Örkény István: Egypercesei

I. HELYE A KÁNONBAN:

1. Örkény 20. századi prózaíró. A magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait
groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák
néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az
eseményekre
2. 20-adik századi Kossuth-díjas író
3. Újhold társszerkesztője
4. groteszk próza megteremtője

II. Egyperces novellák

 műfajteremtő: az ő nevéhez fűződik az Egyperces novellák megalkotása
(Használati utasítás egyperces novellája erről szól)
o megformált szövegekre épülnek a novellák
o groteszk kettősség jellemzi őket, mind sajátos
o rövidek, 1 perc alatt elolvashatók, de így is teljes értékűek
o mivel rövidek rendkívül tömörek többletjelentés tartalommal
terheltújra és újra el kell olvasni
o CÍMNEK: kiemelt jelentősége van, szimbolikus jelentősége van
o PREFERÁLT SZÖVEGEK: különböző szövegműfajok gyakorlati
szöveg pl használati utasítás 8gyakorlati szövegműfaj) tájékoztatás,
vicc, anekdota, a nyelvtanulást szolgáló könyvek dialógusai, de vannak
hagyományos novellaszerkezetűek is
o a novellák hangvétele. groteszk
 Novellák hangneme GROTESZK:
o A groteszk összetett hatású esztétikai minőség1, melyben torz, rút,
félelmet keltő vonások ötvöződnek mulatságos nevettető elemekkel,
vagyis távoli értékek keveredése figyelhető meg.
o ellentétes esztétikai minőségű dolgokat kapcsol össze?? pl vidám
temetés
o a téma lehet csúnya, de az összkép lehet kiváló alkotás: Charles
Baudelaire - Egy dög
o pl. eltorzult alakok, gnómok megjelenése a festményeken
 A groteszk fogalma és Örkény István neve irodalmunkban
szorosan összekapcsolódik, ugyanis az ő műveiben vált
uralkodó ábrázolási elvvé, akár egyperceseire, akár
kisregényeire vagy drámáira gondolunk.
1
esztétikai minőség Esztétikai minőség: a műalkotás belső lényege, jellegzetes arculata, hatása a befogadóra
 
Vonzó Taszító
kellemes nyugtalanító
harmonikus diszharmonikus

1 / 10
 o a humor egyik formája: ellentétes értékek összekapcsolásán alapul
 ellentétes értékek összekapcsolásán alapulebből adódik a
feszültég
 amíg a viccben a feszültség nevetés formájában feloldódik a
groteszkben megmarad

ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK

o A groteszk meghatározását fejti benne

o a groteszk más szempontból szemléli a világot, visszájára fordítja a szemlélt
dolgokat. Ez a szokatlan nézőpont új értelmezési lehetőségek kiindulópontjává válik
o szokatlan nézőpont a dolgok lényegére irányítja a figyelmet, megfordított nézőpont
 temetés vidámmá válik
 őszinteségre hívja fel a figyelmet:
o képmutatás nélküli világra irányítja a figyelmet

 Szövegei reformszövegek
 Irodalmi műalkotásként kezeljük, ha kiemeljük saját stílus rétegéből és
novelláskötetbe helyezzük. Több új jelentés taralommal gazdagodik a szöveg.
Lehet: leltár, vicc, anekdota, hagyományos szerkezetű is.
A sátán Füreden című Egyperces 

I. Keletkezés körülményei:
 1955-ben a Rákosi rendszerben történik, a történet ideje egybeesika keletkezés
idejével
 megszűnik a magántulajdon, államosítás időszaka
 pontos időszak nem derül ki a novellából, hogy mikor játszódik
o sejtésekből tudjuk a kommunizmus idején
 nincs magántulajdon
 mindenki gyanakvó
 nem nevezik néven őket

II. Anekdotára épülő szöveg

III. Stílusa

IV. Fő mondanivalója:

V. Címe
Sátán:
 Bibliai motívum
 kísértés köthető hozzá és a bűn
 apokaliptikus látomás
Füreden: helyhatározó
 Magyarországra helyezi az eseményeket
szimbolikus: előre sejteti a történteket

