9.

tétel

1. Mutassa be a nyelv szó jelentését!

A nyelv a kollektív tudatban létezik az egyes embertől függetlenül. A jelelemek és a jelek

egymásra épülnek, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv 3 fő szintje a hangok-, a
szavak- és a mondatok szintje.
Nyelvtan= grammatika: az egyes szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének
szabályait tartalmazza.
A beszéd, működésben lévő nyelv, mely egyéni, míg a nyelv társadalmi, kollektív
jelenség.
A nyelv (a beszéd) közvetít az emberek között. A beszélgetés közben kiderül a felek alá-
fölérendelt viszonya. A nyelv által ismereteket, értesüléseket szerezhetünk. Érzelmeinket
is kifejezhetjük vele. Érdeklődésünk fokát is kifejezhetjük.

2. Jellemezze a nyelvi és nem nyelvi jeleket!

A nyelv rendszer jellege:

Nyelvi jelek egységei:
•Szóelemek (morféma) – szótő, képző, jel, rag
•Szavak (lexéma)
•Szintagmák: a szerkesztési (nyelvtani), tartalmi és hangsúlyozási szempontok alapján
létrejövő nyelvi egységet, ha azok két valódi szó kapcsolatából alakulnak, szintagmáknak
(szószerkezeteknek) nevezzük. Csak olyan szavak alkothatnak szintagmákat, amelyek egy
jelentésmezőbe tartoznak. Pl.: fát vág (tárgyas szintagma), sikeres színésznő (jelzős
szintagma), Piri ír (alanyos szintagma).
•Mondatszöveg: szavak, szóelemek tovább bonthatók fonémákra = jelentés
megkülönböztető szerepű hangokra, ezek már nem nyelvi jelek, csak jelelemek, mivel
nem rendelkeznek önálló jelentéssel

3. Magyarázza meg a jel, jelölő és jelölt nyelvi fogalmát!

Mi a jel?

A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapasztalható) jelenség, mely egy

másik önmagán túli jelenségre utal.

Jelek a nyelvben:
A - névelő K – többesszám jele
B - középfok jele T – múlt idő jele
D - felszólitás jele
E - mutató névmás
I - helyjelölő hang (fenti)
J - felszólitás jele
Minden jel két részből áll:

•Jelölő: amit érzékelünk

•Jelölt: az a tartalom, amelyet a jel felidéz
 A jelek közös tulajdonságai:

•Érzékszerveinkkel felfogható
•Önmaguknál többet jelentenek
•Általánosító szerepük van
•Adott közösség minden tagja elismeri
•Jelrendszer tagja
•Szerepét az emberi érintkezésben tölti be

Jelölő és a jelölt viszonya:

•Hasonlóságon alapuló= ikon (pl: közlekedési lámpa)

•Érintkezésen alapuló = index: jelölő és a jelölt között ok-okozati, térbeli, vagy időbeli
kapcsolat van (pl: integetés)
•Társadalmi megállapodáson alapuló= szimbólum (pl: galamb-béke)

4. Mutassa be a jeltípusokat!

Ismerünk természetes és mesterséges jeltípusokat.

Természetes jelek: szigorú, oksági kapcsolatban állnak a jelölt valóságga.
Ilyenek:
Állatoknál figyelhető meg (párkereső jelek, veszélyjelek, táplálékjelző jelek,
munkaszervező jelek.)
Mesterséges jelek: ezekre csak az emberi társadalom képes.
Elvonatkoztathatnak a beszédhelyzettől és a környezettől, képesek térben is időben távol
eső jelenségeket ábrázolni.
A jelek egy csoportja előzetes megegyezés alapján lesz érthető.
Más csoportok (piktogramok) előzetes megállapodás nélkül is érthetők (pályaudvarok
jelei: pénztár, kijárat stb.)
Jellegzetes formái: matematikai, közlekedési, egyéb természettudományos (pl. kémiai)
jelek;

5. Jellemezze a nyelvi jelrendszert!

A nyelv, mint jelrendszer:

•Számos jelrendszer létezik (Jelrendszer: KRESZ, morze, gyorsírás, hangjegyek…)

•Legegyetemesebb jelrendszer a nyelv
•Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozza létre és a társadalom nem létezhet nyelv
nélkül
 •A nyelv jelek sokaságából és az ezeket rendszerző nyelvi szabályokból áll
 Minden nyelvnek van jelkészlete és szókészlete, azaz van szótára és nyelvtana
A nyelvi rendszert egyszerre jellemzi a változékonyság és az állandóság. A nyelvi változások
folyamatosak és öntörvényűek, a nyelv minden eleme változhat (leggyorsabban a szókincs,
leglassabban a nyelvtani-grammatikai és a hangtani rendszer). A változások mindig a
beszédből indulnak ki, a nyelvben élnek, s a beszédben aktualizálódnak újra. A változásoknak
és az állandóságnak azonban egyensúlyban kell lenniük egymással!