8.

tétel
Mikszáth Kálmán prózaformái
Életrajza:
1847-ben Szklabonyán született, ami a Felvidéken található. Magában a vidéket csak
„görbe-országnak” nevezi, a magyar-szlovák nyelv és kultúra együttélése miatt. A környék
hangulata végig megfigyelhető a műveiben. (A jó palócok) Szülei paraszti kisbirtokosok
voltak. Iskoláit Rimaszombaton és Selmecbányán végezte, majd Pestre került jogot hallgatni,
de diplomát nem szerzett. Iskoláit befejezve Mauks Mátyás szolgabírónál helyezkedett el
esküdtként. Itt ismerkedett meg Mauks Ilonával, akivel egymásba szerettek, majd titokban
összeházasodtak és Pestre költöztek.

Írói pályája:
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött a kor megszokott
formáitól. Szegeden a Szegedi naplónál helyezkedett el, mint újságíró. Karcolataiban a királyi
biztosi tanácsot csipkedte. Itt írja meg A jó palócokat és Tót atyafiakat. Ezt követően
visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki
a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő
maga is a Pesti Hírlaphoz került. Alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette
magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista
lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más
egyéb álnévvel is jegyezte.
Művészi nagyságát elsősorban nem a regényei adják (bár ezek is rendkívül népszerűek
és ismertek az olvasóközönség körében), hanem a kisebb terjedelmű alkotásai: novella,
karcolat, rajz, kisregény.
Míg eleinte Jókai stílusát követte (anekdoták, epizódok), később elszakadt a Jókai-féle
romantikus ábrázolásmódtól és inkább realista íróként tartjuk számon. Eltűnik az eszményített
kép, a pátosz, a retorikus stílus. A világot illúzió nélkül szemléli. A művei nem törekednek a
társadalmi körök bemutatására, megmarad a paraszti világ ábrázolásánál. A pátosz
eltűnésével anekdotikus lesz az elbeszélés. Műveiben még nincs igazi, mély lélekábrázolás.
Rajzaiból, novelláiból és regényeiből a magyar vidéki élet képe tükröződött, lelkében falusi
ember maradt haláláig. Nem érdekelte az idegen szellemű nagyváros, képzelete gyermekkori
emlékei és ifjúkori tapasztalatai körül kalandozott. A parasztokat és a kisnemeseket a
gyermekkor ragaszkodó szeretetével szemléltette, a kisvárosi polgárokra és a vármegyei
urakra az érett ember szigorúbb ítéletével nézett. Gyönyörködött a magyar parasztban
elégedetteknek és vidámaknak rajzolta őket cselekedeteikben. Pompásan értett a magyar
paraszt alakjának művészi megelevenítéséhez. A felvidéki kis városok meggazdagodott
polgárai közül szerette előtérbe helyezni a komikus figurákat, a dölyfös és korlátolt
városatyákat. Sokáig rokon érzéssel csüggött a dzsentrik alakjain, de később hőseiről
lehámozta a regényes jelmezt. Kigúnyolta a vármegyei kiskirályok üres életét és léha
erkölcseit. Pályája végén olyan társadalmi rétegnek mutatta be ezt az osztályt mely történeti
nevét és előkelő helyzetét, arra használja föl, hogy családi érdekeit a közjó rovására
mindennél előbbre helyezze.

Novellái:
A novella a szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj, régies neve beszély.
Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés
szereplő jelenik meg benne. Lezárására jellemző a csattanó. Nem csupán falusi idillek, a
legtöbb írás mélyén – balladai sejtetéssel – ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört

1
emberi sors. A paraszti idillt mindig feldúlja valami, amely eseményből a tulajdonképpeni
elbeszélés cselekménye bontakozik ki. Jellegzetes Mikszáth írói magatartása is, ahogyan
előadja történeteit. Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket,
hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja. A novellákban gyakori a tragikus
motívum.
Tót atyafiak az első önálló műve. 4 hosszabb terjedelmű történet van benne. Hősei
magányosok, a világtól elzárt közösségben élnek a hegyek között. Szoros szálakkal kötődnek
a természethez, jobban, mint az emberi társadalomhoz. Ezekben a történetekben is fontos
szerepet kap a „különc” figurája. (Olej Tamás, Lapaj Istók, Jasztrab György) Az író felfedi,
hogy ezek a durvának, faragatlannak vélt emberek is mély lelki életet élnek, és hallgatag
mogorvaságuk mögött emberi jóság lappang.