2 / 10
VI. Szerkezete:
 KÖZÉPPONTJÁBAn a kísértés áll
 ELŐKÉSZÍTÉSBŐL: megismerhetjük az utast, aki végül azonosul a
Sátánnal
 BONYODALOM: észreveszi a belvíz szivattyúkat , nem tudja mi az
DE meg akarja venni
o az államosítás idején magántulajdont szeretne venni-
GROTESZK
o
 KIBONTAKOZÁS: párbeszéd utas-munkások között gyanakvás
 TETŐPONT. sikerül megkapnia a gépet, a kísértés sikeres volt
 MEGOLDÁS: groteszk utasnak nincs rá szüksége
o ismerőse kertjébe teteti le
 ZÁRLAT:
o novella végén kertmotívum: nagy diófa középen
o kísértés sikerült
o eredendő bűnre utal

Az apróhirdetés című Egyperces

APRÓHIRDETÉS

Örök nosztalgia

"Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-
hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti,
kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással."

 apróhirdetésre épülő szöveg

 alcíme van Örök nosztalgia
 apróhirdetések világát mutatja meg
 központi témája a lakáscsere
 GROTESZK benne ugyanolyan kritériumokkal keres lakást, mint amit elad, sőt még
rá is fizetne
 Hiába való cselekedetre irányítja a figyelmet

3 / 10
Mi mindent kell tudni című Egyperces

MI MINDENT KELL TUDNI

Érvényes két díjszabási övezet beutazására, egy órán belül, legföljebb négyszeri
átszállással, a felszállóhelytől az utazás céljához vezető legrövidebb útvonalon.
Átszállni csak keresztezéseknél, elágazásoknál és végállomásokon lehet, de csak
olyan kocsira, melynek útvonala az előzően igénybe vett kocsik útvonalától eltér.
Egy utazás során csak egy Duna-híd és minden útvonal csak egyszer érinthető.

Kerülő utazás és útmegszakítás tilos!

 tájékoztató jellegű
 egy villamosjegy hátuljáról szedte a szerző
 a hivatalos szöveg irodalmi környezetbe ágyazva irodalmi szöveggé válik (tájékoztatás)új
jelentéstartalommal telítődik
 a hivatalos elemek szimbólumként funkcionálnak
 a szöveg középpontjában: út-utazás motívuma áll az élet jelképévé teszi
 Rokonítható: Kosztolányi Dezső: Esti Kornél: Az utolsó villamos út

Nászutasok a légypapíron című Egyperces 

 Nyelvkönyveksematikus szerkezetét adja vissza , dialektusát idézi

 fiatal házasok, mézes hetek, nászút ehhez nem illik a légy
 közös életük legboldogabb idejét élik
 légypapír ragacsossága és a mézes hetek párhuzamba állítása
 közös életük legboldogabb idejét élik
 párbeszéd panelekből áll
 házasélet:
o hogy jutnak el a mézeshetektől a mézesmadzagon át a légypapírig
 egy egész szerelem történetét tárja elénk

BUDAPEST című Egyperces

BUDAPEST

A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az
összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett.
Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán
nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd.
Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban
lejárt az utolsó gramofonlemez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt
több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi
gyors már nem futott be a pályaudvarra. Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz.
Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban;
ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok. Minden élelmiszert, az
összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket megették az egerek. Az egér roppant szapora

4 / 10
állat; ötször is lefial egy esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami
bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet.
Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak
az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljára. Amikor az utolsó hegedűn átrágták az
utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava.
De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula:
"Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné."

 viccre épülő egyperces

 …..apokaliptikus képek: minden megáll,
 víziókra épül
o atomtámadás utáni képek
o minden magáll elcsendesedik
 posztapokaliptikus képek
 a húr elpattanásaa novella leglíraibb része
 az élet nem áll meg az egerek túlélnek és ellepnek mindent
 ebben a pusztulásban megjelenik az ember
 egy rövid hirdetési cédulajelzi az ember jelenlétét
 mindent túlél a pesti ember leleménye is
 leleményesség, haszonszerzés
 "Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné."

