Felderítő Szemle: Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL

III. évfolyam 4. szám 2004. december
FELDERÍTŐ
SZEMLE
BUDAPEST
A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal kiadványa
Felelős kiadó
Morber Ferenc főigazgató
Szerkesztőbizottság
Elnök: Tóth András mk. ezredes

Tagok: Kis-Benedek József ezredes
Marton Csaba mk. alezredes
Sztyéhlik László mk. ezredes
Dr. Tömösváry Zsigmond nyá. dandártábornok
Lektorálták: Dr. Tömösváry Zsigmond nyá. dandártábornok

Kis-Benedek József ezredes
Dr. Pados Ferenc ezredes
Dr. Magyar István ezredes
Marton Csaba mk. alezredes
A kötetet összeállította: Kis-Benedek József ezredes

Olvasószerkesztő: Vass Jenő alezredes
Tördelőszerkesztő: Gerencsérné Tóth Krisztina főtörzsőrmester
Készült 200 példányban, az MK KFH nyomdájában

Felelős vezető: Juhász József őrnagy
ISSN 1588-242X
Felelős szerkesztő: Vass Jenő alezredes
TARTALOM
BIZTONSÁGPOLITIKA
PROF. DR. KŐSZEGVÁRI TIBOR NYÁ. VEZÉRŐRNAGY

A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ELLENI HARC
TAPASZTALATAI.................................................................................... 5
LAKATOS ZSOLT ALEZREDES

A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM NEHÉZSÉGEI ............... 18
HÍRSZERZÉS – FELDERÍTÉS
LÉVAY GÁBOR ALEZREDES

A NEMZETI OSINT ................................................................................ 27
ORSZÁGISMERTETŐ
LESKÓ LÁSZLÓ TAMÁS ŐRNAGY

AFGANISZTÁN – REFORMPROGRAMOK ÉS ÚJJÁÉPÍTÉS ........ 43
FELDERÍTŐ SZEMLE 3
FÓRUM
DR. DEÁK JÁNOS NYÁ. VEZÉREZREDES –

DR. SZTERNÁK GYÖRGY EZREDES
A VÁLSÁGREAGÁLÓ MŰVELETEK
JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA ........................................................ 56
DR. CZUTH LÁSZLÓ NYÁ. MK. EZREDES

RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTÉS (ELINT) ..................................... 93
TORMA BÉLA NYÁ. EZREDES

A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG HÁBORÚJA
A DUNAI BOLGÁROK ELLEN 895/896-BAN ................................... 132
SZILÁGYI GERGELYNÉ KÖZALKALMAZOTT

AZ MK KFH SZAKKÖNYVTÁR
2004-BEN BESZERZETT ÚJDONSÁGAI .......................................... 147
TUDOMÁNYOS MUNKA
A TUDOMÁNYOS TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA ............................ 151
4 FELDERÍTŐ SZEMLE
PROF. DR. KŐSZEGVÁRI TIBOR NYÁ. VEZÉRŐRNAGY
A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ELLENI HARC
TAPASZTALATAI
Bevezetés
A terrorizmus elleni harc problémáival foglalkozó hazai és külföldi
szakértők 1972-től számolnak a nemzetközi terrorizmussal. Az 1972. évi müncheni
nyári olimpiai játékokon a „Fekete Szeptember” elnevezésű palesztin terrorszervezet
egyik akciócsoportja megtámadta az izraeli olimpiai csapat szállását, majd több
sportolót túszul ejtve, a fürskenfeld-brucki repülőtéren tűzharcba keveredett az
ellenük bevetett német rendőrökkel és katonákkal, akik öt terroristát lelőttek, hármat
pedig elfogtak. A túszul ejtett izraeliek közül kilencen haltak meg a terrorakció
során. Ez a tragikus esemény hívta fel a világ közvéleményének és a kormányok
többségének figyelmét a terrorizmus óriási veszélyére és nemzetközivé válására
(hiszen Németországban, a világ sportolóinak találkozóján, palesztin terroristák
öltek meg izraeli állampolgárokat).
A fejlett demokráciákban terrorellenes törvényeket fogadtak el, majd
elkezdték felállítani azokat a szervezeteket, amelyek fő feladata a terrorizmus
elleni harc volt. Németországban létrehozták a határőrség különleges alegységét,
a GSG–9-et, az USA-ban a Delta Force-ot, Olaszországban a carabinierik
állományából jelöltek ki külön terrorelhárító erőket, Nagy-Britanniában pedig
rendőrség és a SAS-ezredek meghatározott részeit készítették fel erre a feladatra.
A többi államban (így hazánkban is) általában rendőri erőket készítettek fel a
terrorizmus elleni harcra.
Lényegében ez a helyzet jellemezte a nemzetközi terrorizmus elleni
küzdelemre való felkészülést 2001. szeptember 11-ig, a New York-i és a
washingtoni, hatalmas áldozatokat követelő al-Kaida terrortámadásig.
Ez a terrortámadás a végrehajtás módszerében és eszközeiben lényegesen
eltért a korábbiaktól az áldozatok számában, az okozott anyagi kárban pedig messze
meghaladta a korábbi terrorakciókat. Vagyis a haladó világ a nemzetközi
terrorizmus új, a korábbinál sokkal veszélyesebb kihívásával nézett szembe
2001. szeptember 11-e után. Teljesen érthető volt, hogy George W. Bush amerikai
elnök háborút hirdetett a terrorizmus ellen, amelyben az egyik fő szerep a katonákra
hárul, majd ebben a háborúban való részvételre szólította fel az Egyesült Államok
szövetségeseit és partnereit is.
Az egyik moszkvai színházban és a metróban, Csecsenföldön, Oszétiában,
Beszlán városában, a madridi pályaudvaron, Szaúd-Arábiában, a Fülöp-szigeteken,
Afganisztánban, Törökországban, Izraelben, Indiában és Indonéziában, valamint
Afrika és Latin-Amerika számos országában a 2001. szeptember 11-e után
elkövetett, egyre nagyobb számú és egyre több áldozatot követelő terrortámadások
világossá tették a haladó emberiség előtt az új típusú terrorizmus fokozódó
veszélyét és az ellene történő határozott fellépés fontosságát, szükségességét.
BIZTONSÁGPOLITIKA 5
A haladó világ politikusai egyetértettek abban, hogy ennek a fellépésnek
határozottnak, gyorsnak, összehangoltnak és eredményesnek kell lennie.
A korábban alkalmazott erők, eszközök és eljárások nem tudták meggátolni
a nemzetközi terrorizmus akcióit és az újabb akciók előkészítését. Tehát új, jobban
felkészült erőkre, új és hatékonyabb eszközökre, új és sikeresebb harci eljárásokra
van szükség a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben.
Ebben a tanulmányban a 2001. szeptember 11-ei tragédia utáni, a
nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem eddigi katonai tapasztalatainak
összegzésével kívánok hozzájárulni az előző mondatokban megfogalmazottakhoz.
Mivel nagyméretű összhaderőnemi katonai műveletek a terrorizmus ellen
csak Afganisztánban és Irakban, kisebb méretekben Csecsenföldön és Izraelben
folynak, ezért a tanulmányban ezek tapasztalatai kiemelt helyet foglalnak el.
Figyelembe kell venni azt is, hogy jelentős különbség van az
Afganisztánban és Irakban folyó terrorellenes katonai műveletek, valamint a
Csecsenföldön és Izraelben hosszú évek óta folyó akciók értékelése között is. A
Csecsenföld, illetve Palesztina önállóságáért gerillaharcot és terrorakciókat
folytató különböző szervezetek nemzetközi megítélése gyakran eltér az orosz,
illetve az izraeli kormány álláspontjától, ezért az ott folyó terrorellenes akciók
katonai szempontból történő részletes értékelésével ebben a tanulmányban nem
foglalkozom.
Hasonló az álláspontom a Görögországban, Törökországban,
Spanyolországban, Indonéziában és más országokban az elmúlt két-három év
alatt végrehajtott terrorakciókkal kapcsolatban is, mivel az ezekre reagáló
ellenakciók rendszerint nem sorolhatók a katonai műveletek közé. Vagyis, a
tanulmányban hangsúlyozottan az Afganisztánban és Irakban folyó terrorellenes
katonai műveletek tapasztalatainak bemutatását kísérelem meg.
Az Egyesült Államok elnökének a „terrorizmus elleni háborút” kihirdető
2001. szeptember 12-i beszéde után hatékony és konkrét határozatokat és
intézkedéseket léptetettek életbe mind az Egyesült Államok, mind a NATO,
és a partnerállamok kormányai. A hozott határozatok mindenekelőtt az
al-Kaida terrorszervezet és az azt támogató országok elleni megtorló lépéseket
tartalmazták. Mivel az Afganisztánban hatalmon lévő tálibok nyújtották a
legnagyobb támogatást az al-Kaidának, érthető, hogy a kezdeti megtorló katonai
műveletek Afganisztán területét és uralkodó köreit, valamint az ott települt al-Kaida
erőket érintették.
Az amerikai (USA) és szövetséges erők egy része már 2001 októberében
beérkezett Kabulba és nagy erejű légi támogatással megkezdték az al-Kaida
terrorszervezet és a mögötte álló tálib fegyveres erők elleni harcot.
Az al-Kaida terrorszervezet elleni fellépéssel párhuzamosan az Egyesült
Államok politikai és katonai vezetőit egyre mélyebben aggasztotta a tömegpusztító
fegyverek elterjedése és azok terroristák részéről lehetséges bevetésének veszélye.
6 BIZTONSÁGPOLITIKA
Mivel a feltételezések szerint Irakban Szaddám Huszein rendszere rendelkezett ilyen
fegyverekkel, az USA felkészült az Irak elleni katonai műveletekre is.
Vizsgáljuk meg először az Afganisztánban folyó katonai műveleteket.
Az Afganisztánban folyó terrorellenes katonai műveletek

Az USA elnökének – a hírszerzés adataira támaszkodó – véleménye szerint,
a szeptember 11-ei támadást végrehajtó al-Kaida nemzetközi terrorszervezet legfőbb
támogatója az Afganisztánban uralmon lévő tálib rendszer, amely biztosította a
terrorszervezet letelepülését, szabad mozgását, kiképzőközpontok működtetését és
az USA elleni terrorakciók előkészítését. Vagyis a nemzetközi terrorizmus elleni
háború első célpontja Afganisztán volt 2001. szeptember 11-e után.
Mivel Afganisztánról, mint hadszíntérről nem rendelkezett részletes
adatokkal az amerikai katonai vezetés, ezért felhasználták szovjet–afgán háború
tapasztalatait is.
Szovjet tapasztalatok Afganisztánban1

A szovjet fegyveres erők közel tíz évig (1979–1988) tartózkodtak
Afganisztán területén, ahol nagy veszteségekkel járó katonai műveleteket folytattak
az afgán ellenállás erői ellen. A harcok során számos tapasztalatot szereztek,
amelyek felhasználhatók az USA fegyveres erők és a szövetséges csapatok katonái
által is az afgán területen folyó terrorellenei harccselekményekben.
Vizsgáljunk meg néhányat a szovjet katonai tapasztalatok közül:
 Afganisztán domborzati és időjárási viszonyai nem tették lehetővé a
páncélos és gépesített csapatok sikeres alkalmazását a gerillaharcot
folytató afgán ellenállók ellen. Ezt felismerve, a szovjet katonai
vezetés a közel egy évig folytatott sikertelen hadműveletek után
beszüntette a harckocsi- és gépesített magasabbegységek és egységek
bevetését, és helyette könnyű lövész harccsoportok és a különleges
rendeltetésű (SPECNAZ) csapatok harci alkalmazására tért át;
 a szovjet katonák nagy többsége nem volt kiképezve a 3000-4000 m
magas hegyi körzetekben vívandó harcra. Az afgán ellenálló erők
harcosai otthonosan mozogtak az ismert terepen, és könnyen kivonták
magukat a szovjetek csapásai alól;
 nagy problémát okozott a törzsi nyelvjárások hiányos ismerete (ez
jelenleg is fennálló hiányosság az USA- és szövetséges erőknél);
1
Timothy Gusinov: Soviet Special Forces (SPETSNAZ): Experience in Afghanistan. Military Review,
2002 March–April. 105-107. o.
 a szovjet légierő és rakétacsapatok afgán területen vetették be először
az ún. „vákuumlőszereket”, amelyek alkalmasak arra, hogy 25-30 m
sugarú körben minden épületet teljesen, 80 m sugarú körben pedig
részlegesen romboljanak. Magas hegyi körzetben (ritka levegő) vagy
erős szélben való alkalmazásnál az oxigénhiány miatt erősen csökkent
ezeknek a lőszereknek a romboló hatása;
 a szovjet repülőgép- és helikopterveszteségek 40-70%-át a 12,7 mm-es
és a 14,5 mm-es nehézgéppuskák tüze okozta. A kézi légvédelmi
rakétákat, rendszerint a repülőterek és helikopterbázisok közelében
lévő hegyekről indították, a le- és felszálló légi járművekre;
 az afgán gerillacsoportok ellátását gyakran teherszállító tevekaravánokkal
oldották meg. Ezek megsemmisítésére a szovjetek harci helikoptereket
vetettek be és lesállásokat szerveztek;
 a szállítóhelikopterekkel bevetett lövészcsoportokat és SPECNAZ
alegységeket a támadásra kijelölt objektumtól 3-4 km távolságra, a
mélységben tették földre, hogy a feladatot a célobjektum rejtve történő
megközelítése után hajtsák végre, majd a saját erők felé közeledve,
nagy ütemben hagyják el a feladat helyszínét. A szállítóhelikopterek a
bevetés során több leszállást hajtottak végre, hogy leplezzék a valódi
földre tevés helyét;
 a szovjet erőknek nagy veszteséget és sok problémát okoztak a
telepített aknamezők és az aknacsapdák. Az aknacsapdák egyik típusa
az volt, amikor egy, a felszínre álcázás nélkül lerakott fémtestű aknát
számos műanyagburkolatú aknával telepítettek körbe. Gyakran került
sor házikészítésű aknacsapdák alkalmazására is, amelyet a tüzérségi és
harckocsilőszerek különböző részeinek felhasználásával oldottak meg
az afgán gerillák.
Az Afganisztán területén folyó szövetséges katonai műveletek

tapasztalatai
A Tora Bora barlangrendszer elleni támadás

2001. december közepén az USA légierő nagy erejű légicsapásokat hajtott
végre a Tora Bora barlangrendszerben rejtőzködő al-Kaida terroristák és talibán
fegyveresek ellen. A hadműveletet a szövetségesek sikeresnek minősítették, de a
valóság később azt igazolta, hogy az összes al-Kaida és talibán vezető már a
légicsapások végrehajtása előtt elmenekült a Tora Bora barlangrendszerből.
Ezért döntött Tommy Franks tábornok, a Központi Parancsnokság vezetője
úgy, hogy tanulva a Tora Bora-i eseten, a további (később tervezett) hadműveleteknél
a menekülési útvonalakat és irányokat baráti afgán erőkkel zárják le.2
2
Operation Anaconda. Military Review, May–June 2002.
Az „Anaconda” hadművelet
Az al-Kaida terrorszervezet és az azt támogató talibán fegyveres erők ellen
Afganisztán területén indított szövetséges katonai műveletek egyik legjelentősebb
hadművelete volt az „Operation Anaconda”, amely 2002 márciusában került
végrehajtásra a Shah-i-Khot völgyben (Kabul D kb. 100 km).
A hadművelet célja a völgyben települt al-Kaida terrorista és talibán
fegyveres csoportok megsemmisítése vagy foglyul ejtése volt.
A hadműveletben mintegy 2500 szövetséges szárazföldi, zömében a
különleges hadviselési erőkhöz tartozó katona (USA, ausztrál, kanadai, új-zélandi,
francia, német, dán, norvég és afgán), valamint az amerikai légierő B–52, F–15 és
AC–130 típusú harci repülőgépei, továbbá harci és szállító helikopterei vettek részt.
Az amerikai szárazföldi alegységek zöme a 10. hegyi és a 101. légi szállítású
hadosztály állományába tartozott.
A hadművelet harcászati szintű vezetését a 10. hegyi hadosztály
parancsnoka, míg a hadműveleti irányítást a Központi Parancsnokság parancsnoka,
Franks tábornok végezte.
A hadművelet igen bonyolult domborzati és időjárási viszonyok között,
2500-3500 m tengerszint feletti magasságban, mínusz 5-10 fokos hidegben,
hófoltokkal borított sziklás terepen került végrehajtásra.
Az ellenség (az al-Kaida terroristái3 és a talibán fegyveresek) 15-20 fős
csoportokban, a terepviszonyokat jól ismerve, kedvező védelmet és tüzelési
lehetőséget nyújtó barlangokban és sziklafedezékekben készült fel a szövetséges
erők elleni harcra. Fegyvereik zömét 82 mm-es aknavetők, 57 mm-es hátrasiklás
nélküli ágyúk, RPG–7 kézi páncéltörő fegyverek, továbbá géppuskák, golyószórók
és gépkarabélyok tették ki.
A szövetséges erők parancsnoka a hadművelet sikere céljából
helikoptereken szállított raj és szakasz erejű csoportosításokat vetett be a terroristák
állásai ellen. A bevetést megelőzte az amerikai légierő által mért bombacsapás,
valamint az AC–130 típusú repülőgépekről 105 mm-es tarackokkal kiváltott
tűzcsapás. A terroristák menekülési útvonalait a baráti afgán erők (az Északi
Szövetség) mintegy 500 fős, harckocsikkal megerősített alegységeivel tervezték
lezárni. Mivel az afgán erők tervezett terepszakaszra történő előremozgását a
terroristák lesállások és aknacsapdák felállításával megakadályozták, ezért a
szövetséges erők egyes részeit kellett, terven kívül, a menekülési irányok lezárására
szolgáló blokírozó állások elfoglalására felhasználni.
3
Az al-Kaida terroristák zömét arab, csecsen, üzbég és pakisztáni nemzetiségű harcosok képezték.
A nyolcnapos hadművelet lehetőséget adott néhány következtetés
levonására, melyek közül a legfontosabbak az alábbiak:
 pontatlan volt a szövetséges felderítés az ellenség tényleges erejének
megállapításakor. Az eredetileg feltételezett 150-200 fő helyett, a
művelet során kiegészített adatok szerint az ellenség élőereje
megközelítette a 2000 főt;
 a terepet jól ismerő és megfelelően kihasználó ellenség sikeresen
akadályozta a baráti afgán csapatok beérkezését a hadműveleti területre,
és ezáltal szabad menekülési irányokat tartott fent;
 a hegyes–sziklás terepen a terroristák könnyű és kézi fegyverei
hatásosabbak voltak, mint a szövetségesen B–52 és F–15 típusú harci
repülőgépei. A szállítóhelikopterek egy részét kézi légvédelmi
rakétákkal, RPG–7-tel és géppuskatűzzel semmisítették meg a terroristák;
 a hadművelet célját a szövetséges erők nem érték el, az ellenség erőit
csak meggyengítették, de nem tudták kiszorítani a völgyből és a
környező hegyekből.
Franks tábornok, a Központi Parancsnokság vezetője az ABC-riporter
kérdésére válaszolva kijelentette: „… Bizonyára lesz még több hely, ahol nagyon-
nagyon jelentős ellenállással fogunk találkozni…”.4
Az ismertetett két nagyszabású katonai művelet mellett és után még további
jelentősebb akciókat hajtottak végre az USA és szövetséges katonai erők, ezekről
azonban nem hoztak nyilvánosságra részletes információkat, és így én sem tudok
ezekről beszámolni.
Az Afganisztánban folyó katonai műveletek előkészítése és végrehajtása
számos problémát vetett fel, amelyek közül a jelentősebbeket az alábbiakban lehet
összefoglalni:5
A szárazföldi csapatok és a légierő együttműködése jelentette az egyik
legnagyobb problémát. Mivel a szárazföldi erők nem összefüggő arcvonalon és nem
harcrendben, sávhatárok között hajtották végre a harcfeladatokat, következésképp
nem tudtak a támogató légierő számára szabályozó vonalakat és terepszakaszokat
kijelölni, mely megnehezítette a közvetlen légi támogatás feladatainak tervszerű és
hatékony végrehajtását.
A katonai műveletek vezetése kezdetben az USA honi területén (Fort Mac
Dill, Florida) települt Központi Parancsnokság (CENTCOM) felelősségére hárult. A
nagy távolság és a valóságos helyzet pontos ismeretének hiánya sok gondot okozott
a célok felderítése, a repülőcsapások és tüzérségi tűz kiváltása, valamint más
harcászati szintű feladatok megoldása terén. Ezt kiküszöbölendő a hadjárat során, a
CENTCOM utasította a XVIII. légideszanthadtest parancsnokságát, hogy CJTF–180
megjelöléssel, mint alkalmi harci kötelékparancsnokság vegye át az afganisztáni
hadműveleti területen folyó harctevékenységek vezetését.
4
Military Review, 2002 May–June. 76. o.
5
SOF on the Contemporary Battlefield. Military Review, May–June 2003.
Az Afganisztánban folyó terrorellenes küzdelem katonai műveleteiben
meghatározó szerepet játszottak és játszanak a különböző törzsek fegyveres
csoportjai és azok vezetői, az ún. „hadurak”. Ezek közül az USA vezette
szövetségnek a kezdeti műveletekben (2001. október–november) a legnagyobb
segítséget az „Északi Szövetség” mintegy 6000 fős fegyveres ereje nyújtotta. Az
„Északi Szövetség” tálibellenes törzsekből toborzott harcosai zömében szovjet
gyártmányú harckocsikkal vívták a harcot. Legnagyobb sikerüket Mazar-i Sarif
birtokbavétele jelentette.
Ezeknek az erőknek a kiképzését, majd a harcok folyamán a közvetlen légi
támogatását az USA különleges műveleti erői (SOF – Special Operation Forces)
biztosították.
Az afgán baráti erőkkel való sikeres együttműködést azonban jelentősen
gátolta a nyelvismeret hiánya, valamint az afgán törzsek vezetői közötti folyamatos
hatalmi torzsalkodás, a laza fegyelem, és a tervekben rögzített harci feladatoktól
való gyakori eltérés.
A törzsi vezetők, a „hadurak” közötti hatalmi harc alapvető oka a
kábítószer-termelésből és -kereskedelemből származó hatalmas pénzösszegek
elosztása körüli ellentétek voltak. Afganisztán a világ ópiumtermelésének
legnagyobb részét, egyes források szerint 70-75%-át adja. A kábítószer-
kereskedelemből befolyt pénz jelentős része az al-Kaida terrorakcióit támogatta és
támogatja napjainkban is.
Terrorellenes katonai műveletek Irakban

Az Irak ellen indított USA és brit katonai támadó hadműveletek, amelyek
célja a „tömegpusztító fegyverekkel rendelkező Szaddam-rezsim felszámolása” volt,
amerikai értékelés szerint 2003. május 1-jén győzelemmel és sikerrel fejeződtek be.
Ezután azonban nem következett az az időszak, amely lehetővé tette volna
a háború romjainak eltakarítását és egy demokratikus állam létrehozását Irakban,
hanem egyre fokozódó méretű belső ellenállás és gerilla-hadviselés bontakozott ki
az USA és brit megszálló erők, majd később az Irak területére beérkező, az USA
célkitűzéseket támogató szövetséges katonai és polgári szervezetek ellen.
Az ellenállás és a gerilla-hadviselés fő erejét a polgári ruhába átöltözött,
Szaddámhoz hű Köztársasági Gárda katonái, a titkosszolgálatok és a Baath Párt
vezetői alkották, amelyekhez később iszlám fundamentalista (főként síiták) és más
iszlám országokból beszivárgó fegyveres csoportok is csatlakoztak.
A gerilla-hadviselést folytató ellenálló erők a gerillaharc minden fajtáját és
eszközét bevetették a „megszálló” erők és szervezetek ellen. A harc során
leggyakrabban a robbanóeszközökkel végrehajtott terrortámadást részesítették
előnyben, amellyel a nemzetközi szervezetek székházai, külföldiek által használt
szállodák, követségek, olajszállító csővezetékek, katonai táborok, menetoszlopok,
szállítmányok és más objektumok rombolását vagy megsemmisítését kívánták elérni.
Ilyen támadást hajtottak végre például Bagdadban az ENSZ képviselet
épülete ellen 2003 nyarán, valamint a magyar szállítózászlóalj települési körlete
ellen al-Hillahban 2004. február 18-án.
A katonai menetoszlopok, járművek és szállítóeszközök ellen is alkalmazták
a robbanóanyaggal töltött gépkocsik felrobbantását, de ezek a célok ellen gyakran
vetették be az RPG–7 típusú gránátvetőket és az aknacsapdákat. Az aknacsapdákhoz
harckocsi- és gyalogsági aknákat, vagy a harcok során fel nem használt tüzérségi
lőszereket használtak fel (például 125 mm-es harckocsiágyú-lőszert robbantottak a
magyar szállító alegység oszlopa mellett 2004. június 17-én, amely Nagy Richárd
halálát okozta).
Az Irakban folyó terrorellenes katonai műveletek leggyakoribb típusa a
lakott településeken végrehajtásra kerülő támadóharc, valamint a kutató–
megsemmisítő akciók. Ezek végrehajtása során igen nagy felelősség hárul a raj–
század erejű alegységek parancsnokaira és állományára.
Az épületekben meghúzódó terroristák elfogásának vagy megsemmisítésének
fontos feltétele a terroristák létszámának, fegyvereinek, pontos tartózkodási
helyeinek és menekülési útvonalainak felderítése. Ezen adatok birtokában
részletesen meg kell tervezni a feladatot végrehajtó alegység minden katonájának
tevékenységét, a légierő és a tüzérség (harckocsik) által nyújtott tűztámogatását,
valamint a terroristák menekülési útjainak lezárását.
Az Irakban végrehajtott terrorakciók gyakori válfaja a túszejtés, amelynek
során olyan államok polgárait, vagy katonáit fogják el, amelyek részt vesznek az
Irak területén folyó műveletekben. A túszok szabadsága ellenében rendszerint az
Irakból történő kivonulást követelik.
Az Irakban folyó terrorellenes katonai műveletek tapasztalatai szerint a
terrortámadások megakadályozása igen nagy problémát okoz az Irak területén
tartózkodó szövetséges katonai erőknek. Az eltelt időszak alatt kidolgozásra és
gyakorlati kipróbálásra kerültek azok az eszközök és módszerek, amelyek lehetővé
teszik a terrorakciók elhárítását és a vesztségek csökkentését.
Ezek közé sorolható az elhelyezési körletek fokozott őrzése, műszaki
megerősítése, és a robbantásos támadások elleni akadályrendszerek kiépítése. A
szállítmányok biztonságát szolgálják azok a rendszabályok, amelyek célja a
terrortámadások megakadályozása és a saját veszteségek csökkentése. Ide sorolandó
a szállító járművek oltalmazása harci helikopterekkel, az oszlopba besorolt
harckocsikkal és páncélozott harcjárművekkel, valamint az élőerő ellátása megfelelő
védelmet nyújtó sisakkal, mellénnyel és egyéb felszereléssel.
Fontos szerepet töltenek be a terrorista akciók megakadályozásában az
ellenőrző–áteresztő pontok, amelyek feladata a fegyveres személyek és a
robbanóanyaggal felszerelt járművek feltartóztatása.
Nagy felelősség hárul az átmeneti, majd azt követő demokratikus iraki
kormányra és rendvédelmi szerveire, amelyek feltehetően jobb és pontosabb
információkkal rendelkeznek a különböző terrorszervezetekről, mint az amerikai és
szövetséges katonai erők. Az iraki hivatalnokok és rendvédelmi szervezetek feladata
lenne – többek között – az államhatáron behatoló külföldi terroristák elfogása és
akcióinak megakadályozása. Úgy tűnik, hogy erre a feladatra a jelenlegi iraki
kormány és a rendvédelmi szervek még nem készültek fel.
A katonai erők terrorszervezetek elleni bevetésére napjainkban
– leggyakrabban és a magyar törvények szerint kizárólagosan – az országhatáron
kívül kerülhet sor. Ez általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlat, még akkor is, ha
Észak-Írországban, Csecsenföldön, Izraelben és máshol gyakran vetik be a katonai
alakulatokat a terrorizmus elleni küzdelem különböző szakaszaiban a feladatok
végrehajtására.
Véleményem szerint azonban mind az Egyesült Államokban, mind Európa
országaiban fel kell készülni arra, hogy a nemzetközi (elsősorban az iszlám
szélsőséges) terrorszervezetek megtorló akciói olyan nagyságot és gyakoriságot
érhetnek el, amikor szükségessé válhat a nemzeti katonai erők bevetése.
Az USA által vezetett szövetséges katonai műveletek Afganisztánban
szétzilálták a talibán hatalmat, s az általa támogatott al-Kaidát arra kényszerítették,
hogy elhagyja a kényelmes és biztos afgán bázisait, ahol kiképzést folytatott és
akcióit előkészítette.
A globális terrorellenes akciók során elfogtak kb. 3000 feltételezett al-Kaida
terroristát, továbbá a szervezet vezetőinek a felét (30 főt).6 Ennek ellenére, a tények
azt bizonyítják, hogy az al-Kaida tovább él és igen agresszív tevékenységet folytat.
A 2001. szeptember 11-e után életbe léptetett USA, brit és NATO belbiztonsági és
katonai intézkedések hatására átcsoportosította erőit és akcióinak irányát. Az elmúlt
több mint két éves időszakban nem próbálkozott terrorakció végrehajtásával az
USA, az Egyesült Királyság és a főbb NATO-tagállamok területén, hanem inkább a
nyugatbarát arab államok (Szaúd-Arábia, Marokkó), és a könnyebben megközelíthető
NATO-tagállamok (Görögország, Törökország és Spanyolország) ellen hajtott végre
sok áldozattal járó támadásokat.
Nemzetközi szakértői értékelések szerint az al-Kaida alapbázisai és
szervezetei ellen Afganisztánban 2001 októberében indított katonai műveletek
hatására Oszama bin Laden elrendelte az al-Kaida átcsoportosítását. Az átcsoportosítás
során a terrorszervezet vezetőit, akciócsoportjait és kiképzőbázisait olyan ázsiai, közel-
keleti és afrikai országokban (például Pakisztán, Indonézia, Szíria, Jemen, Egyiptom,
Kenya, Szomália stb.) telepítették, ahol a helyi lakosság (és gyakran a kormány)
Nyugat-ellenessége lehetővé tette a terrorszervezet felkészülését újabb terrorakciókra.
6
The Military Balance, 2003–2004. 354-357. o. IISS, London, Oxford University Press.
A Military Balance értékelése szerint az al-Kaida napjainkban több mint 60 országban
van jelen, több mint 18 ezer terroristával.7 Az átcsoportosítással megőrizte a vezetés
folyamatosságát és hatékonyságát, amit az időközben végrehajtott terrorakciók
igazolnak.
Bebizonyosodott, hogy ez a terrorszervezet igen rugalmas, jelentős
nemzetközi és helyi támogatást élvez, amelyet tovább erősít a rendelkezésére álló
pénzforrások bősége.
Az al-Kaida és a többi nemzetközi terrorszervezet rugalmasságát az is
biztosítja, hogy nincs szükségük nagy, bonyolult infrastrukturális bázisokra, csupán
olyan kisméretű épületekre és rejtekhelyekre, ahol tárolják a fegyvereket, valamint
előkészítik a robbanóanyaggal és más eszközökkel végrehajtandó akciókat.
Az akciók előkészítése felderítésének megakadályozása céljából beszüntették
az elektronikai eszközök (a műholdas összeköttetést biztosító eszközök, rádiók,
rádiótelefonok és az Internet) használatát. Napjainkban elsősorban a személyes
összeköttetést és a futárokat, esetleg a Katarból sugárzó al-Dzsazira televízióadó
rejtjelzett adásait alkalmazzák az akcióparancsok és más fontos információk
továbbítására.
Az al-Kaida továbbra is fenn akarja tartani létezésének és aktív
akcióképességének nemzetközi ismertségét, s ennek érdekében tervez és hajt végre
esetenként olyan terrorakciót (az al-Kaidát elismerő vagy támogató országok
területén), amelynek egyetlen célja a világ közvéleményének figyelmeztetése az
al-Kaida létezésére.
A fent leírtakból eredően várható, hogy sajátosan és még nehezebben
felderíthetően következnek be az al-Kaida terrorakciói a közeljövőben.
Várható, hogy a feszes és folyamatos központi irányítás hiányában, vagy
annak lazulása esetén a helyi (esetleg az „alvó”) al-Kaida csoportok és sejtek
gyakrabban hajtanak végre terrorakciókat az önállóan és alkalmilag kiválasztott
célok ellen. Ez elvezethet a szervezeten belüli káoszig is, melynek következményeit
nehéz előre kiszámítani.
A fentieket figyelembe véve az Amerikai Egyesült Államok és az Észak-
atlanti Szövetség politikai és katonai vezetői megteszik a szükséges ellenlépéseket.
A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben egyre fontosabb szerepet
betöltő katonai erők felkészítése, felszerelése és bevetése folyamatos felülvizsgálatra
és módosításra szorul. Ezeket a felülvizsgálatokat és módosításokat az erre hivatott
szakértők javaslatai alapján teszik meg a nemzetközi szervezetek és az egyes
államok kormányai.
Ennek voltunk tanúi 2002 novemberében a prágai NATO-csúcsértekezlet
határozatait követően, majd 2004 nyarán az isztambuli csúcs döntéseivel kapcsolatban.
7
The Military Balance, 2003–2004. 355. o.
Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter 2004 áprilisában, az Egyesült
Államokbeli Norfolk városában tartott NATO–Orosz Tanács ülésén kijelentette,
hogy „… a klasszikus értelemben vett katonai szervezetek már nem alkalmasak az új
kihívások kezelésére. A fegyveres erők számára a legfontosabb feladat a
reagálóképesség kialakítása és fokozása, és nem a biztonsági rendszabályok vég
nélküli szigorítása…”8
Az isztambuli NATO-csúcs (2004. június 28-29.) egyik figyelemkeltő
megállapítása volt az, hogy „… a NATO eddigi tevékenysége Afganisztánban nem
felelt meg mindenben a várakozásoknak, s nem sikerült teljesíteni a vállalt
célkitűzéseket…”. Ennek okát a NATO főtitkára abban látja, hogy a NATO-
tagállamok sem létszámban, sem felszerelésben nem biztosították az afganisztáni
katonai műveletek sikerét, amely erők jelenleg sem képviselnek elrettentő erőt.
A NATO szeretné kiterjeszteni a katonai műveleteket Kabulon kívülre is, s
ezért akarja növelni a NATO-erők létszámát. Ugyanakkor nem kívánják a kabuli
hatóságok jogait korlátozni, és mindenképpen el akarják kerülni a helyi hadurakkal
való összetűzést.
A katonai műveletek kiterjesztéséhez növelni kell az Afganisztánban
tevékenykedő katonai erő nagyságát. Az Egyesült Államok friss erőkkel váltja
fel az Afganisztánban harcoló erőit, Irakban pedig mintegy 5000 katonával
(a tengerészgyalogság állományából) növeli erőit.
A NATO 2800 fővel kívánja megerősíteni Afganisztánban a jelenlegi
6500 fős ISAF-erőt. Magyarország egy felderítőszázad 125 fős állományával járult
hozzá az ISAF erőinek növeléséhez.
Következtetések
A terrorizmus elleni harc katonai tapasztalatainak összegzéseként az
alábbiakat lehet megállapítani:
 a 21. század kezdetén a fejlett demokráciákat – közöttük hazánkat,
Magyarországot – fenyegető legnagyobb veszély a nemzetközi
terrorizmus;
 a 21. századi nemzetközi terrorizmus gyökeresen különbözik a korábbi
korok terrorizmusától mind erői nagyságát, mind eszközeit és módszereit
tekintve, ezért a korábbiaktól eltérő kezelést követel. A nemzetközi
terrorizmus elleni harcot nem lehet a jelenben és a jövőben sem
kizárólag a rendvédelmi erőkre hárítani, mivel azok nem rendelkeznek
a honi területtől nagy távolságban folytatott eredményes harchoz
szükséges feltételekkel;
 a terrorizmus ellen – egyes európai országokban – már 2001 szeptembere
előtt is vetettek be katonai erőket. A brit, a holland, az orosz és más
államok kormányai már hosszabb ideje alkalmaztak katonai alakulatokat
a terroristák ellen;
8
Washington Post, 2004. April 6.
 az amerikai nemzeti katonai stratégia és a NATO stratégiai koncepció a
jövőben az aszimmetrikus kihívásokat, azon belül a terrorizmust tekintik
a fő veszélynek, amelyek elhárítására a katonai erőket fel kell készíteni;
 a nemzetközi terrorizmus elleni harc nem lehet egyetlen állam feladata,
mivel korunk terrorizmusa számos államra, esetenként az egész fejlett
világra kiterjedő akcióhálózattal és támogató szervezettel rendelkezik;
 a fejlett országok terrorizmus elleni lépései mellett tapasztalható, hogy
a világ többi állama, például Oroszország és Kína is fokozatosan
felismeri az ilyen összefogás szükségességét;
 korunk terrorizmusa ellen eredményes harc csak a katonai erők
határozott és sikeres műveleteivel oldható meg. Mindent meg kell tenni a
terrorakciók megelőzése érdekében! A terrorizmus ellen 2001 szeptembere
előtt alkalmazott erők, eszközök és eljárások korunkban nem képesek
megakadályozni a nemzetközi terrorszervezetek akcióit és az újabb
akciók előkészítését. Ezért új, jobban felkészült katonai erőkre, új és
hatékonyabb eszközökre, új és sikeresebb harci eljárásokra van szükség a
nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben;
 a nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai tapasztalatainak
legfontosabb forrását jelenleg az Afganisztánban és Irakban folyó
katonai műveletek képezik. Ezek folyamatos figyelemmel kísérése és
elemzése segíti a katonai erők felkészítését a terrorizmus elleni
eredményes küzdelemre;
 a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben egyre fontosabb szerepet
betöltő katonai erők felkészítése, felszerelése és harci alkalmazása
megköveteli a múltban lezajlott és jelenleg folyó terrorellenes katonai
műveletek tapasztalatainak folyamos és részletes értékelését,
elemzését, hogy újabb és jobb eszközöket, valamint harci eljárásokat
dolgozhassanak ki. Ehhez szükség van olyan szakértőkből álló
munkacsoportok létrehozására a vezérkarok szervezetében, amelyek
kizárólagos feladata a terrorizmus elleni küzdelem nemzeti és
nemzetközi tapasztalatainak feldolgozása és az eredményesebb
fellépést biztosító javaslatok kidolgozása.
Befejezés
A nemzetközi terrorizmus egyre fokozódó tevékenysége és veszélyessége,
áldozatainak növekvő száma megköveteli a demokratikus kormányoktól és a
nemzetközi szervezetektől, hogy szálljanak szembe a terrorizmussal, amely az
emberiségre jelenleg a legfőbb veszélyt jelenti.
A szembeszállás egyik leghatékonyabb eszköze a katonai erő. Ezt az erőt
csak okosan, pontos felderítési adatokra támaszkodva, alaposan felkészítve a
konkrét feladatra lehet és kell felhasználni.
A terrorizmus elleni küzdelem napjainkban globális méretűvé vált.
Ez egy olyan harc vagy háború, amely különbözik minden korábbi
fegyveres küzdelemtől, mert olyan ellenség ellen folyik, amely nem látható. Ez az
ellenség általában nem rendelkezik sem saját országgal, sem saját kormánnyal.
Nincs szervezett (reguláris alakulatokból álló) katonai ereje, nem visel egyenruhát,
egyetlen kormánynak sem felel tetteiért, és nem tart be egyetlen nemzetközi
szerződést sem (nemzetközi jog, hágai és genfi egyezmények a hadviselésről stb.).
Támadásainak célja rendszerint az ártatlan és védtelen polgári lakosság. A
katonai erő feladata a polgári lakosság védelme is.
Az Afganisztánban és Irakban folyó katonai műveletekben jelentős
tapasztalatokra tettek szert a politikusok és a katonák.
FELHASZNÁLT IRODALOM
 The Military Balance 2003–2004.

The Interational Institut for Strategic Studies,
London, Oxford University Press, October 2003.
 A. Geibel: Operation Anaconda.
Military Review, May–June 2002.
 M. Findlay: SOF on the Contemporary Battlefield.
Military Review, May–June 2003.
 A. A. Stahel: Drogenbau und – handel am Beispiel von Afghanistan.
Allgemeine Schweizerischen Militarzeitschrift Nr. 7-8. July 2002.
 Tragédia Irakban, meghalt egy magyar katona.
Magyar Honvéd, 2004. június 25.
 NATO-csúcs – Cél: a válsággócok felszámolása.
Magyar Honvéd, 2004. július 16.
 Napi nyílt információs jelentések.
MK Katonai Felderítő Hivatal, 2001. okt. – 2004. aug.
 The Prague Summit and NATO’s Transformation.
NATO Publik DD., Brussels. 2002. nov.
LAKATOS ZSOLT ALEZREDES
A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM NEHÉZSÉGEI
A szerző tanulmányában aktuális témát dolgoz fel, amelynek további

elemzése hasznos lenne. Egyben szép példáját adja annak is, hogy külföldi
tanfolyamon szerzett tapasztalatait közkinccsé teszi. A továbbiakban is örömmel
vesszük a témával kapcsolatos véleményeket, megnyilvánulásokat.
A Szerkesztőbizottság
2001. szeptember 11-ét, az Egyesült Államokat ért terrortámadásokat

követően megindult és kiteljesedett a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem.
Az Egyesült Államok vezetésével a nemzetközi közösség átfogó harcot indított
(GWOT – Global War on Terrorism) a terrorizmus és az azt bármilyen módon
támogató államok, szervezetek és személyek ellen. A küzdelem napjainkban is
„minden fronton” zajlik, ami magában foglalja – a teljesség igénye nélkül –, a
hírszerzési adatok gyűjtését, feldolgozását, a fegyveres küzdelmet a haderő
részvételével, a terrorista szervezetek pénzügyi támogatása elleni fellépést, az elhárító
és rendvédelmi szervezetek merényletek megelőzését szolgáló intézkedéseit és így
tovább.
Dolgozatomban a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem problémáit
szeretném bemutatni. Célom az, hogy rávilágítsak a sikeres terrorellenes
tevékenységet akadályozó tényezőkre. Elemzésemben a nemzetközi szinten
tapasztalható anomáliákon túl szeretném ráirányítani a figyelmet néhány, a
terrorizmus elleni küzdelemben aktív ország (Egyesült államok, Oroszország stb.)
nemzeti szintű problémáira.
Az al-Kaida terrorista szervezet által végrehajtott szeptember 11-i támadás
az Egyesült Államokkal együtt a különböző nemzetközi szervezeteket is váratlanul
és felkészületlenül érte. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ), az Észak-atlanti
Szerződés Szervezete (NATO), az Európai Unió (EU), az Európai Biztonsági és
Együttműködési Szervezet (EBESZ) azonnal és határozottan kiállt az Egyesült
Államok mellett, elítélve a terrorizmust. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ezek a
szervezetek nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel a terrorizmusellenes
küzdelemben való aktív részvételre, és hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, amíg
ezek a szervezetek kialakítják azokat a struktúrákat, amelyekkel hatékonyan vehetik
fel a küzdelmet korunk pestisével, a terrorizmussal szemben.
A definíciós probléma, avagy ki a terrorista?

A legrégebbi megoldatlan kérdés a terrorizmus meghatározása. Mi is a
terrorizmus, hogyan definiáljuk azt? Az országok többsége nem határozza meg a
terrorizmus fogalmát, pedig véleményem szerint ez alapvető fontosságú lenne.
Az országok kisebb hányada rendelkezik ugyan definícióval, de – mint például az
Egyesült Királyság esetében – az túl általános. A nem kellően specifikus meghatározás
hátránya abban rejlik, hogy fennáll a veszélye, hogy a politika saját érdekei szerint
sajátítja ki a fogalmat, amivel azután vissza is élhet. Az európai országok jelentős
része – elsősorban a porosz jogrendszer követői –, szintén nem határozzák meg a
terrorizmus fogalmát, a terrorista cselekmény (gyilkosság, emberrablás, légi jármű
önkényes birtokba vétele stb.) a büntető törvénykönyv különböző tételeiként szerepel.
Az Egyesült Államok esetében szintén nincs állami szintű definíciója a
terrorizmusnak. A külügyminisztérium, a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI), a
Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), a védelmi minisztérium mind-mind másként
értelmezik a terrorizmust, minden szervezet saját meghatározást dolgozott ki és
használ. Ennek természetesen az a következménye, hogy nemcsak a különböző
országok értékelik másként a terrorista, vagy annak minősített cselekményeket, hanem
adott ország különböző szervezeteinek véleménye is különbözhet. Az USA
külügyminisztériumának definíciója szerint: a terrorizmus politikailag motivált erőszak
polgári célpontok ellen azzal a céllal, hogy a lakosságra befolyást gyakoroljanak.
Az FBI meghatározása szerint: a terrorizmus az erőszak törvénytelen alkalmazása,
amelyet két, vagy több személyből álló csoport hajt végre egyes személyek, vagy
tulajdonok ellen, azzal a céllal, hogy politikai és szociális célkitűzésektől vezérelve
megfélemlítse vagy korlátozza a kormányzat tevékenységét és a civil lakosságot.
Magyarország szintén nem definiálta még a terrorizmust, valószínűleg a
kidolgozás alatt lévő terrorizmus elleni ágazati stratégia sem fogja ezt a hiányt
pótolni.
Véleményem szerint: ha kellően általános definíciót akarunk használni,
akkor azt mondhatjuk, hogy terrorcselekménynek minősül a polgári lakosság élete
vagy javai ellen irányuló fizikai cselekmény, vagy azzal való fenyegetés, amelynek
célja félelemkeltés az áldozat(ok) körén túlmutató, szélesebb célcsoportban.
Példákon keresztül kísérelem meg bemutatni a terrorizmus meghatározásának
buktatóit. Az első eset a Cole amerikai hadihajó ellen, 2001-ben végrehajtott
támadás. Amerikai értékelés szerint az al-Kaida által végrehajtott, tizenhét áldozatot
követelő támadás terrorcselekménynek minősül, izraeli jogászok ugyanakkor
vitatják ezt az álláspontot. Álláspontjuk szerint a támadás célpontja a hadihajó volt,
nem pedig ártatlan civilek, tehát a támadás nem tekinthető terrorcselekménynek. (A
haditengerészet egységei a kikötőt elhagyva gyakorlatilag teljes harckészültségben
tevékenykednek.)
A második példa az iraki fegyveres ellenállás esete. A kérdés az, hogy a
koalícióellenes erők terroristáknak tekinthetők-e, vagy gerillaharcosoknak? A kérdés
azért fontos, mert a nemzetközi jog szerint a gerillaszervezetek tagjait bizonyos
jogok (hadifogoly státus stb.) illetik meg, míg a terroristák gyakorlatilag törvényen
kívül állnak. (Lásd a Guantanamó-i amerikai támaszponton fogva tartott terroristák
esete.) A helyzetet bonyolítja, hogy a megszálló erők ellen tevékenykedő csoportok
nem kizárólag a koalíciós erőket támadják, célpontjaik között az újonnan felálló
iraki biztonsági erők tagjai, és ártatlan civilek is vannak, ami viszont egyértelműen
terrorizmusnak minősíthető.
Harmadik példa a Csecsenföldön, az orosz csapatok ellen harcoló csecsen
szakadárok esete. A csecsenek egyrészt egyenruhát, egyenruhájukon
megkülönböztető jelzéseket viselve, gyakorlatilag katonai jellegű alakulatokba
szerveződve, meghatározott műveleti körzetekben a gerilla-hadviselés szabályai
szerint harcolnak az orosz erők ellen, és nem mellesleg Oroszország ellen vívott
csecsen szabadságharcnak deklarálják cselekményeiket; másrészt szörnyű,
megmagyarázhatatlan és embertelen terrorcselekményeket követnek el az ártatlan,
elsősorban polgári lakosság ellen. (Lásd a moszkvai metrómerényleteket, továbbá a
Dubrovka színházban és a beszláni általános iskolában történt tragikus végű túszejtő
akciókat.)
A kérdés tehát az, hogy ki a terrorista, és ki a gerilla? Lehet-e és kell-e
napjainkban a nemzetközi jog alapján megkülönböztetést alkalmazni, vagy az idő
túllépett a régi meghatározásokon? A terrorszervezetek természetesen nincsenek
tekintettel a nemzetközi jogra, célpont-kiválasztási stratégiájukat ez nem befolyásolja.
A fogalomalkotás dilemmája egyébként az Egyesült Nemzetek Szervezetét
(ENSZ) sem kímélte. A nemzetek feletti intézmény először 1972-ben foglalkozott a
terrorizmus kérdésével, amely azóta már számtalan esetben került napirendre –
főként válsághelyzetekben – a plenáris üléseken és a Biztonsági Tanácson belül
egyaránt. Az elmúlt három évtized alatt, a világszervezeti statisztikákat jegyzők
szerint 109-féle meghatározás, értelmezés született, de még mindig nem létezik
mindenki számára elfogadható, egységes megközelítés. Furcsa ellentmondás
egyébként, hogy a tagállamok a szervezet létrejötte óta tizenkét terrorellenes
konvenciót fogadtak el, tehát elméletben a közös érdekek mégiscsak képesek
felülkerekedni az árnyalatnyi különbségeken. A szervezet különösen az 1980-as
évektől törekszik arra, hogy a meghatározza, mi is a terrorizmus. Alex P. Schmidt,
a terrorizmus definíciójának elkészítéséért felelős szakértő több könyvet is
megjelentett a témáról, javaslatait a tagállamoknak mégsem sikerült konszenzussal
elfogadni a kérdésben.
De miért is fontos a definíció kérdése az ENSZ esetében? Ha az ENSZ-
tagállamok nem képviselnek azonos álláspontot, hogy mit értenek terrorizmus alatt,
akkor hogyan képesek döntéseket hozni ENSZ irányítású terrorellenes műveletek
indításáról; továbbá meghatározni, hogy mely szervezetek minősülnek
terrorszervezeteknek, illetve melyek a nemzetközi jog alapján a szabadságharcos,
felszabadító, vagy gerilla-szervezetek. Szeptember 11-ét követően úgy látszott, hogy
az ENSZ képes lesz konszenzusos álláspontot kialakítani a kérdésben, de végül a
kezdeményezés kudarcba fulladt. Az ENSZ-en belül a következő meghatározás
mutat valamiféle konszenzus irányába: „A terrorizmus személyek vagy csoportok
fegyveres erőszakot alkalmazó tevékenysége, politikai-ideológiai jelszavakkal az
állam és a társadalmi rend szilárdságának megingatására.” Ez a meghatározás –
amelyet mellesleg még nem fogadtak el, túl általános, ezért a gyakorlatban nehezen
használható.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy a különböző államoknak különböző
politikai céljaik vannak.
A régi mondás – mi szerint az egyik ország terroristája a másik ország
szabadságharcosa –, sajnos igaz. Jellemző példa erre a Közel-Keleten működő olyan
szervezetek esete, mint a Hamasz, vagy a libanoni bázisú Hezbollah. Izrael és az
Egyesült államok ezeket a szervezeteket terrorista szervezetekként tartja nyilván,
míg a Közel-Kelet számos arab országában úgy tekintenek ezekre csoportokra, mint
az Izrael-ellenes fegyveres ellenállás legitim eszközeire.
Az Európai Unió (EU) csak amerikai nyomásra vette fel a Hamasz-t a
terrorszervezetek listájára, ugyanakkor a Hezbollah nem szerepel az európai listán.
(Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a Hamasz szerepel az Európai Unió terrorista
szervezeteket tartalmazó listáján, az EU erőteljesen tiltakozott a Hamasz vezetője,
Jaszin sejk, majd utódja al-Rantiszi izraeli erők által végrehajtott, úgynevezett
„célzott meggyilkolását” követően, mivel az EU elítéli az Izrael által alkalmazott
célzott likvidálásokat (targeted killing). Ez természetesen további kérdéseket vet fel,
például, hogy minden eszköz felhasználható-e a hivatalosan terroristának minősített
szervezetek vezetőinek likvidálására/neutralizálására.)
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) tagállamai konszenzusra
jutottak a terrorizmus meghatározásáról, azonban a terrorizmus elleni küzdelem
prioritásairól álláspontjaik különböznek. A NATO definíciója alapján a terrorizmus
politikai, vallási vagy ideológiai célkitűzések elérése érdekében, kormányok és
társadalmak kényszerítésére vagy megfélemlítésére tett kísérletben, az egyének vagy
javak elleni erő vagy erőszak törvénytelen alkalmazása, illetve az azzal való
fenyegetés.
Problémát jelent, hogy a NATO alapvetően katonai, katonapolitikai
szervezet, a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem azonban nem elsősorban katonai
kérdés! A nemzetközi környezet terrorfenyegetettsége mindazonáltal olyan szintet ért
el, amikor a Szövetség tagállamai haderőinek alkalmazása vált szükségessé.
Napjainkban elsősorban az afganisztáni misszióban szolgáló ISAF-erőket
fenyegetik terrorista merényletek, ugyanakkor a NATO-békeműveletekben részt
vevő erői a jövőben is nagy valószínűséggel olyan műveleti körzetekben fognak
tevékenykedni, amelyekben a terrorizmus valamilyen formában már jelen van, vagy
a NATO-erők telepítését követően jelenik meg.
A hírszerzési információk megosztása a NATO-tagállamok között
létfontosságúvá vált a nemzetközi terrorizmus elleni harcban, és a NATO-
tagállamok katonai hírszerző szolgálatainak figyelembe kell venniük, hogy az
„ellenséges haderő” összetételére és elhelyezkedésére vonatkozó hagyományos
feladatokon túl – a Szövetség felelősségi körzetében tevékenykedő saját erők
terrorfenyegetettségére vonatkozóan –, minél nagyobb mértékben bocsássanak a
NATO rendelkezésére pontos és időszerű információkat.
A NATO és az Európai Unió terrorizmus elleni együttműködése számos
előnnyel járhat, hiszen a két szervezet (lásd az Európai Unió akcióterve és a NATO
MC 472 dokumentuma) hasonlóképpen ítéli meg a terrorizmus elleni küzdelmet. Az
EU macedóniai és jövőbeni boszniai szerepvállalását tekintve a két szervezet közötti
együttműködés ígéretes, azonban a terrorizmus elleni küzdelem területén az
együttműködés eseti.
Az „új típusú” terrorizmus, az ellene folytatott küzdelem törvényi
problémái
Napjainkban, amikor a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemről
beszélünk, sokszor kizárólag az al-Kaida terrorista szervezet elleni fellépésre
asszociálunk. Az al-Kaida, illetve az ahhoz kötődő iszlám alapú terrorista
szervezetek jelentik valóban a legnagyobb veszélyt biztonságunkra. Ez az „új
típusú” terrorizmus új módszereket alkalmaz, célja a minél nagyobb és látványosabb
pusztítás. A szervezet tevékenysége egyáltalán nem hasonlít a ’70-es, ’80-as
években megismert, sok esetben államilag támogatott terrorszervezetek inkább
figyelemkeltő, mintsem a pusztítást előtérbe helyező akcióira. Az al-Kaida által
képviselt irracionális vagy hiperterrorizmus a nyugati civilizáció megsemmisítésére
törekszik, ugyanakkor az iszlám világot is gyökeresen meg kívánja változtatni. Az
al-Kaida ideológiája alapvetően fundamentalista, vahabita, egyértelműen
modernizációellenes, amely vissza akarja téríteni a felvilágosult nyugatbarát iszlám
országokat is az iszlám „gyökereihez”.
Napjainkban a terroristák lépéselőnyben vannak, hiszen hosszú évtizedek
alatt az elsősorban a nyugati típusú demokráciák, a jogállamok olyan szigorúan
szabályozott jogrendszereket alkottak, amelyek biztosítják az állampolgárok
szabadságjogait és azok védelmét. A terrorizmus olyan fenyegetést jelent az
állampolgárokra, amelynek elhárítása a szabadságjogok korlátozása nélkül csaknem
lehetetlen. A kérdés az, hogy hol található az az egyensúlyi pont, ahol – az
állampolgárok szabadságát korlátozva ugyan, de az alapvető szabadságjogokat
megtartva – megfelelő védelem biztosítható a terrortámadások ellen?
Az Egyesült Államok válasza erre a kérdésre a „Hazafi törvény” (Patriot
act) elfogadása volt, ami szeptember 11-ét követően, az országot ért sokkhatás miatt
volt lehetséges. A törvény számos olyan lehetőséget (adatbázisok létrehozása,
összekötése, személyes adatok gyűjtése, lekérdezése stb.) biztosít a nemzetbiztonsági
szolgálatok és rendvédelmi szervezetek számára, amely véleményem szerint
az európai országok többségében elképzelhetetlen lenne. (A németországi
Alkotmányvédő Hivatal munkatársai például idegenrendészeti meghallgatáskor
kötelesek közölni a meghallgatott személlyel, hogy mely szervezetet képviselik,
illetve fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy a meghallgatott személy nem köteles
válaszolni a feltett kérdésekre, és ezért semmilyen hátrány sem érheti ügyének
elbírálása során.)
Az Egyesült Államok szigorú, az állampolgárok jogait korlátozó
intézkedéseket vezetett be, amelyeket úgy tűnik az állampolgárok többsége
tudomásul vett, és szükségesnek tart. Ilyen típusú törvényi szabályozásra az európai
országokban valószínűleg addig nem kerül sor, amíg nem történnek a madridi
merényletet követően további, nagy áldozatokkal járó támadások.
Oroszország a sorozatos csecsen merényletek miatt ugyancsak
megszigorította a terrorcselekmények elkövetőinek büntetési tételeit, illetve a beszláni
tragédiát követően Putyin elnök tovább folytatta a demokratikus folyamatokkal
ellentétes, a nyugati országok által aggodalommal figyelt központosító törekvéseit.
Számos európai országban (Egyesült Királyság, Lengyelország, Magyarország
stb.) rendelkeztek a fegyverként használt polgári repülőgépek elleni védelmi
intézkedésekről, ami azt jelenti, hogy a szükséges információk birtokában a
döntéshozó politikus, vagy a kijelölt katonai vezető (a légierő parancsnoka, a légierő
ügyeletes tábornoka stb.) parancsot adhat a légtérben közlekedő, terroristák által
eltérített civil utasszállító repülőgép megsemmisítésére (lelövésére).
Összességében tehát megállapítható, hogy azokban az országokban, ahol
nagyszámú áldozattal járó, súlyos merényletek történtek, a további terrortámadások
megelőzése érdekében az állampolgári szabadságjogokat korlátozó intézkedéseket
vezettek be. Azok az országok, amelyek fenyegetettsége kisebb, ahol a
terrorcselekmények elkövetésének esélye minimális, illetve amelyek történelmi
okokból (lásd Németország) igyekeznek elodázni a demokratikus értékek
csorbításával járó törvénycsomagok bevezetését, csak a minimálisan szükséges
korlátozó intézkedéseket hozzák meg.
A hírszerzés jelentősége, haderő versus rendvédelmi szolgálatok

