Érettségi.

com a tudástár

Ady Endre élete (1877-1919), kötetei

erettsegi.com/tetelek/irodalom/ady-endre-elete-1877-1919

Ady Endre élete

„új idők új dalosa”

A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A Nyugat első nemzedékének

meghatározó alakja. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A 20.
század legelején új költői magatartással, újfajta témákkal, újszerű alkotási móddal és
másfajta verseléssel robbant be a magyar irodalomba. Új versek című kötetével gyökeresen
átalakította a magyar lírát. Indokolt, gőgös zsenitudatával önmagát különbnek látta
mindenkinél. Büszkén hirdette, hogy kiválasztott lélek, kivételes költő; ő az igazi
magyar, Góg és Magóg fia, akinek „fülébe még ősmagyar dal rivall”. Élt benne egyfajta
tragikus messiási küldetés-tudat: neki kell megváltania elárvult, pusztulásra ítélt,
kultúrától elzárt népét.

Életútja

Erdélyben, Érdmindszenten (mai neve: Adyfalva) egy elszegényedett kisnemesi

családba született. A családfa hét évszázadra visszavezethető. Apja kemény paraszti
munkával tartotta el a családot, míg anyja a két fiú neveléséről gondoskodott.

A nemesi háttér és öntudat meghatározó szereppel bírt Ady Endre költői munkásságában. A
nagykárolyi piarista gimnáziumban, valamint a zilahi református kollégiumban végezte
középiskolai tanulmányait. Itt írta első verseit, prózai kísérleteit. Tagja volt az iskolai
önképzőkörnek, ötödikes korában diáklapot szerkesztett Ifjúság címmel, Yda és Muzsafy
álnéven írt is bele. Ezután Debrecenben jogi tanulmányokba kezdett, de ezt nem fejezte be,
ekkor a Szilágy című lapban már jelentek meg versei, novellái.

1899-től már a Debrecen című lapnak dolgozott, itt jelentette meg ugyanabban az évben
első verseskötetét (Versek címmel). Debrecen hamarosan szűkösnek bizonyult számára,
és Nagyváradra költözött, ahol virágzott a kulturális élet. Ekkor már végleg szakított a jogi
pályával és újságíróként helyezkedett el. 1901-ben a nívós ellenzéki Nagyváradi Napló
kötelékébe lépett. Nagyváradon vált kitűnő újságíróvá.

1/5
1903-ban megismerkedett Diósi Ödön balkáni, majd párizsi kereskedő feleségével Diósy
Ödönné Brüll Adéllal, aki meghozta számára a romantikus, nagy szerelmet. Hozzá írt
verseiben nevét megfordítva, Lédának nevezi az asszonyt. Léda Párizsból látogatott haza,
amikor megismerkedtek, ez fordulópontot jelentett költői pályafutásában. Zaklatott
kapcsolatuk 1912 tavaszig tartott (Elbocsátó, szép üzenet). Ezzel végleg lezárult a Léda
korszak.

A következő évben Ady Endre követte Lédát Párizsba, és 1911-ig többször visszatért oda.
Párizs felszabadította költői tehetségét. A “Fény városában” elmélyültek művészeti és
politikai ismeretei. 1904 januárjában Franciaországba utazott. Csaknem egy évet töltött
Párizsban és a francia Riviérán. A Budapesti Hírlapnak és a Budapesti Naplónak küldött
tudósításaiban és magánleveleiben elragadtatással írt a fény városáról, a modern világ
vonzásáról és lehetőségeiről, a pezsgő szellemi életről. Járt Nizzában, Monte-Carlóban,
Monacóban. A szabadabb politikai légkör és művészi lehetőségek felerősítették Ady harcos
indulatait a félfeudális Magyarországgal szemben: számára Párizs nemcsak a fény városa
volt, hanem az 1789-es forradalom, a Kommün és a modern költészet szülőhazája is. A
franciaországi út jelentős szerepet játszott Ady költővé érésében, világnézetének
alakulásában.

