Mikszáth Kálmán

(1847–1910)

Mikszáth Kálmán (1847–1910) a kisnemesség és a parasztság határvilágából indult.

Középiskolai tanulmányai után jogásznak tanult, de diplomát nem szerzett. 1871-ben
Balassagyarmaton helyezkedett el Mauks Mátyás nógrádi főszolgabírónál. 1873-ban titokban
feleségül vette a főszolgabíró lányát, Mauks Ilonát, majd Pestre költöztek, ahol Mikszáth
újságíróként és szerkesztőként dolgozott. Kilátástalan egzisztenciája miatt 1878-ban elvált,
később azonban irodalmi és publicisztikai sikereivel rendeződő anyagi helyzete nyomán újra
elvette volt feleségét. 1881-ben a Pesti Hírlap munkatársa lett. Tót atyafiak (1881) és A jó
palócok (1882) megjelenése hozta el számára az irodalmi áttörést és az országos hírnevet.
1887-ben a Szabadelvű Párt támogatásával országgyűlési képviselő lett, bár huszonhárom
képviselői éve alatt mindössze kétszer szólalt fel. 1889-ben az Akadémia levelező tagjává
választotta. 1895-ben jelent meg a magyar irodalom egyik legnagyobb világsikere, a Szent
Péter esernyője című regénye, melyet azóta több mint húsz nyelvre fordítottak le.

Írásművészete

Alkotói pályája elején novellákkal aratott sikert. Ezek a novellák sokak szerint Mikszáth
egész életművének legértékesebb darabjai. Új hangon szólaltatott meg új témát. Az a
szubjektívelbeszélői hang, mely a két novelláskötetet jellemzi, későbbi műveiben is
megmaradt. Mikszáth előtt a magyar epikus irodalomban a parasztemberek legföljebb
mellékalakokként, epizódszereplőkként tűntek fel, életük, személyiségük nem került előtérbe.
Mikszáth szakítva ezzel a „hagyománnyal” épp a parasztságot, a parasztemberek életét
ábrázolja novelláiban (elsősorban szülőföldjének, a Palócföld lakóinak életét). Másik nagy
témája a magyar társadalom jellegzetes rétegének, a dzsentriknek az élete. A két fő téma
mellett szívesen dolgozta föl a magyar történelem érdekes epizódjait, anekdotikus történeteit
(pl. A beszélő köntös,1889, Különös házasság,1900, Kísértet Lublón, 1892–93) s népszerűsítő
céllal megírta Magyarország híres várainak történeteit is. Mikszáth művészetének értékelése
sajátos ellentmondásokat mutat. Írói tehetségét mindig is elismerték, bár a kortárs
irodalomkritika sokáig Jókai utódjaként tartotta számon, melyben nem kis része volt magának
Mikszáthnak is (l. Jókai Mór élete és kora című életrajzi regénye,1907).

Mikszáth és az anekdota

Mikszáth művészetének visszatérő eleme az anekdota. Műveinek elbeszélője gyakran úgy

szólal meg, mintha egy baráti társaságban lenne. A történetmondást gyakran szakítják meg
személyes kitérők, a fő eseményekhez kevéssé vagy alig köthető epizódszerű betétek. Az
anekdota, amely korábban az élőbeszéd megszólalási formája volt, Mikszáthnál irodalmi
műfajjá válik. Az anekdota lényege, hogy újra átélhetővé teszi a múltat. Azt az illúziót kelti,
hogy az elmúlt dolgokat a jelenbe lehet helyezni. Az anekdotázás tehát a nosztalgia egyik
megnyilvánulási formája. A nosztalgia, illetve múlt és jelen szembeállítása Mikszáth
művészetének egyik alapmotívuma. Gyakran olyan hősökről ír, akik igazából nem illenek
saját korukba. A Beszterce ostromának (1895) főszereplője például egy várúr, aki a
századvégi modern korban is lovagi erkölcsök szerint él. A lecsúszott nemesség, a dzsentri
ábrázolása, Mikszáth egyik visszatérő témája is múlt és jelen szembeállításához kapcsolható:
a nemesség egy olyan világból maradt a 19. század végére, amely világ már réges-régen
nincs.

Romantikus, realista vagy modern?

Mikszáth életművét sokféleképpen értelmezték az elmúlt évtizedekben. Sokáig a romantika és

a realizmus határvidékén elhelyezkedő szerzőnek tartották. Mikszáth két említett
elbeszéléskötete, Tót atyafiak és A jó palócok a romantikus Mikszáth legfontosabb
munkájaként vonult be a köztudatba. A későbbi Mikszáth-műveket pedig a dzsentrivilágról
beszélő realista alkotásokként olvasták. Az 1980-as évek derekától viszont egyre inkább
Mikszáth modern írói sajátosságaira terelődött a figyelem. Az újabb értelmezők amellett
érveltek, hogy az elbeszéléskötetek romantikus líraisága valójában játékos szerep csupán,
amely a századvégi európai modernitásra jellemző (tehát nagyon korszerű). A két kötet
modern voltára utal az elbizonytalanított elbeszélői pozíció is. Az anekdotázáshoz is
kapcsolódik, hogy a mindentudó narrátor néha az egyes szereplők, máskor kisebb közösségek
tudatával azonosul, ami arra világít rá, hogy minden történet sokféleképpen beszélhető el. A
realista olvasat korlátja valóban jól érzékelhető az Új Zrínyiász (1898) értelmezésekor, amely
fantasztikus elemeket is tartalmaz (a szigetvári hős és társainak feltámadását). A Gavallérok
című elbeszélés hagyományos értelmezése, hogy az a lecsúszott vármegyei nemesség, a
dzsentri megsemmisítő szatírája. Eisemann György, Mikszáth monográfusa viszont arra hívja
fel a figyelmet, hogy a mű elbeszélője nem a realista regényekre jellemző mindentudó
narrátor, hanem maga is leértékelődik, hiszen nem lát át a mű színjátékán. Ami a Különös
házasság és A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényeket illeti, realista olvasatuk valóban
meggyőző. Az előbbi a korabeli egyházpolitikai harcokhoz (állami anyakönyvezés) ad
irodalmi muníciót, az utóbbi a dzsentri hozományvadászatát bírálja. Mikszáth posztumusz
kötete, A fekete város (1910) pedig nemcsak a nemesség és a polgárság, a vármegye és a
város ellentétét hangsúlyozza, hanem a századforduló közérzetét, kételyeit, bizonytalanságát
regényesíti.