A nyugati demokráciák többségében a terrorizmus elleni küzdelem hosszú
évtizedekig rendvédelmi feladat volt, napjainkban úgy tűnik, ez az álláspont (elv)
lassan megváltozik.
A „klasszikus”, a ’70-es, ’80-as években működött terrorszervezetek elleni
küzdelemben a rendőrség és az elhárítás játszotta a főszerepet, azonban ez a szerep
túlnyomórészt reaktív volt, azaz a rendőrség, az elhárító szolgálatok a legtöbb
esetben a már megtörtént merényletekre, repülőgép-eltérítésekre stb. reagáltak.
2001. szeptember 11-ét követően nyilvánvalóvá vált, hogy pro aktív fellépésre van
szükség a további merényletek megelőzése érdekében.
A rendőrség és az elhárítás belbiztonsági feladatokra szakosodott
szervezetek, tehát bevetésre nem alkalmasak, és a törvényi szabályozás alapján
nem is tehetik meg, hogy külföldi bázisú terrorista szervezetek ellen lépjenek fel.
A feladatok újragondolására, új szereplők színre lépésére van szükség. Az új
szereplők, amelyek a jövőben sokkal nagyobb szerepet fognak játszani, véleményem
szerint a hírszerző szolgálatok és a haderő.
A hírszerző szolgálatoknak – elsősorban a polgári hírszerző szolgálatoknak –
a múltban is feladatuk volt a terrorista szervezetek elleni küzdelem, azonban a
haderő aktív szerepvállalásával természetessé és szükségessé vált a katonai hírszerző
szolgálatok bevonása a terrorizmus elleni küzdelembe, hiszen napjainkban a haderő
részvételével terrorizmusellenes műveletek folynak Közép-Ázsiától a Közel-Keletig.
Ezek a műveletek hírszerzés irányította műveletek (intelligence driven operations),
ami azt jelenti, hogy a parancsnokok számára a pontos, időszerű információk
létfontosságúvá váltak a terrorista szervezetek felszámolása, a terrorcselekmények
megelőzése szempontjából.
Az „új típusú” terrorizmus, az ellene folytatott küzdelem szervezeti
problémái, hiányosságai
Az al-Kaida „ideológiai ernyője alatt” működő, azzal szimpatizáló sejtek,
csoportok, szervezetek nem kötődnek egyetlen államhoz sem, nem állami
szerepvállalók (non-state actors), és esetükben az általuk képviselt aszimmetrikus
fenyegetésre nem adható szimmetrikus válasz. (Amerikai értékelés szerint
ugyanakkor napjainkban is létezik államilag támogatott terrorizmus. Az USA
külügyminisztériuma szerint például Irán, Szíria, Észak-Korea és Kuba is azon
országok közé tartoznak, amelyek támogatják a terrorizmust, szerepük, jelentőségük
azonban fokozatosan csökken.) Az al-Kaidához köthető terrorizmus esetében
azonban nincs erről szó, a szervezet(ek) állami támogatás és segítség nélkül
működnek. Szükségesnek tartom ugyanakkor megjegyezni, hogy terrorista
szervezetek jelentős pénzügyi források fölött rendelkeznek. A pénz különböző
segélyszervezetektől, önkéntes adományozóktól, nem kormányzati szervezetektől,
továbbá illegális tevékenységből, és köztörvényes bűncselekményekből származik.
Általában véve, a terrorista szervezetek tevékenységét megkönnyítik azon
országok, amelyekben az állam gyenge, ahol nincs, vagy korlátozott az állami
ellenőrzés, ahol a zűrzavar uralkodik, ahol esetenként a nem állami szereplők –
köztük különböző helyi „hadurak” – tartanak ellenőrzésük alatt területeket, ahol a
terrorista szervezetek menedéket nyerhetnek, és szabadon tevékenykedhetnek.
Napjainkban ilyen területek találhatóak Pakisztánban (Vazirisztán), Afganisztán
egyes körzeteiben, Nepálban, Szomáliában, Grúziában, Oroszországban stb. Az e
területekről érkező aszimmetrikus fenyegetésre nem megfelelő válasz az adott
országok, területek elleni támadás, hiszen ezek az államok maguk is több-kevesebb
sikerrel igyekeznek fellépni a terrorizmus ellen. Oroszország az elmúlt időszakban
például már két ízben mért csapást a Grúzia területén, a Pankiszi-szorosban
menedéket találó, és azt bázisnak használó csecsen szakadárokra. A beszláni
tragédiát követően Balujevszkij hadseregtábornok, vezérkari főnök nyíltan
meghirdette a megelőző csapás elvét, ami magában foglalja bármilyen eszköz,
kivéve atomfegyver használatát a terroristák ellen, legyenek azok bármely állam
területén.
A kérdés tehát az, hogy felveheti-e a küzdelmet az állam a nem állami
szerepvállalók ellen, képesek-e az állami szervezetek megfelelő választ adni az „új
típusú” terrorizmusra? Véleményem szerint ahhoz, hogy adekvát válaszokat adjunk
a nemzetközi terrorizmus kihívására, paradigmaváltásra van szükség, mert az
államok által évszázadok alatt kialakított struktúrák nem alkalmasak a nem állami
szerepvállalók (terrorszervezetek) elleni harcra. A rendelkezésre álló szervezeteket,
haderőt, hírszerző és elhárító szolgálatokat (a rendőrség bizonyos értelemben
kivétel) azért hozták létre, hogy békeidőben, vagy háborús körülmények között a
másik állam hasonló szervezeteivel vegyék fel a küzdelmet. (Haderő a haderő ellen,
hírszerzés az elhárítással szemben stb.) Mivel a fenyegetés nem állami eredetű,
napjaink legnehezebb feladata meghatározni és beazonosítani, hogy ki az ellenség,
és hol található.
További kényes kérdés, hogy ki a felelős a terrorizmus elleni küzdelemért?
Az Egyesült Államokban feltettem ezt a kérdést a külügyminisztérium, a Pentagon,
a CIA és az FBI munkatársainak is. Egyedül az FBI munkatársa adott rá választ,
hosszas gondolkodás után azt felelte: „Az elnök”. Az Egyesült Államokban tehát
nincs kijelölve olyan személy és szervezet, amelyik felügyelné és koordinálná a
terrorizmus elleni küzdelmet. A külügyminisztérium úgy értékeli, hogy ez a
tevékenység sokkal átfogóbb, szélesebb, mint a katonai műveletek összessége,
tehát neki kellene irányítani; a hadügyminisztérium pedig úgy véli, hogy a
külügyminisztérium nem alkalmas erre a feladatra, nekik viszont megvan a
szükséges eszközrendszerük a terrorizmus elleni küzdelem koordinálására.
Az Egyesült Államokban a hírszerző közösséghez tartozó 15 szervezet
mindegyike kisebb-nagyobb mértékben érintett a terrorizmus elleni küzdelemben.
Az úgynevezett 9/11 szenátusi vizsgálóbizottság többek között megállapította, hogy
a hírszerző és elhárító szolgálatok között nem volt meg a szükséges koordináció,
információcsere; továbbá a CIA igazgatója, aki e beosztása mellett a hírszerző
közösség vezetője (DCI – Director of Central Intelligence) nem képes a két funkciót
maradéktalanul ellátni, ezért javasolta önálló – a hírszerzés nemzeti igazgatója –
beosztás létrehozását.(NDI – National Director of Intelligence). 2001. szeptember
11-ét követően létrehozták a Terrorveszélyt Integráló Központot (Terrorist Threat
Integration Center), ahol a különböző szolgálatok munkatársai együtt dolgoznak
(CIA, DIA, FBI, NSA, NGA stb.) Minden, terrorizmussal kapcsolatos értékelt és
nem értékelt, úgynevezett nyers információ ide fut be, ami megkönnyíti a
szolgálatok közötti információcserét és elősegíti a jobb együttműködést.
Az Egyesült Államokban bevezetett intézkedések és szervezeti átalakítások
ellenére úgy vélem, hogy további intézkedésekre, centralizációra lenne szükség,
hiszen a közösség tagjai továbbra is laza hálózatot alkotnak, az együttműködés eseti,
rendkívüli összegeket emészt föl a duplikáció, a szolgálatok egy része rendkívül erős
befolyással bír (lásd CIA), és önállósága megőrzésére törekszik. Például a 2001.
szeptember 11-ét követően létrehozott belbiztonsági minisztérium alárendeltségébe
csak olyan szervezetek kerültek, mint a partvédelem (Coast Guard), valamint az
elnök biztonságára ügyelő titkosszolgálat (Secret Service), vagyis olyan
minisztérium jött létre, amely nem hatékony, egyelőre a helyét keresi.
Oroszország esetében a szolgálatok erőteljes centralizációjáról beszélhetünk.
A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSzB), a KGB jogutódja a rendszerváltást
követően kizárólag belbiztonsági feladatokat látott el. Az elmúlt években a
csecsenföldi válság, valamint a déli irányból, Közép-Ázsiából és a Kaukázusból
érkező fenyegetésekre (terrorizmus, iszlám szélsőséges irányzatok megerősödése,
kábítószer-csempészet, embercsempészet, szervezett bűnözői csoportok térnyerése
stb.) reagálva, az orosz vezetés döntése alapján először a határőrség került vissza az
FSzB alárendeltségébe. Második lépésként a Szövetségi Védelmi Szolgálat (FSzO)
került az FSzB alá, melynek feladata az állami vezetők és objektumok védelme,
majd az Elnöki Biztonsági Szolgálat (feladata az államfő és környezetének
védelme), illetve az Állami Technikai Bizottság (feladata informatikai
védelem). Egyes elképzelések szerint a Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) is
egyesül az FSzB-vel, vagyis „újra létrejöhet” a közel félmilliós létszámú KGB.
Véleményem szerint az erőszakszervezetek ilyen fokú centralizációja károsan
befolyásolja Oroszország demokratizálódási törekvéseit, a terrorizmus elleni
küzdelem nem lehet indoka a „KGB újjászületésének”.
Összességében megállapítható, hogy az új típusú terrorizmus elleni

küzdelem megköveteli az eddigi struktúrák, szervezeti egységek átszervezését,
átalakítását. Szükséges és elkerülhetetlen a nemzetbiztonsági szolgálatok, a
rendvédelmi szervezetek, a haderő közötti együttműködés erősítése, a feladatok,
hatáskörök és információk pontos meghatározása és megosztása. A
nemzetbiztonsági szolgálatok hatékonyságának növelése érdekében bizonyos fokú
centralizáció elkerülhetetlen és szükséges, ez azonban nem veszélyeztetheti az
állampolgári szabadságjogokat és a demokratikus folyamatokat.
 Marshall Központ:
Program on terrorism and security studies.
 C. Richard Nelson:
NATO’s role in confronting international terrorism.
 Gijs de Vries, European Union Counter-terrorism Coordinator’s speech
at Clark University: Human rights and terrorism.
October 17, 2004.
 www.defencelink.mil
 www.dhs.gov
 www.state.gov
LÉVAY GÁBOR ALEZREDES
A NEMZETI OSINT*
A Felderítő Szemle 2004. szeptemberi számában megjelent tanulmányomban

javaslatot tettem a nemzeti szintű OSINT létrehozására. Tudom, nem szerencsés olyan
időszakban javaslatot tenni egy új szervezet létrehozására, amikor az államháztartás
egyensúlyának megőrzése, illetve a kiadások csökkentése a cél. Megértem, de mégis
az a véleményem, hogy ez az új szervezet szükséges, hasznot jelenthet az országnak és
a költségek megtakarítását segíti elő azzal, hogy hozzájárul a helyes kormányzati
döntések meghozatalához. Javaslatom felvetésekor az motivált, hogy más országok
részéről olyan tapasztalatok állnak rendelkezésre, amelyek azt mutatják, hogy a
nemzeti szintű OSINT-tal erő, eszköz, energia és nem utolsósorban pénz takarítható
meg, ráadásul hatékonyabbá teszi az OSINT-tevékenységet.
Úgy vélem, hogy a javaslat felvetése után célszerű elgondolást is kialakítani.
Tanulmányomban erre törekszem, azzal a céllal, hogy alapot teremtsek a közös
gondolkodáshoz. A tanulmányt vitaindítónak szánom és remélem, hogy segít a
NEMZETI OSINT szervezetének megalakításában, valamint a működését szabályzó
utasítások kialakításában. A fentiekből kiindulva tehát felvázolok egy elgondolást a
NEMZETI OSINT rendeltetéséről, feladatairól, szervezetéről, valamint működéséről
és munkarendjéről.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem alá- és fölérendeltségi viszonyra
gondolok a nemzeti szintű OSINT-szervezet és más, OSINT-tal foglalkozó
szervezetek között, hanem partneri együttműködésre! Az OSINT-tal foglalkozó
szervezetek a profiljukba tartozó információforrásokat felajánlják a NEMZETI
OSINT-adatbázisnak, illetve megválaszolják a hozzájuk intézett kéréseket; cserébe
információkat, forrásokat kérhetnek le a nem profiljukba tartozó, de kapcsolódó
területekről, rendszeres tájékoztatást kaphatnak a NEMZETI OSINT-tól. A
NEMZETI OSINT a módszerek fejlesztésének, valamint a további, nehezen
felkutatható források felfedésének feladatát is elvégezheti, és keretet biztosíthat
(konferenciák megrendezésével) a közös gondolkodásra is.
A NEMZETI OSINT rendeltetése, fő feladatai

A NEMZETI OSINT rendeltetése: nemzeti szinten az OSINT-tevékenység
koordinálása és fejlesztése, nemzeti szintű OSINT-adatbázis kezelése, a legfelső
állami vezetés tájékoztatása.
Fő feladatai:
 az OSINT-tal foglalkozó állami szervezetek tevékenységének
koordinálása;
 nemzeti szintű OSINT-adatbázis kialakítása és kezelése;
*
OSINT – Open Source Intelligence – Nyílt információs hírszerzés.
HÍRSZERZÉS – FELDERÍTÉS 27
 az OSINT-tal kapcsolatos módszerek tanulmányozása, fejlesztése,
ajánlások kidolgozása a végrehajtó szervezetek felé;
 új források (elsődlegesen az OSINT kevésbé alkalmazott forrásainak)
felkutatása;
 az állami vezetés napi tájékoztatása;
 az OSINT-tal foglalkozó szervezetek információigényeinek kielégítése;
 a különleges nyelvek kezelése.
Első lépésként részletesebben megfogalmazom, hogy mit értek a fő
feladatok végrehajtásán:
Koordinálás
Ez alatt azt értem, hogy az OSINT-tevékenységgel foglalkozó szervezetek a
profiljuknak megfelelő és általuk kiértékelt információforrásokat átadják a nemzeti
szintű OSINT-adatbázisba. Amennyiben olyan információforrásra találnak, amely
értékesnek tűnhet, de nincs kapacitásuk (szakértőjük) vagy kompetenciájuk (nem az
ő részükre megszabott feladat) ezen forrás kiértékelésére, akkor azt továbbítják a
NEMZETI OSINT felé, amely azt vagy saját maga kiértékeli, vagy kiértékelésre
átadja az illetékes szervezetnek. Amennyiben a forrás használható, a NEMZETI
OSINT a forrást az értékelési mutatókkal együtt behelyezi adattárába, és
természetesen tájékoztatja a forrást felkínáló szervezetet a végeredményről. Ezenkívül
előfordulhat, hogy olyan információigény merül fel egy adott szervezetnél, amely
nem igazán a profilja (pl. a Külügyminisztérium részéről egy adott térségben
tevékenykedő fegyveres csoportokról, mivel hazánk vállalta különböző szakértők és
tanácsadók kiküldését, és biztonsági helyzetük értékeléséhez szükség van adott
információkra). Ebben az esetben információért fordulhat a NEMZETI OSINT-hoz,
amely vagy megválaszolja azt (ha van az adattárában erre vonatkozó forrás, illetve
információ), vagy továbbítja a területért felelős szervezet felé a kérést.
OSINT
értékelt források felajánlása
behelyezés
forrás
értékelésre NEMZETI
OSINT adattár
OSINT
behelyezés
értékelés
hasznos elvetés
kérése
nem
használható
OSINT
1. ábra. A NEMZETI OSINT koordináló szerepe
28 HÍRSZERZÉS – FELDERÍTÉS
Nemzeti adatbázis
Az adatbázis kialakítása kétféle módon történhet. Egyrészt az OSINT-tal
foglalkozó szervezetek által hitelesített és kiértékelt információforrásokat
adatbázisba helyezi; másrészt – elsősorban a különleges nyelvek terén – a
NEMZETI OSINT saját maga is felkutat információforrásokat, értékeli és hitelesíti
azokat. Természetesen kezdetben csak a szervezetek által felkínált
információforrásokra tud támaszkodni, de így, egy helyen gyűjtve ezeket, nagyon
értékes adatbázis fog kialakulni. Az adatbázis létrejötte után lehetővé válik, hogy
bármelyik szervezet információigénnyel fordulhasson a NEMZETI OSINT-hoz
olyan kérdésekben is, amelyek nem a kérdező profiljába tartoznak, de kapcsolódó
terület lehet (ez az információkérés gyors módja lenne, mivel ezzel a NEMZETI
OSINT soron kívül foglalkozna és rendszerezett, szerkesztett választ adna).
Ugyanakkor lekérdezhetővé lehetne tenni az adatbázist ezen OSINT-szervezetek
részére is, azzal kibővítve, hogy ők még a forrásul szolgáló adatbázishoz is
hozzájuthatnának (ez más szervezet részére nem lenne elérhető). Mivel nyílt
információkról van szó, más állami szervezetek, illetve kutatóintézetek és
egyetemek is jól hasznosíthatnák ezt az adatbázist.
Nagyon jó példa erre Svédország, ahol a NEMZETI OSINT-ot kifejezetten
abból a célból alakították meg, hogy egyrészt a katonai hírszerzési, másrészt a
gazdasági hírszerzési igényeket, harmadrészt pedig az egyetemek kutató
tevékenységeinek igényeit elégítse ki. A Katonai Felderítő és Biztonsági Szolgálat
keretén belül 1997 óta működő független OSINT-egység szolgáltatásai között szerepel
OSINT-jelentések készítése, egy INFOBANK szolgáltatás a vezérkar részére,
valamint egy Global Infobank szolgáltatás a külsős szervezetek (védelmi
minisztérium, külügyminisztérium – köztük több külföldön lévő svéd nagykövetség –,
a nemzetvédelmi egyetem, a katonai körzet parancsnokságok, valamint a svéd
államigazgatás más szervezetei) részére.
Az adattár hasznosíthatóságát egy példával szemléltetem: az egyik
OSINT-ot folytató szervezet információigénnyel fordul a NEMZETI OSINT-hoz az
alábbi témában: Szudán katonaföldrajzi leírása, társadalmi politikai, etnikai és
vallási összetétele, gazdasági helyzete, az ország területén tevékenykedő fegyveres
csoportok és így tovább. A jelentésszerkesztők az információkat kiválogatták,
összeszerkesztették, alaki kellékekkel ellátták. Ezt a kész jelentést az adattáron
keresztül más érdeklődő szervezetek részére is hasznosíthatóvá lehet tenni.
Hasonló módon lehetne hasznosíthatni a NEMZETI OSINT által készített témaköri
összefoglalókat is. Az adattár használható lenne a kijelölt minisztériumok és
szervezetek, a Magyar Honvédség, a bűnüldöző szervek, valamint az egyetemek és
kutatóintézetek stb. részéről is.
info. igény válasz
OSINT NEMZETI
OSINT OSINT
válasz
kérés
továbbítása
válasz adattárba
van adat
helyezése
nincs adat
kutatóintézetek,
egyetemek
lekérdezés adattár
2. ábra. Az adatbázis hasznosítása
Módszerek tanulmányozása, fejlesztése, ajánlások kidolgozása

Sok olyan terület van még az OSINT-on belül, amely további fejlesztésre,
tanulmányozásra vár. Többek között: a „szürke” irodalom felkutatásának módszerei,
az ún. „mély” weboldalak felkutatása, a kereskedelmi műholdfelvételek hasznosítása
(légifénykép-értékelés), a kutatószervezetek és egyetemek bevonása az OSINT-
tevékenységbe, a nem kormányzati szervezetekkel (non-governmental organisations
– NGO), illetve a hírügynökségekkel történő együttműködés. Ezek mind olyan
területek, amelyekre az OSINT-tal foglalkozó szervezeteknek nincs, vagy csak alig
van kapacitásuk, viszont az OSINT hatékonyabbá tétele érdekében szükség lenne
rájuk. Ezeket a kérdéseket tehát célszerű központilag kezelni, már csak a
költségkímélés és az energiamegtakarítás érdekében is. Az ezen kérdésekben elért
eredményekről, új forrásokról pedig a NEMZETI OSINT tájékoztatást adna. Az
OSINT-tal kapcsolatban több száz értekezés, tanulmány is született, konferenciákat
szerveznek, amelyek kezelése szintén központilag lenne kívánatos.
Új források felkutatása
Mint említettem, itt elsődlegesen az OSINT kevésbé alkalmazott
forrásainak (szürke irodalom és a „mély” weboldalak) felkutatására gondolok.
Ugyanakkor – mivel a különleges nyelveket is ez a szervezet kezelné –, saját maga
is felkutatna új információforrásokat, amelyekről tájékoztatást adna a többi szervezet
számára. Így a szervezetek adott esetben információkéréssel fordulhatnának a
NEMZETI OSINT felé, tudván, hogy milyen kérdésekre kaphatnak választ (pl. egy
adott államon belül, egy szűkebb térségben milyenek a társadalmi–gazdasági és
helyi viszonyok, az infrastruktúra stb.). Például olyan esetekben lenne hasznos,
amikor valamilyen magyar szervezet külföldi misszióra készül, és már megállapodás
született a magyarok működési területéről, de nincs elegendő adat erről a körzetről.
Európai Uniós tagságunkból kiindulva fel kell készülnünk arra, hogy nem csak
katonai misszióra kérik fel hazánkat, hanem rendőri, közigazgatás-szervezési, vagy
éppen egészségügyi támogató feladatokra is, akár a Közép-Keleten, vagy éppen
Afrikában.
Az állami vezetés napi tájékoztatása
A NEMZETI OSINT feladata lenne, hogy az OSINT-ot végző szervezetek
által felkínált információkból kiválogassa azokat, amelyekről szükséges tájékoztatni
az állami vezetőket, ráadásul olyan csoportosításban, ahogy az számukra kívánatos.
Mivel több szervezet is foglalkozik OSINT-tevékenységgel, az állami vezetés
tájékoztatására szánt információikat továbbíthatnák a NEMZETI OSINT felé, amely
ezeket összeszerkesztené egy napi tájékoztató jelentésbe (természetesen feltüntetve,
hogy melyik szervezettől származik az információ). Minden szervezet a profiljának
megfelelő, értékelt információ(ka)t ajánlaná fel ebbe a külön jelentésbe. Ugyanakkor
a különleges nyelveken fellelhető forrásokból szerzett információk is
beszerkesztésre kerülnek. Ennek a külön napi jelentésnek az indokai az alábbiak:
 elkerülhető, hogy a legfelső vezetőket ugyanazzal az információval
többször terheljük;
 a nyílt információkból összeállított jelentés azonnal, elektronikusan,
nyílt csatornákon is továbbítható a felhasználók felé;
 a felhasználók részére a nyílt információk könnyebben kezelhetőek,
oda vihetik, ahová akarják, akkor olvashatják, amikor idejük engedi;
 lehetővé teszi olyan összefüggések felfedését, amelyeket az egyes
szervezetek nem ismernek fel, mivel a kapcsolódó területek nem
tartoznak profiljukba.
NEMZETI Különleges
OSINT nyelvcsoport
OSINT
info-k
levétele
szerkesztés
Info-k
szelektálás,
átszerkesztés
behelyezés
Hírlevél Napi jelentés Adattár
tájékoztatás
jelentés
Egyetemek,
kutatóintézetek, Állami vezetés
gazdasági vállalkozások
3. ábra. Napi jelentés készítési folyamata
Az információigények kielégítése
A fentiek megvalósítása esetén nemzeti szinten komoly, nagyméretű
adatbázis jöhet létre mind az információforrások, mind az ún. napi aktuális (current)
információk tekintetében. Ezáltal a NEMZETI OSINT képessé válik bármelyik
érdeklődő szervezet részére az érdekelt területekkel összefüggő információforrások
vagy információk átadására. Nem csak az OSINT-tal foglalkozó szervezetek, illetve
a kutatóintézetek, egyetemek részére lehet hasznos, hanem az állami többséggel
rendelkező, nemzetközi piacon részt vevő vállalatok részére is. A 3. ábrában egy
olyan lehetőséget is felvázoltam, hogy az állami vezetés részére készült napi jelentés
részleges, szelektált kiadásával (pl. mint hírlevéllel), illetve más szolgáltatásokkal
(vállalkozások megrendelésének teljesítése – pl. egy vállalkozás külföldön szeretne
beruházni, de nem ismeri az ottani viszonyokat és kockázatokat, illetve szociális és
életkörülményeket stb., és ezért információkhoz szeretne jutni) még bevételre is
szert tehetne a szervezet.
A különleges nyelvek
Az OSINT egyik legnagyobb akadálya az idegen nyelv tudásának hiánya,
ezen belül is a különleges nyelveké. Nem célszerű alsóbb szinten az OSINT-
végrehajtókat arra kényszeríteni, hogy ezen nyelvek kapacitását – csak OSINT-
érdekből – kifejlesszék, költségtakarékosabb ezt a kérdést központilag kezelni. Ez
viszont azzal jár, hogy a NEMZETI OSINT-nak is szükséges a különleges
nyelveken fellelhető információforrások, illetve a „current” információk felkutatása,
értékelése, hasznosítása és az érintett szervezet tájékoztatása (a fellelt forrás
jellemzőinek – témakörök, azok mélysége, készítő szervezet stb. – továbbítása).
Itt azt is meg kell vizsgálni, hogy a NEMZETI OSINT szintjén mi
számíthat különleges nyelvnek. Ehhez a nemzeti biztonsági stratégia által felvázolt
kockázatok és kihívások adhatnak támpontot. Az államok és térségek
összekapcsolódását – az OSINT szempontjából szükséges nyelvek meghatározása
érdekében – az alábbiakban összegezem: A nyelv hozzárendelésénél mérvadó az
adott állam hivatalos nyelve, ezenkívül a szomszédos államok nyelve (mivel
mindenki nagyobb figyelmet fordít a szomszédságában történő eseményekre),
valamint azok a nyelvek, amelyeken még sok információ jelenik meg az adott
államról vagy térségről. Részleteiben:
 Észak-Korea: koreai, japán, kínai, valamint angol, esetleg orosz;
 Pakisztán, India és Kasmír: urdu, hindi, valamint angol;
 Afganisztán: pastu, dari, urdu, valamint angol, esetleg orosz;
 Irak: arab, valamint angol, francia;
 Irán: perzsa, valamint angol, esetleg francia, német;
 Közel-Kelet: héber, arab, valamint orosz, angol, francia, német;
 Balkán: szerb, horvát, albán, macedón, valamint orosz, angol,
francia, német;
 FÁK-államok: orosz, ukrán, valamint angol, német, francia;
 Kaukázus: kazah, üzbég, örmény, grúz, azerbajdzsáni, türkmén,
valamint orosz és angol;
 Afrika: arab, valamelyik afrikai nyelv (pl. szuahéli, afrikaans, szomáli),
valamint angol, francia, német, alkalmanként spanyol, portugál
és holland.
A fentiek alapján különleges nyelvnek számít a koreai, japán, kínai, urdu,
hindi, pastu, dari, arab, perzsa, héber, szerb, horvát, albán, macedón, ukrán, kazah,
üzbég, örmény, grúz, azerbajdzsáni, türkmén, valamint az afrikai nyelvjárások.
Ezenkívül még szükséges nyelvek: angol, francia, német, és orosz, egyes
afrikai konfliktusok esetén pedig spanyol, portugál vagy holland.
A NEMZETI OSINT szervezete

Amennyiben az általam felvázolt fő feladatokat kellene végrehajtania a
NEMZETI OSINT-nak, véleményem szerint az alábbi munkakörökre van szükség
(csak emlékeztetőnek, a fő feladatok: – koordinálás; – adatbázis-kezelés; – módszerek
tanulmányozása, fejlesztése, ajánlások kidolgozása; – új források felkutatása; – napi
tájékoztatás; – információigények kielégítése; – különleges nyelvek kezelése):
A koordinálási feladatokat a szervezet vezetőjének és helyettesének kell
végrehajtani. Nekik kell tisztában lenni azzal, hogy a NEMZETI OSINT
munkatársai milyen feladattal vannak elfoglalva, kinek a kompetenciájába tartozik
az adott kérdés, illetve melyik állami szervezet hatáskörébe tartozik az adott téma, és
ott kihez lehet fordulni.
Az adatbázis kezeléséhez ún. adatbázis-kezelők szükségesek. Ez
elektronikus formában gyakorlatilag a könyvtáros munkakörét foglalja magában,
tehát csak szakembert lehet erre a munkakörre alkalmazni.
A módszerek tanulmányozására, fejlesztésére és az ajánlások kidolgozására
olyan szakemberekre van szükség, akik egyrészt magas szinten művelik az angol
nyelvet írásban, olvasásban, beszédben és beszédértésben egyaránt, másrészt
szakértői az OSINT-tevékenységnek (forráskutatási módszerek, források értékelése,
információk értékelése és így tovább).
Az új források felkutatásához kétféle szakemberre van szükség. Az egyik,
aki jól eligazodik a könyvtárak katalógusrendszerében, a szerző neve és a cím
alapján már képes előszelektálni, ezenkívül tisztában van azzal, hogy mely
nyomtatott kiadványoknak van OSINT-értéke (csak emlékeztetőül jegyezném meg,
hogy a „szürke” irodalom több mint 50%-a még napjainkban is csak nyomtatott
formában létezik). A másik szakembernek viszont az Internetet kell nagyon jól
ismernie, sokkal jobban, mint egy átlagos felhasználónak. A „mély” weboldalak
ugyanis abban különböznek a többi internetes információtól, hogy nincsenek
indexálva, tehát a hagyományos kereső programok nem adják fel egy lekérdezés
esetén. Az ilyen információk felkutatására rendkívül nagy szakértelemre és
leleményességre van szükség.
A napi tájékoztatás elkészítéséhez ún. jelentésíró–szerkesztő szakembereket
kell alkalmazni, mivel a napi tájékoztató jelentést célszerű oldalszámban korlátozni
(senkinek nincs ideje harminc-negyven oldalas anyagokat átolvasni). Előfordulhat,
hogy a napi tájékoztatásra felkínált, a NEMZETI OSINT által megszerzett
információkat rövidíteni, tömöríteni kell, esetleg el kell dönteni, hogy melyik anyag
ne kerüljön bele, vagy éppenséggel nem illik bele. A rövid, tömör de lényegbevágó
jelentés megírását tanulni kell és sok szakmai tapasztalat szükséges hozzá, tehát ezt
nem lehet akárkire rábízni.
Az információigények kielégítéséhez jól képzett elemző–értékelő
szakemberekre van szükség. Ezeknek a személyeknek egy-egy információkérés
esetén ki kell válogatniuk az adattárból a kérdésre vonatkozó információkat, össze
kell szerkeszteniük a választ, alaki kellékekkel (pl. tartalomjegyzék) ellátni, majd a
választ továbbítani. Ezeknek a munkatársaknak a NEMZETI OSINT forráskutatói
által felfedett információforrások kiértékelésére is képesnek kell lenniük.
A különleges nyelveken megjelenő információk kezelésére vonatkozó
szükségletet nem kell különösebben ecsetelnem. Nem árt azonban, ha ezek a
személyek az Internetet is jól ismerik és képesek az általuk felügyelt nyelven más
forrásokat is felkutatni.
Az értékelőkapacitás a különleges nyelvű források és információk
kiértékelése során nagyon fontos összetevő. Míg az OSINT-tal foglalkozó
szervezetek által felkínált információforrások esetében az értékelést már elvégezte a
felajánló szervezet, addig a különleges nyelvek esetében ezt a NEMZETI OSINT-
nak kell elvégeznie (bevonva az értékelésbe azt a szervezetet is, amelynek a
kompetenciájába tartozik az adott terület). Nagyon fontos a téves, esetleg
szándékosan megtévesztő információk és források kiszűrése (a dezinformációs céllal
fenntartott, vagy ilyen információkat gyakran megjelentető források esetében még
akár egy figyelmeztető listát is lehetne készíteni a NEMZETI OSINT
koordinálásával).
A napi működtetéshez szükség van még rendszergazdára (a NEMZETI
OSINT számítógépeit célszerű közös hálózaton működtetni), valamint
informatikusokra, akik az OSINT-tal kapcsolatos informatikai fejlesztéseket kísérik
figyelemmel, biztosítják a NEMZETI OSINT informatikai rendszerének biztonsági
védelmét, végrehajtják a hibajavításokat, valamint elhárítják a „feltörési” kísérleteket.
A képtár és térképtár kezeléséhez szükség van grafikus munkahelyre
(számítógépes munkahelyen). Az OSINT ugyanis nem csak írásos információkból
áll, hanem térképekből, képekből, ábrákból, fényképekből, műholdas felvételekből
is. A grafikus munkahelykezelőnek egyben a maga területén adattárkezelőnek is kell
lennie.
A kereskedelmi műholdfelvételek kiértékelését végezheti a NEMZETI
OSINT is, amennyiben rendelkezik ilyen képzettségű szakemberrel, de erre a
feladatra bevonható más szervezet is, például a Magyar Honvédség illetékes
szolgálata.
Meg kell jegyeznem, hogy amikor munkakörökről írok, soha nem egy
személyt értek alatta. Gondolni kell a szabadságok kivételére, betegségre, fontos
családi ügyek intézésére is, azonban a munka nem állhat meg emiatt. Egyes
munkaköröket úgy is fel lehet tölteni, hogy a NEMZETI OSINT rendszerébe
bekapcsolódó szervezetek munkatársakat delegálnak a feladatvégrehajtásra
(pl. jelentésíró–szerkesztő, vagy értékelő, esetleg módszerkutató–fejlesztő
munkakörökbe). Bizonyos munkakörökben (pl. informatikusok, rendszergazda,
adattárkezelő) azonban állandó munkatársakra van szükség a rendszer folyamatos
üzemeltetéséhez, illetve a NEMZETI OSINT központi feladatai miatt (különleges
nyelvek, grafikusi tevékenység).
Szervezés,
működési feltételek biztosítása,
Vezető
kapcsolattartás,
irányítás
Napi munka Kutatás,

irányítása, fejles ztés,
Helyettes Helyettes
jelentések módszerek
Informatikai
csoport
Jelentésíró részleg Forráskutatók
Értékelő részleg Módszerfejlesztők
Különlegesnyelv-csoport
Grafikusok
Üzemeltetés,
Adatbázis-kezelők
informatikai
fejlesztés
4. ábra. A NEMZETI OSINT szervezete egy változatban
Mint látható, különválasztottam a napi munka folyamatát (jelentés-

szerkesztés, értékelés, adatbázis-kezelés), valamint a kutatás–fejlesztési tevékenységet.
Annak, hogy az informatikai részleget a kutatás–fejlesztési helyettes felügyelete alá
helyeznem, egyetlen oka van: az OSINT informatikai támogatása terén szintén
folynak kutató–fejlesztő munkálatok. A szervezet vezetőjének ugyanis meg kell
hagyni a szervezési, kapcsolattartási és menedzselési lehetőséget.
A NEMZETI OSINT működése és munkarendje

Működését tekintve dolgozhat egy új OSINT-elemként, amely önállóan
kutatja fel az információkat, majd fel is dolgozza, kiegészítve a más állami
szervezetek által felajánlott információkkal. Ennek azonban nem sok értelmét látom,
mivel egyrészt nagyobb szervezetet kellene kialakítani, másrészt újabb párhuzamos
szervezet lenne, amely 90%-ban ugyanazokat a forrásokat használja és ugyanazokat
az információkat hasznosítja. Véleményem szerint már ma is ez a helyzet az
OSINT-ot alkalmazó szervezetek vonatkozásában.
Célszerűbbnek tartom azonban olyan, korábban felvázolt együttműködés
kialakítását, amelyből minden szervezet profitálhatna! A szervezetek azzal járulhatnak
hozzá az együttműködéshez, hogy szakértőket delegálnak a NEMZETI OSINT
munkájába, továbbá értékelt információforrásaikat felkínálják a nemzeti adattárba,
illetve felajánlják a kompetenciájukba tartozó, kiértékelt információk hasznosítását az
állami vezetés részére készülő napi jelentésbe. A NEMZETI OSINT viszont olyan
területekkel foglalkozna, amelyre a többi szervezetnek nincs, vagy alig van kapacitása.
A NEMZETI OSINT által felkutatott információforrásokat („mély” weboldalak,
szürke irodalom, különleges nyelvek) hasznosításra felkínálja, az eljárások, módszerek
fejlesztésével pedig támogathatja a szervezetek OSINT-tevékenységét.
A munkarend kialakításánál azt kell alapul venni, hogy célszerű a napi
tájékoztatást munkaidőkezdésre (mondjuk reggel nyolc órára) elkészíteni és
továbbítani a felhasználókhoz. A munkaidő lehet rögzített, de rugalmas is (a
szerkesztők reggel korábban bemennek, hogy a munkaidő után érkezett információkat
feldolgozzák, viszont korábban is fejezik be a munkát, a többiek pedig reggel nyolckor
kezdenek), igazodva az állami szféra munkarendjéhez. Az is megoldás lehet, ha
munkaidő után egy-két fővel folyamatosan veszi a beérkezett információkat és készíti
a tájékoztatót. Egy-egy munkakörben több személy foglalkoztatása gyorsíthatja a
feldolgozást, vagy lehetővé teszi a 3x8 órás folyamatos, váltásos rendszerű munkát.
Az állami vezetés számára készülő jelentések

A továbbiakban azt vizsgálom, hogy az állami vezetés részére milyen
struktúrájú jelentések készüljenek. Ehhez az alapot a Nemzeti Biztonsági Stratégia
adhatja, struktúrája irányadó lehet a jelentés felépítésénél, amely az alábbi módon
épül fel:
I. Globális kihívások:
a) terrorizmus,
b) tömegpusztító fegyverek terjedése,
c) instabil régiók, működésképtelen államok,
d) illegális migráció,
e) gazdasági instabilitás,
f) információs társadalom kihívásai,
g) globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások.
II. Regionális kihívások:
a) Közép-Európa,
b) Délkelet-Európa,
c) FÁK-államok,
d) mediterrán térség, Közel- és Közép-Kelet.
III. Belső kihívások:
a) szervezett bűnözés,
b) feketegazdaság,
c) kábítószerek terjedése,
d) politikai és vallási szélsőségek,
e) demográfiai kihívások.
Az előző témakörök alapján úgy vélem, a NEMZETI OSINT
tevékenységében az alábbi szervezeteknek, intézményeknek kellene részt venniük:
Nemzetbiztonsági szolgálatok, Külügyminisztérium, Országos Rendőr-
főkapitányság, Vám- és Pénzügyőrség, Határőrség, Bevándorlási Hivatal (pl.
migrációs kihívások), Katasztrófavédelem (pl. globális természeti veszélyforrások),
Gazdasági Minisztérium (pl. tömegpusztító fegyverek előállításához szükséges
technológiai ismeretek), Pénzügyminisztérium (pl. pénzmosás, korrupció),
Informatikai Minisztérium (információs társadalom kihívásai), Egészségügyi
Minisztérium (egészségügyi veszélyforrások), Honvédelmi Minisztérium, Magyar
Honvédség részei (pl. Egészségügyi Csoportfőnökség, CIMIC, Térképészeti
Intézet), valamint a fontosabb kutatóintézetek, egyetemek.
Meg kellene határozni azt is, hogy milyen szervezet felügyelete vagy
alárendeltsége alatt működjön a NEMZETI OSINT. Mint látható, elég sok szervezet
munkáját kellene összefognia és koordinálnia, ezért véleményem szerint a
legcélszerűbb lenne a Miniszterelnöki Hivatal keretén belül működtetni.
A NEMZETI OSINT kialakításának első lépéseként javaslom konferencia
megrendezését az általam javasolt szervezetekkel és intézményekkel. Ezen az
értekezleten fel lehetne mérni, hogy mely szervezetek folytatnak OSINT-
tevékenységet, illetve mivel tudnak hozzájárulni a NEMZETI OSINT
tevékenységéhez. A konferencián arra is sort lehetne keríteni, hogy az OSINT-tal
foglalkozó szervezetek bemutassák, mit és hogyan csinálnak, illetve milyen
fejlesztések vannak tervbe véve, vagy folyamatban. Célszerűnek tartanám, ha az
érintett szervezetek kijelölnének egy-egy szakembert, aki a továbbiakban
folyamatosan részt venne a kidolgozó munkában.
Végezetül – mintegy próbaképpen – szeretném bemutatni egy OSINT
tájékoztató jelentés felépítését, amelyet egy konkrét nap (2004. július 13.) adatai
alapján gyűjtöttem össze. A bemutatásra szánt jelentés megtalálható az Interneten, és
csak a magyar nyelvű hírszolgáltatók által megjelentetett információkat tartalmazza.
Napi Tájékoztató Jelentés

I. Globális kihívások
a) Terrorizmus:
Görögország
A görög hatóságok külön fegyveres testületet hoztak létre az Olimpia
biztosítására OGSD néven. Ebben rendőrök, határőrök, a parti őrség, a tűzoltóság és a
hadsereg emberei vannak benne, összesen ötvenezren. A felkészülést az amerikai, brit,
izraeli, spanyol, német, francia és ausztrál titkosszolgálatok közösen irányítják. A
játékok biztonsági főtanácsadója Peter Ryan brit főrendőr, akinek a terrorizmus a
szakterülete: négy éve a sydneyi olimpián is ő irányította a biztonságiakat, azelőtt
pedig az angol királynő védelméért volt felelős. A görög hatóságok jelezték, hogy nem
engednek be külföldi fegyveres őröket a játékok helyszíneire, mert nem ismerik a helyi
viszonyokat. Az amerikaiak azonban egyelőre ezt nem hajlandóak tudomásul venni:
a Krétán edzőtáborozó atlétáikat fegyveres biztonságiak kísérték el, és FBI-ügynökök
fésülték át a környéket érkezésük előtt. A legfontosabb 15 ezer amerikai vendéget
pedig nyolc luxushajón helyezik el az athéni partok mentén. A hajókat helikopterek,
csatahajók és fegyveresek védik majd, illetve biológiai és vegyi támadás kivédésére is
felkészítették a személyzetet. Az ausztrál úszócsapatot szintén külön testőrség védi
majd, de fegyvertelenül. A britek még tárgyalnak arról, hogy versenyzőiket hogyan
védhetnék.
(Origo, 2004.07.13.)
b) Tömegpusztító fegyverek terjedése:

nincs információ.
c) Instabil régiók, működésképtelen államok:

Irak
Irakba vezényelt katonáinak a „lehető leghamarabb” történő kivonására tett
ígéretet július 12-én hétfőn az al-Dzsazíra arab televízióban sugárzott beszédében a
Fülöp-szigeteki védelmi miniszter, hogy megmentse ezzel az arab országban túszul
ejtett és kivégzéssel fenyegetett Fülöp-szigeteki állampolgár életét.
(HVG, 2004.07.13.)
Irak felújítja tudományos kutatásait, beleértve a polgári célú atomkutatást,
ám kizárja az előző rendszer katonai célú programjainak felélesztését. A tudósokat
és a szakembereket az ipar, a mezőgazdaság és környezetvédelem problémáinak
megoldására ösztönzik – mondta Rasád Mandán Omar, műszaki és tudományos
miniszter. A békés célú atomkutatást is a fejlesztendő területek között említette.
Ugyanakkor nem folytatnak pusztító célú tudományos programokat. Iraknak
15 millió dollárra van szüksége ahhoz, hogy újraépítse a kutató laboratóriumokat,
amelyeket a háború és az Irak elleni gazdasági szankciók éveiben elhanyagoltak.
(MTI, 2004.07.13.)
Az iraki külügyminiszter Brüsszelben sürgette, hogy a NATO a lehető
leghamarabb indítsa meg kiképzési programját az új iraki hadsereg tagjainak.
Hosjar Zebari a NATO főtitkárával és a tagállamok képviselőivel folytatott
tárgyalása után kijelentette: az országnak nagy szüksége van képzett katonákra.
(Magyar Rádió online, 2004.07.13.)
Afganisztán
Villámgyors Elhatározás (Lightning Resolve) fedőnéven új hadműveletet
indít az amerikai hadsereg Afganisztánban, hogy biztonságos körülményeket
teremtsen a közép-ázsiai országban az októberre kitűzött választások
lebonyolításához. A katonai akció keretében az amerikai hadsereg 17 ezer fős
egysége csapásokat mér a szélsőségesekre. Az amerikai katonák bevetésük során
együttműködnek majd az ENSZ-szel.
(MTI, 2004.07.13.)
d) Illegális migráció:
nincs információ.
e) Gazdasági instabilitás:
OPEC
Amerikai demokrata párti képviselők egy csoportja feloszlatná az OPEC-et.
Arra akarják rávenni a kormányzó republikánusokat, hogy emeljenek panaszt a
WTO-nál a szervezet ellen. Szerintük ugyanis az OPEC felelős a 40 dollár fölötti
olajárért. Elemzők szerint tény, hogy az OPEC évtizedek óta a világkereskedelmi
szabályok figyelmen kívül hagyásával működik. Ám kérdéses, hogy a
világkereskedelmi szervezet jogosult-e az OPEC-hez hasonló kartellek felbontására.
(hírtv.hu, 2004.07.13.)
f) Információs társadalom kihívásai:

Interneten lekérdezhető jeladó és helymeghatározó rendszer
A Transcare új találmánya egy körülbelül gyufásdoboz-méretű jeladó,
amelynek segítségével azt a személyt, terméket vagy autót, aki a jeladót használja,
bárki megtalálhatja az Internet segítségével. A Transcare találmánya kétségtelenül
hasznos lehet, ám adatvédelmi okokból máris támadják a vállalatot. A cég a terméket
főleg elcsatangolt gyerekek, idős emberek és szellemi fogyatékosok megkeresésére
ajánlja, máris többen kétségbe vonják, hogy nem sérti-e majd meg az adatvédelmi
jogszabályokat a jeladó. A rendszer működése rendkívül egyszerű. A jeladó
tulajdonosa egy SMS küldésével aktiválja a gyufásdoboz-méretű készüléket, amely
erre válaszul a GPS Globális Helyzetmeghatározó Rendszer segítségével meghatározza a
helyzetét, majd a kapott adatokat és koordinátákat elküldi a Transcare-hez. A cégnél a
jeladó tulajdonosának végül lehetősége van – egy jelszó megadása után – arra, hogy
megtekintse azt az internetes térképet, amelyen a Transcare megmutatja neki, pontosan
hol is van a készülék. A mélygarázsok és pincék okozta helyzetmeghatározási
problémákat úgy kerüli ki a rendszer, hogy az adott helyhez képest a legutolsó ismert
tartózkodási helyet jeleníti meg. Többen úgy vélik, hogy az eszköz, amelynek az
egyszeri díja 100 euró és utána havonta további tíz eurót kell fizetni, arra is
felhasználható, hogy kémkedjenek személyek után, például megállapítsák, hogy egy
adott személy milyen útvonalat jár be egy adott napon.
(sg.hu, 2004.07.13.)
Új módszerrel álcázza magát a legújabb féregvírus
Az Atak nevű féregvírus új módszerrel próbál a vírusirtó szoftverek fölé
kerekedni: akár saját magát is leállítja annak érdekében, hogy ártatlan kódnak tűnjön
a különböző antivírusok szemében. A féreg tevékenységére hétfőn derült fény. Az
internetes biztonsággal foglalkozó cégek szerint az Atak kevés veszélyt jelent az
átlagos felhasználók számítógépeire, bár a vírus a kéretlen elektronikus üzenetek újabb
hullámait indíthatja el. Az Atak fontos kivételt képez még a legújabb vírusok között.
Aktív érzékelője észleli a vírusirtó program azonosító szándékát, és a felfedés
elkerülése érdekében azonnal leállítja magát. Az Atak veszélyessége egyelőre nem
ismert. Beépített védelmének köszönhetően még nem senki sem tudja, hogy megírója
milyen célra szánta. Az azonban biztos, hogy az új féreg a konkurencia számára is
tartogat meglepetést. Az Atakban található kódrészletekből arra következtetnek, hogy
a féreg valószínűleg megpróbálja meggátolni az olyan rivális vírusok terjedését, mint
a MyDoom, a Bagle, és a Netsky. A féregben található szöveg viszont egyértelműen
arra utal, hogy igyekszik megtámadni riválisait.
(sg.hu, 2004.07.13.)
g) Globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások:

Nemzetközi AIDS konferencia
A bangkoki nemzetközi AIDS-konferencián részt vevő francia küldöttség
vezetője bírálta az Egyesült Államokat, amiért nyomást gyakorol a fejlődő
országokra, hogy szabadkereskedelmi megállapodásokért cserébe mondjanak le a
kór elleni olcsó utángyártott (generikus) gyógyszerek előállításának jogáról. Az
Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a szegény országokban hatmillió
embernek van szüksége antiretrovirális kezelésre, de csak 5 százalékuk jut hozzá. A
Kereskedelmi Világszervezet (WTO) rendelkezései szerint a fejlődő országoknak
egészségügyi válságok idején módjukban áll figyelmen kívül hagyni a külföldi
szabadalmakat, és a többnyire Nyugaton készült drága gyógyszerek saját másolatait
gyártani. Minden WTO-tag, köztük az Egyesült Államok is aláírta az erről szóló
záradékot. Az Egyesült Államok azonban – gyógyszeriparának óriásvállalatait védve –
szabadalmi korlátozásokat érvényesít azokban a kétoldalú egyezményekben,
amelyekről számos országgal tárgyal. Kína képviselője a világértekezlet keddi
ülésnapján elismerte az AIDS erőteljes jelenlétét „az ország egyes területein és
bizonyos népességcsoportokban”.
(MTI, 2004.07.03.)
Szlovénia – földrengés
Közepes erősségű földrengés rázta meg hétfő délután Szlovéniát, valamint
Horvátország, Olaszország és Ausztria egyes részeit. A földmozgás a Richter-skála
szerint 5,2-es erősségű volt – közölte az olasz szeizmológiai intézet szóvivője. A
rengés sehol sem okozott jelentős kárt, az emberek azonban több helyütt pánikba
estek. A földrengés epicentruma Nyugat-Szlovéniában volt, Kobarid település
közelében, de a rengést érezni lehetett a horvát főváros, Zágráb magasabb
épületeinek felsőbb emeletein, valamint Olaszország és Ausztria Szlovéniához
közeli részein is.
(ma.hu, 2004.07.13.)
II. Regionális kihívások
a) Közép-Európa:
nincs információ.
b) Délkelet-Európa:
Bosznia-Hercegovina
Újabb tömegsírra leltek Boszniában. A Bosznia keleti részén talált sírban a
feltételezések szerint a szerb katonák által az 1992 és 1995 között dúlt boszniai
háború idején meggyilkolt boszniai muzulmánok maradványai vannak. Az áldozatok
feltehetően a kelet-boszniai Bratunac lakói voltak, akiket 1992-ben, a város
elfoglalása után öltek meg a szerbek.
(MTI, 2004.07.13.)
c) FÁK-államok:
Oroszország
Pokolgépes merényletet hajtottak végre Szergej Abramov ügyvezető csecsen
elnök ellen kedd délután Groznijban. A robbanószerkezetet azon az útvonalon
helyezték el, amelyen az elnököt szállító gépjárműoszlop elhaladt. Abramov
sértetlenül vészelte át a merényletet.
(MTI, 2004.07.13.)
Az orosz szövetségi biztonsági szolgálat a belügyminisztériummal közösen
vizsgálatot indított a Viktor Vekszelberg, orosz oligarcha érdekeltségeit összefogó
Renova holdingnál és annak leányvállalatainál. A vizsgálat a PGB bank feltételezett
csődbűntette miatt indult, és a nyomozók számos dokumentumot foglaltak le a cég
irodáiban. Viktor Vekszelberg szintén az olajiparból gazdagodott meg. Az
üzletember a tyumeni TNK olajtársaság tulajdonosaként tett szert hatalmas
vagyonra, miután 1998-ban – nem éppen törvényes eszközökkel –, megfosztotta az
egyik tyumeni olajmezőre érvényes kitermelési jogától a terület kanadai
tulajdonosát.
(origo.hu, 2004.07.13.)
Orosz elemzők szerint az orosz bankszektor iránti bizalmi válság folytatódik,
és mindaddig feszültségek is lesznek, amíg a válság alapvető okait nem kezelik
megfelelően. Véleményük szerint az orosz jegybanknak gyorsabban kellene
intézkednie a betétesek körében uralkodó bizalmi válság felszámolására, alapvető
reformokat kellene végrehajtania, elvégezni a szektor konszolidálását, megszabadulni
a bizonytalan likviditású kisbankoktól. Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy a hét
végén az orosz törvényhozás egy új betétbiztosítási törvényt hagyott jóvá. A múlt
héten az orosz jegybank 7 százalékról 3,5 százalékra csökkentette a kereskedelmi
bankok felé a kötelező tartalékrátát.
(privatbankar.hu, 2004.07.13.)
d) Mediterrán térség, Közel- és Közép-Kelet:
Izrael
Közös kormányzásra kérte fel Ariel Saron izraeli kormányfő Simon Perezt,
a legnagyobb ellenzéki erő, az Izraeli Munkapárt vezérét. A két vezető politikus
megegyezett a Gázai övezetből való kivonulás meggyorsításáról. A Likudon
belül jelentős az ellenállás mind Saron kivonulási tervével, mind nagykoalíciós
elképzelésével szemben.
(hírtv.hu, 2004. 07. 13.)
III. Belső kihívások

a) Szervezett bűnözés:
nincs információ.
b) Feketegazdaság:
Bróker-ügy: Kulcsár saját ügyfeleire is vallott
Az ügyészségi nyomozók ismét több órán át hallgatták ki Kulcsár Attilát.
Az előzetesben lévő volt bróker vallomásában az is szerepel, hogy ügyfelei közül
néhányan azt mondták neki, nem érdekli őket, hogyan forgatja meg a pénzüket, csak
nagy hasznuk legyen rajta. A nyomozóhatóságok ezért várhatóan több olyan tanút is
összefüggésbe hozhatnak a 21 milliárdos bűnüggyel, akik eddig csak károsultként
szerepeltek a dokumentumokban.
(MNO, 2004.07.13.)
c) Kábítószerek terjedése:
nincs információ.
d) Politikai és vallási szélsőségek:

nincs információ.
e) Demográfiai kihívások:
nincs információ.
LESKÓ LÁSZLÓ TAMÁS ŐRNAGY
AFGANISZTÁN –
REFORMPROGRAMOK ÉS ÚJJÁÉPÍTÉS
Az afganisztáni biztonsági helyzetben az elmúlt két és fél évben – látszólag –

nem következett be jelentős javulás, és a legtöbb területen: drogellenes harc,
milíciák leszerelése, a kormányzat hatáskörének kiterjesztése, a nők helyzete
stb. alig érzékelhető eredményeket lehet felmutatni. Azonban meg kell említeni
olyan pozitív fejleményeket, mint az ország újjáépítésének megkezdése, a
különböző törzsek számára a nemzettudat megjelenítésének kezdeti lépései, az
ország térségbeli gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak újjáélesztése, kvázi-
demokratizálódási folyamat megindulása (a választók regisztrációja, a központi
hatalom intézményrendszerének kialakítása, a választások – visszaélésekkel tarkított –
megtartása), az ellenálló fegyveresek műveleti képességének jelentős csökkenése.
Ugyanakkor mindezek a folyamatok a nemzetközi erők támogatása és a segélyek
folyósítása nélkül, egy pillanat alatt semmivé foszlanának.
Afganisztán – azon túl, hogy mint geopolitikai–geostratégiai tényező,
elsősorban az amerikai érdekek térségbeli megjelenítésének fő színtere –, a NATO
számára is olyan kiemelt érdekterületté vált, ahol a szervezet, az ország
konszolidációs folyamatának végigvitelével saját létjogosultságát igazolhatja. A
nemzetközi erők jelenlétének és a nemzetközi – kormányzati és nem kormányzati –
szervezetek tevékenységének az ENSZ BT határozatok adnak jogi keretet. ENSZ
határozat alapján került sor 2002-ben a Nemzetközi Biztonsági Erők (ISAF –
International Assistance Force) telepítésére, valamint az ENSZ jóváhagyása teszi
lehetővé az ISAF felelősségi területének kiterjesztését a fővároson kívüli területekre.
Ennek célja, hogy a Tartományi Újjáépítési Csoportok (PRT – Provincial
Reconstruction Team) rendszerének kibővítése révén a belátható jövőben a kormány
képessé váljon fennhatóságának kiterjesztésére a vidéki területeken is. Ennek
megvalósításában van igen fontos, az ISAF tevékenységét kiegészítő szerepe a
koalíciós erők műveleteinek (OEF – Operation Enduring Freedom), amelyek a
fegyveres ellenálló csoportok erőit lekötve, és műveleti képességüket mára
jelentősen lecsökkentve hozzájárulnak az afganisztáni konszolidációs folyamat
megvalósításához. Az afgán kormány a nemzetközi közösség közreműködésével és
támogatásával számos programot kezdeményezett, amelyek közül a legfontosabbak
megismerését teszi lehetővé ez a tanulmány.
Az Afgán Újrakezdési Program (ANBP – Afghan New Beginnings

Program) és a Biztonsági Szektor Reform (SSR – Security Sector Reform)
A nemzetközi közösség és az afgán kormányzat 2002-ben Afgán
Újrakezdési Programot (a továbbiakban: ANBP) indított az ország újjáépítésének, a
társadalmi–gazdasági élet újraindításának tervezése, szervezése és koordinálása
érdekében. Az ANBP hivatalai Kabulban, Parvanban, Kunduzban, Dzsalálábádban,
Mazar-i Sarifban, Herátban, Kandahárban és Gardezben települnek. Az ANBP az
ORSZÁGISMERTETŐ 43
egyes programok és alprogramok irányítását az adott program végrehajtásáért
felelős bizottságon keresztül végzi. Az ANBP számos alprogramot irányít és
támogat. Ezek egyike az Afgán Átmeneti Hatóság (ATA) által 2003 áprilisában
megkezdett Biztonsági Szektor Reform, amely az alábbi területek megreformálására
koncentrál:
 az ATA hatáskörének kiterjesztése az ország teljes területére;
 a védelmi minisztérium és a vezérkar létrehozása, abban arányos
etnikai képviselet kialakítása;
 Lefegyverzés, Leszerelés és Visszaintegrálás (Disarmament,
Demobilisation and Reintegration – DDR) program, amelynek lényege
a hadurakhoz kötődő, milícia jellegű Afgán Fegyveres Erők (Afghan
Militant Forces – AMF) leszerelése, az új Afgán Nemzeti Hadsereg
(Afghan National Army – ANA) létrehozása, a nemzeti rendőrség és
határőrség átszervezése;
 Nehézfegyverzet Begyűjtési Program (Heavy Weapons Cantonment –
HWC) végrehajtása – a DDR-programmal párhuzamosan –, amelynek
lényege az ország területén az AMF alakulatainál található fegyverzet
központi ellenőrzés alá vonása, illetve az ANA, a rendőrség és a
határőrség alakulatainak felfegyverzése;
 a Nemzeti Biztonsági Igazgatóság (National Directorate of Security –
NDS) – titkosszolgálat – átszervezése;
 az igazságügy reformja, a törvények érvényre juttatása;
 a kábítószer-ellenes küzdelem.
Az SSR vezető államai: Egyesült Királyság – kábítószer-ellenes küzdelem;
Olaszország – igazságügyi reform; Japán – DDR-program; USA – haderőreform;
Németország – rendőrségi reform.
Biztonsági Szektor Reform

területek – vezető államok
Kábítószer
Kábítószer-- Igazságügyi Leszerelés Haderő Rendőség
Leszerelés Rendőrség
ellenes
ellenes Reform
reform Lefegyverzés kiképzése kiképzése
Lefegyverzés Haderő kiképzése
küzdelem
küzdelem Visszaintegrálás (ANA) (ANP)
(DDR)
kiképzése (ANP)
(DDR) (ANA)
Egyesült
Királyság
Egyesült Olaszország Japán
Japán Németország
USA
USA
Királyság
44 ORSZÁGISMERTETŐ
Az Afgán Stabilizációs Program
(ARRR – Afghanistan Rebuild Rejoin Reunite)
Az Afgán Átmeneti
Hatóság új stabilizációs programot
indított el az ENSZ Afganisztáni
Jószolgálati Missziójának (United
Nations Assistance Mission in
Afghanistan) támogatásával. A
programot 2005. március végéig
158 járásban tervezik megkezdeni. A
program végrehajtásához 300 millió
amerikai dollárra van szükség,
amelyből eddig összesen 100 millióra
tett felajánlást az Amerikai Egyesült
Államok, az Egyesült Királyság,
Japán és Hollandia. A program célja:
a biztonság és a kormányzás erősítése a tartományokban és a járásokban, az újjáépítés
támogatása, a rendőrség kommunikációs rendszerének korszerűsítése, és a
közintézmények rehabilitálása. A program kísérleti szakasza már megkezdődött az
UNAMA irányítása alatt az ENSZ, az NGO-k, az ISAF, a helyi közösségek és
magánvállalkozók támogatásával.
A Tartományi Újjáépítési Csoportok

(Provincial Reconstrucion Teams – PRT)
A PRT-koncepciót a Tartós Szabadság Hadművelet hadszíntéri
parancsnoksága kezdeményezte 2003 elején azzal a céllal, hogy katonái
tevékenységét jobban elfogadtassa Afganisztánban. Ennek lényege, hogy a PRT-k
tevékenységükkel elősegítik a biztonsági helyzet javítását, a Biztonsági Szektor
Reformot (SSR), az újjáépítési erőfeszítéseket, az oktatás újraindítását, valamint
támogatják a helyi közigazgatási szerveket.
46
A PRT-k helyzete 2004. október 1-jén
ORSZÁGISMERTETŐ
A PRT multinacionális, különböző szervezetek civil és katonai
képviselőiből álló szervezet, amelyet mindig az alkalmazási terület sajátosságainak
megfelelően alakítanak ki, tehát eltérő képességekkel és kapacitásokkal
rendelkeznek. A PRT-k szorosan együttműködnek az afgán kormányzati szervekkel,
az ENSZ különböző helyi szervezeteivel, más nem kormányzati (NGO)
szervezetekkel és az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) aktív alegységeivel.
A NATO Katonai Bizottsága
2004. február 27-én tárgyalta meg az ISAF
működési területének kiterjesztésére vonatkozó
tervet. A terv szerint az ISAF biztonsági
zónát alakít ki Afganisztán északi területein,
ahol több PRT-t hoz létre (itt működik
– többek között magyar részvétellel – a kunduzi
német vezetésű PRT is). Az Afganisztán
északi területein (Észak és Nyugat) lévő és
létesítendő PRT-k az ISAF, a déli területeken
(Dél és Kelet) találhatóak pedig a koalíciós
erők hadműveleti vezetését ellátó Afganisztáni
Összhaderőnemi Parancsnokág (Combined
Force Command–Afghanistan – CFC–A)
alárendeltségébe kerülnek.
A PRT-k tevékenységének támogatására Előretolt Támogató Bázisok
(Forward Support Base – FSB) létrehozását kezdték meg, amelyek Kabulban,
Mazari Sarifban, Herátban és Kandahárban települnek majd. Az FBS-ek feladata a
PRT-k támogatása, védelme, ami gyorsreagálású század és tábori kórház, támadó- és
egészségügyi kiürítő helikopterek alkalmazását, valamint regionális logisztikai és
szállítási feladatok ellátását jelenti.
Az ISAF AOR kiterjesztése keretében az első fázisban (Észak) a kunduzi
(Kunduz, német) mellett az ISAF PRT-t hozott létre 2004. október 1-ig Fejzabádban
(Badakszán, német) és Puli Kumriban (Baglán, holland). Továbbá 2004. július 1-ig
átvette a Mazari Sarifban (Balk, brit) és a Majmanában (Farjab, brit) lévő PRT-ket a
koalíciós erőktől. A második fázisban (Nyugat) a koalíciótól átveszi bámijáni
(Bámiján, Új-Zéland), a parvani (Parvan, USA), a heráti (Herát, USA) és a farahi
(Farah, USA) PRT-ket, valamint Csagcsaranban és Kala-i Nouban újat állít fel.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a PRT-k rendszerének
kiterjesztése a NATO-országok nemzeti felajánlásainak hiányában lassú ütemben
halad. A már működő és tervezett koalíciós, illetve ISAF PRT-ket az előző oldalon
látható térkép szemlélteti.
A Lefegyverzés, Leszerelés, Visszaintegrálás (Disarmament,
Demobilisation and Reintegration – DDR) és a Nehézfegyverzet-
Begyűjtés (Heavy Weapons Cantonment – HWC) programok
Az országban a központi hatalom megszilárdításának alapfeltétele a
fegyveres erők, militáns csoportok és nehézfegyverzetük központi ellenőrzés alá
vonása. Ennek érdekében indították be 2003-ban a Lefegyverzés, Leszerelés,
Visszaintegrálás (Disarmament, Demobilisation and Reintegration – DDR) és a
Nehézfegyverzet-Begyűjtés (Heavy Weapons Cantonment – HWC) programokat.
Az ISAF egyik feladata ezen programok végrehajtásának támogatása. A DDR-
program szponzor-állama Japán.
A DDR-program első, kísérleti (pilot) szakasza Kabulban (Központi
Hadtest) 2004 februárjában, Kunduzban (6. hadtest), Gardezben (2. hadtest), Mazari
Sarifban (7. hadtest), Kandahárban (3. hadtest) és Bámijánban (9. hadtest) áprilisban
fejeződött be. A kísérleti szakaszban 2004. április közepéig 10 ezer főt sikerült
leszerelni, de a program akkorra gyakorlatilag leállt, a hadurak ellenállása miatt.
Mindkét program végrehajtását nehezíti, hogy a vidéki hadurak többsége ellenzi
végrehajtásukat, mivel abban hatalmuk gyengülését látják, továbbá riválisaikkal
szemben kiszolgáltatottá válhatnak. A hadurak egy része együttműködik, de a
nehézfegyverzet esetében legtöbbször a már nem hadra foghatóakat szolgáltatják be.
A 2004 májusában felújított DDR-program szerint, ez év szeptember
végéig (az elnökválasztásig) 40 ezer AMF-katonát kellett volna leszerelni és a
polgári szférában vagy az Afgán Nemzeti Hadseregben (Afghan National Army –
ANA) foglalkoztatni. A felújított – megvalósíthatatlan célokat tartalmazó – program
azonban még inkább lelassult, ami jelentős biztonsági kihívást jelent a választások
(október 9-én elnökválasztás, 2005 tavaszán parlamenti választás) előtt, mivel
jelentős fegyveres erő maradt a kormánnyal nem szimpatizáló hadurak irányítása
alatt. További gondot jelent, hogy a leszerelt állományból sokan (közel 10%-uk) a
hadurak szolgálatába szegődtek, az ANA-ba jelentkezők körében pedig – főleg
dezertálás miatt – nagy a lemorzsolódás.
2004. szeptember 1-ig 14 300 fő leszerelésére és mintegy 2500-3000 db
nehézfegyver begyűjtésére került sor. A hadurak továbbra is több ezres létszámú saját
milíciákkal rendelkeznek, amelyek akadályozzák a központi hatalom akaratának
érvényesítését számos vidéki tartományban. Ugyanakkor pozitívum, hogy
szeptemberben megkezdődött a 7. (Mazar-i Sarif), a 8. (Serbergán) és a 4. (Herát)
hadtest kijelölt erőinek lefegyverzése, nehézfegyverzetük begyűjtése, valamint
ugyanez már befejeződött az 5. (Csagcsaran) hadtestnél. Egyúttal megtörtént Kabul
főváros nehézfegyver-mentesítése is. A jelentős késésben lévő DDR-folyamat
keretében – a Karzai elnök által szeptember 7-én aláírt legújabb dekrétum alapján –,
60 ezer AMF-katonát kellene leszerelni az elnökválasztást (2004. október 9.) követő
hat hónapban, vagyis a parlamenti választások megtartásáig. A leszerelési folyamatot
erősíti Karzai elnök – egyelőre sikeres – „oszd meg és uralkodj” politikája. Az elnök a
jelentősebb haduraknak kormányzati posztokat ajánlott fel, ami arra készteti őket,
hogy bevonják csapataikat a DDR-programba. Hajlandóságukat azonban hiba lenne
túlértékelni, mivel a választási küzdelem kimenetelétől és érdekeik változásától
függően bármikor el is állhatnak szándékuktól.
A leszerelt katonák esetében a legnagyobb problémát a társadalomba való
visszaillesztésük jelenti. Egyfelől igen kevés lehetőség adódik a haduraktól kapott –
javarészt a kábítószer-kereskedelemből befolyt – fizetéssel összemérhető jövedelmet
biztosító civil foglalkozás biztosítására. Másfelől a leszerelésükkor kapott segély
csak pár hónapig biztosít megélhetést. Ennek következtében legnépszerűbb civil
foglalkozásként a mezőgazdasági munkát jelölik meg, ami bizonyítottan a
máktermesztéssel való foglalkozást jelenti, és a kapott segélyt az esetek nagy
részében új ültetvény létrehozására fordítják.
A fegyveres szervezetek reformja

Karzai elnök 2003. szeptember 20-án aláírta a védelmi minisztérium (VM)
átszervezésére vonatkozó elnöki rendeletet. A rendelet végrehajtását megkezdték,
feltöltöttek 22 minisztériumi beosztást, amelyeket azért hoztak létre, hogy
biztosítsák a minisztériumon belüli kiegyensúlyozottabb etnikai arányokat. A
védelmi minisztérium alárendeltségébe tartoznak a többnyire még a hadurak
befolyása alatt álló Afgán Fegyveres Erők (AMF), valamint az annak leszerelésével
párhuzamosan felállításra kerülő Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) is. A VM
alárendeltségében található továbbá az egykori Északi Szövetség eszközeire és
személyi állományára épülő 3800 fős légierő, amelyből 1800 fő a Kabuli
Nemzetközi Repülőtér (Kabul International Airport – KAIA) védelméért felel. A
repülő-, légvédelmi, rádiótechnikai, logisztikai és híradó csapatokból álló légierő
még nem alkalmas az ország légterének oltalmazására, mivel vadászrepülőgépekkel
nem rendelkezik. Szintén a VM-nek alárendelten működik a Kabuli Helyőrség-
parancsnokság és a Nemzeti Gárda-dandár (Kabul). Mindkettő Kabul biztonságáért
felelős. A VM irányítása alatt áll – szintén Kabulban – a Katonai Akadémia, a
Légierő Akadémia és a Légvédelmi Akadémia.
A VM-nek alárendelt szárazföldi csapatok felépítését a következő ábra
szemlélteti:
A védelmi minisztériumnak alárendelt szárazföldi erők
(2004. október 1-jei helyzet)
Védelmi Minisztérium
KABUL
Helyőrség Pság.
KABUL
Afgán Fegyveres Erők Afgán Nemzeti Hadsereg

AMF (60 ezer fő) ANA (14 ezer fő)
1. hadtest 2. hadtest Központi Hadtest

DZSALÁLÁBÁD KANDAHÁR KABUL
3. hadtest 4. hadtest 1. k. gy. 2. k. gy. 3. GYRE

GARDEZ HERÁT dd. dd. dd.
5. hadtest 6. hadtest
CSARIKAR KUNDUZ
7. hadtest 8. hadtest
MAZAR-I SARIF SERBERGÁN
Az Afgán Nemzeti Hadsereg

Az Afgán Nemzeti Hadsereg (Afghan National Army – ANA) kiképzése
már 2002 elején, az ISAF megalakulásakor megkezdődött. A kiképzésben az
Amerikai Egyesült Államok vállalta a vezető szerepet. A 60 ezer fősre tervezett
ANA állományának kiképzése lassan halad. Ennek egyik oka, hogy az elsősorban az
AMF leszerelt katonáiból létrehozandó szervezetből igen magas a dezertálás aránya
(egyharmad), miközben nincs elegendő számú jelentkező. Az ANA sorozott
állományának alapkiképzését amerikai szakértők felügyelete mellett afgán
tiszthelyettesek végzik a Kabuli Katonai Kiképző Központban (Kabul Military
Training Center – KMTC). A tiszthelyettesek kiképzését angol tisztek irányítják,
míg a tisztképzést francia katonák végzik.
Az ANA katonái havi 40 USD fizetést kapnak, ellentétben az AMF-erők
katonáival, akik esetében a központi illetmény sok esetben elmarad (ez az egyik oka
a biztosabb jövedelmet garantáló hadurakhoz való lojalitásnak). Az új afgán haderő
szervezése és kiképzése során fontos szempont a lakosság nemzetiségi arányainak
figyelembe vétele.
A kabuli Katonai Kiképző Központban 2004 márciusában alakították meg a
Kabuli Központi Hadtestet, amelyet három dandár alkot, dandáronként öt-öt
zászlóaljjal. Azóta további zászlóaljak felállítására került sor, amelyek folyamatosan
váltják fel a feloszlatott AMF-alakulatokat. Az ANA létszáma jelenleg 14 ezer fő.
A haderőreform során ANA toborzó központot terveznek felállítani minden
tartományban.
Az Afgán Fegyveres Erők

Az Afgán Fegyveres Erőket (Afghan Military Forces – AMF) nyolc hadtest
alkotja, összlétszámát 100 000 főre becsülik. Az AMF-erői hivatalosan a védelmi
minisztérium alárendeltségébe tartoznak, azonban a valóságban egy részük a vidéki
hadurakhoz lojális, sokszor etnikai alapon. A hadtestek alárendeltségébe tartozó
hadosztályok sok esetben önálló életet élnek, nem engedelmeskednek elöljáróik
parancsának, vezetésük nem egységes. Az afgán védelmi minisztérium 2003 elején
intézkedett az AMF-erők átszervezésére és létszámuk csökkentésére, ez azonban
vontatottan halad a hadurak és parancsnokok egy részének ellenállása miatt.
Az AMF és az ANA struktúrájának átalakítása

Eredetileg a nyolc AMF-hadtest települési helyére nyolc ANA-hadtestet
terveztek. A legutóbbi elgondolások szerint azonban – a központi hadtest mellett –
mindössze négy ANA-hadtestparancsnokságot hoznak létre. Ezt támasztja alá az is,
hogy Karzai elnök 2004. augusztus 28-ai hatállyal kinevezte a jövőben megalakuló
négy hadtest (egyben regionális parancsnokság) vezető állományát. Ennek alapján
regionális ANA-hadtestet hoznak létre Herátban (Herát tartomány), Kandahárban
(Kandahár tartomány), Mazari Sarifban (Balk tartomány) és Gardezben (Paktia
tartomány). Ez azt jelenti, hogy teljesen felszámolják a dzsalálábádi, a csarikari, a
kunduzi és a serbergáni hadtesteket.
A rendőrség
Az Afgán Átmeneti Hatóság (ATA) 50 ezer fős nemzeti rendőrség létrehozását
tűzte ki célul. Ennek érdekében 2003 májusában az Amerikai Egyesült Államok
támogatásával nemzeti programot indítottak a rendőrök kiképzésére, és német
közreműködéssel újra megnyitották Kabulban a Rendőr Akadémiát. A rendőrség
átszervezését és kiképzését célzó Átmeneti Integrációs Program (Transitional
Integration Program – TIP) keretében kiképző központot hoztak létre Gardezben, de
továbbiak létesítését is tervezik az országban. A kiképzést a már korábban felkészített
afgán rendőrök, illetve amerikai és német szakértők vezetik. Az alapkiképzés nyolc
hétig tart, a jelentkezéshez alapkövetelmény, hogy az illető tudjon írni és olvasni.
A belügyminisztérium a már hosszabb ideje szolgálatban álló rendőrök számára is
lehetővé teszi a képzést és a csatlakozást az új rendőrséghez (a belügyminisztérium
adatai szerint jelenleg 70-80 ezer ember mondja magát rendőrnek Afganisztánban,
többségük volt mudzsahed harcos). A képzés során nagy hangsúlyt fektetnek az
emberi jogok és a demokratikus alapelvek oktatására is. A rendőrség képzésében több
ország vesz részt, többek között Norvégia és Japán, de részvételi szándékát fejezte ki
Ausztrália, valamint a szomszédos Irán és Pakisztán is.
A rendőrség technikai felszereltsége és hatékonysága igen alacsony szintű,
amelynek következtében nem élvezik a lakosság bizalmát. A járőrök nem
rendelkeznek kommunikációs eszközökkel és járművekkel sem. Emellett a rendőrök
nagy része érintett a feketekereskedelemben és egyéb illegális tevékenységekben. A
Kabuli Központi Rendőrség esetében ugyanez a helyzet.
A Határrendőrség
Az új afgán fegyveres erők részét képező Határrendőrség (Border Police)
felállítása 2002-ben kezdődött meg. Az akkor mindössze 10 ezer fős, törzsi alapon
szervezett határőr milíciák létszámát 2003-ban 40 ezer főre növelték, és a védelmi
minisztérium irányítása alá helyezték. Mivel azonban ezek az alakulatok a
kormányzattól nem kaptak illetményt, gyakorlatilag az egyes hadurak szolgálatába
álltak és vámszedő pontokként működtek (s az északi területeken még ma is így
működnek) a különböző, elsősorban kábítószercsempész-útvonalakon és
határátkelőkön. A haderőreformban 12 ezer fős kiképzett határrendőrség létrehozását
tűzték ki célul, de ezt a keretszámot várhatóan emelni fogják, mivel az 5823 km
hosszúságú országhatár ellenőrzése ilyen létszámmal nem oldható meg. A
határrendőrség 2004. január 1-jei hatállyal a védelmi minisztérium „irányítása” alól a
belügyminisztérium alárendeltségébe került. A határrendőrség feladata továbbra is a
határátkelők ellenőrzése, az illegális határátlépések, a csempészet és a
drogkereskedelem megakadályozása. A határrendőr alakulatok felszerelése főleg
könnyűfegyverekből áll. Jelenleg még nem rendelkeznek szolgálati igazolvánnyal,
sötétkék színű rendőregyenruhában teljesítenek szolgálatot, így csak határrendőr
karszalagjuk alapján lehet azonosítani, illetve megkülönböztetni őket a rendőröktől. A
határrendőrség egészére jellemző a kommunikációs eszközök és a járművek hiánya.
A Nemzet Biztonsági Igazgatóság

A Nemzeti Biztonsági Igazgatóság (National Directorate of Security – NDS)
2001 decemberében jött létre Kabulban, az Északi Szövetség biztonsági szervezeteként.
Az országos hatáskörű NDS a kormány alárendeltségében működik. Fő feladata az
ország biztonságát veszélyeztető cselekmények felderítése és értékelése,
terrorcsoportok szándékainak felfedése, szélsőséges és kormányellenes szervezetek
megfigyelése, a kábítószeralapanyag-termesztő területek felkutatása, a külföldi és
belföldi információgyűjtés, valamint az ország vezetőinek személyi védelme.
2004 februárjában vezetőváltásra került sor az NDS élén. Az új vezető
feladata, hogy megtisztítsa a szolgálatot a régi – a „szovjet” időszakban a szolgálathoz
került – munkatársaktól és a korrupt vezetőktől, továbbá a kormányhoz lojális
szervezetet alakítson ki. Mivel az NDS az egyetlen országos hatáskörű nemzetbiztonsági
szolgálat, a szerteágazó feladatokból adódóan igen nagy szervezettel rendelkezik.
A túlbürokratizált, Kabul-központú szervezetet a jövőben átszervezik. Az NDS pontos
létszámáról nem állnak rendelkezésre adatok. Egyes becslések szerint az elbocsátások
után 15 ezer, más becslések szerint 38 ezer fő dolgozik az NDS különböző
szervezeteinél. A tervek szerint a jövőben 10 ezer főre csökkenteni a titkosszolgálat
létszámát.
A kábítószer-termelés elleni küzdelem

Közép-Ázsiában Afganisztán a legjelentősebb kábítószer-termelő ország,
ahol jól szervezett terjesztőhálózat működik. Az országban 2003-ban 3600 tonna
ópiumot – 6%-kal többet, mint 2002-ben – állítottak elő. A máktermesztés
elsősorban Afganisztán északi, északkeleti és déli tartományaiban jelentős. Az
országban előállított rekordmennyiségű ópium a világ nyers ópiumának 75%-át
jelentette. A máktermesztéssel foglalkozó családok (kb. 1,7 millió afgán) éves
bevétele családonként 3900 USD volt. (Egy afgán alkalmazott keresete 20-40 USD
havonta.). A máktermesztésből, a kábítószer előállításából és a drogkereskedelemből
származó hatalmas jövedelem – kb. 2,3 milliárd USD évente, a GDP 50%-a – miatt
a helyi törzsi vezetők, a hadurak és drogbárók között állandóak az összecsapások.
Droglaboratóriumok találhatók az Iránnal, Pakisztánnal, Tádzsikisztánnal,
Üzbegisztánnal és Türkmenisztánnal határos területeken, amelyek többségét a
hadurak ellenőrzik. A drogútvonalak Európába és Oroszországba Türkmenisztánon,
Tádzsikisztánon, Kirgizisztánon, majd Kazahsztánon keresztül vezetnek. Az Iránon
és Törökországon átvezető, egykor domináns déli útvonal az érintett országok
hatékonyabb ellenőrzése miatt veszített jelentőségéből.
AZ ÓPIÁTOK ÚTJA
KILOGRAMM ÓPIUM
KILOGRAMM HEROIN
Afganisztán több nemzetközi egyezményhez is csatlakozott (ENSZ
Kábítószer Konvenció, 1971. évi ENSZ-konvenció a pszichotropikus anyagokról,
ENSZ szervezett bűnözés elleni konvenció). A kábítószer-kereskedelem elleni harc
fokozása érdekében együttműködési megállapodást kötött Kínával, Pakisztánnal,
Iránnal, Türkmenisztánnal, Üzbegisztánnal és Tádzsikisztánnal. Az Afgán Átmeneti
Hatóság (ATA) 2003. október 20-án elfogadott egy törvényt, ami szigorú büntetést
helyez kilátásba a kábítószer-termelésben és csempészetben részt vevő személyekkel
szemben. Az ATA meghirdette ötéves Nemzeti Drogfelügyeleti Stratégiáját
(National Drug Control Strategy), amelynek megvalósításához egyelőre
pénzforrásokat keres (300 millió dollárt), elsősorban a nemzetközi közösség
donorállamaira számítva. A stratégia azt a célt tűzte ki, hogy 2008-ra 70%-kal
szorítják vissza az ópium-feldolgozás mértékét.
A kábítószer elleni küzdelem vezető országa az Egyesült Királyság, de
eddig számottevő eredményt nem sikerült elérnie, mivel az afgán lakosság többsége
érintett a máktermesztésben, a kisebb hadurak és a helyi vezetők pedig a kábítószer-
előállításban. Ennek következtében mindannyian akadályozzák a mákültetvények
felszámolását. Hivatalos adatok szerint a 2003-ban regisztrált 80 ezer hektár
mákültetvény 25%-át felszámolták. Ennek ellenére 2004-ben az ültetvények területe
100 ezer hektárra nőtt, és növekedett a máktermesztéssel foglalkozó földművesek
száma is. Ráadásul 2004-ben – az időjárásnak köszönhetően – rekordnak számító
máktermést takarítottak be.
EZER
HEKTÁR A máktermő területek nagysága
1986 - 2003
Afganisztánban a kábítószer-termelés és -kereskedelem visszaszorítása a
társadalmi átalakulás alapvető kérdése, mivel ilyen forrásokból származik a
terroristák és az ellenálló fegyveresek, de a családok legfőbb bevétele is. A
termelésszerkezet átalakítása az infrastruktúra és hasonló jövedelmet garantáló
alternatív források hiánya miatt egyelőre megoldhatatlan problémát jelent. (A
mezőgazdasági termelés fénykorában is csak közel 6%-át tudták az ország
területének művelés alá vonni.) A máktermesztés és kábítószer-kereskedelem az
elmúlt két évben növekvő tendenciát mutat. Visszaszorítása becslések szerint 10-15
évet vesz igénybe, a fentebb említett okok miatt. Más példákat figyelembe véve,
Pakisztánnak 20 évre, míg Thaiföldnek 30 évre volt szüksége ehhez.
 A Primer for Aid Workers:

Opium and Heroin in Afghanistan.
(Report Prepared by P. J. Halton, ANSO Security Manager (North), May 2004)
 Afghanistan Background Notes. (JFC Headquarters, Brunssum, 2004)
 Rostoványi Zsolt:
Az iszlám Afganisztánban.
(História 8/2001., www.historia.hu)
 Papp Dezső: Afgán utakon. (www.honvedelem.hu)
 Olter László: Afganisztán. (www.index.hu)
 Puskás Ildikó: Az afgán föld és népei. (História 8/2001., www.historia.hu)
 CIA – The World Factbook 1999–2004
 MTI, 2002–2004
 Nem kormányzati szervezetek (NGO) jelentései (ANSO, HRW)
 www.honvedelem.hu/2002–2004
 www.afghan-web.com
 www.globalsecurity.org
 www.afghan-network.net
 www.geographic.org
 www.afghan-info.com
 www.frankenstein.worldweb.net
DR. DEÁK JÁNOS NYÁ. VEZÉREZREDES –
DR. SZTERNÁK GYÖRGY EZREDES
A VÁLSÁGREAGÁLÓ MŰVELETEK
JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA
Bevezetés
Az európai kontinens a 21. század kezdetén tovább viszi magával
megoldatlan problémáit, többek között a gyors technikai–technológiai fejlődésből,
valamint az egyenlőtlen gazdasági körülményekből eredőket. Továbbá Európának
számolni kell a globalizáció hatásával is. Ez a folyamat az európai államok számára
egyszerre jelent objektív folyamatot, kényszert, másrészt a különböző nemzetközi
szintű politikai, gazdasági kérdések bonyolult összességét, amely ugyanakkor a
fejlődés lehetőségét is kínálja az európai nemzeteknek.
A NATO állam- és kormányfőinek Prágában megtartott csúcstalálkozóján a
Szövetség elkötelezte magát a válságreagáló műveletek végrehajtása mellett. A
kiadott közös nyilatkozat 4. pontjában rögzítették, hogy a NATO Reagáló Erő 2006
októberéig eléri a teljes hadműveleti készenlétet, amelyhez a tagállamok anyagi
erővel és katonai szervezetekkel járulnak hozzá. Ezekkel az erőkkel a Szövetség
meghatározott időn belül képes lesz a válságreagáló műveletek hatékony
végrehajtására a tagállamok területén, és elsősorban azon kívül. A dokumentum
kimondja továbbá, hogy a tagállamok mindent megtesznek a terrorizmus elleni harc
sikeres végrehajtása érdekében a világ bármely térségében. Fokozzák képességüket
a vegyi-, biológiai, radiológiai és nukleáris fegyverek elleni védelem területén, és
egyidejűleg korszerűsítik a Polgári Veszélyhelyzet Tervezés munkáját.1
A határozat tartalmát elemezve egyértelműen megállapítható, hogy a
jövőben tudományos igényességgel szükséges kutatni a témával összefüggésben a
válságreagáló műveletek elméletét és gyakorlatát, a katonai szervezeteket, a
lehetséges képességeket és a katonák felkészítésének, kiképzésének legfontosabb
jellemzőit, valamint ezekben a műveletekben hazánk részvételének lehetőségeit.
A Szövetség katonai terminológiájában a béketámogató műveletek helyett
meghonosodni látszik a Crisis Response Operations – válságreagáló műveletek
kifejezés. A NATO a válságreagálással kapcsolatban az elmúlt év májusában, a
Katonai Bizottság vezetésével kézikönyvet dolgoztatott ki, amelynek tartalmáról a
tanulmányban röviden szólunk. A válságreagáló műveletek összességében azokat a
katonai és nem katonai jellegű műveleteket tartalmazzák, amelyeket korábban a nem
háborús katonai műveletek – Military Operations Other Than War körébe sorolt a
szakirodalom. A tanulmány mellékletében a műveleteket, a válságreagáló műveletek
lehetséges helyét bővebben vizsgáljuk, felhasználva eddigi kutatási eredményeinket.
1
Prague Summit Declaration,. NATO Press Release, 2002/127.
56 FÓRUM
Más megfogalmazásban: a válságreagáló műveletek olyan többcélú
műveletek, amelyek magukba foglalják a politikai, a diplomáciai, a katonai és a civil
tevékenységeket. Azokat a nemzetközi emberi jogokkal összhangban indítják és
hajtják végre, hozzájárulnak a konfliktusok megelőzéséhez.
Az ezredfordulót követő biztonság- és katonapolitikai eseményekre
hivatkozva a következő kérdések fogalmazhatók meg:
 Valóban új világrend kialakulásának vagyunk tanúi, s ha igen, akkor
különbözik-e ez a régitől, melyek legfontosabb jellemzői?
 Civilizációk, kultúrák, vallások összecsapásáról van-e szó, tényleg nem
lehetséges-e megbékélés a keresztény és az iszlámvallás között?
 Létezik-e elfogadható egyensúly a globalizáció, a regionalizáció és a
lokalizáció között? Ebben az egyensúlyban (vagy egyensúlytalanságban)
megtalálják-e helyüket a kis nemzetek és a fejletlen országok?
 A világ biztonsági szervezetei képesek-e hatékonyan működni, vagy új
szervezetek létrehozására van szükség?
 A tudományos és a technológiai fejlődés eredményeit képes-e az ember
saját szolgálatába állítani, vagy folytatódik a környezet tudatos
rombolása?2
A hadtudomány művelői között egyre általánosabb az a nézet, hogy a
fegyveres küzdelem már magában foglalja a válságkezelést, a konfliktus-megelőzést
és a válságreagáló műveletek végrehajtását is, különösen igaz ez a katonai jellegű
válságok esetében. A fent említett műveletekben megváltozott a hagyományos
értelemben vett győzelem fogalma. A cél ma már nem elsősorban az ellenség
megsemmisítése a fegyveres küzdelemben, hanem sokkal inkább a fegyveres
konfliktus megelőzésére való törekvés, főként politikai, diplomáciai és gazdasági
eszközökkel. Katonai megelőző lépésekkel a válságot kiváltó okokat lehet
megszüntetni, hogy az agresszor lemondjon a válságot előidéző szándékáról.
Ugyanakkor fegyveres küzdelem esetén – a technológiai fölény segítségével – az
ellenség politikai, közigazgatási, katonai vezetésének megbontása, képességektől
való megfosztása lett az elsőszámú feladat. Napjaink válságreagáló műveleteit
elemezve az említett cél átértékelődhet, a válság jellegétől és formájától függően.
Az említett cél csak akkor teljesíthető – a válságreagáló műveletben részt
vevő állomány megóvása mellett –, ha a válság körzetéről, vagy a hadművelet
területéről a lehető legpontosabb hadászati és harcászati szintű felderítési adatokkal
rendelkezünk.
Ez azt is jelenti, hogy a válságreagáló műveletek végrehajtásával bővült a
felderítő szervezetek, a fegyveres erők lehetséges tevékenysége, hiszen az utóbbi
idők válságait elemezve megállapítható, hogy az ENSZ egyre gyakrabban kéri fel
tagállamait katonai jellegű beavatkozásra, és várhatóan ez lesz a gyakorlat a jövőben
is. A Szövetség az egymást követő csúcstalálkozókon is erre kötelezte el magát.
2
Nagy Miklós Mihály: Geográfia és hadelmélet. Földrajzi Értesítő, 2002. LI. évf. 1-2. füzet, 237-247. o.
Csizmadia Sándor: A geopolitika, mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere. Külpolitika,
1998. tavasz, 3-31. o.
FÓRUM 57
Az elmúlt év novemberében a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen
tudományos konferencia került megrendezésre „Merre tovább hadtudomány? –
Kihívások a XXI. század elején” címmel. A konferencián elhangzottak alapján
gyökeresen új igények jelentek meg a hadtudományi kutatásokkal szemben. Olyan
kérdésekre kell tudományos igényű válaszokat adni, mint: Hogyan változott a
katonai erő szerepe a biztonságban? Milyen legyen az önkéntes hadkiegészítésen
alapuló haderő? Mi legyen a feladata, és erre hogyan készüljön fel? A szerződéses
katonák felkészítése érdekében hogyan készítsük fel a tiszteket, tiszthelyetteseket, és
a katonai felső vezetőket?
A hadtudományok területén is felértékelődött az elméleti kutatás
szükségessége, a szellemi tőke, a fiatal tudósok képzésének igénye. Az új jelenségek
kutatásának hasznossága a fegyveres erő fejlődése szempontjából vitathatatlan.
Véleményünk szerint a válságreagáló műveletek kutatása során az egyik fő kérdés
lehet a nyugati világ és az iszlám jövőbeni kapcsolata alakulásának vizsgálata:
ennek a kapcsolatnak a háttere, ezen belül is a politikai, gazdasági és a katonai
kapcsolatok változásai; egymáshoz való viszonyuk problémái, azok ok–okozati
összefüggéseinek teljes körű feltárása; a problémák megszüntetésére szolgáló
megoldások felvázolása a biztonsági és a katonai területeken.
Arra van szükség, hogy a hadtudomány kutassa a nem háborús katonai
műveletek, a válságreagáló műveletek fogalmi, tartalmi kérdéseit, és azok jellemzőit.
Elemezze, hogy a katonai műveletek és a nem katonai műveletek milyen viszonyban
vannak egymással? Az aszimmetrikus műveleteknek milyen hatásuk van a fegyveres
küzdelem törvényeire és törvényszerűségeire? (Megjegyezzük, hogy a keleti és a
nyugati hadikultúrában ellentétes vélemény van a törvények és az elvek
vonatkozásában. Mást ért az egyik a törvényeken, és mást ért a másik az elveken.) A
kutatásnak – tudományos eredményeinek közreadásával – segítenie kell a politikai
és katonai felső vezetőket a felsorolt kérdésekre vonatkozó döntésekben. Továbbá,
az eredmények alapján segítse elő a képzés, a kiképzés irányainak meghatározását, a
katonák, alegységek és egységek felkészítésének legcélszerűbb módja kiválasztását.
A Balkán-félszigeten végrehajtott válságkezelő műveletek, valamint
napjaink békemissziói és a terrorizmus elleni harc gazdag tapasztalatokkal
szolgáltak és szolgálnak. A katonai szakemberek és a hadtudomány kutatói körében
célszerűvé vált felülvizsgálni a válságkezelésre, konfliktus megelőzésre vonatkozó,
korábban kialakított elméletet és gyakorlati módszereket, mert azok többsége
elavult.3 A biztonsági környezet átalakulása, a világ különböző térségeiben a nem
katonai jellegű válságok általánossá válása egyértelművé tette azt a felismerést,
hogy a Szövetség biztonságát a felelősségi területen kívüli szerepvállalással –
válságreagáló műveletekben való részvétellel – lehet biztosítani. Ez azt jelenti, hogy
a kollektív védelem szerepének megőrzése mellett a válságreagáló műveletek
sikeres végrehajtásához szükséges képességek kialakítása a tagállamok fegyveres
erőiben elsőrendű feladattá vált.
3
Generic Crisis Management Handbook 1997, valamint más külföldi és hazai dokumentumok.
58 FÓRUM
Kihívások és kockázatok, a válságok és konfliktusok vizsgálata
A múlt század utolsó éveiben a biztonsággal kapcsolatban olyan új
fogalmak jelentek meg, mint a kihívás, a kockázat, a válság és a konfliktus. Ezeket a
fogalompárokat a szakemberek általában negatív értelemben használják, mivel
gyengítik az állam belső és külső biztonságát. Veszélyeztetik az ország értékeit,
érdekeit és a lakosság biztonságát. Az említett fogalmaknak mára már könyvtárnyi
az irodalma, a külföldi és a hazai irodalomban egyaránt többféle csoportosításuk
létezik. A kihívások, kockázatok vizsgálatakor a tanulmány megírásához 4 mi
dr. Fülöp Imre felosztását fogadtuk el.
Származásuk szerint a kihívásokat és kockázatokat két csoportba lehet
sorolni: természetes és mesterséges eredetűek. Az elsőhöz tartoznak a természeti
következményként megjelenő katasztrófák, az emberre kedvezőtlenül ható
természeti jelenségek, amelyek az emberi tevékenységtől függetlenül is
megjelenhetnek, és a tudomány mai állása szerint ellenük csak igen nehezen tudunk
védekezni.
A mesterséges eredetű kihívások és kockázatok az emberek, a társadalom
biztonságára, a környezetre hatnak. Ezeket az ember „állítja elő” gondatlanságból,
vagy tudatosan. Ezekhez tartoznak a háborúk, a környezet szennyezése, a
nemzetközi terrorizmus, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a tömeges méretű
elvándorlás, a gazdasági problémák, a szegénység, a természet ökológiai
egyensúlyának megbontása.5
Méretük szerint a kihívások és kockázatok lehetnek globálisak,
kontinentálisak, regionálisak és lokálisak. Megjegyezzük, ez a felosztás nem
különíthető el ilyen határozottan, mert ebben az esetben a veszélyességet és a
közvetett hatást is értékelni célszerű.
Hatókörük alapján a kihívások és kockázatok lehetnek belső típusúak, ezek
általában a társadalmon belül jelentkeznek (erőszakos hatalomátvétel, polgárháború,
etnikai tisztogatás stb.); és külső típusúak, amelyek államok, szövetségek között
alakulhatnak ki (területi követelések, háború, nyomásgyakorlás valamilyen
követelés teljesítése érdekében stb.).
Jellegük szerint a kihívások, kockázatok lehetnek feszültségek, válságok,
konfliktusok és háborúk.6
A FESZÜLTSÉG az államok vagy a társadalom különböző csoportjai
között alakulhat ki, vélt vagy valós érdekkülönbségek miatt. Ezek többsége
tárgyalásos módszer alkalmazásával megoldható.
4
Biztonságpolitika. Szerk.: Gazdag Ferenc. Stratégiai és Védelmi Kutató Hivatal, Budapest, 2001.
5
Terrorism in context. The Pennsylvania State University Press, 1995. 10. o. Christopher C. Harmon:
Terrorism today. London: Frank Cass, 2001. – XIX. 210-223. o., Charles Townshend: Terrorism.
Oxford University Press, 2001. 160. o.
6
Walter Schweizer: A kockázatelemzés szerepe a nemzeti biztonsági-, és a nemzeti katonai stratégia
kialakításában. Előadás 1998. augusztus 27. George C. Marshall European Center for Security
Studies.
FÓRUM 59
A VÁLSÁG általában súlyos egyensúlyhiány a társadalom egyes területein
(politikai, gazdasági, katonai stb.) Ez az egyensúlyhiány zavaróan hat a társadalom
életére. A válság megfogalmazására a szakirodalomban több megoldást kínál,
ezekből többet korábbi munkáinkban már ismertettünk. Ha a válság a hatalomhoz
köthető, akkor célja lehet politikai, gazdasági, katonai és más előnyök megszerzése.
Válsághelyzet kialakulhat szándék nélkül is. Ilyenkor a megoldás legegyszerűbb
formája, hogy az érintett felek, vagy a hatalom nem vállalja fel az összeütközés
veszélyét, megoldja, megszünteti a válságot előidéző okot. A nemzetközi biztonsági
szervezetek is általában erre a lépésre ösztönzik a válsághelyzetben szembenálló
feleket.
A KONFLIKTUS a megoldatlan válságból alakulhat ki, amikor a
szembenálló felek rendelkeznek olyan képességekkel, hogy akaratukat, érdekeiket
erőszakos úton érvényesítsék. A szakirodalom a konfliktus fogalmára és szintjeire
több megoldást ad. Véleményünk szerint a kutatás során – az adott geopolitikai és
geostratégiai környezetben – a konfliktusokat, konfliktushelyzeteket külön-külön
célszerű vizsgálni. Az így kapott eredmények alapján célszerű a konfliktust forma és
típus szerint felosztani.
A HÁBORÚ klasszikus értelemben azt jelenti, hogy az érdekek
érvényesítése céljából a konfliktusban részt vevő felek mindegyike részéről katonai
erő kerül alkalmazásra. Véleményünk szerint a háború legteljesebb vizsgálatát
Clausewitz végezte el. Megállapításai napjainkban is segítik a kutatóknak a
problémák elemzése során.7 Igazolásul egy példát említünk: A terrorizmus és a
fegyveres küzdelem közötti lényeges különbség, működési logikájukban rejlik:
Clausewitz szerint a fegyveres küzdelem (háború) végső soron kényszerítő erejű,
míg a terrorizmus hatáskeltő. A háború politikai, fizikai, a terrorizmus mentális
jelenség. A terrorizmus lényege: erőszakos (fegyveres) cselekmény
fegyvertelenekkel, védtelenekkel szemben.8 Ugyanakkor Nagy Miklós Mihály azt
javasolja a kutatóknak, hogy az utóbbi évek konfliktusokkal összefüggő történéseit
fegyveres küzdelemként vizsgáljuk.9 A terrorizmus hadtudományi alapon történő
vizsgálata közelebb viszi a kutatókat a téma ok–okozati összefüggéseinek
feltárásához, a terrorizmus belső természetének megértéséhez. A Clausewitz által
megadott háború fogalmat elfogadva, a terrorizmus esetében is célszerű vizsgálnunk
a terroristák által elérendő politikai célokat. Azt mondja Nagy Miklós Mihály, hogy
ezeket a politikai célokat a terrorcselekmények nehezen fedik fel, így a valódi okok
kutatása átfogó vizsgálatot igényel. Másképpen, a nyugati demokrácia terjesztése, a
diktatúra megdöntése az egyik részről, az iszlám vallás terjesztése a másik részről
csak fél igazság, a valódi ok a geopolitikai, geostratégiai összefüggésekben
keresendő.
7
Clausewitz Carl von: A háborúról. I. kötet. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1961.
8
Ferwagner Péter Ákos – Komár Krisztián – Szélinger Balázs: Terrorszervezetek lexikona, Gavrilo
Principtől Oszama Bin Ladenig. Maxim Könyvkiadó, Szeged 2004. 18-19. o. Richard H. Shultz and
Andreas Vogt: It is War! Fighting Post-11 September Global Terrorism through a Doctrine of
Preemtion. In. Terrorism and Political Violence Volume 15. Spring 2003. Number 1. 1-31. o. Chris
Quillen: Terrorism with Weapons of Mass Destruction. In: Terrorism and Political Violence, 2001.
2. szám 43-58. o.
9
Nagy Miklós Mihály: A terrorizmus hadelmélete. KAPU, 2004. június–július 16-20. o.
60 FÓRUM
Ennek alapján bizonyítható, hogy a terrorcselekmények és a terrorizmus elleni harc
politikai célkitűzés nélkül nem lehetséges. Visszatérve Clausewitzhez: „A háború,
az erőszak alkalmazása a politikai akarat érvényesítése érdekében.” A politikai
akaratot, politikai célkitűzést célszerű tehát felkutatnunk a terrorizmus jellemzőinek
vizsgálatakor is.
A háború lényege, hogy a szembenálló felek a rendelkezésükre álló haderő
egészét vagy annak nagyobb részét alkalmazzák, valamennyi más tényezőkkel
együtt, céljaik elérése érdekében. A háború hatással van a környezetében lévő
országok, a kontinens és a világ biztonságára. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a
hosszabb és rövidebb távú biztonsággal összefüggő stratégiákban az országoknak
célszerű állást foglalniuk a háborúval és a fegyveres küzdelemmel kapcsolatban.
Tenniük kell ezt azért, hogy a szűkebb és tágabb környezetük pontosan ismerje:
Milyen eszközökkel és módszerekkel kívánják érdekeiket érvényesíteni, értékeiket
és szociális biztonságukat megvédeni?
A biztonság vizsgálata
A biztonságot veszélyeztető tényezők nagyobb része közvetlenül hat a
biztonság egy-egy területére, ugyanakkor másik részük a biztonság több területét
érintheti egyszerre. A társadalompolitikai, gazdasági és más folyamataiból
következik, hogy a veszélyeztető tényezőket ok–okozati összefüggésben célszerű
vizsgálni és a társadalom egészére vonatkoztatott következtetéseket levonni,
megoldási javaslatokat tenni.
A politikai biztonság egy állam számára akkor valósul meg, ha bel- és
külpolitikai akaratérvényesítésében szabadon cselekedhet. Ebben az esetben nem
engedhető meg a diplomáciai nyomásgyakorlás, a kirekesztés, az alkotmányos rend
erőszakos megváltoztatása, a faji, etnikai, vallási gyűlölet szítása. Ezt a biztonságot
veszélyezteti a szervezett bűnözés, a nemzetközi terrorizmus és a tömeges méretű
illegális bevándorlás. Teljesen új jelenség a különböző terrorszervezetek – vélt vagy
valós indokok alapján tett – fenyegető nyilatkozata.10
A gazdasági biztonságot veszélyezteti az energiatartalékok kimerülése,
vagy az azokhoz való hozzájutás akadályozása. (Megjegyezzük: a szakemberek
elemzéseit olvasva, az energiahordozók tartalékairól, az ezekhez való hozzájutás a
jövőben egyre gyakoribb probléma lesz.) Meglévő készletek pazarló felhasználása,
vagy az éhínséggel fenyegető demográfiai növekedés a világ egyes térségeiben.
Ehhez kapcsolható, hogy a biztonság szempontjából a világgazdaság globalizációját
a szakemberek különbözőképpen értékelik. Vannak, akik a folyamat negatív
jelenségei közé sorolják a kábítószer-kereskedelmet, az ipari kémkedést, a szervezett
gazdasági bűnözést, a világméretű környezetszennyezést.
10
A vizsgálathoz és az elemzéshez felhasználtuk a Charles Townshend: Terrorism, Oxford University
Press 2001. és a Terrorism in context. The Pennsylvania State University Press 1995. című
kiadványokat.
FÓRUM 61
A humanitárius biztonság megsértése elsősorban az alapvető emberi és
szabadságjogok érvényesülésének megakadályozásából eredhet. Ugyanakkor
idetartozik a kezelhetetlen méretű munkanélküliség, a megélhetési problémák és a
szociális biztonságot veszélyeztető tényezők. Véleményünk szerint a társadalomban
erre a tényezőre kiemelt figyelmet kell fordítani, mert közvetett hatással lehet a
biztonság más területeire is.
A környezeti biztonság veszélyeztetését az ember általában tudatosan idézi
elő, mert a víz- és levegőszennyezés, az esőerdők kipusztítása ellen viszonylag
későn kezdett el védekezni.
A katonai biztonság mint veszélyeztető tényező egyszerűen a fegyveres erő
létéből, tömegpusztító fegyverek és a haditechnikai eszközök alkalmazásának
lehetőségéből ered. A katonai kihívás, kockázat az agresszió szándékában is
megnyilvánulhat egy másik állam ellen. Az állam belső katonai biztonságát
veszélyezteti, ha a fegyveres erők politikai felügyelete nem a demokratikus
államrendre jellemző módon valósul meg.
Összegezve: az ezredfordulón jelentkező biztonsági kihívásokat és
kockázatokat megállapítható, hogy a globalizáció pozitív és negatív hatásai
igazolják a mostani világrend átmeneti jellegét. Az integrációs folyamatok
csökkenthetik a nagyhatalmi vetélkedést, de az integrációval ellentétes jelenségek,
mint a nacionalizmus válságokat gerjeszt, különösen akkor, ha az etnikai és vallási
ellentétekkel kapcsolható össze.11
A válságreagáló műveletek vizsgálata

