.
Mrs. Oliver lak�sa a legfels� szinten volt. Egy lib�ri�s
f�rfi� betess�kelte a liftbe, majd szinte kirakta egy sz�p �j
l�bt�rl�re, amely egy �l�nkz�ldre festett ajt� el�tt hevert.
"H�t ez r�mes", gondolta Rhoda. "Rosszabb, mint fog-
orvoshoz menni. De most m�r nincs vissza�t."
Zavar�ban kiss� elpirulva megnyomta a cseng�t.
Egy id�s szobal�ny nyitott ajt�t.
- Itthon van. . . besz�lhetn�k, k�rem, Mrs. Oliverrel? -
k�rdezte Rhoda.
A szobal�ny h�trah�z�dott, Rhoda pedig bel�pett az
ajt�n. Egy rendetlen nappali szob�ba vezett�k. A szoba-
l�ny megk�rdezte:
- Kit jelenthetek be?
- �, iz�. . . Dawes vagyok. .. Rhoda Dawes.
A szobal�ny elt�nt.
Amikor nem eg�szen k�t perc m�lva �jra megjelent,
Rhoda �gy �rezte, legal�bb sz�z �v telt el az�ta, hogy el-
ment.
- K�rem, kisasszony, f�radjon erre.
Rhoda most m�r egyenesen v�r�s�dni kezdett, ahogy
elindult m�g�tte. A folyos� v�g�n elkanyarodtak, majd �
bel�pett egy nyitott ajt�n. Els� idegess�g�ben azt k�pzelte,
afrikai �serd�be cs�ppent.
A szob�ban madarak voltak, rengeteg mad�r, k�l�nf�le
papag�jok, sok m�s - m�g az ornitol�gusok sz�m�ra is
ismeretlen - mad�rral, amelyek szinte belegabalyodtak
egy �sinek t�n� vadonba. A mad�r- �s n�v�nyvil�g kell�s
k�zep�n `Rhoda egy viharvert konyhaasztalt l�tott, rajta
�r�g�pet, a padl�n pedig szanasz�t hever� k�ziratlapokat,
majd megpillantotta a torzonborz haj� Mrs. Olivert is,
amint �ppen f�lt�p�szkodott egy rozog�nak tetsz� sz�k-
b�l.
- Kedvesem, mennyire �r�l�k, hogy l�tom! - mondta
Mrs. Oliver, �s odany�jtotta az indig�t�l fekete jobb ke-
z�t, m�g a ballal megpr�b�lta lesim�tani k�cos f�rtjeit,
amely man�ver nyilv�nval�an eleve kudarcra volt �t�lve.
K�ny�k�vel levert az asztalr�l egy pap�rzacsk�t, �s az
alm�k sebesen sz�tgurultak a szob�ban.
- Ne t�r�dj�n vele, kedves, semmi baj, valaki majd �sz-
szeszedi egyszer �ket.
Rhoda egy kiss� kifulladva felegyenesedett guggol�
helyzet�b�l, kez�ben �t alm�val.
- �, nagyon k�sz�n�m, de ne tegye vissza �ket a zacs-
k�ba, mert att�l tartok, a zacsk� lyukas. Tegye ink�bb a
kandall� p�rk�ny�ra. �gy ni. Most pedig �lj�n le, �s be-
sz�lgess�nk.
Rhoda helyet foglalt egy m�sik rozoga sz�ken, �s a h�z
�rn�j�re f�ggesztette tekintet�t.
- Eln�z�s�t k�rem. Rem�lem, nem zavartam meg na-
gyon.. . - mondta elf�l� hangon.
- Zavar is, meg nem is - felelte Mrs. Oliver. - Amint
l�tja, dolgozom. De az �n iszonytat� finn detekt�vem ku-
tyaszor�t�ba ker�lt. Egy t�l z�ldbab f�l�tt hihetetlen�l lo-
gikus k�vetkeztet�seket vont le, �s �ppen most fedezte fel,
hogy a Mih�ly-napi liba hagym�s-zs�ly�s t�ltel�k�ben ha-
l�los adag m�reg van - sajnos azonban �pp az im�nt jutott
eszembe, hogy Mih�ly-nap t�j�n m�r nem kapni friss z�ld-
babot.
Rhod�t igen nagy lelkesed�ssel t�lt�tte el, hogy bepil-
lant�st nyerhet a detekt�vreg�ny-�r�s m�helytitkaiba. - �s
ha konzervbabot haszn�lna?
- Azt is lehet - mondta erre Mrs. Oliver kiss� k�tked�-
en. - Csak akkor m�r nem j� az eg�sz. N�v�nytermeszt�si
k�rd�sekben mindig zavarba j�v�k. Az olvas�im pedig le-
velekben k�zlik velem, hogy lehetetlen vir�gok ny�lnak
egyszerre a reg�nyeimben. Nem mintha b�rmit is sz�m�ta-
na - �s k�l�nben is, mi�rt ne lehetn�nek azok a vir�gok
egy�tt egy londoni vir�gkeresked�sben?
- H�t persze hogy nem sz�m�t - helyeselt h�s�gesen
Rhoda. - �, Mrs. Oliver, olyan csod�latos lehet az �r�s!
Mrs. Oliver indig�t�l maszatos ujjaival megd�rzs�lte a
homlok�t.
- Mi�rt? - k�rdezte.
Rhod�t egy kiss� meglepte a k�rd�s. - Remek dolog le-
het csak �gy le�lni, �s meg�rni egy reg�nyt!
- �ppens�ggel nem �gy t�rt�nik - mondta Mrs. Oliver.
-Tudja, kedvesem, az embernek gondolkodnia is kell. Az
pedig mindig r�m unalmas. �s meg is kell az esem�nyeket
tervezni. �s akkor az ember h�be-h�ba elakad, �s �gy �rzi,
soha nem fog kiker�lni a k�ty�b�l - de v�g�l persze csak
kiker�l bel�le. Az �r�s nem k�l�n�sebben �lvezetes. �pp-
olyan kem�ny munka, mint b�rmi m�s.
- Pedig nem is t�nik annak - mondta Rhoda.
- Mag�nak nem - v�gott vissza Mrs. Oliver -, mert nem
kell csin�lnia. �n bizony munk�nak �rzem. Vannak olyan
napok, amikor csak �gy tudok dolgozni, ha �jra meg �jra
elmondom magamnak, mekkora �sszeget kaphatok a k�-
vetkez� reg�ny folytat�sos k�zl�s��rt. Tudja, ez azt�n
munk�ra sarkallja az embert. Mik�nt a banksz�mla is,
amelyen m�r r�gen nincs fedezet.
- Soha nem gondoltam volna, hogy saj�t kez�leg g�peli
a reg�nyeit - vallotta be Rhoda. - Azt hittem, k�l�n g�p-
�r�n�je van.
- Volt is, �s megpr�b�ltam dikt�lni neki, de olyan m�-
velt volt, hogy ett�l r�m t�rt a depresszi�. �gy �reztem,
sokkal jobban tudja n�lam a nyelvtant, nem is besz�lve a
pontok �s pontosvessz�k haszn�lat�r�l, �s ett�l kisebb-
rend�s�gi �rz�sem t�madt. Pr�b�lkoztam m�r k�tbalke-
zes g�p�r�val is, de term�szetesen az sem v�lt be igaz�n.
- Milyen csod�latos lehet, hogy csak �gy ki tud tal�lni
dolgokat - mondta Rhoda.
- Kital�lni mindig tudok dolgokat - v�laszolta boldo-
gan Mrs. Oliver. - Viszont nagyon f�raszt� le�rni �ket.
Amikor azt hiszem, hogy v�gre k�sz vagyok, akkor kide-
r�l, hogy csak harmincezer sz�t �rtam, holott a k�vetkez�
folytat�shoz hatvanezer kell, �s akkor megint ki kell �tle-
nem egy gyilkoss�got, vagy m�g egyszer el kell raboltat-
nom a h�sn�t. Tulajdonk�ppen r�m unalmas.
Rhoda nem v�laszolt. �gy b�mult Mrs. Oliverre, aho-
gyan csak a fiatalok tudnak a h�ress�gekre: h�dolat�ba
n�mi csal�d�s vegy�lt.
- Tetszik mag�nak a tap�ta? - k�rdezte k�nnyed k�z-
mozdulattal Mrs. Oliver. - Im�dom a madarakat. A n�-
v�nyzet �ll�t�lag tr�pusi. Ett�l m�g akkor is �gy �rzem,
hogy k�nikula van, ha fagy odakint. Ugyanis csak akkor
tudok b�rmit is csin�lni, ha nagyon melegem van. Sven
Hjerson ellenben minden reggeljeget t�r, hogy meg tudjon
mosakodni!
- Szerintem csod�latos ez az eg�sz! - lelkesedett Rho-
da. - �s igaz�n roppant kedves mag�t�l, hogy azt mondja,
nem zavarom.
- K�v�t iszunk, �s pir�t�st esz�nk hozz� -jelentette ki
Mrs. Oliver. - Szurokfekete k�v�t t�zforr� pir�t�ssal. Azt
b�rmikor tudok enni.
Odament az ajt�hoz, kinyitotta, �s valamit ki�ltott. Az-
ut�n visszaj�tt, �s megk�rdezte:
- Mi hozta a v�rosba? Tal�n v�s�rolt?
- Igen, v�s�roltam ezt meg azt.
- Meredith kisasszony is mag�val j�tt?
- Igen, � Despard �rnaggyal felkeresi az �gyv�det.
- �gyv�det?
Mrs. Oliver k�v�ncsian h�zta fel a szem�ld�k�t.
- Despard �rnagy ugyanis azt mondta Anne-nek, hogy
felt�tlen�l sz�ks�ge lesz �gyv�dre. Az �rnagy igaz�n na-
gyon kedves.
- �n is nagyon kedves voltam - jelentette ki Mrs. Oli-
ver -, de nem mentem vele t�l sokra, igaz? �szint�n sz�lva,
a bar�tn�je nem �r�lt kifejezetten a l�togat�somnak.
- Dehogynem, dehogynem - Rhoda zavar�ban f�szke-
l�dni kezdett a sz�ken. - Ez�rt is j�ttem ma el, hogy meg-
magyar�zzam. Mert azt hiszem, f�lre�rti a helyzetet. Anne
val�ban h�l�tlannak t�nt, de nem err�l volt sz�. Nem a
l�togat�s okozta, hanem valami, amit maga mondott.
- Amit mondtam?
- Persze, nem volt sz�nd�kos. Egyszer�en egy szeren-
cs�tlen megjegyz�s volt.
- Mi�rt, mit mondtam?
- Gondolom, nem is eml�kszik r�. Tulajdonk�ppen
csak egy kicsit furcs�n fogalmazott. Mondott valamit a
balesetekr�l �s a m�rgekr�l.
- Val�ban?
- Sejtettem, hogy m�r nem is eml�kszik r�. A helyzet
�gy �ll, hogy Anne-nek volt egy sz�rny� �lm�nye. Egy
olyan h�zban �lt, ahol az asszony megm�rgezte mag�t -
azt hiszem, kalapfest�kkel, amit valami m�s helyett v�let-
len�l megivott. �s bele is halt. Ez term�szetesen iszony�an
megr�zta Anne-t. Gondolni sem tud r�, �s hallani sem
akar r�la. �s att�l, amit maga mondott, esz�be jutott ez a
sz�rny� eset, �s ett�l v�lt olyan merevv� �s furcs�v�, ami-
lyen n�ha lenni szokott. �s �n tudtam, hogy ezt maga is
�szrevette. El�tte persze nem mondhattam semmit. De tu-
dom�s�ra akartam hozni, hogy Anne nem h�l�tlans�gb�l
viselkedett �gy.
Mrs. Oliver r�pillantott Rhoda kipirult, lelkes arc�ra.
- �rtem - mondta.
- Anne rendk�v�l �rz�keny - magyar�zta Rhoda. - �s
egyszer�en nem tud szemben�zni a bajokkal. Ha valami
b�ntja, ink�bb nem besz�l r�la, holott szerintem a hallga-
t�snak nincs semmi �rtelme. A dolgok att�l nem v�ltoznak
meg, hogy besz�l�nk r�la vagy nem. �n ink�bb mindent
kit�laln�k, b�rmilyen f�jdalmas is.
- De maga, kedvesem, maga nagyon katon�s - jegyezte
meg halkan Mrs. Oliver. - Anne bar�tn�je pedig nem az.
Rhoda elpirult.
- Anne t�nd�ri teremt�s.
Mrs. Oliver mosolygott.
- Nem is �ll�tottam az ellenkez�j�t. Csak azt mondtam,
hogy benne nincs meg az a saj�tos b�tors�g, ami mag�ban
megvan. - Fels�hajtott, majd v�ratlanul megk�rdezte: -
Mondja, kedvesem, hisz maga az igazs�g �rt�k�ben?
- H�t persze hogy hiszek az igazs�gban - felelte elk�-
pedve Rhoda.
- Most ezt mondja, de tal�n m�g soha nem is gondolko-
dott el a dolgon. Az igazs�g ugyanis olykor f�j - lerombol-
ja az ember ill�zi�it.
- �n ezzel egy�tt is v�llalom az igazs�got - jelentette ki
Rhoda.
- �n is. De nem tudom, b�lcsen tessz�k-e.
- K�rem, ne mondja el Anne-nek, amit t�lem hallott -
mondta komolyan Rhoda. - Nem �r�lne neki.
- �lmomban sem fordulna meg a fejemben, hogy ilyet
tegyek. R�gen t�rt�nt az eset?
- K�r�lbel�l �t �vvel ezel�tt. Ugye milyen furcsa, hogy
ugyanazok a dolgok �jra meg �jra megt�rt�nnek embe-
rekkel? Volt p�ld�ul egy nagyn�n�m, aki mindig haj�t�-
r�st szenvedett. �s most itt van Anne, aki k�r�l k�t hirtelen
hal�leset t�rt�nt - persze a m�sodik sokkal s�lyosabb. R�-
mes dolog a gyilkoss�g, nem igaz?
- De igen.
Ebben a percben �rkezett meg a szurokfekete k�v� �s a
t�zforr� vajas pir�t�s.
Rhoda gyermeki �tv�ggyal evett �s ivott. Nagy kaland
volt sz�m�ra, hogy egy t�lb�l csereszny�zhet egy h�ress�g-
gel.
Amikor befejezt�k, fel�llt.
- �szint�n rem�lem, nem zavartam meg t�lzottan a
munk�ban. Megengedn�, hogy elk�ldjem az egyik reg�-
ny�t, �s dedik�ln� nekem?
Mrs. Oliver nevetett.
- Enn�l jobb �tletem is van. - Kinyitott egy szekr�nyt.
-Melyiket szeretn�? Sz�momra A m�sodik aranyhal esete
a legkedvesebb. Tal�n ez nem akkora s�letlens�g, mint a
t�bbi.
Rhod�t n�mileg megh�kkentette, hogy az �r�n� imi-
gyen lesz�lja �nn�n toll�nak gyermekeit, m�gis sz�vesen
elfogadta a k�nyvet. Mrs. Oliver kinyitotta, ut�nozhatat-
lanul cikorny�san bele�rta a nev�t, majd �tny�jtotta Rho-
d�nak.
- Nagyon k�sz�n�m. Igen j�l �reztem magam. Biztos,
hogy nem haragszik, ami�rt megl�togattam?
- Azt akartam, hogy j�jj�n el hozz�m - mondta Mrs.
Oliver. Majd r�vid sz�net ut�n hozz�f�zte: - Maga na-
gyon kedves kisl�ny. Viszontl�t�sra. Vigy�zzon mag�ra,
kedves!
- Ezt meg mire mondtam? - mormogta mag�ban, mi-
ut�n vend�ge m�g�tt bez�rult az ajt�.
Megr�zta a fej�t, belet�rt k�cos haj�ba, majd visszat�rt
Sven Hjersonnak a libat�ltel�k k�r�li mesteri h�z�saihoz.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET
K�zj�t�k te�val

Mrs. Lorrimer kil�pett a Harley Street egyik h�z�nak ajta-

j�n.
Egy percig csak �llt a l�pcs� tetej�n, majd lassan les�t�lt.
Arc�n furcsa kifejez�s volt l�that�: a zord elhat�roz�s
�s a n�la szokatlan t�tovas�g kever�ke. Kiss� �sszer�ncol-
ta a homlok�t, mintha egy minden figyelmet lek�t� prob-
l�m�n gondolkodna.
Ekkor vette �szre az utca t�loldal�n Anne Mereditht.
Anne elmer�lten b�mult egy magas, sarki b�rh�zat.
Mrs. Lorrimer egy cseppet habozott, majd �tment a m�-
sik oldalra.
- J� napot, Meredith kisasszony.
Anne riadtan h�trafordult.
- �, maga az? J� napot!
- M�g mindig Londonban van? - k�rdezte Mrs. Lorri-
mer.
- Nem, csak a mai napra utaztam fel. A jogi �gyeimet
kell rendeznem.
A szeme m�g mindig a magas b�rh�zat k�mlelte.
- Valami baj van? - k�rdezte Mrs. Lorrimer.
Anne b�ntudatos hangon v�laszolt:
- Baj? Ugyan mi volna?
- �gy l�tszott, mintha valami fontos dolog j�rna az
esz�ben.
- Nem... azazhogy igen, de nem is annyira fontos; in-
k�bb valami buta dologjutott az eszembe. - Felnevetett.
- Arr�l van sz� - folytatta -, hogy mintha a bar�tn�met
l�ttam volna oda bemenni. � az a l�ny, akivel lakom, �s
k�v�ncsi vagyok, vajon megl�togatta-e Mrs. Olivert.
- Itt lakik Mrs. Oliver? Nem is tudtam.
- Igen. A napokban lej�tt hozz�nk vid�kre, megadta a
c�m�t, �s a lelk�nkre k�t�tte, hogy keress�k fel. Csak azon
t�n�dtem, vajon t�nyleg Rhoda ment-e be azon a kapun.
- Fel akar menni, hogy megn�zze?
- Azt hiszem, ink�bb nem.
- Akkor j�jj�n, te�zzon velem! - aj�nlotta Mrs. Lorri-
mer. - Van itt a k�zelben egy te�z�.
- Nagyon kedves, k�sz�n�m - felelte t�tov�n Anne.
Elindultak a Harley Streeten, majd befordultak egy
mell�kutc�ba. Egy kis cukr�szd�ban te�t ittak vajas pog�-
cs�val.
Nem besz�ltek t�l sokat. Mintha megnyugtat�nak ta-
l�lt�k volna egym�s hallgat�s�t.
Anne hirtelen megk�rdezte :
- J�rt mag�n�l Mrs. Oliver?
Mrs. Lorrimer a fej�t r�zta.
- Nem j�rt n�lam m�s, csak M. Poirot.
- Nem �gy �rtettem. . . - kezdte Anne.
- Nem? Szerintem igen - mondta Mrs. Lorrimer.
A l�ny feln�zett, �s r�m�lt pillant�st vetett az asszonyra.
Att�l azonban, amit az arc�n l�tott, gyorsan megnyugo-
dott.
- N�lam m�g nem j�rt M. Poirot - mondta a l�ny.
Hallgattak.
- �s Battle f�fel�gyel� sem kereste fel? - �rdekl�d�tt
Anne.
- Dehogynem - felelte Mrs. Lorrimer.
- Mif�l�ket k�rdezett? - Anne hangja bizonytalanul
csengett.
Mrs. Lorrimer f�radtan fels�hajtott:
- H�t a szok�sos dolgokat. Rutink�rd�seket tett fel.
Tulajdonk�ppen eg�szen kellemes volt.
- Gondolom, valamennyi�nket kik�rdez.
- Val�sz�n�leg.
Ism�t hallgattak.
- Mrs. Lorrimer, maga szerint ki fogj�k valaha is der�-
teni, ki tette?
Pillant�s�t a t�ny�ron nyugtatta. Ez�rt nem vette �szre
az id�sebb n� szem�ben felcsillan� k�l�n�s f�nyt.
Mrs. Lorrimer halkan v�laszolt:
- Nem is tudom...
- Nem t�l kellemes helyzet, igaz? - suttogta Anne.
Ugyanaz a furcsa, vizsg�l�d�, �m m�gis egy�tt�rz� ki-
fejez�s jelent meg Mrs. Lorrimer arc�n, amikor megk�r-
dezte:
- Mondja, Anne Meredith, h�ny �ves maga?
- ����n? - dadogta a l�ny. - Huszon�t.
- �n meg hatvanh�rom - k�z�lte Mrs. Lorrimer. Majd
hozz�tette: - Maga el�tt m�g ott �ll az eg�sz �let.
Anne megborzongott.
- Lehet, hogy hazafel� el�t egy aut�busz.
- Ez igaz. �s az is lehet, hogy engem viszont nem.
Ezt valahogy olyan furcs�n mondta. Anne d�bbenten
meredt r�.
- Az �let bonyolult dolog - mondta Mrs. Lorrimer. -
Majd r�j�n, amikor annyi id�s lesz, mint �n. V�gtelen b�-
tors�g �s sok kitart�s kell hozz�. �s a v�g�n az ember m�gis
felteszi a k�rd�st: "meg�rte?"
- Jaj, ne! - ki�ltott fel Anne.
Mrs. Lorrimer elnevette mag�t, �s ezzel visszat�rt r�gi
hat�rozotts�ga.
- El�gg� hitv�ny dolog cs�ny�kat mondani az �letr�l -
ismerte be.
Odah�vta a pinc�rn�t, �s rendezte a sz�ml�t.
Amikor az ajt�hoz �rtek, �pp arra ment egy taxi. Mrs.
Lorrimer r�gt�n le is intette.
- Elvihetem mag�t egy darabon? - k�rdezte. - A park-
t�l d�lre lakom.
Anne arca felder�lt.
- Nem, k�sz�n�m. A bar�tn�m �pp most fordult be a
sarkon. Nagyon k�sz�n�m a kedvess�g�t, Mrs. Lorrimer.
Viszontl�t�sra.
- Viszontl�t�sra. Sok szerencs�t - mondta az id�sebb
n�.
� elhajtatott, Anne pedig sietve a bar�tn�je ut�n eredt.
Rhoda szeme el�sz�r felcsillant, amikor �szrevette
Anne-t, majd b�nb�n� kifejez�s jelent meg az arc�n.
- Mrs. Olivern�l j�rt�l, Rhoda? - tudakolta Anne.
- Tulajdonk�ppen igen.
- �n meg elkaptalak.
- Hogyhogy elkapt�l? Menj�nk oda a buszmeg�ll�ba.
Te elment�l a lovagoddal az �gyeidet int�zni. Azt hittem,
legal�bb te�ra megh�v.
Anne hallgatott egy percig - a f�l�be csengett egy hang:
"Nem tal�lkozhatunk valahol a bar�tn�j�vel, �s akkor
egy�tt te�zn�nk?"
�s a saj�t gyors v�lasz�t is hallotta, amit gondolkod�s
n�lk�l r�v�gott: "Nagyon kedves, de a bar�tainkkal te�-
zunk."
Hazudott, m�ghozz� milyen rosszul. Ostoba m�don ki-
mondta az els� dolgot, ami az esz�be jutott, ahelyett hogy
egy-k�t percet gondolkodott volna. Hiszen azt is mond-
hatta volna: "Nagyon kedves, de a bar�tn�m m�sokkal
te�zik." M�r abban az esetben, ha nem k�v�nta volna
Rhoda jelenl�t�t - mint ahogy nem is k�v�nta.
M�r ez is eg�szen k�l�n�s. Hat�rozottan azt �rezte,
hogy csakis mag�nak akarja megtartani Despardot. F�lt�-
kenys�get �rzett. F�lt�keny volt Rhod�ra. Rhoda olyan
�rtelmes, olyan besz�des, olyan lelkes �s energikus. M�lt-
kor este Despard l�that�an nagyon helyes l�nynak tartot-
ta Rhod�t. De akkor is hozz�, Anne Meredith-hez j�tt l�to-
gat�ba. Rhoda mindig ilyen. Sz�nd�ktalanul ugyan, de
mindenkit a h�tt�rbe szor�t. Nem, Rhod�ra azt�n t�nyleg
nem volt sz�ks�ge.
Mindenesetre roppant ostob�n int�zte el a dolgot, igen-
csak elvesztette a fej�t. Ha �gyesebb, tal�n m�g most is
Despard �rnaggyal �l �s te�zik valahol, mondjuk, a klub-
j�ban.
Leplezetlen�l d�h�s volt Rhod�ra. Bosszant� teremt�s.
�s mi �t�tt bel�, hogy elment Mrs. Oliverhez?
Hangosan csak annyit k�rdezett:
- Mi�rt l�togattad meg Mrs. Olivert?
- Mert megh�vott benn�nket.
- De szerintem nem gondolta komolyan. Nyilv�n min-
denkinek ezt mondja.
- De komolyan gondolta. Nagyon kedves volt. Kap-
tam t�le egy k�nyvet aj�nd�kba. Ide n�zz!
Rhoda el�var�zsolta f�ltett kincs�t.
Anne gyanakodva megk�rdezte:
- �s mir�l besz�lgettetek? Rem�lem, nem r�lam.
- Micsoda �ntelt le�nyz� vagy!
- Nem, de m�gis, mir�l besz�lgettetek? A gyilkoss�g-
r�l?
- Az � gyilkoss�gair�l. Most egy olyat �r, amiben a m�-
reg a liba hagym�s-zs�ly�s t�ltel�k�ben van. Nagyon em-
beri volt, �s elmondta, hogy az �r�s kem�ny munka, meg
hogy mik�nt gabalyodik bele a cselekm�nyekbe, �s k�v�z-
tunk, meg forr� vajas pir�t�st ett�nk - fejezte be diadalma-
san Rhoda.
Majd hozz�tette:
- De te biztosan te�zni akarsz.
- Nem. M�r te�ztam. Mrs. Lorrimerrel.
- Mrs. Lorrimerrel? Azzal a h�lggyel, aki akkor... ott
volt?
Anne b�lintott.
- Hol tal�lkozt�l vele? Megl�togattad?
- Nem. A Harley Streeten futottunk �ssze.
- �s milyen volt?
- Nem is tudom - v�laszolta elgondolkodva Anne. -
El�g furcsa. Egy cseppet sem olyan, mint akkor este.
- M�g mindig azt hiszed, � tette? - �rdekl�d�tt Rhoda.
Anne n�h�ny percig hallgatott. Majd azt mondta:
- Nem is tudom. De ne besz�lj�nk err�l! Tudod, meny-
nyire ut�lom az ilyesmit.
- Rendben van, dr�g�m. Milyen volt az �gyv�d? Na-
gyon kim�rt �s hivatalos?
- Egy�ltal�n nem. Bar�ts�gos volt �s seg�t�k�sz.
- Akkor minden rendben. - R�vid sz�net ut�n hozz�-
f�zte:
- �s milyen volt Despard �rnagy?
- Nagyon kedves.
- Bel�d esett, Anne. Ez biztos.
- Ne besz�lj szam�rs�gokat, Rhoda!
- Majd megl�tod.
Rhoda dudor�szni kezdett. "H�t persze hogy bele-
esett", gondolta, "hiszen Anne �szveszt�en csinos. De egy
kicsit k�nyes. . . � ugyan soha nem utazgatna az �rnaggyal
a vil�gban. Ha megl�tna egy k�gy�t, sik�tana... A f�rfiak
mindig az alkalmatlan n�kbe szeretnek bele."
Hangosan ellenben csak azt mondta:
- Ez a busz kivisz benn�nket a p�lyaudvarra. M�g �p-
pen el�rj�k a 16.48-as vonatot.
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Tan�cskoz�s

Poirot szob�j�ban megsz�lalt a telefon.