Mikszáth szereplői

Mikszáth novellahősei, regényalakjai (elsősorban a dzsentrialakok) gyakran homogén jellemű

hősök, esetükben nemigen beszélhetünk jellemfejlődésről, jellembéli változásról. A polgári
drámai művek szereplőihez hasonlóan Mikszáth alakjai is állandó jellemű, statikus
személyiségek, és ennek oka nem feltétlenül a szerző romanticizmusa. Mikszáth „állandó”
jellemei nem képesek alkalmazkodni a világhoz, a világ változásaihoz, létük olykor
anakronisztikus, egy letűnt kor képviselői, megkopott fényekkel, álcsillogással,
hazugságokkal, önámítással (A gavallérok,1897). A dzsentrik életében, viszonyaikban
valójában kevés vonzó van, Mikszáth is tudja ezt. Szelíd iróniával, humorral ábrázolja
romlásukat, mert Csehovhoz hasonlóan nem lát kivezető utat a századforduló válságából.

Több művében szerepelnek a polgári világ, a polgárság képviselői is. Alapvetően kétfélék:
vagy a nemességet utánzó, majmoló sznobok (pl. Rózerék – Új Zrínyiász, 1898; a Trnowszky
testvérek – Beszterce ostroma), vagy a Jókai műveiből ismert idealizált hősök, jó kapitalisták
(pl. Tóth Mihály – A Noszty fiú esete Tóth Marival). Ez azt is jelzi, hogy Mikszáth a
polgárságban nem látott olyan erőt, amely képes lett volna Magyarország társadalmi, politikai
problémáinak a megoldására.
Jellegzetes hősei a különcök (pl. Quendel Gáspár – A fekete város;Pongrácz István gróf –
Beszterce ostroma). Ők nemcsak rögeszméikben, sajátos gondolkodásmódjukban,
viselkedésükben különböznek a többiektől, hanem – talán kissé meglepő módon – erkölcsi
értelemben is felette állnak a többi szereplőnek. E típusba sorolható Zrínyi is (Új Zrínyiász),
akinek már puszta megjelenése utópisztikus, de ő és vitézei a maguk lovagkori észjárásával és
erkölcseivel felette állnak a modern magyar társadalom morális viszonyainak. Nem véletlen,
hogy képtelenek alkalmazkodni, és végül nem marad számukra más lehetőség, mint hogy
ismételten hősi halált haljanak.

Jellegzetes mikszáthi figura a szélhámos, házasságszédelgő, ingyenélő úri svihák alakja. A

dzsentritörténetekben mindig fölbukkan ez a „típusszereplő” (pl. a Behenczyek – Beszterce
ostroma;Katánghy Menyhért – Két választás Magyarországon,1896–97; Noszty Feri), a
korabeli magyar társadalom jellegzetes figurája. Ők még a dzsentrivilág többi alakjánál is
züllöttebbek, hazugabbak és komikusabbak. Életük látszatélet, könnyelműségükkel,
nagyzolásukkal másokat is bajba sodornak, cselekedeteik nem ritkán a bűncselekmény határát
súrolják (pl. Noszty Feri váltót hamisít). Bár általában származásukon kívül semmivel sem
rendelkeznek, mégis úri életet élnek. Önzőek és korrumpálhatók, nem hisznek a
törvényekben, erkölcsi normákban. Mások kihasználásával, kisstílű csalásokkal akarnak
érvényesülni, sőt az sem hozza őket zavarba, ha lelepleződnek. Némelyikük szánalmas,
nevetséges vagy épp komikus figura. Mikszáth azonban felettük sem tör pálcát –, egy letűnő
világ eltorzult ivadékai ők, akik már, sajnálatos módon, képtelenek kikapaszkodni a jórészt
maguk teremtette kilátástalan helyzetből.

Művei:

Tót atyafiak:

 Az arany-kisasszony

 Az a fekete folt

 Lapaj, a híres dudás

 Jasztrabék pusztulása

A jó palócok:

 A néhai bárány

 Bede Anna tartozása

 Péri lányok szép hajáról

 A kis csizmák

 Tímár Zsófi özvegysége

 Az a pogány Filcsik
  A bágyi csoda

 Szűcs Pali szerencséje

 Galandáné asszonyom

 A gózoni Szűz Mária

 Két major regénye

 A "királyné szoknyája"

 Szegény Gélyi János lovai

 A gyerekek

 Hova lett Gál Magda?

