Professional Documents
Culture Documents
Rövid életrajz
Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán,
dzsentri család sarjaként.
A pesti egyetemen négy évig jogot tanult, de diplomát nem szerzett.
Ügyvédsegéd lett Balassagyarmaton (visszautasította a megyei aljegyzőséget).
Két és fél évig a Szegedi Napló szerkesztője, majd huszonöt évig a Pesti Hírlap
szerkesztőségében dolgozott.
A Tót atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) című kötetek meghozták a régen várt
elismerést.
A Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Ismertebb regényei például: Szent Péter esernyője (1895), A beszélő
köntös (1889), Beszterce ostroma (1895) stb.
1882-től a Pest Hírlapban Országgyűlési karcolatokat jelentet meg (ironikus
hangnemben).
Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától. 1910. május 16-án a pesti
Vigadóban ünnepelték írói indulásának negyvenedik évfordulóját, de két hét múlva,
1910. május 28-án váratlanul meghalt.
Regények
Mikszáth regényei a legolvasottabbak közé tartoznak a magyar irodalomban.
Anekdotikus realizmusa segítette valóságábrázolását, de ez a szerkesztésmód – főleg a
90-es évek nagy regényeiben – akadálya is volt az elmélyült jellemrajznak, a
szervesen felépített nagyobb szabású kompozíciónak.
Anekdota: (jelentése: kiadatlanok) rövid történet, mely fokozottan épít elmondójának
és befogadójának együttes háttérismereteire, az érték- és szokásrendek közös
tradíciójára. Az elbeszélő hagyomány keretei között adja tovább, ismétli meg a
„csattanóval záruló” történetet.
Mikszáth az anekdotában nemcsak egyszerű mulatságos történeteket látott, hanem
észrevette a bennük rejlő tipikus tartalmat: egy-egy magatartásforma csattanóval
kiélezett, eltúlzott, de társadalmilag jellemző vonásait is (például: a dzsentri alakok
különc figurája, úri svihákok stb.)
A regényszerkezetek anekdotikus mikszáthi vonásai: Állandó és sajátos vonása, hogy
úgy mondja el a regénybeli eseményeket, hogy közben anekdotákat mesél.
Fő jellemzői: tömbszerűen egymás mellé rendelt életképek (Szent Péter esernyője);
erőteljes szerzői jelenlét (A gavallérok); hozzáadó, bővítő szerkesztésmód (Beszterce
ostroma); meseszerű, kalandos történet (A fekete város)
Beszterce ostroma
1. Forrás: anekdota
A Pesti Hírlapban folytatásokban (1894); majd kötetben (1895)
gróf Pongrácz István furcsa történetét gróf Pongrácz Károlytól hallotta Mikszáth
Kálmán
Anekdota: rövid, csattanós, humoros történet. Leggyakrabban közismert személyeket
jellemez, azok életrajzi epizódjait eleveníti fel a hitelesség igényével.
4. Úri svihákok
Az ellenpont: a szomszédban élő Behenczy bárók
o dúsgazdag család volt valaha, mára azonban Behenczy Pál mindent
eldorbézolt.
o Így teremti meg Mikszáth a műben az erkölcsileg elzüllött és élesködővé vált,
de a régi életmód látszatához ragaszkodó dzsentri típusát. (svihák: szl.
szélhámos)
Az ifjabb Behenczy báró és Estella Besztercebányára szökik, mikor Pongrácz a
kiadatásukat kéri, a városi elöljárók kikacagják → ostrom Besztercebánya ellen.
5. Apolka története
A regény második felében az eddig ismertetett történetszál megszakad
Apollónia története egy másik novella
Mikszáth ezzel a különc arisztokrácia mellett kora meggazdagodott polgárságát is
ábrázolja
a három Trnowszky fivér történetével kezdődik Apolka története (Trnowszky György
Apolka apja).
Apolkát két nagybátyja kényezteti el egymásra licitálva
Apolka menedéket keres a helyi írnoknál Klivényinél, aki korábban is oltalmazta.
o Most azonban el akarja adni
o Vagy (nem tudja eldönteni) kiházasítja
Apolka az öngyilkosság gondolatáig jut el e lehetőségek közt örlődve
6. Összefonódnak a meseszálak
Gróf Pongrácz István és Apolka sorsa a regény harmadik részében kapcsolódik össze.
Mikor Pongrácz serege Zsolnára ér (Beszterce felé menet), aznap reggel találják meg
az ájult Apolkát
o a beszterceiek túszként adják át a bolondos grófnak (váltságdíjként)
Fordulat: Apolka megváltoztatja a bolondos Pongrácz gróf életét
o személyisége gazdaggá, elmélyültté válik
o lénye csendesebbé, szelídebbé válik
o még a leány álmaira is vigyázott
Az örökös rettegés, hogy elveszik tőle Apolkát, megtöri Pongráczot: elméje
megbomlik, őrült gondolatok lesznek rajta úrrá
A regény befejezése nem komikus – inkább a tragédia színezi
Az ábrándokat szétfoszlató valóság győzelmét hangsúlyozza az író az utolsó sorokban.
Mikszáth keserűségének okai:
o a szép nemesi eszményeket a dzsentri világban csak egy őrült veszi komolyan
Befejezés
Mikszáth Kálmán meséi komolyak vagy komikusak, a magyar komikumnak kiváló
képviselője. Alkotásaiból hiányzik a társadalom átfogó ábrázolása. Idegen tőle az elmélyült
lélektani elemzés, a művek szerkezete pedig laza, mert nagyon sok mindent akar közölni, és
elkalandozik. Első sorban az események fordulatos mesélésére figyel és nem veszi észre a
mélyebb összefüggéseket a cselekmények között. Érdeme azonban, hogy egy társadalmi
rétegről, a paraszti vagy a dzsentri világról reális képet ad.