Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak, A jó palócok (elemzés)

Mikszáth Kálmán irásmúvészete Jókai után a népiességgyökeru, a népköltészetbol táplálkozó romantika

egyik vaskos ágát képviseli: annak egyik legszinesebb, leggazdagabb vonulata. Tulajdonképpen a romantika
és a realizmus határmezsgyéjén alkotott, bár ujabban egyre inkább felfedezik múvészetének modern
sajátosságait is.
Elsó múvei még Jókai hatását tükröztek, de aztán fokozatosan eltávolodott a Jókai-féle úri-nemesi
romantikától és a sajat utiát járta. Eloször Szegeden irt az alföldi parasztok életérol, itt élményanyaga sokat
gazdagodott, képessegeit kibontakoztathatta, majd visszatért Pestre, ahol ezután indult be irói pályaja.
1881 nyarán jelent meg a Tót atyafiak címü novelláskötete, 1882 elején A jó palócok. Ez a két kis kötet
meghozta számára a sikert, s ettól kezdve minden múvét elismerés és dicséret fogadta. Ezekben talalt rá
igazi hangjára, hamisitatlan, egyéni stilusára.
A Tót atyafiak és A jó palócok terjedelme, jellege
Mind a tótok, mind a palócok a Felvidéken élnek. Mikszath a sajat körébol, sajat lakóhelyéröl, az ott hallott
mesékból, a kisvárosi paraszti létból válogatta történeteit, s a mezólakókból válogatta szereploit.
A történetek megirásához legenda is fúzódik: Mikszáth gyermekkorában álmatlanságban szenvedett, ezért
édesapja idós asszonyokat hivott, akik meseltek neki, hogy el tudjon aludni. Késobb irókent Mikszáth
felhasználta ezeket a gyermekkorában hallott kísértethistoriákat, babonákat és népi hiedelmeket.
A két kötet terjedelme közel azonos, de a bennük foglalt novella terjedelme, jellege nagyon különbözik.
A Tot atyafiak 4 novellát tartalmaz, amelyek hosszúak, terjengösek, nincs súrités (bár erdekesek, mesések,
mindent ki lehetne húzni belölük, ami nem tartozik szorosan oda - a szerkesztés itt nem erossége
Mikszáthnak).
Sok az elkalandozás, a kitérö ezekben a novellákban: van, hogy egy táj ragadja el az iró kepzeletet, egy
domboldal neve, vagy egy salad korábbi ága, s azzal kezd foglalkozni. Erre mondjuk, hogy Mikszáth stilusa
„mesélos": mindenról eszébe jut valami.
Finom kis filozofálgatós, ténsasszonyos-ténsemberes, komámos, pohár bor mellett elbeszélgetós, kedélyes,
ráérós stilusban ir.
Nagyon sok a tajleíró rész is, fü, zsombék stb. ábrázolása.
A Jó palócok ezzel szemben már 15 novellát tartalmaz, amelyek rövidebbek, tömörebbek, feszesebb
szerkezetúek és kevesebb környezetrajz, a környezetet leíró rész van bennük. Inkább a kihagyasos
történetmesélés jellemzó, ami szép példaja a súritésnek: a cselekmeny nem lineáris, s ez megengedi a
nagyobb történet elmeséléset, ugyanakkor rákényszeríti az frt a tömörítésre, súrítésre.
A Tót atyafiak és A jó palócok közös iellemzol
A cim mindkét kötet esetében a kötet szereploinek származását nevezi meg.
A kötet témaja: A Tot atyafiak a tót származású, különc föhosök érdekes történeteit tartalmazza. A szereplok
többnyire a civilizaciótól távol élnek, babonák lengik körül Öket.
A jó palócok cimü kötetben szintén az iró szüloföldjen éló emberek történetei szerepelnek. Ezekben is
gyakori a babona, a hiszékenység, a régrol apolt babonás hiedelemvilag bemutatasa (pl. Az a pogány
Filcsik).
Az idó az iró sajat kora, pontosan nem meghatározható.
