Professional Documents
Culture Documents
5 Abcd
5 Abcd
Romantika
Kialakulásának időszaka a 18. század vége, virágkora a 19. század első fele.
A romantika először a német irodalomban jelentkezett Központi témája a szabadság eszméje és vágya, az egyén, az
önkifejezés szabadsága.
A klasszikus kor újjáélesztésének egyik fontos mozgatóereje a múlt iránti romantikus érdeklődés volt.
Egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a középkor, s azon belül is elsősorban a gótika felé. Európa felfedezte a
távol-keleti kultúrák különös világát s általában a Kelet építészetét. A romantika két jellegzetes főiránya bontakozott
ki: a gótikát felelevenítő és a Keletről ösztönzést merítő romantikus stílus.
Festészet
A festők ebben a korban az egyéni alkotói kifejezésmódot, a természet és az érzelmek változékonyságát, az események
véletlenszerűségét hangsúlyozzák. A romantikusok azért menekültek a múltba, mert elégedetlenek voltak a korral
amiben éltek, ezért a középkor emlékébe, az egzotikumba, az álomba menekültek. Emberábrázolásukban a barokk
kifejezésmódokhoz közelítenek: újra megjelenik az átlós elrendezés, a színesség, és a világos-sötét kontraszt.
Szobrászat
Az egyházi szobrászat egyre jobban háttérbe szorul, az új tendenciák inkább a
síremlékszobrászat terén jelentkeznek. Szaporodik a temetőbeli síremlékek
száma.
Tipikusan romantikus együttes a németországi Walhalla szobrászata, ahol
szinte az egyetemesség igényével fellépő programban kapnak domináló helyet a
német történelem és mitológia szereplői. Kelheim melletti Felszabadulási
emlékművet (Befreiungshalle). Ez az elhelyezésében és panteonszerű zárt
körformájában amúgy is a múltat idéző alkotás belsejében minden lapos ívvel
záródó fülke előtt győzelmi istenségek szobrait szerepelteti.
Építészet
A romantika korának építészete régebbi korok építészetét újítja fel. E korszak
legnagyobb érdeme az újító merészség. A klasszikus szabályok kötöttségeitől
megszabadult, egyéni formálás lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljanak olyan
anyagokat s olyan szerkezeteket, amelyek a hagyományos építési módtól idegenek
voltak. Az építészetben ilyen új anyag volt a 18. század második felétől az öntöttvas.
Magyarországon legjelentősebb mesterei Ybl Miklós és Feszl Frigyes; legfontosabb
alkotásai a fóti plébániatemplom, a Pesti Vigadó és a Dohány utcai zsinagóga.
Román stílus Magyarországon
Hazánkban a legjelentősebb szobrászati emlékek az esztergomi bazilika
díszkapujának, a Porta Speciosanak domborművei, a kalocsai székesegyházból
származó királyfej, a vértesszentkereszti, a karcsai templom és az esztergomi királyi
kápolna figurális díszű oszlop és pillérfői és a jáki templom kapu és szentély
fülkéjének szobrai.
F64-es csoport (1932): californiai fotós társaság. Eredetileg 11 tagja volt. Nevét a legszűkebb rekesz után kapta.
Csoport tagjai a témák széles skáláján képviselték magukat. Azonos volt bennük, hogy a fényképezőgépet a jelenlegi élet
rögzítésére használják, manipulálatlan „tiszta” dokumentáció révén.
Fényképész szolgáltatások:
- igazolványkép
- műtermi felvételek
- külső helyszínen készített felvételek
- megrendelő által leadott fotókkal kapcsolatos tevékenységek
Etikai követelmények:
- szolgálatatkészség, figyelmesség, természetes magatartás
- kiszolgálás közben nem foglalkozhat mással
- ár közlés szóban illetve kötelező jelleggel jól látható helyen az üzletben
- reklamáció esetén, ha lehet a munkát javítani fokozott udvariassággal elnézést kérünk és ismétlünk
5C Mutassa be rajzban a tükörreflexes fényképezőgép szerkezetét, és magyarázza el működését!
Beszéljen a fényképezés színtani alapjairól, mutassa be a fontosabb színrendszereket, magyarázza el
a fényszínek és a pigmentszínek keverésének szabályait!