- Itt O'Connor �rmester besz�l - mondta egy tisztelet-
tud� hang. - Battle f�fel�gyel� �dv�zli, uram, �s k�rdezte-
ti, ide tudna-ej�nni f�l tizenkett�re a Scotland Yardra.
Poirot igent mondott, mire az �rmester letette a kagyl�t.
A taxi pont f�l tizenkett�kor kanyarodott az �j Scot-
land Yard �p�lete el�. Poirot kik�sz�l�dott, �s nyomban
Mrs. Oliverrel tal�lta mag�t szemben.
- Mennyire �r�l�k, M. Poirot! Hajland� lenne meg-
menteni?
- Enchant�, * madame. Miben seg�thetek?
- Fizesse ki helyettem a taxit, k�rem. Fogalmam sincs,
hogyan t�rt�nt, de v�letlen�l azt a t�sk�mat hoztam ma-
gammal, amelyikben a k�lf�ldi p�nzeket tartom, a sof�r
meg egyszer�en nem hajland� se l�r�t, se frankot, se m�r-
k�t elfogadni.
Poirot lovagiasan apr�p�nz ut�n kutatott, majd Mrs.
Oliverrel egy�tt bel�pett az �p�letbe.
Battle f�fel�gyel� szob�j�ba vezett�k �ket. Battle az
�r�asztala m�g�tt �lt, �s az arca merevebb volt, mint vala-
ha. - Mint egy modern szobor - s�gta Poirot f�l�be Mrs.
Oliver.
Battle fel�llt, mindkettej�kkel kezet fogott, majd le�lt.
- �gy v�ltem, ideje, hogy besz�lgess�nk - mondta. -
Nyilv�n k�v�ncsiak, mire jutottam, �n meg arra, hogy ma-
guk mit v�geztek. M�r csak Race ezredesre v�runk, �s ak-
kor. . .
Abban a pillanatban m�r ny�lt is az ajt�, �s bel�pett az
ezredes.
- Bocs�ssa meg a k�s�semet, Battle. J� napot, Mrs. Oli-
ver. �dv�zl�m, Poirot. Rem�lem, nem v�rakoztattam
meg nagyon magukat. Holnap utazom, �s ezernyi elint�z-
nival�m van m�g.
- Hova utazik? - k�v�ncsiskodott Mrs. Oliver.
- Egy kis beludzsiszt�ni vad�szatra.
Poirot g�nyosan mosolygott.
- Sz�val valami kis felfordul�s van arrafel�? Az�rt le-
gyen nagyon �vatos.
- Igyekszem - felelte komoran Race, �m a szeme mo-
solygott.
- Megtudott valamit, uram? - k�rdezte Battle.
- Mindent megszereztem Despardr�l. �me.
Odany�jtott egy halom pap�rt.
- Rengeteg adat �s helysz�n. �gy v�lem, a z�me teljesen
l�nyegtelen. Semmi sincs benne, ami felhozhat� volna elle-
ne. Kem�ny fick�. Feddhetetlen h�r�. Nagyon fegyelme-
zett. A bennsz�l�ttek minden�tt szeretik �s tisztelik.
Afrik�ban, ahol kedvelik a neh�zkes �s hossz� neveket,
"A sz�tlan �s igazs�gos feh�r ember"-nek h�vj�k. A feh�-
rek k�z�tt az a v�lem�ny r�la, hogy Despard pakka sza-
hib. * Remek l�v�sz, higgadt elme. Sz�les l�t�k�r� �s meg-
b�zhat�.
Battle-t nem hatotta meg a dicshimnusz.
- T�rt�nt k�r�l�tte v�ratlan hal�leset? - k�rdezte.
- K�l�n�s figyelmet ford�tottam erre a k�rd�sre. Egy
alkalommal nagy h�stettet hajtott v�gre. Egy bar�tj�t
megmentette a t�mad� oroszl�nt�l.
Battle fels�hajtott.
- Nem h�stettekr�l akarok tudni.
- Sz�v�s egy alak maga, Battle. Csup�n egyetlen ese-
m�nyt siker�lt felder�tenem, amelyik megfelel az �zl�s�-
nek. Despard elk�s�rte Luxmore professzort, a h�res bota-
nikust �s a feles�g�t D�l-Amerika �serdeibe. A professzor
l�zrohamban meghalt, �s valahol az Amazonas menti
dzsungelben temett�k el.
- L�zrohamban?
- Igen. De �szinte leszek mag�hoz. Az egyik helyi k�s�-
r� (akit mellesleg lop�s�rt elbocs�tottak) azt a pletyk�t
terjesztette, hogy a professzor nem l�zrohamban halt meg,
hanem lel�tt�k. �m ezt a pletyk�t soha senki nem vette
komolyan.
- Tal�n ideje ezen v�ltoztatni.
Race a fej�t r�zta.
- Csak a t�nyeket k�z�ltem mag�val. Maga tudni akar-
ta �ket, �s ehhez joga is van, de �n a fejemet teszem r�, hogy
azon az est�n nem Despard hajtotta v�gre azt a sz�rny�
tettet. � ugyanis tisztess�ges ember, Battle.
- �gy �rti, k�ptelen a gyilkoss�gra?
Race ezredes t�tov�zni l�tszott.
- Igen, azt hiszem, k�ptelen arra, amit �n gyilkoss�gnak
nevezek.
- De k�pes eltenni valakit l�b al�l, ha erre j� �s elegend�
oka van. Erre c�loz?
- Kiz�r�lag akkor, ha val�ban alapos oka van r�.
Battle megr�zta a fej�t.
- Az�rt m�gis k�ptelens�g, hogy az emberek m�sok fe-
lett �t�lkezzenek, �s maguk szabj�k meg a t�rv�nyt!
- Tudja, Battle, ilyesmi is el�fordulhat.
- Szerintem pedig nem volna szabad el�fordulnia. Mi
err�l a v�lem�nye, M. Poirot?
- �n mag�val �rtek egyet, Battle. Mindig rosszallottam
a gyilkoss�got.
- Milyen b�josan fogalmaz - mondta Mrs. Oliver. -
Mintha �ppens�ggel r�kavad�szatr�l volna sz�, vagy k�-
csagtollak beszerz�s�r�l, n�i kalapok sz�m�ra. Nem gon-
dolja, hogy vannak olyan emberek, akiket meg kellene
gyilkolni?
- Ez el�g val�sz�n�.
- H�t akkor?
- Azt hiszem, f�lre�rt. Nem annyira az �ldozat foglal-
koztat, mint ink�bb a tett hat�sa a gyilkos jellem�nek ala-
kul�s�ra.
- �s a h�bor�?
- A h�bor�ban nincs helye mag�njelleg� �t�letnek.
Ez�rt is olyan vesz�lyes. Ha az emberben egyszer kialakult
az a k�nyszerk�pzet, hogy csak � tudja, ki �lhet �s ki nem,
f�l�ton van a fel�, hogy a lehet� legvesz�lyesebb gyilkos
v�lj�k bel�le, arrog�ns b�n�z�, aki nem a haszon�rt, ha-
nem az elv�rt gyilkol. Olyasvalaki, aki bitorolja le bon
Dieu * jogait.
Race ezredes fel�llt.
- Nagyon sajn�lom, de mennem kell. Rengeteg a dol-
gom. Nagyon k�v�ncsi vagyok, hogyan v�gz�dik ez a his-
t�ria, b�r az sem lepne meg, ha be sem fejez�dne. M�g ha
kinyomozz�k is a tettest, csaknem lehetetlen lesz r�bizo-
ny�tani. Megszereztem a k�rt adatokat, de v�lem�nyem
szerint nem Despard az elk�vet�. Szerintem soha nem k�-
vetett el gyilkoss�got. Lehets�ges, hogy Shaitan�nak a f�-
l�be jutott a Luxmore professzor hal�la k�r�li pletyka, de
ennek, �rz�sem szerint, nincs semmi alapja. Despard tisz-
tess�ges ember, nem hiszem, hogy valaha is gyilkolt volna.
Ez a v�lem�nyem. M�rpedig van n�mi emberismeretem.
- Milyen asszony Mrs. Luxmore? - k�rdezte Battle.
- Londonban �l, �gyhogy nyugodtan felkeresheti. Az
egyik pap�ron rajta van a lakc�me. Valahol Kensington
d�li r�sz�n lakik. De ism�tlem: nem Despard volt a tettes.
Ezzel Race ezredes t�vozott a szob�b�l, egy vad�sz ru-
galmas, egyszersmind hangtalan l�pteivel.
Battle elgondolkodva b�lintott.
- Val�sz�n�leg igaza van - mondta. - Race ezredes ki-
v�l� emberismer�. De akkor sem vehet�nk semmit biz-
tosra.
V�gigb�ng�szte a pap�rhalmot, amelyet Race az aszta-
l�ra rakott, s olykor fel�rt valamit egy jegyzett�mbre.
- Nos, Battle f�fel�gyel� - k�rdezte Mrs. Oliver -, el-
mes�li nek�nk, mire jutott?
A f�rfi feln�zett, �s elmosolyodott, s ett�l ezer r�nc sz�n-
totta v�gig merev arc�t.
- Ez a hivatali titoktart�s megszeg�se volna - mondta
Battle. - Rem�lem, tiszt�ban van ezzel, Mrs. Oliver.
- K�ptelens�g - felelte a h�lgy. - Egy percig sem hittem,
hogy b�rmi olyat elmes�l nek�nk, amit nem akar.
Battle a fej�t r�zta.
- Nem -mondta hat�rozottan. -A k�rty�k az asztalon
hevernek. Ez az �gy mott�ja. �n pedig nem j�tszom zs�k-
bamacsk�t.
Mrs. Oliver k�zelebb h�zta a sz�k�t.
- Mondja m�r! - esdekelt.
Battle f�fel�gyel� csak nagy nehezen fogott a mond�-
k�j�ba :
- El�sz�r is, ami Mr. Shaitana meggyilkol�s�t illeti, egy
tapodtat sem jutottam el�bbre. Az iratai k�z�tt nincs
egyetlen utal�s sem vagy b�rmif�le nyom. Ami a m�sik
n�gy embert illeti, term�szetesen figyeltettem �ket, min-
dennem� k�zzelfoghat� eredm�ny n�lk�l. De erre sz�m�-
tani is lehetett. Ilyenform�n, mik�nt M. Poirot is mondta,
csup�n egyetlen rem�ny van: a m�lt. Most m�r csak azt
kell kider�ten�nk, milyen b�ntetteket hajtottak v�gre ezek
az emberek (ha ugyan v�grehajtottak, hiszen lehets�ges,
hogy Shaitana csup�n bl�ff�lt, hogy elk�pr�ztassa M. Poi-
rot-t), �s ebb�l kider�l, hogy ki k�vette el a gyilkoss�got.
- Na �s kider�tett m�r valamit?
- Egyik�kn�l r�bukkantam valamire.
- Melyik�kn�l?
- Dr. Robertsn�l.
Mrs. Oliver reszket� izgalommal n�zett r�.
- M. Poirot a tan�m r�, hogy mindenf�le elm�letet ki-
pr�b�ltam. Azt meglehet�sen bizonyoss�ggal �ll�thatom,
hogy a k�zvetlen csal�dtagjai k�z�l hirtelen senki nem
hunyt el. Minden kis r�szletet alaposan megvizsg�ltam, �s
mind�ssze egyetlen lehet�s�get tal�ltam - amely dolog
mellesleg el�gg� val�sz�n�tlen. N�h�ny �vvel azel�tt dr.
Roberts helytelen�l viselkedett egy beteg�vel. Lehet, hogy
ennek semmi jelent�s�ge, mondhatni, ez a val�sz�n�bb.
�m a h�lgy hiszt�rikus, �rzelmes fajta volt, �s im�dta a
dr�mai jeleneteket. Vagy a f�rj szagolta ki, mi folyik, vagy
pedig a h�lgy "vallott". Ami a doktor urat illeti, � bizony
sz�pen benne volt a p�cban. A tajt�kz� f�rj azzal fenyege-
t�z�tt, hogy feljelenti az Orvoskamar�n�l, ami nagy val�-
sz�n�s�ggel a karrierje v�g�t jelentette volna.
- �s mi t�rt�nt? - k�rdezte elf�l� hangon Mrs. Oliver.
- �gy t�nik, dr. Roberts sikeresen lecsillap�totta a f�r-
jet - legal�bbis �tmenetileg -, aki nem sokkal k�s�bb l�p-
fen�ben meghalt.
- L�pfen�ben? De hiszen az a szarvasmarh�k beteg-
s�ge!
- Igaza van, Mrs. Oliver - mosolygott a f�fel�gyel�. -
Val�ban nem a d�l-amerikai indi�nok kimutathatatlan
ny�lm�rge. Bizony�ra eml�kszik r�, hogy az id� t�jt p�nik-
hangulat uralkodott, mert az akkoriban kaphat� olcs�
borotvaecsetek fert�z�ttek voltak. Craddockot a saj�t bo-
rotvaecsete fert�zte meg.
- �s dr. Roberts kezelte?
- �, nem! Ann�l az�rt okosabb volt. Azt kell mondjam,
Craddock am�gy sem b�zott volna benne. Az az egyetlen
bizony�t�kom- s ez sajnos �deskev�s-, hogy akkoriban a
doktor egyik beteg�nek val�ban l�pfen�je volt.
- Arra c�loz, hogy Roberts fert�zte meg a borotvaecse-
tet?
- Arra bizony. De hangs�lyoznom kell, hogy ez csup�n
felt�telez�s. Az �gvil�gon semmi alapja. Mer� tal�lgat�s.
De nincs kiz�rva, hogy �gy t�rt�nt.
- �s nem vette feles�g�l a meg�zvegy�lt Mrs. Craddo-
ckot?
- Nem, dehogy. Az �rzelmek, ha j�l sejtem, am�gy is
meglehet�sen egyoldal�ak voltak. A h�lgyben, ahogy tu-
dom, nagy volt az elsz�nts�g, de a t�l k�zep�n hirtelen �gy
d�nt�tt, hogy Egyiptomba megy, �s j�kedv�en el is uta-
zott. �s ott halt meg. Valami k�l�n�s v�rm�rgez�sben.
Hossz� neve van, aligha mondana maguknak b�rmit is.
Csaknem teljesen ismeretlen n�lunk, m�g Egyiptomban
el�gg� gyakori.
- Vagyis a doktor nem m�rgezhette meg?
- Nem tudom - v�laszolta gondterhelten Battle. - Be-
sz�ltem egy bakteriol�gus bar�tommal. Az ilyenekb�l
roppant neh�z egyenes v�laszt kih�zni, mert soha nem
mondanak igent vagy nemet. Csak azt mondj�k, "bizo-
nyos k�r�lm�nyek k�z�tt lehets�ges", "att�l f�gg, hogy az
illet� szem�ly milyen fizikai �llapotban volt", "l�teznek
ilyen esetek", vagy "nagyon sok f�gg az egy�ni idioszink-
r�zi�t�l", meg ilyeneket. Mind�ssze annyit tudtam kipr�-
selni bel�le, hogy a bacilus vagy a bacilusok val�sz�n�leg
m�g itthon, az elutaz�s el�tt ker�lhettek a v�r�be. A t�ne-
tek ugyanis csak n�mi id� eltelt�vel jelentkeznek.
- Beoltott�k Mrs. Craddockot t�fusz ellen, miel�tt
Egyiptomba utazott? - k�rdezte Poirot. - Ha j�l tudom, a
legt�bb embert beoltj�k.
- Fej�n tal�lta a sz�get, M. Poirot.
- �s dr. Roberts oltotta be?
- �. De ez�ttal sem tudunk semmit bizony�tani.
A h�lgy megkapta a szok�sos k�t t�fuszolt�st, de az is el-
k�pzelhet�, hogy csak az egyik volt az, a m�sik valami
m�st tartalmazott. Nem tudjuk. Nem is fogjuk soha meg-
tudni. Mindez mer� felt�telez�s. Csak annyit mondha-
tunk, hogy lehets�ges.
Poirot t�prengve b�lintott.
- Ez nagyon is �sszecseng Mr. Shaitana egyn�mely
megjegyz�s�vel. Dicshimnuszt zengett nekem a gyilkosr�l,
akire soha nem lehet r�bizony�tani a tett�t.
- Akkor pedig hogyan tudhatott err�l Shaitana? - tette
fel a k�rd�st Mrs. Oliver.
Poirot tan�cstalanul v�llat vont.
- Ezt soha nem fogjuk megtudni. Egy �zben � maga is
j�rt Egyiptomban. Ez biztos, hiszen ott tal�lkozott Mrs.
Lorrimerrel. Lehets�ges, hogy egy ottani orvos sz�ba hoz-
ta Mrs. Craddock k�l�n�s betegs�g�t, mert megmagya-
r�zhatatlannak tartotta a fert�z�st. Azut�n elk�pzelhet�,
hogy Shaitana valahol m�shol hallott valami pletyk�t dr.
Robertsr�l �s Mrs. Craddockr�l. Tal�n azzal sz�rakozott,
hogy c�lz�sokat ejtett el a doktor el�tt, �s �szrevette a sze-
m�ben felvillan� d�bbenetet - mindezt soha nem fogjuk
megtudni. N�melyeknek megadatik az a k�l�n�s k�pes-
s�g, hogy kif�rk�ssz�k m�sok legrejtettebb titkait is. Ilyen
ember volt Mr. Shaitana. Ez persze az �gy szempontj�b�l
l�nyegtelen. Csak annyit mondhatunk, val�sz�n�leg j�l
r��rzett a dolgokra. A k�rd�s persze az, vajon igaza volt-e.
- Szerintem igen - mondta Battle. - Az az �rz�sem,
hogy ez a mi ny�jas modor�, vid�m doktorunk nem az az
agg�lyoskod� fajta. Ismertem m�r hozz� hasonl�kat. Bi-
zonyos t�pus� emberek ugyanis nagyon hasonl�tanak egy-
m�shoz. Szerintem � biztosan gyilkos. Meg�lte Craddo-
ckot. �s lehet, hogy Mrs. Craddockot is, ha az asszony
m�r a terh�re volt, �s az �gy botr�nnyal fenyegetett. De
vajon meg�lte-e Shaitan�t? Ez itt a k�rd�s. �s a b�nt�nye-
ket �sszevetve, ezt er�sen k�tlem. A Craddock h�zasp�r
eset�ben mindk�t alkalommal orvosi m�dszert v�lasztott.
�gy l�tszott, mintha a hal�lokok term�szetesek lettek vol-
na. Ha � �lte volna meg Shaitan�t, szerintem ugyancsak
orvosi m�dszerrel v�gzett volna vele. A bacilusokat hasz-
n�lta volna, �s nem a t�rt.
- �n soha nem gondoltam, hogy � tette -jelentette ki
Mrs. Oliver. - Egy percig sem. T�ls�gosan k�zenfekv�
volna.
- Roberts teh�t kih�zhat� - mormolta Poirot. - H�t a
t�bbiek?
Battle t�relmetlen�l legyintett.
- Azt kell mondjam, cserbenhagyott a tudom�nyom.
Mrs. Lorrimer imm�r h�sz �ve �zvegy. Ez id� alatt f�k�nt
Londonban �lt, csak t�len utazik el id�nk�nt, akkor is civi-
liz�lt helyekre, a Rivi�r�ra, Egyiptomba. Nem volt k�r�-
l�tte rejt�lyes hal�leset. L�tsz�lag eg�szen h�tk�znapi,
feddhetetlen �letet �l, a t�rsas�gi h�lgy�t. Mindenki tiszte-
li, �s j� v�lem�nnyel van a jellem�r�l. A legrosszabb, amit
mondanak r�la, az, hogy nem t�ri az ostob�kat. K�nyte-
len vagyok bevallani, hogy ezen a vonalon bizony megre-
kedtem. Valaminek akkor is kell itt lennie. V�gt�re is Shai-
tana gyanakodott.
Cs�ggedten fels�hajtott.
- Azut�n ott van Meredith kisasszony. Eddigi �lett�rt�-
nete meglehet�sen tiszt�n �ll el�tt�nk. Szokv�nyos hist�-
ria. Az apja katonatiszt volt, �s nagyon kev�s p�nzt ha-
gyott r�. Mag�nak kellett a kenyer�t megkeresnie. Semmi-
nem� k�pz�st nem kapott. Ut�nan�ztem a Cheltenham-
ben t�lt�tt �veinek. �gy t�nik, minden rendben van. Min-
denki sajn�lta a kis �rv�t. El�sz�r Wight sziget�re szeg�-
d�tt egy csal�dhoz, olyan nevel�n�f�l�nek, �s egyben
pesztr�nak. Az akkori munkaad�ja most Palesztin�ban
�l, de besz�ltem a n�v�r�vel, aki azt mondta, hogy Mrs.
Eldon nagyon szerette Anne-t. Rejt�lyes hal�lesetnek ter-
m�szetesen itt sincs nyoma. Amikor Mrs. Eldon k�lf�ldre
k�lt�z�tt, Meredith kisasszony Devonshire-ben helyezke-
dett el mint t�rsalkod�n� egy iskol�skori bar�tn�j�nek a
nagyn�nj�n�l. A bar�tn� Rhoda Dawes kisasszony, akivel
most egy�tt is lakik. T�bb mint k�t �vet dolgozott a nagy-
n�nin�l, m�gnem az s�lyosan megbetegedett, �s szakk�p-
zett �pol�n�re volt sz�ks�ge. Ha j�l tudom, r�kbeteg. M�g
mindig �l, de nagyon rossz �llapotban van. Rendszeresen
kap morfint. Besz�ltem vele. Eml�kezett Anne-re; nagyon
kedves l�nynak tartja. Besz�ltem az egyik szomsz�dj�val
is, aki feltehet�en jobban eml�kszik az elm�lt �vek esem�-
nyeire. A k�rny�ken csup�n n�h�ny id�sebb helyi lakos
halt meg, akikkel tudom�som szerint Anne Meredith nem
�llhatott kapcsolatban. Az�ta j�rt Sv�jcban is. Arra sz�-
m�tottam, hogy tal�n ott t�rt�nt valami v�gzetes baleset,
de t�vedtem. �s Wallingfordban sincs semmi nyom.
- �gy teh�t Anne Meredith is felmenthet�? - k�rdezte
Poirot.
Battle t�tov�zni l�tszott.
- Azt az�rt nem mondan�m. Valaminek itt is lennie
kell... Az �r�k�s r�m�let a tekintet�ben nem tulajdon�t-
hat� csup�n a Shaitana hal�la miatti ijedelm�nek. T�ls�-
gosan is �vatos az a l�ny. �s nagyon �ber. Meg mern�k
esk�dni r�, hogy van valami a f�le m�g�tt. De minden
hi�ba, l�tsz�lag feddhetetlen �letet �lt.
Mrs. Oliver m�ly l�legzetet vett, m�ghozz� igen nagy
�lvezettel.
- �s Anne Meredith egyszer m�gis ott volt, ahol egy
asszony v�letlen�l m�rget vett be, �s meghalt - k�z�lte
diadalmasan.
A hat�s nem maradt el.
Battle f�fel�gyel� megperd�lt a sz�k�n, �s d�bbenten
meredt r�.
- Igaz ez, Mrs. Oliver? Honnan tudja?
- Szimatoltam - felelte Mrs. Oliver. - Fiatal l�nyokkal
rendszerint nagyon j�l kij�v�k. Lementem megl�togatni
�ket, �s el�adtam egy teljesen k�ptelen t�rt�netet arr�l,
hogy szerintem dr. Roberts a tettes. Az a Rhoda l�ny ba-
r�ts�gos volt, �s egy�bk�nt is nagyon impon�lt neki, hogy
k�zelr�l l�that egy h�ress�get. A kis Meredith ellenben egy
cseppet sem �r�lt a l�togat�somnak, �s nem is pr�b�lta
leplezni. Gyanakv� volt velem. Mi oka lehetett erre, ha-
csak nincs vaj a fej�n? Mindkettej�ket h�vtam, l�togassa-
nak meg, ha Londonban j�rnak. Rhoda meg is tette, �s
kit�lalta nekem az eg�sz �gyet. Hogy Anne csak az�rt volt
undok ottj�rtamkor, mert az egyik megjegyz�sem esz�be
juttatott egy f�jdalmas esem�nyt - majd pedig r�szletesen
elmondta a t�rt�nteket.
- Azt is elmondta, mikor t�rt�nt?
- �t �vvel ezel�tt, Devonshire-ben.
A f�fel�gyel� mormogott valamit a bajusza alatt, majd
fel�rt n�h�ny adatot a notesz�be. Rend�thetetlen egyked-
v�s�ge oda lett.
Mrs. Oliver szerf�l�tt �lvezte diadal�t. M�zn�l is �de-
sebbnek tal�lta a pillanatot.
- Le a kalappal, Mrs. Oliver! - mondta a f�fel�gyel�. -
Ez�ttal alaposan lek�r�z�tt benn�nket. Az inform�ci�ja
roppant �rdekes. �s arra is �kes p�lda, milyen k�nnyen
elker�lheti valami az ember figyelm�t.
Kiss� �sszevonta a szem�ld�k�t.
- B�rhol t�rt�nt is a dolog, Meredith kisasszony nem
lehetett azon a helyen t�l sok�ig. Legfeljebb n�h�ny h�na-
pig. A Wight sziget�n v�llalt �ll�s �s a nagyn�nin�l t�lt�tt
id�szak k�z�tt t�rt�nhetett. Igen, ez a legval�sz�n�bb.
Mrs. Eldon n�v�re term�szetesen csak arra eml�kszik,
hogy t�l�k Devonshire-be t�vozott a l�ny, de hogy ponto-
san hova vagy kihez, arra nem.
- Mondja, ez a Mrs. Eldon rendetlen asszony volt? -
k�rdezte Poirot.
Battle furcsa arckifejez�ssel nyugt�zta a k�rd�st.
- �rdekes, hogy ez jut esz�be, M. Poirot. Fel nem fog-
hatom, mib�l tal�lta ki. A n�v�re meglehet�sen akkur�tus
h�lgy. �m a besz�lget�s�nk sor�n val�ban eml�tette, hogy
a h�ga nagyon rendetlen �s szeles. De maga ezt honnan
tudta?
- Mert Mrs. Eldonnak seg�ts�gre volt sz�ks�ge - mond-
ta Mrs. Oliver.
Poirot a fej�t r�zta.
- Nem, nem az�rt. Csak �gy eszembe jutott. K�v�ncsi
voltam, ennyi az eg�sz. Folytassa, Battle f�fel�gyel�.
- Term�szetesen elhittem Anne Meredithnek - folytat-
ta Battle -, hogy Wight sziget�r�l nyomban Dawes kisasz-
szony nagyn�nj�nek a h�z�ba ker�lt. Agyaf�rt teremt�s az
a l�ny. J�csk�n f�lrevezetett. Hiszen mindv�gig hazudott.
- A hazugs�g nem mindig a b�ntudatjele - mondta Poi-
rot.
- Tudom, hiszen vannak sz�letett hazudoz�k is. Egy�b-
k�nt szerintem � is ezek k�z� tartozik. Mindig azt mondja,
ami a legjobban hangzik. Mindazon�ltal meglehet�sen so-
kat kock�ztat, amikor ilyen t�nyeket elhallgat.
- Neki sejtelme sincs, hogy maga tud a m�ltb�li esetek-
r�l - mondta Mrs. Oliver.
- �pp ez�rt nem kellett volna elhallgatnia ezt a kis infor-
m�ci�t. Nyilv�n elfogadt�k, hogy a hal�lt szerencs�tlen
v�letlen okozta, �gy semmi oka az aggodalomra, hacsak
nem b�n�s.
- Hacsak nem b�n�s a devonshire-i hal�lesetben - is-
m�telte Poirot.
Battle fel�je fordult.
- �gy van. M�g ha kider�l is a v�letlen baleset nyom�n
bek�vetkezett hal�lesetr�l, hogy nem is volt olyan v�let-
len, ez akkor sem jelenti azt, hogy a l�ny �lte meg Shaita-
n�t. �m a t�bbi gyilkoss�g is csak gyilkoss�g. Azt szeret-
n�m, ha az elk�vet�re r� tudn�m bizony�tani a tett�t.
- Ez pedig Mr. Shaitana v�lem�nye szerint lehetetlen -
jegyezte meg Poirot.
- Val�ban az, de csak Roberts eset�ben. Azon m�g gon-
dolkodnunk kell, hogy �rv�nyes-e ugyanez Meredith kis-
asszonyra is. Holnap elutazom Devonshire-be.
- Tudja, hova kell mennie? - k�rdezte Mrs. Oliver. -
Rhod�t�l nem akartam b�vebben �rdekl�dni.
- Ezt b�lcsen tette. Nem lesz t�l neh�z dolgom. Bizo-
ny�ra volt vizsg�lat. A halottk�m iratai k�z�tt majd a
nyom�ra akadok. Ez rend�ri rutinfeladat. Holnap reggel-
re m�r g�pelt m�solat �ll a rendelkez�semre.
- �s Despard �rnagy? - �rdekl�d�tt Mrs. Oliver. - Ki-
der�lt valami r�la?
- M�r csak Race ezredes jelentkez�s�t v�rtuk. Term�-
szetesen �t is k�vett�k. �rdekes m�don lent j�rt Walling-
fordban Meredith kisasszonyn�l. Nyilv�n eml�keznek
m�g r�, azt mondta, hogy ama bizonyos est�t megel�z�en
nem tal�lkozott az ifj� h�lggyel.
- �m az ifj� h�lgy nagyon csinos - mormolta Poirot.
Battle nevetett.
- Igen, azt hiszem, ez mindent megmagyar�z. Mellesleg
Despard nem az a t�pus, aki kock�zatot v�llal. M�ris kap-
csolatba l�pett az �gyv�dj�vel. Ez arra mutat, hogy a leg-
rosszabbra is felk�sz�lt.
- Olyan ember �, aki el�retekint - mondta Poirot. - Aki
minden eshet�s�gre felk�sz�l.
- �ppen ez�rt aligha sz�rna bele egy t�rt valakibe, csak
�gy kutyafutt�ban - s�hajtotta Battle.
- Hacsak nem ez az egyetlen megold�s - v�lte Poirot.
- Ne feledje, � a gyors tettek embere.
Battle r�b�mult az asztal t�ls� fel�r�l.
- Nos, M. Poirot, milyen a maga lapja? Maga m�g nem
ter�tette ki a k�rty�it!
Poirot mosolygott.
- Nincsenek t�lzottan j� lapjaim. Azt gondolj�k tal�n,
hogy takargatom maguk el�l a t�nyeket? A helyzet nem
�gy �ll. El�gg� keveset tudtam meg. Besz�ltem dr. Roberts-
szel, Mrs. Lorrimerrel, Despard �rnaggyal (Meredith kis-
asszony m�g h�travan), �s mit tudtam meg? Azt, hogy dr.
Roberts �les szem� megfigyel�, hogy vele ellent�tben Mrs.
Lorrimer koncentr�l�si k�pess�ge eg�szen b�mulatos, de
ennek k�vetkezt�ben szinte tudom�st sem vesz a k�rnye-
zet�r�l. Viszont szereti a vir�gokat. Despard kiz�r�lag
olyan t�rgyakat vesz �szre, amelyek tetszenek neki: sz�-
nyegeket, vad�sztr�fe�kat, eff�l�ket. Bel�le hi�nyzik az,
amit �n k�ls� l�t�snak nevezek (vagyis az, hogy az �t k�-
r�lvev� t�rgyakat j� megfigyel� m�dj�n �szrevegye), mint
ahogy a bels� l�t�s is, ami n�zetem szerint azt jelenti, hogy
az ember egyetlen t�rgyra tudja �sszpontos�tani a figyel-
m�t. Az � l�t�tere sz�nd�kosan lesz�k�tett. Csak azt veszi
�szre, ami ilyen vagy olyan m�don harmoniz�l a gondol-
kod�sm�dj�val.
- �s ezeket nevezi t�nyeknek? - k�rdezte k�v�ncsian
Battle.
- Mert azok is. B�r lehet, hogy t�ls�gosan jelent�ktele-
nek.
- �s Meredith kisasszony?
- �t hagytam utolj�ra. De t�le is meg fogom k�rdezni,
mire eml�kszik a szoba berendez�s�b�l.
- J�l bev�lt, r�gi m�dszer - mondta megfontoltan
Battle.-A pszichol�gia mindenek felett. De mi van akkor,
ha a megk�rdezettek a bolondj�t j�ratj�k mag�val?
Poirot mosolyogva r�zta meg a fej�t.
- Nem, az ki van z�rva. Ak�r akad�lyoznak, ak�r seg�-
tenek, sz�ks�gszer�en felfedik agyuk m�k�d�s�t.
- K�ts�gk�v�l van benne valami - ismerte el Battle. -
B�r �n k�ptelen lenn�k �gy dolgozni.
Poirot mosolyogva folytatta:
- �gy v�lem, mag�hoz �s Mrs. Oliverhez k�pest �n rop-
pant keveset �rtem el, Race ezredesr�l m�r nem is besz�lve.
�n csak nagyon kis �rt�k� lapokat tudok letenni az asztalra.
Battle r�hunyor�tott.
- Ami azt illeti, M. Poirot, az adu kettes val�ban kis lap,
de h�rom �sz b�rmelyik�t �theti. Mindazon�ltal arra k�-
rem, tegyen meg nekem egy gyakorlati sz�vess�get.
- M�gpedig?
- Szeretn�m, ha besz�lne Luxmore professzor �zvegy�-
vel.
- �s mi�rt nem teszi ezt meg maga?
- Mert, mint eml�tettem, holnap Devonshire-be uta-
zom.
- De m�gis, mi�rt nem maga besz�l az �zveggyel? -
er�sk�d�tt Poirot.
- Na, mag�t azt�n nem lehet �tr�zni. Ink�bb elmon-
dom az igazat. �gy v�lem, maga t�bbet tud kiszedni bel�-
le, mint �n.
- Mert az �n m�dszereim nem olyan k�zvetlenek?
- �gy is fogalmazhat - mondta vigyorogva Battle. -
Japp fel�gyel� szerint mag�nak igen csavaros az �szj�r�sa.
- Mint a n�hai Mr. Shaitan�nak?
- Maga szerint � ki tudta volna h�zni az �zvegyb�l az
igazs�got?
Poirot megfontoltan v�laszolt:
- �n azt hiszem, meg is tette.
- Mib�l gondolja? - k�rdezte metsz� hangon Battle.
- Despard �rnagy egy elejtett megjegyz�s�b�l.
- Kiadta volna mag�t? Ez olyan k�ptelennek t�nik.
- Dr�ga bar�tom, az ember mindig kiadja mag�t, ha-
csak meg nem fogadja, hogy eg�sz �let�ben csukva tartja a
sz�j�t. A besz�d a leghat�sosabb leleplez�s.
- M�g akkor is, ha valaki hazudik? - k�rdezte Mrs. Oli-
ver.
- Igen, madame, mert azt nyomban tudni lehet, mif�le
az a hazugs�g.
- Eg�szen zavarba hoz - mondta Mrs. Oliver, �s fel�llt.
Battle f�fel�gyel� odak�s�rte az ajt�hoz, �s melegen
megr�zta a kez�t.
- Felbecs�lhetetlen szolg�latot tett nek�nk, Mrs. Oli-
ver - mondta. - Maga sokkal jobb detekt�v, mint az a h�ri-
horgas lappf�ldi, akit kital�lt.
- Nem lappf�ldi, hanem finn -jav�totta ki Mrs. Oliver.
- � persze idi�ta. De az emberek szeretik. Viszontl�t�sra.
- Nekem is t�voznom kell - k�z�lte Poirot.
Battle egy pap�rszeletre firkantotta a c�met, �s Poirot
kez�be nyomta.
- Tess�k. Menjen el, �s b�rja sz�ra.
Poirot mosolygott.
- �s mit kell megtudnom?
- Az igazat Luxmore professzor hal�l�r�l.
- Mon cher * Battle! H�t megtudhatja b�rki az igazat
b�rmir�l is?
- �n meg ut�nan�zek, mi t�rt�nt Devonshire-ben - k�-
z�lte elt�k�lten a f�fel�gyel�.
- K�v�ncsi vagyok - mormogta Poirot.
�rvendek (francia).
Igazi �riember (hindi).
J�isten (francia).
Kedves (francia).

