17.

tétel Orosz realizmus

Nyikolaj VasziljevicsGogol(1808-1852)
A kisemberirodalom megteremtője. Hivatalnokként megtapasztalta a cári hivatalok embertelen, bürokratikus
világát, erről szólnak ún.csinovnyik-novellái, melyeknek főszereplői kishivatalnokok. Legismertebb alkotásai:A
revizor, Holt lelkek , A köpönyeg és Az orr .
A köpönyeg (1842)
Műfaja: elbeszélés (ún.csinovnyik-novella).
Témája: egy hivatali kistisztviselő tragikomikus sorsa.
Helyszíne: a hivatal és a nagyváros.
AkakijAkakijevicsBasmacskin nyugalmát teljesen felforgatja, hogy régi, megkopott köpenye helyett kénytelen
újat varratni. Egyetlen vágya egy olyan divatos kabát, amit hivatali feljebbvalói viselnek. Elképesztő áldozatok,
koplalás, kuporgatás árán meg is veszi a köpönyeget, amely hatalmas feltűnést kelt az ügyosztályon. Basmacskin
az érdeklődés középpontjába kerül, valóságos örömünnepként éli meg e napot. A helyettes irodafőnök még az
általa adott estélyre is meghívja. Az estélyről késő éjszaka indul hazafelé, s két útonálló elrabolja köpönyegét. A
kisember panaszát senki nem orvosolja, az éjjeliőr semmit nem látott, a rendőrkapitány azzal gyanúsítja, hogy
bizonyára bordélyházban járt. Végső elkeseredésében egy közelebbről meg nem nevezett „tekintélyes
személyiség”, egy tábornoki rangú hivatalnok közbenjárásáért folyamodik, aki segítségkérését gőgösen elutasítja
s keményen megdorgálja. AkakijAkakijevics mindezt nem bírja elviselni, hazafelé tartva megfázik, másnap
felszökik a láza, s rövidesen meghal. Pétervárott senkinek sem hiányzik, a hivatalban is csak napokkal temetése
után szereznek tudomást haláláról. A cselekmény ezután fantasztikus fordulatot vesz: az utójátékban a
kifosztásába belenyugodni nem tudó kishivatalnok lelke visszajár a másvilágból, hogy ijesztgesse a járókelőket,
s címre és rangra való tekintet nélkül mindenkiről leráncigálja a köpenyt. Egy idő után megszólal a „tekintélyes
személyiség” lelkiismerete, segíteni szeretne, de Basmacskin akkor már halott. A tábornok egy estélyről
szeretőjéhez tart, amikor AkakijAkakijevics szelleme halálra ijeszti és megszerzi bundáját. Ettől kezdve nem
kísért többé a környéken.
A főhős jellemzés: Igazi antihős: ügyefogyott,szánalomra méltó, tragikomikus figura; elmagányosodott,
nagyvárosi kisember; jelentéktelen kishivatalnok..Pályájának megdöbbentő ellentmondása, hogy a cári hatalom,
hivatal névtelen kiszolgálója és megalázott áldozata is egyszerre. Az eltorzult nagyvárosi-hivatali környezet
hatására személyiségében jellemtorzulás áll be. Egyáltalán nem szenvedeseménytelen élete sivárságától. Egy
kisszerű cél,a köpönyeg megszerzése élete céljává, értelmévé magasztosul. Viselése indokolatlan önbizalommal
tölti el.A kabát ellopása s hivatali feljebbvalója dorgálása utánapedigélete értelmét veszti.Halála után kísértetként
jár vissza, hogykicsinyes bosszút áll. Gogol sajnálattal, de kíméletlen realitással írjelleméről és sorsáról,ítéletet is
mondd: emberhez méltatlan élete nem ért többet egy köpönyegnél. A magas rangú emberek jelleme szintén
eltorzult.
Társadalombíráló mű. A cári hivatali rendszer működését bírálja, amely lealacsonyítja az embert s nem hajlandó
az igazságszolgáltatásra sem.
A novella ábrázolásmódja: szatirikus-ironikus, groteszk, sőt abszurd.