Korstilus: romantikus és realista is. A realizmus jegyei: valósaghú tájfestés, jellemábrázolás. A romantika
jegyer: váratlan (jellem)fordulatok, túlzások, eszményítés, nagy mértékú megoldások (pl. a bacsa felgyújtja
a nyajat, Gélyi János keseruségeben a szakadekba hajt lovaival: inkabb a halált választja, de nem él hútlen
felesége mellett). Ezek a végzetes megoldások romantikus elemek.
Mikszáthot egyébként sokáig a romantika és a realizmus határán alkotó frónak tekintették, ezt a ket
novelláskötetét inkább romantikusnak, dzsentri témájú múveit pedig inkább realistának tartottak.
Az 1980-as évek közepétól terelódött rá a figyelem Mikszáth írásmúvészetének modern
sajátosságaira: az újabb értelmezések a Tót atyafiak és A jó palócok romantikus elemeit sak játékos
szerepnek tartják, amely jellemzo volt a századvég európai modernitására.
A két novelláskötet modern sajátossaga az elbeszéloi pozíció elbizonytalanítása (idónként mindentudó
narrátor van, máskor a narrátor egy-egy szereplo vagy kisebb közösség tudatával azonosul). Mikszath jól
rávilágit arra, hogy milyen sokféleképpen mondható el ugyanaz a történet.
A múfaj mindket kötet eseteben elbeszélés. (A szakirodalom korábban különbséget tett az elbeszélés és a
novella múfaja között: novellának csak a rövidebb, egyetlen eseményre összpontosító és váratlan
befeiezéssel záruló kisprózai mÚveket tartottak.
A mai irodalomtudomány már kevésbé tesz különbséget novella és elbeszélés között, igy a ket kifejezés
mintegy szinonimaként használható.)
Írói eszközök tekintetében gyakori az adomázás és a szabad függo beszéd (az elbeszéló E/3. személyben
fogalmaz, de valaki helyett beszél, más nevében mondja), igy sokszor nehéz eldönteni, hogy hol tart még az
iró szövege és hol kezdodik el a szerepló gondolatainak leírása.
A szabad függo beszéd alkalmazása csak a 20. szazadban terjedt el igazán frói eszközként.

Példa: A „Királyné szoknyája" címú novellában Gyócsi Imre hazafelé tart és gyönyörködik a csoltói tájban.
„Az ott raja az ó vetése." Ezt még az író állapítja meg, aki harmadik személyben beszél hosérol. Aztán a
szöveg igy folytatódik: „Szép abban a hegyben az igyekezet. Elég hitványok ugyan a kalászok, de csak
megis megnottek. A kek búzavirágok is éppen olyan szépen fonódnak közejük, mint eyebütt. - Istenem,
istenem, de szep is ez a csoltói határ! A paradicsom is nehezen les ilyen...". Itt már a szereplo gondolatai
kapnak hangot, aki szereti ezt a tajat, sajat foldjéhez való érzelmi viszonya fejezodik ki.
Máskor Mikszath hangsúlyt fektet arra, hogy jelezze: amiról szó van, az nem az ó irói vélemenye, hanem
valamelyik szereplo gondolatat közvetíti. Ilyenkor egy-egy közbevetett mondattal vagy másokra való
hivatkozással él, pl.
"-éppen az imént mesélte Mihók Magda -"; „hisz mindenki tudja", „mint mondják", „Mocsik György, a
gózoni szúcs olyasfelet mondott a minap itt jártában" stb.
Ábrázolásmód.
Mikszáth a szereploit a szóhasználatukkal, a szófordulataikkal is jellemzi, ezert sok a párbeszed, és gyakran
el latin szavakkal (pl. „in natura", vagy a pap latin prédikációja) vagy a jogi, közigazgatási nyelvben
használatos kifejezesekkel. Ezek ma már nem használt szavak, pl. skófium, muszka, lájbli, respektus,
nótárius, jurista. A nevek tót nevek (pl.Filcsik).
