I.

A folyót gátolja az egyenes és zavartalan áramlásában a Föld göcsörtössége, a talaj

minősége, s még egy tucat különböző tényező. Minél több probléma, minél több ütközés, a
folyó annál több felé szakad. Ugyanígy az ember elméje, ahány kincs és ahány
szennyeződés, ahány érzelem, ahány történés, annyi felé oszlik a fókusza.
A bőség zavarától a folyó is hamarabb kiapad, ugyanígy érdekeltségünk is könnyebben
elvész, s mint a vízmennyiség, úgy a motivációnk is véges.
Egy ember az, ahová folyik, ahogyan folyik, ahonnan folyik, és Isten, azaz az élet
mozgatórugója, az ok, amiért folyik. Isten az energia, Isten a folyó.
Minél több felé folyik a folyó, annál több életet ápol, környezete dolgát segíti, öntöz,
itat. S minél egyenesebben, akadályok nélkül, átvágva mindenen, önmagát legfontosabbnak
gondolva, annál könnyebben ér oda, ahova akar, ahova tart.
Ha valaki inni akar a gondolataidból, közelebb fog menni a te folyódhoz, és ha valakit
itatni akarsz, gondolataid magyarázásának konkrétumnak kell lennie, részletet igényel,
közelebb kell folyasd hozzá a te vized.

II.
Az ember elméjével viszont nem hozható teljesen párhuzamba a folyó: Az emberbe,
mint egy teljes entitásba több szabad akarat fér, mint a folyóba, ami csak egy nagyobb
entitásnak kisebb, kiegészítő része. A folyó, mint elhatárolható természeti képződmény, nem
a saját irányát határozza meg: a környezete dönti el helyette, hogy milyen szélesen, hova,
hogyan folyhat. Az ember, ha tisztában van szabad akarata létével, és tudatosan él, akkor
távolabb tarthatja mások befolyását magától, ami nem feltétlen az élet célja, viszont a
boldogságot eredményező szabadság, amit ez okoz, az igen.
Az univerzumnak van célja, van akarata, valahova tart, s ennek a célnak meg kellett
születnie egy tudatban, tehát az univerzum tudatos. A világ fraktálos, tehát mi a részeként,
valami magunkhoz hasonló entitás egy kisebb fraktálja vagyunk, ami valószínűleg emberi
ismereteinknél és felfogóképességünknél sokkal nagyobb.
Ő Isten, aki a képére teremtett minket. Isteni szabad akarattal és teremtőenergával
ajándékozta meg az embert, bízva abban, hogy a szeretet majd összetart bennünket, hogy
kollektíven is egyek lehessünk.
Tehát az élet, ami benned folyik, te döntöd el irányát. Környezeted befolyását te
irányítod, szóval ha másra fognád rongáltságod, boldogságod, vagy jellemed és érzéseid
tudd, hogy onnantól, hogy saját tudattal vagy áldva, ezek mind a te felelősségeid. Te döntöd
el, hogy az alapanyagokkal mit kezdesz, rajtad áll, hogy mit alkotsz, hisz kreátor vagy.
Az ok-okozat valós, ezért azt mondod, te csak a környezeted és a múltad okozata
vagy. Nem érted, hogy emberi elméd paradox, s hogy önmagadon belül reflektálhatsz, így
kreálhatod a saját okozatod. A tudatosság az, amikor az okot elkapva, reflektálva döntesz az
okozat kimenetelében. Mikor reflektálsz, több kimenetelt alkotsz, és ha tudatosan döntesz,
ezek közül választasz.
III.
A tudatosság kincs, és a boldogság kulcsa. A társadalmi rendszer pedig elveszi
tőled. Gyermekkorod óta megmondják neked, hogy amit érzel, abban nem bízhatsz, hogy te
magad nem tudod neked mi a jó, hogy az életben mit szeretnél nem elég ahhoz, hogy
anyagilag megélj. Szüleid óvva, mégis saját gondolataidtól megvonva rombolják Önérzeted.
És ha a gondolataid, akaratod se a sajátod, mégis hogy akarnál érte felelősséget vállalni?
Felelősséget vállalni olyan dolgokért tud az ember, ami közel áll hozzá és ami belőle ered,
olyan dologgal próbálni azonosulni, ami nem is a te akaratodból ered, fájdalmat okoz. De ezt
te már nem is látod át, hiszen az az út a helyes, ami az egyetlen, más lehetőséged nincs is,
az a legjobb, ha egész életed végig-gürized, olyan dolgokat csinálsz, amit elültettek benned,
neked azt kell tenned, olyanná kellj válj, amilyennek mások látni akarnak. Tudatod elveszted,
szabad akaratod nincs, boldogtalan leszel. Ezek a dolgok eléggé klisének tűnnek, viszont
mindenki életében megvannak: Gondolkodj el, hogy mi az az életedben, ami nem szolgálja a
boldogságod hosszú távon(nem tanít) és nehézséget okoz és fájdalmasan átöleli a
mindennapjaid.
Például a dolgozó és tanuló emberek nagy része akaratuk ellenére, a rendszerből eredő
kötelességük miatt reggel 6 óra körül kelnek fel, hogy beérjenek 8-ra dolgozni/tanulni.
Rengeteg ember van, akinek ez megfelel az akaratának, néhányaknak a korai ébredés több
energiát ad a napra. Viszont vannak, akiknek ez a korai kelés szemben áll lelkük
szándékával, majd a Muszáj Terhét magukra véve kötelezik magukat erre. Hatalmas
energiamennyiséget veszítenek egy olyan dologért, ami nem szolgálja az útjukat.