HUSZADIK FEJEZET
Mrs. Luxmore vallom�sa

A szobal�ny, aki Mrs. Luxmore d�l-kensingtoni otthon�-

ban ajt�t nyitott M. Poirot-nak, leplezetlen rosszall�ssal
pillantott r�. Semminem� k�sztet�st nem �rzett arra, hogy
beengedje.
Poirot nem zavartatta mag�t, �s �tny�jtotta a n�vje-
gy�t.
- Adja �t az �rn�j�nek. Azt hiszem, fogad.
Ez egyike volt a hivalkod� n�vjegyeinek. Az egyik sar-
k�ban ott �llt a felirat: Mag�ndetekt�v. K�l�n az�rt csi-
n�ltatta, hogy besz�lget�s c�lj�b�l megk�zel�thesse az
�gynevezett gyeng�bbik nemet. Csaknem minden n�, lett
l�gyen garant�ltan �rtatlan vagy sem, �gett a v�gyt�l,
hogy szem�gyre vehessen egy mag�ndetekt�vet, �s hogy
megtudja, mi sz�l hozta arra.
Poirot, akit sz�gyenletes m�don ott hagytak a l�bt�rl�n
toporogni, viszolyogva vette �szre, hogy a kopogtat� csu-
pa kosz.
- Elkelne egy kis szidol meg egy rongy - mormogta.
Az izgalomt�l liheg� szobal�ny visszat�rt, �s Poirot be-
bocs�ttat�st nyert.
Az els� emelet egyik szob�j�ba vezett�k -egy meglehe-
t�sen s�t�t helyis�gbe, amely rothad� vir�gok �s teli ha-
mutart�k b�z�t �rasztotta. Mindenfel� egzotikus sz�n� se-
lyemp�rn�k hevertek, amelyekre szint�n r�f�rt volna a
tiszt�t�s. A falak smaragdz�ldben pomp�ztak, a mennye-
zet pedig a v�r�sr�z sz�n�t ut�nozta.
A kandall� mellett egy magas �s meglehet�sen csinos n�
�llt. A l�togat� el� ment, �s m�ly, rekedtes hangon meg-
k�rdezte:
- �n M. Hercule Poirot?
Poirot meghajolt. A modora most nem volt �ppens�ggel
h�tk�znapi. Idegenszer�s�g�t csak fokozta szertart�sos-
s�ga. Gesztusait egyenesen barokknak mondhatn�nk.
Halv�nyan, de csak nagyon halv�nyan, a n�hai Mr. Shai-
tana mozdulataira eml�keztettek.
- Mi�rt akar besz�lni velem?
Poirot �jfent meghajolt.
- Ha le�lhetn�k... Sz�ks�gem van ugyanis egy kis id�-
re...
A n� t�relmetlen�l egy sz�kre mutatott, �s maga is le�lt
a kanap� sz�l�re.
- Tess�k. Nos?
- �gy �ll a helyzet, madame, hogy �n nyomoz�st v�g-
zek, mag�njelleg�eket, ha �rti, mire gondolok.
Min�l k�r�lm�nyesebben fogalmazott, ann�l t�relmet-
lenebbnek l�tszott az asszony.
- �s?
- A n�hai Luxmore professzor hal�l�nak k�r�lm�nyeit
vizsg�lom.
A n�nek el�llt a l�legzete. R�m�let�t nem tudta leplezni.
- De mi�rt? Hogy �rti ezt? Mi k�ze van mag�nak eh-
hez?
Poirot gondosan szem�gyre vette az asszonyt, miel�tt
v�laszolt volna.
- Tudja, egy k�nyv k�sz�l n�hai kiv�l� f�rje �let�r�l. Az
�r� pedig term�szetesen arra t�rekszik, hogy a t�nyek meg-
feleljenek a val�s�gnak. Ami pedig a f�rje hal�l�t illeti. . .
Az asszony nyomban k�zbev�gott.
- A f�rjem l�zrohamban halt meg az Amazonas mellett.
Poirot h�trad�lt a sz�ken. Lassan, ideges�t�en lassan,
ingatni kezdte a fej�t, �rj�t�, monoton mozg�ssal.
- De madame. . . - tiltakozott.
- De hiszen �n tudom! Ott voltam!
- Igen, hogyne. Val�ban ott volt. Az �n inform�ci�im
szerint is.
A n� felki�ltott:
- Mif�le inform�ci�i szerint?
Poirot alaposan v�gigmustr�lta, majd azt mondta :
- A n�hai Mr. Shaitan�t�l kapott inform�ci�k szerint.
Az asszony �gy h�trah�k�lt, mintha korb�ccsal csap-
tak volna v�gig rajta.
- Shaitan�t�l? - motyogta.
- Ama f�rfi� - folytatta Poirot - nagyon sokat tudott.
K�l�nleges l�ny volt. Igen sok titoknak volt a tud�ja.
- Nem vitatom - felelte az asszony, �s megnyalta kisz�-
radt ajk�t.
Poirot el�rehajolt. Megkocogtatta az asszony t�rd�t.
- Azt is tudta p�ld�ul, hogy a kegyed f�rje nem l�zro-
hamban halt meg.
Az asszony r�b�mult. A tekintete vad volt �s k�ts�gbe-
esett.
Poirot h�trad�lt, �s �lvezte szavai hat�s�t.
Az asszony csak nagy neh�zs�gek �r�n szedte �ssze ma-
g�t.
- Nem. . . nem �rtem, mire c�loz.
Ez a mondat nagyon hamisan csengett.
- Madame - mondta Poirot -, �n ny�lt k�rty�kkal j�t-
szom. Mondhatn�m �gy is - k�z�lte mosolyogva -, hogy
kiter�tem a lapjaimat. A f�rje nem l�zrohamban hunyt el.
Goly� v�gzett vele.
- � ! - ki�ltott fel az asszony.
Kez�be temette az arc�t, �s ide-oda himb�l�zott. Sz�r-
ny� k�ts�gbees�s lett rajta �rr�. �m valahol, l�nye legm�-
ly�n, nagyon is �lvezte �nn�n �rzelmeit. Poirot szinte meg
mert volna esk�dni r�.
- �s ez�rt - folytatta Poirot t�rgyilagos hangon - ak�r
el is mondhatja nekem az igazat.
Az asszony levette az arc�r�l a kez�t.
- Egy�ltal�n nem �gy t�rt�nt, ahogy gondolja -mondta.
Poirot �jfent el�rehajolt, �s megkocogtatta a n� t�rd�t.
- Madame, kegyed teljesen f�lre�rt engem. Nagyon j�l
tudom, hogy nem maga l�tte le a f�rj�t, hanem Despard
�rnagy. De maga miatt tette.
- Nem tudom. Egyszer�en nem tudom. Val�sz�n�leg
igen. Iszony� volt az eg�sz. Mintha �ld�zne a v�gzet.
- �, milyen igaz ! -ki�ltott fel Poirot. - Milyen gyakran
tal�lkoztam magam is hasonl�val! Vannak ilyen n�k.
B�rhova mennek, szinte �ld�zik �ket a trag�di�k. Nem
tehetnek r�la. Ezek a dolgok valahogy megt�rt�nnek ve-
l�k.
Mrs. Luxmore m�lyet s�hajtott.
- �rti, ugye, �rti? Olyan term�szetesen t�rt�nt ez az
eg�sz.
- Egy�tt utaztak az �serd�ben, nem igaz?
- De igen. A f�rjem k�l�nf�le ritka n�v�nyekr�l �rt
k�nyvet. Despard �rnagyot �gy mutatt�k be nek�nk,
mint aki ismeri a helyi viszonyokat, �s aki k�pes az exped�-
ci� megszervez�s�re. A f�rjem nagyon rokonszenvesnek
tal�lta. Elindultunk.
Elhallgatott. Poirot mintegy m�sf�l percig b�rta a csen-
det, majd mormogni kezdett, mintha csak mag�ban be-
sz�lne.
- Igen, az ember szinte l�tja... A kanyarg� foly�... a
tr�pusi �jszaka.. . a rovarok z�mm�g�se... az er�s, kato-
n�s f�rfi... a gy�ny�r� n�.. .
Mrs. Luxmore fels�hajtott.
- A f�rjem term�szetesen sokkal id�sebb volt n�lam.
Szinte gyerekfejjel mentem f�rjhez, azt sem tudtam, mit
csin�lok. . .
Poirot szomor�an megr�zta a fej�t.
- �rtem, hogyne �rten�m. Milyen gyakran el�fordul az
ilyesmi!
- Egyik�nk sem c�lzott egy sz�val sem arra, ami ket-
t�nk k�z�tt kialakult - folytatta Mrs. Luxmore. - John
Despard soha egy sz�t nem sz�lt. Maga volt a megtestes�lt
tisztess�g.
- �m a n� mindig tudja - sz�lt k�zbe Poirot.
- Mennyire igaza van! Igen, egy asszony ezt meg�rzi.. .
De soha nem �reztettem vele, hogy tudom. V�gig Despard
�rnagynak, illetve Mrs. Luxmore-nak sz�l�tottuk egy-
m�st... Mindketten elt�k�lt�k, hogy v�gigj�tsszuk ezt a
j�tszm�t.
Elhallgatott, �s elmerengett e nemes viselked�s nagysze-
r�s�g�n.
- �gy van - mormolta Poirot. - A j�tszm�t v�gig kell
j�tszani.
- �gy �rezt�k - suttogta Mrs. Luxmore -, b�rmily nagy
�rat kell is fizetn�nk, soha nem mondjuk ki a v�gzetes sz�t.
�s akkor. ..
- �s akkor? - buzd�totta Poirot.
- Az az iszony� �jszaka! - Mrs. Luxmore megborzon-
gott.
- Igen?
- Azt hiszem, veszekedtek, m�rmint John �s Timothy.
Kij�ttem a s�tramb�l... kij�ttem a s�tramb�l...
- �s?
Mrs. Luxmore szeme els�t�t�lt �s hatalmass� t�gult.
�gy �lte �t a jelenetet, mintha �jra lej�tsz�dna el�tte.
- Kij�ttem a s�tramb�l - ism�telte. - John �s Timo-
thy. . . jaj ! - Megborzongott. - Nem eml�kszem tiszt�n.. .
Oda�lltam kettej�k k�z�... Azt ki�ltottam, hogy "Nem,
nem igaz!" De Timothy nem hallgatott meg. Megfenye-
gette Johnt. Johnnak pedig l�nie kellett, �nv�delemb�l.
�, jaj! - ki�ltott fel, �s a kez�be temette az arc�t. - A f�rjem
nyomban meghalt a sz�v�t �rt l�v�st�l.
- Sz�rny� lehetett az a pillanat, madame!
- Soha nem fogom elfelejteni. John roppant nemesen
viselkedett: fel akarta mag�t adni. �n hallani sem akar-
tam err�l. Eg�sz �jjel vitatkoztunk. "Ne tedd, az �n kedve-
m�rt", mondogattam neki. V�g�l siker�lt jobb bel�t�sra
b�rnom. Nem tudta volna elviselni, hogy szenvedjek. Gon-
doljon csak a pletyka�hes �js�gokra, a sz�rny� c�mekre:
"K�t f�rfi �s egy n� a dzsungelben", "�si szenved�lyek".
- Mindezt elmagyar�ztam Johnnak, aki v�g�l beadta a
derek�t. A k�s�r�k nem l�ttak vagy hallottak semmit. Ti-
mothynak l�zrohama volt. Azt mondtuk, ebbe halt bele.
Az Amazonas mellett temett�k el.
M�lyen, elgy�t�rten fels�hajtott.
- Azut�n visszat�rt�nk a civiliz�lt vil�gba, �s mind-
�r�kre b�cs�t vett�nk egym�st�l.
- Sz�ks�ges volt ez a l�p�s, madame?
- Igen. A halott Timothy kett�nk k�z� �llt, �ppen �gy,
mint amikor �lt, tal�n m�g jobban. V�g�rv�nyesen elv�l-
tak �tjaink. Id�nk�nt t�rsas�gban tal�lkoztam John Des-
parddal. Mosolygunk, udvariasan t�rsalgunk, senki nem
gondoln�, hogy b�rmi is lett volna k�zt�nk. De ahogyan
�n az � szem�ben l�tom, � is l�tja az eny�mben, hogy soha
nem feledj�k egym�st...
Hossz� csend k�vetkezett. Poirot tiszteletben tartotta,
nem t�rte meg.
Mrs. Luxmore ekkor el�vett egy pudri�t, �s bep�derezte
az orr�t - megt�rt a var�zs.
- Min� trag�dia! - jelentette ki Poirot, a megfogalma-
z�shoz k�pest egy kiss� t�l h�tk�znapi hangon.
- Most m�r, gondolom, �rti, M. Poirot - mondta ny�l-
tan Mrs. Luxmore -, mi�rt nem der�lhet ki soha az igaz-
s�g. . .
- T�ls�gosan f�jdalmas lenne...
- �s lehetetlen is. Ez az �r� bar�tja nyilv�n nem akarja
t�nkretenni egy �rtatlan asszony �let�t.
- Vagy �ppens�ggel felk�ttetni egy �rtatlan f�rfi�t -
mormogta Poirot.
- Maga �gy l�tja? �r�l�k. John szerintem is �rtatlan.
A crirne passionnel * nem igazi b�nt�ny. �s egy�bk�nt is,
�nv�delemb�l tette. L�nie kellett. �gy, rem�lem, bel�tja,
M. Poirot, a vil�gnak tov�bbra is azt kell hinnie, hogy
Timothy l�zrohamban halt meg.
- Az �r�k olykor roppant �rz�ketlenek - motyogta Poi-
rot.
- Csak nem n�gy�l�l� a bar�tja? Szenved�st akar
okozni nek�nk? K�rem, ne hagyja! �n sem hagyom. Ha
sz�ks�ges, magamra v�llalom a tettet. Azt mondom majd,
�n l�ttem le Timothyt.
Az asszony fel�llt. H�travetette a fej�t.
Poirot szint�n fel�llt.
- Madame - mondta, mik�zben kezet fogtak -, sz�k-
s�gtelen az ilyen nagylelk� �nfel�ldoz�s. Minden t�lem
telhet�t megteszek, hogy az igazs�g ne der�lj�n ki.
Mrs. Luxmore arc�n felragyogott egy �des, asszonyi
mosoly. Kiss� felemelte a kez�t, �gy Poirot, ha akarta, ha
nem, k�nytelen volt kezet cs�kolni neki.
- Fogadja egy boldogtalan asszony h�l�j�t, M. Poirot
- mondta a n�.
Egy �ld�z�tt kir�lyn� utols� szava volt ez h� udvaron-
c�hoz, s l�v�n nyilv�nval�an v�gsz� is, Poirot k�teless�g-
szer�en t�vozott.
Amikor ki�rt az utc�ra, m�lyet szippantott a friss leve-
g�b�l.

Szerelmi gyilkoss�g (francia).

