Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete

I. Élete
- 1823. január 1-jén Kiskőrösön született, eredeti vezékneve: Petrovics. 1824-ben
Kiskunfélegyházára költöztek, a Szülőföldem c. versében ezt a helyet nevezi igazából
otthonának. Itt anyagilag jól éltek. Sok helyen tanult Petőfi Sándor pl.: Kiskunfélegyházán,
Kecskeméten, Szabadszálláson, Pesten, Aszódon: itt kezdett verseket írni.

- 1838-ban katasztrófa éri a családot – a dunai árvíz miatt apja tönkrement – elszegényedtek,
nem tudták taníttatni. 1839-ben Petőfi Pestre ment, a Nemzeti Színháznál lett kisegítő
munkás, majd Sopronba ment katonának, de beteges volt, ezért 1841-ben leszerelték. Majd
beiratkozott a pápai gimnáziumba, itt ismerkedett meg Jókai Mórral. Ekkor jelennek meg első
versei is az Athenaeum c újságban, és ezeket Petőfi névvel írta már alá.

- 1842-43-ban Székesfehérváron, Kecskeméten és Debrecenben volt vándorszínész (és

műfordító). Elhatározta, hogy felhagy a színészkedéssel. Összeírta addigi verseit, elindult
Pestre azzal a céllal, hogy költő lesz. Pesten felkereste Vörösmartyt, aki segítette kiadni
verseit és állást is szerzett neki: Pesti Divatlapnál lett segédszerkesztő a költő.

- 1844 őszén megjelenik első verseskötete, ill. A helység kalapácsa c. vígeposz. 1845. A János
vitéz megjelenése, ekkor már elismert, híres költő. 1846-ban megalapította a Tízek
Társaságát, a kiadókkal szemben (hogy könnyebben ki tudják adni műveiket): 10 fiatal író,
költő volt az alapító – később ők lesznek a márciusi ifjak.

- 1846. szept.: Nagykárolyban megismerkedett Szendrey Júliával – egymásba szerettek, egy év

múlva megismerkedésük évfordulóján összeházasodtak. A mézes heteket Teleki Sándor gróf
koltói kastélyában töltötték.

- 1847-ben megismerkedett és barátságot kötött Arany Jánossal.

- 1848. márc. 15. a forradalom egyik vezéralakja. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket
szervezett, Szabadszálláson indult a képviselőválasztásokon, de nem került be az alsóházba.

1
- Közben harcolt a szabadságharcban Bem tábornok seregében. Bem nem tudott magyarul,
ennek ellenére fiaként szerette Petőfit, igyekezett távol tartani a harcoktól, futárszolgálattal
bízta meg. Petőfi nem volt fegyelmezett katona, sokszor összetűzésbe került feletteseivel.
Összeveszett Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is, és dühében lemondott tiszti rangjáról,
Bem adta vissza neki: őrnaggyá nevezte ki. Ezek után Klapka Györggyel is összeveszett,
újból lemondott tiszti rangjáról, nem kapta vissza, emiatt is súlyos anyagi gondokkal
küszködött.
- 1849. július 31-én Segesváron részt vett az ütközetben, ekkor tűnt el.

II. Pályaképe:
- Petőfi Sándor a magyar romantika egyik legjelentősebb képviselője. Költő és forradalmár
egyben. Költői pályafutása csupán 7 évet ölel fel:
- Korai költészetének jellemzői (1842-44): egyszerű versbeszéd (hétköznapi nyelvezet),
valószerű képhasználat, közvetlen hang, magyaros ritmus (ütemhangsúlyos verselés),
szerepjátszás, népköltészet felé fordulás (népies műdalokat írt), illetve a tájköltészet
- Romantikus személyes költészete (1845-46) Jell.: A viszonzatlan és csalódott szerelmei
hatására szerelmes verseket írt. Ekkor új formák és új eszközök is megjelenése: időmértékes
verselés, szokatlan képzettársítások. pl.: Felhők c. versciklus
- A romantikus szabadságeszmény költészete (1847-49) Jell.: A szabadság és a szerelem kerül a
központba, a szabadság fog uralni mindent. Háromféle költészet tartozik ide: a tájköltészet, a
szerelmi költészet (hitvesi költészet), ill. a forradalmi- és látomásköltészet.