Gogol komikus stílusa: Akomikus hatást Gogol hangnemváltásai kelti. Száraz leíró stílusban közöl, hogy aztán
a társalgási stílusban, időnként pedig megjelenik a humánus érzelmesség .Humora kacagtató, de nem vált ki
igazi derűt.
A főszereplő halálának értelmezése: a köpönyeggelegyüttemberi méltóságát, élete értelmét is elrabolták. A
valószínűbb magyarázat szerint Akakij kérésével önhibáján kívül kiváltotta egy nála magasabb rangú ember
haragját, s így megszűnt csinovnyik lenni, addigi élete összeomlott.
A mű jelentősége: nagy hatású, korszaknyitó mű, amelyre Dosztojevszkij is utal híres mondásában:
„Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk ki.”
Az orr
Műfaja: elbeszélés
Témája: egy orr hivatali karrierje
Helyszíne: a nagyváros.
Cselekménye:Kovaljov törvényszéki ülnök egy reggel orr nélkül ébred. Orrát egy borbély találja meg a frissen
sült kenyérben, s rémületében a folyóba dobja. Az orr önálló életet kezd élni: a rigai postakocsin utazik, majd
úriemberként jelenik meg, végül állam-tanácsosi rangba kerül. A történet végén egy rendőr viszi vissza
kétségbeesett gazdájának.
Groteszk alkotás, abszurd történet. Eltorzult értékrendű világának egyedüli értéke a rang és a pénz, ahol elég egy
díszes egyenruha, s még egy orr is emberként élhet, karriert futhat be.
Gogol elbeszélői módszere: A mesélő a lényeges dolgokat illetően tájékozatlan a lényegteleneket viszont a
társalgási stílusra jellemző bőbeszédűséggel írja le.

A revizor (1842)
Műfaja: szatirikus vígjáték
Színhelye: egy vidéki kisváros.
Társadalombíráló mű: a korrupt cári hivatalnokokat pellengérezi ki.
A kisváros korrupt hivatalnokai a polgármesterrel az élükön vidéki ,,kiskirályokként” viselkedve lopják meg az
államot. Ezért nagy riadalmat kelt köreikben egyállítólag ,,inkognitóban, titkos utasítással” városukba érkező
revizor jöttének híre. Hlesztakov, a könnyelmű természetű, fiatal pétervári tisztviselő már harmadik hete
vendégeskedik a város szállodájában, játssza a gazdag urat, de egyetlen fillérje sincs törleszteni a számlát.
Fennhéjazó modora és titokzatos megjelenése miatt azt hiszik, hogy Hlesztakov a remegve várt revizor. A
városka hivatalnokai sorra meglátogatják, s próbálják megvesztegetni őt. Hlesztakov nem tudja, miért ajánlja fel
neki egyszerre mindenki a segítségét, de a pénzt elfogadja. A jelentéktelen figura a kialakult helyzetben
nagyszerűen feltalálja magát: szélhámossá tehát a kínálkozó alkalom teszi. Ráadásul fővárosi aranyifjú módjára
gátlástalanul udvarol a polgármester feleségének, és lányának is, ez utóbbi kezét meg is kéri. A postamester által
felbontott, barátjának küldött leveléből azonban kiderül az igazság, akkorra viszont Hlesztakov már továbbáll. A
komédia a valódi revizor megérkezésével ér véget: a hír ,,villámcsapásként” éri a hivatalnokokat, szinte
sóbálvánnyá dermednek.
Holt lelkek
Műfaja: regény
A szélhámos, Csicsikov elhatározza, úgy szeretne pénzhez jutni, hogy vidéki földbirtokosoktól halott
jobbágyokat vásárol. A jobbágyvásárlás ürügyén egy kitalált kormányzósági székhelyről indulva beutazza
Oroszországot. Fiktív, de jellemzően orosz városokat, falvakat látogat sorra. Vásárlási szándéka öt földesúrnál is
sikerrel jár. A vásárlási körút végeztével visszatér N.-be. Végül gyanússá válik, lelepleződik, de száguldó
trojkáján sikerül megszöknie az igazságszolgáltatás elől.