HUSZONEGYEDIK FEJEZET
Despard �rnagy

- Quelle femme! - mormogta Hercule Poirot. - Ce pauvre

Despard! Ce qu'il a d� souffrir! Quelle voyage �pouvantable! *
Hirtelen elnevette mag�t.
M�r a Brompton Roadon j�rt. Meg�llt, el�vette a zseb-
�r�j�t, �s sz�molgatni kezdett.
- H�t hogyne lenne r� id�m. �s egy kis v�rakoz�s k�-
l�nben sem �rt neki. Most ut�naj�rhatok annak a m�sik
kis �gynek is.
Hercule Poirot egy r�g elfelejtettnek hitt dalocsk�t du-
dor�szva bel�pett egy nagyon eleg�ns �zletbe, amely f�-
k�nt n�i ruh�t �s m�s cifras�gokat �rult, s egyenesen a
harisny�kat k�n�l� pulthoz l�pett.
Kiv�lasztott egy rokonszenves �s nem t�l b�szke modo-
r� kisasszonyt, akinek elmes�lte az �haj�t.
- Selyemharisnya? Tekintse meg a v�laszt�kot. Garan-
t�ltan tiszta selyem.
Poirot f�lretolta �ket. M�g egyszer megpr�b�lta rop-
pant �kessz�l�an elmondani, mit akar.
- Francia selyemharisnya? A v�mmal egy�tt az igaz�n
nagyon dr�ga.
El�ker�lt egy �jabb doboz.
- Nagyon sz�pek, mademoiselle, de enn�l is v�konyab-
bat k�pzeltem.
- Term�szetesen van k�l�nlegesen finom min�s�g� is,
de annak harminc�t shilling az �ra. �s nem �ppen tart�s.
Olyan, mint a p�kh�l�.
- C'est ca. C'est ca, exactement. *
Az ifj� h�lgy ez�ttal hosszabb id�re t�vozott el.
Majd v�gre-valah�ra visszat�rt.
- Eln�z�st k�rek, de harminch�t shilling �s �t penny
egy p�r. De ugye gy�ny�r�?
�vatosan kivett a celof�nzacsk�b�l egy elk�pzelhetetle-
n�l gy�ny�r�, leheletfinom, pillek�nny� harisny�t.
- Enfin * - �pp ilyet gondoltam!
- Ugye csodasz�p? H�ny p�rat �hajt, uram?
- N�zz�k csak. . . tizenkilencet.
A kisasszony hajsz�l h�j�n be�jult a pult m�g�, �m p�-
lyafut�sa sor�n szerencs�re hallott m�r �pp el�g furcsa
�hajt, �gyhogy m�giscsak siker�lt f�gg�legesben marad-
nia. - Ha k�t tucatot vesz, uram, �rengedm�nyt adunk -
rebegte.
- Nem, csup�n tizenkilenc p�rra van sz�ks�gem. De k�-
rem, legyen egy kiss� elt�r� a sz�n�k.
A kisasszony engedelmesen �sszev�logatta �ket, �s ki-
�ll�totta a sz�ml�t.
Amikor Poirot, h�na alatt a csomaggal, kil�pett az �z-
letb�l, a pultn�l dolgoz� m�sik kiszolg�l�l�ny megsz�lalt:
- Vajon ki lehet az a m�zlista n�szem�ly? Pedig milyen
randa v�nember! Biztosan j� alaposan beh�l�zta. Nah�t,
hogy ilyen dr�ga harisny�kat vegyen neki!
Poirot, aki nem volt tudat�ban annak, milyen kedve-
z�tlen v�lem�nyt alkottak r�la a Harvey Robinson c�gn�l
dolgoz� ifj� h�lgyek, b�k�sen baktatott hazafel�.
F�l �r�ja tart�zkodhatott odahaza, amikor megsz�lalt
a cseng�. N�h�ny perc m�lva Despard �rnagy l�pett a szo-
b�ba.
Szemmel l�that�an igen nehezen f�kezte d�h�t.
- Mi az �rd�gnek kellett mag�nak felkeresnie Mrs.
Luxmore-t?
Poirot mosolygott.
- Meg akartam tudni Luxmore professzor hal�l�nak
val�di t�rt�net�t.
- Val�di t�rt�net�t? Azt hiszi, hogy az a n� k�pes b�r-
mir�l is igazat mondani? - k�rdezte Despard d�h�dten.
- Eh bien, * olykor k�ts�gk�v�l gondolkod�ba estem -
ismerte el Poirot.
- Rem�lem is. Az a n� nem norm�lis.
- Nem hinn�m - ellenkezett Poirot. - Csup�n romanti-
kus, ennyi az eg�sz.
- Romantikus?! Megr�gz�tt hazudoz�. Olykor az a
benyom�som, � maga is elhiszi, amit �sszehazudozik.
- Lehets�ges.
- �szbont� n�szem�ly. Iszonyatos k�nokat �lltam ki
vele a dzsungelben.
- Ezt ugyancsak elhiszem.
Despard hirtelen le�lt.
- Figyeljen, M. Poirot, most elmondom mag�nak az
igazat.
- �gy �rti, elmondja a maga v�ltozat�t a t�rt�ntekr�l?
- Az �n v�ltozatom az igazs�g.
Poirot nem felelt.
Despard kim�rten folytatta :
- Tudat�ban vagyok annak, hogy nem illet dics�ret,
ami�rt ezt csak most mondom el. Az�rt mondom el az
igazs�got, mert ebben a helyzetben ez az egyed�l helyes
l�p�s. Hogy hisz-e nekem, vagy sem, az a maga dolga. Nem
tudom bebizony�tani, hogy val�ban �gy t�rt�nt.
R�vid id�re elhallgatott, majd belefogott a t�rt�netbe:
- �n szerveztem meg a Luxmore h�zasp�r �tj�t. A f�rfi
kedves, hab�kos �reg�r volt, aki mindenf�le n�v�ny�rt
bolondult. Az asszony pedig- de minek mondjam, hiszen
maga is l�tta. Az utaz�s fel�rt egy lid�rcnyom�ssal. Egy
cseppet sem tetszett az asszony, tulajdonk�ppen ink�bb
tasz�tott. Az a fajta er�szakos, lelkiz� liba, akit�l r�m j�n
a vakar�dzhatn�k. Az els� k�t h�ten minden a legnagyobb
rendben zajlott. Azut�n mindannyian bel�zasodtunk. Az
asszonynak meg nekem enyh�bb lefoly�s� l�zjutott, Lux-
more azonban meglehet�sen rossz �llapotba ker�lt. Egy
este - �s k�rem, erre nagyon figyeljen - a s�tram el�tt �ld�-
g�ltem. Hirtelen megpillantottam Luxmore-t a t�volban,
amint a foly� melletti boz�tos fel� d�l�ng�lt. Del�riumban
volt, azt sem tudta, mit csin�l. Egy perc m�lva beleesett
volna a foly�ba, �s azon a szakaszon ez a v�get jelenti sz�-
m�ra. Meg se tudtuk volna menteni. Mivel nem volt annyi
id�m, hogy ut�naszaladjak, csup�n egyetlen dolgot tehet-
tem. A fegyverem, mint rendesen, akkor is mellettem volt.
Felkaptam. Meglehet�sen j� l�v� vagyok. Eg�szen biztos-
ra vettem, hogy eltal�lom az �regfi� l�b�t, �s akkor �ssze-
rogy. �s a l�v�s pillanat�ban az az idi�ta n�szem�ly r�m
vetette mag�t, �s azt ord�totta : "Ne l�je le! Az Isten szerel-
m�re, ne l�je le!" Belekapaszkodott a karomba, egy kicsit
megr�ntotta, �s ez el�g volt ahhoz, hogy a goly� a f�rje
h�t�ba f�r�djon, �s meg�lje.
- Meg kell mondjam, pocs�k egy pillanat volt. �s az az
�r�lt n�mber m�g akkor sem fogta fel, mit tett. Ahelyett,
hogy r��bredt volna, felel�s a f�rje hal�l��rt, szent�l meg
volt gy�z�dve r�la, hogy �n hideg fejjel, az ir�nta �rzett
szerelemt�l vez�relve l�ttem le az �regfi�t. Iszonyatos je-
lenetre ker�lt sor - � v�ltig ragaszkodott hozz�, hogy azt
mondj�k, l�zroham v�gzett a f�rj�vel. �n tulajdonk�ppen
sajn�ltam-k�l�n�sen az�rt, mert l�that�an nem fogta fel,
mit tett. De tudtam, hogy ez be fog k�vetkezni, mihelyt
kider�l az igazs�g. Att�l a sziklaszil�rd meggy�z�d�s�t�l
pedig, hogy f�lig szerelmes vagyok bele, eg�szen elk�ped-
tem. R�mes lett volna, ha minden�tt ezt kezdi terjeszteni.
V�g�l beleegyeztem abba, amit � akart, bevallom, r�szben
a b�kess�g kedv��rt. V�gt�re is, �gy t�nt, ez nem sokat
sz�m�t. L�zroham vagy baleset, mindegy. Nem akartam
egy csom� kellemetlens�gnek kitenni azt az asszonyt, b�r-
milyen �r�lt is. M�snap k�z�ltem a k�s�r�kkel, hogy a
professzor az �jjel belehalt a l�zrohamba, �s el is temett�k.
A k�s�r�k persze tudt�k az igazs�got, de mivel h�s�ges
embereim voltak, tudtam, hogy ak�r meg is esk�sznek ar-
ra, amit mondtam, ha a sors �gy k�veteli. Eltemett�k sze-
g�ny Luxmore-t, �s visszat�rt�nk a civiliz�ci�ba. Az�ta
nem csek�ly id�t t�lt�ttem azzal, hogy kit�rjek ennek a
n�szem�lynek az �tj�b�l.
Elhallgatott.
- Ez az �n t�rt�netem, M. Poirot - mondta azut�n.
- Ez volt teh�t az az eset, amelyre Mr. Shaitana akkor
este vacsora k�zben utalt, vagy legal�bbis maga �gy �rtel-
mezte?
Despard b�lintott.
- Nyilv�n Mrs. Luxmore-t�l hallotta. Nem t�l neh�z
kih�zni bel�le a t�rt�netet. Shaitan�t meg bizony�ra sz�-
rakoztatta az ilyesmi.
- Shaitana kez�ben az ilyen t�rt�net vesz�lyess� v�lha-
tott, m�r �gy �rtem, a maga sz�m�ra.
Despard v�llat vont.
- Nem f�ltem Shaitan�t�l.
Poirot erre nem felelt.
- Ezzel kapcsolatban megint csak az �n szavaimra t�-
maszkodhat - mondta Despard. - Val� igaz, volt egyfajta
ind�t�kom arra, hogy Shaitan�t meg�ljem. Nos, miut�n
elmondtam az igazs�got, az m�r a maga dolga, hogy elhi-
szi-e vagy sem.
Poirot kiny�jtotta a kez�t.
- Elhiszem, Despard �rnagy. Egy cseppnyi k�ts�gem
sincs afel�l, hogy D�l-Amerik�ban minden �gy t�rt�nt,
ahogy maga elmondta nekem.
Despard arca felragyogott.
- K�sz�n�m - mondta t�m�ren.
�s melegen megr�zta Poirot kez�t.

Micsoda n�! Szeg�ny Despard! Hogy mennyit kellett szenvednie! Mi-

csoda borzalmas utaz�s! (francia)
Ez az. Pontosan ez az (francia).
V�gre (francia).
Nos (francia).
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
Bizony�t�k Devonshire-b�l

Battle f�fel�gyel� a combeacre-i rend�r�rs�n tart�zko-

dott.
A meglehet�sen v�r�s arc� Harper fel�gyel� lass�,
megnyer� devonshire-i akcentussal besz�lt.
- �gy t�rt�nt, uram. Szerint�nk minden a legnagyobb
rendben volt. Az orvos nem tal�lt semmi nyomot. Min-
denki meg volt el�gedve. Mi�rt is ne lett volna?
- Mondja csak el m�g egyszer, mi volt a k�t �vegben!
Pontosan akarom tudni.
- Az egyikben f�gesz�rp. �gy t�nik, rendszeresen fo-
gyasztotta. A m�sikban pedig az a kalapfest�k, amit �,
illetve az az ifj� h�lgy, a t�rsalkod�n�je haszn�lt az � ka-
lapj�hoz. Amit�l a szalmakalap visszanyeri �l�nk sz�n�t.
J�csk�n volt m�g az �vegben, amikor elrepedt. Erre Mrs.
Benson azt mondta ennek az ifj� h�lgynek, hogy a mara-
d�kot t�ltse �t a f�gesz�rp�sbe. M�g a csel�dek is hallot-
t�k az utas�t�st. Mindenki ugyanezt vallotta. Meredith
kisasszony, a takar�t�n� �s a szobal�ny is. A fest�ket teh�t
�tt�lt�tt�k a f�gesz�rp�s �vegbe, az �veget meg a legfels�
polcra tett�k a f�rd�szob�ba, a t�bbi szer mell�.
- Nem tettek r� �j c�mk�t?
- Nem. Nagy �vatlans�gra vall, ez t�ny, a halottk�m is
megjegyezte.
- Folytassa.
- A k�rd�ses est�n az elhunyt bement a f�rd�szob�ba,
t�lt�tt mag�nak egy j�kora adagot a f�gesz�rp�s �vegb�l,
�s megitta. Majd r�d�bbent, mit tett, �s azonnal orvost
h�vatott. � azonban �ppen egy beteg�n�l volt, �s bizony
id�be tellett, am�g utol�rt�k. Minden t�l�k telhet�t meg-
tettek, de m�r nem tudtak seg�teni Mrs. Bensonon.
- � maga is v�letlennek tartotta az esetet?
- Term�szetesen, mint mindenki m�s. Nyilv�nval�,
hogy az �vegek valamik�ppen �sszecser�l�dtek. Felme-
r�lt, hogy tal�n a takar�t�n� tette, port�rl�s k�zben, de �
megesk�d�tt az ellenkez�j�re.
Battle fel�gyel� nem sz�lt. Gondolkodott.
Milyen egyszer� �gy. Egy �veget leemelnek a fels� polc-
r�l, �s egy m�siknak a hely�re teszik. Milyen neh�z is az
ilyen hiba forr�s�t megtal�lni! Nyilv�n keszty�vel ny�l-
tak hozz�, �gy csak Mrs. Benson ujjlenyomata maradha-
tott rajta. Igen, minden olyan k�nny�, olyan egyszer�.
�m m�gis gyilkoss�g! A t�k�letes b�nt�ny!
De mi�rt, t�prengett, ugyan mi�rt?
- Ez az ifj� h�lgy, a t�rsalkod�n�je, ez a Meredith kis-
asszony �r�k�lt valami p�nzt Mrs. Bensont�l? - k�rdezte.
Harper fel�gyel� a fej�t r�zta.
- Nem. �sszesen hat hetet t�lt�tt abban a h�zban. Nem
lehetett k�nny� dolga. Az ifj� h�lgyek �ltal�ban nem ma-
radtak ott t�l sok�.
Battle m�g mindig nem �rtette. Az ifj� h�lgyek nem ma-
radtak t�l sok�? A n�hai Mrs. Benson nyilv�n neh�z eset
volt. De ha Anne Meredith nagyon boldogtalan lett volna
n�la, �pp�gy fak�pn�l hagyhatja, ak�r az el�dei. Semmi
oka nem volt r�, hogy meg�lje, hacsak nem oktalan bosz-
sz�v�gy esete forgott fenn. Megr�zta a fej�t. Nagyon ha-
misnak t�nt ez a felt�telez�s.
- Ki �r�k�lte Mrs. Benson p�nz�t?
- Meg nem tudom mondani, uram, de azt hiszem, az
unokah�gai �s unoka�ccsei. De nem maradhatott t�l sok
p�nz, m�r �gy �rtem, amikor elosztott�k, mert �gy tudom,
a j�vedelm�nek z�me valami �letj�rad�kb�l sz�rmazott.
Akkor ez a vonal sem vezet sehova. Mrs. Benson azon-
ban m�gis meghalt. Anne Meredith viszont nem eml�tette,
hogy Combeacre-ben is dolgozott.
Mindez teljess�ggel megmagyar�zhatatlan.
Szorgosan, f�rads�got nem k�m�lve �rdekl�d�tt. Az or-
vos nyomat�kosan �s vil�gosan annak a v�lem�ny�nek
adott hangot, hogy minden jel szerint baleset t�rt�nt.
Miss... - a nev�t elfelejtette - nagyon kedves, de el�gg�
tehetetlen l�nynak t�nt, szeg�nyt roppantul felzaklatta �s
megr�zta, ami t�rt�nt. Azut�n felkereste a lelk�szt. � is
eml�kezett Mrs. Benson utols� t�rsalkod�n�j�re, arra a
csinos, szer�ny l�nyra, aki mindig elk�s�rte Mrs. Bensont
a templomba. Mrs. Benson nem volt neh�z eset, csak egy
kicsit szigor� volt a fiatalokkal. Hajl�thatatlan kereszt�ny
volt.
Battle pr�b�lkozott m�g n�h�ny emberrel, de nem tu-
dott meg semmi �rdemlegeset. Alig eml�keztek m�r Anne
Meredithre. Csup�n n�h�ny hetet �lt k�z�tt�k, szem�lyi-
s�ge pedig nem volt el�g er�teljes ahhoz, hogy maradand�
nyomokat hagyjon m�sokban. Csinos kis h�lgy - �gy l�t-
szott, ez a le�r�sok l�nyege.
Mrs. Benson alakja valamivel tov�bb k�s�rtette a hely-
b�lieket. Meglehet�sen �nel�g�lt, katon�s h�lgy volt, aki
kem�nyen dolgoztatta a t�rsalkod�n�j�t, �s igen gyakran
v�ltogatta a csel�deit. Nehezen lehetett vele kij�nni, ez
minden.
Ennek ellen�re Battle f�fel�gyel� azzal a szil�rd meg-
gy�z�d�ssel hagyta ott Devonshire-t, hogy valami isme-
retlen ok folyt�n ugyan, de Anne Meredith sz�nd�kosan
meg�lte munkaad�j�t.

HUSZONHARMADIK FEJEZET
Mit bizony�t egy p�r selyemharisnya?

Mik�zben Battle f�fel�gyel� vonata kelet fel� robogott,

Anne Meredith �s Rhoda Dawes �ppen Hercule Poirot
nappali szob�j�ban �ld�g�lt.
Anne nem akarta elfogadni a megh�v�st, amely a reggeli
post�val �rkezett, de v�g�l diadalmaskodott Rhoda b�l-
csess�ge.
- Gy�va vagy, Anne, igen, gy�va ! Felesleges strucc
m�dj�ra viselkedned �s a homokba f�rnod a fejed! T�ny,
hogy a gyilkoss�g megt�rt�nt, �s te vagy az egyik gyan�s�-
tott, de minden bizonnyal a legkev�sb� val�sz�n� elk�-
vet�...
- Ez benne a legrosszabb - mondta erre tr�f�san Anne.
- Hiszen mindig a legkev�sb� val�sz�n� szem�ly a tettes.
- De akkor is te vagy az egyik gyan�s�tott - folytatta
zavartalanul Rhoda. - Felesleges fintorognod a gyilkos-
s�g szag�t�l, �s �gy tenni, mintha semmi k�z�d sem volna
hozz�.
- Nincs is hozz� semmi k�z�m - bizonygatta Anne. -
Nagyon sz�vesen v�laszolok a rend�rs�g b�rmely k�rd�s�-
re, de ez az ember, ez a Hercule Poirot csak k�v�l�ll�.
- �s mit fog gondolni majd r�lad, ha elb�jsz �s kit�rsz
a megh�v�sa el�l? Azt hiszi, hogy a b�ntudat miatt teszed.
- M�rpedig nem teng t�l bennem a b�ntudat - felelte
ridegen Anne.
- Kedvesem, ezt �n nagyon j�l tudom. M�g akkor se
tudn�l meggyilkolni senkit, ha akarn�l. De ezek a r�mes �s
gyanakv� k�lf�ldiek ezt nem tudj�k. Szerintem el kellene
fogadnunk a megh�v�s�t. K�l�nben lej�n ide, �s mindent
megtud a csel�ds�gt�l.
- De hiszen nincsenek is csel�deink!
- Itt van p�ld�ul Astwell mama. � b�rkinek lyukat be-
sz�l a has�ba. Ugyan m�r, Anne, menj�nk el! Azt hiszem,
eg�szen j� m�ka lesz.
- Csak tudn�m, mi�rt akar l�tni - hajtogatta cs�k�ny�-
sen Anne.
- Hogy borsot t�rj�n a hivatalos nyomoz�k orra al� -
felelte t�relm�t vesz�tve Rhoda. - Az amat�r�k mindig ezt
csin�lj�k. Ugyanis abb�l indulnak ki, hogy a Scotland
Yard t�kkel�t�tt h�ly�kkel van tele.
- Szerinted okos ez a Poirot?
- Nem olyan, mint Sherlock Holmes - mondta Rhoda.
- Gondolom, a maga idej�ben eg�szen j� agy lehetett. De
most m�r persze gyagy�s, hiszen van vagy hatvan�ves.
Ugyan, menj�nk m�r el az �regfi�hoz! Lehet, hogy der-
meszt� dolgokat mes�l majd a t�bbiekr�l.
- Rendben van - mondta erre Anne, majd hozz�tette: -
Te �gyis annyira �lvezed ezt az eg�szet, Rhoda!
- Val�sz�n�leg az�rt, mert nem az �n temet�semr�l van
sz� - k�z�lte Rhoda. - Mafla volt�l, Anne, hogy nem n�z-
t�l fel a megfelel� pillanatban. Ebben az esetben ugyanis
�leted v�g�ig hercegn�k�nt �lhett�l volna a zsarol�ssal
szerzett p�nzb�l.
�gy t�rt�nt, hogy aznap d�lut�n h�rom �rakor Rhoda
Dawes �s Anne Meredith egy kiss� mereven Poirot nappa-
lij�ban �ld�g�ltek, �s r�gim�di poharakb�l szedersz�rp�t
kortyolgattak, amit mindketten ut�ltak, de udvariass�g-
b�l nem mertek visszautas�tani.
- Nagyon kedves mag�t�l, mademoiselle, hogy elfo-
gadta a megh�v�somat - mondta Poirot.
- Boldogan seg�tek, amiben csak tudok - mormogta
sz�rakozottan Anne.
- Csak az eml�kez�tehets�g�t szeretn�m seg�ts�g�l
h�vni.
- Az eml�kez�tehets�gemet?
- Igen. Ugyanezt a k�rd�st feltettem m�r Mrs. Lorri-
mernek, dr. Robertsnek �s Despard �rnagynak is. F�jda-
lom, egyik�k sem adta meg a rem�lt v�laszt.
Anne tov�bbra is f�rk�sz�en n�zett r�.
- Arra k�rem, mademoiselle, t�rjen vissza gondolatban
Mr. Shaitana szalonj�ba.
Anne f�radt arc�n �rny�k futott �t. H�t soha nem sza-
badulhat meg ett�l a lid�rcnyom�st�l?
Poirot �szrevette az arckifejez�s�t.
- C'est p�nible, n �st-te pas? * Term�szetes, hogy az.
Maga olyan fiatal, �s most el�sz�r ker�lt szembe a borza-
lommal. Val�sz�n�leg m�g soha nem l�tott er�szakos ha-
l�lt, �s nem is hallott ilyesmir�l.
Rhoda l�ba zavartan od�bb mozdult a padl�n.
- Nos? - k�rdezte Anne.
- K�rem, gondoljon vissza a szob�ra. Azt szeretn�m, ha
elmondan�, mire eml�kszik az ott l�v� t�rgyak k�z�l.
Anne gyanakodva meredt r�.
- Nem �rtem.
- Dehogynem. Milyen sz�kek, asztalok �s d�szt�rgyak
voltak benne, milyen volt a tap�ta, a f�gg�ny meg a pisz-
kavas. Hiszen l�tta valamennyit. Le tudn� �ket �rni?
- Most m�r �rtem - r�ncolta a homlok�t Anne. - Neh�z
feladat. Azt hiszem, nem is nagyon eml�kszem semmire.
Arra p�ld�ul egy�ltal�n nem, hogy milyen volt a tap�ta.
Azt hiszem, a fal valami semleges sz�n�re volt festve.
A padl�n volt j� n�h�ny sz�nyeg. Meg volt egy zongora is.
- Megr�zta a fej�t. - Enn�l t�bbet nem tudok mondani.
- De k�rem, mademoiselle, pr�b�lja meg! Bizony�ra
eml�kszik egy-k�t m�t�rgyra, csecsebecs�re.
- Eml�kszem egy egyiptomi �kszerekkel teli l�dik�ra -
felelte elgondolkodva Anne. - Ott volt az ablak mellett.
- Val� igaz, pontosan a szoba m�sik fel�ben, m�rmint
ahhoz az asztalhoz k�pest, amelyen a kis t�r hevert.
Anne r�pillantott:
- Azt nem is mondt�k, melyik asztalon volt a t�r...
"Pas si b�te", * mondta mag�ban Poirot. "�m Hercule
Poirot sem az! Ha jobban ismerne, tudn�, hogy soha nem
�ll�tok ilyen �tl�tsz� pi�ge-t. *"
Hangosan ellenben azt k�rdezte:
- Egy l�dik�ban egyiptomi �kszerek voltak?
Anne lelkesen v�laszolt:
- Igen, �s n�melyik eg�szen gy�ny�r�. K�k �s piros zo-
m�nc. Meg n�h�ny csodasz�p gy�r�. Szkarabeuszok is
voltak k�zt�k, de azokat nem szeretem annyira.
- Mr. Shaitana gy�jt� volt - mormogta Poirot.
- Igen, minden bizonnyal - �rtett vele egyet Anne. -
A szoba tele volt zs�folva. V�gig sem lehetett volna min-
dent n�zni.
- �gy azut�n nem is eml�kszik semmi m�sra, ami k�l�-
n�sen megragadta a figyelm�t?
Anne mosolyogva v�laszolt:
- Csak a v�z�ban a krizant�mokra, mert nagyon r�juk
f�rt volna egy kis friss v�z.
- A csel�dek meg nem sz�vesen foglalkoznak ilyesmi-
vel. . .
Poirot n�h�ny m�sodpercig hallgatott.
- Att�l tartok, nem vettem �szre, amit akart - mondta
f�l�nken Anne.
Poirot ny�jasan elmosolyodott.
- Sebaj, mon enfant. * Am�gy is csak egy hajsz�lnyi
es�lye volt a dolognak. Mondja, tal�lkozott mostan�ban
a j� Despard �rnaggyal?
L�tta, ahogy a l�ny arca enyh�n r�zsasz�n�v� v�lik.
- Azt mondta, hamarosan ism�t megl�togat benn�nket
- v�laszolta Anne.
Rhoda hevesen k�zbev�gott:
- De biztosan nem � a gyilkos! Anne �s �n meg mern�nk
r� esk�dni.
Poirot r�juk kacsintott.
- Milyen szerencs�s fick�, hogy siker�lt k�t ily b�jos ifj�
h�lgyet meggy�znie az �rtatlans�g�r�l!
"J�zus M�ria!", gondolta Rhoda. "Most kezd�dik a
franci�s udvarl�s, amit�l annyira zavarba j�v�k."
Fel�llt, �s n�zegetni kezdte a falon lev� r�zkarcokat.
- Kit�n�ek - jegyezte meg.
- Nem rosszak, val�ban - �gy Poirot.
Majd habozva Anne-re pillantott.
- Mademoiselle - ny�gte ki v�g�l -, nem tudom, meg-
k�rhetn�m-e egy �ri�si sz�vess�gre, aminek semmi k�ze a
gyilkoss�gi �gyh�z. Eg�szen szem�lyes jelleg� k�rd�s.
Anne meglep�d�tt. Poirot egy kiss� zavartan folytatta
a mond�k�j�t:
- Mint tudja, k�zeleg a kar�csony. Sz�mos unokah�-
gomnak �s azok l�nyainak kell kar�csonyi aj�nd�kot v�-
s�rolnom. �s igaz�n olyan neh�z kital�lni, minek �r�lnek
manaps�g az ifj� h�lgyek. F�jdalom, az �zl�sem egy ki-
csinyk�t �divat�.
- Igen? - n�gatta kedvesen Anne.
- �r�met jelent az, ha az ember selyemharisny�t kap
aj�nd�kba?
- De mennyire! A harisnya k�l�nben is j� aj�nd�k.
- Mennyire �r�l�k, hogy ezt mondja! Eg�szen meg-
k�nnyebb�ltem! V�s�roltam k�l�nb�z� sz�n� harisny�-
kat. �gy tizen�t-tizenhat p�rat. Volna olyan kedves �t-
n�zni �ket, �s kiv�lasztani a legszebb f�l tucatot?
- Hogyne, term�szetesen - v�laszolta nevetve Anne, �s
fel�llt.
Poirot odavezette az asztalhoz, amely egy kis beny�l�-
ban �llt. Az asztalon k�l�nf�le dolgok hevertek szanasz�t,
�les ellent�tben Hercule Poirot szok�sos, �m a l�ny el�tt
ismeretlen rendszeretet�vel �s gondoss�g�val. Rendetlen
halmokban tornyosultak a harisny�k, de volt ott n�h�ny
sz�rmeb�l�ses keszty� is, meg napt�rak �s cukork�s dobo-
zok.
- Tudja, �n nagyon � l �vance * k�ld�m el a csomago-
kat - magyar�zta Poirot. - L�tja, mademoiselle, itt van-
nak a harisny�k. K�rem, v�lasszon ki ezek k�z�l hat p�-
rat.
Megfordult, �s ezzel a nyom�ba szeg�d�tt Rhod�nak az
�tj�ba �llt.
- Ami pedig mag�csk�t illeti, mag�nak van egy kis meg-
lepet�sem, olyasmi, ami mademoiselle Meredithnek nem
lenne az.
- Micsoda? - k�v�ncsiskodott Rhoda.
Poirot suttog�ra fogta a hangj�t.
- Egy olyan k�s, mademoiselle, amellyel tizenk�t ember
hajdan�n lesz�rt egy tizenharmadikat. A Nemzetk�zi H�-
l�kocsi T�rsas�gt�l kaptam aj�nd�kba.
- R�mes! - ki�ltotta Anne.
- Juj, de izgalmas! Hadd n�zzem! -lelkendezett Rhoda.
Poirot �tvezette a m�sik szob�ba, mik�zben sz�ntelen�l
besz�lt hozz�.
- Az�rt kaptam, mert. . .
�s ezzel kimentek a szob�b�l.
H�rom perc m�lva t�rtek vissza. Anne odal�pett hozz�-
juk.
- Azt hiszem, ez a hat p�r a legszebb, M. Poirot. Ezek az
�rnyalatok nagyon j�l viselhet�k este, az a vil�gosabb sz�-
n� pedig megfelel ny�ron, amikor este nincs igaz�n s�t�t.
- Mille remerciments, mademoiselle. *
Ism�t megk�n�lta volna �ket szedersz�rppel, de a l�-
nyok ezt elh�r�tott�k, majd az ajt�hoz k�s�rte �ket, mik�z-
ben ny�jasan t�rsalgott vel�k.
Amikor a h�lgyek elmentek, Poirot egyenesen vissza-
ment a szob�ba, a mindenf�le kacattal megrakott asztal-
hoz. A harisny�kat ugyanolyan rendetlen halomban tal�l-
ta. Poirot megsz�molta a kiv�lasztottakat - hat volt bel�-
l�k -, majd a t�bbit is.
Tizenkilenc p�r harisny�t v�s�rolt. Most pedig csak ti-
zenhetet tudott �sszesz�molni.
Lassan b�lintott.