Gyakran el szervetlen mondatrészekkel (amelyek többet mondanak, mint az egész mondat, pl. „No az igaz",
„Hiszen azert csufoltak az Isten csizmadiájának", „hát iszen", „nem csoda"), módosítószó értékú szervetlen
mondatrészekkel (pl. „Biz az", „de hát", „no", „hanem") és töltelékszavakkal (pl. módhatározói szavak,
indulatszavak).
Mikszáth mestere a finom célzásoknak, félig kimondott igazsagoknak is. Olyan dolgok érzékeltetésének,
amelyekröl mindenki tud, de nem illik róla beszélni.
Bizonyos dolgokat csak fel szóval emit meg, a többit az olvasó érti hozzá gondolatban, pl.
„Milyen jo dolga van Filcsik Terkának, akár o lenne a nagyságos asszony" (de nem ó a nagysagos asszony,
méghozzá azért nem, mert ó és az úr nem férj-feleség: ó csak a szolgabiró szeretóje, a kitartottja, s ebból
hasznot húz a falu. - Egy falunak mindig jó, ha egy vezetö ember szeretôje onnan való, mert engedményeket
vagy kivaltságokat kap. Pl. amerre az adott fournak vagy városvezetonek a szeretöje lakik, arra vezetnek
kikövezett utak, arra jobb a közlekedés.)
Nyelvezete: Mikszath nyelve a beszelt nyelvhez sokkal közelebb áll, mint a romantika fennkölt
szóhasználata. Az éloszó varázsa sugárzik át beszédén
Elbeszélói hang: Az elbeszélöi hang közvetlen, kedélyes, az irónak különleges atmoszférateremtó
képessege van.
A szerzó viszonya hoseihez: Mikszáth szeretettel ir hoseiröl, akik emberiek és gyakran esendöek, és akiket
belülröl ábrázol. Az olvasók azért szerették meg hoseit, mert belülröl láttatja öket, közvetíti gondolataikat,
vivódásaikat (bár a belsó monológot nem alkalmazta: a szereplök gondolatait is harmadik személyben
közli).
Az iró vonzódik a különc figurákhoz, de a hegyekben éló bogaras, magányos, különc tótoknál még jobban
kedveli a közvetlen, baratságos palócokat, akik falvakban élnek és szoros baráti kapcsolatokat ápolnak
egymással.
Öket nagyobb szeretettel abrazolja.
Mikszath parasztábrázolása
Mikszath novellainak nagy ujdonsaga a parasztábrázolás. Elotte senki nem ábrázolta ilyen közelségben a
paraszti életet, de újszerú a témaválasztas is. Nagy fordulatot jelent, hogy Mikszáthnál a falusi ember a
fóhós (Jókainál a gazdagok a foszereplok, ó csak a kivaltsagos, gazdag nemesi réteg lelkivilágát mutatja be,
Mikszath a szegények, a falusiak lelkivilagat is elemzi).
 Azelött a népiességgyökerú müvekben (pl.Fazekas Mihály: Lúdas Matyi, Petofi: A helység kalapácsa,
(sokonai: Ozvegy Karnyóné) a vidéki, falusi, paraszti, népi életet a szerzok kevés realitassal közelitettek
meg.
Ezekben a múvekben a nép napjai tele vannak disszel, ünneppel, mulatozásokkal (szüret, farsang, húsvét,
esküvo, lagzi). A falusi emberek fó jellemvonása a munkaszeretet, a falusi ember szolgálatkész, háttérben
maradó, csöndes, hú a földesurához, a paphoz, istenféló és betartja a tíz parancsolatot.
Gondoljunk például arra, hogy Arany János Toldijában Toldi szolgaja, Bence is ilyen vonásokkal
rendelkezik (urát a végsökig követó ember). Jókainál is a nép fia szorgalmas, szófogadó, nem lázadó,
természet harmóniájában élo ember. Jókai kívülrol és felülrol ábrázolja a parasztokat, az ové egy úri-nemesi
típusú romantika, melyben a paraszti alakok csak komikus epizódfigurák.
