Menekülnek a pestiek

Egy csendes hűvös éjszakán, Toldi egyedül bolyongott a pesti utcákon, lógatta az orrát ugyan is
nagyon magányos volt. Leült a vágóhíd szélére és törte a fejét hogy hol húzza meg magát éjszakára és
hogy hol szerezen magának ételt.

Egyszer csak nagy hangzavar támadt az utcán. Azt vette észre hogy egy nagy bika rontott végig az
utcán. Mindenki félt a bikától. Toldi nem félt tőle és szembe szállt vele. A nép nem értette hogy mit
akar Miklós. De Toldi megmutatta hogy mire képes, és egy nagy neki iramodással a szarvánál fogva
leterítette a földre és szólt a vágólegényeknek hogy segítsenek neki a legények nem elkapkodva oda
mentek és segítettek neki. Miután rendet tettek pesten azután a nép elment aludni. Toldi hallotta
hogy az ablakok fája becsapódik a kapuk ajtaja becsukódik, azután Toldi vissza ült a vágóhíd szélére.
Lehajtotta a fejét egy kőre és felnézett az égre és lassan álomba merült. A vágólegények nem akarták
hogy ott legyen ezért kidobtak elé egy májat és elküldték. Toldi a májat oda adta egy kutyának és
utána elkezdett bolyongani. Elkezdett gondolkodni hogy az ígéretét hogy tartsa be. Aztán eszébe
jutott a síró, gyászoló özvegyasszony. Elkezdett a temető felé menni és az is eszébe jutott hogy majd
az asszony fiainak a páncélját felveszi és abban harcol.