Regényei:

 Akli Miklós
 Beszterce ostroma
 A fekete város
 A két koldusdiák
 Különös házasság
 Szent Péter esernyője
 Új Zrínyiász
 A Noszty fiú esete Tóth Marival

Bede Anna tartozása

 cím megnevezi a főszereplőt

 bevezetésben: helyszín, tárgyalóterem bemutatása = realista jellegzetesség
 fagyos a hangulat, belép Bede Erzsi
 ok: börtönbüntetés letöltése (orgazdaság)
 Elmondja, hogy ő Anna testvére, a börtönbüntetést szeretné letölteni. A bírák
megsajnálják, felmentik „a büntetés” alól (azt hazudják, hogy rossz levelet
kézbesítettek)
 Tanulság: az egyszerű embernek fontos a becsülete
 Szereplők: bírák+Bede Erzsi
 rövid cselekmény
 A szerző rokonszenvez Erzsivel, E/1. személyben meséli el a történetet.

A néhai bárány

Helyszín: Bodok községe

Rögtön az első mondatban egy kép bontakozik ki előttünk: a felhők elé harangoznak. Ez egy
falusi szokás, amely a nagy viharok elmulasztását hivatott szolgálni. Már a második
mondatban találkozunk egy emberrel, Csuri Jóskával (katolikus pap), akinek “hólyagos lett a
tenyere”. Az olvasónak egy picit jobban bele kell gondolnia a történetbe, hogy rájöjjön: Csuri
Jóska harangozott, hogy elkergesse a vihart. ‘Az állatok megérzik a viharokat.’ Ennek a népi
babonának ad hangot az író a második bekezdésben, ahol felsorolásszerűen mutat be néhány
jellegzetes példát. Továbbolvasva a novellát, egy “csodának” lehetünk tanúi: a harangszó
elfordította a vihart, megszüntette a veszedelmet. A szaladó búzamező képével leírt szélvihar
is alábbhagyott, csak a Bágy vize emelkedik egyre nyugtalanítóbban. A part megtelik
nyüzsgéssel, az emberek megpróbálják levezetni a földekről a vizet. Itt találkozunk az egyik
főszereplővel, Sós Pállal. Baló Ágnes a kelengyéjét siratta (hiszen így nem mehet férjhez),
testvére Borcsa a Cukri nevű báránykáját. Sós Pál tagadja, hogy ő fogta volna ki a Cuki
bárányt, pedig az ő kertjénél tűnt el. A lányok édesapja elment keresni lánya kincseit, Sós Pál
urat is kikutatták, nem találták a ládát sem , Cukrit sem. Az igazság kiderülése eléggé
szarkasztikus: Istenre való esküvés alatt csúszik le a ködmön, egyfajta isteni
igazságszolgáltatásként.

Az a fekete folt

A főszereplő a brezinai bacsa, Olej Tamás. A bacsa szó igazából számadó juhászt jelent. A
hegyvidéki parasztok világában, a herceg számadója igazi, korlátlan úr. Legalábbis a saját
szemszögéből korlátlan. Mint maga mondja, neki csak az Isten parancsol, s talán a herseg, aki
mint valami távoli hatalmasság tűnik fel előtte a gondolataiban. A többi szereplő, aki
előfordul az életében, az a lánya, Anika, és a bojtár, Matyi, meg a juhok. Esetleg még a
juhászkutya, Merkuj, kinek még némi szerepe akad egy eltévedt bárány nyájhoz való
visszaterelésében. A mű szerkezete egyszerűen felvázolható. A bevezetésben ismerjük meg a
körülményeket, a szereplőket. A bonyodalom ott kezdődik, hogy a fiatal herceg, Taláry Pál
vadászat közben megismerkedik a fiatal, ártatlan, s ehhez mérten tapasztalatlan Anikával. A
kibontakozásban a herceg estére, vacsorára visszatér, mikor is kiderül a szándéka, s Anikához
való vonzódása. Harmadnap, amikor visszatér újból, valamiféle alkut ajánl a bacsának,
miszerint a lányáért cserébe neki adja a brezinai akol minden birkáját. Ez okozza a bacsa lelki
tusáját, ám mégis utalást tesz Anika megszöktetésére. Ez még mélyebb válságba sodorja ezt a
cseppet sem érzéketlen embert. Úgy tűnik, hogy kis világának maga-szabta erkölcse, mely
szerint felelősséggel tartozik lánya védelméért, most meginog, hiszen voltaképpen engedi,
hogy egy úr kihasználja, kedvét töltse vele, s azután talán eldobja. Hosszas vívódás után a mű
tetőpontjában Matyival üzen a hercegnek, hogy ajánlata érvénytelen, ámde már késő, Anika
eltűntéről csak friss keréknyomok árulkodnak. A megoldás tragikus, Olej Tamás önmagán
hajtva végre büntetését, felgyújtja az akolt, és eltűnik az erdőben.

A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének
alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár
leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon
"kompromittálták", az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban
külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de
nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint "a francia forradalom szele
még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család
egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven,
pompás lovas és nagy kártyás" ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag
felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről.
Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a hálóját.

