ARANY JÁNOS BALLADAKÖLTÉSZETE

Arany János a XIX. század második felének legnagyobb hatású költője, aki a
romantika jegyében írta műveit. A romantika jellemzője a nép felé fordulás, a
múltba tekintés és a műfajkeverés. Ezt a három jellemzőt összegzi a ballada,
mint műfaj, melyhez Arany János legjellegzetesebb művei tartoznak.
A ballada „tragédia dalban elbeszélve”. Verses formájú, történetet mond el,
párbeszédes, tragikus elemeket alkalmaz, a balladai sejtetés, elhallgatás, homály
a jellegzetes eleme. A ballada eredetileg ősi népköltészeti műfaj, Arany János
például a skót és székely népballadákat tekintette mintaként. 1853-tól kezdte
őket írni Nagykőrösön. A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük, történelmi
balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek. Bár tárgyukat nagyrészt a
nemzeti múlt nehéz időszakaiból merítik, ám rejtett jelentésükkel a jelenhez is
szólnak. Arany így próbálta erősíteni a nemzeti öntudatot, a nemzeti egységet.
Ritkábban a nép életéből is választ témát magának. Arany balladáiban nagyon
fontos a lélektaniság, a lelki okok vizsgálata.
ARANY BALLADÁINAK CSOPORTOSÍTÁSA
EREDETÜK SZERINT:
 Népi jellegű (Ágnes asszony) – skót és erdélyi népballadákkal rokonítható
 Drámai (V. László) – párbeszédességre és síkváltásokra épülő -
Shakespeare hatását mutató
 A históriás énekek hagyományaihoz kapcsolódó (Zách Klára)
 Románcos (Rozgonyiné)
 Kísértetes (Híd-avatás)
 Anekdotikus (Pázmán lovag)

FELÉPÍTÉS SZERINT:
 Egyszólamú ballada (az események az időrendet nem bolygatva egy

1
cselekményszálon bontakoznak ki) – A walesi bárdok (1856)
 Többszólamú, párhuzamos szerkezetű ballada (egyidejű, de különböző
cselekményszálak fonódnak egymásba) - V. László (1853), Szondi két apródja
(1856)
 Körkörös felépítésű: egyszólamú, lélektani balladák (egyéni sorsokat,
jellemeket ábrázol, nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bűn és
bűnhődés kérdése sokszor kerül a ballada középpontjába); - Ágnes asszony
(1853)
VILÁGKÉPISÉG ÉS ÉRTÉKKOMUNIKÁCIÓ SZERINT:
 Az ősi világképet újraalkotó balladák: biztos értékrend – hősiesség,
hírnév, erő - a művek értékvilágának az alapja, illetve a jé és rossz ellentétes
pólusaira épül (Rozgonyiné, Mátyás anyja, Pázmán-lovag)
 Az erkölcsi világrendet helyreállító balladák: erőszak, zsarnokság,
bűnös emberek megjelenése – de: az erkölcsi világrend helyreállításáért
folytatott küzdelem sikeres: a hősök haláluk árán erkölcsi győzelmet alkotnak
(Szondi két apródja, A walesi bárdok, V: László) – vagy: a bűnt büntetés követi:
Ágnes asszony, Tetemre hívás
 Bizonytalan erkölcsi világrendet mutató balladák: bizonytalanná válik
az erkölcsi világrend: az egyén felelőssége, a bűn és bűnhődés kapcsolata nem
egyértelmű, a rendet a kompozíció rendje adja: Vörös Rébék, Tengeri-hántás,
Híd-avatás
KORSZAK SZERINT: Nagykőrösi balladái (1850-es évek) és Őszikék
korszak balladái (1970-es évek)

Az Őszikék korszakban (1877-1882) előtérbe kerül a népi, misztikus, babonás

motívumra való építkezés. Fölerősödik az erkölcsi szigor, s megjelenik a
nagyváros-ellenesség, a polgári világból való kiábrándultság érzése. Gyulai
Páltól még a hatvanas években kapott egy kapcsos könyvet, s ebbe írja Az

