Szophoklész

Antigoné
 Konfliktusos dráma
1. Meghatározó ellentét köré épül
Temetni vagy sem? (Antigoné – Kreón)
2. A konfliktus azért jön létre, mert az
ellenfél olyan tettet hajtott végre,
amelyik megbontotta a világrend
harmóniáját.
Kreón megtiltja a város ellentámadó
Polüneikész eltemetését, ezzel az
istenek fölé helyezi magát.
3. Drámai alaphelyzet: a főszereplő nem tud
így élni  a helyzet megváltoztatására
törekszik; az ellenfele pedig a helyzet
fenntartására. Ez eredményezi a
cselekmény előrehaladását, a tettváltás-
sorozatot.
Antigoné eltemeti testvérét, Kreón
meg akarja ezért büntetni Antigonét.
Az isteni, erkölcsi törvények és az
emberi törvények, időleges szabályok
állnak egymással szemben.
Kreón tragikus vétsége a hübrisz (gőg).
 Kreón és Antigoné érvei
Meg merted szegni az Nem Zeusz hozta, csak
én törvényemet? egy ember.
Akit királlyá tett a nép, Nem írhatod felül az
azt követni kell. istenek íratlan
törvényét.
A jó és gonosz nem Testvérem volt
nyerhet egyforma mindkettő.
sorsot.
 Kreón és Antigoné érvei
Ha tűröm azt, hogy egy Csak azért
rokon a rendet engedelmeskednek
bontsa, mit tesznek neked, mert félnek
majd a többiek? tőled.
Ne mondja senki, hogy A nő lényege a szeretet.
nekem egy nő „Gyűlölni nem születtem
parancsol. én, szeretni csak.”
4. A harmónia helyreállása rendkívüli érték
pusztulása árán megy végbe uralkodó
esztétikai érték a tragikum.
Antigoné meghal.
 Egyéb szereplői viszonyok
1. Antigoné – Iszméné: Iszméné nem meri
felvállalni az összeütközést Kreónnal, nem mer
szembeszállni a király parancsával. Így magára
hagyja a testvérét. DE: később sorsközösséget
vállalna vele (Antigoné azonban visszautasítja)
2. Kreón – Haimón: Haimón késleltetetten lép a
színre. Figyelmezteti apját elvakultságára, ami
lehetőséget kínálna Kreónnak arra, hogy
felülvizsgálja döntését. Ám ő ezt nem teszi
meg.
3. Kreón – Teiresziász: a jós az isteni döntések
beavatottja, nem vitázik, hanem kinyilatkoztat.
Hatására Kreón felismeri illetékességének
túllépését, ám későn. Ezért Kreón meg is
bűnhődik, a darab végére lelkileg és erkölcsileg
is összeroppan.
4. A kar: kettős szerepben lép elénk. Egyrészt
felidézik a múltat, másrészt véleményt formálnak
az eseményekről. Véleményük azonban
ingadozó.
 A tragédia felépítése
1. Prologosz: Antigoné és Iszméné
beszélgetése
2. Parodosz: „Fénylő Héliosz …föltűntél
valahára”
3. Epeiszodionok és sztaszimonok váltják
egymást
4. Antigoné kommosza
5. Kreón kommosza
6. Exodosz (a kar kivonulása)
 Memoriter
Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.
Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek jó, ami nem szép.
Tűzhelyemnél nincs helye.
Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így
cselekszik.