26 fejezetből áll

Noszty Ferenc huszárhadnagy ezrede Trencsénben állomásozik. A vidám, könnyelmű férfinak

szerencséje van a szerelemben, de ugyanakkor nagyon sok pénzt veszít el kártyán. A hadnagy
a polgármester lányának, Velkovics Rozáliának udvarolt, ehhez viszont pénzre lett volna
szüksége. Édesapja azonban nem tud rajta segíteni, a család annyira lesüllyedt, hogy már csak
a nevük maradt meg. Rozáliának Ferin kívül Kozsehuba Tivadar is udvarolt, akinek viszont
hatalmas vagyona volt, de nemesi oklevéllel viszont nem rendelkezett. A szülők ingadoztak,
hogy kinek adják leányuk kezét. Egy alkalommal Feri akkora pénzzavarba kerül, hogy
senkitől nem tud kölcsönkérni, csak Tivadartól. Tivadar viszont csak úgy ad kölcsönt, ha
Ferinek van jótállója. A hadnagy aláhamisítja a váltóra Stromm Adalbert nevét, és kap érte
ezer forintot. Ezt követően megkéri a lány kezét, de választ nem kap, a szülők húzzák az időt.
Feri kétségbeesetten ír apjának, hogy jöjjön, ha még élve akarja látni a fiát. Noszty Pál meg is
érkezik lányával, Vilmával. A Nagy Szamár vendéglőben szállnak meg. A szálló éttermében
nagy feltűnést kelt a gyönyörű pesti lány, Vilma, aki nagyon megtetszik báró Kopereczky
Izrael Izsáknak, a helyi takarékszövetkezet elnökének. A báró onnan kapta nevét, hogy volt
egy rokona, Kopereczky Károly, aki egy zsidó lányba szeretett bele. A lánynak gyereke
született, az apja halálos ágyán elismerte törvényes gyermekének. Később ez a gyermek óriási
vagyonra tett szert, amiről úgy végrendelkezett, hogy az örökli, aki az Izrael Izsák nevet
viseli. A büszke család persze sokáig nem keresztelte egyetlen újszülöttjét sem erre a névre,
de a családi vagyon apadásával a büszkeség sem volt már olyan nagy, és egyre több fiú viselte
ezt a nevet. Az örökség mindig a legidősebb Izrael Izsákot illeti meg. Most a senior Vilma
alázatos hódolója. Noszty Pál kétezer forintot kért Kopereczkytől, a kölcsönt fél évre kapta.
Pál úr egy medaliont hagyott zálogban, amelyen Vilma képe volt. Ha nem fizet Noszty a
megegyezés értelmében, Kopereczky megkapja a kép eredetijét. Stromm alezredes kifizeti a
váltót Kozsehubának, így a botrány elmarad. Noszty Ferinek viszont le kell vennie a
katonaruhát. Noszty Feri szép búcsúlevélben köszön el Vilmától, majd a nyalka huszártiszt
szép csendesen eltűnik Trencsénből. Noszty azon gondolkodik, hogyan lehetne a család sorsát
jobbra fordítani. Szerinte egyetlen megoldás van, Ferinek egy jó házasságot kell kötnie. Egy
csinos hozomány, egy igazi nagy hal oldaná meg a család problémáját, egyedül így tudnának
az óriási adósságtól megszabadulni. Miután lejár a Kopereczky által adott váltó, a báró
jelentkezik Vilmáért. Ő igent mond, és hamarosan megszületik a fiuk, akit Izrael Izsáknak
neveznek el. Noszty Pál megszerzi Kopereczkynek a Bontó megyei főispáni széket, de kiköti,
hogy fia számára a veje szerezze meg egy gazdag amerikai lány kezét. Kopereczky egy jó
titkárt kér Feritől. A titkár Malinka Kornél lesz, aki együtt katonáskodott Ferivel, jogot
végzett, és szerelmes Vilmába. A fiú beáll a báróhoz, és együtt indulnak Krapecre. Azonnal
hozzáfog a beiktatási beszéd megírásához, hogy Izrael Izsáknak legyen ideje bemagolnia
Több változatot ír, de főnöke tetszését egyik sem nyeri el, így lemásol egy harminc évvel
korábbi beszédet, hiszen arra már úgysem emlékszik senki. A beiktatás előtt azonban még
hazamegy az új főispán. Hazatérve Noszty Pál levele fogadja, amelyben tájékoztatja arról,
hogy a beiktatás nem lesz felhőtlen, mert az ellenzék készülődik ellene. Noszty pénzt kér a
bárótól, Kopereczky ravasz komornyikjához, Bubenyikhez fordul tanácsért, hogy honnan
szerezzen pénzt. A Kopereczky családnak volt egy híres főkötője, amely Károly Róbert
korából származó családi örökség. Abban az időben még húsz darab keleti gyöngy volt rajta,
de az idők során megfogyatkozott, és csak négy maradt meg belőle. A főkötőt egy vasládában
őrizték. Két asszony őrizte, nekik volt egy-egy kulcsuk hozzá és Kopereczkynek. A hölgyek
csak addig kapnak évjáradékot, amíg a gyöngyök megvannak, tehát mindent megtesznek a
gyöngyök megőrzéséért. Bubenyik azonban elhíreszteli, hogy Kopereczky Malinkával tért
haza, és ez a Malinka át tud menni a vason. A két nő így önként ajánl fel egy gyöngyöt,
nehogy mind a négy elvesszen.