A főszereplő jellemzése: Csicsikov jelentéktelen átlagember, hivatásos szélhámos.Csicsikov szélhámosságának
alapja az idejétmúlt orosz jobbágy- és adórendszer.A földesurakazért igyekeznek megszabadulni halott
jobbágyaiktól, hogy ne kelljen adót fizetniük utánuk. Csicsikovnak pedig azért kellettek a jobbágyok, hogy
előkelőnek, gazdagnak állíthassa be magát, s kölcsönt vehessen fel.
A földbirtokosok jellemzése: Nem valódi személyek, jellemük alapja egy-egy eltorzult tulajdonság: Manyilov
buta, édeskésen szívélyeskedő, akaratgyenge ember;
Csicsikov két útitársa: az egyfolytában bűzt árasztó inas, Petruska és az állandóan részeg kocsis, Szelifan.
A száguldó trojka szimbólum: a vesztébe rohanó Oroszország szimbólumává válik.

FjodorMihajlovicsDosztojevszkij(1821-1881)
A világirodalom egyik legjelentősebb lélekábrázoló írója,az emberi szenvedés krónikása. Amesterien ábrázolt
beteges jellemvonásokkal szemben pozitív emberi értékeket is felvonultat. Új regénytípust teremtett: a
polifónikus eszmeregényt, egy-egy szereplő egy-egy eszmé testesít meg. Jelentős regényei: Bűn és bűnhődés, A
Karamazov testvérek, Feljegyzések a holtak házából, A félkegyelmű.
BŰn és bŰnhŐdés (1866)
Témája: egy bűnügy lélektani háttere.
Helyszíne: a lélekölő nagyváros, Pétervár.
Műfaja: lélektani regény, eszmeregény, alkalmazza a detektívregény elemeit is.
Cselekménye: A regény főhőse Raszkolnyikov egy szegény vidéki fiatalember, akit kicsapnak a pétervári
egyetemről. Nyomora mellett gyötri a kétség jövője és szerettei sorsa miatt. Hosszas készülődés után meggyilkol
egy öreg uzsorásasszonyt és annak váratlanul betoppanó, ártatlan húgát. A keveset érő rablott pénzhez és
ékszerhez, amire oly nagy szüksége lenne, azonban nem nyúl, elrejti egy nagy kő alá. A gyilkosság
elkövetésének igazi oka tehát nem a zsákmányszerzés. Raszkolnyikov egy téveszme megszállottja: kiválasztott
ember szeretne lenni, aki áthághatja az erkölcsi törvényeket. Úgy gondolja, tettével megszabadítja a világot egy
undorító, élősdi uzsorástól. A gyilkosság után azonban lelkileg összeroppan. Betegségében egyetlen barátja,
Razumihin gondozza. Környezetét egyelőre félre tudja vezetni, bár elkövet néhány hibát: túlságosan élénken
érdeklődik a bűnügy fejleményei iránt, kigúnyolja a rendőrség balfogásait, árulkodó kijelentéseket tesz,
vakmerően visszajár a tett színhelyére. Közben pedig fantáziál és retteg: azt hiszi, hogy mindenki tudja, hogy ő a
gyilkos. Elkezdődik Raszkolnyikov bűnhődése. Egyre nehezebb egyedül cipelnie bűnét, ezért azt bevallja
szerelmének, Szonyának. Már-már ott tart, hogy vallomást tegyen a rendőrségen. Úgy érzi, a bűnhődés, a
fegyház megtisztulást hozna a számára. Szonya is erre biztatja, és megígéri neki, hogy kitart mellette.
Raszkolnyikov azonban gőgös és hiú is. Nem akarja csak úgy feladni magát, mivel nem értenék meg, hogy nem
a pénzért ölt, s attól tart, hogy bolondnak hinnék. Érdekes játszmába, beszélgetésekbe kezd a nyomozást vezető
Porfirij vizsgálóbíróval. Beszélgetéseik során a nyomozó leleplezi Raszkolnyikovot, ám nem rendelkezik
bizonyítékokkal. Raszkolnyikov végül feladja magát. Szonya követi Szibériába, hogy tartsa benne a lelket,
megvárja szabadulását. A főhős alázattal viseli a szenvedést, tudja, hogy a tisztítótűz újjászületéshez vezet.
Elemzés: a szélsőséges szabadságkeresés, kudarcátmutatja be. A felvetett kérdések:meddig terjed az egyén
szabadsága, áthághatók-e az erkölcsi korlátok, mi a bűn.
