Radnóti-tétel

A két vhb. közötti magyar irodalom kiemelkedő alakja József Attila mellett. A 30-as
évek második felében a haladó szellemű irodalmi élet jelentős személye. Versei mellett
cikkei, tanulmányai és műfordításait is jelentősek, főként francia és latin nyelvű irodalomból
fordított, illetve a német költők, írók műveit. Életének mottója lehet 36-os kötetének címe,
Járkálj csak, halálraítélt. Életének kísérő eleme, meghatározója volt, hogy születésekor
édesanyja és ikertestvére is meghalt. 12 éves volt, amikor édesapja is elhalálozott, 24 éves
korától, Hitler 1933-as hatalomra jutásától érezte saját halálraítéltségét is. Ennek egyik oka
zsidó származása, másik pedig baloldali világnézete.

Ifjúkori költészetéhez tartozik az 1930-as Pogány köszöntő, az 1931-es Újmódi

pásztorok éneke és az 1933-as Lábadozó szél című kötete. Ezek még szemben álltak a
halálraítéltség motívumával fiatalos, hetyke hangnemjellemző. Még a Nyugatosok illetve az
avantgárd hatása érezhető, megjelenik az expresszionizmus és a szürrealizmus. Itt is vannak
már az igazi Radnóti hangot tükröző hatások, a szelíd szomorúság hangja gyengéd pátosszal,
a derű és a szomorúság, természetszeretete, a részletek és a hétköznapi apróságok iránti
érzékenység.

Ő volt a magyar irodalomban az eklogák képviselője, a klasszikus eklogaíró pedig

Vergilius volt. Az ekloga pásztori témájú, párbeszédes formájú hexameterekből álló
költemény. Az ókorban, majd a reneszánsz idején vált általános műfajjá a magyar
irodalomban. A fasizmus idején a szellemi ellenállás egyik lehetséges formája volt a béke- és
szabadságvágyat megszólaltató művek magyar fordítása. 1937-ben felkérték Radnótit, hogy
vegyen részt Vergilius eclogáinak fordításában. Ő ekkor a 9. eclogát fordította magyarra, ez
megjelent 1938-ban a Pásztori magyar Vergilius című kötetben. Ekkor alkalmasnak érezte a
költő az ekloga műfajt arra, hogy az embertelen kort, a boldogságvágyat illetve a
veszélyhelyzetet kifejezze. Egész eclogaciklus írt 1938-44 között. Az Első ecloga a Spanyol
Köztársaság bukása után keletkezett az utolsó pedig 1944-ben még a szerbiai munkatáborban.
Halála megakadályozta abban, hogy 10-et írjon vergiliusi mintára, ezeknek műfaja ekloga. A
költő világképének legteljesebb kifejezője, az érett Radnóti hang szólal meg ezekben a
versekben. Naplószerűen rögzítik ezek a művek a háború idejét, reményt és a kétségbeesést,
ellenállást és szenvedést. A vergiliusi formához lazán kapcsolódnak, vagy nem íródtak
párbeszédes formában, vagy a sorfajta nem hexameter.

Az Első ecloga teljesen Vergilius műveit követi, még a mottót is tőle vette:

„Mihelyt a jog és jogtalanság összekeveredi, háborúk lepik el a földet és a bűnök sokasága.”

Témája a bűn eluralkodás, a világ romlása. A versben a költő és a pásztor beszélget, a

dialógusforma csak látszólagos. A költő belső vívódásai vetítődnek ki párbeszédes formában.
A költő lehetséges sorsát vizsgálja az irgalmatlan világban, példaként felmerül Garcia Lorca,
illetve József Attila neve is. Garica Lorca spanyol költő és író volt. A polgárháború idején
végezték ki, hiszen ő sem menekült el úgy ahogy

„Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett

folyton e rendre…”.

Radnóti tudta, hogy rá is ez a sors vár, ezt a tölgyhasonlattal fogalmazza meg, ami egyben ars
poetica is:
 „Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik”

A mindhalálig tartó alkotás fogalmazásáról ír, ez szemben áll Arany János Letészem a lantot
című művével.

A Második ecloga Jugoszláviában íródott. Itt a költő és a repülő beszélget, témája a

háború iszonyata.