Az aranykisasszony
- Tót atyafiak nyitó elbeszélése.
- Hangvétele: ironikus, parodisztikus, travesztáló jellegű. Travesztia: olasz eredetű szó,
jelentése: átöltöztetni. Komikus műfaj, az eredeti témát, művet, eljárásmódot torzítva,
szándékosan rontott formában adja elő.
- Helyszín: „görbe ország” különös fekvésű városa, Selmecbánya. A valóságos helyszín
a bemutatásban fikcióvá válik. Csemez Krisztina és Mirkovszki Bohuska a
szomszédos hegyekben található kertjeikből beszélnek át egymással. A mű vége felől
nézve a táj és a két lány kommunikációja is metaforikussá válik.
- A novella alaptémája: 1875-ben a Mulatató című lapban jelent meg, egy amerikai
kereskedő azt a feltételt szabta lánya udvarlójának, hogy akkor adja feleségül hozzá
lányát, ha annyi aranyat hoz, amennyit a lánya nyom. A két fiatal teljesítette a
meghökkentő feltételt. Mikszáth ezt dolgozta fel magyar környezetbe helyezve. A
szerencsés végkifejlett itt azonban elmarad. A történet Csemez Krisztina
várakozásával ér véget, de befejezést a szerző az olvasóra bízza.
- Szerkezet és időkezelés: a novella bevezetésre, négy fejezetre és befejezésre tagolódik.
Tagolását tekintve a klasszikus hagyományokat figyelhetjük meg: alaphelyzet –
bonyodalom – kibontakozás – tetőpont – megoldás. A szerkezetet azonban rögtön
megbontja azzal, hogy az alaphelyzetet hosszan mutatja be. Ezt az aránytalanságot
mutatja be az időkezelés (két napot részletesen mutatja be, míg a rövid szakaszban tíz
év telik el). A szerelmesekről szóló népdal kitágítja az időt és a teret, a történetet a
fikció, a legendák világába utalja.
- Jellemek a novellában:
- Csutkás tanár úr: a szerző az útlevelén keresztül mutatja be. Folyton azt hangsúlyozza,
hogy a tanítványai csüggnek rajta.
- Luppán lovag: csak a Csutkás tanár úrtól eltérő vonásokat mutatja be. Állandóan az
elvesztett – általa kitalált – családjának elvesztéséről beszél.
- Mindketten különcök, pótcselekvésekkel töltik a napjaikat, ezt példázza a narrátor
hosszú leírása a tubákolásról.
- Csemez Krisztina: ironikusan szemléli és mutatja őt is Mikszáth. Miklós helyett
irodalmi hősökről álmodozik. Koplalása sokkal inkább regényes, mint a realitást
tükröző cselekvés.

2
 - Realista vonások: Csutkást bemutató rész. A Petőfiről elkezdett anekdota mindig
befejezetlen marad. Ezzel Petőfi alakja legendássá, már-már valószerűtlenné válik,
miközben Csutkás tanár úr egyre valóságosabban tűnik fel előttünk.

Az a fekete folt

- Mikszáth korában a legnagyobb hatást kiváltó novella.

- Főhős: Olej Tamás, a brezinai akol számadó juhásza. rendkívül összetett személyiség,
aki mellett a többi szereplő csak jelzés értékű. Belső tulajdonságait, vívódásait a
természet változásain is nyomon követhetjük. A falusi közvélemény szemében a
hallgatag, szófukar Olej Tamás szívtelen, érzéketlen ember: „az erdők vadállatja”. Ezt
azért is hangoztatják, mert a felesége temetésén még csak nem is sírt. Pedig 16 év után
sem fakult benne felesége emléke. A lombok susogásában még mindig felesége
hangját véli felfedezni. A bacsa külső világát hámor tényező befolyásolja,
békességben él három urával: Istennel, a talári herceggel, a vármegyével. Ezt az
idillikusnak mondható állapotot bonja meg, hogy a talári herceg fia beleszeret a bacsa
lányába, Anikába. Mikszáth, Az aranykisasszonyhoz hasonlóan felülírja a műfaji – itt
a népmesei – konvenciókat. A bacsa és Taláry Pál alkuja csak késleltetve válik
nyilvánvalóvá, ami kissé balladisztikussá teszik a novellát. A bacsa által érzett
bűntudatot még az sem csillapítja, hogy saját kezével felégeti az akolt, amit szintén
szeret.
- Legendaképzés: már a címmel azt a hatást kelti az író, mintha minden titkot ő tudna
csak. A cím a történet végpontjától kezdi bemutatni az eseményeket. A fordított
időkezelés, azonban metaforikussá teszik a címet, s többféleképpen lehet értelmezni.
Például szégyenfoltként.
- Nézőpontváltások, elbeszélésmód: Mikszáth három szereplő nézőpontjából is
bemutatja az eseményeket. Ezt keveri az elbeszélői nézőponttal, amely így
szétválaszthatatlan lesz a szereplők belső magánbeszédeitől. Ezt a beszédmódot
nevezzük szabad függő beszédnek az irodalmi alkotásokban. Itt nincs bevezető ige
(azt mondta), és a kötőszó (hogy). a függőség nyelvi jeleinek csökkenése, elmaradása
eredményezheti, hogy az elbeszélőnek és a szereplőnek a szólamai
„összecsúszhatnak”.
- Narrátor szerepe: a szabad függő beszédnek köszönhetően a mindentudó elbeszélői
szerepkört is feladja Mikszáth. Így Olej Tamás alakja egyre átláthatatlanabbá válik,
míg az ajánlat előtt pontosan ismerjük gondolatait és az alku hatását, de az, hogy mit
fog tenni már nem is sejteti az író a benne lezajló változásokat. a szubjektív
nézőpontot így felváltja az objektív nézőpont.