IN MEMORIAM DR. K. H. G.

IN MEMORIAM DR. K. H. G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német
romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.

 hagyományos novellákat idézi

 jóbatátjának állít emléket
o aki a fasizmus idején koncentrációs táborban halt meg
o dr. Kun Havas Géza (zsidó származású) kritikus újságíró halálának körülményei
 a novella rövidpárbeszédekre épül
 Havas Géza kezdeményez beszélgetést fogvatartójával
o megmutatkozik benne inteligenciája, műveltsége, udvariassága
o az őr anyanyelvén szólal meg
o olyan beszédtémát választ, amiről feltételezi, hogy az őrnek is ismert: német kultúra
legnagyobb alakjait idézi feltragédiába fordul

5 / 10
o fogvatartója műveletlenismeretlenek számára a nagy alakok: Heine. Schiller,
Holderlin
o az őr műveletlen a helyzet zavarba hozza, ingerültté teszi: elszégyelli magát és
mérhetetlen harag fogja el  paprikavörös lett
o jellemére megfelelően oldja meg a feladatot: lelövi DR. K. H. G.-t

6 / 10
Örkény István: A sátán Füreden

Az utas kilépett a kert kapuján, kezet nyújtott L. G.-nek, aki idáig kísérte,
aztán útnak eredt a vasútállomás irányában. Még egy órája volt a veszprémi
vonat indulásáig, tehát kényelmesen lépkedett az átforrósodott úttesten, fehér
sortban, kihajtós fehér teniszingben, egy kis borjúbőr táskát lóbálva a
kezében, dudorászva.
Már a szomszéd villa előtt megállt. Egy hatalmas vontató állt az út szélén,
két pótkocsival; a sima platókon két zöldre mázolt vasszörnyeteg.
Lapos, zsömle formájú, óriási alkotmányok. Az utas, aki még sohasem látott
ilyen gépet, első percben azt hitte, hogy pontonok, aztán hogy jégtörő hajók,
bár az is lehet, hogy valamilyen óriási exkavátornak az alapzatai. Az aljuk
szelíden domborodik, mint egy ladik feneke, fent azonban ismeretlen
rendeltetésű csövek, szivattyúk, tarajok meredeznek szerteszét.
Ujjával megkopogtatja az első gép oldalát.
- Eladó? - kérdezi.
- Micsoda?
Az egyik kocsikísérő, aki halványszürke cejgnadrágot visel, meghökkenve méri
végig. Felsőteste meztelen, s mellének szürke borostái közt apró igazgyöngyök
csillognak.
Tikkasztó a meleg.
- Emez - mondja az utas, újra oldalba veri a gépet, és figyelmesen hallgatja
üres belvilágának fémes kongását.
- Ezt akarja megvenni? - bámul a kísérő.
- Miért? A másik talán jobb?
- Dehogy - mondja izzadva a kísérő. - Teljesen egyforma mind a kettő.
- Hát akkor ennél maradok - koccintja meg a gép oldalát a vendég.
- Meg akarja venni?
- Esetleg.
- Kinek a részére?
- Csak úgy magamnak. Miért, nem eladó?
- Ilyet még nem hallottam - mormolja a kocsikísérő.
Szemét lehunyja, a keze hátával letörli róla a verejtéket. Aztán még egyszer
megbámulja az utast, száraz szemmel. Aztán sarkon fordul, és átmegy az árok
felőli oldalra.
Összesen hatan vannak. Egy sofőr, aki hanyatt fekszik a vontató alatt, egy
szerelőforma ember, aki a szerszámokat adogatja neki és a négy kísérő
szerteszét.
Most ketten kiválnak közülük. A borostásmellű elhozza egyik társát, aki
sötétkék vászoninget visel. Az ing, ahol hozzáér a bőréhez, átnedvesedett, és
ott egy árnyalattal sötétebb a kékje.
- Maga az a pasas? - érdeklődik barátságtalanul.
- Miféle pasas? - kérdezi az utas.
A kékinges közelebb lép, és belenéz a szemébe.
- Minek ez a gép magának? Halljuk! - teszi hozzá fenyegetőn.
- Kikérem magamnak ezt a hangot - fortyan fel most már az utas is. - Mondja
meg, ha nem eladó, de ne kiabáljon velem.
A borostásmellű békítőn közbemorog: - Jóska...
Ettől a társa szelídűlni kezd.
- Először is - mondja -, én nem szoktam kiabálni senkivel. Másodszor, én egy
szóval sem mondtam, hogy a gép nem eladó. Harmadszor pedig talán meg szabad
kérdezni, hogy minek ez magának.
- Nézze - mondja az utas. - Én nem kérdezek semmit, maguk se kérdezzenek
semmit. De hogy ne legyen megint veszekedés, inkább megmondom: szükségem van
rá.
- Erre? - bök rá a gépre a kékinges.
- Erre vagy a másikra. De ha választani lehet, akkor inkább ezt viszem el.
- Várjon egy kicsit.

