Mikszáth Kálmán elbeszélés

művészete

Életrajz
Mikszáth Kálmán (1847-1917)
Született: Szklabonya / később Mikszáthfalva (Nógrád megye)

Gyermekkora és család:

- Szülei Nógrád környéki hivatali dolgozók.

- Gyermekkorát Nógrád megyében élte.

Tanulmány:

- Iskoláit Rimaszombaton, Selmeczen és Pesten végezte.

- Ügyvédnek készül és Balassagyarmaton.

Magánélet:

- beleszeret Mauksi Ilonában, akit 1873-ban feleségül is

vesz, de anyagi nehézségek miatt elváltak.
- 1882-ben, anyagistabilitás, Mikszáth másodszor is
megkérte Ilona kezét, boldog házasság

Újságírói pályája:

- (1878-ban) Szegedi Napló munkatársa lett

- (1880-tól) a budapesti Pesti Hírlapnak munkatársa, sikeres újságíró
- (1887-től már országgyűlési képviselőként is dolgozott)
Alkotóipálya

Alkotói pálya szakaszát Mikszáthnak három részre lehet osztani:

- Az első a sikeres kezdet, a berobbanás, Palócföld

bemutatásával írt elbeszéléseket ez hozta a sikert 1881-82-ben
o Tót Atyafiak (1881)
o Jó Palócok (1882)

- A második szakasz, amikor megalapozta írói pályáját 1883 és

1900 közötti időszak nagyon sok dzsentri történetet

/Dzsentri/ A dzsentrik Magyarországon az 1867

után birtokukat vesztett, gyakran hivatali,
értelmiségi pályát választó nemesek voltak.

Mikszáth szemüvegén keresztül sok együttérzést és humort is

kapnak, ilyen a gavallérok című kis regénye 1897-ből,
Beszterce ostroma 1895

- Az alkotói csúcsa teljes sikeres az 1900 és 1910 közötti időszak

o nagy regények
o halála évében (1910-ben) van a fekete város c. regény
Ciklusszerkezet, tematika, narrációs és kompozíciós megoldások Mikszáth
Kálmán A Jó palócok c. novelláskötetében

A Jó palócok
Ciklusszerkezet

Novella: Kisepikai műfaj, cselekményvezetése rövid, általában egy szálon fut,

amely kevésszereplővel, lineárisan halad előre és csattanóval zárul.

A jó palócok novelláskötet tizenöt rövidebb novellából áll, amelyek

tartalmukat és eredetüket tekintve a palóc vidék hagyományaiból és
mondavilágából táplálkoznak. Mind a helyszínek, mind a szereplők többször is
felbukkannak a novellákban, azonban nem kronologikus sorrendben, pl. az
elbeszélő a hatodik novellában már szellemként utal arra a Gélyi Jánosra,
akinek a halálát majd csak a tizenharmadik novella taglalja. Ez egyfelől erősíti a
népies hagyományok és elbeszélés érzetét, más felől kétfajta értelmezési
lehetőséget is teremt. Amíg az első értelmezés egyszerű en csak
novellaciklusként tekint a kötetre (amiben a novellák lazán kapcsolódnak
egymáshoz és nem követnek szigorú időrendet), addig a másik értelmezés
szerint a kötetet a visszatérő helyszínek, ismétlődő szereplők és kapcsolódó
történetszálak miatt regényként lehet olvasni. A második értelmezés a modern
próza és a fragmentált szövegalkotás térnyerésével vált népszerűvé.

Tematika
Mikszáth szülőföldjére „vezeti” vissza az olvasót, így az elbeszélések
szorosan kapcsolódnak és építenek a palóc hagyományokra. A kötet
tematikájában kiemelt szerepet játszanak a hősei, akik, akárcsak a Tót
atyafiakban, parasztok. Azonban e kötettel ellentétben A jó palócokban
megjelenő karakterek közlékenyebbek, nem elszigetelve élnek egymástól,
hanem szomszédok, barátok, a társadalom tényleges tagjai.
Mikszáth parasztábrázolása a kötet novelláiban nem naturalista, azaz
nem tényleges megfigyelésen alapul, hanem a parasztságot tisztán emberi
oldaláról mutatja be befogadó így megismerkedhet a parasztság
természetközeli, tiszta életformájával ahol a vallásosság találkozik a különböző
babonákkal, és az emberek harmóniában élnek a körülöttük lévő világgal. A
palóc vidék életét, az ott élők mindennapjait szemléltető novellák különböző
pletykákon, szájról szájra terjedő történeteken keresztül mutatják be a
falusiakat, és az olvasó ezeken keresztül ismerheti meg az emberek
mindennapjait, illetve titkait.