A válságreagáló műveletekhez kapcsolódó nézetrendszer alapja a Szövetség
Washingtonban elfogadott stratégiai koncepciója, a Prágában elfogadott
dokumentumok, és a polgári veszélyhelyzeti tervezésre vonatkozó Észak-atlanti
Tanács által megfogalmazott előírások, amelyeket a Szövetség Isztambulban is
megerősített. Ez a csúcstalálkozó pontosította a NATO feladatait és jelenlétének
lehetőségeit a válságreagáló műveletekben.
A NATO célkitűzései: A válságreagáló műveletekkel hozzájárulni a
feszültségek csökkentéséhez, megakadályozni a válságok és konfliktusok
kialakulását, amelyek a tagországok biztonságát fenyegetik. Hatékonyan kezelni a
kialakult válságokat a partnerországok bevonásával. A válsághelyzettel összhangban
folyamatosan biztosítani a polgári és a katonai készenlétet. Fegyveres konfliktus
esetén a tagországok megvédése, az agresszor minden körülmények közötti
megfékezése és visszavonulásra kényszerítése.
A válságreagáló műveletekben való részvétel részletesebb vizsgálatát
végezte el Murinkó Attila értekezéstervezetében, ahol a katonák mindenoldalú
felkészítésének kérdéseivel foglalkozott.12
11
A biztonsággal kapcsolatos bővebb elemzés a Biztonságpolitika című kiadványban található. Szerk.:
Gazdag Ferenc. Stratégiai és Védelmi Kutató Hivatal Budapest, 2001.
12
Murinkó Attila: A katonák különleges helyzetekre történő hazai felkészítésének tudományos alapozása.
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2004.
62 FÓRUM
A SZÖVETSÉG VÁLSÁGREAGÁLÓ RENDSZERE: a válságok teljes
körű megelőzése, kezelése, az azokra adandó válaszok politikai, diplomáciai,
gazdasági és katonai lehetőségeinek, intézkedéseinek összetartozó rendszere.13 A
NATO politikai és katonai tanácskozásain elfogadott döntések alapján létrehozott
erők és képességek előnyeit kihasználva kerül sor a válságkezelésre, a béke és a
biztonság megőrzése érdekében.
A válságreagáló műveletek rendszer célja lehet: a válságreagáló erők
magas fokú készenlétének fenntartása és folyamatos támogatása, függetlenül attól,
hogy a tevékenységre a Szövetség felelősségi határain belül vagy kívül kerül sor.
Ennek alapján a válságreagáló műveletekben a Szövetség erőin kívül a
partnerországok és mindazok részt vehetnek, akik az elveket elfogadják. Az elveket
kézikönyvbe foglalták, amelynek több nyílt és egy titkos minősítésű változata
készült el.14
A válságreagáló műveletek szinte valamennyi formájában egyre több polgári
és humanitárius szervezet vesz részt. A béketámogató műveleteket elfogadó államok,
kormányok többsége rendelkezik olyan humanitárius szervezetekkel, amelyek
várhatóan segítségére lesznek a kontingenseknek. Ezt a helyzetet polgári–katonai
együttműködésnek (Civil-Military Cooperation) nevezzük, és a válságreagáló művelet
fontos feltételének tekintjük.
A Szövetségben használt dokumentumok: Megelőző intézkedések
(Inventory of Preventive Measures); Katonai válaszlépések (Generic Military
Response Option); NATO Elővigyázatossági Rendszer (NATO Precautionary
System), Hadműveleti tervek (Operational Plans); Alkalmazási rendszabályok
(Rules of Engagement); ezek magyar nyelven elérhetők, megfelelő betekintési
rendszabályok betartása mellett.
A NATO Elővigyázatossági Rendszere (NATO Precauntary System)
tartalmazza a Szövetség válságreagáló műveletekre vonatkozó válaszlépéseinek
gyűjteményét is. Ez a rendszer magába foglalja a polgári és katonai intézkedések
valamennyi lehetőségét, beleértve a 2006-ig megalakítandó válságreagáló erők
alkalmazását is. Az elővigyázatossági rendszer alkalmazásával a NATO tagállamok
időben és megkülönböztetett módon tudnak választ adni a kialakult válsághelyzetre,
elsősorban politikai és diplomáciai eszközök felhasználásával.
Az elővigyázatossági rendszer elemei: az intézkedések, az ellenmeglepés és
az ellenagresszió. Az elemek alkalmazása biztosítja a tagállamok számára a hírszerzés,
a felderítés teljes skálájának alkalmazását, az információ megszerzését a válságövezet
jellemzőiről és az erők készenlétének meghatározott ideig történő fenntartását a
válságkezelésre. Másképpen, a rendszer biztosít egy „normális” folyamatot a
békeállapot, a válságreagáló erő alkalmazása és az újbóli békeállapot között.
13
NATO Crisis Response System – IMSWM-155-3.
14
MC 294/2, MC 67/4, MC 327/2.
FÓRUM 63
Kiemelten fontos ebben a folyamatban a meglepetésszerű támadás elhárítása, az
alkalmazott erők és eszközök legteljesebb megóvása. (Megjegyezzük: a nyugati
hadikultúra, de a nyugati nyelvek többsége pozitív értelemben is használja az
agresszió kifejezést, ellentétben a magyar nyelvvel.)
A feladat összehangolására a Szövetség a különböző parancsnokságokon
Helyzetelemző Központokat hozott létre, ahol a beérkezett adatokat feldolgozzák,
értékelik és a meghatározott parancsnoki-vezetési rendben továbbítják a döntés
előkészítők részére.
Megismételjük a fejezet elején mondottakat: A válságreagáló műveletekhez
kapcsolódó nézetrendszer alapja napjainkban, a Szövetség stratégiai koncepciója
(Washington), a Prágában, Isztambulban elfogadott dokumentumok és a polgári
veszélyhelyzeti tervezésre vonatkozó Észak-atlanti Tanács által megfogalmazott
előírások.15 Isztambulban a tagállamok vezetői értékelték a Szövetség addigi
tevékenységét a válságreagáló műveletekben, meghatározták a további feladatokat,
és kiemelten foglalkoztak a terrorizmus elleni harchoz szükséges képességek
jelenlegi állapotával.
A válságreagáló műveletek szakbizottságokban történő kidolgozásával
egyidőben Oberammergauban, a Szövetség iskolájában a tagállamok, a
partnerországok, a Mediterráneum országok tisztségviselői és tisztjei számára
tanfolyamok indultak az elmélet elsajátítása érdekében. A tanfolyamon
elhangzottakról, valamint a témával kapcsolatban elért kutatási eredményekről az
elmúlt évben vázlatalbumot jelentettünk meg, angol nyelven.16
A Szövetség, a tagállamok és a partnerországok bevonásával évente több
alkalommal vezet le válságreagáló gyakorlatokat, ahol a törzsek és a katonák
gyakorolják a különböző feladatokat, megismerik a tervezőmunka alapjait, egymás
képességeit. A továbbiakban, néhány gondolatban összegezzük a legszükségesebb
fogalmakat.
A VÁLSÁGREAGÁLÓ MŰVELETEK olyan tevékenységek, melyek
során a katonai képességeket a harci műveletektől eltérő céllal alkalmazzák olyan
helyzetben, amikor a békés körülményeket egy lehetséges összecsapás, vagy
konfliktus veszélye fenyegeti. Ilyen helyzetekben a béke helyreállítására vagy a
helyzet stabilizálására – ha lehetséges, akkor a fegyveres beavatkozást kerülve –,
katonai erőt alkalmaznak.17
A VÁLSÁGREAGÁLÓ MŰVELETEKET SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉGEK.
Átfogó elemzés készítése a hadművelet körzetéről politikai, gazdasági és szociális
szempontból, majd az elkészített elemzés átadása a beérkező csapatok parancsnokainak.
15
A válságreagáló műveletek fogalmával, jellemzőivel, végrehajtásának körülményeivel kapcsolatban az
Egyetem, a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar munkatársai egyetemi jegyzetet
dolgoztak ki, ahol a címben szereplő témával bővebben foglalkoznak. (A válságreagáló műveletek
elmélete és gyakorlata a 21. században. Egyetemi jegyzet, Budapest, 2004.)
16
New Possibilities of Crisis Management and Conflict Prevention (Crisis Response Operations). Zrínyi
Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2003.
17
Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrína tervezet – 2002. 21. o.
64 FÓRUM
A polgári lakosság felkészítése, tájékoztatása, a csapatok beérkezéséről, azok
elfogadtatása körülményeinek megteremtése. Az ellenséges érzelmű propaganda
hatástalanítása, a pártatlanság és az objektivitás alapelvének maradéktalan
betartásával. Az otthontalanok és menekültek problémái kezelésének segítése a
hiteles tájékoztatás alapján. Az aknakutatással és a fegyverek leadásával kapcsolatos
munka segítése. A parancsnokok és a baráti helyi vezetők nyilatkozatainak közlése a
hadművelet térségében, felhasználva a rendelkezésre álló valamennyi
tömegtájékoztatási eszközt. A polgári lakosság teljes körű tájékoztatása a
béketámogató hadművelet végrehajtásának elgondolásáról. A lakosság érdekében
folytatott egészségügyi, közegészségügyi, biztonsági és más jellegű tájékoztatók
megszervezése és vezetése.
A VÁLSÁGREAGÁLÓ MŰVELETEK ÖSSZESSÉGE olyan integrált
katonai műveleti rendszer, amely magában foglalja a megelőzést, a gyors
intézkedést, az ellentevékenységeket és a szükséges biztonsági lépések megtételét. Az
egész tevékenység a politikai ellenőrzés mellett kerül végrehajtásra. Ezt a jogkört a
Szövetségben az Észak-atlanti Tanács gyakorolja. A kijelölt erők kiképzése során
fontos mozzanat a civil-katonai kapcsolatok legfontosabb szabályainak a
megismertetése, a katonák pszichológiai felkészítése, az információs és
pszichológiai hadviselés elméletének és gyakorlatának ismerete. A pszichológiai
felkészítéssel kapcsolatban néhány héttel korábban figyelemre méltó tanulmány
jelent meg az Új Honvédségi Szemlében.18 A tanulmány legfontosabb megállapítása
a következő: „Ha a katonák kezébe fegyvert adunk azzal a kötelezettséggel, hogy azt
bizonyos körülmények között használniuk kell, akkor fel kell készítenünk őket
lelkileg-mentálisan a sebesülés, a halál okozására, valamint a sebesülésre; és arra,
hogy ha rájuk lőnek, az nem azt jelenti, hogy le is lövik őket.”
A válságreagáló műveletek általában a „hagyományos” katonai
műveletekhez képest eltérő környezetben folynak, így a fegyveres küzdelem
törvényeitől eltérő alapelvek érvényesülhetnek a végrehajtás során. Ezeket a
szakirodalom a következőkben összegzi:19
Az egységes parancsnokság: A válságreagáló erők parancsnoka a felelős a
művelet valamennyi mozzanatáért, beleértve a felekkel történő tárgyalást a konkrét
problémák megoldására. Hasonló jogokkal rendelkezik a műveletben részt vevő
polgári erők felett is.
Pártatlanság: Az érintett felekkel való előítélet nélküli tárgyalás, azonos
bánásmód a műveletek sikerére is hatással lehet. A pártatlanság feladása, vagy csak
annak a látszata súlyos kockázattal járhat a művelet sikerére, vagy a műveletben
részt vevőkre.
Hitelesség: A válságreagáló műveletek képességének elismerése nem
jelenthet fenyegetést alaphelyzetben a felekre, de biztosítani kell minden
körülmények között a feladat végrehajtását.
18
Végh József: A lélektaktikai képzés elvei, módszerei és gyakorlati tapasztalatai. Új Honvédségi
Szemle, LVIII évfolyam, 2004/8. szám. 63-75. o.
19
NATO Crisis Response System – IMSWM-155-3. (Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatal)
FÓRUM 65
Az erő alkalmazásának korlátozottsága: Ezt minden esetben a művelet
parancsnoka dönti el, és érinti a küldetés valamennyi mozzanatát. Ugyanakkor az
erő nem jelenthet veszélyt a lakosságra.
Kölcsönös tisztelet: A válságreagáló művelet résztvevői és a felek között
ennek folyamatosan fenn kell állnia, hiszen az erők a fogadó kormány
beleegyezésével vannak jelen a válságkörzetben. A konfliktus kialakulását
mindenképpen el kell kerülni.
A válságreagáló műveletek átláthatósága: A felek értsék a válságreagáló
erők jelenlétének célját, a feladatokat és azok végrehajtásának módját. Ugyanakkor
ez az átláthatóság nem veszélyeztetheti a katonák biztonságát.
Polgári–katonai együttműködés: A válságreagáló műveletben valamennyi
elem nélkülözhetetlen, együttműködésük a sikeres feladat végrehajtás egyik
feltétele. Az eltérő módszereket össze kell hangolni.
Mozgási szabadság: A válságkörzetben a kijelölt erőknek szabad mozgást
kell biztosítani, bármilyen akadályoztatás esetén azonnal tárgyalást kell
kezdeményezni.
Rugalmasság: Ez a feladatok egymás utáni végrehajtását jelenti.
Ugyanakkor a békefenntartás nem lehet azonos a béke-kikényszerítéssel, amelyet az
afganisztáni és az iraki események igazolnak.
Terjedelmi korlátok miatt ennyiben kívántuk vizsgálni a válságreagáló
műveletekhez kapcsolható fogalmakat és jellemzőket. Az egyetem könyvtárában, a
témával kapcsolatban jegyzet áll a kérdést bővebben kutatni szándékozók
rendelkezésére. A jegyzet készítésekor figyelembe vettük a Honvédelmi
Minisztérium, a Honvéd Vezérkar, és a csapatoknál dolgozó szakemberek
véleményét is. Így a jegyzet a legkorszerűbb kutatási eredményeket és információkat
tartalmazza.20
A válságreagáló műveletek helye a katonai műveletekben

A válságreagáló műveletek legjobban úgy jellemezhetők, mint egy
többfunkciós művelet, amely felöleli mindazokat a politikai, katonai és civil
tevékenységeket, összhangban a nemzetközi joggal, amelyek a kinyilvánított
szövetséges célkitűzések értelmében hozzájárulnak a konfliktus megelőzéshez és a
válságkezeléshez.
A válságreagáló műveletek lefedik mindazokat a NATO katonai
hadműveleteket és kapcsolódó tevékenységeket, amelyek nem tartoznak az 5. cikkely
szerinti kollektív védelembe.
20
A válságreagáló műveletek elmélete és gyakorlata a XXI. században. Szerk.: Padányi József. Egyetemi
jegyzet, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2004.
66 FÓRUM
Ugyanakkor, általánosságban fogalmazva, a nem az 5. cikkely szerinti
válságreagáló műveletek felölelik a Szövetség által, és részvételével végrehajtott
hadműveletek teljes spektrumát, beleértve a béketámogatást, amely az
elhatározottságot követelő béke kikényszerítéstől leginkább a katonai megelőzés és
egyéb tevékenységekig terjed, amint azt az Észak-atlanti Tanács meghatározza.21
A mértékadó szakirodalmak a katonai műveleteket két nagy csoportba
sorolják: háborús műveletek és nem háborús műveletek. Az utóbbiak lehetnek:
békefenntartás, béke-kikényszerítés, béketeremtés, békeépítés és humanitárius
műveletek. Ide tartoznak még: a katasztrófák következményeinek felszámolása,
kutatás-mentés, nem harci jellegű kiürítés, terrorizmus elleni harc, légtérellenőrzés,
felderítő műveletek, információs műveletek, katonai segítségnyújtás/támogatás civil
hatóságoknak, szankciók érvényesítésének támogatása.
A nem háborús művelet gyakran hosszú ideig tart és sokszor megváltoztatja
irányát. Nincs mindig közvetlen megoldás a problémákra, vagy ha van,
kockázatossá válnak a további célok. A nem háborús műveletek környezete
rendkívül bonyolult, a bevetett erőktől fegyelmet és sokoldalúságot követel, hogy az
megfeleljen a követelményeknek. Előfordulhat, hogy a lehető leggyorsabban
háborús műveletre kell áttérni az erők megóvása vagy a célok teljesítése érdekében –
fogalmaznak a különböző doktrínák.22
Elmondhatjuk tehát, hogy a politikai és biztonsági környezetben
bekövetkezett változások nem hagyták változatlanul a fegyveres erők
feladatrendszerét. A katonai szakértők véleménye alapján a fegyveres erők feladatai
általánosságban a következő két nagy területre osztható fel, a szakirodalom alapján:
Nem fegyveres tevékenységek: részvétel a súlyos katasztrófák
következményeinek felszámolásában; környezetvédelmi tevékenységek támogatása;
humanitárius segítségnyújtás; fegyverzetellenőrzés; béketeremtés; békeépítés;
békefenntartás; erődemonstráció.
Fegyveres tevékenységek: rajtaütések; légicsapások; béke-kikényszerítés;
terrorizmus és bűnözés elleni tevékenység; korlátozott hagyományos konfliktus;
nemzetközi háború; harcászati és hadászati nukleáris eszközökkel vívott háború.
Ezek a műveletek végrehajthatók az 5. cikkelyhez és a nem 5. cikkelyhez
tartozó előírások alapján, nem NATO-tagállamok bevonásával is.
Az Észak-atlanti Tanács politikai Prágában meghatározott és elfogadott
politikai célkitűzéseit követően elkészült A NATO VÁLSÁGREAGÁLÓ
RENDSZER KÉZIKÖNYVE nevű okmány, amelyet a Stratégiai Parancsnokságok
és a tagállamok katonai parancsnokságai (vezérkarok) használnak a válságreagáló
műveletek rendszabályainak bevezetésekor, a műveletek megszervezésekor és
végrehajtásakor.
21
AJP–01 (B) Szövetséges Összhaderőnemi Doktrína – STANAG 2437.
22
AJP–01 (B) Szövetséges Összhaderőnemi Doktrína – STANAG 2437.
FÓRUM 67
A KÉZIKÖNYV nyolc (8) fejezetből áll:
1) Általános információk a válságreagáló rendszerről, annak politikai
hátteréről, valamint a kézikönyv használatáról.
2) A diplomáciai, gazdasági, katonai megelőző lehetőségek, lépések
felsorolása, azok tartalmi jellemzői.
3) A válságreagáló rendszer teljes katalógusa, az egyes lépések,
intézkedések teljes kifejtése, azok egymáshoz kapcsolódása.
4) A meglepés elleni védelem tartalma, a védelmi és támadó jellegű
intézkedések felsorolása.
5) Az agresszió elleni védelem intézkedéseinek felsorolása, szervezése,
azok tartalma.
6) Az összefüggések bemutatása a válságreagáló rendszer és a készültségi
fokozatok tartalma között.
7) Gyakorlati tudnivalók a válságreagáló kézikönyv használatához, a
kézikönyvet alkalmazó parancsnokságok és törzsek számára.
8) Általános információk hat megszervezett, begyakorolt, szimulált
feladat alkalmazásához a válságreagáló rendszer sikere érdekében
(gyakorló feladatok).
A KÉZIKÖNYV az általános használat megkönnyítése érdekében hét (7)
mellékletet tartalmaz, amelyek hasznos tudnivalókkal látják el az alkalmazókat:
a) Tudnivalók az elrettentés és a kollektív védelem elméletéről és
gyakorlatáról.
b) A nem 5. cikkely szerinti válságreagáló műveletek felsorolása:
béketámogató műveletek, a NATO vezette kivonási műveletek.
c) A nem harci kivonási műveletek.
d) Tengeri szankciók és kikényszerítések elősegítése érdekében
végrehajtott műveletek.
e) A terrorizmus elleni védelem és harc.
f) A tömegpusztító fegyverek elleni védelem körülményei.
g) A válságreagáló műveletek végrehajtásának következményei.
Az Észak-atlanti Tanács valamennyi NATO-tagállamnak ajánlja alkalmazásra
a Kézikönyvet, kiegészítve a nemzeti rendszerekkel.
Ha a fegyveres erők feladatainak meghatározásakor elfogadjuk ezeket a
felosztásokat, akkor belátható, hogy a haderőnemek, fegyvernemek és szakcsapatok
katonai doktrínáinak újszerű megfogalmazására van szükség. A miértre adott válasz
a következő: A legtöbb ország haderejének működését meghatározó doktrínák – jó
tíz évvel a hidegháborút követően – továbbra is háborús tevékenység orientáltak.
68 FÓRUM
Nagy az igény, és általában törekvés is felfedezhető arra, hogy a nem fegyveres
tevékenységekkel kapcsolatos feladatokra is elkészüljenek az alkalmazható
doktrínák. Ennek ellenére a legtöbb ország még csak a doktrínák kialakításának
kezdeti szakaszában van. Ez a folyamat nem halasztható tovább, és arra is készen
kell lenni, hogy e doktrínákat időszakonként pontosítani, javítani szükséges.
A NATO válságreagáló rendszere magában foglalja: a Szövetség felderítő
és előrejelző rendszerét, a műveleti tervező rendszert, a polgári veszélyhelyzeti
tervezés válságreagáló előkészületeinek rendszabályait.
A válságreagáló rendszer az Észak-atlanti Tanács és a Védelmi Tervező
Tanács irányításával működik, ezek a tanácsok felügyelik és irányítják a Szövetség
egységes légvédelmi rendszerét, valamint a fegyveres erőket.
A NATO válságkezelési folyamata a következő mozzanatokra osztható:
1) A válság előrejelzése a vizsgálatok eredményei, következtetések
alapján.
2) A válsághelyzet vizsgálata, a válság lehetséges és valós hatása a
Szövetség biztonságára.
3) Az Észak-atlanti Tanács és a Védelmi Tervező Tanács tevékenysége, a
lehetséges válaszok vizsgálata és az ajánlások megfogalmazása a
fegyveres erők számára.
4) A direktívák tervezése az Észak-atlanti Tanács és a Védelmi Tervező
Tanács ülésein, azok végrehajtása a kijelölt erők által (válságreagáló
műveletek).
5) A béke, a biztonság és a stabilitás megteremtése, helyreállítása.
A válságkezelési folyamat mozzanataihoz két megjegyzést kívánunk tenni:
Először: a Szövetség főparancsnokságán található a Helyzetelemző Központ, ahol az
Észak-atlanti Tanács döntéseihez szükséges adatokat dolgozzák fel és az
összefoglaló jelentéseket készítik el. Másodszor: a válságkörzetek vizsgálatához a
geopolitikai, geostratégiai elemzés módszerét célszerű felhasználni, különös
tekintettel a szociális, etnikai, vallási, gazdasági különbözőségekre és az ezekből
eredő veszélyekre. Mi lehet a legrosszabb lehetőség, mi vezetett a válsághoz,
konfliktushoz, milyen megoldások lehetségesek? – a kérdések megválaszolása
mindenképpen szükséges a helyes megoldások lehetőségének vizsgálatához.
A Szövetség válságkezeléssel kapcsolatos katonai feladatai során minden
esetben a fő figyelmet arra kívánja fordítani, hogy az alkalmazásra kerülő erők
arányosak legyenek a kihívásokkal, és lehetőség szerint igyekezzenek a
kibontakozóban lévő konfliktust a lehető legkorábbi fázisban kezelni. A NATO
természetesen nem öncélúan végzi ezt az egyáltalán nem hálás feladatot. A
Szövetség határozott szándéka, hogy reagáljon minden olyan konfliktushelyzetre,
amely befolyásolhatja a tagállamok biztonságát, elsősorban a NATO
érdekszférájának határaihoz közel eső területeken.
FÓRUM 69
Az erők alkalmazásának lehetőségét vizsgálva a dokumentum leszögezi,
hogy ugyan a válságkezelés nem hagyományos értelemben használt hadművelet, de
szövetséges erők a feladat végrehajtása során a katonai tevékenység valamennyi
lehetséges változatával találkozhatnak, a legegyszerűbb katonai megelőző
manőverektől a legbonyolultabb, és intenzív harci cselekményeket igénylő
békekikényszerítő harcokkal bezárólag, összhaderőnemi szinten és többnemzeti
keretekben. A válságreagáló műveletek – az elvárt, illetve tervezett végső céltól
függően – korlátozhatók céljukat, területi kiterjedésüket, az alkalmazott erők
nagyságát, valamint a végrehajtásra szánt időt tekintve. Tekintettel arra, hogy ezek a
műveletek késői fázisban túlnőhetnek a válságkezelés fogalomkörébe tartozó
tevékenységen –, és akár a szövetségi szerződés 5. cikkelye alá tartozó katonai
műveletté fokozódhatnak – a részt vevő katonai szervezetekkel szemben ugyanazok
az alapvető hadműveleti képességek fogalmazhatók meg, mint amelyek a kollektív
védelmi hadműveletekre is érvényesek.
A többnemzeti, összhaderőnemi hadműveleti elvek nem örök érvényűek. A
tagállamok nagyobb hangsúlyt fordítanak az egyik elvre, mint a másikra, de
valamennyien egyetértenek az elvek fontosságát és időszerűségét illetően.
A NATO a nem az 5. cikkely alá tartozó válságreagáló műveletek
végrehajtása érdekében minden parancsnoknak, és a vezetése alá tartozó valamennyi
alárendeltnek tisztában kell lenni az elvek és a tevékenységek sokrétűségével,
valamennyi olyan tényezőjével, ami a siker elérésére befolyással lehet. Ezen
műveletek igen megterhelők mind a tervezésben, mind a végrehajtásban érintett
személyi állomány számára, és a katonai műveleteket a nyilvánosság számára is
követhető – és éppen ezért könnyen bírálható – megvilágításba helyezik.
A szövetséges erők felső vezetésének az a törekvése, hogy nem zárkóznak el
a partnerországokkal és más, nem NATO-nemzetekkel való együttműködéstől,
elősegítik a válságreagáló műveletek nemzetközivé tételét, és megkönnyítik annak
elfogadását a válságban érintett országok részéről. A NATO mérvadó vezetőitől
származó kijelentések értelmében a szövetség továbbra is törekedni kíván a
nemzetközi szintű válságkezelés kihívásainak megfelelni, minden eszközét és
lehetőségét felhasználja, hogy továbbra is megőrizze az euro-atlanti térség biztonságát.
A tanulmány mellékleteként bemutatjuk a háborús és nem háborús
műveletek felosztását. A válságreagáló műveletek végrehajtásakor, amennyiben
fegyver alkalmazására kerül sor, akkor a hadműveletre vonatkozó elveket célszerű
betartani, mert csak így teljesíthető sikeresen a küldetés.
A műveletek vizsgálatával azonos idő óta egy másik problémára a politikai
és katonai vezetők, a szakemberek és a kutatók keresik a választ. Nevezetesen:
mekkora, milyen összetételű és felszereltségű legyen a fegyveres erő? Másképpen
fogalmazva a közeljövő feladatát: Megteremteni a fegyveres erők nagysága,
készenléte fenntarthatósága és fejlesztése közötti egyensúlyt, figyelembe véve a
stratégiák tartalmát és a biztonság érdekében vállalt nemzetközi kötelezettségeket.
A fegyveres erő mennyiségével és minőségével kapcsolatos, évek óta zajló
vitához álljon itt egy észrevétel a fegyveres erő létszámára, szervezetére vonatkozó,
sok vitát kiváltó mennyiségi és minőségi átalakítására, mivel annak vizsgálatát két
irányból tartjuk célszerűnek megközelíteni.
70 FÓRUM
Az egyik: annak elemzése, hogy a nemzeti érdekeket, értékeket és a
lakosság szociális biztonságát fenyegető veszélyek, válságok kezelésekor, a
konfliktusok megelőzése során a politika milyen feladatokat határozott meg a
fegyveres erő számára a nemzeti biztonsági és a nemzeti katonai stratégiában? Ezzel
párhuzamosan az ország milyen kötelezettséget vállalt a szövetségi rendszerben a
kollektív védelem, a válságkezelés, a konfliktus-megelőzés, válságreagáló
műveletek végrehajtásának feladataiból.
A másik: annak figyelembe vétele, hogy a feladatok végrehajtása során az
ország saját erőforrásaira támaszkodik-e, vagy a szövetség kerete között kívánja
azokat megoldani? A második kérdésre a választ minden különösebb nehézség
nélkül megadható. Csupán azt kell figyelembe venni, hogy az ország védelmével
kapcsolatos feladatot önállóan kezdjük majd el és hajtjuk végre a szövetséges erők
beérkezéséig. Ezzel szemben az első irány kérdéseinek vizsgálata nagy
körültekintést igényel, és előítéletektől mentesen kell végrehajtani. Ez a vizsgálat
feltételezi ugyanis a fegyveres erőre vonatkozó mennyiségi és minőségi kérdések
tisztázását.
A minőségi kérdések megoldásakor a védelmi politika elveit, célját, a
stratégia előírásait és a szövetségi rendszer stratégiai koncepciója követelményeit
célszerű figyelembe venni. A másik lehetséges megközelítés, hogy a politikai felső
vezetés dönt: a szövetségben alkalmazott elvekből, eljárásokból, szabályokból
mennyit és hogyan veszünk át, mennyit tartunk meg a sajátból, a haladó
hagyományainknak megfelelően.
A döntés maradéktalan végrehajtását az országok politikai felső vezetése és
a parlamentek képviselői általában három területen tudják ellenőrizni:
A nemzeti biztonsági és a nemzeti katonai stratégia dokumentumokban,
ahol törvényként elfogadásra kerülnek az ország érdekeire, értékeire és a lakosság
szociális biztonságára vonatkozó célkitűzések, és ezek alapján a fegyveres erő
feladatai, valamint a védelmi tervezéshez szükséges induló adatok.
A hadászati, hadműveleti tartalmú katonai doktrínák, amelyekben a politika
által megfogalmazott célokat és feladatokat lebontják katonai tartalmú elvekké,
feladatokká és ezeket az ország fegyveres védelmi tervében rögzítik, összehangolva
a szövetségben vállalt kötelezettségekkel.
A harcászati tartalmú katonai doktrínák, amelyek előírásai alapján folyik a
katonák, az alegységek és egységek kiképzése, a várható feladatok hatékony
végrehajtására történő felkészítés.
Először: A fegyveres erő mennyiségi és minőségi átalakítására vonatkozó
döntést általában megelőzi az ország geopolitikai, geostratégiai helyzetének teljes
körű elemzése számtalan szakember bevonásával. Ezek alapján meg lehet határozni
a katonai jellegű- és a nem katonai jellegű válságok, veszélyek, konfliktusok
kezeléséhez szükséges erőket és képességeket. Más szóval, melyek azok a feladatok,
amelyeket a fegyveres erőnek kell végrehajtani?
FÓRUM 71
Másodszor: A válságreagáló műveletekben való részvételünk megítélése a
hazai és a nemzetközi környezetben meglehetősen ellentmondásos. A felkérő
szervezetek mindenkor elismeréssel szólnak a magyar katonák teljesítményéről,
ugyanakkor nagyobb szerepvállalást és gyorsabb döntést várnak el hazánktól a
felkérés után. Itthon a megfogalmazott politikai igények, a törvényi feltételek és a
katonai képességek közötti ellentmondások nehezítik a munkát. (Ezt a problémát a
tanulmány keretei és készítésének körülményei nem engedik bővebben részletezni.)
A védelmi felülvizsgálat végrehajtása után nagyobb hangsúlyt kapott a

fegyveres erő válságreagáló műveletekben való részvétele. Ennek megfelelően a
katonai felső vezetésnek célszerű átgondolni a magyar fegyveres erő jövőbeni
feladatait a jelenleg folyó válságreagáló műveletekből levonható tapasztalatok
feldolgozása után. A válságreagáló műveletekben való részvétel nem csak a
fegyveres erő feladata, jelentős szerep hárul a rendőrségre, a közigazgatás
szakembereire és a nem kormányzati szervezetekre. Ugyanakkor a fegyveres erőre
vonatkoztatva, a jövőben önálló zászlóalj küldése látszik célszerűbbnek, amely
önálló felelősségi körzetet kaphat a hadműveleti területen, és összfegyvernemi
feladatot hajthat végre. Más szóval, a gazdaságosság, a hatékonyabb felkészítés
valószínűleg a szervezetszerű alegységek küldését helyezi előtérbe, más országok
gyakorlata alapján.
A béketámogató műveletekben, válságreagáló műveletekben való részvétel

hatalmas anyagi megterhelést jelent az országnak. A feladatra történő felkészülés, a
képességek megszerzése, a szerződéses katonák felkészítése sok évet igényel.
Ugyanakkor a viszonylag magas védelmi kiadások ellenére hazánk még nem
rendelkezik több olyan katonai (védelmi) képességgel, amelyeket a Szövetség joggal
elvár a tagállamaitól. „A Szövetség terve szerint a jövőben információalapú
képességháló alakul ki, ami lehetőséget teremt mindenkori képességigények
kielégítésére, s ez által az adott feladat végrehajtásához szükséges képességcsomag
egyszerűbben tervezhető, illetve állítható össze.” 23 Véleményünk szerint néhány
képességhiánynak elsősorban szervezeti és technikai oka van.
Mértékadó szakirodalomban a kutatók véleménye szerint számos új katonai

feladat eredményes végrehajtása a béketámogató műveletekben nem igényel a
klasszikus értelemben vett katonai jártasságot és képességet, sőt több más szervezet
van (rendőrség, vám- és pénzügyőrség, határőrség, civil szervezetek), amelyik
hatékonyabban végre tudja hajtani azokat. Ugyanakkor, véleményünk szerint, ez az
állítás nem állja meg teljes mértékben a helyét, további vizsgálatra szorul.
A Koszovóban és más térségekben végrehajtott tevékenységek igazolják –

mondják más szakemberek –, hogy sokkal inkább a lélektani hadviselésben, a polgári
lakossággal együttműködésben jártas katonákra lesz szükség. Ez az állítás is vitatható,
de van igazságtartalma, az utóbbi évek béketámogató műveletei ezt igazolják.
Ezek a műveletek olyan jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek figyelmen kívül
hagyása súlyos következményekkel jár, végső esetben pedig, veszélyeztetik a
katonák életét, a küldetést, a hadművelet sikerét.
23
Head of State and Government stregthen NATO`s anti-terrorism efforts. Isztambul, 2004. június 29.
72 FÓRUM
Az új szervezetnek új képességekkel is kell rendelkeznie, ilyen például a
civil–katonai együttműködés valamennyi szervezeti, személyi lehetőségének a
megteremtése. Ezek a képességek úgy érhetők el, ha a kötelékek már
békében készen állnak a feladat végrehajtására. A képességek kialakításakor
kiemelt jelentőséget kap a „többnemzeti együttműködés és a szakosodás”. Új
követelmény a tagállamokkal szemben, hogy a válságreagáló műveletek
előkészítésekor a „nemzeti döntéshozatal” rendszerével, módszerével összefüggő
elméletet és gyakorlatot alapjaiban korszerűsíteni szükséges. A jelenlegi gyakorlat
ugyanis korszerűtlen és lassú. A szakemberek véleménye szerint a válságreagáló
műveletek tervezése, szervezése során a „konszenzus” eddigi gyakorlata sem
alkalmazható. A tagállamoknak ezekre a problémákra a jövőben mindenképpen meg
kell találniuk a megoldásokat, mert az új kihívásokkal szemben a Szövetség nem tud
eredményesen fellépni. Ugyanakkor a jelenlegi rendszereket, módszereket ésszerű
fejlesztésekkel is korszerűsíteni lehet, amelyek nem igényelnek számottevő anyagi
ráfordítást – állítják a szakemberek. A fegyveres erő alkalmazása, felkészítése,
kiképzése szempontjából ezek a gondolatok további, tudományos igényű kutatás
szükségességét vetítik előre.
A Szövetség a jövőben nagy figyelmet kíván fordítani a különleges

műveletek végrehajtására képes kötelékek fejlesztésére. Az elméleti alapot a
döntéshez a Szövetség MC–437 számú dokumentuma adja meg, amely a különleges
műveletek politikai és katonai kérdéseinek elméletével és gyakorlatával foglalkozik.
A különleges műveleteket a speciálisan kiképzett és felszerelt katonák

hajtják végre, akik képesek a fegyveres küzdelmen belül nem hagyományos
eljárások és módszerek alkalmazására.24 Íme, a további meghatározások:
KÜLÖNLEGES MŰVELETEK25: olyan katonai tevékenységek, amelyeket

különlegesen terveznek meg, szerveznek meg és hajtanak végre, olyan hadműveleti
módszerrel, amely eltér a hagyományostól. Különleges műveletek a fegyveres
küzdelem valamennyi formájában, a válságreagáló műveletek minden fajtájában
végrehajtható, nyílt és titkos módszerek alkalmazásával együtt.
A KÜLÖNLEGES MŰVELETEK26: katonai műveletek, amelyeket