Hazatérve a Budapesti Napló belső munkatársa lett; a lap szerkesztője, Vészi József Ady
első felfedezői közé tartozott. Rövid ideig a kormány sajtóirodáján is dolgozott. 1906
februárjában jelent meg harmadik verseskötete, az első „igazi Ady-kötet” az Új versek . Ady
rövid idő alatt a magyar irodalom központi alakjává vált: Kíméletlen harc indult ellene,
politikai-közéleti téren is élesen elkülönült Ady híveinek és ellenfeleinek tábora. Ellenfelei
érthetetlenséggel (szimbolizmus), erkölcstelenséggel (szerelmi költészet), hazafiatlansággal,
árulással vádolták. Költészete a figyelem kp-jába került, de olyan hajsza bontakozott ki
körülötte, hogy Ady üldözött vadnak érezte itthon magát, ezért 1906-ban Párizsba menekült.

Elszigeteltségét az 1908-ban indult Nyugat enyhítette, melynek haláláig főmunkatársa

volt.

Hívei az irodalmi élet megújítását célul tűző, 1908-ban induló Nyugat című folyóirat, illetve a
Nagyváradon megjelenő Holnap című antológia körül tömörülő írók, szerkesztők, valamint a
társadalmi megújulásért küzdő demokratikus politikai erők voltak. Ellenfelei közé tartozott
nemcsak a konzervatív ízlésű Rákosi Jenő és köre, hanem a miniszterelnök Tisza István is.
Az ellene irányuló támadások elkeserítették, nyáron ismét Párizsba, majd Nápolyba,
Velencébe és Monacóba utazott. Több mint egy évig maradt Nyugat-Európában. Az
áhított harmónia hiánya, otthontalansága, örökös egzisztenciális gondjai, önpusztító
életmódja – amely egyfajta költői szerepvállalásból következett – felőrölték fizikai és
lelkierejét. Egyre többször kényszerült pihenésre, részben az érdmindszenti szülői
házban, részben – Hatvany Lajos baráti támogatásával – különböző szanatóriumokban.

2/5
Az első világháború kitörésekor – nemzeti tragédiától tartva a magyarság jövőjéért aggódott.
Ady Endre az első világháborút, mint nemzeti tragédiát élte meg. 1915-ben házasságot
kötött Boncza Bertával (Csinszkával), egy erdélyi birtokos nemes leányával, akivel 1911
óta levelezett. 1917-ig Csinszka csucsai birtokán tartózkodtak. Ady ekkor már viszolygott
a háborúért őrjöngő fővárostól, ebben a tébolyban menedéket jelentett neki ez a kései
szerelem (ő 37 csinszka 20) Csinszka apjának halála után beköltöztek annak budapesti
lakásába, a Veres Pálné utcába. Ady itt lakott – a Liget Szanatóriumban bekövetkezett
haláláig. Tüdőgyulladásban halt meg 41 évesen.

Költészete
Költészete összekötötte a hagyományos magyar irodalmat a modern nyugat-európai
irányzattal.

Ady Endre az elsők között volt, aki a 19.-20. század fordulóján szakított a népi-nemzeti
hagyománnyal és utat tört egy új, nyugati stílusnak.

Meghatározott motívumokat lehet végigkövetni költészetében: szerelmes versek Lédához

majd Csinszkához, látomásos tájköltészet, magyar Ugar, istenes versek, magyarság-versek,
pénz-létharc, forradalmi versek, háborús versek, halál-tematika. Ady Endre költészetére
jellemző a szimbolizmus, a szokatlan képzelettársítások és a szecessziós egzotikusság és
titokzatosság.

Költészetére nagy hatást gyakoroltak a századforduló stílusirányzatai, gondolatrendszerei,

elsősorban a szimbolizmus (A Tisza-parton; A magyar Messiások-ciklus), a dekadencia (A
Halál rokona-ciklus); számos motívumkört teremtett a magyar irodalomban. A
társadalom elmaradottsága ellen lázadó költeményei az Új versek (1906) és a Vér és
arany (1907) kötetek híres versei. Én-költészete szimbolikája sokszor burkolt lázadás (Góg
és Magóg fia vagyok én; A Muszáj Herkules-ciklus, A napisten papja), a magyar
elmaradottság ostorozása (A magyar ugaron-ciklus). Formabontó, olykor meg nem értett
lírikus, aki elsősorban költőként ismert, pedig önmagát mindvégig publicistának tartotta, amit
az is jelez, hogy a költészetében megjelent motívumok mindegyike megtalálható cikkeiben,
így nem lehet szétválasztani verseitől, melyeket főleg a Nyugat, a Nagyváradi Napló,
a Figyelő, a Huszadik Század közölt.

