7/24/2019 Petofi Sandor -Itt Allok a Ronakozepen - Elemzes

Petőfi Sándor: Itt állok a rónaközepén (1846)

A vers a Felhők ciklus darabja. Címe életszerű helyzetre is utalhat, de

allegorikusnak is tekinthető. A róna kitüntetett motívuma Petőfi költészetének, a
végtelen és a szabadság romantikus metaforája. Ez a költemény annyi más hasonló
témájú verstől eltérően nem leírja vagy megidézi a valóságot, hanem a vers
(szimbolikus) terévé teszi.
Az egyes szám első személyben megszólaló versbeli én belehelyezi magát a
térbe, nem is csupán a rónán történik a jelenet, hanem a közepén. Romantikus
túlzással, mintha a világ közepén lenne. Ugyanakkor a vers nyomasztó hangulata,
vészjósló motivikája egy másik megközelítési irányt is felvet, a k ülső tágas tér a
képzelet, a sejtelmek belvilágaként is értelmezhető, ahol a nyílt térhez nem szabadság,
hanem a védtelenség és a magány képzete társul.
A költemény egy rövid jelenetet beszél el: az egyik ember (nagy) messzir ől
nézi a másikat, aki épp kaszál. Aztán a kaszáló megáll, megfeni kaszáját, közben
észreveszi, hogy nézik. Egymást nézi a két ember a róna közepén. Teljesen köznapi
esemény, mégis, mintha a figyelő ember kitartó nézése illetéktelenül megzavarná a
fennálló nyugalmat. A versbéli beszélő a másik ember, akinek szemén keresztül az
egész jelenet valami fenyegető hangsúlyt kap. Már a körülmények erre utalnak: „A
pusztát síri csend födé el” (halott szemfedő). A motívumok egy 18. századi
rémregényből is származhatnának, és a felszín látszatnyugalma csak fokozza
borzongató hatást. A beszélő ebben a vészterhes közegben a kaszás emberben hirtelen
megszemélyesített halállal néz farkasszemet, mint a középkor allegorikus
ábrázolásain.. Ebben az olvasatban a beszélő észrevette a halált, de a halál még nem
vette észre a beszélőt, illetve éppen észreveszi, miközben a kaszáját feni a hal álos
csendben. A feszültség lépésről lépésre fokozódik. Csodálatosan érzékletes a mozgó
kéz látványának mozzanata. A néző tudja, hogy mi történik, látja, de a hang nem ér el
hozzá. A szituáció a versnek ezen a pontján már szinte túllendült az irreális, a
misztikus felé.
Az utolsó előtti sor azonban fordulópontot jelent. A feszültség itt szökik a
legmagasabbra, de a rezzenéstelen szembenézés váratlanul hat. A sor eleji „de” is azt
sejteti, hogy ez a reakció egyáltalán nem magától értetődő itt. A beszélő bátran és
öntudatosan viselkedik.
A zárósor a helyzeten val ó diadalmaskodás, kilépés, nézőpontváltás. A vers
sejtelmesen végigjátszotta a szituációt (vagy rájátszott), és a „mintha” borzongását. A
zárlat kérdése tárgyilagos, kíváncsi és fölényes. A kíváncsiság fölénye, oldottsága és
bátorsága átfordítja a helyzetet, de vissza is utalja a realitások világába.
A költemény hangja, formája is szokatlan. Nem tagolódik versszakokra, a 13
sor egyetlen tömböt alkot. Rímei páros rímek, egy rímtelen sor kivételével (11.). A
sorok hossza egyenetlen

http://slidepdf.com/reader/full/petofi-sandor-itt-allok-a-ronakozepen-elemzes 1/1