A jó palócok 15 kisebb történetet tartalmaz; hősei palóc parasztemberek. Mások, mint

a tótok: közlékenyebbek, beszédesebbek. Közösségben élnek Nógrád megye szomszédos
falvaiban: Bodokon, Majornokon, Bágyon. (Szorosabbak az emberi kapcsolatok, viszont
ebben a kötetben is megjelenik egy tót, az öreg Filcsik. Ő mogorvább, mint a palócok.)
Bizonyos szereplők megjelennek több novellában is, vagy akár a történetek lehetnek
folytatások is. Ismerik egymást; néha főszereplők egy novellában, máskor csak említést
tesznek róluk. A jó palócokban fontos szerepet kap a természet, amellyel a palócok is idilli

3
kapcsolatot ápolnak. A természet képes közbelépni, módosítani vagy akár büntetni is.
Kitűnően szerkesztett alkotások, szűkszavúak, tömörek és rengeteg az elhallgatás. Ettől lesz a
hangulat egy kicsit balladai.

A bágyi csoda

- A novella egyszerre romantikus és realista, szerkezete pedig metonímikus és

metaforikus. Maga a történet nem fedi azt a jelentést, amit a cím sugall, a történet egy
asszony fogadalmának a megszegése, amelyet a háborúba induló férjének tett,
miszerint hamarabb fog a Bágy patak visszafelé folyni, mintsem ő hűtlen lenne a
férjéhez. A „bágyi csoda” ennek a hűtlenségnek a metaforikus megfogalmazása. A
metaforikus jelentést előkészítik a metaforikus összefüggések a szöveg szintjén.
- Mikszáth ebben a novellában tanulta meg a sűrítés mesterségét. Ez annak köszönhető,
hogy hiányoznak a részletező leírások, bár a novellában a természet még mindig aktív
szereplő ( pl.a molnárné megcsalja a férjét, a víz kezd visszafelé folyni). Másrészt a
balladaszerű elhallgatások is lerövidítik a szöveget. A szokatlan, nyitott befejezés is
hozzájárul ehhez: az olvasóra bízza a befejezést, csakúgy, mint az ítéletalkotást.
- Az elbeszélés bevezetőjében előtérbe kerül a Bágy patak, a patak leírásával kezdődik
és zárul a mű, a természeti kép keretbe foglalja a történetet. A hirtelen felhőszakadás a
hősök sorsának a változását sejteti. A pletykálkodó asszonyok gonoszkodó
megjegyzése, a fehér vászon lebegése a szélben- szintén utalnak a végkifejletre. A
visszafelé folydogáló patak pedig az asszony hűtlenségének néma tanújele.
- Az alaptörténetben megjelennek kisebb történetek: a halottaskocsi elégetése, a pletyka,
a fogadalom, Gélyi és a molnárlegény alkuja.
- Népi életképpel kezdődik a mû: a malomudvaron őrlésre várakozó emberek
beszélgetnek, pletykálkodnak egymás között. Ez a mozzanat a korabeli falusi élet
megszokott jelenete. Az író realisztikusan ábrázolja ezt a környezetet, ironikus
megjegyzéseket rejt a sorok közé, cinkosan összekacsint az olvasóval, sejtet, utal,
megszakít egy történetet, hogy az elejtett fonalat késõbb felvegye és folytassa. Ez a
magatartás a korlátozott tudású narrátorra jellemző, aki bár kívülállóként láttatja ezt a
világot, mégis érezteti a személyes jelenlétét.
- Mikszáth szubjekív elbeszélő. A történet számára másodlagos az elmondás
beszédművészetéhez képest. a beszélő hangneme fontosabb az eseményeknél. Az írott
szöveg a szóbeliséget próbálja meg utánozni. Belülről láttat, de a belső megközelítés
közvetett. A központozási jelek (a három pont, a vessző) és az írószünet szintén a
szóbeliséget próbálja utánozni. Ugyanezt a célt szolgálják a kérdõ és a felkiáltó
mondatok is.
- Az időszerkezet is jellegzetes: jelen időben indítja az író a történetet, majd ebbe
beépülnek a múlt emlékkockái (Kocsipál Gyuri elégette a halottaskocsit, Klára
fogadalma, Gélyivel való viszonyuk a múltban). Ezekhez az információkhoz részben
az író, részben a szereplők révén szerzünk tudomást. Az egyenes beszéd mellett a
függõ beszédre is találunk példát, és a szabad függõ beszéd jelét is felfedezzük a
műben ( a menyecske incselkedése).
4
 - A novella néprajzi gyökerei a palóc világ szigorú értékrendjébe nyúlnak vissza, ahol
a közösség véleménye, ítélete az egyetlen mérce.
- A szereplõk archetipikusak: Vér Klára nemcsak hűtlen feleség, hanem a csábító
boszorkány, akinek a veres haja a középkor hiedelemvilágába vezethető vissza, mint a
gonosz jele. Kocsipál Gyuri szintén démoni erővel rendelkezik: kapcsolatot tart ember
és alvilág között ( a kocsi elégetése). A csoda értelmezése is archaikus látásmódot
feltételez, hiszen Gélyi János a sötét erőkkel szövetkezve és Vér Klári veres hajától
megszédülve viszi véghez tervét.
- Metonimikus vonásokat is találunk a mûben, mint például a realisztikus helyszín, a
szereplők bemutatása, az életképszerű ábrázolás és maga a történet. Romantikus a
szerelmi szál bevezetése, a titok, a csoda, a vágy, a váratlan fordulat.
- Nyelvét, stílusát nem a szókincse, hanem az ezzel való bánásmód, a mondat- és
szófûzés sokféle változata minõsíti. Lírai hangoltságú, a szubjektumot sokféleképpen
kifejezésre juttató epika a Mikszáth-novella. Az epikait, a meseit és a lírait egymáshoz
közelítő, a szemlélődő kívülállást és az átélést ötvöző próza.