Malinka Bontóvára megy, hogy átadja Pál úrnak az összeget. Az új főispán szintén Bontóvára
indul a beiktatásra. A vonaton találkozik Malinka és Kopereczky. Az egész megye felbolydul
az új főispán érkezésének hírére. A vonatról Pál javaslatára hamarabb száll le egy állomással
Kopereczky. Ezután lekési a visszafelé menő vonatot, és csak éjszaka érkezik meg a
megyeszékhelyre, addigra elcsitulnak a kedélyek. Másnap elkezdődik a megyegyűlés. Tóth
Mihály mágnás megvásárolja az összes záptojást, hogy elkerüljék a botrányt. A bontó megyei
Noszty rokonság eléri, hogy az alispán Kopereczky tiszteletére mondjon üdvözlő beszédet.
Este azonban Poltáryné, az alispán felesége elvesztette briliáns ékszerét, és egész éjjel azt
keresték. Reggel az alispánnak már nincs ideje beszédet írni, így úgy dönt, hogy egy harminc
évvel ezelőtti beszédet mond el, úgysem emlékszik már rá senki. Poltáry György alispán
ugyanazt a beszédet mondja el, mint amit Malinka kiválasztott a főispán számára. Kopereczky
észre sem veszi, hogy a saját beszédét hallja, az alispán után szóról szóra elmondja ugyanazt a
beszédet. Poltáry köszöntője után Kopereczky parodizálja őt ugyanabban a beszédben. A
közhangulat megfordul és a bárót ünneplik, és el vannak ragadtatva az új főispán észbeli
képességeitől, hogy első hallásra, így memorizálni tudott egy ilyen hosszú beszédet. Máli néni
szerint Ferinek a legjobb parti az Amerikából dúsgazdagon hazatért pék lánya, Tóth Mari
lenne, akinek a kezével a szerencsés vőlegény egymillió forintot kapna. A lány azonban azt
hiszi, őt csak pénzéért lehet szeretni, így minden kérőjét kikosarazza. Feri nem akarja, hogy
az ott jelenlévő Tóth Marinak hirtelen mutassák be, mint rangjabéli fiatalembert. Hiszen a
bölcs tánti véleménye szerint Feri olyan, mintha transzparensen hirdetné, hogy "gazdag parti
kerestetik". Máli nénivel furfangos tervet eszelnek ki a lány behálózására. Ebéd előtt Izrael
megtudja, hogy rokona Izsák Izrael leesett a lóról és nyakát törte, ezzel reá szállt a
negyvenezer forintos évi jövedelem. A következő fejezetben az író megszakítja a cselekmény
fonalát, Tóth Mihály életútját mutatja be. "Harmincöt évvel ezelőtt élt Pesten egy Nagy István
nevű tajtékpipametsző. Akkor ez volt az első mesterség. Az egész ország pipázott, reggeltől
estig. Dohány volt Qantum satis; az úrnak termett, a többi lopta." A pipafaragás művészet volt
akkoriban, sőt más művészet nem is volt. Nagy úr egy művészien elkészített pipájáról többet
beszéltek, mint egy színházi darabról. Ha egy új pipát tettek ki az Úri utcai üzlet kirakatába,
egész csődület támadt előtte, és csodálták a műremeket. Nagy Mihály uramnak egy roppant
ügyes kezű legénye volt, egy bizonyos Tóth Mihály, akinek neve hamar elterjedt a pesti
polgárok között, hisz tudvalevőleg ő faragta a legszebb darabokat. Tóth Mihályt a
pipafaragáson kívül két dolog érdekelte igazán, az olvasás és a színház. Bezzeg korának
főurai megelégedtek az evés-ivás és a kártya által nyújtott örömökkel. Tóth Mihály
ifjúkorában mérnöknek tanult Losoncon, ifjúkori barátjával, Velkovics Gyurival, aki orvosnak
készült. Losoncon a diákuracskák egy becsületes német származású pipakészítőnél kaptak
szállást. A mesternek volt egy velük egykorú fia, Stromm Adalbert, akivel hamar barátságot
kötöttek. Miska remekül haladt a tanulásban, amikor a szülei a kolerajárványban meghaltak.
Így Miska nem tanulhatott tovább, hiszen nem tudta a költségeit fedezni, így Stromm úrhoz
adták tanoncnak. A pipakészítés tudományában óriási tehetséget árult el Miska, olyannyira,
hogy hamarosan Nagy Mihályhoz is eljutott a híre, és az ügyes legényt elcsalta magához. Az
ifjú Stromm is Pestre került, akit szülei katonaiskolába adtak, és Pestre nevezték ki
hadnagynak. Gyuri szülei is meghaltak, a fiú sanyarú helyzetében egy bécsi rokonához, Dr.
Protokhoz fordult rokoni segítségért. Az orvos azonban hallani sem akart a szegény rokonról,
a fiú levelét válaszra sem méltatta. Miska felajánlotta barátjának, hogy költözzön Pestre, és
majd ő fizeti a költségeit, csak ne hagyja abba az iskolát. Gyuri Pestre költözött, Miska
lemondott a könyvekről és a színházról, és Gyuri minden kiadását zokszó nélkül fedezte. Két
évig tartott ez az állapot, amikor Gyuri megszökött. Miskát egy levélben értesítette, hogy
beáll egy gazdag úrhoz, gróf Plechnitzhez betegápolónak. Gyuri szorgosan küldözgette
barátjának a leveleket, melyekben beszámolt életéről. A levelei azonban egy idő után
megritkultak, majd egészen elmaradtak. Gyuri már azon gondolkodott, hogy a grófi családhoz
fordul, hogy megtudjon valamit kedves barátjáról, amikor Gyuri végre Bécsből írt. Már nem
dolgozik a grófnak, és kedden érkezik. Miska azonnal értesítette Stromm hadnagyot is, és
együtt várták barátjukat. Azonban Gyuri nagyon megváltozott, nem dolgozott semmit, minden
kiadását megint Miska fedezte, ami most nehezebb volt, hiszen a világot járt fiú nem érte be
akármivel. Költekezését és fennhéjázó magatartását Sromm hadnagy hamarosan meg is
elégelte, szívtelen fickónak nevezte, aki kihasználja barátját. Gyurinak egyszer az az ötlete
támadt, hogy Miska vegyen ki szabadnapot, és egész nap csak mulassanak, hogy ezt
megtehessék, Miska édesapa óráját adta zálogba. Gyuri ezután fogta barátját és bement véle
az egyik legelegánsabb boltba, és kiválasztott egy drágakövekkel kirakott órát, hozzá
aranyláncot. Amikor fizetésre került a sor, Miska egy csomag ezres bankóból fizette ki a
hétszáz forintos vételárat. Na, kapta magát erre Miska és úgy elszaladt, Hogy Gyuri csak a
szállásukon érte utol. Illetve csak érte volna, ha Miska be nem zárkózik, és juszt se engedte be
a barátját, hiszen szerinte ekkora összeghez nem lehet tisztességes úton hozzájutni. Gyuri,
hogy bizonyítsa, tisztességesen jutott a pénzhez, egy végrendeletet add be Miskának. Miután
Miska elolvasta az iratot, minden tiltakozása ellenére ölben vitte be a megtermett fiatalembert.
Így végre Gyuri elmesélhette szerencséjét. Júniusban szökött meg a gróftól és úgy gondolta,
fizetéséből utazgat egy kicsit és kimulatja magát. Igen ám, de Bécsben valaki ellopta az
összes pénzét, így ott állt egy árva garas nélkül a számára idegen császárvárosban. Ekkor
jutott eszébe rokona, Dr. Protok. Címét kikereste az orvosi névjegyzékből, és rögtön el is
ment hozzá, hiszen ha az öreg kidobja, akkor sem kerül a mostaninál rosszabb helyzetbe. A
megadott címen a házmesternétől tudta meg, hogy az orvos meghalt, minden pénzét egy
ismeretlen fiatalemberre hagyta, akit már fél éve nem találnak. Az ifjú neve valamilyen
"Velkovics Gyuri nevű lump diák". Ez volt az oka ellenszenves viselkedésének, egyszerűen
próbára akarta tenni barátait. A próba minden várakozását felülmúlta, immáron rajta a sor, az
öröksége felét Miskának adja. Együtt Bécsbe mentek, ahol megismerkednek egy csinos
testvérpárral, a Kohlbrunn lányokkal. Itt Gyuri feleségül vette Zsuzsannát, ezzel nemesi címet
szerzett, majd polgármester lett Trencsénben. Miska pedig Krisztinát vette el, és ifjú
feleségével Amerikába ment. A tengerentúlon Tóth ízes sóskifliket és cipókat kezdett
gyártani, üzleti elképzelése bevált, és "kiflikirály" lett belőle, óriási vagyonra tett szert.
Sokszoros milliomos, amikor meghal az apósa. A temetésen találkozik újra régi barátjával,
Gyurival. Most ő az, aki barátját részesíti a vagyonából. Az öreg Kohlbrunn egy Somló-hegyi
szőlőt is örökül hagy gyermekeire, Tóth úgy dönt, hogy családjával hazatelepül. Részvényei
osztalékából fényesen meg tud élni. Birtokot vesz a Bontó megyei Rekettyésen, gyárakat,
kórházakat alapít, törődik a munkásaival. Amikor Mikszáth bemutatja a rekettyési birtokot,
kis utópiát ábrázol, Tóth uram tisztességes bért fizet alkalmazottainak, öregkorukra nyugdíj
kapnak, sőt a gazdatisztek még bérükön felül is kapnak bizonyos jutalékot.