Ez kellemetlen, ugye? (francia)

Nem is olyan buta (francia).
Kelepc�t (francia).
Gyermekem (francia).
Kor�n (francia).
Ezer k�sz�net, kisasszony (francia).

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
H�rom gyan�s�tott kiesik?

Mihelyt Londonba �rt, Battle f�fel�gyel� azonnal Poirot

lak�s�ra sietett. Anne �s Rhoda akkor m�r vagy egy �r�ja
t�voztak.
A f�fel�gyel� minden teket�ria n�lk�l elmes�lte, milyen
eredm�nnyel j�rt devonshire-i vizsg�l�d�sa.
- K�ts�gtelen�l van benne valami - mondta a v�g�n. -
Erre c�lzott Shaitana is, a h�zi balesetre. Az ind�t�k azon-
ban �rthetetlen. Mi�rt akarta meggyilkolni azt az asz-
szonyt?
- Azt hiszem, ebben a seg�ts�g�re lehetek, bar�tom.
- Halljuk, M. Poirot!
- Ma d�lut�n egy k�s�rletet hajtottam v�gre. R�vettem
a kisasszonyt �s a bar�tn�j�t, hogy j�jjenek ide. Feltettem
a szok�sos k�rd�st, hogy mi volt akkor este abban a szob�-
ban.
Battle k�v�ncsian pillantott r�.
- Nagy fontoss�got tulajdon�t ennek a k�rd�snek.
- Ugyanis roppant hasznos. Sokmindent el�rul. Made-
moiselle Meredith gyanakodott, m�lys�gesen gyanako-
dott. Ez az ifj� h�lgy semmit nem vesz mag�t�l �rtet�d�-
nek. �gy azut�n Hercule Poirot, ez a v�n csont, k�nytelen
bevetni legjobb tr�kkj�t. Bugyuta, mondhatni, amat�r
csapd�t �ll�t. Mademoiselle megeml�t egy �kszeres l�dik�t.
�n azt mondom erre, hogy az pontosan a szoba ellent�tes
sark�ban volt ahhoz az asztalhoz k�pest, amelyen a t�r
hevert. Mademoiselle nem l�p bele a csapd�ba, okosan
elker�li. Ezut�n roppant el�gedett mag�val, �s az �bers�ge
ellankad. Vagyis az volt a l�togat�s c�lja, hogy beismerje,
tudta; hol volt a t�r, �s ezt �szre is vette. Menten jobb kedv-
re der�l, amikor azt k�pzeli, t�lj�rt az eszemen. G�tl�sta-
lanul fecseg az �kszerekr�l, amelyeket r�szletesen le is �r.
Ezenk�v�l semmire sem eml�kszik a szoba berendez�s�-
b�l, csak egy v�za krizant�mra, amely friss vizet ig�nyelt
volna.
- �s? - k�rdezte Battle.
- Ennek is megvan a magajelent�s�ge. Tegy�k fel, hogy
semmit sem tudunk err�l a l�nyr�l. A saj�t szavai mutat-
nak meg valamit a jellem�b�l. �szreveszi a vir�gokat. Azt
jelenten� ez, hogy szereti a vir�gokat? Nem, hiszen nem
eml�ti azt a hatalmas t�l korai tulip�nt, amelyet minden
vir�gszeret� ember �szrevett volna. Nem, bel�le a fizetett
t�rsalkod�n� besz�l, egy olyan l�ny, akinek az a dolga,
hogy friss vizet adjon a vir�goknak, �s persze, aki szereti �s
�szre is veszi az �kszereket. Ez m�r jelent valamit.
- �h�! - mondta Battle. - Kezdem �rteni, mire c�loz.
- Ahogy a m�ltkor is eml�tettem, �n ny�lt k�rty�kkal
j�tszom. Amikor meghallottam mag�t�l a l�ny t�rt�net�t,
Mrs. Oliver meg el��llt meglep� kijelent�s�vel, az agyam
r�gt�n egy fontos pontra �llt r�. A gyilkoss�got nem k�-
vethette el haszonszerz�sb�l, hiszen Meredith kisasszony-
nak azt k�vet�en is meg kellett keresnie a kenyer�t. Akkor
mi�rt tette? �tgondoltam, amit a kisasszony jellem�r�l
tudok : meglehet�sen f�l�nk l�ny, szeg�ny, de szereti a sz�p
holmikat... V�rm�rs�klete ink�bb a tolvaj�, semmint a
gyilkos�. �s nyomban feltettem a k�rd�st, vajon Mrs. El-
don rendszeret� asszony volt-e. Maga azt felelte, nem. Ek-
kor �ll�tottam fel hipot�zisemet. T�telezz�k fel, hogy
Anne Meredith gyengejellem� l�ny, olyan, aki apr�s�go-
kat csen el nagyobb �zletekb�l. Mivel szeg�ny, de szereti
a sz�p holmikat, egy-k�t alkalommal megr�vid�ti a mun-
kaad�j�t. Elemel mondjuk egy brosst, tal�n n�mi apr�-
p�nzt, egy gy�ngysort. Mrs. Eldon, aki nemt�r�d�m �s
rendetlen, saj�t mag�t hib�ztatja ezek�rt a k�rok�rt. Esz�-
be sem jut, hogy a kis pesztr�j�t gyan�s�tsa. T�telezz�nk
fel ellenben egy olyan munkaad�t, aki ezt �szreveszi, �s
lop�ssal v�dolja Anne Meredith-t. Ez m�ris lehets�ges in-
d�t�k a gyilkoss�ghoz. Mik�nt a m�ltkor eml�tettem, Me-
redith kisasszony kiz�r�lag r�m�let�ben k�vetne el gyil-
koss�got. Tiszt�ban van vele, hogy a munkaad�ja bizo-
ny�tani tudja a lop�st. Csak egyetlen m�don menek�lhet
meg: ha a munkaad� meghal. Ez�rt �sszecser�li az �vege-
ket, �s Mrs. Benson meghal, r�ad�sul abban a szent meg-
gy�z�d�sben, hogy a saj�t hib�j�b�l, �s fel sem �tlik benne
a gyan�, hogy a megf�leml�tett l�nynak b�rmi szerepe le-
het benne.
- Lehets�ges - mondta Battle f�fel�gyel�. - Noha csu-
p�n felt�telez�s, nincs kiz�rva.
- T�bb mint lehets�ges, bar�tom, nagyon is val�sz�n�.
Ezen a d�lut�non ugyanis a l�tsz�lagos Csapda mellett el-
helyeztem az igazit is. Ha a gyan�m igazol�dik, akkor az
fog kider�lni, hogy Anne Meredith soha az �letben nem
tud ellen�llni egy p�r nagyon dr�ga harisny�nak. Megk�r-
tem, hogy seg�tsen nekem. �vatosan a tudom�s�ra hoz-
tam, hogy nem eml�kszem, pontosan h�ny p�r harisny�t
v�s�roltam, majd egyed�l hagytam a szob�ban, �s az ered-
m�ny, dr�ga bar�tom, az lett, hogy tizenkilenc helyett csak
tizenh�t p�r harisnya maradt, kett� pedig elt�nt Anne Me-
redith k�zit�sk�j�ban.
- Ty�ha! - ki�ltott fel Battle f�fel�gyel�. - Az�rt ez
m�gis hatalmas kock�zattal j�r.
- Pasdu tout. * Hiszen v�gt�re is azt gondolja, hogy gyil-
koss�ggal gyan�s�tom. Akkor pedig nem jelent kock�za-
tot, ha zsebre v�g egy-k�t p�r selyemharisny�t. Nem tol-
vajt keresek ugyanis. Mellesleg a tolvaj �s a kleptom�ni�s
egyar�nt meg van gy�z�dve r�la, hogy tett�t b�ntetlen�l
meg�ssza.
Battle b�lintott.
- �gy van. Micsoda ostobas�g! Addig j�r a kors� a k�t-
ra, am�g el nem t�rik. Ha j�l belegondolok, igen k�zel ke-
r�lt�nk az igazs�ghoz. Anne Meredith-t lop�son kapta.
Anne Meredith az egyik polcr�l a m�sikra tett egy �veget.
Tudjuk, hogy gyilkoss�g t�rt�nt, de megeszem a kalapom,
ha ezt valaha be tudjuk bizony�tani. �me, a m�sodik sike-
res b�nt�ny! Roberts is meg�ssza, Anne Meredith is. De
mi legyen Shaitan�val? Vajon Anne Meredith �lte meg �t?
N�h�ny pillanatig hallgatott, majd megr�zta a fej�t.
- Nem, m�gsem stimmel - t�prengett. - Ez a l�ny nem
v�llal kock�zatot. Tal�n felcser�l k�t �veget, mert tudja,
hogy azt senki sem fogja az � nyak�ba varrni. A lehet�
legbiztons�gosabb megold�s volt, mert b�rki m�s elk�vet-
hette. A sikert persze nem lehetett garant�lni. Mrs. Benson
elm�letileg �szrevehette volna a cser�t, miel�tt kiissza a
folyad�kot, illetve ak�r t�l is �lhette volna az esetet. Sze-
rintem ez az esetleges gyilkoss�g egyik fajt�ja volt. Vagy
siker�l, vagy nem. Ez�ttal siker�lt. Shaitana viszont eg�-
szen m�s m�faj. Az � meggyilkol�sa sz�nd�kos, vakmer�
�s el�re megfontolt tett volt.
Poirot r�b�lintott.
- Egyet�rt�nk. A k�t gyilkoss�g alapvet�en elt�r�.
Battle megd�rzs�lte az orr�t.
- Ilyenform�n a l�nyt ak�r t�r�lhetj�k is a list�r�l. Dr.
Roberts �s a l�ny teh�t kiesett. H�t Despard? Sikerrel j�rt
Luxmore �zvegy�n�l?
Poirot elmes�lte az el�z� d�lut�n esem�nyeit.
Battle elvigyorodott.
- Ismerem azt a t�pust. Ember legyen a talp�n, aki meg
tudja k�l�nb�ztetni az eml�keiket a fant�ziak�peikt�l.
Poirot folytatta. Elmes�lte Despard l�togat�s�t �s a t�r-
t�netet, amit hallott t�le.
- Hisz neki? - k�rdezte v�ratlanul Battle.
- Igen.
Battle fels�hajtott.
- �n is. Nem az-a fajta, aki lepuffant egy f�rfit, mert el
akarja rabolni a feles�g�t. Mellesleg mi rossz van egy v�l�-
perben? Hiszen manaps�g olyan gyakori a v�l�s. R�ad�-
sul Despardnak nem olyan a foglalkoz�sa, hogy �rthatna
neki a v�l�s. Az az �rz�sem, hogy a n�hai Mr. Shaitana az
� eset�ben mell�fogott. A h�rmas sz�m� gyilkosr�l bebi-
zonyosodott, hogy nem is volt gyilkos.
Poirot-ra pillantott.
- �s akkor marad...?
- Mrs. Lorrimer - mondta ki Poirot.
Megsz�lalt a telefon. Poirot fel�llt, �s felvette a kagyl�t.
Sz�lt n�h�ny sz�t, elhallgatott, majd ism�t besz�lt. Ezut�n
a hely�re tette a kagyl�t, �s odafordult a f�fel�gyel�h�z.
Az arca roppant komor lett.
- Mrs. Lorrimer telefon�lt - k�z�lte. - Azt akarja, hogy
nyomban keressem fel.
A k�t f�rfi egym�sra meredt. Battle ingatni kezdte a fe-
j�t.
- Net�n t�vedek? - k�rdezte. - Vagy maga is valami
ilyesmire v�rt?
- K�v�ncsi voltam - felelte Poirot. - Ez minden. Csup�n
k�v�ncsi voltam.
- Akkor legjobb, ha elindul - mondta Battle. - Tal�n
v�gre-valah�ra megtudja az igazat.
Egy�ltal�n nem (francia).

HUSZON�T�DIK FEJEZET
Mrs. Lorrimer megsz�lal

Nem volt sz�p id�, �s Mrs. Lorrimer szob�ja meglehet�sen

s�t�tnek �s bar�ts�gtalannak hatott: � maga sem volt �p-
pen j� sz�nben, sokkal id�sebbnek l�tszott, mint Poirot
el�z� l�togat�sakor.
A szok�sos, megnyugtat� mosoly�val �dv�z�lte a f�r-
fit.
- Nagyon kedves, hogy nyomban idej�tt, M. Poirot.
Tudom, hogy nagyon elfoglalt.
- �llok szolg�lat�ra, madame - mondta kis meghajl�s-
sal Poirot.
Mrs. Lorrimer megnyomta a cseng�t.
- R�gt�n hozatok te�t. Nem tudom, mag�nak mi a v�-
lem�nye r�la, de szerintem helytelen r�gt�n a l�nyegre t�r-
ni, megfelel� el�k�sz�letek n�lk�l.
- Bizalmas dolgokr�l lesz sz�, madame?
Mrs. Lorrimer nem v�laszolt, mert abban a pillanatban
bel�pett a szobal�ny. Csak akkor sz�lalt meg, amikor uta-
s�t�sait k�vet�en a szobal�ny kiment.
- Amikor legut�bb itt j�rt, azt mondta, legk�zelebb ak-
kor j�n, ha hivatom. Ebb�l arra kell k�vetkeztetnem, sejti,
mi k�sztetett r�, hogy felh�vjam.
Ekkor nem esett t�bb sz�. Behozt�k a te�t, Mrs. Lorri-
mer kit�lt�tte, �s t�rsalogni kezdett a napi esem�nyekr�l.
Az egyik sz�netet kihaszn�lva Poirot azt mondta :
- Hallom, valamelyik nap egy�tt te�zott a kis made-
moiselle Meredithszel.
- Val�ban. Tal�lkozott vele mostan�ban?
- Ma d�lut�n.
- Londonban van, vagy net�n maga utazott le Walling-
fordba?
- Nem. A bar�tn�j�vel egy�tt voltak kedvesek elj�nni
hozz�m l�togat�ba.
- �gy, sz�val a bar�tn�j�vel. Vele m�g nem tal�lkoz-
tam.
Poirot erre kis mosollyal megjegyezte:
- E gyilkoss�g nyom�n t�rt�nt n�mi rapprochement * is.
Kegyed mademoiselle Meredithszel te�zott. Despard �r-
nagy ugyancsak kedveli a kisasszony t�rsas�g�t. Tal�n dr.
Roberts az egyetlen, aki mindebb�l kimarad.
- Valamelyik nap vele is tal�lkoztam egy bridzspartin -
mondta Mrs. Lorrimer. - �ppoly vid�m, mint mindig.
- �s a bridzs�rt is ugyan�gy rajong?
- Igen, �s ugyanolyan hajmereszt�en licit�l, r�ad�sul
gyakran meg is �ssza.
Az asszony r�vid sz�net ut�n folytatta:
- Tal�lkozott mostan�ban Battle f�fel�gyel�vel?
- Vele is ma d�lut�n. N�lam volt, amikor madame oda-
telefon�lt.
Mrs. Lorrimer eltakarta arc�t a t�z melege el�l, �s meg-
k�rdezte:
- Hogyan halad a munk�val?
- A j� �reg Battle nem valami f�rge - v�laszolt Poirot.
- Noha lassan, v�g�l eljut oda, ahova akar.
- Erre k�v�ncsi vagyok - felelte az asszony, �s ajka iro-
nikus mosolyra h�z�dott. - Meglehet�sen nagy figyelmet
szentelt nekem - folytatta. - Tudom�som szerint eg�szen
a l�nykoromig visszamen�leg megismerkedett az �lett�r-
t�netemmel. Besz�lt a bar�taimmal, a csel�deimmel - a
mostaniakkal, �s azokkal is, akik valamikor a h�zban
szolg�ltak. Nem tudom, mit rem�lt megtal�lni, de annyi
bizonyos, hogy nem tal�lta meg. Ezzel az er�vel ak�r azt is
elhihette volna, amit �n mondtam neki. Az ugyanis igaz
volt. Alig ismertem Mr. Shaitan�t. Mint eml�tettem, Lu-
xorban tal�lkoztunk, �s kapcsolatunk soha nem volt t�bb
fel�letes ismerets�gn�l. Battle f�fel�gyel� azonban k�pte-
len elszakadni ezekt�l a t�nyekt�l.
- Lehets�ges - mondta Poirot.
- �s maga, M. Poirot? Maga nem nyomozott?
- Maga ut�n, madame?
- Igen.
Az apr� f�rfi� megr�zta a fej�t.
- Nem lett volna �rtelme.
- Megmondan�, M. Poirot, mire c�loz ezzel?
- Eg�szen �szinte leszek, madame. A kezdet kezdete,
vagyis ama bizonyos este �ta tudom, hogy a Mr. Shaitana
szob�j�ban �l� n�gy szem�ly k�z�l maga az, akinek a leg-
t�bb esze van, valamint a leghiggadtabb �s a leglogiku-
sabb gondolkod�s�. Ha arra kellene fogadnom, hogy n�-
gy�k k�z�l ki tervez meg egy gyilkoss�got, �s ki az, aki
meg is �ssza, akkor �n mag�ra fogadn�k, madame.
Mrs. Lorr�mer meglepetten h�zta fel a szem�ld�k�t.
- Tekintsem ezt b�knak? - k�rdezte ridegen.
Poirot folytatta, mintha meg sem hallotta volna a k�z-
bevetett megjegyz�st.
- A sikeres b�nt�nyhez el�z�leg minden r�szletet ki kell
dolgozni. Minden eshet�s�get figyelembe kell venni. Pon-
tosnak kell lennie az id�z�t�snek. Ugyancsak hajsz�lpon-
tosan meg kell hat�rozni a helysz�nt. Dr. Roberts nagy
sietve �s �ri�si �nbizalommal k�vetne el b�nt�nyt. Des-
pard �rnagy val�sz�n�leg t�l b�lcs hozz�, Meredith kis-
asszony pedig feltehet�en elveszten� a fej�t, �s leleplezn�
mag�t. Madame nem tenne ilyet, mert tiszta agy�, nyu-
godt, hat�rozott jellem�, �s ha az �tlet m�gis bef�szkeln�
mag�t az agy�ba, �s fel�lkerekedne a b�lcsess�g�n, bizto-
san akkor sem vesz�ten� el a fej�t.
Mrs. Lorrimer egy-k�t percig n�m�n �lt, mik�zben a
sz�ja sz�glet�ben furcsa mosoly bujk�lt.
- Teh�t �gy v�lekedik r�lam, M. Poirot - mondta v�g�l.
-Maga szerint �n olyan t�pus� asszony vagyok, aki ide�lis
volna gyilkosnak.
- De legal�bbis rendelkezik elegend� ny�jass�ggal ah-
hoz, hogy ne vegye t�lem rossz n�ven az �tletet.
- Nagyon �rdekes elgondol�s. Vagyis maga szerint
egyed�l �n gyilkolhattam meg Shaitan�t.
Poirot megfontoltan v�laszolt:
- Csakhogy van egy kis hiba, madame.
- Val�ban? �s ha szabad tudnom, micsoda?
- Feltehet�en �szrevette, hogy azzal kezdtem a mond�-
k�mat: a sikeres b�nt�nyhez rendszerint el�re, gondosan
meg kell tervezni minden r�szletet. Nem gy�z�m hangs�-
lyozni, a "rendszerint" fontoss�g�t. L�tezik ugyanis m�s-
fajta sikeres b�nt�ny is. Soha nem mondta m�g senkinek:
"Fogd csak azt a k�vet, �s n�zz�k, el tudod-e tal�lni a f�t",
�s az illet� gyorsan, gondolkod�s n�lk�l engedelmeske-
dett, �s az esetek nagy r�sz�ben el is tal�lta a f�t? De ami-
kor a dob�st meg kell ism�telnie, m�r nem olyan k�nny�
a dolog, mert az illet� elkezd gondolkodni. "Ilyen er�vel
dobjam, vagy er�sebben, kicsit balra, vagy ink�bb jobb-
ra?" Ugyanis az els� dob�s szinte tudattalan cselekedet
volt, a test engedelmeskedett az agynak, mik�nt az �llat-
n�l. Eh bien, madame, l�tezik teh�t a pillanat hat�sa alatt,
mintegy ihletb�l fakad� b�nt�ny is, amelynek �tlete szik-
rak�nt pattan ki valakinek az agy�b�l, �s ilyenkor habo-
z�sra vagy gondolkod�sra nincs id�. Ilyen t�pus� b�nt�ny
�ldozata lett Mr. Shaitana. Hirtelen, szorongat� sz�ks�g,
egy villan�snyi �tlet, gyors kivitelez�sben.
Poirot megr�zta a fej�t.
- �s ez nem az a fajta b�nt�ny, amit madame el tudna
k�vetni. Ha maga �lte volna meg Mr. Shaitan�t, bizony�-
ra el�re megfontoltan teszi.
- �rtem. - Mrs. Lorrimer az arca el�tt legyezgetett a
kez�vel, hogy t�vol tartsa a kandall� fel�l �raml� meleget.
- �s mivel nem volt el�re megfontolt gyilkoss�g, ez�rt nem
k�vethettem el �n, ugye, M. Poirot?
Poirot meghajolt �lt�ben.
- �gy van, madame.
- �s m�gis... - Az asszony el�rehajolt, a keze mozdu-
latlann� dermedt - m�gis �n �ltem meg Mr. Shaitan�t,
M. Poirot!

K�zeled�s (francia).

HUSZONHATODIK FEJEZET
Az igazs�g

Cs�nd lett. Hossz�, n�ma cs�nd.

