3.

tétel

Ady Léda-versei

Feladat:

„A metafora, allegória és szimbólum elkülönítésével [Horváth János] kimutatta, hogy Ady

költészete >>a képes beszéd egy különös neme<<, olyan új változata, melyet eddig
költészetünk nem használt […]. „
(Görömbei András)

Ady Endre szerelmi költészete igen sokszínű és sokoldalú. Mutassa be a diszharmonikus

szerelem és boldogság mellett a gyötrődést is megélő szerelmesek szimbólumait a Léda-
versekben!

Kidolgozás

Ady Endre és Brüll Adél kapcsolata

Ady Endre 1900-ban kénytelen Nagyváradra menni a jobb megélhetés miatt. Nagyváradon pezsgő,
szellemi élet van. /Viszony egy táncosnővel szifilisz (vérbaj)/. Ennek a novellának a címe Mihályi
Rozália csókja. Itt Nagyváradon ismerkedett meg Diósi Ödönné Brüll Adéllal, akit versében Lédának
hív. Léda a Nagyváradi Naplóban figyel fel a fiatal és tehetséges költőre.

Ady Léda-versei

Az előzmények

 Az én menyasszonyom (A fantom): A Lédával való megismerkedés előtt írta a verset

Nagyváradon. Célja: a megbotránkoztatás és a provokáció volt, hiszen senki sem vallotta
volna be önként, hogy egy „céda” táncosnővel van viszonya. A vers hangulata ennek ellenére
meghitt, ugyanakkor a szerelmi vallomás kiszólásaival döbbenti meg korának olvasóit.
Szokatlan volt ez a hangnem, ekkora merészséget sem Vajda, sem Reviczky versei nem
engedtek meg maguknak.

A Léda szerelem
Ady Lédával való találkozása igazi szerelemmé mélyült: Léda igazi társa volt nemcsak szexuális
partnere. A közvélemény azonban ezt a kapcsolatot sem nézte jó szemmel, mert Léda férjes asszony

1
volt, zsidó, ráadásul 8 évvel idősebb a költőnél. A Léda-szerelem megrendítő, nagy, titokzatos
élményként jelenik meg a verseiben. Csupa rejtély, csupa bizonytalanság ez az érzelem. Elválások és
egymásra találások sorozata. E versek gyakori gesztusa a könyörgés, a fenyegetés, a hódolás, az
átkozódás és a megbánás, de az együttlét öröme hiányzik belőlük. Az idill vagy múltbeli emlékként
jelenik meg, vagy jövőbeli lehetőségként. A két szerelem viszonya „örök harc és nász”: két érzékeny,
hiú, büszke ember meg-megújuló küzdelme egymással. Ady szerelmes verseiben fontos szerepe van a
szem-motívumnak, ennek legalapvetőbb jelentése: Ady pompásan látja magát Léda szemeiben, mert
azok őt szépnek látják.

 Héja-nász az avaron: A diszharmonikus szerelem kifejező verse ez. Nem boldogságot, idillt,
harmóniát sugallnak a sorok, hanem vergődő nyugtalanságot, örökös mozgást, gyötrelmes
fájdalmat, és céltalanságot. A szerelmeseket a héja pár szimbolizálja a nászt az egymás
húsába tépést. Ezt még kellemetlen hanghatások is kísérik: vijjogás, sírás, csattogás. A
szerelem a nyárból (a boldogságból, az ifjúságból) az őszbe (a boldogtalanságba, az
öregségbe) tart. Ez az út egyre gyorsul, végül a halál, a pusztulás a vége. Kapcsolatuk és az
általános emberi érzés, a szerelem leírása.

 Lédával a bálban: Baljós, szomorú hangulatot idéz a vers. Sejtelmes vízió fejezi ki a
boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlásának tragikumát. A vers ellentétpárra épül:
víg terem, harmóniafekete pár, bús csönd. A nyár színeivel és hangulatával, a szerelmesek
gyanútlan boldogságával éles ellentétben áll a betoppanó fekete pár, akik a rettenetet, a
boldogtalanságot, a bús csöndet és a némaságot hozzák magukkal. A fényen és vidámságon
győz a feketeség. A fiatalok sírva rebbenek szét e sötétség és halál láttán. A vers üzenete:
nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang a
boldogtalanság.

 Örök harc és nász: Lédát megszólító vers ez. Rövidsége ellenére is hűen kifejezi kettejük
ellentmondásos, érzelmileg állandóan változó kapcsolatát és önmagukat felőrlő érzéseiket.
Harc és nász egyszerre együttlétük, a megnyugvás mellett ott az állandó bizonytalanság, a
boldogság mellett a boldogtalanság, a szerelem mellett a gyűlölet. Két erős egyéniség vajúdó,
hatalmas érzelmi hullámokat megmozgató kapcsolat ez.

 Elbocsátó, szép üzenet: Sok szakítási próbálkozás után az Ady-Léda kapcsolatnak végül ez a
vers vetett kegyetlenül véget 1912-ben. Ady lassan fölé nőtt az öregedő Lédának, s most
sikerének magasából alázza meg az asszonyt. Leszed róla minden díszt, amit egykor rárakott,
2
kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, versei csak kegyes csalások
voltak. Ez a költemény nem csak az asszony megtagadása, hanem a szerelemé is.
Igaztalan az egész költemény:
„Sohase kaptam, el hát sohse vettem…” Megtagadja Léda segítségét és minden
áldozatát, amellyel felkarolta a fiatal, tehetséges, kezdő költőt.
„Ki előttem kis kérdőjel vala”  Lédát senkinek tekinti, úgy gondolja, hogy neki
köszönheti irodalmi halhatatlanságát. Léda védelmében mégis el kell mondani, hogy egy
világlátott, művelt, társadalmilag elismert asszony volt.
„Általam vagy, mert meg én láttalak”  Valójában Léda figyel fel a költőre
Nagyváradon, felkeresi, majd elhívja Párizsba.
A vers utolsó sora a szem szimbólumnak a kifejtése. Léda teljes megtagadása, s ezzel együtt a
szerelem megtagadása ez a vers.