különlegesen felkészített, felszerelt és szervezett csapatok hajtanak végre stratégiai
vagy hadműveleti célok ellen a meghatározott célok elérése érdekében. A
különleges művelet magában foglalhatja a nem hagyományos hadviselés elemeit is.
24
A különleges műveleti erőkről összefoglaló tanulmányt írt Porkoláb Imre a Magyar Honvédban. A szerző
a fellelhető szakirodalom, a személyes tapasztalatok, a kutatási eredményei és a biztonságra vonatkozó
előírások figyelembevételével a tanulmányunk címében megjelölt probléma átfogóbb vizsgálatához jól
hasznosítható információkat kaptunk. (Porkoláb Imre: Különleges műveleti erők. Új kihívás – avagy az
iraki háború láthatatlan hősei. Magyar Honvéd, 2004. augusztus 13. XV. évfolyam, 33. szám, 3-5. o.)
25
AJP–01 (B) 8. fejezet 0803.
26
FM 101-5-1 Operational Terms and Symbols, 1985. 57. o.
FÓRUM 73
A KÜLÖNLEGES MŰVELETEK27: általában kisméretűek, speciális
tervezésűek, rejtetten kerülnek végrehajtásra. Az erők nem részei a válságreagáló
műveletekben részt vevő többi erőnek. A feladatok végrehajtása ugyanakkor
szükséges a kitűzött célok eléréséhez.
A KÜLÖNLEGES MŰVELETEK28: olyan katonai tevékenységek,
amelyeket különlegesen dolgoznak ki, szerveznek meg, különlegesen kiképzett
állomány hajt végre. A katonai műveletek valamennyi fajtájában és formájában
alkalmazhatók a kitűzött célok elérése érdekében.
A különleges műveleti erők feladata lehet:
a) Különleges felderítés és megfigyelés: stratégiai fontosságú célpontok
helyének meghatározása, információk gyűjtése, a humán (emberi)
felderítés teljes skálájának alkalmazása.
b) Közvetlen tevékenységek: stratégiai fontosságú célpontok pusztítása,
meghatározott személy megtalálása, elfogása, tömegpusztító
fegyverek, rendszerek felkutatása és elpusztítása.
c) Katonai segítségnyújtás: „baráti” erők katonáinak kiképzése,
felszerelése, szükség szerint tanácsadással segíteni a művelet
előkészítését és végrehajtását. A válságreagáló művelet végrehajtásának
segítése.
A világ közel negyven országának fegyveres erejében találhatók meg a
különleges műveleti erők, amelyek szervezetéről, feladatairól, működésük rendjéről
és a jövőbeni lehetséges feladatairól több szakember írt tanulmányt az elmúlt
években. A szerzők többsége egymástól függetlenül hangsúlyozza a különleges
műveleti erők jelentőségét a jövő – elsősorban az aszimmetrikus – hadműveleteinek
megvívása során. A különleges műveletekben szolgálatot teljesítő katonák többsége
nyelveket beszélő, szakmailag magasan képzett és a korszerű technikai eszközöket
mesterien kezelik. Ugyanakkor, biztonsági okokból teljesen érthető, hogy a
válságreagáló műveletekben nyújtott teljesítményüket csak a legszűkebb szakmai
kör ismeri.
Néhány szakember a korábbi szakirodalomban felsorolt és vizsgált
válságokat, kihívásokat nem tekinti a hagyományos értelemben vett biztonsági
problémának. Ugyanakkor napjainkra bebizonyosodott, hogy ezek a nem katonai
jellegű válságok messze túlmutatnak a „nemzetbiztonsági” problémákon,
megelőzésük, kezelésük csak széles társadalmi és nemzetközi összefogással
lehetséges.29 Ez azt is jelenti, hogy a korábbi, hagyományos védelmi és belügyi
szervezetek, az ott alkalmazott munkamódszerek nem minden esetben felelnek meg
a hatékony válságkezelés, konfliktus-megelőzés követelményeinek.
27
Katonai Kislexikon. Budapest, 2001. 140. o.
28
AJP–01 (A) Szövetséges Összhaderőnemi Doktrína STANAG 2437.
29
Katona Géza: Szervezett bűnözés Magyarországon. Belügyminisztérium, Budapest, 2000.
74 FÓRUM
A válságövezet vizsgálata során célszerű széleskörűen elemezni az ország,
vagy országok politikai szándéka és a lehetőségek (gazdasági, katonai képességek)
közötti összefüggéseket. A politikai szándék az agresszió megvalósítása esetén
olyan erős lehet, hogy háttérbe szorítja a lehetőség és a képesség valós értékét, vagy
a szándék megvalósítása a lakosság szociális biztonságának összeomlását okozza.
Ez a felismerés azt a feladatot fogalmazta meg a válságkezeléssel,
konfliktus-megelőzéssel foglalkozó szakembereknek, hogy keresni kell a
leghatékonyabb intézmények, felderítési módszerek és eljárások létrehozásának,
kidolgozásának lehetőségét, amelyek majd a gyakorlatban is sikeresek lesznek.
Az új típusú kihívások tehát újszerű felderítési, hírszerzési módszerek
alkalmazását vetették fel. A válságreagáló műveletek összetettebbek lettek, ennek
alapján sokkal több információra van szükség a hadműveleti terület politikai,
gazdasági, kulturális és más jellemzőiről. Ezeket az információkat csak a
hagyományos katonai felderítéssel már nehéz megszerezni. Szükségessé vált a
felderítés, a hírszerzés feladatainak, módszereinek, kapcsolatrendszerének
újragondolása, a kor követelményeihez történő igazítása.
Az új katonai felderítő gondolkodásmódban mindenképpen a politikai
szándékok megállapítására és az ezzel összefüggő katonai lépések felderítésére
helyeződött a hangsúly – állítják a témával bővebben foglalkozó szakemberek.
Ugyanakkor a döntés-előkészítés folyamatában ezeket a szándékokat és lépéseket az
országok többsége igyekszik titokban tartani. Számos esetben félrevezető
nyilatkozatok hangzanak el, az előkészületeket leplezik. Így csak az összes
információ együttes értékelése, az ellentmondások szakszerű tisztázása adhat alapot
a helyes következtetések levonására.
A szakmában felderítő ismérvnek nevezik azokat az utalásokat,
indikátorokat, amelyek megjelenését nem lehet meggátolni, és amelyek jelentkezése
esetén szinte kötelező érvénnyel el kell rendelni a riasztást, a döntéshozók
figyelmeztetését a valószínű válságokra, kihívásokra. A szakemberekre hivatkozva a
mögöttes politikai indítékok, az átfogó összefüggések feltárása bonyolult feladat,
további alapos elemzést–értékelést igényel. A katonai felderítésnek, hírszerzésnek
hiányos információs környezetben is képesnek kell lennie határozott, jól
hasznosítható következtetések levonására – állítja több szakértő, az elmúlt évek
válságait elemezve. Az isztambuli csúcstalálkozón kiemelten szerepelt az
információ megszerzésével, értékelésével és felhasználásával kapcsolatos kérdéskör,
amely elsősorban a terrorizmus elleni harc sikerét alapozhatja meg.30 Ugyanakkor a
feladatok pontos meghatározása elősegíti a felderítés meglévő hiányosságainak
megszüntetését is.
A döntéshozók számára nélkülözhetetlen a felelősségi területükre
vonatkozó, szakszerűen megszerzett és értékelt katonai információk ismerete. A
katonai felderítés, hírszerzés munkájára továbbra is szükség lesz a válságreagáló
műveletek előkészítése során.
30
Head of State and Government stregthen NATO`s anti-terrorism efforts. Isztambul, 2004. június 29.
FÓRUM 75
Ezt követően vizsgáljuk meg, hogy a fegyveres erő válságreagáló
műveletekbe kijelölt alegységének (szakasz, század, zászlóalj), esetleg egységének
milyen követelményeknek kell megfelelnie, milyen képességekkel kell
rendelkeznie.31 A szerző többségében helyes következtetéseket fogalmazott meg a
képességekre és a készenlétre vonatkozóan. Ezek többsége a Szövetség vonatkozó
dokumentumában is megtalálható.
Az alegységgel szemben támasztott követelmények az alkalmazási készenlét
és képesség tartalmában határozhatók meg:
a) Az alegység rendelkezik naprakész harckészültségi tervvel, az
alkalmazáshoz szükséges parancsokkal és utasításokkal. Az alegység
vezető beosztású személyei ismerik az alkalmazás elméletét és
gyakorlatát, rendelkeznek a vezetéshez szükséges képességekkel.
b) Az alegység végrehajtotta a képességek megszerzéséhez az előírt
kiképzési és felkészítési feladatokat, az éleslövészeteket, a háborús
alkalmazáshoz megfelelő tervekkel rendelkezik.
c) Az alegység rendelkezik a személyi és anyagi kiegészítésre vonatkozó
tervekkel, amely tartalmazza a beérkező személyek felkészítésének
rendjét, a beosztásuk ellátásához szükséges ismeretek gyors elsajátítása
feltételeit.
d) A riasztási tervek végrehajtása biztosítja, hogy az alegység a
meghatározott időre, képességeinek birtokában elérje a készenlétet a
tervekben rögzített helyen.
e) Az alegység rendelkezik előrevonási, be- és kirakodási, valamint
szállítási tervekkel. Az állomány ismeri és begyakorolta a tervekben
rögzített feladatokat.
f) Az alegység rendelkezik a válságövezetre, a szemben álló felekre, a
lakosságra, a szociális és kulturális körülményekre vonatkozó
adatokkal, az adatok megszerzéséhez szükséges felderítő, CIMIC
képességekkel.
g) Az alegység rendelkezik az együttműködéshez és a hazai bázissal
történő kommunikációhoz szükséges eszközökkel, az állomány ismeri
az eszközök kezelésére vonatkozó szabályokat és előírásokat.
Az elmúlt évek válságreagáló műveleteinek tapasztalatait összegezve, különös
jelentősége van az alkalmazásra vonatkozó követelmények meghatározásának:
a) Az állomány a kiképzés során begyakorolta a készenlét emelése, a
menet, a szállítás és a körletelfoglalás különböző feladatainak
végrehajtását.
31
A vizsgálathoz felhasználtuk Kovács József 2004-ben, a vezérkari tanfolyamon írt záródolgozatának
legfontosabb megállapításait. A záródolgozat a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárában
található meg.
76 FÓRUM
b) Rendelkeznek a harcképesség megőrzését biztosító valamennyi
rendszabályt magában foglaló tervvel, és ennek végrehajtását
begyakorolták. Kiemelten fontos a közvetlen támadások elhárítására
való készenlét, az állomány és a technikai eszközök megóvása
szempontjából.
c) Képesek az ellenfelderítés hatékonyságát a minimálisra csökkenteni az
álcázási módszerek és eszközök alkalmazásával, a kommunikációs
rendszabályok betartásával.
d) Ismerik az állomány megóvását elősegítő műszaki berendezések,
létesítmények alkalmazásának, elkészítésének módját és gyakorlati
fogásait.
e) A parancsnoki állomány ismeri a vezetési eszközök alkalmazását,
képes a vezetési pontokon folyó munka irányítására és az okmányok
vezetésére, begyakorolta a feladatok végrehajtásának rendjét.
f) Az állomány rendelkezik a tömegpusztító fegyverek elleni védelemhez
szükséges védőeszközökkel, a katonák azok használatát ismerik, a
legfontosabb fogásokat begyakorolták.
g) Az állomány felkészült a tömegpusztító fegyverek alkalmazása esetén a
következmények szakszerű felszámolására, más alegység megsegítésére.
h) Az állomány – a feladatok ismeretében – kész azok maradéktalan
végrehajtására, ismeri az alegységre vonatkozó harc- és tűzvezetés,
továbbá az együttműködés elméletét és gyakorlatát. Ismerik és
begyakorolták a harctámogatással összefüggő feladatok végrehajtását.
Az elmúlt években végrehajtott béketámogató műveletek tapasztalatai
bizonyítják, hogy a katonáknak nem csupán a harc megvívására kell felkészülniük,
hanem egy sor olyan tevékenység végrehajtására is, amelyek nem tartoznak
szorosan a fegyveres küzdelem kérdéskörébe. Ezek lehetnek a diplomáciai, a
rendőri, a közigazgatási és az elsősegélynyújtási feladatok. A válságreagáló
műveletekben a feladatok végrehajtása olyan stresszhelyzetbe hozhatja a katonákat,
amelyekre a kiképzés során fel kell készülni. Ma már bizonyított tény, hogy a
béketámogató műveletek többségére az ország (a Szövetség) határain kívül kerül
sor.32 Ebben az esetben a katonák más földrajzi, kulturális, gazdasági és vallási
viszonyokkal találkoznak, amelyekre szintén fel kell őket készíteni. Más szóval, a
katonával szemben növekedtek a követelmények, az iskolázottság, a rugalmasság,
az önállóság, a fokozott döntési képesség vonatkozásában. Ez a körülmény újabb
és újabb feladat elé állítja a felkészítéssel, kiképzéssel foglalkozó intézeteket,
iskolákat és szervezeteket. A válságreagáló műveletek megkezdése előtt az előbb
említett viszonyokról, a művelet környezetéről minden adatot célszerű beszerezni.
32
Wiley, Winston P.: Transnational threats to NATO in 2010. K.n., Washington D.C., 1998. Mc Ewen,
M. T.: Psychological operations against terrorism: The unused weapon. Military Review, 1986.
76. évf. 1. szám, 59-67. o.
FÓRUM 77
Itt jelentkezik a felderítő intézmények és szervek jelentősége, hadászati és harcászati
szinten egyaránt. Ha ezek az adatok a Szövetség Helyzetelemző Központjában
vannak meg, akkor azokat célszerű a részt vevő államoknak megadni, és ez fordítva
is igaz. Minden adatot nekünk is meg kell odaküldeni.
A válságreagáló műveletek eredményes végrehajtása feltételezi a katonai
felszerelések, eszközök, a vezetési- és információs képességek korszerűsítését,
továbbá a logisztikai, a szállítási kapacitások meglétét. Ez csak a polgári
vállalatokkal együttműködve, nemzetközi keretek között valósítható meg. Az utóbbi
évek tapasztalatai azt igazolják, hogy az úgynevezett „harcoló” állomány megóvása
érdekében legalább háromszor akkora kiszolgáló erőre van szükség. Különösen igaz
ez abban az esetben, ha a kontingens az ország területétől távoli térségben kerül
alkalmazásra. Ennek az infrastruktúrának a hazai működtetése további személyi és
anyagi forrásokat köt le a hadművelet során. Számítások szerint minden egyes
bevetésre kerülő katonát további öt-hat ember fog kiszolgálni a jövő válságreagáló
műveleteiben. Továbbá, az ezekben a műveletekben részt vevő erők sokkal
költségesebbek lesznek, mint a katonai szembenállás fegyveres erői voltak. A
költségeket nemzetközi összefogással lehet csökkenteni, amely azt jelenti, hogy
bizonyos logisztikai „szolgáltatásokat” nem kell annyiszor megszervezni, ahány
nemzet vesz rész a válságreagáló műveletben. Ebben a kérdésben is célszerűnek
látszik, ha a Szövetség, a döntéshozatali mechanizmus, a parancsnokságok
összetétele megújul.33
A hadtudományi kutatások középpontjába kerültek a következő kérdések:
 Milyen hatással van a fegyveres erőkre, a katonákra ez a változás,
milyen új tudati, lélektani jelenségek, erkölcsi és egyéb újszerűségek,
egyben problémák jelentkeznek ebben a folyamatban?
 A békefenntartás, a béke-kikényszerítés milyen harceljárásokat
feltételez az alegységektől?
Napjaink béketámogató műveleteit elemezve további vizsgálat tárgyát
képezheti a politikai önzetlenség, az erkölcsi feddhetetlenség, a társadalmi
támogatottság kérdése. Másképpen, az első pillanattól célszerű a válságreagáló
műveletben való részvétel valódi szándékát, azt a Szövetséges tagállamokkal
egyeztetni, és a hazai közvélemény elé tárni. A felső politikai vezetés felelőssége
óriási, kudarc esetén (hamis indokok, váratlan tényezők, nagyobb veszteségek)
esetén már nem sok lehetőség van az utólagos magyarázatra, elvész a közvélemény
bizalma. Olyan súlyos belpolitikai feszültség állhat elő, amely veszélyezteti a
válságreagáló művelet teljes kimenetelét. A béketámogató műveletek sikeres
végrehajtása érdekében a résztvevőket intenzívebben és hosszabb időre kell
felkészíteni, beleértve a fizikai és tudati felkészítést. Amennyiben a hírszerzés és a
felderítés valamennyi adata rendelkezésünkre áll a válságkörzetről, akkor a
katonákat ennek megfelelően kell felszerelni, technikai és egyéb eszközökkel ellátni.
A tervezést és a végrehajtást meg kell szabadítani mindenféle gépiességtől, technikai
egyoldalúságtól.
33
Sergio Balanzio: NATO's humanitarian support to the victims of the Kosovo crisis, NATO Review,
1999. Summer 9. o. Csabai György: A jövő hadviselésének néhány kérdése. Hadtudomány, 1999.
2. szám 80-83. o. Benjamin F. Schemmer: Now that NATO. Strategic Review, 1999. Summer 3. o.
78 FÓRUM
A válságreagáló műveletekben folyamatosan megvan az „eredeti” válság,
konfliktus elmélyülésének az esélye, amely esetenként gátolja az erőszakmentes
megoldást, növeli a „fegyveres megoldás”, az erődemonstráció valószínűségét.
Abban az esetben, ha hazánk felkérést kap a válságreagáló műveletekben
való részvételre, akkor gondosan elemezni és tisztázni célszerű a következőket:
mikor kell megkezdeni a műveletet, hogy a művelet hatékony legyen, milyen
formája lesz a válságreagáló műveletnek, a siker érdekében milyen reálisan elérhető
cél (célok) tűzhető ki, milyen feladatok várhatók a művelet befejezése után?
Bizonyos esetekben, ha nincs kellő információ a kérdésekre, a felkérés
visszautasítható, de ez nem célszerű, törekedni kell az információ megszerzésére.
Általános tapasztalat, hogy a válságreagáló műveletek nem zárják ki az
erődemonstrációt, az erő alkalmazását, sőt az esetek jelentős részében igazolni
célszerű a műveletben részt vevők ilyen irányú eltökéltségét, felkészültségét.
Ugyanakkor a fegyveres erő alkalmazása csak bizonyos szabályok, korlátok között
képzelhető el, amelyekre a katonákat, az alegységeket célszerű felkészíteni.
Ezek a következők lehetnek: csak a válaszlépés, a reagálás elfogadható; az
önvédelem nem zárható ki; az erő alkalmazását határozott (jól érthető)
figyelmeztetés előzze meg; az erő alkalmazásához kapcsolódjanak támogató
tevékenységek a polgári lakosság megóvása érdekében. Ezeket a szabályokat a
különböző „békeműveleti doktrínák” rögzítik, amelyekkel a katonákat meg kell
ismertetni.
A válságreagáló műveletek nem gerjeszthetnek újabb agresszív érzéseket
(cselekedeteket) a konfliktusban részt vevők között. Ugyanakkor ismert, hogy a
fegyveres küzdelem (a háború) nem az egyedüli módszer a válság, a konfliktus
megoldására. Minden háborúban benne van egy újabb konfliktus lehetősége.
A fegyveres erők megváltozott feladataival kapcsolatos szakmai vita egyik
területe a békefenntartás és a béke-kikényszerítés közötti különbség vizsgálata,
valamint az ezekhez kapcsolódó parancsnoki munka rendje. Szakmai körökben az a
vélemény, hogy mindkettőre fel kell készíteni a résztvevőket.
Néhány megjegyzéssel csatlakozni kívánunk a szakmai vitához. A
válságreagáló műveletekkel foglalkozó dokumentumok a béke-kikényszerítésen a
katonai rendszabályok maradéktalan érvényesítését, a katonai műveletek
végrehajtását értik. Ennek eredményeként az agresszor lemond szándékáról, vagy
megfosztják képességeitől, de ez nem minden esetben jelenti a megsemmisítést.
Fontos alapelv, hogy a műveletben végrehajtott tevékenység és a politikai
célkitűzések összhangban legyenek. A katonai erő alkalmazása biztosítsa a
megkötött egyezmények, vagy a nemzetközi közösség által megfogalmazott
követelmények (feltételek) teljesítését. A békekikényszerítő műveletek fontos eleme
az emberi jogok és a polgári lakosság védelme. Az utóbbi évek konfliktusait
elemezve, az emberi jogok megsértése, a népirtás, az etnikai és vallási alapú
tisztogatás mind gyakrabban fordul elő. Ezért a béke-kikényszerítésben részt vevő
katonai erő feladata ezek megszüntetése, akár a fegyverek alkalmazásával is.
FÓRUM 79
A napjainkban zajló válságreagáló műveletek eseményei igazolják, a béke-
kikényszerítés, békefenntartás kérdésének tudományos igényű, a tapasztalatokat
feldolgozó vizsgálatának szükségességét. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy a
válságreagáló műveletek tervezése előtt – még akkor is, ha kevés idő áll
rendelkezésre –, a geopolitika, geostratégia módszereinek felhasználásával
teljeskörűen értékelni kell a válságkörzetet. Világosan meg kell fogalmazni a béke-
kikényszerítés célját, majd a békefenntartás feladatait.
A válságreagáló műveletek végrehajtásának sajátosságai

A tanulmány készítésének idején az Irakban zajló események igazolják, a
béke-kikényszerítés, békefenntartás kérdésének tudományos igényű, a
tapasztalatokat feldolgozó vizsgálatának szükségességét. A konfliktus erőszakkal
történő megoldása esetén fegyveres erők alkalmazására kerül sor. Ez általában a
szemben álló felek közötti fegyveres küzdelem, vagy az ENSZ (vagy más szervezet)
felhatalmazásával, nemzetközi erőkkel szervezett béketeremtés, béke-kikényszerítés.
Az iraki események indokolják a béke-kikényszerítés lehetséges tartalmának
vizsgálatát, különösen a fegyveres küzdelem törvényeinek összevetésével:
 Mennyiben más a béke-kikényszerítés, mint a fegyveres küzdelem?
 Hogyan kell a katonákat felkészíteni a béke-kikényszerítésre és a
békefenntartásra?
 Az erő alkalmazásának szabályai összhangban vannak-e a politikai és
katonai célkitűzésekkel?
Nos, ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata és megválaszolása a témával
bővebben foglalkozó kutatók feladata.
A kutatásainkból levont következtetéseink alapján a béke-kikényszerítést a
manőverező jelleg fogja jellemezni és meghatározni. Ennek célja az ellenség (az
agresszor) összekovácsoltságának, harcképességének, vezetésének megtörése, a
kezdeményezés megszerzése és folyamatos fenntartása. Más megközelítésben, ez azt
is jelenti, hogy a harccsoportok, egységek rugalmasak, gyors felvonulási
képességűek, kommunikációs, híradó- és felderítési rendszerük korszerű és kellően
védett, logisztikai ellátottságuk jó.
A válságkörzetekben folyó tevékenységi körzet nehezen behatárolható,
hagyományos értelemben nincsenek frontvonalak, a hadművelet ellenőrzését
elsősorban felderítő műholdak, repülőgépek, jól felkészített mélységi felderítő
csoportok, különleges erők hajtják végre. A tapasztalatok alapján tovább növekszik
a szárazföldi és a légi műveletek integráltságának valószínűsége. Jellemzőjük a
többnemzeti és az összhaderőnemi jelleg.
A kialakuló válságokat, konfliktusokat a Szövetség szintjén jól szervezett,
hatékony hírszerzéssel–felderítéssel lehet előre jelezni, s a válságreagáló erők
számára – lehetőség szerint maradéktalanul –, információt szolgáltatni.
80 FÓRUM
Napjaink válságreagáló műveleteinek tapasztalatait felhasználva, egy
ország elleni agresszió, erőszakos cselekmény esetén két körülménnyel célszerű
számolni. Először: az állami szinten szervezett agressziók jól előkészítettek, az erők
kiképzettek, felkészítettek, felszereltségük viszonylag korszerű és elszántak a
hadműveleti feladatok teljesítésében. Ennek megfelelően célszerű az agressziót
elszenvedő ország védelmét és az ellencsapást szervezni. Másodszor: egyes
térségekben gyakoribb lesz a szélsőséges politikai, etnikai, vallási csoportok által
végrehajtott erőszakos cselekmény, amely nem jelezhető előre. A szervezett
bűnözés, a nemzetközi terrorizmus továbbra is jelen lesz a kontinensen. Ezek a
szervezetek, csoportok a legkorszerűbb kommunikációs, informatikai eszközökkel
rendelkeznek, hálózatuk jól kiépített, az egész világra kiterjed, tagjaik többsége
művelt, nyelveket beszélő. Ennek alapján az ellenük való küzdelem speciális
felkészültséget igényel, és valamennyi hazai és nemzetközi, biztonsággal foglalkozó
szervezet hatékony együttműködésére van szükség.34
A felsorolt jellemzők alapján a válságreagáló műveletek sikeres
végrehajtásába bevont erők lélektani felkészítése kiemelt szerepet kapott. Továbbá,
el kell sajátítaniuk a civil–katonai kapcsolatok elméletét és gyakorlatát is.
A jövőben kialakulhatnak olyan válságok, konfliktusok, amikor nehéz vagy
egyszerűen lehetetlen előre jelezni az érintett felek egymáshoz és a nemzetközi erőkhöz
való viszonyát, a válság elmélyülésének körülményeit. Ha a békefenntartó műveletet
béke-kikényszerítéssel kell felváltani, célszerű a nemzetközi erőket új mandátummal
(felhatalmazással) „ellátni”. Erre azért van szükség, mert nagy valószínűséggel a
feladat is változni fog. Ez a körülmény gyakorlatilag kizárja, hogy a béke-
kikényszerítést ugyanazokkal az erőkkel hajtsuk végre, mint a békefenntartást. Ez
fordítva is igaz. A Szövetség békefenntartó erői általában könnyűfegyverzettel vannak
felszerelve, így a béke-kikényszerítés feladatainak végrehajtására csak aránytalanul
nagy veszteségek árán képesek. Véleményünk szerint a béke-kikényszerítés a
fegyveres küzdelem egyik formája, amelynek sikeres megvívására a katonákat és a
kötelékeket hagyományos módon kell kiképezni, felkészíteni, figyelembe véve a
nemzetközi összetételt és a válságkörzet valamennyi jellemzőjét.
A felderítés valamennyi eszközének felhasználásával pontos információkkal
kell rendelkezni a béke-kikényszerítést lezáró békeépítés körülményeiről. Alapvető
feladat lehet ebben az esetben a biztonságos környezet megteremtése a polgári,
közigazgatási, humanitárius és más tevékenységek végrehajtásához. Ha a
nemzetközi erők életét veszély fenyegeti a válságkörzetben, nem lehet a
békeépítésre vonatkozó szabályokat alkalmazni, és ez fordítva is igaz. A más
kultúrát képviselő, korábban béke-kikényszerítési feladatokat végrehajtott katona, a
jelenlévő harci–technikai eszközök nem a béke szimbólumait testesítik meg.
Véleményünk szerint az Irakban zajló események is ezt támasztják alá.
34
Avishag Gordon: Terrorism and computerized databases: An examination of multidisciplinary
coverage. In: Terrorism and Political Violance. 1995. 4. szám. 171-177. o. Thornton, T. P.: Terror as a
Weapon of Political Agitation. New York, Free Press of Glencoe, 1964. In. Charles Townshend:
Terrorism. Oxford University Press, 2001. 18. o. Resperger István: Az iszlám világ és hatása a
biztonságra. Egyetemi jegyzet, Budapest, 2003. Ralph Peters: The new warrior class. Parameters, Vol.
24. No. 2. Summer 1994.
FÓRUM 81
A válságreagáló műveletekben a fegyveres erő nem a hagyományos
hadviselés szabályai szerint kerül bevetésre. (Megjegyezzük, hogy a hagyományos
hadviselés jellemzőinek, végrehajtása körülményeinek vizsgálata a hadtudomány
időszerű feladata.) Az alkalmazás módja, a felszerelés, a harc megvívásának
szabályai, az együttműködés rendje eltér a fegyveres küzdelemben
meghatározottaktól. Ha ezt a megállapítást elfogadjuk, valamint egyetértünk a
védelmi felülvizsgálatot követő célkitűzésekkel, akkor a fegyveres erőt alkalmassá
kell tenni a válságreagáló műveletek feladatainak végrehajtására. A személyi
állománynak ismernie kell az erő és az eszközök alkalmazásának elveit ezekben a
műveletekben. Ennek megfelelően célszerű végrehajtani a felkészítést, a kiképzést,
kialakítani a felszerelést, megszerezni a szükséges képességeket.
Befejezés
Mértékadó szakirodalmak alapján, a 21. században a válságok, konfliktusok
még sokáig hatással lesznek hazánk is. A stratégiák kialakításakor, valamint a
válságkezelés, konfliktus-megelőzés és a válságreagáló műveletek végrehajtása
során ezeket a problémákat rendszerszemléletű megközelítéssel, ok–okozati
összefüggésben és tudományos igényességgel célszerű vizsgálni. A válságokat,
konfliktusokat megelőzni célszerű, mert a kezelésük csak hosszú és költséges
folyamat eredménye lehet. A megelőzés viszont csak akkor lehetséges, ha a
hírszerzés és a hadászati felderítés hatékonyan működik.
A társadalom valamennyi területén célszerűnek látszik kialakítani azokat a
képességeket, amelyek a katasztrófák megelőzésére, következményeik felszámolására
és a válságok kezelésére alkalmasak. Ehhez politikai akaratra és kormányokon átnyúló
stratégiákra van szükség. Fontos követelmény: a részt vevő erők legyenek kiképzettek,
gyorsan bevethetők, és élvezzék a közvélemény támogatását.
A válságreagáló műveletek sikeres végrehajtása iránti igény átértékelte a
fegyveres erő, a katona szerepét és kötelességét. A közvélemény figyelme
nagymértékben a katonai reformra, a védelmi ipar átalakítására, valamint a fegyveres
erő és a társadalom kapcsolatában meglévő feszültségek enyhítésére helyeződött át.
A válságreagáló műveletek végrehajtásához minden esetben szükség van a
jogi megalapozásra, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatára. A jogi
megalapozás ad lehetőséget a műveletek teljes körű megtervezésére. Ez biztosítja a
polgári lakosság megóvását, a környezeti károk elkerülését és a legkisebb veszteség
elérését.
A megváltozott biztonságpolitikai feltételek, egyes régiók geopolitikai
helyzetének átalakulása, a technológia gyors fejlődése hatással van a fegyveres
küzdelem törvényeire és a megvívás módjára. A fegyveres küzdelem folyamatossá
és nagy üteművé vált. Az információ jelentősége fokozatosan növekszik és az új
technikák bevezetésével ennek megszerzése egyszerűbbé vált, ugyanakkor bizonyos
esetekben az emberi erővel megszerzett információ jelentősége a szemben álló félről
felbecsülhetetlen értékű a siker szempontjából. A megszerzett információk
csökkentik a tervezés és a döntés idejét, így a kiváltott csapások pontosabbak és
pusztítóbbak lettek.
82 FÓRUM
A válságreagáló műveletek végrehajtása során a demokratikus társadalmak
érzékenyebben reagálnak a polgári és a saját katonai áldozatokat illetően. Ezekben a
műveletekben átértékelődött a győzelem fogalma és tartalma. Ma már a válságot
előidéző szándék megszüntetésének elérése a legfontosabb cél, az ártatlan lakosság
megóvásával együtt.
Az aszimmetrikus hadviselés tervezése, megvívása nem értelmezhető a
korábbi, hagyományos hadviselés szabályai és kerete között. Ebben az esetben a
hadszíntér, a válságkörzet, a hadműveleti terület sem értelmezhető a hagyományos
elvek szerint.
A technikai eszközök és a válságreagáló műveletek költsége arra
kényszeríti a részt vevő államokat, a katonai felső vezetést, hogy a katonákat minden
szempontból felkészítsék a végrehajtásra. Ezzel párhuzamosan teljeskörűen
vizsgálják a műveletben való részvétel körülményeit.
A közelmúlt válságreagáló műveleteiből levonható tapasztalatok alapján a
saját katonák halála és a polgári áldozatok számának alakulása a közvélemény
számára talán még fontosabb, mint a hadművelet sikere. A katonák és a lakosság
biztonságának magas szintű megteremtése viszont azzal járhat együtt, hogy a
válságreagáló műveletek hatékonysága katonai szempontból csökken, a végrehajtás
elhúzódik, és a költségek gyors ütemben emelkednek. Ez azzal is járhat, hogy
csökken a közvélemény támogatása. Az ellentmondás feloldása a politika számára
nem egyszerű feladat, mert a válságreagáló műveletek parancsnokai – a saját
katonák életének megóvása mellett –, a lehető leggyorsabban kívánják teljesíteni a
küldetést. Ezen ellentmondás feloldását segíti elő a felderítő intézmények hatékony
működése, a megbízható felderítési adatok, a politikusok és a katonai parancsnokok
időbeni tájékoztatása.
Az új kihívások és kockázatok a válságreagáló műveletek melyik fajtájával
és milyen formában kezelhetők? A jelenlegi biztonsági szervezetek alkalmasak-e
erre a feladatra, vagy új szervezet létrehozására van szükség? A tanulmány
elkészítése során szerzett tapasztalatunk – a teljesség igénye nélkül – a következőkben
foglalható össze:
A válságok kezelése, a terrorizmus elleni harc, a válságreagáló műveletek
sikeres végrehajtása hosszabb távon megalapozott együttműködést feltételez az
országok között, amely nem tartalmazza a pillanatnyi politikai, gazdasági és más
érdekeket.
Bebizonyosodott, hogy sem az Amerikai Egyesült Államok, sem más
ország nem képes önállóan válságreagáló műveletek végrehajtására, a technikai
feltételek megléte mellett is szükség van a nemzetközi közvélemény támogatására. 35
Az európai államok megosztottságának kérdése a transzatlanti
kapcsolatban, állásfoglalásuk a válságreagáló műveletek végrehajtásával
összefüggésben széles körű elemzést igényel. Ebben az esetben is célszerű az ok–
okozati összefüggések mélyebb feltárása, a hasznosítható következtetések levonása.
35
Johan Galtung: A terrorizmus okairól és megszüntetéséről. Eszmélet 17. száma, 1992. november,
Budapest.
FÓRUM 83
A válságreagáló műveletek sikerének három fontos feltétele fogalmazható
meg napjainkban. Először: a gyors, és a körülményekhez képest pontos terv a
végrehajtáshoz, a felhatalmazással egyidőben. Másodszor: a tervnek tartalmaznia
kell, hogy milyen politikai, gazdasági berendezkedés lesz a válságkörzetben a
műveletek végrehajtása után. Harmadszor: az államok többsége és a biztonsági
szervezetek támogatásának megléte a válságreagáló műveletek végrehajtásához.
A válságreagáló műveleteket el kell választani a feladat végrehajtása
szempontjából a békefenntartástól és a békeépítéstől, és ha megoldható, akkor a
végrehajtó állományt is cserélni kell a feladat előtt. Másképpen, a katonai erő
alkalmazásával végrehajtott válságreagáló művelet jellemzői nem azonosak a
béketámogató műveletekkel. A két feladatot el kell választani egymástól a katonák
felkészítése szempontjából is. A tapasztalatok alapján a válságreagáló műveletek
sikeres végrehajtásához szükség van a jól értelmezhető felhatalmazásra, a világos
politikai és katonai célkitűzésekre, képességekkel rendelkező, megfelelően
felkészült polgári, rendvédelmi, közigazgatási és katonai erőkre.
Reményeink szerint a kutatómunka végén bizonyítottuk, hogy a
geopolitika, geostratégia – mint vizsgálati módszer – nem tud a válságreagáló
műveletekkel kapcsolatos valamennyi kérdésre választ adni, de a szerzőket segítette
a jelzett probléma más módszerrel történő (a korábban megszokottól eltérő)
vizsgálatában és teljes körű megközelítésében. Más szóval, a következtetéseink
levonásához a vizsgálatokat más-más eszköz bevonásával hajtottuk végre.
A válságkezelő műveletek vizsgálatához bizonyos mennyiségű és aránylag
pontos információkra van szükség, amelyek általában csak kitartó és alapos
kutatómunkával gyűjthetők össze. A kutatás során számos alkalommal találtuk
magunkat szembe az érdekek összeütközésével a válságkörzetekben, vagy azok
erőszakos (katonai) érvényesítésével. Ezekben az esetekben nem elegendő a
megszerezhető információk tételes felsorolása. Szükség van azok ütköztetésére, és
fel kell tárni az ok–okozati összefüggéseket a válság teljes körű megismeréséhez. A
geopolitikának, geostratégiának, mint vizsgálati módszernek az alkalmazása,
tapasztalatunk szerint, megnövelte a kutatás eredményességét. Elősegítette a
kihívások és kockázatok, a válságok és konfliktusok összefüggéseinek megértését.
Kutatásainkból levont következtetéseink alapján a béke-kikényszerítést a
manőverező jelleg fogja jellemezni és meghatározni. Ennek célja az ellenség (az
agresszor) összekovácsoltságának, harcképességének, vezetésének megtörése, a
kezdeményezés megszerzése és folyamatos fenntartása. Más megközelítésben ez azt
is jelenti, hogy a harccsoportok, alegységek, egységek rugalmasak, gyors felvonulási
képességűek, kommunikációs, híradó- és felderítési rendszerük korszerű és kellően
védett, logisztikai ellátottságuk jó.
A felsorolt jellemzők alapján a válságreagáló műveletek sikeres
végrehajtásába bevont erők lélektani felkészítése kiemelt szerepet kapott. Továbbá,
célszerű megtanulniuk a civil–katonai kapcsolatok elméletét és gyakorlatát is.
84 FÓRUM
A jövőben kialakulhatnak olyan válságok, konfliktusok, amikor nehéz vagy
egyszerűen lehetetlen előre jelezni az érintett felek egymáshoz és a nemzetközi
erőkhöz való viszonyát, a válság elmélyülésének körülményeit. Ha a békefenntartó
műveletet béke-kikényszerítéssel kell felváltani, célszerű a nemzetközi erőket új
mandátummal (felhatalmazással) „ellátni”. Erre azért van szükség, mert nagy
valószínűséggel a feladat is változni fog. Ez a körülmény gyakorlatilag kizárja, hogy a
béke-kikényszerítést ugyanazokkal az erőkkel hajtsuk végre, mint a békefenntartást.
Ez fordítva is igaz. A Szövetség békefenntartó erői általában könnyűfegyverzettel
vannak felszerelve, így a béke-kikényszerítés feladatainak végrehajtására csak
aránytalanul nagy veszteségek árán képesek. Véleményünk szerint a béke-
kikényszerítés a fegyveres küzdelem egyik formája, amelynek sikeres megvívására a
katonákat és a kötelékeket hagyományos módon kell kiképezni, felkészíteni,
figyelembe véve a nemzetközi összetételt és a válságkörzet valamennyi jellemzőjét.
A felderítés valamennyi eszközének felhasználásával pontos információkkal
kell rendelkezni a béke-kikényszerítést lezáró békeépítés körülményeiről. Alapvető
feladat lehet ebben az esetben a biztonságos környezet megteremtése a polgári,
közigazgatási, humanitárius és más tevékenységek végrehajtásához. Ha a nemzetközi
erők életét veszély fenyegeti a válságkörzetben, nem lehet a békeépítésre vonatkozó
szabályokat alkalmazni, és ez fordítva is igaz. A más kultúrát képviselő, korábban
béke-kikényszerítési feladatokat végrehajtott katona, a jelenlévő harci–technikai
eszközök nem a béke szimbólumait testesítik meg.
Napjaink válságreagáló folyamatait elemezve megállapítható, hogy sem az
elmélet, sem a gyakorlat nincsen teljes mértékben kidolgozva, a nemzetközi
szervezetek működésében elég sok a bizonytalanság. Különösen kevés a tapasztalat a
kontinensen megjelenő válságok fegyveres erővel történő kezelésében, hiszen még
napjainkban is hatnak a katonai szembenállás beidegződései. Más szóval, Európa
mindig érzékenyen reagált mindenféle katonai cselekményre. Teljes mértékben igaz ez
az állítás a Balkán-félszigetre vonatkozóan. A Balkán-félszigetről alkotott vélemény
évszázadokon a nagyhatalmak egymáshoz való viszonyát határozta meg. Így
értékelhető ez a kérdés most is. Napjainkban egyértelmű, hogy – lassúsága ellenére –
az ENSZ még mindig fontos szerepet játszik a világpolitikai folyamatokban. Az ENSZ
jelenleg három földrészen (Afrika, Ázsia és Európa) tart fenn összesen tizenhárom
békefenntartó missziót.36
A fegyveres erő részvételének lehetősége a válságreagáló műveletekben
messzemenően függ attól is, hogy a politikai vezetés milyen érdekalapon ítéli meg azt.
Más szóval, egyre gyakrabban fogalmazódnak meg a következő kérdések: várható-e a
személyi és anyagi veszteség, mekkora a művelet pénzügyi tehertétele az ország
számára? Ugyanakkor az ENSZ személyi, pénzügyi, anyagi erőforrások hiányában
képtelen kezelni a válságokat, megelőzni a konfliktusokat, szükség van a tagállamok
politikai, anyagi, katonai támogatására. A világszervezet ugyanis akkor működik jól,
ha a Biztonsági Tanács (BT) állandó tagjai egyetértenek az adott ügykörben. Ha nem,
akkor értelemszerűen az ENSZ tehetetlen a probléma kezelésében.
36
Kőszegvári Tibor: Hadviselés a 21. században. Hadtudomány. 1999. 1. szám.
FÓRUM 85
A válságkezeléssel, konfliktus-megelőzéssel, válságreagáló műveletekkel
foglalkozó, nemzeti és nemzetközi intézmények több esetben képtelenek hatékonyan
elemezni a válságokat, válaszokat és megoldásokat kínálni – állítja több szakember.
A nemzetközi jogrendszer egyre nyilvánvalóbb módon nehezen kezeli a felmerülő
problémákat, a jogszerű és a szükséges megoldás ellentéte többször fedezhető fel a
válságreagáló műveletek végrehajtása során. Ugyanakkor a diplomáciai
erőfeszítésekről és a különböző hírszerző szervezetek tárgyalásairól, a válságok
kezelése és a konfliktusok megelőzése érdekében, csak kevés információt ismerhet
meg a közvélemény.37
Véleményünk szerint a válságreagáló műveletekben a fegyveres erő nem a
hagyományos hadviselés szabályai szerint kerül bevetésre. Az alkalmazás módja, a
felszerelés, a harc megvívásának szabályai, az együttműködés rendje eltér a
fegyveres küzdelemben meghatározottaktól. 38 Ha ezt a megállapítást elfogadjuk,
valamint egyetértünk a védelmi felülvizsgálatot követő célkitűzésekkel, akkor a
fegyveres erőt alkalmassá kell tenni a válságreagáló műveletek feladatainak
végrehajtására. A személyi állománynak ismernie kell az erő és az eszközök
alkalmazásának elveit ezekben a műveletekben. Ennek megfelelően célszerű
végrehajtani a felkészítést, a kiképzést, kialakítani a felszerelést, megszerezni a
szükséges képességeket.
37
Zelenák János: A válságkezelés, konfliktus-megelőzés elmélete és gyakorlata. Záródolgozat. ZMNE,
Budapest, 2000.
38
Csizmadia Sándor: A geopolitika, mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere. Külpolitika,
1998 tavasz 3-31. o. Walter Schweizer: A kockázatelemzés szerepe a nemzeti biztonsági stratégia
kialakításában. Előadás 1998. augusztus 27. George C. Marshall European Center for Security
Studies. Chris Donnelly: A katonák felkészítése a 21. századra. NATO Tükör, 2000 nyár/ősz.
86 FÓRUM
Melléklet
KATONAI MŰVELETEK
I. HÁBORÚS KATONAI MŰVELETEK

A) Nagy méretű, több hadszíntéren folyó háború.
B) Regionális hadszíntéren folyó háború.
C) Helyi háború.
D) Belső, polgárháború.
II. NEM HÁBORÚS KATONAI MŰVELETEK

1. AZ ENSZ FELOSZTÁSA ALAPJÁN
2. A NATO FELOSZTÁSA ALAPJÁN
3. FEGYVERREL VÉGREHAJTOTT MŰVELETEK
A) Fegyveres konfliktusok1.
B) Válságreagáló műveletek1.
C) Más katonai műveletek1.
D) A belső alkotmányos rend helyreállítása2.
E) Béketámogató műveletek2.
4. FEGYVER NÉLKÜL VÉGREHAJTOTT MŰVELETEK

A) Polgári–katonai együttműködési (CIMIC) műveletek.
B) Fegyverzetellenőrzés.
C) Katasztrófák elhárításában való részvétel.
D) Migrációs folyamatok kezelésében való részvétel.
E) Humanitárius segítségnyújtásban való részvétel.
Magyarázat:
1
Ezek a műveletek egyes esetekben a háborús katonai műveletekhez is sorolhatók.
2
Ezek a műveletek bizonyos esetekben a fegyver nélkül végrehajtott műveletekhez is
sorolhatók.
Forrás: Deák János: A jövő háborúja, a háború jövője.
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2004, Budapest (kézirat).
FÓRUM 87
I. HÁBORÚS KATONAI MŰVELETEK
A) Nagyméretű, több hadszíntéren folyó háború
a) Globális műveletek:
 Hadászati nukleáris erők műveletei.

 Hadászati műveletek a légi-kozmikus (nukleáris) támadás elhárítására.
 Kozmikus erők műveletei.
b) Hadászati műveletek a hadszíntereken:
 Kontinentális hadászati műveletek.

 Óceáni, tengeri hadászati műveletek.
 Légi (rakéta-kozmikus) hadászati műveletek.
 Légvédelmi hadászati műveletek.
B) Regionális hadszíntéren folyó háború

a) Kontinentális hadszíntéri hadászati műveletek:
 Seregtestcsoportok támadó és védelmi hadműveletei.

 Egyedi seregtestcsoport védelmi és támadó hadművelete.
 Zárt tengeri flotta hadművelete.
 Hadszíntéri légi hadművelet.
 Hadszíntéri légvédelmi hadművelet.
 Deszanterők hadműveletei a hadszíntéren.
 Különleges erők hadműveletei a hadszíntéren.
b) Óceáni hadszíntéri hadászati hadműveletek:
 Az óceáni flották hadműveletei.

 A part menti flották hadműveletei.
 Légi hadművelet az óceáni hadszíntéren.
 Tengeri deszant műveletek.
 Tengeri deszantelhárító műveletek.
c) Távolsági (hadászati) légierő hadműveletei.

d) Rakéta-kozmikus erők hadműveletei.
e) Területvédelmi erők hadműveletei.
f) Gerilla erők hadműveletei.
88 FÓRUM
C) Helyi háború
a) Szárazföldi körzetekben:
 Összhaderőnemi műveletek.
 Önálló haderőnemi műveletek.
 Légitámogató műveletek.
 Rakéta-kozmikus erők támogató műveletei.
 Deszanterők műveletei.
 Különleges erők műveletei.
b) Óceáni, tengeri körzetekben:
 Összhaderőnemi műveletek.
 Önálló haderőnemi műveletek.
 Támogató erők műveletei.
 Különleges erők műveletei.
D) Belső polgárháború:
 Belső erők között zajló háború.
 Külső támogatással folyó háború.
 Helyi- vagy nagy méretű háború keretei közötti belső háború.
 Nemzetközi szervezetek beavatkozásával zajló háború.
II. NEM HÁBORÚS KATONAI MŰVELETEK

1. AZ ENSZ FELOSZTÁSA ALAPJÁN
A) Békefenntartás.
B) Béke-kikényszerítés.
C) Béketeremtés.
D) Békeépítés.
E) Humanitárius segítségnyújtás.
FÓRUM 89
2. A NATO FELOSZTÁSA ALAPJÁN
A) Humanitárius műveletek.
B) Katasztrófák következményeinek felszámolása.
C) Kutatás–mentés.
D) Nem harci jellegű kiürítés.
E) Terrorizmus elleni harc.
F) Légtérellenőrzés.
G) Felderítő műveletek.
H) Információs műveletek.
I) Pszichológiai műveletek.
J) Katonai segítség és támogatás a polgári hatóságoknak.
K) Szankciók érvényesítésének támogatása.
3. FEGYVERREL VÉGREHAJTOTT MŰVELETEK
A) Fegyveres konfliktus:
 Határkörzetekben zajló konfliktus.
 Szándékos, fegyveres légtérsértés.
 Határrendsértés.
B) Válságreagáló műveletek:
 Válságmegelőzés katonai támogatása.
 Megelőző csapás.
 Általános katonai fellépés.
 A demokratikus rendezés katonai támogatása.
 A katonai erők kivonása.
C) Más katonai műveletek:
 Szankciók érvényesítésének katonai támogatása.
 Kutatás–mentés.
 Légtérellenőrzés.
 Felderítő műveletek.
 Információs, információvédelmi műveletek.
 Pszichológiai műveletek.
 Kimenekítés.
 Nem harci jellegű kiürítés.
 Erődemonstráció.
 Felkelés támogatása.
 Nemzeti ellenállás támogatása.
 Fogadó támogatás.
 Terrorizmus elleni küzdelemben való részvétel.
90 FÓRUM
D) A belső alkotmányos rend helyreállítása:
 A fegyveres erő közvetlen alkalmazása.
 A fegyveres erő felhasználása.
 Katonai demonstráció beavatkozás nélkül.
 A fegyveres erő készenlétben tartása.
E) Béketámogató műveletek:
 Diplomáciai erőfeszítések katonai támogatása (nyomásgyakorlás).
 Béketeremtés.
 Béke-kikényszerítés.
 Békefenntartás.
 A békeépítés katonai támogatása.
4. FEGYVER NÉLKÜL VÉGREHAJTOTT MŰVELETEK

A) Polgári-katonai együttműködési (CIMIC) műveletek:
 A fegyveres erő támogatása
 A polgári környezet támogatása
 Polgári-katonai kapcsolatok
B) Fegyverzetellenőrzés:
 Nemzetközi szerződések teljesítése.
 Eseti döntés alapján.
 Kétoldalú megállapodás alapján.
C) Katasztrófák elhárításában való részvétel:

 Katasztrófák megelőzésében való részvétel.
 A következmények felszámolásában való részvétel.
 Helyreállítás segítése.
D) Migrációs folyamatok kezelésében való részvétel:

 Közvetlen részvétel.
 Biztosítási feladatok ellátása.
 Eszközök, felszerelések átadása, kezelése.
E) Humanitárius segítségnyújtásban való részvétel:

 Közvetlen részvétel.
 Eszközök, felszerelések átadása, kezelése.
FÓRUM 91
 Kőszegvári Tibor – Szternák György – Magyar István:

A XXI. századi hadviselés. Egyetemi jegyzet, Budapest, 2000.
 Csizmadia Sándor: A geopolitika, mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének
módszere. Külpolitika, 1998 tavasz, 3-31. o.
 Walter Schweizer: A kockázatelemzés szerepe a nemzeti biztonsági stratégia
kialakításában. Előadás, 1998. augusztus 27. George C. Marshall European
Center for Security Studies.
 Chris Donnelly: A katonák felkészítése a 21. századra. NATO tükör, 2000
nyár/ősz.
 Zelenák János: A válságkezelés, konfliktus-megelőzés elmélete és gyakorlata.
Záródolgozat, ZMNE, Budapest, 2000.
 Jeffrey Simon: Közép- és kelet-európai biztonság. Új nemzeti alapelvek és
védelmi doktrínák. Strategic Forum 1998/1999. No. 152. National Defense
University, Washington.
 Arthur F Likke: Military Strategy: Theory and Application. U.S. Army War
College, Carlisle Barracks PA 17013 – 5050.
 National Military Strategy of United States. 1992, SSOP, Washington, DC
20402 – 9328.
 National Military Strategy–Shape, Respond, Prepare Now–A Military Strategy
for a New Era 1997, SSOP, Washington, DC 224–1563 oldalak.
 Balogh András: Integráció és nemzeti érdek. Kossuth Kiadó, 1998.
 Searching for a New Role: Hungary in the South. Stratégiai és Védelmi
Kutatóintézet, Budapest, 1998.
 Cragg, Anthony: A NATO átalakítása a jövő kihívásának megfelelően. NATO
Review No.4. 1997. július–augusztus.
 Nagy Miklós Mihály: Geopolitika és hadtudomány. Magyar Tudomány, 1999.
július, 769-778. o.
 Csabai György: A jövő hadviselésének néhány kérdése. Hadtudomány 1999. 2.
szám, 80-83. o.
 Csizmadia Sándor – Molnár Gusztáv – Pataki Gábor Zsolt: Geopolitikai
szöveggyűjtemény. Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, Budapest, 1999.
92 FÓRUM
DR. CZUTH LÁSZLÓ NYÁ. MK. EZREDES
RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTÉS (ELINT)*
BEVEZETÉS
A rádiótechnikai felderítés a katonai felderítés egyik legújabb felderítési
neme, amely a radarok megjelenésével és elterjedésével, illetve azok felderítésének
szükségszerűségével jött létre. Egyetemes értelemben a második világháború
időszakára tehető a rádiótechnikai felderítés kialakulása (fizikai megvalósulása,
vagyis a radar(be)sugárzások kijelzése, mérése). Angol nyelvterületen az ELINT
(Electronic Intelligence = elektronikai felderítés) fedi e fogalmat.
A rádiótechnikai felderítés a felderítési módok, a felderítő erők alkalmazása
vonatkozásában sok hasonlóságot mutat a rádiófelderítéssel, ugyanakkor számos eltérő
vonása indokolttá teszi, hogy elkülönült, önálló felderítési nemként értelmezzük (bár
általánosságban gyakran a rádióelektronikai felderítést kategorizáltuk felderítési
nemként).
A rádiótechnikai felderítés – a rádióelektronikai felderítés részeként – a
katonai felderítés egyik neme, amely passzív eszközökkel (vevőkkel) az ellenség
(felderítési feladatot képező csoportosítás) üzemelő rádiótechnikai eszközeinek
(rádiólokátorok, rádiónavigációs, rádió-távvezérlő, rádiótávközlő eszközök) felfedése,
iránymérése (települési körzetük behatárolása) és üzemelésük figyelése útján
technikai és iránymérési adatokat szerez, s ezen adatok feldolgozásával
információt biztosít a csapatok csoportosításáról, tevékenységéről és valószínű
szándékáról.
A nagyhatalmak haderőiben az 1950-es évekre, míg a kis és középes nagyságú
országok haderőiben a ’60-as és a ’70-es évekre tehető e felderítési nem megszervezése,
a felderítés szervezeti, technikai és személyi feltételeinek megteremtése.
A Magyar Néphadseregben 1967. jelentette az új felderítési nem
kialakulásának kezdetét, amikor a Vezérkar felderítő (2.) Csoportfőnöksége felállította
a 26. önálló rádiótechnikai felderítő-zászlóaljat. Működőképességét mintegy hatéves
kiképzési időszak után érte el azzal, hogy a hadászati rádiótechnikai felderítő erők
harcrendben szétbontakozva (települve) megkezdték a felderítést, illetve megalakultak
a hadműveleti és a harcászati rádiótechnikai felderítő erők, amelyek rendeltetésüknek
megfelelően megkezdték a békekiképzést. Ezzel (a magyar haderőben) kialakult a
háromszintes – hadászati, hadműveleti, harcászati – rádiótechnikai felderítés.
E háromszintű felderítő rendszerben meghatározó volt a hadászati
rádiótechnikai felderítés, amely a feladatok – és azzal párhuzamosan az erők,
eszközök – változása mellett folyamatos felderítést folytatott, kialakulásától napjainkig.
A hadműveleti és a harcászati rádiótechnikai felderítő erők jellegükből adódóan –
békében – kiképzést folytattak, éles harcfeladatot (1990-ig) nem láttak el (erre
csak háborús veszélyhelyzet – válsághelyzet – esetén került sor 1990 után).
*
A tanulmány „A magyar katonai rádió(elektronikai) felderítés története” című tervezett könyv
V. fejezete. Az I–IV. fejezetek a Felderítő Szemle előző számaiban jelentek meg.
FÓRUM 93
Ennek következtében ezen erők gyakran áldozatul estek az átszervezési folyamatoknak,
ami abban nyilvánult meg, hogy a szervezetek esetenként keretalakulatok voltak,
technikai felszereltségük elmaradt a szükséges szinttől, az állomány harci
munkavégzés (rádiótechnikai felderítés) hiányában kevésbé volt motivált.
A rádiótechnikai felderítés katonai felderítésben elfoglalt helyét
szemléletesen mutatja a katonai felderítés felosztása és tagozódása (1. ábra). Az
ábrán látható, hogy a rádiótechnikai felderítés a rádióelektronikai felderítés egyik
eleme, s mint felderítési nem a katonai felderítés mindhárom– hadászati,
hadműveleti, harcászati – szintjén szerveződik. (A rádiótechnikai felderítés
képezheti más felderítési nem – tüzérfelderítés, légi felderítés, csapatfelderítés –
felderítési módját is. Az ábrán a felderítési módok nincsenek feltüntetve.)
A felderítés felosztása és tagozódása
Politikai Katonai Gazdasági

ÁGAZAT felderítés felderítés felderítés
FAJTA Hadászati Hadműveleti Harcászati

(rendeltetés felderítés felderítés felderítés
szerint)
Rádióelektronikai
Rádió- Rádió- Rádió-
felderítés felderítés felderítés
felderítés
Rádiótechnikai Rádiótechnikai Rádiótechnikai
Rádiólokációs Rádiólokációs Rádiólokációs

Ügynöki Ügynöki
Csapatfelderítés
felderítés felderítés
NEMEK Légi Légi Légi

Vegyi/biológiai Vegyi/biológiai Vegyi

Szeizmikus Meteorológiai
Tüzérfelderítés
Topogeodéziai Műszaki
Mélységi
felderítés
1. ábra. A felderítés elmúlt évtizedekben általánosan elfogadott felosztása