Raszkolnyikov: egy eszme rabja, a szabad akaratú kiválasztottak, akik előre viszik a világot, ezért áthághatják
az erkölcsi normákat, akár ölhetnek is. Raszkolnyikovneve (raszkol = szakadás) is. A főhős „teoretikus
gyilkossá” válik. Összeroppanásának valódi okanem az, hogy gyilkolt, hanem az, hogy csalódott önmagában:
nem tartozik a rendkívüli emberek fajtájáho. Bukásának oka: a szabadság téves, szélsőséges értelmezése. Az
egyén szabadsága ugyanis csak addig terjedhet, amíg nem veszélyezteti egy másik ember szabadságát.
Szonya: családja nyomorúságos helyzete miatt vált utcalánnyá. Mélységesen vallásos nő.
Porfirij vizsgálóbíró: valóságos komédiás, sosem tudni, mikor beszél komolyan.
A Karamazovtestvérek(1880)
Témája: egy gyilkosság lélektani hátter
Helyszíne: egy vidéki kisváros.
Műfaja: polifónikus eszmeregény
A Karamazov fiúk felnőttként kerülnek vissza egy időre a szülői házba. A legidősebb, Dmitrij nyugállományú
katonatiszt, Ivan, a középső tudósnak készül, a legfiatalabb, Aljosa pedig leendő szerzetes. A negyedik testvérük
Szmergyakov, aki apjuk törvénytelen fia és inasa is egy személyben. Dmitrijt és Ivant nem a szeretet vezérli,
anyai örökségüket szeretnék megszerezni, de apjuk vonakodik őket kifizetni. Dmitrij és apja ráadásul egy kétes
erkölcsű nő, Grusenyka kegyeiért vetélkedik. Dmitrij féltékenységében nyilvánosan megfenyegeti, sőt meg is
veri apját, s azt tervezi, hogy megöli őt. Az öreg Karamazov nemsokára gyilkosság áldozata lesz. Az
apagyilkosság értelmi szerzője, Ivan és elkövetője, Szmergyakov úgy hajtja végre a bűntettet, hogy a gyanú
Dmitrijre terelődjön. Dmitrij ártatlan, a vizsgálat során mégis beismeri bűnösségét. Ivan lelkiismerete azonban
megszólal: váratlanul vallomást tesz a bíróságon. Vallomását azonban nem fogadják el, mivel nincsenek
bizonyítékai, Szmergyakov pedig félve a büntetéstől felakasztotta magát. Végül Dmitrijt ítélik el, aki vezekelni
akar el sem követett bűnéért.
Elemzés: az orosz társadalomban, családban elburjánzó embertelen kapcsolatokra.A Karamazovokalapvető
magatartásformája az ún. „karamazovizmus”, amely az orosz jellem egyik fontos vonása:az emberi aljasságra
való hajlam.
Az öreg Karamazov: az élet örömeit habzsoló, állati szintre süllyedt ösztönlény
Dmitrij: az emberi lét érzelmi szintjét képviseli. Féktelen természetű ember, heves indulatok, érzelmi kitörések
jellemzik. A hamis vád hatására azonban megváltozik.Gyilkossági szándéka miatt ugyanis bűntudata van, azért
vállalja a büntetést, hogy vezekelhessen, megtisztulhasson.
Ivan: az emberi lét értelmi szintjét képvisel. Valóságos modern ördög: a kegyetlen tudás, hideg logika,számító
értelem embere. „Intellektuális gyilkos. Kínzó bűntudata miatt beismerő vallomást tesz. Esélye van a jövőbeli
megtisztulásra.
Aljosa: az emberi lét erkölcsi síkjának képviselője. Valóságos modern Krisztus, aki abszolút jóra törekszik, és
mindig ott van, ahol segíteni kell.Életfelfogása kiutat mutat egy szebb jövő felé.
Szmergyakov: az emberi lét biológiai szintjét képviseli. A megtisztulásra lehetősége sincs.
Lev NyikolajevicsTolsztoj(1828-1910)
Az orosz realizmus legnagyobb alakja, monumentális regények írója. Sajátos erkölcsi és eszmerendszere a
tolsztojanizmus. Híres művei: Ivan Iljics halála, Háború és béke, Anna Karenina.
