Ady Endre szerelmi motívumai

3. tétel
Témakör: Életművek
Tétel: A Léda- és a Csinszka-versek Ady Endre költészetében
Feladat: Vázolja Ady pályaképét és a Léda- illetve Csinszka-szerelem életrajzi hátterét! Mutassa be a Léda- és
Csinszka-versek jellemző vonásait néhány költemény segítségével! Feleletében térjen ki a lírai én és a szeretett nő
viszonyának ábrázolásmódjára, a költői kifejezőeszközök, a hangnem jellegére!

„Ady olyasmiről énekelt, amiről nemcsak a közmorál, de az illendőség, a lovagiasság és a férfias jó ízlés is tiltotta
beszélni: a beteg, a tilos, bűnös szerelemről, az élet gonosz mámorairól, a pénzről, a lét szörnyű, zavaros és véres
élményeiről.” (Keresztury Dezső)

A Léda és a Csinszka-versek Ady Endre költészetében

Életpályája:
 A magyar szimbolista költészet legjelentősebb alkotója.
 Érmindszenten született 1877-ben.
Apja: Ady Lőrinc (hétszilvafás=elszegényedett) nemes.
Anyja: Pásztor Mária papok, tanítók leszármazottja.
Ady büszke volt nemesi származására (Ond vezértől származtatja családját)
 Iskoláit
Nagykárolyban és Zilahon végezte,
majd Debrecenben jogot hallgatott,
közben újságírással is foglalkozott.
 Munkássága:
1899-ben jelent meg első verseskötete, a Versek
1903-ban jelent meg második kötete, a Még egyszer is.
Életének egyik nagyon fontos állomása Nagyvárad.
1900 és 1903 között a Nagyváradi Napló munkatársa.
A baloldali eszmék hívévé vált, éles hangú politikai írásokkal jelentkezett.
 Léda:
Nagyváradon megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal, szerelmes versei Lédájával.
A nő biztatására utazott Párizsba (1904 és 1912 között hétszer járt itt), ahol a hazai lapok tudósítója volt.
Megismerkedett Baudelaire és Verlaine verseivel.
Hazatérése után a Budapesti Naplónál dolgozott, gyakran látogatott el szülőfalujába.
1906-ban jelent meg Új versek c. kötete. (ez az első fontos kötete)
Verseit nagyrészt az 1908-ban induló Nyugatban közölte.
1912-ben véget ért a Léda-szerelem.
 Csinszka:
A háború kitörése után egy új kapcsolat hozott enyhülést a költő számára. Megismerkedett Boncza
Bertával, akit Csinszkának nevezett.
1915-ben összeházasodtak, 1917-ben Budapestre költöztek.
1918-ban a költő már súlyos betegen vett részt a köztársaság kikiáltásán a Parlamentben.
 1919 januárjában hunyt el Budapesten, a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel.

Ady fellépése heves rajongást és dühös elutasítást váltott ki.

 Új stílusirányzatot képvisel, a szimbolizmust.
 Alkotásai tartalmi szempontból is szembe fordultak a hagyományokkal.
bírálta a feudális maradványokat,
demokratikus átalakulást követelt.
küldetésének érezte, hogy az elmaradott Magyarországot az európai haladás útjára segítse.
merész szerelmi lírája a diszharmonikus szerelem és az erotika ábrázolásával lázadt az úri
Magyarország erkölcsei, előítéletei ellen.
Az I. világháború idején elítélte az értelmetlen vérontást.
Költészetének fontosabb témái:
- Ugar-versek
- Ars poetica
- Szerelmi líra- Léda/Csinszka-versek,
- Istenes-versek
- Világháborús versek
- Lét-harc-versek
 Ady szerelmi költészete

1. Újszerű szerelmi felfogás:

 Előzménynek tekinthető Vajda János szerelmi költészete. A perdita-kultusz, azaz a romlott, erkölcstelen,
démoni nő iránti vágyak versbe szedésével a magyar irodalomban elsőként Vajda Jánosnál találkozhattunk.
 Világirodalom Perdita-kultusza hatott Adyra.