A múltbatekintés után az író tovább szövi a cselekmény fonalát. A somlyói szüreten mindig
részt vesz az egész család. Mindenki szüretre készül, nagyon sok vendég érkezik. A pápai
fogadóba egy nyalka vadász érkezik, az a célja, hogy kifigyelje Tóth Marit. Szerencséje van,
meglátja, hogy Mari ruhát cserél a szobalányával, így mint egyszerű lány jelenik meg az
iparosbálon. Noszty Ferenc vadásznak adja ki magát, így ismerkedik meg Tóth Marival,
akinek sikerül elcsavarnia a fejét. Noszty azonban meglátja régi szerelmét, Velkovics
Rozáliát, aki szüleivel látogatóba érkezett Mariékhoz, és mivel otthon nem találta, hát eljött
megkeresni barátnőjét. Bár arra egyáltalán nem gondolt, hogy szobalányruhában Findura
szőlőjében fogja megtalálni egy iparosmulatságon. Noszty el sem tudja képzelni, mi
beszélnivalója van Marinak Velkovics Rozáliaval, és egyáltalán, honnan ismeri a két lány
egymást. De ha Rozália őt meglátja, akkor fuccs a tervüknek, így gyorsan eltűnik.
Visszamegy a fogadóba, és hosszú levélben számol be Máli néninek a sikeresen végrehajtott
tervről. Mindenki azt találgatja, ki lehetett az a fess vadász, még arra is gondolnak, hogy
Palkó volt, a híres betyár. Marit csak az teszi boldoggá, hogy végre valaki nem a pénzéért,
hanem önmagáért volt vele kedves. A szüreti bált követően Mari teljesen megváltozik,
szomorúvá és álmodozóvá válik.

