Babits Mihály életpályája- Szövegértési feladat

Babits Mihály (1883–1941) Szekszárdon született katolikus értelmiségi

családban. 1893-tól a pécsi cisztercita gimnáziumba járt. 15 éves korában
édesapja meghalt. 1901-ben magyar és francia szakon kezdte meg egyetemi
tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán, a franciát azonban hamarosan a latin szakra
cserélte. Az egyetemen részt vett Négyesy László professzor híres
stílusgyakorlatain. Itt ismerkedett meg például Kosztolányi Dezsővel és Juhász
Gyulával. Egyetemi éveiben számos idegen nyelven tanult és fordított,
tanulmányt is írt a műfordítás elméletéről. A modern pszichológia is
foglalkoztatta.

Az egyetem elvégzését követő években Baján és Szegeden tanított, 1908-ban

a Monarchia peremvidékére, a fogarasi gimnáziumba nevezték ki tanárnak. Itt
magányos életet élt, rengeteget olvasott, nyaranta itáliai és franciaországi
utazásokat tett. 1911-ben az újpesti főgimnáziumba került, ekkor a főváros
szellemi életébe is bekapcsolódott. A világháborút határozottan ellenezte,
békét sürgető verseiért támadásoknak volt kitéve.

A Nyugat állandó munkatársa, majd főmunkatársa lett. 1929-től előbb Móricz

Zsigmonddal, később Gellért Oszkárral, majd 1939-től egyedül szerkesztette
a folyóiratot. Babits Mihály korának szinte minden meghatározó irodalmi
fórumában vezető, vagy legalábbis jelentős szerepet töltött be. 1929-től
haláláig a Baumgarten Alapítvány kurátora volt. Halála évében az Akadémia
tagjává is kinevezték. A Tanácsköztársaság (kommün) alatt egyetemi tanári
kinevezést kapott, és az Írói Direktórium tagja lett. Rövidesen visszavonult
a közszerepléstől, de „kommün alatti tevékenységéért” meghurcolták,
nyugdíjától megfosztották, az írói társaságokból kizárták. Az 1920-as évek
elején a műfordítás jelentett számára szellemi menedéket.

1919–1920-ban Ady özvegyével, Boncza Bertával folytatott szerelmi viszonyt.

Ezt követően titkára, Szabó Lőrinc menyasszonyát kérte feleségül; 1921-ben
vette el Tanner Ilonát, aki – Kazinczy Ferenc feleségére utalva – a Török
Sophie írói álnevet használta. 1924-ben Esztergomban vásárolt házat. Ettől
kezdve itt töltötték a nyarakat. A ház nevezetessége a híres „autogramfal”,
amely a Babits családot meglátogató jeles személyek aláírását őrzi. 1934-től
tapasztalta betegsége első jeleit, 1937-től gégerákkal kezelték; egy időre
a hangját is elvesztette, a Beszélgetőfüzetek segítségével folytatott
párbeszédet a hozzá látogatókkal.
Babits Mihályt már a kortárs irodalmi közeg is úgy tartotta nyilván, mint Ady
mellett a másik, karakterében és szemléletében különböző, irodalmi vezért.
Míg Ady költészete tudatosan ellenszegült a hagyományos formáknak, Babits
formavilága alapvetően a klasszikus irodalmi hagyományra épült. Első versei
nyomtatásban a Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiában jelentek
meg (1908). 1909-ben látott napvilágot első verseskötete, a Levelek Iris
koszorújából. 1911-ben Újpestre helyezték, és ekkor jelent meg második
kötete Herceg, hátha megjön a tél is! címmel. Költészete utolsó
korszakának fő műve, a Jónás könyve a Nyugat 1938. szeptemberi
számában jelent meg, a következő évben írta hozzá a Jónás imáját.

Költészetének újszerűsége sajátos módon csak paradoxonokkal írható le.

Egyszerre katolikus és liberális, konzervatív és kísérletező, vagy ahogy Halász
Gábor írja: „nyugtalan klasszicista”.

Költészete egyedülálló mértékben kapcsolódik az elődökéhez, témái

ugyanakkor nem sorolhatók be a hagyományos hazafias, szerelmi, vallási
tárgykörökbe, ehelyett a lét alapkérdései, élet és halál, test és lélek, idő és
emlékezet, megértés és kifejezés problémái foglalkoztatják. Babits jelentős
epikus életművet is alkotott, leghíresebb regényei: A gólyakalifa (1913) és
a Timár Virgil fia (1922). 1916-ban Recitativ, 1920-ban Nyugtalanság
völgye címen jelennek meg verseskötetei, majd 1925-ben a Sziget és
tenger, 1929-ben Az istenek halnak, az ember él, 1933-ban pedig
a Versenyt az esztendőkkel! című kötetek. Műfordítói tevékenységének
csúcsa Dante Isteni színjátékának magyarítása, amelyért az olasz állam
a San Remo-díjjal tüntette ki, de ő fordította le magyar nyelvre Szophoklész
Oidipus Kolónosban című drámáját is. 1933-ban jelent meg Amor
Sanctus című, 50 középkori, latin nyelvű vallásos himnusz magyar fordítását
tartalmazó kötete. Irodalomkritikus, irodalomtörténész is volt, monumentális
alkotása, Az európai irodalom története 1934-ben jelent meg. 1941. augusztus
4-én érte utol a halál.
1. Babits Mihály sokoldalú irodalmi tevékenységét szemlélteti az alábbi táblázat.
Igazolja megfelelő ténnyel/műcímmel, hogy Babits az adott tevékenységet valóban
gyakorolta! (6)

Tevékenység Példa
költő
regényíró
műfordító
esszé-és tanulmányíró, irodalomtörténész
lapszerkesztő
kurátor

2. Magyarázd meg az alábbi fogalmakat: (5)

kurátor:
beszélgető füzetek:
autogramfal:
liberális:
konzervatív:

3. Hogyan kapcsolódik a költő az alábbi helyekhez: (5)

Pécs:
Szekszárd:
Baja, Szeged:
Fogaras:
Budapest:
Esztergom:
Itália:

4. Igazak vagy hamisak az alábbi állítások: (7)

Utolsó korszakának fő műve a Jónás könyve:
Ady halála után feleségül veszi Boncza Bertát:
Első versei a Nyugatban jelentek meg:
1929-től haláláig a Nyugat főszerkesztője volt:
Dante fordításáért a magyar állam San Remo díjjal tüntette ki:
Háborúellenes verseiért dicsérték és elismerték:
Török Sophie volt az írói álneve:

Összpontszám: _____/23 pont