Az én menyasszonyom
 Hangulata alapján a Léda-versek közé sorolhatnánk, VISZONT még nagyváradi megismerkedésük előtt írta.
 Adynak élete során több futó szerelmi kalandban volt része.
 Nagyváradon egy táncosnővel volt viszonya. (Lédával való megismerkedése előtt)
 Az embereket megbotránkoztatta a viszonyuk, de a költőt ez nem érdekelte.
 A költemény hangvétele sajátos.
 Dacos, provokáló ellentmondás azoknak, akik megbotránkoztak ezen a viszonyán.
 A lírai alany E/1.
 Csak a női iránta érzett szerelme, nem pedig társadalmi hovatartozása volt fontos a számára: „Mit bánom én,
ha utcasarkok rongya, / De elkísérjen egész a síromba”.
 A testi-lelki kapcsolat minősége számít.
 Testi és lelki szerelmet vár a nőtől, és nem számít az sem, ha utcalány.
 Ady szókimondóan építette verseibe az érzékiséget, az erotikát.
 Minden versszak egy-egy mondat, tehát lezárt egészet képvisel magában.
 Páros rímekkel fűzi össze a kétsoros versszakokat.
 Jellemzője a provokatív hang.
 Megdöbbentő, durva képek pl.: „utcasarkok rongya”, „kirugdalt, kitagadott, céda”
 Minden versszak egy-egy mondat, tehát lezárt egészet képvisel magában.
 Ezzel statikusságot idéz elő.
 Felsoroló hangot vonultat végig a művön, amely az „idealizált nő” tulajdonságainak fölsorolásának érzetét
segíti.
 Ez az idealizált hölgy
lehet bármilyen társadalmi csoport tagja (prostituált is – 1., 2. versszak),
a lényeg, hogy a sírig szeresse → hűség
„…álljon előttem izzó, forró nyárban: / » Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam«…” → kitartás
a nehézségek ellenére is (= 4. versszak)
semmi se számít, csak az, hogy viszontszeresse a lírai ént.
 Gondolkodásából egyértelmű: semmilyen következmények nem érdeklik, s nem is számítanak neki pl.: képes
kijelenteni, hogy még a tisztítótűz se érdekli (7. versszak), csak együtt lehessen vele.
 Ha el is veszt mindent, az élete üressé válik, akkor is, meglesz ő, s ő válik az életévé, ő fogja betölteni (9.
versszak)
 A 11. versszakban fel is kiált, hogy minden.
 Dekadens ízt kap a mű az utolsó versszakokban.
a halált, a „végső búcsút” kacagás kíséri
az életet definiálja: „bűn és szenny”
 Ady jellemzői a műben:
páratlan szám: pl.: versszakok száma
megdöbbentő, durva képek pl.: „utcasarkok rongya”, „kirugdalt, kitagadott céda”
provokatív hang
 Ady misztikus kívülállóság-érzete, hogy ő más, mint a többiek → az ő szerelme is több, tökéletesebb „…
ketten voltunk csak tiszták, hófehérek”
 Régies + mai/modern szavak keverése pl.: kacagnók, általéget ↔ szenny, utcasarok

