Petőfi Sándor forradalmi versei

A 19. században Európában forradalmi hullám söpört végig, ami elért

Magyarországra is. Petőfi Sándor nem csak a költő, hanem a kor egyik
legjelentősebb vezéralakja is volt, a romantika jegyeiben kiválóan alkotott, de
forradalmárként is megállta a helyét. Petőfi Sándor hitt abban, hogy a
költőknek vátesz, azaz próféta szerepe van és a népet kell vezetniük, így vált az
1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik vezérévé.

Petőfi Sándor 1823. január 1-jén Kiskőrősön született Petrovics István és Hrúz
Mária gyermekeként. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöznek, ahol megtanul
magyarul beszélni, majd az anyagi helyzetüktől függően sokszor keresnek új
otthont. Iskolába Kecskeméten, Pápán és Aszódon is járt, az utóbbi településen
írta meg első ránk maradt versét Búcsúbeszéd címmel. 1847. szeptember 8.-án
feleségül veszi Szendrey Júliát, akihez később hitvesi verseit írta. Petőfi a mézes
heteik alatt köt barátságot Arany Jánossal.
1848-ban Petőfi a forradalom lázában égett, mind az egyén és mind a nemzet
szabadságának célja fonódik össze költészetében. Az akkori kormányt élesen
bírálta és a politikai líra is erősödik a műveiben. 1848. március 15.-én elszavalja
a Nemzeti dalt, amit a tömeg hatalmas lelkesedéssel fogad.
Július 15.-én indul Szabadszálláson a választásokon, de nem választják meg,
elveszti népszerűségét, sőt menekülnie is kell. Ezekből a fájó tapasztalatokból
születik meg az Apostol című romantikus elbeszélő költeménye. A főszereplő és
Petőfi között számos hasonlóság fedezhető fel.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban Petőfi századosi rangot kap, de
nem harcoló alakulatoknál vállal feladatokat. 1849-ben jelentkezik katonának
Bem József Erdélyben szolgáló seregébe. Nagyon engedetlen, fegyelmezetlen
katona, így több magasabb rangú személlyel is összetűzésbe került. Ezek miatt
eltanácsolják, ezáltal anyagi vészhelyzetbe kerül. Családját Arany Jánosnál
helyezi el, amíg ő civilként részt vesz a segesvári ütközetben, ahol vélhetőleg
életét vesztette.
Az Egy gondolat bánt engemet… című romantikus rapszódiából kiderül, hogy
nem idősen és betegen szeretne meghalni, hanem harcolva, a szabadságért
folytatott küzdelemben. A műben számos metafora jelenik meg, mint például a
„Lassan hervadni el, mint a virág” sor, ami az időskori természetes halált
azonosítja a növények pusztulásával. A vers témája a halál, szenvedélyes
hangnemben, érzelmileg zaklatottan fejezi ki. A mű közepén egy romantikus
látomás ismerhető fel, ami a világ népei szabadságára szól. A vers végéhez
közeledtén elcsendesedik, végül egy újabb látomással zárul.
A vátesz-szerep egy újfajta hitvallás, amiben Petőfi erőteljesen hitt, önmagának
is vátesz-szerepet képzelt el, ezt bizonyítja a XIX. század költői című forradalmi
látomásvers. Ez eltér a többi ilyen műfajú költeményétől, ugyanis ez
többségében érvelő részeket tartalmaz. Petőfi Sándor minden költőt a próféta
szerepvállalásra buzdít és aki nem úgy tesz azt elátkozza. A romantikára
jellemző ellentétek, romantikus hyperbolák dominálnak a műben, viszont a vers
végére nyugodtabb, érvelő hangulatú lesz.
Petőfi Sándor egyik legjelentősebb műve a Nemzeti Dal. A címe műfajjelölő, a
költője is dalnak nevezte hiszen a refrénje adja a vers ritmusát. A lírai alany
agitál, ezzel az olvasót vagy a hallgatót azonnali állásfoglalásra kényszeríti. A
refrénben a magyar nép többes szám első személyében megválaszolja a nép
akaratát. A mű szerkezetileg 5 részből áll. A szerzemény kezdetén elhangzik a
tételmondat „Rabok legyünk, vagy szabadok?”. Ezt követően elletétet állít a
dicső múlt és a jelen között. Kifejezi a hősies halál nagyságát, motívumok és
metaforák jelennek meg a szabadságra koncentrálva. Végül a dal zárásában
nyugodtabb és érzelmesebb lesz az imádságnak köszönhetően.

Véleményem szerint Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb

alakja. A költői hitvallása egész életében a nép szabadságáért szólt. Kiválóan
alkalmazta a romantika elemeit és hangnemeit, de más stílusokban is kimagasló
műveket írt. Álmát, a nép szabadságát soha nem láthatta, viszont a mai napig
emlékezetében őrzi a magyar nemzet Petőfi Sándort és a márciusi ifjakat.