Gogol: A köpönyeg

Háttér:
A XIX. század elején a felvilágosodás eszméiben való csalódás, kiábrándultság következtében
megváltozott az emberek világnézete. Kétféle stílusirányzat alakult ki, a romantika és a
realizmus. A romantikus írók általában elfordultak a társadalomtól, és egy fantázia szülte
világba menekültek. Ezzel szemben a realista írók szembefordultak a társadalommal, és az
eszményítés helyett a valóságot próbálták feltárni. A teljes valóság ábrázolásának érdekében a
megfigyelés módszerét alkalmazták, adatokat gyűjtöttek, és tipikus alakokat ábrázoltak
tipikus körülmények között. A tényeket írták le alaposan részletezve, objektív
személytelenséggel.

Az orosz irodalomban is megjelentek a társadalmi viszonyok fonákságai. Az ország nagyon

elmaradott volt, a feudális viszonyok miatt nem volt erős polgári osztály sem aki a reformok
élére állt volna. A nemesi értelmiség kezdeményezte a polgári átalakulást, a cári
önkényuralom megdöntését. Az orosz realista regényírók témája a szegény ember, a vidéki
élet sivársága lett. Az alkotások középpontjába a bürokratikus cári rendszer kiszolgáltatott,
megalázott áldozatai kerültek. Az írók felfedezték a fölösleges embereket, akik tétlenül,
boldogtalanul tengetik életüket. Legkedveltebb témájuk a csinovnyik-ábrázolás volt. Az írók
arra mutattak rá, hogy a kishivatalnokok képtelenek saját sorsuk irányítására, bármikor
történhetnek velük olyan események, amelyek kibillenthetik őket a megszokott kerékvágásból
és veszélybe sodorhatják életüket.

Cselekménye
Cselekménye egyszerű. Basmacskin egy pétervári ügyosztályon hivatalnok, pontosabban
címzetes tanácsos. Feladata nem más, minthogy naphosszat iratokat másoljon. Jól tudja ,
ennél nagyobb kihívásokra nem alkalmas, de jelenlegi helyzetével elégedett, feladatait
pontosan, hiba nélkül hajtja végre. Egy alkalommal munkába menet vállán és hátán erősen
érezte az orosz tél keménységét. Megvizsgálta rongyos hacukáját, s csalódottan látta, hogy
annak anyaga itt-ott rendkívül elvékonyodott. Elvitte a ruhát barátjához, Petrovics
szabómesterhez, aki azonban közölte vele, hogy azt megfoltozni már nem lehet, újat kell
varrni helyette, amit ő szívesen meg is tesz. Szegény Basmacskin hosszú hónapokon át
spórolt, hogy előteremtsen 80 rubelt az új köpönyegre. Mikor azonban a ruha elkészült,
feledte a korábbi nélkülözést, és büszkén mutatta munkatársainak kincsét. Azok gratuláltak
neki, és meghívták egy társasági összejövetelre. Az esti partiról Basmacskin éjfélkor távozott,
de hazafelé szörnyű dolog történt. Útközben, egy sötét, kihalt téren útonállók elrabolták
köpönyegét. Másnap ugyan feljelentést tett a rendőr-főkapitányságon, de igazából nem
remélhette, hogy visszakapja tulajdonát. Barátai tanácsára ezért egy tekintélyes személyhez,
egy tábornokhoz fordult. Az ő közbenjárásától remélte, hogy viszontlátja még köpönyegét.
Azonban mikor előadta panaszát, a dölyfös tábornok úgy lehordta, hogy kis híján ájultan esett
össze. Hazatért, de a kabát nélküli járkálás megtette hatását: ágynak esett, belázasodott. Jó
háziasszonya ápolgatta, de mindhiába, néhány nap múlva eltávozott az élők sorából. Életében
se foglalkozott senki vele, halála sem érdekelt senkit. Munkahelyére másnap már új
hivatalnokot vettek fel. Azonban mégis sikerült elérnie, hogy az emberek egy ideig még róla
beszéljenek. Halála után azonban kísértetként visszajárt a túlvilágról, és addig ráncigált le
mindenféle köpönyeget, amíg az őt megszégyenítő tekintélyes személy bundájának
elrablásával elégtételt nem vett sérelméért.

 Az elbeszélés 1842-ben keletkezett.

  Címe névelős névszó, amely a novella központi tárgyára utal.
 Gogol a csinovnyik(kishivatalnok)-irodalom megteremtője, a hivatali rendszer 13
rendfokból állt.
 A novellában több hangnem is keveredik. Komikus, tragikus, tárgyilagos,
érzelmes és szatirikus hangvételű részletek váltják egymást. A
hangnemkeveredés groteszk hatást kelt. A targikomikus hatás érdekében a
főszereplő személyes jelentősége radikálisan lefokozódik.
A groteszk elnevezése az olasz: grotta (=barlang) szóból származik. A groteszk esztétikai
minőség, a komikum egyik fajtája, amely szélsőségesen össze nem illő elemek társításával
kelt nevetséges és borzongató hatást. Mivel a tragikum és a komikum egymáshoz képest
szélsőséges minőség, természetes, hogy a groteszk gyakran társítja őket, mint ahogy a
mindennapit a fantasztikussal vagy a félelmetest a nevetségessel. Világa zárt, benne a
valószerű és a képtelen gyakran egymásba játszik át. Szívesen él undort keltő elemekkel,
kedveli a torzságot és a rútságot. A groteszk megjelenítésének lényegi eleme a szerkezet, a
mű elemeinek egymáshoz való viszonya.
Az elbeszélő a szerző-olvasó pozícióból szólal meg, és gyakran él olyan nyelvi eszközökkel,
amelyek az élő előadás stílusát idézik, vagy a történetmondó és hallgatósága kommunikációs
helyzetét teremtik meg. Az irodalomban mindez a szkáztechnikával adható vissza.

A szkáz a szóbeliség illúziójának felkeltésére alkalmas elbeszélőforma. Olyan sajátos

kommunikációs maszk, amelyben az elbeszélő az élőbeszéd bizonyos jelzéseinek segítségével
szól a feltételezett hallgatósághoz. A szkáz közlésmód a szövegben a szerző-mesélő –
befogadó-hallagtóság bonyolult kapcsolatát, a különböző nézőpontok ütköztetésének
lehetőségét kínálja. A többnézőpontúság bizonytalanságban hagyja, és döntésre készteti az
olvasót. Megjegyzésekkel, kérdésekkel, felkiáltásokkal a feltételezett hallgatóság véleménye
is kifejezhető.
„Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk ki”-állította az orosz prózaírókról Dosztojevszkij
Gogol korszakos irodalmi jelentőségét hangsúlyozva. Az orosz irodalomban Gogol
prózájában nyert először teret a kisember(csinovnyik=kishivatalnok) téma, valamint a
groteszk ábrázolásmód kihangsúlyozása.