III. Petőfi forradalmi látomásköltészete:

- Petőfi Sándor 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, költészetében felerősödik a
politikai líra. Szerinte az emberiség egyenletesen halad végső célja, az általános boldogság
felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy kegyetlen, véres
háború fogja megszülni. A rab népek összefognak és közös erővel söprik el a zsarnokokat. A
költő úgy gondolta, hogy mindez „maholnap” fog bekövetkezni, és ezzel eljön a szabadság
kora. E jövőt idéző vízió először Levél Váradi Antalhoz című episztolájában jelenik meg.

- A versek beszélője látnoki képességekkel bír, ismeri a jövőt, és a jövőre vonatkozó

igazságokat, kinyilatkoztatja. Egy kiválasztott személy ő, aki küldetéssel rendelkezik. A

2
 küldetést Istentől és a közösségtől kapta és fogadta el. A küldetés megvalósításáért harcolni is
képes, és a halált is vállalja. Azaz Petőfi váteszköltővé (vátesz=látnok), próféta költővé válik.

Egy gondolat bánt engemet…

- Petőfi Sándor 1846-ban írta az Egy gondolat bánt engemet… című művét. A látomásversei
közül ez az egyik legjelentősebb költemény.
- Műfaja: rapszódia, ami az óda egyik válfaja, szenvedélyes hangvétel, szeszélyes képalkotás,
csapongó témavilág jellemzi. A lírai én zaklatott lelkiállapotát tükrözi. Különösen a
romantikának kedvelt műfaja. A zaklatott lelkiállapotot itt a halál gondolata okozza. A költő
hangsúlyozza, hogy nem akar otthon, tétlenül meghalni („Ágyban, párnák közt halni meg!”), s
ezt felkiáltó mondatokkal, ismétlésekkel és tagolással nyomatékosítja.
- A vers formája: A sorok nem egyenlő hosszúságúak, ez zaklatottságra utal, és a műfajnak is
megfelel.
- A cím a vers első sora, a bántó gondolatot fejti ki a rapszódia során a költő.
- A vers 3 részre osztható:
o 1. rész: Petőfi megmagyarázza, mi az a gondolat, ami bántja őt: ez az észrevétlen és
tétlen halál, ő nem így akar meghalni. Ennek kifejezésére hasonlatokat használ:
„Lassan hervadni el, mint a virág”/ „Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál”. Majd Istent
kérleli a költő, hogy ne ilyen halála legyen.
o 2. rész:
 Itt szerepel az óhajtott tevékeny halál leírása természeti képek segítségével. A
költő metaforákat használ („Legyek fa, melyen villám fut keresztül/Vagy
melyet szélvész csavar ki tövestül,/Legyek kőszirt, mit hegyről a völgybe/Eget-
földet rázó mennydörgés dönt le.”)
 A mikor halhat ilyen halált a költő? Akkor, ha majd a rab népek fellázadnak és
zászlóikra a világszabadság jelszavát tűzik, és megütköznek a zsarnoksággal.
Ez már egy látomás leírása (feltételes módban van, a költő izgatott és lelkes).
Ebbe a világméretű végső harcba ő is bekapcsolódik (E/1), és ott akar meghalni
(„Ott esem el én a harc mezején”).
 A harc hevességét a vers ritmusa is érzékelteti: egyre gyorsabb. A gyors és
pergő ritmust az anapesztusok (uu-) adják, (az anapesztus a lassabb ritmust adó
spondeusokat váltotta fel.) Szinte halljuk és látjuk az összecsapást (trombita
hang, ágyúdörej, száguldó paripák.)

3
 o 3. rész: Lelassul a vers tempója, s a vers ünnepélyessé válik. A tetőpont a hősi halál. A
csatában elesni nem passzív megsemmisülés, Petőfi úgy véli, ha az ütközetben esik el,
akkor van értelme halálának, mert hozzájárulhat a szabadság kivívásához. Hisz abban,
hogy majd az utókor megadja a kellő tisztességet a hősi halált halt hősöknek, akik a
szabadságért feláldozták magukat. (vö.: Kölcsey: Himnusz)
- Petőfi víziója/jóslata egyet kivéve beteljesedett: a magyarok összefogtak a szabadságukért, ő
is harcolt, de nem a „rab népek” lettek a győztesek, hanem a „zsarnokság”.