Magyarázza el rajzban a pixel felépítését, fejtse ki a színszűrő réteg szerepét az érzékelőn!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A digitális fényképezőgépek összetett elektronikai eszközök, melyek a fény segítségével képet hoznak létre. A tárgyakról
visszavert fény először az objektívbe jut, mely a fényt az expozíció pillanatában az érzékelőre irányítja. Az érzékelő a
fotóelektromos hatás segítségével létrehoz egy töltésképet. Ezután az erősítő a jelet felerősíti. Az erősített jel már készen
áll a digitalizálásra. Ezt a műveletet egy olyan eszköz végzi, amely az analóg jelből digitális jelhalmazt állít elő, ez az
A/D konverter. Ezután az adathalmazt el kell tárolni, de egyelőre még nem a memóriakártyára íródik ki, hanem egy
átmeneti tárolóba kerül, melynek neve puffermemória. Ezután a feldolgozatlan RAW állomány a memóriakártyára íródik.
Az optikai keresőn keresztül szemlélhetjük a készülő képet, melyre a féligáteresztő tükör vetíti fel a képet, melyet az
objektíven keresztül kap meg. Ez a tükör a gépben 45°-ban helyezkedik el. A tükör a fény másik részét az AF
segédtükörre engedi, mely azt levetítve az AF modulra és a fénymérőre, amelyek meghatározzák az élességet és a helyes
expozíciós beállításokat.
A kompakt és MILC fényképezőgépek különböznek a DSLR társaiktól, nem tartalmaznak tükröt, optikai keresőt és AF
modult, a kép megkomponálása az elektronikus keresőben (EVF) vagy a kijelzőn történik.
A színek fizikája
A fényforrások sugarainak is megvan a maguk jellegzetes színe, amelyre fizikai szempontból a sugárzás spektruma a
jellemző. A színtan a színek Grassmann által bevezetett három fő jellemzőjét különíti el, ill. méri. Ezek:
● Színárnyala (Hue): A színezet, ill. színárnyalat a színérzet megjelölése (pl. kék, sárgászöld, ibolyaszín, stb.).
● Telítettség (Saturation): Ezzel jellemezzük, hogy a vizsgált szín mennyire tiszta, milyen mértékben tartalmaz
fehéret.
● Világosság (Brightness): A szín helye a fekete és a fehér között. Jellemzésére szokás a fekete tartalom értékét
megadni.
Színkeverési módok:
Ha színes fénynyalábokat egymásra vetítünk, az eredmény egy kevert színű fénynyaláb lesz,
amelyben az az egyes komponensek nem választhatók szét. Az ilyen fajta színkeverést összeadó
színkeverésnek nevezik. Rendszeresen találkozhatunk vele például a színes kijelzős elektronikai
készülékek használatakor. Egy szín additív kikeveréséhez 3 független alapszín szükséges és
elegendő. Az additív színkeverés esetében alapszínekként a vörös (red), a zöld (green) és a
kék (blue) színeket használják, ezek teljes keveréke adja a fehér színt, ezeket nevezzük
fényszíneknek.
Szubtraktív (kivonó) színkeverés – CMYK (pigment színek):
Valamely felületen való visszaverődéskor vagy szóródáskor a fénynyaláb bizonyos
hullámhosszúságú összetevőit a felület elnyelheti (kivonhatja), ezért látjuk a fehér fénnyel
megvilágított tárgyakat színesnek. Ezt a fajta színkeverést kivonó színkeverésnek nevezzük.
Legnyilvánvalóbb példa rá, amikor különböző színű festékek összekeverésével érjük el a kívánt
színt, de tulajdonképpen a hagyományos színes fényképezés és színes nyomtatás is ezen az
elven alapul. A színes felület színének ilyenkor azt a színt érzékeljük, amely a megvilágítás
spektrumából megmarad, azaz éppen azt, amit az adott felület nem nyel el. A szubtraktív
színkeverés alapszínei a cián (cyan), a bíbor (magenta) és a sárga (yellow). Az alapszínek
teljes keveréke szürkésfekete színt ad. Elvileg a három alapszín együtt minden alapszín előállítására képes, azonban a
nyomdászatban a megfelelő árnyalatterjedelem biztosítása érdekében kulcsszínt, általában feketét(K) is használnak
negyedik színként. Ez a négy szín a cián, magenta, sárga és kulcsszín adja együtt a pigmentszíneket.