Ivan Iljics halála (1886)
Műfaja: kisregény.
Témája: egy hivatali tisztviselő sorsa
Társadalombíráló mű: A nagyvárosi polgári életformát, az orosz hivatalnok-rendszert, a képmutató emberi
jellemeket és kapcsolatokatpellengérezi ki.
Szerkezete: 12 fejezetből álló, keretes szerkezetű mű.
Az 1. szerkezeti egység Ivan Iljics Golovintörvényszéki bíró halálával indul. Az özvegy és az egyik kolléga
beszélgetése feltárja a család és a hivatalnoktársak képmutató magatartását. Az elhunytról alig esik szó, senki
sem sajnálja, mindenki örül, hogy nem ő halt meg. A „gyászolók” önmagukkal vannak elfoglalva, mindenki
hasznot akar húzni Golovin halálából.
A 2. szerkezeti egységben Ivan Iljics visszaemlékezik életére, leírja a főhős betegségét és haldoklását.
A 3. szerkezeti egysé Ivan Iljics „megvilágosodását” tartalmazza.
Ivan Iljics: élete unalmas, kisszerű és iszonyú volt. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelő módon élt.
Látszatember, aki becsvágyát és hiúságát udvarias, szívélyes modorával kendőzi. Mindent megtett azért, hogy ő
és családja előkelőnek, gazdagnak tűnjön.Megbetegedése utánazonbankiegyensúlyozottnak hitt élete
összeomlott. Teljesen kiszolgáltatottságában szembesül családja és munkatársai részvét nélküli, képmutató
magatartásával. Halálos ágyán leszámolt élete hazugságaival, s erkölcsileg megtisztulva halt meg.
Ivan Iljics családja: Fjodorovna, a feleség igazi gyász helyett minél több özvegyi járadékot akar kicsikarni az
államkincstárból.
A főhős hivatali munkatársai: A kollégákat csak az érdekli, hogy milyen előnyöket jelenthet számukra a
haláleset.
Geraszim: főhős inasa, egyedüli vigasza és odaadó ápolója, aki szívből sajnálja gazdáját.
 Háború és béke
Műfaja: történelmi és társadalmi regény. Eposzi jellegű mű.
A történelmi szál az oroszok honvédő háborúját írja le.A világ meghódítására készülő Napóleon serege a
borogyinói csatában ütközik meg az orosz haddal. A csatában egyik sereg sem tud felülkerekedni, Napóleon
győzelemhez szokott hada halálos sebet kap az oroszoktól, lendülete megtörik. A csata után Kutuzov tábornok,
az orosz sereg főparancsnoka visszavonul, Moszkvát is feladja. Napóleon még elfoglalja a kiürített Moszkvát, de
a hosszú és hideg orosz tél, az elégtelen utánpótlás és az oroszok hősies partizánháborúja miatt kénytelen
visszavonulni, a betolakodók dicső seregének nagy része megsemmisül. Az oroszok Kutuzov vezette, sok
áldozatot követelő honvédő háborúja fényes győzelemmel ér véget.
2. társadalmi szál: Andrej Bolkonszkij herceg, Pierre Bezuhov és Natasa Rosztova grófnő sorsát mutatja be,
közben betekintést nyújt a korabeli társadalmi történésekbe. A regényben felvonulnak az orosz társadalom
tipikus alakjai: az udvar cselszövő arisztokratái; a jobbágyaival emberségesen bánó, cárhű nemes; a törtető
karrierista; a bürokrata.
A regény alakjai: A két férfi főszereplő megformálásakor Tolsztoj önmagából indul ki: mindketten haladó
szellemű, tiszta emberi élet után vágyakozó nemesek, akik kipróbálják a kor minden életlehetőségét.
Andrej Bolkonszkij: herceg rendkívüli lelki alkat, állandó önelemzésben őrlődik. Tiszteli Napóleont, de
Kutuzov tábornok segédjeként részt vesz a Napóleon-ellenes harcaiban. Katonai dicsőségre vágyik, ezért önként
vonul hadba. A csatatéren sebesülten fekve különleges tudatállapotba kerül, jelleme hirtelen megváltozik.
