IDILL ÉS HALÁL

RADNÓTI MIKLÓS KÖLTÉSZETÉBEN

I. Radnóti Miklós

Radnóti Miklós 1909-ben született Glatter Miklós néven, születése anyja és ikertestvére életébe került.
11 éves volt, mikor apja is meghalt. Gyámja anyai nagybátyja lett, az ő kérésére kereskedelmi érettségit
tett, majd egy évre Csehországba ment textilipari szakiskolába, ahol saját bevallása szerint leginkább csak
rajzolgatott.
1930-ban megjelent első verseskötete, majd beiratkozott az egyetem francia-magyar szakára. A
numerus clausus miatt Szegeden végezte tanulmányait. Sorra jelentek meg verseskötetei. Járt Párizsban,
hogy tökéletesítse nyelvtudását, hatott rá az ott megismert művészet.
1934-ben a bölcsésztudományok doktorává avatták. Származása miatt sohasem taníthatott,
magánórákból, szerkesztői munkákból élt. Egy évre rá megnősült, gyerekkori szerelmét, Gyarmati Fannit
vette feleségül, akit még külön matematikaórán ismert meg 17 évesen. A Feneketlen-tó közelében a
Pozsonyi út 1-ben béreltek lakást. Fanni 2014-ig, haláláig itt lakott.
1936-ban jelent meg a Járkálj csak, halálraítélt! c. kötete. Baumgarten-jutalomban részesült.
Többször is járt Párizsban. Fordított (Apollinaire-t), és imakönyvet írt át mai magyarra Sík Sándor kérésére.
Háromszor volt munkaszolgálaton. Az első 1940-ben volt, nehéz fizikai munkát, majd irodai munkát
végeztettek vele, sárga karszalagot kellett hordania.
1941-től egy éven keresztül viszonya volt Beck Judit festőnővel. Viták folynak arról, hogy vajon
melyik versét ihlette szeretője, és melyiket a felesége. (Mintha nem lenne teljesen mindegy.) A vitát
egyébként Beck Judit indította egy rádió riportban 26 évvel Radnóti halála után.
1942 nyarán indult a második munkaszolgálata, nagyjából egy évig tartott. Kezdetben
telefonoszlopokat ásott, majd cukorgyárban dolgozott. Volt, hogy származása miatt belekötöttek, és
megalázó atrocitás érte. ’43 tavaszán barátai levelének hatására engedték szabadon.
Ekkor már egyértelműen érezte helyzete reménytelenségét. Nyáron megkeresztelkedett. Egyetemi
francia tanára, Zolnai Béla lett a keresztapja, Sík Sándor keresztelte meg. Ebben az időszakban újabb
műfordításai jelentek meg.
1944 tavaszán gyónt Sík Sándornál; naplóit, verseit biztonságba helyezte az Országos Széchényi
Könyvtárban. Majd május végén bevonult harmadik munkaszolgálatára. Szerbiába, Bor mellé vitték, ahol
kőbányában, illetve vasútépítésen dolgozott.
Augusztus végén mivel közeledtek az oroszok és a jugoszláv partizánok, a tábort felszámolták, a
foglyokat erőltett menetben indították nyugat felé. Radnóti a kb. 3000 fős első menetoszloppal indult
szeptember elején. A második menetoszlopot felszabadították. Az elsőből csak néhány százan értek el a
célba, a többiek útközben meghaltak, nagyrészüket kivégezték.
Radnóti Győr közelébe annyira legyengülve érkezett, hogy megpróbálták őt a Győri kórházban
elhelyezni, de ott nem fogadták be. Így október végén Győr mellett, Abda környékén néhány társával
együtt kivégezték, és egy közeli tömegsírba temették.
Két évvel később exhumálták, és ruhája zsebében egy noteszbe írva megtalálták utolsó verseit. Újra
eltemették a győri zsidó temetőben. De két hónappal később ismét kiásták, és maradványait Budapestre
szállították a Fiumei úti temetőbe. A gyászszertartást és temetést Sík Sándor végezte.
Felesége még 70 évig élt. Francia és orosz nyelvet tanított, és Színművészti Főiskolán versmondást,
illetve Radnóti hagyatékát rendezte. Nem ment újra férjhez.

II. Pályaképe

„Kevés olyan magyar művész van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne. Születésének
tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben
a bűntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát
adja.”
 Radnóti Miklós a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozik. Az 1920-as évektől kezdve ír verseket. Első
korszakára eklektikusság jellemző, versei rendkívül változatosak, jellemző rájuk az expresszionizmus és az
újklasszicizmus. Antikizáló idilli, bukolikus verseket is találhatunk első művei között, melyek témája a
szerelem és az életöröm. Az expresszionizmus hatására némely verse kötetlen ritmusú, rímtelen. Második
és harmadik kötetében József Attilához hasonlóan a proletárköltészet lehetőségeit keresi, újszerű képeit
szabadversekben fejezi ki. E pályaszakasz versei kevésbé jelentősek, legalábbis ő maga csak tizenhat versét
válogatta ki később saját válogatott versgyűjteményébe.

A 30-as évektől kezdve egyre nőtt Radnótiban a fenyegetettség érzése, az egyre nehezedő politikai
helyzet elszomorította, és félelemmel töltötte el, s közben a szabadságról álmodott. Ez a kettősség versei
témáit egyre mélyebbé, gondolatibbá tette. Ezzel párhuzamosan egyre bonyolultabb szerkezeteket
fedezett fel. „Radnóti költészetének kiteljesedése akkor következik be, amikor a szorongás, félelem nem
érzet, hanem jogosan megjelenő tény. Ezzel összefüggésben komoly esztétikai-poétikai, s ettől
elválaszthatatlanul világképi fordulat áll be lírájában. Ennek legfőbb jellemzője a klasszicizálódás”.
Ennek a korszakának meghatározó kötetei a Járkálj csak, halálraítélt! (1936), és a Meredek út (1938) c.
kötete. Mikor Vergilius eklogáit fordította, hasonlónak érezte a Kr.e. 1. századi háborús időszak világát a
sajátjához, így a műfaj folytatására szánta magát. 1938 és 1944 között nyolc eklogát írt, a hatodik nincs
meg, vagy más néven szerepel. Utolsó kötete, a Tajtékos ég, poszthumusz jelent meg 1946-ban, ebben
találhatóak az utolsó hónapjaiban a Bori-noteszbe lejegyzett versei is, melyekben az újklasszicizmus
egyértelműen meghatározó. Az antik hagyományok nem csak az eklogákban, hanem számos időmértékes
versében, és abban a szelíd értékekhez ragaszkodó magatartásban is megjelennek, mely lehetővé tette,
hogy a borzalmakkal és saját halálával a múlt értékeiből erőt merítve nézzen szembe.

III. Az idill és a halál képei Radnóti verseiben

Ide bármilyen versek jöhetnek, egy a lényeg. Mikor verset elemzel, mindig a vers szövegét is kapcsold
hozzá! Konkrétan olvasd fel, azt a verssort, amiről épp beszélsz, hogy aki hallgat, azt is tudja követni!
Radnótinál a tétel címéből következően minden versben alapvetően azt kéne bemutatni, hogy hogyan
ábrázolja az őt körbe vevő világ borzalmait, és ezzel párhuzamosan hogyan jelentkezik mindig az idill. Ez az
idill lehet a múlthoz kötődő, lehet maga a versforma, lehet a természet, a szerelem, stb. Az idill mindig erőt
ad a jelen borzalmainak elviseléséhez. Reményt, hogy van értelme tovább élni.