Az erektromos áram

hőhatásai
 Elektromos áram hőhatása
Az elektromos áram hőhatását gyakran tapasztaljuk az
izzólámpáknál, amelyek bekapcsolás után néhány
másodperccel már olyan forróak, hogy semmiképp nem
tanácsos megérinteni a felületüket. A hagyományos
lámpákban volfrámból készült izzószálon folyik az
elektromos áram, amelynek hatására a volfrámszál
nagyon magas hőmérsékletű (2000 fok feletti), és
sárgásfehér fényt sugározva izzik. A kisugárzott
energiának azonban mindössze néhány százalékát adja a
látható fény, az izzószál nagyrészt az emberi szem
számára láthatatlan hősugarakat bocsát ki, amelyek a
lámpatestet, a lámpa buráját és az izzólámpa
környezetét melegítik.
• Az elektromos áram minden vezetőt
felmelegít, amelyen átfolyik. Hő tehát
minden elektromos eszközben
keletkezik. Kifejezetten melegítés
céljára szolgáló eszközök: az
elektromos tűzhely, a vasaló, az
elektromos kávéfőző, a vízforraló, az
elektromos vízmelegítő (bojler).
HŐHATÁS
Az elektromos áram hőhatása több,
egymáshoz kapcsolódó kölcsönhatás
eredménye.
Ezek a kölcsönhatások:
az elektromos mező gyorsítja a
szabad elektronokat

az áramló elektronok a helyhez
kötött részecskékkel ütközve lelassulnak, és
azokat élénkebb rezgésre kényszerítik

az élénkebben rezgő részecskéjű, tehát

felmelegedett vezető felmelegíti környezetét 
A hőfejlődés törvénye
 Az ábra szerint merítsünk tekercselt ellenállás
drótot petróleumba. Ha a dróton keresztül
1 amper erősségű áramot vezetünk,
a drótban hő fejlődik, a petróleum felmelegszik.
A petróleum felmelegedését a beléje
tett hőmérőről leolvashatjuk, és ebből a
fejlődött hő mennyiségét gramm kalóriában
kiszámíthatjuk.
Az áram útjába iktatott szabályozható ellenállásal
változtathatjuk az áram erőségéét. A voltmérővel
megmérhetjük az ellenállásdrót végei közötti
U feszültségkülönbséget. Ilyen módon
megállapítjuk, hogyan függ a fejlődött hő
mennyisége az áramerősségtől és a feszültségtől.
Ezt a törvényt az angol Joule (1818 - 1889)
állapította meg 1841-ben, ezért Joule törvénynek
is nevezik