A Harmadik eclogában nem tarja meg a párbeszédes formát, témája a kegyetlen

világban is felragyogó szerelem.

A Negyedik eclogát 1943-ban írta, és ez már csak a posztumusz kötetben látott

napvilágot 46-ban. Még Radnóti állította össze ezt a kötetet, a barátok pedig kiegészítették a
bori táborban írt versekkel. Témája a költő szabadságvágyának megszólalása. A költő és a
Hang beszélget, de itt is Radnóti vívódásai vetítődnek ki párbeszédes formában. Itt már nem
tartja meg a hexameterese sorfajtát, megmarad az időmértékes verselés jambikus lejtéssel. A
költő pesszimistán, reménytelenül beszél életéről, még a hang a pozitívumokat sorolja:

„Szabad szerettem volna lenni mindig

s őrök kísértek végig az uton.”

Ez szemben áll a

„Jártál szellőtől fényes csúcsokon,

s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt
bokrok közt térdepelni egy egy jámbor őz-sutát;”

De a költő úgy érzi, hogy a rabságból csak a halál szabadíthatja meg.

„Én már tudom, halálra érek én is

… Szabad leszek, a föld feloldoz,”

Ez tudatos rájátszás József Attila Íme hát megleltem hazámat című versére. A vers ars
poeticával zárul, a mindvégig tartó alkotás parancsát fogalmazza meg a költő:

„De haragod füstje még szálljon az égig,

s az égre írj, ha minden összetört!”

Az Ötödik eclogában barátjának Bálint Györgynek állít emléket, akit büntetőszázaddal

Ukrajnába hurcoltak és ott megölték.

A Hatodik ecloga úgy tűnik, hogy hiányzik az eklogák sorából, de az irodalomtudósok

szerint Töredék című verse lett volna a hatodik ekloga. Ez a 3. bevonulása előtt 1944-ben
íródott. Címet sem tudott adni a versnek. Egyáltalán a vers töredék-e, az is kétséges, ugyanis
egy kerek, lezárt egész költeményről van szó. Párhuzamos szerkesztés jellemző, mindegyik
vsz. ugyanazzal a sorral indul:
 „Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,”

A minőségjelzői alárendelő mellékmondatok a kor borzalmaira utalnak, szinte leltárszerűen

sorolja fel a költő a bűnöket, melyek a fasizmushoz kapcsolódnak. A német megszállás idején
íródott a vers, egy középkori műfajt idéz, a haláltáncot, akárcsak Villonnál, Arany János
Hídavatás című versében és Madách Az ember tragédiája című művének londoni színében.

A Hetedik eclogát 1944 júliusában írta a Lager Heidenauban. Ez a feleségéhez írott

levél, és az első vers, ami a táborban született. Ezt tartják a legszebb eklogának és a magyar
líra egyik legtökéletesebb alkotásának. Nem őrzi meg a vergiliusi párbeszédes formát, viszont
megtartja a hexameter sorfajtát. A levél formájára a versben többször ismétlődő megszólítás
utal, a feleségéhez írott beszámoló jellegű alkotásról van szó:

„Látod-e…
… Látod-e drága”

Bemutatja a körülményeket, a környezetet, de a központi helyet a feleség alakja mellet az

otthonkép foglalja el. Nagy szerepet játszik a képzelet illetve az álom és a valóság
egybejátszása a munkatáborban keletkezett versekben. Az 1. vsz.-ban pontos idő és
helymegjelölés található. Az esti munkatábor, amely kedvez a képzelet világának, hiszen csak
így szabadulhatnak a foglyok a táborból a képzelet szárnyán az álmok világába:

„… a fogolytábor hazaindul ilyenkor”

A 2. vsz.-ban megfogalmazódik Radnóti hazaszeretete, aggodalma a hazáért, az otthonért.

„Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ezzel a kérdéssel meghatározta a sorfajtát is.

A 3-5. vsz.-ban mutatja be a költő a körülményeket, itt jelenik meg a versihlető helyzet is:

„Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva

úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
… Rémhírek és férgek közt élt itt francia, lengyel
… szétrabolt, lázas test s mégis egy életet él itt,
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat,”

A 6. vsz.-ban újra a valóság jelenik meg a szögesdróttal, mint egy keretbe foglalva a verset.
Egy személyes vallomással zárul a vers:

„Nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”