Ezekben a müvekben a parasztok, a falusiak különösebb tragédiak nélkül élik az életüket (kivéve Arany
verseit, pl. Kertben, es balladait, pl.Ágnes asszony, de a nép hétköznapjairól igazából az Arany-múvek is
keveset mondanak).
Nos, nem ilyen népiesség az, amit Mikszáthnál megismerünk. Mikszath irásmúvészete túllép a romantikán
és már a realizmus felé mutat.
1. Mikszathnal nem mellékszereplok a parasztok, hanem a középpontban állnak: az egyszerü, durvának,
faragatlannak látott, gyakran a társadalom periferiajára szorult ember a fóhos. Mikszáth fedezi fel, hogy
ezek az emberek is bonyolult lelki életet élnek, és hogy mogorva, hallgatag természetük mélyén melegség,
emberi jósag lappang.
2. Mikszath, bár nem a nyomort jeleniti meg, hanem egy harmonikus, idilli világot lattat, mégsem puszta falusi
idilleket ad elo: megmutatja azt is, hogy tragédiák azért elófordulnak. A tragikum, a vegkifejlet fel van
fokozva, ez romantikus vonás, de az odaig vezetó utat realisztikusan ábrázolja az író.
3. Betekintést enged a felvidéki, tanyasi, falusi emberek hetköznapjaiba, megismerhetjük az életük szinteret, a
rokonságukat, a vagyaikat, a céljaikat, a lehetóségeiket, általában a mindennapiaikat.
4. Jellemábrázolása is más: a népi alakok nála nem túl idealizaltak. Megmutatja, hogy bizony a parasztok is
ratartiak, kemenykötésüek, megalkuvásra keptelenek, önérzetesek.
Már nem nyugszanak bele például abba, hogy a szüleik válasszák ki a jövendobelijüket, nem elegednek meg
a nekik kiszabott lettel. A lányok is magasabbra tekintenek (pl. az Az a fekete folt címú novellaban Anika is
szereti a talári herceg hintajában mutogatni magát).
Mikszath elbeszélései feltáriák elottünk azt a tényt, hogy vannak a közösségnek kikezdhetö, megbontható,
sérülékeny pontjai. A falusi közosség megbontható, és meg is bomlik. A gyermekek sem teszik mindig azt,
amit a szüleik szeretnenek (se Filcsik lánya, se Anika).
Mikszáth bemutatja, hogy a parasztok többsége erkölcsileg romlatlan: erkölcsi tisztaság dolgaban sokszor
uraik felett allnak. Ugyanakkor azt is megmutatja, hogy köztük is vannak kivetelek, akik eladjak magukat
vagy más módon vesztegetik el emberi értékeiket, pl. Ver Klára, Gughi Panna, Mudrik Mihaly, Sos Pal.
5. Mindazonáltal Mikszáth még nem jutott el a késobb maid Móriczra iellemzó telies realizmusig (sot,
naturalizmusig): nála nem merülnek fel társadalmi problémák, irásai nem érintik a falu sorskérdéseit, ó nem
mutatja be a nyomort és a létbizonytalanságot, nem ábrazol változást, forradalmat követeló indulatokat.
Nála a parasztok még patriarkális vilagban élnek, nincs bennük lázongó dac az uralkodó osztályokkal
szemben, nem akarnak fellázadni.
Ilyen ertelemben békések es türelmesek, beerik azzal a társadalmi és vagyoni helyzettel, ami adatott nekik.
„Nekik minden jó, mindennel meg vannak elégedve. (sendes, türelmes nép" - irja a tótokról.