7 / 10
 Elmennek. A kék ingnek időközben a háta is megsötétedett: most az árok felőli
oldalon, ahová némi árnyékot vet a kocsi, összegyülekeznek a kísérők. A szerelő
megrugdalja a sofőr talpát, aki kimászik a kocsi alól, odamegy a többiekhez, s
egy idő múlva a borostásmellűvel és a kékingessel előkerül. Ő sokkal
magabiztosabban lát neki a dolognak.
- Hát erről van szó, ugyebár? - nyújtja a csuklóját az utasnak, mert a keze
olajos.
- Ha meg tudunk egyezni - mondja az utas.
- És mi az elképzelése, ha szabad kérdezni?
- Maga mondja meg.
- No mégis.
- Én ezt nem tudhatom - mondja óvatosan az utas. - Még azt se tudom pontosan,
hogy mire való ez a gép.
- Ez a gép - mondta a borostásmellű buzgón - belvizeket fog elszivattyúzni.
- Nagyszerű - helyesel az utas.
- Elsőrendű konstrukció - dicséri a sofőr.
- Nagyon megbízhatónak látszik - bólogat az utas.
De a kékingesből megint kitör az a rossz természete. Előretolakszik, és
kiabálni kezd.
- Látjátok, micsoda pasas? Azt se tudja, mi ez, csak meg akarja venni.
- Jóska - csitítja a borostásmellű.
- Mondtam, hogy nem szabad szóba állni vele - háborog a kékinges.
Az utas fölveszi a borjúbőr táskát.
- Ahogy akarják - mondja sértődötten. - Nem akarom erőltetni magukat.
- Jóska! - mordul föl a borostás.
- A viszontlátásra - mondja az utas.
- Hová rohan? - ordít rá a kékinges. - Ne rohanjon sehová.
- Megy a vonatom - mondja az utas, de pár lépést visszajön, s odamutat L. G.
kertjére. - Látják ott azt a diófát?
A diófa bent áll L. G. kertje mélyén, a háztól jobb kéz felé.
- Ha rászánják magukat, csak tegyék oda le, a fa alá.
Elmegy.
Ők, mostmár mind a hatan, odaszállingóznak L. G. kapuja elé. Ott álldogálnak
egy helyben, nézik a kertet, a kertben a fát s a fa tömör, sűrű árnyékát. A
hőség rezgő függönyén is átérződik egészen az országútig annak a sötét foltnak
csábító hűvöse.

