Ady Endre: életrajz, Istenes versek

Életrajz: Született 1877. november 22.-én

Érdmindszenten. Elhunyt 1919. január 27.-
én Budapesten. Ady magyar állampolgár
volt. Felesége Boncza Berta. Édesapja Ady
Lőrinc, édesanyja Pásztor Mária. Ady
költőként, íróként és újságíróként
tevékenykedett. Iskoláit a Debreceni
Református Kollégium, Gimnáziuma és
Diákotthonban, Budapesti
Tudományegyetemem végezte. Spanyolnáthában és szifiliszben halt meg. A
Fiumei Úti sírkertben nyugszik. Adyra jellemző műfajok a költészet és az
újságírás. Költészetére a szimbolizmus jellemző. 1899-1917-ig alkotott.
Főbb művei:
 Az Illés szekerén (1908)
 Szeretném, ha szeretnének (1909)
 A halottak élén (1918)

A család úgy döntött, hogy Ady jogász lesz. Ady tehát 1896 őszén beiratkozott a
debreceni jogakadémiára. Erősen hatott rá a maga korában híres filozófus
Friedrich Nietzsche. A századvég magyar írói a lázadót látták benne, Adyt is
elsősorban a régi ítéleteket romboló gesztusával s a felsőbbrendű ember jogait
hirdető tanításával ragadta meg.1899 júliusában Debrecenben jelent meg
legelső verseskötete Versek címmel. Nagy hatással volt rá a polgári
radikalizmus politikai programja, mely harcot hirdetett a magyarság kulturális
és szociális elmaradottsága ellen. Céljai között szerepelt az addig uralkodó
osztályok hatalmának megtörése s a munkásság és a parasztság gazdasági és
műveltségbeli felemelése. Ady 1903 őszén ismerkedett meg Diósyné Brüll
Adéllal Nagyváradon. A szépsége, asszonyisága teljében lévő fiatalasszony a
Balkánról érkezett szülővárosába rövid pihenőre; többek között férje zavaros
üzleti ügyeit is feledni. A fiatal újságíróhoz kezdetben csak szeszélyből, volt
szeretője bosszantására közeledett, ám a kapcsolat egyre inkább
elhatalmasodott rajtuk. 1904-ben Ady Léda után utazik Párizsba. Kíméletlen
harc indult gőgös hangvétele, így személye ellen is. 1905 januárjában jött haza
Budapestre, ahol állás várta a Budapesti Naplónál. Adyt költeményei miatt
eddig is ellenséges figyelem vette körül, de a támadások pergőtüzébe akkor
került, amikor 1906 februárjában megjelent harmadik verseskötete, az Új
versek. Ez a könyv korszakzáró és korszaknyitó volt a magyar irodalom
történetében. Ez az alkotás költői magatartás és látásmód tekintetében
egészen más volt, mint amit az emberek megszoktak. Nemcsak a maradi
műveletlenséget ostorozó hang jelentett kihívást, hanem az a gőgös,
arisztokratikus önszemlélet is, mely őt különb magyarnak és nagyobb költőnek
tüntette fel mindenki másnál. Kíméletlen harc indult ellene, de voltak olyanok is
akik mellé álltak, mert megérezték költészetének meghökkentően új jellegét.
Az igaztalan vádaskodások egyenlőre meggyűlöltették vele Magyarországot és
1906 júniusában Párizsba menekült. 1907 nyarán érkezett vissza, s itthon
anyagi, megélhetési problémái támadtak. Elszigeteltségét az 1908. január 1-én
megindult Nyugat enyhítette, melynek haláláig főmunkatársa volt. 1904-1911
között hétszer járt Párizsban, de Lédával itthon is találkozott. Ezek a Párizsi
tartózkodások egyre rövidültek, s a Léda-szerelem kezdett lassan kihűlni. 1914-
ig évente jelentek meg kötetei, s ekkor már a népszerűség és siker is mellé
szegődött. 1908-ban adta ki Az Illés szekerén című könyvét, melyben új
témaként jelentkeztek az istenes és a forradalmi költemények.
Istenes versek:
A lírai én és az Isten viszonya Ady Endre verseiben. Költészetének szinte ez az
egyetlen rétege, melyet fenntartás nélkül fogadott a korabeli kritika, s Balassi
mellett a legjelentősebb magyar istenes költőnek nevezték. Ady ‘Isten az
irodalomban’ című esszéjében elméletileg is tisztázta a témához való viszonyát.
A kálvinista valláshoz kötődő egyértelmű gyermeki hit után az ifjúkor radikális
istentagadása következett.
Versek:
 Az Úr Illésként elviszi mind… (1908)
 Az Úr érkezése
 Krisztus-kereszt az erdőn
 Ádám, hol vagy?
 A Sion-hegy alatt (1908)
 A nagy Cethalhoz
 A vidám Isten