Kiábrándul a háborúból és Napóleonból. Felgyógyulása után visszatér családjához, de felesége szülés közben
meghal. Lelki válságból Natasa Rosztova grófnő iránt érzett szerelme zökkenti ki. Az öreg Bolkonszkij azonban
meg akarja akadályozni házasságukat, ezért fiát egy évre külföldre küldi. Natasa számára túlságosan hosszúnak
tűnt a várakozási idő, s megszökik Kuragin herceggel. Andrej herceg soha többé nem tud megbocsátani
Natasának. Szerelmi csalódása miatt ismét katonának áll, s a borogyinói ütközetben halálos se.
Pierre Bezuhov: a felesleges, életúnt ember típusa. Az orosz arisztokraták körében különcnek számít:
szimpatizál a francia forradalom eszméivel, tiszteli Napóleont. Egy dúsgazdag herceg törvénytelen fiaként
hatalmas vagyont örököl, majd belesodródik egy boldogtalan házasságba. Civilként megtekinti a borogyinói
csatát, amely kizökkenti letargiájából. Megrettenve szemléli a mészárlást, nem érti a katonák lelkesedést. Később
egy szabadkőműves páholy nagymestere lesz. Élete akkor ér révbe, amikor Andrej halála után Natasával köti
össze életét.
Natasa Rosztova: pozitív hős, aki becsületességében csupán egyszer inog meg, amikor Andrej hercegnek adott
szavát megszegi, a hagyja megszöktetni magát Kuragin herceggel.
Kutuzov: Az orosz seregek félszemű főparancsnokát igazi nemzeti hősként, bölcs meberként és hadvezérként
mutatja be.
Napóleon: alakját, némileg igazságtalanul, ellenszenvesnek ábrázolja az író.
Anna Karenina
Műfaja: sorsregény és társadalmi regény
1. szál: Anna előkelő hölgy, aki a gondtalan élet reményében házasságot köt Kareninnel, a nála jóval idősebb,
magas rangú, nagyhatalmú hivatalnokkal. Nyolcévi együttélés után szerelemre gyullad Vronszkij, egy vonzó
megjelenésű, jó modorú, fényes katonai karrier előtt álló arisztokrata iránt. Fellázad szeretet nélküli házassága,
boldogtalan sorsa ellen. Otthagyja kényelmes otthonát, s mindennel dacolva követi szerelmét. Szenvedélye
azonban áldozatokkal jár: gyermekétől elszakítják, a pétervári előkelő társaság pedig képmutatón kiközösíti.
Megbélyegzésének oka nem a házasságtörés, az belefért a magasabb körök „erkölcsébe”, hanem az, hogy nyíltan
vállalja érzéseit, megszegte az illendő viselkedési formákat. Kitörési kísérlete azonban tragédiába fullad,
szerelmi szenvedélyének áldozata lesz. Amikor Vronszkijt elhidegülni látja, öngyilkosságba menekül
2. szál: Anna és Vronszkij kapcsolatának ellenpontjaként alakul Levin és Kitty sorsa. Levin szerelemre gyúl
Scserbackij herceglegfiatalabb lánya, Kitty iránt. Félszeg esetlenséggel közelít eszményített nőideáljához. Kitty
szívesen vette rajongását, de szerelemre először Vronszkijgyújtotta. Vronszkij azonban Anna Karenina miatt
kikosarazta Kittyt, aki csalódására külföldön keresett gyógyírt. Hazatérése után Levin mindent átvészelő
szerelmével vigasztalódott. A férfi nehezen élte túl kikosarazását, de a lány bocsánatkérése után egymásra
találtak és házasságot kötöttek.
Anna: több, mint egy hűtlen asszony. Lázadása érzelmi gyökerű: a tartalmasabb élethez, a szerelmi
szenvedélyhez való jogáért harcol.
Levin: a tolsztojánus eszmék szócsöve. Lázadása erkölcsi indíttatású:élete értelmére keresi a választ, a felebaráti
szeretet és a társadalmi felelősség foglalkoztatja.
Anton PavlovicsCsehov(1860-1904)
A novella kiemelkedő mestere és a dráma forradalmi megújítója. Ismert művei: A csinovnyik halála, A 6-os
számú kórterem; Sirály, Cseresznyéskert, Ványa bácsi, Három nővér.