(Hadtudományi Lexikon, 1995. évi kiadás)
94 FÓRUM
Megjegyzés: A kiadás előtt álló „Felderítő doktrína” nem tartalmazza a
katonai felderítés felosztását, nem fogalmazza meg egyértelműen az
alapkategóriákat. Általánosan szól a felderítés szintjeiről (hadászati, hadműveleti,
harcászati), majd a „Felderítés információforrásai” fejezetben (VIII.) az
információszerző szervekről és az információszerzési eljárásokról (módokról). A
doktrína szerint kilenc információforrás (részben ez fedi a korábbi kategorizálás
szerinti felderítési nem és mód fogalmát) van, ezek egyike a rádióelektronikai
felderítés (SIGINT), melynek két összetevője van a rádiófelderítés (COMINT) és a
rádiótechnikai felderítés (ELINT).
A rádiótechnikai felderítés – a kialakulásától napjainkig – igen sok változáson
ment keresztül, mind hadászati szinten – ami döntően a katonapolitikai helyzet
változásának függvénye volt –, mind hadműveleti és harcászati szinten, amelynek
során elsősorban az átszervezések (összevonások, átcsoportosítások, szétválások)
függvénye volt a rádiótechnikai felderítő erők helyzete.
A következőkben áttekintem a magyar rádiótechnikai felderítés
kialakulását, valamint a hadászati, a hadműveleti és a harcászati rádiótechnikai
felderítő erők 1967–1990 közötti tevékenységét, feladataik, erőik és eszközeik
változását.
Megjegyzés: A magyar rádiótechnikai felderítés teljes történeti áttekintése
kialakulásától napjainkig (1967–2004) a KFH Múzeum gyűjteményében fellelhető.
RP-21
SZURN
AN/TPS-63
RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTŐ
ÁLLOMÁS
RÁDIÓLOKÁTOROK (RADAROK)
2. ábra. A 20. század második felében új felderítési nem „született”,

a rádiótechnikai felderítés
FÓRUM 95
I. A MAGYAR RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTÉS
KIALAKULÁSA 1967–1973 KÖZÖTT
A magyar rádiótechnikai felderítő rendszer a korszerű technikai
eszközökkel felszerelt haderők rádiótechnikai felderítő rendszereinek kialakulása
után, mintegy tíz évvel később, az 1960-as évek végén jött létre.
Az egykor volt Varsói Szerződés országai közül az elsők között, a szovjet
haderő rádiótechnikai felderítési elveire, gyakorlati tapasztalataira és felderítő
eszközeire építve alakult ki. Az akkori szomszédos országok közül Szovjetunió és
Csehszlovákia után a magyar haderő rendelkezett kiépített állandó telepítésű és
folyamatos felderítést folytató rádiótechnikai felderítő rendszerrel. Románia, a volt
Jugoszlávia és Ausztria nem épített ki folyamatosan működő rendszert.
A magyar rádiótechnikai felderítés kialakulásának kezdete 1967-re tehető,
amikor a Vezérkar közvetlen alárendeltségében létrehozták a 26. önálló
rádiótechnikai felderítő-zászlóaljat. (Ezt megelőzően 1958-ban a 3. önálló
rádiófelderítő ezrednél – a rádiótechnikai felderítés megszervezése céljából –
létrehoztak egy – akkori megnevezés szerint – „lokátorfelderítő századot”, vagyis
tulajdonképpen rádiótechnikai felderítőszázadot, amelynek eszközeit az RPSz–1, –2,
RPSz–3 és a Dnyepr–1K berendezések képezték. A század felderítési, hadműveleti
feladatot nem végzett.)
A zászlóalj néhány rádiótechnikai (rádiólokátor-szaktechnikus) és
rádiófelderítő végzettségű tiszttel (valamint néhány szovjet rádiótechnikai felderítő
berendezéssel) – és a kiszolgáló állománnyal – Keszthelyen alakult meg. A zászlóalj
szervezeti felépítését szemlélteti a 3. ábra.
A zászlóalj parancsnoka Éles Antal őrnagy volt. 1967-ben a zászlóaljhoz
11 fiatal végzős tiszt került, nyolc fő az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) rádiótechnikai
szakáról, mind lokátortechnikus végzettségű (akik valahol a honi légvédelem
rádiótechnikai századainál kezdték volna meg a katonatiszti pályát). A lokátorosok
mellé két rádiófelderítő és egy hadtápos végzettségű tiszt is csatlakozott.
A ’67-es állomány elindult az ismeretlenbe, megkezdte a szakmai
tájékozódást, ismeretszerzést. A technikai „beállítottságúak” ismerkedtek az
egyszerűbb, hordozható rádiótechnikai felderítő eszközökkel (RPSz–3, Dnyepr–1K),
majd az orosz nyelvismerettel rendelkezők a rövidesen érkező hadászati
rádiótechnikai felderítő berendezés, az SzDR–2M szakutasítását fordították és
tanulmányozták.
1968-ban újabb, ezúttal nyolc végzős tiszttel erősödött a rádiótechnikai
felderítés. Négy fő a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskoláról, négy fő a Kilián
György Repülő-Műszaki Főiskoláról került a zászlóaljhoz. Valamennyien
„civilként” mikrohullámú szaktechnikusok, katonaként pedig rádiótechnikai
szaktechnikusok (lokátorosok).
A főiskolai képzésre való áttérés folyamatában ez volt az első évfolyam,
amely főiskolai végzettséggel került kibocsátásra és beosztásba helyezésre.
96 FÓRUM
A fiatal tisztjelöltek az utolsó államvizsga előtt álltak, többnyire a leendő
rádiólokátor-technikusi beosztásaikat tervezgették, amikor a felderítő csoportfőnökség
kiemelte őket egy új felderítési nem megalakításához.
Az előző évben kiválasztott tisztekkel együtt ők az alapító „nagy
generáció” tagjai, akik életre hívták a magyar rádiótechnikai felderítést.
26. önálló rádiótechnikai Távolfelderítő Mh: 6 db

Létszám: 250–300 fő
felderítő-zászlóalj Közelfelderítő Mh: 3 db
Vezető szervek Végrehajtó szervek Kiszolgálók
1974-re alakultak ki a szervezetek
Technikai szolgálat RTF harcálláspont RTF őrs
- HPK
- SzDR–2M (2) 926–3700 MHz
- ÜPK (3)
- RPSz–5M (1) 500–9670 MHz
Rövidítések: - Af. tts. (3)
- (DNYEPR–1K 500–10 000 MHz)
- HPK = harcálláspont-parancsnok - Híradó tts. (3)
- ÜPK = ügyeletes parancsnok
- Af. = adatfeldolgozó
- Mh = munkahely
- Tts. = tiszthelyettes
3. ábra. A vezérkarközvetlen 26. önálló rádiótechnikai felderítő-zászlóalj

szervezeti felépítése (1967–1973)
A ’67-es évfolyamból Erdődi László, Pál Róbert, Torma Béla és Vágási

László, a ’68-ban végzettek közül Bilics Gyula, Czuth László, Hegyi Tibor és Lutár
Sándor a rádiótechnikai felderítés meghatározó személyiségei voltak. A többiek
parancsnoki, politikai munkás és más beosztást láttak el, s távolabb estek a szakmai
munkától.
1967 és 1969 között került sor a tiszti állomány átképzésére és felkészítésére,
amelynek során az állomány megismerte a rádiótechnikai felderítés elméleti alapjait,
az adatszerzés, az adatfeldolgozás folyamatát, a felderítő eszközök (állomások)
üzemeltetési rendjét, és létrejöttek azok a szervezeti elemek, amelyek biztosították a
rádiótechnikai felderítés szervezetszerű beindítását.
19691973 között a már kiképzett tiszti állomány végrehajtotta a leendő
tiszthelyettesi kezelői állomány képzését, évente mintegy 20-25 fő beiskolázásával.
(A későbbiekben csak kiegészítő átképzések keretében valósult meg a kezelői
utánpótlás felkészítése.)
FÓRUM 97
Az első tiszthelyettesi növendéki osztály (szakasz) képzésére 1969–1971,
a második osztály képzésére 1970–1972, a harmadik osztály képzésére pedig
1971–1973 között került sor. Ezzel mintegy 60 kiképzett rádiótechnikai felderítő
tiszthelyettes került a rendszerbe.
A tiszthelyettesi állományból az elmúlt évtizedekben Aranyos János, Budai
Attila, Csúcs József, Fazekas Lajos, Kontra György, Kovács Ferenc, Szmodics
László és Takács Zoltán szakmai munkája jelentette a rádiótechnikai felderítő
adatszerzés magas értékszintjét.
Az évfolyamoknál rádiótechnikai felderítő szakharcászat ismeretet és
rádiólokáció elméletet Bilics Gyula, Czuth László, Pál Róbert és Vágási László,
berendezés ismeretet Czuth László (SzDR–2M), Erdődi László (RPSz–5M) és
Hegyi Tibor (SzDR–2M) oktatott.
Ezzel – hatévi munka eredményeként – a rádiótechnikai felderítés
végrehajtásának személyi feltételei megteremtődtek.
Szociális helyzet, társadalmi tevékenység (Czuth László visszaemlékezése)

„A ’60-as évek végén és a ’70-es években a hivatásos állomány kedvező
körülmények között indult el a tiszti pályán. A házasok várakozás nélkül, azonnal
(többnyire új) lakáshoz jutottak, s a feleségek is könnyen találtak munkahelyet. A
tiszti havi fizetés 2100-2200 Ft volt, amiből jól megéltünk. A balatoni turizmus
virágkorát élte. „Azok a szép napok!” Persze volt olajválság, füstölgő olajkályha,
dermesztő tél is, amelyek különösebben nem hiányoztak.
A fiatal tiszti állomány aktívan bekapcsolódott a város, a környék
társadalmi életébe. Az általános iskolások részére – a légvédelmi rakétásokkal
együtt – megalakítottuk az „Úttörő Honvédelmi Zászlóaljat.” Évente részt vettünk
úttörőavatásokon. A középiskolákban segítettük a KISZ-taggyűléseket.
A ’70-es években erősítettük a Zalavári SE futballcsapatát (igazolt
játékosok: Braun László, Czuth László, Kovács József, Pál Róbert, Vágási László). S
talán nem véletlen, hogy a légvédelmi tüzér- (majd rakéta-) ezredet fociban mindig
megvertük. Röplabdában már inkább feléjük billent a mérleg nyelve, de sportszerűen
viseltük a vereséget.”
A zászlóalj rádiótechnikai felderítő eszközeit az SzDR2M, az RPSz3,

RPSz5M és a Dnyepr1K állomások, berendezések képezték. Az SzDR2M (majd
MP) és az RPSz5M (majd RPSZ6) az elmúlt négy évtized alatt a rendszer
meghatározó eszközei voltak (az utolsó SzDR2MP berendezést és az RPSz6
berendezéseket 2003-ban vonták ki a rendszerből). A Dnyepr1K és az RPSz–3
berendezést csak kísérleti jelleggel üzemeltették.
A harcászati–technikai paraméterek alapján az SzDR2M (MP) (SzDR =
Sztáncija Dálnoj Razvédki = távolfelderítő állomás) hadászati–hadműveleti, az
RPSz–3, –5M (–6) (RPSz = Rázvédüvátyelnaja Perenósznaja Sztáncija = felderítő
hordozható állomás) és a Dnyepr–1K harcászati rádiótechnikai felderítő eszközök.
98 FÓRUM
(Az RPSz–3 állomás valóban hordozható eszköz volt, az RPSz–5M, –6 mobil
állomások). Ez részben meghatározta a későbbi rendszerbeli helyeiket is.
Országjárás (Bilics Gyula visszaemlékezése)

„A képzési időszak alatt, az évente megtartott kéthetes tavaszi és őszi
gyakorlatokon az SzDR–2M és RPSz–5M berendezésekkel bejártuk a Dunántúlt,
ahol tábori körülmények között települtünk. A gyakorlatokon igen hasznos felderítési
tapasztalatokat szereztünk. Elkápráztatott az SzDR–2M technikai felderítő
képessége, elsősorban a felderítés nagy mélysége (500 km) és az iránymérés nagy
pontossága (±1º).
Ugyanakkor arról is meggyőződhettünk, hogy az RPSz–5M állomás technikai
felderítő képessége valóban harcászati szintű (felderítési mélysége mintegy 30–50 km
volt), így az a hadászati felderítő rendszerben kevésbé volt használható
(1974-től – az előzetes terveknek megfelelően – e berendezések képezték a hadműveleti
és a harcászati rádiótechnikai felderítő rendszerek eszközeit, közel három évtizeden
keresztül).”
A hatéves képzési időszak (19671973) után 19731975 között

tulajdonképpen kialakult a magyar rádiótechnikai felderítő rendszer, létrehozva a
hadászati, a hadműveleti és a harcászati szint erőit (bár a hadműveleti erők csak
harcászati eszközökkel rendelkeztek).
Az egyes szintek – általánosságban –, egymásra épültek és igen
behatároltak voltak, mind a szervezés, irányítás, mind a feladat, mélység, végrehajtó
erők (eszközök), mind az objektumok és adatforrások vonatkozásában. Mindez
akkor, a kezdet kezdetén nem volt ilyen világos számunkra, azóta azonban „sok víz
lefolyt a Dunán”, sokat tanultunk, sok tapasztalatot szereztünk. (Jómagam – e sorok
szerzője – pedig az elmúlt negyven évben megismerhettem – műveltem, kutattam,
tanítottam, irányítottam, szerveztem – a rádiótechnikai felderítés mindhárom
szintjét.)
A következőkben a közérthetőség, a pontos értelmezés érdekében röviden
felvázolom a rádiótechnikai felderítés legfontosabb kategóriáit, jellemzőit, melyek
áttekintése hozzásegíthet ahhoz, hogy eligazodjunk a rádiótechnikai felderítés
elméletében.
Áttekintem a rádiótechnikai (rádióelektronikai) felderítés tagozódását,
szervezőit, végrehajtó erőit, mélységét, feladatát, működési időszakait (4. ábra), s
szintek szerint kategorizálom a felderítés objektumait és adatforrásait.
FÓRUM 99
Hadászati Hadműveleti Harcászati
Szervezői Honvédelmi Seregtest- Hadosztály-
Minisztérium, parancsnokság (Front-, parancsnokság (hadtest–
Vezérkar, hadseregcsoport-, dandár szervezetű
Főparancsnokság hadsereg-, haderőben
hadtestparancsnokság) hadtestparancsnokság)
Végrehajtói Rádióelektronikai Seregtest-közvetlen Hadosztály- (hadtest-)
felderítő rádióelektronikai közvetlen rádió-
igazgatóság, csoport, felderítődandár, csoport, elektronikai felderítő-
dandár, ezred -ezred, -zászlóalj század
Mélysége 500–1000 km 300–500 km 30–50 km
vagy több
Feladata Állami és katonai Seregtest (hadsereg, Hadosztály és
felső vezetés, hadtest) alárendeltek (dandár,
légvédelmi rendszer ezred, zászlóalj)
a) a rádiófelderítő Állami és katonai Seregtest vezetési Hadosztály, dandár
erők feladata felső vezetés rendszere, híradása vezetési rendszere,
vezetési rendszere, (RH, rádiórelé), híradása (URH,
híradása (műholdas harcászati légierő rádiórelé), harcászati
híradás, RH, irányítása (URH légi légierő irányítása (URH
rádiórelé híradás), sávú híradás) légi sávú híradás)
légierő irányítása
(RH, URH légi sávú
híradás)
b) a rádiótechnikai Légvédelmi rendszer Seregtest rádiólokációs Hadosztály és
felderítő erők (radarcsapatok, rendszerei (tábori alárendeltek
feladata légvédelmi légvédelem, felderítő rádiólokációs rendszerei
rakétacsapatok, szervek, tüzérség, pilóta (tábori légvédelem,
vadászrepülők, nélküli felderítő tüzérség, felderítő
légierő repülőterei, rendszer, harcászati szervek, harcoló
repülésirányító légierő repülőterei, alegységek felderítő
rendszer, repülésirányító szervei)
repülőgépek rendszere, harci
kiképzése, bevetései)
gyakorlatok)
Működési időszak Békében Béketámogató Béketámogató
műveletben műveletben
Háborúban Háborúban Háborúban
4. ábra. A rádióelektronikai felderítés általános tagozódása
Az általános tagozódás szerint az egyes szintek objektumai és adatforrásai

egy egységes rendszer elkülönült, de egymásra épülő összetevői, melyek felderítése
az adott szintű rádiótechnikai felderítő erők feladata.
100 FÓRUM
1. A hadászati rádiótechnikai felderítés objektumai (és adatforrásai)
A) Légvédelmi rendszer
a) Rádiótechnikai csapatok (radarcsapatok):
 a légvédelmi rendszer irányító és értesítő központjai (CRC);
 a légvédelmi rendszer irányító és értesítő őrsei (CRP);
 a légvédelmi rendszer korai riasztó (távolfelderítő) őrsei (EWRP);
 a légvédelmi rendszer radarcsoportjai, -központjai, -zászlóaljai,
-századai, -őrsei;
 a légvédelmi rendszer kismagasságú radarrendszerei, -központjai,
-őrsei;
 a légvédelmi rendszer repülőgép- és helikopterfedélzeti
radarrendszerei;
 a légvédelmi rendszer tartalék (mozgó, mobil) radarőrsei.
b) Vadászrepülő erők:
 a vadászrepülő erők irányító és értesítő központjai (CRC);
 a vadászrepülő erők irányító és értesítő őrsei (CRP);
 a vadászrepülő erők előretolt repülésirányító őrsei (FACP);
 a vadászrepülő erők repülőterei (béke és háborús / tartalék);
 a vadászrepülő erők repülőgépei (bevetései).
a) Honi légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok:
 a légvédelmi rakétadandár, -ezred, -osztály, -zászlóalj vezetési
pontjai;
 a légvédelmi rakétaütegek;
 a légvédelmi tüzérdandár, -ezred, -osztály vezetési pontjai
(tűzvezető központjai);
 a légvédelmi tüzérütegek.
B) Repülőcsapatok (légierő)
 a légierő irányító és értesítő központjai (CRC);
 a légierő irányító és értesítő őrsei (CRP);
 a légierő előretolt repülésirányító őrsei (FACP);
 a légierő földi célra rávezető rádiólokációs őrsei (ASRT);
 a légierő repülőterei (béke és háborús / tartalék);
 a légierő repülőgépei (bevetései);
 a légierő navigációs rendszerének elemei;
 a légierő felderítő–csapásmérő rendszere.
C) Polgári repülőerők (háborúban katonai céloknak rendelik alá):
 polgári légtérellenőrző őrsök, pontok;
 polgári–katonai és polgári repülőterek.
Megjegyzés: A hadászati rádiótechnikai felderítés adatforrásai a hadászati
objektumokon (előző felsorolás) üzemeltetett rádiótechnikai eszközök. Egy
objektumhoz több (általánosan 1–10) eszköz is tartozhat.
FÓRUM 101
5. ábra. A rádiótechnikai felderítés egy objektuma
A radarszázad (központ, őrs stb.) adatforrásai a telepített és sugárzó

(üzemelő) radarok: P–35 (Bar Lock/A), PRV–11 (Side Net) és SzT–68U (Tin Shield).
Célhelyszögben mechanikus mozgatás IFF / SzOD

Kérdező: 1030 MHz
Válaszadó: 1090 MHz
Magasságmérő
4000–5000 MHz
NO–19 / Slot Back

9000–10 000 MHz
6. ábra. A rádiótechnikai felderítés egy másik objektuma
A MiG–29 (Fulcrum) vadászgép (vagy géppár, raj) adatforrásai, a

repülőgép sugárzó rádiótechnikai eszközei, fedélzeti célfelderítő-rávezető radar
(NO–19 / Slot Back), rádió-magasságmérő (A–037), fedélzeti IFF (barát–ellenség
felismerő) kérdező és válaszadó (SzOD) berendezés.
102 FÓRUM
2. A hadműveleti rádiótechnikai felderítés objektumai (és adatforrásai)
A) Légierő:
 a (csapásmérő) légierő (háborús, tábori) repülésirányító központjai
(CRC);
 a (csapásmérő) légierő (háborús, tábori) repülésirányító őrsei,
pontjai (CRP);
 a légierő előretolt repülésirányító őrsei, pontjai (FACP);
 a légierő földi célra rávezető radarcsoportjai, őrsei, pontjai (ASRT);
 a légierő repülőterei (háborús, tábori);
 a légierő repülőgépei (bevetései);
 a légierő rádiólokációs felderítő (csapásmérő) rendszer repülőgépei,
helikopterei;
 a légierő felderítő-csapásmérő rendszerének navigációs pontjai;
 a légierő rádiótechnikai zavaró erői (fedélzeti zavaró erők).
B) Szárazföldi csapatok hadműveleti kötelékei

(hadseregcsoport, front, hadsereg, hadtest):
 hadsereg-, hadtestközvetlen légvédelmi rakétadandár, -ezred,
-osztály vezetési pontjai (tűzvezető központjai, harcálláspontjai);
 megerősítő, támogató légvédelmi rakétacsoport, -dandár, -ezred,
-osztály vezetési pontjai (tűzvezető központjai, harcálláspontjai);
 légvédelmi rakétaütegek, tűzszakaszok, tűz- (rakéta-)
komplexumok;
 megerősítő, támogató légvédelmi tüzérezred, -osztály vezetési
pontjai;
 légvédelmi tüzérütegek (tűzszakaszok, tűzkomplexumok);
 hadsereg-, hadtestközvetlen tüzérség (tüzércsoport);
 megerősítő, támogató tüzérség;
 pilóta nélküli felderítő repülőgép indítóhelyei;
 radarral felszerelt pilóta nélküli felderítő repülőgép;
 hadseregrepülők, csapatrepülők repülőterei, leszállóhelyei;
 hadsereg-, hadtestközvetlen rádiólokációs felderítő őrsök;
 földi rádiótechnikai felderítő-zavaró őrsök, pontok.
C) Haditengerészeti erők:
 repülőgép-anyahajók;
 csapásmérő hajók (kísérőhajók).
Megjegyzés: A hadműveleti rádiótechnikai felderítés adatforrásai a
hadműveleti objektumokon üzemeltetett rádiótechnikai eszközök. Egy objektumhoz
több (1–5) eszköz is tartozhat.
FÓRUM 103
3. A harcászati rádiótechnikai felderítés objektumai (és adatforrásai):
Szárazföldi csapatok harcászati kötelékei
(hadosztály, dandár, ezred, zászlóalj)
 hadosztályközvetlen légvédelmi rakétaosztály vezetési pontja
(tűzvezető központja);
 megerősítő, támogató légvédelmi rakétaosztály vezetési pontja
(tűzvezető központja);
 légvédelmi rakétaütegek, tűzszakaszok, tűz- (rakéta-)
komplexumok;
 hadosztályközvetlen légvédelmi tüzérezred, -osztály vezetési
pontja;
 megerősítő, támogató légvédelmi tüzérezred, -osztály vezetési
pontja;
 légvédelmi tüzérütegek, tűzszakaszok, tűzkomplexumok;
 dandár-, ezredközvetlen légvédelmi tüzérosztály vezetési pontja;
 légvédelmi rakéta-, tüzérütegek;
 hadosztályközvetlen tüzérosztály;
 dandár-, ezredközvetlen tüzérosztály;
 hadosztályközvetlen páncéltörő tüzérosztály;
 hadosztály pilóta nélküli felderítő repülőgépeinek indító helyei;
 hadosztályközvetlen rádiólokációs felderítő (radar) őrsök;
 hadosztályközvetlen csapatrepülő erők leszállóhelyei;
 csapatfelderítő szervek (figyelőőrs, önálló felderítőjárőr);
 földi rádiótechnikai felderítő-zavaró őrsök, pontok.
Megjegyzés: A harcászati rádiótechnikai felderítés adatforrásai a harcászati
objektumokon üzemeltetett rádiótechnikai eszközök. Egy objektumhoz több (1-3)
eszköz is tartozhat.
A objektumok sorában azok kerültek felsorolásra, amelyek valamely
haderőben [NATO-országok haderőiben, a szovjet (majd az orosz és az ukrán)
haderőben, a szomszédos országok haderőiben] a harcrend (hadműveleti felépítés)
elemét képezik.
Az adott csoportosítás felderítése akkor lehet teljes, ha rendelkezünk a
rádiótechnikai felderítés szintek szerint elkülönült erőivel, eszközeivel (még ha azok
szervezetileg nem is különülnek el, például hadműveleti–harcászati rádiótechnikai
felderítő erők).
104 FÓRUM
A jellegéből adódóan a magasabb szint képessége nem foglalja magában az
alacsonyabb szintű felderítő képességet (bizonyos átfedés ellenére sem). Így például
a hadászati (hadműveleti) felderítés nem képes (és nem is feladata) harcászati
felderítést folytatni.
Megjegyzés: A hadműveleti-harcászati rádiótechnikai felderítő erők olyan
szervezetek, melyek rendelkeznek hadműveleti képességű és harcászati képességű
rádiótechnikai felderítő erőkkel, eszközökkel (alrendszerekkel) is.
II. A MAGYAR HADÁSZATI RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTŐ

RENDSZER 1974–1990 KÖZÖTT
A magyar hadászati rádiótechnikai felderítő rendszer 1974-re alakult ki,
azaz vált működőképessé. Az első néhány évben csak időszakos felderítést
(vételkísérletet) folytatott a rádiótechnikai felderítőőrsök kitelepítésével, amely az
állomány gyakoroltatása mellett a későbbi, állandó települési helyek kiválasztását is
szolgálta. Az őrsök a Dunántúl különböző helyein – Lenti, Nagykanizsa, Kőszeg,
Mosonmagyaróvár, Csurgó, Keszthely, Nyirád, Érd, Vindornyaszőlős, Bogdása
körzetében – települtek.
A 26. önálló rádiótechnikai felderítő-zászlóalj 1974-ben a Vezérkar közvetlen
alárendeltségéből a 3. önálló rádiófelderítő ezred szervezeti alárendeltségébe
(funkcionálisan mint rádiótechnikai felderítő-zászlóalj) került (a zászlóalj parancsnoka
Lukács László őrnagy, a harcálláspont-parancsnok pedig Vágási László százados volt).
1. A rendszer fő feladata
A rendszer fő feladatát képezte Ausztria rádiólokációs rendszereinek
(katonai és katonai–polgári) felderítése, illetve – kiegészítő feladatként – a dél-
németországi és az észak-olaszországi rádiólokációs rendszerek felderítése,
elsősorban a „WINTEX” (Winter Exercise = Téli gyakorlat) és az „AUTUMN
FORGE” (Őszi összekovácsolás) fedőnevű NATO-gyakorlatok idején.
2. Szervezeti felépítés
A rendszer szovjet típusú rádiótechnikai felderítő-zászlóalj szervezetként
funkcionált. A parancsnokság és a kiszolgáló részleg (szakmai eleme a
rádiótechnikai felderítő technikai szolgálat) mellett meghatározó szervezeti elemét
képezte a harcálláspont (mint adatfeldolgozó és a szakmai tevékenységet irányító
szerv) és a harcrendben kitelepült rádiótechnikai felderítő- (adatszerző) őrsök.
A rádiótechnikai felderítő erők szervezeti felépítését szemlélteti a 7. ábra.
A parancsnokság állományába parancsnok, politikai helyettes
(alárendeltségében a könyvtári részleg), törzsfőnök (alárendeltségében a pénzügyi
szolgálat és az ügyviteli részleg) tartozott. A kiszolgáló állományt a szaktechnikai és
a gépjárműtechnikai kiszolgáló állomány (egyben ügyeleti és őrszolgálat) képezte.
FÓRUM 105
A harcálláspont élén a harcálláspont-parancsnok (a parancsnok szakmai
helyettese) állt, alárendeltségébe három ügyeletes parancsnok, három adatfeldolgozó
tiszthelyettes és három híradó-távírász tiszthelyettes tartozott. Az állomány 24 órás
szakmai szolgálat ellátásával biztosította az adatszerzők folyamatos irányítását
és a szakmai jelentések (napi jelentés, rendkívüli jelentés) elkészítését, illetve
felterjesztését az elöljáró szolgálat (rádiófelderítő ezred központi harcálláspont,
illetve szakmai szolgálat) felé.
A parancsnokság, a kiszolgáló állomány és a harcálláspont Keszthelyen, a
hadseregközvetlen légvédelmi tüzérezred, majd KUB, később KRUG légvédelmi
rakétaezred/-dandár laktanyájában került elhelyezésre.
Az adatszerző őrsök (századok) őrsparancsnokai kiszolgáló részleggel,
valamint a szakmai kezelői–üzemeltetői feladatokat ellátó részleggel (állomásparancsnok
és kezelők) rendelkeztek.
Rádiótechnikai Távolfelderítő Mh: 6 db

Létszám: 250–300 fő
felderítő-zászlóalj Közelfelderítő Mh: 3 db
Vezető szervek Végrehajtó szervek Kiszolgálók
Technikai szolgálat RTF harcálláspont RTF őrs
- HPK - SzDR–2M (2) 926–3700 MHz

- ÜPK (3) - RPSz–5M (1) 500–9670 MHz
- Af. tts. (3)
Rövidítések: - Híradó tts. (3)
- HPK = harcálláspont-parancsnok
- ÜPK = ügyeletes parancsnok
- Af. = adatfeldolgozó
- Mh = munkahely
- Tts. = tiszthelyettes
7. ábra. A 3. önálló rádiófelderítő ezred (majd dandár) rádiótechnikai felderítő-

zászlóaljának szervezeti felépítése (1974–1990)
Megjegyzés:
(1) A rádiótechnikai felderítő erők az 1974-ben létrehozott URH ezredőrs
állományába tartoztak, s együtt települtek az URH rádiófelderítő erőkkel. A
rádiótechnikai felderítő erők csak funkcionálisan képeztek zászlóaljat.
(2) Az ezred 1983. szeptember 1-jétől áttért dandár szervezetre, alárendeltségébe
ismét zászlóaljszervezetek (RH felfedő-lehallgató zászlóalj, rádió-iránymérő
zászlóalj, URH felfedő–lehallgató zászlóalj, rádiótechnikai felderítő-zászlóalj,
TMH – távközlési műhold – felfedő–lehallgató zászlóalj) tartoztak.
106 FÓRUM
3. A személyi állomány képzése, felkészítése
Az 1970-es évektől tervszerűen beindult az alapító állomány
továbbképzése. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia rádiófelderítő szakán szerzett
egyetemi végzettséget Torma Béla (1971–1974), Dávid András (1974–1977), Bilics
Gyula, Braun László, Erdődi László, Karácsonyi György és Vágási László (1977–
1980), Czuth László, Hegyi Tibor és Varga Imre (1980–1983).
Lutár Sándor (1983–1987) és Poór Ernő (1985–1989) összfegyvernemi
levelező, Benes Zoltán (1977–1981) politikai munkás levelező szakon tanult.
Czuth László és Hegyi Tibor kitüntetéses oklevéllel – vörös diplomával –
végzett, nevük az Akadémia (ma Egyetem) márványtábláján olvasható.
A katonai akadémiai képzéssel párhuzamosan a szaktiszti állomány
jelentős része a Szovjetunióban (Moszkva/Valentyinovka) rádiótechnikai felderítő
(nyolchónapos) szaktanfolyamot végzett.
A tanfolyam hallgatói a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek
szaktisztjei közül, továbbképzési (oktatási) terv alapján kerültek beiskolázásra.
Például az 1975/76-os évfolyamot két magyar, két NDK-s, hat lengyel, három
bolgár és öt csehszlovák tiszt alkotta. Abban az évben a bolgár rádióelektronikai
felderítő dandár parancsnoka (Manyev ezredes) volt a nemzetközi csoport vezetője.
Az oktatás orosz nyelven folyt, ami a hallgatók részére kitűnő
nyelvismeretet adott. A szakoktatás magas színvonalú, gyakorlatias volt, igen széles
kitekintést biztosított a rádiótechnikai felderítés valamennyi területére, és
meghatározta a katonai terminológiát mind szakmai, mind általános katonai
ismeretek vonatkozásában.
Moszkva-parti esték (Czuth László visszaemlékezése)

„A képzés elméleti és gyakorlati tematikája igen széles spektrumot ölelt fel.
Szakharcászatból megismertük a rádiótechnikai felderítő erők helyét, szerepét,
szintek szerinti tagozódását. Számos térképes feladatot, ezzel együtt objektum- és
adatforrás-számvetést készítettünk. Gyakorlati foglalkozáson – többek között – a
front rádiótechnikai felderítő erőinek alkalmazását terveztük meg. Berendezés-
ismeret tantárgyból a rendszeresített eszközök (SzDR–2M/–MP, RPSz–5M/–6)
mellett megismertük a legújabb fejlesztéseket (POSzT–3M, SzDR–2A) is.
A szakismeret mellett – az együtt tanulás során – ismereteket szereztünk a
Varsói Szerződés országainak rádiótechnikai felderítő erőiről, eszközeiről és azok
alkalmazásáról.
(Román tisztek nem vettek részt ezeken a tanfolyamokon. A bázison mongol,
kubai és a jugoszláv szaktisztek is tanultak.)
Az együtt végzett tanfolyam ugyanakkor azt is jelentette, hogy a Varsói
Szerződés rádiótechnikai felderítő szaktisztjei „egy nyelvet” beszéltek. Ez még a
politikai rendszerváltás utáni években (’90-es években) is érezhető volt, amikor
kétoldalú találkozókon szakmai megbeszélést folytattunk.”
FÓRUM 107
108
8. ábra. A magyar hadászati rádiótechnikai felderítő rendszer diszlokációja (1974–1990)
FÓRUM
A szakmai, katonai képzés (ZMKA, moszkvai rádiótechnikai felderítő
tanfolyam) mellett általános volt a nyelvismeret megszerzése, alapvetően a munka
melletti tanulás (szervezett vagy autodidakta) formájában. A tiszti állomány orosz,
angol és német nyelvismerettel rendelkezett.
4. Harcrend, a települési (diszlokációs) helyek

A rendszer fő harcrendi eleme a zászlóalj vezetési pont (parancsnokság,
kiszolgáló részleg, harcálláspont) Keszthelyen diszlokált, az adatszerző elemek a
folyamatos felderítést a Mosonmagyaróvár – Kőszeg – Nagykanizsa (1974-től, míg
1971–1973 között Lenti) iránymérő alap létrehozásával, őrsönként kettőkettő
SzDR–2M /MP/ berendezés telepítésével (üzemeltetésével) hajtotta végre. Grafikon
szerint RPSz–5M, –6 és ideiglenesen Dnyepr–1K berendezések is üzemeltek,
kísérleti jelleggel. A rendszer diszlokációját az 8. ábra szemlélteti.
5. A rendszer működési rendje

A rendszer megszakítás nélküli folyamatos felderítést folytatott. A szakmai
irányítást a harcálláspont 24 órás szakmai szolgálata (a szolgálatért általánosságban a
harcálláspont-parancsnok, a napi szolgálatért az ügyeletes parancsnok felelt) hajtotta
végre, míg az egyes őrsökön normál helyzetben egy távolfelderítő (SzDR–2M vagy
MP) állomás váltásos rendszerben folyamatosan üzemelt, s kiegészítő grafikon szerint
6-8 órát egy közelfelderítő állomás (RPSz–5M, –6, vagy Dnyepr–1K is üzemelt.
NATO-gyakorlatok idején őrsönként biztosítani kellett két távolfelderítő
állomás szükség szerinti folyamatos üzemét (vagyis a rendszerben egyidejűleg hat
távolfelderítő állomás üzemelését). Ekkor a harcálláspont az ügyeletes parancsnokok
3x24 órás váltásával hajtotta végre az adatszerzők irányítását, valamint az adatok
értékelését, a jelentések elkészítését és továbbítását.
A nagy mélységű felderítést a troposzférikus szóródáson alapuló vétel
biztosította (9. ábra).
NATO-gyakorlatok felderítése (Czuth László visszaemlékezése)

„A szokásos napi feladat, az osztrák légvédelmi rendszer figyelése – egyik
napról a másikra –, valójában sok érdekességet nem rejtett magában. Az osztrák
távolfelderítő radarok (3 db) folyamatosan üzemeltek, a repülőtéri közelkörzeti
rádiólokátorok pedig – kiképzési napokon – 08.00–16.00 közötti periódusban végeztek
felderítést. Ez a monotonság rutinszerűvé tette a napi munkát. Mindössze a radarok
paramétereinek változása (csatornaváltás, impulzus-ismétlődési frekvencia váltása),
kikapcsolás, bekapcsolás kívánt némi odafigyelést.
A NATO-gyakorlatok figyelése „feltüzelte” az állományt, mindenki
bizonyítani akart, s egészséges versengésben egymást múlták felül az őrsök. Igazi
felderítési értéket jelentett az új felfedés (technikailag „kihegyezett” berendezésekkel)
és annak hitelessége. A hitelesség azonnal beigazolódott, miután a többi
rádiótechnikai felderítőőrs megerősítette az új felfedés tényét. Ebben az időszakban
általános volt a napi 550-600 mérés, mérésenkénti adattovábbítással (sokszor
kikerülve a fedőtábla használatát).
FÓRUM 109
110
9. ábra. A hadászati rádiótechnikai felderítés nagy mélységét a troposzférikus visszaverődésen alapuló vétel teszi lehetővé
FÓRUM
A felderítés eredményességéről a napi mérésszám is tájékoztatott, de nem
elsősorban a mennyiség növelésére törekedtünk. A szolgálat (ügyeletes parancsnok)
folyamatosan irányította az adatszerzést, s az ügyeletes parancsnokon (FÜTI) sok
múlott abban a vonatkozásban, hogy az új felfedéseket rendszerben helyezze el,
rendszert jelentsen, s rendszert értékeljen (pl. a harcászati légierő 407L
repülésirányító rendszerének – CRC, CRP, FACP, ASRT – telepítése, kitelepített
HAWK légvédelmi rakétaosztályok tevékenysége, a rakétaosztályok, -ezredek
magasabb készültségi fokozatba helyezése stb.).
1977-ben a NATO „COLD FIRE – hideg tűz” komplex légierő és
légvédelmi gyakorlatán (NSZK déli körzete) felfedtük az irányító rendszer elemeinek
(egy CRC, egy CRP, egy FACP és egy ASRT) telepítését, a Grafenwöhr térségébe
kitelepített USA HAWK légvédelmi rakétaosztállyal együtt 18 légvédelmi
rakétaüteget tartottunk figyelés alatt, s azok üzemi aktivitásának változásából
magasabb készültségbe helyezést jelentettünk a központi harcálláspontnak.
A ’77-es év talán a legjelentősebb felderítési eredményeket hozta.”
A technikai javítószolgálat heti, havi karbantartások és a szemlék

végrehajtásával, illetve meghibásodások esetén technikai javítócsoport útba
indításával biztosította a technika hadrafoghatóságát.
„Katonabarát” technika (Lutár Sándor visszaemlékezése)

„Az SzDR–2M (MP) berendezés technikailag sikeres konstrukció volt.
Szuperheterodin felépítésű vevője átfogta a berendezés teljes (926–3700 MHz)
frekvenciasávját, így az frekvencia szerint keresés nélküli rendszert képezett (amely
gyorsabb, mint a leggyorsabb kereséses rendszer). Iránymérő-rendszere az egyenlő
jel mérés módszeren épült fel, amely pontossága meghaladta az elméleti számítás
alapján várható pontosságot. Az indikátor még analóg kijelzésű volt, ami hibára
adott lehetőséget, de az MP változatban már digitális értékeket olvashattunk le a
számlálócsőről. Az antenna rendszere a troposzférikus szóródáson alapuló vételt
biztosított, ezzel igen nagy mélységben – mintegy 500-600 km – tette lehetővé a
felderítést.
Üzemelés szempontjából a berendezés megbízható volt, a heti, havi
karbantartás, az I. és II. szemle rendszeres elvégzése garantált üzembiztonságot
jelentett. A berendezés mindent kibírt („katonabarát” volt) és technikailag sokat
tudott. (Ezt bizonyítja, hogy az utolsó SzDR–2MP berendezés 2003-ban került
kivonásra.)
Talán nem véletlen, hogy a 21. évszázad elején az ukrán KOLCSUGA vagy
a cseh SDD távolfelderítő berendezések is az SzDR–berendezések működési elvére
épültek.”
Az SzDR–2M, –MP berendezés három különálló egységből épült fel. Egyik

eleme volt az indikátorkocsi, a másik az antennakocsi-utánfutó, a harmadik pedig az
aggregátorkocsi.
FÓRUM 111
A hadászati rádiótechnikai felderítés alapvető eszköze az SzDR–2M berendezés volt.
10. ábra. A berendezés antennakocsija
6. A rádiótechnikai felderítő szakmai szolgálat megszervezése

1974-re kialakult a rádiótechnikai felderítő szakmai szolgálat komplex
rendszere, amely biztosította a folyamatos adatszerzést, adatfeldolgozást, az
adatszerzők folyamatos irányítását, a technikai karbantartások végrehajtását és a
meghibásodások elhárítását.
A harcálláspont szakmai szolgálata normál időszakban két fős, minősített
időszakban (légvédelmi gyakorlatok felderítése idején) három fős volt. A szolgálat
az őrsökre kiadott havi felderítési grafikon szerint üzemeltette a rendszert, a felfedett
radarokról üzemelési grafikont vezetett, rögzítette a csatornaváltásokat, illetve a
paraméterváltozásokat.
Szokásostól eltérő tevékenység, új felfedés esetén a szolgálat „megemelte”
az üzemelő rádiótechnikai felderítő berendezések mennyiségét, új felfedésekről és a
változásokról rendkívüli jelentést terjesztett fel a rádiófelderítő ezred (dandár)
központi harcálláspont (szakmai szolgálat) részére. Munkaidőn túl heti váltással
ügyeletes parancsnoki készenléti szolgálat biztosította az értékelés hitelességét.
112 FÓRUM
A normál helyzet ügyeletes tiszti szolgálatát a harcálláspont ügyeletes
parancsnoki beosztású állománya (3 fő) és a zászlóalj beosztott tiszti állománya
(ebben az esetben a szakmai irányítást az értékelő tiszthelyettesek végezték), a
helyettesi beosztást az értékelő tiszthelyettesek (3 fő), illetve a híradó
tiszthelyettesek (3 fő) látták el. Rendkívüli jelentést munkaidő után a készenléti
ügyeletes parancsnok terjeszthetett fel (a harcálláspont-parancsnok engedélyével).
A minősített helyzet ügyeletes szolgálatát 3x24 órás váltás látta el. A
szolgálat élén az ügyeletes tiszt (ügyeletes parancsnok) állt, akinek fő feladata a
szakmai irányítás és az értékelés volt. A helyettesi szolgálatot az értékelő
tiszthelyettesek adták, a harmadik személy az összeköttetést fenntartó híradó
tiszthelyettesi szolgálat volt, aki biztosította a géptávíró összeköttetést a szakmai
szolgálatokkal, és ezzel összefüggésben fogadták az őrsök jelentéseit, és küldték a
szolgálat jelentéseit a központi harcálláspontra (a szakmai szolgálatnak).
A technikai szolgálat heti váltásos rendszerben két fős készenléti ügyeletet
látott el, szükség esetén azonnali útba indulással. Minősített esetben 2x2 fős
készenléti ügyelet működött.
A rádiótechnikai felderítő őrsök szakmai szolgálatát – a 24 órás ügyelet (két
fő) mellett – az 1–3 fős 8 órás vagy 12 órás kezelői szolgálat jelentette. Minősített
esetben egyidejűleg 2–3 fő kezelő végzett felderítést, biztosítva őrsönként 2–2
távolfelderítő berendezés egyidejű tartós (folyamatos) üzemét, illetve grafikon
szerint az RPSz–5M harcászati állomás időszakos üzemét.
A rádiótechnikai felderítő harcálláspont szakmai-ügyeleti szolgálata
rendkívüli jelentést (a harcálláspont-parancsnok jóváhagyásával) és napi jelentést
(a harcálláspont-parancsnok aláírásával) terjesztett fel a központi harcálláspontra
(a szakmai szolgálat részére).
A figyelési feladatot képező légvédelmi gyakorlatok befejezését követően
gyakorlatjelentés került felterjesztésre (a parancsnok aláírásával).
A rádiótechnikai felderítő értékelést szolgálta az ügyeletes tiszti értékelő-
szoba és a térképekkel (1:200 000 méretarányú, vaslemezre kasírozott, mágneslapos
egyezményes jelekkel) felszerelt rádiótechnikai felderítő harcálláspont (értékelő-
központ).
Az értékelést segítették a rádiótechnikai felderítő objektum- (akkori
értelmezés szerint, majd később adatforrás-) adatlapok, a napi 24 órás üzemelési
grafikonok (a be- és kikapcsolás pontos feltüntetésével), valamint a harcálláspont
által készített segédletek (NADGE légvédelmi rendszer felépítése, HAWK és NIKE
légvédelmi rakétakomplexumok működési rendje, TACAN-rendszer, 407L
repülésirányító rendszer, radaradattár), valamint a korábbi rádiótechnikai felderítő
jelentések.
A értékelést fotoblokk-felvételek, magnófelvételek és képtávíró-felvételek
tették szemléletessé.
FÓRUM 113
Felderítési értéket képezett az osztrák rádiólokációs rendszer folyamatos,
hiteles felderítése, az osztrák légierő tevékenységének figyelése, a mobil rendszer
kitelepüléseinek (légvédelmi gyakorlatok) észlelése, a „GOLDHAUBE”
(„Aranykupola”) osztrák (nemzeti) légvédelmi rendszer fejlesztési folyamatának
felderítése.
Kiemelt értékkel bírt a NADGE-rendszer felderítése, a dél-németországi
HAWK légvédelmi rakétaezredek (német), osztályok (USA), a harcászati légierő
407L repülésirányító rendszerének, a kis magasságon repülő légi célokat felderítő
rendszer felderítése.
7. A felderítés eredményei
(képesség, objektumai, adatforrásai, mélysége)
(1) Ausztria rádiólokációs rendszereinek felderítése
Ausztria (nyugati orientációjú semleges ország) sajátos harceljárással
(területvédelmi elvek, harc a kulcsfontosságú övezetben, döntő fontosságú körletek
védelme, vadászharc) tervezte meg az ország védelmét.
Légvédelmi rendszerében – rádiótechnikai felderítés szempontjából –, a
radarcsapatok állandó telepítésű (három radarállomás) és ideiglenesen telepített
(mozgó) őrsei képezték a felderítés objektumát, amelyeken telepített radarok
(rádiótechnikai felderítés adatforrásai) alapvetően folyamatos üzemeléssel
biztosították a légtérfelderítést. Légvédelmi gyakorlatot (mozgó radarállomások
kitelepítése) évente egy-két alkalommal tartottak. Légvédelmi rakétacsapatokkal az
osztrák haderő nem rendelkezett.
A légierő vegyes használatú (polgári–katonai) repülőtereken állomásozott
(állomásozik), amelyeken a repülőtéri közelkörzeti radarok rendszeres nappali
periódusban üzemeltek.
A repülőtéri leszállító radarok és a repülőgép-fedélzeti radarok a felderítés
frekvenciasávján (926–3700 MHz) kívül estek, így azokról nem volt közvetlen
felderítési adat (az RPSz–5M, –6 berendezés – frekvenciasáv 500–9670 MHz –
esetén a kis felderítési mélység korlátozta a felderíthetőséget).
A szárazföldi erők tábori légvédelmi tüzérségének radarjai ugyancsak a
frekvenciasávon kívül estek.
Az Ausztria irányában végzett rádiótechnikai felderítés egyedi sajátossága
volt – az Alpokból adódóan – az elektromágneses sugárzást visszaverő felületek
(főleg a havas–jeges hegyvonulatok, hegycsúcsok) sokasága.
A magyar rádiótechnikai felderítő rendszer Ausztria teljes mélységében
biztosította a légvédelmi rendszer állandó és mobil állomásainak felderítését, a
karbantartások észlelését, a repülőtéri közelkörzeti radarok felderítését, ebből
következően a légvédelmi rendszerben és a repülőerők tevékenységében
bekövetkezett intenzitásváltozások észlelését.
114 FÓRUM
Az osztrák repülőterek (katonai–polgári, polgári) alapvető, kétcsatornás
radarja (olasz gyártmányú berendezés, gyártója a Selenia cég).
11. ábra. ATCR–3T repülőtéri közelkörzeti radar
A képen látható berendezés az 1980-as évek elejétől az osztrák légvédelmi

rendszer alapvető elemeit képezi.
12. ábra. RAT–31 távolfelderítő (3D) radar (mobil, szállítható változata)
FÓRUM 115
(2) A dél-németországi rádiólokációs rendszerek felderítése
Dél-Németország – rádiótechnikai felderítés szempontjából – az ott
diszlokáló NATO-erőkből következően kiemelten fontos felderítési irányt jelentett,
annak ellenére, hogy nem képezett folyamatos felderítési feladatot.
A magyar rádiótechnikai felderítő rendszer mintegy 500 km mélységig
– hozzávetőlegesen Ulm–Nürnberg vonaláig – képes volt adatokat szerezni a NATO
NADGE egységes integrált légvédelmi rendszer radarcsapatairól, a légvédelem 412L
vezetési és irányító rendszer repülésirányító és értesítő központ, őrs és távolfelderítő
őrsök, a HAWK légvédelmi rakétacsapatok, a határ menti (sajátosan német) kis
magasságon repülő légi célokat felderítő rendszer (LARS) tevékenységéről, a
harcászati légierő 407L (majd 485L) repülésirányító és értesítő rendszer ideiglenesen
telepített központjairól (CRC), őrseiről (CRP), előretolt repülésirányító őrseiről
(FACP), a NAEW-rendszer és az USA AWACS-rendszer E–3 repülőgépeinek
járőrözéséről.
A rendszer képes volt észlelni a tevékenység intenzitásváltozását, a
légvédelmi erők magasabb készültségbe helyezését, légvédelmi rakétacsapatok
áttelepítését, kis magasságon repülő légi célokat felderítő rendszer kitelepítését,
AWACS-gépek bevetését, repülésirányító rendszer telepítését.
Ezen felderítési adatok a hadászati rádiótechnikai felderítés kiemelten
értékes eredményei, s az az időszak (1975–1985 között) a rádiótechnikai felderítés
egyik legeredményesebb periódusa.
Az eredményesség annak tulajdonítható, hogy egyrészt a rádiótechnikai
felderítő szakállomány (adatfeldolgozók, adatszerzők, technikai eszközöket
üzemeltető–javító) kellő gyakorlati tapasztalat birtokában magas szinten képes volt
megoldani a feladatokat, másrészt a szovjet gyártmányú rádiótechnikai felderítő
berendezés (SzDR–2M, –MP) nagy mélységig (megbízhatóan 500 km), magas
technikai színvonalon (frekvencia szerint keresés nélküli, iránymérés egyenlő jel
módszerű, zavaró frekvenciák elnyomása, kiszűrése, nagy érzékenység) biztosította
a felderítést.
Radarok „éneke” (Aranyos János visszaemlékezése)

„A radarok harcászati-technikai jellemzői közül azonosítás szempontjából
talán a legfontosabb az impulzusismétlődési frekvencia. Ez az érték néhány száz,
néhány ezer Hz, ami azt jelenti, hogy a hallható tartományba esik, így aurálisan is
kijelezhető (vagyis hallható). Természetesen ahány radar, annyiféle hangmagasság,
hangszín, hangtónus és hangzási időtartam.
A nyugat-németországi irányú felderítés során – a nagyszámú radar
következtében – általános volt, hogy adott irányban egyidejűleg több radar is
„megszólalt”, változó ritmusban és intenzitással, s olykor valósággal „zenéltek”.
Számunkra a rádiótechnikai felderítő munkahelyen ez volt a radarok
„éneke”, amit kezelőként mindig szívesen hallgattunk.”
116 FÓRUM
(3) Az észak-olaszországi rádiólokációs rendszerek felderítése
Észak-Olaszország – rádiótechnikai felderítés szempontjából – az ott
diszlokáló NATO-erők miatt fontos felderítési irányt képezett. Jelentősége – több
okból kifolyólag – azonban elmaradt a dél-németországi irány értékétől.
A magyar rádiótechnikai felderítő rendszer mintegy 500 km mélységig –
hozzávetőlegesen Rimini–Bolzano vonaláig – képes volt adatokat szerezni a NATO
NADGE egységes integrált légvédelmi rendszer radarcsapatairól, a légvédelem
412L vezetési és irányító rendszer repülésirányító és értesítő központ, őrs és
távolfelderítő őrsök, a HAWK és NIKE légvédelmi rakétacsapatok tevékenységéről,
harcászati légierő 407L (majd 485L) repülésirányító és értesítő rendszer
ideiglenesen telepített központjairól (CRC), őrseiről (CRP), előretolt repülésirányító
őrseiről (FACP), a NAEW-rendszer és az USA AWACS-rendszer E–3
repülőgépeinek járőrözéséről.
A rendszer képes volt észlelni a tevékenység intenzitásváltozását, a
légvédelmi erők magasabb készültségbe helyezését, AWACS-gépek bevetését,
repülésirányító rendszer telepítését.
AN/APY–1
13. ábra. A NAEW-rendszer járőröző E–3 felderítő repülőgépe