Sajátos technikával dolgozik: egyrészt megalkotja egyedi kevert ritmusát, mely a

szimultán verselés egy kevert változata; a belső ritmus, ismétlések, halmozások, puritánabb
versszerkezet és a zökkentés, tagolás jellemző e sajátos ritmikára. Továbbá új szavakat
alkot az „el” igekötő igékhez való hozzátoldásával, ezáltal keltve egy vagy csak múltbeli
vagy elszalasztott lehetőséget, történést vagy balul sikerült próbálkozást a múltban. Többé-
kevésbé ezek az igéi a magyarság szomorú sorsára utalnak (elél, elmásol).

3/5
Ady tematikus-motivikus költő. Költészetében meghatározott motívumcsoportokat
követhetünk végig, s ezzel Ady egyedülálló a világirodalomban. Tematikája,
szimbólumrendszere: ars poeticák, szerelem (Léda, Csinszka), látomásos tájköltészet,
Magyar Ugar, Istenes versek, magyarság – kuruc tematika, létharc – pénz motívuma, halál,
forradalmi versek és világháborús költészet.

Adyt biztosan befolyásolták Baudelaire és Verlaine versei. Gyakran használja a

szimbolizmus elemeit, visszatérő témái az Isten, Magyarország és a harc a túlélésért. Más
témái élete bizonyos időszakaiban fordulnak elő: pénz, Léda.

Szimbolizmusa költeményeinek látomásosságában, meghatározatlanságában jelentkezik.

Jelentős szereppel bírnak szimbolista ihletésű verseiben a színek (piros, fekete, fehér), a
szuggeráló erő és az Adyra jellemző szómágia, mint például a korrespondancia (szokatlan
képzettársítások, konkrét és absztrakt összekapcsolása) és a zenei crescendo
(jambikusság, ismétlések, halmozás).

Szecessziós jelleget is mutat költészete, amit a következők támasztanak alá. A

szecesszióra jellemzőek a dekoratív vonalak, az egzotikusság, különösség, titokzatosság.
Ilyen verseit meghatározza az önfeltárulkozás, a személyiség új kultusza – szereplírának
tekinthetők; az elkülönülés gesztusa, a túldíszítés, dekorativitás, az eufemizált halál.

Kiemelkedő egyéniség, aki másként gondolkodik a szerelemről, pénzről, életről és halálról,

másként szereti hazáját. Szeretne változást hozni, nem érzi jól magát a feudálisan
elmaradott Magyarországon.

Verseiből árad a harc, a lázadás a kor helyzete ellen. Költészetének egésze

forradalom. A küzdésvágy és a reménytelenség érzése állandóan jelen van verseiben.

Messiás-sorsnak érzi a költő életét (Új Messiás): Magyarországon duplán kell szenvedni,
mint máshol a világban, ha valamit el akar érni az ember. A magyarságot európai
helyzetének kritikai önszemléletére akarta ráébreszteni

„mégis morál”- a kemény meg nem alkuvó büszke dac amelyben Ady élt

Stílusának egyik legjellemzőbb vonása a különös jelzők gazdagsága. Gyakori témája

énjének testi-lelki kettészakadása. Életszeretet, az élet teljességének igénye mindvégig
kíséri költészetét.

„Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb mint az élet.”

Kötetei

4/5
Versek, Debrecen, 1899.
Még egyszer, Nagyvárad, 1903.
Új versek, 1906.
Vér és arany, 1907.
Az Illés szekerén, 1908.
Szeretném, ha szeretnének, 1909.
A Minden-Titkok versei, 1910.
A menekülő Élet, 1912.
Margita élni akar, verses regény, 1912
A Magunk szerelme, 1913.
Ki látott engem?, 1914.
A halottak élén, 1918.
Az utolsó hajók, 1923

5/5