Parlagi sas

Készítette: Hegyi Bálint

 Parlagi sas

A vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül

a vágómadárfélék családjába
a sasformák alcsaládjába tartozó faj. 
 A parlagi sasról

A hazai párok egy része középhegységeink

erdeiben költ, de mára megnőtt az alföldi
fasorokban, erdőfoltokban fészkelők
aránya. Mivel több évig használja, a fészek
óriási lehet. Rendszerint váltófészket is
készít. Általában 2-3 tojást rak. A költési idő
43 nap. A fiókák 55-60 napos korukban
hagyják el a fészket. A parlagi sas egyik
legfontosabb táplálékállata az ürge.
 Élőhelye, költése
• A parlagi sas eurázsiai elterjedésű
faj. A keleti sztyeppek mellett a
Pannon-régió és Anatólia bír még
jelentősebb költőállománnyal.
Elsősorban a fákkal, kisebb erdőkkel
tarkított füves puszták,
mezőgazdasági területek
csúcsragadozója. Fészkét a
táplálkozóterület közelébe,
nyugalmas helyre, magas fák
koronájába építi.
 Megjelenése
• A parlagi sas sötétbarna alapszínű, bár
tollazata a fején világosbarna, a
vállrészen pedig két fehér folt található
– ezek megkönnyítik az azonosítását.
Bizonyos egyedeken nincsen fehér folt
a vállrészen. A farok töve némileg
halványabb, farktollaik sárgásszürke
színezetűek. A farok végén széles
sötét sáv fut. A fiatal egyedek világos
sárgásbarna fedőtollazattal
rendelkeznek, farktollaik és
evezőtollaik sötétek.
• Testhossza 72–84 centiméter,
szárnyfesztávolsága pedig 180–
215 centiméteres is lehet. Átlagos
testsúlyuk 2,45–4,53 kg. A hímek kb.
2,5–4 kilogrammot nyomnak.
 Védelmi helyzet
• A parlagi sas minden projektben
résztvevő országban fokozottan
védett, kivéve Csehországban. Az
első ragadozómadár-felmérések és
védelmi intézkedések az 1970-es
években kezdődtek hazánkban és
Szlovákiában, ebben az időszakban a
parlagi sas, csakúgy mint sok más
ragadozómadár-faj Közép-Európában
a kipusztulás szélére került, néhány
költőpár maradt csak. 
 Megjelenése
• A parlagi sas a déli kitettség
hegyoldalakon vagy a táplálkozóterület
közelében, magas fák csúcsán építi
fészkét. Nyugalmas helyen évtizedekig
használják ugyanazt a fészket, amely az
évenkénti tatarozás miatt több méter
magasságúvá növekedhet. Fészkét mindig
olyan helyre építi, ahonnan nagy
távolságot belát. Emiatt a zavarást
messziről érzékeli. Fészekalja már
március végén teljes, általában két-három
tojásból áll. A kikelt fiókákat kezdetben a
tojó őrzi, miközben a hím hordja a
táplálékot. Később mindkét madár táplálék
után jár. A fiatalok júliusban hagyják el a
fészket, de késő őszig együtt tart a család.
 Táplálkozás
A parlagi sas legkedveltebb
táplálékállata az ürge és a hörcsög.
Mivel az ürge és a hörcsög is téli
álmot alszik, ezért ebben az
időszakban elsősorban a
mezőgazdasági területeken vadászik
kisebb-nagyobb emlősökre,
madarakra. A költési időszak után is
együtt tartózkodó öregek párban
vadásznak. Az elejtett prédából
először mindig a tojó eszik. Hideg,
kemény teleken alkalmilag a
legkülönfélébb dögre is rájár.
 Vonulás

Enyhe teleken az öreg madarak

kitartanak fészkelőterületükön, a
fiatal, ivaréretlen példányok
kóborolnak, vonulnak.
Hangja
Köszönöm a
figyelmet!