A Mikszáth-novellák jellemzói
o A kis falusi emberek ünnepeit, hétköznapjait ismerhetjük meg, de a törtenetek többröl szólnak, mint a
hétköznapokról. Mikszáth bemutatja, hogy egy-egy kis közösség élete milyen sokszinú és gazdag: mennyi
remény, mennyi szerelem, mennyi megsalatas stb. van az életükben. Olyan pillanatokat ragad meg,
amelyekben valami tipikus dolog van: kit vegyek el, kit kell elvennem, kihez kell hozzamennem, kit
szeretek, megsal-e a férjem stb. Mindennapos dolgok ezek, amelyek sorsforditóvá válnak.
o Népi hagyományokat jelenit meg, babonákat, hiedelmeket. Vannak történetek a vallás erejéról is és a
babonáról is. A babonának nagyon fontos szerepe van, majdnem minden novellában felbukkannak
évszázadok óta tartó, atyáról fiúra szálló hiedelmek (pl. ólomöntés hiedelme: amilyen figurat kiad, olyan
lesz a jövendöbelije - Az a fekete folt, szarka száll a kerítésre - Timar Zsófi özvegysege, négylevelu lóhere
szerencsét hoz - Szúcs Pali szerencséje, ha elszalad elottük egy nyúl, az rossz jel - Ket major regénye).
o Értékítélet: a falunak van egy bels hierarchiája, nem mindenki egyenló. Am nem mindig a gazdag ember a
nagyobb ember, hanem egyfajta bels etika szerint itélik meg az embereket. Nem mindig a gazdagnak
nagyobb a becsülete: ha kapzsi, zsugori és gogös, akkor nincs méltósága (csak akkor, ha kis csizmákat vesz
az árva gyerekeknek, ahogy a fösvény uzsorás Bizi Josef teszi - A kis csizmák). A falu a részegeskedóket se
tartja nagyra: az iszákos Szúcs Palit leneztek, de mihelyt abbahagyta az ivást, a maga ura lett, megött a
szerencséje. És amikor újra elhagyta magat, akkor eluszott a szerencseje. (Szúcs Pali szerencseje)
o Hitelesítés eszköze: a faluban közszájon forgó szóbeszédböl indul ki egy-egy novella. „Olyan bolond gyanú
van elterjedve (soltón..", „A gózoniak nagyon jól emlékeznek rá...". Mikszáth gyakran él ilyen és ehhez
hasonló fordulatokkal. Azt beszélik, úgy mondjak, vagyis nem én mondom, nem én találtam ki, hanem ez
van elterjedve, igy mondják a népek, ott ezt beszélik a faluban. Ezáltal egyfaita hitelességbe ágyazza be a
történetet.
o • Az embereken kivül mintegy „foszerepet" kap a taj is: a természet is élólény Mikszathnal, hiszen
cselekszik, „társalog" az emberekkel (pl.
o A bágyi csoda, A kis csizmak). Néha bele is avatkozik az emberek dolgaiba: büntet, igazságot szolgáltat (A
„Kiralyne szoknyaja").
A természetleírások meghatározó irói eszköze a megszemélyesítés, ami jelzi, hogy Mikszáthnal az ember es
a természet idilli összhangban van egymással (nála ez az összhang még töretlen).
A Tót atyafiak jellemzói
o Mikszáth szerette a különc figurákat, gy sok bogaras szereplóje van. A Tót atyafiak hösei vilagtól,
civilizációtól elzártan éló, magányos emberek, akik jobban kötödnek a természethez, az állatokhoz, mint
embertársaikhoz. Nagy hegyek közt élnek és szúkszavúak. Olyanok, mint a mesebeli szegény ember:
együgyuek, de mély erzésüek, a tajjal összhangban vannak, a természet védelmezoikent jelennek meg, de
néha zordak IS.
o A Tót atyafiak szereplöit többnyire erkölcsi tisztaság jellemzi.