A csinovnyik halála (1883)
Műfaja: ún. csinovnyik-novella
Cservjakov, a szolgalelkű kishivatalnokegy számára sokat jelentő színházi estén, előadás közben az előtte ülő
államtanácsos tarkójára tüsszentett. A csinovnyik kétségbeesik, azonnal bocsánatot kér, a tanácsos pedig egy
kézlegyintéssel napirendre tér az eset fölött. Cservjakov bocsánatkéréseinek azonban se vége, se hossza, a
tanácsost hivatalában is zaklatja. Amikor hatodszor esedezik bocsánatáért, a tanácsost elönti a düh, és kidobja
irodájából. A befejezés tragikomikus: a főhős nem éli túl felettese kirohanását, belehal szégyenébe.
Cservjakov: groteszk és szánalomra méltó figuara. Kisemberkéntfolytonos megalázkodásában él, elveszíti
emberi méltóságát. Halálának oka: megbántotta feljebbvalóját.
A 6-os számú kórterem(1892)
Műfaja: elbeszélés
Helyszíne: a bolondokháza
Az első részben betekintést nyerünk a 6-os számú kórterem életébe. A berácsozott ablakú helyiségben
embertelen körülmények között tengeti életét öt beteg. A sorsukba beletörődött ápoltak nem lázadoznak, a
lényeges események, amelyek ide juttatták őket, már rég megtörténtek. Csehov csupán az egyik „bolond”,
Gromov sorsát ismerteti meg az olvasóval. A második részben színre lép Ragin doktor, a kórház élettől
megcsömörlött igazgatója. Ragin egyre gyakrabban látogat el a kórterembe, mivel kitűnő beszélgetőpartnerre
talál Gromovban, aki keményen bírálja a doktor közönyét. A tébolydai beszélgetéseknek gyorsan híre megy. A
városban Ragin megromlott egészségügyi állapotáról pusmognak, ezért a polgármester „szakmai”
meghallgatásra hívja. A doktor ezután rövid utazásra megy, s mire visszatér, elbocsátják állásából. Mivel
vagyona nincs, nyugdíjat nem kap, és szolgálati lakását is elveszti, mély nyomorba süllyed, s kénytelen egy
ócska viskóba költözni. Egy alkalommal dührohamot kap, mert régi „barátai” álszent módon úgy tesznek, mintha
Raginnal misem történt volna. Végül a kórházba csalják, őrültnek nyilvánítják, és bezárják a 6-os számú
kórterembe. Ragin nem tud belenyugodni megalázó helyzetébe. Ki szeretne menni a kertbe, amiért Nyikita szinte
agyonveri. Sorsa a teljes kiszolgáltatottság és a reménytelenség, hogy nincs módjában változtatni szenvedésein.
Rádöbben Gromov igazára: orvosként közönnyel viseltetett páciensei szenvedése iránt. Ragin másnap
agyvérzésben hal meg.
Ragin doktor: az orosz értelmiség jellegzetes képviselője, „felesleges ember”. Harcot indított akórház
modernizálásáért. Akarathiánya, lelki gyengeségemiattazonbannem volt ereje végigvinni tervét. Tettekhelyett a
menekülést választotta: elhanyagolta munkáját-küldetését, vegetálásba kezdett. Rezignáltsága igazolására sajátos
elméletet épített fel: a közömbösség filozófiáját. Eszmerendszere azonban csődöt mondott.
Gromov: a lázadó orosz értelmiség jellegzetes képviselője. Nem tud kibékülni kispolgári szellemű városka fojtó
légkörével. Örökké elégedetlen, ingerülten ostorozza a helyi közállapotokat, elhatalmasodik üldözési mániája és
bezárják a 6-os számú kórterembe.
Nyikita: a szadista ápoló. Meggyőződése, hogy a rend elérése végett alárendeltjeit rendszeresen verni kell.
A mű értelmezése: A 6-os számú kórterem XIX. századi feudális Oroszország szimbóluma, ahol a közöny és a
lázadás – egyaránt tragédiához vezet. A zárt osztályra okos, egészséges emberek kerülnek, betegségük az
abnormális életviszonyok következménye.