A szob�ban egyre n�tt a s�t�ts�g. A kandall�ban pisl�kolt
a t�z.
Mrs. Lorrimer �s Hercule Poirot egym�s helyett a l�n-
gokat n�zte. Mintha egy pillanatra meg�llt volna az id�.
Majd Poirot fels�hajtott, �s megmozdult.
- Sz�val ez t�rt�nt... �s mi�rt �lte meg, madame?
- Szerintem maga tudja a v�laszt, M. Poirot.
- Tudott valamit mag�r�l, ami r�gen, nagyon r�gen
t�rt�nt?
- Igen.
- �s ez a valami egy m�sik hal�leset volt?
Az asszony b�lintott.
Poirot gyeng�den azt mondta:
- �s mi�rt mondja el most ezt nekem? Mi�rt h�vott ide?
- Azt mondta, egyszer �gyis h�vatom.
- Igen, ezt rem�ltem. . . Tudtam ugyanis, hogy csak egy
m�don juthatok az igazs�g birtok�ba, legal�bbis ami ma-
g�t illeti, madame. Ez pedig a maga szabad akarat�b�l fog
megt�rt�nni. Ha �gy d�nt, hogy nem akar megsz�lalni,
akkor soha nem leplezi le mag�t. De volt egy halv�ny eshe-
t�s�g, hogy tal�n m�gis besz�lni k�v�n...
Mrs. Lorrimer b�lintott.
- Nagyon okos, hogy �gy el�re l�tta... tudja, a f�radt-
s�g, a mag�ny...
Elhalt a hangja.
Poirot k�v�ncsian n�zett r�.
- Sz�val ilyen �rz�s volt? Igen, meg tudom �rteni. . .
- Egyed�l vagyok... teljesen egyed�l - mondta Mrs.
Lorrimer. - Csak az tudja, milyen �rz�s, akit, mint engem,
tett�nek s�lya nyom.
- Rem�lem, nem tartja arc�tlans�gnak, madame, ha
egy�tt�rz�semet tolm�csolom - mondta kedvesen Poirot.
Az asszony lehajtotta a fej�t.
- K�sz�n�m, M. Poirot.
Ezut�n sz�net k�vetkezett, majd Poirot kezdett besz�lni
egy kicsit �l�nkebben:
- �gy �rtsem teh�t, madame, hogy amit Mr. Shaitana
vacsora k�zben mondott, azt ny�lt fenyeget�snek �rezte
�nmag�ra n�zve?
Az asszony b�lintott:
- A megfogalmaz�sb�l nyomban r�j�ttem, hogy egy-
valakinek �rtenie kell bel�le. Ez pedig �n voltam. Amikor
azt mondta, hogy a m�reg n�i fegyver, r�lam besz�lt. Tud
ta. Ezt m�r kor�bban is gyan�tottam. A besz�lget�st akkor
egy h�res-nevezetes �gy t�rgyal�s�ra terelte, �s �reztem,
hogy k�zben engem figyel. Volt a tekintet�ben valami h�t-
borzongat� bizonyoss�g. Ezen az est�n viszont m�r biztos
voltam benne.
- �s j�vend� sz�nd�kait illet�en sem voltak k�ts�gei?
- Val�sz�n�tlennek l�tszott, hogy Battle f�fel�gyel�,
valamint a maga jelenl�te csup�n a v�letlen m�ve. Ezt �gy
vettem, hogy Shaitana fitogtatni akarja majd �leselm�j�-
s�g�t, m�gpedig oly m�don, hogy mindkett�j�knek a tu-
dom�s�ra hozza, felfedezett valamit, amit az id�ig senki
sem tartott gyan�snak.
- Milyen gyorsan hat�rozta el mag�t a cselekv�sre, ma-
dame?
Mrs. Lorrimer t�tov�zott kiss�.
- Nem tudok pontosan visszaeml�kezni, mikor t�madt
ez az �tletem - mondta. - M�r vacsora el�tt �szrevettem
azt a t�rt. Amikor vacsora ut�n visszat�rt�nk a szalonba,
magamhoz vettem, �s a ruh�m ujj�ba cs�sztattam. A moz-
dulatot senki sem l�tta. Biztos, hogy nem.
- Nem k�tlem, madame, hogy �gyesen csin�lta.
- Akkor hat�roztam el, pontosan mit fogok csin�lni.
M�r csak meg kellett val�s�tanom. K�ts�gk�v�l kock�za-
tos volt, de meg kellett pr�b�lnom.
- �s itt l�p be a maga hidegv�re �s t�k�letes helyzetfelis-
mer�se. Most m�r �rtem.
- Elkezdt�nk k�rty�zni - folytatta Mrs. Lorrimer.
A hangja kim�rt volt �s �rzelem n�lk�li. - V�gre ad�dott
alkalom. �n voltam az asztal. �ts�t�ltam a szob�n a kan-
dall�hoz. Shaitana �ppen b�biskolt. Odapillantottam a
t�bbiekre. Valamennyien belemer�ltek a j�t�kba. Shaita-
na f�l� hajoltam, �s... megtettem.
A hangja ekkor megremegett, de nyomban vissza is
nyerte higgadt, tart�zkod� t�nus�t.
- Besz�ltem hozz�. Eszembe jutott ugyanis, hogy ez j�
alibi lehet majd sz�momra. Mondtam valamit a kandall�-
val kapcsolatban, majd �gy tettem, mintha � v�laszolt vol-
na, ut�na pedig azt mondtam : "M�lys�gesen egyet�rtek
mag�val. �n is ut�lom a radi�torokat."
- �s Shaitana fel sem ki�ltott?
- Nem, azt hiszem, csup�n felny�g�tt. A t�volb�l ezt
ak�r besz�dnek is lehetett hallani.
- �s azut�n?
- Visszamentem a k�rtyaasztalhoz. �ppen az utols�
�t�sn�l tartottak.
- Le�lt, �s folytatta a j�t�kot?
- Igen.
- �s annyira lek�t�tte, hogy k�t nap m�lva pontosan fel
tudta id�zni a liciteket �s a leoszt�sokat?
- Igen - felelte egyszer�en Mrs. Lorrimer.
- �patant! * - ki�ltotta Poirot.
H�trad�lt a sz�ken. T�bbsz�r egym�s ut�n b�lintott.
Majd a v�ltozatoss�g kedv��rt ingatni kezdte a fej�t.
- Van azonban valami, madame, amit m�g most sem
�rtek.
- Micsoda?
- �gy t�nik, egy t�nyez�t figyelmen k�v�l hagytam.
Maga olyan asszony, aki mindent gondosan m�rlegel. Va-
lami okb�l �gy d�nt, hogy hatalmas kock�zatot v�llal.
A terv�t sikeresen v�gre is hajtja. �s azut�n, nem eg�szen
k�t h�ttel k�s�bb meggondolja mag�t. �szint�n sz�lva,
madame, �n ebben valami hamiss�got �rzek.
Mrs. Lorrimer arc�t keserny�s mosoly torz�totta el.
- Bizony, M. Poirot, van valami, amir�l nem tud. El-
mondta mag�nak Anne Meredith, hol tal�lkoztunk a na-
pokban?
- Ha j�l tudom, Mrs. Oliver lak�s�nak k�zel�ben.
- �gy van. De �n az utca nev�t szerettem volna hallani
mag�t�l. Ugyanis Anne Meredith �s �n a Harley Streeten
tal�lkoztunk.
- �h� ! -n�zett v�rakoz�an az asszonyra Poirot. - Kez-
dem �rteni.
- Rem�ltem is, hogy �gy lesz. Egy szakorvosn�l j�rtam.
Azt mondta el nekem, amit m�r f�lig-medd�g am�gy is
sejtettem.
Sz�lesen elmosolyodott. Mosolya ez�ttal megnyer�
volt, a keser�s�gnek nyoma sem maradt.
- Nem fogok �n m�r sokat bridzsezni, M. Poirot. Na j�,
az orvos nem �ppen �gy mondta, � egy kicsit k�m�leteseb-
ben k�z�lte a t�nyt. Ha nagyon vigy�zok magamra �s a
t�bbi, ak�r �vekig is el�lhetek. De nem fogok nagyon vi-
gy�zni. Nem vagyok az a fajta.
- Most m�r val�ban �rtem - mondta Poirot.
- Ett�l azut�n megv�ltozott a helyzet. Egy-k�t h�na-
pom ha van m�g... �s amikor kij�ttem az orvost�l, meg-
l�ttam Anne Meredith-t. �s megh�vtam te�zni.
R�vid sz�net ut�n folytatta:
- V�gt�re is nem vagyok tet�t�l talpig gonosz. Te�z�s
k�zben mindv�gig gondolkodtam. A m�ltkori tettel nem
csak Shaitan�t fosztottam meg az �lett�l - ami megt�r
t�nt, teh�t m�r visszaford�thatatlan -, hanem, b�r k�l�n-
b�z� m�rt�kben, h�rom m�sik ember �let�t is kedvez�tle-
n�l befoly�soltam. Tettem k�vetkezt�ben dr. Roberts,
Despard �rnagy �s Anne Meredith, akik k�z�l egy sem
�rtott nekem soha, meglehet�sen komoly megpr�b�ltat�-
soknak vannak kit�ve, s�t ak�r vesz�lybe is sodr�dhat-
nak. Legal�bb ezt meg akartam sz�ntetni. Sem dr. Ro-
berts, sem Despard �rnagy helyzete nem �rdekel k�l�n�-
sebben - noha val�sz�n�leg mindketten j�val hosszabb
�let�ek lesznek n�lam. �k f�rfiak, akik bizonyos m�rt�kig
tudnak magukr�l gondoskodni. �m amikor eszembe ju-
tott Anne Meredith...
Egy kicsit t�tov�zott, majd lassan folytatta:
- � m�g fiatal. El�tte �ll az eg�sz �let. �s lehet, hogy ez
a r�ms�g t�nkreteszi a j�v�j�t. Ez a gondolat nem hagyott
nyugodni. Tudja, M. Poirot, mik�zben mindezt v�giggon-
doltam, eszembe jutott, hogy a maga c�lz�sa v�g�l val�-
s�gg� v�lt. Val�ban nem b�rtam tov�bb hallgatni. �s ma
d�lut�n felh�vtam telefonon...
Percek teltek el.
Hercule Poirot el�rehajolt. A n�vekv� f�lhom�lyban
egyenesen Mrs. Lorrimerre n�zett. Az asszony nyugodtan,
az idegess�g minden jele n�lk�l viszonozta az �that� pil-
lant�st.
- Mrs. Lorrimer - sz�lalt meg nagy sok�ra Poirot -,
eg�szen biztos benne, �s k�rem, v�laszolja a sz�ntiszta iga-
zat, hogy Mr. Shaitana meggyilkol�sa nem el�re kitervelt
volt? Nem �gy t�rt�nt, hogy el�sz�r megtervezte a gyil-
koss�got, �s amikor eleget tett a vacsoramegh�v�snak, a
gyilkoss�g terve r�szletesen kidolgozva m�r ott volt az
agy�ban?
Mrs. Lorrimer egy darabig b�mult, majd hat�rozottan
megr�zta a fej�t.
- Nem.
- Teh�t nem tervelte ki el�re a gyilkoss�got?
- Nem.
- Akkor... akkor... hazudik nekem, biztosan hazudik!
Mrs. Lorrimer hangja fagyos lett, mint a j�g:
- K�rem, M. Poirot, ne feledkezz�k meg mag�r�l!
A kis emberke f�lugrott. Elkezdett fel-al�j�rk�lni, k�z-
ben motyogott mag�ban, �s t�bbsz�r felki�ltott.
Majd hirtelen azt mondta:
- Megengedi?
Ezzel odal�pett a kapcsol�hoz, �s felgy�jtotta a villanyt.
Majd visszament a sz�k�hez, le�lt, kez�t a t�rd�re rakta,
�s egyenesen szemben�zett a h�z �rn�j�vel.
- A k�rd�s most m�r csak az, vajon t�vedhet-e Hercule
Poirot.
- Senki sem t�vedhetetlen - v�laszolta ridegen Mrs.
Lorrimer.
- �n az vagyok - v�gott vissza Poir�t. -Nekem mindig
igazam van. Annyira, hogy ez m�r-m�r engem is megd�b-
bent. �s most nagyon �gy fest a dolog, mintha t�vedn�k.
Ez pedig feld�l. Val�sz�n�leg tiszt�ban van a szavai �rtel-
m�vel, madame. V�gt�re is maga �lt! �s ez esetben el�gg�
meglep�, hogy Hercule Poirot jobban tudja az elk�vet�s
m�dj�t, mint maga a tettes!
- Meglep� �s nagyon is abszurd - mondta Mrs. Lorri-
mer, ha lehet, m�g az eddigiekn�l is fagyosabban.
- Akkor val�sz�n�leg �r�lt vagyok. S�t eg�sz biztosan.
De nem, sacr� nom d'un petit bonhomme * - nem vagyok
�r�lt! Igazamnak kell lennie! Hajland� vagyok elhinni,
hogy maga �lte meg Mr. Shaitan�t, de nem �lhette meg
�gy, ahogy �ll�tja. Senki sem tesz olyasmit, ami nincs dans
sori caract�re! *
Elhallgatott. Mrs. Lorrimer d�h�sen f�jtatott egyet,
majd beharapta az ajk�t. Sz�lni k�sz�lt, de Poirot meg-
el�zte.
- Vagy el�re kitervelte Shaitana meggyilkol�s�t, vagy
nem maga �lte meg!
Mrs. Lorrimer hangja �lesen csengett :
- M. Poirot, azt kell mondjam, maga t�nyleg �r�lt! Ha
m�r elismerem, hogy gyilkoltam, ugyan mi�rt hazudn�k a
m�dot illet�en? Mi �rtelme volna?
Poirot ism�t talpra sz�kkent, �s tett egy k�rt a szob�-
ban. Mire vissza�rt a sz�k�hez, a modora eg�szen megv�l-
tozott. Kedves volt �s udvarias.
- Nem maga �lte meg Shaitan�t - mondta halkan. -
Most m�r biztos vagyok benne. El�ttem van az eg�sz.
Harley Street. �s a kis Anne Meredith ott �ll a j�rd�n,
mag�ra hagyatva. �s egy m�sik le�nyt is l�tok, azt, aki
egykor maga volt, �s aki ugyancsak roppant mag�nyosan
j�rta v�gig az �let�t. Igen, ez vil�gos. Csak egyvalami nem :
honnan tudja olyan hat�rozottan, hogy Anne Meredith
tette?
- De M. Poirot. . . !
- Felesleges tiltakoznia, madame, �s k�rem, k�m�ljen
meg a tov�bbi hazugs�gokt�l. El�rulom mag�nak, hogy
�n tudom az igazs�got ! Tudom, hajsz�lra pontosan, mif�-
le �rz�sek kavarogtak mag�ban azon a napon a Harley
Streeten. Dr. Roberts kedv��rt nem tette volna meg
ugyanezt, dehogy ! Despard �rnagy�rt non plus. * De Anne
Meredith m�s. Az�rt �rez egy�tt vele, mert � is azt tette,
amit egykor maga. �gy hiszem, maga m�g azt sem tudja,
mi oka volt Anne Meredithnek erre a tettre. �m abban az
egyben bizonyos, hogy � tette. M�r akkor este tudta, ami-
kor Battle f�fel�gyel� megk�rdezte a v�lem�ny�t a tettes-
r�l. N�zze, �n mindent tudok. Sz�ks�gtelen, hogy tov�bb-
ra is hazudozzon itt nekem. Rem�lem, ezt bel�tja.
Sz�netet tartott, v�rta a v�laszt, de hi�ba. El�gedetten
b�lintott.
- Maga �rtelmes asszony, ami nagyon hasznos. Ma-
dame, maga most egy nemes tettet hajt v�gre: mag�ra v�l-
lalja a gyilkoss�got, hogy ez az ifj� h�lgy megmenek�lhes-
sen.
- Azt azonban kifelejti a sz�m�t�sb�l - sz�lalt meg
szenvtelen hangon Mrs. Lorrimer -, hogy nem vagyok
b�ntelen. �vekkel ezel�tt meg�ltem a f�rjemet...
N�h�ny m�sodpercre csend �lte meg a szob�t.
- �rtem - mondta Poirot. - El�rkezett h�t az igazs�g
pillanata. A gondolkod�sa val�ban logikus. K�sz meg-
szenvedni a tett��rt. F�ggetlen�l az �ldozat szem�ly�t�l, a
gyilkoss�g gyilkoss�g marad. Madame, maga nagyon b�-
tor h�lgy, �s tiszta gondolkod�s�. De hadd k�rdezzem
meg m�g egyszer: mit�l ilyen biztos a dolg�ban? Honnan
tudja, hogy Anne Meredith gyilkolta meg Mr. Shaitan�t?
Mrs. Lorrimer m�lyet s�hajtott. Poirot makacss�ga le-
d�nt�tte ellen�ll�s�nak utols� b�sty�j�t is. Gyermeki egy-
szer�s�ggel v�laszolt a k�rd�sre:
- Mert l�ttam.

Elk�peszt� (francia).
Kb. az �g szerelm�re! (francia)
A jellem�ben (francia).
Sem (francia).

HUSZONHETEDIK FEJEZET
A szemtan�
Poirot hirtelen felnevetett. Nem tudta meg�llni. H�trave-
tette a fej�t, �s j��z� kacag�sa bet�lt�tte az eg�sz szob�t.
- Pardon, madame - mondta a szem�t t�r�lgetve. - K�-
rem, bocs�sson meg, de nem b�rtam magammal. Vitatko-
zunk �s �rvel�nk. K�rd�seket tesz�nk fel, felhaszn�ljuk a
l�lektant, �s k�zben mindv�gig megvolt a b�nt�ny szemta-
n�ja. K�ny�rg�k, besz�ljen!
- M�r el�g k�s�re j�rt. Anne Meredith volt az asztal.
Fel�llt, odament a partner�hez, �s belen�zett a lapjaiba,
majd s�t�lni kezdett a szob�ban. A j�tszma nem volt t�l
�rdekes, a v�geredm�ny m�r senki el�tt nem lehetett k�ts�-
ges. Sz�ks�gtelen volt, hogy a lapjaimra �sszpontos�tsak.
M�r csak h�rom �t�s volt h�tra, amikor odan�ztem a kan-
dall� fel�. Anne Meredith �ppen Shaitana f�l� hajolt.
Majd felegyenesedett, mik�zben a keze a f�rfi mellkas�n
nyugodott. Ez a mozdulat �bresztette fel bennem a gya-
n�t. Amikor ugyanis kiegyenesedett, l�ttam az arc�t, �s
azt is, hogy gyors pillant�st vet fel�nk. Az arca b�ntudatot
�s f�lelmet t�kr�z�tt. Akkor term�szetesen nem is sejtet-
tem, mi t�rt�nt. Csak azon morfond�roztam, vajon mit
csin�l ott az a l�ny. K�s�bb azut�n kider�lt.
Poirot b�lintott.
- Ellenben � nem tudta, hogy maga tudja. Nem is sejtet-
te, hogy v�letlen�l megl�tta �t.
- Szeg�ny kisl�ny! - s�hajtotta Mrs. Lorrimer. - Olyan
fiatal �s olyan r�m�lt-�s meg kell tal�lnia a hely�t a vil�g-
ban. H�t csod�lkozik, hogy, mondjuk �gy, tartottam a sz�-
mat?
- Nem, egy cseppet sem csod�lkozom.
- K�l�n�sen, ha figyelembe veszem, hogy �n magam...
- A mondatot egy v�llr�nd�t�ssal fejezte be. - Semmi jog-
c�mem nem volt a v�dl� szerep�re. Ez a rend�rs�gre tarto-
zik.
- �gy van, azonban ma m�g ann�l is tov�bb ment.
Mrs. Lorrimer komoran v�laszolt:
- Soha �letemben nem voltam l�gysz�v� vagy k�ny�r�-
letes, de �gy hiszem, a korral egy�tt kialakulnak az ilyes-
fajta tulajdons�gok. Meg kell mondjam mag�nak, ritk�n
lesz �rr� rajtam a sz�nalom.
- Az nem is mindig a j� tan�csad�, madame. Mademoi-
selle Anne fiatal, t�r�keny, azonk�v�l f�l�nknek �s r�m�lt-
nek l�tszik - �gy tetszik, minden egy�tt�rz�st meg�rdemel.
De nem �rtek egyet mag�val. El�ruljam, mi�rt �lte meg
Anne Mered�th Mr. Shaitan�t? Mert m�r kor�bban is
meg�lt egy id�sebb h�lgyet, akinek a t�rsalkod�n�je volt,
mivel a h�lgy kisebb lop�son �rte.
Mrs. Lorrimer elk�pedt.
- Igaz ez?
- Semmi k�ts�gem fel�le. A kisasszony olyan halk,
olyan kedves, mondhatn� r�la b�rki. Ugyan m�r! Az a kis
mademoiselle Anne nagyon is vesz�lyes! Ha a saj�t bizton-
s�ga �s k�nyelme forog kock�n, nyomban lecsap, m�gpe-
dig alattomban. Mademoiselle Anne p�lyafut�sa azonban
nem �r v�get e k�t gyilkoss�ggal. Ezekb�l csak �nbizalmat
mer�t. . .
- Amit mond, M. Poirot, az maga a sz�rny�s�g! - ki�l-
totta �les hangon Mrs. Lorrimer.
- Madame, �n most t�vozom - mondta Poirot, �s fel-
�llt. - K�rem, gondolkodj�k el azon, amit mondtam.
Mrs. Lorrimer n�mileg t�tov�zni l�tszott. Majd rendes
modor�t visszanyerve azt mondta:
- Ha �gy tal�lom helyesnek, M. Poirot, ezt az eg�sz be-
sz�lget�st elej�t�l v�gig letagadom. Ne feledje, nincs tan�-
ja. Amit teh�t most elmondtam mag�nak arr�l a v�gzetes
est�r�l �s az ott l�tottakr�l, az szigor�an kett�nk k�z�tt
marad.
- Az enged�lye n�lk�l semmi sem fog t�rt�nni, madame
- jelentette ki �nnep�lyesen Poirot. - �s k�rem, ne agg�d-
j�k. Megvannak a magam m�dszerei. Most, hogy m�r tu-
dom a c�lpontot. . .
Ajk�hoz emelte az asszony kez�t.
- Engedje meg, madame, hogy kijelentsem: �n remek
asszony. Fogadja �szinte tiszteletemet �s elismer�semet.
Ilyen asszony ezer k�z�l egy ha akad. Hiszen m�g azt sem
tette meg, amit ezer k�z�l kilencsz�zkilencvenkilencen
minden bizonnyal megtesznek.
- M�gpedig?
- Azt sem mondta el, mi�rt �lte meg a f�rj�t, �s azt sem
akarta elhitetni velem, hogy tette teljess�ggel jogos volt.
Mrs. Lorrimer kih�zta mag�t:
- De k�rem, M. Poirot! Az ind�t�kaim kiz�r�lag r�m
tartoznak!
- Magnique! * - mondta Poirot, �s ism�t kezet cs�kolt,
majd kiment a szob�b�l.
Hideg volt odakinn, taxi azonban semerre sem mutat-
kozott.
Gyalog indult el a King's Road ir�ny�ba.
Menet k�zben gondolkodott. Olykor b�lintott, egyszer
pedig megr�zta a fej�t.
A v�lla felett visszapillantott. Valaki �pp akkor ment fel
Mrs. Lorrimer h�z�nak l�pcs�j�n. Az alak nagyon eml�-
keztetett Meredith kisasszonyra. Poirot egy percig t�pren-
gett, hogy visszaforduljon-e vagy sem, majd v�g�l folytat-
ta �tj�t.
Amikor haza�rt, m�r nyom�t sem tal�lta Battle f�fel-
�gyel�nek. Nem hagyott �zenetet sem.
Megk�s�relte felh�vni telefonon.
- Hall�! - recsegett Battle hangja. - Na, jutott valami-
re?
- Je crois bien. Gyorsan a Meredith l�ny nyom�ba kell
eredn�nk, mon ami, de igen gyorsan.
- Rendben van, de mi�rt?
- Az�rt, bar�tom, mert rendk�v�l vesz�lyess� v�lhat.
Battle n�h�ny m�sodpercig hallgatott. Majd azt mondta :
- �rtem, mire c�loz. De nincs senki... Ne kock�ztas-
sunk. K�ldtem neki egy hivatalos levelet, hogy holnap fel-
keresem. Gondoltam, j� lesz, ha egy kicsit zavarba hoz-
zuk.
- Ez is egy lehet�s�g. Elk�s�rhetem?
- Term�szetesen. Megtisztel a t�rsas�g�val, M. Poirot.
Poirot elgondolkodva tette le a kagyl�t.
Az agya nem tudott pihenni. Sok�ig �ld�g�lt a kandall�
el�tt, �s egyre csak t�prengett. Majd v�g�l, minden k�ts�-
g�t �s f�lelm�t f�lretolva, lefek�dt aludni.
- Majd holnap megl�tjuk - mormogta.
�m, hogy mit hoz a holnap, arr�l fogalma sem volt.

Nagyszer�! (francia)
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
Az �ngyilkoss�g

