Kosztolányi Dezső

Élete

Kosztolányi Dezső 1885–ben született Szabadkán apai ágon köznemesi, anyai

ágon vagyonos polgári családban, itt kapta meg műveltsége alapjait.

A fiatal Kosztolányi Szabadkán végezte tanulmányait, az érettségit Szegeden,

magántanulóként szerezte meg. Ezt követően a budapesti egyetem magyar és
német szakára iratkozott be. Négyesy László professzor
stílusgyakorlatán ismerkedett meg többek között Babits Mihállyal és Juhász
Gyulával, és élethosszig tartó barátságot kötött Karinthy Frigyessel. A bécsi
egyetemen filozófiát és lélektant hallgatott.

Újságíró lett a Budapesti Napló, Élet, Bácskai Hírlap, Pesti Napló munkatársaként is

dolgozott. A Nyugat indulásától fogva rendszeresen publikált a folyóiratban.

Utazást tett Franciaországban és Olaszországban. 1913-ban feleségül vette Harmos

Ilona színésznőt, aki Görög Ilona álnéven maga is írt. Két évvel később megszületett
fia, Kosztolányi Ádám. Támogatta az őszirózsás forradalmat, a Vörösmarty
Akadémia tagja lett, a Tanácsköztársaságot viszont fenntartással fogadta, majd –
annak diktatórikus eszközei miatt – elutasította. Ezt követően rövid időre az Új
Nemzedék című szélsőjobboldali újsághoz csatlakozott. Később szakított a lappal,
de lépése miatt átmenetileg elszigetelődött, politikai irányzatok és irodalmi
szekértáborok közé került (a jobboldal az őszirózsás forradalom melletti kiállásáért
támadta). A trianoni békeszerződés mélyen megrázta, elszakította Szabadkán élő
családtagjaitól. 

A ’20-as években a Pesti Hírlapnál vállalt jól fizető állást (haláláig itt dolgozott),
miközben költőként és íróként is sikereket aratott. 1930-ban a Kisfaludy Társaság
tagjának és a Magyar PEN Klub elnökének választották. 1935-ben ismerkedett meg
utolsó szerelmével, Radákovich Máriával, aki több kései versének ihletője volt.
1936-ban hunyt el.

Művei
Költészete

Első verseskötete, a Négy fal között (1907)-ben jelent meg, amely

az impresszionizmus hatását tükrözi. „A kötet kedvező fogadtatásban részesült,
igaz, Ady elmarasztaló kritikát írt róla. 

Második verseskötete, A szegény kisgyermek panaszai (1910) rendkívüli

népszerűséget szerzett a költőnek. A szereplíra nagy alkotása, a versekben kettős
nézőpont (gyermek-felnőtt) érvényesül. Fontos az emlékidézés, impresszionista
képalkotás. (pl.Mostan színes tintákról álmodom, Mint aki a sínek közé esett)

1913-ban Modern költők címmel műfordításkötetet adott ki.

 Kosztolányi Dezső
Kenyér és bor(1920), itt olvasható egyik legismertebb költeménye, a Boldog,
szomorú dal. Írói számvetés, az önmagával való elégedetlenség megfogalmazása.

A bús férfi panaszai című kötet (1924) már az összegző, kései versek felé mutat:
alaphangja a nagyvárosi magány, a kitaszítottság. Múltidézés jellemzi,
expresszionista hatást mutat.

1928-ban jelent meg Meztelenül című verseskötete, amelyben a költő a szabadvers

felé fordult.

Utolsó kötete, a Számadás (1935) visszatér a ritmusos, rímes formákhoz. Verseiben

leszámol önmaga korábbi szerepeivel. (Esti Kornél éneke, Hajnali részegség,
Halotti beszéd)

Hátrahagyott versei között található a Szeptemberi áhítat című költemény

(Kosztolányi utolsó verse), amelyet a nagybeteg költő Radákovich Mária iránti
szerelme ihletett.

Regényei, novellái

Kosztolányi az 1920-as években írt regényeivel (Nero, a véres költő, Pacsirta,

Aranysárkány, Édes Anna), valamint novellásköteteivel (Tengerszem, Esti Kornél)
a próza területén is jelentős elismerést vívott ki magának. A regény felé fordulásában
szerepet játszott mélylélektani érdeklődésének felerősödése. Számos nyelvművelő
cikket és esszét is írt.