(egy a tizennyolcból)
Felderítő rádiólokátora AN/APY–1 (3100-3300 MHz), azonosító (IFF)
eszköze AN/APX–103 (1030 / 1090 MHz), navigációs berendezései AN/APN–99 és
AN/APN–200 doppler-radar.
8. A hadászati rádiótechnikai felderítés 1974–1990 közötti

időszakának összegzett értékelése
Az időszak legfontosabb eredménye, hogy a hadászati rádiótechnikai
felderítő rendszer a magyar katonai felderítés fontos elemévé vált. A felvett harcrend –
a telepített harcálláspont, a kitelepült rádiótechnikai felderítőőrsök, – a kialakított
munkarend, a felépített normál helyzetű és fokozott intenzitású – gyakorlatok
időszakára kialakított – felderítési munkarend biztosította a feladatok végrehajtását,
továbbá a rádiótechnikai felderítő adatszerzés és adatfeldolgozás megbízható adatokat,
jelentéseket továbbított a rádióelektronikai felderítő központi harcálláspont részére.
FÓRUM 117
A szakmai értékelő állomány rendszeres külföldi képzése (Szovjetunió –
Valentyinovka, Zagarjanszkaja, rádióelektronikai felderítő kiképző központ), valamint
az új generációs felderítő berendezések (SzDR–2MP) tervszerű rendszerbe állítása
eredményeként a magyar rádiótechnikai felderítés a korlátozott lehetőségek ellenére a
Varsói Szerződés katonai szervezetének elismert felderítő komponensét alkotta.
A kiépített (telepített) rendszer napi folyamatos üzemben végezte az osztrák
rádiólokációs rendszerek figyelését, ellenőrzésszerűen hajtotta végre a dél-
németországi és az észak-olaszországi rendszerek figyelését, illetve kiemelt
feladatot jelentett a NATO-gyakorlatok időszakában a dél-németországi és az észak-
olaszországi rádiólokációs rendszerek, azon keresztül a NATO-erők felderítése.
A rendszer megbízhatóan, hézagmentesen derítette fel az osztrák
légvédelem honi rádiólokációs felderítő erőinek tevékenységét, a mobil erők
telepítését, a légvédelmi gyakorlatok lefolyását (jellemzőit).
A NATO-gyakorlatok időszakában – a nagy távolság ellenére – megbízható
adatokat szolgáltatott a dél-németországi NADGE-objektumokról, a HAWK
légvédelmi rakétakomplexumokról, a légierő ideiglenesen telepített irányító
rendszeréről, a sajátos német, kis magasságon repülő légi célokat felderítő
rendszerről, az USA és NATO AWACS- (NAEW-) rendszerek tevékenységéről.
Észak-Olaszország vonatkozásában megbízható adatokat jelentett a NADGE-
rendszer, a HAWK légvédelmi rakétakomplexumok tevékenységéről.
A felderítés eredményességéhez (az adott frekvenciasávon belül) nagyban
hozzájárultak a szovjet (orosz) rádiótechnikai felderítő berendezések (SzDR–2M,
–MP) pozitív jellemzői, így a troposzférikus szóródáson alapuló, nagy mélységet
biztosító felderítés, az egyenlő jelű (igen pontos) iránymérés, a frekvencia szerint
keresés nélküli rendszer, a nagy érzékenység (erősítés), a jelelnyomás és kiemelés
lehetősége.
Ugyanakkor a felderítést hátrányosan befolyásolta a berendezések szűk
frekvenciatartománya (926–3700 MHz), amely nem tette lehetővé a repülőgép-
fedélzeti radarok (célfelderítő–rakétarávezető, magasságmérő), a légvédelmi tüzér-
és légvédelmi rakétakomplexumok tűzvezető, rakétarávezető radarjainak
felderítését, valamint egyéb 926 MHz alatti és 3700 MHz feletti frekvenciasávban
üzemelő radarok felderítését.
A felderítés sajátosságai 1974–1990 között

A kiépített hadászati rádiótechnikai felderítő rendszer biztosította a
folyamatos adatszerzést és adatfeldolgozást. A felderítés fő irányában mintegy
160 km-es iránymérő alappal három rádiótechnikai felderítőőrs, őrsönként két-két
távolfelderítő és egy-egy közelfelderítő rádiótechnikai felderítő berendezéssel
hajtották végre a napi 24 órás felderítést. Minősített esetben – NATO-gyakorlatok
idején – egyidejűleg hat távolfelderítő állomás tartós (folyamatos) üzeme biztosította
a feladat végrehajtását. A harcálláspont állományából vezényelt szakmai szolgálat
folyamatos adatfeldolgozással és az adatszerzők folyamatos irányításával végezte az
értékelő–jelentő munkát.
118 FÓRUM
A napi feladatot Ausztria rádiólokációs rendszereinek felderítése képezte,
ami 15-20 adatforrás figyelését jelentette. Meghatározó feladat volt az osztrák
légvédelmi rendszer állandó telepítésű és időszakosan aktivizált mobil telepítésű
rádiólokátorainak felderítése. Másodlagos feladatot képezett a polgári–katonai (és
polgári) repülőterek repülőtéri közelkörzeti radarjainak figyelése. (A repülőgép-
fedélzeti radarok és a légvédelmi tüzérség felderítő és tűzvezető radarjainak,
valamint a magasságmérő radarok felderítését a felderítő berendezés szűk
frekvenciatartománya nem biztosította.) Az osztrák irányú felderítés egyik
sajátossága volt az Alpok hegyvonulatai által okozott nagyarányú, a felderítés teljes
szektorára jellemző visszaverődés.
Időszakos feladat volt a dél-németországi és az észak-olaszországi NATO
rendszerek felderítése, elsősorban a NATO-gyakorlatok időszakában. A nagy mélység
(250–500 km-re az iránymérő alaptól) ellenére hiteles adatokat szereztünk a NATO
NADGE integrált légvédelmi rendszer, a HAWK légvédelmi rakétacsapatok, a kis
magasságon repülő célokat felderítő rendszer (LARS), a légierő repülésirányító
rendszere (407L), az USA AWACS és NAEW-rendszer részeinek (Németország
10–15%-a, Olaszország 15-20%-a) tevékenységéről. (A rádiótechnikai felderítő rendszer
mintegy 30-40 német és 20-30 olasz radart – adatforrást – tartott figyelés alatt.)
A hadászati felderítő eszközök szovjet (orosz) gyártmányú, mobil
rendszerek voltak, melyek nagy mélységű (500 km), nagy pontosságú (iránymérés
1) mérést, frekvencia szerint keresés nélküli (teljes frekvenciasávot átfogó)
felfedést tettek lehetővé. Egyedi sajátossága volt a troposzférikus szóródáson
alapuló vétel és az egyenlő jel szerinti iránymérés. A kezdeti időszakban analóg,
majd később digitális rendszerek határozták meg a paraméterek mérési pontosságát.
Az adatfeldolgozást rádiótechnikai felderítő harcálláspont (négy tiszt és hat
tiszthelyettes) végezte. Meghatározó volt a folyamatos adatfeldolgozás és az
adatszerzők folyamatos irányítása. Mind az adattovábbítás (fedő kódtáblázattal),
mind az adatfeldolgozás (rajzolt üzemelési grafikonokkal) manuálisan valósult meg.
Napi és rendkívüli jelentések, illetve gyakorlatjelentések képezték a jelentési
fajtákat. Normál időszakban két fős, minősített időszakban (NATO-gyakorlatok)
3x24 órás három fős értékelő szakmai szolgálat végezte az adatfeldolgozást.
III. A MAGYAR HADMŰVELETI RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTŐ

RENDSZER 1974–1990 KÖZÖTT
A hadműveleti rádiótechnikai felderítő erőket 1974-ben hozták létre, a
hadseregközvetlen 2. önálló rádiófelderítő zászlóalj szervezeti elemeként. A
rádiótechnikai felderítő erőket egy század képezte, három RPSz–5M típusú
berendezéssel (munkahellyel).
A zászlóalj szervezeti felépítését mutatja a 14. ábra.
A rádiótechnikai felderítőszázad  az RPSz5M harcászati–technikai
jellemzőiből adódóan , tulajdonképpen nem a szervezet elméleti rendeltetésének
megfelelő hadműveleti, hanem csak harcászati eszközökkel rendelkezett, így a század
rendeltetése is ez alapján fogalmazódott meg.
FÓRUM 119
120
Létszám: 450 fő 2. rádiófelderítő
Közelfelderítő (harcászati) Mh: 3 db
Felderítő Mh: 45 db zászlóalj
Vezető szervek Biztosítók Végrehajtó szervek Kiszolgálók
37 Mh 5 Mh 3 Mh
Rádiófelderítő Rádió-iránymérő Rádiótechnikai

Harcálláspont
század század (RH) felderítőszázad
RH URH Vez. Rim. Rtf.

ráf. sz. ráf. sz. sz. sz. sz.
VU–32
R–1250
VU–141
RPSz–5M/–6
R–1301
Rövidítések:
- RH = rövidhullámú
- URH = ultrarövid-hullámú
- Vez. = vezérnylő
- Rim. = rádió-iránymérő
14. ábra. A hadseregközvetlen 2. önálló rádiófelderítő zászlóalj szervezeti felépítése (1974–1987)
FÓRUM
A század rendeltetése (akkori megfogalmazás szerint): háború esetén
derítse fel az ellenség (az akkori politikai megítélés alapján osztrák, olasz,
nyugatnémet) szárazföldi csapatainak a harcászati mélységben üzemelő
rádiótechnikai eszközeit, az alapján szerezzen adatokat annak csoportosításáról,
tevékenységéről és valószínű szándékáról.
Az általános elvek szerint a század a hadsereg támadási (védő) sávján belül,
a felderítés fő irányában bontakozik szét, mintegy 30 km-es iránymérő alap
létrehozásával, közel (510 km) a harcérintkezés vonalához. A támadás megindulása
után 2030 km-es áttelepülésekkel (ugrásokkal) követi a hadsereg csapatainak
tevékenységét, felzárkózva a harcérintkezés vonalára, vagy védelmi hadművelet
esetén a mélységben kijelölt (hátsóbb) terepszakaszon települ.
1987-ig a hadműveleti rádiótechnikai felderítő erőknél változás nem történt,
azok a rádiófelderítő zászlóalj szervezetében békekiképzést folytattak.
A rendszer alapvető hiányossága volt, hogy nem rendelkezett hadműveleti
képességű rádiótechnikai felderítő eszközökkel, illetve a légi eszközön
(repülőgépen, helikopteren) telepített rádiólokátorokat felderítő eszközökkel (ilyen
rendeltetésű eszközzel  POSzT–3M  a rádiótechnikai zavarózászlóaljat látták el).
Az 1980-as évek elején elméleti állásfoglalás született a hadműveleti
képességű eszközök beszerzésére, de az nem valósult meg.
1987-ben a haderőstruktúra átszervezésével (hadtest-dandár szervezetre
történő áttérés) a hadműveleti és a harcászati rádiótechnikai felderítő erőket is
átcsoportosították.
A megszüntetett hadosztályok rádiótechnikai felderítőszakaszait és a
hadseregközvetlen rádiófelderítő zászlóalj rádiótechnikai felderítőszázadát
összevonták egy szervezetbe, és létrehozták a 83. önálló rádiótechnikai felderítő-
zászlóaljat Szombathelyen (a zászlóalj szervezeti felépítését mutatja a 15. ábra).
A zászlóalj a hadseregközvetlen felderítő erők önálló elemét képezte (1990-ig).
A rádiótechnikai felderítő erők ilyen átcsoportosításával a rendszer
kiépítettsége tovább romlott, hiszen a hadműveleti kötelék azt követően is csak
harcászati eszközökkel rendelkezett, a hadtestek rádiófelderítő századaiból pedig
kivonták a rádiótechnikai felderítőszakaszokat, azaz a harcászati erőket felszámolták.
FÓRUM 121
122
Létszám: 230 fő 83. rádiótechnikai
Felderítő Mh: 12 db felderítő-zászlóalj
Rádiótechnikai
Harcálláspont
felderítőszázad
Rövidítések: Rtf.
- rtf. = rádiótechnikai felderítő sz.
- Mh = munkahely
- sz. = szakasz
RPSz–6
15. ábra. A hadseregközvetlen 83. önálló rádiótechnikai felderítő-zászlóalj szervezeti felépítése (1987–1990)
FÓRUM
Létszám: 480 fő 2. rádió- és rádiótechnikai
FÓRUM
Felderítő Mh: 50 db felderítő-zászlóalj
33 Mh 5 Mh 6-6 Mh
Rádiófelderítő Rádió-iránymérő Rádiótechnikai

Harcálláspont
század század (RH) felderítőszázad
RH URH Vez. Rim. Rtf.

ráf. sz. ráf. sz. sz. sz. sz.
Rövidítések: R-1250 VU-32

RPSz–5M/–6 (2 db)
- RH = rövidhullámú R–1301
- URH = ultrarövid-hullámú
- Vez. = vezénylő
- Rim. = rádió-iránymérő
16. ábra. A hadseregközvetlen 2. önálló rádió- és rádiótechnikai felderítő-zászlóalj

szervezeti felépítése (1990-től)
123
124
15 ráf. Mh
Felderítő-zászlóalj
2 rtf. Mh
Csapatfelderítő Mélységi Rádió- és rádiótechnikai

század felderítőszázad felderítőszázad
Af. és vez. Ráf. Rádléf. Rim. Rtf.

szakasz szakasz szakasz szakasz szakasz
R-1250 1983-ig IU–6M

Rtf.
VU-21M
VU-32M VU–141MCS/G raj
RPSz–5M
Mh = munkahely (ráf. és rtf. képesség számítási alapja) 500–9670 MHz
18. ábra. A harcászati rádiótechnikai felderítő erők a hadosztályközvetlen felderítő-zászlóalj szervezeti felépítésében
(1974–1987)
FÓRUM
1990-ben a hadsereg rádiófelderítő-zászlóalját és a rádiótechnikai felderítő-
zászlóalját ismét egy szervezetbe csoportosították, és létrehozták a hadseregközvetlen
2. önálló rádió- és rádiótechnikai felderítő-zászlóaljat, Szombathelyen. Szervezeti
felépítését a 16. ábra szemlélteti.
17. ábra. Az RPSz–6 rádiótechnikai felderítő állomás (menethelyzetben)
A magyar hadműveleti és harcászati rádiótechnikai felderítés alapeszköze,

amely technikai paraméterei alapján harcászati képességű. (A hadászati rendszerben
csak időszakosan, kísérleti jelleggel üzemelt.)
Hadműveleti és harcászati szinten a ’90-es évek elején összevonták a rádió-
és rádiótechnikai felderítő és zavaró erőket. Hadműveleti szinten a tábori hadsereg
alárendeltségében létrehozták az elektronikaiharc-ezredet (Kiskunfélegyháza),
amely földi telepítésű radarrendszereket (radarokat) felderítő rádiótechnikai felderítő
erőkkel nem rendelkezett (vagyis leszervezték a hadműveleti rádiótechnikai felderítő
erők egyik fontos komponensét).
Az elektronikaiharc-ezred állományába a rádiótechnikai zavarózászlóalj
rádiótechnikai felderítő eszközei (2 db POSzT–3M – üzemi frekvenciasáv 2500
37 500 MHz  fedélzeti rádiólokátorokat felderítő állomás) kerültek, mint rádiótechnikai
felderítő erők.
FÓRUM 125
126
19. ábra. A harcászati rádiótechnikai felderítés alapja az optikai láthatóságon (rádióhorizonton) alapuló vétel
FÓRUM
IV. A HARCÁSZATI RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTŐ RENDSZER
1974–1990 KÖZÖTT
1. A harcászati rádiótechnikai felderítés szervezetei
A harcászati rádiótechnikai felderítő erőket 19731975 között hozták létre. A
hadosztályok (7., 8. és 9. gépesített lövész- és 11. harckocsi-hadosztály) rádiófelderítő
századai (diszlokációs helyek: Kaposvár / 1976-tól Lenti, Tapolca-Újdörögd,
Kiskunfélegyháza, Tata / 1976-tól Győr) állományába egy-egy rádiótechnikai
felderítőszakaszt (2 db RPSz5M berendezés) szerveztek.
A hadosztályközvetlen felderítő-zászlóalj szervezeti felépítését – benne a
rádiótechnikai felderítő erőket – mutatja a 18. ábra.
2. A szervezet feladatrendszere
A rádiótechnikai felderítőszakasz rendeltetése (akkori megfogalmazás
szerint): háború esetén derítse fel a hadosztály sávjába (felderítési felelősségi
sávjába) eső ellenség szárazföldi csapatainak rádiótechnikai eszközeit, és
szolgáltasson adatokat az elsőlépcső-dandárok és -hadosztály csoportosításáról,
tevékenységéről és valószínű szándékáról.
Az általános elvek szerint a szakasz a hadosztály támadási vagy védősávjában
(támadási sáv 20 km-ig, védősáv 2040 km) bontakozik szét, a sáv által behatárolt
iránymérő alappal (de nem nagyobb, mint 1618 km), közel (23 km-re) a
harcérintkezés vonalához. A támadás megindulása után, 1520 km-es áttelepülésekkel
követve a hadosztály csapatainak tevékenységét, vagy védelmi harc esetén a
mélységben kijelölt (hátsóbb) terepszakaszon települ.
A rádiótechnikai felderítő erők alkalmazását behatárolta az optikai
láthatóságon alapuló vétel (melynek lényegét a 19. ábra szemlélteti).
A szakasz erői, eszközei, rendeltetése és alkalmazás elvei összhangban
voltak az összfegyvernemi kötelék (hadosztály) szintjével.
1987-ig a harcászati rádiótechnikai felderítő erőknél változás nem volt, a
rádiótechnikai felderítő erők  a hadosztályközvetlen felderítő-zászlóaljak
rádiótechnikai felderítőszakaszai  békekiképzést folytattak.
Csak emlékeztetőül:
1987-ben a haderőstruktúra átszervezésével (hadtestdandár szervezetre
történő áttérés) a hadműveleti és a harcászati rádiótechnikai felderítő erőket is
átcsoportosították. A megszüntetett hadosztályok rádiótechnikai felderítőszakaszait
(és a hadseregközvetlen rádiófelderítő zászlóalj rádiótechnikai felderítőszázadát)
összevonták egy szervezetbe, és létrehozták a hadsereg alárendeltségében a 83. önálló
rádiótechnikai felderítő-zászlóaljat (mint hadműveleti rádiótechnikai felderítő erők)
Szombathelyen.
A rádiótechnikai felderítő erők ilyen átcsoportosításával (a hadtestek
rádiófelderítő századaiból kivonták a rádiótechnikai felderítőszakaszokat)
felszámolták a harcászati rádiótechnikai felderítő erőket.
FÓRUM 127
128
1967 1970 1975 1980 1985 1990 1995
H VEZÉRKAR (felderítő csoportfőnökség)

A 26. ö. rádiótechnikai f. z. 3. ö. rádiófelderítő ezred 3. ö. rádiófelderítő dandár MH TÁVKEI
D
– parancsnokság – Központi harcálláspont – Központi harcálláspont – EL. Értékelő KP.
Á
– harcálláspont – RH felfedő–lehallgató ezredőrs – RH felfedő–lehallgató zászlóalj – 1. KP.
S
– technikai szolgálat – RH rádió-iránymérő ezredőrs – Rádió-iránymérő zászlóalj – 2. KP. (1 rtf. őrs)
Z
– 1. rtf. őrs (Mosonmagyaróvár) – URH ezredőrs (ezen belül rtf. z.) – URH felfedő–lehallgató zászlóalj – 3. KP. (2 rtf. őrs)
A
– 2. rtf. őrs (Kőszeg) – Rádiótechnikai felderítő-z. – 4. KP. (1 rtf. őrs)
T
– 3. rtf. őrs (Nagykanizsa) SZDR–2M (–MP), RPSZ–5M (–6) – TMH felderítő-zászlóalj SZDR–2MP
I
5. HADSEREG TÁBORI HADSEREG

Ráf.–
H 2. ö. rádiófelderítő zászlóalj 2. ö. rádiófelderítő (és rádiótechnikai felderítő) zászlóalj 83. ö. rtf. z. 5. ehc. e.
rtf. z.
D – ráf. harcálláspont – ráf. és rtf. harcálláspont – rtf. H H –H
– rádiófelderítő század – rádiófelderítő század – (1) rtf. szd. ráf. szd. – ráf. z.
M
– rádió-iránymérő század – rádió-iránymérő század – (2) rtf. szd. rim. szd. – zav. z.
– rádiótechnikai felderítőszázad RPSZ–5M (–6) – (3) rtf. szd. rtf. szd. – kik. z.
(2)
H HADOSZTÁLY (7., 8., 9., 11.) (3) GÉPESÍTETT HADTEST
A Felderítő-zászlóalj Felderítő-zászlóalj Felderítő-zászlóalj Ehc. szd.

– csapatfelderítő század – csapatfelderítő század (1–3) – csapatf. szd. (1–3) – ráf.–zav. sz.
R – mélységi felderítőszázad – mélységi felderítőszázad – mélységi f. szd. – rim. sz.
C – rádiófelderítő század – rádió- és rádiótechnikai felderítőszázad (egy rtf. szakasz) – rádiófelderítő szd. – rt. zav. sz.
RPSZ–5M (–6) – rtf. sz.
1967 1970 1975 1980 1985 1990 1995
20. ábra. A magyar rádiótechnikai felderítő erők kialakulása és szervezeti változásai 1967–1990 (1995) között
Megjegyzés: A táblázat a rádiótechnikai erők mellett csak a rádiótechnikai felderítő erők változása szempontjából legfontosabb szervezeti elemeket tünteti fel.
FÓRUM
Hadműveleti és harcászati szinten a ’90-es évek elején összevonták a rádió-
és rádiótechnikai felderítő és -zavaró erőket. Harcászati szinten a gépesített hadtestek
alárendeltségében elektronikaiharc-századokat (diszlokációs helyőrségek: Győr, Pécs,
Eger) szerveztek.
Az átszervezés az akkor meglévő rádiótechnikai felderítő erők újbóli
átcsoportosítását is jelentette. A korábbi hadseregközvetlen rádió- és rádiótechnikai
felderítő-zászlóalj rádiótechnikai felderítő erői (két rádiótechnikai felderítőszázad) a
hadtestkövetlen elektronikaiharc-századok állományába kerültek, mint rádiótechnikai
felderítőszakasz, ezzel a harcászati rádiótechnikai felderítés újraszerveződött. A
szakasz 4 db RPSz–5M (–6) felderítőállomással rendelkezett.
BEFEJEZÉS
A rádióelektronikai felderítés a 20. század második felében kiegészült egy
új felderítési nemmel, a rádiótechnikai felderítéssel. Ezzel a rádióelektronikai
felderítő rendszer új képességi mutatókkal gazdagodott, mivel az új adatszerzési
módok (rádiótechnikai felfedés, rádiótechnikai iránymérés, rádiótechnikai figyelés)
új lehetőséget biztosítottak a haderőkben széleskörűen elterjedő rádióelektronikai
eszközök felderítésében.
A magyar rádiótechnikai felderítő erők 1967 és 1990 (1995) közötti
szervezeti változásainak folyamatát a 20. ábra szemlélteti.
A magyar rádiótechnikai felderítés a ’60-as évek végén alakult ki, és a ’70-es
években jelent meg (szerveződött működő struktúrává) a katonai felderítés
rendszerében hadászati, hadműveleti és harcászati szinten.
A rádiótechnikai felderítés a ’70-es években integrálódott a rádiófelderítő
erőkhöz, és létrejöttek a rádióelektronikai felderítő szervezetek, bár a kötelékek
megnevezése ezt nem jelölte (vagy rádió- és rádiótechnikai felderítő megnevezéssel
jelölte).
A rádiótechnikai felderítés rendszerében meghatározó volt (és jelenleg
is az) a hadászati rádiótechnikai felderítés, melynek erői kialakulásától (26. önálló
rádiótechnikai felderítő-zászlóalj) napjainkig harcrendben (diszlokációs rendben)
települve folyamatos felderítést folytattak. A felderítési feladatokból adódóan 1974
és 1991 között a Varsói Szerződés felderítő rendszerének elemeként fő feladatként
Ausztria rádiólokációs rendszerinek felderítését, időszakos (kiegészítő) feladatként a
dél-németországi és az észak-olaszországi rádiólokációs rendszerek felderítését
hajtotta végre.
A hadászati felderítő rendszer működésének egyik kiemelten eredményes
időszaka volt az 1975–1985 közötti periódus.
A rendszer alapvető technikai eszközeit 1967–1990 között (majd ’90 után
is) a szovjet, majd orosz gyártmányú SzDR–2M (majd SzDR–2MP) felderítő
állomások képezték, amelyek számos kedvező technikai jellemzővel rendelkeztek,
ugyanakkor szűk felderítési frekvenciatartományuk korlátozott felderítést biztosított.
FÓRUM 129
Az adatszerző állomány a rendszer technikai határáig „hozta” a méréseket,
míg az adatfeldolgozás hadműveleti (értékelt) összefoglaló jelentéseket terjesztett fel
(vagyis nem a radarok üzemeléséről, hanem a légvédelmi rendszer tevékenységéről
jelentett, s a kettő között minőségi különbség van). Megismerve más országok
rádiótechnikai felderítését (jelentési rendszerét) úgy ítélem meg, hogy a magyar
felderítők „kihozták” a rendszerből a rádiótechnikai felderítés igazi értékeit.
A hadműveleti és a harcászati rádiótechnikai felderítő erők 1974-ben a
hadászati rádiótechnikai felderítés bázisán jöttek létre, s jellegűkből és
rendeltetésükből adódóan alapvetően békekiképzést folytattak.
Hadműveleti szinten a hadseregközvetlen 2. önálló rádiófelderítő zászlóalj
(Szombathely) szervezetébe egy rádiótechnikai felderítőszázadot szerveztek (a
század csak harcászati képességű eszközökkel rendelkezett).
Az 1980-as években tervek születtek hadműveleti képességű rádiótechnikai
felderítő állomások beszerzésére, de az nem valósult meg.
1987-ben a haderő-átszervezés keretében megalakult a (tábori)
hadseregközvetlen 83. önálló rádiótechnikai felderítő-zászlóalj (Szombathely).
1990-ben a rádiótechnikai felderítő-zászlóalj megszűnt, mint önálló
kötelék, s a rádiótechnikai felderítő erők és eszközök ismét a rádiófelderítő zászlóalj
szervezetébe kerültek. Egyben a rádiófelderítő zászlóalj megnevezése rádió- és
rádiótechnikai felderítő-zászlóaljra változott.
A harcászati rádiótechnikai felderítő erők a hadosztályoknál jöttek létre.
1974-ben a hadosztályközvetlen felderítő-zászlóaljak rádiófelderítő századainak
állományába egy rádiótechnikai felderítőszakasz szerveződött, s ezt követően a
század a rádió- és rádiótechnikai felderítőszázad megnevezést kapta.
1987-ig a rádiótechnikai felderítő erőknél változás nem volt, majd 1987-ben a
haderő-átszervezés következtében áttértek a hadtest–dandár szervezetre, s a létrejött
hadtestek már nem rendelkeztek rádiótechnikai felderítő erőkkel.
1992-ben a rádió- és rádiótechnikai felderítő, valamint a rádiózavaró és
rádiótechnikai zavarózászlóaljak összevonásával megalakult az elektronikaiharc-
ezred, illetve a hadtestek (három hadtest) alárendeltségében megalakultak az
elektronikaiharc-századok. Az elektronikaiharc-századok szervezetébe tartozott egy
rádiótechnikai felderítőszakasz, ezzel a harcászati rádiótechnikai felderítő erők
újraszerveződtek.
Megjegyzés: Az 1990-es években a hadászati rádiótechnikai felderítő
rendszer az új helyzetnek megfelelően átstrukturálódott, megújult, míg a
hadműveleti és harcászati rádiótechnikai felderítő rendszerben tovább folytatódtak
az 1987-től kezdődő szervezeti változások.
A rádiótechnikai felderítés ’90 utáni helyzetét (is) részletesen tartalmazza
„A magyar rádiótechnikai felderítés története, kialakulásától (1967) napjainkig
(2004), különös tekintettel a Varsói Szerződés tagjaként, majd NATO-tagként
végrehajtott felderítési feladatok jellemzőire és sajátosságaira” című tanulmány.
130 FÓRUM
Rövidítések
 NADGE (NATO AIR DEFENSE GROUND ENVIROMENT) =

NATO légvédelmi rendszer földi eleme
 SZHLP = Szövetséges Harcászati Légierő Parancsnokság
 LARS (LOW ALTITUDE RADAR SYSTEM) =
kismagasságú rádiólokációs felderítő rendszer
 NAEW (NATO AIRBORNE EARLY WARNING) =
NATO repülőgép-fedélzeti korai riasztórendszer
 AWACS (AIRBORN WARNING AND COMMUNICATION SYSTEM) =
repülőgép-fedélzeti riasztó és értesítő rendszer
 CRC (CONTROL AND REPORTING CENTER) =
repülésirányító és értesítő központ
 CRP (CONTROL AND REPORTING POST) =
repülésirányító és értesítő őrs
 FACP (FOWARD AIR CONTROL POST) =
előretolt repülésirányító és értesítő őrs
 ASRT (AIR SUPPORT RADAR TEAM) = földi célra rávezető csoport
 K. E. = közép-európai
 D. E. = dél-európai
 M = Monte
 M. S. = Monte Scinauz
 San D. Piave = San Donna di Piave
 San G. di Liv. = San Giorgio di Livensa
FÓRUM 131
TORMA BÉLA NYÁ. EZREDES
A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG HÁBORÚJA
A DUNAI BOLGÁROK ELLEN 895/896-BAN*
Győztes csaták
A törzsszövetségi különítmény győztes csatáiról Bölcs Leó bizánci császár
így emlékezett „Hadi taktika” című munkájában: „… Miután a császári hajórajunk
átszállította őket (a törzsszövetségi különítményt) az Istroson, támogatása mellett
három csatában teljességgel diadalmaskodtak a bolgár seregen…”. Hogyan
mehettek végbe az események?
Az első folyóátkelés után a törzsszövetségi csapatok végigdúlták Bulgáriát
a Duna déli és északi oldalán: az ország északi–északkeleti körzeteit, a Balkán-
hegységtől északra, az Olt torkolatától keletre. A hadműveletek fő színtere a Balkán-
hegység keleti vonulatától északra, a mai Ludogorieje tájegységre esett. Hogyan
zajlottak (zajlódhattak) e területen a győztes türk csaták?
Az események lefolyásának ismeretében úgy értékelhetjük, hogy Symeon
erői egy részének az északi frontra történő átcsoportosítását követően, megütköztek
az átkelt erőkkel, akik fényes győzelmet arattak a bolgárok fölött. Symeont Preslav
körzetéig üldözték, ahol védelmet csak Mundraga erődítményében talált. Az
előzőekben leírtaknak megfelelően az történhetett, hogy az átcsoportosított bolgár
erők második lépcsőinek a beérkezéséig a bizánci flotta újabb türk fegyveres
csapatokat szállított át a hadműveleti körzetbe. Ezt végrehajthatták részben az északi
partról, a Déli-Kárpátok átjáróin további átkelt fegyveresek túlsó partra hajózásával,
de újabb folyami szállítással is Viminacium körzetéből. Az első csatában megvert
bolgárok – soraik rendezését követően –, a beérkező újabb bolgár csapatokkal fő
erőkifejtésüket arra összpontosították, hogy fölmentsék a körülzárt Mundraga várát,
és Symeon újból szabad kezet kapjon a hadműveletek vezetéséhez. Ez a hadművelet
feltehetően Mundraga várából egy kitörési kísérlettel is párosult, mivel a bizánci
források arról írnak, hogy Symeont Silistráig üldözték a türk lovasok. Tehát Symeon
ugyan kijutott a várból, de vesztesként élte meg a csata kimenetelét, testőr
csapatával Silistrába menekült és ott húzta meg magát a háború végéig. Symeon
onnan fordult békekéréssel a bizánci császárhoz.
Hogyan zajlottak le az események a törzsszövetségi különítmény részéről?
Ennek megismerésében VI. Bölcs Leó császár van segítségünkre. Mint tudjuk, ő volt
az, aki bizánci megfigyelések alapján pontosította a türkök harceljárásairól leírt
maurukiuszi tapasztalatokat. Ezek közül a bolgárok elleni hadműveletekre
vonatkoztathatókat idézem:
 „Őrseiket messzire, sűrűn egymás mellé helyezik el, nehogy
egykönnyen rajtaütés érje őket.”
*
A tanulmány első és második része a Felderítő Szemle 2004. évi 2. és 3. számában olvasható. A szerző
az érthetőség kedvéért mai katonai kifejezéseket is használ, de azokat idézőjelben tüntette fel.
132 FÓRUM
 „A főseregen kívül van tartalékerejük, melyet kiküldenek tőrbe csalni
azokat, akik elővigyázatlanul állnak fel velük szemben, …”
 „Jobbára a távolharcban, a lesben állásban, az ellenség bekerítésében,
a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban, és a szétszóródó harci
alakulatokban lelik kedvüket.”
 „Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet
félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra nem
gondolva, mint az üldözésre. Mert mindaddig szorítják, amíg csak
teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva
e célból.”
 „Ha pedig valamelyik üldözött ellenség megerősített helyre menekül,
azon vannak, hogy pontosan kipuhatolják, hogy mind a lovak, mind
az emberek miben szenvednek hiányt, és mindent elkövetnek, hogy
ezekben való megszorítás útján ellenfeleiket kézre kerítsék, vagy ezeket
tetszésük szerint egyezségre bírják.”
Az előzőek és a türk harceljárásokra vonatkozó császári feljegyzések
alapján, az expedíciós türk sereg részéről modellezhető a csaták lefolyása.
A törzsszövetségi felderítő őrsök már a megközelítési szakaszban
felfedhették a bizánci frontról visszatérő bolgár csapatok felvonulási útvonalait,
ezzel elegendő időt biztosítva maguknak, hogy felkészüljenek Symeon támadására,
lest vessenek, és csapdát állítsanak nekik.
Az első győztes csatában a türkök – tartalékseregüket a bolgár csapatok elé
küldve – színlelték a harcba lépést, és lassú visszavonulással csalták őket olyan
helyzetbe, hogy lehetővé váljék a rejtve maradt főerők váratlan bevetése és a
bolgárok bekerítése. Ezt követően nyilaik össztűzével hatalmas veszteségeket
okoztak nekik. A kilátástalan helyzetbe került bolgárok kétségbeesett kitörésre
szánták el magukat, mentve Symeont. A fejedelem jól képzett fegyveres testőrsége
és még néhány száz bolgár kijutott a bekerítésből, de a türk csapatok azonnal
üldözőbe vették őket. Erre utal a Szent György csodáit felsoroló óbolgár
gyűjteménynek, a „Csoda egy bolgárral” című elbeszélése. Idézem: „Amikor az
ugrok (magyarok) szétkergettek bennünket, mi ötvenen egy úton menekültünk. És
üldözőbe vettek bennünket az ugrok és a lovam kezdett elgyöngülni, lemaradozni.” A
továbbiakban az elbeszélő leírja, hogy lova lába eltörött, de Szent Györgyhöz
fohászkodva, lova előtte termett és újra menekülni kezdett: „Midőn lóhátra
termettem, az ugrok üldözőbe vettek, sokat nyilaztak rám. … A csoportomból ketten
jöttek meg második nap utánam, a többieket utolérvén megölték.” A részekre
szakadt bolgár erők kis csoportokban menekültek, feltehetően a Balkán-hegység
általuk jól ismert rejtett zugaiba. Symeon és testőrcsapata egérutat nyerve eljutott
Mundraga várába. A türkök győztes csatájáról Bíborbanszületett Konstantin is
megemlékezik: „Ezután Leon a krisztusszerető és dicső császár hívására átkelvén a
Dunán és megtámadván Symeont, teljesen legyőzték, és iramukban egészen
Preslavig hatoltak, és bezárván őt Mundraga várába (a mai Madara-val
azonosítják), visszatértek saját földjükre.”
FÓRUM 133
A törzsszövetségi erők körülzárták az erődítményt. Ezzel elkezdődött a
második győztes csata. Nagy valószínűséggel a türk expedíciós sereg nem
rendelkezett ostromeszközökkel (a bizánciak bírhatták ezeket a fegyvereket és a
várostrom eljárásait is ismerték, de tudatosan nem támogatták a türköket,
valószínűleg élve akarták elfogni a keresztény Symeont). Ezért körülzárták a várat,
lezárva az oda be- és kivezető utakat. Egy idő után, amikor a védők fogytán voltak
az élelemnek, víznek és takarmánynak, kísérlet történt a vár felmentésére, mely egy
onnan végrehajtott kitöréssel párosult. Ennek eredményeként Symeon csapatával
kijutott a kilátástalan helyzetből és Silistrába menekült. A kitörés arra utal, hogy
Mundraga már nem sokáig lett volna képes tartani magát.
A második győztes csata végkimenetelét többek között a „György barát
krónikája” folytatásából ismerhetjük meg: „… és Symeon megfutamodik, úgy, hogy
alig tud épségben Distrába (ma Silistra) eljutni.”
Szerződésszegés, avagy a bizánci diplomácia boszorkánykonyhája

Az események részleteinek összefüggései arra utalnak, hogy Symeon
Silistrában bizánci védelmet élvezett és ez a védelem, illetve kiadásának a
megtagadása vezethetett a magyarok által szerződésszegésnek ítélt bizánci
viselkedéshez, mely váratlan hazatérésüket indokolhatja. Erre utalóan Bölcs Leó
Hadi taktikájában olvashatjuk: „… a türk törzsek álnok és határozásaikat palástoló,
barátságot nem kereső, bizalmat nem érdemlő népek, hajtva telhetetlen kincsvágytól,
esküt semmibe sem vesznek, szerződéskötéshez magukat nem tartják, ajándékokkal
ki nem elégíthetők, hanem mielőtt az adottat elfogadnák, csalárdkodnak és azon
törik az eszöket, hogy megsemmisítsék a szerződéseket. …”
Joggal feltételezem, hogy a bizánciakkal folytatott titkos diplomáciai
tárgyalások előzték meg a kitörést Mundraga várából, mely eredményeként Symeon
megegyezett velük, hogy sikeres kijutása esetén Silistrába menekülve, ott bizánci
védelem alá helyezi magát. Mi másért vette volna a menekülés irányát ide, ahol a
folyót a bizánci flotta ellenőrizte, és hol vette volna fel a kapcsolatot Eustathios
tengernaggyal, béketárgyalást kérve a császártól, mint itt Silistrában, a Duna menti
városban, ahová valószínűsíthető a bizánci főhadiszállás, és ahonnan legrövidebb
idő alatt, a Dunán és tengeren elérhető volt Konstantinápoly.
Symeon békeindítványa
Symeon tehát Dorostolumba zárva, vesztes helyzetéből természetesen
békéért folyamodott a bizánci császárhoz. Erről „György barát krónikája”
folytatásában is olvashatunk: „Symeon Eustathios drungarios útján kérést intézett a
békekötés ügyében, aminek a császár engedett, és elküldte Leon Choirosphaktest,
hogy létrejöjjön a béke. Nikephoros parancsot kapott, hogy térjen vissza
hadinépével, úgyszintén Eustathios drungarios is.”
134 FÓRUM
Mi lehetett a békeajánlat, amivel Symeon rávette a császárt, hogy győztes
pozícióját feladja? Symeonnak nemigen volt abban a helyzetben olyan nyomós érve,
olyan jelentős ajánlata, melyet alkuként a békéért felkínálhatott. Azonban a
keresztény tanokra hivatkozva, bizánci neveltetésére és személyes, jó kapcsolataira
(a császárral is) támaszkodva, elegendő lehetett kifejeznie hajlandóságát a békére,
annak jelképes, csekély jelét adva. A jó kapcsolatok kialakulása Symeon ifjú
korában kezdődhetett, mikor is Konstantinápolyban végezte egész életét
meghatározó tanulmányait. Ott ismerkedett meg a kereszténységgel és a klasszikus
tudománnyal. Tanárai a „félgörög” jelzővel ismerték el felkészültségét és a görög
nyelvben mutatott járatosságát. 895 végén – 896 elején, mikor Leon Choriosphaktes
közvetítésével a békekötésről tárgyalt a császárral, Leon többször hivatkozott a
császárra, mint Symeon „apjára”.
Hogy mennyire mélyek voltak az ezirányú kapcsolatok, azt két idézettel
támasztom alá. Az első, VI. Leótól: „… Minthogy a mi haderőink el voltak foglalva
a szaracénokkal, az isteni gondviselés a rómaiak helyett a türköket vetette harcba a
bolgárok ellen. … Tönkreverték a bolgároknak a keresztények ellen gonoszul
fegyvert fogó seregét, s mintegy hóhér gyanánt küldettek ellenük, nehogy a
keresztény rómaiak keresztény bolgárok vérével készakarva beszennyezzék
magukat.” Tehát a császár valójában nem akart egy „keresztény háborút”. Ennek
bizonyságát tette, mikor a bolgár határon szétbontakoztatta Nikephoros Phokas
patrikios és domestikos szárazföldi csapatait, és elindította az Al-Dunára Eustathios
patrikios hajóhadát. Egyidejűleg követet küldött Symeonhoz tárgyalni,
természetesen most már az erő pozicíójából.
Ezzel kapcsolatosan a „György barát krónikája” folytatásában olvashatjuk:
„… És benyomultak egészen Bulgáriáig. A császár azonban békét óhajtván, elküldte
ezután Symeonhoz Konstantinakes quaestort is, hogy tanácskozzék a békekötésről.”
Mindez azt sugallja, hogy VI. Leó tényleg el akarta kerülni a háborút. Valószínű,
hogy viselkedését nemcsak az ifjú bolgár fejedelem iránt érzett szimpátiája
motiválta, hanem a délről és délkeletről állandóan fenyegető arab terjeszkedés is.
Véderőit huzamosabb időn át nem tudta megosztva, két fronton alkalmazni.
Symeonnak nem kellett nagyon megerőltetnie magát, nem kellett nagyot
kínálnia a békekötéssel kapcsolatosan. Symeonnak elegendő volt felajánlani
szárazföldi erőinek visszavonását a bizánci frontról azzal a feltétellel, ha Bölcs
Leó is hazarendeli szárazföldi és haditengerészeti csapatait. A háború során ez
volt Symeon első kibékülése VI. Leóval.
A törzsszövetségi különítmény visszatérése szálláshelyeikre

Amikor a törzsszövetségi különítmény felderítése tudomást szerezett a
bolgár–bizánci béketárgyalásokról és arról, hogy a bizánci erők parancsot kaptak
Bulgária elhagyására, tisztában voltak azzal, hogy a déli fronton harcoló bolgár
csapatok felszabadulnak, és átcsoportosításra kerülnek ellenük. Tudták, hogy ez
esetben többszörös bolgár erőfölénnyel kell számolniuk. Tehát minél előbb ki
kellett vonni csapataikat Bulgáriából. Ezt jogosan tehették, mivel a bolgár–
bizánci béketárgyalásokat a magyar–bizánci szerződés megszegésének tekinthették.
FÓRUM 135
Hatalmas versenyfutás kezdődött. A kérdés az volt, hogy a bolgár erőket tudja
Symeon előbb átcsoportosítani a déli hadszíntérről a törzsszövetségi különítmény
ellen, vagy sikerül a különítményt még a bolgár erők beérkezése előtt kivonni
Bulgária területéről. Ennek a versenyfutásnak első lépéseként – visszatérésüket
megkönnyítendő – a türkök nem vitték foglyaikat magukkal, hanem kiváltatták
azokat a bizánci császárral. Ezzel kapcsolatosan Johannes Scylitzest idézem: „ A
győztes türkök azt kérték a császártól, hogy vásárolja meg az általuk foglyul
ejtetteket, és kiküldte a fővárosiakat ezek megvásárolása céljából.”
Még az is elképzelhető, hogy a törzsszövetségi különítményt közben
értesítették a besenyők támadásának megindulásáról és visszarendelték őket.
A különítmény Bolgárországból történt kivonásáról egyik kútfőben sem
olvashatunk részleteket, ezért feltételezhető, hogy ebben a bizánci flottának kevés
szerep jutott. Legalábbis nagy csapatokat nem szállítottak vissza a Vaskaputól
nyugatra; oda, ahol berakodtak. Segítségük csupán a Duna bal partjára történő
szállításra korlátozódhatott. Még valószínűbbnek tartom, hogy a visszatérést őseink
saját erőből, helyi és szükség átkelő eszközökkel hajtották végre. Tehették ezt azért,
mert a pár hónapig elhúzódó hadműveletek elmúltával nyár eleji időszakban a
tavaszi áradás már visszavonult, így kedvezőbb feltételek segítették az átkelést a
túlsó partra.
Az önálló, saját erőből történő visszatérést erősíti a fogolycsere ténye. A
törzsszövetségi különítmény tudatában volt annak, hogy a bizánci flotta nem nyújt
segítséget a visszatérésben, és azért kérték a császártól a foglyok kiváltását. Hiszen
ha velük együtt kelnek át a Dunán és a folyókkal szegdelt, nehéz hegyes terepen,
akkor a hosszú visszaúton nem tudták volna életben tartani őket, lelassították volna a
kényszerűen gyors visszavonulási ütemet, így képtelenek lettek volna időben
kivonni erőiket a várhatóan bekövetkező bolgár csapások alól.
Mint említettem, Symeon a bizánci csapatok visszavonását a béketárgyalások
feltételéül szabta. Mindegyik bizánci forrás a csapatvisszavonást a béketárgyalások
előtt említi, illetve tényként rögzíti, hogy Leon Choriosphaktes Symeonhoz küldése
a békefeltételekről tárgyalni, egy időben történt a csapatvisszavonással. Symeon a
békekérést Eustathios útján nagy valószínűséggel csak Silistrából tehette meg, ahol a
bizánci flotta főhadiszállása és a dunai flottilla kikötője volt berendezve. Onnan
irányította Eustathios a flottilla manővereit és szervezte a foglyok hazaszállítását.
Egyedül Bíborbanszületett Konstantin említi a türkök visszatérését a
győztes csaták után: „… átkelvén a Dunán és megtámadván Symeont, teljesen
legyőzték, és iramukban egészen Preslavig hatoltak, és bezárván őt Mundraga
várába, visszatértek saját földjükre.”
A császár nem írja, hogy a visszatérés bizánci segítséggel történt. Az idézet
is azt erősíti meg, hogy a törzsszövetségi különítmény – feltehetően a mindkét fél
részéről megszegettnek vélt szerződés, vagy teljesítettnek tekintett hadjárat indokán
– a bizánci flotta segítségét nélkülözve volt kénytelen szálláshelyeikre visszatérni.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a hadjárattal kapcsolatosan kialakult helyzetet követő
értelmezési viták (Symeon kiadatása, az expedíciós sereg visszatérése, a hadjárat
befejezése) után a flotta cserbenhagyta a Duna délen tartózkodó őseinket.
136 FÓRUM
Erre utal a „visszatértek saját földjükre” kijelentés. (Ezt indokolhatták azzal, hogy
a flotta feladata volt a kiváltott bolgár foglyok Konstantinápolyba szállítása.) A
visszatérés időpontjának behatárolásához az arra a kérdésre adott válasz visz
közelebb bennünket, hogy mikor vált lehetővé a bolgár erők teljes átcsoportosítása
délről északra? Abból indulhatok ki, hogy amikor Symeon tudomást szerzett a
törzsszövetségi erők Bulgáriába szállításáról és támadásáról, a bizánci források
egybehangzó leírásai alapján, azonnal a türkök ellen indult. Ez természetesen nem
járhatott egy teljes csapatátcsoportosítással, hiszen továbbra is komoly erők kellettek
Nikephoras Phokas szárazföldi egységeinek lekötéséhez. Ezek az erők nem
szabadulhattak fel korábban, mint mikor megtörtént a bizánci csapatvisszavonás. Az
ezt megelőző események sorrendje, eddigi értékeléseim alapján a következők:
 Symeon vereségét követően alig tud Disztrába (Dorostorum/Silistra)
eljutni (itt bizánci védnökség alá helyezi magát). Symeon megkezdi
Bizánccal a béketárgyalásokat;
 türk kérésre megtörténik a foglyok kiváltása (hajón szállítják őket
Konstantinápolyba);
 Symeon békét kér Bölcs Leótól;
 a császár Leon Choriosphaktest küldi béketárgyalásra;
 ezzel egy időben kap parancsot Nikephoros és Eustathios a csapatok
visszavonására;
 a bizánci csapatok Thrákiából megkezdik az átcsoportosítást az északi
frontra. A törzsszövetségi különítmény megkezdi visszatérését
szálláshelyeire.
A források alapján, a történések sorrendjéből az állapítható meg, hogy a
türkök visszatérése a foglyok kiváltása után, de a bizánci csapatvisszavonás
alatt, vagy röviddel azt megelőzően kezdődhetett el. Ezt követően a kérdés az,
hogy a déli fronton felszabaduló bolgár csapatok északra történő átcsoportosításuk
után, megsemmisítették-e a törzsszövetségi különítmény Bulgáriában tartózkodó
erőit, vagy pedig azoknak volt lehetőségük visszatérni szálláshelyeikre?
A visszatérés lehetőségei
Fenti számításaimnak megfelelően mintegy 2500–3000 főből állhatott a
Bulgária területén harcoló törzsszövetségi lovas különítmény. Ebből mintegy 400–
500 lovas a Havasalföldet és a dunai átkelőhelyeket biztosította. Az erők zöme az
Al-Duna déli–délkeleti térségében harcolt. Számolhatunk 200–300 fős veszteséggel
is (a győztes csatákban nem lehettek nagyok a veszteségek, hiszen a győzelmet
őseink nem közelharcban, hanem nyilaik révén vívták ki, említik egybehangzóan a
korabeli források). Így mintegy 1900–2200 zsákmánnyal megrakodott lovas harcos
visszatérését kellett megoldani.
FÓRUM 137
Vizsgáljuk meg a legkedvezőtlenebb helyzetet, amikor azt feltételezzük,
hogy a bizánci flotta nem segített a türk csapatok visszatérésében. Mi történhetett
ebben az esetben? Egy hatalmas „versenyfutás” kezdődött, aminek élet–halál tétje az
volt, hogy a törzsszövetségi különítmény előbb térjen vissza szállásterületeire,
mielőtt Symeon csapatai átcsoportosításra kerülnek ellenük Thrákiából, vagy ha ez
nem sikerül, akkor az expedíciós sereg elvérzik Bolgárföldön.
Az expedíciós seregnek három lehetősége nyílt az erőfölénybe került bolgár
csapatok csapásai elől kivonni erőiket:
 a harctevékenységek körzetéhez legközelebbi dunai átkelőhelyről
(Svistov és Silistra körzetei) közvetlenül a túlsó partra jutni, majd a
Havasalföldről menetet végrehajtani a Kárpát-medencébe, és/vagy
Etelközbe;
 a Duna déli oldalán végrehajtott szárazföldi menet után, kikerülve a
bolgár erődítményeket (Belgrád, Vidin), alkalmas átkelőhelyet találva
visszatérnek szálláshelyeikre;
 mindkettő kombinációja (a különítmény egy része folyóátkeléssel, a
másik része szárazföldi menettel kezdi a visszatérést és a fentiekben
leírtak szerint fejezik be. Vizsgáljuk meg a lehetőségeket!
A visszatérés megkezdése folyóátkeléssel

Elsőként a közvetlen folyóátkeléssel megkezdett visszatérés lehetőségét
elemzem. Abból indulok ki, hogy mit kellett szállítani. Ez könnyen
megválaszolható. Először is az élőerőt (embereket és lovakat), továbbá a
fegyverzetet és a zsákmányt. Milyen szállító eszközök állhattak rendelkezésükre?
Mindenek előtt nagy mennyiségben szükségeszközök, a foglyokkal és helyi
lakósággal ácsoltatott különböző vízi alkalmatosságok, mint tutajok,
fatörzscsónakok, továbbá a Duna mentén zsákmányolt kisebb hajók,
halászcsónakok. Ezenfelül, számolhatunk még a magyarok által is ismert, ún.
bőrtutajokkal, amelyeket a lovasok ingóságaikkal töltötték meg, majd a lovak
farkához kötve úsztattak át a túlsó partra. Tehették ezt azért is, mert már nyáridőben
járhattak, és az áradás múltával az alacsonyabb vízállásnál a Duna sodrása
megszelídült és a folyam átkelési szélessége lerövidült.
A számításokat 50, 100 és 200 szükséges átkelőeszközre, valamint napi 2,
3, 4 és 5 fordulóra végeztem el. Eredményül a napi átkelési teljesítményt kaptam
meg:
Napi fordulók száma