A telefon�rtes�t�s �pp akkor �rkezett, amikor Poirot lete-

lepedett reggeli k�v�ja �s kiflije mell�.
Felemelte a kagyl�t, �s Battle hangj�t hallotta.
- M. Poirot?
- Igen. Qu'est-te qu'il y a? *
M�r a f�fel�gyel� hangj�b�l tudta, hogy valami t�r-
t�nt. A saj�t hom�lyos aggodalma is visszat�rt.
- Gyorsan, bar�tom! Mondja m�r!
- Mrs. Lorrimer.
- Igen? Mi van vele?
- Mi az �rd�g�t mondott neki tegnap, vagy � mit mon-
dott mag�nak? Maga ugyanis semmit sem mondott el,
illetve azt sugallta nekem, hogy a Meredith l�nyra kell
�sszpontos�tanunk.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte halkan Poirot.
- �ngyilkos lett.
- Mrs. Lorrimer �ngyilkos lett?
- Igen. �ll�t�lag az ut�bbi id�ben nagyon depresszi�s
volt, m�r nem is hasonl�tott kor�bbi �nmag�ra. Az orvosa
valami altat�t �rt fel neki. Tegnap este t�l nagy adagot
vett be.
Poirot m�lyet s�hajtott.
- Semmi nem utal... balesetre?
- A vil�gon semmi. Krist�lytiszta �gy. Mind a h�rom-
nak hagyott levelet.
- Milyen h�romnak?
- A m�sik h�romnak, Robertsnek, Despardnak �s Me-
redith kisasszonynak. Roppant �szinte volt, nem kertelt.
Tudatni akarta vel�k, hogy v�ge ennek a kutyakom�di�-
nak, hogy � gyilkolta meg Shaitan�t, �s mindh�rm�jukt�l
eln�z�st k�r a kellemetlens�gek�rt �s a bossz�s�g�rt. Telje-
sen nyugodt, �gy is mondhatn�m, �zleti hang� b�cs�leve-
lek. Jellemz�ek erre az asszonyra. Hiszen mindig olyan
higgadt volt.
Poirot n�h�ny percig nem felelt.
Teh�t ez volt Mrs. Lorrimer utols� szava. V�g�l m�gis
�gy d�nt�tt, hogy megv�di Anne Meredith-t. A gyors �s
f�jdalommentes hal�lt v�lasztotta, a hossz�ra ny�l�, f�j-
dalmas haldokl�s helyett, �s utols� tette is �nzetlen volt -
megmenti a l�nyt, akivel a rokonszenv l�thatatlan sz�lai
k�t�tt�k �ssze. �s az eg�szet k�ny�rtelen szak�rtelemmel
tervezte el �s val�s�totta meg - �ngyilkoss�g�t mindh�rom
�rintett f�lnek gondosan bejelenti. Micsoda asszony! Poi-
rot csod�lata n�tt�n-n�tt. Mennyire jellemz� r� ez a tiszta
elt�k�lts�g, az elgondol�s�hoz val� ragaszkod�s!
Poirot �gy v�lte, siker�lt meggy�znie, �m az asszony
sz�vesebben hitt �nmag�nak. Nagyon er�s volt az aka-
rata.
Battle hangja f�lbeszak�totta elm�lked�s�t.
- Mi az �rd�g�t mondott neki tegnap? Szerintem meg-
ijesztette, �s �me, ez lett az eredm�ny! De nekem azt mond-
ta, a besz�lget�s�kb�l az der�lt ki, hogy a Meredith l�ny
tette.
Poirot ism�t elhallgatott n�h�ny percre. �gy �rezte,
hogy holt�ban Mrs. Lorrimer hallgat�sra k�telezi - amire
�let�ben nem lett volna k�pes.
- T�vedtem - ny�gte ki v�g�l.
Ez szokatlanul hangzott t�le, �s nem is volt �ppen �ny�re
ez a sz�.
- Sz�val t�vedett, mi? - k�rdezte Battle. - Mrs. Lorri-
mer bizony�ra azt gondolta, hogy maga �t gyan�s�tja.
Szerencs�tlen dolog, hogy hagytuk kics�szni a kez�nkb�l.
- Semmit sem lehetett volna r�bizony�tani - mondta
erre Poirot.
- Ebben val�sz�n�leg igaza van... Tal�n �gy a legjobb.
Ugye ezt az�rt... maga sem akarta, M. Poirot?
Poirot m�ltatlankodva visszautas�totta a felt�telez�st,
majd higgadtan �gy sz�lt: - Mondja el pontosan, mi t�r-
t�nt!
- Roberts nyolc �ra el�tt bontotta fel a levelet. Nyom-
ban be�lt a kocsij�ba, a szobal�ny�nak pedig meghagyta,
hogy �rtes�tsen benn�nket, amit az meg is tett. Amikor a
h�zhoz �rt, kider�lt, hogy Mrs. Lorrimern�l m�g nem j�rt
senki, erre felrohant a h�l�szob�j�ba, de m�r k�s�n �rke-
zett. Pr�b�lkozott mesters�ges l�gz�ssel is, de semmire
sem ment vele. A b�n�gyi orvosszak�rt� nem sokkal ut�-
na �rkezett, �s meger�s�tette Roberts diagn�zis�t.
- Mi volt az az altat�?
- Azt hiszem, veron�l. Mindenesetre valami barbitur�t.
Az �gya mellett tal�lt�k egy �vegben.
- �s a m�sik kett�? Azok nem pr�b�ltak meg kapcso-
latba l�pni mag�val?
- Despard vid�ken van. M�g nem l�thatta a ma reggeli
post�t.
- �s Meredith kisasszony?
- �pp az el�bb h�vtam fel telefonon.
- Eh bien?
- N�h�ny perccel a h�v�som el�tt bontotta fel a bor�t�-
kot. Vid�ken ugyanis k�s�bb k�zbes�tik a leveleket.
- �s mit sz�lt?
- Teljesen norm�lisan reag�lt. Finoman leplezte hatal-
mas megk�nnyebb�l�s�t. Meg volt d�bbenve, �s nagyon
elszomorodott.
Poirot r�vid hallgat�s ut�n feltette a k�rd�st:
- �s maga most hol van, bar�tom?
- Mrs. Lorrimer h�z�ban.
- Bien. Azonnal indulok.
Az el�szob�ban dr. Robertsbe �tk�z�tt, aki �ppen t�-
vozni k�sz�lt. Sz�vir�gokkal �kes modor�t ezen a regge-
len elhagyta. S�padt volt �s feld�lt.
- Sz�rny�s�ges eset, M. Poirot. A magam szempontj�-
b�l. .. k�ts�gtelen�l megk�nnyebb�l�st hozott, de az igaz-
s�g az, hogy nagyon megr�zott a dolog. Egy percig sem
gondoltam volna, hogy Mrs. Lorrimer sz�rta le Mr. Shai-
tan�t. Ez nagyon nagy meglepet�st jelentett sz�momra.
- Az �n sz�momra is.
- Egy ilyen csendes, j� modor�, tart�zkod� asszony...
Szinte hihetetlen, hogy ilyesmire ragadtatta mag�t. Vajon
mi volt az ind�t�ka? Ezt most m�r soha nem fogjuk meg-
tudni. Pedig, be kell valljam, nagyon furdalja az oldala-
mat.
- Nyilv�n nagy k� esett le a sz�v�r�l.
- Igen, ezt nem tagadom. K�pmutat� vagyok, ha nem
ismerem be. Nem �ppen kellemes, ha az embert gyilkos-
s�ggal v�dolj�k. Ami pedig ezt a szeg�ny asszonyt illeti, ez
volt sz�m�ra a legjobb megold�s.
- Nyilv�n � maga is �gy gondolta.
Roberts b�lintott.
- Val�sz�n�leg b�ntudatb�l tette - mondta, majd el-
ment.
Poirot elgondolkodva ingatta a fej�t. Az orvos f�lre�r-
telmezte a helyzetet. Mrs. Lorrimer nem b�ntudatb�l ve-
tett v�get az �let�nek. Felfel� menet a l�pcs�n meg�llt, �s
n�h�ny vigasztal� sz�t mondott az id�secske szobal�ny-
nak, aki halkan s�rdog�lt.
- Olyan rettenetes ez, uram! Olyan rettenetes! Mind-
annyian �gy szerett�k ! �s amikor tegnap maga itt te�zott,
m�g minden olyan cs�ndes �s b�k�s volt. Ma meg halott.
M�g �lek, nem felejtem el ezt a reggelt. Az �r veszett�l
nyomta a cseng�t. Legal�bb h�romszor megnyomta, m�g
ki�rtem. "Hol van az �rn�je?" ord�totta. Alig b�rtam v�la-
szolni, annyira megr�m�ltem. Tudja, mi h�v�s n�lk�l soha
nem ment�nk be a h�l�szob�ba, csak ha az asszonyom
csengetett - ez volt az utas�t�sa. �s ez�rt egy sz�t sem �rtet-
tem az eg�szb�l. �s a doktor azut�n megk�rdezte, hol a
szob�ja, majd felrohant a l�pcs�n, �n a sark�ban, �s meg-
mutattam neki az ajt�t, � meg kopog�s n�lk�l berontott,
egy pillant�st vetett az asszonyomra, aki ott fek�dt az
�gy�ban, �s azt mondta, "M�r k�s�". Halott volt. Akkor
elk�ld�tt engem konyak�rt meg forr� v�z�rt, �s mindent
megtett, hogy fel�lessze, de nem siker�lt neki. �s akkor
j�tt a rend�rs�g is - �s tudja, uram, annyira �zl�stelen ez az
eg�sz. Mrs. Lorrimernek biztosan nem tetszett volna. Mi-
�rt j�tt a rend�rs�g? M�g ha baleset t�rt�nt is, vagy ha,
mondjuk, szeg�ny asszonyom v�letlen�l t�l sok altat�t
vett is be, akkor sincs semmi k�z�k hozz�.
Poirot nem v�laszolt a k�rd�sre.
- Tegnap este �gy viselkedett az asszonya, ahogy szo-
kott? - k�rdezte. - Nem l�tszott nyugtalannak vagy szo-
mor�nak?
- Nem, uram, �n nem vettem �szre. B�r f�radt volt, �s
azt hiszem, f�jdalmai is lehettek. Mostan�ban ugyanis
nem volt t�l j�l.
- Tudok r�la.
A hangj�ban megnyilv�nul� egy�tt�rz�st�l a szobal�ny
m�g besz�desebb� v�lt.
- Tudja, uram, � nem volt az a panaszkod�s fajta, de
egy ideje a szak�csn� is meg �n is nagyon agg�dtunk �rte.
M�r nem volt olyan tev�keny, mint valamikor, �s minden-
t�l nagyon hamar elf�radt. Azt hiszem, az ifj� h�lgy, aki
maga ut�n �rkezett, m�r t�l sok volt neki.
Poirot m�r �pp el akart indulni, de erre visszafordult.
- Az ifj� h�lgy? J�rt itt tegnap este egy ifj� h�lgy?
- Igen, uram. R�gt�n a maga t�voz�sa ut�n. Meredith
kisasszonynak h�vt�k.
- Sok�ig maradt?
- �gy egy �r�t, uram.
Poirot r�vid sz�net ut�n azt k�rdezte:
- �s azut�n?
- Az asszonyom lefek�dt. Az �gyba k�rte a vacsor�t.
Azt mondta, f�radt.
Poirot ism�t elhallgatott egy r�vid id�re, miel�tt feltette
volna a k�vetkez� k�rd�st.
- Tud arr�l, hogy az asszonya levelet �rt tegnap este?
- �gy �rti, miut�n lefek�dt? Nem, uram, nem hiszem.
- De nem tudja biztosan?
- Az el�szob�ban az asztalon volt n�h�ny post�z�sra
v�r� lev�l. Miel�tt este bez�rtuk az ajt�t, mindig elvitt�k
a post�t. De �gy eml�kszem, azokat a nap folyam�n �rta.
- H�ny lev�l volt?
- Kett� vagy h�rom, uram. Nem eml�kszem pontosan.
Tal�n h�rom.
- Maga vagy a szak�csn�, m�r �gy �rtem, amelyik�k
post�zta �ket, nem n�zte meg v�letlen�l, kiknek �rt Mrs.
Lorrimer? K�rem, ne s�rt�dj�k meg a k�rd�semen. Ez a
r�szlet roppant fontos.
- Magam vittem �ket a post�ra, uram. A legfels� bizto-
san a Fortnum �s Mason c�gnek ment. A t�bbit nem tu-
dom.
Az asszony hangja �szint�nek tetszett.
- Biztos benne, hogy nem volt h�romn�l t�bb lev�l?
- Igen, uram.
Poirot komoran b�lintott. Ism�t elindult felfel�. Majd
azt mondta :
- Gondolom, azt tudja, hogy az asszonya altat�t sze-
dett?
- Igen, uram, dr. Leng �rta fel neki.
- Hol tartotta az altat�t?
- A h�l�szob�ban, a kis szekr�nyben.
Poirot nem k�rdez�sk�d�tt t�bbet. Igen komor arccal
ment fel a l�pcs�n.
Az emeleten Battle �dv�z�lte. A f�fel�gyel� nyugtalan-
nak �s hajszoltnak l�tszott.
- �r�l�k, hogy elj�tt, M. Poirot. Engedje meg, hogy
bemutassam dr. Davidsont.
Poirot kezet fogott az orvosszak�rt�vel.
- Nem szeg�d�tt hozz�nk a szerencse - mondta a ma-
gas, kiss� melankolikus f�rfi�. - Ha egy-k�t �r�val hama-
r�bb �rkez�nk, m�g megmenthett�k volna.
- H�t... - mondta Battle. - Hivatalosan ugyan nem
mondhatok ilyet, de mag�nemberk�nt ki kell jelentenem,
nem sajn�lom. Igazi �rih�lgy volt... Fogalmam sincs, mi
oka lehetett Shaitan�t meg�lni, de a tett��rt �gy feloldo-
z�st nyert.
- �s k�l�nben sem tudni - tette hozz� Poirot -, hogy
meg�rte volna-e a t�rgyal�st. S�lyos beteg volt.
Az orvosszak�rt� b�lintott.
- Teljesen igaza van. Val�sz�n�leg �gy a legjobb min-
denkinek.
Elindult lefel� a l�pcs�n.
Battle a nyom�ban.
- Egy perc t�relmet, doktor!
Poirot keze m�r a h�l�szoba kilincs�n volt, amikor meg-
k�rdezte: - Bemehetek?
Battle b�lintott. - Nyugodtan. Mi m�r v�gezt�nk.
Poirot bel�pett a szob�ba, �s bez�rta maga m�g�tt az
ajt�t.
Odament az �gyhoz, meg�llt, �s n�zte a nyugodt, halott
arcot.
Vajon ez az asszony az�rt v�lasztotta a hal�lt, mert ezzel
az utols�, elsz�nt er�fesz�t�ssel tudott csak megmenteni
egy fiatal l�nyt a hal�lt�l �s a gyal�zatt�l - avagy egy m�-
sik, balj�sabb magyar�zat l�tezik?
Bizonyos t�nyek. . .
Hirtelen lehajolt, �s k�zelebbr�l szem�gyre vett a halott
asszony karj�n egy s�t�t, elsz�nez�d�tt horzsol�st.
Ut�na felegyenesedett. A szem�ben k�l�n�s f�ny csil-
lant meg, amelyet k�zeli ismer�sei kiv�tel n�lk�l mind fel-
ismertek volna.
Gyorsan kiment a szob�b�l, �s lesietett a l�pcs�n. Battle
�s egyik beosztottja a telefon mellett �llt. Az ut�bbi �pp
akkor tette le a kagyl�t, �s azt mondta:
- M�g nem �rt vissza, uram.
- M�g mindig Despardot keress�k - magyar�zta Battle.
- � is kapott levelet.
Poirot egy l�tsz�lag l�nyegtelen k�rd�st tett fel:
- Dr. Roberts reggeli ut�n j�tt ide?
Battle csak b�mult.
- Nem, ha j�l eml�kszem, azt mondta, �res gyomorral
j�tt.
- Akkor most otthon van. Ott el�rhetj�k.
- De mi�rt?
De Poirot m�ris t�rcs�zta a sz�mot.
- Dr. Roberts? Dr. Roberts besz�l? Mais oui, * itt Poi-
rot. Csak egyetlen k�rd�s. J�l ismeri Mrs. Lorrimer k�z�r�-
s�t?
- Mrs. Lorrimer k�z�r�s�t? Nem, soha nem l�ttam.
- Je vaus remercie. *
Poirot gyorsan letette a kagyl�t.
Battle m�g mindig �rtetlen�l b�mult r�.
- Mi ez az eg�sz, M. Poirot?
Poirot megfogta a karj�t.
- Figyeljen ide, bar�tom. N�h�ny perccel azut�n, hogy
tegnap elt�voztam innen, meg�rkezett Anne Meredith.
L�ttam is, amint felmegy a l�pcs�n, de nem voltam benne
biztos, hogy � az. Az � t�voz�sa ut�n Mrs. Lorrimer
nyomban lefek�dt. A szobal�ny nem tud r�la, hogy levele-
ket �rt volna. �s j� okom van felt�telezni, amit majd maga
is meg�rt, ha elmes�lem az eg�sz hist�ri�t, hogy a l�togat�-
somat megel�z�en nem �rhatott h�rom levelet. Mikor �rta
h�t a leveleket?
- Miut�n a csel�dek lefek�dtek? - tal�lgatta Battle. -
Felkelt, �s maga adta fel �ket.
- Lehets�ges, �m van m�g egy megold�s, m�gpedig az,
hogy nem is � �rta a leveleket.
Battle elismer�en f�ttyentett.
- Uramisten, csak nem gondolja...
Megcs�rrent a telefon. Az �rmester felvette a kagyl�t,
egy percig hallgatott, majd Battle-hez fordult.
- O'Connor �rmester h�vja Despard lak�s�r�l, uram.
Despard minden jel szerint Wallingford-on-Thamesbe
utazott.
Poirot megragadta Battle karj�t.
- Gyorsan! Siess�nk, bar�tom! Nek�nk is oda kell
menn�nk! Meg kell mondanom mag�nak, egy cseppet
sem vagyok nyugodt. Lehet, hogy nem ez a v�ge. Biztosra
veszem, hogy az az ifj� h�lgy roppant vesz�lyes.

Mi van? (francia)
De igen (francia).
K�sz�n�m (francia).
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
A baleset

- Anne! - sz�lt Rhoda.

- Hm?
- Anne, k�rlek, hagyd m�r abba azt a keresztrejtv�nyt.
Azt akarom, hogy r�m figyelj.
- Figyelek.
Anne kiegyenesedett, �s letette az �js�got.
- �gy m�r j�. Figyelj, Anne! - Rhoda t�tov�zott, majd
azt mondta : - Besz�lj�nk a l�togat�nkr�l.
- Battle f�fel�gyel�r�l?
- R�la. Nagyon szeretn�m, ha elmondan�d neki, hogy
Benson�kn�l is dolgozt�l.
- K�ptelens�g. Mi�rt mondan�m el? - k�rdezte Anne
metsz� hangon.
- Mert �gy. . . nos, �gy t�nhet, mintha elhallgatn�l el�le
valamit. Biztosan jobb lenne, ha besz�ln�l r�la.
- Most m�r aligha hozhatom el� - k�z�lte Anne ride-
gen.
- Jobb lett volna, ha mindj�rt az elej�n elmondod.
- Most m�r k�s� ezzel bajl�dni.
- Igen. - Rhoda v�lasz�b�l hi�nyzott a meggy�z�d�s.
Anne, m�r el�gg� felpaprik�zva, azt mondta:
- K�l�nben sem �rtem, mire lenne j�. Ehhez az eg�sz-
hez semmi k�ze.
- Persze hogy semmi k�ze.
- Alig k�t h�napot t�lt�ttem n�luk. Battle csak referen-
ci�kat akart. K�t h�nap meg nem sz�m�t.
- Tudom. Meglehet, hogy ostobas�gnak tartod, de �n
val�ban agg�dom emiatt. Azt hiszem, el kellene monda-
nod neki. Ha m�shonnan tudja meg, �gy t�nik, mintha
titkolni akartad volna el�le.
- Ugyan honnan der�lne ki? Csak te tudsz r�la, senki
m�s.
- Senki m�s?
Anne nyomban lecsapott a Rhoda hangj�b�l ki�rezhe-
t� t�tovas�gra.
- Mi�rt, m�g ki tudja?
- Combeacre-ben p�ld�ul mindenki - felelte r�vid hall-
gat�s ut�n Rhoda.
- Ugyan m�r! - Anne egy v�llr�nd�t�ssal int�zte el az
�gyet. -A f�fel�gyel� aligha botlik bele egyetlen odaval�-
siba is. Fat�lis v�letlen volna, ha m�sk�pp t�rt�nne.
- V�letlenek mindig vannak.
- Rhoda, igaz�n nem �rtem, minek lovagolsz ezen any-
nyit. Folyton csak ezt hajtogatod.
- Nagyon sajn�lom, dr�g�m. De az�rt gondolj arra, ho-
gyan viselkedik majd a rend�rs�g, hogyha net�n m�gis r�-
j�nnek, hogy elhallgatsz el�l�k valamit.
- Soha nem tudj�k meg. Ki mondan� el nekik? Rajtad
k�v�l senki sem tud a dologr�l.
M�r m�sodszor mondta ugyanazt. Az ism�tl�skor a
hangja kiss� megv�ltozott, valami furcsa, t�preng� sz�ne-
zetet �lt�tt.
- �, b�rcsak elmondan�d! - s�hajtott fel szomor�an
Rhoda.
B�ntudatos tekintettel n�zett Anne-re, aki szerencs�re
nem n�zett vissza. A homlok�t r�ncolva �lt, mintha �ppen
valami bonyolult �sszead�st v�gezne.
- Milyen j�pofa dolog, hogy Despard �rnagy el�ker�lt
- mondta Rhoda.
- Mi? Ja, igen.
- Olyan j�k�p� f�rfi ! Ha neked nem kell, akkor k�rlek,
nagyon k�rlek, passzold �t nekem!
- Ne l�gy nevets�ges, Rhoda. �n egy fikarcnyit sem �r-
deklem.
- Akkor meg minek j�r ide? Term�szetesen csakis miat-
tad. Te vagy az a bajba ker�lt sz�p kisasszony, akit sz�ve-
sen megmentene. Olyan gy�ny�r�en vagy gy�moltalan,
Anne!
- Egyform�n kedves mindkett�nkh�z.
- Ez csak az�rt van, mert j� ember. De ha neked t�nyleg
nem tetszik, elj�tszhatn�m az egy�tt�rz� bar�tn� szerep�t,
aki megvigasztalja az �sszet�rt sz�v� f�rfi�t, �s a t�bbi, �s
a t�bbi, �s v�g�l tal�n elnyerhetn�m a szerelm�t. Ki tudja?
- fejezte be a sz�noklatot Rhoda.
- Ami engem illet, kedvesem, fel�lem a tied lehet - v�la-
szolta nevetve Anne.
- Olyan gy�ny�r� a tark�ja - s�hajtotta Rhoda. -
Olyan sz�p bronzbarna �s izmos!
- Minden�ron ragaszkodsz ehhez a szentiment�lis sz�-
veghez?
- Neked tetszik, Anne?
- Igen, nagyon.
- H�t nem vagyunk csinosak �s megnyer�ek? Azt hi-
szem, egy kicsit engem is kedvel, persze nem annyira, mint
t�ged.
- Dehogynem kedvel - mondta Anne.
Ism�t volt valami furcsa a hangj�ban, de Rhoda nem
vette �szre.
- Mikor j�n a f�szimat?-k�rdezte.
- D�lben - v�laszolta Anne. N�h�ny percnyi hallgat�s
ut�n megsz�lalt: - M�g csak f�l tizenegy. Menj�nk le a
foly�ra.
- De h�t nem arr�l volt sz�, hogy Despard �rnagy tizen-
egy k�r�l j�n?
- Mi�rt kellene idebent megv�rnunk? Mrs. Astwelln�l
meghagyjuk, merre ment�nk, � meg majd ut�nunk j�n.
- Egy l�nynak mindig k�retnie kell mag�t egy kicsit, a
mam�m is azt mondta! - nevetett Rhoda. - Akkor men-
j�nk!
Kiment a szob�b�l, egyenesen le a kertbe. Anne a nyo-
m�ban.
Despard �rnagy t�z perc m�lva csengetett a Wendon
villa ajtaj�n. Egy kicsit kor�n �rkezett, �gy azut�n n�mi
meglepet�ssel vette tudom�sul, hogy a l�nyok m�r elmen-
tek.
Kiment a kertbe, majd �tv�gott a r�ten, �s a foly�parti
�tn�l jobbra fordult.
Mrs. Astwell ahelyett, hogy reggeli teend�it v�gezte vol-
na, n�h�ny percig csak b�mult ut�na.
- Egyiket vagy m�sikat biztos kin�zte mag�nak, ha
ugyan nem mind a kett�t - vonta le mag�ban a k�vetkezte-
t�st. - Szerintem Anne kisasszonyt, de nem biztos. Az ar-
c�r�l ugyan nem sokat lehet leolvasni. Nem tesz k�zt�k
k�l�nbs�get. Lehet, hogy mindkettej�knek tetszik. Ha
meg �gy van, aligha tart t�l sok� ez a sz�p bar�ts�g. Egy
f�rfin�l nagyobb visz�lyt semmi nem tud t�masztani k�t
n� k�z�tt.
Mrs. Astwell, akit kell�k�ppen felvillanyozott, hogy
egy bimb�z� rom�nc szemtan�ja lehet, visszament a h�z-
ba, hogy elmosogassa a reggeli ed�nyt, �m ekkor ism�t
megsz�lalt a cseng�.
- Fr�sz essen abba az ajt�ba! - k�z�lte vel�sen. - Fo-
gadni mern�k, hogy sz�nd�kosan ideges�tik az ember l�-
ny�t. T�n csomagot hoztak. Vagy t�viratot.
Kom�tosan odas�t�lt a bej�rati ajt�hoz.
K�t f�rfi �llt odakint, egy apr�, k�lf�ldies kin�zet�, meg
egy hatalmas, tagbaszakadt, nagyon is angolos �r. Az
ut�bbit, m�r ahogyan eml�kezett, mintha m�r l�tta volna.
- Itthon van Meredith kisasszony? - k�rdezte a na-
gyobbik.
Mrs. Astwell a fej�t r�zta.
- �pp most ment el.
- Val�ban? Merre? Nem is tal�lkoztunk vele.
Mrs. Astwell, aki k�zben lopva megcsod�lta az apr�
�riember k�pr�zatos bajusz�t, hajland�nak mutatkozott
tov�bbi felvil�gos�t�st adni, miut�n arra a d�nt�sre jutott,
hogy ezek aligha lehetnek bar�tok.
- Lement a foly�ra - mondta.
A m�sik �r megk�rdezte:
- �s Dawes kisasszony?
- Egy�tt mentek.
- K�sz�nj�k - mondta Battle. - �s hogyan jutunk le a
foly�hoz?
- El�sz�r forduljanak balra, �s menjenek v�gig az �sv�-
nyen - felelte Mrs. Astwell. - Amikor a foly�parti �thoz
�rnek, forduljanak jobbra. Hallottam, azt mondt�k, arra
mennek - tette hozz� seg�t�k�szen. - Negyed�r�ja sincs,
hogy elmentek. Hamar utol�rik �ket.
- Csak azt tudn�m - besz�lt tov�bb mag�ban, s k�zben
kiss� vonakodva becsukta az ajt�t, miut�n f�rk�sz�en az
urak t�volod� h�t�t b�multa -, hogy ezek kik lehetnek.
Fogalmam sincs.
Mrs. Astwell visszat�rt a mosogat�hoz, Battle �s Poirot
pedig el�sz�r balra fordult, s a kanyarg�s �sv�ny a part
menti �thoz vezette �ket.
Poirot sebesen kapkodta a l�b�t. Battle furcs�n pillan-
tott r�.
- Mi a baj, M. Poirot? Mi�rt e l�zas siets�g?
- Gondterhelt vagyok, bar�tom.
- Van erre valami k�l�n�s oka?
Poirot a fej�t r�zta.
- Nincs. De az eshet�s�g mindenkor fenn�ll. Soha nem
tudhatja az ember...
- Vallja be, hogy valamit forgat a fej�ben - mondta
Battle. - Ma reggel nagyon s�rg�sen le akart j�nni ide, �s
szeg�ny Turnernek veszett�l kellett nyomnia a g�zped�lt.
Mit�l f�l? A l�nynak nincs m�r semmi a tarsoly�ban.
Poirot hallgatott.
- Mit�l f�l? - ism�telte Battle.
- Mit�l f�l az ember az ilyen esetekben?
Battle b�lintott.
- Igaza van. K�v�ncsi vagyok.. .
- Mire k�v�ncsi, bar�tom?
- Vajon Meredith kisasszony tudja, hogy a bar�tn�je
elmondott valamit Mrs. Olivernek? - k�rdezte elgondol-
kodva Battle.
Poirot nagy elismer�ssel b�lintott.
- Siess�nk, bar�tom! - ki�ltotta.
Egy�tt iparkodtak a foly�parton. A v�zen j�rm�nek
nyoma sem volt, de hirtelen egy kanyarhoz �rtek, �s Poi-
rot-nak egyszeriben a f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Battle
gyors szeme is �szrevette.
- Despard �rnagy - mondta.
Despard �gy k�tsz�z m�terrel andalgott el�tt�k a foly�-
parton.
Egy kiss� t�volabb a k�t l�nyt is megpillantott�k egy
ladikban. Rhoda �llva cs�kly�zott, Anne pedig fek�dt, �s
nevetett r�. Egyik�k sem n�zett a part fel�.
�s akkor megt�rt�nt! Anne odany�lt, Rhoda megbil-
lent, a v�zbe esett, k�ts�gbeesetten kapaszkodott Anne
karj�ba, a ladik himb�l�zott, majd felborult, �s a k�t l�ny
ott kap�l�zott a v�zben.
- L�tta? - ki�ltotta Battle, �s fut�snak eredt. - A kis
Meredith a bok�j�n�l fogva bebor�totta a v�zbe. Uram
teremt�m, ez a negyedik gyilkoss�ga!
Kitart�an futottak, de valaki m�r megel�zte �ket.
Szemmel l�that�an egyik l�ny sem tudott �szni. Despard
odarohant a ladikhoz legk�zelebb es� partszakaszra, be-
ugrott a v�zbe, �s �szni kezdett fel�j�k.
- Mon Dieu, ez igaz�n �rdekes! - ki�ltotta Poirot, �s
megragadta Battle karj�t. - Vajon melyiket menti ki el�-
sz�r?
A k�t l�ny nem volt k�zel egym�shoz : �gy t�z m�ter volt
k�z�tt�k.
Despard er�teljes karcsap�sokkal �szott fel�j�k. Egye-
nesen Rhoda fel� vette az ir�nyt.
Battle ott, ahol volt, lev�gott a foly�hoz, �s belevetette
mag�t a v�zbe. Despard �pp akkor h�zta ki a partra Rho-
d�t, majd ism�t beugrott a v�zbe, �s arrafel� �szott, ahol
Anne-t l�tta kap�l�zni.
- Vigy�zzon! - ki�ltotta Battle. - Sok a h�n�r!
A k�t f�rfi egyszerre �rt oda, Anne azonban m�r elme-
r�lt.
V�g�l megtal�lt�k, �s k�z�sen kivontatt�k a partra.
Rhoda k�r�l ott t�st�nkedett Poirot. A l�ny m�r �lt, �s
er�sen zih�lt.
Despard �s Battle a f�ldre fektett�k Anne Meredith-t.
- Mesters�ges l�gz�s - mondta Battle. - Ez az egyetlen
megold�s. De att�l tartok, m�r k�s�.
Nagy szak�rtelemmel munk�hoz l�tott. Poirot mellette
�llt, k�szen arra, hogy b�rmikor felv�ltsa.
Despard lehuppant Rhoda mell�.
- J�l van? - k�rdezte rekedten.
A l�ny halkan azt felelte:
- Megmentette az �letemet... az �n �letemet... - Oda-
ny�jtotta a kez�t a f�rfinak, �s amikor az meg�rintette, a
l�ny zokogni kezdett.
- Rhoda - mondta a f�rfi.
A kez�k �sszekulcsol�dott.
Despard el�tt hirtelen felvillant egy k�p : ott van valahol
Afrik�ban, a vadonban, �s ott �ll mellette a kacag� �s min-
denre elsz�nt Rhoda...
HARMINCADIK FEJEZET
Gyilkoss�g