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

2. A Léda-szerelem versei:
a) Léda és Ady kapcsolata:
- Nagyvárad: Léda férjes asszony, kapcsolatot kezdeményez a fiatal költővel, elviszi Párizsba.
- Kapcsolatuk kezdetben sem volt szokványos, nem volt kiegyensúlyozott, hullámvölgyes volt.
- 1912 tavaszán szakadt meg a kapcsolatuk.
- Ady szakított a nővel.
b) A Léda-versek:
 1903-ban megismerkedett a nála öt évvel idősebb férjes asszonnyal, Diósy Ödönné Brüll Adéllal.
 A Párizsban élő asszony pártfogásába veszi.
 Ady, Léda hatására fejlődni kezdett, megismerte a világirodalmi költészetet, elutazik Párizsba, ami a
művészetek városa. Stílusa szimbolista lesz.
 Felszínes kapcsolatai után végre rátalált az igazi szerelem.
 Botrány is kísérte ezt a szerelmet:
Léda zsidó volt, férjes asszony, s idősebb Adynál.
Mindketten nyíltan vállalták a megbotránkoztatást kiváltó kapcsolatot.
 Ez az esemény költői pályafutásában is fordulatot jelentett.
A verseiben Lédának becézett művelt, érzékeny és büszke asszony szabadon gondolkodott a szerelemről.
Házasságban élt, férje tudott Adyval folytatott viszonyáról.
 Párizs felszabadította költői tehetségét, az Adéllal itt eltöltött idő hatására születtek meg a Léda-versek.
 Kapcsolatuk azonban diszharmonikussá vált.
 Napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések.
 Szerelmük egyszerre volt öröm és gyötrelem, elválások és egymásra találások sorozata, izgalom és feszültség.
 Szerelmükbe hiányérzet fészkelte be magát és állandó kísérője lett a hiábavalóság és a halálhangulat.
Héja-nász az avaron:
 Az Új versek (1906) című kötetben, a Léda asszony zsoltárai ciklusban jelent meg.
 A címben szereplő ragadozó madár, a „héja” szokatlan metafora. A ragadozó héjapár: a vers
alapszimbóluma. A diszharmonikus szerelem jelképe.
A szerelmespárok gyakori jelképe a turbékoló galambpár, vagy a gerlice, nem a héja. A héja ragadozó madár.
Szerelmüket a ragadozó madarak nászához hasonlítja.
Ez a szimbólum meghatározza a vers hangulatát.
A héja-nász kifejezésből érezzük, hogy ez a szerelem a hétköznapi szerelemtől eltér.
A kapcsolat is szokatlan, mert Ady a fiatalabb, Léda pedig férjnél van.
 Az „avaron” határozóragos főnév.
A szerelem évszaka a tavasz, esetleg a nyár, nem az ősz. Az ősz az elmúlás évszaka, itt az avar a szerelem
elmúlását jelképezi.
 Az első versszakban a héjapár szimbólum Lédát és Adyt jelképezi.
 A Héja-nász az avaron lírai beszélője a fiatal Ady, megszólítottja Diósy Ödönné Brüll Adél, akit Lédának nevez.
  Érződik a versben a diszharmónia, ez jellemzi a szerelem felfogást. (vad, intenzív, lángoló szerelem, de ha nem,
akkor legyen vége.)
 Szerelmüket küzdelemként ábrázolja.
 A mű a héja pár indulásával (átvitt értelemben a szerelem kezdetével) indít.
Ezt egyre erősebb, gyorsabb, mozgás követi: „útra kelünk”, „megyünk”, „szállunk”, „űzve szállunk”.
Később a felfelé irányuló mozgás meredeken lefelé ível: „S lehullunk az őszi avaron” (halál, vagy a szerelme
elmúlása).
Ady nagybetűvel írta ezeket az évszakokat, ezzel szimbolikus jelentésüket hangsúlyozza.
 Útjuk a Nyárból az Őszbe tart: az életből a halálba.
A nyár a boldog szerelmet, az ősz az elmúlást idézi.
 A második versszak értelmében a héja pár nem csupán Adyt és Lédát jelentheti.
„Új rablói vannak a Nyárnak,/ Csattognak az új héja-szárnyak”. azt sugallja, hogy az ő szerelmük elmúlik, de
újabb szerelmek kezdődnek, és előbb-utóbb minden szerelem kihűl.
Itt T/3. személyű igealakot használ.
 Az utolsó versszakban utal az utolsó nászra, a szerelem elmúlására: az egymás húsába beletépő, halálos ölelésre.
 A kellemetlen hangzású hangutánzó szavak kapcsolatuk ellentmondásosságát érzékeltetik: „vijjog, csattog”.
 A diszharmónia érzését erősítik (a harmónia hiányát)
a három soros strófák
és a vers rímelése is. (Az első két sor rímel, a harmadik sor vége nem rímel.)

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, (Az első két sor rímel, a harmadik sor vége nem rímel.)
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak, T/3.személyű igealakok (általános érvényű) „ők”

Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, A többi versszakban T/1. személyű igealakok „mi”
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron. három soros strófák

Lédával a bálban
 A Vér és arany című verseskötetében jelent meg 1907-ben.
 A vers már Ady és Léda szerelmének díszharmóniájáról szól.
 A farsangoló Párizsban keletkezett a költemény. A párizsiak a farsangi bálok időszakát élik. Ady és Léda is
részt vesznek ezeken a bálokon.
 Kapcsolatukat ekkor már az állandó veszekedések jellemezték.

 Főszervező elve az ellentét:

Ellentét van az „ők” és a „mi” között. (Párizs vidám báli hangulata és Adyék komorsága között.)
A vers kezdő sorai „ők” a vidám báli forgatagot mutatják be (zene, rózsakoszorús ifjak, boldogság,
szerelem).

A második versszak - egy feketébe öltözött komor pár belép a terembe (Ady és Léda „mi”). Ahogy
belépnek, "megfagy" a levegő. (Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk) („bús csönd, hervadt
rózsakoszorú,”).
T/1. sz. igék „belépünk”, „óvjuk”, „ szerte-szórjuk”
A harmadik versszakban a furcsa pár táncba kezd. A boldog párok megrettenve :"sírva, dideregve
rebbennek szét".
A versben szereplő képek, színek, hangok, fények is ellentétet fejeznek ki.
Az élet örömeit pozitív, a halál mindenhatóságát negatív jelentésű kifejezésekkel érzékelteti.