2
Őszikék versciklusát és balladáit, melyeket eredetileg nem szánt kiadásra. A
költemények nagy része a Margitszigeten készült „az ihlet percében”. Az
Őszikék egy késő őszi virág, mely költészetének késői, azaz másodvirágzására
utal.
A Vörös Rébék. Arany egyik kevésbé ismert műve. A ballada címe egy
Rebeka nevű asszonyra utal, akiről az első versszakból kiderül, hogy misztikus
erővel van megáldva, hisz egyszer varjúként, másszor pedig öregasszonyként
jelenik meg. A műben több utalást is találhatunk arra, hogy Rebeka boszorkány.
(pl.: a bocskor főzés, ami egyfajta rituálé). Másrészt Rebi néni a falu
kerítőnőjének szerepét is betöltheti, hisz ő hozza össze Danit és Terát.
Az első versszakban kétszer is megjelenik a "kár" szó. Tekinthető
szójátéknak, hisz jelenthet egy hangutánzó szót, míg egy másik értelmezésben
sajnálkozást is. A strófák a "Hess, madár" refrénnel zárulnak, amelynek
ördögűző szerepe lehet.
Erre a versre is, mint Arany sok más balladájára jellemző a keretes szerkezet,
hisz az utolsó versszak variációs ismétlése az elsőnek.
A ballada bonyodalma a másodiktól az ötödik versszakig tart. Hamar kiderül,
hogy Dani és Tera nemigen illenek össze, Dani meg is bánja, hogy hallgatott
Rebire, és elhessegeti a varjat.  Rebi ezért ráveszi Terát, hogy csalja meg
Danit a pénzszedő kasznárral.
A kibontakozás a hatodiktól a tizenegyedik versszakig tart. Kiderül, hogy
Tera terhes, de a kihagyásos előadásmód miatt nem lehet tudni azonnal, hogy a
férjétől-e vagy a kasznártól. Ez csak abból derül ki, hogy Pörge Dani elzavarja
Terát. A férj a felség megszólítására metaforát használ, az ördöggel azonosítja:
"Asszony, ördög!".
Ebben a versszakban egy fontos fordulópont következik be, Dani lelövi az
Rebi nénit, a varjút, aki asszony képében lezuhan a földre, de lelke egy másik
varjúban él tovább.
A második gyilkosságot is ebben a szakaszban követi el, ám nem lehet tudni,

3
hogy bosszúból vagy más oka van rá, ugyanis a versben ez áll: "Keskeny a palló
kettőnek". A költő valószínűleg nem a gyilkosság valós okát tünteti fel, hisz
azért nem öl meg valaki egy embert, mert nem férnek el egymás mellett egy
pallón, ennek inkább bosszúállás volt az oka, hisz a felesége egy kasznárral
csalta meg őt, és valószínűleg ő volt az a kasznár. A helyzetet bonyolítja a
kihagyásos előadásmód, hisz először nem tudjuk, hogy ki lökött le kit a
pallóról.
A tizenegyedik versszak először azt a benyomást kelti, hogy a főszereplő
öngyilkos akar lenni, hisz előtte egy elkeserítő leírást kapunk a bujdosók
életéről. Ám a következő sorban már láthatjuk, hogy "csak" egy görögöt (sok
összefüggésben kereskedőt jelent) akar kirabolni. A kihagyásos előadásmód
miatt arra már nem kapunk választ, hogy megölte-e a görögöt.
A történet tetőpontja a tizenkettedik strófa, ahol Dani már halott, és
amelyben az előzményekre csak következtetni lehet az alapján, hogy az előző
versszakban utalás volt az akasztásra. A "Fekete volt, mint a bogár" hasonlattal
azt fejezi ki, hogy annyira ellepték a madarak, hogy csak az ő tollazatukat lehet
látni.
A ballada megoldása az utolsó versszak, ami a keret zárása. Amíg az első és
az összes többi versszak múlt időben van, addig ebben az utolsóban egy hirtelen
jelenre vált, azt az érzetet keltve, hogy a lélekvándorlás így megy az idők
végezetéig, a gonoszt nem lehet elpusztítani.
A művet értelmezési lehetősége szerint tekinthetjük egy tanulságos
történetnek is, ám az sem lehetetlen, hogy Arany a középkori boszorkány
históriákat akarta saját, korabeli környezetbe átültetni, ezzel újraélesztve a
létezésük felöli kétségeket.
A ballada a paraszti élet és a misztikum egy elég különös kapcsolatára világít
rá, amely talán a mai ember számára már csak mesének tűnik, mert senki sem
hisz már a boszorkányokban, a varjúkból hirtelen átváltozó öregasszonyokban.
A népi, azaz folklorisztikus témájú balladája, a Tengeri-hántás (1877) A mű