Szegény Gélyi János lovai

- A kötet 13. elbeszélése.
- Vér Klára azonban A jó palócokban több novellában is szerepel (Az a pogány Filcsik;
A gózoni szűz Mária; A gyerekek; Hova lett Gál Magda?)
- A novella története nagyon hasonlít a balladák világához: a megcsalt férj, a
szépasszony, a kerítőnő szerepeltetése, a sejtetett végkifejlett.
- A cím már utal a tragédiára, de a novella indítása egy idilli képből bontakozik ki. A jó
palócok novelláiból már lehet tudni, hogy Vér Klára, hogyan lett Gélyi János felesége.
Ugyanakkor, az az olvasó is tájékoztatva van a finom utalásoknak köszönhetően az
előzményekről.
- A kerítőnő és a Vér Klára szaggatott párbeszéde és Gélyi János hallgatásának időben
egyszerre való megjelenítése olyan hatást kelt, mintha az olvasó is jelen lenne a
történetben.
- A mályvarózsa szerepeltetése a történetben a népballadák világával teremt
kapcsolatot. Ezt a folklorisztikus érzést fokozza a nyelvi megformáltság, a
párbeszédek és elhallgatások ritmusos váltakozása.
- Elbeszélésmód: az egyenes beszéd, függő beszéd, szabad függő beszéd később a
Mikszáth-regényeknél is gyakran megjelenik. A balladaszerűségből is ered, hogy az
író nem a mindent tudó író szerepében jelenik meg.

Jellemző mindkét kötet novelláira, hogy még találhatók a művekben romantikus

vonások (túlzások, eszményítés, váratlan fordulatok), de Mikszáth a paraszti élet felé fordult,
és ezáltal el is távolodott Jókai-féle romantikától. Erkölcsi tisztaságuk, romlatlanságuk uraik
fölé emelik őket. (pl.: Mikor Olej Tamás eladja a lányát a brezinai akolért, a bacsa bűntudatot
érez a lánya elszökése után, és ezért felgyújtja az aklot a nyájjal együtt, őmaga pedig
elbujdosik. A világuk annyira tiszta, hogy a bűn megjelenésekor, az emberek nem képesek
harcolni a kinti világ erkölcstelenségével.) Mikszáth művei még nem érintik a falu társadalmi
problémáit (ellentétben Móricz Zsigmonddal), a parasztság rétegződését, az ebből fakadó
ellentéteket és a nyomorúságot; hősei nem lázadók, hanem türelmesek és békések.

5
6