ÉLET HALÁL
sikolt a zene hangok bús csönd, a szél zúgása
rózsakoszorús színek sötét fátyol, fekete pár
gyertyafényes terem fények elalusznak a lángok
boldog párok, víg terem hangulat rettenve, sírva, dideregve
forró ifjú pára mozgás dermedt mozdulatlanság
(= kimelegedve a tánctól) (rebbennek szét)
  Az enjabementek (=soráthajlások) a költő zaklatottságát jelzik. A sorvégeken nem ér véget egy-egy gondolat,
hanem áthajlik a következőbe.
 Fokozás hangsúlyozza szokásostól eltérő képet sikolt, tornyosul, omlik,.
 Halmozott jelzők
a boldog párokra utal „parfümös, boldog, forró, ifjú
és a belépő fekete pár – ellentéte kap hangsúlyt. 
 A vers három versszaka is némi csonkaságot (harmónia nélküliséget) jelez.
 A félrímek is a diszharmóniát erősítik. (csak a páros sorok rímelnek)
Rímképlete: xaxa

Lédával a bálban
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
x fokozás
a halmozott jelzők
x
a félrímek xaxa

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.

Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben

Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve enjabementek (=soráthajlások)
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

Elbocsátó szép üzenet:

 Szakítóvers.
 1912-ben írta, A magunk szerelme című kötetben jelent meg.
 Léda és Ady sokáig halogatták a szakítást.
 Ady szakított az „Elbocsátó szép üzenet”-tel.
 Nagyon durva, meglepő a vers.
 Hangvétele elutasító.
 Kegyetlen, igazságtalan és gőgös vers.
 Vad, durva kezdéssel közli, hogy a szakítás visszavonhatatlan.
 Közli, hogy már régóta érlelődik ez a szakítás.
 Tudatosan megalázza Lédát.
 Bántó dolgokat vág az asszony fejéhez.
 Meghazudtolja szerelmüket
 A végszóban eltúlozta a dolgot. Azt állítja, hogy Léda volt általa, holott a valóságban ő köszönheti
asszonynak, hogy híres költő lett.
 A vers 5 versszakból, de váltakozó sorszámú szakaszokból áll. (11,12, 11, 12, 11, sorosak)
 Ritka rímkapcsolatok (ölelkező rímek, félrímek, ritkábban páros rímek), illetve a rímtelen sorok nagy száma
jellemző.

