ARANY JÁNOS – ÁGNES ASSZONY

Arany János, a 19. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja, az aranykor legnagyobb
költője és írója. Munkássága mély nyomot hagyott a magyar irodalomban, és azóta is jelentős hatással
van a hazai irodalmi és kulturális életre. Arany a magyar romantika és realizmus jelentős alakja, és
művei számos különböző műfajban kiemelkedőek. A balladák, az eposzok, a lírai költemények és a
fordítások egyaránt megtalálhatók az életművében. Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett Arany
Jánost tartja az egyik legnagyobb magyar költőnek.
Arany János balladái jelentős hatással voltak a magyar irodalomra és kultúrára. A ballada
Európában a romantika korában lett népszerű. Eredetileg népköltészeti műfaj, Arany pedig a skót és
székely balladákat tekintette mintának. Több műnem jellemzőit is viseli, kevert műfaj, mivel drámai
eseményt mond el, lírai elemekkel díszítve. Jellemző rá a szaggatott előadásmód, amiket balladai
homálynak nevezünk. Ezek célja pedig a feszültség keltés.
Balladáit 3 szempont szerint lehet csoportosítani. Időrend szerint vannak a Nagyszalontán írt
balladák (1847-1848), a Nagykőrösi korszak (1851-1860), illetve az időskori, őszikék balladák.
Szerkezet szerint lehet lineáris, tehát időben előrehaladó vagy körkörös, vagyis a cselekmény oda tér
vissza, ahonnan elindult, például az Ágnes asszony, illetve párhuzamos, mint a Szondi két apródja,
amikor két vagy több szálon fut a történet. A balladáit lehet témák szerint is csoportosítani. A
történelmi balladái a magyar vagy egyetemes történelem időszakait idézik meg, és leginkább
allegorikus jelentésűek, ilyen ballada a A walesi bárdok vagy az V. László. A történelem magyar
nagyságát hirdeti. Vannak lélektani témájú művek is, aminek középpontjában a bűn és bűnhődés áll.
Ezen kívül vannak még népies és nagyvárosi balladák is.
Az Ágnes asszony című balladáját 1853-ban írta meg, ezért ez a mű a nagykőrösi korszakba
tartozik. Témáját tekintve népéleti és lélektani ballada is egyben. Kulcsmotívuma a bűn és bűnhődés,
amely az első négy strófában sejthető. Ez adja a balladai homályt. A mű végére jutva bizonyosodunk
meg az asszony bűnösségéről. A mű elején, közepén és végén is olvashatók jelenetek, amik a pataknál
játszódnak. Ezért az 1, 20, 26. versszak adja a 3 pillérét a műnek, mivel ezen versszakok úgy
kezdődnek, hogy Ágnes asszony ismét a pataknál mos. Ebből következhetően a ballada nem csak
lineáris, hanem körkörös szerkezetű is.
Az első versszakok a bűn tényét sejtetik. Ágnes asszony egy véres lepedőt mos, bűntudat és
lelkiismeret-furdalás gyötri, illetve hazudik az asszonyoknak. Az ötödik versszaktól a mű színhelye a
börtön lesz, majd a tizediktől a bíróság. Itt már az asszony érzi, hogy kezd megőrülni, mivel rémeket
lát, fél, rémálmok és látomások gyötrik. Lelki változásait Arany dőlt betűvel jelzi. A költő csak a 11 és
a 12. versszakban oldja fel a balladai homályt. Szeretőjével együtt megölte a férjét, a szeretőjét
felakasztották, ő pedig életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélték. Pontosan nem tudni miért
engedték haza az asszonyt. Ágnes asszony büntetése a téboly, ami sokkal nagyobb a letöltendő
fogságnál. A záró versszakokban észlelhető idő múlása a végtelenségbe nyúlik Az asszony már
megöregedett, ősz és ráncos. A ronggyá mosott lepel elszakad, de ő még mindig látja a véres foltokat.
Az Arany János balladái nem csupán irodalmi alkotások, hanem mélyen emberi élmények,
melyek évtizedek óta inspirálják és megérintik az olvasókat. Az író munkássága és irodalmi hagyatéka
az idők során nemcsak a magyar irodalom, hanem a világirodalom részévé vált, és az olvasók számára
mindig különleges élményt nyújt.