Ady Endre szerelmi lírái

Ady:
1877-1919-ig élt. A modern magyar líra megteremtője. Új messiásnak véli magát, kinek
küldetése van. Egyéni mitológiája van: verseiben a magyarságot ostorozza, hogy az később
tanuljon hibáiból. Igaz magyarnak vallja magát, akinek joga és kötelessége ítélkezni, ezáltal
pedig küldetését teljesíteni (a nemzet halálától tart). Gőgje építő jellegű. Pályája elején a
Nagyváradi Napló munkatársa. Új versek című kötete (1906) korszaknyitó kötet.

Költészete:
● Verseit ciklus- és kötetkompozíciókba rendezte a 3-as szám misztikus tartalmának
üzenete szerint 🡪 tudatos költő
● Költészete személyiségéből fakad

● Léttitok: szerelem, nő, Isten, halál

● Létharc: minden versét a létküzdelem feszültsége hatja át, egyszerre vátesz és

elátkozott
● Eszménye: teljesség (az ősi és az új egysége)

● Jellemzőek az ambivalenciák (ellentétes érzelmek egyidejű megnyilvánulása),

paradoxonok, a sejtelmesség, illetve az álmok.
● Költői nyelvezete összetett: a kuruc költészet, az erdélyi írók hagyományai, és a Biblia
ősi fogalomvilága is megjelenik verseiben.
● Egyéniségnek számított: művészi szabadságát kihasználta, öntörvényűség, irracionális
(ésszerűtlen) érzékenység jellemezte. Személyisége meg nem alkuvó, kemény,
büszkén dacos. Számára a szürkeség az elmaradottságot jelentette, ezért verseit
túldíszíti, melyek ezáltal képgazdaggá válnak.

Perdita kultusz
● Kifejezetten provokatív, lázadó korszak. Egy táncosnővel folytatott viszonyt, melyből
merítve megírta Az én menyasszonyom (1900) című versét. Az emberek viszolyogva
álltak e kapcsolathoz, de ez Adyt nem érdekelte. A nő iránt érzett szerelmét helyezte
első helyre, a társadalmi hovatartozás nem mozgatta.
● "Mit bánom én, ha utcasarok rongya,
De elkísérjen egész a síromba."
● Ez a fajta merészség szokatlan volt a magyar költészetben. A Perdita kultusz a romlott,
erkölcstelen szerelmet boncolgatja. A nőt démoninak ábrázolja.

Léda versek
● Fordulópont az életében, amikor találkozik a nála 5 évvel idősebb, férjezett Adéllal
(1903). Találkozásuk végzetszerű: találkozások és elválások sorozata, menekülés
 szerelméhez, majd tőle el. A szerelem legvadabb és legszelídebb oldala egyszerre van
jelen. Gyakori elemek a hódolás, könyörgés, megbánás, fenyegetés, de az öröm nem
jellemző. A férfi-nő viszonyban jelen van az érzékiség, a testi vágyak, a szerelmi
extázissal összefonódó halálélmény, a nőben megtestesülő bűn és titok, a
megbabonázó "gyönyörűséges rossz". Az öröm és kín mindig párban járnak.
● Adél összegyűjtött annyi pénzt, hogy Adyval elutazhassanak Párizsba. A közösen
eltöltött idő alatt születtek a Léda versek. Adél támogatja Ady erősödő alkotói
öntudatát.
● Versek: Meg akarlak tartani, Áldásadás a vonaton
Héja-nász az avaron
o a páros rímű sorokat egy-egy rímtelen sor követi
o fokozás (útra kelünk-megyünk-szállunk-űzve szállunk)
o Ady T/1-ben szólal meg, társával egységet alkot. Mindketten az őszbe szállnak
(halálba hanyatló szerelem). Az extázis és kín egyszerre van jelen.
● Lédával a bálban
o Ellentétet tár az olvasó elé. A szerelem különböző periódusait jeleníti meg.
Feltűnnek a fiatal párok, kiket vidámság jellemez. Még csak akkor kezdik
átélni a szerelmet, és boldogok együtt. Ezzel vetít kontrasztot a feketébe
öltözött pár, kiknek tánca a boldogtalanságot, és kapcsolatuk végét tükrözi.
● Elbocsátó szép üzenet (1912)
o Ady kíméletlenül írja le, hogy szerelme már régóta csak színjáték. Előző
verseiből is kapunk utalásokat, de itt mondja ki közvetlenül, hogy minden
nőben magát szerette ("Magamimádó önmagam imája"). Utal arra, hogy Adél
nélküle egy senki ("Általam vagy...")
● A szerelem kiteljesedés, önkeresés, de küzdelem és halál is. A két önző fél titkos
párbaja jellemző. Se veled, se nélküled kapcsolat.

Csinszka-versek
● Ezt a korszakot még 2 másik kapcsolat előzi meg. Bőhm Arankával (A vállad, a
vállad) és Dénes Zsófiával (Élet helyett órák) volt viszonya.
● 1911-től csak leveleztek, 1915-ben már összeházasodtak Boncza Bertával. Szerelmük
nem volt szenvedélyes, de a már zajló háborúk elől menedéket jelentett az asszony
Ady számára. Megbékélt szerelem, melynek a szépség és az idill őrzése volt varázsa.
● Őrizem a szemed
o Szerelmi vallomás, melyben nincs helye a szenvedélynek. Az egymást fogó
kéz és az egymásba néző szemek biztonságérzetet sugallnak. Az idill mögött
ott lapul a halál közelsége, amely senkit sem kerül el.
o Az első versszak szerint a szerelem és az öregség ellentétek.
o A második versszakot nyugtalanság jellemzi. A háború élményét csak a
hazaérkezés öröme tudja csökkenteni.
o A harmadik versszak az első ismétlése, ám a hangulat megváltozott. Az
egymást fogó kéz már görcsössé vált, a másikra való rászorulásra utal. Ezáltal
felértékelődik az egymásra találás öröme.
 o A negyedik versszakban szorongó kérdések kapnak helyet. Ez az ember
jövőjének kiszámíthatatlanságát tükrözi, hiszen e kérdések
megválaszolhatatlanok.
o Az utolsó versszakban csak félrímek csendülnek, ez szimbolizálja a pusztán
vágyott, de meg nem kapott harmóniát.
● Nézz, Drágám, kincseimre
o A tegnap átértékelődik, már nem negatív érték, hanem hagyományőrzés, a
tudat egységének megmaradása. A mégis-morálra is máshogyan tekint, mely
kezdetben az elszánt szembenállást, most pedig az utolsó reményt, védekezést
jelenti.