Arany János balladái

A 19. századi Európa egyik legmeghatározóbb korstílusa a romantika, mely az addigi klasszicizmussal
szakítva, új értékrendeket vezet fel. Míg a klasszicizmus próbált valóságszerű maradni, megidézve az
antik költészetet, addig a romantikában előtérbe kerül az egyéniség, az önkifejezés, és az
elrugaszkodott fantáziák, illetve az érzelmek bemutatása. A romantika egyik magyar megtestesítője
Arany János, aki bár rövid, de igen szoros barátságot ápolt Petőfi Sándorral. A barátság kezdete Arany
Toldi című elbeszélő költeményéhez vezethető vissza, mely akkora sikert aratott, hogy Petőfi együltő
helyében olvasta el a művet, majd rögtön írt egy levelet a szerzőnek, hogy kiderítse ki ez a tehetség
valójában.

Arany János maradandó alkotásokat hozott létre mind a líra, mind az epika műnemben, de
legfőképpen mégis balladáiról híres. A balladaköltészetben a három műnem találkozását láthatjuk,
ahogy azt a hivatalos meghatározás is kimondja: „tragédia dalban elbeszélve”. A drámai műnemhez
sorolhatjuk, mert végkifejlete általában tragikus és jellemző formája a párbeszéd, így a tragédia
műfaját idézve. Epika, hiszen történetet mesél el és többnyire megjelenik egy narrátor, elbeszélésre
hajazva. Végül pedig a líra műnemhez is sorolhatjuk, verses formája és érzelmi telítettsége miatt.

Arany balladáit keletkezési helyük alapján két nagy korszakra bonthatjuk: a nagykőrösi balladákra,
illetve az Őszikék korszakra. Nagykőrösi balladáiban meghatározó motívum a bűn és bűnhődés,
melyet Ágnes asszony című költeményében kiválóan megfigyelhetünk. A mű Ágnes asszony
bűntettének majd az utána következő bűnhődésének történetét megéli el. Ugyan rengeteg a
balladákra oly jellemző elhallgatás, figyelmesen olvasva mégis kiderül, hogy Ágnes asszony férje
gyilkossága miatt bűnös, amit ugyan nem ő követett el, hanem szeretője, mégis bűnhődnie kell,
hiszen közrejátszott benne. Itt azonban megjelenik a következő, Arany balladáiban visszatérő,
motívum: a törvényszék motívuma. Ágnes asszonyt az emberi törvényszék elé vezetik, mely ugyan
felmenti, de valódi bűnhődését Isten keze által nyeri el, mivel a történet során megőrül. Ezt, és az idő
múlását, érzékeltetik a visszatérő versszakok, melyekben Ágnes asszony a fehér lepedőt mossa. Ezen
versszakok egymás variánsai, melyeket a megbomló elme metaforájaként is értelmezhetünk, ahogy
kezdetben még „fehér lepedőjét” mossa, ám a történet végén már „régi rongyát”.

Arany második nagy ballada korszakát Őszikék balladáknak nevezzük. E balladák témája lényegesen
eltér korábbi balladáitól, melynek magyarázata a költő életében végbemenő tragikus változásokkal
magyarázható. Nem csak saját lányának halálát kellett átvészelnie, de még egy súlyos betegség is
felütötte fejét, így nem csoda az ezután megjelenő elégikus hangvétel. A Híd-avatás címmel íródott
műve lényegében az emberi kilátástalanságról és elkeseredésről, majd az ezt követő öngyilkosságról
szól. A műfaja ennek következtében haláltánc, mely elnevezés tökéletesen lefedi a történéseket.
Kezdetben egy ifjút látunk, aki éppen most vesztette el a pénzét kártyán, így elkeseredettségében
megindul az újonnan épült Margit hídhoz, hogy véget vessen életének. Mikor megérkezik, mintha
történeti síkot váltanánk, innentől már elméje szüleményeit látjuk, ahogyan sok különböző
társadalmi osztály képviselői ugranak le a hídról, változó komolyságú indokokkal. Míg az első pár
vállakozó adósságok, illetve becsületvesztés miatt vetnek véget életüknek, a vége felé olyan, már-már
komikusnak ható, indokokkal is találkozhatunk, minthogy egy úri nő megunta, hogy minden nap fel
kell öltöznie és kifesteni magát. Az őszikék balladákra még inkább jellemző a sűrítés és a balladai
homály, így minden történetnek csak egy-egy töredékét látjuk. Végül azonban világosan kivehető,
hogy a fiú, képzelődésétől elkábulva, mégis elhatározza magát, és beleveti magát a Dunába.