Elbocsátó, szép üzenet

11 soros
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

12 soros
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

11 soros
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

12 soros
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

11 soros
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

3. Csinszka-szerelem:
a. Életrajzi háttér:
 Csinszka, Boncza Berta egy erdélyi földbirtokos lánya volt.
 A lány 1911-ben kezdeményezett levelezést Adyval.
 A költő 1914-ben meglátogatja Csucsán a 20 éves Boncza Bertát.
 1915 márciusában az apa tiltása ellenére is összeházasodnak.
 Az első világháború kezdetén Csucsán élnek.
 1917-ben Boncza Miklós halála után Csinszkával Budapestre költöznek.
 Ady higgadtabbá vált a kapcsolat idején.
 1912 után Ady költészetében változás következett be.
 Költeményeinek hangja leegyszerűsödött.
 Szimbólumok nincsenek, vagy igen könnyen értelmezhetőek.
b. Csinszka-versek:
 A békességre, boldogságra vágyó költő vallomásai.
 A Csinszka-versek népdalszerű, egyszerű hangvételű költemények.
 Gyakran alkalmazta a nyelvi archaizálást.
  Alakzatok, ismétlés, felsorolás, fokozás, mondatpárhuzam, költői kérdések, felkiáltások jelennek
meg költeményeiben.
Őrizem a szemed:
 A vers 1916 januárjában íródott.
 A halottak élén című verseskötetben, ezen belül is a Vallomás a szerelemről című ciklusban jelent
meg 1918-ban.
 A világban ekkor dúl az első világháború, amelyet Ady mélységes elítélt.
 Ady retteg a háborútól, a világ pusztulásától, a saját betegségétől, a haláltól.
 A cím
egy kijelentő mondat, de költői kép is, rész-egész viszonyán alapuló metonímia.
A szem a szerelmi költészet kedvelt toposza.
A szem szóval a szeretett nőre utal.
Az őrzöm helyett, a régiesebb őrizem formát használja. Ez egyfajta pátoszt, ünnepélyességet ad a
versnek.
 Szerelmi líra, egyben hitvesi líra is.
 Nem a szerelmi szenvedély, hanem a szerelem védő, óvó szerepe jelenik meg.
 A megszólító az idősödő Ady, a megszólított Csinszka.
Megfogalmazta a kettejük közötti korkülönbséget, utal a külvilág helyzetére és saját állapotra is. (Még
csak 39 éves, de a háború és a betegség miatt megfáradtnak érzi magát.)
Az egymásra találást, az egymásba kapaszkodást érezzük.
Az egymást fogó kéz és az egymásba néző szemek biztonságérzetet jelentenek.
 A 2. versszak csupa nyugtalanság.
„rettenet űz,” „várok riadtan”
A háború fenyegető jelenlétét érezzük.
„világok pusztulásán”
Saját magát jeleníti meg, akiben egyre erősebb a haláltudat.
A megnyugvást Csinszka jelenti Adynak.
 A 3. versszak az 1. megismétlése, de a hangulat már megváltozott.
Benne van a 2. szakasz riadalma.
Az egymást fogó kéz már görcsös egymásba kapaszkodást, a másikra való rászorulást jelenti.
 A 4. szakaszban szorongó kérdések kapnak helyet: „miért”, „meddig”
A félelmekkel szemben ott van a boldogság akarása. „de”
A megnyugvást jelenti Csinszka a költőnek.
 Formailag 4 rövid, 4 soros versszakból épül fel a költemény.
 Stílusa népdalszerű.
 Fő alakzatok:
ismétlés: egész versszak, egész sorok ismétlődnek
párhuzamos szerkesztés:
az 1. versszakban az 1-2. sor és a 3-4. sor
a 4. versszakban 1-2. sor, 3-4. sor
minden versszakban van áthajlás (enjambement).
keresztrímek: abab (tisztarímek és asszonáncok)
alliteráció: „Nem tudom, miért, meddig/ Maradok meg még neked,”
Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel a az 1 és 3. versszakban tiszta rímek, ragrímek

Fogom meg a kezedet, b keresztrímek abab
Már vénülő szememmel a
Őrizem a szemedet. b

Világok pusztulásán a 2. versszak rímei asszonáncok

Ősi vad, kit rettenet (részlegesen egyező, rokon hangokat egybecsengető rímek)
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel ismétlődik az első versszak.

Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig alliteráció

Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet. minden versszakban van áthajlás
(enjabemente).
Formailag 4 rövid, versszakból épül fel.
De ha mégis?
 Az utolsó Csinszka vers a De ha mégis?
 A halottak élén kötetben jelent meg 1918-ban.
 Ekkor Ady már nagyon beteg volt és érezte életének elmúlását.
 A cím egy kérdés, melyből úgy érezzük, hogy ebből a címből még hiányzik valami.
 A külvilág problémáját is mutatja, megjelenik a háborús pusztítás
„Ebben a gyilkos, vad dúlásban”
„Mikor mindenek vesznek, tűnnek,”
„Mikor mindenek futnak, hullnak,”
 A vers a „drága, kicsi társhoz” (ezt a megszólítást három alkalommal is használja), Csinszkához írt töprengés.
 Gyengédség, szeretet is megfogalmazódik a versben.
 Az első versszakban a közös megmaradás a cél. Reményt fogalmaz meg. Kéri, hogy társa mindig vele legyen,
hisz Csinszka az egyedüli támasza. T/1. személyben fogalmazza meg kérését.
 A 2-3-4 versszakban négyszer fordul elő a „Tarts meg” könyörgés.
Az „igérő Mult”, az emlékek megőrzésének vágyát kéri.
 A 4. versszakban „szögek vernek”az egyedi szenvedése jelenik meg
Ezt Jézus szenvedésével állítja párhuzamba.
 Az 5. versszakban bizonytalanná válik:
„Karolsz még drága kicsi társam?
Háromszoros „jaj”-jal félelmét fogalmazza meg.
 A 6. versszakban a halál gondolata jelenik meg.
„Ha megyek”(ha meghalok szinonimájaként értendő).
Sok szörnyűség van, de meg kell maradni egymásnak, támasznak.
 Formailag 6 háromsoros versszakból áll a költemény.
 Stílusa népdalszerű.
 Fő alakzata: az ismétlés
„drága, kicsi társam”, „Mikor mindenek”, „Tarts meg”, „engem”, „jaj”
 Alliterációkban bővelkedik.
 Több belső rím található a költeményben (soron belül rímelnek a szóvégek).

