Miklós Pest utcáin bolyong, ámulva nézi a házakat, az embereket.

Végül elfárad és leül egy padra.

A közeli vágóhídról elszabadult egy óriási bika. A mészároslegények se
tudnak vele mit kezdeni. A kutyák sem bírnak a bikával csak a fülét harapják
meg.
A bika azután az utcákon tombolt tovább, rohant, amerre látott, senki sem
tudja megállítani.
Toldi bátran odaáll a bika elé. A dühös állat pedig szarvát leszegve rohan
Miklósnak.
Majd elkapja a bika szarvát úgy, hogy az állat mozdulni sem tud.
Miklósnak senki sem köszöni meg, amit tett.
Egyedül bolyong Pest utcáin, komor gondolatok gyötrik, édesanyjára
gondol, majd az öregasszony jut eszébe a temetőből, akinek a cseh vitéz
megölte két fiát, és akinek Miklós megígérte, hogy bosszút áll.
(Miklósnak továbbra sincs fegyvere, lova, páncélja, így nem állhat ki másnap
a cseh bajnok ellen.)
Hirtelen felvidul Miklós és eszébe jut, hogy az öregasszony két fiának biztos
volt páncélja, fegyvere, azokat elkérhetné és akkor ki tudna állni a cseh vitéz
ellen.
Késő este van már, mire a temetőbe ér és nem találja ott az öregasszonyt.
Mivel nem tudja, hogy hívják, így a városban sem tudja megkeresni.
És mivel az élők nem adtak neki szállást, ezért úgy dönt, hogy a halottakkal
éjszakázik és nyugovóra tér a temetőben.