Szükséges átkelőeszközök száma
2 3 4 5
50 100 150 200 250
100 200 300 400 500
200 400 600 800 1000
138 FÓRUM
A táblázat adataiból kiindulva – napi 300 átkelési teljesítmény középértékkel
és 1900–2200 fővel számolva – 5–7 nap alatt kelt át a teljes állomány. Vegyünk
ettől két kedvezőtlenebb esetet. Ha feltételezem, hogy csak 50 szükségátkelővel
rendelkeztek és napi négy fordulót tettek meg, akkor 9–11 nap kellett a fenti létszám
átszállításához. Nagy zsákmányt feltételezve, több fordulót kellett végrehajtaniuk.
Tegyük fel, hogy csak a zsákmány és fegyverzet átszállítására összesen 1100 forduló
megtételére volt szükség (e szerint két harcos zsákmánya egy átkeléssel a túlsó
partra szállítható volt). Kedvezőtlen adatokkal számolva, kerülve a félreértékelhető
helyzeteket, az alábbi táblázatban összesen 3300 (2200 élőerő és 1100 zsákmány)
szükséges összes fordulót, és napi 200, 300, 400 és 500 átkelési teljesítményt
figyelembe véve, az átkeléshez szükséges napokat számoltam ki:
Napi átkelési teljesítmény Szükséges napok száma 3300 átkelésre

200 16,5
300 10
400 8,2
500 6,6
A táblázatból a reálisan figyelembe vehető középértékeket kiemelve, 8–10

napra volt szükség a teljes élőerő, zsákmány és fegyverzet átszállítására. (200 és 300
napi átkelési teljesítmény esetén 10–17 nappal számolok).
Ha feltételezem, hogy a 8–10 (10–175) napot lerövidítendő, két helyen
keltek át a Dunán, mégpedig az etelköziek Silistra térségében, Kurszán csapatai
pedig Novae körzetében, akkor az egyes átkelőhelyeken, az átkelő erők
arányában csökkent az átkeléshez szükséges napok száma.
A folyóátkeléssel kapcsolatosan néhány tanulságot levonhatunk az Al-Duna
bal partján élő szlávok elleni bizánci hadjárat (történt 593-ban, fővezér Priskos, a
sereg lovas csapatokból és gyalogosokból állt) eseményeiből. Vegyük sorjában:
 Priskos fővezér a Dunához Dorostolumnál (Silistra) ért ki. Itt az avar
kagánnal folytatott tárgyalás után hajókat ácsoltatott és a megérkezést
követő 12. napon átkelt a Dunán. (12 nap kellett annyi vízi átkelő
eszköz készítéséhez, amely elegendő volt ahhoz, hogy egy nap alatt a
fővezér átszállítsa a felszerelést és 4–5 ezer fegyveresét. A lovasság
feltehetően átúsztatott. A létszám becsült érték, de később kiderül,
hogy reálisan számolt adat. Fontos tanulsága ennek az átkelésnek, hogy
megfelelő előkészítést követően rövid idő alatt le lehetett küzdeni a
mégoly nagy folyóakadályt is, mint a Duna.)
 A hadjárat egy későbbi fázisában, már a Duna észak térségében, valahol
a Bodza-folyó (a mai Románia területén) mentén, a bizánciak 150
fatörzscsónakot zsákmányoltak a szlávoktól. Ezekkel a csónakokkal
Priskos egy éjszaka alatt 3000 fegyveresét szállította át a túlsó partra,
váratlanul rajtaütve az alvó szláv seregen. A történetet Theophylactus
Simocatta örökítette meg, aki arról tudósít, hogy reggelig folyt a mészárlás.
FÓRUM 139
 Azt követően egy nap pihenő után, a felszerelés és a haderő túlsó
parton maradt részét szállították át. (Ismét egy gyors és egyúttal rejtett,
és így meglepetésszerű átkelés, melyet Priskos haderejének gyalogsága
– 3000 fő – hajtott végre, hiszen a csónakokkal rejtett átkelést és váratlan
rajtaütést elsősorban a gyalogság biztosít. A haderő fennmaradó része
zömmel a lovasság lehetett. Priskos teljes haderejének 4–5 ezer főre
feltételezett létszámát a 3000 gyalogos adatból kiindulva becsültem
meg.)
Fontos tapasztalatként kell elfogadnunk, hogy Priskos mindkét átkelésnél
törekedett annak gondos előkészítésére, azaz elegendő átkelő eszköz építésére
és/vagy beszerzésére. Ezzel lerövidítette az átkelők részére a rendkívül veszélyes
átkelési időt.
A történetből elképzelhetjük, hogy az átkelő eszközök egy része nagy
valószínűséggel a célnak megfelelő otromba, de nagy befogadóképességű
(szállítókapacitású), valamilyen tutajszerű vízi alkalmatosság lehetett. Másik
részüket zsákmányolt csónakok és egyéb, kisebb hajók tehették ki. Ezt a
tapasztalatot átvetítve a visszatérő törzsszövetségi csapatok helyzetére
megállapíthatjuk, hogy mindkét lehetőséggel élhettek, azaz foglyaikkal
ácsoltathattak átkelő alkalmatosságokat, de ugyanakkor a Duna mentén számtalan
csónakot is zsákmányolhattak.
Ha azt feltételezzük, hogy a közös hadműveletek befejezését követően,
valamelyik törzsi vezetés, vagy fegyveres csoport bármilyen oknál fogva az utóbbi
kettő lehetőség közül az egyik megoldást választotta visszatérésre, akkor – mint
láttuk – Belgrád körzetében a bolgár csapatok nagy valószínűséggel utolérték őket
és a Dunához szorítva hatalmas veszteségeket okoztak nekik. Ha ez előfordult,
akkor elsősorban Kurszán csapataira gondolhatunk, akik a Duna–Tisza közét, vagy
éppen a Bánságot akarták elérni. Ennek valószínűsége nagyon kicsi, hiszen
számolniuk kellett Belgrád erődítményében a bolgár katonai jelenléttel.
A visszatérés lehetőségeinek értékelésekor figyelembe kell venni azonban
még egy fontos szempontot, a visszatérés célját. Természetesnek tűnik, hogy az
Etelközből küldött csapatok Etelközbe, Kurszán harcosai pedig Erdélybe és a Tiszán
túli szálláshelyekre szándékoztak visszatérni. Így mindkét visszatérési lehetőséggel
számolhatunk. Figyelembe véve a józan parancsnoki megfontolást, értelemszerűen
Silistra (Dorostorum) körzetében keltek át az etelköziek. A Tiszán túli, valamint az
erdélyi szálláshelyekre igyekvők viszont előnyösebben vehették igénybe az általuk
ismert Svistov (Novae) körzetét.
Mint látható, a Duna jobb partján végrehajtható szárazföldi menet
megvalósulásának esélye nagyon kicsi volt. A törzsszövetségi különítménynek, de
bármely részt vevő törzsi vezetésnek tisztában kellett lenni annak veszélyeivel. Így
el kell fogadnom Bíborbanszületett Konstantin feljegyzését, miszerint a türkök
visszatértek saját földjükre, amelynek során nem említ veszteségeket.
140 FÓRUM
A visszatérés megkezdése szárazföldi menettel
Vizsgáljuk meg a visszatérés másodikként említett lehetőségét is, mely
szerint a törzsszövetségi különítmény először szárazföldi menetet hajtott végre a
Duna jobb partján, az avarok által is használt utat (Dorostorum – Vidin –
Singidunum – Sirmium) követve. A Silistra (Dorostorum) – Sirmium/Belgrád
térsége közötti távolság mintegy 800, a Silistra – Kostolac között pedig 657 km-ben
mérhető. Nem tartom valószínűnek, hogy a hosszabb utat választották volna. A
málhákkal és zsákmánnyal együtt, Silistrától számolva kb. 33, illetve Novaeből
számítva kb. 22 nap alatt érhette el a törzsszövetségi expedíciós sereg Kostolac
átkelőhely körzetét (20 km/nap menetteljesítménnyel számolva). Mivel a bolgár
csapatok Thrákiában voltak lekötve, és a bolgár területen a törzsszövetségi erők
megsemmisítették, foglyul ejtették, illetve szétkergették a megmaradt
csapattöredékeket, ezen az útvonalon a belgrádi és vidini bolgár erődítményekig
nem fenyegethette komoly rajtaütés visszavonuló őseinket, már csak azért sem, mert
Vidin megkerülhető volt. Ebben az esetben azt is értékelem, hogy milyen lehetőség
állt rendelkezésére a Thrákiából átcsoportosított bolgár erőknek az expedíciós sereg
szárazföldi menetének (visszatérésének) megakadályozására? Két megoldással
számolhattak. Az egyik az, hogy valahol útközben vágják el a visszatérés útját. A
másik pedig, hogy Kostolac körzetében megelőzik, vagy utolérik a visszavonuló
csapatokat, és azokra a folyóátkelés közben mérnek súlyos csapásokat.
Vizsgáljuk meg az elsőként említett megoldást, azaz elvághatták-e
egyáltalán a visszavonulás útját? Erre látszólag alkalmasnak kínálkozott kezdetben a
Via Singidunum régi római út, majd a Sipka-szoros felé letérve, északi irányban
haladva, valahol Svistov körzetében, a Duna mentén meglepni a visszatérő
törzsszövetségi különítményt. (Továbbra is 20 km/nap menetteljesítményt számolok
mindkét fél részéről.)
Ha az expedíciós csapat Silistra körzetéből indult, akkor a Duna mentén
Svistovig 210-220 km-t (10–11 nap) kellett megtennie. A bolgároknak Edirnétől
(Adrianapulisz) számítva a Sipka-szorosig 180–200 km-t (9–10 nap), majd innen
további 150 km-t (7–8 nap) északi irányban a Dunáig Svistov körzetig, tehát
összesen 330–350 km-t (16–18 nap). Ez mintegy 6–85 nap előnyt jelentett a
törzsszövetségi erők számára, továbbra is feltételezve, hogy a csapatok megindulása
mindkét helyről, a bizánci csapatok kivonásával egy időben kezdődött meg.
Tehát a visszatérés menet közbeni megakadályozására nem volt lehetőségük a
bolgároknak.
A bolgárok részéről a visszatérés megakadályozására létezhetett egy másik
megoldás is: a visszavonuló különítményt Kostolac térségében beérni és
megsemmisíteni. A továbbiakban a Svistov – Kostolac és Silistra – Kostolac
menetvonalakra számolom az expediciós sereg menetteljesítményeit,
összehasonlítva Symeon csapatátcsoportosítási lehetőségeivel. A Silistra − Kostolac
útvonal feltételezése csak elvi (eleve nem is jöhetett számításba), azonban jó
összehasonlítási alapot ad a távolságfüggő visszatérési lehetőség értékeléséhez.
FÓRUM 141
Ha a törzsszövetségi különítmény Svistov térségéből kezdte menetét
Kostolac átkelőhelyre (440 km), akkor eleve – a bolgárok által választható, Edirne –
Sipka-szoros – Svistov 330–350 km megtételéhez szükséges 16–18 nap – előnnyel
indultak. Azonban a törzsszövetségi különítmény részéről még figyelembe kell
venni az átkelőeszközök biztosítására fordítandó minimálisan szükséges 5–6 napot,
továbbá számolni kellett az előzőekben kalkulált 6–8 nap folyóátkelési idővel, azaz
összesen mintegy 11–14 nappal. Ez azt jelenti, hogy a Svistovból indulók előnye
Kostolac térségében, bolgárokkal szemben már 3–5 napra csökkent. Visszatérésük
elvileg így elképzelhető. Azonban ez a lehetőség is sok kockázatot rejtett magában.
Számos tényező miatt elveszíthették a visszatérők a 3–5 nap előnyüket. Például nem
tudtak időben szert tenni megfelelő számú átkelő eszközre, vagy a bolgárok
előreküldhettek egy gyorsan mozgó előrevetett osztagot a célból, hogy lassítsa
menetüket a nagyobb erők beérkezéséig. Ezt még Belgrád és Vidin erődítmények
fegyveresei is megtehették. Azonban a sikeres átkelés esélye fennállt.
A Silistrából indulóknak viszont Kostolacig mintegy 660 km menetet
(33 nap) kellett végrehajtani. A bolgároknak két lehetőségük volt, ha ebben a
körzetben akarták utolérni a törzsszövetségi különítményt. Végighaladni a Via
Singidunum-on (Edirnétől Belgrádig kb. 700 km), majd megtenni a Belgrád –
Kostolac közötti 96 km-t, tehát összesen mintegy 800 km-t. Körülbelül ezt a
távolságot kellett leküzdeniük, ha az Edirne – Svistov – Kostolac menetvonalat
választják. A bolgárok szempontjából előnyösebb volt a két menetvonal egyidejű
használata, de a Kostolacban átkelést tervezők számára mindez azt jelentette, hogy
hozzávetőlegesen egyidejűleg (az indulástól 40 nap elteltével) érkezhettek Symeon
lovasai az átkelés körzetébe. A visszatérő törzsszövetségi erőknek figyelembe kellett
venni, hogy a Kostolacig megtett 33 nap után még 12–14 nap (összesen 45–47 nap)
szükséges az átkelőeszközök biztosításához és az átkelés végrehajtásához. Tehát
Kostolacnál már elveszítették a Svistovnál még bírt 16–18 nap előnyüket. Ebben az
esetben minden valószínűsége megvolt annak, hogy a bolgárok túlerőben megelőzik
(5–7 nappal) és csapdát állítanak az át nem kelt csapatoknak, majd az átkelőhelyen
az összetorlódott expedíciós sereget átkelés közben megtámadják és hatalmas
veszteségeket okoznak nekik. Nagy biztonsággal feltételezhető, hogy a
törzsszövetségi különítmény vezetése is végrehajtott hasonló számvetéseket, és nem
élt ezzel a megoldással.
A visszatérés harmadik lehetősége

A harmadik megoldást (a törzsszövetségi különítmény egy részének
szárazföldi menettel kezdődött és a másik csoport egyidejű folyóátkelésével
végrehajtott visszatérését) vizsgálva, látjuk, hogy a Kostolac körzetében való
átkelésnek óriási kockázata volt. Nem valószínű tehát, hogy arra sor került.
Egy harmadik, biztonságos visszatérési lehetőséget – a számításokra
alapozva – csak olyan kombinációban lehet elképzelni, hogy a különítmény egyik
része az Al-Duna déli partján végrehajtott rövid távolságú (200-300 km) szárazföldi
menet után (keleti vagy nyugati irányban) az első alkalmas helyen átkelt a folyam
északi partjára.
142 FÓRUM
A számvetések alapján is azt a változatot tartom valószínűnek, hogy a
Bulgáriában harcoló törzsszövetségi különítmény nagyobb veszteségek nélkül
visszatért szálláshelyeire. Természetesen ez csak egy indokolt, valószínű
következtetés, mellyel arra hívnám fel a figyelmet, hogy a törzsszövetségi
különítménynek több volt a választási lehetősége a nagyobb veszteség nélküli
visszatérésre, mint a véráldozatokkal járó, a zsákmányt is elvesztő felesleges
csatározásokra.
A csapatok a folyóátkelést követően minden útvonalat és járható szorost
felhasználhattak a visszatérésre. Ugyanakkor elegendő erőt hagytak Havasalföldön
és Olténiában, a katonai ellenőrzés fenntartása céljából. Feltehetően lezárták az
ismert átjárókat, lehetetlenné téve a visszavonuló magyar sereg üldözését.
A törzsszövetségi különítmény visszatérésének akadályozása

A törzsszövetségi különítmény visszatérésének akadályozására Symeon
elsősorban a déli fronton felszabadult erőire támaszkodhatott. Ezenkívül
számíthatott a három csatában szétvert csapatainak megmaradt és elérhető
csoportjaira. Milyen megoldások álltak Symeon rendelkezésére, hogy erői
átcsoportosítása után csapást mérjen a még Bulgária területén tartózkodó
törzsszövetségi különítményre?
Értékelésemben a déli fronton harcoló bolgár csapatok átcsoportosításának
kezdetét egyidejűnek veszem a törzsszövetségi erők átkelésének kezdetével (ez a
legkedvezőtlenebb eset a türk erők szempontjából). Thrákiából a bolgár csapatok két
útvonalon juthattak Novae átkelőhelyhez, illetve a forrásokban Preszláv, Mundraga
és Szilisztra városokkal megnevezett csaták körzetébe:
 a Sipka-szoroson keresztül, az Edirne (Adrianapolis) – Novae
útvonalat számolva, mintegy 350 km megtétele után; illetve
 a tengerpartot követve, az Edirne (Adrianapolis) – Burgas (Anchiolas)
– Várna (Odessos) – Devnja (Marcianapolis) útvonalon a csaták
körzetébe, körülbelül 380 km megtételét követően.
20 km napi menetteljesítményt számolva (könnyűlovasság esetén) 17–19
napra volt szükség a bolgár csapatoknak az északi frontra történő átdobására. Ezt a
menetteljesítményt tartom indokoltnak egy, a harcokban kifáradt, nehéz hegyes
terepet leküzdő, hadtápot szállító lovas sereg esetén.
Számításaim alátámasztására néhány példát hozok a bizánci−avar
szembenállás történetéből, amikor is a végrehajtott felvonulási utak megegyeztek a
Symeon által felhasználtakkal. 591 őszén, de valószínűbb, hogy 592 tavaszán
Maurikius császár személyesen vezette a bizánci erőket az avarok ellen. A császár
Herakleiaban (Marmala-ereglisi) gyülekeztette a csapatokat, ahonnan elindulva a nap
végére négy perzsa mérföldet megtéve (napi menetteljesítmény kb. 24 km) tábort ütött.
FÓRUM 143
593-ban Maurikius Priskost nevezte ki fővezérré és küldte az Al-Duna
vidékén élő szlávok ellen. Priskos is Herakleia-ban gyülekeztette csapatait, onnan négy
nap menet végrehajtása után Drizipera-ba érkezett, tábort ütött, majd onnan 20 nap
alatt Dorostolon-ba hajtott végre menetet. Kiszámolva a napi menetteljesítményt,
a Herakleia – Drizipera menetvonalon, mintegy 120 km-t négy nap alatt megtéve
30 km-es, Drizipera – Silistra mintegy 450 km-nyi utat 20 nappal teljesítve 22,5 km
napi menetteljesítményt számolhatunk. A felhozott példákban előfordultak balesetek,
nehéz mocsaras terepek, keskeny hidakon való átkelés, mely esetekben a napi
menetteljesítmény 10–12 km-re csökkent le. Tehát a történelmi példák is alátámasztják
a napi 20 km-es átlag menetteljesítmény elfogadhatóságát. Még ha 30 km/nap
menetteljesítménnyel számolok, akkor is 12–13 napot vehetett igénybe a bolgár
csapatok átdobása a déli frontról az északira.
Az előzőekben arra a következtetésre jutottam, hogy a bolgár erők
átcsoportosítása később, de legalább is egyidejűleg kezdődött a bizánci csapatok
visszavonásával és az expedíciós erők visszatérésének megkezdésével. Tehát, ha
ugyanazon időponttól számolom a két eseményt: a folyóátkelés (végrehajtásához
számolt idő 8–10 nap) és a bolgár csapatátcsoportosítás (napi 30 km megtételével
számolt teljesítési idő 12–13 nap) kezdetét, számításaim szigorúak és a belőlük
levont következtetések megalapozottak. A számokat figyelembe véve, a
legkedvezőtlenebb esetben is 3–4 nap előnnyel rendelkezett a törzsszövetségi
különítmény. Ez azt jelenti, hogy ha csak egy átkelőhellyel számolok, a különítmény
akkor is teljes létszámmal 3–4 napja már átkelt a folyón és az Al-Duna északon
hajtott végre menetet, amikor a bolgárok a folyó jobb partjához érkeztek. Így a
törzsszövetségi csapatoknak elegendő idő állt rendelkezésre, akár két körzetben
(Novae és Silistra), akár egy helyen (Novae) átkelni, és visszatérni először az általuk
ellenőrzött Havasalföldre, majd Etelközbe, illetve a Kárpát-medencébe.
Mindezeket összefoglalva megállapítható, hogy az al-dunai átkelés jóval a
bolgár csapatok beérkezése előtt biztosította a törzsszövetségi csapatok
visszatérését Havasalföldre, majd onnan Etelközbe, illetve a Kárpát-medencébe.
A magyar / bizánci–bolgár háború jellemzése

Megvonva a mérleget, a hadjáratnak egyértelmű sikereként könyvelhető el,
hogy a visszatérést követően Havasalföld, valamint a Bánság, Bácska, Temesköz
déli területei, illetve a Szerémség egy része Kurszán fegyveres ellenőrzése alá
került. Azonban, mint látni fogjuk, ezekre a területekre a terjeszkedő Symeon is
igényt tartott.
Ez a háború a magyar hadtörténelem első olyan ismert háborúja, amelyben
két haderőnem: szárazföldi csapatok (alapvetően lovasság) és haditengerészeti erők
(bizánci flotta) egységei vettek részt. A háború – amely két hadszíntéren (délen
Thrákiában és északon az Al-Duna térségében) zajlott – egy magyar törzsszövetségi
különítménynek más nemzetiségű haderővel, szövetségi viszony kereteiben
végrehajtott, összehangolt hadműveleteknek a sorozatából állt.
144 FÓRUM
Egymás után több – VI. Leó császár szerint három – csatában vívták ki
győzelmet a törzsszövetségi csapatok. Először hajtottak végre folyami szállítást,
melynek málházási és kirakodási műveletei különösen nagy és újszerű feladatok
megoldása elé állította a nomád lovas egységeket.
A hadműveletek katonai célkitűzései a bolgár fegyveres erők szétverésében,
területfoglalásban (Havasalföld, Bánság, Duna–Tisza köze és Szerémség csatlakozó
része), illetve az ezen területek fölötti katonai felügyelet érvényesítésében, továbbá
(gazdaságilag) zsákmányszerzésben és fogolyejtésben fogalmazható meg. Ide
sorolható még Bulgária fővárosának elfoglalása, Symeon foglyul ejtése, nagy
váltságdíj kicsikarása, Bulgária társadalmi életének szétzilálása.
A háború lefolyását illetően kezdetben rabló hadjáratként indult, a védtelen
lakossággal, vagy kis létszámú katonai ellenállással szemben, majd második
fázisában fegyveres küzdelem bontakozott ki két reguláris haderő között.
Tehát egy többnemzeti, területhódító és zsákmányszerző háborúról
szólt a történet.
FELHASZNÁLT ÉS IDÉZETT IRODALOM
 Kristó Gyula:
A honfoglalás korának írott forrásai.
Szeged, 1955.
 Moravcsik Gyula:
Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai.
Budapest, 1984.
 Herwig Wolfram:
A magyarok és a frank-bajor Ostmark.
Történelmi Szemle, 2001/1-2.
 Bóna István:
Erdély a honfoglalás és az államalapítás korában.
História, 2001/5-6.
 Makkai László – Mócsy András:
Erdély története I. kötet: A kezdetektől 1606-ig.
Budapest, 1986, Akadémia Kiadó.
 Szőke Béla Miklós:
Honfoglaló őseink. Az avar kor vége.
Budapest, 1986, Zrínyi Kiadó.
 Pálóczi Horváth András.
Besenyők, kunok, jászok.
FÓRUM 145
 Vörös István:
Honfoglaló őseink. A magyarok hadi ménjei és igavonói az írott források és
régészeti leletek alapján.
 Székely György:
Népmaradványok a Kárpát-medencében.
História, 1996/2.
 Csorba Csaba:
Árpád népe.
1999. Vince Kiadó.
 Bóna István:
A magyarok és Európa a 9–10. században.
História, MTA Történettudományi Intézete, 2000.
 Szalontai Csaba:
Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás.
A magyar kalandozások és a kelet-európai viking terjeszkedés.
Magyar Őstörténeti Könyvtár. Budapest, 2001, Balassa Kiadó.
 Szabó József János:
Az Árpád-vonal.
Budapest, 2002, Timp Kiadó.
 Szádeczky-Kardoss Samu
Az avar történelem forrásai I.
Szeged, 1992.
 B. Szabó János – Somogyi Győző:

Elfeledett háborúk. Magyar−bizánci harcok a X−XIII. században.
146 FÓRUM
SZILÁGYI GERGELYNÉ KÖZALKALMAZOTT
AZ MK KFH SZAKKÖNYVTÁR
2004-BEN BESZERZETT ÚJDONSÁGAI
A világtörténelem nagy csatái – Szalamisztól Sínaiig

Corvina Kiadó, 2004. ISBN 963 13 5239 0
A világtörténelem fontos, meghatározó eseményei a háborúk, ezek menetét
pedig általában a csaták döntik el. A kötet ebből a sajátságos szemszögből – a csaták
lefolyása felől – szemléli a történelmet, amikor 24 fejezetében ugyanennyi fontos
katonai összeütközést ír le a szalamiszi csatától kezdve a középkori Anglia sorsát
eldöntő Hastings-i csatán át Waterlooig, Sedanig, Sztálingrádig és a Sínai-
félszigetért vívott ütközetig.
A szerkesztők arra törekedtek, hogy minden korból mutassanak be
ütközeteket, és így napfényre kerüljön az adott korszak harcmodora.
Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona

Atheneum Kiadó, 2004. ISBN 963 9471 25 9
A háborúk lexikona négy évezred 1700 háborújának történetét ismerteti,
amelyekben több ezer történelmi személyiség vett részt. Az egyes történetekben
leírják az összecsapások okát, a küzdelmek történetét, megnevezik a győzteseket és
a veszteseket, és kitérnek a háború utáni békekötésekre, következményekre.
A világtörténelem alakításában döntő szerepet játszó európai konfliktusok
mellett részletesen foglalkoznak az Európán kívüli térségek háborúival.
Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a Nyugat.

Interpretációk összecsapása, avagy a kölcsönös fenyegetettség mítosza
és valósága
Corvina Kiadó, 2004. ISBN 963 13 5317 6
Az iszlám világ és a Nyugat csaknem tizennégy évszázada tartó együttélése
meglehetősen ellentmondásos, hiszen a „békés egymás mellett élés” időszakai
váltakoztak a konfliktusokkal.
Rostoványi Zsolt alapvetően a hidegháború utáni időszakra koncentrál,
elemzi a „terror elleni háborút”, beleértve az afganisztáni eseményeket és az Irak
ellen indított fegyveres akciót, azok okaival és következményeivel egyetemben,
amelyek alapvetően befolyásolták az iszlám világ és a Nyugat viszonyát.
FÓRUM 147
Mazower, Mark: A Balkán
Európa Könyvkiadó, 2004. ISSN 1785-3966
Mark Mazower, a modern európai történelem kiváló szakértője egy olyan
térségről írt adatokban gazdag, a történelmi és kulturális hátteret megvilágító
könyvet, amely kétszáz éve még nem is létezett. Európa az elmaradottsággal,
erőszakkal, vadsággal társította ezt a régiót.
A kötet legfőbb üzenete éppen az, hogy megpróbál friss szemmel, nem a
„balkániság” prizmáján keresztül tekinteni a Balkánra.
Andor László – Tálas Péter – Valki László: Irak

Zrínyi Kiadó, 2004. ISBN 963 327 377 3
A szerzők azt a folyamatot tekintik át, amelynek során az Egyesült Államok
eljutott az Irak elleni invázió megindításáig.
Külön fejezetben vizsgálják, hogy milyen megfontolások késztették
szűkebb környezetünk, Kelet-Közép-Európa kormányait arra, hogy politikailag
támogassák az amerikai–brit koalíciót.
Mikor, hol, miért és hogyan történt? – A történelem 100 legdrámaibb

eseménye, amely megváltoztatta a világot
Reader’s Digest Kiadó, 2004. ISBN 963 8475 05 6
Ez a történelemkönyv új és egészen más, mint a többi. Az emberiség
történelmének száz fontos mozzanatát emeli ki, az ókori írott történelem kezdetéig
visszanyúlva. Bár különbözőképpen, de mind a száz esemény döntő hatással volt a
világra: volt, amelyik egy csapásra, s volt, amelyik lassan, észrevétlenül hatott rá.
Az események leírását magyarázatok követik. Az ismertető és magyarázó
részben egyaránt találhatók képek, gyakran hatásos hírfotók, amelyek hívebben
adják vissza a történetek hangulatát, mint egy hosszú szöveg.
Falcsikik Mária – Száray Miklós: Mikor, hol, hogyan és mi történt

Magyarországon?
Reader’s Digest Kiadó, 2004. ISBN 963 8475 54 4
A könyv a magyar történelem évezredes eseménysorából válogat. Hetven
esemény köré csoportosítva vonulnak el az olvasó szeme előtt hazánk történelmének
nagy korszakai. Az Olvasók az egyes eseményeket alaposan megismerhetik a leíró
fejezetekben, majd ugyanazokról az eseményekről érdekes részleteket olvashatnak a
kérdés–felelet részben.
A könyv gazdag képanyaga nemcsak illusztrálja a leírtakat, hanem bővíti és
kiegészíti nemzeti történelmünkről alkotott eddigi ismereteinket.
148 FÓRUM
Burget Lajos: Szótárház – Népies, régies történeti szavak tára
Print-X Kiadó, 2004. ISBN 963 86545 0 3
Nemzedékek közös, összetartó kultúrkincse a klasszikus magyar irodalom.
Ha csak a Toldit, milliók élményét tekintjük, ma már az első éneknél megakad az
oktatás:
„Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel…”
Mi az ösztövér, mi a kútágas, nem szólva a hórihorgasról és a gémről?
Ennyire változik a nyelv?
A szótár lapozgatása önmagában is érdekes szóbúvárkodás: próbálják meg
csak egyszerű szókincsbővítés céljából forgatni, mindenki talál benne újdonságot!
Világhíres magyarok
Kossuth Kiadó, 2004. ISBN 963 09 4549 5
A tudománynak talán nincs is olyan ága, amelyben magyar közreműködő
nem volt vagy nincs jelen. Gondoljunk akár a hagyományos természettudományokra
– fizika, kémia, biológia, csillagászat, geológia –, vagy akár a pszichológiára, az
orvostudományra, külön is kiemelve a matematikát.
És akkor még nem is szóltunk a magyar zeneszerzőkről, képzőművészekről,
filmművészekről, írókról, építészekről. Nem kétséges, hogy a magyar kultúra és
tudomány hosszú évszázadok óta integráns része az európainak. Ezt mutatja be a
könyv, amelyben nem fognak csalódni, mert fontos eszköze az önművelésnek.
Jane’s World Armies – (Issue Fifteen)

(A világ hadseregei)
London, 2004. ISBN 0 7106 1389 X
A könyv tartalmazza a világ összes országának haderőstruktúráját,
fegyverzetét, parancsnoki és vezetési, felépítési rendszerét, a haderővel kapcsolatos
legutóbbi fejleményeket, valamint a különféle hadműveleteket.
A jelentősebb hadiipari beszerzések is helyet kaptak a könyvben.
Az adatok a 2003-2004. évi állapotokat tükrözik, ezért is kitűnő munka.
The Europa World Year Book 2004

Europa Publications 2004. ISBN 1 85743 255 3
Enciklopédia jelleggel tartalmazza az ENSZ-szel és más nemzetközi
szervezetekkel, valamint a világ valamennyi országával kapcsolatos adatokat,
információkat.
Sokrétű statisztikai adatokkal segíti a kutatót a tájékozódásban.
FÓRUM 149
The Middle East and North Africa 2004 (50th Edition)
(A Közel-Kelet és Észak Afrika 2004)
Europa Publications, 2004. ISBN 1-85743-184-7
A könyvben szereplő országok:
Algéria, Bahrein, Ciprus, Egyiptom, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Kuvait,
Libanon, Líbia, Marokkó, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Szíria, Tunézia, Törökország,
Arab Emírségek, Jemen.
Történelem, gazdaság, kormányzat, pártok, tömegtámogatás, egyházak,
különféle politikai szervezetek rövid bemutatása a 2003-2004. évi adatokat alapul
véve. Elengedhetetlen segédanyag napjaink történéseinek megértésében!
ORSZÁGOKAT, VÁROSOKAT BEMUTATÓ ÚTIKÖNYVEK:
Horváth Gyula: Jordánia

Ketzal Kft., 2004. ISBN 963 20660 0 6
John King: Portugália
Park Könyvkiadó, 2003. ISSN 1589-4665
Lennart Hansson: Dánia
Freytag&Berndt Budapest Kft., 2004. ISBN 963 9458 201
Simonyi Erika – Torontáli Zoltán:
Finnország (Útikönyv és térkép) 2004-2005
Tábla és Penna Kiadó, 2004. ISBN 963 210 308 4
Németh Adél: Norvégia
Medicina Könyvkiadó, 2004. ISBN 963 243 902 3
Dienes Tibor: Albánia
Hibernia Nova Kiadó, 2004. ICDN 963 864 671 3
Németh Adél: Svédország
Medicina Könyvkiadó, 2004. ISBN 963 243 864 7
Moldoványi Ákos: Hollandiai utazások
Medicina Könyvkiadó, 2004. ISBN 963 243 885 X
Törökország
Panemex–Grafo, 2004. ISBN 963 9090 999
Brüsszel
Panemex–Grafo, 2004. ISBN 963 909052 2
Lőrincz Zsolt: Madrid
Panoráma, 2003. ISBN 963243 886 3
Bajomi Lázár – Simek Zsuzsa: Prága (Útikönyv és térkép) 2004-2005
Tábla és Penna Kiadó, 2004. ISBN 963 865 201 2
150 FÓRUM
A TUDOMÁNYOS TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA
Tisztelt Olvasó!
A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal Tudományos Tanácsa –
első alkalommal a FELDERÍTŐ SZEMLE történetében – 2004. novemberi
keltezéssel, 1095/090 nyilvántartási számmal megjelentette a „Titkos!” minősítésű
Különszámot, amely négy tanulmányt tartalmaz.
A tanulmányok rövid ismertetését az alábbiakban tesszük közzé. *
GRÓF BÉLA MK. ALEZREDES

AZ AFGÁN BIZTONSÁGI HELYZET
NÉHÁNY AKTUÁLIS KÉRDÉSE
A szerző – a téma egyik kutató szakértőjeként – tanulmányában áttekinti
mindazokat a körülményeket, tényeket és lehetőségeket, amelyek napjainkban
Afganisztánra jellemzőek. Megállapítása szerint az ország biztonsági helyzetében az
elmúlt két és fél év folyamán döntő javulás nem következett be, annak ellenére sem,
hogy az Afgán Átmeneti Hatóság (ATA) befolyása erősödik. Még mindig jelentős a
tálib fegyveresek aktivitása, akik a hatalmat gyakorló vidési hadurak és törzsi
vezetők egy részének támogatását bírják. Az afgán főváros és körzetének nyugalmát
a Nemzetközi Biztonsági Erők (ISAF) jelenléte és tevékenysége szavatolja. Ennek a
közel kilencezer főnyi erőnek szerves része a magyar kontingens is.
A szerző bemutatja az afgán központi demokratikus hatalomnak az új
haderő felállítása, valamint az ország újjáépítése és gazdasági átalakulása érdekében
tett erőfeszítéseit. Rámutat arra, hogy a kábítószer-termelést és -kereskedelmet nem
lehet egyik napról a másikra felszámolni, mivel a kormányzat nem tud a
máktermeléssel foglalkozó családok számára más, jövedelmező megélhetési
lehetőséget biztosítani (ráadásul bevételeinek egy része is onnan származik).
A központi hatalom számára kiemelt feladatot jelentett az időközben
lezajlott elnökválasztás, jelenleg pedig az ország előtt álló parlamenti választások
előkészítése van napirenden. Közben meg kell küzdeniük a számtalan nemzetiségi
„örökséggel”, a különféle fegyveres csoportok állandósult akcióival, a
fundamentalista iszlám vallási vezetők és az országot „gúzsba kötő” hadurak erős
befolyásával.
Mindezek következtében Afganisztán demokratikus alapokon történő
újjáépítése elhúzódó folyamattá vált, ezért további nemzetközi támogatást igényel.
A tanulmányt több térkép és más ábra színesíti, amely jól segíti az
összefüggések értelmezését.
*
A recenziókat készítette: Vass Jenő alezredes, felelős szerkesztő.
TUDOMÁNYOS MUNKA 151

TALIÁN ISTVÁN ŐRNAGY – SELMECI BALÁZS MK. ŐRNAGY
A BÉKETÁMOGATÓ MISSZIÓKBAN FOLYTATOTT
HUMINT-TEVÉKENYSÉG AKTUÁLIS KÉRDÉSEI
A szerzők megállapítják, hogy az utóbbi időben – hazánk NATO-
csatlakozása és a válságkezelő műveletekben fokozódó szerepvállalása miatt –,
számos kísérlet történt az egyre inkább előtérbe kerülő felderítő tevékenységi forma,
a béketámogató műveletek során végrehajtandó HUMINT fogalmának és
módszereinek tisztázására. Közösen írt tanulmányukkal abba a véleménycserébe
kapcsolódnak be, amely már hosszabb ideje folyik a Felderítő Szemle hasábjain,
velős mondandójukat ezúton is közreadva.
A szerzők eddigi szakmai tevékenységükkel már „letették a névjegyüket”, s
ebben az írásukban is konkrét javaslatokkal élnek a további teendőket illetően.
Áttekintik az eddigi HUMINT-tevékenység folyamatrendszerét és problematikáját.
Részletesen foglalkoznak a HUMINT és a béketámogató műveletek összefüggéseivel,
valamint az azokat befolyásoló előírásokkal.
A HUMINT-tevékenység és a harcászati–hadműveleti szinteken
végrehajtott más jellegű tevékenységek kapcsolatának elemzése során kitérnek a
CIMIC-tennivalókra, valamint a korszerű technikai eszközök alkalmazásának
szükségességére. Gondolataikat a felhasznált irodalomban feltüntetett
dokumentumokkal is alátámasztják.
Külön érdeme a tanulmánynak, hogy a szerzők az eddig csak angolul átvett
és alkalmazott kifejezések magyarul történő „meghonosítására” is javaslatokat
tesznek, amelyek közül talán a legtalálóbb a „Force Protection” – amely szerintük
magyarul „haderő-oltalmazás”.
VADÁSZ IVÁN NYÁ. EZREDES

A MAGYAR KATONAI REJTJELMEGFEJTÉS TÖRTÉNETE
A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal tervei között szerepel
„A magyar katonai rádió(elektronikai) felderítés története” című könyv kiadása. A
kötet tudományos igénnyel készült tanulmányokat tartalmaz, amelyek teljes
keresztmetszetében és összefüggésében mutatják be a téma történeti folyamatát.
A katonai rejtjelmegfejtés mindenkor szerves alkotórésze volt a szakmai
tevékenységnek, azonban jellegénél és tartalmánál fogva ez az írás csak a minősített
számban jelenhetett meg.
A szerző – aki 1947-ben polgári alkalmazottként került a katonai rejtjelezők
közé – 1951-től hivatásos katonaként mindvégig ezen a szakterületen teljesítette
szolgálatát, és az ott elérhető legmagasabb – osztályvezetői – beosztásból 1988-ban
ezredesként vonult nyugállományba. Ily módon személyében az egyik legilletékesebb
személyiség adja közre visszaemlékezését, véleményét és gondolatait. A szakma iránti
elhivatottsága írását napjaink és a jövő kutatói számára is érthetővé és
felhasználhatóvá teszi. Az általa katonai rejtjelező szakemberként megélt négy évtized
folyamán számtalan hatás érte, azoknak egy részét írásában is elemzi.
152 TUDOMÁNYOS MUNKA

Külön értékét jelenti a tanulmánynak egykori elöljárói és munkatársai
nevének ismertetése, szakmai tevékenységük eredményeinek és személyes sorsuk
alakulásának közreadásával együtt. És ha a Tisztelt Olvasó a szerző (esetenként
szubjektív) véleményét és következtetéseit is elolvassa, feltárulnak mindazok a
folyamatok, amelyek révén a magyar katonai rejtjelmegfejtő tevékenység a szakma
egyik „sikerágazatává” válhatott.
A „nagy generációt” követő nemzedéknek napjainkban jelentősen
megváltozott körülmények között kell helytállni és lépést tartani a szakmai munkát
nagymértékben befolyásoló tudományos–technikai fejlődéssel, a jelentősen
megnövekedett szakmai követelményszinttel.
BINCSIK ISTVÁN ŐRNAGY

AZ EGÉSZSÉG ÉS A FIZIKAI FITTSÉG ÖSSZEFÜGGÉSEINEK
VIZSGÁLATA TESTTÖMEGINDEX-SZÁMÍTÁSOK ALAPJÁN
A szerző – beosztásából adódóan – régóta érdemben foglalkozik a
tanulmányban jelzett témákkal és feladatokkal, valamint a végrehajtás folyamatának
elemzésével, az általa feltárt megállapítások és a tapasztalatok visszacsatolásával.
Bevezetőként megállapítja, hogy a biztonsági környezetet befolyásoló
különféle külső és belső tényezőkre – köztük a nemzetközi terrorizmusra – történő
reagálás folyamatában radikálisan átalakult a hadviselés, a katonák kiképzése és
felkészítése. Megnőtt a jelentősége a gyorsreagálású erőknek, illetve a speciális,
magas kiképzettségű katonai alegységeknek. Az egyes katonákkal szemben újra
alapkövetelmény lett a kiváló szakmai és fizikai felkészültség, a jó egészségi és
mentális állapot, amely egyben a túlélés, az eredményes harctevékenység és a
szolgálatellátás alapfeltétele.
A magyar katonák számára ma már ismét fontos szempontként jelenik meg
a fizikai fittség követelménye, amelynek jelentőségét az is növeli, hogy a különböző
(NATO-, ENSZ-, EBESZ-) missziók keretében akár a Föld távoli pontjain is
feladatot kaphatnak, ami a szokatlan éghajlati és domborzati viszonyok miatt az
emberi szervezet számára más jellegű, illetve nagyobb fizikai megterhelést jelent.
Mindezek fokozottan vonatkoznak a speciális szakmai beosztást ellátó katonákra,
akiknek bármilyen típusú stresszhelyzetben meg kell őrizniük koncentráló és
koordináló képességeiket.
Tanulmányában a szerző bemutatja az egészség és az életmód
összefüggéseit, szerves kölcsönhatását. A Hivatal hivatásos állománya körében
lefolytatott felmérések adatai alapján testtömegindex-számításokat végzett, majd
összehasonlította azokat az állomány állóképességével, továbbá rámutatott más
fontos összefüggésekre is.
Az elemzések alapján levont következtetéseket a Hivatal katonai vezetése
figyelembe veszi a követelménytámasztásnál és a feladatok végzése során. A
tanulmány értékét növeli, hogy megállapításai más szervezetek számára is
tanulságosak és hasznosíthatók.
TUDOMÁNYOS MUNKA 153

A 2004. évi Különszám – jellegéből adódóan – korlátozott példányszámban
készült, ezért kérjük, hogy amennyiben munkájához szüksége van a kiadványra, úgy
azt a Hivatal kijelölt könyvtárában tanulmányozhatja, illetve a vonatkozó rezsim
szabályok szerint írásban igényelheti a Tudományos Tanács elnökétől.
Tisztelt Olvasó!
A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalt a honvédelmi miniszter
2002-ben minősítette tudományos kutatóhellyé. A Hivatal Tudományos Tanácsa
feladatai közé tartozik a FELDERÍTŐ SZEMLE gondozása és szakmai felügyelete,
melynek első száma 2002 szeptemberében jelent meg.
A Tudományos Tanács elnöke Madarász Károly mk. dandártábornok, a
főigazgató műveleti helyettese, titkára dr. Sallai Imre nyá. ezredes. A kiadvány
Szerkesztőbizottságának tagjai valamennyien tagjai a Tudományos Tanácsnak is.
A kiadványban történő publikálás feltételei:
 Jellegével összhangban a honvédelemmel, azon belül elsősorban
a nemzetbiztonsággal összefüggő témákat, kérdéseket feldolgozó
és elemző írásokat – tanulmányokat, cikkeket és más anyagokat –
várunk megjelentetésre. A főbb rovatok címei – Biztonságpolitika,
Hírszerzés – Felderítés, Kutatás – Fejlesztés, Országismertető, Fórum,
Tudományos munka, Reflexió –, egyben orientálják is a szerzőket.
 A szerzői kéziratok megküldhetők a Tudományos Tanács titkárához, a
Szerkesztőbizottság tagjaihoz, illetve a felelős szerkesztőhöz. A
kézirathoz kérjük olvashatóan mellékelni a szerző vagy szerzők nevét,
rendfokozatát, beosztását, állandó lakcímét és telefonon történő
elérhetőségét.
 A szerzői kéziratok terjedelme lehetőleg ne haladja meg az egy szerzői
ívet (40 ezer karakter, illetve 20-21 gépelt oldal). A kéziratot 12 pontos
betűkkel, másfeles sortávolsággal gépelve, lehetőség szerint CD-n
vagy floppyn, és egy kinyomtatott példányban kérjük megküldeni.
Előzetes egyeztetés után lehetőség van a kézirat interneten történő
fogadására is.
 A közlésre elfogadott írásokért megbízási szerződés alapján – a
honvédelmi tárcánál érvényben lévő szabályzóknak megfelelően –,
szerzői honoráriumot fizetünk. A szerzői kézirat elkészítése önálló
szellemi tevékenységnek, megalkotásnak minősül, amely adókedvezményre
jogosít. A kéziratokat a Szerkesztőbizottság lektoráltatja, illetve a
bizottság tagjai lektorálják.
 A megjelentetett írások szerzőit és lektorait tiszteletpéldány illeti meg.
A közlésre nem került kéziratokat csak az adott naptári év végéig
őrizzük, de a szerző kérésére azt visszaadjuk.
Budapest, 2004. december 15.
154 TUDOMÁNYOS MUNKA

CONTENTS
SECURITY POLICY
MAJOR GENERAL (R.) PROF. DR. TIBOR KŐSZEGVÁRI

SOME EXPERIENCES IN THE FIGHT AGAINST TERRORISM
LIEUTENANT-COLONEL ZSOLT LAKATOS

DIFFICULTIES IN THE FIGHT AGAINST TERRORISM
INTELLIGENCE – RECONNAISSANCE
LIEUTENANT-COLONEL GÁBOR LÉVAY

THE NATIONAL OSINT
FACTS ABOUT COUNTRIES
MAJOR (ENG) TAMÁS LÁSZLÓ LESKÓ

AFGHANISTAN –
REFORMPROGRAMMS AND RECONSTRUCTION
FORUM
COLONEL GENERAL (R.) DR. JÁNOS DEÁK –

COLONEL DR. GYÖRGY SZTERNÁK
RESEARCH OF THE CRISIS MANAGEMENT OPERATIONS
INTELLIGENCE REVIEW 155

COLONEL (R.) ENG. DR. LÁSZLÓ CZUTH
ELINT
COLONEL (R.) BÉLA TORMA

THE WAR OF THE HUNGARIAN CONFEDERACY OF TRIBES
AGAINST THE DANUBIAN BULGARIANS IN 895/896
CIVIL SERVANT GERGELYNÉ SZILÁGYI

NEW BOOKS IN THE LIBRARY OF THE MIO
SCIENTIFIC WORK
BULLETIN OF THE SCIENTIFIC BOARD OF THE MIO
156 INTELLIGENCE REVIEW

ELÉRHETŐSÉGEINK:
Postacím: MK KFH Tudományos Tanácsa

1111 Budapest, Bartók Béla u. 24-26.
MK KFH Tudományos Tanácsa

1502 Budapest, Pf. 117
Telefon: Dr. Sallai Imre nyá. ezredes,

a Tudományos Tanács titkára
06(1) 386-9344/1370, HM 02/61-370
Tóth András mk. ezredes,

a Szerkesztőbizottság elnöke
06(1) 386-9344/1500, HM 02/61-500
Vass Jenő alezredes,

felelős szerkesztő
06(1) 386-9344/1306, HM 02/61-306
telefax: 06(1)372-1842, HM 02/61-842
Gerencsérné Tóth Krisztina főtörzsőrmester,

általános ügyintéző
06(1) 386-9644/5311, HM 02/65-311
e-mail: mkkfh_szemle@freemail.hu
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a FELDERÍTŐ SZEMLE belső

terjesztésű kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem kerül.
A kiadványt névre szólóan küldjük meg, felhasználásáról a címzett
gondoskodik. Az évente egy alkalommal megjelenő minősített és számmal ellátott
kiadvány a vonatkozó jogszabályok szerint igényelhető a Hivataltól.
Várjuk jelentkezését és írásait!

Felderítő Szemle: Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Felderítő Szemle: Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL

Elnök: Tóth András mk. ezredes

Lektorálták: Dr. Tömösváry Zsigmond nyá. dandártábornok

A kötetet összeállította: Kis-Benedek József ezredes

Készült 200 példányban, az MK KFH nyomdájában

PROF. DR. KŐSZEGVÁRI TIBOR NYÁ. VEZÉRŐRNAGY

LAKATOS ZSOLT ALEZREDES

LÉVAY GÁBOR ALEZREDES

LESKÓ LÁSZLÓ TAMÁS ŐRNAGY

DR. DEÁK JÁNOS NYÁ. VEZÉREZREDES –

DR. CZUTH LÁSZLÓ NYÁ. MK. EZREDES

TORMA BÉLA NYÁ. EZREDES

SZILÁGYI GERGELYNÉ KÖZALKALMAZOTT

A TUDOMÁNYOS TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA ............................ 151

Az Afganisztánban folyó terrorellenes katonai műveletek

Szovjet tapasztalatok Afganisztánban1

Az Afganisztán területén folyó szövetséges katonai műveletek

A Tora Bora barlangrendszer elleni támadás

Terrorellenes katonai műveletek Irakban

 The Military Balance 2003–2004.

A szerző tanulmányában aktuális témát dolgoz fel, amelynek további

2001. szeptember 11-ét, az Egyesült Államokat ért terrortámadásokat

A definíciós probléma, avagy ki a terrorista?

A hírszerzés jelentősége, haderő versus rendvédelmi szolgálatok

Összességében megállapítható, hogy az új típusú terrorizmus elleni

A Felderítő Szemle 2004. szeptemberi számában megjelent tanulmányomban

A NEMZETI OSINT rendeltetése, fő feladatai

értékelt források felajánlása

1. ábra. A NEMZETI OSINT koordináló szerepe

2. ábra. Az adatbázis hasznosítása

Módszerek tanulmányozása, fejlesztése, ajánlások kidolgozása

3. ábra. Napi jelentés készítési folyamata

A NEMZETI OSINT szervezete

Napi munka Kutatás,

4. ábra. A NEMZETI OSINT szervezete egy változatban

Mint látható, különválasztottam a napi munka folyamatát (jelentés-

A NEMZETI OSINT működése és munkarendje

Az állami vezetés számára készülő jelentések

Napi Tájékoztató Jelentés

b) Tömegpusztító fegyverek terjedése:

c) Instabil régiók, működésképtelen államok:

f) Információs társadalom kihívásai:

g) Globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások:

III. Belső kihívások

d) Politikai és vallási szélsőségek:

Az afganisztáni biztonsági helyzetben az elmúlt két és fél évben – látszólag –

Az Afgán Újrakezdési Program (ANBP – Afghan New Beginnings

Biztonsági Szektor Reform

A Tartományi Újjáépítési Csoportok

A fegyveres szervezetek reformja

Afgán Fegyveres Erők Afgán Nemzeti Hadsereg

1. hadtest 2. hadtest Központi Hadtest

3. hadtest 4. hadtest 1. k. gy. 2. k. gy. 3. GYRE

Az Afgán Nemzeti Hadsereg

Az Afgán Fegyveres Erők

Az AMF és az ANA struktúrájának átalakítása

A Nemzet Biztonsági Igazgatóság

A kábítószer-termelés elleni küzdelem

 A Primer for Aid Workers:

A válságreagáló műveletek vizsgálata

A válságreagáló műveletek helye a katonai műveletekben

A védelmi felülvizsgálat végrehajtása után nagyobb hangsúlyt kapott a