4
szereplői a szokástörvényt megsértve halállal, ill. tébollyal majd
öngyilkossággal bűnhődnek: Tuba Ferkó elhagyja megesett szeretőjét Dalos
Esztit, aki emiatt öngyilkos lesz. Miután Ferkó visszatér a faluba és megtudja,
hogy mi történt szeretőjével, a lelkiismeret-furdalás elmebeteggé, tébolyulttá
teszi és a templom tornyára felmászva lezuhan. Ez a ballada is többszólamú,
mert a történetet tengeri hántás közben feltehetően a közösség egy idősebb tagja
meséli a fiatalok okulására. A szomorú múltbeli történetbe kiszólások
segítségével vegyülnek a jelenre vonatkozó utalások, az utolsó (a
keretversszakban) viszont a múlt következménye válik jelenné: a mesét
hallgatók ijedten figyelik a felettük repülő halott szerelmesek kísérteties
muzsikáját.
A Híd-avatás (1877) című ballada alapját az a babona adja, miszerint az új
hidat az öngyilkosok avatják fel. Arany a polgári világ, a szabad verseny, a
haszonelvűség korának kárvallottjait mutatja be. A célnélküliség, az erkölcsi
világrend megbomlása következtében értelmetlenné válik az ember élete, nemre
és korra való tekintet nélkül (párhuzam: középkori haláltánc műfaja, mert a halál
előtt minden ember egyenlő). Minden egyes öngyilkosságot egyedi módon
ábrázol. Társadalmi körképet mutat be, mellyel üzen is: kilátástalan,
reménytelen a nagyvárosi emberek élete. Ezzel gyakorol közvetett kritikát kora
nagyvárosainak életéről. Irodalmi párhuzam: Madách Az ember tragédiája – ott
a londoni színben ugyanis egy gödörbe ugranak be a szereplők, akik csalódtak
az életben, meghasonlottak a világgal.
A Tetemre hívás a bűn-bűnhődés kapcsolatáról szól és egy gyilkosság
elkövetőjének keresését mutatja be. Hétköznapi  emberek a szereplői. A tragédia
már a ballada elején bekövetkezik, majd végigkíséri az egész művet. Egy gazdag
család ifjú tagja, Bárczi Benő gyilkosság áldozatául esett.  A metaforákkal még
nyomasztóbb hatást kelt a történet: „kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú”; „a
palotát fedi fekete posztó”. A kétségbe esett apa mindent megtesz, hogy
kinyomozza, ki ölte meg fiát. Ezt egy akkori szokással,a tetemre hívással teszi.

5
A költő fokozást használ, amivel fokozatosan feszültebb lesz a hangulat: az apa
egyre belsőbb körökből keresi a tettest. Először az ellenségeket, barátokat majd
az udvar tagjait hívatja be.
Végül az édesanyát és a fiú húgát is kéreti. Már csak egy ember maradt, a
szerető, Kund Abigél. Ekkor a halott vérezni kezd. Az apa a lányt nevezi
gyilkosnak, de ő elmondja, mi történt valójában. Habár nem ő ölte meg Bárczi
Benőt, miatta lett öngyilkos. Ő csak játszadozott a fiúval, aki viszont szerelmes
volt belé. A történtek hatására a lány megőrül, fel sem fogja, mi lett a tettei
következménye. Az emberek emiatt nem bántják, csak szánalommal néznek rá.