(1955)

8 / 10
 NÁSZUTASOK A LÉGYPAPÍRON
Nem mentek sehová. Minek is? Itt ez a szép Budapest, mondta az ifjú férj, van itt
színház, mozi, hangverseny, látnivaló elég.
Otthon maradtak. Szépen, szerelmesen teltek mézesheteik.
Egy délután azonban, úgy fél hét felé, fölakadtak a lámpáról lelógó légypapíron.
- Buta egy véletlen!
*
A FÉRJ: Szeretsz, angyalom?
AZ ASSZONYKA: Nagyon.
A FÉRJ: Hát akkor gyere.
AZ ASSZONYKA: Már megint?
A FÉRJ: Gyeregyere.
AZ ASSZONYKA: Jaj, hogy te milyen vad vagy.
A FÉRJ: Gyeregyeregyere. Gyere!
AZ ASSZONYKA: Mindjárt, csak valamibe bele van ragadva a sarkam.
A FÉRJ: Rúgd le a cipőcskédet, de siess!
AZ ASSZONYKA: Akkor ma megint itthon maradunk. Pedig Csajkovszkij-est van a
Zeneakadémián.
A FÉRJ: Fütyülök Csajkovszkijra.
AZ ASSZONYKA: Inkább mennél színházba?
A FÉRJ: Á, ezek a szájbarágós magyar rendezők... Mondd, te nem úgy érzed, mintha
lengenénk?
AZ ASSZONYKA: Talán csak bebeszéled magadnak.
A FÉRJ: Egészen határozottan úgy érzem, mintha madzagon lógnék, és a levegőben
himbálóznék ide-oda.
AZ ASSZONYKA: Ne törődj vele. Nézd meg, mi megy az Operában.
A FÉRJ: Hol az újság?
AZ ASSZONYKA: A konyhaasztalon.
A FÉRJ: Nem tudok kimenni, mert már nekem is bele van ragadva a lábam
valamibe.
AZ ASSZONYKA: Furcsa... Nekem úgy rémlik, hogy az Álarcosbál.
A FÉRJ: Mondd, kérlek, amibe a cipőd beleragadt, az valami fényes és ragadós máz?
AZ ASSZONYKA: Olyasmi.
A FÉRJ: Én már a kezemet se tudom belőle kihúzni.
AZ ASSZONYKA: Hogy te hogy szeretsz panaszkodni! Az lesz a vége, hogy megint
itthon ülhetünk.
A FÉRJ: Mi ez a rángatózás?
AZ ASSZONYKA: Megpróbálok kimászni ebből a ragacsból.
A FÉRJ: Ne vacakolj, mert még leszakadunk.
AZ ASSZONYKA: Hát te már mindenbe beletörődsz? Pedig azért szerettem beléd,
mert olyan vállalkozó kedvű voltál, mindig megnevettettél, és azt mondtad, imádod
a zenét...
A FÉRJ: Hiába imádom a zenét, ha nem tudom a végtagjaimat megmozdítani.
AZ ASSZONYKA: Mintha te volnál az első, aki beleragadt valamibe! Vannak
rokkantak, láb nélkül. De ők is élnek, dolgoznak, még szórakoznak is.
9 / 10
A FÉRJ: Most mintha forognánk.
AZ ASSZONYKA: Ez is zavar?
A FÉRJ: Ilyet még nem is hallottam.
AZ ASSZONYKA: Akkor megmagyarázom. Befúj a szél a lépcsőházból, az forgatja
ezt a ragadós micsodát. Megnyugodtál?
A FÉRJ: Hogy nyugodnék meg, amikor már hasig vagyok ebben a ragacsban!
AZ ASSZONYKA: Te csak fújod a magadét! Húsz perc múlva hét. Már csak taxival
érünk az Operába.
A FÉRJ: Semmibe veszed az élet realitásait?
AZ ASSZONYKA: Azt mondtuk, hogy ez a házasság nem olyan lesz, mint a többi. Mi
nem fogunk kifogyni a szóból, elfásulni, veszekedni, elválni. Én még nagyokat
akarok nevetni, és három gyereket akarok, és zenei iskolába akarom őket íratni.
A FÉRJ: Már a szájamig ér.
AZ ASSZONYKA: Légy szíves, telefonálj taxiért.

10 / 10