- Csak nem azt akarja mondani, hogy Anne sz�nd�kosan

l�k�tt be a v�zbe? - k�rdezte hitetlen�l Rhoda. - Tal�n
csak �gy l�tszott. Anne tiszt�ban volt vele, hogy nem tu-
dok �szni... Vagy t�nyleg sz�nd�kos lett volna...?
- Az volt - felelte Poirot.
M�r London egyik el�v�ros�ban j�rtak.
- De mi�rt?
Poirot n�h�ny percig nem v�laszolt. �gy gondolta, m�r
tudja is az egyik ind�t�kot, ami Anne-t e tett elk�vet�s�re
k�sztette, s ez nem volt m�s, mint amit � is �rzett abban a
percben, ahogy ott �lt Rhoda mellett a kocsiban.
Battle f�fel�gyel� elk�hintette mag�t.
- Miss Dawes, k�sz�lj�n fel egy kisebbfajta megr�z-
k�dtat�sra. Annak a Mrs. Bensonnak a hal�la, akin�l a
bar�tn�je dolgozott, nem csup�n egyszer� baleset volt,
legal�bbis minden okunk megvan ezt felt�telezni.
- Ezt meg hogyan �rti?
- �gy hissz�k - vette �t a sz�t Poirot -, hogy Anne Me-
redith cser�lte ki a k�t �veget.
- �, nem, ez lehetetlen, hiszen ez rettenetes! Lehetetlen!
Hogy Anne? Mi�rt tette volna?
- Volt r� oka - magyar�zta Battle f�fel�gyel�. - Tudja,
Miss Dawes, a maga bar�tn�je abban a hitben �lt, hogy
egyed�l maga tud err�l az esetr�l. Gondolom, nem mond-
ta el neki, hogy elmes�lte az eg�sz hist�ri�t Mrs. Oliver-
nek?
- Nem. Azt gondoltam, nagyon meg fog haragudni -
felelte Rhoda.
- De m�g mennyire haragudott volna! - k�z�lte komo-
ran Battle. - De mivel azt hitte, egyed�l maga hozhat r�
vesz�lyt, �gy d�nt�tt, hogy megszabadul mag�t�l.
- Megszabadul? T�lem? H�t ez iszonyatos! Ez egysze-
r�en nem lehet igaz!
- Most m�r halott - folytatta Battle f�fel�gyel� -, �gy-
hogy ezt a k�rd�st felesleges tov�bb feszegetn�nk. De meg
kell mondjam, Miss Dawes, hogy Anne Meredith eg�szen
biztosan nem volt mag�nak j� bar�tn�je.
Az aut� meg�llt egy h�z el�tt.
- Most pedig ben�z�nk M. Poirot-hoz - mondta Battle-,
�s besz�lget�nk m�g egy kicsit err�l az eg�szr�l.
M. Poirot nappalij�ban Mrs. Oliver �dv�z�lte �ket, aki
dr. Robertset tartotta sz�val. Sherryt iszogattak. Mrs. Oli-
ver zsok�sapk�t viselt, b�rsonyruh�j�t hatalmas masni d�-
sz�tette, rajta egy j�kora almacsutk�val.
- Ker�ljenek beljebb - mondta vend�gszeret�en Mrs.
Oliver, mintha ez az � otthona volna, �s nem M. Poirot-�.
- Mihelyt besz�ltem mag�val, nyomban felh�vtam dr. Ro-
bertset, �s mindketten idej�tt�nk. A betegei ugyan haldo-
kolnak, de azt mondja, nem �rdekli. A val�s�gban szerin-
tem sz�d�letes iramban gy�gyulnak. De most mes�ljenek
el mindent.
- Igen, mert �n egy sz�t sem �rtek az eg�szb�l - mondta
Roberts.
- Eh bien - kezdte Poirot. - Az �gyet lez�rtuk. V�gre
megtal�ltuk Mr. Shaitana gyilkos�t.
- Azt Mrs. Oliver is elmondta, hogy az a b�jos ifj� te-
remt�s, Anne Meredith tette. Hihetetlen. Soha nem gon-
doltam volna, hogy � a gyilkos.
- Val�ban gyilkos volt - mondta Battle. - H�rom em-
bert meg�lt, �s nem rajta m�lott, hogy nem siker�lt v�gez-
nie a negyedikkel is.
- Egyszer�en hihetetlen! - mormogta Roberts.
- �n egy cseppet sem tal�lom hihetetlennek - jelentette
ki Mrs. Oliver. - A tettes mindig a legkev�sb� val�sz�n�
szem�ly. �gy l�tszik, ez nemcsak a k�nyvekben, hanem az
�letben is �gy van.
- K�l�nben is valami eg�szen rendk�v�li nap ez a mai -
mondta dr. Roberts. - Mrs. Lorrimer levele, gondolom,
hamis�tv�ny volt.
- Pontosan. M�ghozz� olyan, amelyik h�rom p�ld�ny-
ban k�sz�lt.
- �nmag�nak is �rt egyet?
- Term�szetesen. A hamis�tv�ny, b�r egy szak�rt�t
az�rt nem t�vesztett volna meg, eg�szen �gyes munka volt,
annak pedig, hogy �r�sszak�rt� t�nik fel a l�that�ron, cse-
k�ly volt a val�sz�n�s�ge. Mindenjel arra mutatott, hogy
Mrs. Lorrimer �ngyilkos lett.
- Bocs�ssa meg a k�v�ncsis�gomat, M. Poirot, de mib�l
gyan�tja, hogy nem k�vetett el �ngyilkoss�got?
- Abb�l a besz�lget�sb�l, amit az egyik csel�dj�vel foly-
tattam.
- T�le tudja, hogy el�z� este Anne Meredith is ott j�rt?
- T�le. T�bbek k�z�tt ezt is. �s tudja, mellesleg magam
is levontam m�r a k�vetkeztet�st azt illet�en, ki a b�n�s,
vagyis ki �lte meg Mr. Shaitan�t. Nem Mrs. Lorrimervolt
a gyilkos.
- �s mit�l terel�d�tt a gyan�ja Miss Meredithre?
Poirot felemelte a kez�t.
- Egy kis t�relmet k�rek. Hadd mondjam el a magam
m�dj�n. Vagyis, kiz�r�sos alapon. Mr. Shaitana gyilkosa
nem Mrs. Lorrimer volt, sem pedig Despard, de furcsa
m�don m�g csak nem is Anne Meredith...
Poirot el�rehajolt. Hangja l�gy volt �s dorombol�, mint
a macsk��.
- Tudja, dr. Roberts, a helyzet �gy �ll, hogy maga �lte
meg Mr. Shaitan�t. �s Mrs. Lorrimert is.
Mintegy h�rom percig teljes n�mas�g uralkodott. Majd
Roberts h�tborzongat�an felnevetett.
- Mondja, M. Poirot, maga teljesen meg�r�lt? Term�-
szetesen nem �ltem meg Mr. Shaitan�t, �s nem �lhettem
meg Mrs. Lorrimert sem. Kedves Battle - mondta, �s a
Scotland Yard embere fel� fordult -, maga ezt t�ri?
- �gy v�lem, az a leghelyesebb, ha v�gighallgatja
M. Poirot mondand�j�t - mondta halkan Battle.
Poirot folytatta:
- B�r hosszabb ideje gyan�tottam, hogy maga, egyed�l
maga �lhette meg Mr. Shaitan�t, nagyon neh�z volt bebi-
zony�tani. �m Mrs. Lorrimer esete eg�szen m�s. - El�re-
hajolt. - Szinte nem is mondhat� esetnek. Ann�l j�val egy-
szer�bb, hiszen van szemtan�nk.
Roberts hirtelen nagyon elcsendesedett. A szeme vill�-
mokat sz�rt.
- Szemenszedett hazugs�g! - mondta metsz� hangon.
- �, nem, sz� sincs r�la. Kora reggel hamis �r�ggyel
behatolt Mrs. Lorrimer h�z�ba, egyenesen a h�l�szob�j�-
ba, ahol � m�g m�lyen aludt, hiszen el�z� este altat�t vett
be. Ekkor ism�t bl�ff�lt - azon nyomban k�z�lte, hogy
m�r halott. Elk�ldte a szobal�nyt konyak�rt, forr� v�z�rt,
ilyesmi�rt. Ekkor egyed�l maradt a szob�ban. A szoba-
l�ny szinte alig vethetett asszony�ra egy pillant�st. �s ek-
kor mi t�rt�nt?
- Val�sz�n�leg nincs tudom�sa r�la, dr. Roberts, hogy
egyes ablaktiszt�t� c�gek a kora reggeli �r�kban v�gzik a
munk�jukat. Az ablaktiszt�t� ugyanakkor �rkezett meg a
l�tr�j�val, amikor maga. A l�tr�t a h�z oldal�nak t�masz-
totta, �s munk�hoz l�tott. Az els� kiszemelt ablak Mrs.
Lorrimer h�l�szob�j�� volt. Amikor azonban megl�tta,
mi folyik bent, gyorsan egy m�sik ablakhoz ment �t, �m
el�tte m�g l�tott valamit. Hogy mit, azt majd elmes�li ne-
k�nk � maga.
Poirot k�nnyed l�ptekkel odament az ajt�hoz �s kinyi-
totta.
- J�jj�n be, Stephens! -sz�lt ki a folyos�ra, majd visz-
szat�rt a hely�re.
Nagydarab, v�r�s haj�, f�lszeg f�rfi l�pett be. Kez�ben
"Chelsea Ablaktiszt�t�k Egyes�lete" felirat� egyensapk�t
tartott, �s sz�net n�lk�l gy�r�gette.
- Van a szob�ban valaki, akit felismer?- k�rdezte t�le
Poirot.
A f�rfi k�rbepillantott, majd fej�vel sz�gyenl�sen dr.
Roberts fel� b�k�tt.
- �tet - mondta.
- K�rem, mes�lje el, mit csin�lt ez az �r, amikor utolj�ra
l�tta.
- Ma reggel nyolckor kezdtem a munk�t a h�lgy h�z�n,
a Cheyne Lane-en. Els�k�nt a h�l�szobaablakot akartam
megpucolni. A h�lgy m�g �gyban volt. Betegnek l�tszott.
Megford�totta a fej�t a p�rn�n. Ez az �r itten pedig �gy
n�zett ki, mint egy orvos. Felt�rte a h�lgy h�l�ing�nek az
ujj�t, �s valamit belesz�rt a karj�ba, �gy ezen a t�jon -
mutatta. - A h�lgy meg csak visszahanyatlott a p�rn�ra.
Gondoltam, jobb, ha egy m�sik ablakn�l kezdem. Rem�-
lem, az�rt nem okoztam bajt?
- Remek�l v�gezte a dolg�t, bar�tom - mondta Poirot.
- Eh bien, dr. Roberts? - tette fel halkan a k�rd�st.
- Egyszer� er�s�t� volt... - dadogta Roberts. - Az utol-
s� rem�ny a megment�s�re. Gyal�zat...
Poirot a szav�ba v�gott.
- Egyszer� er�s�t�? Ugyan, ugyan! N-methyl-cyclo-
hexenyl-methyl-malonyl-urea. - Poirot kenetteljesen ej-
tett ki minden sz�tagot. - M�s n�ven Evipan. Kisebb m�-
t�tekhez haszn�lj�k �rz�stelen�t�nek. Ha nagy mennyis�g-
ben, intrav�n�san adj�k be, azonnal eszm�letlens�get
okoz. B�rmilyen altat� vagy barbitur�t haszn�lata mellett
az alkalmaz�sa fokozottan vesz�lyes. �szrevettem Mrs.
Lorrimer karj�n a t� nyom�t - mintha teh�t valamit a
v�n�j�ba fecskendeztek volna. Csak �ppen megeml�tettem
az orvosszak�rt�nek, �s a szert k�nnyed�n azonos�totta
Sir Charles Imphery, a bel�gyminiszt�rium szak�rt�je.
- Gondolom, enn�l t�bbet nem is akar hallani - mond-
ta Battle f�fel�gyel�. - A Shaitana-f�le gyilkoss�got nem
kell bebizony�tanunk, �m ha sz�ks�gesnek l�tszik, v�dat
emelhet�nk maga ellen, mert meg�lte Charles Craddo-
ckot �s val�sz�n�leg a feles�g�t is.
E k�t n�v hallat�n Roberts feladta.
H�trahanyatlott a sz�kben.
- Bedobom a lapjaimat - mondta. - Teh�t elkaptak.
Gondolom, Shaitana, az az alattomos d�g, kiokos�totta
magukat ama bizonyos vacsora el�tt. Pedig azt hittem, j�l
ell�ttam a baj�t.
- Nem Shaitan�nak tartozik h�l�val - k�z�lte Battle. -
Hanem M. Poirot-nak.
Az ajt�hoz l�pett, mire bej�tt k�t rend�r.
Battle f�fel�gyel� hivatalos hangon elrendelte a letar-
t�ztat�st.
Miut�n a tettes m�g�tt becsuk�dott az ajt�, Mrs. Oliver
boldogan, b�r az igazs�gnak nem eg�szen megfelel�en fel-
ki�ltott:
- Mindig mondtam, hogy � tette!

HARMINCEGYEDIK FEJEZET
Ny�lt k�rty�kkal

El�rkezett Poirot nagy pillanata: minden szemp�r moh�

v�rakoz�ssal szegez�d�tt re�.
- Igaz�n nagyon kedvesek - mondta mosolyogva. -
Gondolom, tudj�k, mennyire �lvezem az �n kis el�ad�sai-
mat. Pr�zai l�lek vagyok.
- El�rebocs�tom, hogy enn�l �rdekesebb esetem m�g
nem ad�dott. Ugyanis nem volt mib�l kiindulni. Adva
volt n�gy ember, akik k�z�l az egyik biztosan gyilkolt, de
melyik? Volt valami �rul� jel? Tulajdonk�ppen semmi.
Nem volt haszn�lhat� nyom, se ujjlenyomat, se terhel�
irat vagy egy�b dokumentum. Csak maguk az emberek
voltak. �s egyetlen haszn�lhat� t�rgyi bizony�t�k: a
bridzsparti n�gy eredm�nylapja.
- Gondolom, eml�keznek r�, hogy kezdett�l fogva na-
gyon �rdekeltek ezek az eredm�nylapok. Valamit el�rul-
nak ugyanis azokr�l, akik vezett�k �ket, s�t enn�l m�g
t�bbre is j�k. Tartalmaznak egy f�lre�rthetetlen utal�st.
Els�re �szrevettem p�ld�ul, hogy a harmadik robberben
dr. Roberts �s Mrs. Lorrimer ezer�tsz�z pontot �rtak a
vonal f�l�. Ez csakis nagyszlem jutalom lehetett. Nam�r-
most, ha valaki �gy d�nt, hogy ilyen szokatlan k�r�lm�-
nyek k�z�tt (vagyis egy bridzsj�tszma kell�s k�zep�n) k�-
vet el gyilkoss�got, akkor nyilv�nval�an k�t d�nt� kock�-
zatot kell v�llalnia. Az els� az, hogy az �ldozat esetleg fel-
ki�lt, a m�sik pedig abban �ll, hogy - ha az els� nem t�rt�-
nik is meg - a m�sik h�romj�t�kos b�rmelyike felkelhet a
legd�nt�bb l�lektani pillanatban, �s szemtan�ja lehet a
tett elk�vet�s�nek.
- Az els� kock�zati t�nyez�t lehetetlens�g kik�sz�b�l-
ni. Mindent egy lapra kellett feltenni. Ami a m�sodikat
illeti, itt m�r lehetett tenni valamit. Nyilv�nval�, hogy egy
izgalmas vagy �rdekes j�tszma alatt a h�rom j�t�kos
figyelme kiz�r�lag a j�t�kra �sszpontosul, �s nem n�zeget-
nek k�rbe. A bemondott nagy szlem mindig �rdekes. Na-
gyon gyakran megkontr�zza az ellenf�l, �s ez�ttal is ez
t�rt�nt. Mindegyik j�t�kos nagyon figyel - aki j�tszik,
az�rt, hogy megcsin�lja a bemondott licitet, az ellenf�l pe-
dig az�rt, hogy megfelel� lapokat dobjon el, �s lehet�s�g
szerint megbuktassa a felv�telt. Valami halv�nyan arra
utalt, hogy a nagy szlem alatt t�rt�nt a gyilkoss�g, �s ez�rt
mindent megtettem, hogy megtudjam a licit pontos mene-
t�t. Hamarosan kider�lt, hogy ebben a j�t�kban dr. Ro-
berts volt az asztal. Ezt �szben tartottam, mialatt egy m�-
sik - ez�ttal pszichol�giai-szempontb�l k�zel�tettem meg
az esetet. A n�gy gyan�s�tott k�z�l Mrs. Lorrimerr�l felt�-
teleztem, hogy megtervez �s sikeresen v�gre is hajt egy gyil-
koss�got, �m nem tudtam elk�pzelni r�la, hogy a pillanat
hat�sa alatt improviz�lt cselekedetre v�llalkozik. Azon a
bizonyos est�n azonban a modora engem is meglepett.
A viselked�se arra utalt ugyanis, hogy vagy maga is k�ve-
tett m�r el gyilkoss�got, vagy pedig tudja, ki a tettes. Me-
redith kisasszony, Despard �rnagy �s dr. Roberts pszicho-
l�giailag egyar�nt lehets�ges elk�vet�k voltak, b�r, mint
m�r eml�tettem, valamennyien eg�szen m�s m�dszert v�-
lasztottak volna.
- Ezut�n m�g egy pr�b�nak vetettem al� �ket. Vala-
mennyi�kt�l megk�rdeztem, mire eml�keznek a szoba be-
rendez�s�b�l. Ebb�l nagyon �rt�kes inform�ci�kat sze-
reztem. El�sz�r is azt, hogy a legnagyobb val�sz�n�s�ggel
dr. Roberts vette �szre a kis t�rt. � ugyanis minden apr�-
s�got �szrevesz, vagyis j� megfigyel�. Ellenben ami a lapo-
kat illeti, szinte semmire sem eml�kezett. B�r nem v�rtam
t�le k�l�n�sebb teljes�tm�nyt, az volt a benyom�som,
hogy aznap este valami eg�szen m�son j�rt az esze. Ilyen
m�don dr. Roberts ism�t el�rulta mag�t.
- Kider�lt, hogy Mrs. Lorrimer nagyszer�en eml�kszik
a lapokra, �s azt felt�teleztem, hogy egy ilyen �sszpontos�-
t� k�pess�ggel meg�ldott ember k�zel�ben ak�r gyilkol-
hatnak is, semmit sem vesz �szre bel�le. T�le is roppant
�rt�kes inform�ci�t kaptam. A nagy szlemet dr. Roberts
licit�lta teljesen indokolatlanul, r�ad�sul a partnere, Mrs.
Lorrimer sz�n�ben, ergo neki kellett lej�tszania.
- A harmadik pr�ba, amelyt�l Battle f�fel�gyel�vel
egy�tt nagyon sokat rem�lt�nk, a kor�bbi gyilkoss�gok
felder�t�se volt, hogy a m�dszerek hasonl�s�g�t meg�lla-
p�thassuk. E felfedez�sek Battle f�fel�gyel�t, Mrs. Olivert
�s Race ezredest dics�rik. Amikor Battle bar�tommal er-
r�l besz�lgett�nk, � csal�dotts�g�nak adott hangot, mivel
szerinte a kor�bbi gyilkoss�gok �s Mr. Shaitana meg�l�se
k�z�tt az elk�vet�s m�dj�ban nem volt hasonl�s�g. �m ez
val�j�ban nem igaz. Ha a dr. Roberts lelk�n sz�rad� k�t
gyilkoss�got k�zelebbr�l - k�l�n�sen l�lektani szempont-
b�l - megvizsg�ljuk, az azonoss�g csaknem egy�rtelm�.
Ugyanis az el�z� k�t gyilkoss�g is "nyilv�nos" volt, hogy
a saj�t elnevez�semet haszn�ljam. A borotvaecsetet eg�-
szen arc�tlan m�don az �ldozat �lt�z�szob�j�ban fert�zte
meg, annak �r�gy�n, hogy a k�vetkez� beteg felkeres�se
el�tt kezet akar mosni. Mrs. Craddockot pedig a t�fuszol-
t�s �rve alatt gyilkolta meg. Ez is meglehet�sen ny�ltan
t�rt�nt, szinte a vil�g szeme l�tt�ra. �s az elk�vet� itt is
ugyan�gy viselkedett. Amikor sarokba szor�tj�k, megra-
gadja az els� k�n�lkoz� alkalmat, �s nyomban cselekszik
- puszta vakmer�s�gb�l -, pontosan �gy, ahogyan bri-
dzsezik. Mik�nt a k�rty�ban, Shaitana meg�l�s�n�l is ha-
talmas kock�zatot v�llalt, �m j�l j�tszotta meg a lapjait.
A sz�r�s t�k�letes volt, csak�gy, mint az id�z�t�s.
- Amikor m�r teljes bizonyoss�ggal tudtam, hogy dr.
Roberts a tettes, Mrs. Lorrimer telefonon arra k�rt, l�to-
gassam meg, �s eg�szen meggy�z� m�don �ll�totta, hogy
� a tettes. Majdnem elhittem neki. N�h�ny percig val�ban
azt gondoltam, az igazat mondja, de szerencs�re az �n kis
sz�rke agysejtjeim �jb�l m�k�d�sre l�ptek. Nem lehetett
� a tettes, mint ahogy nem is volt. De amit t�le megtudtam,
csak tov�bb bonyol�totta az �gyet. Azt �ll�totta ugyanis,
hogy l�tta; amint Anne Meredith elk�vette a gyilkoss�got.
Csak m�snap reggel, amikor a halott asszony �gya mellett
�lltam, d�bbentem r� arra, tal�n m�gis lehets�ges, hogy
nekem is igazam van, �s Mrs. Lorrimer sem hazudott.
Anne Meredith odament a kandall�hoz - �s l�tta, hogy
Mr. Shaitana halott! F�l� hajolt, �s tal�n meg is �rintette
a t�r d�szes, csillog� fej�t. Csaknem felki�lt, de meggon-
dolja mag�t. Esz�be jut, mit mondott Shaitana vacsora
k�zben. Tal�n van valami �r�sos bizony�t�ka is. Anne
Meredithnek j� oka van a f�rfi hal�l�t k�v�nni. De bizto-
san mindenki �t v�doln�. Ez�rt nem mer ki�ltani. A r�m�-
lett�l �s a b�ntudatt�l remegve visszat�r a hely�re. Vagyis
Mrs. Lorrimer igazat mondott, hiszen �gy v�lte, l�tta a tett
elk�vet�s�t, de nekem is igazam van, hiszen m�gsem l�tta.
- Ha ebben a pillanatban dr. Roberts nem sz�nja r� ma-
g�t egy �jabb l�p�sre, aligha tudjuk a gyilkoss�got r�bizo-
ny�tani. Lehets�ges persze, hogy k�l�nf�le tr�kk�kkel tet�
al� hozzuk a letart�ztat�s�t. Ami engem illet, �n biztosan
megpr�b�ltam volna. �m a doktor ism�t elvesz�tette a fe-
j�t, �s t�llicit�lta a lapjait. Ez�ttal rossz lapok jutottak
neki, �s �ri�sit bukott. Nyilv�n nyugtalankodott. Tudta,
hogy Battle szagl�szik ut�na. �gy sejtette, a jelenlegi �lla-
pot nem marad fenn az id�k v�gezet�ig, a rend�rs�g to-
v�bb nyomoz, �s valami v�letlen folyt�n felt�rja m�ltb�li
b�neit. Ekkor t�madt az a pomp�s �tlete, hogy Mrs. Lor-
rimert megteszi b�nbaknak. Gyakorlott szem�t nem ke-
r�lte el az a t�ny, hogy az asszony beteg, �s hogy aligha
lehet neki t�l sok h�tra. Mi sem term�szetesebb ann�l,
mint hogy ebben a helyzetben maga v�lik meg az �lett�l, de
el�tte m�g bevallja a b�nt�nyt. �gy azut�n Roberts meg-
szerzi Mrs. Lorrimer k�z�r�s�t, hamis�t h�rom egyforma
levelet, a kora reggeli �r�kban l�lekszakadva megjelenik
az asszony h�z�ban, �s el�adja a t�rt�netet a lev�l meg�r-
kez�s�r�l. Saj�t szobal�ny�nak pedig igen helyesen azt az
utas�t�st adja, hogy h�vja azonnal a rend�rs�get. Csak a
kezd� l�p�s t�nik neh�znek. A szerencse azonban mell�je
szeg�dik. Mire az orvosszak�rt� meg�rkezik, m�r min-
dennek v�ge. Dr. Roberts el�adja a mes�t a mesters�ges
l�gz�sr�l �s annak kudarc�r�l. Minden roppant hihet� �s
egyszer�.
- Mindezenk�zben sejtelme sincs arr�l, hogy a gyan�t
egyre jobban Anne Meredithre tereli. Azt sem tudja, hogy
a l�ny el�z� este Mrs. Lorrimern�lj�rt. Csak az �ngyilkos-
s�g �s a maga biztons�ga �rdekli. Neh�z pillanat lehetett
sz�m�ra, amikor megk�rdeztem t�le, ismeri-e Mrs. Lorri-
mer k�z�r�s�t. Ha ugyanis a hamis�t�s kider�l, csak �gy
mentheti mag�t, ha azt �ll�tja, soha nem l�tta a h�lgy k�z-
�r�s�t. Az agya gyorsan forog, de nem el�g gyorsan.
- Wallingfordb�l felh�vom telefonon Mrs. Olivert. Re-
mek�l j�tssza a szerep�t: elaltatja a doktor gyan�j�t, �s
ideh�vja. �s amikor Roberts m�r �ppen gratul�lna mag�-
nak, hogy minden ilyen kiv�l�an (ha nem is pontosan a
tervei szerint) siker�lt, �sszeomlik a k�rtyav�r. Hercule
Poirot r�veti mag�t. �s �gy a szerencsej�t�kosnak ez az
utols�j�tszm�ja. Bedobja a lapjait. C'est fini. *
A n�mas�got Rhoda s�haja t�rte meg.
- Milyen �ri�si szerencse, hogy �ppen arra j�rt az ab-
laktiszt�t� - mondta.
- Szerencse? Dr�ga mademoiselle, ez nem szerencse
volt, hanem Hercule Poirot sz�rke�llom�ny�nak m�ve.
Err�l jut eszembe...
Odal�pett az ajt�hoz.
- J�jj�n, j�jj�n, kedves bar�tom! Maga � merveille *
j�tszotta a szerep�t!
Az ablaktiszt�t� t�rsas�g�ban t�rt vissza, aki most v�-
r�s haj�t a kez�ben tartotta, �s �gy eg�szen m�shogy fes-
tett, mint el�z�leg.
- Bemutatom Gerald Hemmingway bar�tomat, a te-
hets�ges ifj� sz�n�szt.
- Akkor az ablaktiszt�t� nem is l�tezett? - ki�ltott fel
Rhoda. - Senki sem l�tta a doktort?
- �n l�ttam - mondta erre Poirot. - Lelki szemeinkkel
olykor sok mindent l�tunk. Az ember csak h�trad�l, be-
hunyja a szem�t...
Despard vid�man k�zbesz�lt:
- Tudod mit, Rhoda, sz�rjuk le, �s n�zz�k meg, vajon a
szelleme kinyomozza-e a tettest!

V�GE

V�ge (francia).
Csod�latosan (francia).