Narrációs és kompozíciós megoldások

A novellák elbeszélője gyakran kilép a mindentudó (omnipotens) narrátor
szerepéből, nem, mint külső szemlélő jelenik meg a történetekben, hanem mint
a novellák egyik szereplője, aki a saját szubjektív álláspontjából beszéli el az
eseményeket E nézőpontváltások eredménye, hogy az elbeszélő csak annyi
információt közöl a befogadóval, amennyit a novellák szereplői tudnak,
tapasztalnak. Az elbeszélő a 20. században divatos, szabad függőbeszédet
használja az információ ilyen hiányos közlésére.

Szabad függő beszéd (átélt beszéd): Olyan elbeszélői technika, amely a függő beszédre
emlékeztet, de a szereplők gondolatainak közlése előtt nincs bevezető ige (pl. gondolta,
mondta), illetve kötőszó, ezáltal az elbeszélő és a szereplők szólamai összecsúsznak.

A szabad függő beszéd alkalmazásából fakadóan a befogadó nem, vagy csak alig
tudja eldönteni, hogy a gondolatok és érzelmek a narrátor vagy a szereplő
belső világát tükrözik, hiszen a szereplők és a narrátor belső monológjai
gyakran összefonódnak. Az elbeszélői mód fontos jellemzője az élőbeszéd-
szerűség, amit a narrátor kiszólásai, előre és visszautalásai jelenítenek meg. Az
élőbeszéd-szerűség érzetét erősíti továbbá, hogy a narrátor több novellában is
közös tudásra hivatkozik, mintha a befogadó is ismerné a környéket, az ottani
embereket. (pl. „Csillom Pál megmondta egykor a belédi grófnak, mikor
nüsült, hogy de bizony abból a házasságból semmi sem lesz tavaszig, mert az én
kiscsikóm még fiatal, és a Péri Jánoséra is korán volna a hám; egyebutt a
világon pedig nincs ilyen ló...").
A jó palócok kötet novelláira a ballada- szerűség jellemző, vagyis a
történetek szűkszavúsága, az események elhallgatása, a cselekmény
fordulópontjának késleltetése, illetve az előzetes utalások a forduló- pontra. A
novellák gyakran hagyományosan balladai témákat bontanak ki újra, ilyen pl. a
hűtlen asszony képe, a kerítőnő vagy a megcsalt férj története.
Szegény Gélyi János lovai
A Szegény Gélyi János lovai egyaránt példa a kötet megszerkesztettségének
sajátosságára, hiszen a szereplők alakjai különböző novellákban, különböző
idősíkokban tűnnek fel, továbbá a kötetre jellemző balladaszerűségre.
Azon túl, hogy ez a novella is a fent említett balladai témákkal foglalkozik,
amelyekkel mind a népballadáknál, mind Arany János költészetében találkozhat
az olvasó, az elbeszélő előszeretettel él a balladákra jellemző, fent említett
eszközökkel. Erre jó példa már maga a cím amely a „szegény” szó használatával
utal a később bekövetkező tragédiára. a cím A balladaszerűségét fokozza a
lírára jellemző ritmikusság, ami a tér és a piros rózsa motívum visszatérő
felbukkanásával jelenik meg. A novella elbeszélésmódja tekintve is illeszkedik a
kötetkompozícióba: itt is a szabad függő beszéd dominál a szabad függő beszed
alkalmazása teszi lehetővé a befogadó számára, hogy a történetkülönböző
elemeit, a belső és külső történéseket egyaránt Gélyi János látószögéből
ismerhesse meg. Ezzel erősíti az élőbeszéd-szerűséget a narrátor, ugyanis olyan
érzetet kelt, mintha ő is a közösség egyik tagja lenne

Mikszáth ezzel a kötettel robbant be a köztudatba, ezzel alapozta meg hírnevét

A jó palócok (a Tót atyafiakkal együtt) a parasztábrázolás mérföldköve a magyar
irodalomban. A parasztok itt lépnek ki először az epizódszereplők köréből. Ez
alapozza meg később a móriczi parasztábrázolást, amely aztán a Nyugat
későbbi nemzedékeire is komoly hatást gyakorolt