Megingathatatlan,
hajlíthatatlan, szilárd jellemú, szigorúan erkölcsös emberek. Kemény, szilárd erkölcsi tartás jellemzi pl. Olej
Tamást is, aki azért orül meg, mert szigorú erkölcû ember létére pillanatnyi elgyengülésében olyasmit tett,
ami nem fer össze az elveivel, és ami miatt örök búntudat kínozza (Az a fekete folt).
o A helyszín változó, pl. Selmecbánya, Felvidek, a Tátra vidéke. A tót (szlovák) nép el itt, akik mezósi, falusi,
a határban élo emberek, a hegyekben laknak, és ezek a történetek az ó történeteik. Az elbeszélések
cselekménye tehát nem a városban, hanem kis hegyi falvak vidékén játszódik.
o Hangneme: változatos. Az arany-kisasszony: ironikus, Az a fekete folt: tragikus, Lapaj, a hires dudás:
sentimentalista, Jasztrabék pusztulása:
o komikus.
o Stílusa, eloadásmódja: kedélyes, derús, ráérós, adomázó, tréfás, jókedvû elbeszélói stilus. Nem az iró
tárgyilagos, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a népi mesemondókat utánozza. Olyan,
mintha itt ülne és ! mesélné, meg biztat is néha bennünket, ki-kiszól az olvasóhoz. Nekünk beszél, minket
kerdez pl. az ilyen fordulatokkal: „pedig mi volt a vetke?“
Tehát beleéli magát egy mesemondó szerepébe és annak éloszóban használt naiv szófordulatait alkalmazza.
Nem kivülállóként adja elo a történeteket, a hoseit is belülrol látja és az olvasóhoz is közvetlenül fordul oda.
Próbália ébren tartani a kíváncsiságunkat anekdotákkal,
érdekességekkel, megszólitásokkal, lírai kiterokkel,az elózményekre való utalásokkal vagy épp ironikus
megjegyzésekkel.
Anekdotázás: A mikszáthi múvek elbeszéloje úgy szólal meg, mintha egy baráti társaságban mesélne a
többieknek, ennek folyománya az anekdotázás, amikor a történetmondást kitérök szakitják meg, olyan
epizódszerú betétek, amelyek a novella cselekményéhez alig vagy egyáltalán nem kapcsolódnak. Az
anekdotát Mikszáth tette irodalmi múfajjá, korábban csak élóbeszédben fordult elo.
Az anekdota rövid, tréfás, csattanós történet. amely egy múltbeli eseményt ad eló úgy, hogy ismét átélhetôvé
válik a jelenben. Altalában nostalgikus, a múlt és a jelen szembeállitódik benne, ami Mikszáth
múvészetében egyébként is alapmotivum (gyakran ir olyan emberekröl, akik nem illenek bele a saját
korukba).
A jó palócok jellemzoi
o Egy kis közösseg életébe nyerünk betekintést: megismerjük hagyományaikat, babonáikat, pletykáikat (szép
asszonyok kalandjai, bosszúálló férjek, álszentség, félrelépések stb.).
o A babonák, hiedelmek, látomások világa a palócok életét ugyanúgy át-meg átszövi, mint a tótokét. „A palóc
nép babonás, szereti a miszteriumokat, hisz az ördögben és rémlatásokban" - íria Mikszáth a palócokról
(Galandáné asszonyom).
o Hósei közlekeny, beszédes palóc emberek, baratsagosak, kozvetlenek (egyetlen kivetel van: az öreg
csizmadia, Filcsik Istvan, aki nem palóc, hanem tót, talán ezért is számit kulöncnek).
o Némelyik figura több novellaban is szerepel, ami a belülröl ismert kisvilag intimitásat, bensoségességet
sugallja. A szereplok jól ismerik egymast, nincsenek titkaik egymas elott, erzelmeiket nem rejtegetik.
o A szomszédos helységek lakosai is tudnak egymásról, mintha mind „rokonok" lennének, mintha mindenki
ugyanabba a tágabb családba tartozna. Az életük nyitott könyv: ha akarnanak, se tudnának eltitkolni egymas
elól semmit, mert van a faluban néhány pletykás vénasszony (pl. Tél Gáborné A gyerekek címú novellában),
aki gondoskodik róla, hogy minden titok kiderüljön.
o Balladai jelleg, tragikus befejezés, elhallgatás jellemzó. Mikszath el a tömörítés eszközével: kihagyásokat
alkalmaz, egy-egy szóval, szófordulattal jellemez, gyakoriak a történeti kihagyasok, bizonyos elemek
szándékosan homályban maradnak (balladisztikus homály).