Feri a Máli nénivel kieszelt "haditervnek" megfelelően újságokba írt hirdetésekkel kutat a
lány után. Bontóváron télen összeült a megyei közgyűlés, amelyen Kopereczky elfogadtatja a
magyar nyelv iskolai tanítását. Szolgabírónak sógorát, Noszty Ferencet nevezi ki.

Noszty a sógorától kapott információk szerint megkezdi látogatásait a megyei

notabilitásoknál. Az új szolgabíró, Palojtayné, megyeszerte híres születésnapján Istvánnál
találkozik Tóth Marival. A fiatalok vígan korcsolyáznak, Noszty elé egy csinos leányzó
huppan le, akit udvariasan felsegít, a szemrevaló kisasszony Tóth Mari. A lányt megzavarja,
hogy Feri nagyon hasonlít az ő vadászára. A férfi egész nap kerüli a lányt, majd Mari
számonkérésére bevallja, hogy nagyon hasonlít egy gyönyörű Klára nevű szobalányra, akit
egy szüreti bálban ismert meg, és azóta is keres. A szerelmes lány félájult a boldogságtól.
Noszty mint az új szolgabíró, természetesen Tóthékat is meglátogatja, és odaadja Marinak
azokat az újságcikkeket, amelyekben őt kereste. Noszty szívesen látott vendég lesz a Tóth-
házban, Tóthné el van ragadtatva a családjától, és gáláns viselkedésétől. És bár lassan, de
Tóth uram is beadja a derekát, Feri nagyszerűen alakítja a közjóért munkálkodó, tisztességes
szolgabírót. Tóth még a rekettyési kórházban fenntartott szobájának a kulcsát is odaadja a
fiúnak, ha véletlenül szállás nélkül maradna a környéken.
Feri rokonsága szeretné, ha mihamarább megtörténne az esküvő, Kopereczky unja már, hogy
Feri csak számolatlanul szórja az ő pénzét. És aggodalomra is bőven akad okuk, hiszen mióta
Feri úgy érzi, hogy révbe ért, vég nélkül költekezik. Ha pesten van kártyázik, ha Bontóváron
van, még nagyobb a baj. Hiszen nyár lévén, egy vándortársulat lépett fel. Ami még nem lett
volna oly nagy baj, de a színjátszó kör egy vörös hajú primadonnáját igen gyakran látták
Ferivel pezsgőzni, amiből szép kis kalamajka kerekedhetett volna, ha valamelyik cudar újság
meg találja írni.

A közvélemény azzal foglalkozik, ami Feri és Tóth Mari között szövődik, Tóth uram is egyre
inkább úgy gondol Ferire, mint leendő vejére. Azt azért elhatározza, hogy érdeklődik felőle a
trencséni ismerősöknél. Feri tudja, hogy gyorsan kell cselekednie, és Marit kell gyorsan
megfőznie, hiszen ha a lány igent mond, a szülök sem mondhatnak nemet. Erre remek
alkalomnak nyílik a közelgő rókales, ahová a szolgabíró urat Tóth hívja el. Tóth a hajdút küldi
feleségéhez, hogy hozza el a puskáját. A somlyói hegyen viselt szobalányruhában Mari hozza
el a fegyvert. Ferivel együtt lesik a rókafiakat. Feri megcsókolja Marit és megkéri a kezét, a
lány nem utasítja el. Boldogan tér haza, a családja mint egy sikeres hadjáratból megtért
győztes hadvezért ünnepli. Úgy érzi, már győzött, a jegygyűrűket is azonnal megrendeli.

Noszty Kopereczkyt kéri meg, hogy kérje meg a lány kezét. A főispán azonban nem jár
sikerrel, mert Tóth Trencsénbe utazott, hogy Velkovics halála után rendezze a család
helyzetét. Tóth csak pár hónappal később tér vissza. Az állomásról egyenesen Kopereczkyhez
megy, hogy a Noszty családot megkímélje attól a kényes helyzettől, hogy kosarat adott a
kérőnek. Kopereczkynek semmi oka őt Rekettyésen felkeresni, mert a lányát nem adja
Ferihez. Feri és családja sértésnek veszik a döntést. Máli nénivel újabb tervet eszelnek ki. Feri
mint szolgabíró, másik helyre kéreti magát. A főispánné jótékonysági bált rendez, amelyen
életképet adnak elő, és Máli néni közbenjárására természetesen ebben Marinak is részt kell
vennie. Itt találkozik újra a két szerelmes. Máli néni lesz Mari kísérője, ő viszi haza a lányt. A
kocsiba beül Feri is. Az úton a néni rosszul lesz, Ferinek kell elmenni orvoshoz, és Máli néni
arra kéri, hogy vigye magával Marit is, hiszen a lánynak haza kell érnie. Feri Marival marad
kettesben, a hazafelé tartó úton azonban kiderül, hogy nem tudnak átmenni a hídon, mert
javítják. Persze, mert Malinka az ügy érdekében szétszedette a hidat, hogy járhatatlan legyen,
majd reggelre megcsináltatja.

Mari amikor rájön, hogy az éjszakát Nosztyval kettesben kell töltenie, kétségbeesik. Feri
azonban megnyugtatja, Mezernyére viszi a lányt, ahol az édesapja kórházában, az ő
szobájában alhat, olyan lesz mintha otthon lenne. Feri illendően elbúcsúzik a lánytól, majd
magára hagyja. A lány, teljesen megnyugszik, főleg amikor a szobában meglátja édesapja
holmijait. Feri azonban nem ment messzire, öreg beteg vándorórásnak álcázta magát, mint
beteg felvetette magát a kórházba. Innen már egyszerű, Tóth úrtól kapott kulccsal könnyedén
bejutott az alvó lány szobájába. Marit először halálra rémítette, de szavai ismét megtették a
hatásukat. Mari elfogadja, hogy csak így lehet édesapja beleegyezését elnyerni a házassághoz.

