Ady Endre – szerelmi és tájköltészete

Ady Endre a 19-20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt.
Középnemesi családban nevelkedett. Szülei jogásznak szánták végül újságíró lett.

Ady szerelmi költészete a Léda versekkel veszi kezdetét amikor megismeri Nagyváradon
Diósyné Brüll Adélt, aki 1903-ban Léda azzal szándékkal tért haza, hogy kiemelje és
magával vigye Párizsba. Ady végül kijutott, hazatérte után kirajzolódott benne a nyugati és a
magyarországi kultúra közötti ellentét. Ezt több később versében is megmutatkozott.
Ady és Léda kapcsolata alatt Léda férjes asszony volt ám a férj engedte a kettejük közti
kapcsolatot. Ady ebben az időszakban írta a Léda-verseket. Ilyen például a Héja nász
udvaron. Ez a vers nagyon tükrözi Ady és Léda kapcsolatát azt a diszharmonikus
szenvedélyes egymást bántó, de egymás nélkül meglenni nem tudó érzést, ami mind végig
jelen volt a kapcsolatukban. Erre utal a vers címe is hiszen a magyar költészetben a szerelem
madara a galamb, de a vers címében még a héja szerepel, ami egy vad madár ezzel jelképezve
a kettejük kapcsolatát az avar pedig az őszi elmúlást. A Lédával a bálban egy másik tökéletes
bemutatása a kapcsolatuknak. A vers hemzseg az ellentétektől, mint víg teremben – némán,
tánc – sírás stb. A vers középpontjában a “fekete pár” áll azaz Ady és Léda. Amikor
“elalusznak a lángok mi táncba kezdünk” pedig ellentétet állít egy boldog párkapcsolatnak.
Ennek a korszaknak a lezárását a szakítás adja meg, amit Ady az Elbocsátó, szép üzenetben
fogalmaz meg. A vers több sora is arra utal, hogy szakítani akar. És olyan sorokat fogalmaz
meg amit egy valamire való nő sosem bocsát meg. Ezzel Ady elvágja magát Lédától, ahogy
azt szerette volna.

Ady másik szerelmi korszaka a Csinszka vagy Boncza Berta versek. Csinszka egy nagyon
fiatal lány aki 16 éves korától rajong Adyért. Hódoló leveleket írt neki évekig. Ady végül a
szakítás után el kezd beszélni a lánnyal. Az egyik legismertebb Csinszka vers az Őrizem a
szemed. A vers címe békét biztonságot nyújt a Csinszka tekintete számára. Ezzel jelképezve,
hogy a tekintet többet mond a szavaknál. A versben a címe többször feltűnik a versben ezzel
Ady nyomatékosítani szeretné szerelme védelmét. A világok pusztulása jelképezheti az első
világháborút, de sugallja, hogy mindezek ellenére a szerelme kitart. Kifordul a világ
önmagából ebben szerette volna megtalálni Ady Csinszka szemében a nyugalmat és békét.
Ezzel is mutatva, hogy Csinszka személyében Ady az igaz szerelmet fedezte fel.

Ady költészetét jellemzik még a tájleíró költeményei az úgynevezett ugar versek. A

tájköltészet mást jelentett Ady korában mint mondjuk Petőfiében. Még Petőfinél az Alföld
szépségeit állatait virágait és az Alföld szeretetét mutatja be, addig Ady az Alföldet rónának
pusztának nevezi, amit összeköt a Magyarországon élő magyarok sorsával és a saját
szerepével. Ezt Ady a Párizsból való hazatértével egyidőben kezdi meg. Híres tájleíró
költeménye a Tisza parton. A cím egy helyet jelöl meg, azonban a tartalma alapján a Tisza
part egy szimbólum, többet jelent mit egy földrajzi hely. A versben két folyó van szembe
állítva az egyik a Gangesz ami a nyugati fejlettséget és harmóniát akarja szimbolizálni a
másik pedig a Tisza, amit Ady a hazaelmaradottsága és a befásult társadalommal jellemez.
Másik közismert ugar vers a Hortobágy poétája. Amiben ugyancsak egy összehasonlítás
található. A vers két versszakos ebből az első a költő vágyai és tettei a második pedig, ahogy
a nép fogadta ezeket a vágyakat tetteket. Ady újítani utat mutatni szeretett volna ezekkel a
versekkel, de a nép akkori képe miatt ebbe belebukott.