Ilyen balladaszerú novellákat eloször a 19. század végén és a 20. század elején hozott létre a magyar
irodalom.
o Az iró mindig igazsagot szolgáltat: a búnt búnhodés követi. Nem is akármilyen búnhodés, a legöbb szereplo
halállal lakol, igy gyakoriak a megrendító, tragikus mozzanatok.
Timár Péter az életével fizet házastarsi hútlensegéert, és meghal Péri Judit is, aki összeszúrte a levet egy nos
ferfival, és Filcsik Terka is, aki szeretoje lett a szolgabironak. A csapodár Vér Klára vesztet ferje okozza, aki
sajat magat és ot is halállal bünteti.
o • Érdekesség az állandó jelzók hasznalata (akárcsak a homéroszi eposzokban), pl. a „pogány Filcsik",
„szegény Gélyi Janos" - ezek a jelzök a közösség értékítéletét tükrözik az adott szereplóról.
A kötet szerkezete
A jó palócok 15 rövid novellából áll, amelyek lazán kapcsolódnak, de önállóan is megallják a helyüket
(hasonló módon, mint késobb mad Kosztolányi Dezsó Esti Kornel ciklusának darabjai).
A novellák közti laza kapcsolatot olyan összefüggések jelzik, mint pl. hogy Ver Klárat s a Péri lányokat is
többször emlegetik. Vér Klára az egyik novellaban meg a bágyi molnár hitvese és Gélyi János szeretóje, a
másikban már Gélyi János csalfa felesége, aki új férjéhez is hútlen.
Ugyanakkor a novellak nem mindig idorendben követik egymast, vegyük példaul a már emlitett
Gélyi János és Vér Klára történetét:
o Vér Klára, a molnár felesege a 7. novellában (A bágyi csoda) lesz Gélyi János szeretoje.
o A 13. novellában (Szegény Gélyi János lovai) már házasok, és Ver Klára új férjéhez is hútlen, ezért a férfi
szakadékba hat a lovaival, s mindketten meghalnak.
o A 6. novellában (Az a pogány Filcsik) azt az utalást olvashatjuk, hogy: „Egy cserjéshez erve, a majornoki
hegyszakadéknal (ott, ahol ejjelente, mint mondjak, a Gélyine lelke nyargal megriadt lovakon) megbotlott
valamiben a gyalogúton." Itt tehat már mindketten halottak, pedig ez a novella sorrendben a másik kettó
elótt helyezkedik el (idörendben viszont utánuk jönne).
Ez azt jelzi, hogy az elbeszélések nem követnek szigorú idorendet.
A szereplok gyakran visszaternek, de a novellak nem állnak össze egy lineáris eseménysorrá, hanem csak
laza rendben maradnak. A folytonosság hiánya miatt nemenet
novellaciklusként vagy regényként olvasni öket, legalábbis régen nem lehetett volna.
Manapsag kicsit más a helyzet, mivel a modern prózában megjelent a mozaikos (fragmentalt) szövegalkotás,
ami azt jelenti, hogy a szöveg megszakitásokkal van kialakítva. A mai olvasó hozzá van szokva a
folytonossag hianyahoz, korunk olvasásmódja is más már, ezért ma akár regényként is lehetne olvasni a
kötetben lev novellákat.
Befeiezés
A Tót atyafiak és A jó palócok prózavilágában érzékelhetó Mikszath ironizáló hajlama is, ugyanakkor az ósi
életforma utáni vagyakozása is.
Mindkét novelláskötet történetei azt sugallják, hogy az fró nem his abban, hogy a világot meg lehet
változtatni, hogy jobbá tehetó, és kételkedik az ember által alkotott rendszerekben.
Ugyanakkor a közössegi normakba vetett hitérol soha nem mondott le.