Reggel, mikor Mariért jöttek, megtörtént a skandalum. "Noszty megfordította a kulcsot a

zárban kétszer, és egy rántással feltárta az ajtót.
A doktor, Igai kasznár és az angol társalkodónő lépett be, azaz, ott az ajtóban gyökeredzett
meg a lábuk a meglepetéstől. Mari az ágyban feküdt, Feri pedig visszaült egy székbe, és nagy
egykedvűséggel kezdte a cipőit felhúzogatni.

A mess fölsikoltott a borzalmas shocking láttára, s elájult. Pázmár doktor fogta át, különben
összeesett volna, Pázmár maga is a szemeit dörzsölte. A tarka Zebedusát, hát nem álom ez?
Hiszen én a szolgabíró urat Voglányban hagytam. No, ez szép história. - S nagy zavarában a
saját feje helyett ebben a nehéz helyzetben szórakozottságból a karjai közt tartott miss fejét
kezdte vakarni - amiről az azt hitte, hogy valami modern gyógyítási mód, és szemlátomást
éledezett. Csak a kasznár rendült meg egész lelkében, s olyan keshedt fakó lett az arca, mint
egy halotté. Odament az ágyhoz, s úgyszólván felordított, mint egy megsebzett vadállat.

- Óh, édes kisasszonykám, mi történt itt, mi történt? Mari szelíden nézett rá az ártatlan, tiszta
szemeivel. Nem bujkált azokban semmi bűn.

- Semmi más nem történt, kedves Igali bácsi - szólt nyájasan, szokott csacsogásával -,
minthogy én most már kompromittálva vagyok.

Az öregúr szemeit elöntötte a vér, keze ökölbe szorult. Megfordult, rettentő tekintete Nosztyt
kereste, de Noszty akkor már nem volt ott. Lassanként egyenesedett ki görcsösen összeszorult
az ökle, miközben remegő ajkakkal suttogta: grácia fejemnek."

Bár semmi nem történt, de a Bontó vármegyei közvéleményt élénken foglalkoztatja ez a

szenzáció. Mindenki rá akarja venni Tóthot, hogy adja a lányát Nosztyhoz, de felesége
tiltakozása ellenére sem hajlandó erre. Mari elmondja szüleinek, hogy ismerkedett meg
Ferivel, beszámol a somlyói esetről, amikor szobalánynak adta ki magát. Édesapja arra
kérdésére, hogy szereti-e Ferit, igennel válaszol. De ha valami módon megtudná, hogy
minden csak komédia volt a hozománya megkaparintására, akkor is hozzámenne? Mari elhaló
hangon mond nemet. Tóth uram kettesben akar feleségével beszélni, hogy meggyőzze az
asszonyt, miért nem adhatják a lányukat Nosztyhoz.

"- Nem segíthetek, Krisztina: Nem tudok olyan gonosz, kegyetlen lenni, hogy odanyújtsam
leányomat a gazembernek, mikor tudom, hogy úgyis ellöki magától, ha hozományát elkölti, és
visszajön fonnyadtan, talán nyomorékká téve, mert arra is fogadok, hogy verni fogja. Ne
kívánj tőlem ilyet, Krisztina, csupán azért, mert az ilyen eseteknek ez a szokásos eligazítása."

Pázmár doktortól megtudja, hogy felesége az öngyilkosságot fontolgatja, meggondolja magát,

és beleegyezik a házasságba. Pompás esküvőt rendez.

Tóth úr levelére válaszolt Brozik Dániel, annak a fogadónak a tulajdonosa, ahol Feri
vadászruhában megszállt, és köszöni azt a húsz akó bort, amit kapott. A vadász Fitos János
néven írta be magát a vendégkönyvbe, a levélhez mellékel egy papirost, amelyet a lánya talált
meg a vadász szobájában, és eltette. Ő most ezt küldi el Tóth uramnak. A fecni Feri levelének
egy darabja, melyben Máli néninek számol be a jól sikerült tervről.

"Kedves Máli tante!

Sietve vetem e sorokat papírra egy poloskás pápai vendéglőben. Tervünk nemcsak sikerült,
hanem jobban megy, mintsem álmodhattuk volna. Csak a kulcslyukon akartam
bekukucskálni, s íme, bent vagyok a szobában. Nemcsak megláttam Marit, hanem táncoltam
is vele, mégpedig anélkül, hogy tudnám ki, vagy hagy ő tudná, ki vagyok. Mesébe való
epizód ez, nem is tudom, hol kezdjem, mert tekintve..."

Tóth úr most már boldogan készül az esküvőre. A menyegző napján összegyűlik az előkelő
vendégsereg, akiket a nyájas és vendégszerető Krisztina asszony fogad. Egy idő után azonban
hirtelen eltűnik, és Mari sem kerül elő... Ekkor Tóth Mihály a hüledező vendégseregnek és a
felháborodott Nosztynak bejelenti, hogy az esküvő elmarad.

Noszty karjai lankadtan estek le, s halott sápadtság borította el arcát:

- Haza akarok menni, ezredes úr - nyöszörögte, szánalmas, megtört hangon."

Az ifjú azonban nem kesereg sokáig, "hiszen elég nagy a világ. És van benne elég lány."