De ha mégis?
Gondoltam: drága, kicsi társam, ismétli 3-szor
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dúlásban.

Mikor mindenek vesznek, tűnnek, ismétli 2-szer

Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, alliteráció
Tarts meg csodának avagy bűnnek.

Mikor mindenek futnak, hullnak, Több belső rím található a költeményben

Gondoltam: drága, kicsi társam, (soron belül rímelnek a szóvégek)
Tarts meg engem igérő Multnak. ismétli 2-szer

Tarts meg engem, míg szögek vernek, ismétli 4-szer (könyörgés)

Véres szivemmel, megbénultan,
Mégiscsak tegnapi embernek.

Karolsz még, drága, kicsi társam?

Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj, ismétli 3-szor
Ebben a véres ájulásban.

De ha megyek, sorsom te vedd el,

Kinek az orkán odaadta,
A te tűrő, igaz kezeddel. A sorvégi rímek félrímek, rímképlete: axa

Formailag 6 háromsoros versszakból áll.

Nézz, Drágám kincseimre

 1917-ben írta és az 1918-ban megjelent A halottak élén című kötetben jelent meg.
 A címben Csinszkát szólítja meg.
Gyengédség jelenik meg már a címben is.
 Hangulata: búcsúzó
 Összegző, búcsúzó vers.
 Szerelmi vallomás és számvetés
 Az 1. versszak:
kedvesének megszólítása, helyzetének megállapítása
 kincset ígér, de nincs
„Lázáros nincseimre” Lázár szegény volt - az evangéliumra utal
Neki sincsenek anyagi javai, nem gazdag.
Csinszka a szellemi kincsek miatt ment Adyhoz feleségül.
 A 2. versszak: leírja, hogy
Hű, igaz életet élt:
„Nem mentem erre-arra”
Értéke/kincse a hazaszeretet: büszke volt a magyarságára
„Búsan büszke voltam a magyarra”
Verseiben bántotta ugyan, de azt akarta, hogy változzon, ezért sokszor került bajba.
 A 3. versszak kiemeli, hogy
a szerelem a kincs.
Tragikus, mert a szerelem adta a betegséget, de ez az érzés fontos neki.
Kéri, hogy Csinszka szeresse őt akkor is, ha bajban van.
 A 4. versszakban leírja, hogy
fontos kincs Csinszka, aki kitartott mellette.
feltételes kötőszóval indítja „Ha”
ha Csinszka nem jött volna életében, talán már meghalt volna.
 Az 5. versszakban kéri, hogy:
Csinszka szeresse őt, míg élni fog
ebben a szomorú világban csak a felesége a menedéke és a boldogsága.
„Te vagy a szívem kedve.”
 6. vsz.: megismétli az első szakasz két sorát,
a 3. sor különbözik.
Ady azt akarta, hogy Csinszka fiatalnak lássa.
Ez a reménykedő hit a megmaradásban a vers végső üzenete.
A költő számára már csak Csinszka szerelme maradt meg értéknek.
Ez a szerelem erőt adhat neki tovább élni.
 Formailag
6 négysoros strófából áll a költemény.
Visszatérő rímekkel kapcsolja össze őket. (a felelő rímre a vers további részében még egy sor rímel.)
Az első és az utolsó strófában a négy szótagú rímek a lényeget emelik ki:
Keretes vers.
az első és az utolsó versszakban a 3. sor különbözik.
Azt mondja, hogy nincsenek kincsei, de 3 kincset (a hazaszeretet, a szerelem, Csinszka) megfogalmaz.
Nézz, Drágám, kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre, visszatérő rím
Lázáros, szomorú nincseimre, (a felelő rímre a vers további részében még egy sor rímel.)
Nézz egy hű, igaz élet sorsára (az első 2 sor rímel, a 3. nem rímel, a 4. ugyanolyan rím)
S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra,

Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.

Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna,

Ma már tán panaszló szám se szólna
S gúnyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve,

Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre, keretes vers

Lázáros, szomorú nincseimre (az első és utolsó versszak majdnem ugyanaz,
S legyenek neked sötétek, ifjak: csak a 3. sor különbözik)
Őszülő tincseimre.

Formailag 6 négysoros strófából áll.