A XIX. század költői

- 1847-ben keletkezett ez a mű.
- A cím lehet:
o megszólítás: a költő a saját kortársait, a többi költőt szólítja meg.
o jellemzés: A vers a 19. sz. költőit fogja bemutatni.
- Új ars poétika (költői hitvallás) jelenik meg a versben: A költő Isten által kiválasztott
személy, azaz próféta. A költők kötelessége a népet vezetni Kánaánba, az ígéret földjére, azaz
a szebb és jobb jövő felé. Ez nem csak Petőfi saját ars poeticája lesz, hanem a költő ezt állítja
követelményként a kortárs költők elé is. Tehát a költő a nép vezetője. A költő ugyanakkor
látnok is (vátesz költői szerep), feltárja a jövőt, az elérendő célt.
- A vers szerkezete:
o 1. versszak: A költő a feladat rendkívüliségére hívja fel a figyelmet egy tiltással: „Ne
fogjon senki sem könnyelműen a húrok pengetésihez.” Ugyanakkor a „Nagy munkát
vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz.” Ez a tételmondat, ezzel indul a mű
retorikus szerkezete. Ebben a versszakban a metonimikus képek (lant, húrok, szentfa)
utalnak a költészetre, és kiemelik is a szerepét. Nem érintheti akárki, csak az arra
érdemes költő. Petőfi kijelenti, hogyha a költő csak a saját érzelmeiről tud írni, és nem
tudja vezetni a népet, akkor nincs rá szükség.
o A 2-5. versszakban a tételmondatot érvekkel bizonyítja. Először Bibliai képek
jelennek meg: az egyiptomi kivonulás, az ószövetségi próféták és a költők mostani
feladata párhuzamba állítható. A költőknek kell lenniük a „lángoszlopnak”, akik
vezetik a népet a boldogság felé. Majd Petőfi buzdítja a többi költőt, vezessék a népet,
ne hagyják cserben, mert az nem méltó egy költőhöz. Meghatározza a nép-vezér
költők rendeltetését. Felháborodva átkozza meg a hamis és gyáva prófétákat, akik nem

4
 tartanak velük, a néppel. Az 5. versszakban A „Ha majd” kezdetű feltételes
tagmondatokkal fejezi ki a költő, hogy elszakad a közvetlen jelentől. A vagyoni, jogi
és kulturális egyenlőség elérése jelenti a békét, de ezek utópisztikus képek, csak a
jövőben fognak teljesülni.
o 6. versszak: A lírai én biztos a boldogság, prófécia beteljesülésével, csak azt nem
tudja, mikor jön ez el. A „talán” szóval bizonytalanságát jelzi, nem fogja megérni
munkája eredményét. A vers azzal a tudattal zárul, hogy a célt egyszer majd elérik, s
mindenki, aki tett érte elnyeri a halálban a lelki békéjét. Mert Petőfi Sándor szerint
nem az eredmény, hanem a szándék minősíti az embert. Itt is párhuzamba állítható a
költő és az ószövetségi próféta: a prófétának sem az a sorsa, hogy a beteljesülést átélje,
hanem annak a hirdetése. Mózes sem léphetett az ígéret földjére, de odáig elvezette a
népet.
- A versben megjelennek a felvilágosodás gondolatai. A szabadság, egyenlőség, testvériség
hármas jogát követeli az utolsó előtti versszakban (anaforákkal):
o A „bőség kosara”: az anyagiakra, minden földi jóra, vagyonra utal.
o A „jognak asztalánál”: a jogegyenlőséget jelenti. A XIX. században ugyanis a
nemeseknek előjogaik voltak. Petőfi ugyanolyan jogokat követel minden ember
számára.
o „A szellem napvilága”: a tanulás, a kultúra iránti lehetőséget jelenti. Ez a legfontosabb
mindhárom között.
- Összegezve: Petőfi a versben vátész próféta szerepében szólal meg: Kiválasztottként fordul a
kora költőihez és közösségéhez, ő látja a jobb jövőt, és közli is azt mindenkivel. Szerinte a
költők isteni küldetést teljesítő kiválasztottak, látják és feltárják az elérendő célt, és utat
mutatnak.

IV. Összegzés
- Petőfi forradalmi-látomásos költészetének központi alapgondolata, hogy az egyén szabadsága
csak a szabadság világméretű kiterjesztésével lehetséges. Versei közvetlenül kapcsolódnak a
politikai, társadalmi eseményekhez. A költő nemzeti függetlenséget akarja kivívni verseiben,
a versekben megjelenik a társadalmi modernizáció igénye.
- Ő máig a legismertebb magyar költőnk a világon, műveit több mint 50 nyelvre fordították le.

5
6